termekben eszközöltetik többször a szellőztetés, melyekben a tanulók netán nagy számmal s egymásután négy órán át vannak.® (1873. decz. 16.
tanácskozási jkv.) Ezzel ellentétben a Rendt. 29. §-a apodictice követeli, . hogy az egyes tanórák közötti 10 percznyi szünet alatt a tantermeket
szellőztetni kell: tehát minden tanóra után, a mi nagyon is szükséges.
Erre nézve a Rend. Magy. 92. lapján azt ajánlottam, hogy ekkor min- den tanuló hagyja el a tantermet, egyrészről, hogy a friss levegőn üdül- jön, másrészt, hogy ablak ós ajtó kinyitásával hathatós szellőztetést lehessen foganatosítani, a mikor a keletkező lógvonat a tanulóknak, kik az osztályban maradnának, nagyon ártana. A föntebb említett 1873. évi 30,479. sz. a. általánosságban intézkedő rend. e tekintetben így rendelke- zik: «A tantermeket természetes uton és mesterséges készülékekkel egy- általában és rendesen szellőztessék s azokban a megfertőztetett levegőt minden órában friss levegővel cseréljék fel, hogy így a tanulók egészsé- ges levegőt lehelhessenek be.®
«A tantermek terjedelmesek és tiszták legyenek. A hol csupán aj- tók és ablakok által eszközöltetik a szellőztetés, ott az óraközökben ala- pos szellőztetést kell eszközölni ; ily helyeken a belül fütő kályhák s a járás-kelés is szolgáltat üde levegőt.® (1884. május 27. főig. tan. jkv.) (A járás-kelés alatt természetesen nem az órák alatti kikéredzkedéseket kell érteni, hanem talán inkább csak az óraközökben történő jövést- menést.) Hogy mily fontosság helyezendő a szellőztetésre és a fűtésre, bizonyság az alábbi főig. nyilatkozat: ((Tapasztalta, hogy a tantermek nem voltak kellőképpen fűtve, mi több egyes osztályokban a délutáni órákban észrevette, hogy a tanterem nem volt elegendőleg szellőztetve.®
(1875. jan. 23. főig. tan. jkv.) (Nyilvánvaló, hogy a délutáni szellőztetés maga után vonja, hogy délután is kell fűteni ; ez, a hol belül fűthető vaskályhák vannak, könnyen megy, mert gyorsan fejlődik annyi meleg,
a mi 1 — 2 órára elegendő.) DORTSÁK GYULA.
AZ ISKOLAI KIRÁNDULÁSOK.
A vallás- és közoktatásügyi miniszternek — a M. Pffldagogia múlt havi füzetében is közölt — 69,893/1895. sz. a. kelt rendelete újból ráterelte középiskolai tanárságunk figyelmét az iskolai élet ama fontos mozzanatára, mely hova-tovább biztos, előre kiszabott helyet kíván majd magának az iskola életrendjében, t. i. az iskolai kirándulásokra.
A miniszter rendelete elismeréssel adózik az Utasítások idevágó- pontjának, a miniszter elődjei részéről e fontos dologra vonatkozó útmu- tatásoknak és mindenekelőtt azon derék praxisnak, mely középiskoláink- ban erre nézve az utolsó években mindinkább meghonosodott, úgy hogy,
Magyar Pasdagogia. V. 3. 1 3
mint a miniszter mondja, alig van már ma középiskola, melynek tanulói a szaktanár vezetése mellett az intézet környékére ki ne rándulnának, sőt szép számmal vannak oly iskolák is, melyek messzebb vidékre irá- nyuló tanulmányi utakat rendeztek.*
A miniszter felszólalása ezúttal különösen azon jelentőségre kíván súlyt vetni, melylyel e kirándulások a természetrajzi és földrajzi okulás és a nevelés czéljai mellett nemzeti szempontból birnak.
A miniszteri rendelet idevonatkozó szavait bizonyára mindenki őszinte örömmel fogja üdvözölni. Rámutatnak azok egyenesen arra a legfontosabb czélra, mely e kirándulások intézőit kell bogy vezesse:
t. i. a haza földje és népe iránt való szeretetnek a növendékek lelkébe való oltására. A haza földje iránt való szeretet, annyi bizonyos, a haza földjének ismeretéből fakadhat csak igazán. Az ignoti nulla cupido régi szavát, mely a tudás és akarás között levő kapcsolatot fejezi ki bár nega- tív, de eléggé jellemző módon, bátran alkalmazhatjuk az ismeret és akarat e tárgyára, a haza földjére is. Minél behatóbb ez ismeret, annál mélyebb a szeretet, de egyszersmind minél szélesebb és több oldalú amaz ismeret, annál erősebbre nő e szeretet. Csakugyan a hazaismeret valóságos gyökere a hazaszeretet törzsökének, és így csak természetes, hogy minél szétnyúlóbb, szétágazóbb, sűrűbb az a gyökérzet, annál biz- tosabban áll a törzs a lélek talajában.
Ép az ismeretek e szükséges szétágazásának, de másfelől az ismere- tek kellő egységgé olvadásának érdekében némi pótlásra szorul még, azt hiszem, amaz, egyébiránt nagy elismerésre méltó miniszteri rendelet.
Azaz pótlásra szorul a tárgyi szempontokra nézve ép úgy, mint metho- dus dolgában.
Azokkal a szempontokkal ugyanis, melyeket a miniszteri rendelet felsorol, koránt sincsen kimerítve még azon szempontok száma sem, melyekre a nemzeti műveltség érdekében ügyelni kell, nem szólva ez alkalommal egyik-másik általánosabb szempontról, melyeknek a kirándu- lásokban a természettudományi és nemzeti történelmi szempontok mel- lett is érvényre'kell jutniok.
Nemzeti tekintetben, azaz e haza történelmi életének megismerése szempontjából a miniszteri rendeletben felsoroltakon kívül különösen két dologra kell még e kirándulásoknak véleményem szerint kiterjedniük.
Először is kell a műtörténelmi emlékeket is, melyek tudvalevőleg, külö-
* A fővárosi gymuasiumok közül — tudtommal — a tanárképző- intézet gyakorló főgymnasiuma (1. 1S94/5. évi értesítőját) és az ág. liitv. ev.
főgymnasium (1. A budapesti ág. h. ev. főgymn. története. Irta Batizfalvy István. Budapest, 1895. 80., 88. és 93. 1.) tűntek ki leginkább e tekintetben.
IV. /.
nősen ha nem csak a legjelentősebb alkotásokat veszszük számba, művelt közönségünktől nem is sejtett számban vannak meg hazánkban, növen- dékeinknek bemutatni. Valóságos szégyen, bogy míg a legfelszinesebben művelt német lány már csak a «kis Lübké»-ből is tudja például, hogy a mi jáki templomunk a középkori román építésnek egyik legérde- kesebb emléke, addig — túlzás nélkül állíthatom, azt hiszem — érett- ségiseink 95%-ának halvány sejtelme sincs e nagyfontosságú középkori műemlékünk létezéséről.
A másik dolog pedig, melynek nemzeti culturánk szempontjából igen nagy a jelentősége e kirándulások tanulságai között, országunk gazdasági viszonyainak ós velők összefüggőleg jelentősebb ipari és tech- nikai alkotásainak a megismertetése. E feladat teljesítését eddig kizáró- lag a kereskedelmi és egyéb szakiskolák tekintették a maguk hivatásának, de hangsúlyoznunk kell, hogy épen a nemzeti közműveltséget adó közép- iskoláinknak kell e tekintetben sokkal többet tenniök, mint eddig tettek.
E két, egyenesen a nemzeti műveltség érdekéhen fontos szempont mellett még bizonyos általános assthetikai műveltségnek és azonkívül a szó szorosabb értelmében vett' erkölcsi nevelés érdekeinek is kell e kirándulásokban érvényre jutniok, melyeket ez alkalommal, minthogy a miniszteri rendeletben ezúttal csak a nemzeti szempontról van szó, nem akarunk bővebben részletezni.*
E tárgyi szempontból tett kiegészítéseken kívül még a miniszteri rendelet metbodikus oldalához is volna egy-két szavunk. A rendelet intentiója szerint — ha jól értem — a legtöbb esetben úgy kellene eljárniok e kirándulások intézőinek, bogy mindig egy bizonyos törté- nelmi emlék, tehát egy megszemlélendő egyed, egyszer egy várröm, más- kor egy csatahely, harmadik alkalommal a nemzet valamely nagy fiának szülővárosa legyen a főczélja. A kirándulások ily módja ellen általános metbodikus szempontokból, melyeknek bővebb fejtegetésébe e helyt nem bocsátkozhatom, kell felszólalnom. Ep úgy, mint a helyes, az olvasmány alapján álló nyelvi oktatásban nem indulunk ki egyes nyelvi alakok kedvéért, egyes, különálló mondatokból, és ép úgy mint a helyes, tárgyi körök szerint haladó mathematikai oktatásban nem egyes műveletek kedvéért választott egyes tárgyi példákból, hanem mind a két esetben adott, különböző oldalról megvilágítandó összetett concretumokból indulunk ki, melyeket az oktatás bont különböző elemeire és oldalaira, ép úgy kell a legközvetlenebb, legnagyobb szabású szemléltető oktatá- sunkban is mindig adott concretumokat czélokul kitűzni, melyeknek
* Legyen szabad ezúttal is 0. W. Beyer kitűnő könyvecskéjére figyel- meztetnem, melyet a Magyar Psedagogia mult évi folyamának füzetében ismertettem.
13*
minden lehető oldalról való megvilágítása teszi épen az oktatás első nagy methodikus lépését. Ez adott concretumok, a kirándulásoknak tárgyi, vagy ha úgy tetszik, methodikus egységei nem lehetnek mások, mint egyes, kisebb-nagyobb vidékek a maguk egész teljességében. Egy-egy darabja az ezeréves történelmű, bár sok tekintetben új és kezdő cultu- rájú drága földnek, mindig ad majd elegendő anyagot a természeti, aesthetikai, történelmi, néprajzi stb. oktatásnak egyaránt. S ha az egyik vidék egy vagy más tekintetben szegényebb volna is, helyrepótolja majd a másik vidék, melyet legközelebb, vagy a harmadik, melyet későbbi alkalommal kell megnézni.
Egész vidékeknek, mindig egész vidékeknek minden oldalról való megszemlélését kell, mint mondom, e kirándulásoknak czéljokul kitűzni.
Ep e vidékek egymásutánjának helyes megválasztásában kell nézetem szerint azon «tervszerűség»-nek nyilvánulnia, melyet a miniszteri ren- delet a kellő módon sürget. S e tervszerűségre nézve is kissé tovább mennek elvi kívánságaink a miniszternek természetesen az actualitásra, a közvetlen keresztülvitte tőségre való tekintettel szűkebbre mért óhaj- tásánál. Nem elég ugyanis, h.a csak egy tanévre szabjuk meg az intézeti kirándulások tervezetét, hanem okvetetlenül szükséges, hogy ilyen ter- vezet az illető iskola egész nyolcz éves tanfolyamára létezzék. E tervezet vezető gondolata az legyen, hogy a növendékek a nyolcz tanév folyamán egymás után megismerkedjenek az egész hazával, illetőleg különböző vidékeinek legtypikusabb részeivel. Ez a középiskolai nevelésnek egyik fontos feladata volna, melynek nyolcz év alatt való elvégzése korántsem tartozik az utopistikus dolgok közé, különösen ha itt-ott az évközben levő szüneteket, de esetleg az évvógieknek elejét is hozzászámítjuk. Egy ilyen nyolcz évre terjedő kirándulás-cyclus tervezetét kellene a közép- iskolák számára megalkotni, mely tervezet kiterjeszkednék mind- azokra a sokoldalú tanulságokra, a természeti, történelmi, assthetikai stb. mozzanatokra, melyeket a különböző vidékeken találni. Ily nagyobb tervezet készítése, jól tudjuk, némileg meghaladja az egyes iskola hatás- körét, és azért reméljük is, hogy bizonyos előmunkálatok után, melyeket talán a millenniumi congressus is fog magával hozni, maga közoktatás- ügyi kormányunk is hozzá fog látni ily egyetemes tervezet készítéséhez.
Magától érthető, hogy e tervezet csak irányt adna, a localis változtatá- sokat szabadjára hagynák minden egyes iskolának. Ily kirándulási ter- vezet részletes Utasításainknak egyik fontos kiegészítője volna. Magától érthető továbbá, bogy e kirándulásoknak ilyetén, az oktatás egészébe való beleillesztésével e kirándulások korántsem lehetnének csak az oktatás bizonyos accidentalis, esetleg csak luxus-dolognak is tekinthető függelékei, hanem nemsokára az oktatás kötelező integráló részeivé kel- lene válniok.
Mihelyt pedig a kirándulásokat az oktatás kötelező alkotó részei- nek tekintjük, magától is eltűnik rájok nézve a jómódú és szegény tanulók különbsége, melyet a miniszteri rendelet ma még szóvá tenni kénytelen. Ép oly kevéssé, mint nem létesítünk külön társadalmi uton alapokat arra, hogy a szegény fiúnak is jusson a drága laboratóriumi kísér- letből vagy az ifjúsági könytár köteteiből, ép oly kevéssé szükséges, sőt ép oly kevéssé engedhető meg e dolog a kirándulásokra nézve. Tandíjt fizető és tandíjt nem fizető tanulók : financziális szempontból csak ezt a két kategóriát ismerheti az iskola, és annak is egyesegyedül administra- tiv közege : az igazgató, de e két kategória között sem lehet semminemű különbség magán az iskolai életen belül. Én a magam részéről még a legkisebb iskolai ünnepet, majálist vagy hasonlót sem tudom helyeselni, ha az a jómódú és szegény tanulók között létező különbség föltünteté- sére vezet, annál kevésbbé tudnám e különbség feltűnését jó szemmel nézni oly fontos oktatás-actusok alkalmával, minők a kirándulások.
Közösség mindenben, közösség még az örömökben is, és annál inkább közösség a munkában és kötelességekben, a kirándulásokat pedig az utóbbiak közé kell számítanunk: ez az iskola legfontosabb elvi követe- lése. Törekedni kell tehát módok teremtésére, hogy a jómódú és Szegény tanulók egyaránt ex offo részt vehessenek az iskolai kirándulásokban, melyeknek különben is egész egyenletes, közös módon, egyforma kénye- lemmel és ellátással kell történniök. E financziális módok kutatása itt nem lehet feladatom ; a közoktatásügyi, kereskedelmi és — pénzügy- miniszter urak együttes jóakarata bizonynyal még fogja azokat találni.
De annyi bizonyos, hogy oly iskolai kirándulások ellen, melyekben csak a jómódú tanulók vehetnének részt, vagy a társadalom kegyelméből néhányan a szegény tanulók közül is, a legerősebben kell tiltakoznunk.
Tiltakoznunk kell ellenök egyszerűen az iskola ethicuma nevében, mely ellen nálunk intra muros et extra annyiszor vétkeznek.
Ezeket kívántuk a miniszteri rendelet alkalmából megjegyezni.
Reméljük, hogy ezeket senkisem fogja a minden tekintetben figyelemre méltó rendelet gáncsoskodó kritikájának nézni, hanem egyesegyedül annak, a minek lenni akartak : a rendeletben tárgyalt kérdés elvi meg- világításának. Actualis gyakorlati dolgokkal e folyóirat tudtommal épen ilyen általánosabb elvi szempontból van hivatva foglalkozni.
WALDAPFEL JÁNOS.
