Rudnicki, K.: A nemzeti jövedelem valóságos felosztásainak megállapítási módszere

1018

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ?

Megállapítható, hogy adott nemzeti jö- vedelemből kiindulva egy tervezett üte—

mű beruházási politika a termelés milyen fejlődését teszi lehetővé. A beruházások tervezése esetén szem előtt kell azonban tartani azok gyakorlati kivitelezésének kérdéseit is. A beruházási színvonal nö—

velésének ütemét messzemenően meg—

szabja a beruházási javak termelésére rendelkezésre álló kapacitás is.

A szerző 20 évre vonatkozó számítások—

kal mutatja be, hogy milyen hatást gya—

korol a nemzeti jövedelem és ezen ke- resztül a fogyasztás alakulására a beru- házások gyorsuló és lassuló üteme. Az

első évben 25 százalékos nettó beruházási

aránynak fokozatosan 30 százalékra való emelésével a nemzeti jövedelem 20 év le—

forgása alatt a 4,5—szeresére emelhető.

Ugyanakkor a fogyasztás a 4,3—szorosára

nő. Ha viszont a nettó akkumuláció mér-

téke ugyanezen idő alatt 25 százalékról 20 százalékra csökken, akkor a nemzeti

jövedelem csak a 3,2-szeresére emelke—

dik. A fogyasztás emelkedésének mértéke ebben az esetben meghaladja ugyan a nemzeti jövedelem színvonalemelkedésé—

nek ütemét, de a *20. évben is csak 3,5—

szerese lesz az 1. évben elért színvonal-

nak. Az előző esetben tehát a vizsgált

időszak végén 24 százalékkal lesz maga—

s"bb a fogyasztás szinvonala, mint az

utóbbiban.

A lengyelországi fogyasztás szinvonala elmarad a nyugati államokban kialakult szinttől. Ha a fogyasztást évi 5—6 száza- lékkal növelik és a nyugati államokban 3—4 százalékos növekedést feltételezünk, akkor mintegy 50 évre lesz szükség anyu—

gati országok fogyasztási színvonalának eléréséhez. Ha azonban a fogyasztás emelkedésének ütemét évi 8—9 százalék—

ra sikerül emelni, akkor csak 15—20 évre lesz szükség a lemaradás megszün—

tetésére. A fenti 20 évre vonatkozó szá- mítás csökkenő és emelkedő tendenciájú akkumulációs hányadosából a fogyasztási színvonal ilyen eltérő ütemű emelkedése

adódik.

Az akkumuláció emelkedő püteme esetén

—— a fenti példában —— a fogyasztás emel—

kedésének gyorsasága a 10. évben éri el a csökkenő ütemű akkumuláció melletti fejlődés gyorsaságát. Ezt követően pedig kisebb—nagyobb ingadozásokkal állandóan annak színvonala fölött mozog. Az akku—

muláció ütemének a fenti példában sze—

replő variálása: tehát nagymértékben be—

folyásolja a fogyasztási színvonal fejlő—

désének irányvonalát is.

(Ism.: Hajpál Gyula)

Rudnicki, K.:

A nemzeti jövedelem valóságos felosztásainak megállapítási módszere

(Metoda ustaila—nia rzeczywistego podziallu dochodn—

narodowegoj Gospou'm'ka Planowm 1057. No. '?'/8.

47——50. p.

A szocialista árrendszernek az a sajá—

tossága, hogy a pénzügyi akkumuláció túlnyomó részét a fogyasztási cikkekre

hárítja, nagymértékben megnehezíti a nemzeti jövedelem megoszlásának meg—

állapítását. A marxi sémák felhasználáw

sával a nemzeti jövedelem felosztását az alábbi egyenletekkel fejezhetjük ki:

Ci 4— V1 4—- f1 : Pi Ca 4;— V2 4— fg : P

Ugyanezen egyenletek példaként vá- lasztott számokkal behelyettesítve:

140 4— 100 %- 20 : 260 50 4— 50 4— 120 : 220

A nemzeti jövedelem megoszlása eb- ben az esetben a következő:

Nemzeti

jövedelem 100 4— 50 4- 20 $ 120 :: 290

Béralap 100 _l- 50 : 150

Pénzügyi akkumuláció 20 4— 120 : 140

Tételezzük fel, hogy a tényleges akku- muláció 58, a költségvetés keretében vá—

sárolt fogyasztási javak értéke 70, a ter-

melési javak értéke pedig 12. A nemzeti jövedelem akkumulációs terhe ebben az

esetben:

Pénzügyi akkumuláció 4830/0 Tényleges akkumuláció 20,0%

Költségvetési folyó kiadások 2830/0 Ha a Vl—nek a Pi—Ci különbséghez való viszonyát Kg—gyel jelöljük, akkor

V;

1: PI—Cl

A K; tényező tehát azt mutatja, hogy a termelés nettó értékének 1 egységében

milyen hányadot tesz ki a béralap.

STATI SZTIKAI lRODALMl FIGYEL'O

1019

Ugyanilyen alapon a K2 tényező V - K 0

K": 2 e 1 2

. Pl

A nemzeti jövedelem Éémája ilyen át- dolgozás után:

KiCi—j—V12K1P1

K2C2—i—szK2P2

A gyakorlatban a nemzeti jövedelem ilyen alapon átalakított sémáinak alkal—

mazása számos nehézségbe ütközik. Sok—

szor nehéz az elsődleges és a másodlagos felosztás kettéválasztása, mivel ezek a folyamatok gyakran egymásba fonódnak.

A nemzeti jövedelemnek ilyen átdolgo—

zott séma szerint való kiszámítása esetén a szokásos számításnál sok szempontból

el kell térni. így pl. a parasztság saját

fogyasztását kiskereskedelmi árakon kell figyelembe venni. A kötelező beadás ke—

retében értékesített terményeket pedig állami szabadfelvásárlási áron kell érté—

kelni. A kötelező beadási árak és az ál—

lami szabadpiaci árak közötti különbsé—

get a parasztság közterhei között kell el- számolni.

Az átalakított sémák alapján a nem-

zeti jövedelem megoszlása a fenti példa alapján a következő:

280 .;— 100 % 140 100 $ 50 _;— 70

520

II 220

Vagyis

Nemzeti jövedelem 360

Béralap 150

Pénzügyi akkumuláció 210

Az így átalakított séma szerint számí- tott nemzeti jövedelem adatok változat—

!anul hagyják a mennyiségi arányokat.

Eltolódásokat idéznek elő viszont az ér—

tékarányokban. Ezáltal reálisabb képet adnak a nemzeti jövedelem felhasználá- sáról, helyesebben mutatják elsősorbana beruházások arányát.

(Ism.: Hajpál Gyula)

IPARSTATISZTIKA

Cowden, Dudley J.:

A minőségellenőrzés

statisztikai módszerei

(Statisiical methods in gnality control.) Engle—

wood Cliiffs, N. J.1957. Preniice—liall'. XXIV., 727 p.

A munka enciklopédikus jellegű, nem tartalmaz új matematikai eredményeket, hanem rendszerezi a minőségellenőrzéssel kapcsolatos matematikai statisztikai is- mereteket. A szerző elsősorban a minő—

ségellenőrzés gyakorlati alkalmazását tar- totta szem előtt és ezért az egyes módsze—

rek ismertetése során csupán az eredmé—

nyeket közli, úgyszólván sehol sem bizo—

nyít, de igen bőséges példaanyaggal íl-_

lusztrál. (

A könyv negyven fejezetből áll. A füg—

gelékben ezenkívül mintegy 40 táblázat,

grafikon és monogramm található. Az első három fejezet a minőségellenőrzés és a matematikai statisztika alapfogalmaival

ismerteti meg az olvasót. A legelemibb

valószínűségszámítási fogalmak ismerte—

tése után a szerző áttér a minőségellenőr—

zésben oly fontos binomiális és polino—

eloszlásra. A normális eloszlást tárgyaló fejezetben külön foglalkozik a centrális határeloszlás tétellel. A követ—

kező fejezetek a becsléselmélettel foglal—

koznak; definiálja a különféle becslések fogalmát.

A szerző a hipotézis—vizsgálat és a kon—

fidencia intervallum kérdésének két hosz—

szú fejezetet szentel. Ezekben részletesen kitér a minőségellenőrzési eljárás előké—

szítésénél alkalmazott eljárásokra. A szó—

ráselemzés kérdését csak röviden érinti.

A. további fejezetek úgyszólván csak

minőségellenőrzési problémákkal foglal—

koznak. Tárgyalia többek között a gyár—

tásközbeni ellenőrzés átlag,, szórás, minta—

terjedelem homoeeneitásának vizsgálatát és a kontroll-kártyás módszereket. Fog—

lalkozik azzal az esettel is, amidőn a va—

lószínűséei változó aszimmetrikus eloszlá- sú. Az ún.. Of? görbének. amelva tétel kii-

lönböző ténvleees selejtaránvhoz tartozó átvételi valószínűségére jellemző, részle-

tes fejezetet szentel.

A további fejezetek a selejtaránnyal kapcsolatós eljárásokkal foglalkoznak.

miális