Horatius költeményei : Horatius ódái és epódusai

<í i ÍÜ i

H O R A T I U S

KÖLTEMÉNYEI

CSENGERY JÁNOS

ÁTÜLTETÉSÉBEN

I. R E S Z

ÓDÁK ÉS E P O D U S O K

A „ S T U D I U M " K Ö N Y V E S B O L T B I Z O M Á N Y A

(BUDAPEST, IV. MUZEUM-KÖRUT 21.)

H O R A T I U S

KÖLTEMÉNYEI

CSENGERY JÁNOS

ÁTÜLTETÉSÉBEN

I. R É S Z

ÓDÁK ÉS E P Ó D U S O K

S Z E G E D

DÉLMAOYARORSZÁG HÍRLAP- ÉS NYOMDA VÁLLALAT

1 9 2 2 .

HORATIUS

ÓDÁI ÉS EPÓDUSAI

MAGYARÚL

CSENGERY JÁNOSTÓL

A „ S T U D I U M " K Ö N Y V E S B O L T B I Z O M Á N Y A

( B U D A P E S T , IV. MUZEUM-KÖRÚT 21.)

— — — -

B

O -»-I-1— i— , - • -

J000937959

*

IJ

N

Ne hidd, hogy egykor feledés borítja, Mit még nem ismert, új formákban én Zengék a lant szavához, ki a zúgó,

Gyors Aufidusnak partján születém.

Tudom azt, hogy egészen nem múlok én el.

Horatius.

„Numerosus Horatius."

Ooidius.

. . . „Horácznak dicsősége El nem vész, míg ember lesz."

Kisfaludy Sándor.

„Róma felséges szavú Pindarussa, Flaccus! . . .

A halandóság köde fel nem érhet Fényes egedre."

Berzsenyi.

ELŐSZÓ.

A római lyrikus triász (Caiullus, Tibullus, P r o p e r t i u s ) é s a görög tragikus triász (Aeschylos, Sophokles, Euripides) átültetése után azt gondoltam, hogy, ha a j ó Isten erőt ad hozzá, semmivel sem tehetek irodalmunknak nagyobb szol- gálatot, mint ha azt a római költőt ültetem át irodalmunkba, akinél egy idegen költő sem tett nagyobb hatást költésze- tünk f e j l ő d é s é r e , s akinek költészete nemhogy vesztett volna varázsából, h a n e m a mai viszonyok közt mind érté- k e s e b b é é s k o r s z e r ű b b é válik. Ez a római k ö l t ő : Horatius.

Annak a kornak, melyben élt, m e g l e p ő e n sok érint- kező pontja van a mienkkel. A polgárháborúk, belviszályok b o r z a l m a s dúlásai után akkor is r e g e n e r á l ó , építő munkára volt szükség, s ebből a munkából Horatius d e r a k a s a n kivette a maga részét. Költészete hatalmával lankadatlanul küzdött, hogy feltámassza a veszni indult régi, római erköl- csöket, é l e s s z e a lankadó önérzetet s megtanítsa nemzetét, hogy egy élei nem sok a hazáért. Hazaszeretetre é s vallásosságra buzdította az ö n z é s b e é s hitetlenségbe merült kort.

Ez a Horatius mindeddig nem volt a magyar iroda- lomba úgy átültetve, hogy világirodalmi é s erkölcsi hiva- tását nálunk is elvégezhette volna. M i é r t ?

Én a műforditás elvi k é r d é s e i n e k f e j t e g e t é s e helyett inkább a műforditás gyakorlatával kívántam igazolni azt az álláspontomat, melyen sem az úgy nev. „alakhű", s e m az eredeli alaktól eltérő fordítás mellett nem törtem pálcát, meri az átültetendő mű természetéhez é s az átültető cél- jához k é p e s t mindakettőt jogosultnak tartom, egyes esetek- b e n azonban hol az egyiknek, hol a másiknak adok első- séget. Horatiusra nézve az eddigi kísérletek Virág Benedek tiszteletreméltó t ö r e k v é s e óta azt mutatják, hogy Horatius- nak minden időben érvényes, általános emberit nyújtó

VII

lyricumait nem sikerűit a magyar költészet virágos kert- j é b e m a r a d a n d ó l a g átplántálniok. A Barna Ignác vagy a

*

Csalomjai fordította satirákból az eredeti mérték olyan a milyen megtartásán kívül úgyszólván minden oly kellék hiányzik, mely a fordítást érthetővé, olvashatóvá s a ma- gyar költői irodalom számottevő birtokává tehetné. Ellen- ben az epistuláknak Kiss János-ié\e rimes a l e x a n d r i n u s o s fordítása, bár bő lére eresztett k i f e j e z é s m ó d j a túlmegy a m e g e n g e d e t t határon, ma sem m o n d h a t ó é r d e m t e l e n n e k . Viszont e g y e s költőink (Arany János, Szász Károly, Kozma Andor stb) elszórt kísérletei, m e l y e k b e n Horatius egy-egy

dalát a mi ízlésünkhöz é s érzésünkhöz közelebb e s ő mo- dern v e r s a l a k o k b a n szólaltatiák meg, sokkal közvetetleneb- bűl hatottak, mert az é r z é s f r i s s e s é g é v e l , melegével, köz- vetetlenségével é s a hangulat hívebb tolmácsolásával j o b b a n megközelítették a horatiusi lyrát, mint azok a fordítások, melyek a h ű s é g e t jóformán csak a külső f o r m á b a n keres- ték. Én el tudok képzelni olyan Horatius-fordítást, mely az eredeti alak megtartása mellett magyaros, költői é s é l v e z h e t ő ; ilyen pl. Arany Jánostól Az állam h a j ó j á h o z ( O d . I, 14), vagy ú j a b b a n Vargha Gyulától a Thaliarchushoz intézett óda ( O d . I, 9), d e m e r e m állítani, hogy a Bariné- hez írt költemény magyar rhythmusos f o r d í t á s á b a n Arany János sokkal t ö k é l e t e s e b b e t , c o n g e n i a l i s a b b a t nyújtott.

Minthogy pedig az én célom az volt, hogy Horatiust n e m c s a k e g y e s kiválasztottak, h a n e m az e g é s z művelt olvasó k ö z ö n s é g élvezhesse, t e r m é s z e t e s , hogy a legtöbb e s e t b e n a közvetetlen hatású modern, d e tudatosan válasz- tott m o d e r n alaknak adtam az e l s ő s é g e t , é s csak ott tar- tottam meg az eredeti versalakot, ahol a tárgyat vagy fel- dolgozását, mint a mi világunktól idegent, nem kívánhat- tam a mai ízléshez vagy felfogáshoz k ö z e l e b b hozni, vagy ahol a jellemző idegen forma mai rhythmus-érzékünktől nem állott olyan távol. így történt, hogy az epódusokat,

VIII

melyeknek a nálunk is h o n o s — eselleg hexameterrel páro- sult — j a m b u s olyan jellemző versmértéke, eredeti mér- tékben ültettem át. így jártam el az Archytas-ódával szem- ben is ( O d . I, 28.). Ellenben a satirákat é s epistulákat nem fordítottam h e x a m e t e r b e n , n e m c s a k azért, mert a h e x a m e t e r irodalmunkban ma már divatja-mult versmérték, h a n e m azért is, mert a horatiusi „gyalogos m ú z s a " ( „ c a u s e r i e " ) könnyed f e s z t e l e n s é g é v e l a klasszikus hősi éposznak ez a c o t h u r n u s o s v e r s m é r t é k e alig egyeztethető ö s s z e ; továbbá, mert a költői levélnek irodalmunkban nem a h e x a m e t e r a hagyományos formája, hanem a v e r s e s dráma nyelvének m e g f e l e l ő blank vers, az ötös é s h a t o d f e l e s j a m b u s . Wieland is e b b e n a formában (igaz, hogy hol h o s s z a b b hol rövi- d e b b sorokban, amiben már nem követném,) ültette át Horatius satiráit é s episluláit, ezzel akarván ugyanazt a hatást tenni a német fűire, mint a melyet a horatiusi könnyed, pongyolább hexameter tehetett a rómaira. Kazinczy is ezt a formát használta az ars poetica egy részletének á t ü l t e t é s é b e n .

Én tehát a művelt k ö z ö n s é g é s jövőnk r e m é n y e , a magyar i f j ú s á g k e z é b e olyan magyar Horatiust kívántam adni, mely míg egyfelől híven tolmácsolja az eredeti- nek gondolatait, másfelől a mi költői kifejezésmódunknak, ami ízlésünknek is megfelel, s nem az i d e g e n s z e r ű mérté- kek megtartására, hanem a költeményekben élő lélek, h a n g é s hangulat é r e z t e t é s é r e törekszik. Nyelvünknek c s o d á l a t o s hajlékonyságát s abbeli k é p e s s é g é t , hogy a klasszikus v e r s m é r t é k e k h e z is tud alkalmazkodni, senki sem méltá- nyolja nálam j o b b a n . A görög tragikusok kardalainak átül- t e t é s é v e l talán sikerült is megmutatnom, hogy a legszokat- l a n a b b g ö r ö g versmértékeket is megszólaltattam a magyaros- s á g é s költőiség c s o r b á j a nélkül. C s a k h o g y azok a karda- lok nem az általános-emberinek minden időben érvényes k i f e j e z é s e i , ép' azért nem hozhatjuk őket szokottabb for-

IX

m á k b a n magunkhoz közelebb ü n n e p i e s méltóságuk csök- k e n t é s e nélkül. Ellenben Horatius általános-emberi lyrájá- nak élvezését csak gátolja a tőlünk távol eső, e r e d e t i forma. Őt a magunk nyelvére, saját költészetünk formáiba

kell áttennünk, hogy a m a g u n k é n a k m o n d h a s s u k , hogy úti- társunkká váljék egész életútunkon keresztül. Mert Hora- tius olyan m e g t e s t ü l é s e az általános-emberinek, hogy — mint az angol Sellar m o n d j a— „minden korhoz annak kor- társaként b e s z é l " , s „egyike ama kevésszámú régi írók- nak, akik az irántuk való c s o d á l a t b a n a mai időkben is minden művelt nemzetet egyesítenek." Épen ezért Hora- tiust egy nemzet s e sajátíthatja ki a m a g a s z á m á r a : j u s s a van hozzá mindeniknek, mely a klasszikus hagyományok elévülhetetlen culturalis értékei iránt fogékony. Nekünk

i e g y e n e s e n k ö t e l e s s é g ü n k , hogy nemzeti culturánkból, mely- hez Horátius is hozzátartozik, egy szemernyit s e e n g e d j ü n k elpusztulni. A meglevő tőkét nem apasztani, h a n e m gyara- pítani tartozunk. Nem k é t e l k e d e m b e n n e , hogy Horatius, kinek költészete é s józan b ö l c s e s é g e apáink, nagyapáink, s z é p a p á i n k szívét é s eszét formálta, a magyar szívek é s elmék művelésére, a nemzeti é r z é s e r ő s í t é s é r e , a nemze- tek sorsát virrasztó G o n d v i s e l é s b e n való hit ébrentartá- s á r a most é s a j ö v ő b e n is hívatva van.

S z e g e d e n , 1922 június 29-ikén, a m. kir. F e r e n c z József tud.-Egyetem fennállásának ö t v e n é v e s ü n n e p é n .

Csengery János.

• • •

HORATIUS.

Quintus Horatius Flaccus Kr. e. 65-ben, d e c e m b e r 8-ikán született Apuliának Venusia (ma: V e n o s a ) nevű v á r o s k á j á b a n . E szerint öt évvel volt fiatalabb Vergiliusnál s két évvel i d ő s e b b Augustusnál. Atyja libertinus, azaz fel- szabadult rabszolga volt s mint p é n z b e s z e d ő ( c o a c t o r ) k e r e s t e kenyerét. A római kalmárok t. i. nem boltokban rakták ki árúikat, h a n e m átadták egy eladónak ( p r a e c o ) , aki aztán a legtöbbet ígérőnek eladta. Az árúk vagy ter- mények árát pedig egy b e s z e d ő gyűjtötte ö s s z e egy per- cent haszon f e j é b e n . Ily módon s z e r e z t e vagyonát Horatius a t y j a : egy kis házat é s sovány földecskét V e n u s i á b a n .

Ha meggondoljuk, hogy a római költők közül é p e n

0

Horatius hatolt b e l e g m é l y e b b e n a görög költészet szelle- m é b e , arra a következtetésre jutunk, hogy e r e i b e n talán g ö r ö g vér folyt s valamelyik ő s e egykor G ö r ö g o r s z á g b ó l vagy Kisázsiából került rabszolgaként Italiába.

Horatius s o h a s e m szégyelte alacsony származását, atyjáról p e d i g mindig b e c s ü l e t é r e váló kegyelettel é s hálá- val emlékezik. Abból, hogy anyját sehol sem emliti, bátran azt következtethetjük, hogy már kis gyermek-korában elvesz- tette, úgyhogy k é p e nem is élhetett a lelkében. Nyilván testvérei s e m voltak.

Atyja rangját felülmúló módon gondoskodott fia neve- léséről. Mivel a Flavius-féle venusiai iskolát nem tartotta alkalmasnak fia kellő kiképzésére, b é r b e adta birtokát s Rómába költözött, hogy Quintust, mint a s e n a t o r o k é s lova- gok a fiaikat, a híres Orbilius Pupillus i s k o l á j á b a j á r a s s a . Ezzel azonban nem vetette el a gondját fia n e v e l é s é n e k . Ő maradi fiának leghívebb ő r e s e r k ö l c s e é s j e l l e m e h e l y e s fejlesztéséről kiváló p a e d a g o g i a i tapintattal maga gondoskodott. Mindezt b e n s ő s é g e s hálával ismeri el a költő a Satirák e l s ő könyvének 6-ik d a r a b j á b a n .

X I

Kr. e. 45-ben, 20 éves korában a nagyobbra törő ifjak szokását követve Athénbe ment Horatius bölcseleti ( „ e g y e t e m i " ) tanulmányokat végezni. Ott hallgatta Cratip- pust é s Theomnestust, a g ö r ö g philosophiának akkoriban legkiválóbb képviselőit. Amaz, mint Aristoteles iskolájából való peripatetikus bölcselő, a természetkutatás é s erkölcs- tan kérdéseit f e j t e g e t t e ; emez, mint az új-Akadémia híve, lemondott a t e l j e s igazság m e g i s m e r é s é r ő l s m e g e l é g e d e t t azzal, ha m i n d e n b e n megállapíthatta a valószínűt. Horatius, mint praktikus római, egy m e s t e r n e k s e m esküdött a sza- vára, h a n e m eclecticusan járt el, azaz mindenik bölcseleti r e n d s z e r b ő l azt fogadia el, amit a j ó é s helyes élet szem- p o n t j á b ó l c é l s z e r ű n e k itélt. A komoly tanulmányok mellett régi é s új b a r á t i n a k vidám t á r s a s á g á b a n is szívesen idő- zött. Azonban e k e d v e s idők hamar véget értek. 44-ben, m á r c i u s idusán nagyot fordult a világtörténet tengelye. A nagy Julius C a e s a r h u s z o n h á r o m t ő r d ö f é s alatt műve befe- jezte előtt lehelte ki nagyratörő lelkét a C u r i á b a n P o m - p e i u s s z o b r á n a k lábainál. Alig temették el C a e s a r t , kitört a polgárháború, mely borzalmaival az előbbit is felülmúlta.

O c t a v i a n u s Antoniusszal é s Lepidusszal megalkotta a má- sodik triumvirátust abból a célból, hogy C a e s a r öröksé- gén megosztozzanak. Velük s z e m b e n álltak C a e s a r gyil- kosai, a köztársasági államforma fanatikus védői, Brutus é s C a s s i u s . Antonius mindjárt a holt C a e s a r fölött mon- dott fórumi b e s z é d é v e l annyira felbőszítette a n é p e t C a e s a r megölői ellen, hogy azok kénytelenek voltak elmenekülni.

M a c e d ó n i á b a , m a j d Syriába mentek s ott szerveztek s e r e - get a bitorlók ellen.

Brutus M a c e d ó n i á b a m e n t é b e n Athént is megláto- gatta. A n é p lelkes örömrivalgással fogadta é s kitünteté- sekkel halmozta el, mint H a r m o d i o s é s Aristogeiton pél- dáját követő zsarnokölőt. Ő is hallgatta a philosophusokat s látszólag tétlenül élt, szórakozott; valósággal a z o n b a n a

X l l

h á b o r ú előkészítésén fáradozott. Különösen az Athénben tanúló római ifjakat iparkodott megnyerni a s z a b a d s á g ügyének. Azok között, akik Brutus hívó szózatát követték, ott volt C i c e r o fia, Marcus é s a libertinus apa fia, Horatius.

Brutus annyira megszerette, hogy tribunus militum-i azaz legio-tiszti rangra emelte. E kitüntetést, mely rendszerint s e n a t o r o k fiainak jutott, sokan irigyelték a libertinus fiától.

Horatius követte Brutust M a c e d ó n i á b a , Kisázsiába, részt vett a lyciai h a d j á r a t b a n s nem egyszer válságos v e s z e d e l e m b e n forgott. A 42-ik év őszén Philippi síkján M a c e d ó n i á b a n felvirradt a d ö n t é s napja, mely a köztár- s a s á g híveire gyászt é s pusztulást hozott. Brutus é s C a s - sius, látván légióik futását, maguk vetettek véget életük- nek. Horatius, mint annyi más, futásban keresett m e n e d é - ket, „dicstelenül elvetve pajzsát", mint maga bevallja. Ezért n é m e l y e k gyávasággal vádolják, d e jogfalanúl. Hogy paj- zsát elvetette, az csak k é p e s kifejezés : hiszen a hadi tri- b u n u s o k egyáltalában nem viseltek pajzsot. D e hogy' állha- tott volna ellen ott, ahol mindenki f u t o t t ? Hogy nem vetett véget életének, mint vezérei, szintén nem lehet neki felróni.

Kétségkívül látta már akkor, hogy Philippinél nem hazája s z a b a d s á g á é r t , hanem az uralom k é r d é s é b e n folyt a küz- delem, s Róma akkor sem kerülte volna el az egyeduralmat, ha Brutus é s C a s s i u s aratott volna diadalmat. Hiszen a köztársaságnak már r é g e n csak puszta neve élt Rómában.

A következő évben Horatius az Octavianus hirdette ^ amnestiát felhasználva visszatért Rómába. Ebben az útjá- ban történhetett az az esemény, melyről az Ó d á k III. köny- vének 4. d a r a b j á b a n emlékezik, t. i. az Adriai tengeren, a Palinurus hegyfokánál hajótörést szenvedett, melyből csak n a g y n e h e z e n menthette meg életét.

Rómában sok mindent megváltozva talált. Atyja már n e m élt. Vagyonát a triumvirek elkobozták, hogy a vete- r á n u s o k n a k adományozzák, mint a Vergiliusét, Tibullusét

XIII

é s sok másét. Atyai tűzhelyétől megfosztva, szegett szár- nyakkal, az álmodott f é n y e s jövőről lemondva, egyetlen célja az lett, hogy magát t i s z t e s s é g e s e n fenntartsa é s nevét atyja e m l é k é h e z méltón megőrizze. Maradt m é g annyi pénze, amelyen — mint szokás volt — egy pénzügyi titkári (scriba q u a e s t o r i u s ) állást megvásárolhatott s a scribák testületé-

nek tagja lett. 0

Az élet prózája azonban n e m olthatta el nagyratörő vágyait, sőt arra ösztönözte, hogy a s o r s m o s t o h a s á g a ellen a költészethez meneküljön. így kell érteni azt a nyilatko- zatát, melyet sokan f é l r e é r t e t t e k :

„A vakmerő s z e g é n y s é g vitt reá, Hogy verset írjak;"

(Epist. II, 2, 51)

nem pedig úgy, mintha a versírással pénzt akart volna sze- rezni. A s z e g é n y s é g igen sokszor hatalmas ö s z t ö n z ő j e a t e h e t s é g n e k . „Reichthum — m o n d j a Jean P a u l — erdrückt das Talent mehr als Armuth: unter Goldbergen und Thronen liegt xvahrscheinlich so manches riesige Talent begraben".

Azok a költemények, melyekkel pályafutását kezdte (satirák, e p ó d u s o k ) , nem is voltak alkalmasak s e m pénz-, sem k e g y s z e r z é s r e . Míg a z o n b a n azok, akik találva érezték magukat e gúnyos t á m a d á s o k által, haraggal é s rosszaka- rattal fizettek a költőnek, voltak, akik ö r ö m m e l üdvözölték a feltűnt t e h e t s é g e t é s barátságukkal tüntették ki.

Varius é s Vergilius voltak az elsők, akik Horatiust barátságukkal megtisztelték. Az az ú j költői iskola, mely- hez tartoztak, olyan költői irodalmat akart teremteni Rómá- ban, mely a méltó tartalmon kívül a forma választékos voltával é s az e l ő a d á s h a r m o n i k u s b á j á v a l megközelítse a a g ö r ö g mintaképeket. Varius az époszt é s drámát művelte.

Thyestes cimű tragédiája oly nagy tetszést aratott, hogy A u g u s t u s egy millió sestertiusszal honorálta. Vergilius is ünnepelt költő volt már ekkor pásztori költeményeiért.

X I V

Mindaketten élvezték az irodalompártoló M a e c e n a s kegyét, s ú j barátjukat, Horatiust, akit nagyrahivatott költőnek tar- tottak, önzetlen örömmel neki is beajánlották.

Ama viszonyok közt, melyek valamikor alacsony s o r s ú embert m a g a s rangúval kötöttek össze, alig találni szebbet, n e m e s e b b e t annál, mely Horatius é s M a e c e n a s közt kelet- kezett é s sírig tartó b a r á t s á g g á erősödött.

M a e c e n a s , a tudományoknak é s művészeteknek foga- lommá vált pártfogója, Augustus mindenható minisztere é s altér egó-ja, egy pár c s a l ó d á s következtében óvatos kez- dett lenni híveinek megválasztásában. Bemutatkozása után j ó ideig csak távolról kisérte figyelemmel Horatiust, é s csak kilenc hónap multával hivatta ismét magához a Kr.

e. 39. év nyarán, hogy barátjai közé iktassa.

Mindezt a költő a b b a n a satirájában m o n d j a el, amelyben boldogult atyjának is olyan szép, k e g y e l e t e s emléket emel (Sat. I, 6.) Nyíltan kimondja, hogy M a e c e n a s b a r á t s á g á t nem a véletlen s z e r e n c s é n e k , hanem ö n é r z e t e s j e l l e m é n e k , jellemét p e d i g atyja g o n d o s n e v e l é s é n e k köszöni.

Természetes, hogy a világ s a n d a szemmel nézte, félremagyarázta, irigyelte ezt a viszonyt. Nem tudva elkép- zelni, hogy barátságuk lelki r o k o n s á g o n alapszik, titkos rugókat é s érdekeket kerestek b e n n e . Horatiusban a helyett, hogy érdemes-voltát elismerjék, a s z e r e n c s e gyermekéi látták. P e d i g kétségtelen, hogy viszonyuk egyező gondol- k o d á s b a n é s életfelfogásban gyökerező igazi, benső, őszinte b a r á t s á g volt. Horatiust, mint s z a b a d o s fiút nem kötötték családi hagyományok a dolgok régi r e n d j é h e z , s így a köz- társasági érzület sem vert szívében mélyebb gyökeret.

M a e c e n a s idegen eredetű, etruriai n e m e s , mint római pol- gár homo novus volt, aki többre nem áhítozva élete végéig m e g e l é g e d e t t a lovagi ranggal. Egyikük sem vágyott többre, mint ami volt. Egyikük s e k e r e s t e a n é p kegyét vagy a

X V

kitüntetéseket. Mindaketten j o b b a n becsülték a s z e m é l y e s é r d e m e t é s tehetséget, mint a címet é s a rangot.

Horatius nagy hálával tartozott M a e c e n a s n a k n e m c s a k azért a barátságért, mellyel őt kitüntette, n e m c s a k Augus- tus kegyéért, melyet s z á m á r a megszerzett, hanem azért is, mert M a e c e n a s b ő k e z ű s é g é b ő l kapta 33-ban sabimimi bir- tokát, melyben é l e t é n e k l e g f ő b b b o l d o g s á g á t találta s mely b ő s é g e s kárpótlás volt elvesztett atyai jószágáért.

M a e c e n a s valószínűleg a satirák neki ajánlott első könyvét akarta ezzel megjutalmazni. „Ez volt vágyam n e t o v á b b j a "

— m o n d j a b o l d o g a n a költő. S z á m o s k ö l t e m é n y é b e n raj- zolja a s a b i n u s hegyek közt m a g a s a n fekvő S a b i n u m á n a k s z é p s é g e i t é s a falusi élet örömeit. S a b i n u m nem lehetett valami jelentéktelen birtok. Nagyrészét b é r b e adta Horatius s m é g így is nyolc rabszolgát foglalkoztatott rajta. Itt idő- zött l e g s z í v e s e b b e n főleg kánikula idején. Itt foglalkozott a g ö r ö g költőkkel é s philosophusokkal, sőt a kapa- nyelet s e m szégyelte megfogni, hogy a göröngyöket e l e g y e n g e s s e , a köveket kimozdítsa.

M a e c e n a s révén — mint mondtuk — Augustus kegyét is m e g n y e r t e költőnk a nélkül, hogy járt volna utána. Első tekintetre talán feltűnő, hogy Horatius, aki ifjúkorában

Brutus oldalán a köztársaságért é s a s z a b a d s á g é r t küz- dött, férfikorában Augustusnak tisztelőjévé é s a m o n a r c h i a áldásainak magasztalójává lett. Azonban ez a változás nem rövid idő alatt é s nem ok nélkül történt.

A philippii v e r e s é g után Horatius c s a k n e m e g é s z e n k é t s é g b e e s e t t . Nem remélte, hogy Róma valamikor vissza- nyeri elvesztett hatalmát. E b b e n a h a n g u l a t á b a n írta a 16.

epódust, melyben nem tud n é p é n e k j o b b tanácsot adni, mint azt, hogy v á n d o r o l j a n a k ki é s k e r e s s e n e k új hazát.

Ismétlődik e k é t s é g b e e s e t t hangulat, mikor 38-ban, rövid b é k e után ismét kitört a h á b o r ú O c t a v i a n u s é s S e x t u s P o m p e i u s között, mialatt a parthusok Syriát é s Kisázsiát

X V I

pusztították. (Epo. 7.) Mikor Oclavianus Actiumnál leverte Antoniust é s Cleopatrát, Horatius Octavianusban kezdte látni a római birodalom helyreállítására é s fenntartására hívatott férfiút. A philippii v e r e s é g után látta, hogy Ocfa- vianus n e m c s a k győzni, hanem a győzelemmel józanúl élni is t u d : megkíméli azoknak az életét, kik az ellene emelt fegyvert lerakták. Tapasztalta, hogy az új egyeduralkodó e l l e n s é g e a vallástalanságnak, az elpusztult templomokat fölépítteti, a bomlott erkölcsöket üdvös törvényekkel r e n d b e hozni s az egész társadalmi életet r e g e n e r á l n i törekszik.

Ö r v e n d v e látta a b é k e áldásait, a tudományok é s művé- szetek felvirágzását; s végre látta, hogy, ha a hazát külső e l l e n s é g fenyegeti, akkor Augustus, hadvezérével, Agrippá- val, majd mostohafiaival, Tiberiusszal é s Drususszal m e g tudja védni a birodalom határait. Nem csoda, ha bizalom- mal é s r e m é n n y e l telt el a jövő iránt, belátta a monarchia jogosultságát, mely egyedül biztosítja a birodalom nyu- galmát é s hatalmát, anélkül, hogy a köztársaság dicső korát elfeledte volna, é s szívvel-lélekkel Augustus hívévé szegődött.

Mindamellett eleinte tartózkodó volt azzal szemben, aki ellen fegyvert fogott volt. A satirák első könyvében csak egyszer, mellesleg említi a C a e s a r nevet. Mikor már belátta a monarchia szükséges-voltát s maga is kész lett volna M a e c e n a s s z a l Octavianus zászlói alatt harcolni (Epo.

1.), akkor is, sőt azontúl is mindig bizonyos távolságban tartotta magát az uralkodótól. Olvassuk a fennmaradt Sue- tonius-féle életrajzban, hogy a f e j e d e l e m által neki fel- ajánlott magántitkári állást nem fogadta el, bizonyára azért, mert f ü g g e t l e n s é g é t mindennél többre becsülte. Augustus s z e m r e h á n y á s t is tett ezért neki („Attól tartasz, hogy az utókor előtt s z é g y e n e d r e válik, hogy b a r á t s á g b a n látszol velem á l l a n i ? D e ha te megvetetted is a mi barátságun- kat, mi azért nem fizetjük gőggel a g ő g ö t " — írja neki),

X V I I

d e azért nem neheztelt reá, sőt azontúl is s z á m o s jeléi adta kegyének és baráti indulatának.

„ D e — vetik s z e m é r e némelyek — serviiis-módon hízelkedett az uralkodónak, midőn istennek, Maia fiának (Mercurius) nevezte é s csak az egy Juppiternél mondotta k i s e b b n e k . " Mai n a p s á g m i n d e n e s e t r e megütköznénk rajta é s szolgai hízelgésnek bélyegeznők, ha egy költő istennek m a g a s z t a l n á f e j e d e l m é t , d e a régiek m á s k é p fogták fel a dolgot. Tudjuk, hogy már H o m e r o s „isteni" jelzőt ad hősei- nek, m é g Eumaios k o n d á s n a k is; tudjuk, hogy a Kelet pél- dáját követve Nagy S á n d o r isteni tiszteletet követelt a maga számára, s k é s ő b b a bizánci császárokat é s c s á s z á r n é k a t szentek gyanánt tisztelték. Keletnek ez a fejedelem-cultusa R ó m á b a n is elterjedt. így történt, hogy Antonius l e g y ő z é s e utan a római s e n a t u s elhatározta, hogy az uralkodó geniu- s á n a k minden mulatság alkalmával italáldozatot öntsenek.

K é s ő b b oltárokat is emeltetett a s e n a t u s Augustus geniu- s á n a k s a római provinciákban gyakran emeltek templo- mokat Augustusnak é s Róma istenasszonynak közös tisz- teletére, sőt a birodalom keleti f e l é b e n már római con- sulokat é s proconsulokat is vallásos cultusszal vettek körül.

Horatiusnak nem lehet felróni, ha kora l e g j o b b j a i n a k felfogásával nem helyezkedett ellentétbe, s nem tarthatjuk szolgai hízelkedésnek, ha A u g u s t u s b a n látván a pusztulás szélén álló birodalom megmentőjét, őszinte e l i s m e r é s é t é s magasztalását az akkoriban s z o k á s o s formákkal f e j e z t e ki.

E rhetorikai formák mellett, melyekre minden r ó m a i b a n megvolt a t e h e t s é g é s h a j l a n d ó s á g , mindenütt megtaláljuk a lelkes e l i s m e r é s é s őszinte r a g a s z k o d á s kifejezését.

O l v a s s u k el az ódák III. könyvének 14-dik, vagy a IV.

könyvnek 5-dik é s 15-dik darabját.

Nem szólunk itt most b ő v e b b e n azokról a baráti viszonyokról, melyeknek annyi szép, k e d v e s emléket emelt s z á m o s k ö l t e m é n y é b e n . Szóljanak ezekről maguk a költe-

X V I I I

mények. Annyit bátran mondhatunk, hogy alig van költő a világirodalomban, ki a b a r á t s á g oltárán többször, b e n s ő s é - g e s e b b érzelemmel áldozott volna. Bármennyire szerette a háborítatlan m a g á n o s s á g o t , S a b i n u m a falusi c s e n d j é t é s üdítő nyugalmát, szívesen időzött b a r á t j a i r a k vidám, d e a vígságban is mértéket tartó t á r s a s á g á b a n . Hű é s elnéző barát volt j ó é s rossz n a p o k b a n egyaránt. Azonban s a j á t f ü g g e t l e n s é g é t mindennél, m é g M a e c e n a s b a r á t s á g á n á l é s boldogító a d o m á n y á n á l is t ö b b r e tartotta. Az epistulák I, 7.

d a r a b j a c s a t t a n ó s bizonyíték erre nézve.

Míg azonban Horatius barátjai é s költeményeiben megemlített kortársai jórészt történetileg ismert személyek, c s a k n e m e g é s z e n átláthatatlan ködfátyol borítja azokat a női neveket, melyekkel részint szerelmi, részint gúnyos köl- t e m é n y e i b e n találkozunk. Azt sem tudjuk, eredeti vagy á l n e v e k - é : Cinara (kit első s z e r e l m é n e k mond), Lydia, Phyllis, Chloé, Lyce, Glycera, sib. Annál k e v é s b b é álla- píthatjuk m e g e z e k b e n a költeményekben a költészet é s a valóság határait. így vagyunk a Telephus-ókke\, Ligu- r/Tzí/s-okkal is. Nagyon valószínű, hogy n e m egy ilyen költe- mény a régi g ö r ö g lyra valamely d a r a b j á n a k viszhangja s inkább a képzelet, mint a valóság szüleménye. Ne f e l e d j ü k azt, amire m é g visszatérünk, hogy Horatius csak 35 é v e s korában kezdett a lyrával foglalkozni, amikor túl volt a h á b o r g ó éveken.

Egyébiránt annyiszor beszél önmagáról é s élete viszo- nyairól, hogy költeményeinek adataiból életrajzát csaknem a legapróbb részletekig ö s s z e lehet állítani. Ezekből ismer- jük meg jellemét, sőt külsejét is. Maga mondja, hogy hamar megharagszik, de hamar meg is békül. Gazdagság után nem áhítozott, de szerette a tisztaságot, az ízléses é s választékos rendet, mely épen olyan távol volt a dús- gazdagok csömörletes bőségétől, mint az Ínségesek föld- höz ragadt szennyétől. Elete egész folyamában olyan ember-

X I X

nek mutatkozik, aki k i s e b b gyarlóságokkal é s m e g b o c s á t - ható hibákkal kiváló szellemi s a j á t s á g o k a t párosított s mind jelleme, mind t e h e t s é g e által olyan színvonalra emelkedett, melyet alig ért el egy-két kortársa. Olyan tulajdonságokat egyesített m a g á b a n , melyek ritkán találhatók együtt: az alkalmazkodást ö n é r z e t e s önállósággal, a demokrata szabad- elvűséget előkelő finomsággal, a tartalmas komolyságot humorral é s é l e s e l m ű s é g g e l kötötte össze. Napról-napra tanult, mint Solon, s lelkének kiművelésén n e m szűnt m e g fáradozni. I f j ú s á g a eszményképeit feláldozta anélkül, hogy római érzését elvesztette volna. Meghajlott a m o n a r c h i a előtt á nélkül, hogy f ü g g e t l e n s é g é t feláldozta volna. A főváros fényűző b ő s é g é b e n élt anélkül, hogy az egyszerű falusi élet s z e r e t e t e kialudt volna b e n n e . A k ö n n y e l m ű s é g é s tréfa külső leple alatt mély g o n d o l k o d á s é s komolyság l a p p a n g nála, é s s z e r e f e t r e m é l t ó s á g a főkép a b b a n áll, hogy nyiltszívü e m b e r é s hű barát volt, szabadelvű a magas- ranguak, n y á j a s az a l á r e n d e l t e k iránt.*) H u m á n u s érzületét a rabszolgákra is kiterjesztette.

Ami külsejét illeti, kis termetű volt, köpcös, k é s ő b b p o c a k o s , napbarnított arcú, mint ma is Puglia (Apulia) lakói. F e k e t e hajú volt, korán megőszült, m a j d m e g is kopaszodott. E g é s z s é g e nem volt állandó. G y ö n g e mellű volt, köszvényben é s s z e m f á j á s b a n gyakran szenvedett.

A Kr. e. 8-ik év v é g e f e l é oly nagy b e t e g lett, -hogy v é g r e n d e l e t é t alá sem írhatta, csak szóval jelentette ki ö r ö k ö s é n e k Augustusi, s közel 57 é v e s k o r á b a n n o v e m b e r 27-ikén meghalt mint a g g l e g é n y két h ó n a p p a l M a e c e n a s halála után, beváltva igéretét, melyet a j ó barátnak foga- dott. ( O d . 2, 17.). M a e c e n a s sírjához közel temették el az Esquilinuson.

• •

*) Karsten jellemzése.

X X

Említettük a satirákat é s epódusokat, mint H. első O műveit. Harminc éves korában adta ki satiráinak első

gyűjteményét M a e c e n a s n a k ajánlva, öt évvel k é s ő b b a másodikat. Azzal, hogy a satira műfaját kezdte művelni, mindjárt jelét adta annak, hogy e m a n c i p á l j a magát az alexandrinismus hatása alól, melynek a Cicero-korabeli, főkép az elégiát é s epylliont művelő ifjú költők iskolája hódolt. Hazai költőnek, a derék Luciliusnak nyomdokait követte, d e minden politikai irányzat nélkül, m é r s é k e l t e b b hangon, nagyobb tárgyilagosággal. A társadalmi é s iro- dalmi élet félszegségeit, fonákságait teszi n e v e t s é g e s e k k é nem a maró gúny, hanem a finom éle, jókedvű tréfa é s j ó a k a r ó tanítás hangján. Nem személyeket, hanem íypuso- sokat t á m a d : az uzsorást, a zsugorít, a pazarlót, a h a s á n a k élőt, a pöffeszkedőt, az erkölcsprédikálót, a tolakodót, a f e c s e g ő t s az igazi felvilágosult világfi humorával magát s e m veszi ki a f e d d é s t érdemlők számából. Nem mint rideg erkölcsbíró, hanem mint h u m á n u s felebarát szól e m b e r t á r s a i n a k hibáiról, hiszen „senki sem születik hiba nélkül", s nevetve m o n d j a m e g az igazat. F ű s z e r e nem az itáliai ecet, hanem az attikai só. Elmondja, hogy páratlan jó atyja szoktatta r e á jókorán, hogy megfigyeljen másokat s okuljon hibáikon. Valóban satirái a l e g n e m e s e b b önkép- z é s é s mulattatva tanítás tanfolyama, melyben maga a költő a lelkes tanító s maga a l e g b u z g ó b b tanítvány. F ő elve, hogy a mások vétkeinek megutálása legjobb n e v e l ő j e az ifjú léleknek. Bár Lucilius szapora pongyolaságát hibáz- tatja s a műgondot fontos kelléknek vallja, s z á n d é k o s a n bizonyos mesterkéletlen lazasággal, az élet megszokott nyelvén v e r s e l ; m i n d e n n a p i c s e v e g é s e k n e k ( s e r m o n e s ) , gyalogos Múzsának (Musa pedestris) nevezi satiráit, s a satiraírást nem is tekinti igazi költészetnek. Bár egyik- másik satirája h u m o r o s életkép minden satirikus él nélkül (pl. I, 5. I, 6. II, 6.), nem hiányzik a gúny sem (I, 8. I., 9.

X X I

I. 10.). Ezért sokan m e g h a r a g u d t a k reá, s ő kénytelen több satirában védeni a maga álláspontját, satiraírásának jogo- sultságát. A satirák második könyve nagy fejlődést m u t a t : a költő már t e l j e s e n független Luciliustól é s c s a k n e m mindenik darabját eleven, drámai, p á r b e s z é d e s alakba öltözteti.

Első satiráival egy időben irta H. az epódusokat is.

E p ó d u s annyi, mint „záróvers", s olyan költeményt jelez, melyben egy h o s s z a b b sor után egy rövidebb következik.

Az e p ó d u s nevet azonban k é s ő b b ruházták, e költemé- nyekre. Horatius iambosokuciV, azaz gúnyos költeményeknek nevezi őket, utánozván bennük Archilochus híres g ö r ö g költő iambosait, amelyek szintén g ú n y o s t á m a d á s o k a t fog- laltak magukban. Tehát ismét h a d ü z e n e t az alexandrinis- musnak. Horatius visszamegy a régi g ö r ö g mintához s tudatosan egy m é g nem művelt fajt ültet át a honi talajba.

Az e p ó d u s lyrai párja az epikus természetű satirának. A satirában a költő javítani kívánván az e m b e r e k e t , nevet- s é g e s e k k é teszi az ő erkölcsi ideáljával ellenkező állapo- tokat; az e p ó d u s b a n s z e m é l y e s haragját önti ki azok ellen, akik ellen fel van háborodva. D e azért van olyan e p ó d u s , melyből a t á m a d á s hiányzik s így mintegy átmenet az ódákhoz s van olyan is, melyben a haza állapotán való e l k e s e r e d é s é n e k ad kifejezést (16).

Harmincöt éves korában támadt Horatiusban az a gondolat, hogy az archilochusi iambusnál valami nagyobbat é s j e l e n t ő s e b b e t ültet át a római költészet talajába, t. i.

A l c a e u s é s S a p p h o l e s b o s i lyráját. 23-ban, hét évi m ű k ö d é s után adta ki három könyvre t e r j e d ő első gyűjteményét M a e c e n á s á n a k ajánlva. Mint Vergilius H o m e r o s epikájához, úgy Horatius a régi g ö r c g lyrához tért vissza. Ez lehetővé tette, hogy a legváltozatosabb lyrai metrumokat szólaltassa m e g latinúl s a római költői nyelvet a lyra terén is olyan t ö k é l e t e s s é g r e emelje, amilyenre Vergilius emelte az epika

X X I I

terén. F o r m a tekintetében tehát a görögöktől függ, mint általában az e g é s z római műirodalom. Azonban tartalom d o l g á b a n mindig nagyobb é s nagyobb önállóságra emel- kedik, s míg első könyvében némi bátortalansággal követi mintaképeit, a másodikban s kivált a harmadikban t e l j e s e n a maga ura, teljesen egyéni, római, nemzeti. Ebben a hat első óda fennkölt erkölcsi felfogással írt nemzeti é s val- l á s o s óda-cyclus, megannyi dicsőítő hymnusa az ő s római erényeknek s méltó költői p e n d a n t j a Augustus állam- r e g e n e r á l ó nagy terveinek.

Horatiust, mint lyrikust sokfélekép ítélték meg. Vol- tak, akik a világ legkiválóbb lyrikusát látták b e n n e s vol- tak, akik csak Ízléses, t u d ó s utánzónak tekintették. Igaz, hogy Horatius lyrája, melyet 35 éves korában kezdett pen- getni, nem az ifjonti emésztő szenvedély hangjait hallatja, mint pl. a Catullusé, s nem a magával r a g a d ó lelkesedés, nem a féktelenül c s a p o n g ó képzelet önkénytelen megnyi- latkozása, h a n e m jórészt a kiforroft férfikor érett reflexiói- nak l e s z ű r ő d é s e . Horatius n e m c s a k az életben, h a n e m a költészetben is kerülte a s z é l s ő s é g e k e t , s az arany közép- utat a forma é s tartalom harmonikus ö s s z h a n g j á b a n , a t e h e t s é g é s tanulmány egyetértő ö s s z e o l v a d á s á b a n kereste.

Hiszen úgynev. Ars poétikájában is, bár az isten-adta tehet- s é g e t a költő e l e n g e d h e t e t l e n kellékének hirdeti, nem k e v é s b b é fontosnak vallja az ízléses é s tanult műgondot, mely nélkül igazán b e c s e s költői alkotás nem j ö h e t létre.

Műveiben pedig n e m ritkán a mérlegnek az a s e r p e n y ő j e száll alá, mint súlyosabb, amelyen a műgond szülte formai t ö k é l e t e s s é g foglal helyet. D e bár e r ő s szenvedélyek, zak- lató t é p e l ő d é s e k nem zavarják fel lelke nyugalmát s b e c s e - s e b b áldozatokat gyújt a barátság é s hazaszeretet, mint pl. a s z e r e l e m oltárán, tagadhatatlan, hogy a korabeli epikurosi életbölcselet legvonzóbb kifejezésre jut az ő lyrájában. Az általános emberi kristálytisztán tükröződik

X X I I I

b e n n e s a korszellemhez képest n e m e s erkölcsi felfogása, szeretetreméltó e g y é n i s é g é n e k é r v é n y e s ü l é s e s a római szellem, mely c s a k n e m minden költeményét átlengi, méltán biztosította számára az egykorúak e l i s m e r é s é t é s az utó- kor magasztalásót. Figyelmet é r d e m e l tárgyainak gazdag- s á g a is. Az e m b e r i életnek nemzeti érdekű vagy a társa- dalomra kiható eseményei, a hazafiság, vallásosság, barát- s á g é s s z e r e l e m érzelmei, a t e r m é s z e t n e k b e n s ő s é g e s szere- tettel rajzolt, eleven, ü d e képei, a vidám múlatás é s c s e n d e s visszavonultság örömei, az egyéni é s t á r s a s élmények, a költő életelvei é s erkölcsi eszméi k e d v e s változatosságban tűnnek elénk. A tárgyak változatosságának megfelel a lyra m ű f a j á n a k sokféle neme,' valamint a hangulat s o k f é l e s é g e is a vidám, enyelgő tréfától é s n e m e s humortól az erkölcsi indignatio komor f e n s é g é i g . „Utánzó" nem volt é s nem is lehetett. Wilamowitz méltán nevezi Róma leggörögebb költő- jének, d e nem azért, mintha g ö r ö g mintaképeket másolt volna, h a n e m mert lelkének a g ö r ö g szép iránt kifejlődött

páratlan fogékonyságával m a g á b a szívta a g ö r ö g szellemet, mely a s z a b a d s á g szelleme, s ezzel eltelve, ettől ihletve olyat tudott alkotni, ami már nem görög, h a n e m római é s egyéni. Hasonló c s o d á t művelt a g ö r ö g szellem a magyar Arany Jánosban. Nincs e p i k á j á n a k olyan lapja, amelyen a görög szellem fényének egy s u g a r a ne r e z e g n e s nincs egy strófája, nincs egy gondolata, mely magyar n e volna.

Ő is, mint Horatius: „Ein Stern von eignem Lichte, nicht minder als die Griechen." (Wilamowitz.)

Az ódák három könyvének kiadása után Horatius egyidőre letette a lantot s visszatért első s z e r e l m é h e z , a satirához, d e m ó d o s í t o t t a : epistulát, költői levelet csinált belőle. Ezek az epistulák, melyeknek első könyvét Kr. e.

20-ban tette közzé, részint v a l ó s á g o s levelek, részint levél- formóju, tehát e g y e s megnevezett (vagy költött) személyek- hez intézett c s e v e g é s e k , s bár többnyire mindenkinek szó-

X X I V

lanak, s z e m é l y e s motívumból indulnak ki. A költői levélnek Horatius a m e g t e r e m t ő j e , s ez a m ű f a j a horatiusi költé- szetnek a m a g a n e m é b e n legérettebb, l e g t ö k é l e t e s e b b ter- méke. A minden é r d e s s é g t ő l ment finom tónus, a szelíd humor, a h u m á n u s g o n d o l k o d á s é s szinte felebaráti hasz- nálni-vágyás jóval föléje emeli ezeket a satiráknak. Philo- sophiai tanulmányainak, élettapasztalatainak, elmélkedései- nek s irodalmi k é r d é s e k r ő l való nézeteinek szellemes é s élvezetes összefoglalását találjuk m e g bennük. Különösen a k é s ő b b írt három nagy epistala, mely a 13-ban kiadott m á s o d i k könyvet alkotja, s ezek között a Pisókhoz írt Ars poeticá-nak elnevezett levél a tanult műízlés s z e l l e m e s bre- viáriuma, melynek világirodalmi hatását alig közelítette m e g m á s effajta alkotás.

Augustus kora Vergiliust ü n n e p e l t e első nemzeti köl- tője gyanánt. Horatiusnak tovább kellett az elismerésért küzdeni. Többször panaszolja az iránta megnyilvánuló irigy- séget, a t ö m e g rosszakaratát, melyet Vergilius, mint a mult e m b e r e könnyebben elkerülhetett. Horatius egész költészete a j e l e n b e n gyökeredzett s n e m c s a k barátokat, hanem ellen- s é g e k e t is szerzett neki annyival inkább, mert nem töreke- dett n é p s z e r ű s é g r e , m e g e l é g e d e t t a legjobbak tetszésével.

Azt is felrótták neki, hogy a r é g i b b római költőket meg- kritizálta, keveselve bennük a g ö r ö g ö s finomságot é s műgon- dot. Mindamellett lassanként kivívta az elismerést, s becs- vágya kielégítést nyert. Az ódák p r o l ó g u s á b a n még csak M a e c e n a s t ó l vár elismerést. A második könyv utolsó darab- j á b a n már halhatatlanságot jósol magának az egész föld k e r e k é n s a harmadik könyv végén büszkén hirdeti, hogy ércnél m a r a d a n d ó b b é s a faraók piramisánál m a g a s a b b emléket emelt m a g á n a k műveiben. A negyedik könyv har- madik költeményéből megtudjuk, hogy az e m b e r e k már újjal mutogattak rá, mint „Róma lantosára." Még e könyv kiadása előtt a b b a n a l e g n a g y o b b kitüntetésben részesült,

X X V

hogy Augustus 17-ben őt bízta m e g a Százados ének meg- írásával. Augustus kívánsága volt az is, hogy mostoha- fiainak, D r u s u s n a k é s Tiberiusnak haditetteit m e g é n e k e l j e . Ez a kívánság adott alkalmat arra, hogy a költő hosszú szünet után ismét k e z é b e vegye a rómaivá vált l e s b o s i lantot s az ódák negyedik könyvét m e g a l k o s s a . Ezen a könyvön az e l ő b b i e k h e z k é p e s t itt-ott érzik ugyan az ősz fuvallata, d e a m o n a r c h i k u s nemzeti e s z m e itt jut teljes glorificatióhoz.

Halála után hírneve még emelkedett. A római költők közt több követője akadt (Ovidius, P e r s i u s , Juvenalis, Statius). Iskolai auctorrá lett Vergifiusszal együtt. Quintilianus szerint c s a k n e m ő az egyetlen, olvasásra é r d e m e s római lyrikus. Műveiből tudományos, kritikai é s kommentált kiadá- sok készültek. A keresztény egyházatyák olvasgatták é s műveikben gyakran idézik. Nagy m e g b e c s ü l é s é r e mutat az is, hogy ö s s z e s művei f e n n m a r a d t a k n e m k e v e s e b b , mint 250 c o d e x b e n , mig pl. Tacitus A n n a l e s é t csak egy kézirat tartotta fenn számunkra.

A 6-ik századtól kezdve azonban a Karolingok korának d e r e k á i g hallgat a krónika Horatiusról. Ettől fogva ismét találkozunk kéziratokkal, d e a k ö z é p k o r b a n általában nem versenyezhetett Vergilius n é p s z e r ű s é g é v e l : csak a művel-

tebb körök olvasták, f ő k é p ethikai vonatkozású satiráit é s epistuláit. Ezrével találunk ezekből vett idézeteket. P e t r a r c a volt az első, aki a lyrikus Horatiust is m e g b e c s ü l t e . A r e n a i s s a n c e óta p e d i g mindinkább emelkedett Horatius hatása, lassanként a Vergiliusénak is f ö l é j e emelkedett s kivált lyrája hatalmas tényezővé vált a n é p e k nemzeti éle- t é b e n . Fordították, parodizállák, megzenésítették, illustrálták.

Fordítani először a franciák k e z d t é k : Grandichan 1541-ben, Peletier 1545-ben, m a j d a Pleiade é s feje, Ronsard. D e Malherbe, Regnier, Boileau, Racine, Moliere, Voltaire, Rous- seau, A. Chénier, Musset szintén az ő műveirTlíepződtek,

X X V I

őt utánozták, fordították. C s a k h a m a r a németek is fel- karolták. Az Opitz iskolájából kikerült Buchholtz (1639) é s Bohemus (1656) voltak első áíültetői. Opitz é s iskolája arra törekedett, hogy a régi költőkből s főleg Horatiusból mentül többet merítsenek a honi költészet javára. Ugyanez volt a célja az angol Ben Jonson-nak, ki Fairy Q u e e n - j é b e horatiusi reminiscentiákat szőtt bele. Angliában 1625-ben Hawkins fordította le H. lyrai költeményeit. Popé és Milton horatiusi allusiókkal nyerték meg a műveltek tetszését.

A nagy Bentley magyarázatos, kritikai Horatius-kiadása korszakot jelez a philologia történetében. Az olaszoknál Petrarca, Dante, Ariosto már idézgetik, Sannazaro utánozza s Abriani 1680-ban eredeti mértékben átülteti az ódákat.

Horatius az iskolákban is mindinkább meghonosodott, főkép a németeknél. Gottsched épen olyan költői evan- géliumnak tekintette az Ars poeticát, mint Kazinczy. Klopstock, mint k é s ő b b a mi Berzsenyink, Horatius versformáit követi igazi bravúrral é s nagy érdemeket szerez a m a g a s a b b költői dictio fejlesztésében. Herdernél, Goethénél, Schillernél nem kevés horatiusi allusióí találunRrA németeknél Ramler (1769), nálunk Virág Benedek az első, aki Horatiust eredeti alakban fordította.

D e nálunk is voltak már Virág B e n e d e k előtt, akik Horatiusszal foglalkoztak. A XVII. században jelentkezik az e l s ő fordító: Tasnádi Péter s az első, aki paraphrasisaiban Horatiust reprodukálja, Rimái János. Orczy Lőrinccel már egész áradata vonul b e költészetünkbe Horatius gondola- tainak, nyelvi kifejezéseinek, költői technikájának s alig van költőnk, aki az ő hatása alól kivonná magát, egészen Berzsenyiig, akinél t e h e t s é g e s e b b é s önállóbb Horafius- követőt nem mutat fel a világirodalom.

D e nemcsak a klasszikus iskola hívei tükröztetik H.

hatását, hanem a nemzeti, sőt n é p i e s műköltészet főkép- viselői, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, továbbá Lévay

X X V I I

X X V I I I

é s Gyulai, aki Horatius olvasásakor c. ó d á j á b a n nemcsak elevenen érezteti a római költő hatását, hanem a maga korát is találóan veti egybe a Horatiuséval s az idők mos- t o h a s á g a ellen hozzá hasonlóan a költészetben talál vigaszt é s gyógyító írt. Petőfiről tudjuk, hogy Horatiust, mint ked- ves költőjét, patrontásában magánál hordta s ódáit könyv nélkül is megtanulta. Találunk is költeményeiben Horatiusra emlékeztető helyeket. így pl. a jámbor, majd a rónán őrültként vágtató Tiszának rajza a Tiberisre, az uxorius amnis-ra emlékeztet, mely feldühödve pusztulással fenyegeti Rómát.

Azt is tudjuk, hogy apáink műveltségében j e l e n t ő s helyet foglalt el H. gondolat- és érzésvilága, s életbölcse- ségük javarészét a horatiusi költészetben dúsan tenyésző praktikus philosophiának köszönhették. Azt a rokonságot, mely a római é s a magyar szellem kpzt van, C i c e r ó n kívül főkép Horatius tanulmánya teremtette meg. E tekin- tetben rámutathatunk egy Deák Ferencre is, akinek szintén életelvévé vált az arany középút, a szélsőségek kerülése s aki halálos ágyán is Horatiust olvasgatta és Tisza Istvánra, kinek parlamenti b e s z é d e i b e n is m e g c s e n d ü l n e k a hora- tiusi lyra velős sententiái. A költő jóslata b e v á l t „ h í r n e v e m a g a s a b b r a nőtt a faraók piramisánál" s mint P h a r o s világít mindenütt, ahol fogékonyság van a szellemi kincsek örök értéke iránt.

© PROLOGUS.

Maecenashoz.

M

Oh drága büszkeségem, ótalmam nekem!

Van, aki boldog, ha Olympia porát Fölverte, megkerülve pályaoszlopát Tüzes kerékkel: a győzelmes pálmaág A föld-uralta istenekhez emeli.

Ennek öröm, ha a szeszélyes nép kegye Juttatja polcra hármas tisztségnek során;

Annak, ha mindazt magtárába gyüjtheté, Mit bésöpörnek Libyának szérűin.

Azt, ki örömmel szántja ősi birtokát, Rá nem vehetnék Attalusnak kincsei, Hogy cyprusi szálfákból épített hajón Remegve szelje a tengernek árjait.

A kalmár fél az Icarus hullámival Küzdő szelektől és dicséri városa, Mezője csendjét; kijavítja mégis ím'

Rozzant naszádját: szűkölködni nem tanult.

Van, aki meg nem veti Massicus borát S egy-két órát a teijes napból elszakít, Hogy jót heverjen zöld-ernyős bokor tövén, Vagy lágyan zsongó szent haboknak partjain.

Gyönyör sokaknak a tábor s a harsonák, Kürtök zenéje s az anyáktól átkozott Zord háború. A hideg éjben künn marad Ifjú nejére nem gondolva a vadász,

Ha szarvasgímet vertek hű kutyái fel, Vagy hálóját egy marsus vadkan törte át.

Engem tanult fők szép jutalma, a babér Az istenekhez fölemel; a hűs berek,

3

A lenge nymphák és satyrosok kara Elkülönít a néptől, csak Euterpe is Átadja fuvoláját és a lesbosi

Lantot felajzza nékem Polyhymnia.

Ha te a lantosokhoz iktatsz engemet, Fejem büszkén az égnek csillagit veri.

• • •

MEGMENTŐNK A VÉSZBEN.

Augustushoz.

M

Szentelt ormainkra csapva mennykövével Sáppadt ijedelmet árasztott reánk.

Rettegtek a népek, visszatér a földre Az özönvíz és sok csodalénye mind, Amikor fölhajtja magas hegytetőkre

A tenger lakóit Proteus megint.

Fenn a szilfák ormán halak csüggnek újra, Ott, ahol külömben vadgalamb lakott, És félénk dámvadak mutatkoznak úszva

Szeldelvén a mindent elfedő habot.

A sárga Tiberist medréből kinőve

Láttuk ijesztőleg hömpölygni felénk, Hogy királyi várunk helyéből kidöntse

S Vesta ősi háza se legyen miénk.

Ilia hogy könnyét ne ontsa hiába,

Kedve szerint tett a pipogya folyam, Elönté a várost, Juppitert megbántva,

És száguldott a vad ár korláttalan.

Bűneink miatt gyér sarjaink majd hallják, Borzadva hallják a kor történetét, Hogy polgár a polgár ellen fente kardját,

A helyett; hogy perzsát vágott volna szét.

Segítségül melyik istent hívja népünk, Hogy birodalmunkat mentse meg kezük?

Mint könyörögjenek a szent Szüzek értünk, Hogy süket fülébe végye énekük?

Kire bízza tisztül Juppiter, hogy vétkünk Jóvá tegye? Oh jós Apollo, jövel!

Mi nagy ínségünkben te légy segítségünk, Jöjj s fedezze vállad fényes ködlepel:

Vagy te közelgsz, Vénus, mosolygva mihozzánk, Kit játszi Enyelgés, s Ámor vesz körül?

Vagy te, ősatyánk, Mars, végre te gondolsz ránk?

Unokáid sorsán szíved könyörül?

Örömöd bár fénylő sisak, hadi lárma S a marsus katona, ki vadul mered Véres ellenére: végre-valahára

Végtelen tusánkat megelégeled.

Vagy ember-alakban e földnek lakója

Te vagy, áldott Maia szárnyas gyermeke, S tetsző neked az, hogy „Caesar bosszulója"

Légyen a te földi képmásod neve?

Későn térj egedbe vissza! Élj közöttünk, Quirinus népe közt soká boldogan;

Haragra ne keltsen, hogy sokat vétettünk, S el ne ragadjon egy irigy szélroham.

Itt ragyogj te inkább diadalmenetben,

„Atya", „fejedelem" itt legyen neved.

Ne hagyd, hogy a párthus száguldjon büntetlen, Míg a birodalmat te vezéreled!

• • •

A VERGILIUST VIVŐ HAJÓHOZ.

át vezessen Cyprus istennője, Oh hajó s a tündöklő Iker!

Aeolus minden szelét lekösse S vigyen a Zephyrus röptivel.

Rád bizott Vergílem Atticának Partján tedd ki, tartozol vele, És épségben tartsd meg, arra kérlek,

Őt, ki lelkemnek jobbik fele.

Tölgy övezte s hármas érc a keblét Annak, ki törékeny csolnakát Vad habokra rábízá először

S szívét félelem nem járta át, Bárha küzd kelet s nyugot viharja,

Omlik a Hyasok zápora, Déli szél ha tombol, Adriának

E szeszélyes, zordon zsarnoka.

Rettegett az bármilyen haláltól, Ki elnézte — s könnytelen maradt A sok szörnyet, tornyos tengerárját

A hírhedt Ceraunus-szirt alatt?

A bölcs isten hasztalan szakítá Óceánnal szét a földeket, Bűnös bárkák tiltott tengeráron

Hogyha mégis átszökellenek.

A halandó mindent merni bátran Tiltott úton halmoz bűnre bűnt;

A merész Prometheus lelopta Az egekből a tüzet nekünk.

A tüzet hogy elrablák a mennyből, Sorvasztó láz, kórok uj hada Tört a földre s gyorsította léptét

A halál, mely rég' lassúbb vala.

Szárnyakon, mik nem nekünk adattak, Daedalus a levegőbe szállt,

Vas karával áttöré Herakles A sötét Hadesnek kapuját.

Semmi sem nehéz a föld fiának, Balga fővel vívjuk az eget, Bűneink miatt Zeus kezének

Villámit letenni nem lehet.

• • •

(ö TAVASZI DAL.

L. Sestiushoz.

E

lm' a gerenda gurítja a száraz Csónakot a hab ölére.

Már nem örülnek az ólnak a nyájak S pór a tűzhelyének,

Nem csillámlik a réten ezüstje Zúzmarának, dérnek.

Lejteni kezdi Vénus a táncát Hold világa mellett;

Váltakozó lépéssel a földön Vídoran szökellnek

Bájos Grácia-, Nympha-sergek;

A Cyclops-kohókban Szítja tüzét a heves Vulcanus,

Amíg lángra lobban.

Most koszorúzzuk fényes fürtünk Zöld mirtusz galyával, Avvagy a felszabadult mezőkön

Nyílott tarka virággal;

S áldozatúl Faunusnak jusson A bereknek árnyán

Egy gida vagy, ha néki tetszőbb Egy kicsi, gyönge bárány.

A halovány Halálnak a lába A király palotáján

Épen úgy bezörget, akárcsak A koldús kalibáján.

Sestiusom, te javakkal áldott, Hosszú reménynek az álmát Tiltja szőnünk a rövid élet:

Sírnak az éjjele vár rád.

És ha Pluto árnyhona egyszer Helyet adott te néked,

El nem nyerhetsz a borozók közt Ily fejedelmi széket,

És Lycidast se csodálod, a kedvest, Akiért valamennyi

Ifjú hevül most, s nem sokára Minden lány fog epedni.

• • •

5. A HAJÓTÖRÖTT HÁLÁJA.

Pyrrhához.

P

— Csupa rózsafüzér, csupa drága kenet!

Aki most a kedves grotta ölén Úgy éldeli boldogító kegyedet?

Egyszerű, csínos kontyba kinek

Kötöd azt az aranyhajat? Ah be nagyon- Siratja hited s a kegyetlen eget!

Bámul, ha vihar kel a sírna habon!

Azt hiszi, színarany a te szived,

Te csak érte vagy é s . a szerelmed igaz.

Nem tudja, szegény, szellő hitedet:

Kire ráragyog arcod, veszve van az!

Én idején kikerültem a vészt:

A képe lefestve, — mikép fogadám, — Mellette ruhám is, azon vizesen,

A tenger urának függ a falán.

• • •

AZ ÉN MÚZSÁM.

Agrippához.

G

Agrippa, ily ének nem való nekem, A haragvó Achillest se zenghetem, Sem a fondor Ulixes hogyan bujdosott, Sem a vérben úszó, szörnyű pelopsi lakot.

Mindez nekem, kicsinynek, nagy dolog:

Nem harcos a Múzsám, én szerény vagyok;

Caesarnak hírnevéig, a tiedig E gyönge szellem nem emelkedik.

Méltón a had istenét ki festheti, Ki Mérionest, mikor arcát por fedi?

Diomédest, kit Pallas keze véd, segít, Hogy megközelítse Olympus istenit?

Bort énekelünk mi, lányok harcait, Sebeket lemetszett körmük nem szakít;

S ha ég a szivem, ha nem, mint rendesen, A dolgokat csak könnyedén veszem.

• • •