É R T E K E Z É S E K .
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L
K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D R M I A .
L - •
A Z I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L .
SZKKK'KSZTI
G Y U L A I P Á L .
O S Z T Á L Y T I T K Á H .
I l i . K Ö T E T . — 1. S Z Á M . ' 1872.
COMMENTATOR GOMMENTATUS
T A l i r . Ö Z A ' l ' O K
HORATIUS SATIRÁINAK
MAGYARÁZÓI •
UTÁN
B R A S S A I S Á M U E L ,
R . T A G T Ó L .
- g Á r a 7 0 k r
PESTEN.
E G G É N B E R G E R - F É L E AKAD. K Ö N Y V K E R E S K E D É S . (Hoffmann és Molnár.)
1 8 7 2 .
é r t e k e z é s e k
A N Y E L V - É S S Z É P T T J Ü O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
' ' ' " „7. \ , ' * . • ' ; '
Első kötet. 1867—1869.
I. Szám : Solon a d ó t ö r v é n y é r ő l . T é 1 f y I v ; i n t ó i . 1867 1 I 1. . . . Á r a 12 kr.
II. Szám: Adalékok az a t t i k a i t ö r v é n y k ö n y v h ö z . T é 1 f y I v á n t ó 1. 1868. 161. 12 kr.
III. Szám: A l e g ú j a b b m a g y a r Szentírásról. T a r k á n y i J . B é l á t ó l .
1868. 30 1 . . . . . . . .' 2 0 kr.
IV. .Sióm: A N i b e l u n g - é n e k keletkezéséről és g y a n í t h a t ó szerzőjéről.
S z á s z K á r o l y t ó l ; 1863. 20 1 15 kr.
V. Szám: T u d o m á n y b e l i h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek t e k i n t e t é b ő l A k a d é -
miánk f e l a d á s a T o l d j F e r e n . c z t ő i . 1868. 15 1 12 kr.
VI. Szám : A keleti t ö r ö k nyelvről. V á m b é r y Á r m i n t ó l . 1868. 18 1. . 12 k r . VII. Szám : Geleji K a t o n a I s t v á n f ő l e g m i n t nyelvész. I m r e S á n d o r t ó l .
1869. 98 1 60 kr.
VIII. Szám: A m a g y a r e g y h á z a k s z e r t a r t á s o s énekei a X V I . és X V I I . szá-
zadban. B a r t a l u s . I s t v á n t ó l . H a n g j e g y e k k e l . 1869. 184 !. .. . 1 f r t 20 k r . IX. Szám: Adalékok a r é g i b b m a g y a r irodalom történetéhez. (1. Sztárai Mi-
h á l y n a k e d d i g i s m e r e t l e n s z í n d a r a b j a i 1550—59. — 2. E g y népirodalmi emlék 1560—75-böl. — 3. Baldi Magyar-Olasz Szótárkája, 1583-ból. — 4. Báthori I s t v á n országbíró m i n t író. — 5. Szenczi M o l n á r Albert
1574—1633). T o l d y F e r e n e z t ö l . 1 8 6 9 . 1 7 6 1. I f r t 20 kr.
X. Szám. A m a g y a r b ő v í t e t t mondat. B r a s s a i S á m u e l t ő l . 1870. 46 1. 30 kr.
XI. Szám: J e l e n t é s a felső-ausztriai k o l o s t o r o k n a k M a g y a r o r s z á g o t illető
kéziratai- és n y o m t a t v á n y a i r ó l . B a r t a l u s I s t v á n t ó l . 1870. 43 1. 2 5 kr.
Második kötet. 1 8 6 9 - 1 8 7 2 .
I. Szám. A I í A i s t a n t i n á p o l y b ó l l e g ú j a b b a n érkezett n é g y Corvin-codexröl.
M á t r a y G á b o r 1. tagtól. 1870. 16 1 10 k r .
II. Szám. A t r a g i k a i felfogásról. Székfoglaló. S z á s z K á r o l y r. tagtól.
' 20 k r . III Szám. Adalékok a m a g y a r szóalkotás kérdéséhez. J o a n n o v i c s G y.
30 k r . IV. Szám. Adalékok a m a g y a r r o k o n é r t e l m ü szók értelmezéséhez. F i n á l y
H e n r i k l . t a g t ó l . 1870. 47 1.
.
30 kr.V. Szám. Solomos D é n e s k ö l t e m é n y e i és a hétszigeti görög n é p n y e l v . T ó l f y
I v á n lev. t a g t ó l . 1870. 23 1 20 k r .
VI. Szám. Q. H o r a t i u s s a t i r á i ( E t h i k a i t a n u l m á n y ) . Székfoglaló. Z i c h y
A n t a l 1. t a g t ó l . 1871. 38 1. .
. . .
20 k r .COMMENTATOR GOMMENTATUS.
TA11LÖZATOK
HORATIUS SATIRllNAK
MAGYARÁZÓI
UTÁN
BRASS AI SAMUEL,
R . T A G T Ó L .
P E S T , 1 8 7 2 .
E G G E N B E R G E R - F É L E AKAD. K Ö N Y V K E R E S K E D É S . ( H O F F M A N N I S MOLNÁR.)
COMMENTATOR COMMENTATUS.
Tarlózatok H o r a t i u s satirái magyarázói utáu.
( F e l o l v a s t a t o t t a M. T. A k a d é m i a 1871. j u n . 5-6n t a r t o t t iiléíién.)
Messe f a c t a , spicileginm venire oportet. Varr.
R . R. 1, 63.
„Nemesség kötelez",1) int minket is a közmondás. Az a magas polcz, melyet az Akadémia, mint a magyar tudo- mányosság képviselője foglal el, untalan emlékezteti arra, liogy a tudomány uradalmának minden zugát j á r j a el őrkö- dő szemével. Hogy kerülhetné el hát figyelmét az a terjedel- mes, változatos, kies tartomány : a classica philologia ? Am- bár a háládatlan világ igeu is kezdi folejtoni, liogy az az ős- liona Europa és Amérika miveltségének2). Sőt, roszakarója szemére vethetné Akadémiánknak is, hogy ."39 évi tudomá- nyos működésének nagy halmazt tevő gyümölcsei közt alig mutatkozik itt-ott, egy-egy classico-philologiai munkálat3), . . . . rari nantes in gurgite vasto.
*) »Noblesse oblige.« Bizonyos Lévis család-czimer dovise-éböl származott irodalmi közmondás.
3) N a p j a i n k b a n u g y a n c s a k neki állottak a szép t a r t o m á n y feldulá- sánalc az »ész« és »tudomány« nevében, mint V i l m o s F r a n c z i a o r s z á g n a k
»Iston« és »nemzetiség« ügyében, liogy ü r ü g y n e k n o m o n d j a m . Félő, liogy azok, k i k a m a t a r t o m á n y kövér f ö l d j é n n y e r t e k növelést és ápolást, iigy j á r n a k , mint Aesopus r ó k á j a , ki a k k o r kezdte b á m u l n i a terepély tölgyet, melynek o d ú j á b a n lakott volt, midőn egy szélvész á l t a l gyökerestől ki- tépve s ledöutve l á t t a .
3) I t t van egész l a j s t r o m a , a miket ez i r á n y b a n az a k a d é m i a köz- lönyeiben fel t u d t a m lelni :
Guzmica Izidor-tói : Uellen-magyar l i t t e r a t u r a és d r a m a t u r g i a . —»
É v k ö n y v . I. 11. I I I .
E hiány számbavételérc Zichy Antal tagtársunknak nem régiben tartott felolvasása nyujta alkalmat, midőn is Horatius sermo-inak magyar fordítását bémutatván, a költőről s munkái közül kiválólag és tüzetesen a bémutatottakról figyelemre méltó ismertetéseket adott. Engemet, többek közt, annyira érdekelt, hogy legott a satirák olvasására adáin ma- gamat s az ottan-ottan elébukkanó nehézségek commentariu- sokhoz kényszeritvén folyamodni, nagyobb világ okáért min- den mécset meggyújtottam, valahányhoz csak hozzáférhet- tem. Használat közben arra a tapasztalatra jutottam, hogy mécseseimet gyakran kell szítni és piszkálni, vagy is, kép nélkül szólva, hogy jóllehet számtalanok fáradoztak Horatius szövege körül, mégis mind e mai napig számos az oldatlan bog, a világitatlan vagy ferdén világitott homály, az igazitatlan hiba, a döntetlen kérdés. Meglehet hogy, egyszer-egyszer éppen „sok szakács sózta el az étket" s az ily esetek számát nem kellene szaporítanunk; de az is igaz másfelöl, hogy „több szem töb- bet lát" : és hát ha az enyim is némely helyütt pillantott meg, vagy többet vagy jobbat, mint a satirák magyarázatában elő- deimé? En legalább hízelkedem magamnak, hogy az elmi- velt aknából bányásztam ki egyetmást, a mit a commentato-
Czech János-tiA : A t u d o m á n y o k á l l a p o t a M a g y a r o r s z á g o n az Á r - p á d o k idejében. — É v k ö n y v . I I . k ö t . ( C s a k egy s z a k a s z k á j a t a r t o z i k ide, a m e n n y i b e n a g ö r ö g és r ó m a i n y e l v e k e t e m l e g e t i . )
Dethier József k ü l f ö l d i t a g t ó l : A u g u s t e o n , v a g y N a g y J u s z t i n i á n ó r i á s lovas s z o b r a . — É v k ö n y v . X I . k ö t .
ÉrJy J n n o s - t ó l : E r d é l y b e n t a l á l t viaszos l a p o k . — K ü l ö n k i a d v á n y . Toldy Ferenci-töl : A m. n . m u z e u m n a k a Nevelet á l t a l k i a d o t t n é v - t e l e n d e á k meseirót m a g á b a n f o g l a l ó a d d i g i s m e r e t l e n codexéröl. — É r t e - sitö 1854.
Szejiessy 7mre-töl : Az ó c l a s s i c a l i r o d a l o m e l ő n y e i r ő l a g y i n n a s i - u m o k b a n . — É r t é s . 1 8 6 0 .
Télfy János-tói : Az I l i a s s z e r z ő j é n e k e g y s é g é r ő l . — E r t e s . N y e l v - és s z é p t u d . k ö z l ö n y . I I I . k ö t .
Megint : Solon a d ó t ö r v é n y e . — N y e l v t u d . k ö z l e m é n y e k . V I . k ö t . Megint : A z a t t i k a i t ö r v é n y k ö n y v r ő l . — N y e l v t . közlem. V I . k ö ' e t . Szénássy Sándor-tói : Ö s s z e h a s o n l í t ó l a t i n s z ó n y o m o z á s o k . — N y e l v t . k ö z l e m . V I I . k ö t .
M e g i n t : L a t i n o r t l i o g r a p k i a i t a n u l m á n y o k . — Ny. közi. V I I I . k ö t . Zichy Antal-tói : H o r a t i u s és s a t i r á i . —
COMMENTA'l OK COMMENTATUS. 5
rok nem bírtak kikutatni vagy valódi fém képében csak csil- lámot hoztak napfényre. Iiogy leleményeim melyik rovat alá- tartoznak, annak a t. szakgyülés lesz ezennel birája. Minden esetre „duplex libelli dos erit." Mindenben csuk nem hibáz- tam ; az eltaláltakban a satirák jobb értését eszközlöm s az akadémia munkálataiban a clas3Íca philologiai értekezések gyér számát egygyel süritem.
Sze nem előtt főképp a satira-magyarázat eddig leg- újabb jelentékeny mozzanatát, a IleindorfDoederloin-féle editiot4) tartottam. De a többi közül is a legjelesebbeket8) minden alkalommal consultáltam. /
Es már most hadd fogjak a tárgyaláshoz.
*) D e s Q. H o r a t i u s F l a c c u s S a t i r e n e r k l ä r t v o n L. F. H e i n d o r f . 3-te Aufl. mit B e r i c h t u n d Z u s ä t z e n von D. L u d w i g D o e d o r l e i n . L e i p z i g . 1859. 8. — E k i a d á s b a n H e i n d . o l v a s a t a i s j e g y z e t e i é p e n és v á l t o z t a t á s n é l k ü l m e g v a n n a k t a r t v a .
5) A h a s z n á l t a m editiók n é v s o r a :
O p e r a Q. H o r a t i i F l a c c i V e n u s i n i — Acronis et P o r p l i i r i o n i s com- m e n t a r i i s i l l u s t r a t a , a d m i x t i s — A e m i l i i , Modesti, T e r e n t i i S c a u r i a d n o t a - t i u n e u l i s p e r Georg. F a b r i c i u m C h e n m i c . B a s i l e a e . — T o m u s a l t e r , ( c u m ) c o m m e n t a r i i s L a n d i n i etc. A n n o t a t . E r a s m i , M a n u t i i , P o l i t i a n i , G l a r e a n i etc. B a s i l . — A végén : » P e r H e n r i c h u m P e t r i , m e n s e Septeuibri, A n n o 1556.» fol.
Q. H o r a t i u s F l a c c u s — o p e r a D . L a m b i u i e m e n d a t u s — n u n c a b eo r e c o g n i t u s — C o m m e n t a r i i s a u c t i s i l l u s t r a t u s . P a r i s i i s 1567. fol.
Q. H o r a t i u s F l . , C. C o m m e n t a r i i s et e n a r r a t i o n i b u s C o m m e n t a t o r i s v e t e r i s et J a c . Cruquii. E x officina P l a n t i n i a n a E a p h e l e n g i i 4-to. ( l o l l . ) Q. H o r a t i u s F l . ex r e c e n s i o u e et c u m notis a t q u e e m o n d a t i o n i b u s E i c h . B e n t l e i i Ainstelaed. 1728. 4.
T h e W o r k s of H o r a c e . . . w i t h t h e O r i g i n a l L a t i n , b y S. P a t r i c k . V o l . I I . L o n d o n . 1750. 8.
Q. H o r a t i i F l . E c l o g a o . . . r e s t i t u i t W i l l . B a x t e r . K e c u d i c u r a v i t J . M. Gesner. L i p s i a e . 1752. 8.
Q. H o r a t i i F l . O p e r a c u m n o t i s v a r i o r u m . L o n d i n i . 1793. I I . T o m i . 4.
Q. H o r a t i i F l . q u a e s u p e r s u n t , recens. Gilb. W a k e f i e l d . L o n d i u i . 1794. I I . Vol. 8 - m i n .
P . F . A. Nitsch, V o r l e s u n g e n ü b e r die k l a s s i s c h e n D i c h t e r d e r R ö - m e r . ( H o r a z . I . I I . Bd.) - F o l y t a t t a H a b e r f e l d t . ( H ö r . I I I . I V . Bd.) L e i p - zig. 1 7 9 — 1 8 . 8.
Q. H o r a t i i F l . O p e r a a d Mss. codices V a t i c a n o s etc. (ed.) Car F e g , R o m a e . I I . Vol. 12.
Az I. könyv 1. satirájából a kezdő harmadfél vers két észrevételre ad alkalmat, mely mindkettő minket magyaro- kul érdekel különösen. Egyik az, hogy itt is, mint számos más esetben, a latin idiotismus a magyarral legszebb egyet- értésben találkozik. Ennél fogva sokat, a mit a nyugati euró- pai commentatornak mesterséges fogásokkal kell interpre- tálni, a magyar ifjú szorul szóra fordítva megért. Ezt : „ . . . nemo, quam sibi sortern . . . ratio dederit . . . . illa contentus vi- vátoly latinismusnak tartják, a milyenre még a rokon gö- rög nyelvben is kevés az analógia, s a melyet hát ők esak casus vagy legalább construetio változtatásával kisértenek megértetni, mintha igy volna : „nemo sorté sua . . . deleeta...
contentus", vagy : „nemo illa sorté, quam ratio dederit etc."
Igaz is, hogy nyugati európai nyelveken csak is az utóbbi módon szerkeszthetni a tárgyalt mondatot. Ugy de, ha ma- gyar napszámos így szól: „A mennyit ma kerestem, azzal nem ugrom a Dunába vagy ha ezt halljuk : „a mennyi ve- rést kapott, marhának is sok lett volna" ; vagy : „a mire leg- hamarább bukkansz, lődd meg" sat. legkisebbé sem akadunk fel rajta. Hanem meglehet, hogy valami, német seren—nem annyira hízott — mint felpuffadt grammaticusunk soloécis- musnak fogná nyilvánitni.
A második észrevétel tulajdonképp nem az enyini, ha- nem egy régi seholiastáé (Acron. et Sehol. Cruqu.) a ki ezt, de más értelemben, mint én, jegyzi meg : „Signate dixit, ra- tio dederit, fors ohiec ritIgazán „signate", azaz : jellemze- tesen és szabatosan, mit bár valamennyi írónk — honor mc lioribus — a journalistától a költőig, méltatna komoly figyel-
Q. H o r a t i i F I . O p e r a o m n i a recousuit et i l l u s t r a v i t F . G . D o e r i n g . T o m . I. ed. 4. L i p s . 1829. T . I I . ed. 2. ib. 1828. 8.
Q. H o r a t i u s F J a c e u s . R c c e u s u i t i n m t e r p r e t a t u s est J . G. O r e l - lius. E d . 3. c u r a v . J . G. B a i t e r u s . T u r i e i . Vol. I . 1 8 5 0 . V . I I . 1852. 8.
D e s Q. H o r a t i u s F l . S a t i r e n e r k l ä r t von L . F . H e i n d o r f . N e u b o a r beitet v. E . F . W ü s t e m a n n . L e i p z . 1843. 8.
l l o r a z e n s S a t y r e n iibers. v o n C. M. W i e l a n d . W i e n u n d P r a g . 1801.
I I B d e . 8.
H o r a z e n s S a t i r e n . — L a t e i n i s c h und d e u t s c h m i t E r l ä u t o r u n g o n v.
D . L . D o e d e r l e i n . L e i p z . 1860. 8.
COMMENTA'l OK COMMENTATUS. 7
raero. Mert biz' a mennyi alanyának vagy más határzójának meg nem felelő iget, vagy megfordítva, az igéhez nem illő halárzót — des mots étonnés de se trouver ensemble — a mennyi clticzamodott metaphorát magyar lapokon s hasábok- ban olvasni kénytelenek vagyunk, annyit külföldi irodalmak termékeiben kerosve is — kivált ha az enyhitő „aránylag"-ot is oda értjük — alig kapnánk. Azért, hogy a pongyola közbe- széd — olyk r humorból — egy „csepp tüzet", egy „szikra vizet" vagy „kenyeret" hallat, nincs még feljogositva ko- moly író, hogy — mint a kezembe legutóbb került lapból, bizony nem keresve olvasám, —• a „piano-t k i d o m b o - r í t s a " , az „értelmet t ö m e g e s e n f e j t s e " , sem a kép- viselő szónok, hogy „a hiányt kiigazítsa", sem végre a költő;
hogy „kedvesearczán r ó z s á k a t l á n g o l t a s s o n . " Nincs gyakoribb, mint a metaphorákban tapasztalni, hogy „am- phora caepit institui, urcevs exit," vagy ha még csak igy volna!
I. 1, 1 — 3. v. Ugyancsak a nyugati — mint nevezni szokták : analytikus — nyelvek beszélőinek szükséges magya- rázni, hogy ebben : nemo . . . contentus vivát, laudet diversa sequentes", a laudethez a nemo-ban rejlő quisque-t oda kell
alany gyanánt gondolni. Bétekintek egy házhoz s a szakácsné azzal fogad : „Nincs senki a szobában, elmentek hazulról."
Erre én nem kérdem „kik ?," hanem megérem a felelettel.
Az „ö k" vagy „m i n d n y á j a n" alanyokra mint a magyar- nak, úgy a latinnak sincs szüksége ily esetben. Kipótolja mind a kettő ösztönszerűleg és mintegy öntudatlanul a világosan ki nem fejezett alanyt. Nincs is egyiknek is az a nyugati nyelvekben okvetlenül megkívántató névmás-alanya egyik személyben is; hanem az é n , t e , ő sat. mindig emphatice jelennek meg.6) P. o. valaki azt mondja nekem : „tegnap este északi fény volt, láttad-é ?" Erre kétképp adhatok tagadó választ : u. m. „nem láttam," és „én nem láttam." Az utóbbi- ban az „ é n " nem csupa alany-helyettes, hanem magában egy kis interjectát képez : „a mi engemet illet," vagy „én, a
6) E i n p h a t i c u s és a e c e n t u á l t n e m m i n d e g y . Az » a c c e n t u á l t « m a - g y a r b a n , a hol s z ó a e c o n t u s n i n c s , m i n d i g e m p h a t i c u s i s ; de n e m á m m e g f o r d í t v a , m i n t a szövegbeli p é l d a is m u t a t j a .
k i az affélékre ügyelni szoktam" sat. Mindezekről persze, hogy nyugati anyanyelvű tudósnak, bármely jeles nyelvész is, nincs és nem lehet oly tiszta fogalma, mint nekünk7) s onnan keletkeznek aztán az olyforma jegyzetek, milyen pl.
a Ladewigé (ad Yirg. Georg. 2, 435. Aen. 1, 3. és 5, 457.) : ille dient oft wie das homerische bye zur Hinweisung auf da3 vorhergehende Subject." E semmit sem mond, mivel 1) csak 3. szem. pronomenre vonatkozik; holott az 1. és 2. szemé- lyüek is éppen oly gyakran vannak emphatice használva. 2) Minden alanynévmásra illik, akár emphaticus legyen, akár se. 3) Nem csak subjectumra mutat vissza a Homerusbeli oys d v. ó yág; hanem objectumra (II. 1, 12), dativusra (ib.
1, 73.), genitivusra (ib. 1, 47.), vagy valamely relativum an- tecedense, mint II. 1, 139. Legsajnosabb az, hogy az ilyeket aztán, vaktában utána irják a mi magyar kiadóink.
I, 1, 4. A gravis annis helyett valaki (in edit. Sandby.)
„gravis armisu-t javasolt. Akadt pártolója újabban is. Hein- dorf, bár nem fogadja el, „igen hízelkedő coniecturának" ne- vezi. É n éppen nem tartom annak ; mert ha a gravis annis ellen az a kifogás, hogy „tautológiát" csinál a „multo iarn fractus membra laboré"-val, (mit Doederlein azzal liárit el
egyszerűen, hogy mnltis n m „hosszas"-t, sokáig, évekig tar- tót, hanem csak „sok"-at, sűrűt tesz), én azt állítom ellenébe, hogy világos tautologia ára a gravis armisj mert katonát fegyver nélkül gondolni sem lehet. „Fegyverrel terheltnek"
pedig nem fordíthatjuk, mert a gravis ablativussal, jelesen concret ablativussal kapcsolva, alkalmilag, rendkivülileg
„terhelt"-et jelöl; holott a katona rendesen, szokottan viseli a fegyverét. Hogy ily értelemben használják a latin irók a gravis-1, bizonyítják többek közt a következő helyek : Mille gravem telis (Ov. Met 1, 43.) ; — Vinculis gravis (Plin. Ep.
147.); — Vulnere gravis (Veil. Pat. 2, 55, 4. Liv. 21, 48. és 36, 20.) A gravis armis-n&k az idézett helyen való improprius- ságát nem figyelték meg a vulg. textus védői.
' ) F á j d a l o m ! m i n d e n t e l k ö v e t ü n k , h o g y n e k ü n k se legyen. A n é - met, f r a n c z i a , a n g o l k ö n y v e k m a g y a r f o r d í t á s a i b a n h e m z s e g ő én, te, ö s a t . a n y e l v é r z é k h a n y a t l á s á r a m u t a t . M i t ? midőn egy e l h u n y t j e l e s írónk e r e - deti r e g é n y e i b e n is h a s o n l ó t t a p a s z t a l u n k .
COMMENTA'l OK COMMENTATUS. 9
I, 1, 5. Fradus membra. — Erre ezt jegyzik a scholi- aaták: „Fiyuratcie, sicut pictus acu chlamydem" : (aclio'. Cruq.)
— Frcquens apud Virgilium haec figura. Sic enini dicitur : Scissa comam, et, Oculos deiecta decoros. Sic et ipse Horatius: Membra sub arbuto stratus. (Porphyr.) — „ . . . id est : fracta membra habens." (Aero.) — Heindorf ezekre igy okoskodik :
„Ez a szerkezet a görögöktől van kölcsönözve, mint akiknél a perf. pass, oly gyakran visszaható vagy legalább átható értelmű, igazi perf. medii. Meg kell ene már valahára szűnni ezt az accusativust az éppen nem latinos secúndum-ma\, a gö- rögben a többnyire szintúgy nem görögösx«r«-val pótolni".8)
— A pótlás lehet nem görögös és nem latinos : azt nem vi- tatom; de az a mit vele czéloznak, t. i. hogy kifejezzék vagy legalább megközelitsék az accusativusnak a szokott és sza- bályos helyén —• a transitivum verbumok mellett — való értelmétől különböző jelentését, az éppen nem elvetendő se ki nem küszöbölendő fogás. IIa ugyanis a rokon szólamokat:
Coroebus . . . galeam . . . induitur ; — Priamvs ferrum cingi- tur ; — Magicas accingier artes; — expleri mentem; — és jelesen ezeket : lacer ora; — os humerosque deo similis; — trem.it artus, összevetjük a Ilorat. helyével, s a scholiasták ha- son idézeteivel, meg kell győződnünk, hogy a Heindorf elmélete, u. m. a passivum verbumn ak reflexiv vagy éppen transitiv értolomben vétele nem futja ki mindnyájokat.
Sőt még a legelöl idéztoket sem ma gyarázza k i : sem ugy a mint II. stylizálja, som ugy, a mint némely mások
a) » E i n e v o n d e n G r i e c h e n e n t l e h n t o S t r u c t u r , b e i w e l c h e n das perf. pass, so oft d a s w a h r e perf. med. ist, m i t r e f l e x i v e r o d e r w e n i g s t e n s (sie) t r a n s i t i v e r B e d e u t u n g . M a n sollte doch a u f h ö r e n , bei diesem A c c u s a - t i v i m L a t e i n i s c h e n ein g a n z u n l a t e i n i s c h e s secundum, i m G r i e c h i s c h e n ein m e i s t e n s eben so u u g r i o e h i s c h e s xercá zu ergänzen.« ( H e i n d . a d I. Sat.
1, 5.) — M i k o r p h i l o l o g u s » u n l a t o i n i s c h » t , m e g » u n g r i e c h i s c h « t e m l e g e t , m i n t h a az a n y j a t e j é v e l s z o p t a v o l n a a z o k a t a n y e l v e k e t , n e m k e l l e n e n e k i m a g á n a k » u n d e u t s e l i « - s á g , söt » u n l o g i s c h « - s á g v é t k é t k ö v e t n i el az- z a l , h o g y » w e n i g s t e n s « - t irt gar h e l y e t t . M e r t az eszmék r e n d e ez : passi- vum, reflexivum, transitivum ; s e s z e r i n t a t r a n s i t i v t á v o l a b b á l l a passiv- tól, m i n t a reflexiv. A t a l á n v é v e a s a t i r á k e l e g h í r e s e b b és t i s z t e l t e b b com- raentatoráuak, (a k i m a j d n o m GO év ó t a d o m i n á l , ) a j e g y z e t e i t n e m jel- lemzi k i t ű n ő e n a s z a b a t o s s á g .
szerkesztik, kik a passivum verbum jelelte cselekvény cse- lekvőségére és mintegy virtuális kihatóságára hivatkoznak.
Többre megyiiuk azzal, ha a magunk nyelvéhez folyamo- dunk s onnan kérünk világot az idegenbeli homály felderíté- sére. Reménylem nyerünk is, mert különböző kapcsolatban létező latin participiumokat magyarra forditva azt tapasz- taljuk, hogy mindeniknek lehet azon egy rag alatt két külön- böző árnyalatú vagy módosulatu jelentése, melyeket hétkép- pen is fejezünk ki a magyarban. így a stans pede in uno szó- lamban: s£an$=állván; a stans colamna} stans
latokban pedig : sía«s=álló. Az első esetben tehát adver- bium, a másodikban adjectivum. Igen, de ezzel csak az activ.
part. praesensére nézve vagyunk tisztában; de hát, ha a la- tinnak az adverbiale parlicipiumot mult időben ke'lene vonni, akkor mi történjék, miután a latinnak part. praeterituma a cselekvő formában nincs ? A göröghöz menjen-é kölcsön kérni Heindorfként ? O nem! kitelik az saját kamarájából, úgy hogy a pass'.va formát használja fel activ értelemben9), s ezt a változtatást az által jelöli ki — félre érthetetlenül, — hogy accusativus regimont csatol hozzája. így keletkeznek aztán az olyféle szólam-szerkesztvények, a milycket o sza- kasz élén idéztem a scholiasták nyomán, melyekot mielőtt elemzésem igazolása végett magyarra forditnék, hadd ismé- teljem egy más helyen is már emiitett észrevételemet. Ez az^
hogy valamint átalában a verbumban, ugy ebben a fól-igébon
—• (azért „részesülő" a neve) — is a m o g , e l , f e l , l e sat.
úgy nevezett igekötők a eselekvény teljesedésbe mentét, m e g - történtét jelölik, és igy az egyszerű igék adverbiale partici- piumait m u 11 jellemével ruházzák fel. í g y : „ l á t v á n " a cselekvényt jelenbe, azaz : a mondatbeli tinitura verbumával
9) N e m oly m e r é s z u g r á s v a g y é r t e l e m c s a v a r á s ez, a i n i l y c n u c k e g y t o k i n t c t r e l á t s z h a t n é k , a l a t i n b a n , hol a v e r b u m o k egész o s z t á l y á n a k — a d e p o n e n s e k é n e k — p a s s i v r a g j a i v a n n a k a c t i v és t r a n s i t i v é r t e l e m m e l . E z o k r ö l j e g y e z z ü k meg e z ú t t a l , h o g y m i n d j e l e n (HS), m i n d m u l t (tus) ré- szesülőik l e v é n — l e g a l á b b n é v s z o r i n t , — 1) az ns r a g n a k r i t k á n v a g y soha sem f o r d u l n a k elé a d v e r b i a l i s é r t e l e m b e n ; 2) h o g y ezt a szerepet a tus r a g u a k v i s e l i k , még p e d i g a k ö r ü l m é n y e k szerint h o l j e l e n , h o l m u l t é r t e l e m b e n . E n n é l f o g v a praesens és praeleritum n e v e i k c s a k m i n t adiecti- v u m o k a t illetik mog.
COMMENTATOR COMMENTATES. 1 1
egykorú időbe helyzi. M e g l á t v á n , e l l á t v á n , b ó l á t v á n ellenben a velők jelölt cselokvényt az illető verbumét megolőzőnok és bévégzottnek képzeltetik.Most márforditsunk:
„Scissa comam maros . . . petit*— l e v á g v á n a baj it, sza- lad a falakra; — „oculos deiecta decoros*= szemérmes sze- mét l e s ü t v e ; — „membra sub arbuto stratus"— tagjait a
bokor alatt e l n y ú j t v a . Tegyük még hozzá: „ Evandrus dc- xtram complexus euntis inhaeret11— jobbját megölelve (kar- öltve) hozzája csatlakozik (Virg. A.en. 8, 558.); — „dextram amplexas inhaesit11— az iménti1 °) (ib. 8, 124); — „Passis aram complexa capillis* — kibomlott hajával k ö r ü 1 f o g v a (ölelve) az oltárt (Ov. Mot. 5, 772.); — „quasi pertaesus irjna- viam 8uam"= min'egy m e g r e a t é l l v e (megátallva) a hanyagságát (Suet. Jug. 7.)
Iis mind a mellett, hogy őzen elemzés11) el!en s mmi
10) E z e k b e n az i d é z e t e k b o n előforduló haeret-re n é z v e V i g i l i u s m a g y a r á z ó i v a l h i b á t k ö v c t t o t e t l cl a z e r u d i t i o . Orvendottelc h o g y i s m é t egy előképet á l l i t h a t t a k I f o m e r u s b ó l a szegény l a t i n k ö l t ő eleibe, k i t ö k az imitatorum seroum pecus e g y t a g j á u l s z e r e t n e k m i n d e n m e g r a g a d h a t ó a l k a l o m m a l b ó m u t a t n i ; s ö r ö m ü k b e a Aaeref-nek s inhaesit-nok h a m i s ér- t e l m e t a d t a k , csak h o g y a g ö r ö g i d é z e t n e k : év 5'üpa o't <pő yztpí, m e g f e l e l - j e n , h a P r o c r u s t e s á g y á r a h ú z v a is, a Virgiliusbeli h e l y . A c o m m e n t a t o r i e l j á r á s t j e l l e m z i a z is, h o g y H e y n e u t á n i r t a k i m i n d e n i k a H o m e r u s vers- t ö r e d é k é t , s m i n t h o g y a m a z az é n e k e t s verset n e m idézi, ök se v e t t é k m a g u k r a a z t a f á r a d s á g o t , h o g y k i k e r e s s é k az II. 6, '253. verset. E z u g y a n a V i r g i l i u s h e l y é r e n e m t a l á l , m i n t a z 11. 1, 361. vorsboli : yeipí puv zuiépEgcv s e m ; inert itt ós o t t a v e r b u m t i s z t á n a /sipí-vel v a n c o n s t r u á l v a ; holott a /i<iereí-nél és inhaesit-nól e l é b b ei-t kell b é t u d u i , moly p r o n o m o n a k á r a manus-ra a k á r a r r a v o n a t k o z l i a t i k a k i é a k é z. I l u y n o az elsőt t a r t j a , én az utolsót. Mert ez természetosobb c o n s t r u c t i o t ád és haeret s inhacret va- l a k i h e z v a g y v a l a m i h e z v a l ó r a g a s z k o d á s t j e l e n t , de prehendit-et s o h a sem.
E n n e k csak k ö v e t k e z é s e lehet a haeret. V é g r e e b b e n a z é r t e l e m b e n az amplexus és complexus u t á n a l e g s z e n v c d h c t c t l e n c b b t a u t o l o g o u lenne.
u) E r r e v o n a t k o z v a , h a d d m u t a s s a m meg, m i l y b é f o l y á s s a l v a u a c o m m e n t a t o r r a az ő a n y a i nyelvo. E g y felöl l á t t u k , h o g y a s z ö v e g b e n k ö z l ö t t elemzésre e g y e n e s e n a m a g y a r n y e l v vezetott. D e m á s f e l ő l azt á l - lítom, hogy n é m e t p h i l o l o g u s a n y a n y e l v é n é l f o g v a n e m b u k k a n h a t o t t r e á . E l s ő b e n is j ó l l e h e t m e g v a n a n é m e t p a r t i c i p . p r a e s e n s n e k m i n d a k é t f é l e — a d v e r b i a l i s és a d i e c t i v u s — j e l e n t é s e , d e ezt a k e t t ő t g r a m m a - t i c a l f o r m á k v á l a s z t j á k el élesen e g y m á s t ó l . Az első é r t e l e m b e n m i n d i g r a g t a l a n ; a m á s i k b a n s z ü k s é g k é p p r a g o s . Stans pede in uno — Auf e i n e m
kifogás nem leket, átalános elméletnek a szóba vett szerkeze- tekre nézve ne.n fogadhatjuk el. Mert ime, az egészen ha- sonló „frctctus membra" és „pictus acu" szólamoknál is már megtagadja a szolgálatot. Meg; mert itt nem fordíthatjuk)" :
„(,,a katona) m e g r o n c s o l v á n a tagjait (azt mondja);
sem ezt : „Coroebus k i h i m e z v é n a mentéjét" egyátalá- ban sehol, a hol a mondat alanya megint mint alany nem vo- natkozik a particip umra is. Még kevéshbé lehet alkalmazni azokra a példákra, melyekben az accusativust regaló passi- vum vagy intransitivum verbum nem participium alakban jelenik meg, mint : tremit artus stb. Nincs hát más mód, ha-
nem vissza kell térnünk arra a porliorrescált elméletre, hogy az intransitivum verbumokhoz csatolt accusativusoknak a transitivumokkal párosultakétól különböző értelmök, jelen- tősök van. Az ilyeket hát a tárgyalt esetekbon, latinul interpre- tálva, kénytelenek vagyunk — alkalmasabb v. „latinosabb"
praepositio hiányában — secundum-ma\ vagy quoad-áaX egé- szít' i ki, akár tessék HeinJorfnak, és más pedantnak, akár sem. Magyar fordításukban pedig, ahoz képest, a hogy nyel- vünk szelleme engedi vagy kivánja, hol rendes (í-ragu) ac- cusativussal, hol más alkalmas határzóval fejezzük ki. Pl.
Tremit corpus— egész testé b e n reszket.
F u s s e s t e h e n d ; atana columna = D i e v. e i n e s t e h e n d e S ä u l e . L a - t i n b a n és m a g y a r b a n ez n i n c s . Másodszor, a n é m e t n e k a c t i v u m p a r t i c i p i - u m a se e g y i k se m á s i k é r t e l e m b o n nincs. A n n y i r a , h o g y az e g y e t l e n e g y k i v é t e l t : der B e d i e n t e , a n é m e t k i m a g y a r á z h a t a t l a n a u o m a l i á n a k t a r t j a . L e g y e n s z a b a d m é g e g y m á s p é l d á t h o z n i fel a f e l j e b b i á l l í t á s b i z o n y í t á - s á r a . A s z a n s z k r ( i ) t i s t á k s o k a t v e s z ő d n e k a tvá és ya r a g u a d v e r b i a l e p a r - t i c i p i u m o k k a l , m e l y e k é r t e l m ö k b e n t ö k é l e t e s e n e g y e z n e k a m i v a, v á n ; v e , v é n r a g u h a s o n n e m ü r é s z e s ü l ő i n k k e l . C s u p á n az a h a s z n á l a t b e l i csekély k ü l ö n b s é g v a n k ö z t ü k , h o g y a m a z o k a s z ó f ü z é s b e n s z a b a d a b b a n m o z o g n a k , n e m k e l l v é n — m i n t a m i é n k e k n e k — s z ü k s é g k é p p az azon m o n d a t b e l i a l a n y r a v o n a t k o z n i o k . P . o. » E z t h a l l v á n , a k i n c s t a r t ó elészó- l i t t a t o t t « ( V e t a l a p . L a s s e n A n t b . 2. 1.), m e l y b e n a » h a l l v á n « n e m a » k i n c s - t a r t ó d r a , h a n e m a j ó v a l e l é b b e m i i t e t t » k i r á l y « - r a v o n a t k o z i k . A h i r e s H u m b o l d t V i l m o s t e r j e d e l m e s é r t e k e z é s t i r t (Schlug. I n d . Bibi.) a szóba v e t t f o r m á r ó l s u t o l j á r a se bir e g é s z e n t i s z t á b a j ő n i v e l e . E g é s z e n s t ö k é - l y e s e n — m á r e l m é l e t i l e g — a t ö b b i e k sem é r t i k , m i k i t e t s z i k a b b ó l , liogy e g y i k ö k n e m azt a n e v e t a d j a n e k i , a mit a m á s i k u k . Gerundium, abaoluli- vum s a t . j á r j á k r e n d r e .
COMMENTA'l OK COMMENTATUS. 1 3
I, 1, 7—8. Horae momento aut cita mors venit aut vic- toria lae.ta. — Az első aut-at Bentley vette fel bizonyos kéz- iratokból és Lambinussal egyetértve : „nt elegantius et magis Horatianum." („Concinnius" Lamb.) Az utána következő cditorok a felhozott indokot nem találták elégségesnek a vál- toztatásra a vu'g. és a codexek nagyobb s jobb része ellenében.
Heindorfon kiviil mind kihagyák az aat-at, s ő is nem azért vette fel, a miért Bentley, hanem a következő okát adja : „Mi- kor csak némiképp különböző két eszme van összekötve vagy elválasztva, a latin nyelvszokás azt kívánja, hogy az et, ne-
que, vei, aut megkettőztessenek"12). Itt elébb tudni kellene, mit ért tulajdonképpen Heindorf ez alatt a szabály alatt.
Mert, szó szerint véve, nincs oly két szó, a mit az iró össze- kötni vagy elkíilönitni jónak lát, a melyek alá foglalt esz- mék „csak valamennyire különbözők" nem volnának; miből aztán a lenne a következés, hogy latin nyelvszokás szerint et, neque, vei, aut szócskáknak mindig kétszeresen kellene eléfordulni. Az sem sokat világosit, a mit tovább ir e helyre vonatkozólag azon comm., hogy t. i. „az egyik eszme vigasz- taló, a másik örvendetes". A H. indoka hát, ha nemroszabb, de nem is jobb a Bentley-énél s ha elfogadta az emendatiót, kár volt annyi siót szaporitni érette. Átalában oly szabályt, mely a mondott coniunctiók ogyes volta vagy kétszerezése felett elmélotileg határozzon, kitalálni nem lehet : nem is szükség, mert az az iró intontiójától függ. De lehet megfor- dítva ítélni, hogy kettőzött coniunetio tökélyesen coordinált dolgokat jelöl. E tekintetben azt jegyzi meg Doederlein, hogy a cita és laeta közt nincs meg a kivánt coordinatio; hanem a tengerész-kalmár h o s s z a s , kinzó félelme s a katona g y o r s halála közt van az ellentét, 3 az utóbbihoz ráadás gya-
, J) H a homályos, n e m é n v a g y o k a z o k a , m e r t i t t az iró s z a v a i :
» N i c h t wie B e n t l e y s a g t elegantius u n d magis Horatianum. ist dass d a s von ilun a u s Codd. a u f g e n o m m e n e erste aut, s o n d e r n d e m S p r a c h g e b r a u c h o g e m ä s s , n a c h w e l c h e m , wo z w e i n u r e i n i g e r m a s s e n v e r s c h i e d e n e B e - g r i f f e v e r b u n d e n oder g e t r e n n t w e r d e n , g e w ö h n l i c h das d o p p e l t e et, ne.
que, vei, aut e i n t r i t t . « — A » n u r einigermaassea« h á r o m f é l é t t e h e t : 1) h a c s a k v a l a m e n n y i r e is ; 2) c s a k v a l a m e n n y i r e , a z a z i g e n kevéssé ; 3) c s a k bizonyos t e k i n t e t b e n . M e l y i k m á r az igazi ?
nánt járul, hogy: „aztán még győzhet is". Az elismert tekin- télyű „Cod. Blandinianus vetustissimus" sem tud az e'ső
awf-ról semmit. /
Es most már azt vélnők, hogy minden tekintetben salva res est. Azonban mind a Heindorf gyenge védelme, mind Doe- derlein erős támadása daczára, azt súgja nekem a magyar nyelv, hogy a vitatott helyen k é t awf-nak kell lenni. Ta gadhatatlan ugyanis, hogy ott ez a gondolat van kifejezve
„egy pillanat alatt, v a g y ide oda, eldűl a dolog." Erezzük hogy ez a kifejezés az első „vagy" kimaradtával felettébb sokat vesztene erejéből. Sőt azon esetben, ha a „dűl" mind- j á r t az „ide" után következnék, mint a „venit" következik a cita mors után; okvetetlenül szükséges volna az első v a g y
— „De hát a eoordinatio ?" kiáltja nekünk Doedcrlein — pöre végvesztére. Mert okoskodását ez új világnál megvizs- gálva, két hibát fedezek fel benne : a coordinatiót igen szű- kön s az ellentétet hamisan mérte. Nem csupán a két epitke- tont, hanem a jelzett két eszmét : a cita mors-ot és a laeta vidoria kell megfelelőknek venni s ezek kétségen kivül co- ordináltak. Aztán a „iac(antibus"-ban rejlő hosszas, válságos időszaknak a „momento" s nem a cita mors mint D. állítja, az ellentéte. A kétfelé ágazás pedig, mi a két aut-ot kívánja a momento után kezdődik. Éljen hát az aut—aut!
I, 1, 20—23. E helyet megfontolva azt kell felkiálta- nom a „példa beszédek" Írójával, hogy : „nemzetség elmúlik és nemzetség jő; a hiba pedig örökké megmarad." íme,com- mentator elmúlik és commentator jő s egyik se veszi észre, hogy baj v a n ; következőleg egyik sem iparkodik elenyész- tetni — mert nem Horatiustól van — a 20—22 versekbeli hibát : nem egyet, hanem hármat. Azok ugyan is a szokott interpunctióval olvasva s a szokott jegyzetek magyarázata szerint értve, vagy nem értve, — tisztesség, becsület, de igaz- ság is — sületlenek. Mert bizony ezt a gondolatot : „Megér- demlenék, hogy Juppiter hátat fordítson nekik!" igy styli- zálni : „Mi az oka, hogy Juppiter méltán hátat ne fordítson nekik?" meglehetős sületlenség volna. Már pedig az editiok szövege kivétel nélkül ezt adja a Horatius tollába. A Hora- tiuséba! kire tökélyesen illik az a dicséret, a mit ő mond Ho-
COMMENTA'l OK C O M M E N T A T U S . 15
r
merusról : „NU mólitur inepte /" Es mily könnyű a bajon se- gitni! Csak azt kell meggondolni, bogy a „Quid causae est?"
nem az utána, hanem az előtte valókra vonatkozik, és igy a 22. v. végén „inepte" álló kérdő jelet onnan kitörtilve az est mellé kell áttenni. T. i. igy :
Quid statis ? Nolint. Atqui licet esse beat is !
Quid causae est ? — Merito quin Ulis Juppiter ambas Iratus bvccas inflct, neque se fore posthac
Tarnfacilem diced, votis ut praebeat aurem.
A gondolatmenet a következő : „Azok nem akarnak sorsot cserélni, holott előttük áll, tőlök függ óhajtásuk sze- rint boldogoknak lenni:" „Mi dolog ez" ? vagy „Mi lehet az oka?" (De nem kérdem, mert léhaság volt az egész óhajtás;
hanem) „Megérdemlenék, hogy Juppiter" sat. Quin nem vet akadályt; mert hiszen az nem teszen kirokesztöleg : qui non-t, quo non-1, quia non-1 v. ut non-1. Egy széles értelmű adversativa particu'a az, mely jókora szakadást bir áthi- dalni s az átmenetet eszközölni. Értelmei a többok közt : imrno, nihilcminus, és a mi ide kiválóan illik : sane, omnino.
Mindnyájokra számos példánk13) v a n ; hanem csak az utol- sókra idézem Plautusból (Mere. 2, ;3, 77): Flercle, quin tu recte dicis : et tibi adsentior ego." Ugyanott (5,4,47.): Flercle, quin tu recte dicis : eadem brevior fabula er it —- Terent. (He- aut. 891.) CHR. Ain. tu? MEN. Quin tu ausculta=n o d e hallgass meg. — Id. (Adelph. 248.) „Nunquid vis? quin abeam.— Van-é még valami mondani va'ód? m e r t k ü - l ö n b e n elmegyek. — Es ugyan Terentiusnál'a követke- zőkben a quin elé oly forma gondolatot szükség közbeszúrni, a milyet feljebb tevék fel magyarázatul a Horatius kérdéses helyére : Quin tu uno verbo die, quid est, quod me velis ? (Azaz : Ne korits olyan nagy feneket a dolognak), „hanem mondd meg egy szóval" — (röviden) „mit akarsz, hogy cseleked- jem ?" (And. 45.) Tán rosszul is neveztem „közbeszurás"-nak, mert, igazabban, benne rejlenek mind azok a quin-ban, egy vagy más alakban.
Második hiba a commentatorok részéről az, hogy hall-
1S) E g y r a l i á s a t egy v é g t i b e n 1. P l a u t . Cas. 3, 4, 9 —19. H e l y és Idő k í m é l é s b ő l n e m írom k i . M e g é r d e m l i k a felkeresést,
gatiicak a „merítő" constructiójáról 6s nem mondják meg, hogy kétképp lehet construálni: u. m. akár iratus-BoÁ, akár inflet-tel kapcsolni. Minden esetre invorsio van, mert a mon- dat coniunctioja ; quin. A szórend az első esetben : quin Ulis merito iratus Juppiter ambas buccas inflet. A másodikban : quin merito inflet illis iratus Juppiter ambas buccas. Hogy melyik felel meg inkább a költő intentiójának, azt egyedül ö tudná, hogy a commentatoroké egyik construrtio sem, azt én merem megmondani.
Ámde ez csekély nemleges hiba, ahoz a positiv baklö- véshez képest, melyet kivétel nélkül kell szemére lobbanta- nunk a magyarázók egész hadának. A pofa felfuvását ők h a r a g r a magyarázzák : „Buccas inflet, id est, irascatur nam buccas inflant, qui irascuntura (Scholiastae et alii). Po- sito, non concesso, hogy : buccas inflet= irascatur, helyette- sítsük omezt a szövegben; mi lesz? Ez : „Quin illis Juppi- ter iratus irascatur11 ! Ily szembeszökő tautológiát, ily nevet- séges ineptiát Horatiusnál foltenni lehetetlen! De éppen nem is kényszerit semmi reá, mert az egész synonymia csak ingyen ráfogás. Soha egy commentator se látta, mert nem is láthatta, hogy valaki haragjában „felfútta volna a pofáját"1 1). Aztán nincs is példa semmi nemzet irodalmában, a latinban és gö-
rögben bizonyosan nincs, — bogy ilyen értelemben hasz- nálta volna valaki ezt a kifejezést'5). Ellenben kétségtelen,
1 4) A „ f ú v á s " m a g a ellen n e m i g e n v o l n a k i f o g á s , m e r t hisz' ott a d ú 1 f ú 1 , v a l a m i n t ez is : f ú m é r g i b e n (»Vor Zorn s c h n a u b e n « D o e d , f o r d . ) U g y d o az e g y s z e r ű f ú v á s és a p o f a f e l f u v á s a csak h a n g b a n r o k o n o k , s ezt a v i s z o n y t is e l e n y é s z t e t h e t n i , h a az u t ó b b i t a p o f a k i d ü l l e s z t é s é n e k m o n d j u k . T u d v a v a n e l l e n b e n , liogy a liiu, k e v é l y e m b e r t f e l f u v a l k o d o t t u a k h í v j á k m a g y a r u l , s e r r e m é g e g y r a k á s n y e l v b e n v a n a n a l ó g i a . » N e k i f ú j j a m a g á t , m i n t a poczokos b é k a « (Közm. a M. Ny. Szót. szerint.) E r d é l y b e n az önhitt, b ü s z k e em- b e r r ő l a p ö f ö g , p ö f ö g ő Bzavakat is h a s z n á l j á k , m e l y e k e t az i m é n t i d é z e t t szótár i g y elemez : » p » / p ö / h a n g o n f ú j j a ki t e l i p o f á j á t . «
15) H a n e m v a n m á s — h a s o n l ó k é p p á t v i t t — é r t e l e m b e n . P . o.
»die tibi quia ais, Orator vehemens, an Curlius et Malho buccae, ( J u v e n . 11.
34.) A buccae-1 F o r c e l l i n i í g y é r t e l m e z i : » i n e p t i d e c l a m a t o r e s et viles ra- b u l a e , q u i s inftatia buccia i n f o r o l a t r a n t . « E g y r é g i s c h o l i a s t s meg i g y :
» J a c t a t i u n c u l i , q u i t a n t u m b u c c a s i n f l a n t , et n i h i l d i c u n t . « — H o l itt csak á r n y é k a is a h a r a g n a k ?
COMMENTA'l OK COMMENTATUS. 1 7
hogy görögben a dölyfös, kevély, gőgös emberről mondatik a : tag yvaOovg qviriy.v; s már H. Stephanus figyeltette „Tliesau- rus"-ában az interpresoket, hogy ez a jelentés elüt a Horatius helyének tulajdonitottól. De hasztalan! Sőt Forccllini mind a Lamhinus mind Stephanus jegyzetét kinyomatta egymás mellé, mint valami szépen hármonizáló dolgokat s a német criticus kiadóknak, kik különben Forcellinit igazítgatni szok- ták, nincs semmi kifogásuk ellőne. Heindorfunkat csak ogy kis bámulásra ösztönözte a Stephanus észrevétele. „Méltó még is megjegyezni" — írja — »hogy a haragnak e helybeli tréfás kifejezését Domosthenos a kevélységről használja."1 6) Ez ellen megint a H. igazgatójának Doederleinnak ninc3 szói- lója. Pedig nem „megjegyzésre", liánom igazításra „méltó"
az a magyarázat s a „különbség" nem létezik, miután Hora- tiusnál is éppen csak kevélységet jelöl a „buccas inflet." A hely értelme oda megy ki, hogy „a megharagudott Juppiter az ő kegyességét beesülni nem tudó, vagy felhasználni nom akaró mercator-nak és ínt7es-nek kevélyen hátat fordít, azt mondván, hogy őt többs ör nem teszik bolonddá!" A ki nagy urak közt forgott valaha, tudja, hogy büszkeségüket semmi annyira nom sérti, mint az, ha Ieoroszkodésöket nem méltányolják vagy éppen kegyüket fitymálják. Juppiter oly képpel fordulhatott el az elébb kegyeltektől, mint az angol prince-regent Mad. Stacltöl, midőn ebédre hivta meg s az azt felelte, hogy akkorra máshová igérkczott. Az adomát beszélő Fürst Pückler-Muskau derekasan mog is loczkézi hibájáért a tudósnőt. (L. Briefe eines verstorbenen )
I, 1, 23—24. „Arc sic, ut qui iocularia) ridens percur- ram:" — melyik magyarnak (latinul tudónak, persze,) no jutna erre rögtön az az egyszerű értelmezés eszébe : „hogy no üssük, vétsük el csak tréfával a dolgot" ? Körülbelül igy
, B) » B e m e r k e n s w e r t h b l e i b t es, (lass (lor liier s c h e r z h a f t e A u s d r u c k v o n Z o r n bei D e m o s t h e n e s von der Ilofl'arth g e b r a u c h t wird.« D e m o s t h e - nes l o e u s a , m e l y e t az i n t o r p r o s o k S t e p h a n u s t ó l f o g v a m i n d e g y i k a m á s i k u t á n i r t a k ki, ez : »xqcv ó yeypappaTE'jvcfo; Aio/ívrjt, llr.oi r í ; , éu9íu>; ly9pö;, x a l x c r x i ü ; cpr,aiv a x r | X O Í v a i , x c d o v i r?(; d y o p á ; jropsÚETUt 9o(piáriov y.aiki;
aypi rüiv cpupíöv, íaa ßZIV(NV I I JDOXXEÍ, r á ; yvá9o'j; cpuaöiv (De f a l s a leg. 4 4 2 , 1 2 - 1 6 . ed. R e i s k e . )
A K A D . É R T E T . A N Y E L V . T U D . K Ö R . 1 8 7 2 . K Ö T . 2
értették azt a satiráknak nem magyar olvasói is, és a mi ne- hézség a constructióban nétalán lett volna, ez a kis elemzés:
ne sic, ut qui iocularia (tractant), (rem) percurram, ridens, elég alkalmas módot nyújtott az elhárítására. így állott az ügy a scboliasták kora óta, és merőben felesleges böleseség, igazabban pedántság vala Doederleintól eléállani azzal a — látszólag — uj gondolattal, hogy a „hangsúly a per-en fek- szik, mint a mely azt tenné : élőitől fogva végig és ez által tiltakozni akart a költő, hogy ebből a e o m i c u s k i - t é r é s b ő l no Ítéljen az olvasó s ne gondolja, hogy az egész sermo csupa e l m e f u t t a t á s (Posse) lesz." Erre én csak azt kérdem, miért kelljen azt egy jelentéktelen szótagocská- ban keresni, a mi az egész mondat értelme ? Ebben a Spitz- findigkeitban ártatlan volt Horatius. Ugy látszik, azonban, hogy Doederleinnak ezt az eszmét Baxter sugallta e jegyze- tével : „Percurram : Metaphora a campo \el circo; h. e. de- curram ad metam usque." Lexiconba va'ó az ilyen, nem com- montariusba.
Még egy jeles példája a meddő rendszereskedésnek a német commcntatorok töprenkedése azon, hogy vajon a 29.
versbeli caupo, miles, nauta ugyanazon rovatokat jelölik-é, a melyek a feljebbi 5—10 versokben vannak emlegetve ? Es hogy van, hogy itt csak három „Stand"-ról szól az elébb fel- hozott négy közzül? — A különböző véleményekre Doeder- lein azt a végitéletet hozza, hogy „Horatius a nemo-ban igen
is kijelenti, hogy ő m i n d e n r e n d ű emberekről akar szó- lani; de (5—10.) csak négy rendet vészen fel például, é3 itt a 29. versben mindnyáját ki akarja egészíteni. Az í7?e-vel a fel- jebbiek közzül egyre hivatkozik s a hic caupo-yal az ötödi- ket, az ü z l e t e m b e r é t akarja jellemezni." Hálátlan ve- sződség! A két hely közt semmi ily viszony nem létez. Az elsőben az elégedetlenségre két ellentétet hoz fel például serre n é g y egyén kellett. A másodikban nem az elégedetlensé- get, hanem az állapot javítására való igyekezetet veszi tekin- tetbe a költő s amazoktól függetlenül állít elé ismét négy példát, s hogy itt is négy, ott is négy, az — D. szavajárása- ként — merőben „irrelevant." Hiszen, nem akart Horatius So- cialismus tankönyvét irni.
COMMENTATOR COMMENTATUS. 1 9
A 49. versbeli, alter-ról azt irja Heindorf, hogy „igy kell érteni : e i n z w e i t e r . " — Igaz, hogy grammatxusok
és lexicographusok az altert és aliust igy különböztetik meg :
„alter kettő közzül egyik; alius többek közzül valamelyik."
De minthogy alter helyett aliust is olvasunk, ha megfordítva nem is ; tehát ennél nlkalmazhatóbbnak találom azt a meg- különböztetést, hogy alter egyénít, alius nem ; vagy legalább az első inkább, mint ez utóbbi. Alter=a. másik, egy másik, más valaki, más akárki. Alius egyszerüen=más. Horatius, midőn aliui-1 alter gyanánt akar használni, az egyénítő quis- quam-ot, vagy, tagadólag, az ullum-ot ragasztja melléje. „Ut melior vir non alius quisquam." (Sat. I, 3, 32 — 33). — „ Ut hoc non magis ullum aliud." (ib. 8, 48—49.)17). Már csak azért is haszontalan amaz eldobandó különböztetés, hogy akár alter-1 akár alius t használjuk, mindig csak is kettőről van szó, miután mindonik singularisban van : t. i. az e g y i Ír- ről és a m á s i k r ó l . Unus et alter; hic et alius. Utoljára is csak az adott alapot a bevett értelmezésnek, hogy alter-nek
nincä pluralisa, ah'ws-nak van.
I, 1, 43. Quod si comminuas vilem redigatur ad assem.
— IIa áll a scholiasta interprotatioja : „ Avari responsum di- centis, nisi defossam pecuniam servet, futurum ut earn usque ad assem consumat," — a mint hogy nem is igen lehet két- kedni benne, — miképp teheti kérdésbe Heindorf : „Vajon itt a quod, particula-é (quod si, ha pedig), vagy pronomen-é helyett : at si id?"1") Mi erre azt feleljük, hogy sem egyik sem másik, hanem mint száz esetben quod=quia. Mert ha az idézett vers felelet : a quod a quid juvat-nnk folel meg; e pe- dig csak a cur? körülírva. „Mi haszna hogy elásod a kin- csedet?" vagy „ M i é r t ásod el a kincsedet?" S erre termé- szetes a viszonzás : „ M e r t ha elköltjük, utoljára csak egy
M a d v i g ( L a t . S p r . f. S c h u l e n . §. 496.) a k é t p é l d á b ó l , k é t s é g k í - v ü l m e m o r i a e lapsu, e g y e t v e g y i t , az u t ó b b i h e l y e t i d é z v e . C s a k a z - é r t eralitem meg, hogy, h a ezt m a g y a r tenné, m i n d j á r t ott l e n n e a z » u n g a - r i s c h e r L e i c h t s i n n « v a g y » a s i a t i s c h e N a c h l ä s s i g k e i t « v á d j a !
18) M i n t h o g y n e m is é r t e m igen j ó l , h a d d á l l j o n i t t az e r e d o t i b e n :
»Ist quod h i e r die P a r t i k e l [quod si, w e n n a b e r ) , oder das Pr.onomen f ü r at si id ?«
2 *
fillérünk marad." Nincs is oz értelemben semmi szükség a Doederlein dictatori döntvényére : „Világos, hogy « i s i ; mert quod s i . . . mindig a nagyon ritka si igitur gyanánt van mondva"1 9). Ez homályos is, rosz is, és szintúgy nem helyeselhetem a következő követelését az utóbb nevezett commentatornak, mely szerint a következő versbeli id „csak a comminuas-ra vonatkoznék és a világért sem a redigatur-ra is." Hiszen csak ugy lesz elegendő ereje a költő replicajának, ha az ellenvetés legvégsőbb következményét is megengedi feltételképp.20)
De hát ha éppon nem is lonne úgy, a hogy feljebb cum restrictione megengedém ? Hát ha a szóba vett 43. vers nem az „avari responsum" ? Es nekem erős a gyanúm, hogy való- ban nem is az, hanem folytatása a quid iuvat-tsú kezdődő kérdésnek, mely aztán csak az „acertms"-sal végződnék. Leg- szilárdabb támasza véleményemnek a „comminuas" és két okból. Egyik az, hogy ez a verbum 2. személyben van, éppen úgy, mint az előtte és utána valók21) : úgy hogy, ha elfogu- latlanul s elmagyarázatlanul olvassa az ember, önkénytele- nül az clébbi szavak folytatásának s az utána valók előzmé- nyének veszi. Nem is képzelhetni, hogy ha interlocutorral akarta volna mondatni a költő, ki nem jelölte volna vagy egy, vagy más móddal : legegyszerüebben mindjárt a „com- viinitam-umiú, minek azonban még elvétett nyoma sincs a kéziratokban. Továbbá a bévett magyarázat oly értelmet tu- lajdonít annak a verbumnak, a melyben soha semmi locus- ban sem fordul elé; mintha t. o. commimio—diminuo volna.
CWniííiwo=elaprózom, miből az elköltőm et semmiképp ki nem hozhatni; de ki ám, minthogy pénzről és „as"-ról van szó, a felváltom-oí22) „Mire neked az elásott arany és ezüst
19) » O f f e n b a r f ü r at si; denn quodsi . . . v e r t r i t t i m m e r die Stelle des so s e l t e n e n si igitur.«
20) Az »at si«, k ü l ö n b e n , sem n e m a H e i n d o r f , sem n e m a Doeder- l e i n t a l á l m á n y a , h a n e m m á r L a m b i n u s c o m m e n t á l j a u g y a quodsi-1 : ter- m é s z e t e s e n a s c l i o l i a s t a i n t e r p r e t a t i o j a n y o m á n .
21) Te iuvat, é r t e l m é r e n é z v e éppen u g y 2. személy ü, m i n t : te pudet, le pocnitet sat.
22) Ismét a n y a n y e l v ü n k h ö z f o l y a m o d v a , azt t a n u l j u k belőle, h o g y f-jcheidemünze==aprópénz, és a f a l u s i e m b e r m i k o r b a n k ó t a k a r a p r ó p é n z r e
COMMENTATOR C O M M E N T A T E S . 2 1
rakás, melyet ha folváltatnál, hitvány as-halom lenne be- lőle?"23) Aztán a vilis-nek is csak Horatius szájában van, erkölcsileg, értelme, mint a ki a „hitvány rezet" (as itt csak a „nemtelen érez" képviselője) ellenébe teszi a „becses arany- nak és ezüstnek;" a fukarnak ellenben a fillér sem „vilis."
Végre o nézetnél fogva a quod iránt sem támadhat sommi kérdés, miután, mint névmás, világosan az „immensum pon- dus auri-ra vonatkozik. — „Ha pedig azt nem teszed" azaz felváltással módot nem szerzesz a nagy tömeg apródonkinti elköltésére, „mi szép van az összegyűjtött, halmazban?"
(Constructus acervus=:élire vert pénz.")
A 45. versbeli triverit area-val nagyon futólag s köny- nyodon bánnak el a coinmentatorok. Lambinus további vita- tás nélkül csak ezzel interpretálja : „in area trita fuerint.11
Szint oly röviden esik át rajta Servius is (ad Virg. Georg.
1, 102), „teret area, pro, in area." Heyne szórúl szóra ismétli s bólintgatva veti utána : „poetica rationo non infrcquonto."
Hasznos és kényelmes menedék az a „poetica ratio"; olyan mint a népies pathologiában a „liülés" és a felületes physi- kában a „villamosság" : mindennek, minden embert kielé- gítő okát adják a maguk nemében. Csakhogy én Heyné-töl
— s azért mondám, hogy szunyadozott — több határozott- ságot vártam volna23). Nem lehet ugyanis kivenni a jegy-
v á l t a t n i , a z t m o n d j a : » e l r o n t o m ezt a b a n k ó t . « E g y p á r n e m z e d é k m u l t á v a l ezeket p e r s z e egy irónk se f o g j a t u d n i .
23) E z a v e r s , az a r a n y - és e z ü s t k i n c s e k r e n é z v e , azt m o n d j a ki, a mit a költő m á s u t t (Od. 4, 7, 10.) a z emberről m o n d : »jjuinis et umbra sumtis.«
2 i) N e m o k n é l k ü l ü g y e l t e t e m én j ó s z á n d é k ú a i g y e k o z o t ü ü a t a l t u d ó s a i n k a t a k ü l f ö l d i t u d ó s n á l t u d ó s a b b coinmentat r o k b o t l á s a i r a . M e r t b i z o n y az i r á n t u k viseltető h a t á r t a l a n tiszteletnél f o g v a s o k a n m é g bot- l á s a i k b a n is h i v e n k ö v e t i k őket. E l i e z j á r u l még o l y k o r r é s z ü n k r ő l a kellő figyelem és m e g f o n t o l á s h i á n y a is, m i n e k a z t á n n e v e t s é g e s k ö v e t k e z m é - n y e i v a n n a k . Uyosmi t ö r t é n t e g y j e l e s p b i l o l o g u s u n k k a l , a ki W e i d n e r
» K o m m e n t a r « - j a i b a n (ad Aon. 1, 403.) o l v a s v á n : » d e r D u f t vom H a u p t e (der V e n u s ) ist ein so u n g e w ö h n l i c h e r , wie er b e i M e n s c h e n n i c h t v o r - k o m m t , « a r e s t r i n g á l ó v a g y m ó d o s í t ó »so«-1 nem v o t t o kellően s z á m b a , s i g y á t a l á n o s i t j a V i r g i l i u s r a a d o t t j e g y z e t e i b o n a j e g y z e t idézett h e l y é t :
» a f e j i l l a t a a n n y i r a s z o k a t l a n , h o g y olyasmi h a l a n d ó n á l nőin s z o k o t t oló-
zetéből, vajon a hypallagot átalában nevezi-é „frequens"-nek, vagy azt a specialis cserét, melynek példája az area t river it ? Az első esetben üres szószaporítás volna, mi nom igen szo- kása Iíeynenak. Ha pedig azt érti, hogy praepositiós határ- zót — regiment — felcserélik gyakran nominativussal : arra azt mondom : distinguo. A passivum verbumok a ésperprae- positios obiectumai igen is gyakran válnak nominativusokká, és megfordítva, t. i. val ihányszor a formáját változtatja a verbum; de erre nem kell „poetica ratio." Hogy pedig másnemű pracpositios batá zók nominativussal váltakozná- nak, kereken tagadom mindaddig, mig valaki ki nem mu- tatja kétségtelen példákkal. Mit? midőn az ablat. instr. is fe'ettébb ritkán cserél nominativus szerepet. Tudjuk p. o. hogy nave, curru, equo sat. vehere és velii szokott kifejezések. Már mily kinálkodó ezekben a nonvnativusba való átmenet! Hi- szen magyarul is mondjuk : „viszon a ló, szekér, hajó sat"
Es még is fáradságomba került felhajliászni egy pár locus t ilyes hypallage-k példájául. Ezek : „ Vehunt prorac Cen'au- ros,u (Prop. 4. 6, 49 ) és „Matrem Darii currus vehebat,u (Curt. 3, 3). Az ilyeken okulva foltehctjük-é, hogy ezt : „va- laki s z é r ű j é n nyomtatják v. csépbk a gabonát", akár költői, akár másféle józan ész késztetve érezte volna magát ezzé változtatni: „valaki s z é r í i j o csépli v. nyomtatja a gabonát" ? Es latinban éppen oly csudás volna ez, mint ma- gyar vagy más nyelvben. Áindo másfelöl az a szint oly csu- dálkoztató tap .sztalat áll elénk, liogy az area térit éppen nem kivétel, söt éppen szokott és rendes kifejezésnek látszik a latin írókban; holott ezt : „in area teritur" csupán csak scho- liasták jegyzeteiben látni, mint interpretatiot. A költők in ip3a forma ugy használják, mint bizonyítják : Virg. Georg.
1; 192. és 298. — Tib. 1, 5, 22. „ Area dum messes sole ca- lente teret" és Hor. jelen hely . D a p osaicusok kifejezései sem mondanak ellent. Mert a Cato locusa (R. R. 91. és 129) :
„Aram ubi frumentum teritur, sic facito," éppen ugy nom el- lenkezik ezzel : „area, quae frumentum térit", mint ez : „do-
f o r d u l n i . « É s ezzel a n é m e t b e n c s a k f e l e s l e g e s j e g y z é s , a m a g y a r b a n , k í - m é l e t l e n ü l m o n d v a , b a l g a s á g g á v á l t .
C O M M E N T A T O R C O M M E N T A T E S . 2 3
mua, ubi defendamur a frigore". nem zárja ki ezt, hogy : domus, quae nos defendat a frigore". Columella pedig e p h r a - sisáhan (2, 20.) „Area, ut sit ad trituram habilis", világosan cselekvő szerepet tulajdonit az nrea-nak, szintúgy mint Ul- pianus is ebben : „Area locus frumentis et caeteris legumini- bus exprimendis factus". (Dig. 14. §. 3). Mindezekből arra a meggyőződésre kel! jutnunk, bogy „area térit frumentum" a köznyelv rendes szólama volt, és nem „hypallage, poetica rationo".
De ime, azt mondja az az ur amott, bogy én a mit az ablakon dobok ki, az ajtón eresztem bé : a mit figurának rosszalok, azt valódi szólásformának elismerem. El biz én, mert ha „parium par est ratio", az sem kevésbbé igaz, bogy
„diversorum diversa est ratio". Én az ablakon a liamÍ3 tlieo- riát dobtam ki s az ajtón a t é n y t bocsátom bé. Aeäthetikai hasonlattal élve, számos oly eseményt állit elé az élet mint valót, a mit, mint költüttet, regényben kárhoztatnánk. Az- tán oz esetekben a szólamnak, mint ténynek, valószínűségét is ki birja mutatni az elemzés. Ugyan is terere sem azt nem teszi proprio, bogy „nyomtatni", som azt bogy „csépelni", hanem annyi mint : „súrolni, dörzsölni" és innen „koptatni".
Már pedig tagadhatatlan, liogy a szérű a héjjában levő ga- bonaszemek dörzsölésében, burkaik lekoptatásában egyik nagy és lónyeges tényező. A latin nép pedig éppen fötényozö- nek nézte, mit bizonyit az is, bogy a nyomtatáshoz tartozó dol- gok leirásában a szérű elkészítésére fektetik a fősúlyt és eb- ben legdisertusabbak, köbök és prosaicusok egyaránt. A hy- pallageval való magyarázat tehát merőben felesleges és szük- ségtelen.
Igaz, hogy sok faesaro3 és longe petita interpretatiot tekintve, arra a gondolatra vetemedik az ember, hogy a szük- ségtclonnek és valószinütlennek a commoníatorokra nézve több ingere van, mint az egy- és észszerűnek. Nem egy jegy- zet juttatja eszünkbe azt az ismeretes paradoxumot : „credo?
quia absurdum est".
Hagyjuk el ezt és menjünk át a satira 63— 66. ver- seire, melyekben a pontozat, Lambinustól és Cruquiustól fogva a vulg. szövegben igy áll :
