Az elválások újabb alakulása

9. szám. ——756-——

1934___

Az elválások újabb alakulása.

Documents récents sur les dioorces.

Résume'. D'apres les statistiaues, le nombre des divorces augmente depuis des :Iízaines dlanne'es en Europe et en général dans tous les pays civilise's.

Les Iois sur le divorce sont de moins en moins sévéres. Parmi les gens ayant vécu la guerre mondiale, les moeurs se reláclzent, et le mariage n'est pas pris aussi au sérieux aue jadís. Eerten—

Sion de l'instruction, faisant progresser Pindustriali—

sation et lyurbanisation, a également un róle dans Faccroissement de la proporlíon des divorces. On suit gue cette proportion est moins e'le'vée dans les campagnes gue dans les villes, ou une mentalite' trop libre ('néo-malthusíanisme, Irédonisme, ide'es fémim'stes et individualistes exagéréesv) favorise le divorce, dépre'cíe la vie de famille et fait baisser Ia natalíte'.

En Hongrie, Ia proportion des divorces dé- passe actuellement celle du territoire diavant—

guerre. Cela est dü surtout au fait guc la proportion de la population urbaine y est bien Supérieure a ce aulelle e'tait avant la guerre. Naturellement; les causes aue nous avons enumére'es plus haut ont également contribué aux divorces, —— En 1930-——31, il y eut la, sur 1000 nouveaux mariages, 63'9 dívorces, contre seulement 43'4 sur le territoire d'avant-guerre en 1910—11.

()n peut démontrer cependant, par un calcul (le standard, aue la proportion serait pour ]930—31 55'30/00 (et non 63'9%o) si la proportion de la popula—

tion des uilles autonomes était égale a celle d'avant—

guerre. —— Pour 1000 iemmes mariées, la proportion des divorces y a été en 1930—31 de 262 sur le terri—

toire actuel, contre seulement 1'92 en 1910—11 sur le territoire (Pavant—guerre. —— Dans guelf/nes- unes de ces derniéres années, la proportion des divorces y accusaít une légere diminution par rap—

port aux 5 ou 6 année's ayant suivi Ia guerre. Cette diminution tenait en partie a la consolídation de la situation économiaue, en partie au fait (lu'en raison de la mobilisation de maris ayant demande

le divorce, et de la suspension, guant aux divorces, du fonctionnement des Tribunaua: pendant les hostilités, ceux—ci avaient régle', au lendemain de la guerre, un trop grand nombre dlinstanc'es en dí—

vorce arriére'es. Cjest ainsi gue la proportion des divorces, calcule'e sur 1000 nouveaux mariages, est tombée de 880 en 1923 a 571 en 1931 (chiffre le plus bas enregístré sur le territoire d'aprés—guerre) et a 67'0 en 1933.

En comparant la proportion des divorces pour les différents pays, on voit guyelle est la plus faible en Finlande et la plus élevée en Russie, ou, depuís le régime soviétiaue, le divorce (ainsi gue djaílleurs

les manoeuvres abortives) est tout () fait libre et ne dépend gue de la volonté des conjoints. Par-mi les grandes villes cFEurope, Budapest occupe, á cet égard, la sixíeme place: la proportion moyerme des dívorces, calculée sur 1000 nouveaux mariagcs, y a été de 145'2 en 1930—31, dépassant de plus de 2 fois celle de la Hongrie entiére. Cette propor de 145'2%0 a été établie d'apres le nombre des de ces prononcés par le Tribunal de Budapest. 032 voit, si Fan défalgue de ce nombre les divorces de personnes non résidant dans cette ville, gue la proportion est encore plus haute (152'10/00) pour la population budapesloise.

Ljáge oii l'on divorce le plus souvent en Hon- grie est, en moyenne, pour les hommes 36'5 uns et pour les femmes, 32'6 ans. La durée moyenne des mariages dissous par divorce y est de 8'41 uns.

Les personnes slétant mariées de bonne heure y divorcent plus souvent gue les; autres; il en est de

merne pour les ménages ou la femme est plus (igéc gue le mari. Parmi les personnes gui se mar-ien!

tard, il y en a plus (lui divorcent bientot gue parmi les jeunes. En ce gui concerne les confessíons, la proportion des divorccs est la plus éleve'e en Hon—

grie chez les ísraélites, et la plus iaiblc ehez les catholigues, romains et orthodoxes; les protestanis occupent, () cet égard, le milieu. Entre les conjoints de différentes religions, le divorce est plus fre'auent aue parmi ceux dlune merne religion; il en est ainsi surtout pour les mariages entre chrétiens et israé—

litcs. (Juan! á la profession, la proportion des divor—

ces est la plus e'leve'e dans la catégoríe ,,services publics et professions libérales" et la plus faible dans la catégorie de la production du sol. Parmi les patrons, cette proportion est plus haute one parmi les salarie's; elle est plus forte chez les employés aue dans le personnel dit auxiliaire;

ehez les proprie'tuires, elle augmente avec la gran—

deur de la propriété.

En Hongrie, les trois guarts des divorces sont prononce's pour abandon. Il est possible aue dans une partie des cas, cette cause n'est on*un pre'texte, invogué par les conjoínts, pour rendre possible le divorce. Il doit étre ainsi lorsgue ceux—ci, désirant divorcer, ne

autre

cause valable XXXIe loi de 1894,

laauelle ne se contente pas de la volonté

des conjoints, et, causes de

divorce pouvant etre reconnues valables, exige aue la culpabilité de Fun des épouac ou de tous les deux soit prouvée. A Budapest, la proportion des divorces prononcés pour abandon (en 1929—32, 88-0%) est bien supérieure a celle du pays entier (74470); la capitale ayant relativement plus d'habí-

peuvent alleguer une d'aprés la

énumérant les

9, szám.

1984

tants instruits gue la province, il est probable one plus de gens y aient prétexte' cette cause pour pou- voir dívorcer. Parmi les causes pour lesguelles les divorces sont prononce's en Hongrie, I'adultére, la plus fréguente aprés Pubandon, représente (égale—

ment en 1929—32) 7'8% pour Budapest et 19'9%

pour le pays entier. Les autres causes de divorce (se'jour en un lieu inconnu, condamnation, pendant ou avant Ie rnariage, á une peine aiflictive), ainsi (luc les causes de nullité (parenté, etc.), y sont moins fréguentes.

()uunt aux: pays e'trangers, les Iois sur le divotce y dífférant de la loi honyroise, les raisons invo—

guées pour divorcer et la répartítion des causes de divorce reconnue's comme valables sont diffe'rentes de celles de Hongrie. En Suisse, contrairement () la Hongrie, Italiénalion collslitue de divorce. En Autriche, la cause Ia plus fre'guemment

alléguée est le ,,consentement .rnutuel des

joints" (75'0%1), aui ne hgure pas parmi celles admíses en Hongrie; aprés celui—ci

ullC cause

con—

vient, en Autriche, causes de divorce les plus

frc'guentes, En Tchéco—

Slovaguie, comme en Hongrie, ,,l'abandon" est la parmi les

la ,,Izaine implacable".

cause de diuorce le plus souvent allégue'e (dans les pays enlevés a la Hongrie et gui forment une partie considérable du territoire ichéco—slovague, la Ioi hongroise sur le divorce est toujours en vigueur).

En Allemagne, mi le plus souvent on invogue, pour divorcer, plusieurs motifs, les causes de diuorce les plus fréauentes sont le ,,manguement aux deuoirs conjugaux" et la ,,conduite irrespectueuse't En France, comme en Badc, ctest ,,llinjure grave"

et apres elle, I'adultére, gui sont allégue's le plus fre'guemment.

*

Az elválásokra vonatkozó statisztika szerint az elválások évtizedek óta követke—

zetesen gyarapodnak. A vonatkozó törté- neti idősorok Európaszerte, sőt az egész művelt világon evolucióban vannak. A XIX. század végétől kezdve nemcsak az elválások abszolut számai, hanem úgy a népességhez, mint az új házasságkötések- hez viszonyított arányszámai is növeked- nek. Az elválások arányai a műveltség terjedésével növekedő statisztikai mértékek közé tartoznak. A műveltség terjedésével emellett az indusztrializáció és az urbani- záció is előrehalad. Már pedig a városi né- pesség elválási aránya mindenütt sokkal magasabb. A városokban van ugyanis a sza- bados világnézetek, a neomalthuzanizmus, feminizmus és a szociáldemokrácia meleg—

ágya. A városok az individualista-hedo—

nista világnézetek központjai. Itt süllyed mindig a legmélyebbre a születési arány.

Ezek az eszmeáramlatok a modernség jel- szava alatt leginkább itt kezdik ki a esa—

ládi élet erkölcsét és itt terjednek legin- kább a könnyelmű elválások. Hazánkban

éppen ezért is magasabb a trianoni terü- letre vonatkozó elválási arány, mint a tőr- ténetire megállapított, mert abban a városi népesség nagyobb arányt képvisel. Kisebb mértékben bár, de azért a vidéki népesség- ben is terjed az elválásokra való hajlan- dóság. Az ország gazdaságtársadalmi hely- zete is mélyrehatóan megváltozott az 1913.

évihez képest. A nagy háborút átélt nép erkölcsi felfogása is lazább és a házasság—

kötésekről is szabadosabban vélekedő lett.

A házasság egész életre szóló volta, fel- bonthatatlansága mind szűkebb körben marad meg az egykori eszményi piedesz- tálon s a polgári házasságra vonatkozó törvények rendelkezései szerint való fel- bonthatóság közismertté lett. Kétségtelen, hogy társadalmi életünk mai fejlődési irányának egyik szomorú (következ—

ménye az elválási arány nagyobbodása, éppenúgy, mint az öngyilkossági arány növekedése. Bertillon óta a statisztikusok a kettőről ,,elválók és öngyilkosok" cim—

mel egyiitt szoktak megemlékezni. Nálunk Bernát István és Laky Dezső írt ily cimű munkákat. És a két jelenségben tényleg van is némi rokonság. Mindkettő az eddigi életmódtól, a megelőző környe- zettől való szabadulás 'ágyától sarkallt i ..

És mégis hazánkban az elválások sta- tisztikája, némely újabb évben, majdnem egy évtized óta, egyre kisebb adatokat szolgáltat. így hazánkban a jogerőssé vált

elválások abszolut száma ma már 1922 óta, ezer új házasságkötésre eső aránya 1923 óta, Budapesten ugyanez 1926 óta csökkenő irányzatú. Kérdés már most, hogy e legújabb csökkenésben minő sze- repe van a békés konszolidációnak, vagy a családi élet erkölcseiben mutatkozó ja—

vulásnak, másrészt pedig annak a körül—

ménynek, hogy a háború után néhány évre feltorlódtak a válóperek s most csak e torlódással szemben mutatkozik az ada—

tok kisebbedése. A háborús és a háborút közvetlen követő évek törvénykezéseinek' lanyhasága, sőt szünete miatt ugyanis né—

hány évvel ezelőtt —— mint említettük, fő-

leg 1922-től 1926—ig —— kissé felemelkedett a jogerősen elintézett válóperek száma a környező évekhez képest. Bizonyos, hogy

mindkét említett körülménynek szerepe

van a magyarországi elválási arány leg—

9. szám. ——758——

1934.

újabb visszafejlődése'3benL azonban való- színű éppen ezért, hogy ez a némely újabb esztendőben mutatkozó javulás még nem jelenti az elválási arányban évtizedek óta mutatkozó gyarapodás végleges letörését.

Ezt az eljövendő évek válási adatai előre—

láthatólag rövidesen igazolni is fogják.

Igen örvendetes volna a népesség, vagy a házasok elválásra való hajlamának gyen- gülése, mert hiszen az a házasságok fenn—

állási tartamának nagyobbodását s egy- ben az átlagos gyermekszám csökkenésé- nek enyhülését is jelentené, de nem hi—

hető, hogy az elválások történeti idősorá- ban évtizedek óta mutatkozó szomorú fej- lődés végpontjához értünk volna.

Nálunk az 1894. évi XXXI. t.—c. a pol—

gári házasságkötést megvalósító új házas—

sági törvény mondta ki a házasság teljes felbonthatóságát az e törvényben válóok—

ként tételesen felsorolt körülmények fenn- forgásának esetére. Hazánkban innen vá- lik különösen rohamossá az elválások gyarapodása, akár abszolut, akár arány- számban és pedig úgy a népességhez, mint a fennálló, vagy az új házasságkötésekhez viszonyítva. Azelőtt ugyanis csak az egyes felekezetek papjai előtt kötött egyházi há- zasságkötés létezett, melvnek' felbontását az egyházi törvények sokkal nehezebben engedték meg, mint az új állami törvé- nyek. Azelőtt, az egyházi házasságkötés idején az egyházi házasságok teljes felbon- tása tényleg csak igen kivételes esetben történt meg. Különösen merev ellenállást tanusít a katolikus egyház az általa a szentségek sorába sorolt házasság felbon—

tásával szemben. A katolikusok elválásá—

nál ma is rendszerint az a helyzet, hogy a válóperrel csak a polgári házasságkötés bomlik fel, de nem követi azt az egyházi házasság felbontása. Új házasságkötés esetére a katolikusnak, ha az egyházi há—

zasságkötéstől eltekinteni nem akar, az Isten áldását más egyháztól kell kérnie.

A világháborút megelőző legutolsó bé—

kés évtizedben az elválások arányának növekedése különösen rohamos volt. Nem—

csak azért, mert ekkor mentek át széles

néprétegek köztudatába a 90—es években hozott új házassági törvénynek (az emlí—

tett 1894zXXXI. be.—nek) a polgári házas—

ságkötésre s annak felbonthatóságára vo—

natkozó rendelkezései, hanem az ekkor hozott 1907. évi XVII. t.-c. életbelépése miatt is. Ez a törvény ugyanis a m. kir.

Kúria tehermentesítését oélozta s ezért

törölte a régebbi perrendtartásnak megelő- zőleg fennállott azon rendelkezését, hogy a házassági pereket a törvényszékektől a felsőbbfokú bíróságokhoz (a táblához, ill.

a táblától a Kúriához) felülvizsgálat céljá—

ból minden esetben hivatalból kell felter- jeszteni. Már a világháborút megelőző nép- mozgalmi kiadványok is e törvénnyel ma—

gyarázzák a válóperekn-ek különösen 1907.

évi, de azután következő években is mutat—

kozó gyarapodását, mert ez években szá- mos _válóper így gyorsabb befejeződést

nyert.

A világháborús s a háborút közvetlen követő évek törvénykezéseinek lanyha—

sága, sőt a vonatkozó statisztika szünete is megtöri az elválások történeti idősorá—

nak progresszióját, éppen ezért a több mint félszázadja rendszeresen vezetett el—

válási statisztika számaiból 5 különböző arányszámaiból csak a békés időszakokra vonatkozó többéves átlagokat közölhetjük.

Ezeket az 1. táblázat mutatja.

Látható, hogy az; elválásoknak úgy számai, mint arányai a statisztika kezde—

tétől mindmáig lényeges fejlődést mutat—

nak, mely különösen a XX. században ro—

hamos. Látható az is, hogy a legutolsó, az 1930. évi népszámlálást környező évek át—

laga csak csekély mérvű visszafejlődést jen lent az azt közvetlen megelőző adatokhoz képest.

Az elválások arányának egyes évi ered- ményei alapján készült az I. grafikon, mely az ezer új házasságkötésre eső el- válások arányában már közel félszázadja tartó fejlődés lendületét szemléltetőbben tárja elénk, mint a számok táblázata s kü—

lönösen, mint az 1. táblázatban csak ne'—

hány év átlagával megadott történeti idő—

sor.

E grafikonon jellegzetesen tünik elő a Trianon óta regisztrált új elválási arány hullámvonala, hogy néhány évig még a békekötés után is egyre csak gyakoriab—

bakká lettek az elválások s azután a leg- újabblévekben már kissé ismét visszaesett arányuk. Ugyanezt számszerűen a csak a trianoni területre vonatkozó adatokat tar—

talmazó 2. táblázat mutatja. Úgy a grafi—

konon, mint a 2. táblázaton látható az—

után, hogy az elválások aránya a mai te—

rületen mégis bármely évben magasabb, mint volt a történeti területen a nagy há- ború előtt. Ennek két oka is van. 1., hogy az elválásoknak mindig magasabb ará—

nyát mutató városok népessége, különösen pedig székest'ővárosunké, a mai területen

Ajogerősséváltelválásmiattmegszűntházasságok1000újházasságkötésreesöaránya! 'A_A 'm0m 0OOO

200

!lllllill tilllllll

1880

!

IMIIIHI llIlllll (

I. AZ ELVÁLÁSOK ARA

x,y,

'

1890

—---——— Budapest

—-0 Adat nincs

,

r ! I 1 l l 4 l ! ll!!!)lil

—

1 9 0 0 ' '* '- -— e_ _

1 Illlílíl

!illíílií

Magyarország w

1876—1933.

PROPORHON DES DNORCES EN HONGRE ET Á BUDAPEST

Hongne

1910**

I

;

H n'y a pas de données

'!

Jlillllll Illllílll ,

1 9 2 0 o . _ _

l l I

I

l l I I

! l l l

!

illilllt!

111511!!!

1930('-______"E.-§ 1933

NYA MAGYARORSZÁGON ES BUDAPESTEN.

200

'I 50

0

50

O

intelem.

1934.

9 szám. —760——

1934 ;

%

1. Az elválások gyakoriságának növekedése hazánkban különböző ezekre vonatkozó indexek szerint,

számítási eljárások 8 az

1880-tól kezdve néhány átlagban.

Augmentation de la fre'guence des divorces en Hongrie, depm's 1880, expriméc en guelgues moyermes ammelles, sm'nant divers calculs et les indices relatifs á ceux—ci.

A magyarországi elválások —— Dívorces m Hongrie:

, , ,, ezer — pour 1000 índexei, ha az 1880—81. évi ezer — imíices, si

Ev, atlag Terulet abszolut száma [_ h'z há aa őre (fe nálló pour 1880—81, la prop. des div. pour 1000

u 3 as- z n n ,. , ,

Années et Terrí— lélekre sálgkötésre házasságra) —— fem— lélekre gggfí'gféííe hágííííg'ígfeífwáuis

moyennes 101" eu nombres habít. nouveaux mes WYWS (2100 habit. nom/enim: mariées

[lb—901143 manages menages) maríages (::1000 ménages)

e s ő a r á ny a e—ő országos aránya : 100 —— élail de 100

1880—81 történeti 1.160 008 885 041 1000 1000 1 1000

1890—91 d'avanl- 1.106 007 867 035 875 980 854

1900—01 gume 2.294 0'13 15'44 0'67 1625 1744 163'4

1910—11 7.155 0'39 4341 192 487'5 490'5 4682

1920—21 trianoni 6.188 077 66'32 376 9625 7494 917'1

1925—26 4353; 5.802 070 7673 3-29 875-0 sem 8024

1930— 31 de Tria— 4.926 957 63'86 262 7125 7216 634'4

non

nagyobb arányt képvisel, mint a történe- tin; 2., hogy nagyobb, többéves, sőt évti- zedes átlagok szerint az elválások tömeg- jelensége még mindig tényleg erősbbödő—

ben van. Bár némely újabb évben alacso- nyabb arányokat kapunk, mint 1922——26—

ban, de a mai terület összes adatainak át—

laga jóval magasabb, mint a történetie'.

Azt, hogy a mai terület magasabb ad_a- tában minő szerepe van a területváltozás- nak, olyan standardszámítással mutathat- . juk ki, amely a mai terület arányát olyan népességre értékeli át, amelyben akkora a székesfővárosi s általában a városi népes—

ség aránya, mint volt a történeti területen.

Ezt az átértékelő számítást a 3. táblázat tartalmazza.

Látható, hogy a városi népességnek a történeti területen mutatkozott kisebb ará—

nyára értékelve át a mai terület 62'8%o—es elválási aránya helyett az elválások ará- nya nálunk 1929—32-ben csak 55'3%0 lenne. A mai területen ekkora (55'3) lenne az elválások ezer új házasságkötésre eső száma, ha a nagy elválási hajlandóságú Városi népesség a mai területen is csak akkora arányt képviselne, mint hazánk történeti területén. Kétségtelen tehát, hogy az újabb idők magas elválási arányában lényeges szerepe van a területváltozásnak is. Bizonyos azonban, hogy ez a körülmény nem az egyetlen ok. Az említett standard- számítás után 55'6%o-re süllyedt országos elválási arány még mindig magasabb, mint 2. Az elválásuk száma és aránya a trianoni területen 1921-től 1933—íg évről-évre.

Nombre el, proportion des divorces sur le territoire hongrois fiacépar le traité de Trianon, de 1921 21 1933, par an.

A jogerőssé vált elválások miatt hazánkban megszünt házaSSágok -—Maríages dissouspar divorce m Haígríe : , ezer —— leur proportíon indexe, ha az elválások —— leur indice, sí Ev száma —— p our 1000 , , 1921. éri száma ezeLrí—Ilgzzíroprírtilon des dlz'gggces

Anne'es leur nombre lélekre

nlati—3235155554.

dlgggmbgggggl 1; k ' ca E,". É. W á Hm

1 r es 6 re u azass 0 e

habztants veaux manages habitanis mjmoeaux íaríages

e s ő a r á 11 v a egyenlő százzal — élaií de 100

1921 6.188 08 663 1000 1000 1000

1922 7.419 99 84'4 1199 1125 1273

1923 6.933 08 880 1120 1000 1327

1924 6.105 07 813 987 87'5 1226

1925 5.750 07 773 929 876 1166

1926 5.853 07 762 946 87'5 1149

1927 5.666 0'7 736 916 875 1110

1928 5.615 07 705 907 875 1063

1929 5.162 06 658 834 75'0 992

1930 5.495 0'6 705 888 750 1063

1931 4.357 0'5 571 704 625 861

1932 4.476 95 629 723 625 94-79

1938 4.830 06 670

9. szám. ———761—— 1934 3. A mai Magyarország 1929—32. évi elválási arányának standardizálásaanépesség város és vidék között való azon megoszlására, amelyet a történgtí terület mutatott a nagy háborút megelőzőleg

l9ll—l —ban.

Propartion, en 1929—32, des divorces dans la Hongrie actuelle, standardisée pour la répartition, dans la Hongrie diavant-guer're, en 1911 —13, des populations des vílles et des campagnes.

Az oldalt megnevezett települési ,. , . .. . A S t a n d a r d csoportban 1929—32—ben Az ezer, uJ A hazassagkotesek Nombre standard

les. ...- az:-isa. seggemet—.

.. — - pzs d agglomerattons ct-apres elválások az old. megnev.-tel. názasság- elVáláSi TelepüleSI csoport aezlyálálsíligikk az ott történt száma kategóriák szerint koteziggzam szám

, - . házasságköté- A ombre dB Ripartítinn, sur le lerriv des Groupes dlagglomeratzons digitá/;;íísje 591316? divorces toíve djavant—guzrre, :.OÁÚ'í—ZCZÉÁ divorces

résidant pm- des ,ntam'ages pour 1000 de: nouveaux mariages ___

nom'ás en 31 celebres en nouveaux '" "p.]—1.3! ""V""! 1929—32—ben

absz száma __ 192932 manages Iz: rutegorxes ci-aprex ;" 1929__32

Vármegyék —— Comitats . . 11.412 240182 5175 87'7 266.591 12.663

Tj. városok Budapest nélkül Villes autonomes, non com-

pris Budapest ... . 1.998 21.397 934 69 20.993 1.961

Székesfőváros —— Budapest . 5.694 42.402 134'3 5'4 16.397 2.202

Ország —— Hongrie entiére l)19.104 303981 628 1001) 303.981 16.826 ') Külföldiek nélkül. —— Non compris les étrangers.

i : n

1.000 . Bi . ei

1.000. 2 —h.—-—

St 1.000 . St izl ) 1.000 X 16.826 __

e :: :.— . : :

H 1 :" 303981

2 ..

i : 1

; 55'30/00 a standard elválási arany, szemben az ekkor 62'80/00—68 nyers elválási aránnyal. —— 55'30/M : pro—

portion standard des divorces, contre 62'8"/00 : proportion brute d'alors des divorces.

a világháborút megelőző időszak arányai.

Az ]. táblázaton közölt vonatkozó adatok maximuma ugyanis a történeti terület 1910

———11. évi 43'40/00-es elválási aránya. A nagy háborút megelőzően regisztrált egyes évi eredmények közül leginkább kimagasló 1912. évi eredmény is csak 50'8%o. vagyis

kisebb, mint a standardszámítással is le- szállított legújabb adat, mely—nek emelke- dett voltábaní a területváltozásnak már nincsen szerepe. Nem is szólva arról, hogy a mai területre vonatkozó egyes évi ered-

mények között 880 (1923. évi) és 844 (1922) évi stb. igen magas elválási ará—

nyokat is találunk. Minthogy pedig így a területváltozásnak az elválási arányt emelő hatását kiküszöbölő standardszámítás után is magasabb marad hazánk bármely újabb elválási aránya, mint a nagy háborút meg-

előző régebbi adatok, kétségtelen, hogy az elválások tömegjelensógeinek világszerte mutatkozó erősödése sajnos,, hazánkban is mutatkozik.

Az elválások száma legnagyobb 1922—

ben volt, arányuk 1923-ban maximum, Budapesten pedig 1926-ban. Ilyen körül- mények között —— az elválások számának és arányának 1926. évi kimagasló eredmé—

nyei után —— gyűlt egybe a Magyar Statisz—

tikai Társaság 1927. évi nagy országos ér—

tekezletef) hogy Bernát Istváng) 1926. évi feldogozásához csatlakozóan az öngyilko—

sok és az elválások új epidémiájának okait megvitassa. Ezen az értekezleten azután egész gyűjteményét nyertük mindazoknak

a körülményeknek, okoknak s tüneteknek,

melyek .a világháború után a nagy lelki megrendülésben lévő társadalomban az el—

válások rendkívüli arányát előidézik, vagy annak létrejöttével kapcsolatosak. ,,Az anyagias élvezetek hajhászása s a családi kapcsok lazítása ma már fenyegetően ve- szélyezteti a közerkölcsöket —— mondta Thirring, a Társaság elnöke, ———— nemkü- lönben az importált léha irodalom és mű—

vészet és a minden szépet és nemeset gán- csoló cinizmus is." Az erkölcsi és vallási érzés csökkenését Kenedi] Géza, Bernát, Huffy, Geöcze, Balogh és a felszólalók nagy nesze szintén hangsúlyozták. A törvényes intézkedéseket, úgy a házassági törvényt (1894. évi XXXI. t.-c.), mint főképp a Kú—

1) L. A Magyar Stat. Társaság Kiadványai-

nak 3. számát. (Debrecen, 1927.)

2) L. Bernát l.: ,,Elválók és öngyilkosok".

28. l. (Bpest, 1927.) A Magyar Stat. Társaság Kiadn ványai. 2. sz.

9. szám

riát tehermentesítő törvényt (az 1907. évi XXII. t.ac.) Kenedy, Sztehlo', Angyal Pál és Némethy tartották károsaknak. A csa—

ládi élet leromlását Andor Endre, Trianon terhét Gonda Dezső, az elmeorvosi szem—

pontokat Kluge Endre fejtette ki. Ez utób—

biakat talán kissé túlságosan is. A meg nem értést, a családi viszályt elsősorban paranoiás constitutioval, túlérzékenységgel, meg nem engedhető könnyen sértődöttséggel, kórosan fokozott önérzettel magyarázva s hangsúlyozva, hogy a cselekedeteit indo- koló elváló psychopatha más — rendes íle'lkezésű _ ember előtt gyakran nem is teszi a beteg benyomását, csak az elme—

orvos éles szeme látja meg a fennálló há—

zasságától lelkileg szenvedő és attól mene—

külni akaró félben a kóros psychopathát.

Az ,,elmeorvosl ugyanis nemcsak azzal a

psychikus t'eliilépítménnyel foglalkozik, amellyel a statisztikus, hanem az elmebeli ,alapréteggel is" —— mondja Kluge. Kétség—

telen is azonban, hogy vannak abnormis elmetípusok és abnorm—is kedélyálla- potok, amellyel terhelt egyének házasságai a többiekénél gyakrabban vezetnek elvá-

láshoz. így a paronoid elmetípusok, a kró—

nikusan civódó imaniz'rknsok, a fokozottan érvényesülni vágyó hisztériás s a halluci—

nálgató ú. n. schizoid karakterek. így némi párhuzam az elmebetegek s az elválások számának gyarapodásában is van, főleg a nagyvárosokban s így nálunk is elsősorban Budapesten. Kétségtelen így, [hogy egész okkomplexum —— főleg gazdasági, társada—

lom- és valláserkölcsi és modern elme— és idegéletbeli orvosi okok gyüjteménye ——- szerepel abban, hogy az elválások aránya napjainkban —— bárminő számítási mód szerint is, —— oly magas színvonalon áll, amilyenen azelőtt sohasem volt.

Az elvál—ási arány nemzehközí össze—

hasonlítására vonatkozó 4. táblázatunk és a II. grafikon tanulsága szerint Magyarország népességének elválási aránya a különböző országokra vo—

natkozó elválásí adatok sorában kb. a kö- zéphelyen áll. Nálunk ezer lélekre 1929——

31 ben 0'6, (1923-ban 09) elválás esik.

Míg az e tekintetben maximumot mu- tató Oroszországban arányuk 1929—31 — ben ezer lélekre 2-6, a minimumot mutató Kanadában pedig az elválások aránya csak 01. Európában O'3-del Finnország aránya a legkisebb. Hasonlóképpen az ezer új há—

zasságkötésre eső elválási aránvszám is Oroszországban a legmagasabb, Európá—

baln Finnországban a legkisebb. Látható

——762——

1934 tehát, hogy az elválási arányszám akár ezer új házaságkötésre, akár ezer lélekre számítva ma az atheista, szabados erkölcsű Szovjet—Oroszországban a legmagasabb, ahol teljesen szabaddá, a felek akaratától függővé tették az elválást és a magzatel—

hajtásokat. A régi cári Oroszországban az elválások száma rendkívül alacsony volt.

A dogmatikus, elvont görög-keleti vallás majdnem lehetetlenné tette az elválást. A cári Oroszország helyén azonban ma a Szovjet-Orosz köztársaság áll fenn s az el—

válások gyakorisága tekintetében övé Európában az éppen nem irígylésreméltó elsőség. Oroszország után a másik szintén orosz állam, Ukraina adata sorakozik, e

kettő után pedig az Egyesült Államok ma—

gas elválási aránya következik a sorrend—

ben. F eltünő, hogy a magas elválási arányt mutató Egyesült Államokkal szomszédos Kanada *elválási aránya milyen rendkívül alacsony, ami visszamutat arra, hogy minő különbséget létesít a törvények különb- sége, amely az angol királysághoz tartozó Kanada és a túl modern északamerikai köztársaság között van.

Látható tehát, hogy napjainkban egé—

szen más az elválási arány nemzetközi össztelmasonlításának tanulsága, mint volt az a világháborút megelőző, régi békés években, avagy a mult század végén.

Willcoxll pl. a mult század Sll-as évei—

ben még arra a megállapításna jutott, hogy Európában .a népesség számához wiszo—

nyítva legtöbb elválás Svájcban és Dániá- ban történik, Azonban ekkor még ezeknek az országoknak az elválási aránya sem volt oly magas, mint az Amerikai Egyesült Ál- llnmoké. Akkor, —n- a mult század SO—as

éveiben — csak néhány svájci kanton mu—

tatott magasabb arányszámokat. A legala- csonyabb arányok ezzel szemben Angol—

és Irországban, az angol gyarmatokban, Kanadában és Ausztráliában jelentkeztek.

Igen alacsony volt még ekkor Norvégia, Orosz— és Olaszország elválásainak gyako—

risága. Napjainkban ezzel szemben a svájci s a dán elválási arány már éppen nem ma- gas, de a régi cári Oroszország gyér el- válásoksat jelentő állama helyett ma Szov- jet—Oroszország áll fenn. Változatlanul ala—

csony azonban ma is, mint régen a norvég arány s Kanada és némely angol gyarmat is Európánál kedvezőbb helyzetben van még ma is.

1) L.

study in statistics".

Willcox W.: ,,The divorce problem. A (New York, 1897) 11. l.