Kenéz Béla ünneplése, egyetemi tanárságának 25. évfordulója alkalmából

(1)

Ölni-ll-U.I.!ol!."..-l-lnIll-ll.IIl-Ill...-....IItitulus-unni!"I-illIlonnal-I.unlnuinII.-III:!!!l.

KÚLÖNFÉLE e §

--- b...-l'..-....u-n-cnIOIOIIo-Ill-IIIIIIIIIIlliul-lllllll *-'.-ill-I'-Inn—...nlicll-llo..

Kenéz Béla ünneplése, egyetemi tanárságának 25. évfordulója alkalmából.

Célébmtion du 259 anm'versaire du professorat de M. Béla Kenéz.

Re'sume'. En mai 1932, le 255_anniversaire du

professorat de M. Béla Kenéz, ministre hongrois

du Commerce, a été célébré par ses discíples, amis et admirateurs. Au banguet offert en son honneur, prirent part M. le comte Jules de Károlyi, pré- sident du Conseil, et de nombreuses personnalités de la vie scientifigue et politígue. A I'oceasion de Panni- Aversaire, sous la direction de M. De'sire' Laky, professeur a !,Universite' des Sciences technigues, un ouvrage avait été rédigé, comprenant des études écri- tes par les éléves et amis de M. K e n éz. A Pissue du banguet, M. Laky, rendant hommage aux mérites de M. Kenéz, lui remit I'ouvrage. M. Coloman Szily, sous—secrétaire d'Eiat, MM. Valentin Ko- lo 3 v á r y et Etienne E r e k y, professeurs d'Uni—

versité, ont respectivement exprimé Ez M. Kenéz les félicítations du miníslére de l'Instruction publigue, des Universités de Budapest el de Szeged et des professeurs ayant enseigné avec lui a Kolozsvár. Aprés yue M. Aloyse Kovács, président de l'Office cen- tral de statistíyue, eut salué, au nom de cet Office, M. K en éz comme président du Conseil Général de Statistiyue et de la Société Hongroise de Statistigue, celui-ci exprima en termes émus ses remerciements.

*

Kenéz Béla kereskedelemügyi minisztert egyetemi tanárságának negyedszázados év- fordulója alkalmából tanítványai, barátai és tisztelői meleg ünneplésben részesítették.

A Hungária éttermében tartott társasvacso—

rán megjelentek: Károlyi Gyula gróf mi—

niszterelnök, Karafiáth Jenő kultuszminisz- ter, Szterényi József báró nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter, b. t. t. (az Orsz.

Stat. Tanács gazdasági szakbizottságának elnöke), Teleki Pál gróf volt miniszterelnök, egyetemi tanár (az Orsz. Stat. Tanács demo- gráfiai bizottságának elnöke), Bud János volt kereskedelemügyi miniszter, egyetemi tanár (a Magyar Statisztikai Társaság alel—

nöke), Darányi Kálmán, Bárczy István, Szily Kálmán államtitkárok, Kétly Károly

báró miniszteri főtanácsos, Kovács Alajos

helyettes államtitkár (az Orsz. Stat. Tanács ügyv. másodelnöke), Laky Dezső (az Orsz, Stat. Tanács tudományos bizottságának el- nöke), Kolosváry Bálint, Menyhárlh Gáspár,

Tury Sándor Kornél, Reiner János, Heller

Farkas (az Orsz. Stat, Tanács szociális bi—

,Eckhart Ferenc,

zottságának elnöke), Navratil Ákos, Balás Károly (a Magyar Statisztikai Társaság al—

elnöke), Tomcsányi Móric, Kuncz Ödön,

Magyary Zoltán, Ereky István, Moór Gyula, Csekey István egyetemi, ill. műegyetemi tanárok, Konkoly Thege

Gyula, Pataky Tibor, Haász Aladár, Dorner

Aurél, Benes Zoltán miniszteri tanácsosok,

Dobrovits Sándor miniszteri osztálytanácsos,

Schneller Károly jogakadémiai tanár, egy.

m. tanár, Gyulay Tibor kereskedelmi és

i-parkamarai főtitkár, Szádeczky-Kardoss

Tibor műegyetemi magántanár, Judik Jó—

zsef, a Nemzeti Bank ügyésze, Varga István,

a Gazdaságkutató Intézet igazgatója és And—

reich Jenő műegyetemi adjunktus.

A jubileum alkalmára Laky Dezső mű- egyetemi tanár szerkesztésében emlékalbum készült, amelybe Kenéz tisztelői és tanítvá- nyai írtak tudományos dolgozatokat?) Az albumot Laky Dezső nyujtotta át, méltatva Kenéz Béla érdemei-t. Szily Kálmán állam—

titkár a kultuszminisztérium nevében inté—

zett .meleg szavakat az ünnepelthez. Utána Kolosváry Bálint egyetemi tanár, jog— és államtudományi kari dékán a budapesti tudományegyetem, Ereky István egyetemi tanár, jog- és államtudományi kari dékán a szegedi egyetem , nevében üdvözölte Kenéz Bélát. Ereky István egyúttal a régi kolozs-

vári tanártársak baráti ragaszkodását is tol—

mácsolta. Ezután Kovács Alajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, mint e hivatal volt tisztviselőjét, az Országos Statisztikai Tanács első elnökét és a Magyar Statisztikai—

Társaság elnökét köszöntötte. Kenéz Béla meghatva mondott köszönetet az ünnep- lésért. Az elhangzott beszédeket itt közöl—

jük:

Laky Dezső beszéde:

Füleimben cseng máig, 25 év multán is, annak a kitörő örömnek hangja, mely a Statisz- tikai Hivatalon végigfutott akkor, mikor hírét vettük annak, hogy Kenéz Bélát a Felség ke—

gyelme egyetemi tanárrá emelte.

Boldog korszakban történt ez, a Statiszti- tikai Hivatalnak is boldog korszakában, amikor még Vargha Gyula nemes tüze kormá- 1) Az emlékkönyvről a Könyvismertetések rova—

tában adunk méltatást.

(2)

nyozta a magyar statisztika ügyét, mellette állt

Szilárd pillérként a bölcs Vizalcnaí Antal és ott

csillogott a fiatalok között Buday László tehet- sége. *Azóta mind a hárman elmentek közü- lünk, s a fényes gárdából, mely a századfor—

duló táján a magyar statisztika ékessége volt, Kenéz Béla áll előttünk töretlen erővel, példa- adásül a következő generációknak. Ennek a nagy guartettnek munkásságát igazán értéke- lendő és méltánylandó benne Kenéz Béla ré- szét, fel kell idéznem a multat.

A millenáris év nagy fellángolását követő esztendőben a magyar statisztika fejlődése hatalmas állomáshoz ért el. Az új statisztikai törvény szinte szárnyakat adott annak. A nagy munkamegosztásban, melyből eleinte kivette részét még boldog emlékű Ráth Zoltán is, kez- dettől fogva sok parcella jutott a fiatal Kenéz Bélának.

A sztrájkstatisztika alapjait ő vetette meg Magyarországon. Az első magyar halandósági tábla eredményei az ő eleven tolla révén lettek a magyar tudomány közkincsei. Pompás ta—

nulmányban boncolgatta népünk szaporodá- sának problémáit. Megragadta a városok roppant jelentősége a népek, államok életében. A kriminális statisztikát ő reformálta meg. Nevé—

hez fűződik a statisztikai elméletet tárgyaló magyar munkák közül az első. És ő az, aki:

már féllábbal más hivatáskörhen, rendszerbe

foglalja Magyarország népességi statisztikáját.

Mikor 1906—ban habilitálták —— a következő évben Kolozsvárra egyetemi tanárnak ment el — már teljes egészében kibontakozott Kenéz Béla tudományos egyénisége, melynek formálásán sokáig nagy gonddal működött közre a magyar statisztika máig jó egészségnek örvendő

öreg mestere, Földes Béla is.

,A professzor Kenéz Béla munkássága Ko—

lozsvárott új irányba lendült. Mintha Erdély lelke és veszendőbe menő magyar sorsa ra- gadta volna meg azt: új ösvényen futott al- kotó ereje. Közvetlen-közelről figyelte, látta

a szívós ostromot, melyet a románok indítot-

tak meg a magyar föld ellen, s aligha véletlen, hogy ezidőbe eső munkásságának legfőbb ter—

méke a ,,Nép és föld" nevet viseli, s az sem, hogy ebben a művében a telepítés nagy esz- méjének hódol. A széteső magyar nyelvszige- teket lehetett volna-e más eszközzel összekap- csolni, mint a magyar nemzeti célok szolgála- tában álló telepítés révén?

A háború vége felé már a budapesti kir.

Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem professzori karában látjuk s ennek a nagynevű tanári testületnek tagja azóta is.

";:2 Miként marcangolhatta a fájdalom Kenéz 'Bélavvl'elkét akkor, midőn a nagy összeomlás után—',,—folytatta "Budapesten azt a mélyen átér- zettaíprofesszori munkát, melynek kötelesség- érzetét még Kolozsvárott szívta magába?! Va—

laha kompakt, erős,— talán 30 milliónyi ma—

gyarságról álmodott ő is. Később a föld meg—

becsülésében látta azt az erőt, melyen az or- szág sorsa múlik. S a nagy háború, a forradal- mak, az ország megcsonkítása után mengren- dülve kellett látnia, hogy a szép célkitűzés, melyen annyit dolgozott, szinte romba dőlt.

Most kezdődött el Kenéz Béla professzori munkásságának a legnehezebb időszaka. Re- ményt kellett önteni a reményevesztett fiatal—

ságba. Erőre, életrevalóságra, munkakedvre kellett nevelni azt a fiatalságot, mely alig bí-

zott a jövőjében. És őrt kellett állni a katedra

hozzáférhetetlen magasságában nagy magyar érdekek mellett s védenie egyben messze- hangzó szavával a magyar sorsot a trianoni határokon túl is.

Valóban, Kenéz Béla a békekötés óta mind—

ezt szent kötelességül vallotta magának. Meg—

villantotta az ifjúság előtt Magyarország fé- nyét és dicsőségét. Előadásai és írásai Nagy—

Magyarország boldog verőfényét varázsolták vissza. Szóval és írásban küzdött elszakadt vé—

reink jobb sorsáért. Az elszakított magyarság szörnyű szerencsétlenségében, —— melynek súlya ezerszer akkora, mint a mi Magyarországunk minden szenvedése! —— Kenéz Béla mindig éber volt s meleg érzéssel telített érveléseit ha nem is hallhatták magyar testvéreink a csonka ha—

tárokon túl, de messziről megérezhették az

együttérző szív lüktető verését. És kell-e arról

szólnom, hogy Kenéz Béla ebben a virrasztás- ban különös gonddal ügyelt az agrárreformra?

Arra az agrárreformra, melyet egykor ő ma—

gyar szívvel gondolt el, de amelyet úgy megcsú- foltak határainkon kívül a románok és szerbek és fent északon a csehek.

Három élesen elhatárolódó mozzanat ural—

kodik tehát Kenéz Béla tudományos és egyetemi munkásságában. Előbb a demográfia épületén dolgozott és a szociális statisztika kő- veit rakosgatta le. Később az agrárstatisztikus áll előttünk. A harmadik korszak új vértezet-

ben lépteti Öt elénk és fényes tudása képesíti

most arra, hogy a magyar nemzeti eszme egyik legkitűnőbb harcosává fejlődjék.

A 10 év alatt. amelyet a statisztikai hivatalban töltött el és a 25 év során, amióta egyetemi tanár lett, Kenéz Béla generációkkal érintkezett, generációk szellemének művelésén fáradt és munkálkodott. Jó professzor volt a szó nemes értelmében. Tanitványaival mindig szívesen foglalkozott. Tudásának tárházából

örömest engedett át minél- többet azok fejlő-

désének, s nem szakította meg velük az érint- kezést azután sem, amikor már saját lábon jártak.

Csoda-e így, hogy Kenéz Béla professzor roppant népszerű volt mindenkor hallgatói körében? Nemcsak színes képekkel teli előe—

adásai, de meleg, érző lelke összekapcsolta azokat vele.

25 év során Kenéz Béla rengeteg barátot és tisztelőt szerzett _magának és egész kis tábor keletkezett azokból, akik büszkén gondolnak

30

(3)

5. szám.

_ 4os__—— ¹⁹³²

arra, hogy velük is törődött régi, kedves pro-

fesszoruk.

* _ Kenéz Béla professzori munkásságából 25 év telt le. 25 nehéz év. Megpróbáltatásokkal teli negyed század. Ma megállunk egy pillanatra a 25 év lezárása után, s én e fényes tár- saság előtt meghajlok Kenéz Béla előtt az ő barátainak, tisztelőinek, tanítványainak nevé—

ben. Kifejezem vele szemben hálánkat, ragasz- kodásunkat és szeretetünket azzal, ami pro—

fesszorra nézve legnagyobb kitüntetés.

Ezt az emlékkönyvet, melyet én és munkatár—

saim szerény erőnkhöz képest igaz gyönyörűség—

gel róttunk egybe, azzal az óhajtással nyujtom át Neked, Kegyelmes Uram, hogy szerezzenek az abban foglalt tanulmányok Neked is olyan benső örömet, amily igaz örömmel Neked mi azokat felajánljuk.

zíly Kálmán beszéde:

Midőn a statisztika tudományának illusz- tris magyar művelői elhatározták, hogy Kenéz Béla egyetemi tanárságának negyedszázados fordulója alkalmával emlékkönyv kiadásával és ennek ünnepélyes átadásával tisztelik meg a tudomány mesterét, akkor Kenéz Béla még nem volt kereskedelemügyi miniszter, hanem a Pázmány Péter Tudományegyetem tudós ta—

nára, úgyhogy a régebbi keletű elhatározásnak mai végrehajtása nem a közjogi és politikai hatalom, hanem a tudós hatalom előtt való zászlóhajtás és a mai ünnep nem a magyar politikának, hanem a magyar tudománynak az ünnepe. Ezért nem mulaszthatja el a va]—

lás— és közoktatásügyi minisztérium, úgyis mint Kenéz Béla egyetemi tanárnak volt kor—

mányhatósága, úgyis mint a magyar szellemi kultúrának minisztériuma, hogy Kenéz Béla Ö-Excellenciáját a mai ünnepén ne üdvözölje.

Ez ünnep elején sajnálatára távol lévő Kul-

tuszminiszter Úr Ö—Nagyméltósága nevében és

megbízásából nekem jut az üdvözlés szeren—

cséje.

A modern statisztikai tudomány munkája tulajdonképen ugyanaz az államra és a társa- dalomra nézve, mint amit a görög bölcsek az egyénre nézve a legalapvetőbb és legfontosabb munkának tartottak és amit a delfii templom felirata hírdetett, hogy ,,gnothi szeauton", is- merd meg magadat. A millió meg millió egyén külön életéből összetevődő állami, nemzeti vagy társadalmi élet megismerése, a mindenkori viszonyok feltárása, a kauzális összefüg- gések kihámozása, a törvényszerűségek meg- állapítása, mindebből a várható jövőre vonat- kozó jóslás és útmutatás a jövőnek kedvezőbb alakulására, a statisztika feladata. Van—e ennél érdekesebb és hasznosabb, de egyúttal nehe- zebb (feladat? Nehéz feladat, mert könnyű el- tévedni a számok rengetegében és könnyen kí-

*sért a lehetőség csalóka összefüggések és kö- vetkeztetések levonására.

ez::

Kenéz Béla ezt a nehéz feladatot sokszoro- san és mesterien oldotta meg. Nagy elméleti tudása, erős ítélőképessége, szigorú objektivi—

tása, mélyreható éles szeme és az igazi tudóst jellemző intuiciója a magyar statisztikai iro- dalmat számos nagyértékű munkával gazdagí—

totta, amelyek mindenike jelentős része a magyar" nép és föld iménti értelemben vett meg—

ismerésének. ' _

Kenéz Béla egyetemi tanár is volt, aki 50 szemeszteren keresztül hirdetett és tartott elő- adást, még pedig úgy, hogy az 'aihallgatói ez- reinek egész életre szólóan kitöriilhetetleniil bevésődött élmény volt. Mert Kenéz Bélát, mint professzort a három leghatásosabb tanári tulajdonságnak ritka együttessége jellemezte:

tudományának fölényes és saját kutatásainak jellegzetes szálaival átszőtt tudása, a katedrai ékesszólásnak faszcináló ereje és az arra érde—

mes, kiválóbb hallgatókkal való egyéni, inten- zív foglalkozás.

Ezt a 25 dicsőséges és a magyar tudomá—

nyosság, valamint az egyetemi oktatás "szem—

pontjából annyira áldásos esztendőt a kultusz- minisztérium nevében megköszönöm Kenéz

Béla Ö-Excellenciájának és további működé-

sére az Isten áldását kérem.

Kolosváry Bálint beszéde:

A budapesti Pázmány Péter Tudományegye- tem Tanácsa és jog- és államtudományi kara ne- vében köszöntötte a jubiláns miniszter-profesz- szort s a részére átnyujtott Emlékkönyvet olyan szellemi határkőként aposztrofálta, mely a maga némaságában is szólani tud azokhoz, akik megértik. Az erdélyi székelyek hagyománya beszél a mondóhegyekről és a mondókövekről.

Amazok az ormokon meggyújtott jeltüzekkel küldték a híradást csúcsról—csúcsra, emezekre pedig a kar-társak nagyrabecsülése és mél- tánylása véste be a jövőre szólóan is mara- dandó érdemeket.

Kenéz Béla tudományos életpályájának ez a mai alkalommal az Emlékkönyvben emelt ,,határköve" egy ilyen mondókő, melynek úgy a negyedszázados mult, mint a jövendő felé fordított lapja egyformán sűrű beírást, ered- ményeket és messzetekintő reményeket mutat.

Kiemelve azután a mai ünneplésnek szigo—

rúan tudományos jellegét, felszólaló arra utal,

hogy úgy a tudomány, mint az egyetem Kenéz Bélát, ha mairelhivatását betöltötte, visszavárja a katedrára. A politika mezején a legnagyobb problémáknak megoldása előbb vagy utóbb bekövetkezik, —— de a tudomány terén végleges megoldások soha sincsenek, mert minden meg- fejtett kérdés az új problémák és kérdések tö- megét veti felszínre. Ez a munka, melyben ha atomnyi esekélységekben is, de a teremtés, az alkotás munkája ismétli meg önmagát: az a tevékenységi kör, mely az ünnepelt tudós egyé- niségének a legmegfelelőbb.

(4)

5, szám. —409-— 1932

Ereky István beszéde:

A kereskedelmi miniszter Úr Ö—Nagyméltó'

sága 1907—től 1917—ig tíz hosszú esztendőt töltött el, mint egyetemi tanár azon a karon, amelynek

nevében és megbízásából Öt a mai ünnepélyes alkalomból üdvözölni szerencsém van.

Ha ezeket az éveket egymással s a mai jubi- láris évfordulóval egybevetem, három — sajnos, egymástól nagyon különböző —— kép bontakozik ki előttem.

Az első kép csupa fény, derü, ragyogás.

1907—ben egy 52 millió lelket számláló hatalmas kettős monarchiának az uralkodója kinevezi dr. Kenéz Bélát a statisztika ny. rk. taná- rává a kolozsvári Ferenc József tudományegye- temre; —— kinevezi akkor. amikor az osztrák- magyar monarchia s ezen belül a magyar állam történelmünknek legragyogóbb és legboldogabb

korszakát élték s amikor még —— mily fájdal-

mas ezt még csak megemlíteni is — Erdély, kincses Kolozsvár és a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem a miénk voltak.

S e boldog korszakból hét esztendő, 1907—től 1914-ig, Kenéz Béla dr. életében is a legszebb korszak: a legnagyobb szabású irodalmi tevé- kenységnek, a közéleti szereplés megalapozásá- nak a korszaka. Nem kell belebocsátkoznom a részletekbe, elég, ha ennyit mondok: mindaz az irodalmi alkotás, amelyet e hét esztendő alatt Kenéz Béla, mint statisztikus és nemzetgazdász létrehozott s mindaz a közéleti tevékenység.

amelyet mint Erdély és Kolozsvár politikai életé—

nek egyik vezérlő egyénisége kifejtett. közös büsz—

kesége és közös dicsősége volt a mi egyetemünk- , nek és Kenéz Bélának egyaránt.

' A kolozsvári egyetem és Ö-Nagyméltósága tjai 1917-ben váltak el egymástól.

_ S mennyivel más az a kép. amely ettől kezdve ürül fel előttünk?

_ 1917—ben már az a nagy uralkodó, aki Kenéz Éélát most 25 esztendeje egyetemi tanárrá ki-

' zte, letűnt a történelem színpadáról: s bár—

mennyire dicső volt az a küzdelem, amelyet az adattak-magyar monarchia és a magyarság ak- r folytattak. ma már tudjuk, hogy az a sok győzelem a monarchia és a magyarság élet—

halálharca volt; s ma már tudjuk azt is, hogy enségeink ekkor már a legapróbb részletekig , Megállapodtak a monarchia és a magyar állam f ldambolásának tervében. Rövid két esztendő

— feldarabolás be is következett s ezzel ——

nemzeti tragédián belül egyetemünk-

Ö—Nagyméltóságának az életében is tra—

rdulat következett be. Egyetemünk kény-

lt végigjárni a menekültek kálváriáját

61 Budapesten át Szegedig. S Nagy-

—_-ku: is végig kellett járnia a saját váriáját: a kommunisták bőrtöneiben.

aágodra vajmi kevés vigasztalás lehe- zmenese, amiben az elmélet és a tudo—

oly ritkán részesülnek, hogy t. i.

a nyílott a gyakorlati életben,

fizikus és államférfiú küzdeni azon esz—

méknek a megvalósítását'ért. amelyeket munkái- ban, mint az elmélet embere hirdetett. Hiszen nem tragikus a helyzete annak, aki ma a köz- élet terén vezető szerepre vállalkozik? Nem tragikus pl., hogy Erdély egykori vezérlő poli—

tikusának kellett a statisztikai adatok világánál rámutatni arra a megdöbbentően szomorú hely—

zetre, amelyben Erdély magyar kisebbsége ma sinylődik?

De bármennyire fájdalmasan érintsen ben- nünket politikai törekvéseink tartalma, —— ha ezeket a világháború előtti Nagy-Magyarország politikai törekvéseivel egybevetjük, — a leg- szomorúbb kép mégis csak legújabban, e jubi- láris esztendő folyamán bontakozik ki előttünk.

A mult év nyarától kezdve ismét háború fo- lyik a Duna mentén: nem tudjuk, hogy jelenleg a gazdasági háború melyik stádiumát éljük át, de azt látjuk, hogy ugyanazok, akik 12—13 év- vel ezelőtt Európa legtermészetesebb gazdasági egységét, az osztrák-magyar monarchiát széjjel—

robbantották, ma az agyoncsonkitott Ausztriát és Magyarországot egy új gazdasági egységbe akarják belevonni. E rendkívül nehéz helyzet—

ben Nagyméltóságod úgy érezte, hogy a nemzet rendelkezésére kell bocsátania minden erejét, tudását és tehetségét: megvált tehát ideiglenesen a katedrától. hogy mint kereskedelmi miniszter a manapság legfontosabb kormányzati ág veze- tését vegye át. S most minden magyar ember tekintete Nagyméltóságod felé irányul: hiszen a gazdasági élet—halálharc folyamán felvetődő minden fontosabb ke'rdésben elsősorban Nagyméltó—

ságodnak kell, mint kereskedelmi miniszternek foglalkoznia.

Épp ezért, ma, amikor huszonőtéves egye—

temi tanári kinevezésének az évfordulóját ünne- peljük, én csak egyet kívánhatok. Adjon a Min—

denható Nagyméltóságodnak erőt és egészséget, hogy nagy elméleti és gyakorlati tudását, mint statisztikus és nemzetgazdász, s közéleti tapasz- talatait és államférfiúi bölcsességét, mint poli- tikus teljes súllyal vethesse latba akkor, midőn nemzetünk érdekeit meg kell védelmezni; s adja a Mindenható, hogy minisztertársaival együtt lerakhassák az alapjait egy szebb, egy boldo—

gabb jövőnek, egy boldogabb nagy Magyar- országnak. Adja Isten, hogy így legyen.

Kovács Alajos beszéde:

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy három jogcímen üdvözölhetem a mi sze—

retve tisztelt ünnepeltünket, Kenéz Béla Ö—

Excellenciáját. Udvözlöm őt elsősorban mint volt kollégánkat a Központi Statisztikai Hiva- tal tisztviselői nevében. A fiatalabb nemzedék előtt talán nem annyira ismert dolog, hogy Kenéz Béla gyönyörű pályafutását a Központi Statisztikai Hivatalban kezdette meg. Nekem magamnak igen kedves emlékem marad, hogy amikor a statisztikai hivatalba kerültem, Kenéz Béla volt az első tisztviselők egyike, akivel megismerkedtem (akkor éppen a könyvtárban

30'

(5)

5. szám. ^{——410-——} 1932

búvárkodott), később ő lett igen kedves és megértő főnököm, akitől sokat tanultam s akit,

mint kollégát, embert és jó barátot szeretni és

tisztelni megtanultam.

A történeti fejlődés hozta magával, hogy a Statisztikai Hivatal évtizedeken át a kereskedelmi miniszter alá tartozott, ami elvileg nem volt helyes és logikus dolog, s ami ellen a statisztikai Hivatal hosszú időn keresztül küzdött, természetesen csak gyenge erőkkel, mert hiszen saját felsőbb hatósága, sokszor éppen személyileg igen kedvelt minisztere ellen kellett volna a szakítást kimondatnia. Sajátságos iróniája a sorsnak, hogy a Központi Statiszti- kai Hivatalnak éppen akkor sikerült a statisz—

tikai szolgálatot újjászervező új törvény ren- delkezése folytán a kereskedelmi miniszter fennhatósága alól kikerülnie, s központi szerv, a miniszterelnökség alá jutnia, amikor e tör—

vény végrehajtása után rövid idő mulva a kereskedelmi miniszteri székbe egymás után két statisztikus, mindkettő a hivatal egykori tisztviselője, előbb Bud János, majd Kenéz

Béla került.

Kenéz Bélát mi hivatásos statisztikusok most nem mint főnököt tiszteljük, de annál jobban tiszteljük mint tudóst, mint kiváló ál- lamférfit e's büszkék vagyunk rá, mint volt kollégánkra. Kenéz Béla most abban a hely—

zetben van, hogy azokat az eszméket és gon—

dolatokat, amiket a ,,Nép és föld" c. örökbecsű könyvében lefektetett, legalább részben meg—

valósíthatja. Ö, aki ebben a könyvében a magyar föld és magyar nép olthatatlan szereteté- ről tett tanubizonyságot, nem hangoztat egy- oldalú agrárszempontokat, hanem az ipart és a közlekedést is beállítja a népességi politiká- nak, a magyarság megerősítésének szolgála- tába. Kenéz Béla harmonikusan tudja össze- egyeztetni a birtoktalanok földhözjuttatását a nemzeti iparpolitika érdekeivel, amely még ta- lán nagyobb mértékben alkalmas a népfölösleg elhelyezésére és levezetésére. Jelszava, hogy agrárország nem lehet el fejlődő ipar nélkül, s a birtoktalanok fokozatos földhözjuttatása és telepítése mellett nagyszabású iparfejlesztő politika is szükséges és e kettőnek ki kell egé- szítenie egymást.

A Statisztikai Hivatal és Kenéz Béla között azonban egy új kapocs keletkezett. Még mi-

nisztersége előtt Ö lett elnöke az új törvény

által felállított Orsz. Statisztikai Tanácsnak, amely a hivatalnak véleményező szerve s az adatgyűjtések és azok felhasználása körül a hivatalt igen becses tanácsokkal támogatja, a hivatal törekvéseit nagyértékű segítségével elő- mozdítja. Nem kell külön mondanom, hogy Kenéz Béla e tisztét is olyan hivatottsággal és lelkesedéssel és a statisztika ügye iránt olyan nagy megértéssel látja el, hogy minden hiva—

tásos és nemhivatásos statisztikust csak hálára

kötelezhet. Udvözlöm őt ebben a második mi-

nőségében is.

Végül engedtessék meg nekem, hogy mint a Magyar Statisztikai Társaság szerény tagja üdvözöljem őt, mint Társaságunk nem ré- gen megválasztott elnökét, aki ilymódon tár—

sadalmi és tudományos téren is kapcsolatban maradt a statisztikusokkal. Habár miniszter- sége óta természetesen nem foglalkozhat inten- zíven a Társaság ügyeivel, de a vezetést mégis biztos kezében tartja és súlyos munkái közt még arra is szakít időt, hogy Társaságunknak vidéki vándorgyűlését személyesen előkészítse.

A régi kolléga tehát korántsem szakadt el tőlünk, hanem új és új szálakkal kapcsolódott hozzánk. S most, mikor itt 25 éves tanári ju—

bileuma alkalmából ünnepeljük őt, legyen szabad a régi kollégák szeretetét is belevin—

nünk ebbe az ünneplésbe s az új kollégákét is, akik közül már nem egy az ő nevelése.

Az Isten adjon neki erőt, egészséget, hogy nagyszerű képességeit szegény megnyomorí- tott nemzetünk javára még sokáig kifejthesse és sikeres munkát végezhessen.

Kenéz Béla beszéde:

A meg nem érdemelt méltató szavakért és a hűséges megtisztelő érzésért, amelyből e sza—

vak fakadtak, s amely ez asztal mellett annyi jó barátomat egyesít, fogadjátok szivem őszinte háláját. És ha már az őszinteséget em—

litettem, meg kell mondanom és ezt nem a sunyi álszemérem diktálja, hanem a lélek igaz érzése —— hogy a meghatottság mellett bizo- nyos pironkodást is érzek, amikor az én cse—

kélységemet dicsérő szavak hangzanak el olyan férfiak részéről 5 olyan férfiak körében, akik a magyar közéletnek és a magyar tudo- mányosságnak messzesugárzó fényességei. És

—— minthogy túlnyomóan jogászok körében vagyunk, jogalapot kell bizonyítani —— ennek a jogosultságát csak abban találhatom, hogy ez az ünneplés nem az én csekély személyem- nek szól, hanem annak az eszmének, amelyet mindnyájan szolgálunk: nem személyi kul—

tuszról van itt szó, hanem a magyar kultúrá—

ról, a magyar kultúra egy életnyilvánulásáról.

A negyedszázados tanári munkásság határ- kövénél pillanatra megállanakajóbarátok: nyá—

jas, elismerő szóra, szíves áldomásra és megemlé- keznek arról, hogy valaki — ez esetben az én csekélységem—25 esztendei munkával talán egy téglával járult a magyar kultúra templomának felépítéséhez. Hálát adok az Isten kegyelmének, aki megengedte, hogy ily hosszú időn át szolgál—

hassam egyetemi tanári minőségben a magyar tu- dományt. Hálával emlékezem meg boldogult édes jó szüleimről, akik az Istenfélelem, a haza- és emberszeretet, a becsület és kötelességérzet magvát hintették el szivembe és nem sajnálták a viszonyaikhoz képest jelentős áldozatokat tudományos pályámnak előkészítésére a buda—

pesti egyetemen, meg német és angol főiskolá—

kon. El nem múló hála él szívemben tanító- mestereim, Vargha Gyula, a Központi Statiszti-

(6)

5._ szám. ——411——— 1932

W

kai Hivatal volt nagyérdemű igazgatója és ,Sztcrényí József báró úr Ö-Excellenciája iránt.;

akik a statisztika és közgazdaság gyakorlati kérdéseiben voltak bölcs és jóságos útbaigazí- tóim. Különösen Földes Béla Ö-Excelleneiája iránt, aki nemcsak egyetemi tanulmányaimnak vált az irányítójává, de úgy a kolozsvári, mint a budapesti katedra elnyerésénél is hatalmas támaszom és tudományos értelemben jótállóm volt. Mindig azon igyekeztem. hogy, bár nem az ővéhez hasonló széles látókörrel —— hisz lehetetlenre józanul nem törekedtem _ de az övéhez hasonló odaadással, hallgatóim- ban a tudományos igazságok keresésének vá-

gyát felébresszem és állandósítsam. És ha ezt

a célt valamelyest meg tudtam közelíteni, ab- ból a legnagyobb részt az ő példaadó hatásá- nak köszönhetem. Szivem mélyén gyökerező meleg érzéssel fordítom lelki tekintetemet az én kedves kartársaim felé. Mikor 25 évvel ez- előtt, 33 éves koromban elfoglaltam tanszéke- met a kolozsvári egyetemen, amelynek ked—

véért én szép jövővel kecsegtető hivatali tisztet hagytam el a kereskedelemügyi minisztérium- ban — ahová ugyan megint visszakerültem 25 év után, mert hát úgylátszik nemcsak a ,,li—

belli", hanem a ,,homines" is ,,habent sua lata" —: nemcsak szívem szerinti munkakört találtam ott, hanem csakúgy, mint tíz évvel később Budapesten, ígazszívű kedves, nyájas

baráti kört is. És abban. hogy életem leg—

szebb s a tudományok művelésében legtermé- kenyebb éveinek a Kolozsvárott eltöltött tíz esztendőt tartom, nagy része van ennek a ba- ráti körnek. Sajnos, már csak emlékemben él-

nek a kolozsvári szép napok —— sőt a környe- zetből is, amelyben lefolytak, már száműzve ezidőszerint a magyar világ — de annál mé- lyebb érzéssel gondolok vissza rájuk, ennek legalább nincs akadálya, hiszen igaza van Jean Paulnak: az emlékezés az egyetlen paradicsom,

amelyből nem űzhetnek ki bennünket.

Ebben a kolozsvári, majd a budapesti kar- társi körben ismertem meg a nemes barátság értelmét és értékét, a haza és tudomány komoly és munkás szeretetét, ennek a környezet- nek a példaadó varázsa teremtette meg szá- momra az Egyetem ,,genius loci"-ját: a ka- ítedra emelkedett szellemét, amelynek fényes (és tiszta magaslatán csak az igazság trónusá-

"nak van helye, ahová fenséges és rettentő fe—

%l'ősségű hivatásának —— rettentő felelősségű

fe hivatás, mert ezer meg ezer ifjú lélek sorsát _ memó hatalom van a kezében — szent elfo-

Wtságával lép a tanár, ahová az ifjúság is

ltal teki-nt és megrendülve susogja: ,,nu-

; _adest".

végül, de nem utolsó sorban, szeretettel oli 'az ifjúságra és a vele való lelki kö—

gre, amely a professzor legszebb emléke __ a. A megértéstől és együttérzéstől fel—

'e_sljíllknó szemű, kipirult arcú fiatalságban in-

flviai'nálődik' a *tanár szellemi egyénisége s az if-

júságban, a tanártól mintegy függetlenül, él, újraéled és nemzedékeken át fejlődik tovább.

Szeretjük a fiatalságot, szellemi gyermekün—

ket. a magunk énjének folytatását, a magyar kultúra, a magyar tudomány jövendőjének zá—

logát. Ma még inkább szükségük van gondos- kodó. apai szeretetünkre egyrészt a megélhe—

tés anyagi bajai miatt, amelyek némi enyhíté- sére bátor vagyok tetszésszerinti módon való

felhasználás végett a dékán úr Öméltóságának

ezer pengőt átnyujtaní. De szükségük van gondoskodásnnkra etikai és nemzetfenntar- tási okokból is. A világtörténelem eseményei döbbenetes erővel. vágják szemünkbe Carlyle komor igazságát: ,,az emberiség kultúrája csak csillogó takaró, amely alatt a bestíalitás tüze lankadatlan erővel ég". E tűz pusztításával szemben a védelmet, az újjáépítés lehetőségét csak az ifjúságba oltott komoly tudás és jel- lem hozhatja meg. Mikszáth szerint a közéleti magyarnak két szerelme van. Ha igazi nagy szerelmében, a politikában csalódik, a litera—

túrához fordul; amikor a politikában a szava el volt némítva (a XVIII. századvégi nagy nemzeti elcrnyede's idején, vagy a Bach—korszak elnyomó erőszaka alatt) a nemzeti géniusz az irodalomban élte ki magát. De ez ma nem elég: a két szerelemhez harmadiknak is kell csatlakoznia, a tudásnak is szívünkhöz kell nőnie. A tudás sok csalódástól óv meg a köz- életben és sok igazságtalanságot szüntet meg és hárít el itthon és a nemzetközi érintkezés- ben is. Ha a trianoni bosszuló széken az elfo—

gultság és tudatlanság helyett a tudás tárgyi—

lagossága ült volna az asztalnál, nem szakadt volna ránk a katasztrófa és nem roskadozna minden ország a világválság súlya alatt. Való- ban nincs is szebb feladat, mint az élettel kapcsolatban álló tudományt időről-időre a nemzet érdekeinek mindenkori szolgálatába állt—

tani. A háború előtt —— legalább az én meglá- tásom szerint —— két sorsdöntő problémája volt Magyarországnak: a nemzetiségi kérdés és a földbirtokpolitika. Előadásaim és irodalmi munkásságom anyagát akkor épp ezért e két tárgykörből merítettem. A háború után pedig Trianon igazságtalanságai és az elszakított ma- gyarság szenvedései alkották a témákat, ame- lyekhez újra meg újra visszatértem, hogy szellemi fegyvert adjak az itthoniaknak, ébren tartsam a világ minden magyarjainak lelki kö- zösségét és föltámasszam a külföld lelkiisme-

retét. És — lehettek bár előadásaim fogyaté—

kosak — érzem: nincs tanítványaim közt senki, aki közömbös tudott volna maradni a

magyarság nagy életkérdései iránt. És ha el-

némul ajkaimon a szó és kihull kezemből a toll: nyugodtan távozom, mert tanítványaim lelkében él a tűz, amelyet szivük oltárán gyüj- tottam, s annak lángja hevíti öket a munkára, fénye mutatja az utat, amelyen haladva az igéret földjét elérik.

Amíg Isten éltet, szeretném ezt a célt sz'ol-

(7)

5. szám. —412———

1932

gálni: az ifjúságot a hazáért munkáló tudo- mányban és tiszta jellemben nevelni s ami hiányzik, elszállt ifjúságom hevéből, pótolni a kor tapasztalataival. Bizalmamat ebben meg- acélozza a Ti kitüntető barátságtok, amit én szavakkal megköszönni nem tudok. Szeretnék mindnyájatoknak és egyenkint is külön—külön, mindegyiteknek valami nagyon szépet, szívből

jövőt és szívhez szólót mondani, különösen e szép könyv szerzőinek, akik egész életemre felejthetetlen emlékkel tiszteltek meg ez ólom- betükből öntött monumentummal, de csak annyit tudok mondani: Isten áldjon meg Tite—

ket ezerszeresen és sokszor árasszon el olyan boldogsággal és lelki gyönyörűséggel, amilyet nekem okoztatok.

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság.

Commission hongroise pour la fimation des valeurs de statistigue commerciale.

Szakosztályülések. -— Séances de sections.

A XVI. szakosztály április hó 27—én tartott ülést.

Az elnöki tisztet Hajdu Dezső kereskedelmi taná- csos látta el. Jelen voltak: Borbás Andor, Hevesi Béla, Katz Sándor, Kovács Viktor, Leszle'nyi Leó és Perl László szakértők. A szakma általános helyzetét az elnök jelentése ismertette.

Míg a mult évben a hitelválság és az ezzel járó fizetésképtelense'gi hullám a selyemipart kevésbbé sujtotta, mint a többi rokoniparágakat, addig az 1931. év igen sok áldozatot követelt. A gazdasági válság a legnehezebb feladat elé állította ezt a szép fejlődésnek indult iparágat. A selyemipar ebben a nehéz 1931. évben feltétlen megalapozottságának és erős életképességének teljes tanubizonyságát adta.

Az általános pangást csak kevéssé ellensúlyozta az import megnehezítése és az a ma már általános tudat, hogy a selyem nem fényűzési cikk ár tekin—

tetében sem. A magyar selyemszövőipar elsősorban az általános szükségleti tömegárut állítja elő és Ma—

gyarország csak a valóban fényűzési selyemszöve- teket importálja, még pedig egyre kisebb mennyi- ségben. A szövőszékek száma az 1931. évben válto- zatlan volt, de az év második felében a selyem- szövőipar termelési kapacitásának csak mintegy felét használta 'ki. A gazdasági viszonyoknak megfelelően a műselyemszövetek termelése további emelkedést mutat az állati selyemből szőtt szövetek rovására.

Az előző években oly biztatóan megindult export sem tudta az elmult év mennyiségét elérni, Újabb nehézségeket okoz az, hogy a nemesítési eljárás korlátozását az ú. n. nemesítési vámok emelésével még fokozták, sőt a chappe—fonálból szőtt selyem- szövetek, melyek eddig a kiviteli kikészítési eljárás- ban vámmentesen voltak kezelhetők, most már szin- tén nemesítési vámot fizetnek. A belföldi kikészítő üzemek a haladás ellenére még messze elmaradnak a külföldiektől, ami szabad import esetén módfelett megnehezítené a magyar selyemipar helyzetét. A tenmelés értéke kb. 18 millió. Ebben az összegben nem foglaltatik benn a selyemszálak, himző- és se—

lyemfonalak, valamint cérnák értéke. A munkanélkü- liséget a selyemszövőipar évek óta nem is ismerte, de most a gyárak redukált üzemének megfelelően

munkanélküli betanult szakmunkások állandóan vannak. A belföldi gubótermelés az 1930. évi 772.000 kg-mal szemben az 1931. évben ötszázezer kg-ot és az országban előállított selyemfonál (grége) 1930.

évi 37.700 kg—mal szemben az 1931. évben 45.000 kg-ot tett ki.

A bizottság meghallgatta Fried Béla összefog—

lalását:

A különféle műselyemgyártmányok a selyem—

cikkek árát és forgalmát lényegesen befolyásolták az 1931. évben is s a selyemcikkewk árainak lemor- zsolódását idézték elő. A kötött devizaforgalom a vámkülföldről való behdzatalt a legminimálisabb mennyiségre leredukálta. A gazdasági válság okozta általános pangás és az ezzel járó pénztelenség da—

cára a hazai selyemgyárak igyekezete arra irányult, hogy a belföldi szükséglet követeléseit kielégítsék s ez nagyrészben sikerült is. Az egyes selyemfajták közül különös keresletnek örvendtek a lágyan omló crepe és flószerű szövetek: crepe tiflis, crepe Geor- gette és crepe Romain, továbbá különféle mintás crepe de ehine és mintás mousseline de sole. A min—

tás crepe és mousseline áruk főleg Franciaországból

és Svájcból kerülnek a piacunkra; a sima crepeket

pedig hazai gyárakban szövik s Svájcban festik és, készítik ki. Ez utóbbi cikkek úgy ár, mint minőség tekintetében a hasonló külföldi cikkekkel bízvást felveszik a versenyt, ami a vámvédelem eredménye.

A sima és mintás selyem- és félselyemáruk közül nagy keresletnek örvendtek a különféle szövésű köpenykelmék, rips és cotele' felületű és satin hátú köpenyanyagok, az Epinglée, Guvan, Sultan elneve—

zésű köpenyszövetek, faille, poupeline, flamenga és, dupion rubaanyagok. A téli és farsangi idényben taH'et, lamé, crepe satin szövetekben, voile chili'on és mousseline selymekben; a nyári évadban foulard,

toile de soie, shantung, honan és a nyersselymek különféle válfajaiban, hímzett shantung és maseirá- ban volt kereslet. Félselyem- és műselyemcikkek kö- zül nagyobb kereslet volt a sima fényes szövésű bélésatlaszokban és a talfota kötésű taftalínban, va—

lamint a mintás brokátokban. A selyem- és pamut- hátú velourchih'on, pannbársony, mousseline bár-—