A visszafoglalt délvidéki terület. Szabadka magyarsága

(1)

ll. szám

6. A visszafoglalt Délvidék vasútvonalai.

Voice ferrées du territoire méridionat repris.

, Úzleti hossz

A vonal megnevezese kilométer Désignatz'on das voies ferrées Long. d'ex-

ploít., en km.

Vas és Zala vármegye:

Comüats de Vas et de Zala:

Volt magyar országhatár —; Anciemze , frontiére hongrozse —— Orihódos—

Muraszombat országhatár — frontiére

du pays ... 28

Volt magyar országhatár —— Ancievme frontiére hongroise —- Kotor—Csak- tornya országhatár — frontiére du pays 41 Volt magyar országhatár —— Anc'íenne frontiére hongroise —— Alsólendva— Csaktornya ... 23

Frontiére du pays vers —— Csáktornya Varasdin felé országhatár . . . . . 7

Baranya vármegye: Comilat de Baranya. Volt magyar országhatár — Ancien'ne frontiére hongroise —- Magyarboly— Pélmonostor orszagh _, fronti. du pays 42 Pélmonostor—Kiskőszeg ... 27

Pélmonostor—Petárda . . . ., . . . 11

Bács-Bodrog vármegye : Comitat de Bács-Bodrog : Volt magyar Országh. — Ancienne fronti- ' ( ére hongroise —— Kelebia—Újvidék 110 Volt magyar országhatár —— Ancienne frontiers hongroise —— Csikéríam Szabadka ... 7

Szabadka-Zombor—Gombos országhatár- frontiére du pays ... 87

Szabadka—Csorvenka— Hódsag— Gombos 102 Szabadka ———Zenta ... 20

—786 ——

Szabadka—Horgos—Zenta—Újvidék . 163 Csantavér—Zednik ... 9

Zombor—Cservenka— Kula —Újverbasz—- Óbecse ... 91

Regőce— Zombor ... 29

Béreg—Zombor ... 28

Zombor—Apatín—Szond—Hódsag . . 58

Zombor—Újvidék ... 92

Kula—Újpalanka ... 44

Újpalanka—Bacaordas ... 34

Újvidék—Titel ... 50 Osszesen -,, Total. . .

1.108

194; ,

Tárgyilagosan ítélve meg a helyzetet. el

kell ismernünk, hogy a délmagyarországi területeken Jugoszlávia jelentős Vasútfojv lesztési munkálatokat végzett. szamos va—

sútvonal elsőrendű vonallá építtetett ki, vagy legalább is sincserék hajtattak végre és csaknem valamennyi nagyobb vasúti állomáson nagyteljesítmé—nyű állandó rako-

dót építtettek. '

A vasútfejlesztési munkálatoknál lénye;

gesen kisebb gond fordíttatott a közúti hálózat fejlesztésére és korszerűsítésére, mely nagy részben igen elhanyagolt álla-' pohban van. A közutak korszerűsítési mun—

kálatai csak 1935-ben kezdődtek meg. Leg—

nagyobb jelen—tőségű út az 1941 áprilisában visszakapott területeken a London—elinn—

stantinápolyi nemzetközi autóút Homos—

Szahadka—Szenttamás—Újvidéki 134 km

hosszú szakasza, mely néhány éve épüle—4 tett át (szilárd burkolatú úttá és jelenleg is kifogástalan állapotban van. A baranyai háromszög fő közlekedési útvonala az Eszék—Dárda—Pélmonostor—Mohácsi út Udvar—új országhatár közötti 47 kin—es visszatért szakasza. A Muraköz legfonto- sahtb közútja a Budapest—Székesfehérvár—

Nagykanizsa—Laibachi út Letenye—Miksa—

vár közötti 34 km-es szakasza, továbbá

a Szentgotthárd—Muraszomhat—Alsólakosi útnak Felsőszölnök—Muraszombat—Alsó—

lakos közötti 57 km—es vonala, mely utóbbi a visszafoglalt délnyugati területrészek fö észak—déli közlekedési útvonala. _ _

A gépjáróműállomány a visszafoglalt te- rületrészeken alacsony volt. Bár a vissza—

foglalt területrészekre vonatkozóan szám—

szerű adatok nem állanak rendelkezésre, megállapíthatjuk, hogy a Dunabánságban ezer lélekre 1'6 gépjárómű esett, míg Ma—

gyarországon, nem számítva Budapestet, az ezer lélekre eső arány 2'0% volt.

Schneider Árpád dr.

Szabadka magyarsága.

Les Hongrois de Szabadka.

Résmmé. Szabadka, gui est la plus grande ville des régions méridionales recouvrées, a été annexée par le tmité de Trianon á la Yougoslavie, parce gue cette villa, en majorité hongroise, comme ses environs, avait aussi, des habitants croates—

serbes (3976 ).

Les Yougoslaues, dés leur premier Recensement, en 1921, ont grossíérement falsifíé les clu'tfres, pour faire disparaitre le catactére hongrois de Szabadka.

Nous avons déjá précisé dans cette Re 0 11 el) gu'en 1921 les Yougoslaves, ayant diminué de moitíé le

1) Année 1926, page 403 et suivantes; anne'e 1930, page 253 et suivantes.

nombre de I'élément hongrois (55.587), ont fait bais—i ser la proportion de celui—ci de 58'8% á 27395. En publiant ensuite les chiffres définitifs de 1921, ils ont, ayant déduit le nombre de la population dir secteur de Szabadka laissé á la Hongrie, légérement

modifié les données, mais cette modification étoit si illogigue gu'elle faisait ressortír plató! le falu:

gu'ils avaient commis. Aprés Ie Recensement de 1931, ils ont donné pour Szabadka á peu prés les mémes chilfres, faisant monte! de trap peu, de

29'4 () 29'7%, la proportion des Hongrois. De sorte gue les nombres publíés alors par euac étaient aussi four gue ceux gu'ils avaient donnés auparavaní.

Ce gui prouue surtout gue Szabadka étail en majo—

(2)

11. szám

rité hongroís, ciest gue a'í's la premiere année ayant sawi [lannexíom les berbes y élaient oblige's de cre'er, dans les e'coles primaires, plus de classes de langue hongroise gulil Ifen fallai't de langue croate—serbe. Cela a été constaté justement par le Neo en, journal publié en slave me'n'dional a Sza—

badka (nume'ro du 27 février 1920). La fausseté des chiiires yougoslaves ressort également de ce fait gue, guoigue bzabadka elit lors du Recensement hongrois de 1910, 41.448 habitants parlant seulement le hongrois, le Recensement yougoslave de 1921 n*y notai't gue 26.749 liabüants de cette catégorie, en escamotant non seulement les Hongrois sachant le croate—serbe, mais aussi Il;

mille personnes gui ne parlaient gue le hongrois.

Par contre, ce Recensement yougoslave a indigué

pour Szabadka 60.699 liabitants de langue maternelle croate-serbe; pourtant, la Statis- tigue hongroise niy auait trouvé, parmi les Hon- grois et les non—Hongrois, gue 411547 personnes sachant le croate—serbe. On voít donc nettement gu'á Szabadka, le Recensement yougoslave a fait passer comme ayant pour langue matemelle le croate—serbe. ceux gui savaient cette langue, en classant encore parmi [es (;roates—Serbes, () peu prés 13 ou 14 mille Hongrois, gui pourtantJie parlaient point le croate-serbe.

A világpolitikai események úgy alakul—

tak, hogy Magyarország ismét szétpattant—

hatta a trianoni bilinesnek egyik legfájóbb láncszemet. A magyar hadsereg diadalmas előnyomulással néhány nap alatt birtokába vette az elszakított Délvidékből Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura mellék-ét.

A trianoni ítélet, amely Magyarország ezer—

éves határait minden irányban megszab—

dalta, kétségtelenül minden tekintetben igazságtalan volt még akkor is, ha a nem- zetiségi indokoktól eltekintünk. A Délvidék elvétele azonban még nemzetiségi tekintetben is a legigazságtalanabb volt valamennyi megcsonkítás között, mert a többi elszakí- tott területeken legalább azzal lehetett indo- kolni az elszakítiást, hogy az a nemzetiség, amelynek javára az elszakítás történt, az elcsatolt területen abszolút vagy legalább is relatív többségben volt. Ellenben az anya- országból Jugoszláviához csatolt területen az 1910. évi népszámlálás szerint a szerbek

aránya csak 25'3% volt a magyarság

30%—ával szemben. A szerbek tehát ezen a területen csak egy negyedrészét tették a lakosságnak, a magyarságnak pedig két- ségtelenül megvolt a relatív többsége. Hogy a horvátokat mennyire nem lehet ebben a tekintetben a szerbekhez számítani, azt a legújabb események is élénken bizonyítják:

a horvátok a legelső alkalmat felhasznál- ták arra, hogy felszabaduljanak.

Az új területekkel megduzzasztott Jugo- szlávia a világháború után tarto-tt két nép—

—787—— 1941

számlálás alkalmával mindenesetre igyeke—

zett, hogy a Magyarországtól elrabolt terü- leteken szerb többséget mutasson ki. Ezt a törekvést már azzal is leplezte, hogy a szerbeket és horvátokat együttesen vette számba, hogy így a többség megállapítható legyen. E sorok írója a Magyar Statisztikai Szemlében két ízben is foglalkozott a szerb statisztikának ezekkel a mahináoióivalf) Az első tanulmányban az 1921. évi jugo- szláv népszámlálás előzetes nemzetiségi adatait ismertette, amikor még a jugoszlávok meghagyták a régi történeti beosztást. Ké—

sőbb, 1929-ben a szerbek új közigazgatási beosztást csináltak Jugoszláviában, világo- san azzal a célzattal, hogy az egész ország- ban is csak relatív többségben lévő szerbeket minél több közigazgatási egységben többségre juttassák. E végből a magyar anyaországtól elszakított Délvidéket az ú. n.

Dunai Bánságba osztották be és a Szerém-

ség keleti felének, valamint Észak—Szerbia

egy részének szerbségével a magyarságot és a németséget erősen majorizálták, úgy—

hogy ebben a bánságban a magyarság aránya az 1921. évi népszámlálás szerint

18'3%-ra, a németeké pedig 16-3%-ra

esett le.

De magának a népszámlálásnak a vég- rehajtásánál is igyekeztek a magyarság számát leszorítani. A szerbek maguk majd—

nem kizárólag görög keletiek lévén, a gö- rög keletiek között nem lehetett ebben a tekintetben eredményt elérni, legfeljebb az ugyancsak görög keleti róm-anok rová—

sára (ezt meg is tették a Bánságban), a ró- mai katolikusok között azonban bőven volt alkalmuk ilyen irányú hamisítások elköve- tésére, annál is inkább, mert — amint em—

tettük _ a horvát—szerb leplező rovat állt e tekintetben rendelkezésükre. Ezt a hami—

sítást, vagyis a katolikus magyaroknak horvát—szerbbé való minősítését a legkiál- több módon Szabadkán alkalmazták. Sza- badka magyarsága különösen szálka volt a Bácskát mindenáron szerbnek feltüntetni kívánó szerbek szemében. Annál fontosabb volt rájuk nézve, hogy Szabadkán délszláv többséget mutassanak ki, mert ezzel némi—

leg indokoltnak és jogosnak tüntethették fel a trianoni ucsonkítást és hogy miért kel—

lett a határvonalat Szabadka fölött meg—

vonni, holott ezzel a Bácskának észak—ke-

1) ,,A Szerb-Horvát—Szlovén állam népszámlá- lásának nemzetiségi adatai": 1926. évf. 403. lap és ,,Jugoszlávia új közigazgatási beosztása": 1930. évf.

253. l.

(3)

11. szám —788—— " 194t leti részében egész sor magyar vagy ma—

gyar többségű községet csatoltak Jugoszlá- viához;

A jugoszláv népszámlálás egyébként

—— ezt el kell ismernünk —— Szabadkától el—

tekintve máshol nem követett el olyan nagy- arányú hamisítást, mint amilyen pl. a ro- mán, vagy a cseh-szlovák népszámlálásnál mutatkozott, maga a szabadkai hamisítás azonban erősen meghaladja a romániai és cseh-szlovákiai magyar városokban elköve- tett népszámlálási hamisítások mértékét is.

Ezért foglalkozunk külön Szabadkának a különböző népszámlálások által kihozott nemzetiségi adataival.

Az említett első tanulmányban kimutat—

tuk, hogy a magyar népszámlálások 1880- től 1910-ig folyton magyar többséget talál-

tak Szabadkán. 1880—ban 50'5% volt a ma-

gyarság aránya, ami 19'10—ig fokozatosan

58'8% —r.a emelkedett. Ezzel szemben a szerb-

horvátok, illetőleg a bunyevácok aránya, bár számszerint növekedett, de 45'9%-ról

38-9%—ra csökkent 1910-ig. Ezeket az ará- nyokat szépen igazolják a születéseknél,

halálozá'soknál, házasságkötéseknél is mu—

tatkozó arányszámok, amelyek egytől-egyig bizonyítják a magyarság többségét a szerbek és bunyevácok felett. Ugyancsak a tan—

köteleseknek évenkint ismétlődő összeírása szerint is állandóan a. magyarok voltak többségben a tanköteles—ek között is. Az (élveszületések közül pl. 1918-ban, amely erről utóljára van magyar adat, már 63-5%

esett a magyarságra, a halottak közül !pe-

dig 55-3%. Még kedvezőbb az arány ahá—

zasságkötéSeknél, ahol ugyancsak 1918-ban a vőlegényeknek 639, a menyasszonyoknak

pedig 64'3%-.a volt magyar anyanyelvű.

A tankötelesek között pedig már 1907-ben

elérte a magyarság aránya az 58'3%-ot.

Ezeket az adatokat megerősíti az elcsatolás utáni iskolai évben, 1919—20—ban, tehát már a szerb uralom alatt közölt statisztika is, amely szerint eleinte az elemi iskolák- ban 23 tanteremben tanítottak magyarul, 20-ban bunyevácul (szerbül) és 13-bam két

nyelven; az utóbbiakban azonban alig volt bunyevác—tanuló. Ezek _az, adatok a ,,Ne—

ven"í cimű szabadkai bunyevác ujságban jelentek meg (1920. febr. 27). "

Hogy a magyarság jóval erősebben van képviselve .a város lakosságában, mint a délszláv elem, azt a nyelvismereti. adatok is bizonyítják. 1910-ben Szabadka 94.610 lakosából anyanyelvr—e való tekintet nélkül magyarul tudott 76.112, vagyis 80'5%, mig

szerb—horvát nyelven csak 41647, "vagyis

csupán 50-4%. A magyar nyelv elterjedt—

sége tehát Szabadkán több mint másfélszer nagyobb, mint a szerb-horvát nyelvé. A Szá"—

mok fordítottja még többet mond, vagyis ha azt nézzük, hogy hányan (nem tudtak (a két nyelv valamelyikén. E szerint magya-—

mi csak 18.498 lélek nem tudott beszélni;

szerb-horvát nyelven ellenben 46.963, ami azt jelenti, hogy Szabadkán a lakosságnak fele egyáltalán nem is tud szerb—horvát nyelven. Ezek az adatok az előző népszám—

lálások adataival is igazolva vannak, s így egy fokozatos fejlődés eredményei,. Egyéb- ként a magyar nyelvismeret már 1880-ban elterjedtebb volt, mint a szerb—horvát nyelv tudása.

Szabadkán pedig nem is lehet beszélni tömeges elmagyarosodásról, csak arról, hogy a magyarság száma a bevándorlások következtében jóval erősebben növekedett, mint a bunyevácoké És szerbeké, akik csak természetes szaporodásukra voltak utalva.

Az utóbbiak száma 1880-tól 1910-ig 28.681- ről 36.786-ra növekedett, ugyanakkor azonban a magyaroké 31.582—ről 55.587—re. Ez alatt a 30 év alatt a város bevándorlási többlete 8.492 főre rúgott, ami majdnem teljes egészében a magyarság javára esett, mert hiszen a bevándorlás a megye szom—

szédos magyar községeiből, azután Pest és Csongrád megyéből, valamint a Dunántúl—

ról folyt, a bunyevácoknak pedig nincs se—

hol olyan nagy tartalék népessége, hogy abból Szabadka bevándorlása meríthetett volna. A magyarság többi szaporodását pedig (kb. 15 ezer), megmagyanázza a ma—

gyarság egészségesebb természetes szaporo—

dása, amit a népmozgalmi adatokkal szin—

tén igazolni lehet. Szabadkának ugyan nin—

csen olyan nagy bevándorlása, mint más, különösen ipari városoknak, mert a helybeli születésűek aránya 1910-ben 81-2%

volt, ami még az országos arányt (68'90/0) is erős-en meghaladja, nem szólva 'a tj. vá—

rosok megfelelő arányáról (45'6%). Szám

szerint azonban tekintélyes a nem helybeli születésűek, tehát bevándoroltak száma

(közel 18 ezer), különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezek túlnyomó többsége ma—

gyar. .

Az tehát, hogy Szabadka lakosságának túlnyomó többsége magyar, kétségtelenül be van igazolva ezekkel az adatokkal, és egyáltalán nem valószínű, hogy ez a több—

ség rövid idő alatt Olyan arányú kisebbsége változott, mint ahogy azt a szerb statiszt—

(4)

11, szám

tika kimutatja. Nem akarunk most bele—

menni annak a bizonyításába, hogy kultú—

rális és társadalmi tekintetben a magyar- ságnak ez a számbeli többsége még na—

gyobb nyomatékkal esik a latba, csak azt az adatot hozzuk fel, hogy 1910-ben az írni-olvasni tudók között a magyarság ará—

nya (')6'6%—0t tett, a középiskolát végzettek soraiban pedig 88'2%-ot. Továbbá, hogy

a vagyonilag és társadalmilag magasabban álló foglalkozásokban —— amint azt a béke- tárgyalások során is ki'mutattukl) —— a ma—

gyarság aránya hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a társadalmilag alacsonyabb rendű foglalkozások körében. Összefoglalva ugyanis a közép— és nagybirtokosokat, ön—

álló iparosokat és kereskedőket és az értel—

miséget, ezek között a magyarság aránya 73'0'70, mig a parasztság, napszámosok, szolgák és házicselédek együttes csoportjá—

ban a magyarság csak 48-4%-ot képvisel.

A párizskönnyéki (békék annak idején csak a ,,numerat, non ponderat" elvet követ- ték, de még ezen az alapon is igazságtala—

nul ítélték oda Szabadlcát Jugoszláviának.

Az első jugoszláv népszámlálásnál tehát utólag indokot kellett szolgáltatni Szabad- kát illetőleg ehhez az eljáráshoz. Hogy eb—

ból a célból milyen különböző ravasz mes—

terked'éseket követett el a jugoszláv statisz—

tika, azt részletesen kifejtettem a már idézett két cikkben. Az 1921. évi jugoszláv nép—

számlálásról kiadott előzetes jelentés, amely maga is csak 3 év mulva jelent meg a nép—

számlálás után, Szabadka lélekszámát l()1.857—ben mutatta ki, s ebből a számból

csak 27.730-at (27-3%) ismert el magyar-

nak, ellenben a szerb-horvátok számát

70.671-re (69-4%) ugratta fel. Minthogy

1921 február l—ém, amikor a népszámlálás tartatott, Szabadkának még egész területe szerb megszállás alatt volt, nyilvánvaló, hogy ezekben a számokban a később fel—

szabadult szabadkai határrész népessége is bent foglaltatik. A végleges adatok, amelyek megint jóval később jelentek meg, tényleg már csak 90.961 lakosról tudnak.

Ebből tehát már hiányzik a Csonka—Ma- gyarországhoz visszakerült terület lakos—

sága. Ezen a szabadkai területen az ott ke—

letkezett három községben (Csike'ria, Ke- lebia, Tompa) az 1921 őszén tartott magyar népszámlálás 8.240 lakost talált. A szerb megszállás idején jóval több volt itt a la—

kosság száma (talán katonaság is volt a

ll A magyar béketárgyalások Ill/A kötet. 461.

__ 759 ...

1941 határon) vagy a hibák és tévedések miatt a számoknak erősebb kiigazítására volt szükség, tényleg ave'gleges lélekszám kö- zel 11 ezerrel maradt alatta az előzetesnek.

Ha a csökkenés oka főkép az volt, hogy a végleges adatokba már nem számították be a Csonka—Magyarországhoz visszakerült te—

rületeket, azt hihetné az ember, hogy a végleges adatoknál a magyarság számának kellett erősen csökkenni, minthogy a megmaradt északi határrészek lakossága majd—

nem 9070—ban magyar. De nem ez történt, hanem talán megsokalták az előzetes ada—

toknál történt hamisítás mértékét, ezért a csökkentésnek a túlnyomó részét a szerb—

horvátok számánál hoznák levonásba. lgy

jött ki azután, hogy a véglegesnek kimuta- tott lélekszámból (90.961) 26.749—et mutat—

tak ki magyarnak, a szerb-horvátok számát pedig 60.699-ben állapították meg. Kisült tehát, hogy a visszakerült magyar részek leszámítása után a magyarság arányszáma még nagyobb is lett, mint volt az előzetes adatokban. Világosan látszik, hogy itt első alkalommal óriási méretű hamisítás tör—

tént, amit később némileg enyhítettek, de

még ez az utóbbi adat is messze áll a való—

ságtól.

Minthogy pedig 1921—ben ilyen merész hamisítás történt a nemzetiségi adatokkal, az 1931. évi népszámlálás alkalmával már vigyáztak arra, hogy önmagukra ne cáfol—

janak rá. Az 1931. évi népszámlálás Sza—

badkán már 100058 lelket talált, a város lélekszáma tehát 10 év alatt több, mint 9 ezer lélekkel növekedett. A nemzetiség, illetőleg anyanyelv szerint való megoszlás a következő képet mutatta: Volt 67.031 szerb—horvát és szlovén, 29.730 magyar, 2502 német és 795 egyéb anyanyelvű. A szerbek és horvátok számát ezúttal csak :!

szlovénekkel együtt tudjuk; tekintettel

azonban arra, hogy 1921-ben csak 231 szlo—

vén volt Szabadkán, ez a hibaforrás egé—

szen jelentéktelen. Az érdekes a dologban az, hogy a magyarság arányszáma 10 év

alatt 29—4%-ról 29'7%—ra még növekedelt

is, míg a horvát-szerbeké Változatlan ma—

radt. Ha jobban betekintiink az adatokba, feltűnhetik, hogy egyedül a görögkeletiek száma, akik tudvalevőleg majdnem kizáró—

lag szerbek, ezalatt a 10 év alatt 6746-ról 9993-ra ugrott fel, tehát majdnem 50%-kal emelkedett, a róm. katolikusoké pedig, akik közt a magyarok túlnyomó többsége talál- ható, csupián 7%—kal lett nagyobb. Emel—

lett a protestánsok és izraeliták száma, akik

(5)

11. szám ....790—

1941; ;,

szintén túlnyomóan magyaroknak vallot—

ták magukat, még kisebbedett is. Az akkori viszonyok között magyarosodási folyamat- el nem képzelhető, valószínű tehát, hogy a hamisítás mértéke ezúttal valamivel kisebb volt.

Azok után, amiket Szabadka város magyar jellegéről elmondtunk, és azok után a számszerű bizonyitékok után, amelyeket felboztunk, a magyarsag természetesen Szabadka 1931. * évi adatait sem fogad—

hatja el hiteleseknek, mert egyébként alig különböznek azok az 1921. évi nemzetiségi adatoktól. A legfőbb érv, amivel meg lehet cáfolni a jugoszláv népszámlálásoknak Szabadkára vonatkozó nemzetiségi adatait, a következő:

A magyar népszámlálásoknak az a nagy erőssége, hogy nemcsak az anyanyelvet, hanem a beszélt nyelveket is községenkint kimutatják. Ezek közül az adatok közül csak a magyarul tudásra vonatkozó adatok láttak napvilágot, kéziratban azonban meg- van minden egyes községről az egyes nem—

zetiségek kölcsönös nyelvtudása és az is, hogy hányan beszélnek csak anyanyelvü- kön. Szabadkán 1910-ben még 41.448 olyan ember volt, aki nem is beszélt más nyelven, ' mint magyarul. Ezek tehát semmi esetre sem vallhattak 1921-ben sem más nyelvet anyanyelvű], mint a magyart, sőt számuk az egész várost véve még meg is szaporo—

dott. Mégis az 1921. évi jugoszláv népszám- lálás csak 27.730 magyar anyanyelvűt mu—

tatott ki Szabadkán, tehát majdnem 14 ezerrel kevesebbet, mint a magyaron kívül

más nyelvet egyáltalán nem is tudóknak a száma. Az ellenpróba még erősebb bizonyí- tékot szolgáltat, t. i.

nyelv tudását illeti. 1910-ben Szabadkán

anyanyelvre való tekintet nélkül csak 47.647 ember tudott egyáltalán szerb—horvát nyel—

ven beszélni. Ezzel szemben 1921-ben már 70.671 5 még a végleges adatok szerint is , . 60. 699 embernek szerb vagy horvát volt az ' anyanyelve. Tízezrével kellett tehát a hat- vát—szerb nyelvet egyáltalán nem értő ma— "

gyarolcat a horvát—szerb rovatba sorozni, hogy ez az eredmény kijöhessen.

Kétségtelennek kell tartanunk, hogy a jugoszláv uralom alatt a minden—képpen előmozdított szerb bevándorlás minden—

esetre rontott a magyarság arányán A " ;!

szerb bevándorlás nagyságát eléggé ma- tatja az, hogy 1910—től 1931-ig a görög ke—

leti vallásúak száma 3486-ról 9993-ra emel—

kedett. Feltétlenül rontotta azután a ma—

gyarság arányát a Csonka- Magyarország- nál maradt területrészek leszámítása is, mert ez a lakosság, amint említettük %%

ban magyar anyanyelvű. Mindezeket szám—

bavéve mégis azt kell állítanunk, hogy a magyarság számbeli többsége még így is megmaradt volna Szabadkán, ha azok a nyilvánvaló hamisítások meg nem történtek volna, amiket leginkább a nyelvismereti adatokkal lehet megcáfolni. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közelmultban meg"

ejtett délvidéki népszámlálás igazolja majd a városnak kétségtelenül beigazolható magyar többségét.

Kovács Alajos dr.

Népmozgalom és közegészségügy.

Mouoement de la population et santé publigue.

Résumé. Les provinces du Sud gui oiennc—nt de faire retour á la Hongrie aprés en avoir été séparées pendant plus de vingt uns en dépit de la géographie, de llhistoire et de llethnographie, se caractérisent par un mouvement extensif de la population et par un état arriéré en matiére dlhygiéne et de culture intellectuelle. C'est gue leur union avec la Yougoslavie a laissé bien des traces. Les Serbes gui régnaient dans cet État sont en effet un peuple moins civilisé gue les Hongrois, les Allemands et les Croates gulils ont incorporés.

La statistígue montre gue, sans parler des Hon—

grois ou des Allemands du Banat, les Croates im—

primaient aux banats habités par eua: un caraciére plus fuvar-able au point de vue de lihygiéne et de

l'instruction publígue gue nlen avail la Yougoslavie en général.

Le mouvement extensif de la population se fait reconnaitre par les tuux élevés tant de la natu- Iité gue de la mortalité. On peut dire gue dans les Etats arríérés, oil conformément au bas niveau de l'instruction de la population, le mouvement de la population est extensíf, la nature atteint le méme résultat gue dans les autres Etats, mais au prix d'e/forts dont une plus grande partie se perd sans utilité.

Sur le territoire de llancíenne Yougoslavie, les naissances vivantes se chiífrent annaellement, d'aprés les derniers chiffres de statistigue, par 28 pour mille environ; (il y (! guelgues années, ze taal"

ami a horvat—Szerb ' ;