A kereskedelmi készletek és az áruforgalom összhangja

(1)

FENYÖ IMRE:

, A KERESKEDELMI KESZLETEK , ES AZ ÁRUFORGALOM OSSZHANGIA

A lakosság áruellátásának szinvonalát jelentősen befolyásolja az áru—

kínálat, azok a készletek, amelyekkel a belkereskedelem rendelkezik. A szocialista kereskedelem megalakulása óta az árukészletek az állandóan nö—

vekvő keresletnek és az egyre fejlődő termelésnek megfelelően, szinte tö—

retlenül emelkedtek. Az 1953. év után a lakosság vásárlóerejének gyors ütemű növekedése miatt, gyakran előfordult, hogy a rendelkezésre álló készletek a kereslet kielégítésére nem voltak alkalmasak. Az árukínálat és a kereslet egyensúlya — különösen részleteiben —— nem volt mindenkor biztosítva, a fizetőképes kereslet egyes cikkek tekintetében gyakran meg—

előzte a termelést. Az 1956. októberi ellenforradalom után a kereslet a ter—

melés ideiglenes szünetelése következtében olyan nagymértékben megha—

ladta a kínálatot, hogy a kereskedelmi készletek nagyarányban csökkentek.

Az ellenforradalom felszámolása és a viszonylag gyors gazdasági konszoli—

dáciő eredményeképpen a kínálat a keresletet fő vonalaiban már az 1957.

év második felében fedezte. Ez az egyensúly az 1958. évben — néhány részterület kivételével — stabilizálódott.

Az árukínálat és a fizetőképes kereslet viszonylagos egyensúlya a ko—

rábbinál magasabb szinten és más összetételben alakult ki. Ez természetes következménye volt az életszínvonal és a lakosság vásárlóereje emelkedé—

sének, a lakosság megváltozott árukeresletének. Az 1957—1958. évre az áruforgalom új szerkezete alakult ki, amely szükségszerűen követelte az árukínálat és ezzel a kereskedelmi készletek ugyanilyen irányú változását.

A fejlődés új tendenciáját az árukínálat csak részben tudta követni. Főkép—

pen ezért, a készletek a tervezettnél nagyobb mértékben növekedtek. Egy—

felől ez a tény, másfelől pedig az eddigitől eltérő típusú árukínálat szüksé—- gessége fokozottan ráirányította a figyelmet a kereskedelmi készletekre és az ezekkel kapcsolatos problémákra.

A kereskedelmi készletek terjedelme és összetétele, növekedése vagy csökkenése, egyébként is fontos tényezője a népgazdaság fejlődésének. A ke—

reskedelmi készletek változása kihat a nemzeti jövedelem felhasználására és kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatja a felhalmozási alapot, ezen keresztül a beruházásokat és Végső soron a lakosság fogyasztását. A kereskedelmi készletek növekedése ugyanis forgóalapot köt le és ezzel csökkenti a felhalmozásból beruházásra fordítható összegeket, vagy a készletnövekedés a beruházási szint fenntartása mellett az adott nemzeti jövedelemből a

(2)

FENYÖI: A KERESKEDELMI KÉSZLETEK ÉS AZ ARUFORGALOM 165

lakosság fogyasztásának kárára von el eszközöket. Népgazdasági szempont—

ból és így a fogyasztók oldaláról tekintve is, mindenképpen az a kedvező, ha a kereskedelmi készletek nem, vagy csak lassubb ütemben emelkednek, mint a nemzeti jövedelem felhasználásának egyéb tételei.

A kereskedelmi készletek helyzete befolyásolja a belkereskedelem áru- beszerzéseit és ezen keresztül a fogyasztási cikkek termelését, s nem kis—

mértékben az exportra történő értékesítést is. A készletek hatással vannak az egész kereskedelmi munkára. Mindezek a tények magyarázzák azt a nagy figyelmet, amelyet az utóbbi egy—két évben, mind a vezetőszervek, minda

kereskedelmi dolgozók a készletekre fordítanak.

A kereskedelmi készletek változását vizsgálva lényegében két fő kér—

dés merül fel:

a) a készletek terjedelmét és összetételét milyen tényezők alakítják ki, milyen mértékben vagyunk képesek e tényezők befolyásolására;

b) van—e reális lehetőség a készletek és a forgalom helyes, szükséges arányának meghatározására.

A TÖKÉS KERESKEDELEM KÉSZLETPROBLÉMÁI

A kapitalista gazdaságban a készletgazdálkodás alapvetően másként vetődik fel, mint a szocialista gazdaság viszonyai között. A modern tőkés kereskedelem különösen nagy gondot fordít készletei gyors forgatására. Ez teljesen érthető, mert minél többször forgatja meg tőkéjét, annál magasabb profithoz jut. A készletek gyors forgatását azonban egyre több tényező akadályozza. Eltekintve a válság által okozott problémáktól, a mindenkori konjunkturális helyzettől, a tőkés kereskedelemben a készletek gyorsabb forgatását főleg az áruválaszték állandó bővülése és a kereskedelmi tevékenység nagyarányú kiszélesedése gátolja, legalábbis a tőkés keres—

kedelem irányítóit és szervezőit ez a probléma foglalkoztatja a legélénkeb—

ben. A legszélesebb áruválasztékot Nyugat—Európában a párizsi áruházak tartják. A párizsi áruházakban mintegy két évtizeddel ezelőtt körülbelül 100—130 000 különféle cikket tartottak állandóan. Jelenleg a választékuk, bár 150—180 000 cikkre nőtt, mégsem teljes, mert az olyan bő, hogy annak teljes sorozatban való tartására egyszerűen képtelenek. Ez a körülmény a tőkés áruházakat bizonyos szakosításra kényszeríti. Más tőkés cégek áru—

kínálatukat egyszerűen csak a legkeresettebb cikkekre korlátozzák, például Svájcban, Angliában és Dániában. Másutt a nagy választékot igénylő kész—

ruha—méretek számát csökkentik. Hollandiában például megállapították, hogy a női vásárlók 90 százalékának igényeit 14—féle készruha-mérettel is ki lehet elégíteni. 50 vezető holland áruház és üzlet most megállapodott, hogy a jövőben ennek megfelelően adja fel megrendeléseit.

A tőkés kereskedelem természetesen nemcsak azokat a lehetőségeket vizsgálja, hogy a választékot hogyan tudja számára reális mértékben szűkí- teni, hanem számos más eszközt is igénybevesz eladásai növeléséhez és ez—

zel készletei forgási sebességének gyorsításához. Ennek egyik módja, hogy a tőkeerős áruházak és a nagy fiókhálózatos vállalatok specializálódnak, olyan üzlettípusokat alakítanak ki, amelyek egy—egy árucsoportra, sokszor még annál szűkebbre is szakosítottak. Ezzel ellentétes, de ugyanazokból a gyöke—

rekből táplálkozó tendencia az, hogy az amerikai "super—market" mintájára kialakulóban van egy olyan vegyes jellegű üzlettípus, amely a minden—

(3)

166 ' ' ' FENYEÓl mas

napos élelmiszerek mellett a gyorsanforgó, kedvező haszonkulccsal rendel—

kező iparcikkeket is árusítja.

Az értékesítés szervezetének fejlődési iránya is elősegíti a kereskedelem területén levő készletek forgásának sebességét. A tőkés iparvállalat ebben közvetlenül is érdekelt. Ezért nagyon sok helyen a nagy monopóliumok köz—

vetlenül a kiskereskedelemmel vannak kapcsolatban. Gyakran még az egyéni kiskereskedőket is közös beszerzési tevékenységre tömörítik. (Ebben

szerepet játszik az is, hogy az ipari monopóliumok törekednek a nagykeres—

kedelmi haszon legalább egy részének megszerzésére.)

A készletek forgását gyorsítja nyugaton az az általános kereskedelmi szokás, hogy az idény után megmaradt árukat Viszonylag olcsó áron kiáru—

sítják. Az így jelentkező veszteség a tőkések számára sokkal kisebb, mintha az eladatlan cikkeket —— a következő idényig —— raktározniok kellene, kitéve azokat a divatjamúlásnak, az elavulásnak.

A kapitalista viszonyokból következően azonban a készletek nagysága és az eladási forgalomhoz való aránya mégis sokkal kedvezőtlenebb, mint a szocialista kereskedelemben. A kereskedelmi forgalom ugyanis a minden-—

kori 'konjunktúrális helyzettől függ, a szükségesnél jóval több kereskedő működik, sok a nagykereskedő és a tényleges szükségletnél több az üzlet is, amelyek egymással mind versenyben vannak. Szükségszerűen a nagykeres—

kedelemben, valamint az üzletekben levő készlet a forgalomhoz viszonyítva is lényegesen nagyobb, mint a szocialista kereskedelemben.

A KERESKEDELMI KÉSZLETEK ALAKULÁSA

A szocialista kereskedelemben a készletgazdálkodás nemcsak üzlet—

viteli, hanem népgazdasági kérdés is. Ezért a forgalom és a készletek közötti arány fokozott figyelmet érdemel. Az 1958. évben az összes belkereskedelmi készletek körülbelül négy és fél havi forgalom lebonyolítására voltak alkal—

masak. Az 1952. és 1958. évek között a legalacsonyabb készlet három hóna—

pos volt (1954—ben). Az 1953. évhez képest a kiskereskedelmi forgalom ——

1958. évig bezárólag — kereken 51, az összes belkereskedelmi készletek pedig 64 százalékkal emelkedtek. Addig, amíg ugyanebben az időszakban a forgalom — bár különböző mértékben —— minden évben nagyobb volt, mint az előző évben, a készletek két esetben is csökkentek (1953 és 1956 végén).

Az egyes években a készletek a következőképpen alakultak.

1. tábla

A belkereskedelmi készletek változása

1952. 1 1953. 1 1954. 1 1955. [ 1956. ( 1957. 119559.

Megnevezés

december 31-én

1

Év Végi készletek

az 1952. december 31-i százalékában . . 100 84 103 137 87 156 169 az előző évi százalékában ... —— 84 l 24 l 33 63 l 80 1 08

* Várható.

A kereskedelmi készletek változását alapvetően a mindenkori értékesí—

tési és beszerzési lehetőségek befolyásolták. Ismeretes, hogy 1953 előtt az életszínvonal stagnálása és visszaesése miatt a kereskedelemnek eladási nehézségei voltak, különösen iparcikkekből. Azt, hogy a kereskedelmi kész—

letek nem emelkedtek az akkori szintnél még magasabbra, a közszükségleti

(4)

A KERESKEDELMI KÉSZLETEK ÉS AZ ARUFORGALOM 167

iparcikkek termelésének alacsonyabb színvonala okozta. A kereslet gyors emelkedése miatt az 1953. év végére a készletek több, mint 16 százalékkal csökkentek, ezenbelül a ruházati cikkeké 28 százalékkal. A ruházati cikkek közül a nagykereskedelemben például a pamutszövet—készletek 26, a gyapjú—

szövet—készletek 51, a férfikonfekció—készletek 71, a nylonharisnya—készletek 86, a férficipő—készletek 39, a gyermekcipő—készletek 29 százalékkal csök- kentek, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Az 1953. év folyamán a kereskedelem 5 százalékkal kevesebb árut szer—

zett be, mint amennyit értékesített. Az 1953. év második felének tapaszta—

latai és az egyes iparágak termelésének átcsoportosítása következtében, az 1954. évben már fellendült a közszükségleti cikkek termelése, különösen a ruházati cikkeké. A ruházati készletek, bár az év folyamán mutatkozó élénk kereslet miatt az 1954. év végére több, mint 18 százalékkal nőttek, még mindíg alatta maradtak az 1952. évinek (15 százalékkal). 1954 derekán — a ruházati cikkek mellett —— egyre inkább megélénkült a kereslet a többi iparcikk iránt is. Ezek termelése is növekedett, nőttek a készletek, mégis néhány legkeresettebb iparcikk, különösen a tartós, nagyértékű fogyasztási cikkek, rövidesen krónikus hiánycikkekké váltak. Az 1954. év végén a nagykereskedelemben az 1952. évi készletek 10 százaléka vagy annál is kevesebb volt például rádióból, kerékpárbói, motorkerékpárból, varrógép—

ből, tűzhelyből. Mindez a kereskedelmet még fokozottabb erőfeszítésre ösztönözte, hogy növelje beszerzéseit, s az ipart termelésének ilyen irányú növelésére befolyásolja.

1955—ben a kereskedelem beszerzései már több, mint 9 százalékkal meg- haladták az értékesítést. Addig, amíg 1955—ben az értékesítés 5,7 százalék- kal nőtt, a beszerzés 38,7 százalékkal emelkedett az 1954. évhez képest. így 1955 végére a kereskedelem készletei közel 33 százalékkal voltak magasabbak, mint az év elején. A készletek ilyen nagyarányú növekedésében azon—

ban az is közrejátszott, hogy 1955 elején a kormány több intézkedést foga—

natosított a vásárlóerőnek a népgazdaság teherbírásához való igazítása terén, ami —— az előző évhez képest —— bizonyos mértékben lassította a forgalom emelkedésének ütemét. Emiatt és az 1954. évi nagyarányú ruházati vásár- lások következtében, 1955—ben a kereslet csökkent ruházati cikkekből, viszont továbbra is emelkedett vegyes ,iparcikkekből és élelmiszerekből.

Minthogy az élelmiszerek készletigényessége sokkal alacsonyabb, mint az iparcikkeké, viszont a ruházati forgalom csökkenése készletnövekedéssel járt, ezért az összes kereskedelmi készleteknek a forgalomhoz viszonyított aránya romlott. Az 1955. évi tapasztalatok alapján 1956—ban a kereskedelem már az egyensúlyhelyzet újbóli megteremtésére törekedett. Az első három negyedévben a beszerzés nagyjából ugyanakkora volt, mint az értékesítés, s bár a készletek 1956 szeptember 30—án magasabbak voltak, mint az év -

elején, az évközi készletekhez képest azonban ez is csökkenést jelentett.

Az 1956 októberi ellenforradalmat követően a termelés visszaesett, bizo—

nyos ideig szünetelt is és hosszabb időn át a kereskedelem az ipartól nem tudott árut beszerezni. (A IV. negyedévi beszerzés az értékesítés 59 százaléka volt.) Az ellenforradalmat követő vásárlási láz következtében a kereskedelmi készletek az év elejihez képest 37 százalékkal, ezenbelül a ruházati készle- tek 48 százalékkal csökkentek.

Az 1957. évben a kereskedelem előtt az a kettős feladat állt, hogy egy—

felől a párt és a kormány intézkedései nyomán megnövekedett keresletet

(5)

168 FENYIÖl IMRE

megfelelően kielégítse, másfelől a kereskedelmi készleteket a szükséges szintre feltöltse. Ezért 1957—ben a kereskedelem árubeszerzései 16 százalék—

kal meghaladták az értékesítést, s 42 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző évben. 1958—ban a forgalom növekedési üteme csökkent, a kereske—

delem már elegendő készletekkel rendelkezett, így 7 százalékkal kevesebb árut szerzett be, mint 1957—ben, de a beszerzések az értékesítést még mindig meghaladták, s így a készletek tovább emelkedtek.

2. tábla

Az értékesítés és a, beszerzés alakulása

1953. [ 1954. ] 1955. ; 1956. * 1957. ) 1958*.

Megnevezés j

évben

ISeszerzés az értékesítés száza-

lékában ... 95 106 109 88 116 103 Értékesítés az 1953. évi szá,-

zalékában ... 100 114 120 134 144 151 Beszerzés az 1 953. évi száza-

lékában ... 100 127 139 125 176 164 Értékesítés az előző évi szá-

zalékában ... _— 114 106 112 107 105 Beszerzés az előző évi száza-

lékában ... —— 127 109 90 142 93

" Várható

Az adatok szerint, speciális adottságokból következően, a készletek sokkal inkább a termelés és a vásárlóerő változásának függvényeként ala—

kultak ki, mint az indokolt lett volna. Különböző okokból —— amire itt most nem térek ki —— az elmúlt években az intézkedések először a vásárlóerőre, a fizetőképes keresletre hatottak, s ezt gyakran féléves, éves eltolódással követte csupán a termelés. Ezért többnyire az volt a jellemző, hogy a kereslet jelentkezése és az annak fedezetéül szolgáló termelés között gyakran egy—másfél év különbség volt, és emiatt mindenkor kisebb—nagyobb ellent—

mondás is jelentkezett a termelés és a kereslet szerkezete között. A készle- teknek az előzőkben ismertetett ingadozása alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a készletek és a forgalom között a szükséges és indokolt arány talán egyetlen évben sem volt meg eddigzvagy magasabb volt, vagy alacsonyabb.

Az elmúlt években a forgalom és a készletek aránya a következőképpen alakult.

3. tábla

A belkereskedelmi készletek forgást sebességének alakulása

Forgási ! Készletek

Év sebesség a forgalom

napokban százalékában

1 953 ... 1 1 5 3 2

1 954 ... 95 26

1 955 ... 124 35

1 956 ... 1 l 9 33

1 957 ... 107 30

1 958* ... 132 3 7

$ Várható

(6)

A KERESKEDELMI KESZLETEK ÉS AZ ARUFORGALOM 169

Az adatokból kitűnően átlagosan körülbelül négy hónapos készletek voltak a kereskedelemben. Ebből azonban korántsem lehet olyan következ—

tetést levonni, hogy a mi viszonyaink mellett hozzávetőlegesen ezzel azonos nagyságú készlet indokolt vagy szükséges. A kereskedelmi készletek terjedelmét —— csak a legfontosabbakat említve —— befolyásolja a készletek összetétele, a kereskedelmi szervezet, az üzlethálózat, az idényszerűség stb.

A KÉSZLETEK ÖSSZETÉTELE

Az egyes áruk forgalmának lebonyolításához különböző nagyságú kész—

letre van szükség. A gyorsan romló cikkekből készlet gyakorlatilag csak annyi van, amennyit aznap az üzletekben eladnak. A tartós és az egyéb olyan fogyasztási cikkekből, amelyeknek nagy a választéka, a forgalom 50 százalékát meghaladó készletre van szükség. Egyes ruházati cikkekből (pél—

dául konfekcióáruk, cipők), nemcsak különféle modelleket, szineket, minő—

séget kell tartani, hanem egyben megfelelő méretszámokat is. Ahhoz pél—

dául, hogy egy cipőüzlet vevőinek ötvenféle cipőt tudjon kínálni (s ez még elég kevés is), nyolcféle méretet figyelembe véve, legalább 400 pár cipőjé—

nek kell lennie. (S akkor még mindegyikből csak egy-egy pár van, ami azt jelenti, hogy egyetlen pár eladása esetén a választék már hiányos lesz.) A készletek és a forgalom között azonban nincs egyenes arányosság. Bár—

mekkora a forgalom, bizonyos minimális készletet az üzletekben feltétlenül tartani kell. A forgalom növekedésével egyidejűleg a készleteket bizonyos határig nagyobb mértékben kell emelni, míg a készletek elegendő választé—

kot biztosítanak, majd e határ elérése után újból a forgalom emelkedhet nagyobb mértékben. Az ilyenfajta számítások még csak eléggé szűk körben ismeretesek és a gyakorlatban ez ideig nem is kerültek alkalmazásra.

A készletek terjedelmét elsősorban a forgalom összetétele befolyásolja.

Az egyes árufőcsoportokban a forgási sebesség az elmúlt években a követ—

kezőképpen alakult.

4. tábla

A belkereskedelmi készletek forgási sebességének alakulása árufőcsoportonke'nt

A forgási sebesség napokban az

Árufőcsoport 1953. ' 1954. ' 1955. I 1956. ! 1957. ' 1958*.

évben

Élelmiszer ... 31 35 36 35 41 33

Ruházati cikkek 223 140 204 185 153 225

Vegyes iparcikkek 172 142 183 175 I 146 167

$ Várható

Az élelmiszerkészletek nem mutatnak nagy ingadozást, ezzel szemben az iparcikkeknél, különösen a ruházati cikkeknél, elég jelentős az ingado—

zás. Függetlenül attól, hogy az egyes árufőcsoportokban a forgási sebesség hogyan változott meg, az árufőcsoportok arányának eltolódása önmagában már kihat a készletek terjedelmére. Az átlagos adatok figyelembevételével, ha az élelmiszereknél 32 napos, a ruházati cikkeknél 200 napos és a vegyes iparcikkeknél 170 napos készletet feltételezünk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a készletek forgási sebessége azért is csökkent, mert megvál—

(7)

1 70 FENYG maa

tozott a forgalom összetétele. E számok alapján 1953-ban 109 napos, 1958- ban 125 napos forgási sebesség lett volna indokolt. 1953 és 1958 között egye- dül az áruforgalom összetételének megváltozása, tehát a forgási sebesség 16 napos csökkenését indokolja; ténylegesen 16,5 nappal csökkent, lényegé—

ben ugyanolyan mértékben.

A forgalom összetételében azonban nemcsak ilyen irányú változás kö—

vetkezett be. Lényegesen átalakult az egyes árufőcsoportok szerkezete is, bővült az egyes cikkek választéka, keresettebbé váltak a nagyértékű cik—

kek, és végül megnőtt azonos cikkeken belül is az értékesebbek forgalmának aránya. Annak következtében, hogy jobbminőségű, nagyobb teljesítményű stb. cikkek kerültek forgalomba, a gyapjúszövetek átlagos ára 1953—1957.

évek között 34, a férfiöltönyöké 14, az edényáruké 5, a rádióké 56, a motor- kerékpároké 42, a kerékpároké 8 százalékkal stb. nőtt. Ezenkívül forga—

lomba kerültek új cikkek is (televízió, mosógép, háztartási Villamosgépek stb.). Mindez a forgási sebesség csökkenését okozta.

A NAGYKERESKEDELMI KÉSZLETEK

A belkereskedelmi készleteket, mint egységes egészet azért sem lehet kezelni, mert a kereskedelemben levő készleteknek különböző funkciói vannak. Az értékesítés szervezetéből következően a kereskedelemben levő készlet legalább két nagy részre osztható: a nagy— és kiskereskedelmi kész- letekre. A készletgazdálkodás szempontjából különösen figyelmet érdemel a nagykereskedelemben levő készlet, amely időszakonként ugyan Változik, de általában több, mint a felét teszi ki az összes kereskedelmi készleteknek.

A nagykereskedelemben levő készletek mennyisége több tényezőtől függ, de nagyságát alapvetően a nagykereskedelem funkciója határozza meg.

Jelenleg a forgalomba kerülő árualapok túlnyomó többsége az állami nagykereskedelem útján jut el a kiskereskedelemhez. Ezért a készletváltozások túlnyomórészt a nagykereskedelemben jelentkeznek.

A kereskedelmi hálózatban levő készletek egy része olyan cikkekből tevődik ki, amelyek nem a kereskedelmi forgalom igényeiből, hanem abból származnak, hogy azokat a termékeket az ipar egész éven át termeli, de fogyasztásuk, értékesítésük idényszerű. Ilyen cikkek mind az élelmiszerek—

nél, mind az iparcikkeknél tömegesen találhatók. Ez olyan adottság, amely—

lyel a kereskedelmi készletek alakulásának vizsgálatánál számolni kell. Más kérdés az, hogy az idénycikkeknél (legalábbis egy részüknél) érdemes lenne megvizsgálni, nem lenne—e népgazdasági szempontból hasznosabb az éves gyártásról az idényszerű gyártásra áttérni és ezzel a kereskedelmi készlete—

ket tehermentesíteni.

A nagykereskedelemben levő készletek terjedelmét alapvetően befo—

lyásolja a raktárhelyzet is. Jelenleg a nagykereskedelemnek összesen kereken 4100 tárolóhelye van, amelyekből körülbelül 1000 szükségraktár, nyi- tott szin vagy szabadtéri tárolóhely. Ez a helyzet nyilvánvalóan nagymér—

tékben nehezíti a nagykereskedelem készletgazdálkodását. Ehhez még azt is számításba kell venni, hogy a tárolóhelyek nagy száma egyúttal nagy el—

aprózottságot is jelent. Például a raktárak átlagos alapterülete 254 négyzet—

méter, ez azonban úgy adódik, hogy a raktárak 70 százaléka 200 négyzet- méteren, 51 százaléka 100 négyzetméteren aluli és a 200 négyzetméteren aluli raktárak átlagos alapterülete 70 négyzetméter. A jelenlegi nagykeres—

kedelmi készletek elhelyezése a raktárakban szinte megoldhatatlan felada—

(8)

A KERESKEDELMI KÉSZLETEK ÉS AZ ÁRUFORGALOBI 171

tok elé állítja a kereskedelmet. A ruházati raktárakban például durva átlagszámokkal számolva egy négyzetméter raktártérre 225 pár cipő vagy 50—60 férfiruha, vagy 190—200 méter gyapjúszövet stb. jut. Ez mutatja a raktárak túlzsúfoltságát, azt a tényt, hogy ilyen raktárhelyzet mellett terv—

szerű készletgazdálkodásról beszélni nem nagyon lehet.

A raktártér nemcsak kevés, hanem — mint említettem — rendkívül szétszórt is. Csak a nagyobb forgalmú nagykereskedelmi szakmákat szá—

mítva, egy-egy lerakatra majdnem 7 tárolóhely jut, ezenbelül a vas-mű—

szaki szakmában 20, a sport—játék szakmában 17 stb. Nincs egyetlen egy olyan nagykereskedelmi szakma sem, amelynél a tárolóhelyek a lerakatok- nál lennének összpontosítva.

A nagykereskedelmi raktárhálózat ismertetett körülményei azzal jár- nak, hogy a szükségesnél nagyobb készletek tárolnak a nagykereskedelem—

ben. A kellő raktározási lehetőségek hiánya, valamint a túlzsúfoltság követ- keztében a készletek nem tekinthetők át kellően és elaprózódnak, s a nagy—- kereskedelem sem tudja készleteit úgy mozgatni, ahogy azt a rugalmas ke—

reskedelmi munka megkövetelné.

A nagykereskedelmi készletek terjedelmét az is befolyásolja, hogy a nagykereskedelemnek hány üzletet kell kiszolgálnia. Az élelmiszerkeres—

kedelemben egy lerakatra átlagosan 111, a ruházati kereskedelemben 140, a vegyi és illatszer kereskedelemben 386 üzlet jut. Ebből az is kitűnik, hogy nemcsak a tárolóhelyek elaprózottak a nagykereskedelemben, hanem a nagykereskedelmi kiszállításokat is sok apró tételből kell összeállítani. Az egy nagykereskedelmi lerakatra jutó üzleteknek ugyanis többnyire csak kisebbik hányada szaküzlet, amelyek egy—egy alkalommal nagyobb meg—

rendelést képesek feladni, a többi vegyesbolt, amelyek viszonylag sűrűn, sok kis tételt rendelnek. Az élelmiszerkereskedelemben például egy lera—

katra 57, a ruházati kereskedelemben 35, a vegyi kereskedelemben 23, a vas—

műszaki kereskedelemben 37 stb. szaküzlet jut. Az áruelosztásnak az a módja, amely a jelenlegi üzlethálózat profiljából fakad, nem teszi lehetővé a lerakati hálózat megfelelő koncentrálását (függetlenül attól, hogy raktá- rozási feltételei sincsenek meg).

A nagykereskedelmi tevékenység elaprózott voltát érdemes egy kicsit közelebbről is, egy szakma adatainak tükrében megvizsgálni. A ruházati kereskedelemnek — az összes ruházati szakmákat beleértve —— 63 lerakata van. A 63 lerakat összesen 8800 üzletet lát el ruházati cikkekkel. Ebből 88 áruház és 2024 szaküzlet, a többi vegyes bolt. A ruházati nagykereskedelem forgalmának 25 százalékát az áruházak, 61 százalékát a szaküzletek és 14 százalékát vegyesboltok számára értékesíti. Ebből kiderül, hogy egy-egy lerakat vevőinek 75 százalékára (a vegyesboltokra) csupán a forgalom 14 szá—

zaléka jut. Ez azt jelenti, hogy egy-egy vegyesboltnak egy alkalommal kö—

rülbelül huszadannyi árut szállít ki a nagykereskedelmi lerakat, mint példá- ul egy szaküzletnek.

Különösen kedvezőtlen a helyzet, ha mindennek területi megoszlását vizsgáljuk. Budapesten egy lerakatra átlagosan 31, a négy megyei jogú városban (Miskolc, Pécs, Szeged, Debrecen) 18 üzlet jut. Egyébként Buda- pesten és a négy megyei jogú városban bonyolódik le a ruházati forgalom- nak 40 százaléka. (A számításoknál csak a városokban levő üzleteket vettem figyelembe. A nagykereskedelrm lerakatok nemcsak a helyi, hanem a kör- zetükbe tartozó többi boltot is kiszolgálják.) Az a szükségszerű tény

(9)

1 72 FENYUl IMRE

azonban, hogy a ruházati lerakatok a nagyvárosokban összpontosulnak, egyúttal azt jelenti, hogy az itt működő ruházati üzletek áruellátása ked—

vezőbb, az áruutánpótlás gyakoribb, és ezáltal a városokban levő üzle—

tek készleteinek forgási sebessége gyorsabb. A lerakatra is vonatkozik ugyanez a megállapítás, mert azok a lerakatok, amelyek Budapesten és a négy nagy városban működnek, azáltal, hogy közvetlen közelükben szín—

vonalas üzlethálózat van, készleteiket gyorsabban tudják forgatni. A nagykereskedelmi készletek forgási sebessége tehát függ attól is, hogy milyen kiskereskedelmi üzlethálózattal áll kapcsolatban, és milyen területen he- lyezkedik el.

Az áruforgalom összetételének megváltozása miatt, a nagykereskede—

lem készletei az egyes szakmákban nem egyforma mértékben növekedtek.

1952. december 31 és 1958. június 30 között az összes nagykereskedelmi készletek 65 százalékkal növekedtek. Ennél kisebb mértékben emelkedtek az élelmiszerkészletek (12,5%) és a ruházati készletek (31,6%), körülbelül ugyanolyan mértékben nőttek a vegyi cikkek készletei (66,8%). Ugyanakkor több, mint háromszorosára nőttek a vas-műszaki, a tüzelő— és építőanyag—

készletek, közel kétszeresére az üveg és porcelánáruk, valamint a papiráruk készletei. Az 1958. év Végére a nagykereskedelmi készletek közel 71 száza—

lékkal, a kiskereskedelmi készletek pedig több, mint 66 százalékkal maga—

sabbak, mint az 1952. év Végén, ezzel a nagykereskedelem részesedése az összes készletből 56,5 százalékot tesz ki.

A KISKERESKEDELMI KÉSZLETEK

A nagykereskedelmi készletek növekedésének üteme általában meg—

haladta a kiskereskedelemét. A kereskedelmi készletek változására több—

nyire az a jellemző, hogy az ingadozások elsősorban a nagykereskedelem—

nél jelentkeznek, a kiskereskedelemben a készletszint mindig viszonylag stabilabb. Ezt jól mutatják a következő adatok.

5. tábla

A belkereskedelmi készletek forgási sebességének alakulása a nagy— és kiskereskedelemben

A nagy— A kis-

F kereskedelmi kereskedelmi iv

készletek forgási sebessége napokban

1953 ... 63 52

1 954 ... 41 53

1 955 ... 65 59

1956 ... 63 56

l 95 7 ... 53 55

1958* ... 72 60

* Várható

A nagy— és kiskereskedelmi készletek forgási sebességének változása egymástól elég jelentékenyen eltér. A kiskereskedelemben a készletek for—- gási sebességének ingadozása alig haladja meg a 10 százalékot, míg a nagy—

kereskedelemben annak többszöröse (a szélső érték 57 százalék). Ennek alapján is megállapítható, hogy a belkereskedelmi készletek változása első-—

(10)

A KERESKEDELMI KÉSZLETEK ÉS AZ ARUFORGALOM 173

sorban a nagykereskedelemben jelentkezik. Ennek magyarázata a nagy—

kereskedelem kiegyenlítő szerepe: a vásárlások élénkülése esetén a nagy—

kereskedelem gyorsan gondoskodik a kiskereskedelem áruutánpótlásáról, a közszükségleti cikkek termelésének változása azonban kevésbé rugalmas, így a nagykereskedelmi készletek feltöltése csak később történik meg. For—

dított esetben is ugyanez a helyzet. A kiskereskedelmi forgalom lassúbbo- dása esetén a kiskereskedelem beszerzéseit szinte azonnal csökkenti, ugyan—

akkor a nagykereskedelem az ipartól való beszerzéseit csak fokozatosan és később tudja csökkenteni, így szükségszerűen a nagykereskedelmi készle—

tek növekednek. A kiskereskedelemben tehát nagyobb lehetőség van olyan készletek kialakítására, amelyek a mindenkori forgalommal arányosak, a nagykereskedelemnél viszont a forgalommal arányos készletek kialakulá—

sát a nagykereskedelem kiegyenlítő szerepe gátolja. Lényegében ugyan—

erre a következtetésre jutunk az egyes árufőcsoportok adatai alapján is.

6. tábla

A nagy- és kiskereskedelmi készletek forgási sebességének alakulása iparcikkekből

Ruházati cikkek Vegyes iparcikkek Év nagykeres- kiskeres- nagykeres- kiskeres-

kedelmi kedelmi kedelmi kedelmi

készleteinek forgási sebessége napokban

1953 ... 128 94 90 82

1954 ... 55 85 70 71

1955 ... 106 98 100 83

1956 ... 97 88 97 78

1957 ... 69 83 80 66

1958*. . . . 129 96 95 72

* Várható

A készletek forgási sebessége függ az áruelosztás módjától és a kis—

kereskedelmi üzlethálózat területi elhelyezkedésétől is. A tőkés kereskedelem hazánkban főleg Budapesten, a városokban és a kereskedelmi gócpon—

tokon tömörült. Falun, külterületen szaküzlet alig vagy egyáltalán nem volt, de még vegyesüzlet is viszonylag kevés működött. Az elmúlt években fontos kereskedelempolitikai elv volt, s ez helyesnek is bizonyult, hogy a min—

dennapos cikkek mellett, bánya— és iparvidékeken, falun a legkeresettebb iparcikkeket is árusítsák, mégpedig lehetőleg korszerű, a vidék igényeinek megfelelő szaküzletekben. Egyidejűleg szükség volt arra is, hogy a nagyon elmaradt falusi üzlethálózatot gyors ütemben fejlesszék, számos olyan tele—

pülésen nyissunk meg boltokat, ahol nem volt elegendő. így az 1952—1957.

évek között az üzlethálózat a vidéki városokban 30—35, a községekben 40——

42 százalékkal emelkedett. Összességében ugyanezen időszak alatt a szocialista kereskedelem üzlethálózata 25 százalékkal nőtt, ezenbelül a vegyes—

boltok száma 11 százalékkal csökkent, a szaküzletek száma viszont 45 szá—

zalékkal emelkedett. Az áruelosztási politikának ismertetett módja, 5 a szocialista kereskedelem üzlethálózatának fejlődése, szükségszerűen a kis—

kereskedelmi készletek emelkedésével járt.

(11)

174 * Fenyo nam—:

1953. január 1 és 1958. január 1 között a kiskereskedelmi készletek 3,3 milliárd forinttal emelkedtek. A kiskereskedelmi boltbk száma ugyanezen idő alatt kereken 5700 üzlettel szaporodott. 1953. január l—én egy boltra átlagosan 200 000 forint értékű készlet jutott. Ha csak azt feltételezzük, hogy egy új üzlet megnyitásához átlagosan ennyi készletre van szükség, akkor is az új boltok megnyitása összesen 1,14 milliárd forint készletemelkedést indokolt. Ténylegesen azonban számos korszerű, nagyobb üzlet nyilt meg, a vegyesboltok száma csökkent, az áruösszetétel megváltozott, s ezért egy boltra 200 000 forintnál több készletet kellene számolni. '

A kiskereskedelmi készletek alakulása szempontjából az sem közömbös, hogy ezek az üzletek hol nyiltak meg. Minél kisebb településen van ugyanis az üzlet, forgási sebessége annál lassubb. '

A kiskereskedelmi készletek forgási sebessége településnagyságok szerint 1957. évben

Település FOrgáSI sebesség

napokban

Budapesten ...

50

Megyei jogú városokban ... 58

Többi megyeszékhelyen ... 63

Egyéb városokban ... 65

10 OOO-nél több lakosú községekben ... 71

10 OOO—nél kevesebb lakosú községekben ... 80

Városokban ... , ... 56 Községekben ...

78

Az adatok az előbb elmondottakat egyértelmüen igazolják. Azt a tényt, hogy a kisebb településeken a forgási sebesség lassúbb, mint például a váro—

sokban, több ok magyarázza. A városokban az élelmiszerforgalom aránya magasabb és ismeretes, hogy az élelmiszerek forgási sebessége gyorsabb.

Kisebb településeken nincsenek olyan jól szakosított üzletek, mint a váro- sokban. Az alacsonyabb lélekszámú településeken általában kisebbek a bol—

tok, s a kisebb forgalmú boltokban kedvezőtlenebb a készletek forgási se- bessége. A városokban azért is jobb a forgási sebesség, mert ott élénkebb a forgalom és a választékot jobban meg lehet osztani az üzletek között.

Nézzük sorjában a legfontosabb okokat. A városi üzletekben nemcsak a helyi lakosság vásárol, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben meghatá——

rozott körzetből is oda járnak vásárolni. A községekben Viszont főleg a helyi lakosság vásárol, azonban itt a szükséges cikkeknek csak egy részét szerzi'be, másik részét a városban veszi meg. Egyes nagyobb községeknek azonban, ha nem is olyan mértékű, de hasonló vonzó hatása van mint a Vá—

rosoknak. A bolti és az egy lakosra jutó forgalom tekintetében az adatoka következőket mutatják. (Lásd a 7. táblát.)

A városokban egy bolt kereken kétszerannyi forgalmat bonyolít le, mint a községekben, de ezt a nagyobb forgalmat csak 40 százalékkal több készlettel éri el. Budapesten és a megyei jogú városokban egy boltra átla—

gosan ugyanakkora forgalom jutott, mégis az utóbbiakban 16 százalékkal volt magasabb a készlet. Ebben közrejátszik az is, hogy a vizsgált 1957. év—

ben, Budapesten az iparcikkforgalom aránya 55,5, a megyei jogú városokban pedig 64 százalék volt. Lényegében az áruforgalom összetétele okozza a különbséget a készletigény tekintetében a megyeszékhelyek és a többi város között. Nem ez a helyzet a községekben, ahol a boltok túlnyomó többsége élelmiszerüzlet, illetve főleg élelmiszert árusító vegyesbolt. Itt a forgalom—

(12)

A KERESKEDELMI! KÉSZLET'EK ÉS AZ ARUFORGALOM 175

hoz képest viszonylag azért nagyobb a készlet, mert ezek a boltok általában kisebbek, kisebb forgalmat bonyolítanak.

7. tábla Az egy boltra és egy lakosra jutó forgalom és készlet

az 1957. évben

Egy boltra jutó Egy lakosra jutó

átlagos átlagos

Település forgalom készlet forgalom készlet

ezer forint forint

Budapest ... 2097 289 7491 1033 Megyei jogú városok . . 2091 335 7048 1128 Többi megyeszékhely. . 2242 390 8029 1395 Egyéb városok ... 1670 301 5423 979

10 000 lakosnál népesebb

községek ... 1419 278 3869 761

10 OOO-nél kevesebb la.-

kosú községek ... 967 215 2313 515

Városok ... 2024 315 7023 1091

Községek ... ; 1028 224 2499 544

Mielőtt azonban ezt a kérdést vizsgálnánk, érdemes megnézni, hogy ha az áruforgalom összetételétől eltekintünk, illetve annak hatását kiküszöböl—

jük, akkor is jelentkezik-e a településnagyság hatása a bolti készletek for—

gási sebességére.

8. tábla

Egyes bolttipusok készleteinek forgási sebessége településnagyságok szerint az 1957. évben

Forgási sebesség napokban

Település Élelmiszert) t Ruházat Háztartási és Vas- műszaki

(vegyes) 01 (vegyiesgmlt vegüfgfek ímet (vegyes) Vegyesbolt

Budapest ... 27 93 61 98 80

Megyei jogú városok . . 29 93 61 87 84

Többi megyeszékhely . . 30 84 66 97 54

Egyéb városok ... 36 97 71 89 61

10 000 lakosnál népe—

sebb községek . . . . . 41 107 81 102 51

10 OOO-nél kevesebb la-

kosú községek ... 46 —— —— —— 82

Az adatokból kitűnik, hogy az emlitett tendencia általában szaküzletek—

nél is jelentkezik. A vegyesboltoknál azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ez utóbbiak forgalmának összetétele ugyanis függ attól, hogy mi—

lyen jellegű településen van, s a településen belül földrajzilag hol helyez—

kedik el. Ha a település nagyságának ilyen nagy befolyása van a forgási sebességre, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt évek kereskedelempolitiká—

jának az a gyakorlata, amely a falusi és általában a kisebb települések üzlet—

hálózatát fejlesztette, szükségszerűen a készletek emelkedésével, a forgási sebesség csökkenésével járt.

(13)

l 76 Fame IMRE

Érdemes még azzal a kérdéssel is foglalkozni, vajon igaz—e, hogy a ki—

sebb boltokban kedvezőtlenebb a forgási sebesség, mint a. nagyobb üzletek—

ben. Ezt a kérdést érdemes azért is közvetlenül megvizsgálni, mert az el- múlt 6—8 évben falun, külterületen megnyitott boltok jelentős része egy- személyes volt. Megnövekedett a kisebb forgalmú boltok aránya (az egy—

személyes boltok százalékos részesedése az összes boltok számából az 1952.

évi 38,9 százalékról 1957. év végére 49,6 százalékra emelkedett). Az össze- hasonlíthatóság érdekében néhány azonos típusú, profilu boltot emeltünk ki. Ezeknél az üzleteknél a készletek a forgalom nagysága szerint a követ—

kezőképpen alakultak.

9. tábla

A készletek forgási sebességének alakulása egyes bolttípusoknál a forgalom nagysága szerint az 1957. évben

VI

Ha (fágígtglom Élelmiszerbolt Ruházati bolt Háztartási és Vas-müszaki (vegyes) (vegyes) vegyimlíkek vegyesbolt

! boltja

—— 25 000 . . 61 —— 150 ——

26 000— 50 000 . . 40 —— 87 140

51000—— 100 000 . . 39 131 77 134

101 000— 200 000 . . 35 133 67 119

201 000— 300 000 . . 29 119 61 104

301 000— 500 000 . . 27 109 57 94

501 OOO—1 000 000 . . 26 98 —— 97

1 001 OOO—2 000 000 . . 22 90 —— 94

Azt, hogy a kisebb forgalmú boltokban miért van viszonylag nagyobb készletre szükség, a korábbiakban már említettem. Világos, hogy a kisebb boltokban is szükséges a forgalom bonyolításához minimális készlet, illetve választék. A másik ok, ami miatt a készletek forgási sebessége a kisebb boltokban kedvezőtlenebb az, hogy a nagyobb forgalmú boltok általában a vá—

rosok, községek üzleti központjaiban helyezkednek el, s jelentős átmenő forgalommal is rendelkeznek. Végül a nagyobb forgalmú boltokban a gyorsabban forgó áruk részesedéSe az összkészletből nagyobb, mint a kisebb boltokban. Minthogy a jövőben inkább a nagy üzletek száma fog növekedni, feltehetően ez a tényező javítani fogja a kiskereskedelmi készletek forgási sebességét.

Az eddig elmondottakkal függ össze, hogy a földművesszövetkezeti kis—

kereskedelemben a készletek forgási sebessége lassúbb, mint az állami kereskedelemben.

m. tábla A kiskereskedelmi készletek forgási sebességének alakulása

az állami és a földművesszövetkezeti kiskereskedelemben

Kiskereskedelem 1953. ! 1954. ' 1955. ' 1956. ! 1957. 1958'.

évben

Állami ... 51 52 l 58 55 ! 52 56

Földművesszövetkezeti ... 56 58 ; 67 6 l ; 66 ; 72

' ;

* Várható

(14)

A KERESKEDELMI Keszmrax ÉS AZ ÁRUFORGAIDM 177

,Az elmúlt ,években. a, fföldrnűvesszövetkezetix.jkiskereskedelemben a

készletek*iObbaninövekedtskxmint az állanickískereskedelsmbem Az,-191537

1958. évek között az állami kiskereskedelem forgalma (343, a földműves—

szövetkezeti kiskereskedelemé 97,4 százalékkal nőtt, a készletek ugyaneb—

ben az időszakban az állami kiskereskedelemben 48,2, a földművesszövet—

kezeti kiskereskedelemben 152,0 százalékkal emelkedtek. Annak következ- ' tében, hogy a földművesszövetkezeti boltok többségükben a külterületeken, tanyaközpontokban és a kisebb településeken helyezkednek el, forgási se—

bességük még azonos üzlettípus mellett is lassúbb, mint az állami boltoké.

11. tábla

Vegyes élelmiszerbolti készletek forgási sebességének alakulása településnagyságok szerint az állami és a szövetkezeti kiskereskedelemben 1957. évben

Település az állami ' a szövetkezeti az összea boltokban

Budapest ... 27 48 27

Megyei jogú városok ... 28 51 29

Többi megyeszékhely ... 30 36 30

Egyéb városok ... 35 47 36

10 000 lakosnál népesebb községek . . 36 49 41

10 OOO-nél kevesebb lakosú községek 39 51 46

*

Az eddig elmondottak csak kevéssé nyújtanak arra lehetőséget, hogy meghatározzuk a belkereskedelmi készletek normatíváját. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy például Csehszlovákiában a készletek forgási sebessége 1953—ban 169 nap, 1956—ban pedig 120 nap volt. Csehszlovákiában kialakították az országos készleteknek azt a normatíváját, melyet az adott forgalomhoz képest a legmegfelelőbbnek tartanak. Ennek forgási sebessé—

gét mintegy 80—82 napban határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a norma és a tényleges forgási sebesség között elég jelentékeny különbség van.

Egyébként Csehszlovákiában 1956—ban az élelmiszerek forgási sebessége 45 nap, az iparcikkeké pedig 212 nap volt, tehát az arányok valamivel kedve—

zőtlenebbek voltak, mint nálunk.

Az egyes országok készleteinek mindenféle összehasonlítása elég sok nehézséget okoz és nem is alkalmas következtetések levonására. Mégis meg—

említeném, hogy a Szovjetunióban valamivel kisebb a forgási sebesség, mint nálunk. A Szovjetunióban megállapítottak készletnormatívát, mint elérendő célt. Ahhoz, hogy hasonló jellegű számításokat mi is el tudjunk végezni, az eddiginél sokkal alaposabb, a tényleges helyzetet és a feladatokat sokolda—

lúan elemző munkára van szükség. A tapasztalatok szerint készletnormativa megállapítására elsősorban a kiskereskedelemben van lehetőség. De éppen figyelemmel a nagykereskedelmi készletek súlyára, meg kell találni azokat a legalkalmasabb mutatószámokat, amelyeket fel lehet használni a forgalom és a nagykereskedelmi készletek közötti arányok meghatározására.

Annak ellenére, hogy az eddigiekben számos olyan tényezőt jelöltem meg, amelyek objektíven a készletek növekedése irányában hatottak, ösz- szességében mégis magasnak kell megítélni a kereskedelmi készletek jelen—

3 Statisztikai Szemle

(15)

178 FENYÚ: A KERESKEDELMI KESZLETEK ÉS AZ ARUFORGA'LÚM

legi szintjét. Annak elbírálásánál azonban, hogy ennek mértéke mekkora, a Vélemények már jelentősen eltérnek. A jelenlegi kereskedelmi készleteket az jellemzi, hogy viszonylag sok bennük a régi, egy évnél hosszabb ideje tároló áru, olyanok, amelyek elavultak vagy kevésbé keresettek, de egyéb-—

ként megfelelő használati értékkel rendelkeznek. Ezek forgási sebessége egyre lassul és nehezíti a kereskedelmi készletek összetételének megjavu- lását, akadályozza a kereskedelmi készletek felfrissítését új cikkekkel és

választékkal. '

Megállapítható, hogy összességében a készletek összetétele nem felel meg teljes egészében a forgalom igényeinek, különösen nincs kellő össz—

hang az egyes cikkek tekintetében. Ezen a jövőben csak megfelelő beszer—

zési politikával és a közszükségleti cikkek termelési struktúrájának bizonyos változtatásával lehet segiteni. A készletösszetételt tovább kell javítani a fogyasztási cikkek importja és a választékcsere útján is.

A kereskedelmi készletgazdálkodás megjavításának fontos feltétele a technikai körülmények biztositása, megfelelő raktárak létesítése, bolti rak——

tárak biztosítása, megfelelő nagykereskedelmi hálózat és szervezet kialaki—

tása. Ezek és még számos intézkedés szükséges ahhoz, hogy fokozatosan a kereskedelmi készleteket a népgazdaság és a fogyasztók érdekeinek meg- felelően alakítsuk ki.

Az áruelosztás korábbi hiányosságai következtében a készletek össze—

tétele általában nemcsak összességében, hanem területileg sem mindig meg—

felelő, gyakran nincs összhangban a helyi kereslettel. Mindehhez még figye—

lembe kell venni azt is, hogy az üzlethálózatban sincs megfelelően elosztva a készlet. Az elmúlt egy—két évben, különösen 1957—ben, az üzletek profilja fellazult, sok profilátfedés volt, az állami és szövetkezeti kereskedelem kö—

zös működési területein párhuzamosan dolgoztak a boltok stb. E hibák jó—

részén már 1958-ban segítettünk, azonban itt is tovább kell mennünk az üzletek szakositása, a hálózat decentralizálása terén. 1959—ben az eddiginél nagyobb léptekkel kell előrehaladnunk a készlet,—gazdálkodás tervszerűségé- nek biztosítása terén. Ehhez kívánt hozzájárulni e tanulmány néhány össze-—

függés feltárásával és értékelésével.