A külkereskedelmi készletek mérése és elemzése

MÓDSZERTAN! TAN'ULMÁNYOK

A KüLKERESKEDELMI KÉSZLETEK *MÉRÉSE;

És ELEMZÉSE —

DR. HEDRI GABRIELLA

Fejlődő külkereskedelmünkben egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi

követelmények. Igy az exportgazdaságosság, az árképzés, a piackutatás stb. fej-

lesztése mellett fokozottabb gondot igényel a készletgazdálkodásr is. Ezért meg- felelő módszereket kell keresnünk, illetve kidolgoznunk 'a készletek tervezésére,

statisztikai mérésére ésaelemzésére, : '

Nyilvánvaló, hogy a legjobb módszer megválasztásához elsősorban azt kell

megvizsgálnunk, hogy milyen céllal létesültek a külkereskedelem export raktár- készletei.1

Az export raktárkészletek létesítésének célja a magyar külkereskedelem világpiaci versenyképességének növelése volt, tehát az, hogy a külkereskedelmi

vállalatok ' , ,

a) kellő választékban rövid idő alatt eleget tehessenek külföldi megrendelée seiknek, olyan cikkekből is, amelyeknek gyártási—átfutási ideje több hónapot vesz igénybe;

b) a konjunktura kihasználásához szükséges árumennyiséggel rendelkezzenek;

c) az exportált gépek és műszerek alkatrész szükségletét mindenkor és azon-

nal kielégíthessék. —

A fentiekből következik, hogy export raktárkészlet létesítése csak bizonyos

feltételek mellett indokolt.

Ezek a feltételek —— a választékigényesség, a hosszú gyártási idő stb. -— az exportáru jellegétől függnek. Gabona— vagy alumíniumexport természetesen nem igényel készletet, műszerek, kisgépek, tömegáruk exportja viszont megfelelő raktárkészlet nélkül nehezen képzelhető el. Eszerint a raktárkészlet szükségessé- gének meghatározója az exportáru jellege és minthogy a különböző áruk sajátos-' ságai különböző mértékben indokolják a raktárkészlet szükségességét, az opti—

mális készlet mértéke is alapvetően az áru jellegétől függ.

Ennek bizonyos fokig ellentmond az a nézet, mely az exportyraktárkészlet szükségességét csak tőkés országokba irányuló kivitel esetében ismeri el, felt-éte—

lezve, hogy a demokratikus országok egymásközötti éves szerződései cikkmély—

ségig meghatározzák az exportálandó áruk mennyiségét, egységárát és a szállítás

határidejét.

)

1 A külkereskedelemben export raktárkészleten az exportra szánt, de még eladatlan kész- leteket értik; az érvényes külföld! szerződés alapján eladott, de még raktáron levő árukat pedig ckötéskészletnek nevezik. A továbbiakban csak az export raktárkészletekkel (tehát az eladatlan készletekkel) foglalkozunk.

41:

52 ; DR. HEDRI GABRIELLA

Minthogy a demokratikus országokkal folytatott áruforgalomban is

.,íigyelembe kell vennünk a kereslet minőségi vonásait, számolnunk kell az igények évközi módosulásával, a forgalom évközi bővülésével és más olyan tényezőkkel, amelyek készletigényes cikkek esetében a raktárkészletet meg- kívánják.

Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az árucikkek nagy részét mind demokratikus, mind tőkés országokba egyaránt exportáljuk. Egyéb-

ként a demokratikus országokba irányuló export készletmentes lebonyolítását

hangoztató követelést maga a gyakorlat cáfolta meg; elég ha az utóbbi évek bő—

vítő szerződései során raktárról kiszállított szovjet gép— és műszerexportra gon- doltfnk; Mindamellett kétségteün, hogy a demokratikus országokba irányuló export általában alacsonyabb készletet igény el, mint a tőkés kivitel. *

Az export raktárkészlet mértékét§*i"fneghatározó fontosabb tényezőket az

alábbiakban lehetne összefoglalni: _,

a) Az árucsoport (árucikk) választékigényessége.

b) A belföldi rendelés időpontjától az áru kiszállításáig terjedő időszak (ipari átfutási idő) aránya a külföldi rendelésekben átlagOSan igényelt szállítási határ-

időhöz. ' _

c) A készlet exportja során számitáSba jövő demokratikus és tőkés kivitel aránya.

11) Az exportált és exportálandó gépek, műszerek, létesítmények alkatrész '

szükséglete. '

Az export raktárkészlet optimalis _mértékének meghatározása

A külkereskedelmi raktárkészletek optimális mértékének meghatározására különböző módszereket alkalmaznak. Ezek közül csupán a leggyakrabban hasz- náltakat ismertetjük.

!. A legkedvezőbb költség megállapításán alapuló módszer

A kapitalista kereskedelemben alkalmazott módszerek —-- a kapitalizmus lé—

nyegéből következően ———- azt a készletnagyságot tekintik optimálisnak, mely a leg—

nagyobb profitot biztosítja. Bár, mint ismeretes, tőkés viszonyok között a terme- lési és elosztási folyamatok erősen összefonódva jelentkeznek, nem jelentéktelen a termelő, tőkétől elkülönült formában működő nagykereskedők tevékenysége sem. A kapitalista nagykereskedők (ideértve az export—import cégeket is) kész—

letgazdálkodására vonatkozó újabb metodusok közül érdeklődésre tarthat számot az ún. legkedvezőbb költségek megállapításán alapuló módszer.2

E módszer alkalmazása során feltételezik, hogy a szükséges áru bármikor a kívánt minőségben és mennyiségben beszerezhető, tehát a vevőkör kielégíthető—

sége, a kereskedelmi cég megbízhatósága, szállitókészsége, más szóval a ,,good—

Will" e téren biztosítottnak tekinthető. —

A legkedvezőbb költségek megállapításánál abból indulnak ki, hogy a kész——

let akkor optimális, ha az egy cikkre jutó évi megrendelési költség egyenlő a kér- déses cikk évi készletezési költségével. Ha ugyanis a megrendelési költségmaga—

sabb a készletezési költségnél, akkor érdemesebb lenne több árut raktáron tar-

! Voorraadbeheersing en handel. Pubiicatle Mt. 7. van net Verbond van de Nederlandée Groothandel.

A MW mszm'mx mass

53,

tani, ha viszont alacsonyabb, akkor a készletet csökkenteni kell és a megrendelé' sek gyakoriságát növelni. Ebből a szempontból készletezési költségnek tekintik

a) a raktári tárolás költségeit,

b) az áruk mennyiségi és minőségi romlásával járó veszteségeket (beszám—,-

dést, törést stb.),

* ,

c) az áruk eladhatatlanná válásával kapcsolatos értékcsökkenési kockázatot,

d) a kamatköltségeket (itt számításba veszik a készlettel lekötött saját tőke

kamatát is). .

A megrendelési költségek összetevői az alábbiak:

a) a megrendeléssel kapcsolatos feladatokra (raktárjelentés), ajánlatkérés, legmegfelelőbb szállító kiválasztása, megrendelés eszközlése, megrendelés telje—- sítésének ellenőrzése, leszállított áruk raktárra vétele, szállító számlájának ellen- őrzése és kifizetése) forditott munkabér,

b) az előbbi pontban feltüntetett munkabér közterhei, ,

c) a megrendelésekkel kapcsolatos dologi költségek (nyomtatvány, posta, tele—

fon, bér, világítás, fűtés és egyéb költségek).

A szocialista külkereskedelemben azonban a készletezés mérvét nem elsősor—

ban a raktározási és megrendelési költségek aránya határozza meg, hanem az alapvető feladat: az export— és importtervek teljesítésének biztosítása. A költsé—

gek, illetőleg a lekötött eszközök csökkentése ennek rovására még akkor sem mehet, ha a gazdaságosság fokozását, úgyszintén fontos követelménynek tekint-—

jük. (Nem térünk rá itt annak elemzésére, hogy a külkereskedelmi vállalat jöve—- delmezősége és az általa lebonyolított export gazdaságossága között — a hazai és a világpiaci árszínvonal eltérése következtében —— számos ellentmondás tapasz-

talható.)

Népgazdaságunkban az egyes népgazdasági ágak érdekei nem elkülönülten jelentkeznek, a kereskedelem sem függetlenítheti magát a népgazdaság érdekei- től, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a megrendelt mennyiség; elaprózása a termelési költségek emelkedésére vezet. Egyébként nálunk készámt—csak a ke—

* kereskedelmi és készletező vállalatok raktároznak, a termelő üzemekben olyan tar—

talékkészlet, amelyből a kereskedelmi vállalatok sűrű—bb vagy ritkább időközök-

ben vásárolhatnának, nincsen.

Ezen túlmenően azonban a megrendelési és készletezési költségek, a szoda-

lista kereskedelemben lényegesen alacsonyabbak, mint a kapitalista cégeknél.

2. A készletnormák

A kereskedelmi készletnormák azt fejezik ki, hogy egy vállalatnak tevé—

kenysége zavartalan lebonyolításához hány napi eladási forgalomnak megfelelő

készletre van szüksége.

;

Az elmúlt évek során többször kísérleteztek azzal, hogy a külkereskedelmi

vállalatok számára árucsoportonkénti, illetve árucikkenkénti készletnormá'kat, állapítsanak meg. Ezek a próbálkozások eddig nem vezettek sikerre. (Kivételt jelentenek az alkatrészkészletek, erre a későbbiekben még visszatérünk.)

Minden cikkre külön készletnormát megállapítani nem lehet, mert több ezer

nomalizált tétel alakulását figyelemmel kísérni és annak alapján operatívan in- tézkedni gyakorlatilag lehetetlen, a cikkcsoportokra megállapított nomák vi—

szont megalapozatlanokká válnak, amint a cikkcsoporton belül eltolódás követ- kezik be az egyes cikkek arányában. A külkereskedelemben az a tapasztalat,

54 ' ' DR. HEDRI GABRIELLA.

hogy részben az expdrtforgalom folyamatos emelkedése, részben az újabbés újabb piacok bekapcsolódása, végül a világpiaci konjunktúra változásának ha—

tására a cikkcsoportok összetétele nagyon változó. Akadálya a készletnormák nl—

kalmazásának az is, hogy nem állnak rendelkezésünkre olyan tapasztalati—statisz- tikai normatívák, amelyek alapján megnyugtató módon el lehetne dönteni, hogy meghatározott árucikknek kapitalista országokba irányuló exportja hány napos

készletet igényel. "Tudomásunk szerint ilyen adatokkal a baráti országókr sem

rendelkeznek. . § ;

A készlet és az export aránya mindazonáltal alkalmas következtetések le—

vonására, erre a későbbiekben még visszatérünk. '

3. A készlet optimális mértékének megállapítása egyedi elbírálás alapján

Az előzőkben ismertetett körülmények miatt a külkereskedelmi készletek

kívánatos mértékét nem a globális forgalmi adatokból kiindulva, hanem az egyes árucsoportok, árucikkek tervezett exportja, tervezett termelése, várható ipari át—

futási ideje, előrelátható konjúnkturális alakulása és egyéb sajátosságai alapján egyedileg állapítják meg; ezek összege alkotja a vállalat szükséges készletét, ami

nem egyezik meg a tervezett készlettel, mert a külkereskedelmi készlet az előző időszakról visszamaradt és a tervezett export szempontjából nem feltétlenül

szükséges árukat is tartalmazza. *

Ismeretes, hogy minden —— de főleg a kapitalistákkal folytatott —— kereske—

delmi tevékenység azzal a kockázattal jár, hogy az eladásra szánt áru egy részére a vevők nem tartanak igényt, ezért az lerakódik, a hosszú raktározási idő alatt sérül, elavul. Igy az a tény, hogya külkereskedelem exportkészlete visszamaradt, nehezen értékesíthető árukat is tartalmaz, bizonyos fokig szükségszerűnek te- kinthető.

Az egyedi elbiráláson alapuló módszer egyrészt számos szubjektív vonást tartalmaz: a külkereskedelmi vállalatok készletnövelésre irányuló törekvését (na—

gyobb készletből könnyebb az exporttervet teljesíteni), a pénzügyi szervek kész-—

letcsökkentésre irányuló kívánságát (a készlet egyben eszközlek'ötés és így cél- szerű azt a feltétlenül szükséges mértékre kórlátozni), másrészt objektív adott- ságként Vesz számba megrögZődött, de' helytelen gyakorlatot, például azt, hogy az ipari megrendeléseket egyes külkereskedelmi vállalatok teljes speeifikációb'an'

6—12 hónappal a külföldi megrendelések ismeretét megelőzően kénytelenek fel—

adni. E kétségkívül hátrányos jellemvonásai ellenére, mégis az egvedi elbírálá—

son alapuló készlettervezés bizonyult eddig viszonylag legmegfelelőbbnek.

Az export raktál-készletek mérése

Az export raktárkészletek természetes ' mértékegységben (tonna, vagom darab stb.), értékben (forintban és devizaforintban), végül mutatószámok (for- gási idő, az exportforgalom— arányában kifejezett készlet stb.) segitségével mér-—

hetők. -

A természetes mértékegység alkalmazása korlátozott, lehetősége az áru jel-*- legétől függ. (Nem lenne értelme például az elektromos háztartási gép árúcso—

portot darabban kifejezni, tekintve hogy az a legkülönbözőbb cikkeket tartal——

mazza, a mennyiségi mérés (itt csak a cikkre vagy cikkelemre korlátozódik.)" '

A természetes mértékegység alkalmazási lehetőségétől függetlenül a ké—szle—J—r

teket mindenképpen értékben iskell niérni. * ' "

(A *KULKERESKEDELMI KÉSZLETEK MERESE

55

A készlet forintban, tehát külkereskedelmi beszerzési áron kifejezett értéke alkalmas a készletek dinamikus alakulásának vizsgálatára, az ipari és hitelkap—

ícsolatok egybevetésére, a leltározás alapjául szolgál, az exportált áruk beszerzési értékével való összehasonlítása módot ad a forgási sebesség kiszámítására.

Minthogy azonban a nemzetközi árszínvonal a hazai árszínvonaltól a külön—

féle áruk esetében, különböző mértékben eltér, a beszerzési áron számított kész-—

let közvetlenül nem alkalmas arra, hogy a belőle eladandó áru exportárára kö—

vetkeztetni lehessen. Az export raktárkészlet mérése szempontjából azonban ép—

pen a készletből teljesíthető várható export megállapítása a fő kérdés. Ezért az export raktárkészleteket nemcsak forintban, hanem devizaforintban (th) is szá- mításba kell vennünk.

' A készletek exportáron való kifejezésére számos módszer kínálkozik, ezek alkalmazásának előfeltétele azonban minden esetben annak elemzése, hogy a szóban forgó áruk előreláthatólag mely országba exportálhatók, és hogy a kér—

déses országokban előreláthatóan milyen egységáron kerülhet az áru értékesí—

tésre. A használatos módszerek közül csupán a legáltalánosabbakat ismertetjük:

1. Adataink szerint a készletből (11 mennyiséget A országba, g,, mennyiséget B országba . . . gn mennyiséget Z országba kívánunk exportálni. A országban a kérdéses áru átlagos egységára p,, B országban 102 . . . Z országban p,, th. Igy a

készlet devizaforintban kifejezett értéke (gp1 (12 4- 192 (12 -l- . . . —1-— p,, %) th :

: !] pg th lesz. Ez a megoldás alkalmas nagyértékű (például autóbusz, trak- tor) vagy azonos mértékegységben kifejezhető egynemű áru (például búza, hen- gerelt acél) exportárának megállapitására, ha azonban a készlet alacsonyabb őr- tékű cikkek sokaságát tartalmazza (például vastömegcikk, konfekció) gyakorlaé

"tilag úgyszólván keresztülvihetetlen. _

2. Megállapítjuk, hogy a kérdéses árucsoport beszerzési ára milyen arányban tér el az átlagos demokratikus világpiaci és az átlagos tőkés világpiaci ártól.

Előbbi eltérést i Ad—vel, utóbbit i A,—Vel jelöljük.

Adataink szerint a beszerzési áron számított B készletből Bd értékben de—

mokratikus * országokba, Bt értékben tőkés országokba exportálunk; így

B : Bd —l— B,.

Az exportár-on számított készlet értéke ebben az esetben a következő:

(Ba Il: Ad _l— Bt i Az) Dü—

Figyelembe véve, hogy a készletek csoportosításánál —— mint azt később látni fogjuk —— a hazai és nemzetközi, árszint eltérése a csoportképző ismérvek egyike és így az egy csoportba tartozó áruk áreltérése általában azonos arányt mutat,

ez az előbbinél lényegesen egyszerűbb módszer viszonylag kis hibahatárok mel- lett alkalmazható.

Az export raktárkészletek nyilvántartása és csoportosítása

Az export raktárkészletek jelenlegi nyilvántartási rendszere cikkmélységben történő árukönyvelésen alapszik. Minthogy a számvitel az árura vonatkozó va—

lamennyi lényeges adatot (a cikk, a gyártó vállalat megnevezése, a beszerzés '*időpontja,'a tárolás helye stb.) rögzíti, az exportkészletek a legkülönbözőbb mó- tdon csoportosíthatók. A csoportképző ismérveket mindig az elemzés célja szerint

kell kiválasztanunk. A jelenleg használatos statisztikai csoportosítás általában megegyezik a számviteli nyilvántartás rendszerével, így a kigyűjtés túlmérete—

..zettnek tekinthető munkaidőt nem igényel.

";A következőkben a legáltalánosabban használt Csoportképző ismérveket

tüntetjük fel.

"

56

DR. mm szemu )

1. A készlet csoportosítása az áru jellegéés az áreltérések szerint

A külkereskedelmi készletek csoportosítása nem egyezik meg, telit—tün az Egységes Arulistában feltüntetett csoportosítáesal, mert ——- mint már említettük _— figyelembe veszi a hazai és a nemzetközi árszínvonal közötti eltéréseket is és olyan csoportokat alakít ki, melyek a bennük foglalt árucikkek áreltérésefr

szempontjából is többé—kevésbé homogénnek tekinthetők. A külkereskedelmt

készletekre vonatkozó adatszolgáltatás jelenleg 160 csoportot tartalmaz (ezz);

vállalat között oszlik meg). A vállalatok saját operatív céljaikra temészetesen mélyebb bontásban is elemzik készleteiket. Tekintve, hogy a számvitel a raktár——

készleteket cikkenkénti bontásban veszi nyilvántartásba, mód van tetszőleges

részletesebb vagy összevontabb kigyűjtésre. *

2. A készletek csoportosítása a tárolási idő szerint

A lerakodott készletek mielőbbi hasznosításának elősegítése érdekében a nem megfelelően forgó készleteket a választékkészlettől elkülönít—ik.

_ a.) A nehezen értékesíthető készletek csoportjába tartoznak azok az áruk, amelyeket egy évnél régebben tartanak raktáron; azok a speciális rendeltetéssel és kikészítéssel előállított, de az export meghiúsulása folytán visszamaradt késza letek, amelyeknek értékesítése a következő negyedév folyamán bizonytalan; ve'-_—

gül azok a készletek, amelyek a vállalat éves terv—feladata alapján a szükségletet meghaladják és amelyeknek terven kívüli értékesítése az év folyamán nem lát——

szik lehetségesnek.

b) A felesleges készletek csoportjába sorolják a két évnél régebben tároló

árukat (kivételt alkotnak azok a gépalkatrészek, amelyeknek pótlólagos szállt-v tására a külkereskedelmi vállalat a gép vagy oerendezés exportjakor kötelezett—

séget vállalt, de azokat az ipar —— típusváltozás miatt —-— már nem termeli, vala-—

mint a külföldi terjesztésre alkalmas könyvkészletek, amelyeknek exportíor-—

galma a könyvek további raktározását indokolja); továbbá a beszerzés időpont—,—

jától függetlenül azokat a készleteket, melyeknek külföldi értékesítésére, -—-— akár

a piaci helyzet, akár az áru minősége vagy korszerűtlensége miatt -.—— kilátás nincs.

3. A készletek csoportosítása a tárolás helye szerint

A készletek értékesítésének lehetősége és biztonsága szempontjából nem kö—

zömbös, hogy az áru hazai raktárban vagy külföldön tárol—e. Ennek— az ismérvnek alapján elkülönítik a belföldön levő áruktól a következő készletcsoportokat:

a) a külföldi időszaki Vásárok áruit (ide soroliák a külföldi vásárokon be—

mutatott árukat, amelyeket a vásár befejeztével eladnak vagy hazahozatnak);

b) az állandó kiállítások áruit (ezek a készletek kisebb, mennyiséget képvi——

seinek, mintajellegüek); —

c) a vevők által át nem vett árukat (a vételár befolyásának biztonsága érde-

kében gyakori az az üzletköté'si forma, melynek során az árut nem közvetlenül a vevőnek adják át, hanem vámszabadraktárba, szállítmányozó, külkereskedelmi kirendeltség vagy egyéb harmadik személy raktárába szállítják, s a vevő csak akkor veheti át az árut, ha az ellenérték kifizetését igazoló okmányokat berna—

tatja; előfordul azonban, hogy a vevő késlekedik az áru kiváltásával, vagy vissza-

lép az üzlettől, ebben az esetben az áru külföldi raktárban marad, amíg más kül—

földi vevőnek el nem adják vagy hazahozatják); '

A— xümnnas'mam KESZLE'I'EK mazsa 57 d) az időszaki vásárról betárolt árukat (az a pontban említett vásárok be—

íejezése után az árut —— esetleg későbbi eladás reményében — vámolási vagy más hatósági eljárások miatt ideiglenesen külföldi raktárakban őrzik);

e) az egyéb külföldön tároló árukat (ide tartoznak azok a tételek, amelyek a felsoroltakon kívüli más ok következtében kerültek külföldi raktárakba);

f) a külföldre szállított bizományi árukat (ide sorolják azokat az árukat, ame-

lyeknek értékesítésére a külföldi bizományosnak megbizást adtak, ezt az árut azonban a bizományos még nem adta el, így az a külkereskedelmi vállalat tu—

lajdona).

Számviteli szempontból (többek között a leltározás érdekében) az analitikus

nyilvántartásban elkülönítik az egyes belföldön tároló készleteket aszerint is, hogy külkereskedelmi vagy ipari vállalat raktárában tárolnak—e, s ezt még to—

vább bontják raktárak szerint is.

Az export raktárkészletek elemzése

Az export raktárkészletek elemzése rendkívül sokoldalú vizsgálódást igé—

nyel; összefügg a külkereskedelmi Vállalatok külföldi és belföldi szerződéskötési lehetőségeivel, az államközi megállapodások kérdésével, a piackutatással, a világ—

piaci helyzettel és még sok más tényezővel. A következőkben csak néhány olyan statisztikai módszerrel foglalkozunk, amely alapot ad megfelelő operatív intéz-

kedésekre.

1 . Indescek alkalmazása

Mint az előzőkből kitűnik, az export raktárkészletek értékindexeit3 kétféle alapon lehet kiszámítanizta forintérték és a devizaforint—érték alapján. A kétféle alapon számított index egymástól való eltérését ábránk szemlélteti.

[A forintban és devizaforintban számitott export raktárkészlet az év első napján (1956. január 1. : 100)

!:

'80

150 ' )

",a farm/oan /

fián/Minde: /

130

___ Pénzem/M ,?" rza'mW/maw

"a /

A !

xxx 100

,, x , ,,

90 A',, xx,"

N.,—,?

"(

1.956 ! 7.957 ! 7.953 t 7959 ! 7.960 ! 7957

' Az érték kifejezést nem a szó közgazdasági értelmében, hanem a mennyiség és esyégár 'szorzataként használjuk.

58 , ' * — na. mmemmun _ Az 1960. január l—vel életbe lépett termelői árrendezés a forintindex ala—

kulását erősen befolyásolta. Míg azonban a forintindex 1960—1961-ben úgyszól—

ván nem változott, addig a devizaforint—index ugyanebben az időszakban a bá—

zishoz képest 7 százalékkal emelkedett.

Hangsúlyozzuk, hogy az export raktárkészlet kétféle áron számított indexé—

nek eltéréséből a külkereskedelmi tevékenységre vonatkozólag semmiféle köz- gazdasági konzekvenciát nem lehet levonni, elsősorban azért nem, mert az export raktárkészlet összetétele nem reprezentálja az export—forgalom összetételét, más-—

részt mert a bázisidőszak kiválasztása teljesen önkényes Az ábra csak az export raktárkészlet indexeinek összefüggését hivatott szemléltetni.

Milyen feltételek mellett változik a forintban számitott index?

A forint értékindex változása — eltekintve a ritkán bekövetkező hazai, ár-

rendezésektől, a raktározás következtében előállott romlásoktól és egyébravuláa—

tól —- csak két tényező változásának függvénye: a mennyiség és az összetétel

változásának. , _ , ,

A devizaforintban számitott értékindex változása sokkal több tényező vál- tozásának függvénye, többek között változhat, ha

a) a készlet mennyisége változik, b) a készlet összetétele változik,

c) az exportár (kereslet) változik,

d) az export tervezett iránya változik,

e) a készletre vagy annak egy részére az időközben bekövetkezett kón—

junktúra—változás, technikai fejlődés vagy divatváltozás miatt a világpiac nem tart igényt,

f) speciális rendeltetéssel készült a készlet (vagy annak egy résZe) és az ex-

port meghiúsult, .

g) az exportlehetőséget befolyásoló más kereskedelempolitikai intézkedése—

ket hoztak (államközi szerződések, importengedély, vámszabályozások stb.),

h) a devizaárfolyam változik.

Igen hosszadalmas lenne tehát leirni valamennyi variációt, amely a készlet devizaforintban számított értékindexének változását mutatja.

Mint már említettük, a készletből teljesítendő export mérlegelése szempont- jából a készlet devizaforintban számitott értéke döntő jelentőségű; tekintetbe véve, hogy a devizaforintban számított készlet—értéket befolyásoló tényezők kö—

zül a készlet mennyiségen és összetételén kívül az exportár változása a leglénye- gesebb, a készletek értékelése miatt is nélkülözhetetlen a széleskörű felmérésen

alapuló naprakész árdokumentáció.

Az árváltozások hatását az alábbi példán szemléltetjük.

A Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat pamutszövet cikkcsoportjából két cikk árváltozását emeljük ki; az előző év átlagos eladási ára alapján a vállalat mindkét cikk várható exportárat négyzetméterenként 2,20 devizaforintban vette számitásba, az 1961. I. negyedévi tényleges átlagos exportár 2.22 devizaforlnt

volt, az átlagos egységáreltérés'mindössze O,9 százalék. Az árindex a következőt

,,Derby so" ,,Fibrella 70"

Időpont készlet egységár készlet egységár Árindex

(ezer mi) (DR/m!) (ezer m!) (Bit/m!)

1960. évi átlag ... 120 2,20 46 2,20 _.

! _ 1951. március 31. 86 246, 16, 1,98 10533, _

,A KULKERESKEDELMI HSZLE'I'EK MÉRESE 59

Az átlagos egységár nem egészen 1 százalékos változása tehát az átlag ár- index közel 6 százalékos emelkedését okozta és a ,,Derby" esetében 11,8 száza- lékos áremelkedést, a ,,Fibrella" esetében 10 százalékos árcsökkenést takar. A vállalatnak az a törekvése, hogy készletéből a ,,Derby" a ,,Fibrellánál" nagyobb arányban részesedjék, indokoltnak bizonyult. Arra a körülményre, ami a készle—

tek mennyiségi csökkentését indokolta, a későbbiekben még visszatérünk.

.2. A forgási. idő és a forgási sebesség

Az export raktárkészlet vizsgálata során a forgási időből csak nagyon óva—

tosan lehet következtetéseket levonni. A forgási idő kiszámításánál az első kér—

dés, hogy mit tekintsünk forgalomnak: a raktárkészletből eladott áru értékét vagy a kérdéses árucsoport teljes exportját. Ismeretes ugyanis, hogy a külkeres—

kedelmi vállalatok többségénél nem valamennyi áru fut át a külkereskedelmi vállalat raktárán (még számviteli szempontból sem), hanem csupán azok a kész—

letek, amelyeket a vállalat beszerzett, de azokra külföldi exportszerződéssel még nem rendelkezik, értékesítésükre tehát csak későbbi időpontban kerül sor. Az export volumene ennél fogva többszöröse a raktárról történt kivitelnek, a kiszál—

lított áruk túlnyomó részére ugyanis a külkereskedelmi vállalat már a belföldi szerződés megkötésével egyidejűleg külföldi vevőjével is szerződést köt. Már a bevezetőben elmondottuk, hogy az exportforgalom nem teljes egészében készlet—

igényes, a kiszállításra kerülő árucsoportok nagy részét közvetlenül —- az áru elkészültekor —— exportálják; az árucsoportok egy másik részét részben közvet—

lenül, részben raktárról szállítják ki, míg a fennmaradó árucsoportokat teljes egészében raktárra veszik és raktárról exportálják.

A forgási sebesség alakulását az alábbi példán szemléltetjük: A MOGURT Külkereskedelmi Vállalat készletének forgási sebessége 1960-ban a következő—

képpen alakult:

1960. éVi 1960. évi Forgási Árucsoport átlagkéazlet export sebesség

___—___— (MP)

beszerzési áron ( millió forint)

Alkatrész ... 187 41 9 l 60

Gnrázsl'elszerelés ... 1 9 44 155

Tehergépkocsi ... 14: 572 9

Dum por ... _ 9 226 l 4

Autóbusz ... 6 646 3

Összesen 23 5 1 907 44

A vállalat átlagkészlete és a teljes export beszerzési értéke alapján kiszá- mított forgási idő —— 44 nap -— elemzésre nem megfelelő adat. A tehergépkocsi—, a dumper— és az autóbusz-export ugyanis nem készletigényes, az itt mutatkozó készletek csupán mintadarab jellegüek, bár a jelen esetben mintegy 50 százalé—

kuk meghiúsult export következménye. A vállalat feladata itt az, hogy például .a raktárán levő 5 különböző típusú Ikarus autóbuszból legalább kettőt exportál- jon és csak a legkorszerűbbeket tartsa készleten külföldi vásárokon való beé mutatás céljára.

A garázsfelszerelési készlet volumene nem nagy, a lassú forgást az indokolja, hogy e cikkek exportjával a vállalat még csak rövid ideje —— nem egészen ,,2 éve

60 DR. HED!!! GW

-——— foglalkozik, az export felfejlődőben van, ennek előfeltétele azonban, hogy a

törzskészletet kialakítsák.

Az alkatrész—export teljes egészében raktárról bonyolódik; kérdés azonban,

hogy indokolt—e a 160 napos készlet.

Az 1960. december 31-i 199 millió forint értékű alkatrész—zárókészletből 133 millió forint volt az 1960. évi beszerzésből eredő állomány, 45 millió forint értékű—

készlet előző évi beszerzésből adódik, tehát 1 éve nem forog, míg 21 millió forint értékű készlet 2 éve, illetőleg még régebben raktáron tárol. Ez utóbbi állományból le kell vonnunk azoknak az alkatrészeknek értékét, amelyeket a magyar ipar már nem gyárt, de amelyekre vonatkozóan a vállalat a régebben kiszállított jármű—

vek pótalkatrész—szükségletének kielégítése érdekében garanciális kötelezettséget

vállalt külföldi vevőivel szemben. Mint ismeretes, a gépjármű szakmában álta-

lános a. 10 éves garanciavállalás. Ugyanakkor megállapítható, hogy a készlet 13 millió forint értékű olyan árut is tartalmaz, melyre a vállalatnak semmi szük—

sége nincs. Ezek alapján levonhatjuk az alábbi következtetésekot.

a) A külkereskedelmi vállalatoknál az áru vállalati szinten kiszámított for-

gási sebessége elemzésre nem megfelelő mutató.

b) Ha a teljes vállalati készlet forgási sebességét kívánjuk elemezni, akkor"

csak azoknak az árucsoportoknak értékesítési forgalmát vehetjük figyelembe,

amelyekből a vállalat készlettel rendelkezik.

c) Akár az egész exportkészlet, akár az egyes árucsoportok készletének for-

gását elemezzük, célszerű, ha az értékelést nem egyetlen mutatóra alapítjuk, ha—

nem ezen felül megvizsgáljuk, hogy a készlet egyes részeinek: a nehezen érté-,- kesithető, a felesleges és a normálkészletnek tekinthető csoportoknak forgása

hogyan alakul. Ha ezt nem tennénk, a lerakódott árucikkek hatását közömbösí—

tené a kurrens áruk gyors forgása.

A vállalati, illetőleg az árucsoport készlet—összetételének —— ezen belül a—

gyorsan és a lassan forgó részek arányának —— elemzése alapján döntjük el, hogy a teljes export vagy a készletről történt kivitel alapján helyesebb-e a forgási"

sebességet kiszámítani.

A készlet egyes részei forgási sebességének kiszámítása tekintetében az ed- digi gyakorlat alapján a következő módszer látszik célravezetőnek.

A felesleges, illetőleg a nehezen értékesíthető készletcsoportok forgási se—

bességének kiszámításánál —- az előzőkből következően —-— a készletcsoportból' eladott áruk értékét kell figyelembe vennünk. A normálkészletek forgási sebes-

ségének kiszámítása során az árucsoport teljes exportját célszerű alapul venni abban az esetben, ha az árucsoportra az a jellemző, hogy általában raktárkész—

létből értékesítik, ebben az esetben viszont nincs is nagy eltérés a teljes export és a raktárról történt kiszállítás között. Ha az árucsoportra a közvetlen export jellemző, de azért kismértékű (minta—, prototípus—) készlet tartása szükséges, a forgási sebesség mutatója semmitmondó, tehát kiszámításának értelme nincs. A harmadik esetben, ha az árut közvetlenül is és raktárról is exportálják, cél- szerűnek látszik a forgási sebességet mindkét alapon —— a teljes export és a rak—- térről történt kivitel alapján is —— kiszámítani és elemezni.

Az exportkészletek forgási sebességének változását —— mint ismeretes -——— a forgási napok változó állományú indexével mérhetjük.

Az index alkalmazása során azonban számítanunk kell arra, hogy a készlet—4 ben a gyorsan forgó árucsoport javára bekövetkezett arányeltolódás ellensúlyoza—

hatja a lerakódott árucikkek forgásának lassúbbodását. Igaz viszont, hogy maga;

a gyorsabban forgó cikkek javára bekövetkezett arányeltolódás is kedvező jelen——

). KUK—KERESKEDELMI KÉSZLETEK MÉRESE 61

ség, úgy hogy ha itt is kiszámítjuk a felesleges és a nehezen értékesíthető kész- Ietcsoportokra vonatkozó kiegészítő indexeket, elemzésre megfelelő mutatószá—

mokat nyerünk.

ahol

K1 —— a beszámolási időszak átlagkészlete, Ko ——- a bázisidőszak átlagkészlete,

E1 —— a beszámolási időszak exportja ED —— a bázisidőszak exportja,

n — az időszak napjainak száma.

Példánkra —— a MOGURT alkatrész—készletére ——- visszatérve megvizsgáljuk, hogyan alakult a forgási napok indexe 1960. II. félévében az I. félévhez képest.

Az alkatrész—export beszerzési áron az I. félévben 198 millió forint, a II. félév—

ben 221 millió forint volt, az átlagkészlet az I. félévben 175 millió forint, a II. fél- évben 186 millió forint, a forgásinapok indexe:

198 000 000 - 186 000 000

I : -—-—-——————————-————— :: 0,95, azaz 221 000 000 - 175 000 000

a forgás kevéssé gyorsult. Ennek oka többek között, hogy a vállalat a 13 millió fo—

rint értékű használhatatlan készletet feleslegesen tárolta az év folyamán. Ha ezt a II. félévben nem tette volna, az index 0,89 lenne.

3. Az export raktárkészletek elemzésére szolgáló egyéb mutatók

Annak eldöntése érdekében, hogy az export raktárkészlet mennyiben alkal—

mas feladatának betöltésére — a külkereskedelem fejlődésének, az exportter—

vek teljesítésének, illetve túlteljesítésének, az exportszerkezet javításának, a fi—

zetési mérleg kedvező alakulásának elősegítésére —— még számos mutató alaku-;

lását kell megvizsgálnunk. Ezek közül csak a jelentősebbeket ismertetjük.

a) A raktárról kiszállított és a közvetlenül exportált áru exportárának aránya.

Minthogy az export raktárkészlettel szemben támasztott követelmények egyike, hogy megfelelő választékkal rendelkezzék, tehát olyan kifogástalan áru—

kat tartalmazzon, melyek semmiben sem maradnak el a közvetlenül külföldi megrendelésre gyártott áruk minősége és korszerűsége mögött. a raktárkészlet—

ből történt értékesítés exportárának optimális esetben azonosnak kell lennie a közvetlenül exportált azonos áru exportárával. (Nem állhat fenn ez az azonosság, ha a külföldi vevő rendelésére speciális kikészítésű árut szállítanak és a speciális kikészítés költségeit az exportárban érvényesítik.)

, Pk

Ezert, ha ———: 1,

pe

ahol

pk -— a készletből exportált áru exportára devizaforíntban, pe —— a közvetlenül exportált áru exportára devizaforintban, akkor a készlet megfelel a követelményeknek, ha viszont

?

Fk ( 1, akkor a készlet választéka, minősége nem éri el a közvetlen rendelésre

:

62 na. nem ommal—a

gyártott áruk színvonalát, tehát az árveszteséget egybe kell vetni azzal a nyers—,

séggel, amit a készlettartás által lehetővé tett többlet—export eredményezett

A B ) 1 egyenlőtlenség általában nem fordul elő, kivéve ha egyes ése—

tekben gyártási vagy külkereskedelmi hiba történt

A Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat három pamutszövet cikke ese—tám

ez a mutató a következőképpen alakult (th/m- egységáron számítva):

D

r

!) 90"

: —— ::

2'46 091

,

" 6 y 2310

1.98

,,Fibrelln 70": —— : 0.85

2,32 2,10

"Namouc 80": _————-,a ,91 2,30

Ezek szerint a ,,Derby" és a ,,Nansouc" pamutszöveteket érdemes készletben tartani, mert 9 százalékos árcsökkenés még nem jelent olyan hátrányt, amelye;

ne egyenlítene ki az azonnali szállítással, a gyors devizabefolyással járó előny. A.

,,Fibrella" árcsökkenése viszont már 15 százalék, itt a készlettartás már kevéssé indokolt. (A vállalat levonta ebből a megfelelő következtetést: 1961. március 31-én 86 000 m ,,Derby",152 000 m ,,Nansouc" és csak 16 000 m ..Fibrella." tárolt raktárán.)

A külkereskedelmi vállalatoknak azonban az esetek nagy részében nincs módjuk készletüket a kívánatos módon kialakítani, mert az ipari átfutási idő

igen hosszú.

b) Azipari átfutási idő és a tárolási idő aránya.

Az export raktárkészlettel szemben támasztott másik követelmény, hogy át- hidalja a hosszabb ipari átfutási idő (az iparnak adott megrendelés időpontjától

az áru kiszállításának napjáig eltelt idömk) és arövidebb határidőt előíró kül—

földi rendelés közötti ellentmondást. Ha a ráktároZási idö hosszabb az ipar-iát—

futási időnél, kérdés, hogy indokolt-e a készletezés. Itt termésmtesen még más tényezőket is figyelembe kell venni, az ipari kapacitás kihasználását, a folya- matos gyártás és az export idényjellegének viszonyát stb.

c) Alkatrész—normák.

, , A külkereskedelmi vállalatok járművek, gépek, egyes műszerek, berendezé—i sek exportjakor kötelezettséget, vállalnak az alkatrész—utánpótlás biztosítására—.

Ennek érdekében kiszámítják, hogy meghatározott mennyiségű (1, 10 vagy, 100

darab áru meghatározott időszakokban, az üzembehelyezéstől számított 1, 2.*. ,

n. évben) alkatrészenként hány darab utánpótlást igényel. Ezt az ipari átfutási

idő tartamával összevetve, megállapítják a raktáron tartandó alkatrészek meny- nyiségét.

d) A készletezés következtében előállott veszteségek

A külkereskedelmi vállalatok készleteire (egy-két kivételtől eltekintve, pél—

dául a bor) hiánynormákat nem állapítanak meg, így az állag mindennemű értékcsökkenése veszteségként, illetve, ha az árut helyreállítják (repasszálják) költségként jelentkezik Az ilyen jellegű költségeknek és veszteségeknek egybe——

A KÚLKERESKEDELW KESZLET'EK IGÉRESE 63

vetése a készlet értékével az áru jellegétől függően arra enged következtetni, hogy a raktározás körülményei megfelelők—e és, hogy a készletezés rentábilis- nak mondható—e. Az exportkészletből belföldi vállalatoknak átadott áru értéke

—— rendkívüli esetektől eltekintve -—- ebbe a kategóriába tartozik még akkor is, ha ezzel kapcsolatban a külkereskedelmi vállalatot forint értékben kifejezett vesz-

teség nem érte; tekintve azonban, hogy a készletet exportra szánták, a belföldi

átadás egyben devizabevétel elmaradását jelenti. '

e) Az export raktárkészletekre vonatkozóan is célszerű kiszámítani a gazda- ságosság mérésére szolgáló mutatókat. (Nem feladatunk itt ezeket részletezni, ezért csupán utalunk arra, hogy a gazdaságossági mutatókat a készletekre vo—

natkozóan a tervezett exportár alapján lehet kiszámítani.)

A külkereskedelem készleteinek vizsgálatát megnehezíti az a körülmény,.

hogy összehasonlításra hazai viszonylatban úgyszólván nincs lehetőség, tekintve, hogy egy-egy árucsoport exportjával csak egy vállalat foglalkozik.

Értékes segítséget jelentene, ha szakirodalmunk behatóbban foglalkozna a külkereskedelmi exportkészletek nemzetközi összehasonlításával, elsősorban a szocialista és népi demokratikus államok exportkészleteinek egybevetésével.

Kétségtelenül hosszabb előmunkálatot igényel a szervezeti eltérésekből, nyilván-%

tartási különbségekből adódó —— az összehasonlítást zavaró —— tényezők kiküszö—

bölése, azonban ezt bőségesen kárpótolná az a haszon, amit az összevetés a kül—

kereskedelem készletgazdálkodásának további javulásában eredményezne.