Összefoglaló jelentés az 1960. évi európai lakás- és építésstatisztikáról

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

464

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS AZ 1980. ÉVI EURÓPA!LAKÁS- És ÉPíTÉSSTATiSZTlKÁ—RÓL

(Annual Bulletin of Housing and Building Stattstics for Europe 1960.) Geneva 1961. United Nations 54 p.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsá—

gának Lakásépítési Albizottsága ez évben negyedik alkalommal adja. ki változatlan alakban összefoglaló éves jelentését.-.A ki—

advány célja, hogy adatok szolgáltatásá—

val megvilágítsa az európai lakáshelyze- tet és a lakásépítési tevékenységet. A ren—

delkezésre álló adatoktól függően csak—

nem valamennyi európai ország szerepel

az összeállításban. Az összehasonlítás cél—

jából több helyen feltüntetik az Amerikai Egyesült Államok statisztikai adatait is.

Az egyes adatok vagy a legutolsó össze—

írási időszakra, vagy a legutóbbi 11 évre vonatkoznak. (1950—1960.)

A jelentés 16 táblázata a következő címszavakhoz szolgáltat adatokat:

a) demográfiai irányzatok és a lakás—

helyzet,

_ b) ráfordítási tényezők,

c) árak, költségek és lakbérek.

A jelentés függeléke az ENSZ által el—

fogadott hivatalos statisztikai fogalmak magyarázatát adja és feltünteti azt is, ha valamely ország ettől eltér. Értesülünk

arról, hol közlik az ország de jure vagy de facto népességét, mit kell érteni ma- gánháztartás és lakás elnevezéseken, ho—

gyan különböztetik meg az egyes orszá—

gok a városi és falusi területeket, hogyan értelmezik a megkezdett, a kivitelezés alatt álló és befejezett lakásokat, "mi az új wépítkezés, helyreállítás, bővítés vagy átalakítás, mi a' lakószoba meghatározása, Magyarázatot kapunk a bruttó nemzeti termék és állótőke alakulására, a lakás- épitkezésekkel és más építési munkákkal kapcsolatos bruttó állótőke alakulására, megtudjuk, hogy melyik ország milyen forrásból meríti foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatait, továbbá hogyan alakítják ki az egyes országok építési—

anyag árindexeit, miből áll a ráfordítás — kibocsátás indexe.

Az összafoglaló jelentés csupán adat- közlő jellegű. Az európai lakáshelyzet irányzatainak és elveinek vizsgálatával az Európai Gazdasági Bizottság titkárságá—

nak másik kiadványa1 foglalkozik.

(Ism.: Szentes Vidor)

! Lásd az EGB .,1960. évi lakásügyi elvek és irányzatok Európáhan" e. kiadványának ismer—

tetését 461—462. oldalon.

VÁLLALATI TERMELÉKENYSÉGMÉRÉS

(Betriebliehe Produktivitá'tsmeásung) Bemu—

Frankfurt a/Main—Köln, 1960, Ration'alistemnsa -— Kuratorium der Deutschen Wirtscham, G,? p.,

A tanulmány a rajna—wesztfáliai mű—

szaki főiskola racionalizálási kutatóinté—

zetének termelékenységmérési vizsgála—

tait ismerteti, illetve ezek eredménYeit foglalja össze. A vizsgálatok célja olyan

—- vállalati szinten alkalmazható —— ter—

melékenységmérési módszer kialakítása volt, mely műszaki mennyiségek alapján biztositja a ,,teljes" termelékenység mé- rését akár vállalatok közötti összehason lítás, akár egy vállalaton belül végzett dinamikai vizsgálat esetében.

Bevezetésként a tanulmány a ,,teljes"

termelékenység fogalmát elemzi, s ezt a kihozatali mennyiségek és a ráfordítási mennyiségek arányake'nt határozza meg.

A teljes termelékenység a különböző rá- fordítási tényezőknek megfelelően rész—

termelékenységekre oszlik. A tanulmány szerint így külön vizsgálható a gépek, a munka, a szerszámok, az anyag és a for- gótőke termelékenysége További részlete—

zés esetén az egyes rész—termelékenységi mutatók. ún elemi—termelékenységekre bonthatók (például a gépek termelékeny—

ségének mutatója a helyiség, az energia, a géphasználat, a tőke stb. elemi termelé—

kenységeire). (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy e szemlélet alapvetően ellen—

tétes a marxista felfogással, mely a ter—_' melékenység fogalmát csak az emberi munkára vonatkoztatja.) A tanulmány eredményként értékeli, hogy az ismerte- tett módszer nem korlátozódik csupán a munkatermelékenység vizsgálatára, ha'—

nem valamennyi termelési tényezőre ki—

terjed.

A különböző termelékenységi mutatók termékre, üzemrészre a munkafolyama—

tok csoportjára, munkahelyekre és ma—

gukra az egyes munkafolyamatokra is megállapíthatók.

A tanulmány rámutat arra, hogy az ab- szolút számként kifejezett termelékenység önmagában nem ad felvilágosítást a tel-je- si'tményről. Ezért bevezetik a "relatív ter—

me'l'ékenység" fogalmát, amely a tervnek-, kenységnek két adott időpont (esetleg két vállalat) közötti arányát fejezi ki. Azo- nosltermékre és azonos kihozatali mennyi;

ség'ekre vonatkozóan azonban a termelé- kenység alakulását egyedül a ráfordítások változása befolyásolja A továbbiakban ennek megfelelően termelékenységet: min——

dig a .relatív termelékenységet" érti a tanulmány, s ezt a termékek meghatáro—

zott egységére jutó ráfordítások arányai alapján vizsgálja.