Vállalati termelékenységmérés

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

464

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS AZ 1980. ÉVI EURÓPA!LAKÁS- És ÉPíTÉSSTATiSZTlKÁ—RÓL

(Annual Bulletin of Housing and Building Stattstics for Europe 1960.) Geneva 1961. United Nations 54 p.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsá—

gának Lakásépítési Albizottsága ez évben negyedik alkalommal adja. ki változatlan alakban összefoglaló éves jelentését.-.A ki—

advány célja, hogy adatok szolgáltatásá—

val megvilágítsa az európai lakáshelyze- tet és a lakásépítési tevékenységet. A ren—

delkezésre álló adatoktól függően csak—

nem valamennyi európai ország szerepel

az összeállításban. Az összehasonlítás cél—

jából több helyen feltüntetik az Amerikai Egyesült Államok statisztikai adatait is.

Az egyes adatok vagy a legutolsó össze—

írási időszakra, vagy a legutóbbi 11 évre vonatkoznak. (1950—1960.)

A jelentés 16 táblázata a következő címszavakhoz szolgáltat adatokat:

a) demográfiai irányzatok és a lakás—

helyzet,

_ b) ráfordítási tényezők,

c) árak, költségek és lakbérek.

A jelentés függeléke az ENSZ által el—

fogadott hivatalos statisztikai fogalmak magyarázatát adja és feltünteti azt is, ha valamely ország ettől eltér. Értesülünk

arról, hol közlik az ország de jure vagy de facto népességét, mit kell érteni ma- gánháztartás és lakás elnevezéseken, ho—

gyan különböztetik meg az egyes orszá—

gok a városi és falusi területeket, hogyan értelmezik a megkezdett, a kivitelezés alatt álló és befejezett lakásokat, "mi az új wépítkezés, helyreállítás, bővítés vagy átalakítás, mi a' lakószoba meghatározása, Magyarázatot kapunk a bruttó nemzeti termék és állótőke alakulására, a lakás- épitkezésekkel és más építési munkákkal kapcsolatos bruttó állótőke alakulására, megtudjuk, hogy melyik ország milyen forrásból meríti foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatait, továbbá hogyan alakítják ki az egyes országok építési—

anyag árindexeit, miből áll a ráfordítás — kibocsátás indexe.

Az összafoglaló jelentés csupán adat- közlő jellegű. Az európai lakáshelyzet irányzatainak és elveinek vizsgálatával az Európai Gazdasági Bizottság titkárságá—

nak másik kiadványa1 foglalkozik.

(Ism.: Szentes Vidor)

! Lásd az EGB .,1960. évi lakásügyi elvek és irányzatok Európáhan" e. kiadványának ismer—

tetését 461—462. oldalon.

VÁLLALATI TERMELÉKENYSÉGMÉRÉS

(Betriebliehe Produktivitá'tsmeásung) Bemu—

Frankfurt a/Main—Köln, 1960, Ration'alistemnsa -— Kuratorium der Deutschen Wirtscham, G,? p.,

A tanulmány a rajna—wesztfáliai mű—

szaki főiskola racionalizálási kutatóinté—

zetének termelékenységmérési vizsgála—

tait ismerteti, illetve ezek eredménYeit foglalja össze. A vizsgálatok célja olyan

—- vállalati szinten alkalmazható —— ter—

melékenységmérési módszer kialakítása volt, mely műszaki mennyiségek alapján biztositja a ,,teljes" termelékenység mé- rését akár vállalatok közötti összehason lítás, akár egy vállalaton belül végzett dinamikai vizsgálat esetében.

Bevezetésként a tanulmány a ,,teljes"

termelékenység fogalmát elemzi, s ezt a kihozatali mennyiségek és a ráfordítási mennyiségek arányake'nt határozza meg.

A teljes termelékenység a különböző rá- fordítási tényezőknek megfelelően rész—

termelékenységekre oszlik. A tanulmány szerint így külön vizsgálható a gépek, a munka, a szerszámok, az anyag és a for- gótőke termelékenysége További részlete—

zés esetén az egyes rész—termelékenységi mutatók. ún elemi—termelékenységekre bonthatók (például a gépek termelékeny—

ségének mutatója a helyiség, az energia, a géphasználat, a tőke stb. elemi termelé—

kenységeire). (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy e szemlélet alapvetően ellen—

tétes a marxista felfogással, mely a ter—_' melékenység fogalmát csak az emberi munkára vonatkoztatja.) A tanulmány eredményként értékeli, hogy az ismertetett módszer nem korlátozódik csupán a munkatermelékenység vizsgálatára, ha'—

nem valamennyi termelési tényezőre ki—

terjed.

A különböző termelékenységi mutatók termékre, üzemrészre a munkafolyama—

tok csoportjára, munkahelyekre és ma—

gukra az egyes munkafolyamatokra is megállapíthatók.

A tanulmány rámutat arra, hogy az ab- szolút számként kifejezett termelékenység önmagában nem ad felvilágosítást a tel-je- si'tményről. Ezért bevezetik a "relatív ter—

me'l'ékenység" fogalmát, amely a tervnek-, kenységnek két adott időpont (esetleg két vállalat) közötti arányát fejezi ki. Azo- nosltermékre és azonos kihozatali mennyi;

ség'ekre vonatkozóan azonban a termelé- kenység alakulását egyedül a ráfordítások változása befolyásolja A továbbiakban ennek megfelelően termelékenységet: min——

dig a .relatív termelékenységet" érti a tanulmány, s ezt a termékek meghatáro—

zott egységére jutó ráfordítások arányai alapján vizsgálja.

(2)

:

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

465

.A termelékenység —, _korábbiakban ismertetett —- definíciójának megfelelően a mutatókat tiszta mennyiségi arányole képezik, majd matrii: formában állítják

össze. A rmennyiségben kifejezett ráfordí- tási tényezőket összesítéskor standardizált költségekkel súlyozzák. A mennyiséggel arányos értékek alkalmazását tartják az egyetlen lehetséges és helyes útnak ah—

hoz, hogy a ráfordítási tényezők külön- böző súlyát megfelelőképpen vegyék fi—

gyelembe a termelékenység—számításnál.

A számításokhoz szükséges alapadato—

kat minél kisebb külön munkaráfordí—

tással kívánják előteremteni, s ezért a ter—

melékenységmérés- módszerét is a vállala- tok nagy részénél alkalmazott pótlékoló kalkuláció rendszeréhez hasonlóan építik fel. Az egyes rész-termelékenységi muta—

tók képzésénél az alábbi tényezőket ve—

szik figyelembe:

A munkatermelékenység megállapításá- nál a munka—ráfordítást (E A) az EA : : CL - Teff'GZ összefüggés alapján ha—

tározzák meg, ahol

CL — a bércsoportonként megállapított standard-bér,

Te" —— az egységre j'utó tényleges idő- ráfordítás,

CZ —— pedig a több gép kezelése esetén alkalmazható korrekciós tényező.

A gépi termelékenység mutatóját a kö- vetkező elemi—termelékenységi mutatók—

bóI építik fel:

1. A helyiség—ráfordítás mutatója, mely a munkahely nettó területének, a járulé—

kos területek tényezőjének, a termékre ténylegesen ráfordított időnek és az ún, standard helyiség—költségeknek a Változá—

sát fejezi ki. (Utóbbi tényezőben az épü—

letek karbantartásának, takarításának, fűtésének, világításának stb. költségei, il- letőleg a velük kapcsolatos leírások, adók, biztosítási díjak stb. szerepelnek.)

2. Az energiaráfordítás mutatója, melyet energiafajtánként határoznak meg: pél—

dául a villamosenergiánál a gépek telje—

sítőképességének, az időbeli és a_teljesít—

ménnyel arányos kihasználási foknak és 'egy kWó villamosenergia standard-költsé—

gének figyelembevételével.

3. A géphasználat ráfordításainak (E N) mutatóját a következő összefüggés alapján

számítják: '

1

E ——————0 T

.N . d ,) B eff

ahol:

d —— a gép években kifejezett élettar—

táma,

,,,,,,

TCB — a gép utánpótlási ára,

Taff — az egységre ténylegesen felhasz- nált idő.

, 4. A tőke-ráfordítás mutatója, melynél a ténylegesen termelóberendezésekbe fekte—

tett tőke standard—kamatlábát, a standard utánpótlási árat, a standard kihasználási időt és az egységre ténylegesen felhasz- nált időt veszik tényezőként figyelembe.

5. Az egyéb —— gépi —— ráfordítások mu—

tatója, mely többek között a segéd— és üzemanyagok, vállalaton belüli szállítás, üzemvezetés, bérpótlékok stb. változásait fejezi ki. Ezeket az alkalmazott kalkulá—

ciós módszernek megfelelően különböző vetítési alapok figyelembevételével oszt'—

ják fel a termékek, illetve a munkahelyek között.

A szerszám—ráfordítás mutatóját általá—

ban külön számítják a forgácsoló és a for- gácsmentesen működő szerszámokra. Pél—

dául a forgácsmentes szerszámoknál a kö- vetkező összefüggést használják fel:

Wa % W,— _;— W,,

kg

EW:

ahol:

EW —— a szerszám—ráfordítást,

Wa —— az új szerszám standard beszer—

zési, illetve előállítási árát,

Wl- —— az üzemképesség fenntartásának költségeit,

W,, — az elhasznált szerszám standard—

hulladékértékét,

S —- pedig a szerszám élettartamát vagy darabszámát jelenti.

Az összes munkafolyamat munka—, gép—

és szerszám—ráfordításai adják együttesen a termék megmunkálási költségeit. A tér—

mék összes ráfordításának meghatározásá—

hoz ezek összegét növelik még az anyag;, illetve forgótőke—ráfordításokkal is.

E két utóbbi mutató meghatározása a következőképpen történik. Az anyag—rá- fordítás megállapításánál a különböző anyagok felhasznált mennyiségét —— hosz- szabb idősZak átlagáraiból kialakított —.- standard anyagárakkal mérlegelik. A for—

gótőke ráfordítás (EU) mutatóját a követ- kező összefüggés alapján ahatározzák meg:

ahol: _ ,,

EMm —— az anyagiáfordítást

_Ev ——- a megmunkálási költségeket (összetevői a munka—, gép- és szerszám—ráfordítások),

(3)

466

Z —- a standard-kamatlábat,

—— pedig a termék gyártási átfutási idejét jelenti.

A tanulmány részletes példán keresz- tül ismerteti a fenti számítások gyakorlati végrehajtását, az eredmények matrixok— — ban történő összefoglalását és az ezek vizsgálata alapján levonható következteté—

seket. Szerzők szerint az ismertetett mód—

szer segítségével nagy részletességgel (ter- mékig, munkahelyig, munkafolyamatig lemenően) elemezhetők a termelékenység alakulására ható tényezők, s meghatároz- hatók a termelékenység növelésének tar- talékai.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

*

BRAGINSZKIJ, d.—— KARPUHIN, D.:

GAZDASÁGSTATISZTIKAI ELEMZÉSI MÓD- SZEREK FELHASZNÁLÁSA TÁVLATI MUNKA-

TERMELÉKENYSÉGI SZÁMITÁSOKHOZ

(Iszpol'zovanle ékonomiko—sztatiszticseszkih metodov anallza dija raszcsetov roszta proizvo- dltel'noszti truda na perszpektiva.) —- Planovoe

Hozjajsztvo, 1961. 8. sz. 52—59. p.

A munkatermele'kenység tervezésének fő módszere jelenleg a termékegységre jutó munkaráfordítás változásának mü—

szaki-gazdasági módszerrel történő meg—

határozása.

A folyamatos tervezés feltételei között, amikor a folyó tervek összeállításával egyidőben ki kell dolgozni a népgazdaság fejlesztésének következő évre vonatkozó legfontosabb mutatóit, mélyrehatóan ta- nulmányozni kell azokat a tényezőket,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELD

amelyek hatással lesznek a munkaterme—

lékenység növekedésére az elkövetkező években.

Természetesen nehéz évekre előre ter- vezni oly módon, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék azokat a technikai és technológiai változásokat, amelyek azel—

következő időszakban a termelésben heve-*a, zetésre kerülnek. Ennek ellenére minden

iparágban több évre előre meg kell hatá—' rend a munkatermelékenység emelésének ütemét,

A feladat megoldásában jelentős segítsé- get nyújt a munkatermelékenység gazda- ságStatisztikai módszerrel történő elem—

zése, Ez a módszer a munkaterme'lékeny—

ség növekedését az energia- és villamos—

energia—ellátottsággal összefüggésben vizs-*

gálja.

A munkatermelékenységi terv megala—

pőzása szempontjából nagy jelentőségű a munkatermelékenység és munkabérek nö- vekedési ütemének párhuzamos vizsgálata.

A munkatermelékenység növekedésének igen fontos feltétele a villamosenergia széleskörű alkalmazása az összes termelő folyamatokban. Az elektromosenergia al- kalmazása megteremti a korszerű techno—

lógiai és kémiai folyamatok bevezetésének feltételeit.

Azt mondhatjuk, hogy a munkatermelé—

kenység növekedése szorosan összefügg az élőmunka energiaellátottságával (villa—

mos-kémiai)._ Ennek ellenére nincsenek meg a szükséges statisztikai idősorok; Ezt a hiányt rövid időn belül pótolni kell. Ta- nulmányozni kell az energiaellátottsiág és munkatermelékenység közötti összefüggést az alábbi módon.

1. tábla Az energiaellátottság és a munkatermelékenység növekedése a szovjet iparban

Megnevezés 1928 1940 1950 __Á 1955 1956 1957 1958 1959 mao

A munka. elektromosenergiaval '

*való ellátottsága .* ... 2 8 12 * 18 19 20 21 , 255 235 Amunka termelékenysége ... 1,2 4,2 5,8_ 8,4v ' 9,0 9.5 10,0 10,9 11.44 A kétindez közötti arány (2 : 1) 0,60 (M$ 0,48 _ 0,47 0,47 0,48 0,47 349 ? 047

A különböző iparágakban természetesen

mások az összefüggések a termelékenység emelkedése és az energiaellátottság között.

A szerzők a cikkben a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok adatai alap- , ján erre vonatkozó elemzéseket is végez-

nek. _

A munkatermelék'enység lehetséges nö-

vekedésének meghatározásához össze kell hangolni a termelékenység növekedési ütemét, a munka eszköz-ellátottságának növekedési, ütemével, a, tervidősza—k fejlé—

dési színvőnalának megfelelően. Ehhe , számba kell venni az összes éllóalapokat, — figyelembe véve azok minőségi összetéte—

lét, korszerűségét is. —