S I M O R A N D R Á S
M É G E G Y C S Ú F R O N T Á S
Mikor bátor szavakba kezdek, egy öregember mozdul bennem, és mialatt én szitkozódom, ő bocsánatot kér ijedten.
Bűnt megbocsát, csak őt ne bántsák, szivemet a haragtól ója,
vén teste évezredes gettó, s benne ő — egyetlen lakója.
Hallom a messzi jövendőből üzenetét bátor szavaknak — de ő mindig megriad bennem, s legszebb szavaim elszaladnak.
N A P N E S Ü S S F E L
Zápor záporozz ha rossz idő van a repülő nem lát nap ne süss fel zavarja a lövészt a napfény
süttetem magam a nappal eszem és iszom
örülök a jó időnek zavar a zápor
hazudnék ha azt mondanám keserűbb számban az étel vagy kevésbé esik jól a napfény mert nekik nem jut étel
mert nekik nem jut napfény
csak az eszem tudja mit higgyen
áruló lesz a bőröm áruló lesz az ínyem eszem az ő ételüket az ő halálukkal napozom de közben
égő földjük idevilágít meghal valaki
nem én a másik
őt árulom el ha nem lépek Ázsia telébe Európa nyarából nap ne süss fel
záporozz zápor