C SUKÁS I STVÁN
Ha nem játszol
Ha nem játszol mindig velem, szeretetből elégtelen,
ha megbukunk szeretetből, még az örök ég is megdől!
Komor képpel álldogálok, az utca is lövészárok, autó durrog s a villamos csörömpölve megrohamoz.
Kést ránt az ág, és a bokor nagy szájában farkasfogsor, a szelíd fű tűként szurkál, tőrbe lépek vakondluknál.
Lehull rólam páncélingem, hogyha már nem szeretsz engem, nélküled védtelen vagyok, egy csepp vízben megfulladok.
Szeress tehát s játsszál velem, s ölünkbe hull a végtelen, s nem izgat már a halálom, az egész úgyis csak álom.