A TERMELÓSZOVETKEZETI GAZDÁLKODÁS FEJLÓDESÉNEK NÉHÁNY JELLEMZÓJE
MOLNÁR ISTVÁN — SZABÓNÉ MEDGYESI ÉVA
A mezőgazdasági termelés felszabadulás utáni fejlődésének java része az el- múlt évtizedben. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdulásával követ—
kezett be. Egyenletesebb lett és meggyorsult a termelés növekedése: a második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés 1,5, a harmadikban és a negye—
dikben együttesen 3.7 százalékkal növekedett évente. A nagyüzemek -— különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek -— termelése az 1961 és 1975 között eltelt három tervidőszakban az átlagosnál gyorsabban nőtt. Az egyes tervidőszakokban a növekedési ütem 7.1. 5.2 és 4,7 százalék volt, tizenöt év alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mezőgazdasági termelése közel két és félszeresére növeke- dett.
A szövetkezeti gazdaságok földterülete 15 év alatt mindössze 10 százalékkal bővült, a munkaképes korú foglalkoztatottak létszáma körülbelül ugyanennyivel csökkent, és mintegy egymillió helyett napjainkban már csak 800 000 családban van termelőszövetkezeti dolgozó. illetve innen nyugdíjba vonult termelőszövetkezeti tag.
A mezőgazdaság egészét meghaladó növekedési ütem hátterében jellegzetesen intenziv gazdasági fejlődés húzódik meg. A mezőgazdasági termelés területi és élő—
munka—termelékenysége a szövetkezeti gazdaságokban a három tervidőszakban szinte évről évre növekedett.
A GAZDASÁGI N'O'VEKEDÉS iELLEGZETESSÉGEl
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek teljes vállalati tevékenysége soknétűbe bé, színesebbé vált, a mezőgazdasági termelés mellett ipari, építőipari. kereske- delmi és közlekedési tevékenységek is kialakultak: a másodiktervidőszakban a teljes termelőtevékenységet tükröző, változatlan áron számított bruttó termelési ér- ték 6—8 százalékát szolgáltatta más népgazdasági ágakba tartozó tevékenység. A következő időszakban, elsősorban 1968 után ez az arány fokozatosan növekedett, és 1970-ben meghaladta a 24 százalékot. Ezt követően csak némileg csökkent a profilidegen tevékenység aránya, 1971 és 1975 között is 23 százalék körül alakult.
A vállalati össztevékenység — változatlan áron számítva — megközelítően évi 8 szá- zalékkal növekedett, 15 év alatt megháromszorozódott.
A termelőszövetkezetek gazdasági fejlődése az iparosodás jegyében ment vég—
be. Anyagfelhasználásuk 1961 és 1975 között a termelési értéket meghaladóan több mint háromszorosára növekedett. A ráfordításokban itt is egyre nagyobb szerep—
hez jutottak az ipari anyagok, az állami gazdaságok igen magas, több mint két—
1208 MOLNÁR lSTVAN — SZABÓNÉ MEDGYESI EVA
harmados ipari anyagfelhasználási arányát az utóbbi években már megközelítette a termelőszövetkezeti közös gazdaságok költségszerkezete. A termelő felhasználás anyagszükségletének többségét jelenleg más népgazdasági ágakban. főként az iparban termelik meg.
A nagyüzemi termelés térhódítása új termelési eljárásokat, anyagokat. gépe—
ket. illetve a már korábban is ismert termelési eszközök fokozott felhasználását kö-
vetelte meg. *
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodását is a mezőgazdaság egé—
szének sajátosságai jellemzik. A változások ebben a szektorban —- elsősorban (:
gazdasági—társadalmi átalakulás szervezeti okai miatt. majd a megszilárdulás ide-
jének gazdálkodási körülményei következtében — sokkal dinamikusabbak voltak.
mint a mezőgazdaság egészében.
1975-ben például a szövetkezetek egyharmada már valamilyen eredményesen működő termelési rendszerhez tartozott, amelyekben a termelési eredmények. de a ráfordítások is meghaladták a hagyományos termelését.
A K'OZGAZDASÁGI KÖRNYEZET VÁLTOZÁSA
A szövetkezeti termelés teljesebb kibontakozását számos gazdasági intézke- dés segítette. Valamennyi közös ágból eredt, a Magyar Szocialista Munkáspárt lX.
kongresszusán meghatározott agrárpolitikai elveken alapult, és a vállalatszerű gazdálkodás feltételeit törekedett megvalósitani. Az intézkedések eredményeként 1968—tól a termelőszövetkezeti gazdálkodásban új szakaszról. a megszilárdulást kö—
vető gyors ütemű fejlődésről beszélhetünk.
A termelői árakat olyan mértékben emelték, hogy az fedezetet nyújtott az amor- tizációs költségek elszámolására. és lehetővé tette a munkabérek és munkadíjak költségként történő figyelembevételét, valamint annak — az üzemek terveitől füg- gően előirányzott mértékű — garantált. évközi kifizetését is. A közvetlen tervutasí- tásokat a termelési szerződések rendszere váltotta fel, megszüntették a tevékeny- ségi kör bővítését korlátozó jogszabályokat. a fejlesztés anyagi lehetőségei a ter- melőszövetkezeti gazdaságokban képződtek, felhasználásukról a termelők saját be- látásuk szerint dönthettek. Általánossá vált a szövetkezetekben is a népgazdaság egyéb ágaiban kialakult értéki mutatók (munkabér. nyereség. veszteség) haszná- lata, a nyereségérdekeltség elve érvényesült, a hitel is bevonult a szabályozás esz-
köztárába.
A szövetkezeti gazdaságok fejlődése a megszilárdulási szakaszban egyenetlen volt. Ennek okait abban az időszakban sokan abban látták. hogy a megalakulás—
kor tulajdonképpen kisüzemi módon gazdálkodó. nagy földterületű gazdaságok nem azonos anyagi lehetőségekkel indultak. Nem volt azonos a földterület össze- tétele, termőképessége, a munkaerő-ellátottság. és különböző mértékben rendel- keztek az 1960-as évek elején a gazdaságok eszközökkel, gépekkel. épületekkel is. Mindezek nyomán már az első években éles jövedelemkülönbsége'k keletkeztek.
Az egyenlőtlenségek közül a lehetségesek megszüntetése állandó feladata volt a mindenkori gazdaságpolitikának. Ezt a feladatot azonban maradéktalanul nem sikerült végrehajtani.
Már 1964—ben, tehát a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő három év elteltével így jellemezte az akkor működő 3413 termelőszövetkezetet a Központi Statisztikai Hivatal egyik jelentése: ,,1962 óta körülbelül 630 termelőszövetkezet—
ben gyakorlatilag nem bővült a termelés és az árutermelés, csökkent a felhalmozás és a tagok jövedelme. További 522 üzemben jelentéktelen mértékű, az átlag alatt
A TERMELÖSZCVETKEZETI GAZDÁLKODÁS 1209
maradó volt a fejlődés."1 Nyilvánvaló. hogy sok gazdaságban gyors, az átlagosat felülmúló eredmények születtek, hiszen a gazdaságok harmadrésze elmaradt a töb-
biektől.
A vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek megteremtésével az egyenlőtlen adott- ságok kiegyenlítésére is törekedtek. lgy például 1966—ban a gazdaságok felmér- hető lehetőségeihez viszonyítva nagymértékben differenciált hitelrendezést hajtottak végre.
A hitelrendezés során mintegy 13 milliárd forint tartozást töröltek. Ez az adott év nettó termelését mintegy 50 százalékkal múlta felül, és körülbelül az akkori álló- vagyon felét jelentette. Az elmaradó gazdaságokat ezenfelül különböző formában támogatták is.
Az egyenlőtlen fejlődés azonban a gazdasági reformot követő időszakban sem szűnt meg, sőt a felgyorsult fejlődés a gazdálkodásban korábban is meglevő szín- vonalkülönbs'égeket tovább fokozta. A szövetkezeti gazdaságok átlagára érvényes, igen jelentős fejlődés mellett a szövetkezetek egy részében. a termelés növekedése alacsony volt, a jövedelem megrekedt. Ugyanakkor a legjobban gazdálkodó szö—
vetkezetek termelési eredményei felülmúlták az állami gazdaságok egyes ágazatok- ban kiemelkedően magas hozamait.
A szabályozórendszert az ebből adódó feszültségek miatt többször is változ—
tatni kellett. Egyre nyilvánvalóbbá vált. hogy a gazdaságok szerkezetében, a ha- tékonyság különbözőségében kell keresni a differenciálódás alapvető okait, és ezek a tényezők meglehetősen állandó jellegűek, hatásuk tartós. Bebizonyosodott az is, hogy a népgazdaság általános célkitűzéseinek sokkal inkább megfelel az úgynevezett ,,já gazdaságok" átlagosat meghaladó fejlődési üteme, mert itt a rá—
fordítások gazdaságosabbak, nagyobb a hozamuk. Az 1968-at követő időszakban a differenciáltság társadalmilag káros következményeinek, elsősorban a kereseti színvonal egyenlőtlenségeinek mérséklése vált a gazdaságirányítás és a támoga- tási rendszer egyik fontos célkitűzésévé is.
AZ ÁGAZATI FEJ LÖDÉS
A továbbiakban megkíséreljük a termelőszövetkezetek gazdasági fejlődésé- nek, a fejlődés differenciáltságának néhány tényét és mértékét bemutatni. A ter- melőszövetkezetek csoportosított adatainak elemzésével felvázolunk lényegesnek bizonyuló hatótényezőket, és a további fejlődés valószínű útjáról is kifejtjük véle- ményünket.
1968—at követően a termelőszövetkezeti gazdaságok termelését, gazdálkodását ábrázoló pénzügyi és termelési mutatószámok gyors ütemű fejlődésről tanúskod-
nak.
Az eredményjavulás, még inkább a fontosabb ágazatok termelésének növe- kedése korántsem volt egyenletes. Az eszközök, az árbevétel és egyes termékek (például búza. kukorica, baromfi. tojás) termelése megkétszereződött. A zöldség—
és gyümölcstermelésben. a sertéshús. még inkább a marhahús és a tej termelésé—
ben viszont mérsékeltebbek az eredmények. Utóbbi termékekhez hasonlóan ala—
kulnak a termelés jövedelmezőségének indexei is. A termelést elősegítő preferen- ciák összege mintegy 57 százalékkal nőtt. a gazdaságok költségvetési és egyéb be—
fizetései viszont háromszorosan haladták meg 1975—ben az 1968. évi befizetések szín—
vonalát.
* Az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodása, 1961—1964. Központi Stu- tisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 22. old.
1210 MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNE MEDGYESI ÉVA
1. tábla
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek néhány termelési és jövedelmi adata 1968. 1975. Az 1975.
Megnevezés évi az 1968.
(mértékegység) "m'—*— """"""""" évi szóza- évben lékóbon
Halmozatlan termelési érték (milliárd forint) . 35,0 86,8 248 Árbevétel (milliárd forint). . . . . . . 443; 97,9 221
Ebből nem alaptevékenységből . . . 9.3 33.7 362 Termelési költség (milliárd forint). . . . . 46,1 94,1 204 Nyereségegyenleg (milliárd forint). . . Só 9,8 115
Bruttó jövedelem (milliárd forint). . 22,2 28,8 129
Részesedés (munkabér, munkadíj, kiegészitő ré—
szesedés) (milliárd forint). . . . . . . 16,0 2019 131 Állóeszközérték (milliárd forint) , . . . 46,1 116.8 253 .Állami támogatás (milliárd forint) . . . 4.8 7,6 157
Adók (milliárd forint) . . . . . . . . . 3,7 11,1 301
Búzatermés (ezer tonna) . . . . . . . . 2348 3261 139
Kukoricatermés (ezer tonna) . . . . . . 1546 4210 272
Gyümölcstermés (ezer tonna) . . . . . . 140 323 231
Zöldségtermés (ezer tonna). . . . 1082 814 75
Szarvasmarha élősúlytermelés (ezer tonna) . 174 194 112
Tejtermelés (millió liter) . . . . . . . 717 772 108
Sertés élősúlytermeiés (ezer tonna) . . . . 206 264 128 Baromfi élősúlytermelés (ezer tonna) . . . . 66 175 266 Tojástermelés (millió darab) . . .
356 764 215
Az 1. tábla adataival mindössze azt kívántuk érzékeltetni. hogy a szövetkezeti szektor egészének gazdasági növekedése is differenciáltan zajlott le. Ebből követ- kezően megváltozott hét év alatt a termelés szerkezete, a hatékonyság pedig a pénzügyi eredmények tükrében kedvezőtlenebbé vált. Az egyes gazdaságok eseté- ben az egyenlőtlen ágazati és hatékonysági változások fokozott mértékben érvé-
nyesültek.
A DlFFERENClÁLTSÁG ÉS A TERMÖFÖLD MlNÖSÉGE
A gazdasági növekedés lehetősége 1968 után a jobb földekkel rendelkező termelőszövetkezetekben kedvezőbb volt, mint a gyenge termő—képességű földön, kedvezőtlen domborzati viszonyok között működő gazdaságokban. A vállalatszerű gazdálkodás feltételeit az áremelések az első csoport gazdaságaiban jobban biz—
tosították. mint a többiekben. A jobb földeken azonos ráfordítás mellett magasab—
bak a hozamok a hatékonyság itt kedvezőbb. főként a nyereség nagyobb. A gyor- sabb gazdasági növekedés lehetősége ebből következően is adott, és ilyen módja közgazdasági értelemben is előnyösnek itélhető. Az azonos termelői árszínvonal, amely a közepes földminőségű gazdaságok részére még biztosit jövedelmet, a gyenge termőképességű földeken már veszteséges. vagy alig jövedelmező gazdála kodást tesz csak lehetővé. Ennek szükségszerű velejárója a gazdálkodás szövetke- zeti jellegéből következően az is, hogy a szövetkezeti tagoknak. akik egyben tulaj- donosok és dolgozók is, a kedvezőtlen pénzügyi helyzet következményeit vállalniok kell. A vállalatszerű gazdálkodás szemszögéből mindennek kettős hatása van. Nye- reség hiányában nem képződik elegendő fejlesztési eszköz, másrészt pedig a to- gok alacsonyabb bérszinvonala és év végi részesedése a ,.fedezete' a jövedelem- hiánynak.
A TERMELÖSZÖVETKEZET! GAZDALKODAS 1211
Az irányítási rendszer eleve számolt a mezőgazdasági termelői árak adott szín- vonala mellett előálló helyzettel, a gazdasági fejlődés. még inkább a jövedelem színvonalkülönbségének tényével. Annak azonban elsősorban nem kívánatos tár-_
sadalmi hatását igyekezett megszüntetni. A támogatások különböző formái ezt a célt jól szolgálták, a kereseti szívonal különbsége ma kisebb, mint a különböző
töldminőségű gazdaságok csoportjaiban a korábbi években volt.
A hatékonyság szempontjából kritikus földminőség határa elég nehezen hatá- rozható meg. Ennek oka többek között az is, hogy a meglehetősen nagy területű termelőszövetkezetek földje nem azonos minőségű, ugyanazon gazdaság is ren- delkezik silányabb és termékenyebb földekkel. A támogatások odaítélésénél a gazdasági gyakorlatban is a termőterület, illetőleg a szántóterület aranykorona értéke2 szolgál mércéül. Többféle számítás alapján e mutatószám 14 aranykoronás értéke alatt az átlagos termelői árszínvonal nem nyújt fedezetet a termelési költsé- gekre, ezért a gazdaságok e csoportjában mindenképpen szükségesnek ítélt a me- zőgazdasági termelés megkülönböztetett támogatása. E határ alatt 1975-ben 540 gazdaság. (: termelőszövetkezetek mintegy harmadrésze volt. Arányuk az előző idő-
szakokban is hasonló volt.
Az ide tartozó gazdaságok termelésének jövedelemviszonyait egy 1971—ből származó önköltségszámítási adatsorra! lehet a legjobban érzékeltetni. Ezek sze—
rint a termelés volumene szempontjából döntő fontosságú búza- és 'kukoricater- melésben a támogatási határ megszabta földminőség alatt az átlagos felét, két—
harmadát éri el a nettó jövedelem a búzatermelésben, veszteséges a kukoricater—
melés. A termelési ráfordítások ugyanis a jó és a gyenge földű gazdaságokban megközelítően azonosak, az átlagtermés azonban az utóbbiakban csak mint—
egy 75—80 százaléka az országos átlagnak. Ez a jövedelmi reláció. a többi növény esetében is (némi módosulással) érvényesül, egyben indokolja a támogatás szük- ségességét is.
Amint említettük. a társadalmi igazságtételre a támogatási rendszer vállalko—
zott. Hét év alatt lényegesen csökkent a különbség a jó, illetve a gyenge földű gazdaságokban dolgozók keresete között. 1968-ban a támogatási határ alatt (14 aranykorona) elhelyezkedő termelőszövetkezetek 75 forint napi keresetet, a leg- jobb földön (30 aranykorona felett) gazdálkodó 142 termelőszövetkezet 97 forintot biztosított. Az országos átlaghoz mérten 89 százalékos volt a kereset a gyenge föl- olű. 116 százalékos a jó földű gazdaságok átlagában. 1975-re ugyanezen csopor- tokban — a kereset színvonalának lényeges növekedésével egyidőben -— 84 forint—
ról 130 forintra nőtt egy tízórás munkanap értéke, 94 és 110 százalék (122 és 143 forint) volt a földminőség ugyanezen csoportjaiban a napi átlagos kereset. Nem egyenlítődött ki ugyanezen idő alatt viszont a nyereség. a bruttó jövedelem. a fej—
lesztési alap területegységre és dolgozókra számított értéke. hanem növekedett a különbség a gyenge és a jó földű gazdaságok között. Az előző mutatószámok érté- kei hét év, alatt az átlagoshoz viszonyítva csökkentek a gyenge gazdaságokban, lényegesen nagyobb mértékben növekedtek a jókban. (Lásd a 2. táblát.)
A földminőség különbséget tevő hatása azonban a korszerű gazdálkodás kö- rülményei között veszít jelentőségéből. Mindez nem úgy következik be, hogy a kü- lönbözeti földjáradék hatása csökken. hanem a sokrétűbb'é váló gazdálkodás le- hetőséget nyújt olyan ágazattársításra, amely fékezi a kedvezőtlen adottságok ha- tását, és a földterülettől független termelés javítja a jövedelmezőséget. Mindenek—
előtt az úgynevezett kiegészítő tevékenység ilyen. hiszen abban a jövedelmezőség
? A földkataszter kialakításakor számított, abban nyilvántartott. annak készítése idején — a múlt szá- zad végén — érvényesülő jövedelmezőségi mUtató.
1212 MOLNÁR ISTVÁN —- SZABÓNÉ MEDGYESI EVA
a ráfordításokhoz mérten többszöröse a mezőgazdasági termelésnek. Hasonlóan
előnyös néhány állattenyésztési ág. például a baromfitenyésztés fejlesztése is. de
a gyenge földű gazdaságokban is kedvező lehet a szőlő- és gyümölcstermelés jö-vedelme, átlagos hozama. Az ágazattórsitós, pontosabban a szelektív ágazatfej-
lesztés ezért igen alkalmas módja a földminőség okozta gazdasági hátrányok ki- egyenlítésének. Ennek természetesen nélkülözhetetlen feltétele a szakképzett, jó szervezőképességű. a kockázatvállalásra hajlandó termelőszövetkezeti vezetés.2. tábla
A gyenge és a jó iőldű gazdaságok jövedelmi viszonyainak változása
1968-ban _ 1975—ben
egy hektár termőterület kataszteri tiszta jövedelme
Megnevezés aranykoronában
14-nél 30-nc'tl ,. ill-nél 30-nál _
kevesebb több osszesen kevesebb több összesen
Gazdaságok száma . . . . 946 142 2840 540 85 1598
Egy munkanapra jutó kereset
(forint) . . . . . . . 75 97 84 122 143 130
Az összes gazdaság százalékában
Egy munkanapra jutó kereset 89 116 100 94 110 100
Egy foglalkoztatottra jutó
átlagkereset . . . . ., 84 124 100 91 110 100
fejlesztési alap . . . . 84 119 100 75 126 100
Egy hektárra jutó
bruttó jövedelem . . . . 77 159 100 81 152 100
nyereség . . . 80 153 100 70 168 100
A gazdaságok részben éltek is az ilyen jellegű fejlesztés lehető—ségével. Már az 1. tábla adatai is érzékeltetik. hogy korántsem volt azonos a különböző ágazatok fejlődésének üteme. A közgazdasági lehetőségek kihasználása azonban mégsem vált általánossá. A földminőség továbbra is a mezőgazdasági termelés színvona- lának, területi termékenységének alapvető meghatározója. Hatása azonban ke—
vésbé egyértelmű. mint a korábbi években. különösen pedig a termelőszövetkeze- tek megszilárdulásának időszakában volt.
A 3. tábla adatai a gazdaságok számának százalékos megoszlását a termelési színvonal és a földminőség függvényében mutatják. *
Az adatokból két fő következtetés vonható le:
-— az alacsony termelési színvonal3 túlnyomó részben a gyenge földminőségű gazda- ságokra jellemző: a hektáronként 10000 forintnál kevesebbet termelő szövetkezetek többsége a támogatási határnál (14 aranykorona hektáronként) gyengébb minőségű földeken gazdál- kodik;
— a kiemelkedő színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezetekről viszont nem mondható el, hogy kizárólag jó minőségű földterületen gazdálkodnak, közöttük nem elhanyagolható
arányban kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek is vannak.
Utóbbiak példája nem általános, hanem szórványosan előforduló. A legmaga—
sabb termelési színvonalat elérő. hektáronként 30 000 forintnál többet termelő szö- vetkezetek közül kifejezetten rossz földön gazdálkodó nincs is, a támogatási határ
3 A mezőgazdasági halmozatlan termelés termőterületre számított értékét használjuk erre a célra. Köz- vetve -— az állattartás eredményével ——- ez egyben a területi termelés intenzitásának ís mérőszáma.
A TERMELÖSZÓVETKEZET! GAZDALKODÁS 121 3
alatt is mindössze a gazdaságok 6 százaléka —- példánkban ez két termelőszövet-
kezet — található.3. tábla
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek számának megoszlása a termelési színvonal és a földminőség szerint, 1975
Az alaptevékenység halmozatlon termelési értéke hektáronként.
Egy hektár termőterület ezer forintban Osszes
aranykorona értéke 91233"
—6 l 6—8 l 8—10 lux—12.33 l12,5—15l 15—20 l 20—25 1 25—30 l 30—
' A gazdaságok száma
Osszesen . . . . 129 I 149 I 219 1 320 ! 286 I 313 I 118 32 1 33 1598
A gazdaságok megoszlása (százalék)
—11,0 . . . . 76 36 20 10 4 5 8 3 — 17
11.1—14,0 . . . . 15 30 29 20 16 8 3 19 6 17
14,1—17.0 . . . . 8 22 23 23 15 12 12 25 9 17
i7.1—20.0 . . . . 1 9 16 23 21 19 15 3 34 17
20.1—23,0 . . . . - 3 7 11 17 15 13 12 24 11
23,1—26,0 . . . . — — * 5 8 14 15 13 6 3 9
26,1—30,0 . . . . -- O O ' 4 8 16 14 13 6 7
30,1—36.0 . . . . -— -— — 1 5 7 13 13 6 3
36.1— . . . -- — — - —— 3 9 6 12 21
Összesen 100 [ 100 1 100 ! 100 1 100 1 100 1 100 I 100 I 100 100
Az átlagosnál magasabb színvonalú — mintegy 18000 forint értékű hektáron- kénti termelés — esetén a földminőségtől független hatások az erőteljesebbek, a termelési szinvonal utolsó három csoportjában a gazdaságok jórészt a föld mi- nőségétől függetlenül helyezkednek el, a modusz az átlagosnál gyengébb minő- ségű földek csoportjában található.
A TERMELÖSZÖVETKEZETEK KÖZÖTT MUTATKOZÓ KUL'ÓNBSÉGEK VÁLTOZÁSA
Joggal feltehető a kérdés, mi is a differenciáltság, a földek minőségén kívül milyen tényezők idézik elő, és milyen szóródással érvényesül mindez a szövetkezeti gazdaságok egészére jellemző, igen gyors ütemű gazdasági növekedésen belül.
Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a termelőszövetkezetek között a termelési színvonal alapján igen erőteljes különbségeket találunk. Sem az eszközellátott- ság, sem egyéb termelési tényezők. sem a bruttó jövedelem területegységre számí—
tott adatai alapján végrehajtott csoportosítások nem eredményeznek olyan jelentős súlyt képviselő szélső csoportokat. amelyek az átlaghoz vagy egymáshoz viszonyít- va annyira eltérők lennének. mint a termelési színvonal alapján képzett csoportok.
(A vállalati nyereség ez alól kivétel. hiszen veszteséges gazdaságok is vannak. és így a szélső érték felfogása kérdésessé válik.)
A termelési színvonal függvényében ezért a leginkább kidomborítható a dif- ferenciáltság. a leginkább alkalmas a különbözőségek okainak vizsgálatára. a gaz- dasági növekedés terén mutatkozó szóródások érzékeltetésére. Az új gazdaságirá- nyitás időszakában a színvonalkülönbség fokozódott. A földminőség és a termelési színvonal alapján kiszámítottuk néhány alapvető mutatószám szóródását az 1968.,
az 1973. és az 1975. évre. Ezekből megállapítható. hogy a tulajdonképpen állan-
1214 MOLNÁR rerAN - SZABONÉ MEDGVESI EVA
dónak tekinthető töldminőség függvényében -— a termelési költségeket kivéve —- 1975 ben nagyobb volt a szóródás, mint nyolc év előtt. Egészében azonban a föld—
minőség alapján nem beszélhetünk túlságosan nagy szóródásról (értéke többnyire 30 százalék körüli).
A termelési szinvonal alapján vizsgált szóródási együtthatók 3— ó-szor felül- múlják a töldminőségnél tapasztalható szóródás mértékét, és valamennyi mutató-
szám szerint 2—3-szor nagyobbak 1975-ben, mint 1968-ban voltak.
4. tábla
A íöldmínőség és a termelési színvonal alapján vizsgált mutatószámok szóródása a mezőgazdasági termelőszőveikezetekben
A területegységre számított szóródási együttható (százalékban)
Mutatószám
a földminőség alapján a termelési szinvonal alapján
1968 ! 1973 ] 1975 1968 1 1973 l 1975!
Halmozatlan termelési érték 23 l 27 29 l 69 102 135
Termelési költség . . . . 27 21 23 42 93 141
Állóeszközérték . . . 17 17 21 26 82 58
Nyereség . 20 32 37 60 1521 162
Szövetkezeti bruttó jövedelem 21 20 28 59 92 129
Munkadij és munkabér . . 22 34 1 24 53 1 91 112
A szóródási együtthatók változása arra enged következtetni, hogy a szövetke—
zeti gazdaságok átlagában érvényesülő termelési növekedési ütem korántsem volt kiegyenlitett. A gazdaságok egyes csoportjaiban a gazdasági fejlődés mindenkép- pen gyorsabb, másokban lassabb volt az átlagosnál. Nem közömbös azonban az átlaghoz mért növekedési ütem eltérése.
A négyféle ismérv alapján végzett csoportosítás/* eredményét egybevetve az állapítható meg, hogy: 1. minden szövetkezeti gazdaságban nőtt a termelés, 2 a növekedés üteme nem tért el túlságosan az átlagostól. amely a halmozatlan ter-
melési érték alapján három év alatt 62 százalék volt.
A földminőség függvényében a termelésnövekedés csaknem teljesen kiegyen- litett volt. (sőt a gyenge földön gazdálkodó szövetkezetek valamivel gyorsabb ütem- ben növelték a termelést, mint a jók. Az üzemi átlagos kereset alapján végzett cso—
portosítás esetében a két legalacsonyabb csoport termelésnövekedési üteme 17.
illetve 15 százalékponttal elmaradt az átlagtól, a két legmagasabb átlagkeresetű csoporté 7. illetve 32 százalékponttal haladta meg az átlagot. A vállalati koncent—
ráció5 alacsony fokán az átlagos növekedési ütemtől mintegy 30 pont az elmara—
dás, és ennél kisebb a növekedési többlet a magas koncentráció esetén. A terme- lési színvonal alacsony csoportjaiban 27, illetve 20 pontos elmaradás, a legmaga- sabb csoportokban ennek kétszeresét elérő többlet tapasztalható. Az előbbiekben felsorolt ismérvek minőségileg különböző csoportjaiban a ..jó gazdaságok" a rang- sor végén, a ,.gyengék" az elején helyezkednek el. A termelésnövekedési ütem el—
térése a fokozódó differenciáltságnak csak egyik, kevésbé meghatározó tényezője.
A ditterenciáltság növekedésének fontosabb előidézője. hogy a termelési szín—
vonal alsó csoportjaiban — és általában a kedvezőtlen adottságok esetén -— a
4 Az 1975. év eredményét a szövetkezeti gazdaságok 1968—1972. évi ötéves átlagadataihoz viszonyítottuk az 1975. évi gazdaságszerkezet szerint.
5 A halmozotlan termelés volumene alapján mérve.
A TERMELÖSZÓVETKEZETI GAZDALKODAS 1215
növekedés igen alacsony abszolút értékekről történik. Ennek bizonyítására összeve—
tettük az 1975. évi adatokat az 1968—1972. évek átlagos mutatóival. A magas ter—
melési szinvonalú gazdaságokban a területegységre jutó termelési érték növekmé- nye 14 000, illetve 43000 forint volt. a két felső gazdaságcsoport másfélszeresére növelte, illetve megkétszerezte fajlagosan mért termelését. Az átlagosnál valamivel kisebb növekedési ütem mellett e növekmény a két legalacsonyabb csoportban mindössze 2—3000 forint volt. A nyereséget vizsgálva a különbség még kirívóbb: a hektáronként 6000 forintnál kevesebbet termelő szövetkezetek csoportjában a nye—
reség csökkent, az ezt követő csoportban változatlan volt 1975 és az 1968—1972.
évek átlaga között. A legmagasabb csoportokban a nyereség a termelés növeke- désénél kisebb ütemben nőtt.
5. tábla
A termelési érték növekedése a termelési színvonal szélső csoportjaiban 1975— ben az 1968—1972. évek átlagához viszonyítva
Az alaptevékenység halmozatlan termelési értéke
Megnevezés ezer forintban, hektáronként gaözsácziitsíg
—6 6—8 20—25 25—
Gazdaságok száma . . 128 149 118 65 1598
Halmozott termelési érték hektáronként (ezer forint)
1968—1972. évek átlaga . . . . . 6,2 ! 8.9 20.1 34,8 134
1975— ben . . . . . . . . . . 8,4 12,6 34,4 77,6 22,2
a növekmény . . . 2.2 3,7 14.3 42,8 8,8
1975- ben az 1968—1972. évi százalé—
kában . . . 136 142 171 223 166
Nyereség hektáronként (ezer forint)
1968—1972. évek átlaga . . . . . 057 1,0 2.8 5,7 1,9
1975- ben . . . . . . . . . 0.6 1.0 3.6 9.1 2,1
a növekmény . . . —0,1 -— 0.8 3.4 0.2
1975— ben az 1968— 1972. évi százalé-
kában . . . . . . . . . . [ 86 100 ] 129 160 [ 111
Az 5. tábla adataiból megállapítható, hogy a kiemelkedő eredményeket elérő gazdaságok nem kizárólag gyorsabb fejlődési ütemük hatására jutnak szükségsze- rűen jobb gazdasági helyzetbe. Előnyük nagyobbrészt a már elért magas színvo- nalban rejlik, abban. hogy nemcsak termelésüket, hanem nyereségüket is növelni tudták. *
A magasabb bázis előnye számszerű értékekben nézve egyben azt is ered—
ményezte, hogy az ötéves átlaghoz viszonyitva elért termelési érték növekménye
megközelíti. illetve felülmúlja a szövetkezeti gazdaságok egészének 1975. évi át- lagát, a 17500 forintot. A magas színvonalból következő előny tartós. A jelenleg kedvezőtlenteredményeket elérők fejlődési ütemük többszörözése esetén sem tudjákbelátható időn belül utolérni a magas színvonalon gazdálkodókat. Számolva a nye-
reség — mint fontos fejlesztési forrás — szűkösségével, tulajdonképpen a termelés- fejlesztés pénzügyi eszközei is hiányoznak. igen csekély mértékben adottak az ala- csony termelési szinvonalú gazdaságok csoportjaiban. E számszerű összefüggések a differenciáltságnak mintegy automatikus növekedését vonják maguk után. aligha képzelhető el olyan közgazdasági szabályozás, amelyik ezt a folyamatot akár csak fékezni tudná.1216 MOLNÁR ISTVÁN — SZABÖNÉ MEDGYESI ÉVA
A HATÉKONYSÁG A TERMELÉSI SZINVONAL TUKRÉBEN
A termelési színvonal egyes csoportjaiba minőségileg különböző gazdálkodást
folytató szövetkezetek tartoznak. A különbség elsősorban a szélső értékeket képvi- selők között jelentős. A gazdálkodás eredményeit tekintve a termelési színvonal differenciáló hatása a földminőségnél erőteljesebben érvényesül. A jellegzetes itt is az átlag körül elhelyezkedő 5. és 6. csoport, ahová a földterület és a foglalkoz- tatotta'k mintegy 40 százaléka tartozik. Az alacsonyabb csoportok (i., 2. és 3.) vala- mennyi eredménymutatója — és az itt dolgozók átlagkeresete is — elmarad az át- lagostól.A területegységre számított mutatóik értéke és az átlagkereset is fokozatosan nö—
vekszik. és a 9. csoportban a legmagasabb, ahol a termelési érték területegységre jutó színvonala, a bruttó jövedelem. a nyereség hatszorosa az országos átlagnak.
6. tábla
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megoszlása a termelési szinvonal szerint, 1975
Az egy hektár területre
A hal- jutó Egy
A gaz— A fog— mozat- foglal—
dosá— lalkoz- Ion ___—___:__—_____. kozta- Sor- Az alaptevékenység halmazatlan gok tatottak terme— halmo— szovet: tott évi szám termelési értéke hektáronként számó- számá— lési ZONG" kezet: nyere- átlag-
(ezer forint) nak nak érték terme— brytto ség kere-
lési jove- sete
érték delem megoszlása (százalék) ezer forint
'l. —- 6 . . . . . . . . . . 8.0 5.2 2.8 6,5 26 0.6 24.6
2. 6— 8 . . . . . . . . . . 9.3 7.3 5.3 10.0 3,4 'l,0 272
34. 8—10 , . . . . . . . . . 13,7 119 9.3 'l1.9 4,0 1.2 279
4. 10—12.5 . . . 20,0 19.3 17,1 14,6 4.8 1.5 30,'l
5. 12.5—15 . . . . . . . . . . 17,9l 17.7 18.1 17,4 5.8 21 322
6. 15—20 . . . . . . . . . . 19.6 21.7 242 219 7.2 2.7 3356
7. 20—25 . . . . . . . . . . 7.4 9.2 113 26,9 8.9 3.6 359
8. 25—30 . . . . . . . . . . 2.0 3.4 4.7 43.41 14,8 6,4 37.7
9. 30— . . . . . . . . . . 2,1 4.3 6.7 104,5 339 13.6 44.6
'O'sszesen 100,"o 1oo,o 1oo,o 17,6 5,9 2,1 31,8
A fontosabb hatékonysági mutatószámok a termelési színvonal növekvő cso- portjaiban rendre kedvezőbbek. Magasabb a munkatermelékenység. jobb az esz- közhatékonyság. csökkenő a költség—hozam hányad. Az új értéket kifejező bruttó jövedelem munkanapra jutó intenzitása a 9. csoportban kétszerese az 1. csoporté-
nak.
Az átlagoshoz mért hatékonysági mutatók — részben természetükből is kö- vetkezik —- már korántsem mutatnak olyan mértékű eltérést a felső csoportok ja- vára, mint a 6. tábla területegységre számított értékei. Az országos átlag kétstere- sét sem közelítik meg a legfelső csoport megfelelő adatai. a legalacsonyabb ter- melési színvonalon gazdálkodó szövetkezetekben viszont nagyon lényeges az el- maradás.
A bruttó jövedelem—állóeszköz hányados csupán a két legmagasabb csoport- ban haladja meg jelentősebben az átlagosat, a legalacsonyabb csoportban pedig átlag körüli. A kiegyenlítettebb arányok egyben a kibontakozás lehetőségére is fel- hívják a figyelmet. A külterjesebb. kevésbé anyagigényes. leegyszerűsített termelés-
A TERMELÓSZÖVETKEZETI GAZDALKODAS 1217
szerkezet mellett az eszközhatékonyság nem okvetlenül romlik, az alacsony színvo- nalon gazdálkodó szövetkezetekben nem elsősorban a termelés növelésének. ha—
nem a hatékonyság javításának a lehetősége adott.
Annak ellenére állítható ez, hogy a termelőszövetkezetekben a növénytermelés és az állattenyésztés fajlagos hozamai a termelési színvonal függvényében fokról
fokra növekednek, és a 9. csoportban a legmagasabbak.
7. tábla
A hatékonysági mutatók a termelési színvonal függvényében, 1975
A halmozotlan termelési A szövetkezeti bruttó
A , , érték (forint) jövedelem (forint) A termelési
Sor- z alaptevekenyseg halmozatlan
költség az
szóm termelési értéke hektáronként érték szá-
(ezer forint) egy munka- ezer forint egy munka- ezer forint zalékában napra állóeszköz- napra állóeszköz-
re re
1. — 6. . . . . . . 302 534 119 211 101
'2. 6— 8 . . . . . . . 381 615 130 210 96'
3. 8—10 . . . . . . . . 418 620 141 209 92
4. 10—12,5 . . . . . . . 461 683 153 226 89
5. 12.5—15 . . . . . . . 514 743! 170 246 85
6. 15—20 . . . . . . . . 566 785 185 257 84
T.! 20—25 . . . . . . . . 636 760 205 245 82
8. 25-30 . . . . . . . . 625 992 212 336 81
9. 30— . . . . . . . . 716 1251 233 406 80
Összesen 511 742 169 246 86
A fontosabb növények átlaghozama a legmagasabb termelési színvonalat elé- rő közös gazdaságokban is csak 15—20 százalékkal haladja meg a szövetkezetek országos átlageredményeit. Az alacsony termelési színvonal mellett a 2., illetve a 3. csoportban körülbelül ugyanennyivel kisebbek a termésátlagok. bár a legala- csonyabb (1.) termelésiszínvonal—csoportban annak inkább csak a kétharmadát érik el. Az átlaghozamok különbsége azonban lényegesen kisebb a legjobb és a legrosszabb gazdaságok között, mint a 6. tábla" területegységre számított mutatói—
nak gyakran tízszeres értékei.
A tej-, a tojás-, a gyapjú- és a hústermelésnek az állatállományhoz viszonyított mennyisége — a 8. tábla három utolsó oszlopának adatai szerint —— a termésátla—
gokhoz hasonlóan alakul. A leggyengébb csoporthoz viszonyítva a fajlagos hozamok a legjobbakban sem érik el a kétszeres értékeket.
A fizikai mértékegységű átlagok tehát sem (: növénytermelés, sem az állatte-
nyésztés fontosabb ágazatainál nem magyarázzák meg, nem indokolják a termelési
színvonal és a hatékonyság nagyfokú szóródását, annál lényegesen kisebb értéket valószínűsítenek. A különbségek fő oka -— mint az a 8. tábla első három oszlopából jól érzékelhető —- főként a belterjesebb állattenyésztésben rejlik. Különösen az in- tenzív sertés— és baromfítenyésztés a magas termelési színvonal velejárója. A ke- vésbé jövedelmező szarvasmarhatartásra viszont már a kedvezőtlen termőhelyi adott—ságú, alacsony termelési színvonalú gazdaságok is az országos átlagot erősen meg- közelítő mértékben rendezkedtek be.
A magasabb színvonalú állattartás eredményeként a 7., a 8. és a 9. csoportba tartozó gazdaságok állattenyésztésből származó árbevétele meghaladta a növény—
termelésből származót, míg az' alacsonyabb termelési színvonalú csoportokban in—
kább; elmaradt attól.
3 Statisztikai Szemle
'1 218 MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNÉ MEDGYES! EVA
8. tábla
Az állattenyésztés néhány mutatója a termelési színvonal függvényében, 1975
S - . . S -
Az alaptevékenység $$ng Sertes- Baromfi— Tejtermelés ágyhoz: Sertés
Sor- halmozatlan termelési tehenen-
szám értéke hektáronként ""—" kent "— h' te melés
(ezer forint) allomany száz hektár termőterületen (me') unyggilratonkén!
(darab) (mázsa) '
1 . — 6 . 1 5,2 4 31 1802 5 13
2. 6— 8 . 192 11 137 2034 6 14
3. 8—10 . 22,4 20 158 2061 6 14
4. 10—12.5 23,8 27 252 2180 6 14
5. 12,5——-1 5 . 24.3 44 309 2408 6 14
6. 15—20 . 24,4 60 481 2433 6 14
7. 20—25 . 237 87 895 2664 7 15
8. 25—30 . 222 104 1517 2537 7 17
9. 30— 24,5 52 3851 2774 8 16
Összesen 22,7 39
381 2299 6 14
A termelésszerkezet masik sajátossága a növénytermelés összetételében talal- ható. A magasabb termelési színvonalhoz munkaigényesebb művelési ágak, továb-
bó az egységnyi területen nagyobb értéket adó növények tartozna-k, amint az a 9.
táblából is látható.
9. tábla
A növénytermelés szerkezete a termelési színvonal függvényében, 1975
A gyümölm A b
, _ , A szóntó— csös-. o A kukorica Az ipari és grgglráy-u
Sor— Halmozatlan termelesi erték kert- és a novenyek ségfélék
szóm hektáronként szőlő- a 1
(ezer forint)
terület aránya vetésterületének aránya
(százalék) (százalék)
1. —- 6 . . 51,4 2.2 11.0 7.6 0.9
2. 6— 8 . . 60,0 2.4 15.4 102 1.9
3. 8—10 . 65.6 2.4 18,1 9,3 1.9
4. 10—12,5 69.11, 2.7 20,4 9.4 2.8
5. 12.5—15 . 75,2 2,3 22,6 10.1 2.4
6. 15—20 . 79,6 2.8 26,7 9.7 3.3
7. 20-25 . 822 2.6 272 9.8 3,8
8. 25—30 . 77.6 3.7 28,3 10.1 ' 6.1
9. 30— 80.1 5.0 27.11 7.8 6.9
Összesen
71,0 2.6 21,9 9,6 2,7 A kiegészítő tevékenység a mezőgazdasági termelés területi termelékenységet kevésbé. a jövedelmeket és a hatékonyságot azonban kedvezően befolyásolja. En- nek jellemzője, hogy a 8. csoportban 47, a 9-ben 62 százalékát adja a teljes válla- lati órbevételnek, miközben valamennyi termelőszövetkezetben mintegy harmadré—
szét. A teljességhez hozzátartozik, hogy az 1. és a 2. csoportban is magasabb az őt- lagosnól a kiegészítő tevékenység aránya, de csak 40 százalék körüli.
Az alacsony színvonalon termelő szövetkezetek gazdasági helyzetének megja—
vitősa — a S.. illetve a 9. tábla adataiból is következően — nem képzelhető el gyö-
keres termelésszerkezeti változásokkal. A művelési ágak arányának, az állattenyész-A TERMELÓSZOVETKEZETI GAZDALKODAS 1219
tés szerkezetének átalakítása mind nagyon beruházásigényes. Kérdés az is, hogy egy magasabb területi termelékenységű ágazati összetétel munkaerőig'ényét az ala- csony. szinvonalon gazdálkodó szövetkezetek ki tudják-e elégíteni? Adataink szerint általában nem. Ahol a föld eltartó képessége alacsony — hiszen itt többségében kedvezőtlenek a termőhelyi adottságok —, alacsony volt a tagsűrűség is. azaz a szö- vetkezeti átlagnál jó néhány hektárral több föld jutott egy dolgozóra. A tagok na- gyobb része itt nyugdijas, járadékos, kevesebb a fiatal és a szakképzett munkaerő.
Az elmaradó szövetkezeti gazdaságok jövőjét az általános területfejlesztés kérdé- seitől sem szabad elválasztani. Ahol arra lehetőség nyílik, e szövetkezetek tagjai más népgazdasági ágakban eredményesebben dolgozhatnak. A jelentősebb beru—
házásokkal történő feljesztésnerk ellentmond az itt érvényesülő kedvezőtlen haté- konyság is. A termeléisfejlesztésnek tehát nem lehet célja a jelenleg alacsony szín- vonalon álló szövetkezetek átlagosat meghaladó fejlesztése. Reális és elérhető cél viszont az átlagos állattenyésztési hozamok javítása, a növénytermelés szerkezeté- nek a munkaerővel és a természeti adottságokkal összhangban álló változtatása.
A gazdasági növekedés automatikusan ható tényezői mindenképpen a magas szín- vonalon gazdálkodó szövetkezetek előnyét növelik.
PE3lOME
B Beurpuu nocne 1968 roAa ycxopunoce 3KOHOMHl-leCKOe pazar—ime cenbcnoxoanűcr- BeHHbIX npOH3BOACTBeHHbIX Koonepamaoa. OAHBKO anyi—pu cekropa pasam'ue He őbmo paBHOMeprIM. yAaounan (honnan, BblpythB, npousaogcrao omenbumx npoAyKroa, Ha—
npuMep KyKypy3bl, l'lTHubl, ami.. OAHaxo a nponssoncrae oaomeü, CBHHOI'O " e eme óonbmeü Mépe roanmero Maca " monoxa pesynbra'rbi nanmorca őonee CKpoMBblMH. Tax- )Ke HHLub s Heőonbwoű Mepe noabncunacs AOXOAHOCTb nponssogcraa.
Boapocna uMeBwee Mecro u pauee gutpcpepeHut—iaum xoanücraa. B nepi—lop. c 1968 no 1975 rop. ycnoam p,:m 3KOHOMHHeCKOI'O pocra Gunn Gonee önaronpmeriMr—r :; xo—
anücraax, pacnonaraioumx nyumeü seMneü. Cucrema ynpaanenm crpeMnnacs K ycrpaHeHmo OAHOI'O us nemenarenbnbix oömecraeHme nocnencrsm'i p.mpduepenunaum — HepaaHo- MepHOI'O ypom—m sapaőorkoa. Ha npommeuuu paccmarpuaaemmx nayx HGT 3H6HHTeI'leO coxparunocs pasnmue menny I'MHHHMH AOXOABMH 'rpynnumxca a Roonepamaax c xopo- mmm 3eMn2MH.
Andarpepenuuaunn B (pyHKum—l ypoaHn npou3aoncma őbma 3Hauureano Sommeü,
nem a causa c KauecraoM semm—1. Bsiconoypomaünhle Roonepamam Hecnonsxo Gonee BbICOKHMH TemnaMu l'lOBbIl-LIGDH caon npemuue xopoume peaynb'raru, ueM noonepamabi, c HH3KHM yposHeM n'pouasegcea.3 nocnemmx Hercraior mm HMeIOTCSI e BerMa opra- Hwiei-moü Mepe ipar—igei Ann pasau'ms, Tax uno npeumymecrao Ha őaae BblCOKOFO ypoa- HH npousaoncraa mom-ro cuurarb npvonmu'reanbiM.
l'naausie noxaaatenu acpcpekmanocm a saaucumocm or ypoan npousaoncraa nans—
IOTCB őonee őnaronpuambwn, őonee amcoxoü nannerca npOHSBOAHTeanOCTb prna, ny—
ammm—1 zannercn ornaua (pangas, coomomenue naAepmeK — ypomaüuocm " sanosoű noxop, a pacue're Ha TPYAOAeHb. Vis—za Heőnaronpnamoű MPCPGKTHBHOCTH MHTeHCHBHoe pasanme orc-raroumx noonepamaoa c nomomsio prnglX Kanutanoanomennü He mome1 65in npnsnauo peanbnoü ueneycrauosxoü. Peaynbrarbi MOI'YT 65in AOCTHI'HYTH nyTeM noabmeuus ypomaüuocm " npncnocoőner—mn crpyxrypbi nponsaogcraa K I'lpHpOAHbIM yc- noamM u cocrasy paőoueü cane—1.
SUMMARY
The economic growth of the agricultural cooperatives has accelerated in Hungary since 1968. However, the development was not uniform within the sector. The means. sales receipts.
production of certain products (e. g. maize, poultry, egg) have shown a two-fold increase. in the production of vegetables, pork and still more in that of beef and milk the results are more moderate. Rentability of the production has increased also Slightly.
35:
1220 w- en MÖL—NÁR — SZABÓNÉ MEDGYESI: A TERMELÓSZUVETKEZETI GAZDÁLKODÁS
The differentiotion which might be pointed out in the forming previously, continued to increase. Between 1968 ami 1975, the conditions of the economic growth were more favour—
able in the forms possessing better land areas. The economic management system hos en- deavoured to abolish the uneaual income levels on unwonted sociol effect of differentiation.
Between the two investigoted yeors the difference between the personal income of the wook- ers in the forms possessing good and poor land. respectively decreased considerably.
Differentiation was much more morked if investigated in the function of the production level thon by the auolity of the land. The cooperative forms of high productivity by area increased their good results, achieved earlier, at a higher rote than the forms starting from a lower level. in the latter the development sources ore lacking or sconty. therefore the od;
vontoge arising from the high production level con be taken for losting.
The moin indicators of efficiency (labour productivity. efficiency of the means, the costs/returns rotio, the gross income per working day) show positive correlotion with the production level. Because of the lower efficiency, forced development of the weak cooper- otive forms with large-scale investments cannot be token as o reolistic objective. However, results can be achieved by increosing the yields ond byimproving the production structure with respect to the natural and—labour conditions.
