STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 911 A mobilitás természetesen függ az élet- és mun-
kafeltételektől és a munka díjazásától. A munkaerő- keresletet két más tényező is befolyásolja: Az egyik a demográfiai előrejelzések, melyek kedvezőtlen gazdasági aktivitási rátát mutatnak. A másik az ipari és technológiai változások, amelyek jelentősen meg- növelik a képzett munkaerő iránti igényt. Mindkét tényezőből a munkaerő-mobilitás emelkedésére le- het számítani.
(Ism: Hajnal Béla)
HUBER. P. – PALME, G.:
KELET- ÉS KÖZÉP-EURÓPA RÉGIÓINAK ELTÉRŐ FEJLETTSÉGE
(Regionale Polarisierung in Ost-Mitteleuropa.) – WIFO Monatsberichte, 2001. 3. sz. 151–162 p.
Közép- és Kelet-Európa (a továbbiakban: KKE) egykori tervgazdaságai évtizednyi átalakulási fo- lyamat eredményeként fejlesztik a piacgazdaságot.
A cikk az átalakulás időszakának regionális különb- ségeit mutatja be. A szerzők a hivatalos statisztikai adatok alapján elemzik az Európai Unió három tag- országa (Hollandia, Olaszország és Spanyolország), valamint a KKE térség öt országa (Cseh Köztársa- ság, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) régióinak gazdasági szerkezetét, bemu- tatva a szolgáltatás arányának jellegzetes eseteit.
A megfigyelt régiók foglalkoztatottjainak meg- oszlásában a nemzetgazdasági ágak két nagy cso- portját határolták el: a „másodlagos” és a „harmad- lagos” (szekunder és tercier) ágazatokat. A szlovák régiók között van az egyik szélsőség, ahol a foglal- koztatottaknak legfeljebb 30 százaléka dolgozik a szolgáltató ágazatokban, a vizsgált spanyol régiók között adódott a másik véglet, ahol az összes foglal- koztatott csaknem 90 százalékának a tercier ágaza- tok adnak munkát.
A KKE országok megfigyelt régióira az osztrák gazdaságkutató intézet (WIFO) számításainak meg- felelő mutatórendszert állapítottak meg, és a követ- kező jellegzetes csoportokat vizsgálták.
– A főváros és agglomerációja amely a magyar főváros- on túlmenően Pest megyét is tartalmazza, a másik négy or- szágban Varsót, Prágát és a környező településeket, Pozsonyt, valamint Közép-Szlovéniát sorolták ebbe a kategóriába.
– A nagyvárosok térsége, amelyhez három magyar megyét (Baranya, Csongrád és Hajdú) soroltak, a másik négy országban az ismert nagyvárosi régiókat, Szlovákiában például Besztercebánya, Nyitra, Trencsény, Nagyszombat és Zsolna térségét.
– Az Európai Unióval határos térségeket, amelyhez három megyét (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala) rendel-
tek, és a cseh, valamint a szlovén régiók közül is kijelölték a közvetlen szomszédokat.
– Ipari területek, sokrétű ágazati szerkezettel, amely- hez három magyar megyét (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém) soroltak, és a másik négy országban is nagy számban vannak ilyen fejlett ipari körzetek.
– Egyoldalúan fejlesztett („monostruktúrájú”) ipari te- rületek, amelyhez három magyar megyét (Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves és Nógrád) rendeltek, és (Szlovákia kivéte- lével) a többi KKE-országban is megnevezik az ilyen régió- kat.
– Mezőgazdasági régiók, amelyek fejlettsége viszony- lag gyenge. A tanulmány szerint ebbe a csoportba hat ma- gyar megye sorolható (Bács-Kiskun, Békés, Somogy, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna), és mind a lengyel, mind a szlovák térségek tekintélyes része (a cseh régiók között ilyet nem találtak).
A szerzők összefüggést mutatnak ki a régiók sze- rinti koncentráció változásának folyamata és a szerke- zetváltás között. A hagyományos ipari központokban egyidejűleg érvényesült az elmúlt évtizedben a nagy- vállalatok válsága, létszámuk erőteljes csökkenése, és ugyanakkor a közvetlen külföldi beruházások munka- helyteremtő hatása (többnyire ezektől eltérő régiók- ban), mind az ipari, mind a szolgáltató ágazatokban. A szerkezeti átalakulás vesztesei voltak azok a „periféri- ára szorult” régiók, amelyekben korábban az anyavál- lalat kihelyezett üzemeket működtetett, mivel az ilyen telepek nagyobb részét megszüntették a piacgazdaság viszonyai között.
Feltételezhető, hogy az itt vázolt szerkezeti átala- kulás lezárását követően ismét erősödik az ipari kon- centráció, hiszen a régiók „megtisztulnak”, és várható, hogy vonzóvá kívánják tenni telephelyeiket a potenci- ális beruházók részére. Racionális döntések esetén a külföldi befektetők előnyben részesítik a megítélésük szerint legalkalmasabb ipari telephelyeket.
Egyértelműen megnőtt a szolgáltató ágazatok koncentrációja, elsősorban az Európai Unió átlagá- hoz mért elmaradás csökkentését célzó fejlesztések nyomán. E fejlesztések döntően a fővárosi, valamint a nagyvárosi régiókban teremtettek új munkahelye- ket. A cikk elemzi a szolgáltatások keresletének re- gionális sajátosságait, egyrészt a lakosság fizetőké- pes rétegei, másrészt az Európai Unióval határos ré- giókba látogatók igényeihez alkalmazkodva.
A szerzők az 1996. évi bruttó hazai termék egy lakosra jutó értékeinek legnagyobb, valamint legki- sebb regionális értékei közötti különbséget viszonyí- tották az országos (számtani) átlaghoz, és ezzel a hányadosmutatóval („standardizált szakadék” elne- vezéssel) fejezik ki a területi egyenlőtlenségeket.
E mutató a magyar (1,47) és a szlovák (1,47) gazdaságban a legnagyobb a KKE-országok közül, nagyobb területi egyenlőtlenséggel, mint ami a len- gyel (1,34) vagy a cseh (1,09) régiókra jellemző.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 912
Matematikai összefüggéssel (ún. béta-konver- gencia vizsgálattal) vizsgálják a szerzők, hogy a KKE-országok regionális eltérései a bérszínvonal tekintetében miként változtak az utóbbi tíz évben.
Megállapítják, hogy a lengyel és a magyar diszpari- tás fokozódott: a jobb körülmények mellett induló régiók helyzete kedvezőbb, az elmaradottaké kedve- zőtlenebb lett az átlaghoz képest. Végső soron a ré- giók bérezési rangsora nem módosult az eltérő fejlő- dési ütemekből eredően, a különbségek azonban ér- zékelhetően növekedtek a gazdagabb és a szegé- nyebb körzetek között.
A jövedelmek alakulására az egyes régiók kiin- duló helyzetének meghatározó hatása volt az átme- net éveiben. Nagyon eltérő pályát futottak be a
„nyertesek” és a „vesztesek”, a starthelyzetüktől függően. A munkanélküliség alakulásának regionális
„hierarchiája” is szinte változatlan maradt a vizsgált időszakban. A regionális politikai tényezők közé so- rolható például ennek kapcsán a helyi munkaerőpia- cok rugalmassága, a munkaerő mobilitása. Ilyen al- kalmazkodóképesség hiányában nehéz talpra állítani a válságba került régiókat.
A cikk összehasonlítja az öt KKE-ország régió- iban az előbb említett kategóriákra jellemző foglal- koztatási és kereseti mutatók alakulását az 1992 és 1998 közötti időszakban. Összefoglalót közöl továb- bá a munkanélküliség régiók szerinti alakulásáról az 1995 és 1998. közötti időszakban
A cikk sorra vizsgálja a régiók különböző fej- lettségű kategóriáit. Az első csoport a főváros és agglomerációja, amelybe például Közép- Magyarország sorolható. Az új politikai, gazdasági keretfeltételekhez ezek a döntési központok alkal- mazkodtak a legjobban. Megfelelő rugalmasság mu- tatkozott a fővárosban és vonzáskörzetében, hiszen (a politikai életen és a közigazgatási intézményeken túlmenően) a fontosabb intézmények, kutató- és fej- lesztőbázisok központja is itt található. Az új szol- gáltató szervezeteket alapítók is előnyben részesítik a fővárost és környékét.
A piacgazdaság viszonyai között is ez a régió ma- radt az országos hatású döntések központja. A letele- pedés itt, a nemzetközi társaságoknak is vonzó, mivel könnyebb magas képzettségű munkaerőt találni, és sok felsőoktatási intézmény működik a fővárosban.
A főváros és vonzáskörzete a szolgáltatók szá- mára különösen előnyös, mert sok potenciális vevő található viszonylag kis területen. A fővárosi körze- tekre nagy vásárlóerő jellemző. A fogyasztók sok tekintetben új szükségletei lehetőséget adnak új vál- lalkozások piacra lépésére is.
A főváros peremkerületei és környező települé- sei azért vonzók, mert a történelmi városrészekhez
képest olcsóbbak a telkek, jobban hasznosíthatók a megszerzett ipartelepek, logisztikai és kereskedelmi létesítmények. Mindez akkor érvényesül, ha kellően kiépített főútvonalakkal érhetők el a telephelyek, például az üzletközpontok, és ezzel nagy árbevétel realizálható.
Az utóbbi évtizedben a fővárosi régiók előváro- sai igen gyorsan fejlődtek, dinamikusan bővültek a munkahelyeik. Ugyanakkor a városmagban dolgo- zók bére gyorsan növekedett (nominálisan), bár en- nek vásárlóerejét jóval kisebb bővülés jellemezte, a fővárosi megélhetési költségek gyors növekedése következtében.
A másik főcsoportba a nagyváros jellegű régió- kat sorolja a cikk. Az ilyen környezet kedvező a szolgáltatók számára, és vonzó a korszerű ipari te- vékenységek fejlesztése szempontjából is. Így vi- szonylag kedvezően alakul a nagyvárosi régiók fog- lalkoztatási helyzete. Lengyelország nagyvárosai nagy jelentőségűek a településszerkezetben. Más or- szágokban azoknak a nagyvárosoknak a helyzete kedvező, amelyek korábban nem voltak nehézipari központok. Amely nagyváros mezőgazdasági térség központja volt, illetve erősen szakosodott bizonyos ágazatokra, az a fejlődésben hátrányba került (a cikk szerint ilyen Debrecen és Szlovéniában Maribor).
A harmadik főcsoportba az Európai Unió or- szágaival határos régiókat sorolja a cikk. Ezek ke- rültek a legkedvezőbb helyzetbe, például a viszony- lag kis ügyleti költségeikből eredően („kéznél van- nak”, viszonylag rövidek a szállítási utak). Ilyen ré- giókkal egyszerűbben alakíthatók ki nemzetközi ko- operációk, kisebb a közvetlen külföldi beruházások kockázata, akár közepes és kisebb nyugati cégek számára is. Egyesek a bérszínvonalat tartják a fő vonzerőnek, amikor a nyugati partner „meghosszab- bított munkapad” jelleggel az olcsóbb bérű KKE- országba helyezi át a termelés egy részét. Kedvező- en alakul az ilyen régiókban a munkanélküliség. A cikk részletesen is bemutatja a cseh, a szlovák és a szlovén határrégiók sajátosságait.
Magyarország nyugati határrégiói különösen vonzók, mivel mind a közlekedés, mind a távközlés infrastruktúrája jól kialakított (például Győrben), kép- zettek az iparban foglalkoztatottak. Nagy multinacio- nális társaságok is beruháznak itt, felhasználva a ma- gánkézbeadás lehetőségeit. A nagy minőségi követel- ményeket támasztó közvetlen külföldi beruházások hatására az átlagost meghaladóan nőtt a bérszínvonal.
A negyedik főcsoportba azok a régiók sorolhatók, amelyekben sokrétű az ágazati szerkezet, így általában nem hordozzák a korábbi nehézipar súlyos örökségét.
Előnyt jelent, ha nem jellemzőjük a nagyvárosi telepü- lésforma. Ilyen régiókban is mélyreható szerkezeti
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 913 változások mentek végbe, erőteljes racionalizálások-
kal. Hátrányos, hogy itt kevésbé gyors a szolgáltatá- sok fejlődése, mint a nagyvárosokban, és esetenként nehéz a munkaerő elhelyezkedése.
Sokféle fejlődési pálya mutatkozik az említett ré- giókban, például az eltérő földrajzi helyzetből és a kü- lönböző ágazati szerkezetből eredően. Magyarorszá- gon a közép-dunántúli régió, és különösen Fejér me- gye, ezen belül Székesfehérvár tartozik ebbe a főcso- portba. A cikk a többi KKE-országban is bemutatja az ilyen kedvező fejlődési pályára tért régiókat.
Az ötödik főcsoportra a monostruktúrájú ipari körzetek túlsúlya jellemző, különösen a bányászat, a kohászat és a vegyipar ipartelepeivel, amelyek egykor fontos (sok tekintetben stratégiai) szerepet töltöttek be.
A nehézipari kombinátok hatalmasra nőttek a tervgaz- daság viszonyai között, és gyárkéményeikkel, más szennyező hatásaikkal súlyos környezeti károsodást okoztak.
Miután a KGST megszűnt, ezek a nagyvállala-tok elvesztették társadalmi szerepüket, korábbi piacaik nagy része is eltűnt. A nyugati piacokra csak áldoza- tokkal juthattak be, mert ott is kihasználatlan többlet- kapacitások mutatkoztak az alapanyagok kitermelésé- ben, feldolgozásában. Csak nagy elbocsátással járó szerkezetkorszerűsítés révén javítható a versenyképes- ségük. Ezekben a válságövezetekben azonban a leépü- lő iparon kívül alig található munkahely. Ezért az ilyen régiókban viszonylag magas a munkanélküliek aránya, ami (potenciálisan) nagy szociális és politikai feszültségeket kelthet.
A cikk sorra ismerteti az ilyen válságrégiók jel- lemzőit, például a borsodi nehézipari körzetben, va- lamint a cseh és a lengyel bányakörzetekben. A meg- oldás politikai jelentőségét kiemeli, hogy ilyen régi- ókban él a magyar lakosság 13, a csehek 23, a lengye- lek 20 százaléka.
A hatodik főcsoport azokat a hátrányos helyzetű mezőgazdasági régiókat tartalmazza, amelyekben fő- leg agrártevékenységből szerzik a jövedelmet. Meg- változtak a mezőgazdasági termelés gazdasági viszo- nyai és az élelmiszeripar is fokozatosan elvesztette ko- rábbi bázisát. Megnőtt ezekben a régiókban a munka- nélküliség (1998-ban az öt KKE-ország átlagában kö- zel 15 százalékra). Viszonylag fejletlen itt az infrast- ruktúra, és így nem kellően vonzók a külföldi befekte- tők számára, alig létesülnek ilyen beruházásokból új munkahelyek. Nyomottak e régiókban a bérek, fejlő- désük elmarad az ország más területeire jellemző di- namikától.
Szlovákia lakosságának mintegy 40 százaléka él ilyen elmaradott régióban, a magyar Alföld megyéiben él az ország népességének egynegyede. A cikk részlete- sen jellemzi az öt KKE-ország elmaradott körzeteit.
A cikk szerzői kitekintést adnak arra az időszak- ra, amikor az Európai Unió strukturális alapjára jo- gosulttá válnak a KKE-országok. Megállapítják, hogy a válságövezetek nagy gazdaságpolitikai, és egyben társadalompolitikai terhelést okoznak a tér- ség országainak. Nem súlyos a helyzet a cseh és a szlovén régiók körében, ahol a lakosság körülbelül egynegyedét érintik az előbb vázolt hátrányok.
A lengyel, a magyar és a szlovák régiók szerkeze- ti jellemzői lényegesen polarizáltabbak, az említett há- rom KKE-ország lakosainak 50-60 százalékát érintik a diszparitásból eredő nehézségek, mind az ipari, mind a mezőgazdasági túlsúlyú körzetekben. Az országok in- tegritását is veszélyeztető körülményként említik a szerzők, hogy meghatározott országrészekre összpon- tosulnak a válságkörzetek, többnyire a három ország keleti végein. Az egy főre jutó bruttó hazai terméket vásárlóerő-paritáson számolva a válságrégiók átlagos jövedelme mintegy 60 százalékkal alacsonyabb az Eu- rópai Unió átlagos szintjénél.
A térképre nézve feltűnik, hogy egyes KKE- országokban kelet-nyugati szakadás mutatkozik, és jobbak a fejlődés távlatai is azokban a régiókban, amelyek az Európai Unió magjához közelebb he- lyezkednek el. A szerzők kifejtik, hogy a KKE- országok belépése az Európai Unióba nem fogja megszüntetni a válságrégiókban kialakult strukturá- lis gondokat.
Éppen ellentétes hatásokkal kell számolni, ami- kor – az európai egységes belső piac előírásainak megfelelően – el kell hagyni a válságövezetekben meglevő védettséget. Élénk verseny lép majd fel, a korábban védett régiókba is benyomul a máshol elő- állított áru. Felgyorsulnak ennek hatására a nehéz- ipar és a mezőgazdaság szerkezeti változásai, már- pedig az ilyen ágazatok dominanciájával jellemzett régiók az ilyen lökésszerű modernizálásra kevéssé felkészültek. Kérdéses, hogy milyen fejlesztési ala- pokra építhető az új körülmények között e régiók fejlesztése. A cikk utal azokra a közösségi támogatá- sokra, amelyeket az Európai Unió regionális és struktúrapolitikája kiemelt céljaihoz rendeltek.
A szerzők elemzik az Európai Unió jelenlegi struktúrapolitikáját, amelynek ismérvei szerint az öt KKE-ország szinte minden régiója támogatásra ér- demes lehet (az 1. cél alapján), kivéve a fővárosok körzetét. Az egyes NUTS-2 régiók (például Észak- Alföld) az 1. cél szerinti uniós támogatásra akkor jo- gosultak, ha egy lakosra jutó bruttó hazai termékük (vásárlóerő-paritáson számítva) több mint 25 száza- lékkal kisebb az Európai Unió átlagánál. Várhatóan a szegényebb KKE-országok belépése csökkenteni fogja ezt az EU-átlagot, azonban ezt követően is tá- mogatásra tarthat igényt a legtöbb bemutatott régió.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 914
Az elemzések több megoldási javaslattal zárul- nak. Megfontolandó például, hogy az Európai Unió alapjaiból a KKE-országok makacs regionális válsá- gai leküzdéséhez elkülönített céltámogatás legyen igénybe vehető „A piacgazdaságra áttérés válságré- giója” címzetteknek, ahogy a sarkvidéki körzetek is külön alapokat vehetnek figyelembe.
Megfontolásra javasolják továbbá, hogy a jelen- legi (75 százalékos) támogatási küszöbértéket vizs- gálják felül, elképzelhetőnek tartanak ennél alacso- nyabban megszabott ismérvet is, amennyiben kiegé- szítő szempontokat is mérlegelnek. A regionális po- litika szempontjából kifejező mutató lehet például az ipari és a munkanélküliségi arányok alapján számí- tott, kombinált támogatási ismérv.
Megfontolásra érdemes a szerzők szerint az egyes országok társfinanszírozási kötelezettsége is.
A jelenleg előírt saját részt a válságba jutott régiók gyengesége következtében nehéz előteremteni, akár a régiók, akár a helyi közigazgatási egységek szint-
jén. A csökkentett társfinanszírozói hányad attól is függhet, hogy az Európai Unió támogatásával való visszaéléseket miként előzhetik meg. Felvetődött, hogy az egyes országok az elnyert uniós támogatá- sokhoz a bruttó hazai termékük meghatározott ré- szével járuljanak hozzá. A társfinanszírozás hánya- dának csökkentése melletti érv, hogy ezzel források szabadíthatók fel a KKE-országok fejlődésének gyorsítására. Ha gyarapodnak ezek az országok, ak- kor az Európai Unió strukturális támogatásainak 2.
célterületei is kielégítően fejlődhetnek, mint a ver- senyre jobban felkészült „húzó” régiók.
A közösségi támogatások irányulhatnak isme- retátadás finanszírozására is. Az Európai Unió jelen- legi országaiból szakértőket küldhetnek a támogatott régiók programjai minőségének javítására, már a koncepciók kidolgozásától kezdve, egészen a fej- lesztések megvalósításáig.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA FÜRNROHR, M. – RIMMELSPACHER, B.:
A REGISZTEREKRE ÉPÜLŐ NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐKÉSZÜLETEI NÉMETORSZÁGBAN (Testuntersuchungen zur Vorbereitung eines register- gestützten Zensus.) – Statistisches Monatsheft, 2001. 4. sz.
3–9. p.
Több mint négy éve folyik a vita Németország- ban arról, hogy milyen módon lehet a következő népszámlálást végrehajtani. Jelenleg olyan cenzust részesítenek előnyben, amely a lehető legnagyobb mértékben a hatósági nyilvántartásokra épül. Ez a megoldás módszerváltást jelent a teljes lakosság közvetlen megkérdezésével végrehajtott korábbi népszámlálásokhoz képest. Egy ilyen módszerváltás igen alapos előkészületeket és próbát igényel, mivel a felhasználható regiszterek különböző minőségűek.
A cikk az előkészítés körüli vitákat foglalja össze, valamint a tesztvizsgálatok koncepcióját ismerteti.
A regiszterstatisztikára való áttérés, melyben az észak-európai országoknak vannak elsősorban ta- pasztalataik, kockázatokkal jár és alapos előkészítést igényel. A kiinduló feltételek a következők:
– a regiszterek foglalják magukban a tartalmilag meg- felelő információkat;
– azok teljes körűek és pontosak legyenek;
– a regiszterek statisztikai felhasználásakor legyen le- hetőség a különböző regiszterek összekapcsolására;
– a cenzushoz hasonló statisztikai kontrollokra legyen lehetőség.
Különösen alapos vizsgálatot igényel, hogy biz- tosítható-e a szakmai és területi információigények- nek megfelelő, a cenzusoktól elvárt adattartalom a regiszterekre épülő népszámlálással. Szükséges a jogszabályi alap, hiszen más célokra készült nyilván- tartások statisztikai kiértékeléséről van szó.
A Német Szövetségi Köztársaságban fennállása óta négy népszámlálás volt, az utolsó 1987-ben. Az egykori NDK területén 1981-ben volt népszámlálás, épület- és lakásszámlálás pedig 1995-ben. Vala- mennyi eddigi cenzus primer felvétel volt, azaz a la- kosok közvetlen megkérdezésén alapult. A 90-es évek közepén az Európai Unió irányelveket adott ki a tagországokban az ezredfordulón végrehajtandó cenzusokra. Az EUROSTAT 1996-ban előterjesztést készített a közösségi népszámlálások megvalósításá- ra, ettől kezdve került a viták előterébe Németor- szágban is a népszámlálás. Még 1996-ban úgy dön- tött a szövetségi kormány, hogy költség- és elfogadottsági korlátok miatt nem lehet teljes körű felvételt szervezni. Elsősorban Németország nyomá- sára az EU végül eltekintett a kötelező rendelettől, és 1997 novemberében az „Irányelvek a 2001. évi nép- és lakásszámlálások közösségi programjához” c. do- kumentumot adta ki.
A politikai döntésből kiindulva, amely szerint cenzust csak a hatósági regiszterek bázisán lehet végrehajtani, a német Szövetségi Statisztikai Hivatal kidolgozott egy koncepciót, amelyet később szövet-
