STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 334
megközelítésből nyert bérek és fizetések adata igen jól egyezik, a vagyonból származó jövedelem esetén pe- dig jó egyezésről lehet beszélni. A vállalkozói jövede- lem már problematikusabb, és egyes jövedelem elemek külön vizsgálatot kívánnak. A kétféle megközelítésből
származó adatok egymásnak való megfeleltetése idő- igényes, és szigorú követelményeket támaszt a fogal- mak és a módszerek ismeretét illetően.
(Ism.: Szász Kálmán)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
HUBER, P. – TRAISTARU, J.:
REGIONÁLIS FEJLŐDÉS ÉS A MUNKAERŐPIAC ALKALMAZKODÁSA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN
(Regionale Entwicklung und Anpassung des Arbeits- marktes in Ost-Mitteleuropa.) – WIFO Monatsberichte, 2003. 11. sz. 841–850. p.
Az európai uniós tagságra jelölt kelet-közép- európai országok struktúraváltási folyamata, a csatla- kozást követően, új szakaszába lép. A kilencvenes évek elején bekövetkezett rendszerváltozás okozta re- cesszió, és az intézményi változások leküzdése után a nemzetközi versenyképesség kényszere felerősödött, ami a teljes gazdaságban struktúraváltozást és intéz- ményi változást kényszerített ki. Az EU-csatlakozás politikai és gazdasági sikere attól is függ, hogy az újonnan belépő országoknak sikerül-e csökkenteniük a fennálló bérkülönbségeket. Ennek feltétele a munkaerő lehetséges átáramlása a növekedőben levő vállalkozá- sokba és tevékenységi körökbe, illetve a fejlődő régi- ókba, lehetőleg minél gyorsabban, a tömeges munka- nélküliség elkerülésével.
Az Európai Uniónak is érdeke, hogy a csatlakozó országok munkaerőpiaca képes legyen megbirkózni a struktúraváltozással. Ezeknek az országoknak a mun- kaerő-piaci rugalmassága, és a jelenlegi és az új tagor- szágok munkaerő-piaci helyzete közötti különbség fontos szerepet játszik abban az integrációs folyamat- ban, amely a 2004-es belépéssel kezdődik. Ezért a munkaerőpiacok állapota közötti különbségek megha- tározók a csatlakozási megállapodásban megfogalma- zott átmeneti időszakban, amely a 2004 és 2011 közöt- ti éveket jelenti. A munkanélküliség olyan tényező, ami ösztönzőleg hathat a munkaerő – Unió által is tá- mogatott – szabad mozgására.
Fontos kérdés, hogy az európai strukturális alapok reformja, amelyet 2006-ig le kell zárni, képes lesz-e a belépő országok munkaerő-piaci helyzetét a munkanél- küliség további emelkedése nélkül kezelni. A válasz ismerete fontos, mert felvilágosítást ad a csatlakozó or- szágok munkaerő-piaci és kohéziós politikai igényeiről.
A munkanélküliség alakulása az utóbbi években nagymértékben eltér az EU-ban és a csatlakozó or- szágokban. 1998-ban a munkanélküliség több csat-
lakozó országban átlagos vagy annál alacsonyabb mértékű volt. 2001-ben a legtöbb csatlakozó ország munkanélküliségi rátája az EU-átlag fölé került, né- hány országé a spanyolországi vagy olaszországi munkanélküliségnél is magasabb volt. Ez az eltérő alakulás részben az országok eltérő konjunkturális folyamataira vezethető vissza.
Kétségtelen, hogy egyedül a munkanélküliségi rá- ta összehasonlítása kevés ahhoz, hogy megbízható át- tekintést adjon a munkaerőpiac helyzetéről. Ugyanak- kor az EU-országok intézményrendszere lényegesen különbözik a belépőkétől. A munkaerőpiac szabályo- zása, a munkaerő-piaci hagyományok eltérőek. A ha- sonló munkanélküliségi rátájú országoknál a munka- nélküliség struktúrája különböző, eltérők a keresetek stb. Az EU a munkaerő-piaci helyzet összehasonlításá- ra hét indikátort javasol: a munkanélküliségi ráta, a fia- talkorú népesség munkanélküliségi aránya, a nemen- kénti különbségek (a munkanélküli nők és férfiak ará- nya), a hosszabb ideje (több mint 12 hónap) munka- nélküliek aránya, a foglalkoztatás növekedése, a fog- lalkoztatottak aránya (a foglalkoztatottak százalékos aránya a népességhez képest), az idősebbek foglalkoz- tatási aránya (az 55 év feletti foglalkoztatottak aránya a hasonló életkorú teljes népességhez viszonyítva), to- vábbá a kereseti arányok nemek közötti különbsége (a férfiak kereseti kvótája a nőkéhez képest).
Gács és Huber (2003) hivatkozott tanulmánya ezen indikátorok alapján hasonlította össze a munka- erőpiac helyzetét, a csatlakozó országok esetében 45 NUTS-II régióban és 240 EU-régióban, 1998 és 2001 között. Az eredmények azt mutatják, hogy a csatla- kozni kívánó országokban, szignifikánsan magasabb a fiatalok munkanélkülisége és a hosszú ideje munka nélkül élők aránya az EU-országokéhoz képest. Az idősebbek foglalkoztatási aránya ugyanakkor lényege- sen alacsonyabb, mint a legtöbb uniós tagállamban. A nemek közötti különbséget tekintve az eltérés lényege- sen alacsonyabb EU-átlagánál. Az átlagkereset körül- belül megfelel az 1998 és 2001 közötti EU-átlagnak.
Az összehasonlítást az EU-országok átlagával az Unión belüli heterogenitás miatt nem célszerű el- végezni. Ezért a csatlakozó országokat gyakran az Európai Unió déli tagországaival hasonlítják össze,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 335
mivel azok gazdasági fejlettségük alapján (egy főre jutó nemzeti jövedelem) a leginkább alkalmasak az összevetésre. A munkaerő-piaci helyzetet tekintve, a keresetek mértékében és a jelentősen kisebb nemek közötti eltérésben különböznek, miközben a munka- nélküliség megközelítően egyformán magas.
A munkaerőpiac problémáinak térbeli eloszlása meglehetősen heterogén képet mutat, összehasonlít- va a tagországok és a csatlakozó országok közötti különbségeket. A belépő országok magas munkanél- küliségi rátája másként oszlik el, mint az EU- országokban, és a regionális munkaerőpiacok erő- sebb polarizálódást mutatnak. A csatlakozó orszá- gokban a népesség majdnem háromnegyede, a tagor- szágokban körülbelül egyharmada él olyan régiók- ban, amelyekben a munkanélküliség aránya a vizs- gált időszakban 10 százalék felett volt. A kibővített Unióban ez az arány várhatóan – a belépők összla- kosságának kisebb mértéke miatt – csak szerényebb mértékben emelkedik.
A regionális munkanélküliség jelentős eltérései abból az összhatásból erednek, amelyet a regionális foglalkoztatás ingadozása, a szerkezetátalakítás és a nemzeti sajátosságok gyakorolnak a foglalkoztatás mértékének alakulására. A gazdasági szektorok (me- zőgazdaság, ipar, építőipar, szolgáltatás) változásai nagyon különbözően hatnak a foglalkoztatottságra.
Az ipar a vizsgált országokban 1992 óta mind keve- sebb embert foglalkoztat, és viszonylag kevés kiegé- szítő, járulékos munkahelyet hoz létre. Néhány or- szágban emiatt emelkedett a mezőgazdaságban fog- lalkoztatottak aránya, más országokban ugyanez a folyamat a szolgáltatási szektorban játszódott le. Ez megerősíti azt a megállapítást, hogy az átalakulóban levő országok a struktúraváltás irányát tekintve lé- nyegesen különböznek egymástól. Csaknem vala- mennyi csatlakozás előtt álló országban csökken a foglalkoztatás az iparban, egy részükben megnő a mezőgazdaság szerepe, és vannak olyan országok, ahol a tercier szektor jelentősége emelkedik a fog- lalkoztatás szempontjából. A regionális foglalkozta- tási feltételek megteremtésének és a nemzeti munka- erő-piaci szabályozásnak döntő szerepe lehet.
A gazdasági szektorok közötti foglalkoztatott- ság változása nem kielégítő magyarázat a regionális különbségekre, mivel a régión belüli foglalkoztatott- ság változása nagyrészt olyan fejlesztésekre vezethe- tő vissza, amelyek egy régión belül minden szektort egyformán érintenek és ezért régióspecifikusak. Eb- ből a szempontból a csatlakozó országok alig külön- böznek az EU-tagországoktól.
A csatlakozó országok nagy részében a munka- nélküliségi ráták közötti különbségek nagyobb mér- tékben vezethetők vissza nemzeti tényezőkre, mint az
Unióban. Gács és Huber szerint Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban a regionális mun- kanélküliségi ráták időbeli változásainak körülbelül 70 százaléka nemzeti tényezők által meghatározott. (Ez az EU-ban csak körülbelül 40 százalék.) A csatlakozó or- szágokban a regionális, helyi tényezőknek különleges jelentőségük van a foglalkoztatottság növekedésére, a munkanélküliség mértékét azonban olyan nemzeti „in- tézmények”, mint a munkanélküliségi ellátás rendsze- re, a szociális ellátórendszer, a bértárgyalások rendsze- re és más szabályozók határozzák meg, amelyek vi- szont korlátozzák a szektorális és regionális mobilitást.
A gazdaságpolitika kihívás előtt áll, amelynek lényege a nemzeti munkaerő-piaci politika és a helyi politika közötti kapcsolat létrehozása.
Ez a regionális munkaerő-politika alkalmazko- dási folyamataira irányítja a figyelmet. A regionális munkaerőpiacok alapvetően két csatornán keresztül képesek reagálni a foglalkoztatási változásokra. Egy üzem bezárása esetében a régió kereseti szintje, más régióhoz viszonyítva relatíve csökken, úgyhogy más régiókból közvetlen beruházásokra van szükség, vagy belső munkaügyi intézkedéseket kell hozni. Ha a bérszabályozásnak ez a mechanizmusa megfelel, következhet a mennyiségi intézkedés.
A csatlakozó országokban a bérkiigazítás csak kis szerepet játszhat. Ezen országok munkanélküliségére a regionális bérek reakciója, bérkiigazítása hasonló, mint az EU-ban, azaz csekély, nem jellemző. A regionális bérek függőségét vagy növekedésüket többnyire a he- lyi munkanélküliségi rátán keresztül mérik.
A vizsgálódásokat két irányban egészítették ki az Osztrák Gazdaságkutató Intézet AccessLab- projektjének keretében. Összehasonlították a csatla- kozók helyi béralakulását az Európai Unióéval.
Eszerint a csatlakozás előtt állóknál a helyi munka- erőpiacon a bérek rugalmasabbak a tagországokénál.
Persze ez a folyamat az egyes országok között igen sokféle. Magyarországon és Lengyelországban cse- kély az alkalmazkodás a regionális bérek területén.
Magasabb szintű Csehországban és a szintén a MOEL (Mittel- und Osteuropäische Länder) orszá- gok közé sorolt Bulgáriában.
A munkaerő-piaci intézkedések, szabályozások eltérőek a magasabb, illetve az alacsonyabb munka- nélküliségű régiók között. A régiók közötti nagyobb jövedelmi- és munkanélküliségi különbségek ellené- re a csatlakozó országokban a belső vándorlás, a mobilitási készség alacsony, ami jelentős probléma lehet a jövőben A legtöbb országban éves szinten mintegy fél százalék. A jelenség mögöttes okaival igen részletesen foglalkozik az AccessLab-projekt.
(Ism.: Rettich Béla)
