A Hivatalos Statisztika Nemzetközi Társaságának 1990. októberi konferenciái

154

SZEMLE

Végvári Jenő, a KSH elnökhelyettese egy-

részt örömét fejezte ki, hogy az előadások nyo—

mán érzékelhette a kormányzati szervek igé—

nyét a statisztikai munka eredményei iránt,

másrészt aggodalmát fejezte ki, hogy ezzel pár—

huzamosan már nominálértéken is csökken a

Központi Statisztikai Hivatal költségvetése, romlanak tehát a statisztikai munkavégzés erő—

forrásfeltételei, és ennek a kettősségnek a szo- rítása nagy erőpróbát jelent.

Részletesen szólt arról, milyen elképzelései

is vannak a gazdaságstatisztikának olyan prob- lémáknak a kezeléséről, mint például a magyar

gazdaságban a vállalkozások számának ugrás- szerű növekedése, összetételének gyors válto-

zása, miként kiván erre válaszolni a módsze—

rek, a kérdezési technikák, az erőforrások át- rendezésével a gazdaságstatisztika.

Végül Marton Ádám, a Magyar Statisztikai

Társaság titkára a Társaság ez évi tevékenysé—

géről szólt néhány szót. Megemlítette, hogy az

elmúlt félév során megalakult a Területi, a Demográfiai, a Nemzetközi Statisztikai Szak- osztály, rövidesen megalakul a Statisztikatör—

téneti Szakosztály, és szót ejtett az államigaz- gatási és a gazdaságstatisztikai kérdésekkel foglalkozó szakosztály megalakulásáról is.

A Társaság jövőbeni programjáról megemli—

tette, hogy a munka jelenleg a szakosztályok- ban folyik, jövőre pedig közgyűlést tart a Tár-

saság, ahol sor kerül az alapszabály—módosí—

tásra és tisztújitásra is.

Az egésznapos tartalmas ülés dr. Kupcsik József zárszavával ért véget.

Dr. Probáld Ákos

A HIVATALOS STATISZTIKA NEMZETKÖZI TÁRSASÁGÁNAK 1990. OKTÓBERI KONFERENCIÁI

A Hivatalos Statisztika Nemzetközi Társa-

sága (International Association for Official

Statistics — IAOS) 1990. október 16. és 19. kö- zött Beijingben (Peking) tartotta második ál—

talános konferenciáját. A társaság 1985-ben

alakult egyfelől mint önálló nemzetközi szer-

vezet, másfelől mint a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute — ISI) szekciója.1 Az első általános konferenciára

1988-ban Rómában került sor.2

A kínai helyszínnek a választását J. L. Bodin,

az IAOS elnöke statisztikatörténeti tényekre vezette vissza. Mint megnyitójában mondta:

,,Nagy jelentősége van annak, hogy konferen—

ciánkat Dél-Azsiában, a világ egyik legrégibb és legnépesebb városában tartjuk. Több mint

kétezer évvel ezelőtt Kínában végezték az első népszámlálást — ugyanakkor, amikor a régi

Egyiptomban —, Kína statisztikája tehát mé- lyen gyökerezik az ősi kulturában. Emellett az utóbbi évtizedekben Dél—Azsiában figyelhet—

tük meg a hivatalos statisztika leggyorsabb fejlődését."

A beijingi konferencia helyszínének megvá- lasztásánál a Társaságot — a kínai kormány

meghívásán túlmenően — az a célkitűzés vezé- relte, hogy a világ egy olyan régióját is bekap- csolja a nemzetközi tudományos élet vérkerin-

gésébe, melynek képviselői a nagy távolság

1 A Társaság megalakulásáról és célkitűzéseiről lásd Nyitrai Ferencné dr.: A hivatalos statisztikával foglalkozók nemzetközi szövetsége. Statisztikai Szemle. 1987. évi 12. sz.

1260—1263. old.

2 Lásd erről dr. Keleti András: A Hivatalos Statisztikával Foglalkozók Nemzetközi Szövetségének római konferen- ciája. Statisztikai Szemle. 1988. évi 12. sz. 1172—1176. old.

(A Társaság hivatalos elnevezését pontosabban tükrözi és a Társaság jellegének is jobban megfelel a Hivatalos Statisz- tika Nemzetközi Társasága magyar elnevezés.)

miatt általában csak szerény mértékben vesz- nek részt az Európában vagy Amerikában ren—

dezett konferenciákon. Ennek megfelelően az IAOS második konferenciájának résztvevői

között nagy hányadot képviseltek Kelet—Ázsia

és a Csendes-óceán régiójának statisztikusai.

A konferencián részt vett többek közt

W. Seltzer, az ENSZ Statisztikai Hivatalának igazgatója, D. Lievesley, az ISI állandó hivata—

lának igazgatója és Nyitrai Ferencné dr., az

IAOS tiszteletbeli elnöke.

A konferencia programját a dr. Szilágyi György vezetése alatt álló programbizottság dolgozta ki, Mint a hasonló jellegű konferen—

cián általános szokás, az előadások egy része a formálisabb keretek között tartott üléseken felkért előadások (Invited Paper Meeting — IPM), másik része lazább formában benyújtott

dolgozatok formájában (Contributed Paper Meeting — CPM) hangzott el. Az első kategó—

riába ezúttal négy ülés tartozott, ezek témái a következők voltak:

— Kina hivatalos statisztikájának helyzete és szerepe a gazd aságirányitásban ;

—- A városok szerepének változása — a statisztikai igények és az elemzés;

— A statisztikai hivatalok szerepe a környezetstatiszti- kában;

— A kilencvenes évtized szociális célkitűzéseinek statisz—

tikai bemutatása.

A kínai statisztika makrogazdasági szerepé—

ről szóló előadást Zhang Sai, a kinai Állami Statisztikai Hivatal főigazgatója tartotta.3 A

főigazgató előadásában a kínai statisztika funk-

3 Hivatali tevékenységéről Zhang Sai előadást tartott 1986. augusztus 28—án a Központi Statisztikai Hivatalban.

Az előadás kissé rövidített változatát lásd a Statisztikai Szemle 1986. évi ll. számában (1126—1133. old.).

SZEMLE

155

cióját a következő három fő tevékenységben határozta meg:

— a döntéshozók információellátása;

—— tanácsadás a döntésekhez;

— a döntések megvalósulásának ellenőrzése.

E funkciók ellátásához szükséges módsze-

reket a szerző a következőkben jelölte meg:

— a nemzeti számlarendszer fejlesztése;

—— az input-output technika fejlesztése;

— a javak és szolgáltatások teljes kcreslete'nek és kínála—

tának szembeállítása;

— a pénzügyi és hitelmérlegek;

— a külkereskedelmi statisztika.

A téma felkért hozzászólója Nyitrai Ferencné dr., az IAOS tiszteletbeli elnöke többek közt a

piacgazdaság előretörésének statisztikai kon-

zekvenciájára hivta fel a figyelmet, különös te—

kintettel a komplex makroökonómiai adat- összeállításokra, mint amilyen például a pénz—

ügyi mérleg.

A városok szerepének változásával foglal—

kozó szekcióban két előadás hangzott el.

Erhard Hruschka (Hamburgi Tartományi Sta- tisztikai Hivatal) a városok néhány jellegzetes

fejlődéstipusát mutatta be, és ezekből vezette le azokat a statisztikai igényeket, amelyek a vá—

rosok vezetői részéről felmerültek. Ez az adat-

szükséglet nagyon széles körű, hiszen egyaránt

felölel demográfiai, társadalom—, gazdaság— és környezetstatisztikákat, E statisztikai adatok—

kal szemben támasztott egyik fontos és sajátos

követelmény a városok közötti összehasonlít- hatóság.

A szekció másik előadását Cseng Xuguang egyetemi tanár tartotta Kina urbanizációs és migrációs folyamatairól. Ez az előadás átfogó

képet adott a kínai urbanizációról, amelynek egyik sajátossága a nagyvárosok igen gyors, a kis- és közepes városok lassú fejlődése. A fel—

kért hozzászóló Judith Bam'ster, az amerikai Bureau of Census Kina-szakértője az urbani- zációval kapcsolatos kínai statisztikai adatok valószinő inkonzisztenciájára hivta fel a figyel-

met, amelynek következtében például a városi

népesség irreálisnak tűnő növekedése mutatko—

zik meg az 1982 és 1987 közötti statisztikai ada- tokban.

A környezetstatisztika témájában elsősorban két norvég szerző, L. Lorentsen és K. H. Alfsen dolgozata érdemel figyelmet, amely az ún.

,,fenntartható (vagy fenntartandó) fejlődés"

(,,sustainable development") statisztikai és

elemzési módszereivel foglalkozott. A fogalom

a gazdasági növekedésnek azt a mértékét je-

lenti, amely elég magas a szegénység leküzdésé- hez és elég hatékony a környezeti válság elkerü-

léséhez. E felfogásban nem minden környezeti probléma élvez azonos prioritást. Az iparoso-

dott országokban a levegő-, a víz— és a talaj- szennyeződésnek van elsőrendű jelentősége.

Ebben a megközelítésben a gazdaságstatisz- tika egyik legnagyobb fogyatékossága a folya—

mat- (flow) jellegű mutatók — mint amilyen például a GDP — túlsúlya az állomány- (stock) mutatók terhére. A gazdaság és a környezet

komplex vizsgálatában a nemzeti vagyonnak, azon belül pedig a természeti forrásoknak, azok mennyiségének és állapotának van a leg- nagyobb jelentősége. A környezetstatisztika számos eleme összekapcsolható a gazdaságsta-

tisztikával, különösen a nemzeti számlákkal, sőt le is vezethető belőlük. De ez nem minden környezetstatisztikai információ esetében van így, kiegészitő információkra tehát minden—

képpen szükség van.

A kilencvenes évtized szociális célkitűzései- ből következő statisztikai feladatokról A. G.

Turner (ENSZ Statisztikai Hivatal) tartott elő—

adást. Az előadás áttekintette a különböző nemzetközi szervezetek, például az ENSZ

Gyermekalap (UNICEF), az ENSZ Népesség-

alap (UNFPA), az Egészségügyi Világszervezet

(WHO) szociális célkitűzéseit, valamint néhány

ország ilyen programját is, és megvizsgálta, hogy a statisztika mit tehet ezek megvalósulásá-

nak nyomon kíséréséért. A különböző progra-

mok a szociális célok széles spektrumát ölelik fel, például a gyermekhalandóság csökkenté—

sét, a nők egészségi helyzetének javítását, a táp—

lálkozási szükségletek jobb kielégítését, az ok—

tatási intézményekhez való hozzájutás kiszéle- sítését, a szegénység enyhítését stb.

A statisztikai feladatok mindenekelőtt azt

jelentik, hogy megfelelő társadalmi jelzőszá-

mokat kell e célkitűzésekhez hozzárendelni, és megfelelő mérési modelleket kell választani.

Ezek számszerűsítése sajátos módszertan és

stratégia kialakítását követeli meg, amely al-

kalmazkodik az adatok hozzáférési lehetőségé- nek és minőségének korlátaihoz. A különböző

adatforrások olyan kombinációjára van szük—

ség, amely kellően robusztus becslésekhez ve—

zet, és mindezek korlátait figyelembe kell venni

A legfontosabb forrásoknak a háztartási fel—

vételek, a népszámlálások, az adminisztratív nyilvántartások és a népmozgalmi regiszterek tekinthetők.

A konferencia tematikai gazdagságának ér- zékeltetésére álljon itt az ún. CPM—ülések te-

matikája:

— új vonások a népesség—nyilvántartás és a népmozgalmi statisztika fejlődésében;

— a nemzeti számlarendszerek — SNA és MPS — kapcso- lata és integrációja;

— a cenzusok fejlődésének űj vonásai;

— a statisztikai hivatalok elemző tevékenysége;

— gazdaságstatisztika;

— a statisztikai információrendszer;

— felvételek, ,,survey"-k.

A legtöbb dolgozatot a cenzusok témájában

nyújtották be, ezek a következő főbb részte'ma-

csoportokba sorolhatók: a népszámlálások szervezése és módszerei; cenzusok a fejlődő és a kis népességű országokban; a népszámlálá—

sok és a termékenységi felvételek gazdasági

156

SZEMLE

hasznosítása; a gazdasági cenzusok és felvé-

telek.

A nemzeti számlarendszer vitájában kibonta- kozott a két rendszer (SNA és MPS) kapcsola-

tának és integrációjának új megközelítése. Az

eddig MPS-t használó országok — közülük Kína, a Szovjetunió és Kuba nyújtott be dol-

gozatot — az SNA—nak egyre több és több ele- mét veszik át, anélkül azonban, hogy közben

teljesen szakítanának az MPS—sel. Ma már minden ország végez hivatalos becslést a GDP-re és az SNA néhány más aggregátumára.

Többségük a két rendszer valamilyen kombi-

nációját szeretné megvalósítani.

A szorosan vett tudományos ülések mellett egy ún. kerekasztal-beszélgetésre is sor került, amelynek célja a tagság véleményének megis—

merése a jövőbeni IAOS—konferenciák formá—

ját és tematikáját illetően. A Dr. Szilágyi György

elnöklése mellett lezajlott eszmecserén nagy nyomatékot kapott a hivatalos statisztika fel—

használóinak fokozott bevonása az IAOS tevé—

kenységébe. Ugyanilyen hangsúllyal emelték

ki a résztvevők a hivatalos statisztika és a dön- tési folyamatok kapcsolatának feltérképezését.

Nagy erővel jelentkezett a kevesebb dolgozat,

de több vita iránti igény, valamint a központi

bankok mint a pénzügyi statisztika elsődleges letéteményesei felé való nyitás.

*

Az IAOS gyakorlatában kezdettől fogva ki—

alakult az általános konferenciához kapcso- lódó ,,satellit"konferenciák szervezése az

előbbieknél szűkebb és a színhely sajátosságai—

hoz közel álló témában. Ilyen satellit-konferen- cia követte 1988-ban a római ülésszakot Kairó- ban, ezúttal pedig a kis Makaó adott otthont a hivatalos statisztika e tanácskozásának l990.

október 23. és 25. között.

E konferencia a ,,Statisztikai módszertan kis országok és szigetvilágok számára" címet vi—

selte. A szépszámú résztvevő jelentős hányada a beijingi IAOS—ülésszakon is jelen volt, de sokan jöttek csupán erre az összejövetelre, kü—

lönösen a környező országokból, mindenekelőtt Hongkongból.

A konferencia három párhuzamos szekció—

ból állt, ezek témái a következők voltak:

]. Reprezentatív felvételek vagy cenzusok?

2. Számítógépek bevezetésének hatása a statisztikai te- vékenységre.

3. Statisztikai integráció a társadalompolitika szolgála—

tában.

Mindhárom téma a címben jelzett országti—

pusok speciális problémáit helyezte előtérbe.

Ennek megfelelően több vonatkozásban is fel—

merült a kis ország—nagy ország dichotomia, többnyire úgy, hogy az egyes statisztikai felada- tok kezelését illetően a kis vagy a nagy orszá- gok vannak-e előnyösebb helyzetben.

Mint azt Bryan Doyle, az ún. Dél-Csendes- óceáni Bizottság — ez a szervezet huszonkét kis,

sőt apró országot tömörít — statisztikusa kifej—

tette, a kis országoknak elméletileg előnyös a

helyzete, mert az ország terjedelme, a népesség- szám, a döntéshozókkal való közeli kapcsolat jó lehetőséget teremt arra, hogy a statisztika kielégítse a vele szemben támasztott igényeket,

és hogy mindezt integrált rendszerben tegye.

Ezen elméleti lehetőséggel szemben azonban olyan tény áll, mint a statisztikai hivatalok kis létszáma, amelyeknek teljesítőképességét egy vagy két alapvető adatgyűjtés végrehajtása szinte teljesen kimeríti.

A szóban forgó országcsoport legtöbb orszá- gában az adatgyűjtés néhány területre korláto- zódik: népszámlálás, kereskedelem, árindexek.

Más területek fejlesztésére csak olyan külső

igények fellépése esetén kerül sor, amelyek az anyagi támogatást is magukban foglalják.

A nemzeti számlarendszer kialakítását például az Ázsiai Fejlesztési Bank általi finanszírozás

tette lehetővé. Ilyen körülmények között na-

gyon lényeges lenne az egyes felvételek több-

célú hasznosítása. Erre pozitív és negatív pél—

dák egyaránt adódnak. Utóbbiak közül meg- említették azt a háztartásstatisztikai felvételt, amelyet kizárólaga fogyasztóiár—indexek új bá- zisra való helyezésére használtak fel, figyelmen kívül hagyva számos más elemzési lehetőséget.

Pedig a dolgozatok és a viták azt mutatták, hogy az említett országok statisztikusai nagyon jól tájékozódnak a statisztika fejlődésének kü-

lönböző irányaiban és eredményeiben, isme- rik a legfejlettebb módszereket, és a legapróbb részletekig tájékozottak a nemzetközi statiszti- kai ajánlásokban.

Van néhány ország, ahol a statisztika lénye-

gesen kedvezőbb helyzetben van, mint másutt.

Ilyen például Hongkong — amelynek statiszti—

kusai különösen nagy számban vettek részt és

szerepeltek a makaói konferencián —, ahol az

állami statisztikának egyre újabb kihívásban van része a politikai és gazdasági döntéshozók részéről. A kormány megkívánja a statiszti-

kusoktól a gyűjtött adatok hasznosítási lehe-

tőségének teljes kiaknázását, azok értelmezését és elemzését. Ily módon —- mint azt Alvin Li

Wing—kong megfogalmazta: ,,Az állami sta—

tisztikusok növekvő szerepet játszanak az ál- lamigazgatásban és az irányításban."

Több előadó — például az új-zélandi R. Temp—

leton és az ausztrál J. Hillerman — is foglalko-

zott az elégtelenül definiált sokaságok köré- ben használható mintavételi technikákkal.

Ilyen sokaságot képeznek például a ki— és be—

vándorlók, a nomád népek, de a gazdaságsta—

tisztika is szolgáltat példával (a külföldi beru- házók közreműködésével létesített vállalkozá- sok). A mintavételi keret kialakításának elen- gedhetetlen feltétele a definíciók szigorítása és a statisztikai standardok következetes haszná-

lata. A szolgáltatási statisztika keretében pél—

dául szükség volt a turisztikai látványosságok

megfigyelésére. Nem volt elég azonban azokat

SZEM LE

157

a helyeket bevenni, amelyek turisztikai látvá- nyosságoknak nevezik magukat. Számos léte—

sítmény kezelőjének fő jövedelme ugyanis nem

az attrakció megtekintéséért szedett belépődí—

jakból, hanem az emléktárgyak árusitásából

származik, ezért saját tevékenységüket kiske- reskedelemnek nyilvánítják. A problémát csak az ilyen turistahelyeknek az ágazati besorolás-

tól független regiszterével lehetett megoldani.

A kis országok előnyeire és hátrányaira visszatérve, azok legteljesebb mérlegét a luxem-

burgi G. Als vonta meg. A kis méret előnye a flexibilitás, a személyes kapcsolatok nagyobb szerepe, a földrajzi közelség (ami nem érvé-

nyes a szigetországokra) és az ebből következő

gyorsaság. Hátránya azonban, hogy egy kis hivatalban a munkavolumen aránylag nagyobb, mialatt a specializáció korlátai csökkentik a

termelékenységet. Az ország méretének ebből

a szempontból létezik egy optimuma. Eddig az optimumig a nagyobb országok azonos egy

főre jutó statisztikai költségekkel nagyobb sta—

tisztikai outputot képesek előállítani, mint a ki- sebb országok. Az optimumon túl azonban a

termelékenység csökken, mert növekszenek a koordináció nehézségei.

Dr. Eiler Erzsébet

AZ EURÓPAI GAZDASÁGDEMOGRÁFIAI TÁRSASÁG TUDOMANYOS MUNKAULESE

Az Európai Gazdaságdemográfiai Társaság (European Society of Population Economics — ESPE), amely 1986-ban alakult meg, 1990.

szeptember 27. és 29. között Budapesten tar-

totta munkaülését, melynek témája a népesedés

és a szociálpolitika közötti összefüggés vizsgá- lata volt. A munkaülést a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete és az Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési

Terv (OKKFT) Ts—3/3 Programtanács szer- vezte.

A munkaülés célja a kelet—európai demográ- fiai kutatásoknak ebbe az új, európai szinten

szerveződő társaságba integrálása volt, amely

társaság egy korábban nem önálló diszciplína, a gazdaságdemográfia felkarolását tekinti fel—

adatának. Mivel a kelet-európai kutatások e té- ren —— legalábbis azok intézményesülése — el- maradtak a nyugat—európaitól, és az ESPE is

inkább csak Nyugat-Európában működött,

ezért a Társaság sürgetőnek találta, hogy szer—

vezettebb kapcsolatot építsen ki a Kelet—

Európában folyó kutatásokkal. Az, hogy a munkaülést Budapesten tartották, minden bi- zonnyal nyitásnak is tekinthető a magyar de-

mográfia, ezen belül is a gazdaságdemográfia felé. A munkaülésen egyesült államokbeli, belga, lengyel, magyar, német, osztrák, svájci és szovjet tudósok vettek részt.

A munkaülés szerteágazó programja ellenére csaknem valamennyi előadás kapcsolódott az elosztási (a jövedelmi) viszonyok és a társada-

lom demográfiai szerkezetéhez, illetve a de—

mográfiai mozgások közötti kapcsolat vizsgá- latához. Az emberi életút produktív és nem

produktív korszakainak költségeit, a megter—

melt, illetve a felhasznált jövedelmek e korsza- kok szerinti megoszlását, továbbá a jövedelmi transzferek életút szerinti sajátosságait kísérték figyelemmel a következő előadások:

Augusztinovics Mária: A jövedelmek intertemporális ver—

sus intergeneráciős elosztása;

B. Felderer: Intergenerációs transzferek:

II.—A. Wickström: A társadalombiztositásí transzferek politikailag indukált változásairól egy öregedő társada- lomban.

A témakört a népesedés- és a családpolitika,

illetve a háztartás—gazdaságtan szemszögéből

elemezték az alábbi előadások:

E. Carlsson—Kamarás Ferenc: Vissza a családhoz: lehe- tőség a nyugdijpolitika reviziójára;

J. Padgórski: Szegénységi küszöb — a szociálpolitikát meghatározó tényezők és a szociálpolitika szerepe;

Szegő Szilvia: A kelet—európai gazdaságok jövedelemvi- szonyainak újrarendezése; számítanak-e a demográfiai erő- források;

A. Visnevszkij: A szovjet családpolitika feladata és ki- látásai;

K. F. Zimmermann: A népesedéspolitika közgazdaság—

tana.

A termékenység, a foglalkoztatottság és a lakástulajdon összefüggéseit elemző alább fel-

sorolt előadásokban fontos szerepet kaptak a

jövedelemelosztási viszonyok is:

P. Pestíeau—S. Perelman: A lakástulajdonlás demográfiai meghatározói ;

N. Ott—G. Wagner: A női foglalkoztatottság szerkezete és meghatározói, valamint az 1988. évi termékenység a két német államban;

A. Poljakov—G. Uskalov: Foglalkoztatottság a reform- gazdaságtanban.

A népesség vándorlásával foglalkozó követ—

kező előadások a feltárt összefüggések között szintén fontos szerepet tulajdonítottak a gaz-

daság jövedelmi viszonyainak és növekedési potenciáljának:

G. Feíchn'nger—G. Steinmann: Bevándorlás a csökkenő népességhez — bevándorlással megteremtett reprodukció;

W. Ledenig: A német—német vándorlás problémája;

Rédei' Mária: Menni vagy maradni?

G. Schmirl—Rink: Vándor-lás és jövedelemelosztás;

Th. Straubhaar: A munkaerőpiac optimális térsége.

A következőkben — az előadások részletes

ismertetése nélkül — összefoglaljuk a három témakörben elhangzott előadások és a kiala- kult vita főbb kérdéseit.