STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1008
A tanulmány további része a statisztikai hivata- lok tevékenységére vonatkozó két alapelvvel foglal- kozik. A kilencedik alapelv a nemzetközi besorolá- sok és eljárások használatáról kimondja, hogy ezek használata biztosítja az összes hivatalos szint közötti következetességet és hatékonyságot. A következe- tesség egyik értelmezése a nemzetközi irányelvek összehangoltságából származik. Ha ugyanis adott két koncepcionálisan összehangolt kiadvány, akkor a mindkettőt alkalmazó ország statisztikai rendszere sokkal összefogottabb lenne. Az alapelv másik ér- telmezése (amely inkább kiegészítő szereppel bír) abból a tényből fakad, hogy a nemzetközi irányelvek használata nemzetközi összehasonlíthatóságot te- remt. Ez fontos szempont nemzetközi szinten, azon- ban az egyes nemzeti intézményeknél más szem- pontok kerülhetnek előtérbe.
Egyre növekszik az olyan felhasználók köre (például multinacionális cégek, nemzetközi adat- szolgáltatók), akik a globális összehasonlíthatóság fejlesztését szorgalmazzák. Egy nemzeti rendszerben ennek fejlesztése háttérbe szorulhat, mert a hazai felhasználók nem érintettek benne, és statisztikai hátterük hiányossága miatt nehéz lenne a magasabb szint fontos tulajdonságainak kifejtése. A nemzeti hivatalok ezen felül nem biztos, hogy hajlandók olyan adatokat közölni, amelyek korlátozottságot sugallnak, vagy kritikát válthatnak ki.
A nyolcadik alapelv a nemzeti hivatalok közötti összehangoltságról szól, amely elengedhetetlen a statisztikai rendszer konzisztenciájának és hatékony- ságának kialakításához.
A tanulmány szerzője néhány javaslatot fogal- maz meg az eddigiekkel kapcsolatban:
– az alapelvek alakulásáról konkrét és gyakorlatias példákat kell készíteni, és ezeket hozzáférhetővé kell tenni az Interneten (a jelenlegi gyakorlat szerint a konferenciák adnak helyet az ezzel kapcsolatos eszmecseréknek, de ezek kiadásai rendkívül megnőnek, ha a világ minden tájáról kell meghívni a szakembereket);
– ki kell dolgozni egy közös és szabványos formát, amiben az egyes országok leírják a nemzetközi irányelvek szerint szerzett adataikat (szintén előtérbe kerül az Internet használata);
– újabb utakat kell keresni a hivatalközi kommunikáció támogatására (több és többféle nemzetközi fórum megtartá- sa stb.).
Az alapelvek már több éve léteznek, ezért mind- inkább előtérbe kerül a gyakorlati alkalmazhatóság kérdése. Egy 1998-as prágai értekezlet rámutatott, hogy a nemzeti intézmények sokféle politikai, társa- dalmi és gazdasági környezetben működnek, s így az egyes alkalmazások nem minden országban válhat- nak be egyformán jól. Megfontolandó, hogy éppen ennek a kérdésnek megoldására sokkal több nem sta- tisztikust kell bevonni az érdemi munkába a koráb- ban említett politikai és bankélet területéről. Hang- súlyozni kell ezen felül a nemzeti gyakorlatok rend- szeres vizsgálatának és nemzetközi értékelésének fontosságát, amivel ugrásszerűen növekedhetne a kedvező gyakorlatokról rendelkezésre álló informá- ció, s ez nagyban hozzájárulna az alapelvek ügyének további fejlesztéséhez.
(Ism.: Németh Attila)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
GHALI, K. H.:
A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÉS A KORMÁNYZATI KIADÁSOK
(Government size and economic growth: evidence from a multivariate cointegration analysis.) – Applied Economics. 1998. 8. sz. 975–987. p.
A nagy kormányzati kiadások elméletileg ked- vezőtlen hatással vannak a gazdasági növekedésre.
Emögött különböző meggondolások állnak: a támo- gatott állami vállalatok beruházásai csökkentik a magánberuházások forrásait, az állami kiadások köl- csönből való finanszírozása kiszorítja a magánszek- tort a pénzpiacokról, a kormány költségvetési és monetáris politikája torzíthatja a piac értékítéletét.
Az ilyen hatások felismerését jelzi a dereguláció és a privatizáció széles körű alkalmazása. A kormányok-
nak ugyanakkor fontos szerep jut a társadalmilag op- timális gazdasági növekedés meghatározásában, a magán- és a társadalmi érdekek egyeztetésében, a monopóliumok piacra gyakorolt hatásának ellenőr- zésében.
A szerző olyan tíz OECD-ország 1970 és 1994 közötti adatait vizsgálta, ahol a GDP növekedése, a beruházás, a külkereskedelem és a kormányzati ki- adások közötti összefüggés többváltozós elemzésére és varianciaanalízisre került sor. (A kormányzati ki- adások különböző célok szerinti megoszlása nem képezte a vizsgálat tárgyát.) Autoregresszív hibakor- rekciós modellt alkalmazva a kimutatott kapcsolatok a szerző szerint oksági összefüggést jeleznek.
A gazdasági növekedés és a kormányzati kiadá- sok GDP százalékban kifejezet nagysága között öt országnál (Franciaország, Svájc, Norvégia, Kanada,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1009 Japán) közvetlen kapcsolat mutatkozott. A többi
vizsgált országnál a kormányzati kiadások nagysága, mérete és a gazdasági növekedés között közvetett volt a kapcsolat. Az Egyesült Államok és Ausztrália esetében a kormányzati kiadások az import, az Egyesült Királyság és Spanyolország esetében az export révén közvetve voltak hatással a gazdasági növekedésre. Olaszországnál a beruházás közvetítet- te a kormányzati kiadásoknak a növekedésre gyako- rolt hatását. Spanyolország esetében fordított irányú kapcsolatot is ki lehetett mutatni: a gazdasági növe- kedés befolyásolta a kormányzati kiadások méretét.
A kormányzati kiadások és a külkereskedelem között hat országban (Egyesült Királyság, Spanyol- ország, Olaszország, Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália) közvetlen kapcsolat mutatkozott. Japán esetében az ilyen kapcsolat a beruházáson keresztül érvényesült. Kanadában mindkét irányban ki lehetett mutatni a kapcsolatot, míg Norvégiában a külkeres- kedelem volt hatással a kormányzati kiadásokra.
A kormányzati kiadások és a beruházás között három országban (Olaszország, Kanada, Japán) lehe- tett kapcsolatot kimutatni. Az Egyesült Államok ese- tében a kapcsolat fordított irányú, itt a beruházás volt hatással a kormányzati kiadásokra.
A gazdasági növekedést az itt vizsgált tényezők országonként változó mértékben magyarázzák. Az Egyesült Államokban a beruházás és az import a nö- vekedés varianciájának 25, illetve 9 százalékáért fe- lelős. Japánban a gazdasági növekedés magyaráza- tához az export 18, az import és a kormányzati ki- adások 9-9, a beruházás pedig 8 százalékban járult hozzá. Az Egyesült Királyságban a külkereskedelem magyarázó ereje 57 százalék és ezen belül az export szerepe döntő. Ausztráliában a gazdasági növekedés magyarázatához a kormányzati kiadások 50, az im- port pedig 29 százalékban járul hozzá. Kanadában 27 százalékkal ugyancsak a kormányzati kiadások állnak az első helyen, a külkereskedelem szerepe itt 13 százalék (ezen belül az import súlya a nagyobb), míg a beruházásra 7 százalék jut.
Franciaországban a külkereskedelem és a beru- házás szerepe jelentős, maga az export 14 százalékos részesedést képvisel.
Olaszországban a növekedést 29 százalékban a beruházás és az export határozza meg. Spanyolor- szágban az export 13, a beruházás 5 százalékban já- rul hozzá a növekedéshez. Svájcban 60 százalék a kormányzati kiadások szerepe és 10 százalék jut az exportra. Norvégiában a gazdasági növekedés 74 százalékát a külkereskedelem magyarázza, a kor- mányzati kiadásokra 17, a beruházásra 7 százalék jut.
A kormányzat meghatározó szerepet játszik a gazdasági növekedésben az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Svájcban, Norvégiában, Kanadá- ban és Ausztráliában. Ennek ellenkezője mondható el Olaszországról, Spanyolországról és az Egyesült Államokról, ahol ez a tényező a növekedés varianciájának csupán 1-3 százalékát magyarázza. A kormányzati kiadásoknak a gazdasági növekedésre áttételesen – a külkereskedelem és a beruházás révén – érvényesülő hatása országonként változó, ami az egyes országok gazdasági szerkezetében jelentkező eltéréssel és az ebből adódó kölcsönhatásokkal van összefüggésben. Ide tartozik, hogy a külkereskedel- men belül az export és az import országonként eltérő mértékű hatást gyakorol a gazdasági növekedésre.
Az idősorokra épülő tapasztalati vizsgálat eredmé- nyei a szerző szerint a gazdasági növekedés jövőbeni alakulására is érvényesek.
(Ism.: Szász Kálmán)
KLEINEWEFERS LEHNER, A.:
INFLÁCIÓ, AZ INFLÁCIÓ SZÓRÓDÁSA ÉS A RELATÍV ÁRVÁLTOZÁSOK SVÁJCBAN (Inflation, inflation variability and relative price variability in Switzerland.) – Schweizerische Zeitschrift für Volkswirtschaft und Statistik. 1999. 1. sz. 75–95. p.
Az infláció ingadozása, valamint a relatív árará- nyok változása nagy hatással van a gazdaságra. Az infláció hullámzása bizonytalanná teszi a hosszú tá- vú megállapodásokat, gyakori költséges indexálást igényel, mivel a gazdaság szereplői nem akarnak fe- lesleges kockázatot vállalni. Ilyen problémák nem adódnának állandó inflációs ráta mellett. A relatív árváltozások pedig a termékcsoportok közötti árará- nyokat változtatják meg, ami csökkenti a hatékony- ságot, az árrendszer torzulásaihoz vezet, valamint a szűkös erőforrások nem megfelelő elosztását ered- ményezi. Az említett megállapítások az Egyesült Ál- lamok adatain alapulnak, ahol az infláció egyáltalán nem elhanyagolható mértékű.
A tanulmány a Svájcban megfigyelhető folya- matokat, árarányváltozásokat vizsgálja, ahol – mint közismert – igen alacsony az infláció. A szerző em- lékeztet arra, hogy alacsony infláció esetén általános az egyetértés abban, hogy azt tartani kell. Ha viszont magas az infláció, akkor a központi bankot különbö- ző külső nyomások érik, amelyek célja az infláció letörése. Így azután könnyen adódhatnak hibás dön- tések, amelyek folyamatosan korrekcióra szorulnak.
A lényeg az, hogy az egész folyamatban rejlő bi- zonytalansági elemek vezetnek az infláció mértéké-
