Melléklet
M1. Korabeli feljegyzés a Statisztikai Hivatal a „Társadalmilag indokolt szükségletek minimuma”
témában tartott zártkörű vitájának megrendezéséről
M2. Emlékeztető „a Társadalmilag indokolt szükségletek minimuma” c. tanulmány 1971. március 22-i vitájáról*
*A kétoldalas emlékeztető első oldala Forrás. A szerző saját gyűjtése, munkaanyag.
M3. A KSH 1968. évi minimumszámítási módszere
A normatív tételes szükségletek kiszámítása 500 árun és szolgálta- táson keresztül készült, melyeket 7 főcsoportban vontak össze. Ezek:
élelmiszerek, ruházkodás, lakásfenntartás, háztartás és lakásfelszerelés, egészségügy és testápolás, közlekedés, művelődés.
Az élelmiszerkosár kialakításánál figyelembe vették a szükséges kalóriamennyiségeket és azt is, hogy az állati eredetű fehérjék mennyi- sége biztosított legyen. Az olcsóbb élelmiszerfajták, kb. 70 féle kerül- tek a kosárba, de úgy, hogy a változatosság és a hazai élelmiszerfo- gyasztói szokások is figyelembe vételre kerültek. E főcsoporton belül szerepelt néhány élvezeti cikk is, de mennyiségük nagyon szerény mértékű volt.
A ruházkodási költségeknél a fizikai elhasználódásból indultak ki, de az erkölcsit is megkísérelték érvényesíteni. Már akkor is felmerült e módszer szubjektivitásának az a része, hogy az olcsóbb, de rosszabb minőségű, így gyorsabban elhasználódó tételek kerüljenek-e a kosárba, vagy a drágább, de hosszabb élettartamúak. A ruházkodási cikkek mennyiségének meghatározása korcsoportonként, s ezen belül nemen- ként történt a csecsemők kivételével. A gyermekek ruházkodását a 3, 9 és 15 évesekével jellemezték, míg a felnőtteknél külön került meghatá- rozásra a 16–30, a 31–60 és a 60 éven felüliek ruházata.
A lakásfenntartási költségek meghatározásánál először a háztartá- sok által lakott lakások méretét kellett meghatározni. Az egyedülálló háztartás lakása egy szobás komfort nélküli és 35 m2 volt, a több tagú- aké komfortos és személyenként fél szoba jutott, így a kéttagú háztar- tások lakása 40 m2, a háromtagúaké 50 m2, a négytagúaké 60 m2, és az öttagúaké 70 m2-es volt. Ezek alapján számították ki a festés, mázolás költségét, s a saját tulajdonú lakásoknál is lakbérrel számoltak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a saját tulajdonú lakások fenntartási költsége megegyezik a lakbérrel. A háztartási energia költségek meg- állapításánál, mely villany és a főzéshez használt gáz volt, a fűtés módja szerint pedig a komfort nélküli lakásoknál szén és fa, a komfor- tos lakásoknál pedig gáz volt, meg kellett határozni a lakáson belüli hőmérsékletet. Ezt 12 órán keresztül 22 ºC-ban, további 12 órán ke- resztül 16 ºC-ban határozták meg.
A háztartás- és lakás-felszerelési kiadásoknál is az olcsóság volt a meghatározó, számoltak bútorokkal, szőnyegekkel, függönyökkel,
ágyneművel, evőeszközökkel, edényekkel stb., melyeknek az elhasz- nálódását különböző mértékben, 3 és 20 év között állapították meg. Az akkori fejlettségnek megfelelően a kéttagú háztartásnál csak hűtőszek- rényt, a három és többtagú háztartásoknál mosógéppel, míg a négy és többtagú háztartásoknál porszívóval is számoltak.
Az egészségügyi és testápolási kiadások rendkívül szerény mérték- ben szerepeltek a kosárban. Minimális mennyiségű gyógyszerrel, szépségápolási (rúzs, kölni, púder) cikkekkel számoltak. Emellett pél- dául havonta egyszer lehetett hajat vágatni, évente kétszeri dauer sze- repelt az aktív korú nőknél és egyszeri a nyugdíjas nőknél a kosárban.
A közlekedési kiadásoknál csak a helyi munkába és iskolába járási kiadásokat vették figyelembe, illetve az aktív keresők évente egyszer utazhattak szakszervezeti félárújeggyel 200 km-t, a nyugdíjasok pedig kétévente egyszer ugyanezt a távolságot. A hírközlési kiadásoknál le- vélpapír, bélyeg, képeslap, telefonérme és évente egyszeri csomag fel- adása szerepelt.
Művelődési, oktatási, pihenési és szórakozási kiadások között sze- repelt a rádió és a három- és többtagú családoknál a tv. Tartalmazott a kosár némi mozi látogatást, évente kétszer olcsó helyárral számolt színházlátogatást, egy napilap járatását, könyvtári belépőt. Üdülni a felnőttek négyévente, a gyermekek kétévente mehettek egy pár napot belföldre.
Forrás: KESZTHELYINÉ RÉDEI M. [é. n.]: A szegénység. Munkaanyag. 10. old.
M4. Az 1984. évi minimum-számítások módszertana
1. Az élelmiszer-szükséglet. 78 féle élelmiszerfajtát tartalmazott.
Kiindulópontja az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi In- tézet által kidolgozott különböző korú és nemű személyek tápanyag- szükségletének figyelembe vétele volt. Első lépésként egy 18 éven fe- lüli aktív korú felnőtt „élelmiszerkosara” alakítódott ki úgy, hogy az biztosította e személy tápanyagszükségletét (és ennek egyes elemeit, így például zsír, fehérje, szénhidrát, egyes ásványi anyagok és vitami- nok). A konkrét élelmiszerfajták és mennyiségek meghatározásánál biztosított volt az elfogadható étrendi változatosság úgy, hogy az ol- csóbb élelmiszerek az átlagosnál nagyobb súllyal szerepeltek, míg a nagyon drágák teljesen kimaradtak a kosárból. A mennyiségek megha- tározása után az éves átlagos fogyasztói árak figyelembevételével számítódott ki az élelmiszer-szükséglet forint értéke. A második lé- pésben a 18 éven felüli aktív korú felnőtt adataiból vezetődtek le a gyermekek és a nyugdíjas korúak szükségletei oly módon, hogy a táp- anyagszükségleten kívül az életkori sajátosságokból adódó eltérő táp- lálkozási igények is figyelembe lettek véve.
2. A lakásfenntartási költségek szintén tételesen kerültek meghatá- rozásra. 14 féle lakásfajtának a fenntartási költségei kerültek kiszámí- tásra, oly módon, hogy a különböző családtípusok milyen lakásfajták- ban és milyen arányban éltek (Magyarországon a lakás- mobilitás hiá- nyát tényként kellett elfogadni a minimális lakásnormánál nagyobb la- kást is.) Az egyes családtípusok lakásfenntartási költségei tehát az álta- luk lakott többféle lakásfajta fenntartási költségeiből átlagolódtak. A figyelembe vett lakásfenntartási költségek pedig a következők voltak:
bérlakásoknál a lakbér, saját tulajdonú lakásoknál a házadó, társasházi közös költség. Figyelembe vételre kerültek továbbá a lakást terhelő hi- telek törlesztő részletei, fűtés, világítás, lakásbiztosítás, festés, mázolás és a kisebb-nagyobb javítási költségek. (A lakás nagyobb korszerűsíté- si, felújítási költségei, illetve a lakás megszerzésére fordítandó költsé- gek nem szerepeltek a minimumszámításban.)
3. Egyéb szükségletek. A szükségleteknek ez a csoportja rendkívül heterogén, magában foglalja a ruházkodási, egészségügyi, testápolási, közlekedési, művelődési, lakásberendezési és számtalan egyéb kiadást.
E kiadási tételek meghatározásánál nem állnak rendelkezésre olyan vi- szonylag objektív normák, mint az élelmiszereknél, vagy a lakásfenn- tartásnál. Így ezek tételes meghatározásánál a szubjektivitás rendkívül nagymértékű. Továbbá ezeknek a szükségleteknek a kielégítése az egyes családok esetén egymás rovására is megvalósulhat. Mindezek miatt e tételek egy összegben határozódtak meg. Ismert az a régi tör- vényszerűség, hogy az élelmiszerfogyasztás összes fogyasztáson belüli aránya szoros összefüggést mutat a jövedelem nagyságával. Ezért ezt az összefüggést felhasználva a háztartási költségvetési felvételekben szereplő átlag alatti jövedelemmel rendelkező háztartások egyedi ada- tai alapján regressziós függvényekkel meghatározódott, hogy a külön- böző nagyságú élelmiszerfogyasztási értékhez milyen összegű lakás- fenntartási költség nélküli jövedelem tartozik, amely fedezetet nyújt az egyéb szükségletekre.
Az itt ismertetett módszerrel csak a társadalmi minimumot lehetett megállapítani. Igény volt azonban egy ennél alacsonyabb összegű lét- minimum megállapítására is, mely esetleg a segélyezés alapja lehetett volna. A módszer ugyanaz volt, mint a társadalmi minimumnál, csak az élelmiszerkosárba a mennyiségi igényeket kielégítő olcsóbb élelmi- szerek kerültek nagyobb arányban, s csökkentek a lakásrezsi költségek is. A létminimumnak megfelelő összegek az aktív, illetve nyugdíjas családok társadalmi minimumának 82–84%-át tették ki.
Forrás: KESZTHELYINÉ RÉDEI M. [é. n.]: A szegénység. Munkaanyag. 15–16. old.
M5. Seebohn Rowntree 1902-ben megjelent művének címlapja
M6. Seebohn Rowntree 1902-ben megjelent művének néhány kiemelt táblázata a 2 felnőttből és 5 gyermekből álló háztartás szükségleteiről
