ARANYGYAPJAS VITÉZ VAGY

ARANYGYAPJAS VITÉZ

VAGY

A P O L L O N IU S B H O D IU S

A R G O N A U T IO O N JA .

FORDÍTOTTA

jS Z A B Ő J s T V Á N ,

a vi. t. A kadém ia s a K isfa lu d y -tű rsa ság tagja.

Ö T V E N É V E S Á L D O Z Á R I

S Ö T V E N É V E S ÍR Ó I J U B I L E U M A E l

KIADTA

A „HUNYADI M Á T Y Á S “ IRODALMI INTÉZET.

BUDAPEST,

N Y O M A T O T T A „H U N Y A D I M Á T Y Á S^“ IN T É Z E T B E N .

NAGYSÁGOS

L O N K A Y A N T A L

LOVAG URNÁK,

A J E L E S S Z ,—S Z I L V E S Z T E R —R E N D C O M M E N D A T O R Á N A K , A S Z . - G E R G E L Y - R E N D L O V A G J Á N A K ,

A VILÁGEGYHÁZ LELK ES VILÁGI HÍVÉNEK,

MINDAKÉT MAGYAR ÁLLAM HŐSÉNEK,

A M A G Y A R E G Y H Á Z Ü G Y A T H L E T Á J Á N A K , A TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET AVATOTTJÁNAK,

A MAGYAR „ARANYGYAPJAS VITÉZEK“ KIADÓJÁNAK,

MINT SZÉP- ÉS NAGYLELKŰ MAECENÁSÁNAK,

ÖRÖKÖS BARÁTI ÉS HÁLAEMLÉKÜL

JSZ A B Ó JS T V Á N ,

Argo vitézei, menjetek el hazaszer te, csodálván Nálatok ám kitiin'óbb jellem ű L ο n k a y m a t.

Hisz ti szepegve hajóztok úgy ötvenen; a m i Leventénk Egy zajos óceánon egymaga bátran evez.

T i kikötöttetek a barbár A j a partjain; a m i Hős Lovagunk a kiesb Hunnia tájira küzd.

H a ti elaltatván a sárkányt csellel

’

A m i fe lü n k Hite kincseiért nyílt harcban egy éber M ásfaju sárkánynak szeldesi hét fejeit.

S ha az aranygyapjat haza lopta vitézi erényiek

,

Ilyen erényt s gyapjat nem tű r a büszke M agyar.

Hogy tudnátok azért neki tetszeni ? A nemes erkölcs Semmi dicsőségért sem liheg álutakon.

Vajha pedig tetszhetnétek kissé neki, vajha Nagyban is és méltán hírneves érdemihez ! Vajha olyan daliák volnátok, hogy szeretetre

Gyulna felétek ahány szép honi Medea v a n ! D e hát menjetek, eddig az én háznépem, ezentúl

Bármilyenek vagytok, a H aza népeihez.

Mindenesetre megélhet Iason a hitrege száján;

L o n k a y m é k neve a K rónika révin örök.

Szabó I s t v á n .

K a z á r , március 28. i8jfí.

LOHK AY A H T A L B A R Á T J Á H A K

SZ A B Ó IS T V Á N Ü D V Ö Z L E T É T .

Apollonios, kinek általam magyarra fordított müvét, az Argonautákat, saját költségeden ötvenéves áldozársá- gom alkalmából is, közrebocsátani jeles irodalmi intéze­

tedből szinte oly szives mint kegyes vagy, alexandriai születés volt, és eléggé nevezetes időben élt. Kortársa és versenytársa is Kallimachosnak, akkor virágzott, mi­

dőn a hires Eratosthenes, Euphorion, Rhianos és talán Aristarchos is, szerepeltek. Látta ő Ptolemaios Philadel- phost, Euergetest, Philopatori, Epiphanest, akiknek ko­

ránál alig volt termékenyebb időszak Alexandriában a költők, irodalom, görög nyelvészet bőségét illetőleg. E királyokhoz készült a bibliának is görög fordítása a het­

ven ember által, Demetrios Phalereus tanácsára. Apollo- niosunk az alexandriai könyvtár őre.

Jelen müvét még fiatal korában szerezte volna, de amint azt közrebocsátá, nagyon roszul fogadtatott, s szé­

gyeneiében Rhodos szigetére vonult, ahol tanítóskodott, s egyszersmind munkáját újra dolgozta, s akkor az Ale­

xandriába visszatért költő nagy tetszést aratott vele.

Mondják, háromszor dolgozta volna azt át meg át, s hogy innen volnának ama különféle olvasások, melyek a leg­

újabb és legjobb kiadásokban, milyen kivált Merkelé, J) láthatók. 1

1) Apollonii Argonautica. Emendavit, apparatum criticum et prolegomena adjecit R . Merkel. Scholia vetera e codice Laurentiano edidit Henricus Keil.

Lipsiae, 1854.

v m

Az alexandriai iskola már mythosokat nem termelt, hanem összeszedte a régi terméseket, amiért nagy há­

lára s elismerésre tévé magát méltóvá. Azonban költőnk, mint Kallimachos is, nem érte be az egyszerű böngészet- tel, hanem jelen eposában oly sokféle mondát dolgozott fel, amit máshol fel nem találhatni. Egy magyar búvár e munkának, és a hozzácsatolt scholiastáknak nagy hasz­

nát veheti még, mikor talán nemzetének egyik régiségét is nyomozásának tárgyává teszi. Te tudod, ezek írója azt már nem könnyen, de még nehezen is alig tehette, alig remélhette volna tehetni; mikor magával a mű egy szerű fordításával is úgy sietett, amint dolgozatából tisz­

tán látod. Engedd meg mégis, hogy már itt futtában mégis egyet-mást megpendíthessen, aminek tüzetes fej­

tegetése legalább egy jókora félkönyvre terjedhetne.

Alapja az epos meséjének Athamas boldogtalan csa­

ládja, melyről olyanokat mond a hitrege, hogy a biblia adatai mintegy erő\rel beletolakodnak tanulmányozásuk­

nál elménkbe. Athamas görög személyiség ugyan a mytho- logiában, de mintha ama keleti elemek az ö jellemére, hogy úgy mondjam, rájegecedtek volna. Athamas nevét némelyek összevegyítik az ősemberével, és komoly tör­

ténetét Ábrahámra és fiára viszik vissza. Mert hát Atha- masnak Nephele nejétől Phrixos és Helle gyermekei vol­

tak. Athamas azonban Nephele helyett Inót, Kadmos leá nyát vette Thebeből nőül. Ino minden áron el akará vesz­

teni Nephele két magzatát, s mivel az neki nem akart sikerülni, a vetőmagot maga is megperkelé, s a többi nőkkel is azt téteté. Termés hát nem lévén, követség ment Delphibe, de a jókérdőket Ino megvesztegeti, hogy jóslat szerint a terméketlenség meg nem fogna szűnni, hacsak Phrixos az isteneknek az oltáron fel nem áldoz tátik. Athamas kínosan beleegyezett; de a készülő ál­

dozat percében Nephele egy aranygyapjas kost termesz­

tett oda, melyen Phrixos és Helle eltűnt.1) Helle, a róla nevezett Hellespontosban a kosról lemaradt és oda

veszett, Phrixos pedig az állaton Kolchisba menekült, azt ott megáldozta s Ares ligetében aranygyapját egy fára felfüggesztette. Ajetes, a kolchisi király, a szívesen

*) Hygin, f*b. 2.

XX

látott Phrixosnak Chalkiope leányát adta nőül, kitől a költeményben megnevezett négy fiú született.

Itt hát egynél több tekintet vezetné figyelmünket a bibliára. Hogy maga Athamas Ádámmal és Ábrahámmal némi párhuzamot képez, azt már elmondták mások. Was Abrahams Handlung auf Moria, ist vom Standpunkt des hellenischen Heidenthums das Opfer des Athamas und Phrixos, und nicht ohne einen inneren Grund haben Aus­

leger bei dem Namen selbst an Adam und seinen Sohn Abel erinnert, der für sein Leben das des Lammes auf dem ersten Altare Gott zum angenehmen Opfer brachte.1) A fára felfüggesztett aranygyapju sem lesz megfejthe­

tetlen, ha kettőt figyelembe veszünk. A bibliai gyümölcsfa, melynek terméke „kedves a szemeknek,“ össze van kötve egy kígyóval, mint az aranygyapjat is egy temérdek sárkány őrzi. A görög

egyszersmind a l m á t és j u h o t jelent. Aztán a Hesperidák aranyalmái Heziod- nál,J) némelyek szerint csakugyan aranyalma voltak, má­

sok szerint valami kitűnő juhfaj.8) Ares is, azaz Mars, kinek kertjében a gyapjú fel vala függesztve, aligha nem az ősatyára vonatkozik, és pedig nevében is, akár gö­

rögül nézzük az Ares nevet, akár héberül. Mert hát Ádám neve zsidóban embert vagyis férfit jelent, mint tudva ; de az Ares név meg hellénben tenne épen em­

bert vagy férfit. Már a szótár m ondja: Das

mit

was

, verwandt, lehrt auch der Dichter Oien, welcher der Here zwey Kinder

Mann­

kraft und Jugend beilegt. Szerintünk bizonyos, mi másutt indokolva ís van, hogy Hera és Hebe csak a Héva név másolata ; s ekkor is könnyen rájövünk Ares és Ádám egy.ségére. Különben is írják : Auch Mars steht dem Ares entgegen, und zwar in derselben Beziehung, wie sich M a r s zu

verhält. Wie aber Ares neben Aphrodite (ez megint Éva mása) in Theben im pelasgischen Systeme ein grosses kosmogonisches Princip ist, so steht auch in Italien Mars dem Ackerbau vor, weshalb Cato zu ihm betet, und das Lied arvalischen Brüder ihn preiset.4) Ha­

nem még az Ádám név héberül földet is jelent ; holott

fi Sepp. Das Heidenth. XI. 375. - fi Theogon. 215. v. — s) Diodor IV 27. A Hesperidák aranyalmáit összekötik többen a paradicsomival, péld. Sepp 493· 497· - fi Eckermann, LehrDuch d. Mytliol. II. 145.

X

A r e s neve meg szintúgy héberül nem más, mint föld, ha az erec v. eresz = föld szó status constructusban Mó­

zesnél mindjárt az első versben igy á ll: ha-arec vagy ha-aresz, ami épen am. mint magyarul, a — f ö l d .

De gyerünk mi is Kolchisba. E helynevet Horvát István a görög Chalkos réz vagy vas szóval köti össze, és az ottani népet e névnél fogvást is Vas-nemzetnek nézi sokszor, péld. Tud. Gyűjt. 1830. VIII. 16. De már Bocharttól fogva a Kolchis nevet Mózes (IV, 14.) K a s- lu c h -im -á tó l szokás származtatni.1) Kérdés azonban a Kasluch-im név jelentése is. Itt másfelöl érdekes a kol- chisi népnek, vagy legalább egy jó nagy részének Egyip­

tomból származása Herodot és Diodor

szerint. És még figyelemre méltóbb nálunk megint csak Horvát István buvárlata, mely őseinket Mózeskor Egyiptomban a Né­

metek törzsatyjának találja egy kimerítőnek látszó cikk­

ben, a*Deutsch nemzetről Mózestől Tacitusig. És m ára kolchisi Ajetes király Helios, azaz a Nap fia. Pedig Egyip­

tomban a legnagyobb istenség, Osiris, a görögöktől leg­

alább, Heliosnak is, azaz Napnak neveztetik.3) Ha ez nem érv, az lehet a következő tény. Egyiptomot Chami- ták —- lakták ; a Chain név Ham hangot ad többek ol­

vasása szerint. De a H a m középső betűje kamec-ka- tuph, azaz rövid o is lehet ; s akkor a Η o m szó közel van a magyar h o n-hoz, mely csakugyan f ö l d e t is je lent. Ha ez is kevés, Plutarchnál Egyiptom Chemia ne­

vet visel, ami szerinte annyi mint föld, hanem, egy kis módosítással, fekete föld,

Tehát ismét csak föld.

Neked azonban talán ezeknél fontosabbal tűnik fel né­

mely nyelvészek számítása, kik az

országnevet

és Koptos elemekből látják alkotottnak, s

annyi volna magyarul, mint Koptus-föld, azaz Koptusok- földje, országa, hona, hazája.4) S ezt akkor hiszem, hogy Kolchis-szal összefüggőnek hajlandó lészsz gyanítani, ha költőnknél néhányszor látod, hogy Ajetes maga is Aja vagy

azaz f ö l d nevű városban lakik. Egyébaránt az Ajetes,

név is

föld szóból származhatik, és annyit tehetne, mint a Magyar név, mely hosszabb fej­

1) Knobel, Völkertafel d. Genes. 291. Hitzig, Urgesch. d. Philistiier. 94.

— 2) Herodot II, 103. Diodor. I, 55. — s) Plutarch. Isis és Osir. 52. —

*) Uhlemann, Philologus Aegyptiacus. 7.

X I

tegetésünk szerint más helyeken, épen annyi volna, mint földfi. Az egyiptomi fekete föld egy fekete népre is em­

lékeztet, az Aethiopokra, kiket Koldusban szintúgy fel­

találnak; *) és mivel az aethiopok magyarul Szerecse- nek, azaz talán szerencsések, mire vezethetne még ez ? Horvát István szerint először őseink egyik ága csakugyan Aethiops nevet kapott és viselt is ; 2) másodszor a gö­

rögök a régi Magyar nevet a görög

ra értették volna,2) ami csakis boldogot és szerencsést jelent. Aje- tes különben a Nap vagyis Helios fia lévén, kissé még annyiban feszíti figyelmünket, hogy Egyiptomban volt Heliopolis, azaz Napvár v. Napváros, sőt maga a Mem­

phis városnév a látnokoknál egyszernél többször f| 3 Nap nevet visel,*) s Memphis szorosan összefügg Apis- szal, Osiris jelvényével; 5) s hogy Osiris épen maga a Helios, csak azimént láttuk.

Hanem ami Kolchisra, vagyis Georgiára nézve leg- különösb, azt Horvát István ezekben mondja: „Észre vehetitek ezekből, hogy én a Pártus-Szittya nemzet ma­

radékainak tartom a Magyarokat, s különösen Georgiából vezetem ki Árpádot . . . Azonban tudni szükséges, hogy Georgia (Magyarország) még maga az egész Pártus nem­

zetet ki nem meriti. Voltak Pártus-Kunok is, stb. Ezernyi köszönet a nagy tudományit Klaprothnak buzgó fárado­

zásaiért.“ Rajzol. 91, §. Máshol is szól a georgiai Par- tusokról. Ez utóbbi nevet máskor bővebben tárgyaltuk, és a magyar P a r t szótól származtattuk hosszabb kirán­

dulásokban. Absyrtos v. Apsyrtos, Ajetes fiának másik neve

Justinusnál XLII, 3. ami a szótár szerint oly ember v. nép, der sich am Ufer aufhält.

Ha még Egyiptomról egy szót megengedsz, ott egy monda vagy tény oda látszik világitni, ahol mi járunk.

Költőnknél az aranygyapju a verbum regens. Hogy ez mi lehet, máig sem tudjuk. Hanem az egyiptomi Zeüszt v. Ammont v. Jupitert Herakles mindenáron akará színről színre látni. Az istenség végre hajolt a kiváncsi esdésére, s megmutatá neki magát, de csakis úgy, hogy a fejét Kosfejjel takarta be. Innen a Kosfejü Zeüsz,

*) Cassel, Magyar. Alterthum. 251. Eckermann, Lehrbuch. I. 94. — 2) R aj­

zol. 35. §. — 8) Rajzol. 44. §. — 4) Izsai 19, 13. Jer. 2, 16. Ezech. 30, 13.

16. — 5) Diodor I, 81. Piutarch Isis. 20. 29. 43. V. ö. Hug. Untersuch. 32.

Κριοπρόσωπος,

Heredotnál II, 42. Pausan. VIII, 32. Ez a juh, ez a kos megvan a bibliában is, és az ottani áldo­

zatoknál. Tudjuk, hogy Mózes az egyiptomiak minden tudományába be volt avatva,1) valamint azt is, hogy a régészek a Jehova és Elohim két bibliai istennevet Egyip­

tomból származtatják. Pedig a Jehova istennévnek Ioh

V.

egyszerűn ló alakja sokszor előfordul a szentiratban, s benne hangzik a Hallehi-Joh nagy szóban is. Vájjon a magyar Juh nem a magyar Jó-ból van-e véve ? Ha igen, amit te alkalmasint megengedsz, akkor fontos syllogis- musokat lehetne alkotni. A bibliában sokszor vagy min­

dig Jézusra értik Jehova

Joh nevét a hermeneuták ; holott Üdvözítőnk egyszer Agnus Dei, máskor ovis, quae ad occisionem ducitur. Es már, ha Kolchisban a Phasis folyam partján csakugyan lakott Egyiptomból származott nép, nem lehetne a Phasis nevet igénybe venni az arany­

gyapjas juh értelmezésénél, mikor Phasis neve az a ran y -t jelentő héber szótól2) származik, és mikor többen a Pha- sisból juhbőrrel kiszemelt aranyfélére viszik vissza az egész mondát?3)

Nem lesz talán megvetendő még ez sem. Valamint egyiptomi keletű volna bibliánkban a Jéhova v. Joh és Elohim v. El4) istennév, úgy bizonyos Herodot II, 50.

szerint, majd minden hellen istennevek

istenségeknek egyiptomi eredete. 2

9

S ekkor nem volna csoda

Hellas hőseinek a Kolchisiaknál valami ily es arany gyap­

jas keresete. Velünk látszik tartani egy igenis mély tu­

dományi! régész, ki eddig talán legalaposabban fejte­

gette az egyiptomi és göröghoni

’lás szoros testvér- ségét. Ez az argohajósokat, kolchisiakat és egyiptomiakat illetőleg olyanokat mond, hogy ha idegen beszél is, méltó kihallgatni.

Sollte die Nachricht, die uns Herodot von den Be­

wohnern von Kolchis mittheilt, nicht auch einiges Licht auf den Argonautenzug werfen? Wie konnten die grie­

chischen Helden auf den Gedanken verfallen, eine Fahrt nach Kolchis zu verabreden ? Ist vielleicht der Grund

X U

*) Act. 7, 22. — a) Ophir és Upliaz = aranypart. Knobel, Völkertaf.

190. — *) Strabo X I, 2. a végén. — *) Ebből csinálta Helios istenségének a nevét és összes mondáját a görög világ!

X I I I

davon in den neuen Anwohnern zu suchen, die sich mit Gelegenheit des asiatischen Zuges von Sesostris dort niedergelassen haben ? Sie waren um mehrere Zeugungen später aus dem Lande ausgegangen, aus welchem die Vorfahren der Argonauten, und die Urheber der helle­

nischen Ver sittlichung nach Griechenland gekommen waren;

aus Aegypten, und Aegyptischlibyen. Die Griechen hat­

ten also da noch alte Landsleute ihrer Väter, und Stamm­

genossen zu besuchen, mit denen sie wünschten, eine Verbindung zu unterhalten, und denen sie manches nütz­

liche zum Lebensgebrauche abzulernen hatten, was man seit dem wieder in Aegypten ersonnen und beobachtet hatte. In den Zeiten, wo ein Dämmerlicht die Geister zum Streben nach dem Bessein und Schonern aufweckt, ist ein solches Unternehmen zur Erhöhung des gesell­

schaftlichen Wohlstandes wahr und natürlich ; und was unter andern Umständen ein blindes Abentheuren ge­

wesen wäre, ist in diesen Verhältnissen edler Thaten- drang. Hug, Untersuchungen. 318.

A hely az Egy ptomból származott Kolchisiakat az argonauták rokonainak mondja, s ezeknek is egyiptomi eredetet tulajdonit; Es tudjuk is, hogy Sesostris nemcsak Kolchisban, de előbb még Macedóniában és Trákhonban is folytatta hadjáratát,1) sőt Osiris egész a Duna forrá­

sáig elhatott volt, amit másu tt barátod bővebben tár­

gyalni el nem mulaszthatott.

Az egyiptomi vallást illetőleg, melyhez a föntebbiek szerint is Mózes vallásának némi köze lehetne, nem ro- szat mond egy francia nagynevű bence, kinek sorait örömmel fogod, tudom, olvasni. Aegyptiorum religio profanarum religionum omnium a plerisque mater existi­

matur ; quibus vero principiis, quove potissimum tempore simulacrorum cultus in Aegypto coeperit, de eo nil certi definiri potest. Sunt, qui putant, idololatriam tempore Moysis in Aegypto nondum invaluisse . . . Elaee autem quocunque modo sese habeant, et quantacunque visa fuerit Aegyptiorum superstitio, non tamen diffitendum est, varia verae religionis vestigia apud eosdem fuisse

*) „A tengerre kelők a Feketetenger mellett szállának ki, s itten meg- telepedének a thraciai vagya; geta földön az uj hazában. Utóbb Sesostris,* stb.

Rajzol. 25. §.

X IV

deprehensa . . . Idem testatur Porphyrius apud Eusebium Praep.

. ult. dicens, Aegyptios olim unum tantum Deum coluisse, stb.1)

Az argonauták jelen műben nem egyszer jönnek elő Minys név alatt, mely a fordításban Minyák alakot ölt, mint a németek is die Minyer-t emlegetnek. Ezek a Minyák alapították vagy csak lakták utóbb Afrikában Kyrenét, Cyrenét,- de ahol egyszersmind magyar faj is lakott volna, ha jól beszél Horvát István, többek közt ezekben: „De a fenlevö Cyrenaicai pénzekre is dolmá­

nyos, pártussüveges és panyókásmentéjü vitézek vere­

tének a későkor bámulására.“ Rajzol. 35. §. vö. 35. §.

Máshol is irja forrásai u tán : „Volt Szikelia város Afri­

kában Cyrene körül is, melyben Cananaeusok, azaz Kunok laktak. E nevezetet annál inkább alkalmaztat­

hatni a Székelyekre,“ stb. Tud. Gyűjt. 1834. I. 120.

Mig máshol: „Ezekhez járul még, hogy a Cyreneiek a görög és római íróknál La-Kónok (Ló-Kónok) voltak, s hogy a legrégibb Cyrenei pénzeken mentés lovag látszik.

Hogy Cyrene körül Szikelek is laktak, az más helyen mondatott . . . A Cyreneiek igen hires lótenyésztést űz­

tek Afrikában,“ stb. Tud. Gyűjt. 1834. VIII. 96—7. A Minys nevet nincs időm a Ló-Kunokkal párvonalba hozni; az már megvolt máskor.5) Azonban el nem hall­

gathatom, hogy a régészek igen-igen szorosan összekö­

tik a Minys népet a lovagiassággal és a lótenyésztéssel, sőt nevöket az egyiptomi M en vagy M enes-szel, aki első kezdte Egyiptomot művelni s a Nilt szabályozni.

Az egyik irja Máon v. Maionról, kit Horvát István ősünknek3) vall: Mäon, welcher offenbar identisch ist mit dem orchomenischen Minyas, dem Stammvater der thessalischen Minyer, angeblich des ältesten Volkes der Welt. Sepp Heidenth. I. 516. Ez nagy szó volt. A má­

sik : Schon Erginos „der schönrossigen Orchomener“

König, soll die Thebäer durch seine Reitermacht über­

wunden haben . . . Eine solche Hervorhebung der Reiterei

1) Montfaucon Antiqu. 159. Itt megjegyzem az argonauták vallásosságáról és erkölcsiségéről, hogy azok, kivevőn egy társat, igen mélyen vallásosak. S én a műben ezt legtöbbre néztem. De erkölcsiségök legalább kétszer igen meg­

bukott. Azonban a bűnöktől Kirke feloldozta őket áldozataival. Hanem azért libyai bujdosásaikban mégis eleget kellett tenniök. — !) Ezt bőven tette Horvát István sokszor. — 3) Tud. Gyűjt. 1830. V III. 31. köv.

X V

deutet stets auf eine politische Bedeutung, stb. Müller;

Orchomenos 78. 400. Az egész müvet kell olvasni, hogy lássuk a lovag nemzet jellemét. A harmadik : Die Mi­

nyer. — Sowohl durch die eigenen Traditionen als durch das was wir sonst von ihnen wissen, werden sie als ein vorzüglich den Künsten Poseidons,1) sowohl den ritter­

lichen als denen kühner Seefarth ergebener und dabei sehr reicher und blühender Stamm charakterisirt. Diese Minyer sind auch die eigentlichen Argonauten, stb.

Preller, Griech. Mythol. II. 309—310.

Ha mindezek kevéssé volnának nálunk épületes dol­

gok, elmondom röviden a nálunk mindenesetre még ma is legbotrányosabbat. A Rajzolatok írója ezelőtt ötven­

egy évvel 1825-ben adta ki e müvét, melyben röviden és szárazán, alkalmasint hosszabb tanulmányozásai után, azt mondja: „Az Argonauták története magyar háború;

de az valósággal az Iliás tárgya is, melyet Homerus a jászok között készített.“ Rajzol. 51. §. Ó magában az Iason névben is jász-t látott hosszabb helyein. írja pél­

dául : „A régi férfi és asszonyi nevek egyik nemzettől a másikhoz által szoktak költözni bevitel és elfogadás

V .

kölcsönözés által. így jött az Iéson, máskép Jézus és Iason tulajdonnév keletbe Palaestinában is, ami annál könnyebben megtörtént, mennél valóbb, hogy Ionesek, azaz Iászok laktak egyenesen Palaestinában is. Flavius József írja Iésusról, kit Antiochus Epiphanes syriai ki­

rály főpappá tett a zsidók k ö z t: ‘0

Azaz : Iésus tehát magát Iásonnak ne­

vezte át.“ Tud. Gyűjt. 1830. VIII. 36. Más helyen :

„Kaprinai István 1771-ben följegyezte: Iasones, sive Philistaeos nostros Hunicae originis esse, et lingua et prisci mores, quorum sunt retinentissimi, admodum pro­

bant. Azaz : Hogy a mi Iazoneseink, vagyis Philistaeu- saink.“ — Tud. Gyűjt. 1829. IX. 30—31. Alább: „Az oklevelekben, igaz, Iasones nevet viselnek a Jászok; de csak azért viselik az Iasones nevet, mivel a régi magyar helyesírás, amit ezer meg ezer oklevelek bizonyitnak, a mai

hangot majd

majd

majd

hangokkal je­

lölte.“ Uo. 43.

J) Poseidonnak egyik jelzője a lovag szó, ÍTC/tlOg.

X V I

Azonban, ha argohajósaink, mint látjuk, Afrikában, még a Hesperidáknál is kalandoznak, nagynevű búvá­

runk Afrika nyugoti tájain is talál magyar népfajt ; s ha nem említi is erészben az argonautákat, de tudományá­

nak keretében alkalmasint ez is benne rejlett.1) Sorait olvashatni, Tud. Gyűjt. 1834. IX. 1x6— 120.

Ezeket akartam szives engedelmeddel röviden meg pendítni. Hasonló tapogatózások már ezeket megelőzték.

Heziod müvei, melyek az Akadémiánál vannak, több ide vágó jegyzettel kisérvék; valamint Orpheus magyarra fordított Argonautikonja is szintoly bövecskén commen- tálva, a budapesti philologiai Társaságnál van letéve.

De még ezeknél több újságot hozna egy kéziratban levő dolgozat, „Dentumager“ cim alatt. Csak az a baj, hogy barátodnak e téren sincs valami neve, és azért olvasója sem igen akad, aki csak mythologiko-historiai adatok párhuzamos összeállításából indul, holott ma az össze­

hasonlító nyelvészet ügyekszik ugyanazon téreken fogla­

lásokat tenni. Legjobb mindakettőt együtt felkarolni, aki azt tehetni már most szerencsés.

Magát a fordítást, tudom, már megbíráltad, és gyön-

|géled is ; magam is úgy érzek, és óhajtanám, ha Apol- onius müvét tőled, a te fordításodban olvashatnák. Te a legjobb költők, első hellenisták, nyelvészek, irodalmá­

rok, philologok közt foglalván kitűnő helyet, a classi- cusnak más szint, méltó becsületet szerezhettél volna.

De a te pályád nagyszerű, s ahol hivatásod szintoly ered­

ményeket tüntetne fel, onnan az életbe oly igen bevágó fényes szerep elvonta, mondhatnám, páratlan tehetségei­

det. Fogadd barátodnak olyan-milyen dolgozatát ked­

vesen, és kiadásáért buzgó háláját kegyesen. Neved et­

től nem függ ; bár oly munkát adhattam volna, hogy az kedves maecenásomhoz méltónak találtatnék. Azonban mégis szabad kívánnom, hogy kiadói jóakaratu szándé­

kodért, akik munkámat gyarlónak tapasztalják is, Téged az összes hazafiakkal, soká boldognak lássanak és sze­

ressenek.

3) Gyönyörű az, amit Vörösmarty megjegyzett, mint az akkori Tud. Gyűjt, szerkesztője, Horvát István egy értekezése végén, Tud. Gyűjt. 1829. IX . 60. 1.

Szabó István

áldozári s írói fé ls z á z a d o s j u b i l e u m á r a

vonatkozó néhány levél.

A „M agyar Á llam —Id ő k T a n ú ja “ n apilap 1875-i s 1876-1 folyam aiban koszorús tu d ó su n k k e ttő s jubileum án ak ü n n e p ­ lésére szám os cikk, okm ány, üdvözlő v ers és életrajzi a d a t jelen t m eg.

Itt, az „A ran y g y ap jas V itézek“ k ö teté b en , iro dalo m tö r­

tén eti a d a lé k o k g y a n á n t a következő lev e lek e t is m egörö­

k íten i k ív án ta

a kiadó.

I.

F'ótisztelend'ó Ur !

A m ag y ar tudom ányos A k ad ém ia, folyó o k tó b er hó 4-én ta rto tt összes ülésében, fő tisztelen d ő G l o s z Lajos rozsnyó- m egyei áldozár ú r szives tu d ó s ítá s á b ó l kellem esen érte sü lt arról, hog y főtisztelendőséged, k in e k főleg a hellen irodalom , s H om er teljes fo rd ítása k ö rü li érdem ei m aradand ó n evet bizto sítottak , folyó o k tó b er hó 8 -án éli m eg irodalm i m űkö­

désének ötvenéves fordulóját, m in t a m ely napo n eg y latin versezetével tü n te tte k i m ag át.

Az A k adém ia m éltó k e g y e le tte l em lékezett m eg rég i jeles tag járól, és jeg y z ő k ö n y v é b e n ó h a jtá sát fejezte ki, ho g y főtisztelen dő u ra t az Iste n m ég s o k á ig éltesse.

M ihez a m agam ét is csatolva, szives üdvözléssel m a­

rad tam

B ú d apesten , 1875. okt. 7-én

F ötisztelendő U rn á k

igaz tisztelője

A r a n y J á n o s,

főtitkár.

χνιπ

Fötisztelend'ó ú r ! Mélyen tisztelt ir ó tá rs !

Széptudom ányi intézetünk, a K isfa lu d y -T á rsa sá g ug yan három évvel k evesebb ideje tiszteli Ö nt tag ja i között m int a M ag yar A kadém ia, de — h a szabad e tére n v ersenygeni — illeték eseb b en szám ítja m ag áén ak , m ert hiszen Ön m int a költők, a g ö rög k ö ltő k tolm ácsa v ív ta k i legszebb koszo­

rúit, ső t Írói p á ly á ját is, 1825-ben, költem énynyel n y ito tta m eg. H o gy a mi üdvözletünk m égis k éső bb en érkezik m int az A kadém iáé, ann ak azon eg y prózai oka van, hogy a K is­

falu d y -T ársaság csak e hó végén ta rto tta ülését, azt az ülést, m elynek egy h an g ú h a tá ro z a ta alapján ime legőszintébb sze- ren csek iv án atain k k al já ru lu n k Ön elé a dicsőségesen m eg­

fu to tt félszázados írói p á ly a h atárán , óhajtva, hogy az isteni gondviselés Ö nt a haza, s különösen a hazai irodalom dí­

szére, folytonos testi-lelk i ép ségben, m ég sokáig m eg tartsa!

K e lt B udapesten, a K isfa lu d y -T ársa sá g n a k 1875. évi o k tó ber 27-dikén ta r to tt üléséből.

T o ld y F eren c,

elnök.

G regu ss Á g o st,

titkár.

II.

III.

F'ótisztelend'ó úr !

A m. t. A kad ém ia I-ső osztályán ak f. évi okt. 28-án ta r ­ to tt é rtek ezleti ülésében elh atáro ztato tt, ho g y a Főtisztelendö ú r k é re ssé k föl H esiodus T heogoniája fo rd ítá sá n ak m ielőbbi b ek ü ldésére. Az osztály m ár rég e b b elfogadta e fordítást oly feltétel alatt, hogy azon jeg y z e te k h ag y a ssa n a k ki b e­

lőle, a m elyek a szöveg felv ilágo sítására nem tartoznak. Ily feltétel a la tt az osztály m ost is kész k iadn i a m ár m egbírált m unkát.

B á to r vag y o k te h á t a F őtisztelendö u ra t a m unka m ie­

lőb bi b ek ü ld ésére felkérni, h o g y a jövő évi k ö ltségvetésb e felvétethessék.

E gyszersm ind irói p á ly á ján a k ötvenedik évfordulóján fo­

g ad ja az I-ső osztály üdvözlését is. A Főtisztelendő u r m int m űfordító, m int a leg n a g y o b b g ö rö g költő tolm ácsolója, nagy érd em ek et szerzett irodalm unkban s p ály áján ak ötvenedik

X IX

évfordulóját öröm m el ünnepelné az o sztály a T h eo go nia k ia ­ dásával.

M aradtam m ély tisz te lettel B u dapest, nov. 18. 1875.

F ő tisztelen dö ú rn a k

alázatos szolgája

G y u l a i F á i ,

osztálytitkár.

IV.

F'ótisztelend'ó ú r !

K i hazáját igazán szereti s érzi, m ily fontos az iro d a ­ lom a nem zet m űvelődésére nézve, leh e tetlen hogy szive el ne teljék a leg n ag y o b b k e g y e tte l oly férfi irán t, k i egész életét a szellem i m u n k án ak szentelte, s Iste n jó .v o ltábó l je ­ lenleg félszázados írói ju b ilaeu m át ünnepli.

E k e g y e le t in d íto tta a b u d a p e sti philologiai tá rs a sá g o t arra, h o g y éljen az alkalom m al, m elyben F őtisztelendő ú r irá n ti m ély tisz te leté t ü n n ep i h an go n ny ilváníthatja. A zért a F ő tisztelen dö u r jubilaeum áb an való öröm teljes részv étnek szentelte folyóhavi gyűlését, m elynek a „F ővárosi L a p o d ­ ban közölt le írá sá t ide m ellékelni b átorkodom .

R em élve óhajtom , h o g y a philologiai tá rs a sá g e sziv- beli n y ilatkozata Főtisztelen dő ú rn ak ném i öröm et szerezzen.

A szép, jó és ig azért buzogni m agában véve is bold o ­ gító é rz é s ; de m ennyivel boldogítóbb, h a hosszú fárado zásá­

n ak tény leg es sik e ré t s; érdem einek h álás elism erését is látja az em ber. E ngedje az Ég, h o g y ezt az öröm et m ég számos éven á t élvezhesse.

L egm élyebb tisztelettel

F ő tisztelen d ö ú rn ak

B u d ap est, 1875. dec. 6. V ár, ú ri-u tca 39. sz.

alázatos szolgája

P o n o ii T h e w r e w k E m il,

a budaesti philologiai társaság elnöke.

X X

F'ótisztelendö ú r !

Mélyen tisztelt Tudósunk !

Jaj a társadalom n ak, m ely a való érd em et m éltányolni, tisztelni, k ellőleg jutalm azni nem b írja v a g y nem akarja. A történelem száz m eg száz p éld á b a n igazolja fönnebbi sza­

vaim nak igazságát. H o g y csak a g ö rö g ö k re hivatkozzam , nincs ki k é tsé g b e vonhatná, h o g y a nem zeti n ag y ság u k a t aláásó rom lás m agva m ár a k k o r v e tte te tt el, m időn nag y f ia ik ra : a S o k ra te se k re , a D em osthen esekre nem csak nem h a llg a tta k , de a so p h isták felk aro lásáv al ő k e t m éltatlan fél­

reism erés, g y an u sitás, gúny, b án talo m tá rg y á v á tevék, sőt ü rö m p o h á rra k á rh o z tatták .

E p éld á n okulva, m inden, hazáját szerető nevelő-tanító m íg eg y részt m aga is m éltó tisztelettel, k e g y e le tte l áldoz az érdem nek, a k á r a tudom ány, a k á r a m űvészet, a k á r a g y a ­ k o rla ti élet teré n jelenkezzék a z ; m ásrészt lan k a d a tla n buz­

galom m al igyekszik ta n ítv á n y a i leikébe is b eü ltetn i a m agot, m elyből az igaz, szép és jó örök eszm éinek m unkásai irán ti tisztelet, k e g y e le t és szeretet nem es gyüm ölcsfája n ö vek ed­

jé k fel.

E fán a k zsönge gyüm ölcsét ajánlják föl F őtisztelendősé- g ed n ek az én k edves tanítványaim , midőn F őtisztelendöséged- n e k k eg y eletes visszaem lékezéssel nem es m u n k ásság g al meg­

fu to tt ötven éves írói p á ly á já ra a közelgő újév alkalm ából velem e g y ü tt azt kívánják, hog y az ég Ú ra F őtisztelendősé- g e d e t hazánk jobbjaitól oly lelki örömm el k isé rt tudom ányos tev é k en y ség én ek utján buzdító p éld án yképünkül, világító s irán y ad ó v ezérfáklyán k u l m ég igen-igen so k áig éltesse!

K i e g y é b k én t kiváló tisz te lettel m aradtam F őtisztelendőségednek

B u dap esten , dec. 30. 1875.

V .

alázatos szolgája

N a g y A la jo s,

k. r. tanár, a VII. osztály főnőké.

Ü dvöt az: o l v a s ó n a k !

V I.

X X I

Melyen tisztelt Lelkész ú r ! Nagyrabecsült T udósunk !

Engedje m eg F ő tisztelend ő séged , h o g y írói m un k ásság a ötven éves ju bilaeu m án ak s a közelgő 1876-ik év első n ap já­

n ak alkalm áb ól mi is azokhoz csatlako zun k, k ik h ó d o la tte l­

jes tisztelettel s meleg érzelm ekkel sietn ek F őtisztelendősé- g ed et üdvöz.ölni s á ld á st rebegn: az ég U rá tó l d rá g a életére.

Csenge k o ru n k n ál fogva u g y a n :iem szám íthatjuk m ag u n k a t rég i tisztelői közé ; de m ióta m üveit, a g ö rö g rem ek író k r e ­ m ek á ttételeit, o lv astu k és tan u lm á n y o z tu k ; m ióta M entoraink á lta l figyelm esekké t é te ttü n k : a sz ik ra lán g o t v e te tt k eb lein k ­ ben, s tisztán áll elő ttü n k Főtis2;telerndőséged szellem e; tisz­

tán, fényben, d icsőségb en él k ö zö ttü n k az eszm ény, m ely ért F ő tisztelend őség ed félszázadon á t tö rh e tle n h űség gel fára d o ­ zo tt; ism erjük azon ö rö k k é m osolygó s ö rökké h e rv a d a tla n v irágokat, m elyeknek illata elan dalítja az azt élvezőt s am a m agasabb ideális v ilá g b a rag ad ja, h o l az igaz, szép ^ s jó eszméi m egvalósulvák s élő a la k b a öltöztetvék. T isztán áll e lő ttü n k azon áldásos h a tá s, m elyet M eleager v irá g a i hazánk fogékony földébe ü ltetv e g y a k o ro lh a tn a k s F őtisztelendősé­

ged m unkás buzgalm a által valóban tén y le g g y a k o ro lta k is ; s világosan tűn elénk hazánk fiainak forró h azaszeretetre bűz- d.ulása, m it a g ö rö g hósök s e g y tró jai h a rc k épe idézett elő minden igazra, szépre és jó ra fogék ony kebelökben. Igen, hatást, soha el nem múló h a tá st te tte k rá n k am a h a lh a ta t­

lan müvek, s a legm élyebb tiszteletet, g yerm eki bizalm at k e l­

té k fel ben nü nk azok szerzője iránt. Ne csup án ü res p h ra- sisoknak, ne csupán m e ste rk é lt szav akn ak vegy e ezeket F ő ­ tisztelen dő ség ed ; de a szív azon legm élyéből fakadó érzelem ­ fo rrás egyedüli term észetes kifoly ásán ak , mely, ha túlárad , leküzdi az a k a d ály o k at, k itö r a te s t bilincseiből, s szavakban n y er kifejezést. B ennünk lelk esü lt óhajt éb re sz te tte k F ő ­ tisztelendőséged m üvei azon h a lh a ta tla n rem ek ek et eredeti, arany-nyelvökön olvashatni, b en n ü n k is fö lébredt a hellen

„xaXoY.aya&ia'·'· m eg való sításán ak eszméje a tudom ány ban és m űvészetben úgy, m int a közéletben e g y a rá n t s felé b re d t a v á g y idővel ugyanazon p á ly á n haladni, m elyen F őtisztelen- töséged fen kö lt szelleme rag y o g ó m eteorként világít.

N e v e g y e szerény telen ség nek F őtisztelendőséged, h a ama, nem csak F ő tisztelendöségedre, de egész lite ra tu rá n k ra em lé­

kezetes n ap alkalm áb ól s alkalm ából egyszersm ind a közelgő újév k ezdetén ek an n y ia k szeren csek ivánataiba s buzgó fohá­

X X II

szaiba mi is közbevegyülünk, s fiúi bizalommal kérjük az ég bölcs Alkotóját, tartsa meg Főtiszteiéndőséged drága életét még számos éven át egyházunk, hazánk s literaturánk ja­

vára, dicsőségére!

Kik is maradtunk Főtisztelendőségednek hódoló tisztelettel

Budapesten, 1875. év deczember 27-én.

alázatos szolgái

a b u d a p e s ti k e g y e s ta n ító r 'e n d i fő g y m n a - siu m h e t e d o s z t á ly ú ta n u ló i.

APOLLONIU S RH O D IU S

AEGONAUTICONJA.

I. É N E K

R a jta d kezdve, A pollon, a dalt, amaz ősi dicsőség H őseit énekelem , k ik P o n to s to rk o la tá n á l

8 K y a n e á k k öve közt, P e lia s 1) fejedelm i p a ra n c sa R évin, az A rgó h ajó t az a ra n y gyapjúhoz irányzák.

5. M ert P e lia s oly atén jó sm át veve, h o g y n ek i gyászos V ég et am a honi férfi v eten d jo b b á g y a i közzül,

A k it eg y etlen lá b ty u b a n elközeliteni látan d . Nem sok időre, am a jó sla t foly táb an, - Iason, A n agy on áradozó v ad A n a u ro so n 2) átügyekezvén, 10. L áb a eg y ik sa ru já t a szívós iszaposba veszité

Ú tközben, s c sa k e g y e t h u rco lt k i a p a rtr a m agával, í g y sie te tt P eliashoz am a lakom ára, m ely ettől V olt ma P o se id e o n 3) aty já n ak szentelve, s a tö b b i Istennek, kifeledve m ag át a P e lasg o si H é rá t.4) 15. L á tv a im ezt é rte tte leg o tt, és oly v itaterh es

T e n g e ru ta t h a g y a m eg neki, h o g y veszszen v a g y az ádáz H ullám okban, a v a g y távolhoni férfiak által.

M ár az A th e n a 6) sugalm a szerin t A rg o s keze á lta l Á csolt járm ű hajót az e lő ttie k én ek elék meg.

20. En a nem ét s a n ev ét éneklem el a daliáknak, 8 tengeri hosszú k alan d jaik at, m int a nehez és n ag y T e tte k e t is: c sak a M úzsáknak leg y e n ihlete bennem !

O r p h e u s o n kezdem dalom at, k it a hajdani h írk én t K allio pe, am a trá k O a g ro st á g y b a fogadván,

25. P im p la 3) m agaslatin ak közelében szüle világra.

H írlik, ez a hegyorom tö rh etlen szirtjait, a n ag y

') Thessaliai király. — 2) Patak. — 3) Neptun. — 4) Junót. — 6) M i­

nerva. — 6) P i m p l a , forrás és városka a macedóniai Pieria tartományban.

2 A PO LLO N IU S R H O D IU S

V izroham á rja it is leb ü v ö lte v arázsdala által.

A heg y i b ük k ök, igész lan tjá n a k hirnöki, m áig A trá k Zóna k ö rü l szak ad atlan u l élve, so ráb an 30. O tt álln a k huzam ost, m ely ek et bűvös éneke hajdan

P ie ria m agas orm airól a s ík ra idézett.

A jsonides,1) C h e iro n 2) jó lelk ü tan á c sai folytán, Ily tá r s a t n y ere m eg deli kísérőihez e k k o r O rp heu sékb an , a B is to n i3) P ie riá n a k urában.

35. És jö tt A s t e r i o n önkénytesen, ak i K om etes G yerm eke volt, s szü letett az enyelgő A pidanosnál P iresiáb an , igen közel a P h y lleio n hegyhez,

H o l m ind A p id an o s m ind a fenséges E n ip e u s 4) H osszú fu tá su k u tá n te stv é re se n összevegyülnek.

40. J ö tt azu tán Elatosfi d e ré k P o l y p h e m o s is, ottan H a g y v a L a rissa h o n á t : ez előbb a vitéz L a p ith á k közt, A m ikor a L a p ith á k a K e n ta u r o k r a 5) csatáztak,

Ifjan harco la m é g ; m a pedig, n oha tag ja kifáradt, M égis a hajdani hős szellem v íg an éle szivében.

45. I p h i k l o s sem időze so k á P h y lak éb en , Iason A n y ja fiv ére: m ivel P h y la k é b ó l v e tte nejéül

A json is A lk im e d é t; 6) s m ost e közelebbi rokonság S é rd e k e k ösztönözék b e v eg y ü ln i az ifjú seregbe.

A dm etos, k i P h e ra j juhos o rszág áb an uralg o tt, 50. Sem vesztegle so k á C halkodon b érein ek alján.

M ég A lo p é b a n sem te s p e d t H erm esn ek am a dús S cselm ester faja, E u r y t o s és a bajnok E c h i o n . K e ttő jö k k e l e g y ü tt ro k o n u k szállott ki, az ifjú A j t h a l i d e s : P h th iá n , A m p h ry so s habjai m ellett 55. Szülte im ezt á M yrm idon Eupolem eia le á n y a ;

M ig azo k at M enetos szép g y e rm e k e A ntianeira.

Jö tt, o d ah ag y v a h o n á t K ajneusfi K o r o n o s is, a jó G yrtonból, tulerös, de az aty ján ál nem erősebb.

M ert a d e ré k K a jn e u s t7) eleventen hirli a dalnok 60. A K e n ta u ro k e lő tt eltű n tnek , ah o g y sere g é tő l

E lkülönödve üzé azo k at: s n oha ellene fordult

M ind, se nem űzte m eg őt, sem nem seb h ette m eg é rc ö k ;

l) Iason. — 2) A legnagyobb hősök nevelője. — 8) Bistonia, trák tarto­

mány. — 4) Thessaliai folyók. — 6) Lapithák és Centaurusok harcait, 1. Ovid Metam. X II, 210. kk. — 6) Iason szülői. — ’) Virgil Aen. VI, 448. Ovid Metam. X II, 459.

A R G O N A U T IC O N JA . 3

Ő ren d ü letlen s lev éretlenü l ú g y m ene a föld Színe alá, sűrűén d öngetve a hosszú fenyővel.

65. J ö tt T ita reso s örök fo lyam átó l M o p s o s is, a k it Elseje bölcscsé te tt a m adárjó sm áb an A p o llo n ; Es K tim enos fia E u r y d a m a s , K tim e n é b en eredve A b oldog D olopis földön, X y n ia s ta v a m ellett.

Á m de M e n ő t i o s is sü rg e tv e lön érdem es A k to r 70. A yjától a nem es d a liá k k al kelni ez ú tra .

E lk ö v eté hős E u r y t i o n s E r i b o t e s is ő k e t;

E g y T eleon, m ás A k to rid e s Iro s f i a ; m értho gy H ős E rib o te sn ek T eleon vala, E u ry tio n n a k Iro s az atyja. S a h arm ad ik ú l el u tán o k O i l e u s , 75. R e tte n e te s fiatal, h á tú i üldözni keg yetlen,

H a egy szer m eg h a jto ttá k se re g e stü l az ellent.

E u b ő ából m eg K a n t h o s mene, k üld ve K anethos, A n a g y A b as fia á l t a l : ö rü lt elm enni, de tö b b é K e rin th o s h ona őt nem látta , m ivel L ib y áb an δο. A látn o k M opsosszal J) e g y ü tt a távoli földön

E ltévednie tá rsa itó l s o d a vesznie k ellett.

A n n y ira nem leh e t em bertől soha m essze az átok, H a ezek is L ib y á n lelté k tem etőjö ket akkor, O ly n a g y táv o lb a n K o lch istól, m ennyire távo l

®5- E g ym ástól a n a p k e le t és a n a p n y u g a t esnek.

E lsie te tt K l y t i o s s vele I p h i t o s , Ő chaliának _ B irto ko s ifjai, m int a szö rn y eteg E u ry to s á g a ;

E u ry to sé, kin ek ív et A pollon ad o tt, de k i ann ak Nem veheté hasznát, k ih iv án v erse n y re adóját.

90. M entek az A ja k id á k szintén, de azok nem egyűnnen Es eg y sze rre : m ivel P h o k o s te stv é rö k esetlen

L e tt m egölése m iatt, A jg in a hazájoka.t o tta n

H ag y v a, k ib u jd o stak ; s T e l a m o n A tth is szig etére,2) P e l e u s ellenben P h th iá b a helyezte lak á sá t.

95. K e k ro p iá b ó l m ent a harcfia B u t e s azokhoz, Jó T eleon fia, és a d á rd a tu d ó sa P h a l e r o s.

A lkon, az aty ja noszitá e z t : noha tö b b fiúgyerm ek Nem v ala h ázán ál istá p u l az éltes ö r e g n e k ;

M égis eg y etlen u tó m ag v át is öröm m el u ta lta 100. A daliák seregéb e, h o g y o tt delisége kitűnjék.

’) IV, 1485. kk. és 1502. kk. — 2) Salamis, Attika szigete.

4 A PO L L O N IU S R H O D IU S

T h e s e u s t ekkor, E re ch th e u sn e k legjobb ivadékát, Zordon ra b k ö te le k fo g tá k a T a jn a r i*) földön, P irith oo sszal e g y ü tt : p e d ig ők az u tó bb i v itá k a t S o k k a l k önn y ebbé te h e té k a v á lla la t élén.

105. A gn iad es T i p h y s p e d ig a S ip h a nép közül indult T hespisből, okos em ber az in g erü lésre közelgő T e n g e re k e t m egarányzani, s a n a p s csillagok utján A v ih aro k k e lté t s u t-id én y t k ita n u ln i előre.

Ő t m ag a ösztönözé társu ln i T rito n is A th e n a 110. A d a liá k h o z ; a k ik n a g y o n is m egörülve fogadták.

M e rt a h ajó t is az istennő g y á rto tta , kezére

D olgozván n eki A rgo s, A k e s to r g yerm eke, b ö lc s e n : É s lön az A r g ó hajó k itü n ő b b valam ennyi azoknál, M elyek a hullám zó te n g e rre kiszállani m ertek.

115. P h l i a s csatlak o z o tt hozzájok A reth y reáb ó l, H ol D ionysosnak, m int aty ján ak , k e g y e m ellett B oldogul országolt, az A so p o s kútfeje táján.

A rg o sb ó l T a l a o s m eg A r e j o s szállt ki, B ias k é t G yerm eke, és deli L e i o d o k o s , valam ennyen eredvén 120. N eleus lán y á tó l P e ró tó l,2) a k i m iatt b ú t

L á ta Ip h ik les alom jainál Ajolosfi M elam pus.3) D e m ag a H e r a k l e s n ag y lelk ű levente hiával Sem le h e te tt az u tá n a só vár Ajsonfi hadánál.

H a llv a h íré t ez az összegyűlő d aliák n ak , azim ént 125. T é rv e m eg Á rk á d iá b a n e s e tt ú tjáró l az A rg o s

F ö ld re, a v a d k a n t h urcolván, m ély L am pea völgyén Élödék, E ry m a n th o sn ak széles ta v a m ellett:

H á tá ró l le v e te tte M ykene te ré n az erősen Ö sszekötött eleven fen evad n ak nagy szerű te rh é t:

130. É s m ent egyszerib en E u ry sth e u sn e k 4) h ire nélkül Ö nkényt. V éle H y l a s hű kísérője, növendék G y erk őc m ent, n y ilait s k é z iv é t h o rd an i folyvást.

E rre az istenies D an ao s csem etéje is elm ent, N a u p l i o s : ö ug y an is K ly to n eo s N aubolidesnek I 35· G y erm ek e; N aubolos a L erno s fia v o lt; m aga L em o s

P rő to s N au p liad es jó m agzata. N auplios im m ár A D an ao s-lán y tó l A m ym onétól, k i P oseid o n t

Á g y b a fo gad ta, eredt, o k osabb valam ennyi hajósnál. 1

1) Taenaron, lakoniai hegyfok. — 2) Odys. XI, 287. — 8) Hires jósló.

— *) Mycenei király, kinek Hercules 12 feladott mnnkáját robotban végezte.

A R GON A UTICO N J A. 5

I d m o n utolsó iö tt A rg o sn a k egyéb lakozói τ40. K ö z t; m ivel é rtv e is a m a d a rak b ó l élete v ég ét,

M ent, n ehogy a dicstől m egfosztva boszontsa hazáját.

Nem v ala ő igazán A b as édes g y e rm e k e ; m ert őt Ö nm aga nemzé L etoides, de az A jolidáknak Szám a közé a v a t á ; m ag a is vezeté b e a jó sla t 145. É s m ad arak titk á b a , s az égő áldozatéba.

L éda is A jtoli hölgy, kü ld é az erős P o l y d e u k e s t , És K a s t o r t , a szilaj m ének n ag y h írű lovagját, S p a rtá b ó l; k ik e t ő eg y terh h e l T y n d a re u sn a k A terem ében szü lt: bizodalm a n a g y is vala néki 150. B ennük, m ert Zeüsz á g y á ró l m éltán yo san érzett. 1)

L y n k e u s és I d a s , A p h a re u s m agzatjai, szintén M entek A renéből, m in d ketten erős k a ra ik b a n Bízva; k özöttük L y n k eu s m ég h ihetetlen ü l éles

Szemmel is áldva, h a szent a m onda felőle, h o g y e hős 155. Férfiú m ég a földek alá is m essze b eláto tt.

Ú tn a k e re d t azután a fivérei közt legidősebb

H arcfi P e r i k l y m e n o s szintén, k i P h y lé b en az a g g o tt N eleus g yerm eke volt, de P o seid eon álta l erővel

V ég telen ü l m egajándékozva, h o g y a c satatéren 160. M inden ó h a jta ta k é n t sik erü ln e lev enta szivének.

M entenek A m p h i d a m a s és K e p h e u s Á rkádiábó l, K ik T e g e á t la k tá k s az A p h eid as b irto k o n ü lte k ; M indkettő A leos fia: h arm ad ik u l velők elm ent A n k a j o s , k it azo kk al e g y ü tt nem es aty ja L y k u rg o s 165. K ülde, n ag y o b b te stv é re am a k e ttő n ek . Ez otthon

V isszam aradt m aga, a v én h ed t A leo st k e g y e le tte l Á polgatni, de öcscseivel k ü ld ö tte az ifjat.

S m ent ez, M ajnali m edvének bőrében , em elvén A k étélű kem ény fejszét, m iután A leos n a g y 170. A ty ja dugaszba tév é m ajo réb an fegy verit, ezzel

V élve talán m ég elfoghatni az u trak eléstő l.

M ent nem es A u g i a s , 2) k in ek a re g e a N a p o t adja A ty jáu l; ő E lis fiain hatalom m al u ralg o tt,

S o k ja v a k em b ere; s m ent, szem lélni felette óhajtván *)

*) Leto és Zeüsz fiai voltak. — 2) Ennek tisztította ki istálóját Hercules.

Ő H e l i o s vagy a Nap fia és E l i s királya volt. A H e l i o s és E l i s a bib­

liai É 1 istennév. E név rejlik az O l y m p i a névben is. Az Elisben ünnepelt O 1 y m p i a i játékok, pályázások innen lesznek érthetők.

6 A PO LLO N IU S R H O D IU S

175. K olchist, és a K o lch isiak fejedelm e A jetest.

A s t e r i o s s vele A m p h i o n , H y p eresio s édes G y erm eki; ők az achiv P ellenéb ő l sietének, A m elyet ősaty jo k P elles r a k a eg y m agas ormon.

T ajn aro s E u p h e m o s t k ü ld ö tte az ifjú sereghez, 180. A k i P o se id o n n a k szü letett az erős T ityos szép

L án y átó l E urópátó l, lá b á ra olyan gyors, A sik te n g e rn e k tete jé n elfuthata, s m eg nem N e d v esed ett a légszinü viz hullám iban a hős T alpa, csak é rin té fu tam ásak o r a sim a tü k rö t.

185. E rre P o seid o n n ak m ás k é t fia szállt ki h o n á b ó l;

E s E r g i n o s u g y a n c sa k am a n ag y lelk ű M ileto s V á ro ssá t e lh a g y v a ; az Im b rasi H e ra telep jét P a rth e n iá b a n a hős A n k a j o s : m indenik ism ert H írn ev ű révész férfiú, és egy szerre leventa.

190. E lm ent m ég azu tán O neus fia is K a ly d o n b ó l

A lelkes M e l e a g r o s ; e g y ü tt vele L a o k o o n m ent:

L aokoon Ő neus testv ére, de m ásik anyától, Némi cselédnőtöl szárm azva; s m a e k o ro sa b b a t Á llitá O neus fia m ellé g o n d n o ku l u t já n :

195. É s a m ég sih ed er g y e rk ő c e ig y álla be a hős Szám ba. Ez ifjúnak, kivevén eg y ed ü l a h atalm as

H e ra k le st, nehezen v a la m ása, h a v a g y c sak egy évig M eg m arad an d o tt m ég A jtolia n épei földjén.

S m ég a n a g y ú tra im ezt a n y a b á ty ja is, a kelevészszel 200. M esszire is közel is csodam ódra csatázni g y a k o rlo tt

I p h i k l o s , a jó T h estio s eg y deli m agva követte.

M éné P a l a j m o n i o s , Lernosfi, k it O lenios szült:

Ez L ern os v a la névre, de H ep h ajsto s J) faja m á s k é n t:

É p en a z é rt lá b á ra az is b ic c e n te ; azonban 205. F érfiu ság a m ia tt k i se g á n c so lh a tta , s a zért lön

A se re g e k b e Ia so n n a k díszére bevallva.

P h o k isb ó l I p b . i t o s m ent, N aubolos O rn y tid esnek G y erm ek e; a k i előbb v en d ég ü l lá tta Ia so n t

H ázánál, m ikor ez P y th ó b a n jó slan i j á r t volt 210. T e n g e ri ú tja irán t, ezidőtől házi b arátja.

M ent Z e t e s s K a l a i s , B o reas k é t gyerm ek e, ak ik O rith y ián ak , E re ch th e u s jó lá n y á n a k erényes

M agzati v o ltá n a k a tr á k v é g e k e n : ám oda v itte l

l) Vulkán.

A R G O N A U T IC O N JA . 7

Ö tét az elrag ad ó B o reas szele K e k ro p iá b ó l, b 215. A m int Ilissos p a ta k á n á l tán co la körben.

S m esszire hozván öt, oda, hol S a rp ed o n iá n ak 5) S zirtjai to rn y o znak s E rg in o s habjai csörgnek, O ttan igázta. m eg azt, sűrű én b e b o rítv a ködökkel.

M indenik ifjúnak leb eg ő k é t láb a i szélén

220. B arnaszinü szárn y ak c sa tto g ta k , kész csodalátvány, F én y es a ra n y n y a l p ik k e ly e s e k ; hős vállaikon fent Jo b b ra s b a lra fejők tetejérő l kékszinü fü rtö k R e p d e s te k szanaszét a szellő k én y e i folytán.

D e m aga sem sz ere te tt seh o g y is P e lia sn a k A k a s t o s 225. G yerm eke h á tra m a ra d n i te k in te te s a ty ja lak áb an ,

Sem p e d ig A r g o s , A th e n a hajórem ekén ek az á c sa ; S ő t ezek is szintén b ele v e g y ü lte k az ifjú seregbe.

E nnyi seg éd ei g y ű lte k v o lt A jsonfinak össze.

M indezeket M i n y á k néven nevezik v ala ren d re 230. A szom széd lakosok, m iután leg tö b b n y ire mindez

Ifjak az a g g M i n y a s 3) lán y aitó l h írlik e re d tn ek A fa ju k a t: valam int h o g y Iaso n is A lkim edétől L ett, a k it K lym ene, M inyas deli lán y a tenyészett.

Ám h o g y az a p ró d o k m indent beszereztenek, am it 235. R e n d e se n is beszerezni szokás a járm ű hajóba,

A m ikor em b ert a szük ség te n g e rre p a ra n c so l:

Itt lesiettek a városon á t oda, hol P a g a saj szép R é v e terü l M agnesia partjain . Ö sszefutának A se re g e k tö m eg estü l u tá n o k a hős d a liá k n ak :

240. Ki k, m int csillag a felhők közt, ra g y o g á n a k . Im igy szólt M indegyik, elnézvén a feg y v erk ezv e m en ő k et:

„Zeüsz aty a, m it g o ndol P elias, h o v a száműz ezúttal E k k o ra hős s e re g e t vájjon P a n a c h a ja szivéből?

A znap em észti m eg a tűz ezek keze á lta l A jetes 245. F é n y e s egész házát, am elyen k i nem a d ta a gyapjat.

D e k ik erü lh etlen n e k ik a veszedelm es u t im m ár!“

. S zóltak a v á ro sb a n szanaszét. S im az asszonyi nem zet É g n e k em elt kézzel buzgón esedez v a la , h o g y mind Hozza szerencsésen haza ism ét ő k et az isten.

250. S k öny h u llatv a eg y ik nő a m ásikhoz im igy szólt:

’) Attikából. — 2) Előfok Trákhonban, Capo Greco. — 8) Minyas leánya Klymene. Alkimedének, Iason anyjának anyja. Ezért neveztetnek itt többször Minyáknak az Argonauták.

8 A PO LLO N IU S R H O D IU S

„Jaj n ek ed A lkim ede, k ésőn is m egjőve a te N a g y bajod, és v é g ig nem ö rü ltete tég ed az é l e t ! H á t m ég A json m ily szörnyű b o ld o g ta la n : ennek Jo b b le tt volna előbb b e ta k a rv a halo tti lepellel 255. R e jle n i a földben, m int e g y á szn ap ra viradni!

V ajha előbb P h rix o st, m ikor elvesze Helle, m agát is A viharos te n g e r b en yelen d te k o so stu l: azonban

A csúf p á ra ihol m ég em beri szót ada, m elynek A lkim ede lesz u tó b ajait m aga m eg sira tan d ó !“

260. íg y k e se re g te k a nők, m ig azok lesie ttek a révbe.

Szolgák, szolgálók im m ár sokan összegyülének.

A nyja n y a k á b a b o r u lt;1) m ind éles fájdalom ölte A n é m b e rt: ö reg a t y j a 2) pedig, b elebúva keserves K ó rá g y á b a , szegény azon ájuldozva feszengett.

265. Iaso n ezenközben m aga a szom orúkat ü g y ek v ék V ig asztaln i em itt, m ig am ott szo lg ák k al az ú tra F e g y v e re k e t ra k a to tt, k ik b ú san szótfogadánalc.

A nyja, m iként elejénte k ö rü lk u lcso lta kezével, Ú g y ta rto tta , sű rű zokogással sírva, m iképen 270. K e d v e s öreg n ő d ajk áját m egölelve m agányán

S ír a lán y k a, k in ek nincsen m ár g on dn ok a többé, D e szom orú so rsá t a m ostoha te tte sulyosbbá.

A k i azim ént is k eserű n h u ro g a tta le ő tet:

S a n n y ira m eg v agy o n a b ú b a n szomorú szive törve, 275. H o g y nem tu d n y av aly ás am ennyit óhajtana sírni.

Ily k e serű n sira tá a fiát, m egölelve kezével A lkim ede, s leverő fájdalm iban ig y panaszolván:

„V ajha le g o tt aznap, m ikor én P e lia sn a k először H írü l v ettem am a kínos fejedelm i p aran csát,

280. É letem et rö g tö n leteh ettem volna bajom mal, H o g y te m ag ad tem e te n d e tté l k ed v es kezeiddel, D rá g a fiam : m iu tán csak is ez v ala h á tra tetőled M ég, ak itő l ré g élvezem én a m ás nevelésdijt!

M ost ihol én, k i cso d áltja v alék a széles A c h a ja 3) 285. N őinek, itt ez ü res háznál m arad o k m agam árván,

A teu tá n ad i v á g y á lta l m egepesztve, k i nékem

A n n y i dicsem s gyönyöröm voltál, k i m iatt legelőször É s legutolszor is oldtam ö v é t; m iután az an y á n ak T ö b b öröm ét nem a d á m ár m eg nekem Ile th y ia P)

1) Iasonnak. — 2) Aeson, Aison, Ajson. — 3) Thessaliában. — 4) Lucina.

A R G O N A U T IC O N JA . 9

200. Oh jaj, jaj nekem ! A zt, de csak álm om ban se rem éltem Volna, m ikép P h rix o s csak az én vesztem re m enek szik!“

íg y s ira to tt ez, az o tt álló fejedelm i cselédnők Folytonosan zokogó zaja közt. H anem ö tét Iason Szende beszédeivel m aga v ig asz talta b u jáb a n :

205. „Édes anyám , ne kívánj nekem is gy ö trelm et okozni B ús k ö n y e id d e l; az én b also rso m at á lta lo k ú g y sem O rvosolod, hanem eg y fájdalm at a m ásra tetézesz!

V á ra tlan b ajo k at m ér földi n em ünknek az isten, A m ely eket m agad is b ék év el tűrj, noha m élyen 300. F ájn ak a z o k ; s bízzál legelőször A thena szavában,

S a szent jósm ában, m elyet önm aga P h ő b o s A pollon É rdek ein k b en a d o t t ; de m eg e d a liá k b an is aztán.

Á m lég y itthon a szolgálók k ö zep ette nyugodtan, És ne kívánj tem ag ad baljó slata lenni hajónknak, 305. M elybe lek isérn ek feleim s a ném berek engem .“

— Szólt, s h alad ék talan u l k i is indult a palotából.

M int m egy az illatozó im o lá b ó l]) P h ő b o s A pollon D elosban, v a g y K la ro s, a v a g y h o g y az isteni P y th o Szent telekén, s X a n th o s p a rtján a te re s L y k iá b a n : 310. Úgy m ene ő a n é p tö m eg en ; riad o ztak az egym ást

Ösztönöző felek. I tt elejébe k e rü lt neki a vén Iphias, A rte m is 2) istennő v áro sb eli p a p ja :

S m egcsókolta jo g á t,3) de beszélem nem tu d a egy szót, B árm i felette a k a rt, a se re g ro h an á sa m iatt is.

315. Ez h á t elm aradott, ag g n ő lé té re az ifjak Á ltal igen m egelőzve ; k iv ált m egelőzte Iason.

H o g y p ed ig elh ag yv án a szép épületü v á ro st És P ag asaj k ik ö tő b e leért, b a jtá rsa i ő tet F ülkésén üdvözlék se re g e stü l az A rg ó hajónál.

320. A leuton v ala m ár, s am azok vele szem be siettek.

É s im A k a s to ss z a l4) szem lélték e h elyen A r g o s t5) A váro sb ól a lá s u r ra n n i; s csodálva fak a d tak A P elias a k a ra tja d a c ára kiszállni m erőkön.

A rg o s A k esto rid es vállán diszlett b o k aérő 325. E g y fek ete b ik a b ő r ; a m ásikon e g y gyöny örűen

S zőtt k étn y ü stü palást, P elo p eia h ú gától ajánlva.

h Megrótta e szót ily értelemben egy nyelvész. Másutt e műben s z e n ­ t é l y és t e m p l o m is imola helyett. — 2) Diana. — 8) Jobbkezét. — *) Pe­

lias fia. ■— 5) Az Argó hajó ácsa.