2004. április 51
G
ÖMÖRIG
YÖRGYJózsef Attila sakkozik a Japánban
Koestler és Attila sakkoznak.
Koestler mindig nyer. Tud valamit, amit Attila még nem. Talán azt, hogy még ebben a játékban sem csak az ész a döntő.
Ma Attila játszik fehérrel, de K.
tisztáldozattal csapdába ejti. Győz a fekete királynő. Sakk-matt, kész a parti.
A vesztesnek ez kis gyász; és már nem vigyáz rájuk senki, de senki.
Mese az almafáról
„Kapum előtt egy almafa, nem látszik, mégis minden hajnal előtt virágzik”
(Népdal) Szedtem én is gyümölcsöt a láthatatlan
almafáról, ha nem is mindig
dinnyét, mint ismert rigmusában Sanyika, s virágozni is láttam az ujjam hegyével.
Csak hát később más dolga is akad az embernek. A követlen, furcsa malomba is jártam eleget, őrletni.
De lisztemből már nem lesz új cipó, s a molnárságot is meg lehet unni.
Mégis néha hajnaltájt arra ébredek:
lám, az almafa megint kivirágzott.