Értekezlet az iparstatisztika időszerű kérdéseiről

Értekezlet az iparstatisztika időszerű kérdéseiről

RÖVIDITETT KÖZLEMÉNY AZ ÚLÉS ]EGYZÓKÖNYVE ALAPJÁN

Március 29-én a Népgazdasági Tanács Titkárságán Szita János elvtárs, a Nép- gazdasági Tanács titkárának elnöklésével a statisztika megjavításának érdekében értekezletet tartottak. Az értekezlet összehívásának szükségességét a Népgazdasági Tanács néhány nappal korábban hozott határozata vetette fel. Az értekezlet célja az volt, hogy felderítse a vállalati statisztikai munkában mutatkozó konkrét hibákat, hiányosságokat és az ezt kiváltó túlzott követelményeket: a párhuzamos statisztikákat, a szervezeti fogyatékosságokat. Egyben határozza meg a teendőket, amelyek a statisztika vállalati belső rendjét megszilárdítják, a hiányosságok kiküszöw bölését elősegítik, az adatszolgáltatást pontossá és megbízhatóvá teszik.

Az értekezleten résztvett a Népgazdasági Tanács titkárságának, a Központi Statisztikai Hivatalnak, a Nehéz—, Könnyűipari és Közlekedési Minisztériumoknak képviselője és néhány jelentősebb üzem vállalatvezetője, főkönyvelője és statisztikusa.

A következőkben ennek a vállalati statisztikai munka megjavítása szempontjából rendkívül jelentős értekezletnek az anyagát ismertetjük. Az ott felvetett problémák részletesebb ismertetését ezek közérdekű, majd minden vállalat statisztikai munkájára érvényes jellege indokolja.

Az értekezletet Szita János elvtárs, a Népgazdasági Tanács titaká nyitotta meg és felhívta a résztvevőket, hogy hozzászólásaikban lehetőleg a közérdekű, központi kérdésekkel foglalkozzanak. Ezeket a maga részéről a következőkben látja:

a bürokrácia csökkentése,

az adatszolgáltatás egyszerűsítése,

a mennyiségileg csökkentett adatszolgáltatás minőségének emelése, megbizhatóvá

tétele, .

a különböző időpontok következményeként jelentkező kettős statisztikai munkák elkerülése,

olyan adatszolgáltatás rendszeresítése, amelyet a vállalatok fel is tudnak használni.

A vezetés szinvonalának emeléséhez ugyanis feltétlenül szükséges, hogy az statisztikai adatokra támaszkodjék. Derüljön ki tehát világosan, milyen statisztikára van a vállalatoknak szükségük, melyek azok a statisztikák, amelyek a vállalat szem—

szögéből nézve feleslegesek. Hangsúlyozta, hogy — természetesen —— a nem érintett kérdéseken kívüli esetleg más problémák szintén felhozhatók és kérte a megjelenteket, adják elő, hogy munkájuk megjavításával kapcsolatban milyen segítséget tartanak szükségesnek.

A hozzászólások szinte kivétel nélkül valamilyen formában a felvetett problémák—

hoz kapcsolódtak, ami megmutatta, hogy azok valóban központi kérdések. Megmutat—

kozott, milyen égető és eleven a párhuzamos és felesleges statisztikák kérdése, a statisz—

tika és az üzemkönyvelés szorosabb kapcsolatának megteremtése, a vállalat által semmire nem használt statisztikai kimutatások felszámolása. Megmutatkozott az is, hogy a statisztikusok helyzete a vállalaton belül mind anyagi, mind erkölcsi megbecsü—

lésük tekintetében sokhelyt komoly kívánnivalót hagy hátra, amin feltétlenül változ—

tatni kell.

A párhuzamos statisztikák kérdéséhez Kerekes Géza, a Lampert Művekről, szólt először hozzá. Igaz — mondotta, —— hogy a vonatkozó rendeletek értelmében, csak a minisztérium által engedélyezett statisztikákat volna szabad bekérni és a minisztérium összesen háromfajta statisztikára adott engedélyt, az elmult hónapban mégis nem kevesebb, mint harmincféle statisztikai összeállítást kellett készítenie. Az ezek vissza—

utasítására Vonatkozó gyenge kísérletre telefon—sürgetés, felszólítás, parancs követ—

kezett és ők a harminc statisztikát végülis elkészítették. A szakszervezet kért termelési adatokat, a termelési főosztály export—adatokat, más szervek újítási jelentéseket, anyagkészlet bejelentéseket és szinte nehéz elsorolni mi mindent még.

Dr. Láng Jenő, a Kismotor— és Gépgyáríól, felhívta a figyelmet arra, hogy statisz—

tikai adatkérések burkolt formában is jelentkeznek. így például a gyártás-tervezési irodák, amelyek nem statisztikát készítenek, hanem tervet állítanak össze, erre a célra más csoportosításban, más időpontokra, stb. rengeteg előzetes tényszámot is gyűjtenek vagy kérnek, magyarul mondva: eggyel több bő statisztikát csináltatnak. Ugyanez a felszólaló számolt be arról, hogy az elmult évben havonta 90 különböző mutató—

she'

— Számot kellett kidolgoznia, ugyanakkor fogalma sincs róla, hogy saját szektorában

; a legfontosabb mutatószámok hogy alakulnak. Igy a 90 mutatószám ellenére — vagy

Polonkai János, a Ganz Villamossági N V—töl, arról számolt be, hogy a Nehézipari—_

— , Minisztérium Gépipari főosztályának Munkaügyi osztálya egész sor olyan adatot kért, '

* amely egyszerűen összeállíthatatlan. Csak néhány példát hozott fel: kapun belüli munka—

nélküliség, hiányzók száma a hiányzások okának megjelölésével, stb. Ennél az adat-' keresnél felesleges volt odaírni ezt az egyébként ,,csodálatos" utasítást, hogy az adat07 kat ,,ne a statisztikából állítsák össze", mert ilyen adatok amúgy sincsenek feldolgozva.

, Tóth Tibor, a Nehézipari M inisztérium Tervfőosztálya nevében megállapította, hogy a vállalati statisztikusok —— noha látszólag sok az engedély nélküli statisztika ——

alig egy—két bejelentést tettek ilyen esetekről.

Jakó Géza, a Nehézipari M íniszterium Ter/őnsztályáról, ugyanerről beszélt és el—

mondta, hogy a napokban egyik kohóipari vállalatnál járva valósággal kényszerítenie kellett a statisztikust, vallja be, adott--e és kinek engedély nélküli statisztikákat.

A statisztikusok látszólag jobban félnek közvetlen felettes hatóságaiktól, mint a ,,vad—

statisztikáktól". A vadstatisztikák elleni harc öntevékenységet, a statisztikusok részéről is megfelelő kiállást kíván.

E kérdés kapcsán megállapítható volt, hogy bár a statisztikák leépítése terén kétségtelen haladás mutatkozik, a Népgazdasági Tanács idevonatkozó rendelkezéseit,

a minisztériumok még nem hajtották végre megfelelő súllyal. A párhuzamos és feles—

leges statisztikák egész sora van még mindig érvényben, amelyek nagymértékben nehezítik a jó statiszikai munkát. Megállapítást nyert az is, hogy a párhuzamos és felesleges statisztikák elleni harcot nem lehet csak felülről vinni. Ez a küzdelem csak , akkor járhat sikerrel ha a vállalatok vezetői és statisztikusai is felveszik a harcot a nem engedélyezett statisztikai adatkérésekkel szemben, melyeket minden esetben jelenteniük

kell a minisztériumok tervfőosztályának és azokra fel kell hívniok mind a miniszté—

riumok mind a Központi Statisztikai Hivatal figyelmét.

A statisztika és üzemkönyv elés egyeztetése szintén egyike a legégetőbb feladatok—

nak Kerekes Géza, a Lampari Művekiől, elmondotta, hogy a statisztikát mindig az izemkönyvelés lezárása e l 6 t t kell elkésziteniök, úgyhogy a statisztikusok munká—

áukban annak semmiféle hasznát nem veszik. Az egyetlen eredmény, amit az üzem—

könyvelés hoz a statisztikusok számára, az az, hogy ha az Állami Ellenőrzési Köz—

pont revíziót tart, akkor módja van a statisztikust felelősségre vonni a statisztikus által korábban szolgáltatott és az üzemkönyvelés által később kimutatott adatok

közötti eltérés miatt. ,

Dr. Lőte Pál, a Vasbeton Gyár-épitő N V—íól, elmondotta, hogy az Épitésügyi Minisztérium számtalan olyan adatot kér, amely a vállalatoknál nincs alátámasztva, ' és így ezek az adatok gyakorlatilag a ,,levegőben lógnak". Különösen így van ez az építkezés vonalán az anyagfelhasználási és önköltségcsökkentési adatoknál. Az épitő—

iparban az anyag felhasználása döntő, és miután éppen ez a kérdés nincsen megfelelően alátámasztva, nem szorul bővebb magyarázatra, milyen értéke van általában az ide—

vonatkozó statisztikáknak.

Dr. Láng Jenő, a K ismolor— és Gépgyártól, az üzemi könyvelés és statisztika egységé—

lek feltételét abban látja, hogy a statisztika és a tervmunka végre egyszer nyugvópontra jusson. Lehetetlen állandóan változó követelményeknek megfelelő egységes adminisz- trációt elképzelni. Polonkai János, a Ganz Villamossági N V—tól, a hibát abban látja, hogy a vállalatok belső szervezésénél nem veszik tekintetbe a termelésstatisztika igé—

nyeit; Papp István, a Közlekedési Minisztériumból, pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak az iparvállalatoknál, hanem a közlekedési és mélyépítő vállalatoknál is megoldandó feladat még a könyvelés és statisztika egységének megvalósítása.

Kiderült, hogy a statisztika és üzemkönyelés egyeztetése a sok felesleges munka elkerülése mellett azért is döntő fontosságú, mert igen sokszor a két vagy több nyilván—

tartásból merített adatok közül legritkább esetben állapítható meg, hogy melyik meg—

bízható.

_ Igen élénk vita zajlott le a statisztikai utasítások és munkalapok kérdésébem ,Kerekes Géza, a Lampart M űvekló'l, megállapította a munkalapok kérdéseinek rendkivüli.

túlméretezettségét. Felhozta, hogy például a kiegészítő fizetés rovatát is. állomány- esoportonkint kell kimunkálni, azaz a kérdés feltevője látszólag nemcsak arra kíváncsi, hogy például hány munkás kapott teát, hanem arra is, hogy melyik itta meg, hol dol—

vu,

ü

gozott az a munkás, aki munkaruhát kapott és ki kapott szabadságidő—pénzt. Ugyan—- akkor, amikor egyrészt ilyen részletes a munkalap, az utasítás távolról sem elég részletes és például az a fontos kérdés nem volt egyértelműen tisztázva, hogy a munkalapok kitöltése milyen anyagokra vonatkozzék. A Központi Statisztikai Hivatal a mai napig sem bocsátotta rendelkezésre a részletes utasítást. Megtörtént, hogy felvilágositásért fordultak a Hivatalhoz és ez még nem lett volna baj. Mikor azonban egy másik statisz—

felkus történetesen a minisztérium felé tette fel ugyanezt a kérdést, előfordult, hogy a kérdésre tökéletesen más választ kapott. Kérdezi, hogy ilyen körülmények között a statisztika hogy lehet megbízható és pontos.

Többen szóltak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy a munkalapok a különböző szak—

máknál egyformák, noha a különböző adottságok feltétlenül más-más sémákat igényel—

nének. Ehhez a kérdéshez kapcsolódott a szakmásított kérdőívek ügye is. Többen fel—

hívták a figyelmet arra, hogy az építőipari adatszolgáltatásnak a szakma eltérő jellegé—

nél fogva alapvetően különböznie kell a gyáripari adatszolgáltatástól.

Wexner Ervin, a Gizella Malombo'l, a malomüzemek tekintetében mutatott rá erre: a malomüzemek bérőrlést végeznek és a kérdőívek struktúrája, amely anyaggal együtt kérdezi a termelés értékét, soha még közelítő képet sem ad a malmok valóságos munkájáról. Éppen ezért az ő üz'emük — és feltehetően az összes malomüzemek ——

a központi statisztika mellett, amelyet semmire sem tudnak felhasználni, teljesen külön, házi adatszolgáltatásra rendezkedett be. Braun, a Csepeli Papírgyár képviseletében a papiriparnál mutatott rá arra a visszásságra, hogy a terv és így a statisztika is a készárura kiszerelt papírárukra vonatkozik, ami alapvetően eltér a tényleges terme—

léstől. A kiszerelés csak később és nem' egyenletesen követi a termelést. Ilyen körül- mények között a statisztika —— amelymint mondotta csak a kiszerelt árura vonatkozik

—— semmiképpen nem ad képet számukra termelésük tényleges alakulásáról.

Weeke'r Ferenc,,a Tatabányai Szénbányák N V—to'l, arra mutatott rá, hogy noha a bányászat adatszolgáltatási rendszere eltér a gyáriparétól, még mindig nem alkalmaz—

kodik kellőképpen a bányászat sajátosságaihoz.

Somfai Zoltán, a Chinoin Vegyészeti Gyáriól, arról számolt be, hogy a termelési értéknek a tervekhez viszonyított képe náluk sok esetben teljesen eltérő képet mutat egyedül azért, mert ugyanazt a terméket egyszer kiszerelve márkázva, másszor pedig anyagi nevén nevezve kell a szükségletnek megfelelően gyártaniok. A márkázott és eredeti termék rendkívüli áreltérést mutat, ami még a tervárrendszer mellett is fennáll.

Ennek természetesen semmi köze nincs a vállalat jó vagy rossz munkájához. A gyógy—

szeripar sajátosságának megfelelően módot kell találni ennek kiküszöbölésére. Ugyan- csak ő mutatott rá arra, hogy szükség esetén iparágankint kellene megkülönbztetést, tenni a mértékegységben. Előfordul, hogy a statisztikai kérdések tonnában kérdeznek olyan anyagokat, amelyeket a gyógyszeriparban a valóságban grammokban használnak fel. Hasonló megjegyzést tett a malomipar képviselője, aki elmondotta, hogy a szita—

Selymet ezer négyzetméterben kell megadni, aminek eredményeképpen sokszor három—

tizedezrelékes nagyságrendű számadatokkal kell dolgozniok.

Lukács Ottó, a Központi Statisztikai Hivataltól, felszólalásában aláhúzta, hogy egyes munkalapok valóban túl részletesek. A napokban meg fog jelenni a régóta várt részletes utasítás, amely ki fog térni arra is, hogy a munkalapok közül melyek kitöltése nem kötelező és azok milyen egyszerűsítésekkel kezelendők. A szakmásítás kérdésében jelezte, hogy a munkák folyamatban vannak és például az építőiparra vonatkozóan a helyszinen megállapodás történt, hogy a munka részleteit nemcsak a minisztérium, hanem a vállalatok statisztikusaival és szakértőivel is ki fogj ák tárgyalni.

A termelési érték fogalommal, mint alapvető kérdéssel sok felszólaló foglalkozott.

Pusztai Béla, a Rákosi Művektől, kifejtette, hogy véleménye szerint az Árulista szerinti halmozott termelési értékre szükség nincs, azt a vállalaton belül nem használják, mert a vállalatok felépítésének nem felel meg. Ezenkivül kifogásolta, hogy a befejezetlen termelést is kérdezi a Központi Statisztikai Hivatal, holott eredetileg arra vett irányt, hogy ezt nem kérdezi, mert megállapítása igen nagy nehézségeket okoz. Végül meg—

említette, milyen komoly zavarokat okozott, hogy az első negyedévi részlettervet

!olyóáron forgalmi adó nélkül kellett elkészíteni, mig az átdolgozott terveket már folyó—

áron forgalmi adóval kérik és ennek megfelelően a statisztika is változott. — Dr. Láng Jenő, a Kísmotor— és Gépgyártól, rámutatott arra, *milyen zavaró, hogy egyáltalán nincs tisztázva, hogy a vállalat tervteljesítését melyik termelési értékhez mérve és milyen módon kell megállapítani. Termelési érték szerepel ugyanis terváron,

017

— %

tolyóáron forgalmi adóval. De meg van adva ebből a forgalmi adó is, tehát elvben *a; *

forgalmi adó nélküli folyóár is szerepel. Van vállalati készáru érték, továbbá'árulistas szerinti halmozott termelési érték, végül befejezetlen termeléssel együtt és a nélkül számított termelési érték. Mindezek mellett Szerepel a tervnek első és második változata, van negyedévi tervbontás és van korrigált terv.

Hargittai D., a K islexíől, szintén feleslegesnek tartja az árulista szerinti halmozott termelési értéket. Jakó Géza, a Nehézipari Minisztérium Tewoszlályának vezetője, szerint ugyancsak az Árulista szerinti bruttó halmozott termelési értékre nincs szükség : azt a vállalatok és felsőbb szervek felhasználni nem tudják.

A befejezetlen termelés kérdésében Hargittai D., a Kislexlől, arra mutatott rá, hogy a mellett, hogy meghatározása komoly nehézségeket okoz, könnyen alkalmas tudatosan hamis kép nyujtására is. Polonkai János, a Ganz Villamossági N V—to'l, az eddigi felszólásokkal szemben azt vitatta, hogy a befejezetlen termelésre vonatkozó jelentésre igenis szükség van, mert a nélkül például olyan üzemben, mint az övé, lehetetlen az üzem munkájáról akárcsak megközelítő képet is alkotni. F nélkül elő—x fordulhatna, hogy egyes üzemrészek néha hónapokig semmiféle termelési értéket nem jelentenek, máskor pedig több hónap munkája jelenne meg egyszerre.

Dr. Láng Jenő (Kismoior— és Gépgyár) szerint a befejezetlen termelés értéke—

igenis megállapítható, mégpedig az üzemkönyvelésből a ráfordítások alapján.

Jakó Géza, a Nehézipari Minisztériumból, helytelennek tartja ezt az álláspontot, mert a befejezetlen termelés meghatározásának semmiwesetre sem a ráfordításokon keresztül, hanem műszaki vonalon kell megtörténnie, lehetőleg az utalványozott órák, ' alapján. Az ennek kiszámítására vonatkozó módszereket egyébként a Nehézipari Minisztérium a Központi Statisztikai Hivatallal egyetértésben és a vállalatok bevonáo sával kidolgozza.

Különösen sok panasz hangzott el az anyagstatisztikával kapcsolatban. Kerekes Géza, a Lampart Művektől, elmondotta, hogy mintegy 15 féle különböző anyagstatiszti- kát készítenek, amelyeket mind külön—külön kell többezer kartonból összegyüjteniök.

Megállapította, hogy az anyagstatisztikák alapján intézkedés általában nem történt.

Ugyanezt szögezte le Polonkai János (Ganz Villamossági N V) is, aki kifejezetten azt mondotta, hogy a minisztérium Gépipari főosztálya részére küldött rendkívül részletes anyagstatisztikák alapján eddig még soha semmiféle intézkedés nem történt. Jellemző, hogy 18 felszólaló közül 9 foglalkozott az anyagstatisztika kérdéseivel, amelyről kiderült, hogy szinte azt sem tudták kinek készül. ,

' A számtalan oldalról megnyilatkozó túlméretezett adatszolgáltatással és a pár—' huzamos statisztikákkal kapcsolatban természetszerűleg felvetődött a határidők betarthatatlanságának kérdése is. Sok felszólaló foglalkozott a munkaügyi adatok kapcsán az átnyúló bérhét folytán beálló késedelmekkel és Kiss Béla, az Egyesült Izzólo'l, javasolta, hogy a tört hetekre vonatkozó adatok egységes számítására általános rendszert alkalmazzanak, ami által ez a késedelem kiküszöbölhető. Kerekes Géza, (;

Lampart Művekló'l, rámutatott arra, hogy hiába van megszabva 8-ára vagy 14—ére a gyáripari statisztika benyujtásának határideje, ha szinte ugyanazokat az adatokat más hatóság 4-, 5—, G—án, stb. kéri. Igy, _ hogy csak egy példát hozzon fel —— a szakszer- vezet 4—ére kívánja látni, többek között, az anyagmentes termelési értéket !

A felszólalók valamennyien egyetértettek abban, hogy a megoldás nem a határ—

idők meghosszabbításában van, mert hiszen az elkésett statisztikák nem nyujtanak alapot operatív intézkedésekre, —— csupán arra mutattak rá, hogy ebből a szempontból is milyen égető kérdés a statisztikák egyszerűsítése. *

Egész sor felszólaló beszélt arról, milyen lényeges, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az üzemekkel szorosabb kapcsolatot tartson. Ilargittai D., a Kistextől, azt javasolta, hogy a Hivatal tartson havonta szakmánkinti megbeszélést, amelyen—

lehetőleg közösen dolgozzanak ki egy-egy kérdőívet, munkalapot és vitassák meg annak kitöltési módját, tapasztalataikat, észrevételeiket.

Dr. Lőte Pál, a Vasbelon Gyárépíiő N V—io'l, azt javasolta, hogy a Hivatal vonja be a nagyobb vállalatok statisztikusait már a kérdőívek kidolgozásának munkájába.

Különösen fontosnak tartja ezt az épitőiparnál, ahol a vállalati adminisztrációk csak most vannak kialakulóban és azok az egyes vállalatoknál teljesen különbözők.

Lukács Ottó ( Központi Statisztikai Hivatal) megállapította, hogy amint ez az értekezlet is jelentős javulást eredményez, nyilvánvalóan a vállalati statisztikusokkal

tartandó rendszeres értekezletek is nagymértékben viszik majd előre a statisztika ügyét. Ezeket a havi értekezleteket ezért a jövőben feltétlenül meg kell szervezni.

A statisztikusok helyzetéről ugyancsak sok szó esett. Dr. Lőte Pál ( Vasbeton Gyárépítő N V) arra mutatott rá, hogy mivel nincsen körülhatározva a statisztikusok ügyköre és így nem lehet tudni, hogy mi az, amit a statisztikusoknak kell elvégezni, gyakran vannak különböző eredmények, mert más osztályok (bérelszámolás, könyvelés, stb.) is végeznek hasonló munkát.

Kerekes Géza ( Lampart Művek) a statisztikai munka lebecsülésének jellemzéséül elmondotta, hogy míg az üzem számtalan osztályán rendelkeznek számológéppel, a statisztikai osztálynak nincs egyetlen összeadógépe sem. A statisztikai munka lebecsü—

nincsenek tekintettel arra, hogy a statisztikai adatok kellő módon gyüjthetők legyenek.

A mellett, hogy afelszólalónak elvben természetesen teljesen igaza volt, meg kell emli—

teni, hogy megoldást csak a korábban már felvetett rendszerbeni nyugvópontrajutás hozhat.

Aránylag kevesen szóltak hozzá —— és akkor sem a kérdés egészét ölelve fel —— ahhoz, hogy felhasználják—e az üzemen belül a statisztikusok által készített óriási statisztikai anyagot. Akik hozzászóltak, arra mutattak rá, hogy a statisztika jelenlegi rendszere részben nem alkalmas a vállalaton belüli felhasználásra, de e mellett nyilvánvalóvá vált az is, hogy a vállalatok vezetőinek egy része még nincs tisztában a statisztika fontosságával, jelentőségével és azzal, hogyan lehet és kell a statisztikai adatokat kiértékelni. '

Ezután Pikler György, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, szólt hozzá a felvetett kérdésekhez.

Pikler György:

Nem kétséges, hogy az értekezlet eredményes munkát végzett.

Az üzemek vezetői és statisztikusai előadták sérelmeiket, panaszaikat. Nyilván—

való, hogy e sérelmek és panaszok indokoltak és jogosak. Mégis : egészítsük ki az itt kialakult, talán túl sötét képet azzal, hogy a kétségtelenül meglévő hibák ellenére az elmult 1 ——1 1/2 év alatt jelentős eredményeket is értünk el.

A fennálló hibák szerintem három fő csoportban foglalhatók össze:

, I. az üzemek és vállalatok még mindig túl vannak halmozva felesleges statisztikai jelentésekkel,

2. a termelési statisztika jelenlegi rendszere nem használható az üzem belső céljaira, nem alkalmazkodik az élethez, az üzemvezetés valóságos kívánalmaihoz,

3. az üzemi és vállalati statisztikusok főleg vagy kizárólag az adatok gyűjtésével, összesítésével, a kérdőívek mechanikus kitöltésével, stb. foglalkoznak és keveset vagy egyáltalán nem végeznek tulajdonképpeni statisztikai munkát. Nem foglalkoznak ugyanis a számok kiértékelésével, idősorok, grafikonok szerkesztésével, az adatok közötti összefüggések feltásával.

Világos, hogy e három pont —— a hibák és hiányosságok e három csoportja ——

között szoros összefüggés van.

Vegyük sorba :

I. A párhuzamosan futó, vagy egymást keresztező, túl gyakori, túl részletes, felesleges statisztikai jelentések ellen valóságos hadjáratot folytattunk és folytatunk.

E harcot a Népgazdasági Tanács teljes mértékben támogatja. A Népgazdasági Tanács e kérdésekben hozott határozatai előbbre vitték ezt a harcot. Különösen jelentős a Tanácsnak mult év decemberében hozott határozata, amely szerint :

,, .. az üzemek rendszeres statisztikai jelentést csak a saj át illetékes minisztériumai;—

nak és a Központi Statisztikai Hivatalnak adhatnak; a rendszeres jelentések céljait szolgáló statisztikai űrlapokat a minisztériumoknak, illetve a Központi Statisztikai, Hivatalnak engedélyezniök kell és engedélyezési számmal kell ellátniok ; a nem engedé—

lyezett és engedélyezési számmal el nem látott adatkéréseket teljesíteni nem szabad".

Az elhangzott felszólalásokból is nyilvánvaló, hogy a Népgazdasági Tanács e határozatát nem mindenütt hajtották végre. Ebben mi is hibásak vagyunk, éspedig—

annyiban, hogy politikai eszközökkel —— a felvilágosítás és a meggyőzés eszközével —, nem tártuk fel a hatósági rendelkezéssel egyidejűleg e kérdés jelentőségét. A széleskörű meggyőző és felvilágosító munka hiányában a rendelet nem ment át teljesen a gya—

korlátba.

Kétségtelen, hogy a különböző hivatalok, hatóságok, minisztériumok különböző

110

föl minden további nélkül nyilvánvaló, hogy azok nem is használhatókfel, amennyiben

* egyes fórumok olyan sokat kérnek és olyan, részletességgel kérik az adatok tömkelegét, hogy a hetekint, kéthetenkint vagy havonta begyűjtött adathalmazt már mennyiségénél fogva sem képesek feldolgozni, —' még áttekinteni sem,—mégkevésbbé kiértékelni ésa!

kiértékelés alapján intézkedéseket tenni. A felszólalók egy része elmondotta, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak adott jelentések alapján a Hivatal Iparstatisztikai főosztálya kérdéseket intéz az üzemekhez, felvilágosításokat kér, egybeveti a különbözö számokat, rámutat az ellentmondásokra, összehasonlítja az előző havi jelentésekkel, stb.

Ezzel szemben — mint itt elhangzott —— egyes más hatóságokhoz szolgáltatott rend-—

szeres statisztikai jelentéseknek semmi ilyen vagy ehhez hasonló ,,folytatása" nincs:

esetleges hibákra, tévedésekre, ellentmondásokra vonatkozó kérdések nem merülnek fel, intézkedések nem történnek, stb. Nyilvánvaló ebből, hogy a jelentéseket az adat—

kérők nem dolgozzák fel, nem használják semmire. Az egyik felszólaló, Kerekes Géza,.

a Lampart statisztikusa, elmondta, hogy egy ilyen rendszeresen kért havi jelentést három hónapon át ,,elfelejtett" megküldeni az illető minisztériumi főosztálynak ——

és a főosztály a hiányt észre sem vette. Az ilyen statisztikai jelentések bekérése termé—v szetesen céltalan és káros. Gyakran fordul elő az is, hogy két vagy három (hatóság, egymástól függetlenül rendszeresen ugyanazokataz adatokat kéri, — de mindegyik más sorrendben, más összeállításban, más csoportosításban, kissé más fogalmi meg—

határozások alapján.

A jó szocialista iparstatisztika egyik előfeltétele a gyors, pontos adatszolgáltatás, Nem számíthatunk azonban gyors és pontos adatokra, amíg a kontár-statisztikák a munkát zavarják, amíg a statisztika e vadhajtásait úgy, mint az a Szovjetúnióban történt, el nem távolitjuk.

A felszólalók egy része szóvátette, hogy a statisztika nem kapcsolódik kellő—

képpen az üzem belső nyilvántartási rendszeréhez. Ennélfogva az adatok nincsenek ügyvitelíleg, ,,bizonylatilag" alátámasztva. Ez a szempont helyes: iparstatisztikánk r rendszerét akkor tekinthetjük csak szilárdnak, ha a havi kérdések, kérdőívek szorosan kapcsolódnak az üzem vagy vállalat belső könyveléséhez, nyilvántartásához. Bizonylati alátámasztás nélkül a statisztika a ,,levegőben lóg". Azonban a bizonylati rendszer bevezetését gátolja az egymást keresztező vagy egymással felesleges módon párhuzamow san futó statisztikák nagy tömege. Bizonylati alátámasztással csak egy statisztikai rendszert lehet ellátni, már kettőt vagy többet (különösen ha mindegyik más—más fogalmi meghatározásokat és csoportosításokat vesz alapul) nyilvánvalóan nem.

Ugy vélem, szükséges még, ha röviden is, az itt felmerült kérdés : a felesleges,, párhuzamos, túlrészletes, stb. statisztikák kérdésének politikai megvilágításával is foglalkozni. Megállapítottuk, hogy egyes hatóságok, hivatalok, minisztériumok egyes,, főosztályainak, osztályainak dolgozói között (vezetői vagy előadói minőségben) vannak, akik kontár módon mintegy rávetik magukat a statisztikára. Túl sokat kérdeznek, túl részletesen, feleslegesen. Ezzel a vállalatokat túlterhelik, a statisztikai munka komolyságát veszélyeztetik, lejáratják. Ez kétségkívül lehet egyszerűen ügyetlenség is,, gyakorlatlan, tájékozatlan, kezdő dolgozók hibája. Területüket talán még kellően áttekinteni és kellőképpen intézkedni nem lévén képesek, elindulnak a legkisebb—

ellenállás irányában: adatokat, statisztikákat, jelentéseket kérnek be, mert ez cél—

szerűnek látszik és ez nyilván a legkönnyebb. Az ilyen magatartás mögött azonban helytelen politikai szemlélet is rejtőzhet. Kétségtelen, például, hogy azok, akik ilyen ártalmas statisztikai túlbuzgóságha esnek, nem ismerik vagy nem tették kellőképpen magukévá Lenin és Sztálin tanítását arról, hogy minden nagy feladatnál a döntő lánc—

szemet kell megkeresni és megragadni. Nem az a jó statisztikus, aki mindent : a fejlődés jelenlegi szakaszában fontosat és lényegtelent, megfoghatót és megfoghatatlant egyaránt.

számba akar venni. A legfontosabb feladat : az operatív módon feldolgozható adatokat:

kérdezni, amelyek alapján intézkedés születik. Aki ezt elmulasztja könnyen abba a—

hibába eshet, hogy elvész a lényegtelen részletekben, ,,nem látja a fától az erdőt".

' Akik túl sok, túl részletes adatokat kérnek ( és tegyük hozzá, azt képzelik, hogy a részlet—

adatok alapján részletkérdésekre kiterjedően is intézkedni fognak), a bürokratizmus, az önteltség, a parancsolgatás, az elsóbbfokon álló vezetők és a dolgozók lebecsülésének hibájába esnek ; az önteltség hibájába, amennyiben azt gondolják, hogy létezhet olyan személy vagy olyan hivatal, amely az alája tartozó terület minden részletkérdését és részletfeladatát át tudja tekinteni és minden felmerülő részletkérdést központi intéz——

Jáhn

kejjjéisekkel meg tud oldani. A dolgozók (és az alsóbb fokon álló vezetők) lebecsülése is ez, iszen az ilyen magatartás feltételezi nemcsak a központi irányító szerv minden—

hatóságát és képességét arra, hogy mindenre kiterjedő teljes áttekintést nyerjen és minden kérdést központilag oldjon meg, hanem azt is, hogy mindenki más lélektelenül, gépiesen, csak felsőbb utasítások alapján cselekszik, önálló intézkedésekre, a minden- napi kérdések önálló helyes felismerésére és önálló megoldására képtelen. Ez a maga—

tartás nem a kommunisták dialektikus szemléletét tükrözi a szocializmusról, hanem a szocializmust falanszternek gondoló mechanikus elgondolás. ,,Mindenkinek egy közös terv szerint kell dolgoznia a közös földön, a közös gyárakban és közös munkarend szerint" —— mondotta Lenin. A közös terv, közös munkarend, a szocializmus a népi erők, az egyéni tehetségek, a dolgozók kezdeményezésének kimeríthetetlen gazdagságát hozza felszínre és teremti meg. Azok, akik valamely központi hivatalban ülve a saját területükről a részletkérdésekre vonatkozó adatok százezreit és millióit kérik be, akik arra vesznek irányt, hogy a részletkérdések százezreit oldják meg merev, sematikus központi intézkedések ezreivel és tizezreivel, ezt a nem dialektikus szemléletet teszik magukévá.

II. Az itt szóvá tett hibák második, alapvető pontjaként azt említettem, hogy a, jelenlegi gyáripari statisztikai rendszer egyes — éspedig fontos — része, különösen a termelési statisztika, nem illeszkedik szervesen az üzemek, vállalatok valóságos életé—

hez, munkájához és kívánalmaihoz. A felszólalók egyöntetű álláspontja szerint (ez több oldaról elhangzottemár az értekezleten kívül is) a ,,cikklista-szer'inti bruttóhalmozott termelési érték" a vállalatok szempontjából mesterkélt konstrukció és így semmire nem használható. Erről a kérdésről az elmult napokban a megbeszélések egész sorát folytattuk le. A helyes álláspont kialakításához szükség lesz még a Terhivatal és az Iparügyi Minisztérium illetékes vezetőinek és szakértőinek bevonására. A döntést ebben a kérdésben a Párt és a kormány megfelelő szervei fogják hozni. A nélkül, hogy a döntésnek elébe vágnánk : azt gondolom, hogy az üzemek statisztikusai ezt a kérdést is helyesen látják. A minisztériumok és a Központi Statisztikai Hivatal általában nem kérhetnek több adatot, mint amennyire magának a vállalat vezetőjének szüksége van ' ahhoz, hogy az üzem életét, fejlődését áttekintse, az irányítás és ellenőrzés munkáját ellássa: természetesen bizonyos —— elsősorban országos szempontból fontos —— adatok ez alól kivételt alkothatnak. A vezetőket arra kell nevelni, tanitani, hogy megismerked—

jenek —— éspedig minél alaposabban _ a statisztika fegyverével, a kimutatásokkal, a grafikonokkal, hogy jól tudjanak bánni velük. Územi statisztikák, kimutatások, grafikonok nélkül az összefüggéseket, a hibákat felismerni, jól vezetni nem lehet.

Ha azonban olyan rendszert kényszerítünk rá kívülről, bürokratikusan, mechanikusan az üzemre, amellyel egyáltalán nem tud semmit kezdeni, akkor nem érjük el a kívánt nevelő hatást, azt, hogy a vezetők megbarátkozzanak a statisztikával, sőt elriasztjuk, - , eltávolítjuk őket, elidegenitjük tőlük a vezetésnek ezt a pótolhatatlan eszközét.

A felszólalók egész sora tette szóvá a ,,túl rövid" határidők kérdését. ,,Nehéz"

vagy éppen ,,lehetetlen" — mondották —- ezt vagy azt a kimutatást az adott határ- időre elkészíteni. Általában a határidő néhánynapos meghosszabbítását kérték. Nem kívánok ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni. Felhívom azonban a figyelmet egy itt elhangzott, szerintem igen fontos közbeszólás elvi fontosságára. Az merült fel —— mint emlékeznek rá —— a túlrövid határidőkkel kapcsolatban, hogy az egyik vállalat —— a Kis—

tex, —— hogyan tudta mégis az egyik kimutatást pontosan, időre elkészíteni. ,,Arra nekünk magunknak is szükségünk volt" —— hangzott a válasz. Nos : általában minden központi statisztikának olyannak kell lennie, hogy arra ,,az üzemnek magának" is szüksége legyen (helyesebben : elsősorban annak legyen szüksége rá). Ha ezt elérjük, akkor nem fog többé felmerülni —— vagy nem ilyen élesen —— a rövid határidő kérdése.

] I I . Rátérek a fennálló hibák és hiányosságok harmadik pontjára, vagy csoport—

jára: arra, hogy az üzemekben nem folyik érdemi statisztikai munka. Az üzemi statisztikusok nem foglalkoznak kiértékelésse Előljáróban — engedjék meg —- hogy egy rövid kitérőt tegyek. A Központi Stati kai Hivatal Iparstatisztikai főosztálya két fő részből áll: nehézipari és könnyűipari statisztikai osztályból. Ezen osztályok mindegyike csoportokból tevődik össze. Egy—egy statisztikai csoport egy—egy ipar—

csoporthoz (gépipar, textilipar, stb.) tartozó vállalatok és üzemek adatait dolgozza fel.

Mindegyik csoportban nyolc—tizenöt előadó dolgozik. Egy—egy előadó dolga: a hozzá tartozó vállalatok és ezen belül főleg a döntő nagy vállalatok és üzemek adatainak feldolgozása. Mi azt igyekszünk elérni, hogy az előadóknak minél kevesebb mechanikus

m

számolási munkájuk legyen. A mechanikus műveletek (ősszesitések, szorzások, osztá—

sok, stb.) elvégzéséhez nem kell különösebb szakértelem, ez legnagyobb részt gépi munka. A statisztikai előadó ne a gépies munka elvégzésével töltse az időt. Az ő feladata

—— a szovjet tankönyvek is ezt emelik ki -—- a statisztikai kiértékelés legyen. Megvizsgálja a havi kérdőíveket, nem tartalmaznak—e hibákat, ellentmondásokat, összehasonlítja az előző jelentés adataival. Figyelemmel kíséri egy—egy fontosabb vállalatnál a termelés,_

a termelékenység, a munkáslétszám, a túlórák, a ,,fizetett, de meg nem dolgozott" órák, az órabérek, a teljesítményszázalékok, stb. alakulását. Idősorokat vezet, graiinokokat rajzol. Meg kell tanulnia a statisztikai adatok nyelvét: olvasnia kell a sorok között, feltárni a számok közötti összefüggéseket. Állandó kapcsolatot kell fenntartania a válla—

latokkal, üzemekkel. A felmerülő kérdéseket tisztáznia kell : például, ha a teljesítmény—

százalék emelkedik, a termelékenység stagnál '—-— ezt feltehetően normalazulás okozza.

Vagy: ha a termelékenység és a teljesitméhyszázalékok emelkednek, az alapórabérek stagnálnak — vajjon kifizetik-e a Párt és a kormány határozatainak megfelelően a magasabb teljesítményért járó magasabb béreket ? Növekszik a túlórák száma, ugyan- akkor más jelekből kapun belüli munkanélküliségre lehet következtetni: ez a kellő szervezettség hiányára vall, stb., stb. Annak, aki ért a számok nyelvén, az adatok sok mindent elmondanak.

Az egyes előadók által feldolgozott és kellőképpen kiértékelt adatok alapján a szakértő csoportvezető már az egész iparcsoportra vonatkozó átfogó képet és értéke—

lést tud adni. A főosztályvezető pedig az osztályvezetők és csepegtvezetők adatai és kiértékelései alapján tesz az egész gyáripar havi alakulásáról jelentést. (A teljesség kedvéért őszintén hozzá kell ehhez tennem: azt, hogy az előadók az itt ismertetett módon elsősorban kiértékelő munkával foglalkozzanak, eddig sajnos csak részben tud—

tuk megvalósítani).

A Központi Statisztikai Hivatalnak, illetve az lparstatisztikai főosztálynak ez a munkája az üzemi és vállalati statisztikusok munkájára támaszkodik. Szilárd ala—

pon csak akkor van, ha a gépies, mechanikus munkán túl ilyen kiértékelő, elemző tevékenység, vizsgálódás folyik magában az üzemekben és a vállalatoknál is. Ennek egyelőre nem sok jelét látni.

Mi a Központi Statisztikai Hivatalban bizonyos várakozással, érdeklődéssel, ——

lehet mondani: izgalommal várjuk, lessük, hogyan alakulnak hónapról-hónapra a magyar iparra vonatkozó adatok. Nem száraz statisztikai számoknak tekintjük eze—

ket, hiszen a szocialista magyar ipar fejlődését, a termelés meredek emelkedését, a magyar munkások, az élmunkások, versenyben állók, sztahanovisták munkájának, fáradságának eredményeit mutatják: a szocialista Magyarország építését. Mi azt kér—

jük és várjuk az lparstatisztikai Főosztály előadóitól, hogy ők ugyanolyan érdeklődéssel, kíváncsisággal és izgalommal várják, vizsgálják hogyan alakulnak a hozzájuk tartozó üzemekben a termelés, a termelékenység, a bérek, az önköltség, stb., stb. Arra van szük- ség, hogy minden üzemben, minden vállalatnál dolgozó statisztikusok, elvtársaink, ugyanigy, ugyanilyen érdeklődéssel vizsgálják, tanulmányozzák, boneolgassák saját üzemeik vagy vállalataik havi statisztikai kimutatásait. Vizsgálják ők is, fejezzék ki idősorokban, ábrázolják grafikonokon a termelést, a termelékenységet, a munkabérek, teljesitményszázalékok, önköltség, stb. alakulását. Az ő segítségük nélkül a mi munkánk sem lehet teljes. Azonban ennél a segítségnél, amit a központi szerveknek (miniszté—

riumok, Központi Statisztikai Hivatal) adhatnak, sokkal nagyobb az, amit a vállalat vezetőségének nyujtanak, ha munkájukat helyesen végzik. A vállalat statisztikusa, ha érdemi, kiértékelő és nemcsak gépies, mechanikus munkát végez, állandó tanács—

adója, segítője, ellenőre, egyik legfontosabb munkatársa lehet a vállalat vezetőjének.

Több oldalról hangzott el a panasz: a statisztikust az üzemben mostohán keze—

lik. Segítséget, támogatást munkájához nem kap, el van szigetelve, fizetése nem meg"

felelő. Az egyik felszólaló azt mondotta, hogy a vállalatvezető még a legegyszerűbb tipusú számológépet sem hajlandó r delkezésére bocsátani. Mindezen persze segí—

teni kell: a statisztikának és a stati. 'kusoknak is nagyobb tekintélyt és nagyobb nyomatékot kell adni. De erre vonatgzólag is utalok egy közbeszólás formájában elhangzott megjegyzésre, amely szerint "elvi jelentőségű és mintegy nyitját adja a kér- désnek. A statisztikusok üzemen belüli sérelmeivel kapcsolatban mondotta ugyanis a Láng-gyárat képviselő elvtárs: ,,Azért nem becsülik a statisztikusokat, mert nem ad- nak, nem nyujtanak a vállalatnak semmit, mindig csak kérnek, vagy követelőznek".

Ha a statisztikusok el tudják érni azt a szinvonalat, hogy szakértelemmel, a kimuta—

132

tások elemzése alapján, fel tudják hivni a figyelmet mindarra, ami az üzem adataiból kiolvasható: akkor minden bizonnyal egycsapásra megváltozik a helyzet.

Kérdés nem tűzünk—e túl távoli, ezidőszerint elérhetetlen célokat, megvalósít—

hatatlan, vagy nehezen megvalósítható feladatokat a vállalati statisztikusok elé azzal, hogy az adatok kiértékelése, az összefüggések feltárása révén segítőtársai és ellenőrei legyenek a vállalatvezető munkájának. Azt gondolom, nem. Egy üzemre vagy válla- latra vonatkozó adatok alapos megvizsgálásához, az összefüggések megértéséhez és feltárásához különleges képességekre, speciális tanulmányokra nincs szükség. Az itt elhangzott felszólalások színvonala alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a vállalatok—

nál dolgozó statisztikusok legtöbbje ezt a feladatot el tudná látni. Annak, hogy most nem látják el, legfőbb — talán egyedüli — oka az, hogy nem érnek rá. Ez a kérdés így , visszavezet az első, a kiinduló ponthoz: nem várhatunk ugyanis érdemi kiértékelő, elmélyedő statisztikai munkát addig, amig az üzemeket mechanikus, lelketlen munká—

val túlterhelő felesleges kimutatások, jelentések, párhuzamos kontár statisztikák terén rendet nem teremtettünk. Ez tehát a legelső és legsürgősebb feladat.

Köszönetemet fejezem ki a Népgazdasági Tanácsnak az értekezlet kezdemé—

nyezéséért és létrehozásáért, az értekezlet résztvevőinek azért az építő, helyes kriti—

káért, amely a felszólalásokban megnyilvánult. Az értekezlet hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a fennálló hibákat felismerjük és kijavítsuk, az elért eredményeket to- vábbfejlesszük és ezen keresztül is hozzájáruljunk az ötéves terv megvalósításához, a szocializmus épitéséhez.

Az értekezletet Szita Jánosnak, a Népgazdasági Tanács titkárának hozzászó—

lása zárta be. *

Szita János:

Az értekezlet első tanulsága, hogy összehívása hasznos volt, mert lehetőséget adott széles körben arra, hogy üzemi statisztikusok, az üzemek vezetői és a Központi Statisztikai Hivatal vezetői, a minisztériumok felelős emberei közösen tárgyalhassák át a statisztika terén adódó problémákat és tennivalókat. Az értekezlet főleg a hiányos—

ságokat domborította ki, elsősorban a statisztika terén uralkodó bürokratizmust.

A statisztika jelenlegi helyzetének felméréséhez azonban látni kell azt is, hogy az el—

mult másfél év alatt a statisztika fejlődésen ment keresztül, eredményeket ért el és . már a népgazdaság számos területéről áttekinthető képet ad. Ezek az eredmények azonban természetesen nem csökkentik azokat a hibákat, amelyek a statisztikai munka terén még megvannak és amelyek nemcsak abban állnak, hogy a statisztika számos területén még az adatok nem megbízhatóak, nem tükrözik a termelés, vagy a gazda—

sági élet egyéb folyamatait pontosan, —— hanem amelyeket a bürokratizmus jelez.

A statisztika terén tapasztalható bürokratizmust jellemzi az egy-egy vállalatra háruló adatszolgáltatás óriási mennyisége, a felesleges, párhuzamos adatszolgáltatások nagy száma, az egyes adatszolgáltatások túlságosan bonyolult volta. A bürokratizmus a statisztika terén komoly idő-, anyag- és energiapazarlással jár és így végül az egész népgazdaság szempontjából felesleges és jelentős költségtöbbletet is okoz. De még ennél is nagyobb veszélyt rejt magában—az a körülmény, hogy a bürokratizmus a sta—

tisztika terén jelentős tényezője az egész vezetésben veszélyt jelentő bürokratikus veszélynek a felső és üzemi vezetésben egyaránt. A bürokratizmus elleni harc a sta- tisztika terén nemcsak a munkaidővel, papírral való takarékoskodást jelenti, hanem a vezetés színvonalának javítására szolgál, és ezért kell a statisztika terén adódó hiányos—

ságok közül a figyelmet elsősorban a statisztikai bürokratizmus ellen való küzdelemre irányitani.

Az értekezleten elhangzottak alapján — egyebek között —— a következő fonto—

sabb kérdéseket kell leszögezni;

]. A felesleges adatszolgáltatások leállítására megfelelő állami határozatok vannak érvényben. A minisztériumok feladata, hogy necsak körrendeletekre bízzák a hatá—

rozatnak gyakorlatban való végrehajtását, hanem maguk is biztosítsák, hogy az egyes szervek a rendeleteket végrehajtsák és ott, ahol felesleges adatszolgálatatást tapasztal- nak, maguk kezdeményezzék annak leállítását.

Ugyanakkor az üzemek kötelessége, hogy a felesleges adatszolgáltatásokat szabályozó határozat értelmében bejelentsék a minisztériumnak, a minisztérium terv—

főosztályának a nem engedélyezett, engedélyezési szám nélküli adatkéréseket. Az üzemek vezetőinek és statisztikusainak erélyesen kell fellépniök minden olyan szervvel szemben, amely engedély nélkül akarja növelni az adatszolgáltatások amugy is magas

_ , I 11

, IRA

, számát, mert csak így tudnak komolyan hozzájárulni a felesleges adatszolgáltatásolef

— megszüntetéséhez. _

2. A Népgazdasági Tanács határozata értelmében biztosítani kell, hogy a sta—

tisztika az előző időszakokkal összehasonlítást tudjon tenni és a terv mérését szolgálja..

Mindkét ezen a téren említett célt az adatszolgáltatásnak végre kell hajtania, és egyik sem mehet a másik rovására. Ezért határozta el a Népgazdasági Tanács, hogy a ter——

vezési módszerekben bekövetkező változásokat az egész év folyamán össze kell gyüj- teni és csak a következő év elején kell azokat egy időpontban bevezetni, természete——

sen a módszerbeli változásokat előzetesen áttárgyalva nemcsak a minisztériumok és egyéb felső szervek, hanem az üzemek szakembereivel is.

3. Az egyes szakmák kérdőíveit szakositani kell. Nemcsak az építőipar számára kell a gyáriparitól eltérő építőipari kérdőívet szerkeszteni, hanem az egyes ipari szak—

mákra is jellegüknek megfelelő kérdőív készítendő.

4. Biztosítani kell a statisztika és a vállalati adminisztráció összahangját. A statisztika rendszereinél és különösen minden új kérdőív bevezetésénél meg kell vizs- gálni, hogyan illeszthető be az adatkérés az üzemi adminisztráció rendszerébe. Amennyi—

ben ez minden további nélkül nem megy, külön kell megvizsgálni, hogy vajjon a kérdő—

ívek, illetve az adatszolgáltatás rendszere szorul—e módosításra annak érdekében, hogy szervesen az üzemi adminisztrációra épülhessen fel, vagy az üzemi adminisztrá—

eiót kell—e átszervezni ahhoz, hogy a statisztikai adatszolgáltatásnak eleget tudjon tenni.

5. Néhány, az értekezleten felvetett kérdést a minisztériumokkal és egyéb állami szervekkel együtt a Központi Statisztikai Hivatal rövid úton tisztázzon. Igy elsősorban:

a) Meg kell szüntetni a 6 különböző termelési értéken való számítást és meg kell állapítani, hogy mely egy, esetleg két termelési érték legyen az, amelyen az adatszol—

gáltatás történjék.

b) Egységes módszert kell kidolgozni a befejezetlen termelés értékelésére, fi—

gyelembevéve, hogy a befejezetlen termelés értéke nem minden iparágban befolyá—

solja egyformán a termelés összértékét, és ezért az iparágak, illetőleg üzemek jelentős részénél a termelési érték helyes megállapítása szempontjából elhanyagolható.

c) Az utolsó bérhét adatainak elszámolására olyan módszert kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a statisztika pontos, határidőre történő elkészítését.

d ) Egységes számítási eljárást kell kidolgozni a termelékenység mutatóinak mérésére; ezek közül a legfontosabbakat az üzemi kérdőívre is rá kell vezetni, ki—

indulva abból, hogy a kérdőív nemcsak a minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal számára készül, hanem az üzem igazgatójának és vezetőségének számára is.

e) A Központi Statisztikai Hivatal tegyen javaslatot arra, hogy milyen módon lehet az adatszolgáltatások időben történő, egyenletesebb elosztását megszervezni, hogy ezáltal az üzemek statisztikai munkájában a túlzsúfoltság, torlódás és kapkodás elkerülhetővé váljék.

f) Meg kell vizsgálni a Tervhivatallal együtt az anyaggazdálkodási statisztika módszerét, amely mai állapotában nyilvánvalóan túlméretezett és ezen a téren jelen—

tős egyszerűsítéseket kell végrehajtani.

6". Rendszeresíteni kell a vállalati statisztikusokkal való szakmai megbeszélé—

seket. Ezeken a megbeszéléseken egyes szakmák vállalati statisztikusai, néha a válla—

* latok vezetői és főkönyvelői jöjjenek össze és rendszeresen tárgyalják meg a statisztika aktuális kérdéseit. A kérdőívek módosításának elbírálásába" feltétlen be kell vonni ezeken a megbeszéléseken keresztül az üzemi statisztikusokat.

7. A Központi Statisztikai Hivatal gondoskodjék arról, hogy a Statisztikai Szemlében és a Statisztikai Értesítőben az értekezleten tárgyalt kérdések kiértékelésre kerüljenek és a jövőben is legyen ezen lapoknak feladata az adatszolgáltatás meg—

javításának ügye. Adjon helyet a szerkesztőség az üzemi statisztikusok hozzászólá—

sainak, indítson vitákat egyes kérdésekről. A kontár statisztikák ellen nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal orgánumaiban, de a napi sajtóban is fel kell lépni.

8. A statisztika fejlesztése terén a feladatok nemcsak a minisztériumokra és a Központi Statisztikai Hivatalra hárulnak, hanem jelentős feladat vár az üzemekre is.

A feladat mindenekelőtt: a statisztikai munka minőségének megjavítása, színvona—

lának emelése, az adatszolgáltatás gyorsabb és pontosabb megszervezése. A statiszti—

kai adatszolgáltatásnak rövidesen el kell jutnia oda, hogy megbízható, hű képét adja az üzem végrehajtott és statisztikailag mérhető termelési folyamatainak, aterv végre-'

hajtásának. Sőt ezen túl: ahogyan a Központi Statisztikai Hivatal [feldolgozásai a népgazdaság vezetői által kiértékelésre kerülnek és gyakran szolgálnak alapul a ter—

melés fejlesztésére szolgáló további intézkedésekre, ugyanígy az üzemi statisztika, az üzemi statisztikus az adatszerű összefüggések vizsgálatából, analiziséből fel kell hogy tárja az üzem termelésének belső összefüggéseit, fel kell, hogy hívja a figyelmet a hibákra, rendellenességekre, aránytalanságokra és ezzel kell, hogy szilárdabb támasz—

tékává váljék az üzem egész vezetésének. Mindehhez az is szükséges, hogy az üzemek statisztikai osztályai az üzemek szervezetében megfelelő súllyal rendelkezzenek, a lehetőség szerint számológépekkel és egyéb szükséges felszereléssel, annak érdekében, hogy munkájukat a mechanikus munka színvonaláról az elmélyülő statisztikai kiérté—

kelő munka színvonalára emelhessék.

A mai értekezlet nyomán a Népgazdasági Tanács határozatának megfelelően a Központi Statisztikai Hivatal az illetékes egyéb állami szervekkel együtt ki fogja dolgozni a statisztika terén végrehajtandó egyszerűsítéseket és javításokat. Az értekez- let résztvevőinek feladata,'hogy továbbra is segítsék elő a statisztika fejlesztését necsak az üzemen belül a munka megjavításával, hanem a hibák, hiányosságok feltá—

rásával, állandó kritikával. A Központi Statisztikai Hivatal feladata, hogy ezt a kri—

tikát megszervezze, az eddiginél rendszeresebben tartson kapcsolatot az üzemek sta—

tisztikusaival és ezáltal a maga részéről is biztosítsa a statisztikai munkában tapasz- talható bürokratizmus leküzdését és a statisztika szinvonalának emelését.

V. I. Lenin és az állami statisztika*

A népgazdaságnak és az államigazgatásnak nincsen egyetlen olyan területe, ahol Lenin szervező tehetségének hatalmas ereje valamely formában meg ne mutatkozott volna.

Igy az állami statisztika is a szovjet állam e nagy építőjének köszönheti létezését.

Lenin a statisztikát nemcsak államigazgatási és államgazdasági tevékenységében tartotta nélkülözhetetlennek, hanem elméleti tudományos és publicisztikai munkáiban is ez volt kutatásainak a legfőbb és legfontosabb eszköze. ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című klasszikus munkája a zemsztvók és városok, az állami és társa—

dalmi intézmények statisztikai megfigyeléseinek anyagára van felépítve. Ebben a világos nyelvezetű, az elméleti analízis mélysége, a tényleges (statisztikai) anyag gazdagsága tekintetében páratlan munkában példát adott arra, hogyan kell a statisztikai kiad- ványok vastag köteteit olvasni és hogyan kell a nem szakemberek számára keveset mondó számoszlopokból a haladó gondolatok igazolásának fényes bizonyítékait kihámozni.

Másik munkája— a Perm—i kormányzóság kisiparáról —— mesteri példája, a statisz—

tikai anyag elemzésének. ,,Uj adatok a kapitalizmus fejlődésének törvényeiről a föld—

művelésben" című könyvében mély elemzéssel, ragyogó tudással dolgozza fel a roppant terjedelmű statisztikai adatokat.

Nem egyszer volt alkalmam Leninnel statisztikai kérdésekről beszélgetni és mindig éreztem, hogy a forradalom nagy vezére, a hatalmas szovjet állam megszerve—

zője a statisztikai anyagok mély tudású ismerője és kiváló elemzője, aki —-— milyen bámulatos gazdagsága a természetnek " bár nem volt hivatásos statisztikus, mégis a legfinomabb, legaprólékosabb részleteiben és sajátosságaiban ismerte a statisztikai munkálatok megszervezésének kérdéseit is.

Ufában ismerkedtem meg Leninnel, száműzetésem' alatt. Szibériából (szám—

űzetésből) átutazóban érkezett ide Lenin, ahol Krupszkaja élt. Másodszor Finnországban láttuk egymást az 1905-ös forradalom után. Harmadszor akkor találkoztunk, amikor az állami statisztika megszervezéséről szóló beszámolómmal jelentkeztem, ezután az állami statisztika megszervezésétől kezdve elég gyakran volt alkalmam látni Lenint és beszélni vele.

Utoljára valamivel több mint egy éve — 1922 december 5—én—uláttam és beszél-

* Vesztnik sztatisztiki, Moszkva, 1924, 1—3. sz., 1—8. old. (A ,,Nagy Építő" című gyűjteményes munkában megjelent cikknek átdolgozott utánnyornása.) —— Rövidített közlemény.

l35