Az olasz-abesszin kérdés népesedéstudományi és gazdaságpolitikai megvilágításban

(1)

1-0. szám.

—— 886 —

1935 A lakosság gyarapodása, a kultúrigények

növekedése, az adóállomások erősségének fokozása, a jó vételi viszonyok biz-to—

sítása, a rádiótechnika tökuéleteseudése, valamint a vevőkészülékek előállítási költsé—

gének, illetőleg eladási árának csökkenése

mind kedvező hatással vannak a helyZetre és a szaturációs pont folytonos kitolódásá—

nak irányában hatnak közre. Ezek a ténye—

zők ra rádiókuvltúra fejlődését, illetőleg az előfizetők számának emelkedését még hosz—

szú időre biztosítani tudják.

Sipos Sándor dt.

EGYÉB

.tun!n-n-u-c-c-unupn...u-cn-nnI'.nuno-Intulni-nnn-olnnlnnnnuu nnnnnn llll'llitD.I.-ICIOIIIlCCGIII'

Az olasz-abesszin kérdés

népesedéstudományí és gazdaságpolitikaí megvil ágításban.

Le probléma italo-abysssin

I. Az olasz népesedési mozgalom.

Amikor az ifjú olasz királyság csa—

patai 1870-ben, a francia csapatok ki- vonulása, után bevonultak Rómába, be- fejezve az előbb francia, majd porosz se- gítséggel az Unita Italiáe'rt vívott küzdel—

met s az olasz nemzet több mint ezeréves szétdaraboltsága után egyesülhetett, az új állam előtt súlyos problémák merültek fel.

Az ország belső megszilárdítása, a lelki egy—' ség kiépítése és a népesség megélhetésének biztosítása voltak a legsúlyosabb problé- mák. Az olasz egységet nem sikerült telje—

sen megvalósitani, hatalmas olasz tömegek maradtak osztrák és francia uralom alatt.

A legfontosabb kérdés azonban kétségkívül az erősen szaporodó népesség megélhetésé—

ne'k kérdése volt.

Olaszország jelenlevő népessége 1871-ben 26,801.000, 1881—ben 2S,460.0GO, 1901—ben 32,475.000, 1921—ben 36,361.000 főre gya- rapodott az ország háború előtti területén.

A jelenlegi területen az utóbbi időpontban 37,974.000, 1931-ben 41,177.000, 1935-ben pedig számítás szerint 42,870.000 főre nö—

vekedett. A népsűrűség ez; alatt az idő alatt 93'5—ről 138-2—re emelkedett, sőt egyes tar—

tományok népsűrűsége jelentősen megha—

ladja az átlagot. így Liguria népsűrűsége

264, Campániáé 259, Lombardiáé 234 volt.

Az élveszületések száma Olaszországban 1872—től l933—ig, a világháborús évektől (1916———19) eltekintve, csupán négy évben nem érte el az egymilliós számot, azonban ezekben az években is 950 ezer főnél töb—

bet tett, annak ellenére, hogy a születési arányszám Olaszországban is 39'3 ezrelék- ről (1876) 234 ezrelékne (1934) süllyedt alá. A halálozási arányszám azonban a szü—

ia la lumié're de la démogmphie et de la politigue économ'igue.

letési arányszám süllyedésénél erősebb mértékben javult, 1872-ben a halálozási arányszám 30'8 ezrelék, 1934-ben pedig 13'3 ezrelékre esett, így Olaszország a nép—

szaporodás erős ütemével a fehér fajok kö—

zött mindig az élosoportban volt s e fölé—

nyét napjainkban is megőrizte. Az utóbbi években az olasz népesség tényleges szapo—

rodása 370—-5OO ezer között, mozgott, ami 9'1—13'0 szaporodási arány/számnak felel meg.

A népesség gyorsütemű szaporodása a megélhetés problémáját mind nehezebbé tette, hiszen a jövedelmet fokozó nagyvo- nalú iparosodást hátráltatta az ország tőke—

szegénysége, nemkülönben az a körül—

mény, hogy az ország nyersanyagok, élel—

miszerek hiánya, stb. folytán önellátásra nem volt képes s állandóan erős behoza—

talra szorult. 1872-től 1933—ig az olasz kül—

kereskedelmi mérleg egyetlen évben sem volt aktív, s passzivitása a háború utáni év- tizedben is 5—7 milliárd líra körül mozgott. A külkereskedelmi mérleg passzivitá—

sát az ország népfeleslegének kivitelével, részben pedig az idegenfongalom útján fe—

dezte.

Olaszországot a népesség gyors szapo- rodása és a külkereskedelmi mérleg kedve—

zőtlen alakulása egyaránt rászorították a népesség egy részének az országhatáron kí—

vül való elhelyezésére, amire két mód kí- nálkozott: kivándorlás és gyarmatok szer—

zése.

Az olasz kivándorlásra a nemzeti egy—

ség kiépítése után kedvező konjunktúra kínálkozott. Alig néhány évvel az egyesítés után az olasz kivándorlók évi száma már meghaladta a 100 ezret, a nyolcvanas évek

(2)

10. szám. —887—- 1935 vége felé a 200 ezret, majd a, század elején

a félmilliót is, A kivándorlás kimagasló évei 1905 és 1906, amikor a kivándorlók száma 727, illetőleg 788 ezer főt ért el, a rekordot azonban a háború előtt 1913-ban érte el 873 ezer fővel. A háború alatt a ki—

vándorlás természctszerűleg visszaesett, 1920-ban azonban ismét 615 ezer főre rú—

gott. A huszas évtizedben azonban a kiván- dorlási lehetőségeknek főként bevándorlási tilalmak, korlátozások folytán való foko—

zatos csökkenése következtében egyre ke- vesebben vándorolhattak ki s. így a kiváli- dorlók száma 1932—ben már csak 83 ezer főt tett ki.

Az olasz kivándorlás a mult században Európa felé irányult erősebben, különö- sen Franciaországba. Ekkor még a tenge- rentúli kivándorlás jelentéktelen volt. A század elején azonban előretört az ameri—

kai kivándorlás, amely eleinte különösen Brazíliába és a La Plata vidéki köztársasá—

gok'ba, majd az Amerikai Egyesült Álla—

mokba irányult. A Franciaországba, Né- metországba, Svájcba irányuló munkás- vándorlás azonban a háború előtti évtize—

dekben is igen erős volt. Különösen meg—

erősödött a Franciaországba irányuló ki- vándorlási mozgalom a háború után a franciaországi elpusztított területek újjá- építése során. A Franciaországban élő olaszok száma 1931-ben már kb. egymillióra rúgott. Az erős kivándorlás folytán a kül- földön élő olaszok száma az 1871. évi 271.000 főről 1901-ben 3,611.000-re, 1921- ben 8,100.000-re, 1931-ben pedig 9,600.000 főre emelkedett.

Az olasz népességi politika szempontjá—

ból természetesen nem tekinthető kielégítő megoldásnak a népfölöslegnek idegen álla—

mokban való elhelyezése, mert mint Grandi akkori külügyminiszter 1927—ben találóan kifejezte, az olasz nép nem akar idegen ál—

lamoknak szolgákat és katonákat nevelni.

Ezért az olasz politikának gyarmatok szerzésére irányuló törekvése az ország egyesítésének befejezése után állandóan előtérben állott. Olaszországnak gyarmato- sításra úgy népesedési, gazdasági, mint történelmi jogcíme megvolt. Mint láttuk, Olaszország népessége úgy a multban, mint jelenben, igen erősen szaporodott. Olaszor- szággal szembenéző afrikai partok valami——

kor mind Róma gyarmatai voltak, annak a Rómának gyarmatai, amelynek Olaszor-

szág jogutódjául tekinti magát. Olaszország azonban a nemzeti egység megteremtésével járó nehéz kérdések elrendezése után már csak későn válhatott alkalmassá expanzív politika követésére, miközben az európai nagy gyarmatosító nemzetek, különösen az angolok és a franciák, az alkalmas föld- területeket már birtokba vették. Különösen katasztrofális volt Olaszországra az a tény, hogy a poroszok által 1871-ben megvert Franciaország .a hódító politikától Euró- pában kénytelen volt visszavonulni s minden erejét afrikai gyarmatbirodalmá- nak kiépítésére fordította. 1881—ben a fran- ciák elfoglalták Tuniszt, fájdalmas esa—

pást mérve az olasz gyarmati álmokra.

1882—ben az angolok behatoltak Egyip—

tomba s elfoglalták Olaszország elől azokat a gyarmati területeket, amelyek településre alkalmasak voltak. Olaszországnak ugyanis oly gyarmatokra van szüksége, amelyek éghajlati viszonyai az európaiak megélhe—

tését is lehetővé teszik, minthogy népfeles—

legét kell azokon elhelyeznie.

2. A jelenlegi olasz gyarmatok.

Mielőtt Olaszország újabb gyarmati ter—

veit vennénk tárgyalás alá, vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi olasz gyarmatok népese- dési és gazdasági szempontból milyen je—

lentőségűek.

Az olasz gyarmatosítás 1869—ben vette kezdetét, mikor egy olasz társaság Asszab kikötőjét bérbevette a helyi szultántól.

1882—ben ezt a területet az olasz kormány

vette át a társaságtól. 'Az olaszok és az abesszínek között hosszas háború indult meg, amelynek folyamán az olaszok a Vö- rös-tenger partjain egy hosszabb partsávot foglaltak el, amelyet később Eritreának neveztek el. Az Olasz Szomálifölzd 1889—

ben került olasz fennhatóság alá, te- rületét későbbi hódításokkal növelték.

1924-ben a londoni szerződés alapján az angol Kenya gyarmat területéből az úgy- nevezett Trans-Jubalföldet is megkapták.

Tripolisz és Kirenaika a Törökországgal ki—

tört háború során 1912—ben került olasz fennhatóságalá. Ugyanekkor szerezte meg Törökországtól az Égei tengeri szigetcso- portot.

Az olasz gyarmatok területe és népes—

sége az utolsó népszámlálás időpontjában a következő volt:

(3)

10., szám.

—— 888 —

1935

%a

N é p e s s 6 g

Terület ****

Gyarmat kmz Összesen] Ebből

Bennszülött

Európai] Olasz ( Összesen [ R. kat. f Kopt íMohamedánl Zsidó Tripolitania ... 900000 543.697 30.866 28.496 512.831 97 . ' 490.173 21.117' Kirenaika ... 738000 160.716 18.741 16.104 141.975 117 . , 133562 2.887 Eritrea ... 119000 598462 4.565 4.188 598.897 19.323 258184 310047 193 Szomáliföld ... 500000 1,016.271 1.671 1.631 1,014.600 . . . ., Egei szigetek 1) . . . . 2.697 130.855 13.598 5.866 117257 [ 8.276 4.481

Tiencsin . . . . . 6.263 588 394 5.725 [ . .

l) A bennszülött lakosságból 104485 gör. keleti vallású. ;

A gyarmatokon letelepedett olaszok lé— A gyarmatok az olasz kivitel szem——

lekszáma alig 57 ezer fő, míg ezzel szem—

ben 1921—27 között a kivándorlóknak a visszavándorlók feletti többlete 961 ezer,

1928 33—ig pedig 321 ezer fő volt. Az évi átlag az első időszakban így 138, az utóbbi—

ban 37 ezer fő volt. Az olasz gyarmatok a népfelesleg elhelyezése szempontjából nem jönnek számitásba, hiszen még az utóbbi, a kivándorlásra oly kedvezőtlen időszak két évi kivándorlási veszteségének felvételére sem voltak képesek. Hogy jelen- tőségük az olasz kormány igen nagy áldo- zatai ellenére ma is mily csekély, azt ma- tatja az a körülmény, hogy a francia ura—

lom alatt álló Tuniszban az olaszok száma az utolsó népszámlálás időpontjában 91.178, Egyiptomban pedig 52.462 fő volt. A két területen tehát közel háromszor annyi olasz élt, mint az összes olasz gyarmatokon.

Külkereskedelmi szempontból sem jelen—

tenek az olasz gyarmatok az anyaországnak nagy előnyt, minthogy a forgalomnak csak igen csekély rész-ét teszik, így 1932-ben a ki—

vitelne'k 50, a behozatalnak 1'3%-át s azonkívül az Olaszország által szükségelt nyersanyagokat szintén nem tudják szállí- tani. Az olasz gyarmatok forgalma az anyaországgal 1932-ben a következőképen alakult:

Behozatal Kivitel

GYarmatok összesen orgiifglJ—óll összesen oglzfgsgzga

e z e r 1 i r á b a n

Tripolítania . . 160568 115.082 29.277 11.142 Kirenaika . . . 124.051 83.465 10.213 4.025 Eritrea . . . . 173.035 98.786 59.194 40.331 Szomálíföld . . 117.376 26.549 125.658 41.945 Egeí Szigetek . 56.350 16.714 12.718 6.402

1 631380] 340596! 237055 103345

Az olasz gyarmatok főbb kiviteli cik- kei a kávé, prémek, gyapot, tengeri só, szi- vacs és a tonhal voltak.

pontjából egyedül a textiliparnak nyujta—

nak piacot. 1932—ben a textilkészítmények kivitele egyes gyarmatokban a következő volt: (érték 1000 lírában) Tripolítania

10.498, Kirenaika 8.487, Eritrea 77.585,

' Szomáliföld 29.673, Égei tengeri szigetek

2.511. Ezenkívül a gyarmatok oly cikke—

ket hoznak be nagyobb tömegben, melyek-—

ben Olaszország is behozatalra szorul. így búzalisztet Tripolitania 15.783, Kirenaika 9.285, benzint és petróleumot Tripolitania 6.152, Kirenaika 2.904, Szomália 5.295.

ezer lira értékben importál. A jelenlegi.

olasz gyarmatok tehát külkereskedelmi szempontból sem az ország nyersanyag- ellátását nem biztosítják. sem pedig az olasz gyártmányok elhelyezésére jelentős.

piacot nem nyujtanak.

Költségvetési szempontból viszont je—

lentős tehertételt jelentenek az olasz gyarmatok, minthogy igazgatásukhoz Olasz- ország évente jelentékeny összeget fizet hozzá. 1932-ben Olaszország az egyes gyarmatok igazgatásáíhoz a következő összeggel járult hozzá: 1)

Gyarmat 1000 líra

Tripolítania ... 165500 Kirenaika ... 165500 Eritrea ... 28.000 Szomáliföld ... 42.900 Egei tengeri szigetek . . 3.000 Osszesen . . . 398000

Az Olasz nép így évente mintegy 400'_

millió lírát fizet rá gyarmataira, ami fejen- kint és évenkint 9'7 lira megterhelést je—

lent.

Összefoglalva a fent mondottakat, az

adatokból kitűnik, hogy a jelenlegi olasz gyarmatok sem az erősen fejlődő népesség elhelyezése szempontjából, sem gazdasági téren nem képesek Olaszország jogos igé- nyét kielégíteni, így érthető Olaszország—

nak újabb gyarmatok szerzésére irányuló;

törekvése.

1) The Statesman's Year—Book 1934, 1068. 0—

(4)

10. szám. -—889-—- 3. Olasz gyarmati törekvések.

Olaszország gyarmatai növelését a világ- háborúban remélte s erre az 1915 április 26-án aláírt ú. n. londoni szerződés meg—

adta a módot és lehetőséget?) E szerződés értelmében, amelyet Olaszország, Nagy-Bri- tannia, Franciaország és Olaszország kö—

töttek, előbbi a világháború után tényleg neki jutott területen kívül megkapta volna a teljes Dalmáciát, Kis-Ázsiában Adália vi—

dékét és Szmirnát, ezenfelül Albánia felett protekturátusi jogot nyert volna. ígéretet kapott, hogy abban az esetben, ha Nagy- Britannia és Franciaország gyarmataikat a volt német gyarmatok bekebelezésével növelnék, megfelelő gyarmati kárpótlást

fognak neki nyujtani.

A szövetséges hatalmak azonban ezt a szerződést nem tartották be és 1916—ban az ü. n. Sykes-Picot egyezményben 2) már kizárták Olaszországot a kisázsiai osztoz—

kodásból, Szmirnát pedig később Görög—

országnak adták birtokba. A kisázsiai tö- rekvéseket a török győzelmek később kii- lönben is tárgytalanná tették. Nem teljesí- tette a békeszerződés a Dalmáciára vonat- kozó ígéreteket sem és a volt német gyarmatokon az angolok, franciák, japánok és belgák osztozkodtak. Olaszország gyarmati kárpótlás címén pedig úgy a franciáktól, mint az angoloktól jobbára sivatagi és szik- lás, gyarmatosításra alkalmatlan területe—

ket kapott. Az egyetlen értékes gyarmat- rész az angolok által átengedett Trans- Juba terület volt.

Olaszország elsősorban a Földközi-ten- geren szeretett volna gyarmatokhoz jutni.

E tenger partjai valamikor mind Róma gyarmatai voltak, s települési szempontból is legalkalmasabbak lettek volna az olasz né- pesség elhelyezésére. Elsősorban két terü- let jöhetett volna számításba, Tunisz és Egyiptom. A faseista Olaszország vágyai elsősorban Tuniszra, másodsorban a Csád tótól délre Francia Egyenlítői Afrika felé irányultak. Ezért a legutóbbi időkig az olasz külpolitika bizonyos fokig Francia- ország ellen irányult s csak az osztrák kér—

désben támadt német—olasz ellentétek ki- élesedése hozta magával azt, hogy Olasz—

ország ismét Franciaország felé orientáló- dott, ami természetszerűleg azt eredmé—

nyezte, hogy gyarmati törekvéseinek meg- valósítására más területet kellett keresnie.

1) L. Demeter Ödön: A fasiszta forradalom. 24. l.

2) U. 0.

1935 Erre a célra legalkalmasabbnak mutatko- zott Abesszinia, amelyhez Olaszországot igen régi szálak fűzték. Olaszország 1907- ben Anxgliálval és Franciaországgal, majd 1925-ben Angliával újból szerződést kötött a gazdasági érdeksztfé'ráera vonatkozólag. Vé—

gü141928—ban barátsági szerződést kötött Oílaszonszág Abessz'i'niával, ezek a szerződé- sek azonban nem jártak eredménnyel, s az ebből támadt surlódás volt a főoka a vi—

szály kitörésének.

4. Abesszinia népességi és gazdasági helyzetképe.

Az Abessziniára vonatkozó helyzetkép alkotását megnehezíti az a körülmény, hogy az országra vonatkozólag egyáltalá- ban nincsenek megfelelő statisztikai ada—

taink, s így egymásnak rendszerint ellent- mondó beeslésekre vagyunk utalva. Abesz- szinia területét a különféle források 900.000——1,120.000 :kmz—re teszik. A terület fensík, igen magas hegyekkel. Klimatik—us és termelési szempontból három zónára oszlik, 1800 m tengerszín feletti magas- ságig az ü. n. kolla vagy .kvalla forró, egészségtelen trópikus éghajlatú vidék, 1.800m—2AOO m magasságig a vojna dega, mely mérsékelt, egészséges és a 2400 m—

nél magasabban fekvő terület az ú. n.

Dega, melynek éghajlata hideg, hófedte hegycsúcsokkal. Az egyes klimatikus zónák hőmérsékletére és növényzetére vonatkozó

adatokat alább közöljük: 1)

. 0— 5.000 70—100 banán, gyapot, datolya, kávé 5— 8.000 60— 80 gabona, bam-

busz, citrom . 9—14000 45— 60 árpa, zab, fenyő Éghajlat

kolla, forró .

vojna dega, mérsékelt dega, hideg .

Abesszinia lakosságának számára vo—

natkozólag a legeltérőbb adatokkal talál—

kozunk. A különböző források az ország lakosságát egyrészt 56 millióra, másrészt 10—12 millióra becsülik. Egészen az utóbbi évekig általában a nagyobb lélekszámot fogadták el a népszövetségi és egyéb hivatalos kiadványok is. Az utóbbi években azonban hivatalosan az 56 milliós lélek- számot fogadják el. Sajnos, egyáltalán nincs támpontunk arra, hogy a két adat közül melyik tarthat hitelességre számot, s erre vonatkozólag még csak következtetni sem lehet a szomszéd területek népességi

1) Encydlopaedia Britannica Vol. XXV. 13. l.

(5)

10, szám.

—— 890 ——

' 1935

%

viszonyaiból, minthogy a határmenti terü—

letek népsűrűsége igen nagy szélsőségeket mutat. Ahesszinia főbb tartományai az északi Tigré, a központi Aimhara és God—

jam, valamint a déli Soa királyságok.

Ezek alkotják a tulajdonképeni történelmi értelemben vett Abessziniát, ehhez járul- nak a nagyrészt II. Menelik császár által meghódított tartományok. Főbb tartomá—

nyok: délen Harrar, Kafl'a, Ogaden, Galla—

föld, Szidarmo és Orá'n. Az egyes tartomá- nyok területére és a lakosság számára VO—

natkozó adatok 1901—ből származnak.

Ekkor a lakosság tartományok szerint állítólag a 'következők'épen oszlott meg: 1)

Terület

Tartomány m é r föl d2 Népesség

Tulajdonképeni Ahesszinia

(Tigré, Lasta, Amhara és Godjam) . királyságok ... 80.000 2,600.000 Soa királyság ... 20.000 1,000.000 Harrar és határos területek . 10.000 250.000 Ogaden, Szomali terület . . . . 100000 1,000.000 Gallaföld ... 80.000 4,000.000 Hamran kerület stb ... 80.000 150.000

Osszesen ... 320000 9,000.000

A lakosság nemzetiségi megoszlására vonatkozó adatok természetesen a lélek—

számadatoknál is megbízhatatlanabbak. A tulajdonképeni szemita—hamita keverék abesszin nép lélekszáma 36—41 millió. A hamita gallák száma 5—6 millió. Egy—

millió hamita eredetű szomáli és danakil 1'5 millió szudáni néger és sankalla, míg 50—100 ezer lélek zsidó vallású falasha Az abesszinek Tigré, Amhara és Godjam tartományokban élnek tömegesen, a többi tartományokban csak az uralkodó osztály!

alkotják. A gallák legerősebben Lastában a falashák a Tana tótól északra laknak.

A lakosság felekezeti megoszlása: 35 millió kopt keresztény, 3 millió szunnita mohamedán, 16 millió pogány, 50—100 zsidó (falasha), 40 ezer római katolikus és 5 ezer gör. katolikus.

Ahesszinia nagyobb városai: Addis—

Ababa főváros 60—40 ezer lakossal. Har—

rar 40 ezer, Dire-Dráva 30 ezer, Debra- Markos, Adua, Akszum 5—5 ezer, Gore, Debra-Tábor, Makalllé, Saio, Lekem'ti, Sa—

mara, Gondar 3—4 ezer, Ankober 2 ezer, Sokoto 1.500, Antalo 1.000 lakossal. A fő—

városban több ezer idegen él, akiknek legnagyobb része indiai és arab brit alattvalói görög és örmény. Az európaiak számát mintegy 4.000—re teszik.

Az abesszíniai felföldet eredetileg ke—

* 1) Encyclopaedia [Britannica Vol. XXV. 12. l.

leti hamita népek lakták, akik ezt a földet ősidőkben foglalták el és jelenleg is nagy tömegét alkotják a lakosságnak. Birtoku- kat azonban valószínűleg még a kőkor—

szakban, de egészen bizonyosan a törté- neti idők előtt a Fehér-Nilus vidékéről jövő négerek és a DélaAr—ábiálból beván- dorló kulturált himijarita népek árasztot- ták el. Ezeknek a népelemeknek jelenléte

különösen Észak-Abessziniában még min-

dig kimutatható s itt a keveredés az egyes fajok között rendkívül erős volt. Erről .a keveredésről nevezték el az arabok az etiopiaiakat ,,habashinak", ami keveréket jelent és innen származik az ország Abesz—

szinia neve is.

A történeti időkben az uralkodó faj a szemita volt, amely azonban nem őrizte meg faji tisztaságát és belemerült a hamita tömegbe, amiből a jelenlegi abesszin nép keletkezett, amire jellemző a fekete bőr és a göndör fekete haj. _A hivatalos nyelv azonban a szemita eredetű amhara, míg az egyház nyelve a geez nyelv.

Ahesszinia az utóbbi évszázadokban tar—

tományok konglomerátuma volt, melyek ál—

landó harcban álltak egymással. A három vezető tartomány az említett Tigré, Am—

'hara és Soa veltak. A politikai súlypont és a székhely rendszerint Arnharában volt, melynek uralkodója a császári cimet vi—

selte. Uralma és a trónöröklés rendje az erőviszonyoktól függött. Csak ritkán tör- tént meg, hogy egy—egy kiváló uralkodó megfékezve a széthúzó elemeket, egyesí- tette az országot.

A mult század hatvanas éveiben Teodor császár angolellenes magatartása angol büntető-expedícióra vezetett s 1868—ban Addis-Aba'bát is elfoglalták. A császár a háborúban maga is elesett, utódja IV. Já—

nos lett s ennek halála után II. Menelik shoai király lett a császár, aki 1913-ig tartó uralkodása alatt erős kézzel egyesí—

tette az országot s annak területét jelentős hódításokkal növelte. Ö volt az, aki túl—

erőben levő hadseregével Baratieri olasz tábornok hadseregét kezdeti sikerek után

1896-ban Aduánál tönkreverte.

Kormányforma. Az 1931. évi alkotmány értelmében Ahesszinia abszolut császárság kétkamarás országgyűléssel. A szenátus tagjait a császár nevezi ki, a képviselőház tagjait pedig addig, míg a választójogi tör- vény végrehajtva nincs, a (helyi vezetők és méltóságok közül választják. A császárnak joga van az országgyűlést bármikor fel-

(6)

709 300 400 SOka,

Ama m'

0 0 J

U

(Jade/sávú 0 Jel/uram o za ne ,

oűeór Max-kos o

4 LAMY-AE!634

D? vmf **

%A;

(0 01)— Java Anéoáepo

ől'l'ál'

Ua/z/a/

s'n DA .., _0 o

JÉMÚOK MO Gap/ayaá/ [[A

90 A L

; .

M o' /'

G) o/V/J/ISUY. űya g/cg

?

2 o K ENYA %

.)

211; mi. mi, 1 " "A A

í 3— * ——

MSLSzJBSk mmm ' ,

(7)

10. szám. —— 892 —— 1935

%

oszlatni, hadat üzenni, a minisztérium egyedül neki felelős s a törvények csak az ő hozzájárulásával lépnek életbe. Az egyes királyságok hűbéres helyi uralkodók és törzsfőnökök vezetése alatt állanak, a meg- hódított tartományokat tartományi kor- mányzók kormányozzák-

Az igazságszolgálmtás a helyi kor- mányzó kezében van, akiktől a császár—

hoz lehet fellebbezni. Az igazságügyi rendszer a justiniánusi kódexen, a büntetőjog a mózesi törvényen alapszik. Az európaiak vegyes törvényszékek vagy konzuli jog—

szolgáltatás alá tartoznak.

Az abesszíniai keresztény egyház feje az abuna, vagy érsek, akit az alexandriai kopt pátriárka nevez ki. Alá tartozik az ttceghe bennszülött egyházi méltóság, aki a klb. 100 ezer főre rúgó papság lelki feje. Ez utóbbin kívül negy abesszíniai püspök van.

Az egyház ,a földbirtok jelentékeny részét a kezében tartja.

A kereszténységet a IV. században vezette be Abesszini'álb'a Atanázius alexandriai pát—

riárka, aki F rumenciust nevezte ki az or- szág első püspökének. Azóta, a XVI. szá- zadbeli jezsuita befolyástól eltekintve, az érsek mindig Egyiptomból származott.

A római katolikus egyháznak két apos—

toli vikáriusa és egy prefektúrája van.

A nevelésűgy a papság kezében van, az utóbbi időben azonban néhány világi isko—

lát is létesítettek.

A hadsereg nagyság-át IDO—200 ezer főre becsülik, a mozgósítható tartalékokkal

együtt pedig 600.000;_i,000.000 főre.

A Lakosság főfoglalkozása a mezőgazda- ság és állattenyésztés. Szarvasmarha, juh és kecsketenyésztés van különösen elterjedve. A kávé kivételével a mezőgazdasági művelés kül-literjes. Az ország fő mezőgazda—

sági termékei a gyapot, cukornád, kávé, datolya és 'bor. A vojna-degán az európai gabonaféléken kívül narancsot, barackot, szilvát és szőlőt termelnek. Az utobbi idő- ben erősen fejlődik a harrari kávetermel—és.

Déli és nyugati Albessziniíában vadon is te- nyészik a kávé. A bennszülöttek főbb ter- mékei xbőrök, viasz, árpa, d-urra, gabona és dohány. Kivitel-re azonban csak bőrük, viasz és a (kávé kerülnek. Az erdőkben igen érté- kes faalnyag található. Az ásványi lkifncsek között, ameiyeklben 'az ország rendkívül gazdag, a platina, arany, vas, réz, szén és kén is található. Ezenkívül kősó és kálisó is előfordul. A bányászati termelésre vonat-

kozólag csupán az ananyról és ptatimáról vannak termelési adataink, melyeket alább közlünk: 1)

Év Arany Platina

termelés kg-ban

1926 620 20

1927 672 37

1928 284 75

1929 140 119

1930 140 118

193 1 124 200

1932 — 250

1933 —— 207

A vadállatok között az elefánt, oroszlán is előfordul, nagy jelentősége van a cibet—

macskának, amely iránt a keleti piacokon nagy a kereslet.

Közlekedés. Az abesszíniai közlekedési.

utak többnyire ösvények, amelyek csak te—

herhordó szamarakkal, lovakkal és tevék- -kel járhatok. A főváros (környékén van csuw pán nehány kiépített út. Az 1896-ban meg- alakult :franeia-etiópiai vasúttársaság Dji—

butiból Addis-Ababába vasutat épített, ami 1917—ben készült el. A vonal 486'5 mfhosszú, 1 m széles *nyomtávval. Hetenkint két vonat közlekedik mindkét irányban, az utazás három napig tart. A száraz időszakban ezenkívül Lhetenkint egy expresszvonat is közlekedik, mely az utat 36 óra alatt teszi meg. A vasút francia igazgatás alatt áll és a francia kormány szubvencionálja. Na- gyobb útépítési tervek vannak. A terve- zett fontosabb utak: Dessie—Assa-b, Addis—

Ababa—Jimzm-a. J—ijiga—Hargeisa, Gore——

Gambeila, Addis-Ababa—Tana-tó. Az út- hálózat hossza 'kb. 2.615 mf, ebből 1.615 mf ösvény, 1.154 mf föld és kavics és 65 mf makadám. Mintegy 1.229 mf távíróvonal van olasz vezetés alatt, mely a fővárost Massauáva'l köti össze. Távbeszxélő'összeköft—

tetés áll fenn Adxdis—Ababa—Harrar és Dji- buti, azonkívül néhány nagyobb város kö—

zött. Vonalhossz 5.113 inf, 1933—ban az or—

szágban 31 postahivatal müködött.

Pénzügy. A Bank of Abyssinia, melynek hanrklmonopóli—uma volt, 1925—től 1931—ig állt fenn, s azt a Bank of Ethiopia állami bank vette át 15 millió angol shilling alap—

tőkével. Más bank csak a kormány külön engedélyével folytathat üzletet az ország—

ban. Arbesszinia pénze a Mária Terézia—tal- lér, melynek névértéke kb. két angol shil—

ling, az ezüst elértéktelenédése folytán

azonban sokat veszített értékéből. Újabban

1) An'nua'ire Stat, d. S. d. N. 1935.

(8)

10 szam.

a Menelik-tallér került forgalomba, melynek értéke azonos az előzővel. Kisebb pénz- egységek a fél—, negyed-, tizenlhiato—dtall—e'r ezüstből és az 1/32 tallér vagy bésa rézből.

Néhány cikk, így a só is, pénz gyanánt szol- grál. A városokban és kulturáltabb vidéke- ken a metrikus rendszer van elterjedve.

Külkereskedelmi forgalom. Abesszinia kivitelét és behozatalát 1933-ban együtte- sen 52 millió fontra becsülték. A forgalom 60%-a a Francia Szomáliföldön megy át Djibutin keresztül. Ez a vasútvonal 1933—

ban behozatalban 28.111, kivitelben 23.180 tonna árut szállított. A forgalomban igen nagy szerepet játszanak a karavánok, me—

lyek főbb útvonalai a következők: Karlumw' Gambeila, Kartum—Gallabat, *Z-eila—Oga- den, Massaua—AsmaramGondar, Assab———

Dessie.

A legfontosabb kiviteli cikkek bőrök, szőrmiék (mama-, kecske-, birka—, leopárd- és majombőr), továbbá kávé, gabona, viasz, cibet és vaj. A legfontosabb behozatali cikk a só (Francia Szomálifóld és Szudán) és textilcikkek Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Japánból és Indiából, építő—

anyagok, ásványolajok (Anglia, Egyesült Ál-

lamok, Oroszország), azonkívül cukor, üveg és szappan. A legfontosabb behozatali orszá- gok az 1932. évi forgalom alapján a Francia Szomáliföld, Japán, Belgium, Anglia, India és az Egyesült Államok. Szudán forgalma 1931—ben 161065, 1932-ben 260.414, egyip-

tomi fon't volt. Ebből Gaimbeil'án, a szudáni

kormány által bérelt kereskedelmi állo- máson keresztül bonyolódott le 66.512, illetőleg 165610 font értékű fongalom. Az Abessziniábó—l Szudánba vitt áruk erteke 1932—ben 171.484 egyiptomi font volt. A Brit Szomá'liföld átmenő forgalmát 1931—

ben 1,242.200, 1932—ben 1,077.347, és 1933- ban 1,154.051 rupri-ára becsülték.

Abessziniániak nem lévén külkereske—

delmi statisztikája, az ország össz-forgalmát illetően becslésekre vagyunk utalva. Pon—

tos adartok csupán fontosabb származási országok staltisztikájávban állanak rendelke- zésre. A fontosabb országok forgalmát az

alábbi tábla tünteti fel: '

Olaszország Nagy—Britannia Egyiptom

. Be— l . . Be— , . Be— . .

Ev hozatal " Klwtel hozatal ! KlVltel hozatal i KWitel 1 i r a fontsterling ] egyiptomi font

1930 731078 2,701.025 84.296 229.032 9.511!146.431 1931 185571 1,936.222 23.298 216.517 2.714 114135 1932 450730 l,097.019 19.533 138.651 —— . —

—893—— 1935

A legfontosabb kiviteli cikkek az állati bőrük és szőrmék, ezek kivitele Olasz- országba és Angliába az utóbbi években a

következőképen alakult: ;

Ország 1930 1931 1932

Olaszország (Lira)

összes forgalom . 2,701.025 1,936.222 1,907.019 ebből marhabőr. 2,569.220 1,878.522 942042.

N agy-Britannia (Font)

összes forgalom . 229032 216517 138551 ebből megmun-

kálatlan bör . . . 157.777 156.693 84.158

Ezenkívül jelentős volt a kávé-kivitel, mely cikkből 1932-ben Olaszországba 320395 líra, Egyiptomba pedig 92.425 font értékűt exportáltak. A behozatalra vonat-, kozólag reszletes adataink csak Olaszor—

szagról állanak rendelkezésre. 1932. évi for-—

galomban a textilgyártmányok játszották a legnagyobb szerepet 229545 lira értékben, (Ebből a műselyeemre 112240 lira esett.);

Ezután következtek a gépek és készülékek.

113215, a járművek 38.330, élelmiszerek (különösen cuvkor, csokoládé) 33.250, és férfikalapok 10.470 lira értékben. Ez utóbbi cikk forgalma erős visszaesést mutat, mert 1930-ban a kivitel még 66.934 *lirára rúgott.

Sajnos nem tudunk megfelelő képet al- kotni az újabban igen erős japán dömping- ről. A japán statisztika ugyanis az Abesszi—

niába irányuló forgalmat külön nem mu-.

tatja aki, csupán,,Egyéb afrikai ál'lamok"cím alatt foglalja össze. A forgalom emelkedé—

sére azonban jellemző, hogy az 1928-ban csak 2,089.()00, 1931-ben már 5,088.000, 1932—ben pedig 11,640.000 yenre rúgott.

Megfelelő kulcsszám hiányában sajn0s le—

kell mondanunk arról. hogy Abesszinia ré—

szesedését megállapítsuk, mindenesetre

valószínű, hogy ennek az összegnek túl- nyomó része az Abessziniába irányuló for—

galmat jelenti. A behozatalban a legfonto—

sabb szerepet a textilcikkek játszották.

Összefoglalva Abesszinia települési és

gazdaságpolitikai jelentőségét Olaszország szempontjából megállapíthatjuk egyrészt azt, hogy az ország úgy nyuersalnyagellátás, mint piac szempontjából nagy jelentőségű.

Abesszinia kőszenet, vasat. aranyat és pet—

róleumot is termel. amelyben Olaszország szegény. Piac szempontjából nagy jelentő—

sége Abessziniának az. hogy a legfontosabb behozatali cikk a különböző textilgyártmá—

nyek az olasz ipar legfejlettebb iparágának tenmékei. amelyekkel Olaszország könnyen el tudná látni az országot. Különösen ked—

vező kiegészítése az olasz textilbebozat—al—.

(9)

10. szám,

nak, 'hogy a gyapot Abessziniában is ter-

melhető, s így egyrészt az ország az olasz

textxiliparnaik olcsó nyersanyagot, másrészt felvevőkté—pes piacot nyujtana. Települési szempontból Abesszinia szintén ki tudná elégíteni Olaszország igényeit, ha azt vesz—

szütk, hogy a legnépesebb szomszédos gyar- matterületnek, Ugandánav'k 147 a népsűrű- sége, s ha feltesszük, hogy Abesszinifa be- települési lehetőségének felső határa ha—

sonló. . . .

Abesszinia benépesítésénél csupán az kérdéses, hogy Olaszország né'pfelesle—ge erre alkalmas lesz—e. A mezőgazdasági tele- pítésre alkalmas emberanyagból az ország—

niak ugyanis alig van feleslege, minthogy az elsősorban az ipari proletariatus soraiban

jelentkezik. így 1935 közepén a 638100

főnyi mufnkanélküliiből csupán 65.695 esett a mezőgazdaságra, s ezzel szemben 472418 az iparral) A kivándorolt olaszok soraiban mindenütt erősen túlnyomó a városi, nem

agrár elem. így .az Egyesült Államokban élő

(1930) 4,546.877 olaszországi származású közül csupán 131.132 élt farmokon, míg

3,980.595 nagyvárosokban, 435150 pedig

kisvárosok—ban lakott. Az idegenben szüle—

tett olasz anyanyelvű népesség soraiban a

farmerek aránya csupán 3%——ot tett. szemben a finnek 26-2, hollandok 23-9. németek 14-5, angolok és magyarok 52 és az egész idegen népe.—sség 8'1%-os arány—ával. A Fran- ciaországban élő bevándorolt olaszok túl- nyomó része szintén az iparban dolgozott.

1926—ban a 842 ezer férfi keresőből csupán 44 ezer (13%), a 69 ezer kereső nőből pedig 20 ezer (21%) dolgozott a mezőgazdaság- ban. Egyiptomban 1927-ben az 52.426 olasz közül 47.027 élt a nagyvárosokban Alexandriában. Kairóban és. Port Saidban, Hasonló volt a helyzet Kanadában, ahol az olaszok legnagyobb része Montreal. To- ronto, stb. városokban lakott.

5. Az olasz—angol ellentétek az abesszíniai kérdésben.

Olaszországnak Abessziniára vonatkozó aspirációinál a legnagyobb nehézséget Anglia ellenálása jelenti, minthogy az olasz tervek az angol gyarmatpolitriká—

nak két legfontosabb vonalát kereszte—

zik. Veszélyeztetik e'gynészt az angolok afrikai gyarmatbirodalmát, másrészt az In—

diába vezető utat.

1) Bolletino Mensile di Statistica 1935.

—894——

1935

_ Az afrikai , angol gyarmatbirodalom

Anglia szempontjából elsősorban mint gyak

pottermelő terület játszik igen'fontos szerepet, minthogy az egyik legfontosabb angol iparág, a textilipar egyik legjelentékenyebb nyersanyagtermelő helye. E terület gyapot- termelése, összevetve néhány fontosabb ten—

gerentúli területtel, az utóbbi években a kö- vetkezőképen alakult:

Gyapottermetés e z e r (; — b a n

1925—29 1932 1933 1934 Egyiptom. . . . 3.442 2.227 3.853 3.505 A. E. Szudán . . 272 255 293 450 Uganda(kivitel) . 285 535 495 395

Összesen. . 3.999 3.017 4.641 4.350

Brit India . ., . . 10.243 8.448 9.195 8.722 Amerikai Egyesült

llamok 33.104 28.190 28.289 20.888

Az afrikai területek és Brit India az angol tex'tilipart olcsó nyersanyaggal látják el s viszont nagy fogyasztói az angol tex—tilgyártmányoknask.

Az olasz területi hódítás Abessziniában közvetlenül fenyegeti az Egyiptomban és Szudánban nagyrészt épp a gyapottermelés kiterjesztése végett létesített öntözőberen—

dezést. Egyiptomban ugyanis nincs eső s nílusi öntöziések nélkül az ország sivataggá változnék. A júniustól szeptemberig az abesszíniai felföldről lecsapódó csapadék feld'agasztja za Kék—Nilus és az Abbara folyót.

amelyek nagymennyiségű iszapot hoznak magukkal. A Kék—Nilus áradása 6—7 méter a normális vízállás fölött. Ez a legősibb idők óta iszapfelülettel vonja be az elárasz- tott völgyrészeket s termékeny talajt nyujt.

A gyapobkuxltúráinak a mult század elején történt bevezetése szükségessé tette a rend- szeres öntözést s ezért a Nilus vizét hatal—

mias :töltésekkel több helyen felduzzasztot- ták. A legnevezetesebb ilyen töltések a kairói Barrage, az asszuáni töltés Egyip—

tomban és legújabban a makwari Szudán—

han. Az angol uralom ezekbe a töltvésekbe 17,697.000 fontot fektetett be. A legutóbb elkészült makwari töltés 1 millió feddán öntözésére alkalmas, mely területből 80 ezer feddánt már az első évben gyapottal be is ül—

tettek.

Anglia a Tana tóra vonatkozólag 1902—

hen szerződést kötött Abessziniával, amelyben az utóbbi kötelezte magát, hogy sem a Tania tavon, sem az abból kifolyó Kék—Ni- luson nem létesít a szudáni kormány hoz- zájárulása nélkül oly berendezést, amely a

(10)

10. szám.

Kék—Nilus lefolyását akadályozza. Kérdés, hogy abban az esetben, ha a Tana tó Abesszinia elfoglalásával olasz kézbe rke—

l'üíl, .a kiterjesztett abesszíniai gyapot- termelés nem [fogja—e szükségessé tenni a Tana tó, illetőleg a Kék—Nilus vizének az olaszok által való olyan igénybevételét, amely annak lefolyását korlátozná.

Az olasz hódítás tehát gazdaságilag aköz- vetlenül fenyegeti Anglia afrtiklai gyapot—

termelését s ezáltal az angol ipar egyik legfontosabb nyersanyagát.

Táv—olabbróll az olasz hódítás, amely a jelenlegi keletafrikai két olasz gyarmatot, Eritreát és a SzomálifÖl—dewt, valamint egész Abessziniát egy kézben egyesítené, egyrészt olasz gyarmatok harapófogójáva—l zárná be Szudánt és igyiptomot, melyeket keletről az olasz kézben !levő Kirenaikaa határol, másrészt erősen fenyegetné a vörös'tengeri szűk átjáró afrikai partjának birtokával, a Szuezi csatornát és az Indiába, Kelet-Afri- kába és Ausztráliába vezető utat. Ez úton az indiai gyapottermelést, Ausztráliában pedig a textilipar másik nyersanyagát, a gyapjút is fenyegeti az elzárás veszélye.

Mindkét piac egyben igen nagyjelentőségű az angol textilipar szempontjából.

Nézzük azonban elsősorban, hogy köze- lebbről melyek azok a területek, amelyeket Olaszország térhódítása veszélyeztet:

0 r s z a g Terület km2 Lakosság

Angol-Egyiptomi-Szudán . . . 2,611.000 5,605.848 Uganda ... 243973 3,584.758 Kenya ... 582625 3,076.343 Brit Szomáliföld ... 176.l7 5 344.700

Összesen . . . 3,613.773 12,611.649

Egyiptom ... 1,000 000 15,070.000

Abessziniának teljes olasz uralom alá való jutása az afrikai angol gyarmatbirodalomnak 126 millió lakossal bíró terü—

letrészét és a szintén angol érdekszférába tartozó Egyiptomot közvetlenül veszélyez- tetné.

, Annak az illusztrz'ilására, hogy az egyes nemzetek a távol kelleti forgalomban milyen arányban részesednek, igen jó képet ad a Szuezi csatornán átmenő forgalom. Ez 1932- ben nemzetek szerint a következőképen

alla—kult :1 )

1) The StatesmanisYear-Book 1934.

—895— *1935

Állam ' Átmenő hajók Ahajók tiszta ?

száma tonnatartalma

N agy-Britannia 2.724 15,473.071 Németország ... 431 2,505.756 Hollandia ... 339 2,358.576 Franciaország ... 325 2,022.027 Olaszország ... 303 1,582.661 Japán ... 262 1,439.220 Norvégia. ... 178 860.958 Svédország ... 90 409304 Am. Egyesült Államok. 80 524209

Dánia ... 7 9 43817 9

Oroszorszag ... 77 269195 Görögország ... 32 77.738

Egyéb ... 18 72.346

Osszesen . . . 4.988 28,034.435

Ezek az adatok mutatják, hogy Nagy—

Britanniát a Szuezi csatornához és a keleti kereskedelmi érdekterülethez hasonlítha- tadzlannl erősebb szálak fűzik, mint a többi nemzeteket, hiszen a forgalomnak több

mint 50%-a esik reá.

A másik fontos érdekterület, melyet az olasz hódítás fenyeget, az angol birtokok észak dléli irányú összefüggő láncolata az afrikai kontinens keleti részén. Anglia ennek a gyarmatbirodralomnak az alapjait már a XVIII. század végén vetette meg a F okföld birtokbavételével. Igazi fejlesztése azonban a mult század utolsó évtizedeire és a jelen század elejére esik. Az a törekvés, hogy a gyarmatok az afrikai kontinensen végig összefüggő láncolatot alkossanak, csak a világháború végén teljesedett be a volt Némelt-Kelet—Afrika mandátu—mk'ént való birtokbavélt'elével. Angliának, ennek a (kapi- talista berendezésű hatalmas nagyipari ál—

lamnak életbevágóan fontos a gyarmatok kérdése. Anglia mindenkor biztosítani akarja gyarmatbirodalmát. Az északame—

ri—kl—ai gyarmatbirodalom elszakadása után az angolok megszerezték Indiát, az indiai függetlenségi törekvések folytán Anglia kénytelen számolni azzal, hogy ezek a kep—

csolatok az idők folyamán meg fognak la- zulni. Az angol gyarmatosítás egész szerve—

zete ugyanis olyan,hogy amint egy-egy gyar—

matterü—let népességének műveltségi és gaz- dasági viszonyai megengedik,]ehetővé teszi a népesség Önkormányzatát és fokozott ön- állósítását. Ezért az angol birodalom jövő fejlődése szempontjából igen nagy jelentő- sége van—vaz afrikai gyarmatbirodalomnak, Anglia afrikai és távol-keleti gyarmatbiro- dalmának veszélyeztetése volt a főoka an-

(11)

10. szám.

nak, hogy ő a Népszövetség elé vitte az olasz—abes—szin viszály ügyét.

Iftlt mindkét részről igen nagy érdekek forognak kookán. Olaszorszag erősen fej- lődő népessége folytán jogosan igénye]

gyanmatoloat, de kétségtelen az is, hogy Anglia, melynek támogatása nélkül Olasz- ország jelenlegi afnikai gyarmaltlait is aligha szerezhette volna meg, nagy nemzeti céljait láítjla most fenyegetve az olasz előretöréstől.

A jelenlegi Olaszország ugyanis a belső meugerősödérs másfél évtizede után hatalmas hadsereg és erős légi flotta birtokában teljesen alkalmas hódító politika követésére s ehhez a keretet megadja hatalmasan fejlődő népessége.

6. Olaszország és az ellene irányuló gazdi.

sági rendszabályok.

A nemzetek szövetsége Olaszországgal szemben gazdasági szankcióra határozta el magát. Vizsgáljuk meg, hogy milyen lehe- tőségei vannak Olaszországnak a gazdasági kö'rülzárálssal szemben.

Olaszország a legfontosabb nyersanya- gokban kőszéwnben, petró'leulmtban, vasban behozatalra szorul. A legfontosabb cikkek

__896_._

1935

, a:

forgalma az utóbbi években a következő—

képen alakult: L'

, Behozatal 1000 tonnában

Ev ,

hágy" , Szén _,ésvgiél 'GabonaleapotjGummi*

1928 607 12698 1.204 2.745 2330 21

1929 699 14.608 1.402 1.765 245 25 1980 739 12.937 1.257 1.935 205 27 1931 702 11.094 843 1.485 171 , 17 1932 674 8.788 655 1.456 190 21 1933 I 642 9.562 849 457 219 26

Minthogy .az Egyesült Államok és Német- ország, amelyek nem tagjai a Népszövetség—

nek, valamint Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Svájc, Albánia és Argentina, amely államok a szankciókat vagy nem fogadták el, vagy bizonyos fenntartásokkal fogadták csak el, Olaszországot a legfontosabb nyers- anyagokrka'l teljesen el tudják látni, a gazda- sági szankciók egymagukban előreláthatólag nem fogják az ország sankció'képességét meg- béníta—ni.

Az utóbbi hónapokban az olasz külke- _ reskedelmi mérleg már (a háborúra való fel—

készülés jegyé—ben alakult. Az 1935. év első öt hónapjának külkereskedelmi forgalma az előző év megfelelő időszakával szemben

a következő volt?)

Behozatal Kivitel

e z e r 1 i r a b a n

A r u 1934 l 1935 l A r u ] 1934 1935

összes forgalom 3,267.355 8,121.127 összes forgalom 2,118.332 1,964.425 Ebből:

Ebböl:

alumínium ... 510 1.612 buzaliszt ... 30.972 18.362 ólom ... 1.175 4.543 szárított gyümölcs . 4.591 1.567 szén ... 302095 874666 burgonya ... 17.597 12.240 nyersolaj ... 7.985 10.096 citrom ... 88.007 70.306 kenőolaj ... 17.034 22.166 konzerv ... 49.769 38.320

petróleum ... 6.736 8.209 bor ... 43.061 31.073

benzin ... 28.024 35.477 olajpogácsa ... 7.997 2.046

parafin ... 10.729 16.869 gyapotfonal ... 80.969 58.116 nyers gummi ... 25.567 38.443 gyapotszövet ... 103.865 89.385

celluloze ... 59.667 71.878 marhabőr ... 31.504 19.261

autó, abroncs és egyéb

gnmmi cikkek 23.764 15.647

Az olasz külkereskedelmi mérleg alfa—

kulása már a háborús készülődést mutatja.

ami egyrészt a hadviselés szempontjából fontos cikkek emelkedő behozsatallálban és a luxuscikkek behozatalának "csökkenésé- ben mutavtkozilk, másrészt a kivitelben csök- kent a háborús nyersanyagok forgalma. Ez a külkereskedelmi mérleg passzivitásál fo—

kozza, ami előreláthatólag még emelkedni fog, minthogy a háború a kivitel egy részét

a belső piac számára fogja lekötni. A keres—

kedelmi mérleg alakulása egyben azt is msu- tatja, hogy az olaszok nyersanya'gszükségle—

tüket erőltetett bevásárlásokkal bizonyos időre már előre biztosították.

Vizsgáljuk azt, hogy Olaszország emel- kedő behozatalát mivel tuídja megfizetni a külföldnek. Ennek különösen nagy jelentő-

1) Bolletlno Mensile di Statistica 1935.