552 STATlSZTIzKAi IRODALMI FlGYE'LÖ
SULLEROT, E. :
EGYiENLÓSÉAG A FÉRFIAK ÉS A NÖK BÉREZESEBEN AZ EURÓPAI GAZDASÁGI
KÖZÖSSÉG TAGÁLLAMNIlBAlN
(Egua—l—ity of remuneration for men a—nd women in the member states of the EEC.) -— International Labour Review. 1975. 2—8. sz. 87—108. p.
A fejlett ipari országokban egyre! jelen- tősebb szerepet játszanak a nők a terme—
lésben, ennek ellenére még mindig némi ,.diszknimináció" mutatkozik a nőkkel szem- ben, főként a bérezés tehén. A szerző elb- ből a szempontból elemzi az Európai Goz- dasági Közösség (EGK) országait, és rá- mutat a problémák megoldásának módjai—
ra. többek között a tényleges helyzetet hí- ven tükröző, egységes alapokon számított
m u n'ka bé rada tok segitségével .
Érdekes tényként említi meg, hogy éppen azok az intézmények, melyeknek a legfőbb szerepük van a közvélemény alakításában az EGK-bon. még soha sem próbálták meg az ,,egyenlőség a bérezésben" fogalmát de- finiál—ni. Pedig a közvéleményt manapság erősen foglalkoztatja az "egyenlő munkáért egyenlő bérezés" elve, sőt a legújabb femi- nista mozgalmak jelszavukul tűzték ki és harcolnak ennek az elvnek az érvényesíté- séér't.
A szerző, aki Franci—aonszág Gazdasági és Társadalmi Tanácsának tagjai, vállai—
kozik a fogalom pontos meghatározására.
a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) 1974—
ben Genfben tar-tott konferenciáján elhang- zottak alapján.
Az ,.egyenlő munka" az ILO 1951. évi egyezménye értelmében egyenlő értékű mun- kát jelent, míg az EGK Római Egyezmé—
nye tisztán csak egyenlő munkát ért alatta.
Ennek értelmében a dalra—bimusnkát azonos mértékegységek alapján kell bérezni, az idő—
bérezést pedig azonos munlkaikörö'knél egy—
fonmrán kell megállapítani.
A sajtóban megjelenő beszámolók, ame—
lyekben összehasonlítják a férfiaknak és a nőknek fizetett béreket egy-egy iparágban, nem adnak helyes tájékoztatást. mert nem veszik figyelembe a szakképzetttségbeli kü- lönbségeket, a szolgálati időt vagy a vég—
zett munkát, s csak a közös jellemzővel ren—
delkező nagy katregőniá—kat vetik egybe, pél- dául ,,összes férii fizikai dolgozó" és ,.ösz- szes női fizikai dolgozó" stb.
Olaszország és a Német Szövetségi Köz—
társaság jogi szabályozása szerint az idő—
béres munkánál nem a munkaeredmények, hanem a betöltött munkakör az egyenlő bé—
rezés alapja. Sőt maga az a tény, hogy a szociális törvények folytán a női munkaerő költségesebb (anyasági segély stb), mint a férfi munkaerő, befolyásolja a bérrezést, ami igazságtalan. E tekintetben a Benelux álla—
mok szűkítik le legjobban az egyenlőség
fogalmát, ment csak olyan munkakörök ese- tében érvényesítik az egyenlőséget. amelye- ket tényleg-esen egylorimán tölthetnek be fér- fiak és nők is. A szakszervezetek pedig a legtágabban értelm—ezik, ugyanis az adott iparágakban kiszámítják külön a férfiak és külön a nők átlaglker—esemét. Ez utóbbi az- zal a veszéllyel járhat, hmgy bizonyos kü- lönbségek, melyeknek semmi közük sincs a nemekhez. csak hangsúiyozódnok és átté- telesen mélyítik a diszknimiináaiőft. Tehát mindkét megközelítés birói—ható.
A Római Egyezmény az ,.egyenlő fize- tés" fogalmát a következőképpen definiálja:
ez az a pénzbeni vagy természetbeni alap- vagy minimális bér vagy illetmény, amit a dolgozó közvetlenül vagy közvetve kap foglalkoztatása folytán (: munkáltatójától.
Ez a megfogalmazás nem egyértelmű, mert nem világos, beleélntendőlk-e a szociális el—
ártás keretében kapott társadalmi juttatások 5. Hollandiában például! a nők nem esnek ') lérliakkai egyenlő elbírálás alá a nyug—
rlíja'k tekintetében, ugyanis a yállalatinyug—
riíjaiapok 25 százalékából ki vannak zárva.
Nyilvánvaló, hogy a diszkrimináció tilalmá- 1alk. a bénminimu—mokra is vonatkoznia kell.
A nemek szerinti bérezésről szolgáltatott információk általában nem alkalmasak szi- gorú összeh—asonlításra. Az adatok néha a bruttó órábérekre vonatkoznak, figyelmen kívül hagyva a ledolgozott mun'kaóráakat. a tárlárákat és a prémiumot. Másutt —— főként az Egyesült Királyságban — a heti kerese- tekre vonatkoznak, figyelembe véve () ile- dolgozott órák számát is. Máskor viszont — főként a tercier szektorban — hol bruttó, horl nettó havi ker-eseteket jelölnek.
Természetesen az ilyen bizonytalan ala- pokon végzett ö'SSZthSOn'll'tóS'Olk nem lehet—
nek szig'nifilkánsak, kivéve néhány sajátos eset—et. Az OECD szinoptikus áttekintést ké- szített tagországaiban (; női keresetekről.
a férfiak keresetének százalékában .,A nők szerepe a gazdaságban" címmel. de a szó- mítások esetenként más-más bázi—son ké—
szültek, péld-ául
-— a 21' éven felüli, teljes időben foglalkoztatot- tak heti átlagbére,
— átlagos őrabérek bizonyos, foglalkozásokban stb.
A sajtóban, a televízióban részletezés vagy forrásmegjelölés nélkül közöilt össze- hasonlítása-k tehát csak zavart okoznak a
közgon do lkod á sban. '
A szerző szerint nagy-obb nehézségeket okoz az adatok standa—rdizálásának ke'nclé—
se, mivel küiönböző társadalmi hátterű or- szágokról szól. Az EGK Statisztikai Hivatalla ilyen irányú kísérleteket folytat, s emellett hatévenként standardizált murnikeabérfelvéte- leket végez. Teljes adatok azonban még
STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ 553
csak 19óó-ról állnak rendelkezésre. E fel—
vételek célj—ára egységesen definiálták a ti- zikai mdolgozók (szakmunkás—betonított mun—
kás—segédmunkás) és az alkalmazottak stb.
fogalmát. Az alkalmazottakat hat kategó—
riára osztották.
Az 1966-05 vizsgálat módszerei a követ- kező szem'pontokból említésre méltók:
-- grafikusan ábrázolják a férfiak és C! nők bérei közötti különbségeket;
-a nemek szerinti diszkrimináció tökéletesebb megközelítése érdekében fokozatosan elhárítják az összehasonlítást torzító tényezőket;
—— grafikusan ábrázolják szakképzettségi szint sze—
rint a férfiak és a nők keresetét.
Az EGK—tagországok grafikonja—it összeha- sonlítva nyilvánvaló például az ipari bruttó órabérek esetében, hogy a nők jóval alo—
csonyabb béreket kapnak. és bérskálájuk sokkal szűkebb. Olaszország esetében a gör- be alakja azt mutatja, hogy a nők bérei az alacsony be'rkategóriákban koncentrálódnak.
Franciaországban a legkisebbek a bérkü- lönb'ség'ek, a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia és Belgium esetében pedig a tér- tiak keresetét jelző görbe a magasabb ke—
reseti zónákba nyúlik, a nőké viszont a bér- skál'a legalacsonyabb fokán marad, tehát itt vannak a legnagyobb különbségek.
Ezek a grafikonok alkalmasak nemzetközi összehasonilíitások céljára is. Ezzel az elj—á- rással többé—"kevesbé kiküszöbölhetők a va—
lutáris különbségek okozta hatasok. mert nem abszolút értékeket, hanem a megosz—
láisok alakulását ábrázolják. Ezenkívül elke- rülhetők az átlagbérek összehasonlí-tiásónál fellépő torzítások is. mivel a görbék nem a tényleges bérskálát mutatják. Megfigyelhe—
tő. hogy a nők esetében mindig kisebb a bérek szóródása, mint a férfiaknál.
A szakképzettség szerinti bénkülöinbsége- _ket elemezve, a szerző megállapítja, hogy
— Franciaország kivételével — azon belül.
hogy a nők átlagban kevesebbet keres—
nek, mint a férfiak. a segédmunkás férfiak bére magasabb, mint a szakképzett vagy be- tanított m—unkásnőké, és hogy a nők keresete nagyon szűk határok között mozog a külön- böző szakképzettségi szinteken, Belgiumban.
Hollandiában és Olaszországban annyira kö- zel vannak egymáshoz a női segédmunká- sok, betanított munkások és szakmunkások átlagbérei, hogy szinte érthetetlen, milyen előnyt jelenthet a nők számára, ha szak—
képzettséget szereznek. Ezzel sze—m ben ugyanezekben az országokban, ha (: fér- fiakat néhány tokkal magasabbra sorolják a bérskáláin, akkor például a szakmunká- sok mindxjáirt 20—30 százalékkal többet ke—
resnek, mint a segédmunkások. Hollandiá—
ban az a paradox helyzet alakult ki, hogy a szakképzetlen nők átlagbére kissé maga-
sabb, mint a szakimuvnikásnák'é.
Ami a bérezések jogi szabályozását ille—
ti. naív optimizmusnak hat az a korábbi terv, mely szerint a kérdés jogi rend—ezésé- nek határidejéűl 1961—ben 1962. december 31—ét tűztek ki. Annyit azonban elértek, hogy gyors intézkedéseket indítottak meg a disz—
krimináció csökkentésére.
Csak az i97y2—1973. években került sor radikálisabb jogi szabályozásra az EGK ölsz—
szes tagországában. Ennek ellenére sok he—
lyütt még nem védik kollektív szerződések a nőket, különösen a nőket nagy arányban foglalkoztató iparágakban (például a sör- iparban, a kis*keresk—edelemben, a háztartá- si szolgáltatásokban).
Jelenleg még olyan munkaköri (foglalkozá—
si) osztályozási rendszer van érvényben, amely közvetve fejthet ki diszkrimináló ha—
tást a nőkkel szemben. Bizonyos munk-a- körök —— ápoló—s, szociális gondozás stb. —- jobbára a nők számára vannak fenntartva.
Kérdés. vajon ezek a munkakörök lényegük- ben'femsinin jellegűek-e vagy csak a szo—
kás teszi azzá. Országonként más és más alapon ítélnek egyes szakmákat nőiesnek, például a Német Szövetségi Köztársaságban a nők ,,fizikai alkata" alapján. Az olaszok inkább a hagyományra hivatkoznak. amikor speciálisan női tevékenységekke'nt sorolják be például a jázmiin- és olajbogyó-szüre—
telést. A Német Szövetségi Köztársaságban a munka ,,nehéz" és ,,könnyű" kategóriákra való bontása rejtett. közvetett diszkrimináció—
hoz vezet, amit horizontális módszernek ne—
veznek. szemben a vertikális módszerrel.
amellyel az alacsonyabb munkabér-kategó- riákat — definícióju'kinál fogva — a nőknek tartják fenn. Franciaországban (: foglal—ka- zásosztály—ozásoknál használt kritériumok kö—
zé tartozik a pontosság. az ügyesség és a gyorsaság. A szakszervezet—ekne'k itt az az álláspontjuk. hogy éppen azért lehetetlen közvetlenül összehasonlítani a nők muinka- teljesítményét a férfiakéval, mert a női munkaköröknek a bérekkel és a teljesít—
ménnyel kombinált osztályozása a nők ,,de—
kvaliif—í'káláisához" vezet.
Szerző összerogla'lás'kéint megállapítja, hogy ha vannak is ,,tipikusan női". foglal—
kozások — kezdve a ruházati ipartól a gép—
irasiig — ez egyszerűen azért van, mert a hagyományok a nőket ebbe az irányba kény- szerítik. Véleménye szerint a nők helyzeté- nek javulása csak átfogó szoci—ális intéz- kedésektől —- mint például a rugalmas mun- kaidő, az eg—észség— és anyavédrelem, gyer—
mekuinte'zmények létesítése stb. — várható.
A nők foglalkoztatásának talán legkénye- sebb problémája az a konfliktus, amely a szükséges nővédelem és az ugyancsak szük- séges szabadság biztosítása között fennáll.
(lsm. : Szomor Kornélné)
