STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
931 a mutató nincs tekintettel a termék minősé-
gére. beltartalmának változására. Változat- lan mennyiségű cukorrépa, napraforgó stb, magasabb beltartalom esetén például az élelmiszeripar hatékonyságát javítja. Növek- vő termésük alacsonyabb beltartalom mellett ellenkező hatást vált ki. A mezőgazdasági termelés helyesen értelmezett hatékonyságá- nak nem csak ez az ipari—népgazdasági kap- csolata. Amennyiben az ipar nem gyárt kor- szerű termelőeszközöket a mezőgazdaságnak, nem várható a mezőgazdasági termelés ha- tékonyságának javulása. Másik feladat. ami az iparra hárul, hogy a mezőgazdasági ter- mékeket a legkisebb veszteséggel. jó ered- ménnyel hasznosítsa. A két népgazdasági ág összehangolt tevékenysége nélkül. egyikük vagy másikuk egyoldalú fejlesztésével a nép- gazdaság egészének hatékonysága sem nö- velhető.
A továbbiakban a szerző sorra veszi a mezőgazdasági erőforrások jobb kihasználá- sának módjait, a tartalékok feltárásának esz-
közeit.
A földek megóvása, termelékenységük fo—
kozása termelési. szervezési, gazdaságpoliti—
kai és irányítási feladatok komplex megoldá—
sától függ. Elemei: a talajjavítás, az öntö- zés, az erdővédelem stb., amelyek az iparra, az építőiparra és a közlekedésre is nagy fel—
adatokat rónak.
Az állóalapok hasznositása sem kizárólag technikai feladat. A gépek kihasználását a műszakszám növelésével, géprendszerek al—
kalmazásával. tehát szervezeti intézkedések—
kel is javítani kell. Az épületek nélkülözhe- tetlen elemei az állóeszközöknek. A Szovjet- unió különböző övezeteiben pedig különlege- sen költséges a létesítésük. Helytelen tehát az állóeszközök közül a gépek arányának növekedését valamiféle progressziv folyamat- nak felfogni. A nem termelő állóeszközök ál- lományának növelését pedig a falusi dolgo- zók élet- és munkakörülményeinek javítása követeli meg. mivel enélkül nem lehet a me- zőgazdasági munkaerő elköltözését megaka- dályozni. Az építkezések egy része az esz- közhatékonyság javulása ellenében hat, még—
is rendkivül fontos gyors végrehajtásuk. Az állóeszközök működtetésének alapvető felté- tele a zavartalan termelőeszköz-, vetőmag—, takarmányellátás. E termékeknek főként a
minőségét kell javítani.
A helyes agrárpolitika nyomán a mezőgaz- dasági termelés évi átlagos növekedése gyor- sult. 1971 és 1975 között 2.5 százalék volt.
A tervet az előző öt év átlagos eredményei- hez viszonyítva szabják meg. A természeti té—
nyezők okozta ingadozás miatt ez a helyes eljárás. A szerző helyteleníti azokat a törek- véseket, hogy a terv az előző tervidőszak utolsó évét vagy ötéves mozgóátlagokat te- kintsen bázisnak. Véleménye szerint az évi 10'
átlagos növekedés mutatója mellett a meny- nyiségi és az évi növekménymutatók a leg- fontosabbak.
A hatékonyságot a munkatermelékenység lényeges emelésével együtt kell javítani. Eh- hez fokozottan gépesiteni kell, és növelni kell a traktorok és a munkagépek teljesítményét.
Természetesen a hatékonyságot növelő ténye—
zők (az átlaghozamok növekedése, a veszte- ségek csökkentése, a termelési szerkezet ja- vítása stb.) a termelékenységet is emelik.
A munkaerő azonban a fejlett szocialista társadalomban egyre szűkösebben áll rendel- kezésre és ez a mezőgazdaságra fokozottab- ban érvényes. Az új technika alkalmazása nagyobb szakértelmet követel. viszont alkal- mazásával a dolgozók képzettsége nő. Tíz év alatt az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó állóeszközök értéke 147, az energiáka—
pacítás 118, a villamosenergia—felhasználás 349 százalékkal nőtt. amit a munkatermelé—
kenység növekedése kísért. A munkatermelé- kenységben a köztársaságok között igen nagy (l:4-hez) különbségek vannak annak ellené- re, hogy a köztársasági mutatók is átlagok.
A technikai fejlődés ezeket a különbségeket egyrészt kiegyenlíti, másrészt az új eljárások fokozatos elterjedése miatt a különbségeket növeli. Ez azonban nem lehet kizárólagos alapja a termelés területi elhelyezésének, mert a szállítás és raktározás kiegészítő rá—
fordításait is figyelembe kell venni.
(Ism.: Molnár István)
PEREPECSIN. J.:
A BERUHÁZÁSOK
TÉNYLEGES HATEKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA
(O sztatiszticseszkim izucsenli fakticseszkoj éffek- tivnoszti kapitalnoj vlozsenij.) -- Vesztnik Sztatisztíki.
1977. 12. sz. 33—41. p.
A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivata- la több mint 20 év óta gyűjti és elemzi a be—
ruházások tényleges eredményeit jellemző legfontosabb adatokat. Az eddig használt mutatók — például az építkezés hossza vagy a fajlagos beruházási mutatók —- nem adtak kellő információt a beruházások tényleges eredményeiről, így 1975-ben a statisztikai szervek a hatékonyság szélesebb körű tanul-
mányozásához fogtak hozzá.
A szerző tanulmányában két mutató kiszá—
mitásának módszerével. s azok gyakorlati al- kalmazásánál felmerült problémákkal foglal—
kozik. A két mutató:
a megtérülési idő (olyan Időtartam, amely alatt elért nyereség egyenlő a beruházási kiadás össze-
gével);
az építkezés gyorsasága (az az átlagos időtar- tam, amely alatt a pénzügyi eszközök befejezetlen
állományban vannak).
932
E mutatók kiszámítása az 1975. és 1976. évi adatok alapján előrelépést jelentett a beru- házások tényleges hatékonyságának vizsgá-
latában.
A megtérülési idő vizsgálatánál abból a feltevésből indultak ki. hogy a beruházási költségek megtérülését nem a beruházás tényleges befejezésétől kell számítani. hanem a vizsgálatnál figyelembe kell venni az egyes részek üzembe helyezését, s az ezáltal belépő kapacitásokat is. Ebből következik. hogy e mutató kiszámításához először meg kell ha- tározni az üzembe helyezés átlagos időpont- ját. (Ezt úgy határozzák meg, hogy az egyes részek üzembe helyezésének ráfordításait szorozzák a megfelelő évek számával. s oszt- ják az összes ráfordítással.) Az átlagos üzem- be helyezési időt kivonják abból az időtar—
tamból. amelynek végére a beruházási ki—
adások az új vállalat eredményei alapján megtérülnek.
Az építkezés gyorsaságát jellemző muta- tót eddig szintén a beruházás tényleges be-_
fejezési időpontjáig vizsgálták, s úgy tekin- tették. hogy a pénzforrások addig befeje- zetlen állományban vannak. Az új számítási módszer szerint az egyes évek ráfordításait az üzembe helyezés átlagos időpontjához megállapított koefficiensekkel szorozzák.
1977-től az építkezés gyorsaságára egysze- rűbb mutatót számítanak:
Lsz: Tsz _M Asz
ahol:
752 — a beruházás meokezdésétől az üzembe he- lyezés átlagos időpontjáig eltelt idő, Asz —— a beruházás megkezdésétől a beruházás át—
lagos megvalosrtasr ldőpantjáig eltelt idő.
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
A meglevő vállalatok bővítésénél. rekonst- rukciójánál a hatékonyságnak a korábban használt módszer alapján történő vizsgálata lényegesen bonyolultabb lenne. Ezeknél a beruházásoknál egyszerűbb módszerekkel ún.
pótlási koefficiensek előzetes meghatározásá- val közelítik meg a különféle mutatókat. A pótlási koefficiens az évi nyereségnövekedés összegéből azt a részt mutatja. amely 'a megvalósult beruházás összegére jut.
Az iparvállalatok bővítésének és rekonst- rukciójának gazdasági értékelését le lehet vezetni a termelés és a nyereség növekedése alapján is. Ez a mutató nem kizárólag a be- ruházás eredményességét mutatja, mivel ab- ban szerepet játszik a meglevő termelő ál- lóalapok kihasználási foka is.
A szerző szerint a jelenlegi mutatók között egyetlen sincs. amely a gazdasági hatékony- ságnak teljes jellemzését adná, s ennek két
alapvető okát ismerteti.
Az egyik az. hogy a beruházások haté—
konysága és a termelő állóalapok kihasználá- sának hatékonysága nem különíthető el, mi- vel népgazdasági szempontból a megtérülé- si időn túli hatékonyság sem közömbös.
A másik ok, hogy a megvalósítandó beru—
házás célja a bővített újratermelés. az anya- gi jólét növelése s nem a megtérülési idő
csökkentése.
A szerző példaként említi, hogy 100—150 évvel ezelőtt a beruházások sokkal gyorsab- ban megtérültek, mivel az alacsony műszaki színvonal miatt akkor nagyobb volt az élő- munka-ráfordítás. Napjainkban az atomerő- művek és vízi erőművek hosszabb ideig épül—
nek, gazdaságosságuk mégsem vitatható.
(ism.: Molnár Lajosné)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
EJDEL'MAN, M.:
A TARSADALOMSTATISZTIKA ÁLTALÁNOS MUTATÓI
(Ob obobscsajuscsih pokazatel'jah szocial'noj szta- tísztiki.) -— Vesztnik Sztatisztiki. 1977. 12. sz. 25—33.
p.
Az utóbbi években a Szovjetunióban és a többi szocialista országban nagy figyelmet fordítanak olyan mutatószám—rendszer kidol- gozására. amely a társadalmi életfeltételeket komplexen jellemzi a társadalmi fejlődés konkrét körülményeit figyelembe véve. E tö—
rekvések azonban csak az utóbbi időben kap- ; tak nagyobb lendületet. A társadalomstatisz—
tikai mutatószám—rendszer kidolgozásával kapcsolatos kérdések megvitatása csupán négy évvel ezelőtt kezdődött meg a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága keretén belül.
lgy e kérdések először 1974-ben, Budapesten
kerültek megvitatásra a KGST-tagországok.
valamint Jugoszlávia és Finnország szakér- tőinek részvételével megrendezett tudomá-
nyos szemináriumon.
A kérdéskör iránt megnyilvánuló fokozódó érdeklődés eredményeként. 1976 második fe—
lében a Szovjetunió Központi Statisztikai Hi- vatala önálló osztályt létesített a társadalom-
statisztikai feladatok ellátására.
Ennek kapcsán meg kell jegyezni. hogy az állami statisztikai szerveknél nem teljesen új feladat a társadalmi jelenségek statisztikai megfigyelése. A társadalomstatisztika önálló területként való különválasztását elsősorban az indokolta. hogy a társadalmi folyamatok elemzésében újszerű megközelítési módsze—
rek váltak szükségessé. Ennek megfelelően egységes rendszerbe kell foglalni a társada—
lomstatisztika azon területeit, amelyeket ko-
