MAGYAR NEMZETI MUZEUM ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRA

MAGYAR NEMZETI MUZEUM

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRA

KIKÖLCSÖNÖZNI NEM SZABAD

17.

Minden jog fenntartva.

A címlap és kötés rajzát Zádor István készítette.

A tizenkilencedik század egész gondolat- épületének két h a ta lm a s építőm estere van:

D arw in és M arx. M egszám lálhatatlan m a m á r azoknak a szám a, akik téglát h o rd ta k vagy k ő ­ k o ck á k at hengergettek ennek a csodálatos p alo tán a k a m egépítéséhez. M inden tudós el­

hozta a m ag a ad a ta it, m inden föltaláló a m aga gépeit, m in d en m űvész a m aga érzéseit, de ezek csak oszlopai, term ei és arab esz k je i ennek a gondolat-épületnek, a szerkezet, az alap rajz, a fölépítés m ódszere D a rw in és M arx m u n k á ja . A fejlődés nagy gondolata — ez D a rw in és M arx alkotása. D a rw in a szerves élet világá­

ban, M arx az em beri tá rsa d a lo m b a n m u tatta meg a fejlődést és m u ta tta m eg a fejlődés alakító tényezőit.

G ondolatvilágokat rengető forrad alm at je ­ lentett az em beri tu d á sb a n a m arxizm us és a darw in izm u s m egszületése. „Csillag esik, föld reng, jö tt éve csu d á k n a k " — az 1859-es esz­

tendő ilyen rem egtelő, ú jság o k at hozó eszten­

deje volt a régi világnak, ebb en az esztendő-

D ar w in : Egy ter mészett ud ós uta z á sa . I. 1

DARWIN

ben jelent m eg M arx elm életének az a la p m u n ­ k á ja : „A p o litik ai ökonóm ia k r itik á ja 11 és D a r­

w in elm életének a nagy m egfogalm azása: „A fajok keletkezése." E lőször fo rm u láző d o lt meg tu dom ányos teljességgel a k a p ita lista tá rs a d a ­ lom válto zh ató ság án ak és az állati és növényi fajok válto zh ató ság án ak az elm élete. E lőször tö rté n t meg, hogy a term észettu d o m án y és a tá rsa d a lo m tu d o m á n y helátta és be is bizo n y í­

totta önm agáról, hogy történelm i tudom ány.

F o rm á t öltött az a nagy alapvető fölism erés, hogy a term észetnek is csak úgy m egvan a m aga történelm e, m int a társa d alo m n ak . Hegeltől M arxig és L am a rck tó l D arw inig fo k ró l-fo k ra ennek az eredm énynek a m egterem tésén dolgo­

zott m in d en tudom ányos haladás.

Egy hosszú élet m in d en kedvező k ö rü l­

m énye találk o zo tt össze, hogy D a rw in m eg­

alk o th assa ezt a világnézeteket fölforgató élet- m u n k áját. O lyan családból szárm azott, am ely­

ben a term észettu d o m án y o k k al való foglalkozás nem zedékről-nem zedékre álöröklődő tradíció volt. M ár d éd n a g y ap ja is term észetim ádó, n a g y ­ a p ja a híres E ra sm u s D arw in, költő és term é­

szettudós, ak ib en m á r m egvillant a fejlődés gon­

dolata, az a p ja neves és tudós orvos. D arw in m aga is orvosnak készült, aztán teológiával p r ó ­ bálkozott, de v oltaképpen egészen re n d szer­

telen és sem m i fékkel nem k o rláto zo tt volt a nevelése. Az a p ja vagyonos em b er volt és soha egy pillanatig sem kellett k en y é rk eresetre adnia m agát. A term észet irá n t való érdeklődés k o rá n jelentkezett ben n e és egyik ta n á ra , H enslow ,

b íto tta nyugati A ngliában. Se h a tá ro z o tt élet­

p ály ája, se kom oly dolga nem volt, am ik o r nagyszerű alkalom kínálkozott, hogy a céltalan ­

ság A ngliáját elh ag y ja és belevesse m ag át egy világkörüli ú t k alan d ja ib a . A B eagle-liajó geo­

gráfiai m érésekre indult, de egyben term észet- tu d o m án y i anyagot is a k a rt g yűjteni és H ens- low professzor a nem egészen huszo n h áro m esztendős C harles D a rw in t a já n lo tta m aga h e­

lyett term észettudom ányi kisérőnek. M ajd öt esztendeig ta rto tt a Beagle földet körü lk erü lő ú tja: 1831 decem berében in d u lt el és 1836 októberében k e rü lt csak vissza A ngliába D a r­

win. A h ajó ra szállás n a p já t D arw in később m ásodik szü letésn ap ján ak m ondotta, m agát az litat pedig élete legboldogabb esem ényének.

Rengeteg gyötrődés, sokszor em berfölötti fá ra d t­

ság, állan d ó a n kínzó tengeri betegség volt ennek az ú tn a k a külső képe, de a valódi belső ese­

m énye D arw in életcéljának a m egform álódása volt. D arw in igen szerencsés diszpozicióval in ­ du lt el a nagy ú tra, egyáltalán nem volt „sz ak ­ em ber", n em nyűgözték le az a k k o ri term észet- tu d o m án y m egcsonlosodott előítéletei. É p p en csak hogy a b o ta n ik a és geológia elem eit is­

m erte, az úton nem is érezte m ag át tu dósnak, csak gyűjtőnek. De éppen ez volt a szerencséje.

A m indenfelől elébe özönlő tényeket és a d a ­ to k at m in d en elavult elm élettől m entes szem m el nézte és így nem kellett előbb a k a d á ly o k a t el­

h á ríta n ia , a m ik o r a valóság elm életét a k a rta

4 DARWIN

m egtalálni. A nagy ú tró l csodálatos gazdaságii anyagot v itt haza, úti n ap ló ját 1839-ben a d ta ki, a h a ta lm a s an y ag zoológiái és geológiai föl­

dolgozását pedig tíz esztendő a la tt végezte el.

Üj k o rsz ak kezdődik aztán az életében. A h a ta lm a s fizikum ú, m in d en sp o rtb a n kiváló, sem m i fá rad tság tó l soha m eg nem rettenő h a r ­ m inc esztendős férfi h irtelen m egrokkan testi­

leg és ettől kezdve egész életének külső képe 1882-ben bekövetkező h aláláig nem m ás, m int állan d ó küzdelem a betegség rém e ellen. N em ­ csak a m u n k á ja anyagával kellett viaskodnia, de állan d ó h a rc o t kellett álln ia a m aga testi gvöngeségével is. Csak D arw in szerencsésen nyugodt és derűs tem p eram en tu m a, am ely jó ­ kedvvel b elétörődött élete m echanikus, aszkéta rendszerességébe, tette lehetővé, hogy igazi nagy m űveit éppen életének ebben a k o rsz ak áb a n a lk o th a tta meg. Az anyaggyűjtés h a n g y a m u n ­ k á já t egy p illa n a tra sem sza k íto tta meg, a F ajo k keletkezése 1859-ben m in d en ak a d á ly o ­ kon k eresztül m egjelent és m eg in d íto tta a te r­

m észettudom ányok fo rrad alm át.

D arw in előtt a term észettu d o m án y szent dogm aként h itt az állat és növény-fajok vál­

to zatlanságában. A különböző fajo k m egvoltak eszerint m á r a világ kezdetekor és egym ástól függetlenül fö n m a ra d ta k m in d m á ig úgy és ak k é n t, ahogy valam i felsőbb h atalo m m eg­

terem tette őket. H a pedig a föld tö rtén ete mégis úgy m u ta tta , hogy világrészek álln ak m a ott, ahol v a la h a tengerek és tenger h u llám zik o tt’

ahol v alah a szilárd föld állott, h a az ásalag

állato k egyre nagyobb szám m al m u ta ttá k , hogy v alah a a m ai fajo k tó l igen különböző állatfajo k éllek, h á t ennek m eg az volt az oka, hogy b i­

zonyos időközökben ro p p a n t tűz- és vízk atasz­

trófák p u sz tító n a k végig a földön, m egsem m i­

sítettek m in d en életet és az tá n ú jra kellett szü­

letnie m in d en szerves életnek. A régi tudom ány a földi erők m űködésében vak és dühöngő Sám sont látott, aki id ő n k in t ú jra meg ú jra m ag ára d önti egész tem plom át. D a rw in n ak k el­

lett jönnie, hogy m egm utassa, hogy a földi erők nagy építő m esterk én t m ű k ö d tek : nem ro m b o l­

tak, hogy az tá n a h a m u hely én új viskót é p ít­

senek, h an em em eletet em eletre em elve ép ítet­

ték föl a szerves világ ro p p a n t csarn o k át. D a r­

win k im u ta tta , hogy a növény- és á llatfa jo k nem kiilön-külön a lk o tó d tak meg, h an e m egym ás­

hói szárm aztak , hogy az állato k és növények híres L inné-rendszere egyben a rokon ság u k rendszere is. A legfejlettebb gerincesekig és vi­

rágos növényekig egyetlen család az állat- és növényvilág, am ely fokozatosan fejlődött az egysejtű őslényekből a szerves élet csodálatos h iera rch iájá v á.

De D arw in nem csak a szerves élet fejlő­

déselm életét terem tette meg, h a n e m ennek a fejlődésnek a hajtó erő it is fölfedezte. B ebizo­

nyíto tta, hogy az állat- és növényfajok szü k ­ ségszerűen változtak, m ert m iközben a v álto ­ zékonyságra való h a jla m u k állan d ó a n k ü lö n ­ bözővé teszi az egyéneket, az átöröklés míg egy­

felől konzerv álja az egyes fajokat, m ásfelől meg éppen lehetővé teszi a változatok nem zedékről

6 DARWIN

nem zedékre szállását. A fa jo k egyénei állan d ó an v álto zh a tn a k , a változások átö rö k lő d h e tn e k és h a a változások állan d ó a n egyazon irá n y b a n tö rtén n ek , a k k o r lassan k in t új faj keletkezik.

A rra a döntő kérd ésre pedig, hogy m i leh et a h ajtó ereje valam ely faj eg y irá n y ú an h alad ó v álto zásán ak , D a rw in a létért való küzdelem elvével felel. Az életkörülm ényekkel való gigászi h a rc b a n m indig csak a leg alk alm asab b ak m a ­ ra d h a tn a k életben, csak ezek sza p o ro d h atn ak . M inden olyan egyénnek, am ely valam ely tu la j­

donságánál fogva k ü lönb, m in t fa jtá ja többi tagjai, tö b b a lehetősége az életb en m arad ásra, a term észetes k iválasztás (ugyanúgy, m in t a házi állato k tenyésztésében a m esterséges k i­

választás) őt jelöli k i to v áb b szap o ro d ásra és így azok a tulajd o n ság o k , am ik k ü lö n b b é tették, nem zedékről nem zedékre szállva, végül is új, az életviszonyokhoz in k áb b alkalm azk o d o tt, te h á t m a g asa b b ren d ü fa jt h o zn a k létre.

E zt az elm életet alk alm az ta D arw in 1871- ben m egjelent m ásik h a ta lm a s m u n k á já b a n : Az em ber százm azásáb an az em beri faj életére is. É s ez lett D a rw in n ak legfo rrad alm ib b , leg­

többet tám ad o tt, legtöbb reakciós o rk á n t kiváltó

■elmélete. Ahogy K opernikus a földet bele­

illesztette a bolygórendszerbe, úgy D arw in az em bert belekapcsolta a zoológia egyik fejezetébe.

Az em ber sz á rm azá sára alk alm az o tt fejlődés- elm élet m á r nem csak a speciális term észet- tu d o m án y t fo rrad alm o síto tta, h an e m az egész em beri gondolkodást.

Es éppen itt van D arw in ro p p an t jelen tő ­

ségének a kulcsa: nem egyetlen szak tu d o m án y em bere volt, h an e m tu d o m án y o k egész sorát egyesítette. Ez nem jelen ti azt, hogy a korál- lokról írt ta n u lm á n y a ne volna tökéletes geo­

lógiai szak m u n k a, a cirrip é d iák m onográfiája vagy a növények m egterm ékenyüléséről és m oz­

gásairól való stú d iu m a i ne v o ln án ak ú ttö rő je ­ lentőségű zoológiái és b o ta n ik a i szak m u n k ák . De döntően új és a tu d o m án y ú tjá t k o rsz ak o ­ sán m egszabó alk o tásai éppen azok az elm életei, am elyekben k eresztültörve a „szak o k 11 válasz­

falain, a geológia, b o tan ik a, zoológia, anatóm ia, paleontológia, biológia m in d en eredm ényeit egyesíti.

A földi élet különböző tereirő l való tu d o ­ m án y o k at D arw in egyesítette először, m ert ő látta az egész földi életet először egységesnek.

Ahogy m ások egy faluval, a szülőföldjükkel gondolkodnak, úgy ő az egész földet érzi m in ­ dig m aga alatt. A kárm ilyen büszke is a rra , hogy angol, igazi h a z á ja az egész térkép, az egész földgöm b. Soha sen k ire en n y ire nem illeti a világpolgár elnevezés. N em csak nem zet és h aza szem pontjából élt az egész földön, nem csak a politikai h a tá ro k o n tette túl m agát, h an e m az óceánok és k o n tin en sek h a tá ra in is. É s n em ­ csak az em berfajok és különböző színii em b er­

fa jtá k h a tá ra i m osódlak el az ő szeme előtt, h an em az egész em beriségen túl egynek érezte m agát a növény- és állatvilággal is. É s nem csak a szerves élettel állott szoros k o n tak tu sb an , h an em m ég ezen is tú l az egész szervetlen vi­

lággal szolidáris volt. Az ásványok élete, a geo-

8 DARWIN

lógia izgalm as rejtelm ei, a tengerek árap ály a, a kiem elkedő m eg elsülyedő szárazföldek re ­ gényei, a tű zh án y ó k és földrengések d rá m á i — m indezt egyform án figyelte és érezte. Az egész föld m in d en élelnyilvánnlása, m in d en lihegése és sóh ajtása, m inden ork án o s felhördülése úgy élt előtte, m in t a regényíró elölt az em berek élelk ín ja és életöröm e. És csodálatosan átfogó szem e nem csak a föld m áját látta, de a teg­

n a p já t is. L átta, hogyan él a növény, az állat, az ásvány, hogyan él a tenger, a tűzh án y ó , de azl is látta, hogy ahol m a tengerek sim ulnak, ott v alah a szárazföldek em elkedtek, ahol m a tro p ik u s h ú ja sá g a pom pázó úr, olt v a la h a jég­

m ezők szikráztak . L átta, m in t tem ette a föld m a ­ gába egész rétegeit k ih a lt állat- és növényvilá­

goknak, m int ra k ó d ta k elhalt em beri k u ltú rá k ra új em beri k u ltú rák . M indezt m ár előtte is, m á ­ sok is látták . De m ások m indezt csak részekben és részen k in t látták, ü volt az első, ak i m in d ­ ezt egyetlen nagy egységben lá tta és érezte, aki a földi élet valam ennyi tényezőjét nem egy­

m ástól izoláltan, hanem egym ást átszőve, egy­

m ás életében dolgozva, egym ásra h atv a, szét- k ap c so lh a tatla n egységben látta. B otanikus, zoológus, geológus, an ató m u s, m eteorológus előtte is volt a k á rh á n y , de ő volt az első, aki m indezt egységbe foglalta, aki azt az új tu d o ­ m án y t m egterem tette, am it a földről szóló tu ­ d o m án y n ak nevezhetnénk. E lőlié voltak tudósai a növényeknek, az ásv ányoknak, az állato k n ak , az em bereknek, a szeleknek — de ő a Föld

tudósa volt. Pogány József.

Egy természettudós utazása a föld körül.

I. KÖTET.

M ik o r D a rw in e m ü v é t a m a g y a r k ö ­ zö n ség s z á m á ra h o z z á fé rh e tő v é tesszü k , e g y sz e rsm in d g o n d o s k o d n u n k k e lle tt a r ­ ró l, h o g y az a s z a k is m e re te k k e l n em r e n ­ d elk e ző k s z á m á ra is élv e ze tes o lv as m á n y leg y e n . E z é r t a k ia d ó u t a s ít á s á r a e lh a g y ­ t u k a tú ls á g o s a n s z a k sz e rű , n eh ézk es r é ­ sz e k e t, m eg a k issé s z á ra z és o ly k o r el­

a v u lt g e o ló g ia i le ír á s o k a t; de m in d ig v i­

g y á z v a a r r a , h o g y a m u n k a se m m it sé v e s z ítse n érté k éb ő l, k erek d e d sé g éb ö l és s a já ts z e r ü jellem v o n ásaib ó l. — Á n apló- d á tu m o k b a u m u ta tk o z ó h ézag o k nem m in d ig je le n te n e k e lh a g y o tt r é s z e k e t; e h é za g o k az e re d e tib e n is m e g v a n n a k .

Fordító.

St-Jago. — A Zöldfoki szigetek.

E rős délnyugati szelek kétszer is vissza- vetették ő felsége Beagle nevű h ajó ját, egy tíz ­ ágyús briget, m ik o r 1831 decem ber 27-én Fitz Rojj k ap itán y p aran csn o k ság a a la tt Davenport- ból elindult. Az expedíció célja volt Patago- n iáb an és a T űzföldön kiegészíteni a King k a p i­

tán y 1826-tól 1830-ig tett m egfigyeléseit — C hilének és P e ru n a k a p a rtja it, v alam in t n é ­ h á n y C sendes-óceáni szigetet a k a rt fe lk u ta tn i

— s k ro n o m etria i m éréseket a k a rt eszközölni az egész föld körül. J a n u á r 6-án é rtü k el Tene- riffát, de nem engedtek b en n ü n k e t kik ö tn i, fél­

tek, hogy b eh u rco lju k a kolerát. M ásnap reggel a nagy K anári-sziget ny ers k ö rvonalai m ögött lá ttu k fölkelni a nap o t, am in t h irtelen m egvilá­

gíto tta a teneriffai csúcsot, m íg az alacsonyabb részek felhőkbe voltak bu rk o lv a. Ez volt az első am a szép n a p o k közül, m elyeket sohasem fogok elfeledni. 1832 ja n u á r 16-án a Zöldfoki sziget-

12 DARWIN

világ főszigetén, St.-Jagoban, P o rto P ra y a b a n k ö tö ttü n k ki.

P o rto P ra y a környéke, a tenger felől nézve, igen b a rá tsá g ta la n képet n y ú jt. Egy ré ­ gebbi korszak v ulkáni jelenségei és a trópusi n ap perzselő forrósága lehetetlenné tették a n ö ­ vényéletet. A vidék lépcsőzetesen em elkedik, to m p án hegyes dom boktól m egszakítva s a lá t­

h a tá rt valam ivel m agasabb hegyek sza b ály ta­

lan láncolata z á rja be. A látkép, ez éghajlat p árás levegőjén át nézve, nagyon érdekes; ha ugyan valaki, ak i m ost jö tt a tengeren és aki először lép kókuszpálm a-erdőbe, egyébre is gondolhat, m in t a saját u jo n g ására. A sziget m aga nem n y ú jt sem m i érdekességet; de an n a k , aki eddig csak az angol tá ja k a t ism erte s aki először lát teljesen term éketlen vidéket, nag y ­ szerű látv án n y al szolgál, am it a b u já b b n ö ­ vényzet csak ro n th a tn a . A széles láva-m ezőkön alig találu n k egy-egy zöld levelet; egypár kecskenyáj és n éh á n y sza rv asm arh a mégis m egél valahogy. Az eső nagyon ritk á n esik, de az év egy kis részében heves záporesők h u lla ­ n ak le és rögtön u tá n a m inden kis hasad ék b ó l növények b ú jn a k elő. De ezek n e m so k á ra el­

szá rad n a k s e term észetes szénából élnek az állatok. Most egy egész év óta nem esett az eső.

M ikor a szigetet fölfedezték, P o rto P ra y a közvetlen k ö rn y é k e fás volt; e fá k n a k a m eg ­ gondolatlan k ip u sztílá sa idézte elő itt is, m in t Szent Ilona-szigetén és a K anári-szigetek közül egynéhányon a teljes term éketlenséget.

A széles, laposfenekii völgyeket, m elyekben

csak p á r napig folyik a víz, levélnélküli b o k ­ rok b o rítják . Alig n é h á n y élőlényt ta lá lu n k a völgyekben. A legközönségesebb egy jég m ad á r (dacelo), m ely békésen ül a ricin u s-ág ak o n s o n n an csap le a sá sk á k ra és gyíkokra. Világos színű, de nem oly szép, m in t eu ró p ai testvére;

repülésm ódjában, szok ásaib an és lakóhelyé­

ben nagyon eltér attól.

E gyik n ap o n két tiszttel együtt R ibeira G rande-ba, egy P o rlo -P ra y a tó l n éh á n y m ér- földnyire keletre eső fa lu b a lovagoltunk. Míg a Szent M árton-völgyet elértük, a m egszokott p iszk o sb arn a képet m u ta tta a vidék; de itt egy igen keskeny vízfolyás a b u ja növényélet üdítő csík jait hozta létre. Egy ó ra ala tt elértü n k Ri- beira-G rande-ba, ahol m eglepetéssel lá ttu k egy nagy várn ak és egy tem p lo m n a k a ro m jait. K i­

kötőjének az eliszaposodása előtt ez a kis város volt a sziget főhelye: m ost szom orú, de nagyon festői látv án y t m u tat. M iután vezetőkül fölfo­

g ad tu n k egy fekete p á te rt és egy spanyolt, aki az angol-spanyol h á b o rú b a n m in t tolm ács vett részt, m eglátogattunk egynéhány épületet, m e ­ lyek közül egy régi tem plom volt a legfonto­

sabb. Itt v an n ak eltem etve a sziget korm ányzói és p aran csn o k ai. N éhány sírkő a XVI. század ­ ból való d á tu m o k a t m u tato tt. (A Zöldfoki szi­

geteket 1449-ben fedezték föl.) E zen az eld u ­ gott helyen egyedül a h e ra ld ik a i díszítm ények em lékeztettek E u ró p á ra. A tem plom vagy k á ­ p olna egy négyszögnek volt egyik oldala, m elynek közepén b a n á n fá k csoportjai nőttek.

M ásik oldalán kó rh áz volt, körülbelül egy tu ­

14 DARWIN

cat nyom orúságos k ü lsejű benlakóval. A vénda-hoz té rtü n k vissza ebédre. Szépszám ú férfi, asszony és gyerm ek, valam ennyi szurok- fekete, b ám észkodott k ö rü lö ttü n k . Ez a k ö zö n ­ ségünk nagyon vidám volt, a k á rm it m o n d o t­

tu n k vagy te ttü n k , m in d en re nevettek. Mielőtt a várost elhagytuk, m egnéztük a székesegy­

házat. Nem látszik oly gazdagnak, m in t a kis- sebb tem plom , de van egy kis orgonája, am elyik bizony fu rcsán d iszh arm o n ik u s h a n ­ gokat adott. A fekete p a p n a k n éh á n y shillinget a d tu n k és a spanyol, egy b a ra c k o t n y o m v a a fejére, jó a k a ra tb a n biztatta, hogy a fekete szín nem tesz sem m it. A zután v isszatértü n k P orlo- P ray a b a, a lo v ain k ra bízva a m enetsebességet.

Egy m á s n ap o n St.-D om ingo fa lu b a lova­

goltunk át, m ely a sziget közepe tá já n fekszik.

Á tm entünk egy kis síkságon, m elyen n éh á n y csenevész á k á c nőtt; csúcsaikat fu rcsán m eg­

görbítette az állandó szél, ném elyiknél egészen derékszögben a törzshöz képest. Az ágak p o n ­ to san északkelet-észak és délnyugat-dél felé irá n y u lla k és így ezek a term észetes szélkakasok p o n to san m u ta tjá k az állandó szelek irán y á t.

A száraz talajo n nyom a se látszo tt valam i ú t­

n ak , úgy hogy eltévedtünk és F u en tes felé m en ­ tünk.

E zt csak a k k o r vettük észre, m ik o r m á r id eértü n k ; de a z tá n ö rü ltü n k a tévedésnek. Csi­

nos falu F uentes, egy kis folyó m ellett; úgy lá t­

szott, hogy itt m inden boldogul, kivéve te rm é ­ szetesen a lakóit, a k ik re ez leginkább rá fé rt volna. A teljesen -meztelen és nagyon satnya

külsejű fekete gyerekek fé la k k ó ra tüzelőfa n y a ­ lá b o k a t vittek, m int a m e k k o rá k ők m aguk.

F uen tes közelében m integy ötven-hatvan főnyi gyöngytyúk-csapatot lá ttu n k . N agyon fé­

lénkek voltak, m eg sem közelíthettük őket. Ki­

k erü lte k b en n ü n k et, m in t a foglyok egy szep­

tem beri esős n ap o n , bü szk én fölem elt fővel m e­

nekülve; h a pedig üldöztük őket, azonnal föl­

repültek.

St.-D om ingo látképe, a sziget többi ré ­ szeinek sivárságával szem ben, v áratlan szépsé­

gekkel szolgál. A falu egy völgy m élyén fekszik, m elyet réteges láv án ak m agas és b iz a rr falai vesznek körül. A sziklák feketesége élénk ellen­

tétben áll az üde zöld növényzettel, m ely egy tiszta vizii kis folyó p a r tja it szegélyezi. Vélet­

lenül ü n n ep n a p volt s a falu nagyon népes volt.

V isza té rtü n k k o r u to lé rtü n k egy kis társaságot, m ely m integy húsz p o m p ásan öltözött fekete leányból állott. A fekete b ő r és a h ó feh ér v á ­ szon ellentétéhez a színes tu rb á n o k és nagy kendők tark a ság a vegyült. Alig hogy közeled­

tü n k , egyszerre valam ennyi m egfordult, k en ­ dőiket az ú tra terítették s nagy buzgalom m al kezdtek egy vad énekbe, m elyhez com bjaikon ütögették kezükkel a tak tu st. O dadobtunk n ek ik n éh á n y p én z d ara b o t, am it rikoltozó n e­

vetéssel fogadtak s m ö g ö ttü n k fokozott lá rm á ­ val fo ly tatták az éneket.

Égy reggelen különösen d e rü lt volt a táj;

a távoli hegyek éles k ö rv o n a la k k al em elkedtek ki a sötétkék felhők m ögül. E bből a jelenségből s az A ngliában tapasztalt hasonló esetekből

lf.

a rra következtettem , hogy a levegőben sok a nedvesség. A valóságban azo n b an épp m egfor­

dítva volt. A nedvességm érő 29.6 fok (16° C) különbséget m u ta to tt a levegő hőm érséklete és a h a rm a tp o n t között. Ez a különbség csaknem a kétszerese volt an n a k , am it a megelőző n ap reggelén észleltem. A légkörnek ezt a szo­

k a tla n szárazságát állandó villám lások kísérték.

Nem furcsa-e, hogy ilyen id ő járá s un ellett a le­

vegő ennyire átlátszó?

A légkör á ltaláb a n ködös; és ennek oka az állan d ó an aláhulló lá th a ta tla n u l finom por, m ely a csillagászati m ű szerein k n ek is m eg­

á rto tt egy kissé. A P o rto -P ra y a b a való m egér­

kezésünk előtti reggelen összegyűjtöttem egy kis csom agra valót ebből a finom b a rn á s p o r­

ból, am ely olyan volt, m in th a a főárbóc vitorla­

vásznán szű rő d ö tt volna át. Lyell-től is k ap tam négy csom ag ilyen port, m ely e szigetektől n é ­ h án y száz m érföldnyire észak ra h u llo tt a h a ­ jó ra. E h re n b erg ta n á r (m egállapította, hogy e p o r nagyrészben ázalék -állatk ák kova-vázaiból s növények k o v a-ta rlalm u szöveteiből áll. A bban az öt kis csom agban, a m it küldöttem neki, nem kevesebb, m in t h atv an h é t k ü lönféle fa jt talált!

Ezek az ázalékok, két tengeri faj kivételével, v alam ennyien édesvíziek. É n m ag am tizenöt olyan esetről értesültem , hogy ilyen p o r h u llo tt a nyílt A tlanti-óceánon já ró h a jó k ra . A szél irá ­ nyából e poresők alkalm ával, továbbá abból, hogy m in d ig azon h ó n a p o k b a n hullott ilyen por, m ik o r a h a rm a tta n -sz é l egész p orfelhőket em el föl a levegőbe, b iztosra v eh etjü k , hogy

A frikából ered. De m égis nag y o n különös, hogy n o h a E h re n b erg ta n á r sok a frik a i ázalék-fajt ism er, ezeknek egyikét sem találta meg az á lta ­ lam k ü ld ö tt p o rb a n ; viszont ta lá lt két fajt, m e ­ lyeket azelőtt csak D élam erikából ism ertek. A p o r olyan töm egben hull, hogy m inden piszkos lesz tőle a h ajó n és m egsebzi az em ber szem ét is; sőt m egtörtént m á r az is, hogy a beálló sötét­

ség m iatt egyes h ajó k zá to n y ra ju to tta k . A p o r­

hullást g y ak ran észlelték olyan hajó k o n , m e­

lyek több száz, esetleg ezer m érföldnyire vol­

ta k A frika p a rtja itó l és olyan tájak o n , am elyek északra és délre 1600 m érföldnyi távolságra voltak A frikától. N agyon meg voltam lepve, m ik o r egy ilyen por-m in táb an , m elyet egy a szárazföldtől 300 m érföldnyire já ró h ajó n gyűjtöttek, ezred-négyszöglnivelyk nagyságú kőszem ecskéket találtam , m ás finom abb an y ag ­ gal vegyesen. Ezek u tá n senki sem fog m eg­

lepődni azon, hogy a nyitvaterm ő növények sokkal kisebb és k önnyebb spórái a levegőben szél szóródnak.

E szigetek term észetrajzának legérdeke­

sebb része a geológiájuk. A kikötőbe érkez­

vén, a m eredek p a rti sziklákban egy több m érföldnyi hosszú, teljesen vízszintes fehér csí­

ko t veszünk észre, körülbelül negyvenöt láb m agasságban a víz szine fölött. Közelebbről m egvizsgálva azt találju k , hogy ez a fehér réteg meszes anyagból áll, beleágyazva sok olyan csi­

gának a héja, m elyek a szomszédos p a rto k o n m ég m ost is élnek. Régi vulkanikus sziklákon nyugszik és egy bazaltréteg fedi be, m ely bizo-

D a r w i n : Egy ter mészett udó s utazása. I. 2

18 DARWIN

n y á ra a k k o r folyt l>e a tengerbe, m ik o r ennek fenekét m ég a fe h ér h éjas réteg képezte. Igen érdekes az o k at a v áltozásokat k u ta tn i, m elye­

ket a fo rró láva idézett elő a m állékony törne- , gén, átv álto ztatv á n azt részben k ristályos m ész­

kővé, részben tö m ö r foltos kőzetté. A láv a­

m ezők befelé irán y u ló szelíd lejtőkben em el­

kednek arrafe lé, ah o n n a n az olvadt kőtöm egek jöttek valam ik o r. A történelm i időn belül — azt hiszem — sem m iféle v u lk an ik u s változás nem fo rd u lt elő St.-Jago-n.

Itt időzésünk alatt n é h á n y tengeri állat , szokásait ügyeltem meg. Igen közönséges egy nagy aplysia. Ez a tengeri csiga m integy öt h ü ­ velyk hosszú; piszkossárga színű, vérvörös ere­

zettel. Alsó felületének, azaz ta lp á n a k m in d k ét oldalán széles h á rty a van, m ely úgy látszik szellőztetőül szolgál, m in th o g y v ízáram o t h ajt a h á ti k o p o lty ú k vagy tü d ő k felé. Azokból a finom tengeri füvekből táplálkozik, m elyek a | j sekély és iszapos vizekben a kövek között nő- ]■

nek; továbbá szám os ap ró kövecskét találtam ■ a g yom rában, ak á rcsa k egy m a d á r begyében. 1 H a m eg zavarják a csigát, finom bíborvörös fo- I Ivadékot lövell ki, m ely körülbelül egy lábnyi I környezetben m egfesti a vizet. E védő bérén- n dezésen kívül m ég m aró folyadékot is választ ■ ki teste fölületén, m ely afféle égető m a rá st okoz, P

m in t egy m edúza. IJ

T öbbször és nagy érdeklődéssel figyeltem ’ egy-egy p o lipnak (octopus) a szokásait. N oha J a visszahúzódó ap ály g y a k ra n ottfelejti őket J valam i vízgödörben, m égsem könnyű m egfogni |

egy ilyen állatot. H osszú k a rja ik és szívóik se­

gítségével nagyon keskeny h asa d ék o k b a is be­

préselik a testüket és b a ez sik erü lt n ekik, csak jó k o ra erővel h ú z h a tju k k i őket. M áskor n y íl­

sebesen ú sznak h á tra fe lé a gödör egyik o ldalá­

tól a m ásikig s u g y a n a k k o r sötét gesztenye­

b a rn a tin táv al festik be a vizet. Ezek az állatok m ég azzal is el tu d já k k erü ln i a fölfedeztetésl, hogy kam eleo n -m ó d jára b á m u lato san tu d já k a b ő rü k színét változtatni. S zínüket a ten g er­

fenék színe szerint v álto ztatják : m ély vízben b arn av ö rö s a színük, de b a szárazfö ld re vagy sekély vízbe hozzuk őket, ez a sötét szín sárg ás­

zölddé változik. A szín — gondosabban m eg­

vizsgálva, francia-szü rk e, szám os ap ró világos­

sárga folttal: az előbbi szín élénksége változó, az u tóbbiak m ajd teljesen eltűnnek, m ajd ism ét m egjelennek. Ezek a változások a k k é n t m u ta t­

koznak, hogy a jácintvörös és gesztenyebarna közölti színfelhők fu tk o sn ak végig állandóan a testen. H a a test b árm ely ik részét gyenge elek­

trom os á ra m m a l é rin tjü k , csaknem fekete lesz;

ugyanez történik, b á r kisebb m érték b en , h a a bőrt egy tűvel k arco lju k meg. Azt m o n d ják , hogy ezeket a színfelhőket vagy elp iru láso k at akárhogy nevezzük őket — ap ró kis hólya- gocskáknak az összehúzódásai és kitágulásai idézik elő, m elyekben különféle színű folyadé­

kok vannak.

Ez a polip eg y arán t m u ta tta a kam eleou- épességeit, a k á r úszott, a k á r a fenéken tartóz- odott. Végtelenül gyönyörködtem ab b a n a sok- e e m ódszerben, m elyet egy egyén — am elyik

2»

20 DARWIN

látszólag észrevette, ihogy figyelem — alk alm a­

zásba vett, csakhogy a íölfedeztetést kikerülje.

M iután egy d arab ig m o zd u latlan u l m a ra d t, lopva előrejött egy-két liüvelyknyire, m in t a m acsk a az egér felé; olykor színt v áltoztatott;

így ta rto tt ez m indaddig, m íg egy m élyedést észre nem vett, a k k o r n ek iira m o d o tt s egy nagy tin ta lo ltta l igyekezett a ly u k a t elrejteni, m elybe behúzódott.

M iközben e tengeri állato k at figyeltem ,

— fejem m el körülbelül két lá b n y ira a sziklás p a r t lölé h ajo lv a — nem egyszer rá m c sap ó d o tt egy-egy vízsugár, m elyet recsegő zaj kísért.

E leinte el nem tu d ta m gondolni, m i lehet ez;

de a z u tá n rá jö ttem , hogy m ag a a polip az, am ely — n o h a egy ly u k b a h ú zó d o tt be — á ru lta el így a jelenlétét. K étségtelen, hogy k é­

pes vizet kifecskendezni és úgy láttam , hogy jól tu d célozni is a teste alsó részén lévő csővel vagy tölcsérrel. M inthogy ezek az állatok a fe ­ jü k e t csak nehezen tu d já k fö llarta n i, a szá raz­

földön nagyon nehezen m egy n ek ik a kúszás.

M egfigyeltem azt is, hogy egy példány, m elyet a k a b in o m b a n ta rto tta m , a sötétben kissé foszfo- reszkált.

A St.-Pauli sziklák. — Á tkelvén az A tlanti­

óceánon, fe b ru á r 16-án reggel a S t.-Paul-sziget közelében k ö tö ttü n k ki. Ez a sziklatöm eg 0°58' északi szélesség és 29°15' nyu g ati hosszúság a la tt fekszik. 540 m érfö ld n y ire van A m erika p a rtja itó l s 350 m érfö ld n y ire F ern ando-N o- ro n h a-tó l. L egm agasabb p o n tja csak 50 láb n y ira em elkedik ki a tengerből s az egész kerülete

alig 3/4 m érföld. Ez a kis p o n t közvetlenül az óceán m élységeiből em elkedik ki. Á sványi vi­

szonyai nem olyan egyszerűek; sziklái részben kvarcból, részben földpátból állan ak , vékony szerpenlinerektől átjárv a. N agyon fontos dolog, hogy az ilyen apró, a k o n tinensektől távol fekvő szigetek, az A tlanti-, Csendes- vagy Indiai- óceánban, tu d to m m al m in d koráll- vagy v u l­

káni-eredetitek, kivéve a Sevchelles-t és ezt a kis sziklacsoportot. E zen óceáni szigeteknek a vulkáni term észete b izo n y ára am a törvény- szerűségnek a m egnyilvánulása, vagy azon — a k á r vegyi, a k á r m ech a n ik ai — o k o k n ak az eredm énye, m elyek következtében a m űködő vulkánok túlnyom ó része vagy ten g erp arto k k ö ­ zelében vagy egyenesen a tenger közepén fekvő szigeteken van.

A st.-pauli sziklák m á r m essziről fehéren ragyognak. E n n ek o k a részben a rengeteg szám ú tengeri m a d á r trág y á ja, részben egy gvöngyhaz-fenyü an v ag n ak a csillogása, m ely sű rű n b evonja a sziklák fölületét. H a nagyító- val vizsgáljuk meg, lá tju k , hogy szám os re n d ­ kívül vékony rétegből áll, az egésznek a v as­

tagsága alig egvtized hüvelyk. Sok állati anyag van benne s b izo n y ára az esőnek a m a d á r trá ­ gyára gyakorolt h a tá sa hozza létre. Az Ascen­

sum- és Abrolhos-szigeti trág y á b an találtam bizonyos ^ cseppkőszerűen elágazó testeket, am elyek úgylátszik u g y anazon a m ódon jöttek letre, m in t e sziklák fe h ér bevonata. E zek f z °kuTazö testek n nnvira h aso n líto tta k külső- eg bizonyos nuUiporákhoz (kem ény m eszes

22 DARWIN

tengeri növények), hogy nem régen, m ik o r fuló- lag átnéztem a gyűjtem ényem et, észre sem vet­

tem a különbséget. Az ágak göm bös végződései gyöngyszerkezetüek, h aso n ló an a fogzom ánc­

hoz, de oly kem ények, hogy az üveget m eg k ar­

colják.

Itt em lítem meg, hogy A scension p a r tjá ­ n ak egy részén, ahol óriási töm egű, h é ja k a t tartalm azó hom ok halm ozódott föl, az á ra p á ly ­ n ak k ite tt sziklákon egv kéregbevonatot ra k o tt le a tengervíz, am ely bizonyos, a nedves fa la ­ kon láth ató m ájm o h o k h o z hasonlít. T öbb geo­

lógusnak is m eg m u tattam a bevonat m in tá it s m in d n y á ja n úgy vélték, hogy ezek v u lk án ik u s

vagy tűzi eredetűek!

S t.-P aid-on csak kétféle m a d a ra t ta lá l­

tu n k , a fa ja n k ó t és a tengeri fecskét. M indkettő szelid és ostoba s a n n y ira nincsenek szokva lá ­ togatókhoz, hogy n é h á n y at közülök leüthettem a geologizáló k alapácsom m al. A fa ja n k ó a puszta sziklára ra k ja a tojásait, m íg a tengeri fecske egyszerű fészket ra k tengeri fűből. Sok ilyen fészek m ellett egy kis repülő h a la t láttam , m e­

lvet, azt hiszem , a hini m a d á r hozott a tá r ­ sának. M ulatságos volt m egfigyelni, am in t egv nagy és fürge rá k , m ely a szikla h asa d ék aib an lakik, az egyik fészek mellől rögtön ellopta a h a la t, a m in t mi a m a d a ra k a t fölzavartuk.

Svm onds ú r, egvike azon keveseknek, ak ik itt k ik ö tö ttek , arró l értesít engem , hogv látta, am in t ezek a rá k o k a fiatal m a d a ra k a t ki is p iszk álták a fészekből és fölfalták őket. Egvet- len növényt, m ég csak egy zuzm ót sem talá-

lünk e szigeten: s m égis több ro v a r és pók ta r­

tózkodik itt. A következő fölsorolás, azt hiszem , teljesen k im eríti a szárazföldi fa u n át: egy légy ( olfersia), m ely a fa ja n k ó n él és egy kullancs, mely b izo n y ára m int a m a d a ra k élősdije ju to tt ide; egy kis b a rn a m oly, abból a fajból, m ely a tollakon él; egy bogár (quedius) és egy fa ­ tetű a trág y a a la tt; végül szám os pók, m elyek valószínűleg a vizi m a d a ra k kísérőire és élős- dijeire vadásznak. Az a g y a k ra n h allo tt állítás, hogy előbb k arcsú p álm ák , aztán egyéb nem es trópusi növények, m a jd a m a d a ra k és végül az em ber veszik b irto k u k b a a tengerben éppen létrejött koráll-szigetet, valószínűleg nem egé­

szen helyes. F élek, m eg ro n tja ennek a dolog­

nak a poézisét, hogy toll, trág y a, élősdi rovarok és pókok az első lakói az óceán ú jo n an kelet­

kezett fö ld d arab ján ak .

A trópusi tengerek legkisebb sziklája is, azáltal hogv ta la ju l szolgál a sokféle tengeri fű ­ nek s velük együtt állato k n ak , a h a la k óriási szám ának a d ja meg a létföltételét. A m atrózok a csónak b an állandó küzdelm et fo ly tattak a cá­

p ákkal a h o ro g ra a k a d t zsák m án y ért. H allo t­

tam , hogy a B erm u d ák közelében, több m ér- földnyire a n y ílt tengeren, arró l fedeztek föl egy sziklát, hogy a szom szédságában h a la k a t vettek észre.

Fernando Noronha. Február 20. Amenv- n.vire n éh á n y órai itt ta rtó z k o d ásu n k alatt m eg­

figyelhettem , ez a sziget v u lk án i eredetű, de nem az ú ja b b korból. A legföltünőbb egy k ö ­ rülbelül 1000 láb m agas k ú p sze rű dom b, mely-

24 DARWIN

nek felső része nagyon m eredek s egyik o ld a­

lon előre b u k ik . A kőzet fonolit és sz a b á ly ta ­ lan oszlopokra van tagolva. E zen izolált töm e­

gek egyikét m egnézve, első p illa n a tra azt h in ­ nén k , hogy félfolyékony állap o tb an hirtelen d o m b o ru lt föl. Viszont S t.-H elenában m egálla­

p íto ttam , hogy n éh á n y hasonló a la k ú és össze­

tételű pillér úgy jö tt létre, hogy olvadt kőzetek h ato ltak be a p u h a rétegekbe, m elyek ek k én t ez óriási obeliszkek ö n tő -fo rm á it képezték. Az egész szigetet erdő b o rítja, m ely az ég h a jla t szá­

razsága következtében n em valam i b u ja. E gyéb­

k én t a sziget kellem es b enyom ást tesz rá n k . Balúa vagy San Salvador. Brazília. Feb­

ruár 29. A n ap p o m p ásan telt el. A „p o m p ás11 szó kü lö n b en gyenge egy term észetb ú v ár érzel­

m einek a kifejezésére, ak i először kóborol m a ­ gányosan egy brazíliai erdőben. A fűfélék ele- gánciája, az élősdi növények újsága, a virágok szépsége, a levelek fénylő zöld színe, m indenek- fölött pedig a növényvilág általán o s b u jaság a csodálattal töltöttek el. Az erdő árn y a s részei­

ben a z a jn a k és csendnek p a ra d o x keveréke u ra lk o d ik . A ro v a ro k lá rm á ja oly hangos, hogy egy több száz y ard n y i távolságban horgonyzó h ajó ró l is h allh ató ; viszont az erdő zúgaiban m in th a egyetem es csend u ra lk o d n é k . A te rm é ­ sze tb a rá tn a k egy ilyen n ap an n y i gyönyörűség­

gel szolgál, am en n y it soha többé nem rem élhet.

N éhány óráig ide-oda kóborolván, vissza­

tértem a r ra a helyre, ahol k ik ö tö ttü n k ; de m i­

előtt ideértem volna, u tó iért egy tró p u si vihar.

Egy fa a la tt kerestem védelm et, m elynek ak k o ra

k o ro n á ja volt, hogy a rendes angol eső soha k e­

resztül nem h ato lt volna ra jta . De itt n é h á n y perc alatt egy kis znh atag folyt le a törzsön. Az eső ezen erőleljességének kell tu lajd o n íta n u n k , hogy a legsűrűbb erdők ta la ja is zöld: h a ezek a záporok csak olyanok v olnának, m int a h ű ­ vösebb éghajlat alatt, a víz legnagyobb része be­

szivárogna vagy elpárologna, m ielőtt a ta la jt elérné. Meg sem kísérlem m ost e pom pás öböl kedves látk ép ét leírni, m ivel a hazafelé irányuló u tu n k b a n m ásodszor is elju to ttu n k ide s a k k o r lesz a lk alm am vele foglalkozni.

B razilia p a rtja in a k egész hosszában, leg­

alább kétezer m érföld terjedelem ben és b izo ­ n y ára a belső terület nagy részében is, a sziklák m in d en ü tt gránitszerűek. Az a k ö rü lm én y , hogy ez a ro p p a n t terület olyan anyagból van, m ely a legtöbb geológus ta n ítá sa szerint nagy n y o m ás­

tól előálló m elegben k ristály o so d o tt ki, fu rcsa gondolatokat ébreszt b e n n ü n k . T alán az óceán fenekén jöttek létre e h a tá so k ? Vagy talán v a­

lam i fedőréteg b o ríto tta előbb, m ely azóta el­

tű n t? H ihető-e, hogy ak á rm ily e n erő, m ely a végtelenséghez képest csak rövid ideig h ato tt, oly sok ezer négyszögm érföldnyi területen le­

tarolhat la a grán ito t?

Egy, a várostól nem m essze eső helyen, ahol ogv kis folyó öm lött a tengerbe, m egfigyeltem valam it, am i érin tk ezik egy H um boldt által tárgyalt dologgal. Az O rinoko, N ilus és Kongó vízeséseinél a szienit-sziklákat egv fekete anvag vonia be, m in th a csak grafittal csiszolták volna k ' őket. A bevonat ro p p a n t vékony s B erzelius

26 DARWIN

vizsgálatai szerint m angánból és vasoxidból áll.

Az O rin o k o b an csak olyan szik lák o n fo rd u l elő, m elyeket id ő n k én t a víz m os és csak olyan h e­

lyeken, ahol a víz sodra erős; vagy a m in t az in ­ dián o k m o n d já k ,,a sziklák o tt feketék, ahol a víz fe h é r11. Itt a b evonat nem fekete, h anem élén k b a rn a s úgy látszik, hogy csak vasas any ag ­ ból van. L etört d arab o k jó képet ad n a k erről a b a rn a fényes kőről, m elyben csillognak a n ap sugarai. Csak az á rh u llá m o k h a tá ra in belől fo r­

d u ln ak elő és m inthogy a folyócska lassan h ö m ­ pölyög lefelé, csakis a nagy folyók zuhatagai- n ak h ullám verése szolgáltath atja a csiszoló erőt. U gyanígy az árap álv em elkedése és siilye- dése valószínűleg m egfelel az időszakos k iá ra ­ d áso k n a k és így látszólag különböző, de lénye­

gében hasonló k ö rülm ények ugyanazon ered ­ m ényeket hozzák létre. E gyébként m ég nem é rtjü k , h o n n a n ered a szik lák n ak ez a fém oxi­

dok által való bevonása és azt hiszem , sem m i tikot nem tu d n á n k fölhozni a rra , hogy ez a b e­

vonat m iért egyenlő vastag m in d en ü tt.

Egy n ap o n azzal szórakoztam , hogv m eg­

figyeltem a diodnn antennatus szokásait, m e­

lvet úszva fogtam a p a rt közelében. Ism eretes, hogy ennek a lazabőrii h aln ak m egvan az a ren d k ív ü li képessége, hogy csaknem göm b­

alak ú ra képes m agát felfújni. M iután rövid időre kivettem a vízből és az tá n m egint bele­

tettem , nagym ennyiségű vizet és levegőt nvelt el a száján s valószínűleg a k o p o lty ú n y íláso k o n át is. E zt kétféleképpen éri el: elnyeli a levegőt s b eszo rítja a test-üregébe, m egakadályozván a

k iára m lá sát egy izom összehúzódása által, am i kívülről is láth ató ; ellenben a víz lassú á ra m ­ ban folyik be k itá to tt és m ozd u latlan száján;

ez h á t b izo n y ára valam i szívás eredm énye. A bőr lazább a basán , m in t a h á tá n ; ezért a föl- fúvódásnál a hasi rész jo b b a n felpuffad, m int a háti, m inek következtében a hal h átáv a l lefelé úszik. C uvier nem hiszi, ho g y a diodon ebben az állap o tb an úszni tu d n a, pedig nem csak egyenes irá n y b a n előre képes m ozogni, h an em jo b b ra vagy b a lra meg is tu d fordulni. E nnél a m ozgásnál csak a m elluszonyai segítenek, f a r­

k át összecsapja és nem h aszn álja. M inthogy a testet a sok levegő fe n n ta rtja a víz színén, a k o poltyúnyílásai kiállónak a vízből; mégis m indig áram lik ki belőlük egy kis víz, am it a

száján á t szívott be. \

A h al egy kis ideig ilyen fölfúvott álla­

potban m a ra d t, az u tá n a száján és kopoltyú- nyílásain keresztül tekintélyes erővel lövellte ki a levegőt és vizet. Tetszés szerint ereszthetett ki bizonyos m ennyiségű vizet és ebből valószínű, hogy ezt a folyadékot részben a fa jsú ly án a k szabályozására veszi föl. A diodon többféle­

képpen is tu d ta m agát védelm ezni. Jól h a ra p o tt s képes volt a szájából bizonyos távolságra 'iz e t kilövellni, m iközben állk ap csain ak m ozga­

tásával furcsa hangot adott. M ikor testét fe l­

fújja, a bőrét fedő szem ölcsök m erevek és előre- állók lesznek. De a legfurcsább, hogy érintésre az alfél k ö rü li b ő r szép kárm in -v ö rö s fonalas anyagot választ ki, m ely az elefántcsontot és Papirost oly tartó san m egfesti, hogy e szín az

28 DARWIN

élénkségét m ai napig m eg tarto tta: fogalm am sincs e váladék term észetéről és haszn áró l. Dr.

F o rre s Allan-tól h allo tta m , hogy a cáp a gyom ­ rá b a n g y ak ran talált élő és fölfúvott diodont és hogy ez több Ízben képest volt ú ta t vágni m ag án a k nem csak a gyom or rétegein, h an em a szörnyeteg testfalá n k eresztül is. A cá p án ak ez persze az életébe k erü lt. G ondoltuk volna-e v alaha, hogy a h atalm as és erős cá p át így p u sz­

títh a tja el egy kis h itv án y hal?

Március 18. — E lv ito rláztu n k B ahiaból.

N éhány n a p ra rá , m ik o r nem m esszi voltunk m á r az A brolhos szigetektől a tengerben v a­

lam i v ö rö ses-b arn a dolog v onta m a g á ra a figyel­

m em et. Kis kézi nagyítóval nézve, a víz egész fölülete úgy tű n t föl, m in th a fo szlatott végű széna-vagdalék födné. E zek ap ró fonál-m osza- tok, 20— 60 egy köteghen vagy p am atb a n . B er­

keley közli velem , hogy ez ugyanaz a faj, m int am elyet a V örös-tengerben is nag y területeken találn ak , am elytől ez a ten g er a nevét is kapta.

A szám uk b izo n y ára végtelen. A h a jó több ilyen m oszat-csíkon m en t keresztül, m elyek egyike 10 y ard széles volt és a víz iszap-szinéből k övet­

keztetve, legalább k ét és fél m érfö ld hosszn.

C saknem m in d en hosszabb u tazá s leírásán ál m egem lítik ezeket a m oszatokat. K ülönösen gy ak o riak ezek az A usztrália k ö rü li ten g erek ­ ben. L eeuw in foknál egy rokon, de kisebb és látszólag eltérő fa jt találtam . Cook k ap itán y , a h a rm a d ik u ta z á sá b a n elm ondja, hogy a m a t­

rózai ezt a tü n em én y t „tengeri fü részp o rn a k "

nevezték el.

Iveeling Atoll közelében, az in d iai óceán­

ban, sok, n éh á n y négyszöghüvelyk terjedelm ű apró m oszat-csom ót ügyeltem meg, m ely hosszú hengeres, re n d k ív ü l vékony, szabad szem m el éppen csak hogy lá th a tó fonálból állott, n a ­ gyobb, a k ét végükön hegyes testecskékkel k e ­ verve. H osszúságúk 0.04, 0.06, sőt 0.08 hüvelyk között változott. A hengeres résznek egyik végén g y ak ran láth ató egy zöld h á rty a , mely szemcsés anyagból áll s a közepén a legvas­

tagabb. Ez, úgy gondolom egy nagyon finom, színtelen zsákocsk án ak a feneke. K ásás an y ag ­ ból van, m ely a külső tokot béleli ki, de nem terjed ki a külső csúcsos végekig. Egyes fa jtá k ­ nál valam i b a rn á s szem csés anyag apró, de tö ­ kéletes göm böcskéi helyettesítették a h á rty á k a t;

m egfigyeltem azt a sajátságos foly am ato t is, m ely ezeket létrehozta. A belső bélés kásás anyaga h irtelen v o n alak b a csoportosult, m elyek közül n éh á n y m in th a egy közös középpontból sugárzott volna ki; a z u tá n egy szabálytalan és hirtelen m ozgással összehúzódotl az egész, úgy hogy egy m ásodperc a la tt tökéletes kis göm b lelt, m ely a m ost m á r teljesen üres to k egyik végében a h á rty a helyét foglalta el. A szemcsés gömb képződését a véletlen sérülések gyo rsíto t­

ták. H ozzátehetem m ég, hogy e testecskék g y ak ran p á ro n k in t kapcsolódtak, csúcs csúcs m ellett, azzal a végükkel, m elyen a h á rty a van.

Itt ak a ro k m ost fölem líteni n éh á n y m ás megfigyelést is, m ely a tenger sziliének szerves eredetű elváltozásaival kapcsolatos. Chile p art- jmi, C oncepciontól n éh á n y m érfö ld n y ire északra

30 DARWIN

a Beagle egyszer nagy iszapos víz-csíkokon m en t át, m elyek nagyon h aso n líto tta k egy m eg­

á ra d t folyóhoz. M ajd V alparaisotól egy fok n y ira délre, ötven m érföld távolságban a szárazfö ld ­ től, ugyanez a jelenség még nagyobb m értékben ism étlődött. Ez a víz p o h á rb a n h alv án y vöröses színt m u ta to tt; és m ikroszkóppal m egvizsgálva, apró, g y a k ra n felrobbanó á lla tk á k a t láttu n k benne nyüzsögni. T o jásd ad ala k n a k voltak, a középen csapkodó csilló-szőröcskék g yűrűje állal befűzve. A gondos m egvizsgálásuk k ü lö n ­ ben sok nehézséggel já rt, m ert am in t a m ozgás m egszűnt, a testü k azonnal szé tp u k k a n t, g y a k ­ ra n épp o lyankor, m ik o r a látóm ezőben voltak.

Sokszor m in d k ét végük egyszerre p u k k a n t föl, n éh a csak az egyik s du rv a, b a rn á s, szemcsés any ag jö tt ki belőlük. A fö lp u k k a n á s előtt az állat term észetes n ag y ság án ak felével m egnö­

vekedett; s a p u k k a n á s a gyors előrehaladó m ozgás m egszűnése u tá n m integy tizenöt m á ­

sodperccel következett be: n éh á n y esetben a hosszabb tengely kö rü l rövid forgás előzte meg.

Két perccel az u tá n , hogy n é h á n y a t egy csepp vízben elkülönítettem , valam en n y i elpusztult.

Az állatok a hegyesebb végükkel h a la d n a k előre, csapódó csillószőröcskéik segítségével és rendesen hirtelen lökésekkel. R endkívül k icsi­

nyek, szabad szem m el láth atatlan o k , csak egy ezred négyszöghüvelyk nagyságnak. Szám uk végtelen; a legkisebb vízcsöppben is, m elyet el­

k ü lö n íth ettem , nagyon sok volt. E gyszer két ilyen foltos vízterületen is m en tü n k á t egy n a ­ pon, m elyek egyike több négyszögm érföld nagy-

ságu volt. E lképzelhetetlen e m ikroszkópi lé ­ nyek m ennyisége! B izonyos távolságból nézve a víz színe haso n líto tt egy o lyan folyóéhoz, mely vörös iszapterületeken folyt keresztül, de a h ajó árn y ék áb an olyan sötét volt, m in t a csokoládé.

A vörös és a kék víz h a tá rv o n a la élesen elkülö­

nült. Az idő n éh á n y n ap óta kedvező volt s az óceánban szokatlan szám b an nyüzsögtek az élő lények.

A T űzföld körüli tengerben, a szárazföld­

től nem nagyon m esszire, világosvörös keskeny csíkokat láttam a vízben, am ik et a nagyobb ten ­ geri sáskához hasonló rá k o k töm ege idézett elő.

A fókavadászok b á ln a -a b ra k n a k nevezik őket.

Nem tudom , hogy tényleg táplálk o zn ak -e belő­

lük a b áln ák ; de a tengeri fecskék, k o rm o rá n o k és a gyám oltalan fók ák óriási seregei egyes h e ­ lyeken főleg ez úszó rá k o k b ó l élnek. A tenge­

részek egyhangúlag az ik rá k n a k tu la jd o n ít­

ják a víz színváltozásait, de én csak egy eset­

ben találtam ezt így. T öbb m érfö ld n y ire a Gala- pagos-szigetcsoporttól h á ro m ilyen piszk o s­

sárga, iszapszerü víz-csíkon m en t át a h a jó n k ; e csíkok n éh án y m érföld hosszúak, de csak p á r yard szélesek voltak s a környező víztől k a n y a r­

gós, de h atáro zo tt vonal választotta el őket.

A szint kicsiny, körülbelül egy ötöd hüvelyk nagyságú zselatinszerii golyócskák idézték elő, m elyekbe szám os ap ró göm bölyű pete volt be­

ágyazva. Ezek kétfélék voltak; az egyik fa jta vöröses színű s a m ásiktól eltérő alakú. E l sem tudtam képzelni, hogy m ilyen kétféle állattól szá rm azn a k ezek. Colnett k ap itán y azt m ondja,

32 DARWIN

hogy ez a jelenség nagyon gyakori a Galapagos szigetek k özött és hogy a csíkok irá n y a m egm u­

ta tja az áram láso k irá n y á t; azo n b an a leírt eset­

ben az irá n y a széltől eredt. Még csak egy je ­ lenségről kell m egem lékeznem , a víznek egy vékony olajos bevonatáról, m ely szivárványos színekben tü n d ö k lik . B razília p artv id é k én az óceánnak tekintélyes terü le té t lá tta m így b e ­ vonva; a tengerészek ezt valam i b á ln a ro th ad ó h u llá já n a k tu lajd o n ítják , am elyik nem nagy m esszeségben úszhatik. Nem szólok itt azokról az apró, kocsonyaszerü testecskékről, m ely ek ­ kel g y a k ra n be van h in tv e a tenger, m ert ezek nincsenek elég szám osán ahh o z, hogy színválto­

zást idézzenek elő s később úgyis vissza kell té r­

nem rá ju k .

Két jelentősnek látszó dolog van a fönt elm o n d o tta k b an ; először: hogyan ta rta n a k össze azok a különféle testek, m elyek a h a tá r o ­ zott szélii csíkokat képezik? A sáskaszerü r á ­ k o k n ál a m ozgások a n n y ira egyöntetűek, m int a k á r a k a to n a i csapatoknál; de a petéknél és a m o szato k n ál szó seni lehet v alam i tu d ato s cse­

lekvésről s nem valószínű ez az ázalék-állatkák- n ál sem. M ásodszor: m i idézi elő a csíkok hosz- szú és keskeny voltát? Ez a jelenség a n n y ira h aso n lít egy m ásik, m in d en zu h a la g n ál láth ató jelenséghez, ah o l az áram lás hosszú szalagok­

b an viszi tovább az örvények h a b já t, hogy az egészet a tenger- vagy széláram ok hasonló h a ­ tá sa in a k tu la jd o n íta n á m . Ilyen k ö rülm ények k ö ­ zölt föl kell ten n ü n k , hogy a szerves testek bizo­

nyos kedvező helyeken jö n n ek létre és az u tá n

a víz vagy a szél elsodorja őket. V iszont m eg­

vallom, nagyon nehéz elképzelni valam i olyan helyet, m ely a m illió és m illió állat és m oszat születési helyéül szolgáljon: m e rt hogy k e rü l­

nek a csírák ilyen helyekre? hiszen a szél és a h u llám ok szétszórták a szülő-egyéneket az egész ro p p a n t óceánban. Még sem tu d o m m ás föl­

tevéssel m ag y arázn i a vonalas csoportosulást.

F ölem líthetem Scoresby m egjegyzését, m ely szerint a sark i tengerek bizonyos részein á lla n ­ dóan található zöld víz, m ely ro p p a n t gazdag tengerszíni állatokban.

II. F E JE Z E T . Rio de Janeiro.

1832 április A-töl julius 5-ig. — P á r n a p ­ pal a m egérkezésünk u tá n egy angol em berrel ism erkedtem meg, ak i éppen a fővárostól több m int száz m érföldnyire, Cape F rio tó l északra fekvő b irto k á ra igyekezett. Nagy öröm m el fo­

gadtam el a m eghívását, hogy csatlakozzam hozzá.

Április 8. — T á rsaság u n k h ét főből állott.

Az ú t első része nagyon érdekes volt. R oppant meleg n ap volt s m íg az erd ő k ö n m e n tü n k k e ­ resztül, m ozd u latlan volt m inden, kivéve a nagy es pom pás pillangókat, m elyek lo m h án rö p k ö d ­ tek k ö rü lö ttü n k . P ra ia G rande m ögött átkelve a dom bokon, nagyszerű látv án y tá ru lt elénk;

a színek nagyon erőteljesek voltak, kék ár-

U ar w in : Egy ter m és ze ttud ós u t a z á s i . I . 3

34 DARWIN

n y alat u ra lk o d o tt m in d en en ; az ég is, meg az öböl nyugodt vizei is versenyeztek egy­

m ással nagyszerűségben. M űvelt földek sora u tá n egy erdőségbe értü n k , m elynek m inden része fenséges volt. D élre Ith ac aia-b a é rtü n k ; ez a kis falu egy síkságon fekszik, m elynek k ö ­ zepén v an egy ház s k örülötte terü ln e k el a n é­

gerek viskói. E zek, szabályos a la k ju k k a l és el­

helyezésükkel, a d élafrik ai hotten to tta-telep ek ra jz a it ju tta ttá k eszembe. M inthogy a hold k o rá n kelt, elh atá ro ztu k , hogy még az este el­

in d u lu n k s L agoa M arica-nál h á lu n k meg.

A m int sötétedett, töm ör, k o p á r és m eredek g rá ­ nit-dom bok láb án á l m e n tü n k át, m elyek oly gyak o riak ezen a vidéken. E z a hely arró l n e­

vezetes, hogy sokáig tartó z k o d o tt itt n éhány szökevény rabszolga, ak ik a csúcs közelében egy kis földet m űvelve meg, ta rto ttá k fönt az életüket. Végre fölfedezték őket, egy csapat k a ­ to n át k ü ld ö tte k u tá n u k , valam en n y it elfogták.

Kivéve egy öreg asszonyt, ak i — in k áb b m in t hogy ú jból rabszolgává legyen — levetette m agát a csúcsról s d a ra b o k ra zúzódott. Egy róm ai n ő ­ nél ezt a szabadság irá n ti nem es ra jo n g á sn ak nevezték volna: a szegény néger asszonynál csak b ru tális dacosságnak. T öbb ó rá n á t lovagoltunk.

Az utolsó n éh á n y m érföldön rossz volt az ú t s m ocsarak és lag ú n ák elhagyott p u sztáin veze­

tett. A zavaros holdvilág nagyon b a rá tsá g ta ­ la n n á telte a tájat. N éhány szentjánosbogár rö p k ö d ö tt m ellettü n k ; olykor egy-egy m agános snepf panaszos k iáltása hallatszo tt. A tenger tá ­ voli, to m p a zúgása alig törte m eg az éj csendjét.

Április 9. — Még n apfölkelte előtt o tt­

hagytuk nyom orúságos alvóhelyünket. Ü tünk a tenger és a belső sós lag ú n ák között egy k e s­

keny hom okos síkon vezetett át. A szám os ha- lászgató m ad ár, m in t az ezüstkócsag és a d aru , továbbá a fa n ta sztik u s fo rm á jú b u ja növények rendkívül érdekessé tették a vidéket. A n éh á n y satnya fát egészen ellepték az élősdi növények, m elyek közül a legcsodálatosabbak voltak a gyönyörű és elragadó illa tu orchideák. A m int a nap fölkelt, egyszerre ro p p a n t meleg lett s n a ­ gyon kínos volt a fehér ho m o k ró l visszaverődő hő és fény. M andetibában ebédeltünk; a h ő ­ m érő árn y ék b an 84 fokot (30° C.) m u tato tt. A távoli erdős dom bok képe, m ely egy nagyobb lagúna nyugodt vizében tü k rö ző d ö tt vissza, egé­

szen fölfrissített b en n ü n k e t. M inthogy az itteni vénda (a ko rcsm a p o rtu g ál neve) nagyon jó volt s mivel egy kitű n ő ebéd kellem es, de ritk a em ­ lékével hag y tam el, háláb ó l leírom , m in t fa já ­ nak típusát.

Ezek a h ázak rendesen nagyok s vastag fölfelé álló fatörzsekből v an n a k építve, m elyek közé g allyakat fo nnak s a z u tá n sá rra l betapaszt- ják. R itk án em eletesek, ü v egablakuk soha sincs, de jó tetővel v an n a k ellátva. A h o m lo k zat re n ­ desen n y ílt v eranda-félét alkot, ahol asztalok és székek v an n ak . A hálószobák oldalt v annak, ahol az u tasok vékony szalm azsák k al fedett fa ­ lócán alszanak, ahogy tu d n ak . A vénda egy

udvar közepén van, ahol a lo v ak at etetik. Meg­

érkezéskor rendesen leszerszám oztuk a lovakat s tengerit ad tu n k n ek ik ; az tá n m ély m eghaj-

3*

3G

lássál m eg k értü k a senhört, hogy kegyeskedjék n e k ü n k valam i ennivalót adni. „A m it p a r a n ­ csol u ra sá g o d “ volt rendesen a válasz. Az első időkben együgyüen h á lá t a d ta m a gondviselés- nek, hogy ilyen derék em berhez vezetett b en ­ nünket. De a társa lg á st folytatva, töb b n y ire k id erü lt nyom orúságos helyzetünk. „A dhat ta lá n valam i h a la t? " — „N incs, u ra m ." — \

„L evest?" — „N incs, u ra m ." — „K en y eret?"

— „Az sincs, u ra m ." — „S záríto tt h ú s t? " — „Az sincs, u ra m ." — H a szerencsénk volt, egypár órai várak o zás u tá n k a p tu n k szárn y ast, rizst és farin liá t. Nem ritk á n m egtörtént, hogy az ebédhez való szá rn y ast m ag u n k n a k kellett kö­

vekkel m egölni. H a azlán, a fáradságtól és éh ­ ségtől teljesen kim erülve, félénk célzásokat te t­

tü n k , hogy szeretnők m á r végre az ebédel látni, a k k o r azt a büszke és (bár igaz) de ki nem elégítő választ k a p tu k : „M ajd a k k o r lesz kész, h a kész lesz." H a m e rtü n k tovább is ok- vetetlenkedni, a k k o r azt m o n d ták volna, hogy csak folytassuk az ú tu n k a t, m e rt nagyon szem ­ telenek vagyunk. A korcsm áro so k nagyon rid e ­ gek és kellem etlen m o d o rn ak , a h ázaik és sze­

m élyük g y ak ran rém ítő piszkosak; a villák, kések és k an a la k igen sokszor ism eretlenek.

Meg vagyok győződve, hogy A ngliában egyetlen p ara sz th á z vagy k u n y h ó sem nélkülöz ennyire m inden kényelm et. K ülönben Cam pos-Novos- b an n ag y szerűen éltü n k ; ebédre rizst és szá r­

nyast, kétszersültet, b o rt és lik ő rt k a p tu n k ; este kávét és reggelire h a la t kávéval. M indez, a lo ­ vak táplálékával együtt, fejen k én t k ét és féi

shillingbe (3 korona) került. De m ik o r ennek a v énda-nak a g az d áját m egkérdeztük, nem tud-e v alam it egy ostorról, am it a társaság egyik tagja elveszített, m orogva válaszolta: ,,Hogy tu d ­ nék, m ért nem vigyázott rá ? T á n m egették a k u ty ák .“

M andelibát elhagyva, ta v a k b a n bő vad vidéken m en tü n k át; ném elyikben édesvízi, m ásokban tengeri kagylók voltak. Az előbbiek közül n agyszám ban találtam egy lim n eát egyik tóban, m elyről a lakók azt állíto tták , hogy éven- kin t egyszer, n é h a g y ak rab b an , elönti a tenger és sóssá teszi a vizét. Kétségtelen, hogy a te n ­ geri és édesvízi állato k ra vonatkozólag igen sok érdekes dolgot lehetne megfigyelni a lagunák-

• n ak ezen láncában, m ely B razília p a rtja it sze­

gélyezi.

Egy időre elhagyva a p arto t, m egint az erdőbe k erü ltü n k . A fák nagyon m agasak s az eu rópaiakhoz képest nagyon fehér törzsűek voltak. A m int jegyzeteim ből látom , legjobban h ato ttak rá m „a csodálatosan szép élősdi növé­

nyek", m in t e vidéknek legújabb jelenségei.

T ovább h alad v a legelőkön m e n tü n k át, m e­

lyeket nagyon m eg ro n to ttak az óriási, közel ti­

zenkét láb m agas hegyes hangyafészkek. E gé­

szen olyan volt velük a kö rn y ék , m int a H um boldt által leírt jeru lló i iszapvulkánok.

Alkonyat u tán értü n k E ngen h o d o b a, tíz órai lovaglás u tán . Egész u ta z á su n k alatt nem győz­

tem eléggé csodálkozni azon a m u n k án , a m it a lovaink állandóan végeztek; úgy látszott, hogy 3 sérüléseket is jóval h a m a ra b b kiheverik,