FELSŐOKTATÁSTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK. ÚJ SOROZAT. 21.

21.

21.

Szerkeszti: Szögi László

Eddig megjelent:

1. Varga Júlia: A Kolozsvári Királyi Líceum hallgatósága 1784-1848. Budapest, 2000.

2. Viczián János: Diákélet és diákegyesületek a budapesti egyetemeken 1914-1919.

Budapest, 2002.

3. Heilauf Zsuzsanna: Külföldi hallgatók magyar felsőoktatási intézményekben I.

rész 1635-1919. Budapest, 2006.

4. Varga Júlia: A Nagyváradi Jogakadémia (1780-1848) és a Püspöki Szeminárium (1741-1848) hallgatósága. Budapest, 2006.

5. M. Novák Veronika: A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777-1849. Budapest, 2007.

6. Varga Júlia: A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641-1773 (1784). Budapest, 2007.

7. Futaky István: Göttinga. Budapest, 2007.

8. Bozzay Réka: Die Peregrination Ungarländischer Studenten an der Universität Leiden 1595-1796. Budapest, 2009.

9. Szögi László – Kónya Péter: Sáros megyei diákok az európai egyetemeken 1387- 1918. Budapest, 2012.

10. Szögi László: Kárpátaljai diákok az európai egyetemeken 1407-1919. Budapest, 2013.

11. Durovics Alex – Kónya Péter: Az Eperjesi Kollégium felsőfokú hallgatói 1667- 1850. Budapest, 2015.

12. Szögi László: A pécsi felsőoktatás intézményeinek hallgatói (1714) 1782-1852.

Pécs-Budapest, 2016.

13. Juhász Réka Ibolya: A győri felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1719-1852.

Budapest, 2017.

14. Szögi László: A szatmárnémeti r.k. bölcsészeti líceum és a püspöki szeminárium hallgatói 1804-1852. Szatmárnémeti-Budapest, 2018.

15. Durovics Alex – Keresztes Veronika: A Pozsonyi Evangélikus Líceum felsőfokú hallgatói 1714-1851. Budapest, 2018.

16. Kmety Adrien – Juhász Réka Ibolya: A kassai felsőoktatás intézményeinek hall- gatói 1776-1852. Budapest, 2018.

17. Szögi László: A temesvári felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1804-1852.

Budapest, 2018.

18. Szögi László – Varga Júlia: A nagyváradi felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1740-1852. Budapest, 2019.

19. Szögi László: A rozsnyói felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1814-1852. Bu- dapest, 2019.

20. Durovics Alex – Szögi László: A zágrábi felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1776-1852. Budapest, 2019.

DUROVICS ALEX

EVANGÉLIKUS LÍCEUMOK FELSŐFOKÚ HALLGATÓI

1771-1850

KÉSMÁRK, LŐCSE, SELMECBÁNYA, SOPRON, SZARVAS

Budapest 2020

Egyetemi Könyvtára és Levéltára kiadásában

az MTA ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport (213 TKI 738) kutatómunkája alapján

Lektorálta: Szögi László

Az adatbázis számítógépes szerkesztése: Heilauf Zsuzsanna Tördelő szerkesztő: Varga Júlia

Az elülső borítón: A Késmárki Líceum matrikulájának címlapja, 1711 A hátsó borítón: A Lőcsi Líceum vizsgameghívója, 1842

HU ISBN 978-963-489-259-5 HU ISSN 0138-9041

© Durovics Alex 2020

Minden jog fenntartva, beleértve az elektronikus információhordozókon való megjelentetés jogát

Bevezetés

A magyarországi lutheránusok líceumai hazánk oktatástörténetének érde- kes intézményei. Noha e név sok ország nyelvében egyszerű gimnáziumot jelöl (pl. román, lengyel, olasz) és mára már itthon is inkább így ismerik, hazánk történetének sajátos alakulása nyomán e nevet óvatosan kell kezelnünk. Törté- nelmi értelmében a líceum, egy olyan a gimnáziumi oktatásra épülő képződ- ménye volt az ágostai hitvallású evangélikusok iskoláinak, mely megfelelő elő- képzettség után diákjai számára bölcsészeti, teológiai és néhány intézménynél még jogi tanfolyamot is biztosított.¹ Az elnevezés ilyen értelmű meghonosítása a magyarországi evangélikus iskolák körében – a II. Ratio Educationis hatásá- ra,² attól eltérő tartalommal – Schedius Lajos 1806-ban megjelentett Systema rei scholasticae című tantervének érdeme.³ Jóllehet számos iskola e szerepének már II. József türelmi rendelete által hozott békés időszakát megelőzően is megfe- lelt (Pozsony, Sopron, Késmárk, Lőcse), a Ratio Educationis hatásának (bár az a protestáns iskolákra nem vonatkozott) és a jobbára külföldi német tanintéze- tekből hazatért lutheránus lelkész-tanárok friss szellemisége és szervezőképes- sége nyomán váltak igazából „modern” oktatási helyszínekké. Utóbbiak aztán e szervezőmunkájukat iskolaváltásaik révén máshol is kamatoztatták. A líce- umok létrehozása persze változó ütemben történt, amit befolyásolt az iskolák egyedi történelmének hol szerencsés, hol szerencsétlen alakulása, fenntartóik anyagi lehetőségei, és az egyes gyülekezetek okkal tradicionálisan defenzív, protestáns autonómiájukat féltő volta, amely miatt, néha még saját felsőbb hatóságaikkal szemben is védték iskoláikat. A korán városiasodott erősen pol- gári jellegű iskolák életébe Késmárkot és Eperjest leszámítva, még a nemes- ségnek is igen kevés beleszólást engedtek.⁴

A XIX. század végén, már az ismert vallás- és közoktatásügyi miniszter iskolák történetének összefoglalását szorgalmazó rendeletét megelőzően is számos munka született az egyes tanárok részéről. Elég csupán Eperjes eseté- ben Vandrák András, Sopron esetében pedig Müllner Mátyás munkáira gon- dolnunk. A rendelkezés nyomán, olyan teljes monográfiák születtek, amelyek

1Az ágostai hitvallású evangélikusok iskolaügyének rendszere Magyarországon. Szerk. KELE- MEN ELEMÉR. Bp. 1992. 33-36.

2 KORNIS GYULA: A magyar művelődés eszményei. I-II. Bp. 1927. I. kötet. 223.

3 MÉSZÁROS ISTVÁN: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Bp. 1988.

60.

4 KOSÁRY DOMOKOS: Az oktatásügy a haladó törekvések hullámvölgye idején (1790- 1830). 231. In: Szerk. HORVÁTH MÁRTON: A magyar nevelés története. Bp. 1988.

között a Szepesség tanintézeteivel foglalkozott Bruckner Győző is rávilágítva néhány hiányzó adatra. Ami azóta ez iskolák történetének kapcsán napjainkig megjelent, mind a régi munkákra építve, azokat kiegészítve új szempontból, új kérdésfeltevéssel elemzi (pl. művészettörténet, egyháztörténet, a külföldi pe- regrináció és tanárok itthoni munkássága, diáktársaságok fejlődése és szerepe a magyar kultúra és nyelv művelésében vizsgálatával).

Nincs mód a régi és napjaink jeles történészeinek témában megjelent teljes munkásságát itt összefoglalnom és maguknak az iskolák bemutatásánál is csak annyira hagyatkozom, amennyire arra az adattár megértéséhez feltétlen szükség van. A kötet jelentősége nem is ez. Hanem az adattár, amely egy 6 éves kutató és számítógépes feldolgozómunka eredménye, ami önmagában igyekszik egyesíteni, összegezni mindazon adatokat, amelyeket az egyes iskolák líceumi tanfolyama diákságáról tudunk.

Ezúttal szeretném kifejezni hálámat a hazai – legfőképp az Evangélikus Országos Levéltár – és szlovákiai közgyűjtemények munkatársainak. Hathatós támogatásukkal a még mindig töredékes kép kiegészítéséhez járultak hozzá.

Segítségükkel a 2015-ben megjelentetett Eperjesi Kollégium és a 2018-ban kiadott Pozsonyi Líceum diákjainak kötetével, a jelen kiadással – jórészt – lezárult a szűkebb értelemben vett királyi Magyarország líceumainak feldolgo- zó munkája.

A késmárki evangélikus líceum

A késmárki iskola alapját 1533-ban szervezte annak hitközsége az új hit- vallás német iskoláinak mintájára. Ennek tárgyairól csupán egy 1575-ben kiállí- tott iskolai bizonyítvány nyomán van ismeretünk. Az antik nyelvek mellett, a felső tudományok köréből a szónoklattan, valamint teológia és physika tárgyait is oktatták, oly módon, hogy az intézményből kikerülő diákok alkalmasak vol- tak tanítói hivatalt vállalni.⁵ Tanrendszere változása Joannes Mylius rektorsága alatt valósult meg 1596-1598 között, úgy, hogy az új késmárki tanterv azonos volt a Szepesség másik jelentős iskolájának Lőcse evangélikus intézményének 1598-ban bevezetett tanrendjével. Így Késmárkon a XVII és XVIII. század folyamán egy olyan 5 osztályból álló intézmény működött, amely a külföldi egyetemjárásra való felkészítés mellett a környék lelkészi és tanítói utánpótlását is biztosította.⁶

Az ellenreformáció időszakában 1673-tól egészen 1682-ig szünetelt az iskola működése. Ahogy a kurucok mozgalmához, úgy Rákóczi szabadsághar- cához csatlakozott Késmárk városa.⁷ Támogatása következtében a városba 1709 decemberében bevonuló gróf Heister tábornagy Késmárk városi bíráját és két tanácsnokát, mint lázítókat kivégeztette, helyükre pedig katolikus polgá- rokat nevezett ki.⁸Az iskola tanárai e nehéz időszak alatt is folytatták a tan- rendszer fejlesztését, minek érdekében 1703. november 26-án megújították annak törvényeit. 5 osztályos rendszerét meghagyva, a latin nyelv tanítását megszigorították, arra kötelezve a felsőbb három diákságát, hogy kizárólag latin nyelven beszéljenek. 1742-ben ismét megújításra kerültek az iskola törvé- nyei, kibővítve az egyes osztályok évfolyamát. Az iskola rektorát az osztályok hetenkénti látogatására kötelezték, valamint arra, hogy csak bizonyítvánnyal

5 PALCSÓ ISTVÁN: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története. Késmárk. 1893 12-13.;

Ugyanezen írás több részletben megjelent több részletben az iskola 1888/89-1892/93- as értesítőiben.

6 BRUCKNER GYŐZŐ: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–

1745-ig). Bp. 1922. 520-523.

7 BRUCKNER ÉVA: Egy elfelejtett magyar elit iskola: a késmárki líceum. Polgári Szemle 12. évfolyam 4-6.szám https://polgariszemle.hu/archivum/135-2016-december-12- evfolyam-4-6-szam/tortenelem-hagyomanyok/860-egy-elfelejtett-magyar-elit-iskola-a- kesmarki-liceum letöltve: 2020.08.19.

8 GRÓSZ ERNŐ: Késmárk városa elnyomatási korszakának vázlatos történelme és a késmárki ág. h. ev. gyülekezet három vértanúja. 8-9 In: A késmárki evang. kerületi lyceum értesítvénye az 1882/83-ik évre. Késmárk. 1888.

között ekkor a bölcsészet, jogtan, teológia, görög és héber nyelv, valamint latin szerzők műveinek olvasásával találkozunk.⁹

Nehéz pénzügyi helyzetbe került az iskola 1744-ben, mikor elveszítette addig kizárólag városától kapott támogatását. Ennek oka egy kamarai biztosi vizsgálat eredménye volt, mely a várost eltiltotta attól, hogy bevételeit feleke- zeti célokra fordítsa.¹⁰ Az elkövetkező nehéz időszakban az egyházközség a helyi hívek, a térség többi kisebb egyházközsége és nemessége adományaiból igyekezett fenntartani iskoláját.¹¹ Hosszabb távú megoldást az a bonyolult és később több hatásköri vitához vezető megegyezés hozott, amelyet 1760.

szeptember 26-án fogadtak el. Ennek lényege abban állt, hogy a megye nemes- sége, az egyházközség és a Tiszai Evangélikus Egyházkerület „Coalitio” néven egyességet kötve megalakította az iskola „pártfogóságát”, amely ezt követően felügyelői útján ellenőrizte annak működését.¹² A gazdasági hátterében meg- erősödött iskola ezzel kezdhetett hozzá tanrendjének fejlesztéséhez. Az 1755- ben életbeléptetett rendtartást 1767-ben egy újabbra cserélték le, mely a fegye- lem iskolán belüli megerősítésén túl, a pártfogóság felügyelőinek feladatát is rendezi, de pedagógiai szempontból a korábbihoz képest jelentős újdonságot nem hozott.¹³ Az intézményben ekkor is 5 osztály működött, de már 10 évfo- lyammal.¹⁴

Az iskola számára már csak megfelelő épületről kellett gondoskodni, de éppen a magasabb tudományok oktatása miatt eleinte nem sikerült ahhoz uralkodói engedélyt nyerni. Megszerzését végül sikerült kieszközölni az által, hogy az építkezés költségeit a városi pénztár megterhelése nélkül kívánták végrehajtani, valamint a Benczur József által írt emlékirat nyomán, mely bebi- zonyította, hogy a felsőbb tudományok oktatását az iskola már a reformáció időszaka óta ellátta.¹⁵ Az 1774. március 10-én kelt engedély birtokában 1778-ra készen állt az iskola új épülete. Minden körülmény adottá vált a további fejlő- désre, különösen az 1781-es türelmi rendelet időszakában. 1787-ben szervez- ték meg a bölcsészeti, 1801-ben a teológiai, végül 1805-ben a jogi tanszéket, létrehozva ezáltal egy három évfolyamos líceumot.¹⁶ 1814-ben a „renovata

9 PALCSÓ, i. m.,21-24.

10 Szepességben, i. m., 527.

11 PALCSÓ, i. m., 25.

12 elit iskola i.m.,

13 Szepességben, i. m., 531-534

14 PALCSÓ, i. m., 31

15 PALCSÓ, i. m., 36.; Bruckner Győző azt is megjegyzi, hogy a királynőt azon érv is igencsak meggyőzte, hogy a nemesség elnémetesítésében az iskola fontos tényező lehet. lásd Szepességben, i. m., 535.

16 Szepességben, i. m., 535-536. Jóllehet az egyes anyakönyvekben IV. sőt V. osztá- lyokkal találkozunk a líceum 3 tanfolyamú képzésén, ezek 1829-ben „Primani Jurista et

irodalom, történelem és természettudományok mellett a többi reáltudomány- nak.¹⁷ A líceum korszerűsítő szándékát mutatja, hogy az előbbi dokumentum a kor követelményeinek megfelelően 1818-ban és 1835-ben módosításokon esett át, amelyek az elsőhöz hasonlatosan inkább minőségi és nem szerkezeti változást jelentettek. 1839-ben maga az iskola kerületi líceum lett.¹⁸

A haladó szellemiséget a líceumon belül 1840-től a felsőbb osztályokban működő 5 tanerő, valamint – a későbbi zayugróczi tanterv által szorgalmazott – bővített tananyag és annak magyar nyelven való előadásában is fellelhetjük.¹⁹ A forrásokban az 1840-41-es tanévtől 2 osztályú bölcsészeti, 1 osztályú teoló- giai és szintén 1 osztályból álló „törvények hallgatóival” találkozunk, tehát a líceumi tanfolyam ettől kezdve 4 évfolyamból állt. Ezek mellé 1846-ban szer- vezték meg a második jogi tanszéket, amely tanárának Hunfalvy Jánost hívták meg. Azonban testvérének Hunfalvy Pálnak 1848-as országgyűlési képviselő- sége nyomán a jogi tárgyak oktatását ismét egy évre csökkentették.²⁰

A szabadságharcot követően az Entwurf kívánalmainak anyagi helyzete miatt megfelelni nem tudó iskolát 1851. szeptember 13-án bezáratták, ami után 1856. október 3-án nyilvánossági jogát visszanyerve már 8 osztályú fő- gimnáziumként működött tovább.²¹

A lőcsei evangélikus líceum

A lőcsei líceum alapját szintén egy régi latin iskola jelentette, amely a reformáció magyarországi terjedésének időszakában fokozatosan, követve városa lakosságát, a 16. század közepére evangélikussá lett.²² A mindinkább gimnáziumi jelleget öltő iskola – mely oktatásának célja diáksága előkészítése volt az egyetemi tanulmányokra²³ – 1589-es tanrendje szerint 8, valójában csak 5 osztálya közül a legfelsőbben retorika és dialektika mellett a teológia és logi-

Theologi Annorum IV. et V. qui jura et Theologiam atque Phylosophiam repetierunt.”; 1826-ban 74-ből 14 fő IV. 3 fő V. diákja; 1832-ben pedig 42 III-IV. osztály hallgatója közül csak 10 diák IV. osztályú. Míg például 1837-ben ismét csak 3 évfolyamot találunk.

17 PALCSÓ, i. m., 45

18 Szepességben, i. m., 536, 542; PALCSÓ, i. m., 50, 55

19 PALCSÓ, i. m., 59, 63.

20 SZELÉNYI ÖDÖN: A magyar evangélikus nevelés története a reformációtól napjainkig, különös tekintettel a középiskolákra, Pozsony, 1917. 161.

21 Szepességben, i. m., 545-546. PALCSÓ, i. m., 85.

22 CZENTHE MIKLÓS: A lőcsei líceum történeti áttekintése. Gerundium. Vol. 8 nr. 1 / 2017. 206.

23 A lőcsei evangelikus egyházközség története, szerk. HRITZ LAJOS,FÖRSTER REZSŐ, Lőcse 1917, 106

formáció, Thököly és Rákóczi küzdelmei jelentettek nagyobb megrázkódtatást.

1674-ben a gyülekezet elvesztette templomait és iskoláját, tanárait és lelkészeit pedig elűzték a városból. Thököly 1682-ben juttatta vissza az elvett épületeket, amivel a felekezeti élet és az iskolai oktatás is újraindulhatott,²⁶ maga az evan- gélikus gyülekezet pedig megalkothatta önálló szervezetét.²⁷ Annak ellenére, hogy az 1681. évi XXVI. törvénycikk szerint Lőcse városa artikuláris helynek számított, így biztosítva a lutheránus hit szabad gyakorlását, 1687-ben az egy- házközség épületeit egy erre kijelölt bizottság döntése nyomán ismét elvették és a városfalon kívül biztosítottak számukra telket, ahol felépíthették fatemp- lomukat iskolájukkal együtt. A gyülekezet később ezt a Rákóczi-féle szabad- ságharc alatt leégett templomot 1713-ban kénytelen volt újjáépíteni.²⁸

A nehéz időszakot átvészelve indulhatott meg az iskola fejlődése. A XVIII. század elején a pietizmus megjelenése kisebb zavart okozott az iskola életében, de lehetőségeikhez mérten tovább folytatódott a tanrendszer fejlesz- tése. Ennek következtében az akkor hat osztályból álló tantervbe a héber nyelv oktatása is teret nyert.²⁹ Egy 1731-es iskolavizsgálat idején az iskola legfelsőbb

„prima” nevet viselő rektor által vezetett osztályában, már többek között a teológia, bölcsészet, valamint az antik nyelvek körében görög oktatása is zaj- lott.³⁰ Mindenesetre az első Ratio időszakára az intézmény helyzete stabilizáló- dott, fejlődésének háborítatlan lehetőségét a korszak többi jeles iskolájához hasonlatosan II. József türelmi rendelete teremtette meg. Az 1790-es években bekövetkezett több pozitív változás közül Martin Liedemann rektornak való megnyerése számít kiemelendőnek, 1793-ban. Vezetésével lezárult az intéz- mény líceummá válásának folyamata, mert az intézményesült teológiai képzés, kiegészítve a felsőfokú bölcsészeti tudományokat a „prima” osztály 3 éves tanfolyamával és egy új tanszék felállításával megteremtette az iskola főiskolai jellegét.³¹ Az intézmény város belsejébe való költöztetésével és a Szepesség első nemesi internátusának létrehozásával (1803-1809) minden adva volt az

24 …a logika a helyes gondolkodás szabályairól szóló tudomány… A logika legalapve- tőbb meghatározása tehát az, amely a logika mibenlétét az igazság természetéről szóló vizsgálatban látja.” PAULER ÁKOS: Bevezetés a filozófiába. Bp. 1920. 25.

25 BRUCKNER GYŐZŐ: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922. 508.; A lőcsei…i. m., 102-106

26 BRUCKNER, i. m., 513.

27 CZENTHE, i. m., 209.

28 CZENTHE, i. m., 210.

29 BRUCKNER, i. m., 513.

30 A lőcsei…i. m., 111.

31 BRUCKNER, i. m., 515.

következő tárgyak oktatásáról bizonyosodott meg a líceumi tanfolyamon: egy- háztörténet, filozófia, statisztika, tudományok encyklopaediája, görög és héber nyelvtan, klasszikus írók magyarázata, valamint homiletika (egyházi szónoklat- tan, vagyis a lelkészi ékesszólás tudománya) és latin stílusgyakorlatok.³³

A magyar nyelv ügye ennek az iskolának az esetében is megkezdte térhó- dítását a XIX. század folyamán – bár német nyelven folyt a tanítás a líceumban 1810-ben³⁴ – 1833-ban egy önképzőkör, valamint a felsőbb osztályokban egy- némely tantárgy oktatása is e nyelven folyt. A zayugróci tanterv kapcsán, Lő- csén 1841. szeptember 1-én tartottak gyűlést az iskolában, de annak reformja megbukott a protestáns egyházközség autonómiájának védelmén, valamint a szükséges anyagi és személyi háttér elégtelenségén. Ami megvalósult az nem volt más, mint néhány új tantárgy felvétele az oktatott tárgyak közé, valamint egynémely tudomány magyar nyelven történő előadása.³⁵

A szabadságharc leverését követően a rossz pénzügyi helyzetben lévő líceum anyagi támogatásért folyamodott az államhoz, de az új körülményeknek és a Thun-féle követelményeknek nem volt képes megfelelni. 1852-ben a teo- lógia oktatása, 1854-ben, majd 1858-ban több más osztály is megszűnt a diá- kok alacsony száma miatt.³⁶ Azonban a négy osztályra lecsökkent intézményt 1860-tól „állami evangélikus főgimnázium” néven sem sikerült megmenteni.³⁷

A selmecbányai evangélikus líceum

A selmecbányai evangélikusok iskolája történetének forrásai napjainkra igencsak megfogyatkoztak. Ami az iskola jegyzőkönyveit illeti, azok már a XIX. században is csak az 1739-es évektől voltak meg. Így az iskola nagy kró- nikása, korábbi tanára, később igazgatója, Breznyik János pótlólagos források- ra (fennmaradt régi oklevelek, városi anyakönyvek, lelkészi és tanári meghívók és elbocsátó levelek, útlevelek) támaszkodhatott áttekintő műve megírásá-

32 KUPETZ LYCURG: A lőcsei evangelikus gymnasium története. In: Szerk. DEMKÓ

KÁLMÁN: A lőcsei egykori ág. ev. gymnasium és a jelenlegi m. kir. állami főreáliskola története.

Lőcse. 1896. 49-50

33 A lőcsei…i. m., 114-115.

34 CZENTHE, i. m., 216.

35 KUPETZ, i. m., 66.

36 CZENTHE, i. m., 217

37 Ján Pavel Tomášek az iskola egykori tanára a kassai tankerület vezetőjeként igyeke- zett az intézményt ilyenformán megtartani. BRUCKNER, i. m., 517.

la történetéhez kapcsolódó levéltári források egy másik jelentékeny részét a bányakerület többi értékes anyagával együtt a szovjet hadsereg Aszódón pusz- tította el 1945-ben.

Az iskola alapját a reformáció magyarországi térhódításával az 1515-1528 között alapított gimnázium teremtette meg, amely túlélve a történelem vihara- it, 8 évnyi kényszerű szünetet követően 1682-ben újjáéledve folytatta működé- sét.³⁹ A korábbi korszakokhoz hasonlatosan a retorika stúdiumait meghaladó tudományok oktatása folyt falai között. Ezek megismertetését a diáksággal a 18. század folyamán a legfelső osztály a „prima” keretén belül látták el. Műkö- dése 1747 és 1778 között szünetelt,⁴⁰ mely időszak alatt grammatikai osztályok szintjére korlátozták az oktatott tárgyak körét, ezzel algimnáziummá fokozva le az intézményt.⁴¹ 1778 őszén azonban újra megnyílt az út a diákok számára a felsőbb tudományok hallgatására. Az akkor bevezetésre került új rendszerben egy 5, jobban mondva 6 osztályból álló iskola elképzelése került megvalósítás- ra. Az elsőbe az intézmény rektora által sokáig egyedül oktatott filozófia, teo- lógia és retorika osztályok tárgyai tartoztak, míg a többi osztályt a syntaxis, grammatica, donatus és elementaris alkották. ⁴² Az új rendszer azonban túl nagy terhet rótt az intézmény rektorára, így már 1805-ben felmerült az általa oktatott osztályok elkülönítésének gondolata egy új tanár alkalmazásával.

Emellett célszerűnek tűnt a felsőbb képzés idejének 3 évre mérséklése is az oktatott tudományok körének szűkítésével egyetemben. Mindezek megvalósí- tására azonban az intézmény saját pénzügyi erejére támaszkodva aligha vállal- kozhatott volna.⁴³ Éppen ezért jelentett annak helyzetére nézve jelentős előre- lépést, hogy 1808. június 15-én a bányai egyházkerület vette át az addig csupán egyházközsége és adományozói által gyámolított intézet fenntartását.⁴⁴ Az új helyzetben lehetőség nyílt a szükséges tanerő alkalmazására, egyúttal megte- remtődött az alkalom a magyar nyelvnek, mint rendes tárgynak bevezetésére is.⁴⁵

38 BREZNYIK JÁNOS: Előszó a selmecbányai ág. hitv. evang. egyház és lyceumnak sajtó alatt lévő történetéhez. In: A selmecbányai ágost. hitv. ev. kerül. lyceum értesítője az 1882/83 tanévről. Selmecbánya. 1883. 4-5

39 HAMRÁK BÉLA: Selmecbánya középiskoláinak történetéből. 14-20 In: A selmecbányai ág. hitv. evang. lic. főgimnázium értesítője az 1909-1910-iki tanévről. Selmecbánya. 1910.

40 BREZNYIK JÁNOS: Némely adatok a selmecbányai ágost. hitv. evang. kerületi lyceum multjából. 37-40 In: A selmecbányai ágost. hitv. ev. kerül. lyceum értesítője az 1879/80 tanévről.

Selmecbánya. 1880.

41 BREZNYIK JÁNOS: A selmeczbányai ev. egyház és lyceum története. Selmeczbánya, 1889.

229.

42 BREZNYIK JÁNOS: története ism. 235-236.

43 BREZNYIK JÁNOS: Némely ism. 44.

44 BREZNYIK JÁNOS: története ism. 278-279, 409.

45 HAMRÁK BÉLA: középiskoláinak ism. 25.

nyok – nevezetesen bölcsészet és teológia – tárgyait oktató prima osztállyal, egészen 1839-ig nem folyamodtak iskolájuk magasabb fokú elfogadtatásáért az állam hivatalaihoz. Törekvésük hátterében az állt, hogy biztosítsák diákjaik számára az elvégzett bölcsészeti tanulmányok beszámítását azok egyetemi vagy akadémiai jelentkezésénél. Bár a királyi engedélyt csak 1841-ben nyerték el⁴⁶, a gymnasium nevet az iskola Relatio de Juventute Scholasctica Classis Primae seu Philosophicae forrásaiban már az 1836/37-es tanévben a líceum elnevezésre cserélték fel.

A líceumi tanfolyam 3 éves képzésében,⁴⁷ az 1840-es évek tárgyalásai során megalkotott zay-ugróczi tanterv nem hozott lényeges változást. Az iránymutatóként szolgáló tervezet teljes megvalósítására Selmecbányán a szük- séges tanerők hiányában nem gondolhattak. Ahhoz alkalmazkodva a megma- radt 3 éves képzésben 2 év bölcsészeti (logicusok-physicusok) és 1 éves teoló- gia-jogi képzést valósítottak meg. Az oktatott tudományok egy részét osztá- lyok szerint egymásra épülő rendszerben kellett tanulni. Azonban voltak tár- gyak, amelyeket mindenki csak leendő életpályája szerint – ami sok esetben visszaélésre adott lehetőséget – volt köteles látogatni.⁴⁸ Kiemelendő, hogy maga Breznyik János 1842-ben lett a líceumi tanfolyam egyik tanára és műkö- dése során számos jogi tárgyat oktatott. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt hosszú időre eltiltatott az oktatástól, ami annak esetében a jogi tárgyak tanításának is végét jelentette.⁴⁹ A Thun-féle reform nyomán jelentős változta- tásokra kényszerült iskola diákjai számára – még átalakulását követően is – egyes tárgyak német nyelven történő oktatásával biztosítani tudta a lehetősé- get, hogy tanulmányaikat a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti akadémián folytathassák.⁵⁰

A soproni evangélikus líceum

Bár a felsőbb tudományok tanítása Sopron ágostai hitvallású evangélikus intézménye esetében is hosszabb múltra tekint vissza,⁵¹ annak szervezettebb formát célzó útkeresése szabadabb keretek között csakis a felvilágosult abszo-

46 BREZNYIK JÁNOS: története ism. 312-313.

47 BREZNYIK JÁNOS: története ism. 288.

48 BREZNYIK JÁNOS: története ism. 341.

49 SZELÉNYI ÖDÖN: A magyar evangélikus nevelés története a reformációtól napjainkig, különös tekintettel a középiskolákra, Pozsony, 1917. 161.

50 HAMRÁK BÉLA: középiskoláinak ism. 27.

51 Már egy 1718-as és 1741-es tanterv is tartalmazott a retorika stúdiumát meghaladó tudományokat a két felsőbb osztályban. Az előbbi tanterv okán 1721-ben még vizsgá- lat alá is vonták az iskolát.

bizottmányt, amely kidolgozta a líceum első tervezetét.

Wietoris Jonathan rektor igazgatósága alatt 1785-ben megszületett terve- zete többek közt egy líceumi tagozat (akadémiai jellegű intézmény) létrehozá- sát célozta, annak felső két osztályának (prima et secunda) három osztályossá bővítésével és három szaktanár alkalmazásával. Az ekképpen létrehozott líce- umban egy tanár a jog és történelem, egy másik a bölcsészet és nagyságtan, míg a harmadik a teológia és keleti nyelvekhez kapcsolódó tudományok okta- tását látta volna el. A három osztály elvégzése pedig 5 évre volt tervezve.⁵³ A tanterv közeledést jelentett volna a Ratio Educationis által képviselt új irány- vonalhoz, hisz mind a kettőben lényeges szerepe volt a reál tárgyak fokozot- tabb térhódításának, valamint a földrajz és történelem stúdiumai jobb elkülö- nülésének.⁵⁴ Számos szerző különböző módon ír a tervezet bevezetéséről, illetve annak eredményéről. Én, az iskola XIX. századi tanárának, s későbbi igazgatójának, Müllner Mátyásnak álláspontját veszem alapul, amely szerint:

„Ámde a szép terv meghiúsult, részint, minthogy különösen az alsóbb osztá- lyok tanárai alig tartattak képesnek, hogy ezen új terv kívánatainak megfelel- hettek volna, de főképp a szükséges pénzalap hiánya miatt.” „Az intézet szer- vezését illetőleg ez alatt semmi újítás sem történt egyéb, hogy a két felső osz- tályban a kor igényei tekintetbe vételével a tanulmányok néhány újakkal szapo- ríttattak.”⁵⁵Ilyen körülmények között nemhogy a szükséges átszervezés nem történt meg, de ebben az időben hiányzott a megfelelő szaktanerő a teológu- sok oktatásához. 1786. április 29-én Matkovics Pál kerületi felügyelő hiába szólította fel a Soproni Konventet a szükséges tanerő pótlására, mivel annak pénzügyi viszonyai ezt eleinte nem tették lehetővé. Ami 1787. április 14-én Schuchmarcher Mihály csetneki rektor meghívásával megvalósult, az új tanári szék betöltésével, annak célja nem a kívánt akadémia felállítása volt, hanem a gimnáziumi osztályokon belül meglévő hiányok ideiglenes orvoslása.⁵⁶

Ezek fényében 1788-ban, egy a korábbinál hiányosabb terv került megva- lósításra. A két felső osztály 3-ra bővítését csakugyan végrehajtották. A képzési idő három 1,5 éves képzés nyomán 4,5 év lett 31 tudomány hallgatásával. A tervet készítő Bogsch lelkész azonban utódaihoz hasonlatosan nem vette fi- gyelembe a rendelkezésre álló tanerők képességeit.⁵⁷

52 BAJKÓ MÁTYÁS: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp.

1976. 171.

53 MÜLLNER MÁTYÁS: A soproni ág. hitv. evang. főtanoda története. 12. In: Tudósitvány a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület soproni főtanodájáról az 1853/54 tanévben.

54 BAJKÓ: Iskolakultúránk ism. 173.

55 MÜLLNER: Főtanoda ism. 12-13.

56 MÜLLNER MÁTYÁS: Geschichte des evangelischen Gymnasiums zu Oedenburg nebst den Den- kwürdigkeiten der evangelischen Gemeinden daselbst. Oedenburg. 1857. 103-104.

57 MÜLLNER: Főtanoda ism. 13.

Raics Péter a Jénából visszatért, a líceumi tagozat harmadik tanárának hivatott oktató elképzelése már 6 évre bővített líceumi tanfolyammal számolt, az okta- tandó tárgyak körét pedig jelentős mértékben növelte. Utóbbi volt a megvaló- sítás kudarcának legfőbb oka, hiszen egyrészről túl sok tudomány vizsgálatát irányozta elő, ami önmagában is megvalósíthatatlan volt. Másrészt, azt az örö- költ helyzetet is súlyosbította, hogy az alsóbb osztályok rendezetlensége okán a líceumi tagozat leendő diákjai egyszerűen nem rendelkeztek elegendő isme- rettel, az amúgy is sokat követelő líceumi osztályok elvégzéséhez.⁵⁸ Nem csoda tehát, hogy az iskola megreformálásának tervével - Stanislaides Dániel con- rector vezetésével - állt elő egy újabb iskolai bizottmány 1791-ben. Ennek elképzelései alapján a diákoknak 6 év alatt kellett több mint 54 különféle tu- dományt elsajátítaniuk, míg további 10-et magánelőadások keretében hallgat- niuk.⁵⁹

Hosszabb távon fennmaradó rendszert csak az 1803-ban hivatalba lépő korábban eperjesi rektor Kralovánszky Endre tudott létrehozni. Tantervét 1804-ben léptették életbe, minek köszönhetően egyrészt racionalizálták a líce- umban oktatott tudományok körét, (48-ról 18-ra) másrészt magát a képzési időt 3 évre csökkentették.⁶⁰ A tantervben meghozott 1813-as változtatáson kívül a líceum szerkezetét tekintve ezt követően nem is került sor 1844-ig átfogóbb reformra.⁶¹

Az 1841-ben gróf Zay Károly kastélyában lefolytatott tárgyalásokon meg- alkotott ún. zay-ugrótzi tantervet a soproni líceumban 1844/45-ös tanév során léptették életbe. A líceum szerkezetét a tervezet 6 éves képzésben 2 év bölcsé- szeti 2 év jogi, valamint 2 évnyi teológiai képzésben határozta meg. Egyévnyi jogi tanulmányok folytatására pedig még a teológusokat is kötelezték.⁶² Megva- lósítása kezdetben igen sok nehézségbe ütközött. Nem voltak meg a kellő anyagi források, s ebből fakadóan a szükséges tanerő sem, de mindezek ellené- re a líceum e szerkezetében működött egészen addig, míg a szabadságharc bukását követően az Entwurf átfogó változtatásokra nem kényszerítette az iskola fenntartóit.

58 FABINYI TIBOR: A soproni evangélikus líceum története 55. In: Szerk:GYŐRFFY

SÁNDOR és HUNYADI ZOLTÁN: A soproni líceum. Bp. 1986.

59 MÜLLNER: Geschichte ism. 107-108.

60 FABINYI története ism. 68.

61 MÜLLNER: Geschichte ism. 113-114.

62 FABINYI története ism. 80.

Bár a fentebb említett intézményekhez képest szerényebb lehetőségei nyomán az oktatott diákok számában nem közelítette meg a korszak többi felsőbb ágostai hitvallású evangélikus intézményét, a Szarvasi Gimnázium ezen időszakban betöltött szerepéért jogosan foglalhat helyet a kor többi neves intézményének sorában. Egy 1802. május 19-én, Szarvason megtartott egy- házmegyei gyűlés volt az első lépés az iskola megteremtésére, amely kimondta egy olyan az Alföld protestáns diákjainak szóló intézmény szükségességét, ami nem kényszeríti őket a távolabb lévő és éppen ezért jelentős anyagi megterhe- léssel járó intézmények látogatására.⁶³ A szóba jöhető települések közül pedig éppen annak háromnyelvűsége miatt Mezőberény mutatkozott a legmegfele- lőbbnek.⁶⁴ E település 1805-ös 5779 lelket számláló lakosának 46,9% szlovák, 29,7%-a német, míg 20,9%-a magyar volt.⁶⁵ Noha egészen 1828-ig nem volt az iskolának saját épülete, nemcsak az akkor megvett, de a következő évben kü- lön erre a célra emelt épületet is hamar kinőtte.⁶⁶

Az iskolát – bár eleinte annak fenntartó esperessége csupán a szintaxis osztállyal bezárólag akarta megnyitni – az intézményhez sereglő diákok nyo- mán hamar szükségessé vált a felsőbb osztályokkal, tehát a poétikától a retori- kán át a filozófia tanfolyammal bezárólag megszervezni. Utóbbi keretében az iskola egyben a térség egyik legnagyobb szükségletét is kielégítette, mivel gon- doskodott felsőbb osztályai diákjainak néptanítóságra való felkészítéséről.

Természetesen, ahogy máshol a mezőberényi/szarvasi iskola esetében is kény- szerű, ámde szükséges volt az alsóbb osztályok rendszerűbb kialakítása, amelynek a donatista osztály felállításával tettek eleget.⁶⁷ Már az első években olyan távoli megyékből is érkeztek diákok az intézménybe, mint Sáros, Po- zsony, Nyitra, Liptó és Hont. Ennek fényében első rektorának Andreas Skol-

63 Az iskoláról lásd: SZÖGI LÁSZLÓ: A Mezőberényi, majd Szarvasi Evangélikus Líce- um felsőfokú hallgatói (1802-1850). In: EÁrchivum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvana- dik születésnapja tiszteletére. (Szerk: HÉJJA JULIANNA ERIKA –SÁFÁR GYULA) Gyula, 2017. 329-342.

64 RASKÓ KÁLMÁN: Száz év (Adatok a gimnázium Mezőberényből Szarvasra való áttelepítésének történetéből) 4. In: A szarvasi ág. hitv. evang. Vajda Péter gimnázium értesítő- je 1933/1934. Szarvas. 1934.

65 A mezőberényi II. kerületi evangélikus (szlovák) egyházközség története. Szerk.: AMADIK

JÁNOS,MADARÁSZ MIHÁLY… Mezőberény. 2000. 6.

66 NÁDOR JENŐ: A szarvasi ág. hitv. ev. Vajda Péter gimnázium története. Budapest. 1934. 8.

67 BENKA GYULA: A szarvasi ágost. hitv. ev. főgymnasium története 1802-1895. Gyoma.

1895. 56. Ugyanezen értekezés megjelent az iskola 1894/95-ös értesítőjében, míg reprint kiadásban 2013-ban.

őszén sikeresnek kell tekintenünk. 1802 és 1816 között alkalmazott tantervé- ről nem rendelkezünk elég információval, az azonban bizonyosan eltért a Schedius-féle tanterv követelményeitől. A megfelelő tanerők hiányában nem volt mód az ajánlott rendszer kívánalmainak megvalósítására, de még csak az egyes osztályok oktatásának határozott módon elkülönülő tanítására sem. Ezt a rendelkezésre álló eszközökkel számoló útkeresést jellemzi Baloghy Lajos, kerületi felügyelő 1816-ban benyújtott tervezete is, amely korrekciókkal ugyan, de 1834-ig alkalmazásban volt. Ennek rendszerében a retorika és filozófia tárgyainak egy részét ezen osztályoknak közösen, míg utóbbiaknak elkülönítet- ten csak metafizikát,⁷⁰ pedagógiát, természetjogot és egyháztörténetet tanítot- tak. Az 1834. szeptember 11-én az iskolatanács által elfogadott új tanrend az időközben Szarvasra áttelepült intézmény szakszerűbb jellegének megalapozá- sa volt. Sikeresen megvalósult a „prima” osztály elkülönítése és az abban okta- tott tárgyak már 2 éves bölcsészeti tanfolyamra oszlottak. Ezek részletes be- mutatásától most el kell tekintenünk, annyit azonban érdemes kiemelnünk, hogy a tanterv a magyar nyelv ügyében egyes tárgyakat és témákat tekintve igencsak előremutatónak számított.⁷¹

Az egységes tantervek mozgalmába az iskola 1842-es zayugróczi tanterv bevezetésével csatlakozott be. A kezdeti tanárhiány nyomán az első és másod- évi bölcsészek tanítása rövid ideig összevonva folyt, de Vajda Péter igazgató nyomására egy új tanár alkalmazásával rövidesen megvalósult azok különvá- lasztása.⁷²

Ami a teológiai tárgyakat illeti, azok oktatására már az iskola mezőberényi időszakában 1802-től sor került. A lelkészi hivatásra készülőknek, ugyanis bibliai magyarázatok, görög és héber nyelv mellett egyházjogi ismeretek meg- ismerését is biztosították. Ezen önálló tanfolyamnak nem tekinthető képzés- nek 1830-ban annak, önkéntes tanárának, Oertel Joannes Zachariasnak vissza- vonulásával hosszú időre vége szakadt. Feléledését 1845 és 1848 között Vajda Péter szónoklattanból, (Bloch) Ballagi Mór héber nyelvű és Placskó István gyakorlati teológiát célzó órái biztosították. Igaz ez a képzés nem jelentett,

68 Benka Gyula tévesen írja bazini születésűnek. Pozsonyi líceumi tanulmányai szerint Liptószentmiklóson látta meg a napvilágot. Lásd: DUROVICS ALEX – KERESZTES

VERONIKA: A pozsonyi evangélikus líceum felsőfokú hallgatói 1714-1851. Budapest. 2018.

216.

69 RASKÓ, i. m., 5.

70 „A metafizikát fentebb mint a valóság természetére vonatkozó legegyetemesebb előfeltevéseinkről szóló tudományt határoztuk meg.” PAULER, i. m. 170.

71 NÁDOR, i. m., 29-30.

72 NÁDOR, i. m., 31.

kisszámú diákság nyomán, nem is mutatkozott szükség.

A forrásaiban mindvégig gimnázium, másutt főtanoda nevet viselő in- tézménytől a szabadságharc bukását követően az Entwurf is változtatásokat követelt meg. A megfelelő anyagi háttér hiányában azonban önerőből nem lehetett a szükséges tanerők biztosításáról gondoskodni. Ennek érdekében Placskó István esperes az egyházmegye egyházközségeit adakozásra szólította fel, amelynek csak utódja Horváth Sámuel esperessége alatt 1856-ra sikerült biztosítani fennmaradását.⁷⁴

73 BENKA GYULA: A szarvasi ágost. hitv. ev. főgymnasium története 1802-1895. Gyoma.

1895. 95-96.

74 BENKA GYULA: A szarvasi ág. hitv. evang. főgymnasium félszázados és százados emlékünnepei. 18. In: Az arad-békési, a békési s a csanád-csongrádi ág. hitv. ev. egyházmegyék együttes pártfogósága alatt álló s államilag is segélyezett szarvasi ág. hitv. ev.főgymnasium értesítője az 1902-903-dik iskolai évről. Szarvas. 1903.

Az adattár forrásai

Ami az adattár Késmárkra vonatkozó forrásait illeti, a Lőcsei Állami Le- véltárban őrzött anyag⁷⁵az 1803-1850 közti évekről tartalmaz listákat. E forrá- sok hátránya, hogy 1818-ig csupán névlistákat közölnek, amelyben csak né- hány évben elvétve fordul elő adat az adott diák származási helyére vagy vallá- sára nézve. Ezeket a forrásokat az Evangélikus Országos Levéltárban őrzött értékes forrásokkal egészítettem ki, amelyek 1819-1845 között – egyes évekre hiányokkal ugyan –, de letisztult egységes, csakis a líceumi tanfolyam diákjaira vonatkozó információkkal bírnak.⁷⁶ Az iskola forrásainak másik részét az Eperjesi Állami Levéltárban⁷⁷ őrzik. Az 5 anyakönyv közül az elsőben az 1786-1805, a harmadikban az 1771-1775, a negyedikben az 1813-1839, az ötödikben pedig az 1840-1850 között beiratkozott diákokra találunk adatokat.

A korábbi időszakokban sajnos nem került bejegyzésre, hogy az adott diák az iskola mely osztályába iratkozott be.

Lőcse líceuma esetében szintén a Lőcsei Állami Levéltárban őrzött és csak a beiratkozásokat tartalmazó anyakönyv szolgált elsődleges forrásul.⁷⁸ A mikrofilmen megörökített dokumentumban vegyesen kerültek bejegyzésre az egyes osztályokba beiratkozott diákok. Ennek kiegészítésére szintén az Evan- gélikus Országos Levéltárban őrzött hallgatói listák voltak segítségemre, ame- lyek 1822 és 1845 között egy évet leszámítva teljes, jól adatolt listákkal bírnak a líceumi tanfolyam diákságáról.⁷⁹

Selmecbánya iskolájának forrásait őrző intézménye a Besztercebányai Állami Levéltár Selmecbányai fióklevéltára.⁸⁰ Az ott meglévő 1826 és 1863 között egyes osztályokba történt beiratkozásokat tartalmazó anyakönyve mel- lett, a nagy hiányokat mutató 1828 és 1846 közötti évek nyomtatott érdemso- rozatait, valamint a Relatio névre hallgató 1833-39-es évekre vonatkozó levél-

75 Štátny Oblastný Archív v Levoči. Nemecké Ev. Gymn. – Kežmarok (Lyceum) 1803-1850.

76 Evangélikus Országos Levéltár, A Tiszai Evangélikus Egyházkerület (1743-1952) levéltára. VI.: Iskolák. 150. doboz 7. Késmárki gimnázium

77 Matricula Studiosa e juventutis in schola ev. Kesmarkiensi

78 Štátny Oblastný Archív v Levoči. Nomina Studiosae Juventutis qua einde ab initio Seculi XIX. in Gymnasio Illustri Augustanae Confessioni ad dictorum 1802-1854

79 Evangélikus Országos Levéltár, A Tiszai Evangélikus Egyházkerület (1743-1952) levéltára. VI.: Iskolák. 144-145. doboz. 1-2. Lőcsei főiskola.

80 Štátny archív v B. Bystrici, pobočka B. Štiavnica 1132. Fond 75. Selmecbányai gim- názium 1776-1953 (Gymnázium v Banskej Štiavnici)

találunk részletes adatokat. Ennél az iskolánál kismértékben, de felhasználtam az oda benyújtott bizonyítványokat.

Sok forrás egyesítésével készült el a Soproni Líceum⁸¹ adatbázisa. A kései időszak tudósításai (bölcsészeti osztályok hallgatóiról 1843-49) mellett, teljes névsorokkal a líceum modernkori időszakából csupán az 1789-1795-es időin- tervallumra vonatkozóan rendelkezünk. 1790-től 1818-ig, valamint 1819-től 1850-ig van ugyan két anyakönyv a beiratkozó hallgatókra, de ezek vegyesen az adott évben bármely osztályba felvett diákok adatát tartalmazzák. Tehát a többi iskolához hasonlatosan, nem szólnak a „translocatio”, a vizsgák végezté- vel felsőbb osztályokba áthelyezett hallgatók későbbi iskolai pályájáról. Éppen ezért kiemelkedő jelentőséggel bírnak az iskola nyomtatott érdemsorozatai, amelyek az 1802-es évtől egészen 1846-tal bezárólag közlik a líceumi tanfo- lyam diákjainak nevét, évfolyamát, valamint származási helyét azok elnyert jutalmazásaival együtt.

Létszámok

A beiratkozások összegzésénél az összegyűjtött adatokat mindenképpen érdemes egybevetnünk a korábban megjelent Eperjesi és Pozsonyi adattárak számadataival. Így az egyes időszakokra vonatkozó forráshiányok ellenére tisztán láthatjuk, hogy a beiratkozási adatok fényében Pozsony, Késmárk líce- umai, valamint Eperjes Kollégiuma voltak az ágostai hitvallású evangélikusok legfőbb oktatási intézményei.

Bár Lőcse korai időszakából nem rendelkezünk líceumi hallgatóiról adat- tal és teljes listák is csak 1822-től maradtak fenn, ezek ellenére a későbbi szám- adatok nyomán tehetünk következtetéseket jelentőségére. Az intézmény ese- tében a XIX. század 40-es éveire a diákok mindinkább a Szepesség egy másik szintén jelentős városát, Késmárkot nagyobb arányban látogatták az ott telje- sebb tudományokat nyújtó képzés okán. Éppen ezért feltételezve a kései idő- szakok tendenciáit Lőcse korai időszakára, azt mondhatjuk, hogy a líceumok között hallgatói létszámát tekintve a soproni intézménnyel együtt alkothatták azok köztes csoportját. Selmecbánya és Szarvas esetében – ahogy azt a von- záskörzetnél látni fogjuk – a kisebb felsőfokú oktatást nyújtó, úgymond regio- nális jellegű iskolák csoportjáról beszélhetünk.

81 Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium könyvtára.

A korabeli közigazgatási egységek alapján vizsgált vonzáskörzetek az egyes iskolák esetében tárják elénk azok igazi jelentőségét. Felhívom a figyelmet arra, hogy az egyes táblázatokban látható hiányok fényében adataink és az egyes megyék elért részaránya is változnának, de abban, ami igazán lényeges, tudniil- lik, hogy meddig is nyúlt a vonzáskörzetek határa, úgy hiszem, a hiányzó ada- tok birtokában sem jutnánk jelentős eltérésekre. Feltehetően mindössze az arányszámok mutatnának eltérő értékeket.

Az eddigi adataink és a szakirodalom álláspontja alapján Késmárk iskolája térsége igazán jelentős oktatási intézménye volt. A XVIII. századra vonatko- zóan csak azon hallgatóiról van adatunk, amelyek az iskola felső tanfolyamába iratkoztak be. 1803-1818 között pedig csak a Prima és Secunda osztályok „vi- harvert” diáklistái, illetőleg az utóbbiból „translocalt” hallgatók nevei. Ennek ellenére Késmárk az egyetlen intézmény, amelynek esetében az abba diákokat küldő vármegyék táblázatba foglalásánál 45 főben kellett megállapítanom a határt. A korabeli magyar közigazgatás térképét magunk elé idézve azt kell látnunk, hogy a lutheránus lakosság megoszlása és az egyes vármegyék lakos- ságarányának fényében az iskola vonzáskörzetének magját Szepes, Gömör és Liptó vármegyék alkották. Ezekből érkezett ugyanis az összes diák közel 44%- a. A köztes csoportot a szintén közelebbi Nógrád, Borsod, Turóc, Zemplén, valamint a távolabbi Bács vármegye alkották az összes diák további 24%-át képviselve. Az ábrázolt további 6 vármegye közül Zólyom, Árva és Abaúj jelenléte nem számít különösnek, hiszen ezek még mindig a térség közeli, ám- de kisebb vármegyéit alkotják. Velük ellentétben Szabolcs, Pest-Pilis-Solt, valamint Bihar vármegyéi egyértelműen – a már említett Báccsal – a vonzás- körzet déli és délkeleti irányú kiterjedésére mutatnak rá. E harmadik csoport a diákság mindössze 16%-át képviseli. A maradék 15% a táblázatban nem ábrá- zolt másik 42 közigazgatási egység között oszlik meg oly módon, hogy azok arányszáma 1,5%-nál kisebbek.

Líceum/év Po-

zsony Eper- jes Kés-

márk Lő- cse Sel-

mec Sop-

ron Szarv

as Össz.

1771-1780 505 159 176 840

1781-1790 643 225 44 58 970

1791-1800 724 160 100 166 1150

1801-1810 647 175 536 127 227 145 1857

1811-1820 699 296 515 160 356 31 2057

1821-1830 781 500 842 359 152 393 157 3184

1831-1840 993 944 694 444 403 322 117 3917

1841-1850 749 710 627 323 245 328 154 3136

Összesen 5741 3169 3534 1413 800 1850 604 17111

Megye Beiratkozók % ismertből

1. Szepes 612 20,95%

2. Gömör 444 15,20%

3. Liptó 226 7,74%

4. Borsod 198 6,78%

5. Turóc 194 6,64%

6. Bács 107 3,66%

7. Nógrád 105 3,59%

8. Zemplén 104 3,56%

9. Pest 93 3,18%

10. Zólyom 87 2,98%

11. Árva 85 2,91%

12. Bihar 84 2,88%

13. Abaúj 81 2,77%

14. Szabolcs 49 1,68%

Összesen 2469 84,53%

Összes ismert belföldi 2921 100%

Külföldi 54 1,53%

nem meghatározható 559 15,82%

Összes beiratkozó 100%

Diáklétszáma és vonzáskörzete kiterjedése nyomán – akárcsak Eperjes és Po- zsony iskolái esetében – megerősítést nyert, hogy Késmárk líceumi tanfolyama a szűkebb értelemben vett régiója határait meghaladva távolabbi tájak diáksá- gát is magához vonzotta. Nem lehet kétséges, hogy a későbbi, 1840-es évekre mind népszerűbbé váló iskola korai hiányzó adatai leginkább a meglévő kate- góriák számait erősítenék, és nem mutatnának a mostanitól jelentősen eltérő képet.

Lőcse iskolája esetében annak XVIII. századi diákságára egyáltalán nem, a XIX. század első felére vonatkozóan pedig csak a líceumi tanfolyamra történt beiratkozásokra vonatkozóan vannak forrásaink. Csonka adatainkat Késmárk- kal összevetve az 1822-as évektől kezdve a század közepéig – amikor a legtel- jesebb mindkét iskola adatoltsága – alátámasztást nyer a lőcsei intézmény Késmárkhoz viszonyított kisebb volta. Abban az időszakban ugyanis Lőcsére 1113, míg Késmárkra 2066 beiratkozás esik. Feltehetőleg nem tévedünk sokat, ha ezen adatok fényében – ahogy azt már jeleztem – előbbi iskolánkat Sop- ronhoz hasonlóan az intézmények köztes csoportjába soroljuk.

Sorszám Megye Beiratkozók % ismertből

1. Gömör 346 27,55%

2. Szepes 186 14,81%

3. Liptó 120 9,55%

4. Borsod 92 7,32%

5. Zemplén 91 7,25%

6. Szabolcs 81 6,45%

7. Abaúj 61 4,86%

8. Szatmár 55 4,38%

9. Nógrád 48 3,82%

10. Turóc 47 3,74%

11. Bihar 46 3,66%

12. Zólyom 31 2,47%

13. Árva 29 2,31%

14. Sáros 23 1,83%

Összesen 1256 100,40%

Összes ismert belföldi 1404 100%

Külföldi 9 0,64%

nem meghatározható

Összes beiratkozó 1413 100%

A táblázatban a 20 főt meghaladó közigazgatási egységeket ábrázolva azt lát- juk, hogy Késmárkhoz hasonlatosan vonzáskörzete belső magját Gömör, Szepes és Liptó megyék alkották közel 52%-ot adva. Ezek között az intéz- mény vármegyéje csupán a 2. helyen szerepel. A köztes kategória vármegyéi 50 főt meghaladó értékekkel Borsod, Zemplén, Szabolcs, Abaújvár és Szatmár közül kerülnek ki, 30%-os arányt képviselve. E kategória közigazgatási egysé- gei mindenképpen érdekesek, mivel Késmárktól eltérően – kisebb létszámok- kal ugyan – de a lőcsei intézmény vonzáskörzetének nagyobb arányú eltolódá- sát mutatják kelet felé. Természetesen ez az összehasonlítás ilyen eltérő érté- kek és arányszámok mellett nem pontos, hiszen e második kategória értékei Lőcse esetében annak harmadik csoportjába tartozó vármegyék értékeihez hasonlatosak. A 20 főt meghaladó harmadik csoportot a vármegyék közül Nógrád, Turóc, Bihar, Zólyom, Árva és Sáros adják, 18%-ot képviselve, de közülük egyedül Bihar érdemleges, mivel a többi az iskola elhelyezkedése, térséghez fűződő viszonya miatt egyértelműen várható. Lőcse iskolája ugyan még bír szűkebb régióján túlmutató vonzáskörzettel, azonban ennek határa a kisebb létszámoknak megfelelően kisebb területre korlátozódik.

intézmények kategóriájának. Lőcséhez hasonlatosan a 20 főt meghaladó vár- megyéket táblázatban ábrázolva adatokkal jól alátámasztott megállapítást nyer, hogy az iskola elsősorban a Dunántúl területéről származó diákságnak volt képzési helyszíne.

Megyék 20 fő felett (Sopron)

Sorszám Megye Beiratkozók % ismertből

1. Sopron 565 31,28%

2. Vas 368 20,38%

3. Veszprém 144 7,97%

4. Győr 124 6,87%

5. Tolna 86 4,76%

6. Zala 54 2,99%

7. Somogy 51 2,82%

8. Trencsén 43 2,38%

9. Pest 30 1,66%

10. Gömör 30 1,66%

11. Nyitra 30 1,66%

12. Békés 28 1,55%

13. Bács 27 1,50%

14. Komárom 27 1,50%

15. Liptó 22 1,22%

Összesen 1629 90,20%

Összes ismert belföldi 1806 100%

Külföldi 36 1,95%

nem meghatározható 8 0,43%

Összes beiratkozó 1850 100%

Vonzáskörzete magját az intézménynek helyet adó Sopron mellett, további 3 vele határos vármegye Vas, Veszprém és Győr jelentették együttesen az összes diák 66%-át delegálva. Ezzel az értékével Lőcséhez képest Sopron iskolájának esetében jobban érvényesül annak szűkebb értelemben vett környezete. Míg a földrajzi távolság és a térség vármegyéinek evangélikus lakossága számának következtében – ahogy azt a vallás táblázatánál látni fogjuk, kevés nem evan- gélikus hallgató járt az intézménybe – a közbülső kategóriát a Dunántúl déli területének három vármegyéje Tolna, Zala és Somogy adja, mindössze a diák- ság 10%-át jelentve. A köztes kategória így majd 20%-kal kisebb Lőcséhez képest. Ezt az eltérést Sopron vonzáskörzete esetében a vármegyék 3. csoport- ja sem éri utol, mivel a táblázat 8-tól 15-ig tartó vármegyéi is a diákságnak mindössze csak további 13%-át teszik ki. Nem is elért eredményei, hanem inkább elhelyezkedése miatt érdekesek Sopron líceuma vonzáskörzetének e vármegyéi. Ezek között ugyanis a Felvidék területéről Liptó és Gömör, a ko- rábbiaktól eltérően új elemként pedig Trencsén és Nyitra is feltűnik. Feltehe-

lis élete állhatott e diákok iskolaválasztásának hátterében. A további három vármegye Pest, Bács és Békés közül, Bács esetében elsősorban kisebb részt görögkeleti kereskedők, nagyobbrészt evangélikus lelkészek fiait találjuk, míg Békésből elsősorban evangélikus mesteremberek gyermekei érkeztek. Ezek kapcsán megjegyzendő, hogy ketten reformátusként Debrecen iskoláját is megjárták, míg a többi evangélikus közül egy diák Pozsonyt, egy másik pedig Eperjest, további 4 fő pedig Selmecbányát is felkereste tanulmányai során.

A forrásaira nézve igencsak hányattatott sorsú Selmecbányai iskola 1826-os évet követő diákjainak származási helyéről igencsak jó arányban maradtak fenn információk. A hiányzó 80 diák adata feltételezhetően nem jelentene tábláza- tunk egységeinél új elemeket, azt azonban okkal feltételezhetjük, hogy válto- zást hozna különösen az alacsony részaránnyal bíró megyék sorrendjében.

Mindezek fényében, azért kijelenthetjük, hogy Selmecbánya líceuma leginkább szűkebb régiója oktatási igényeit látta el. Vonzáskörzetének központját közel 52%-kal három egymással határos vármegye, Zólyom, Hont és Nógrád alkot- ják. Míg a középső kategóriát csupán két vármegye, Pest és Túróc jelenti 21%- kal. A 10 főt meghaladó maradék közigazgatási egységek csoportjából a Felvi- dék vármegyéi közül Bars, Liptó, Gömör, Nyitra, Árva, Trencsén képviseletét, még ha szinte jelképes létszámokban is – figyelembe véve az intézmény föld- rajzi elhelyezkedését és evangélikus voltát – szinte törvényszerűnek kell tekin- tenünk. Ugyanez vonatkozik a délebbi területeken fekvő Bács és Békés vár- megyékre. Ez a harmadik kategória a diákok további 20%-át teszi ki.

Megyék 10 fő felett (Selmecbánya)

Sorszám Megye Beiratkozók % ismertből

1. Zólyom 137 19,13%

2. Hont 135 18,85%

3. Nógrád 103 14,39%

4. Pest 91 12,71%

5. Turóc 61 8,52%

6. Bars 35 4,89%

7. Liptó 23 3,21%

8. Gömör 20 2,79%

9. Nyitra 17 2,37%

10. Árva 13 1,82%

11. Trencsén 13 1,82%

12. Békés 12 1,68%

13. Bács 10 1,40%

Összesen 670 92,18%

Összes ismert belföldi 716 100%

Külföldi 4 0,50%

Összes beiratkozó 800 100%

Legfiatalabb és a legkisebb volt vizsgált intézményeink sorában a Mezőbe- rényben alapított, később Szarvasra átköltöztetett gimnázium, majd líceum.

Létszámaira nézve Selmecbányához hasonlatosan a kisebb evangélikus felsőbb intézmények sorába tartozott. Vonzáskörzetének központjában természetesen Békés állt, de falai közé több felhívás nyomán csakhamar a tágabb délebbi térség vármegyéinek evangélikus, görögkeleti (189 fő) és református (22 fő) diákjai is megérkeztek.

Megyék 10 fő felett (Szarvas)

Megye Beiratkozók % ismertből

1. Békés 110 18,68%

2. Bács 81 13,75%

3. Temes 56 9,51%

4. Torontál 54 9,17%

5. Arad 49 8,32%

6. Pest 46 7,81%

7. Heves 15 2,55%

8. Csanád 13 2,21%

9. Gömör 12 2,04%

10. Krassó 12 2,04%

11. Nyitra 11 1,87%

12. Csongrád 11 1,87%

13. Nógrád 11 1,87%

14. Sáros 10 1,70%

Összesen 491 83,36%

Összes ismert belföldi 589 100%

Külföldi 2 0,33%

nem meghatározható 13 2,15%

Összes beiratkozó 604 100%

Vonzáskörzetének súlypontja Békésen (18,68%) túl leginkább Bács, Temes, Torontál (együtt közel 33%), kisebb mértékben pedig Arad és Pest vármegye (16%) voltak. Az iskola közelében fekvő többi megyéből – a lakosság vallási megoszlásának megfelelően – Csanád, Csongrád, Krassó, Heves esetében kevés diákkal találkozunk. Akárcsak a Felvidék távoli tájairól is (Sáros, Gömör, Nógrád, Nyitra) inkább csak jelképes számban találunk hallgatókat

Az eddig leírtak összegzéseként áll előttünk a diákok származási helyének 150 főt meghaladó táblázata. Az egyes vármegyék értékei szerint a sokszor említett

egyértelműen a Felvidék vármegyéi dominálnak. Gömör, Szepes, Liptó, Turóc, Borsod, Nógrád, Zólyom, Zemplén és Hont területéről származott a diákok közel 52%-a. A Dunántúlon csak Sopron és Vas megyék (közel 13%), míg az ország többi részéről csak Pest-Pilis-Solt, Bács és Békés megye érte el a megál- lapított értékhatárt. A fennmaradó és a táblázatban nem ábrázolt 2181 diák a legkülönfélébb közigazgatási egységek (ezred, vidék, kerület, vármegye) terüle- téről érkeztek az egyes iskolákba.

Megyék 150 fő felett (Összes diák)

Sorszám Megye Beiratkozók % ismertből

1. Gömör 852 11,46%

2. Szepes 818 11,00%

3. Sopron 571 7,68%

4. Liptó 398 5,35%

5. Vas 372 5,00%

6. Turóc 322 4,33%

7. Borsod 297 3,99%

8. Pest 282 3,79%

9. Nógrád 277 3,73%

10. Zólyom 269 3,62%

11. Bács 231 3,11%

12. Zemplén 197 2,65%

13. Hont 189 2,54%

14. Békés 180 2,42%

Összesen 5255 70,67%

Összes ismert belföldi 7436 100%

Külföldi 105 1,28%

nem meghatározható 660 8,05%

Összes beiratkozó 8201 100%

Települések

Az egyes iskolák vonzáskörzete főbb súlypontjának vármegyék alapján történt meghatározása után igazán érdekes megvizsgálnunk azon településeket, ame- lyekből a legtöbb diák érkezett. Az értékek elemzéséhez kiváló segédletet jelent Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I-VI. (Pest, 1836-1840) kötetei,

Archívumának adatbázisa.

Késmárk esetében 2901 diák származási tele- pülése ismert, amely közül az első 15 az összes ismert adat 25,34%-át teszi ki. 2166 diák meg- oszlása így olyan települések között oszlik meg, amelyekből kevesebb, mint 23 diák érke- zett. Természetesen az iskolának helyet adó, a szepességi szabad királyi városok sorába tarto- zó evangélikus többségű Késmárk áll az első helyen. Borsod vármegye református többségű mezővárosa, Miskolc második helyével, meg- előz olyan szepesi településeket, mint a szabad királyi városok sorába tartozó katolikus több- ségű Lőcse, valamint a XVI. századi szepesi városok közé tartozó evangélikus többséggel bíró Felka, Poprád, Szepesbéla és Leibic, va- lamint szintén ezek közül való, de katolikus többségű Igló. A közeli Gömör vármegyéből, két mezővárosból a lakosságára nézve szintén evangélikus többséggel bíró Csetnekről és

Rozsnyóról, illetve a katolikus többségű Jolsváról is magasabb számban érkez- tek diákok, míg Liptó és Zólyom vármegyék területéről csak két település a szintén evangélikus többségű Breznóbánya szabadkirályi és Németlipcse me- zővárosából jöttek hallgatók. A távolabbi területeket Bihar esetében Debrecen református, Bácsból pedig a görögkeleti többségű Újvidék szabadkirályi városa képviselik.

Lőcse esetében Késmárk városa nem szerepel a diákokat küldő települések táblázatában. Az előző táblázatban is szereplő szepességi és más vármegyék- hez tartozó településeket nem érdemes ismét külön kiemelnünk. A többségé- ben evangélikus lakosságú közeli települések „magas” hallgatói létszámai – ahogy Késmárknál – könnyedén magyarázhatóak a földrajzi távolság számukra előnyös voltával, míg a reformátusok által lakott távolabbiak magyarázatát a vallás táblázatnál fogom megadni. A táblázat 405 diákja összes ismert adatunk – tehát 1404 diák származási helyének – mindössze 29%-át jelenti. Késmárktól eltérően Lőcsére annak további 999 diákja olyan településekről jött, amelyek létszáma a 10 főt sem éri el.

82 https://mtda.hu/adatbazisok.html lementve 2017.07. 09.

Sorsz. Település Beiratk.

1. Késmárk 152

2. Miskolc 97

3. Felka 61

4. Csetnek 54

5. Rozsnyó 51

6. Poprád 47

7. Debrecen 46

8. Igló 40

9. Breznóbánya 32 10. Újvidék 31 11. Németlipcse 27

12. Lőcse 26

13. Jolsva 25

14-15. Szepesbéla 23

14-15. Leibic 23

Összesen 735 Késmárkra diákokat küldő

első 15 település