FELSŐOKTATÁSTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK. ÚJ SOROZAT. 16.

16.

16.

Szerkeszti: Szögi László Eddig megjelent:

1. Varga Júlia: A Kolozsvári Királyi Líceum hallgatósága 1784-1848.

Budapest, 2000.

2. Viczián János: Diákélet és diákegyesületek a budapesti egyetemeken 1914-1919. Budapest, 2002.

3. Heilauf Zsuzsanna: Külföldi hallgatók magyar felsőoktatási intézményekben I. rész 1635-1919. Budapest, 2006.

4. Varga Júlia: A Nagyváradi Jogakadémia (1780-1848) és a Püspöki Szeminárium (1741-1848) hallgatósága. Budapest, 2006.

5. M. Novák Veronika: A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777-1849.

Budapest, 2007.

6. Varga Júlia: A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641-1773 (1784). Budapest, 2007.

7. Futaky István: Göttinga. Budapest, 2007.

8. Bozzay Réka: Die Peregrination Ungarländischer Studenten an der Universität Leiden 1595-1796. Budapest, 2009.

9. Szögi László – Kónya Péter: Sáros megyei diákok az európai egyetemeken 1387-1918. Budapest, 2012.

10. Szögi László: Kárpátaljai diákok az európai egyetemeken 1407-1919.

Budapest, 2013.

11. Durovics Alex – Kónya Péter: Az Eperjesi Kollégium felsőfokú hallgatói 1667-1850. Budapest, 2015.

12. Szögi László: A pécsi felsőoktatás intézményeinek hallgatói (1714) 1782- 1852. Pécs-Budapest, 2016.

13. Juhász Réka Ibolya: A győri felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1719- 1852. Budapest, 2017.

14. Szögi László: A szatmárnémeti r.k. bölcsészeti líceum és a püspöki szeminárium hallgatói 1804-1852. Szatmárnémeti-Budapest, 2018.

15. Durovics Alex – Keresztes Veronika: A Pozsonyi Evangélikus Líceum

felsőfokú hallgatói 1714-1851. Budapest, 2018.

KMETY ADRIEN – JUHÁSZ RÉKA IBOLYA

A KASSAI FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYEINEK HALLGATÓI

1776-1852

Megjelent a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára és Levéltára kiadásában

az MTA ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport (213 TKI 738) kutatómunkája alapján

Lektorálta: Szögi László

Az adatbázis számítógépes szerkesztése: Heilauf Zsuzsanna Tördelő szerkesztő: Varga Júlia

A címlapon: A kassai főtér az 1830-as években a hátsó borítón: Magyar nyelvű érdemsorozat 1847-ből

HU ISBN 978-963-284-999-7 HU ISSN 0138-9041

© Kmety Adrien, Juhász Réka Ibolya 2018

Minden jog fenntartva, beleértve az elektronikus

információhordozókon való megjelentetés jogát

Bevezetés

Az első Ratio Educationis kiadása (1777) után Magyarországon az állami felsőoktatás új, addig ismeretlen intézményei alakultak meg, a királyi jogakadémiák. A két évfolyamnyi bölcsészetből és ugyancsak két évfolyamnyi jogi karokból álló tanintézetek az országban földrajzilag viszonylag egyenletesen elosztva, azért jöttek létre, hogy a tanulni vágyó ifjúság számára elérhetők lehessenek azok az alapvető általános és jogi ismeretek, amelyekkel a hazai megyei, városi igazgatásban, vagy az államigazgatás alacsonyabb szintjein állásokat lehet betölteni. A szűkebb Magyarországon 1777-ben, Nagyszombatban, Győrben és Kassán jött létre jogakadémia, majd újként 1780-ban Nagyváradon is megnyílt. II. József 1784-ben a Nagyszombati Akadémiát Pozsonyba, majd egy év múlva a Győri Akadémiát Pécsre költöztette. Horvátországban 1777-ben Zágrábban alakult Jogakadémia, amelybe a következő évtizedekben sokan iratkoztak be Magyarországról is.

Erdélyben miután a Kolozsvári Egyetem működése meghiúsult, II. József az ottani tanintézetet királyi líceumi rangra fokozta le, s ez Erdélyben a többihez hasonló szerkezetben jogakadémiaként működött. Egerben Eszterházy Károly egyetemalapítási terve szintén kudarcba fulladt, így a későbbiekben az intézet Püspöki, majd Érseki Jogakadémiaként lényegében az államiakhoz hasonló szerepet látott el. 1802-ben a Pécsi Jogakadémiát visszahelyezték Győrbe, s így Dél-Magyarország jogakadémia nélkül maradt. Ezt az űrt töltötte be 1831-től a pécsi püspök által alapított Joglyceum, amely szerkezetileg megegyezett a királyi tanintézetekkel. Végül 1841-ben a csanádi püspök alapított Temesváron hasonló tanintézetet, amely azonban nem élte túl a szabadságharcot.

Jelen kötetben a Tiszán inneni Kerületben létrehozott királyi

jogakadémiának a hallgatóságáról kívánunk átfogó képet bemutatni,

kiegészítve azt az ugyancsak Kassán létrejött római katolikus püspökség

szemináriumának növendékeivel. Ha a Kassai Jogakadémia helyét keressük a

korabeli magyar felsőoktatás rendszerében, akkor elsőként azt vizsgálhatjuk,

hogy a többi hasonló tanintézethez képest mekkora volt a hallgatósága. Az

alábbi táblázatban az 1848 előtt működött hat állami és három egyházi

fenntartású, de azonos szerkezetű jogakadémia hallgatói létszámát

hasonlítottuk össze néhány mintaévben.

Tanév Kas -sa Po-

zsony Győr Nagy-

várad Zág-

ráb Kolozs

vár Eger Pécs Temes vár

1782/83 155 261 255 - 90 - - - -

1792/93 190 356 173 131 98 - - - -

1801/02 295 427 287 196 199 193 393* - - 1814/15 259 264 204 198 131 242 236 - - 1825/26 459 443 398 243 264 221 327 - - 1835/36 376 271 220 219 164 277 409 247 - 1845/46 323 211 303 240* 200 260 344 262 164 1847/48 271 260 307 249 251 249 310* 249 254

A csillaggal jelölt számok azt jelentik, hogy az adott tanévből nem állt rendelkezésünkre adat, s ilyenkor egy évvel korábbi, vagy egy évvel későbbi adatot közlünk. Sajnos Egerből a 18. századból nincsenek hiteles adataink. A táblázatból kitűnik, hogy a jogakadémiák megalapítása utáni három évtizedben, az akkori főváros, Pozsony jogakadémiája kiemelkedett a többi közül és a legtöbb hallgatót vonzotta. E korszakban Kassa a második, harmadik helyen állt az akadémiák közül. Az 1810-es, 1820-as években Kassa vette át a vezetést és a legtöbb hallgatót mondhatta magáénak. Az 1830-as, 1840-es években Pozsony szerepe láthatóan csökkent, és az újonnan alakult intézményekkel együtt egy országos szintű kiegyenlítődés jött létre, ami különösen a szabadságharc előtti utolsó tanévben látható, amikor a kilenc tanintézet hallgatói létszáma között már nagyon kicsi a különbség. Ebben az utolsó szakaszban Eger került az első helyre, Kassa pedig második, vagy harmadik.

Ma már arra is lehetőségünk van, hogy a jogakadémiák összes beiratkozott hallgatójának számadatait összehasonlítsuk. Mivel lassan valamennyi jogakadémia adatbázisa elkészült, az azonos időszakok beiratkozóit össze tudjuk vetni. Tekintettel arra, hogy a nagyváradi és a kolozsvári akadémiák teljes szerkezetben csak később kezdték meg működésüket, ezért az 1785 és 1847 közötti beiratkozók számait tudjuk összehasonlítani. Ennek alapján a következő a kép, jelenlegi ismereteink alapján:

A táblázatból látható, hogy Kassa egyértelműen a második helyen van a

hazai jogakadémiák között. A számok nem lehetnek száz százalékban

pontosak, hiszen egy-egy évből hiányzanak az adatok, de az arányokat

tökéletesen tükrözik.

A jogakadémiák új beiratkozóinak száma 1785 – 1847 között Helyezés Akadémia Összes új beiratkozó

Ph + J Százalék

1. Pozsony 11736 20,61

2. Kassa 9657 16,96

3. Eger 9233 16,21

4. Pécs-Győr 8066 14,16

5. Zágráb 6526 11,46

6. Nagyvárad 6441 11,31

7. Kolozsvár 5277 9,27

Összesen 56936 100

Még érdekesebb képet kapunk, ha a reformkor végén hasonlítjuk össze, az akkor bölcsészeti és jogi oktatást végző intézmények új beiratkozóinak hallgatói létszámát. Ezen a táblán tökéletesen látható a régi és az új intézetek közötti kiegyenlítődés. Formailag Kassa itt az ötödik helyen van, de öt tanintézet, Győr, Pozsony, Temesvár, Kassa és Pécs lényegében egy szinten vannak és nagyjából ugyanannyi hallgatót fogadnak.

A jogakadémiák új beiratkozóinak száma 1845 – 1847 között Helyezés Akadémia Összes új beiratkozó

Ph + J Százalék

1. Eger 554 15,36

2. Győr 454 12,58

3. Pozsony 425 11,78

4. Temesvár 422 11,70

5. Kassa 421 11,67

6. Pécs 399 11,06

7. Nagyvárad 351 9,73

8. Zágráb 313 8,67

9. Kolozsvár 268 7,43

Összesen 3607 100

Kassa másik felsőoktatási intézménye a 19. század elején alakult meg. I

Ferenc király 1804. március 16-i javaslata alapján az addigi Egri Püspökséget

VII. Pius pápa 1804. augusztus 9-én érsekség rangjára emelte, s ezzel egy

időben az addigi püspökség területét részekre bontva, megalapította a kassai és

a szatmárnémeti új egyházmegyéket. Az első kassai püspök Szabó András

esztergomi kanonok lett, akinek kinevezését a pápa 1804. augusztus 20-án

erősítette meg. Az új püspök egyik első intézkedése volt az egyházmegyei

papságát az egri szemináriumban képezték, de voltak növendékek a különböző központi szemináriumokban is. 1804-től kezdve tehát ez a katolikus tanintézet is működött Kassán és a továbbiakban jelentős átfedés is mutatkozott a királyi jogakadémia és a püspöki szeminárium hallgatói között, hiszen a teológusok jelentős része kötelező bölcsészeti tanulmányait a jogakadémia kétéves bölcsészeti karán végezte. Éppen ezért adattárunkban nem külön-külön mutatjuk be a két intézet növendékeit, hanem kronológiai rendben tárgyaljuk mindazokat, akik a kassai felsőoktatási intézményekben tanultak.

Az adattár forrásai

A történeti Magyarországon egykor működött felsőoktatási intézmények forrásanyaga az esetek többségében igen hiányosan maradt ránk. Kassán vizsgált korszakunk előtt is működött felsőoktatási intézmény, az 1657-ben alapított Kassa Jezsuita Akadémia, vagy Egyetem és annak sincsenek meg eredeti anyakönyvei. Most vizsgált korszakunkról is az mondható el, hogy a Királyi Jogakadémia eredeti iratai és anyakönyvei nagyrészt elpusztultak.

Kutatásaink során azonban már hozzászoktunk ahhoz, hogy másodlagos forrásokból kell rekonstruálnunk egy-egy intézmény hallgatóságára vonatkozó adatokat. Tekintettel arra, hogy az intézményekben minden tanév végén kötelező volt beküldeni a hallgatók adatsorát a Helytartótanács tanulmányi ügyeket kezelő alosztályához, ezért kutatásainkat a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Helytartótanácsi Levéltárában kezdtük.

Itt a C-67 jelzetű fondban kezdettől fogva, természetesen némi hiányokkal megtalálhatók a Kassai Jogakadémia jelentései. Az 1776-os évtől kezdve vannak ilyen névsorok, de sajnos a legtöbb csupán az évfolyamonkénti neveket tartalmazza, sokkal több adatot nem. Az 1807-es évtől kezdve már vannak részletesebb névsorok, de ezek csupán néhány ezután következő évből maradtak meg.

Kutatásunkat a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban folytattuk,

ahol rendkívülien hiányosan találhatók az egykori jogakadémia iratai.

Korszakunkból néhány irat megmaradt, de használható eredeti anyakönyvek egy sem. Ezután a Kassai Állami Levéltárba mentünk, ahol szerencsénkre megmaradtak az egykori kassai tankerületi igazgatóság iratai és itt leltünk meg, olyan anyakönyveket, amelyeket Budapesten sem lehetett megtalálni. A Kassai Állami Levéltárban

az 1803-04-es tanévtől kezdve az 1844-45-ös tanévig

1 MNL OL Helytartótanácsi Levéltár C-67 Departamentum Litterario Politicum

2 Slovenskỳ Narodnỳ Archív Fond 451. Kassai Királyi Jogakadémia 1791-1923 (Kráľovská právnická akadémia v Košiciach)

3 Štátny archív v Košiciach Fond 264. Kassai Királyi Jogakadémia 1787-1913 (Kráľovská právnická akadémia v Košiciach) Informatio Generalis de Academica Juventute Cassoviensi pro primo/secundo semestri .. anno …

bezárólag csaknem hiánytalan anyakönyv sorozat maradt meg és ez óriási segítséget jelentett az adattár pontosításában. Ezen kívül ugyanitt egy olyan kevéssé hiányos katalógus sorozat is megmaradt, amelyben szerepelt az az adat, hogy az egyes hallgatók milyen más tanintézetből érkeztek a Kassai Jogakadémiára. Ez ahhoz nyújt segítséget, hogyha rendelkezünk már egy másik intézet adattárával, akkor abból a jelzett hallgató adatait esetleg ki tudjuk egészíteni. Nem csekély segítséget nyújtottak az úgynevezett nyomtatott érdemsorozatok, amelyeket vizsgált korszakunkban valamennyi hazai felsőoktatási intézmény – kivéve sajnos a Pesti Egyetemet – tanévenként megjelentetett. Kassa esetében 20 tanévből találtunk ilyen érdemsorozatokat, amelyeket az Országos Széchenyi Könyvtárból, a Szlovák Nemzeti Levéltárból, a Kassai Állami Levéltárból, és a Kassai Városi Könyvtár régi könyves gyűjteményéből tudtunk összegyűjteni. Ezek azért fontosak, mert az esetenként hiányzó tanévek névsorait ezekből a nyomtatványokból tudtuk kiegészíteni.

Néhány eredeti intézeti bizonyítvány is előkerült a különböző levéltárakban, ezekből egyes személyi adatokat tudtunk kiegészíteni. Itt kell megemlítenünk, hogy a Kassai Városi Levéltárban,

található egy utólag bekötött, két kötetből álló eredeti matrikula, amely a jelzett időszakból, hiányokkal

tartalmazza nem csak a jogász és bölcsészhallgatók neveit, hanem a Kassai Főgimnázium diákjainak osztályonkénti névsorát is. Ezekben sajnos a neveken kívül más adatok nincsenek. Mivel mi a középfokú oktatással nem kívántunk foglalkozni ezt a forrást csak ellenőrzésre használtuk.

A Püspöki Szeminárium hallgatóiról két forrás maradt meg. Az egyik nyomtatott forrás a Püspökség évenként kiadott sematizmusai, amelyek 1805- től egészen 1855-ig álltak rendelkezésünkre.

Különösen fontos volt azonban, hogy sikerült a Kassai Érseki Levéltárban kutatást végeznünk, ahol, ha hiányosan is, de nagyon fontos forrásokat találtunk a szeminárium hallgatóira.

Az Informatio Alumnorum sorozat lényegében a legfontosabb személyi

4 Címük kezdetben: Auditores Juridicae et Philosophicae Facultatis in Regia Academia Cassoviensi secundum examina. A magyar tannyelv bevezetése után: A Kassai Királyi Akadémiában Törvény- és Bölcsészeti Tudományok hallgatóinak a tanulmányokban külön- és közvizsgálatokon tanúsított előmenetel szerinti sorozata.

5 Archív mesta Košice Fond 46. Kassai Egyetem 1692-1862 (Košická Univerzita)

6 Az 1692 előtti évekből nem maradt meg anyakönyv és az 1744/45-ös tanévtől az 1751/52-es tanévig 8 tanévből a névsorok hiányoznak.

7 1805-től: Calendarium Dioecesis Cassoviensis ad annum Jesu Christi. 1810-től:

Catalogus venerabilis Cleri Dioecesis Cassoviensis. 1817-től: Schematismus venerabilis Cleri Dioecesis Cassoviensis. A sematizmusok 1840-ig feltehetően minden esztendőben utána már csak ritkábban jelentek meg. Az 1807, 1821, 1822, 1841, 1845, 1848, 1849, 1852, 1854-es évekből nem állt rendelkezésünkre sematizmus.

8 Arcibiskupsky Archív Košice, Archivum Archidioecesis Cassoviensis.

Keresztlevelek, illetve Informationes menstruae Alumnorum 1809/10-es tanévtől, később Informatio de Alumnis Seminarii Cassoviensis.

adattárhoz. Ugyancsak megmaradt több száz keresztlevél, amelyből a növendékekre vonatkozó értékes személyi adatokat lehetett nyerni.

Természetesen ezeket a forrásokat csak a 19. század első feléből használhattuk a kutatási szabályoknak megfelelően.

Itt szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak a szlovákiai és hazai levéltárosoknak és könyvtárosoknak, akik a felsorolt állami és egyházi közgyűjteményekben segítették munkánkat.

Az akadémiáról szóló történeti irodalom

A hazai jogakadémiák közül kétségtelenül a Kassai Királyi Jogakadémia története van legkevésbé feltárva. Míg az ország többi jogakadémiájának történetéről, általában a 19. század végén, vagy a 20. század elején önálló monográfiák jelentek meg, ez nem mondható el Kassa esetében. A kiegyezés után megjelent ugyan egy összefoglalás a jogakadémiákról,

amelyben a kassairól is írtak egy fejezetet, s amelyben korszakunkról mindössze két oldalon van szó. Később csupán rövidebb cikkeket lehet találni az intézményről.

A 19. század végén, amikor a hazai városok között küzdelem folyt a harmadik és negyedik egyetem székhelyéért, akkor ebbe a küzdelembe Kassa városa is beszállt és 1901-ben egy könyvet jelentetett meg, bemutatva Kassa művelődési és oktatási intézményeit, amellett érvelve, hogy miért lehetne a városban tudományegyetemet alapítani.

A Jogakadémiáról azonban, szinte érthetetlenül, ebben a kötetben is csak néhány szó esik.

A jogakadémiákról általában több kitűnő összefoglaló is született a hazai jogtörténészek tollából, ezek azonban az egyes intézmények részletes históriájára nem térhettek ki. Megemlíthetjük közülük Mezey Barna több munkáját,

de másokat is.

Természetesen nem célunk és nem is lehet célunk megírni e kötet bevezetőjében a Kassai Királyi Jogakadémia történetét. Ez a feladat, vagy a jogtörténészekre, vagy Kassa városának művelődéstörténészeire vár. Mi egyrészt most csak a feudális korszak hallgatóságával foglalkozunk, másrészt egy ilyen történet megírása nagyon komoly kutatást igényel. A források helyzetéről már szóltunk, itt azt érdemes megemlíteni, hogy éppen az

9 A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. Hivatalos adatok alapján.

Pest, 1873. A korszakról 150-152. o.

10 Röszler István : Adalékok a kassai királyi jogakadémia könyvtárához. Magyar Könyvszemle 7. évf. 1.-4. füzet, 1882. Január-Augusztus

11 A kassai egyetem. Emlékkönyv. Kassa, 1901. 319 o.

12 Mezey Barna: A jogakadémiák a jogászképzés történetében = A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete (Szerk: Kajtár István – Pohánka Éva) Pécs, 2009. 17-36. o.

13 Trócsányi László: A jogakadémiák helye és szerepe a magyar jogéletben = Állam és Jogtudomány XXV/2. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982.

1776-1850 közötti korszak történetére nem csak az anyakönyvek, vagy katalógusok, hanem igen gazdag iratanyag is található a Magyar Nemzeti Levéltár OL Helytartótanácsi Levéltárában. Megírható hasonlóan az abszolutizmus kora is a Magyar Nemzeti Levéltár OL Abszolutizmuskori Levéltára alapján. A dualizmus korára nézve sajnos jóval kevesebb eredeti irat maradt meg. A miniszteriális anyag nagy része elpusztult 1956-ban, a szovjet belövés nyomán a Magyar Országos Levéltárban kitört tűzvészben. Az akadémia eredeti iratai sincsenek meg, vagy csak töredékesen a szlovák levéltárakban, viszont ebből a korból, már több nyomtatott forrás áll a kutatók rendelkezésére. Ennek alapján csak bíztatni tudjuk az érdeklődőket e munka elvégzésére, mi jelen kiadványunkkal ehhez adtunk egy remélhetőleg fontos kiegészítést.

A hallgatók létszáma

A két tanintézetben a vizsgált időszakban összesen 10735 diák beiratkozását tudtuk feljegyezni. Természetesen a két intézmény hallgatói létszáma között óriási a különbség, nem csak az intézmények funkcionális különbsége miatt, de azért is, mert a szeminárium 30 évvel később nyílt meg, mint az Akadémia. A teológusok döntő többsége, 56 fő kivételével az Akadémián végezte bölcsészeti tanulmányait.

A beiratkozók intézményenkénti megoszlása

Intézmény Személyek Százalék

Kassai Püspöki Szeminárium hallgatóinak száma (teológusok, akik

esetenként más karokon is tanultak) 454 4,22 Kassai Királyi Jogakadémia hallgatóinak

száma (bölcsészek és jogászok) 10281 95,78

Tényleges személyek száma 10735 100

A karok közötti megoszlás megfelel az elvártnak. A diákok 63%-a a Bölcsészeti Karon tanult, s közülük is sokan lemorzsolódtak tanulmányaik során. 20%-uk tovább tanult a Jogi Karon, 12% volt olyan diák, aki másutt végezet a bölcsészetet és Kassára már csak jogot jött tanulni.

Hallgatók megoszlása karok szerint

csak Bölcsészek összesen 6793 63,27

csak Jogászok összesen 1309 12,19

Jogászok és Bölcsészek 2179 20,3

Teológusok és Bölcsészek 341 3,18

Teológusok és Jogászok 9 0,09

Teológusok és Bölcsészek és Jogászok 48 0,45

Az alábbi táblázatban tanévről tanévre megadjuk a 18. században az akadémián tanulók, tehát nem csupán az új beiratkozók, hanem az összes hallgatók számát. Látható, hogy a bölcsészek száma általában három – négyszerese a jogászoknak. Az 1785-ös visszaesést az magyarázza, hogy II.

József ekkor vezette be a tandíjat és ez mindenütt a hallgatói létszám csökkenéséhez vezetett. A század végére 250 körül stabilizálódott a hallgatók száma.

A Kassai Királyi Jogakadémia hallgatói karonként és tanévenként a 18. században

Tanév Ph J Összes Tanév Ph J Összes

1776/77 80 9

1788/89 135 36

1777/78 97 16

1789/90 188 64

1778/79 75 19

1790/91 134 62

1779/80 98 23

1791/92 115 68

1780/81 108 30

1792/93 133 57

1781/82 125 38

1793/94 133 56

1782/83 103 52

1794/95 130 45

1783/84 168 50

1795/96 129 53

1784/85 192 36

1796/97 130 53

1785/86 86 23

1797/98 165 48

1786/87 75 25

1798/99 193 61

1787/88 112 29

1799/1800 198 56

Ha évtizedenként vesszük számba a hallgatói létszám alakulását, akkor

lassú növekedés látszik a 18. század végéig. A 19. század első évtizedében, a

napóleoni háborúk korában hirtelen nő a létszám, azonban ehhez képest

visszaesik az 1810-es években. A reformkor kezdetén éri el a hallgatói létszám

a maximumát, az 1820-as években érkezik a diákok csaknem 19%-a. A

lendület tovább tart az 1830-as években, majd kisebb csökkenés tapasztalható

1848 előtt. Az utolsó évtized adatainál figyelembe kell venni, hogy az

1848/49-e tanév elmaradt és a következő tanévben csak nagyon kevesen

érkeztek az intézetbe.

Az első beiratkozók számának alakulása évtizedenként Időhatár Új beiratkozók Százalék

1776-1780 400 3,72

1781-1790 1076 10,02

1791-1800 1201 11,20

1801-1810 1604 14,95

1811-1820 1450 13,51

1821-1830 1965 18,30

1831-1840 1808 16,84

1841-1852 1231 11,46

Összesen 10735 100

Egy következő táblázatban pontosan megadjuk a 19. század első felének tanévenkénti és karonkénti hallgatói létszámát. A korszakban igen nagy hullámzásokat mutat a hallgatói létszám. Az 1808/09-es tanév hirtelen emelkedése azzal magyarázható, hogy amikor a francia csapatok elfoglalták Pozsonyt, akkor az ottani főiskolákról sok diák Magyarország keleti részeire ment átmenetileg tanulni. A bölcsészek száma e fél évszázadban 158 és 319 beiratkozó között mozgott, míg ugyanez az adat a jogászoknál 54 és 157 közé esik. Az utolsó tanévet leszámítva, a legkevesebb diák az 1812/13-as tanévben volt Kassán, 252 fő. A legtöbb diák mindkét karon és összességében is az 1826/27-es tanévben tanult az Akadémián, összesen 476 fő. A szabadságharc utáni utolsó tanév rendhagyó volt, sok diák bujdosott, vagy akár külföldre menekült. A következő évben a Bölcsészeti Kar már meg is szűnt, és ettől kezdve már csak jogi oktatás folyt tovább az intézetben.

A Kassai Királyi Jogakadémia hallgatói karonként és tanévenként a 19. század első felében

Tanév Ph J Összes Tanév Ph J Összes

1800/01 243 72

1825/26 319 140

1801/02 219 76

1826/27 319 157

1802/03 241 64

1827/28 276 147

1803/04 204 57

1828/29 309 130

1804/05 221 61

1829/30 313 87

1805/06 241 67

1830/31 306 89

1806/07 232 54

1831/32 265 98

1807/08 192 56

1832/33 281 100

1808/09 228 75

1833/34 266 99

1809/10 197 69

1834/35 264 105

1811/12 186 67

1836/37 262 113

1812/13 188 64

1837/38 228 96

1813/14 187 78

1838/39 269 100

1814/15 202 57

1839/40 238 108

1815/16 208 56

1840/41 256 110

1816/17 237 65

1841/42 259 91

1817/18 229 81

1842/43 255 91

1818/19 234 83

1843/44 232 102

1819/20 227 85

1844/45 222 107

1820/21 224 101

1845/46 225 98

1821/22 213 103

1846/47 191 93

1822/23 263 99

1847/48 169 102

1823/24 261 94

1848/49 - -

1824/25 313 123

1849/50 158 16

Az intézmény vonzáskörzete és a hallgatók származási hely szerinti ta- golódása

Ahhoz képest, hogy milyen nagy hiánnyal maradtak meg az Akadémia írott forrásai, elmondható, hogy kutatásaink során a hallgatók felénél (49,5%) sikerült megállapítani születési, vagy származási helyüket. Ez igen jó arány, mert például a sokkal jobb forrásadottságokkal rendelkező Pozsonyi Királyi Akadémia esetében ez az arány 53,5%, vagyis mindössze 4%-kal több. A sokféle forrásból összejött ilyen adatsort, fontos tudományos eredménynek gondoljuk. Érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy a származási hely szerint ismert hallgatók több mint 7%-a külföldről, más, nagyrészt Monarchiabeli tartományból érkezett Kassára. Ez az arány igen jelentős, hiszen a határhoz sokkal közelebb fekvő Pozsony hasonló adata 8%, míg a Győri Akadémiáé csupán 2,6%.

Elsőként a korabeli megyerendszert figyelembe véve vizsgáltuk meg a

rendelkezésünkre álló adatokat. Az alábbi táblázatban azokat a megyéket

soroltuk fel, ahonnan 20 diáknál több érkezett Kassára. Ezen belül 10 olyan

megye van, ahonnan 100 főnél több személy iratkozott be az intézetben,

nyilván ezek adják meg a fő vonzáskörzetet. Ők adják ki a hallgatóság 78%-át,

vagyis több mint háromnegyedét. A 10 megye közül 8 a Tiszán inneni

kerülethez tartozik és csupán Heves és Torna nincs az első tízben a kerület

megyéi közül. Torna nyilván nagyon kis területe miatt, Heves pedig azért, mert

a megyében ott volt az Egri Jogakadémia. Viszont benne van az első tízben

két Tiszán túli kerülethez tartozó vármegye Szabolcs és Szatmár, nyilván

földrajzi közelségük okán.

A kassai hallgatók megoszlása megyék szerint 20 főnél több beiratkozó esetében

Szám Megye Beiratkozók % ismertből

1. Abaúj 949 17,82

2. Sáros 889 16,70

3. Zemplén 855 16,06

4. Szepes 638 11,98

5. Ung 243 4,56

6. Szabolcs 147 2,76

7. Borsod 137 2,57

8. Gömör 112 2,10

9. Szatmár 108 2,03

10. Bereg 101 1,89

Részösszeg 4179 78,51

11. Liptó 89 1,67

12. Máramaros 82 1,54

13. Pest 68 1,28

14. Bihar 57 1,07

15. Heves 50 0,94

16. Torna 37 0,70

17. Árva 33 0,62

18. Ugocsa 28 0,53

19. Nógrád 25 0,47

20. Hajdú ker. 23 0,43

21. Nyitra 23 0,43

22. Trencsén 23 0,43

Egyéb megyékből 222 4,17

Külföldi 384 7,21

Adattal

rendelkezők 5323 100

Úgy tűnk a Jogakadémia vonzáskörzetét szinte kizárólag a földrajzi közelség határozta meg, távolabbi régiókból és megyékből nagyon kevesen iratkoztak be Kassán.

Az általunk használt nagyrégiók szerinti vizsgálat is azt mutatja, hogy a

Kassai Jogakadémia szűkebb vonzáskörzetére kiemelkedő hatást gyakorolt, de

csupán regionális jelentősége volt, országosan nagyon kevesen érkeztek ide

más nagyrégiókból.

Nagyrégió Beiratkozók % ismertből

Keleti felvidék és Kárpátalja 4073 76,52

Alföld és Bánát 522 9,80

Nyugati felvidék 265 4,97

Dunántúl 47 0,88

Erdély és Partium 25 0,47

Horvátország Szlavónia 7 0,13

Külföldi 384 7,21

Összes ismert 5323 100

A földrajzi vizsgálatok esetében fontos a városok és egyéb települések sorrendjét meghatározni az intézmény vonzáskörzete szempontjából. Az alábbi táblázat azokat a városokat mutatja, ahonnan 30-nál több beiratkozó érkezett Kassára. Az teljesen érthető, hogy az intézménynek helyet adó város áll az első helyen, de nem kimagasló számmal. Eperjes, mint közeli megyeszékhely szintén sok hallgatót küldött az Akadémiára és ez igaz Sátoraljaújhely és Ungvár esetében is. Az első 15 település között gyakorlatilag Abaúj, Sáros Szepes és Zemplén megyei kisvárosok, találhatók és hozzájuk csatlakozik még Ung megyéből Ungvár és Borsod megyéből Miskolc.

Összességében ez a 15 település azonban csupán a diákok 25%-át adja, vagyis a vonzáskörzetnek van egy sajátossága. Az Akadémia esetében feltűnő, hogy a régió aprófalvaiban született diákok vannak a hallgatók között abszolút többségben, ami nem megszokott jelenség. Ennek oka nyilván az is lehet, hogy a régió városfejlődése elmaradt az ország többi részétől, akár a nyugati Felvidékre, akár Erdélyre, sőt akár a Dunántúlra gondolva. Olyan kis falvakból érkeztek hallgatók, amelyek a 20. század elejére el is tűntek, vagy olyanokból, ahol az 1910-es népszámláláskor már csak 100-300 lakos élt. Ez a jelenség eltér attól, amit eddig más hazai felsőoktatási intézményekben tapasztaltunk.

Természetesen tudjuk, hogy csak a diákok felénél ismerjük a származási

helyeket, de nincs okunk feltételezni, hogy ez a tendencia megváltozna, ha

valamennyi hallgató ilyen adatával rendelkeznénk. Az 50%-os arány már olyan

forrásmennyiség, amely alapján reálisan próbálhatunk – természetesen kellő

óvatossággal – tudományos következtetéseket levonni.

A kassai hallgatók megoszlása települések szerint 30-nál több beiratkozó esetében

Szám Település Beiratkozók % ismertből

1. Kassa 480 9,05

2. Eperjes 144 2,71

3. Sátoraljaújhely 73 1,38

4. Ungvár 70 1,32

5. Kisszeben 63 1,19

6. Bártfa 61 1,15

7. Szomolnok 60 1,13

8. Lőcse 60 1,13

9. Igló 47 0,89

10. Miskolc 46 0,87

11. Szepesolaszi 41 0,77

12. Jászó 40 0,75

13. Német-, Tótsóvár 36 0,68

14. Tállya 33 0,62

15. Tokaj 32 0,60

Részösszeg 1286 24,23

Egyéb települések 4020 75,76

Fontos, de nagyon nehezen megválaszolható kérdés a hallgatóság nemzetiségi összetétele. Ez különösen a 19. század első felében, a nemzetiségi mozgalmak felemelkedése időszakában válik fontos kérdéssé. Az adatbázisban, mint a lenti táblázatban látható, nem túl magas arányban, a diákok 40%-ánál találunk a forrásokban utalást arra, hogy az illető milyen nemzetiségű. Ez az arány viszonylag kevés ahhoz, hogy komoly következtetésekre jussunk, de őszintén meg kell mondanunk, akkor sem lennénk előbbre, ha ez az adat, akár 90%-ban ismert lenne. A 18. század végén, a 19. század első felében a tanügyi matrikulában a nemzetiség jelölése már formális, inkább csak arra a tartományra utal, hogy az adott diák honnan érkezett az intézetbe. Ezért láthatjuk azt, hogy az Akadémia ilyen adattal rendelkező hallgatóinak 91%-ánál a hungarus jelölés van beírva, a többiek esetében pedig nagyrészt egy tartomány nevét látjuk. Valódi nemzetiségre talán a

kifejezések utalhatnak, de ezek elenyésző számban találhatók az adattárban.

Furcsa például, hogy a slavus kifejezéssel egyáltalán nem találkozunk, holott ezt

a korábbi századokban, ha nem is gyakran, de használták az egyetemi

sem tudunk a hallgatók nemzetiségi összetételéről.

A kassai hallgatóság nemzetiség szerinti megoszlása a beírt adatok alapján

Nemzetiség Beiratkozó % ismertből

hungarus, magyar 3987 91,57

gallicianus 305 7,01

polonus 18 0,41

bohemus 10 0,23

transylvanus 7 0,16

germanus 5 0,11

austriacus 4 0,09

moravus 4 0,09

croata 2 0,05

hebraeus 2 0,05

ruthenus 2 0,05

stirus 2 0,05

siculus 2 0,05

carniolus 1 0,02

illyricus 1 0,02

mosuae 1 0,02

rascianus 1 0,02

Adattal

rendelkezők 4354 100

Ez azonban nem egészen igaz. Az látható, hogy a diákok döntő többsége

a régió nemzetiségi összetételét követve magyar, szlovák és német hallgatókból

áll. A németség aránya más tanintézetekben sokszor magas, Kassa esetében ez

másképp van. Tekintettel arra, hogy a régió jelentős németsége, elsősorban a

szepességi és környékbeli szászok evangélikus vallásúak voltak, ezért az ő

számukra, korszakunkban rendelkezésre állt több evangélikus líceum. Eperjes,

Lőcse és Késmárk líceumaiban is tanulhatták a bölcsészeti stúdiumokat, sőt

ekkor már a jogot is. Ezért relatíve alacsonyabb a németajkú diákok száma a

Kassai Jogakadémián. Mellettük galíciai lengyelek, kárpátaljai és kelet-

szlovákiai görög katolikus ruszinok és szlovákok, kis számban zsidó hallgatók,

akik még nem jutottak el asszimilációig, valamint töredékben más

nemzetiségűek is vannak közöttük. Az alapkérdést, hogy milyen volt a vizsgált

időszakban a szlovák és magyar diákok aránya, jelenleg nem tudjuk

megválaszolni. Azoknál a hallgatóknál, ahol ismert a születési hely, egyenként

meg lehetne vizsgálni, hogy az adott település, a korszakban milyen többségű volt, és ennek, valamint egyéb másodlagos adatok alapján eljuthatnánk bizonyos következtetésekre. Mivel ez az adat sem áll elég magas számban rendelkezésünkre, ilyen vizsgálatoktól eltekintettünk. A későbbi kutatók ezen adatok, valamint az életpálya vizsgálatából még további, új eredményekre juthatnak.

A hallgatók közül 384 esetben derült ki az adatbázisból, hogy a birodalom más tartományából érkeztek a városba. Mivel csak a diákok felénél ismerjük a származási helyet, feltételezhető, hogy kétszer ennyien voltak. A magyar tannyelv bevezetése után nyilván lecsökkent a számuk, de ez korszakunkban ez csak igen rövid időszakot érintett. A táblázatból látható, hogy a külföldi diákok elsősorban a szomszédos Galíciából érkeztek, a monarchia többi részéből nagyon kevesen. Csupán érdekes adat, hogy 1834-1836 között egy, az angliai Cantuariaból, azaz Canterburyből származó, Günzburg Liberatis nevű zsidó hallgató tanult az Akadémia bölcsészeti karán.

A külföldi hallgatók származási helye a korabeli tartományok szerint

Szám Tartomány Beiratkozók

1. Galícia 353

2. Csehország 10

3. Ausztria 9

4. Morvaország 5

5. Stájerország 3

6. Anglia 1

7. Bukovina 1

8. Krajna 1

9. Varsói Nagyhercegség 1

Összesen 384

A diákok vallási tagolódása

A hallgatók felekezeti megoszlásáról, nagyjából a hallgatók felénél van

adatunk. Ha feltételezzük, hogy az arányok az összes hallgató esetében is

hasonlók lehetnek, akkor érdekes képet kapunk. Mivel királyi katolikus

jogakadémiáról van szó, feltételezhető lenne, hogy a római katolikusok óriási

többséget képeznek a diákok között. Ez így is van a legtöbb jogakadémiánál,

de jelenlegi ismereteink szerint relatíve mégis Kassán a legkisebb a katolikusok

aránya.

Felekezet Beiratkozók % ismertből

római katolikus 4105 77,70

görög katolikus 835 15,80

református 170 3,22

evangélikus 119 2,25

izraelita 31 0,58

görög keleti 23 0,43

Adattal rendelkezők 5283 100

A jelzett 78% természetesen itt is magas, de mégis alacsonyabb, mint Pozsony és Győr esetében. Igen jelentős a görög katolikusok aránya, hiszen éppen ebben a régióban van igen nagyszámú unióra lépett szlovák, ruszin és román lakosság. A görög katolikusok között 148 fő Galíciából érkezett, így ők is gyarapították számukat. A protestánsok száma igen alacsony, mert ebben a korszakban még ritka, hogy a diákok egy másik felekezethez kötődő felsőoktatási intézménybe menjenek tovább tanulni. Ugyanakkor, ha kis számban is, de evangélikus, vagy református diákok már kezdettől fogva jelen vannak az akadémián. Izraelita hallgatók az 1830-as évek elejétől vannak az intézetben, alacsony számban. Valamennyien csak bölcsészetet tanultak, hiszen ekkor e jogi pálya még nem volt nyitva számukra.

A hallgatóság társadalmi tagolódása

Az anyakönyvekben nagyjából a diákok 30%-ánál találunk adatot a szülők társadalmi réteghez való tartozására. Ez elég alacsony arány ahhoz, hogy értékelhető következtetéseket vonjunk le belőle. Mégis érdemes a rendelkezésünkre álló adatokat megvizsgálni.

A főnemesek közé a grófi, báró családból származókat tekintettük, és ide

számítottuk a praenobilisnak nevezetteket is. A régió főnemesi családjai közül,

mások mellett megemlíthetjük az Andrássy, a Barkóczy, a Berzeviczy, a Csáky,

a Dessewffy, az Eötvös, a Fischer, a Ghilányi, a Horváth, a Klobusitzky, a

Luzsinszky, a Mesko, a Péchy, a Perényi, a Pongrácz, a Splényi, a Szirmay, a

Sztáray, a Török, a Vay és a Vécsey famíliákat. A főnemesek közel 6%-os

képviselete igen magas, de nem szokatlan, hiszen hasonló aránnyal találkozunk

a Pozsonyi Jogakadémia esetében is. Ugyanakkor Győr és Pécs esetében ez az

arány sokkal alacsonyabb. Közülük a többség, 100 fő nem csak bölcsészetet,

de jogot is tanult.

A kassai hallgatók megoszlása a társadalmi rétegződés alapján Társadalmi réteg Beírt % ismertből

nobilis, nobilis civis, nemes 1628 53,64

civis, polgár 686 22,60

ignobilis 211 6,95

colonus 178 5,86

liber baro 104 3,43

plebeius, plebeia 95 3,13

comes 68 2,24

libertinus 44 1,45

oppidanus 13 0,43

praenobilis 5 0,16

eques 1 0,03

hospes 1 0,03

inquilinus 1 0,03

Adattal rendelkezők 3035 100

A nemesek közé számítottuk a nobilis civis kategóriában említett városi nemeseket, akik együtt a hallgatók legnagyobb csoportját alkotják, közel 54%- os aránnyal. E korszakban teljesen természetes a felsőoktatásban a kis-, és középnemesség ilyen magas aránya, hiszen a városi és főleg a megyei közigazgatásban ők tölthették a különböző tisztségeket. Pozsonyban ennél magasabb, Győrben és Pécsen ennél alacsonyabb aránnyal találkozunk, tehát az adat reálisnak tekinthető. Az ide tartozó diákok fele jogot is tanult, 46-an pedig egyházi pályára készültek.

Társadalmi réteg Beírt % ismertből

főnemesek (comes, liber baro, praenobilis) 177 5,83 nemesek (nobilis, eques, nobilis civis) 1629 53,67 polgárok (civis, oppidanus, libertinus) 743 24,48 nem nemesek (ignobilis, colonus, plebeius,

plebeia, hospes, inquilinus) 486 16,01

Adattal rendelkezők 3035 100

A polgárság 25%-os képviselete szintén megfelel a várakozásoknak. Itt az előzőkhöz képest fordított a helyzet. Pozsonyban ennél kisebb, Győrben és Pécsen ennél kissé magasabb arányokat találunk, de az eltérés nem jelentős. E diákok közül 279-en jogot is tanultak, és 83-an papi pályát választottak.

A nem nemesek csoportjába csupán 486 diák tartozik 16%-os

képviselettel. Pozsonyban ez az arány sokkal kisebb, Pécsen 10% körüli,

tanultak jogot, de egyházi pályára csak 43-an készültek.

A társadalmi rétegződés vizsgálata az apa foglalkozása alapján

A társadalmi hovatartozást jobban tudjuk vizsgálni, ha a diákok apjának, vagy gyámjának foglalkozását vesszük figyelembe. Az anyakönyvek általában csak 1810 után tartalmazzák ezt az adatot, de sajnálatosan legtöbbször vagy a foglalkozást, vagy a társadalmi réteget adják meg, igen ritka az, amikor mind a kettőt. Esetünkben is csupán a diákok 25%-ánál áll rendelkezésünkre a foglalkozási adat, döntően a 19. század első feléből. Ezért inkább azt mondhatjuk, hogy az alábbi táblázat bizonyosan nem jellemző az akadémia egész hallgatóságára, de annak 1800 utáni részére már sokkal inkább. A legkülönbözőbb foglalkozási kategóriákat 20 csoportra bontottuk fel és ezek gyakorisága látszik a következő táblázatban.

Az első helyen szokatlan adatot látunk, a diákok 22%-a egyházi értelmisé- gi családból származik. Egy katolikus jellegű intézmény esetében ez csak úgy lehetséges, ha nagyon sok görög katolikus diák is jelentkezik az intézménybe.

Kassa esetében ez így van. Az e csoportba tartozó diákok közül 544 fő, vagyis 89%-uk görög katolikus lelkész gyermeke. A többieknek katolikus pap gyámja van, és nagyon kevesesen protestáns lelkészek gyermekei. Közülük 100-an jogi ismereteket is tanultak. A görög katolikus diákok közül legalább 208-an választották a papi pályát, de feltehetően többen is voltak, hiszen minden tovább-tanulóról nincs adatunk.

A második helyen a megyei és városi hivatalnokok gyermekei állnak, hasonló 22%-os képviselettel. Ez már teljesen ismert adat, Győrben és Pécsen is hasonló számokkal találkozunk. E diákok abszolút többsége nemesi származású. Az apák városi szenátorok, megyei szolgabírók, jegyzők, adószedők, még megyei levéltárnok is van közöttük. E diákok közül 328-an jogot is tanultak, nyilván ők is valamilyen tisztséget akartak szerezni a helyi közigazgatásban. Papi pályára csak 15-en készültek.

Harmadik helyen az állami tisztviselők gyermekei állnak 13%-os

képviselettel, ez valamivel magasabb, mint más jogakadémiáknál. E csoportba

alacsonyabb rangú köztisztviselők, harmincadosok, sóhivatali tisztviselők,

kamarai, helytartótanácsi alkalmazottak tartoznak, de vannak köztük királyi

kamarások, tanácsosok és mások is. Nem véletlenül itt is a nemesek vannak

többségben, de 11 főnemesi diákot is találunk köztük. E hallgatók fel tanult

jogot, 17-en papi pályára készültek.

A kassai hallgatók rétegződése az apa, vagy gyám foglalkozása alapján Szám Foglalkozás Beírtak % ismertből

1. egyházi személy 603 21,99

2. megyei és városi hivatalnok 581 21,19

3. állami tisztviselő 347 12,65

4. uradalmi tisztviselő 324 11,82

5. iparos, kézműves 255 9,30

6. tanár, humán értelmiségi 120 4,38

7. ügyvéd, bíró, ügyész 86 3,14

8. kereskedő 77 2,81

9. magánzó 73 2,66

10. orvos, sebész, gyógyszerész 63 2,30 11. erdész, kertész, állatorvos 54 1,97

12. katona, katonatiszt 46 1,68

13. mérnök, építész 29 1,06

14. birtokos, tulajdonos 25 0,91

15. haszonbérlő, gazdálkodó 20 0,73

16. művész, zenész 18 0,66

17. paraszt, földműves 13 0,47

18. szolga 4 0,15

19. főhivatalnok 3 0,11

20. munkás, bányász 1 0,04

Adattal rendelkezők 2742 100

Negyedik helyen az uradalmi tisztviselők gyermekei következnek 12%-os aránnyal. Az elszegényedett közép-, és kisnemesek, vizsgált korszakunkban már nagy számban vállaltak jószágigazgatói állást az állami, egyházi, vagy magán nagybirtokosoknál. E diákok kevesebb, mint fele származott nemesi családból, de sokuknál nincs jelezve a társadalmi állás, ezért feltételezhetően többen nemesek. Polgári családból mindössze öten származnak, ez valószínűsíthető is volt. E diákok fele szintén tanult jogot, másik felük megelégedett a bölcsészeti kar elvégzésével. Teológusnak 22-en készültek.

Ötödik helyen az iparos és kézműves családból származó diákok állnak

közel 10%-os képviselettel. Ez az adat alacsonyabb a győrinél, de kétszer olyan

magas, mint amit Pozsonyban találunk. Itt jelezzük, hogy ha valamennyi királyi

jogakadémia adatát közös adatbázisba tudjuk majd vinni, várhatólag érdekes

következtetéseket lehet majd levonni, a hallgatók valódi társadalmi rétegződé-

séről. E diákok közül mindössze tíznél jeleznek nemesi származást, a többiek

polgárok, de többségében alacsony társadalmi rétegből származnak. 17% papi

pályát választott, de figyelemre méltó, hogy 90-en jogi stúdiumokat is tanultak.

közel 5%. Többségük apja falusi tanító, iskolamester, de vannak köztük gimnáziumi tanárok, sőt a Kassai Jogakadémia professzorai is. Társadalmi hovatartozásukról alig van adatunk. 10 diáknál jelzik a nemesi származást, a többiek nagyrészt nem nemesek lehettek. A diákok egy harmada jogot is tanult közülük, 23-an a papi pályát választották.

Hetedik helyen a jogász családokból származó hallgatók állnak, képvisele- tük valamivel több, mint 3%. Ismert, hogy a magyar nemesi családokban a leg- népszerűbb pálya az ügyvédi, bírói foglalkozás volt. Ezért mondták, hogy a magyar jogásznemzet. Valóban, e diákok döntő többsége katolikus magyar nemesi családból származott. Közülük 59-en Kassán jogot is tanultak, de van adatunk arra, hogy többen mentek továbbtanulni a Pesti Egyetemre, vagy más- hová. Sajnos ezen adataink még hiányosak, pontosabbat csak az országos egységes adatbázis megléte után fogunk tudni mondani. E diákok közül mind- össze ketten tanultak tovább teológián.

A további foglalkozási csoportokat nem kívánjuk egyenként elemezni, hiszen képviseletük már igen alacsony tehát releváns következtetéseket az adatokból már nem lehet levonni. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az értelmiségi családokból származó diákok együttes képviselete már 370 főt tesz ki, ami az összes ismert foglalkozási adat 13,5%-a. Ebbe a tanárok, a jogászok, az orvosok, az agrárszakemberek, a mérnökök és a művészek tartoznak bele.

Az adat mindenképpen mutatja, hogy a reformkor idején már kezdett kialakul- ni az a hazai értelmiségi réteg, amely később az ország gyors fejlődésének motorja lett.

A hallgatói mobilitás vizsgálata

A magyar értelmiségi adattár elkészítésének egyik fontos eredménye az lehet,

hogy nyomon követhetjük majd a történelmi Magyarország egyetemi és

főiskolai hallgatóinak tanulmányi útját, az intézmények közötti mozgásokat, a

hazai és külföldi tanintézetek közötti kapcsolatokat. Ehhez természetesen

egyesíteni kell majd, a jelenleg még csak intézményenként meglévő

adattárainkat és így fog létrejönni egy több százezer beiratkozást tartalmazó,

hatalmas számítógépes adatbázis. Egyelőre, kézi módszerekkel csak az adott

intézménnyel valószínűsíthetően fontos kapcsolatokat ápoló társintézmények

adatbázisait tudjuk összehasonlítani. Hozzá kell tennünk, hogy tökéletes

eredményre nem lehet számítani, mert bizonyos források teljesen

megsemmisültek. Ezek közül a legnagyobb kár a Pesti Egyetem

anyakönyveinek pusztulása 1956-ban, a Magyar Országos Levéltárban, mert

annak például 1828 utáni két évtizede sajnos még másodlagos forrásokkal sem

pótolható.

Kassai diákok gimnáziumi előtanulmányai a vizsgált időszakban az eddig ismert adatok alapján

Város Diákok

száma Százalék

ismertből Város Diákok száma

Kassa 2165 63,29

Esztergom 3

Sátoraljaújhely 217 6,34

Eperjes Ev.G. 3

Ungvár 157 4,59

Körmöcbánya 3

Eperjes 147 4,30

Baja 2

Lőcse 146 4,27

Eszék 2

Miskolc 103 3,01

Premisha 2

Podolin 75 2,19 Leopoli (Lviv) 2

Kisszeben 68 1,99 Rózsahegy 2

Rozsnyó 64 1,87 Kolozsvár 2

Eger 33 0,96 Czernovitz 1

Nagykároly 30 0,88 Beszterce 1

Debrecen 26 0,76 Debrecen Ref.G. 1

Máramarossziget 18 0,53 Gömör 1

Nagyvárad 16 0,47 Győr 1

Gyöngyös 15 0,44 Jászberény 1

Pest 14 0,41 Kalocsa 1

Bártfa 12 0,35 Keszthely 1

Arad 11 0,32 Komárom 1

Buda 10 0,29 Krakkó 1

Besztercebánya 6 Léva 1

Nagybánya 6 Losonc 1

Pozsony 6 Pécs 1

Selmecbánya 6 Rozsnyó Ev.G 1

Sárospatak 6 Szakolca 1

Szabadka 5 Szeged 1

Szatmárnémeti 5 Szikszó 1

Újszandec 5 Szomolnok 1

Temesvár 4 Vác 1

Nyitra 4 Zólyom 1

Összes ismert

beiratkozás 3421

Kassa esetében részben szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Kassai

Állami Levéltárban olyan nyilvántartások is megmaradtak, amelyekből

megállapítható, hogy a diákok honnan érkeztek az Akadémiára. 3421 esetben

a bölcsészeti fakultásra. Ez 38%-os arány és arra legalább elég, hogy a tendenciákat megvizsgálhassuk. Az teljesen természete, hogy a diákok közel kétharmada a városban, tehát Kassán folytatott gimnáziumi tanulmányokat.

100 feletti számban érkezetek a szomszédos, híresebb középiskolákból, Sátoraljaújhelyről, Ungvárról, Eperjesről, Lőcséről és Miskolcról. A fontosab- bak közé tartoznak még Podolin, Kisszeben és Rozsnyó gimnáziumai.

Elszórtan persze nagyon távoli középiskolákból is érkeztek diákok, de a tényleges vonzáskörzet a táblázat elejéről jól körülhatárolható.

Kassai diákok tanulmányai más hazai felsőoktatási intézményekben, az eddig ismert adatok alapján

Intézmény Diákok

száma Százalék

ismertből Intézmény Diákok száma

Ungvár Th 208 27,08 Nagyszombat Ph 3

Eger Ph 143 18,62 Pécs Ph 3

Eger J 56 7,29 Győr J 2

Pest J 48 6,25 Debrecen J 2

Rozsnyó Ph 45 5,86 Jászó Th 2

Nagyvárad Ph 41 5,34 Sárospatak J 2

Szatmár Ph 41 5,34 Jászó Ph 1

Pest Th 31 4,04 Késmárk Ph 1

Pest Ph 26 3,38 Késmárk J 1

Eger Th 23 2,99 Kolozsvár Ph 1

Nagyvárad J 19 2,47 Kolozsvár J 1

Pest M 18 2,34 Losonc Ph 1

Szeged Ph 16 2,08 Lőcse J 1

Pozsony Ph 9 Miskolc Ph 1

Sárospatak Ph 8 Pest Inst. Geo. 1

Vác Ph 6 Rozsnyó Th 1

Eperjes Ph 5 Sopron J 1

Győr Ph 5 Szatmár Th 1

Lőcse Ph 5 Szepes Ph 1

Pozsony J 5 Szepes Th 1

Debrecen Ph 4 Szombathely Ph 1

Eperjes J 4

beiratkozás 768

A fenti táblázatban azokat az adatokat összesítettük, amelyekkel jelenleg

rendelkezünk a korábbi és a későbbi egyéb felsőfokú tanulmányokról. A

fontosabb kapcsolatok esetében karonként csoportosítva adjuk meg az adatokat. Ezeket az adatokat összeadva a legtöbb kapcsolatot a következő intézményekkel találjuk. Eger Jogakadémia és Teológia összesen: 222, Ungvár teológia összesen 208, Pesti Egyetem mindegyik fakultása összesen: 124, Nagyvárad Jogakadémia és Teológia összesen: 60, Rozsnyó Bölcsészet és Teológia összesen 46, Szatmár Bölcsészet és Teológia összesen 42 beiratkozás.

Ezek tehát azok az intézmények, amelyekkel a Kassai Jogakadémiának a legintenzívebb kapcsolata volt. Adataink, mint említettük nem lehetnek tökéletesen pontosak, hiszen az egri anyakönyvek is hiányoznak és ott csak másodlagos forrásokból dolgozhattunk. A Pesti Egyetem esetében pedig biztosak lehetünk abban, hogy a jelenleg ismert 124 főnél, akár kétszer ennyi hallgató is beiratkozott Kassáról, de ezt pontosan sohasem fogjuk tudni megmondani. Eger első helye egyébként teljesen érthető, hiszen ez a Kassához legközelebbi hasonló szerkezetű intézmény. Tudnunk kell, hogy a mobilitás nem mindig a továbbtanulás céljából történt. Mint mindig, ekkor is többen voltak olyanok, akik az egyik intézményben nem folytatták sikertelen tanulmányaikat, hanem egy másikban próbálták megismételni a nem abszolvált szemesztert, vagy tanévet. Ezek az adatok is erősítik, a Kassai Jogakadémia vonzáskörzetéről korábban már elmondottakat.

Kassai diákok külföldi tanulmányai a vizsgált időszakban az eddig ismert adatok alapján

Intézmény Beiratkozások

száma Százalék ismertből

Lemberg Ph 8 21,62

Wien Augustineum 7 18,92

Wien Technische Hochschule 7 18,92

Wien Th 5 13,51

Krakkó Th 2 5,41

Przemysl Ph 2 5,41

Wien Josephinum 2 5,41

Wien J 2 5,41

Greifswald J 1 2,70

Nicolsburg Moravia Ph 1 2,70

Összes beiratkozás 37 100

Végezetül szeretnénk néhány szót szólni a hallgatók külföldi

tanulmányairól. A fent jelzett 37 beiratkozásnál bizonyosan többen tanultak a

korabeli diákok közül külföldön, de most csak azokat tudtuk számba venni,

ahol a külföldi anyakönyvekben jelezték a kassai előtanulmányokat. A több

adatbázisunkkal. Amennyiben a közös adatbázis létrejön, annak lekérdezése már sokkal egyszerűbb lesz. Azt bizonyosan mondhatjuk, hogy éppen a vizsgált korszakban, a 19. század első felében, a legtöbben a különböző bécsi tanintézetekben tanultak, hiszen bizonyos időszakokban más irányok tiltottak voltak. Ennek ellenére az 1830-as évek elejétől egyre többen jutottak el a német egyetemekre is. Kassa érdekessége, hogy a sok külföldi diák miatt többen jöttek Lembergből, Przemyslből, sőt még Nikolsburgból is az Akadémiára.

Az Akadémia híresebb tanárai a vizsgált korszakban

Tekintettel arra, hogy az Akadémiának soha nem készült részletes történeti monográfiája, így nem áll rendelkezésre a tanári kar archontológiája sem. A források részben a Magyar Nemzeti Levéltárban, részben Szlovákiában rendelkezésre állnak, így a névsor elkészíthető volna. Adattárunkban ezt a feladatot nem tudjuk elvégezni, mivel egész kiadványsorozatunk a hallgatói adatbázis elkészítését célozza. Mégis néhány nevet felsorolunk, azok közül, akik valamilyen szempontból jelentős pályát futottak be a 19. század első felében.

Vuchetich Mátyás László (1767-1824) horvátországi születésű jogtudós,

Nagyszombatban, Pozsonyban, majd a Bécsi Egyetemen tanult, s 1791-1808 között a Kassai Akadémián volt a magán- és közjog tanára. 1808-ban a Pesti Egyetem Jogi Karán lett professzor. Volt a Jogi Kar dékánja és az 1820/21-es tanévben az egyetem rektora. Pesten a római jog és a büntetőjog tanára volt.

Bokrányi János (1813-1869) (eredeti neve Rauberstrauch)

az Akadémián végezte tanulmányait. Egy évig teológiát is tanult, de a jogi pályát választotta és 1838- tól az Akadémián a magyar magánjog tanára lett. 1861 után a Pozsonyi Királyi Jogakadémia igazgatójának nevezték ki. Kolbay Mátyás (1795-1850 után) 1827 és 1843 között volt az Akadémia a statisztika és a bányajog tanára. 1843-ban a Pozsonyi Királyi Jogakadémiához helyezték át.

ugyancsak horvátországi születésű matematikus. Tanulmányait Itáliában a Paviai Egyetemen végezte. 1803 és 1818 között a Kassai Királyi Jogakadémián volt a matematika tanára. 1818-ban a Pesti Egyetemen lett a felsőbb matematika előbb rendkívüli, majd rendes tanára. Kétszer volt a Bölcsészeti Kar dékánja, majd az 1838/39-es tanévben az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. A reformkorban József nádor bizalmas tanácsadójának számított.

A nevezetesebb hallgatók

Kiadványunknak nem célja, és ilyen nagyszámú hallgató esetében, nem is lehet

célja a hallgatók karrier pályájának vizsgálata. Mégis utalunk arra, hogy a

vizsgált korszakban is számos, később jelentős politikai, vagy más pályát befutó diák tanult az intézményben. Az egyházi pályára lépők közül megemlíthetjük

püspöki széket, s a reformkori küzdelmekben igen konzervatív politikusnak számított. Ugyancsak kassai püspök lett

volt az egyházmegye vezetője. Barkóczy László 1805-1806-ban bölcsészhallgató volt Kassán, 1837-től 1847-ig székesfehérvári püspök lett.

1843-ban bölcsészetet tanult, később a Pesti Egyetem Hittudományi Karának dékánja és esztergomi segédpüspök lett. Egy ideig a Religio című folyóirat szerkesztője is volt.

A politikusok közül elsősorban Perényi Zsigmondot kell megemlítenünk, aki

1797 és 1801 között tanult az akadémia mindkét karán. Már 1807-től kezdve

részt vett a magyar országgyűlés ülésein és szerepet játszott 1825 után a

rendszeres bizottságok munkáiban. 1835-től a Magyar Tudományos Akadémia

tagja. 1848-ban erdélyi kormánybiztos, majd az új országgyűlés felsőházának

elnöke lett. Később az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett és ő is

aláírta az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozatot. A császári hadbíróság

halálra ítélte és a pesti Újépületben kivégezték.

között tanult az Akadémián 1819-ben belépett a császári hadseregbe. 1848-ban

lett a Sáros megyei nemzetőrség parancsnoka, majd honvédtábornok. 1849

októberében az aradi 13 vértanú egyikeként kivégezték.

1827 között végzett bölcsészeti, majd jogi tanulmányokat Kassán. Konzervatív

reformkori politikusként jelentős szerepet játszott a magyar közéletben. 1833-

tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

között bölcsészhallgató volt. 1855-től a Magyar Tudományos Akadémia

elnöke lett, s sokat tett a magyar nemzeti kultúra fejlesztéséért. Andrássy György

bölcsészetet tanult Kassán 1811-1813-ban. Széchenyi István barátja,

konzervatív reformkori politikus, a hazai vasútfejlesztés egyik nagy támogatója

volt.

Oroszországba költözött, ahol fényes karriert futott be, 1826-tól már a cári

kabinetiroda vezetője lett.

bölcsészeti és jogi tanulmányait és később a kassai színjátszás nagy támogatója

lett. Lehoczky Tivadar 1847-1850 között jogot tanult Kassán. Közben részt vett

a szabadságharcban, majd neves régész és történész lett belőle, s sokat

foglalkozott a szlovák és ruszin nép történetével és néprajzával. Palugyay Imre

1835-1837 között jogot végzett, történészként sokat foglalkozott a horvát –

magyar viszony múltjával.

elvégezte. Konzervatív politikusként ellenezte a szabadságharcot, 1860 után a

Helytartótanács alelnöke, majd elnöke lett. Újházy László 1811-1813 között egy

év bölcsészetet, majd egy év jogot hallgatott Kassán, később Debrecenben és

Sárospatakon is tanult. A szabadságharc idején a Radical Párt elnöke. 1849-ben

Ellenezte a kiegyezést.

Itt kell kitérnünk arra, hogy a szakirodalom szerint

Eötvös József miniszter nagyapja, aki később a Magyar Kamara alelnöke és Abaúj megye főispánja lett, jogi tanulmányait a Kassai Jogakadémián végezte.

A rendelkezésünkre álló forrásokban az ő neve nem szerepelt, ezért nincs az adattárban. Ugyanakkor lehetséges, hogy magántanulóként végzett az akadémián és csak a vizsgákat tette itt le. Ez az arisztokrata családok nagy részében elfogadott gyakorlat volt a vizsgált időszakban.

Bízunk abban, hogy könyvünk nagy segítségére lesz a magyar és szlovák művelődés-, oktatás-, társadalom-, és várostörténészeknek. Reméljük, hogy a könyv adatait fel fogják tudni használni további kutatások végzéséhez.

Budapest, 2018. május