II. évfolyam. Budapest, 1892. November 1. 30. szám.
A KERESKEDELMI JOG-ES ISMERETEK TARA
Sg F O L Y O I R A T .
F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő ÉS K I A D Ó T U L A J D O N O S : D R . R O T H P A L Ü G Y V É D . A l a p szellemi részét illető közlések a szerkesztőségbe, az előfizetési pénzek és fel- szólalások a kiadóhivatalba küldendők. — Hirdetések n kiadóhivatalban á r s z a b á s
szerint vétetnek fel. — K é z i r a t o k n e m a d a t n a k vissza.
E L O F I Z E T E S I A R : Félévre 3 frt.
Egész évre . . . . 6 frt.
S Z E R K E S Z T O S E G : Budapest, V.. Váezi-kürú:
40. szám.
KIADÓHIVATAL:
M e z e i A n t a l Budapest, V., Gizella-tér ÍHatis-palota),
•»i=§¡.« Megjelenik minden hó 1-én és 15-én.
Tengeri jogunk codíficatiója.
I r t a : Dr. Rőth Pál.
A tengeri jog- codíficatiója kérdésében az utóbbi idők- ben kósza liirek járták be a napi lapokat, melyeket a
szaklapok is átvettek, úgy liogy időszerűnek tartjuk a kérdést a maga valóságában megvilágítani.
Dr. Grlaser Gyula osztrák igazságügyminister állását 1871-ben elfoglalván, azonnal a codificatorius munkákhoz fogott. A coclificatióra első sorban a tengeri jog várt, minthogy az a német keresk. törvénj'könyvvel együtt recipiálva nem lett, mert annak az adriai tengeren való alkalmazása aggályokat ébresztett. Miután pedig a tengeri jog a kereskedelmi- és vámszerződés értelmében. Magyar-
országgal közös elvek szerint szabályozandó, átiratot inté- zett a magyar igazságügyministerhez, melyben a tengeri magánjog szabályozásának alapjául a német kereskedelmi törvénykönyv Y. könyvét ajánlotta. A választ a magyar kereskedelmi minister adta meg, melyben a német keresk.
törvénykönyv receptiáját feltétlenül elfogadta (!). Dr. Grlaser a magyar keresk. minister nyilatkozatát helyeslőleg vette tudomásul, azonban csodálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy miért vette a keresk. minister ez ügyet ke- zébe, holott ez az igazságügyminister ressortjába tartozik.
Később tényleg controversia támadt a kereskedelmi és igazságügyminister közt, mert az ügyet mindkettő magá- nak vindikálta, inignem olynemü megállapodás jött létre,
k
hogy a magánjogi részt az igazságügyminister, a tenge- részeti rendtartást pedig a kereskedelmi minister fogja kidolgoztatni. E mellett azonban tekinteten kivül hagya- tott, hogy a német kereslc. törvény V. könyvének reeep- tiója nálunk akadályokba ütközik, mert a német ke.resk.
törvénykönyv a hajójelzálog szabályozását nem tartalmazza, aztán pedig a tengeri biztosításra vonatkozó szabványok nálunk nem alkalmazhatók, mert nekünk biztosítási törvényünk van, melylyel szemben a német törvénykönyv tengeri biztosítási jogszabványait alkalmazni nem lehet. A mi kereskedelmi törvényünk továbbá a kölcsönösségen ala- puló biztosító-társaságokat a szövetkezetek közé sorolja, ellenben úgy német, mint osztrák jog szerint a kölcsönös biztosító-társaságok a szövetkezetek közé nem tartoznak és az ezek által kötött biztositások kereskedelmi ügyleteknek nem tekintetnek.
Mi egyáltalában nem vagyunk képesek belátni, hogy tengeri jogunk szabályozásánál miért épen a régibb keletű és az atlanti oceánon dívó jogszokásokat tartalmazó német törvény vétessék alapul, holott tengerjogi szokásaink és gyakorlatunk a modernebb és a földközi tengeren dívó jog- szokásokat tartalmazó olasz kereskedelmi törvényhez sok- kal közelebb áll. Teljesen érthetetlen azonban, hogyan, lehes- sen a kitüntetett ellentétek kiegyenlítése nélkül a német tör- vénykönyvet feltétlen alapul elfogadni.
Már folyóiratunk múlt évi juniusi számában közöl- tük, hogy az igazságügyminister Manojlovich Emil kir.
kúriai tanácselnököt bízta meg a, tengeri magánjog codi- ficálásával és ujabban dr. Nagy Fereucz egyetemi tanárt és dr. Batthyány Tivadar országgyűlési képviselőt hívta fel, hogy Manojlovich elnöklete alatt bizottsággá alakulva, törvénytervezetet dolgozzanak ki.
Ítészünkről azonban ezen bizottság működését meddő- nek tartjuk mindaddig, míg az osztrák kormánynyal egyöntetű megállapodások létre nem jönnek. A legközelebbi teendő tehát az volna, hogy az igazságügyminister osztrák kollegájával az iránt érintkezésbe lépne, hogy ez szintén küldjön ki egy bizottságot, mely a magyar bizottsággal tanácskozásra lépve, a tényleg fenálló ellentéteket kölcsönös megállapo- dás útján egyenlítsék ki.
3
Mig- ez meg nem történik, a magyar bizottság működése akadémikus munkánál egyébnek tekinthető nem lesz.
A biztosítási ügyletek néhány kérdéséhez.
I r t a : Dr. Murányi Ernő, budapesti ü g y v é d .
Joghallgatókoromban — h a egy theoretikus kérdés vita- tásába nagyon is belemelegedtem — gyakran hallottam a theoretizálást avval a kritikával agyonütni: „nem ér az a theoria semmit, minek az? praktikusnak kell lenni, ta- gadni és bizonyítani, ez több a bíró előtt, mint a legszebb elméleti fejtegetés."
Es íme, mintha a praxis gúnyt akarna űzni azokból, kik az elmélet szükségességét tagadják, előttem fekszik egy ítélet, a mely szinte tiszta jogi s jogelméleti fejte- getésekből építette fel indokolását. 8 a mi még nagyobb gúny, ez az ítélet egy 8 frt 80 kros sommás perben ho- zatott.
Nyolca frt és 80 kr. volt az a díjrészlet,, a melyre a li.-társaság perelte K. M. alperest, a kinek háza nála 1890-ben öt évre biztosíttatott, de még ugyanaz évben nagyobb részében leégett. A biztosító-intézet kárát kifo- gástalanul kifizette; az erről szóló nyugtát ugyan a napi- lapokban közzé nem tette, de abba azt a kijelentést vette fel „a 423,967. sz. kötvény hatálya 1891. márczius 18-ig megszűnik és érvénytelen, azontúl azonban a teljes ösz- szegben ismét feléled és teljes hatályba lép." Mikor az- után 1891. szeptember 15-én a díjrészlet ismét esedékessé vált, K. M. annak kifizetését megtagadta.
Es ebben a csekély összeget tárgyazó perben annyi kérdés merült fel, mely megoldásra várt, hogy a per és az eset joggal volt érdekesnek nevezhető.
Mindjárt az elsőt a nyugta szolgáltatta. Az ügylet általános megítélése szempontjából ugyanis vitatható kér- dés volt, vájjon eltekintve minden egyébtől, hatályossá válhatik-e oly szerződés, a mely érvénytelen és a mely hatályát vesztette volt, illetve hogy a nyugtában foglalt
és fentidézett kifejezések, melyekben az érvénytelenség és hatálytalanítás fogalmai össze-vissza használtattak, mit
