Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum 2003. május 23 - augusztus 31.

GALIMBERTI

emlékkiállítás

Galimberti Sándor születésének 120. évfordulója alkalmából

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum 2003. május 23 - augusztus 31.

Kaposvár, Festők Városa

2003

GALIMBERTI ALAJOS (Luigi Galimberti)

festőművész

(1847. április 3. Trieszt - 1897. december 3. Kaposvár)

GALIMBERTI SÁNDOR

festőművész

(1883. május 3 1 . Kaposvár - 1915. július 20. Budapest)

MARIE PROVAZKOVA-GALIMBERTI (Galimberti Lanow Mária)

festőművész

(1880. február 13. Jindrichuv Hradec - 1951. augusztus 4. Litomerice)

GALIMBERTINÉ DÉNES VALÉRIA

festőművész

(1877. november 2. Budapest - 1915. július 18. Pécs)

GAL.

A Galimberti házaspár (Dénes Valéria és Galimberti Sándor) Székely Aladár fotója

GAI

KETTÉTÖRT MŰVÉSZSORSOK A XX. SZÁZAD ELEJÉRŐL.

A GALIMBERTIK.

A 90-es évek folyamán egyre nagyobb figyelem fordul magyar képzőművészeten belül a századeleji avantgárdé képviselői felé. E fiatal generáció meghatározó művészei közé tartozik Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria. Mindketten az 1910-1915 közötti időszak nagy te­

hetségei, akiknek munkásságában az emberi és művészi tevékenység, belülről fakadó elkötelezett­

ség és etikus hivatástudat szorosan összefonódott. Eletükről keveset tudunk: mindössze a születé­

si dátum, néhány iskola és mester, a nagybányai müvésztelepi tanulmányok után hosszabb-rövi­

debb párizsi tartózkodás, mindezek összefoglalásaként egyetlen, összefoglaló kiállítás, majd a vá­

ratlan hirtelenséggel megszakadó életút zárásaként a tragikus halál tényszerű adatai ismertek. A száraz információk kontúrjai mögött két Ígéretes művészi pálya, a századforduló magyar művésze­

tének viszonylatában is nagyszerű munkásság rejlik.

Galimberti Sándor 120 éve született Kaposváron. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban rende­

zett emlékkiállítás alkalmat nyújt e rendkívüli, ugyanakkor kevéssé ismert életmű újbóli áttekinté­

sére. Galimberti és Dénes Valéria utolsó, közös kiállítása 1914-ben Budapesten a Nemzeti Szalon keretén belül volt. A MA folyóirat köre 1918-ban, a házaspár halála után emlékkiállítással emlé­

kezett a példaképnek tekintett művészekre.

A 85 év után újra megrendezett, kaposvári kiállítás nem csupán Galimberti Sándor és felesége al­

kotásait mutatja be, hanem a festőművész további kapcsolódásai pontjaira is kitér. A Galimberti nevet a képzőművészetben többen viselték. Sándoron kívül apja, Luigi Galimberti (1847-1987), első felesége, a cseh származású Marie Provazkova-Galimberti, aki Magyarországon Lanow Mári­

aként ismert, továbbá második felesége, Dénes Valéria, aki alkalomszerűen használta férje nevét.

Rippl-Rónai József: К. X. Roussel és Galimberti Sándor festőművészek arcképei.

Portraits des peintres K.X. Roussel et Sándor Galimberti Portrait der Maler К.Х. Roussel und Galimberti Sándor.

papír, ceruza, magántulajdon

Az ара, Luigi Galimberti egy korábbi korszak, generáció és felfogás képviselője. Részben fran­

cia, részben olasz felmenőkkel rendelkező trieszti olasz volt, aki a Velencei Festészeti Akadémián képezte magát. Egy örökség miatt települt le családostul Somogyban. Nevét idővel Alajosra ma­

gyarosítva a festészetet is feladta és gazdálkodásból élt. A korabeli Kaposvár első városképei tőle származnak - ezek a régi velencei vedutafestők precizitásával készültek kissé szárazabb és naivabb modorban.

Galimberti Alajos kilencedik gyermeke, Galimberti Sándor 1883. május 31-én született Kapos­

váron. A budapesti Iparművészeti Iskola két évének elvégzése után 1903-tól festészeti tanulmánya­

it a nagybányai művésztelepen folytatta. О is végigjárta azt az utat, amit a századelő újító szelle­

mű, fiatal művésznemzedéke megtett: Nagybánya mellett a müncheni Festészeti Akadémián illet­

ve Hollósy Simon técsői művésztelepén képezte magát. Művészetének kibontakozásához a nagy­

bányai szabadiskola plein air gyakorlatai mellett a Párizsban töltött évek járultak. Első ízben 1905 telén utazott a művészet fővárosába, ahol több más nagybányai fiatal festővel együtt a Julian Aka­

démián tanult. Az akadémiai tanulmányokkal párhuzamosan festett képei a francia fauves stílusá­

nak gyors elsajátításáról tesznek tanúbizonyságot. A művészt impulzív egyénisége szinte inspirálta a modern festői elvek megvalósítására. Képeinek erős színintenzitása, a szűk rétegtér és erőteljes fakturális hatás alkalmazása egybeesett az új francia művészi nyelvezet kibontakozásának idejével.

A párizsi tapasztalatszerzés eredményeivel 1907 nyarán tért vissza Nagybányára, ahol a művész­

telep újító szellemű, neós fiataljai közé sorolták. Galimberti azonban saját útját járja: az intenzív fauves-os stílus mellett meghatározó lesz számára a Cezanne munkássága nyomán kibontakozó, szerkezetes téranalízis. Kompozícióiban elsők között alkalmazta Nagybányán az emelt nézőpontos ábrázolást, amelyhez mozgással teli, raffinait és bonyolult tereket választ. Időközben szoros barát­

ságba került a Kaposváron élő Rippl-Rónai Józseffel, a magyar festőművészet legfranciásabb szel­

lemiségű művészével is. Rippl-Rónainál tett gyakori látogatásai nyomán több olyan képet festett,

amelyek erős dekorativitása, sűrű matériában tobzódó színintenzítása a kaposvári mester első ku­

koricás képeinek erejével mérhető. A felfokozott színmágia és a nagybányai neósok dekoratív ko- lorizmusa Galimberti alkotásaiban expresszív hevületű, feszült kompozíciókat eredményezett.

Ezekben az években ismerkedett meg első feleségével, a cseh származású Lanow Máriával.

Lanow Mária - cseh területen Marie Provazkova 1880. február 13-án született a dél-csehországi Jindrichuv Hradecben (egykor Neuhaus). A paraszti felmenőkre visszavezethető Provazek család a Hradec melletti Posna faluból származott. Mária Provazkova apja révén - aki az egykori monar­

chia magasrangú tisztviselője volt - viselte a Lanow nemesi előnevet. Férje nevét haláláig hordta Marie Provazkova-Galimberti formában.

Lanow Mária fiatalon egy bécsi magániskolában kezdte meg festőtanulmányait. Bécsben, majd Münchenben tanult - 1902-ben többek között Hollósy Simon festőiskolájában. Galimbertivel va­

ló megismerkedésének helyszíne és időpontja ismeretlen, valószínűleg Párizsban találkoztak 1906-8 között. A házasság nem sikerült, többévi különélés után véglegesen 1911-ben bomlott fel.

Lanow Mária a következő években felváltva dolgozott Párizsban és Nagybányán, európai tanul­

mányutakat tett Spanyolországban és Olaszországban. Részt vett a kecskeméti művésztelep mun­

kájában is, ahol Perlrott Csaba Vilmosékkal került szoros baráti kapcsolatba. A közép-európai posztimpresszionizmus jellegzetes képviselője. Nagybányához kapcsolódó művészetének fontos összetevője a neósokéhoz hasonló dekoratív felületkezelés és erőteljes színkolorit. Festészete a de­

koratív fauvizmustól fokozatosan Cezanne és a kubista térábrázolás felé fordult, majd párizsi idő­

szakában aszketikusan leegyszerűsített, expresszionista stílus jellemezte. Lanow Mária Párizsban az Indépendants és a Salon d' Automne kiállításain is részt vett. A válás után bátyja, a világhírű bak- teriológus, Stanislav Provazek 1915-ös halála további súlyos csapásként érte. 1917-ben tért vissza Csehországba. Noha 1919-ben még megrendezte első gyűjteményes kiállítását, és 1922-ben a Tvorba (Alkotás) csoporttal, 1926-ban a Mánes csoporttal is kiállított, alkotóművészetében hosszú

Marie Provazkova

Galimberti Sándor: Rippl-Rónai Józsefné portréja.

Portrait de Madame József Rippl-Rónai. I Portrait der Frau Rippl-Rónai.

papír, szén, 4 1 x 5 0 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

hallgatás következett be. Elveszítette vagy megsemmisített munkáinak nagy részét. 1935-ben kap­

csolódott be újra a művészeti életbe, amikor a Képzőművészek Szövetségének tagjaként immár rendszeresen szerepelt kiállításokon. Eletének utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte, és 1951. augusztus 4-én halt meg a csehszlovákiai Litomerice-ben.

Galimberti későbbi társa, Dénes Valéria 1877. július 18-án született Budapesten. Művészet irán­

ti vonzódását bécsi, osztrák származású anyjától, míg rajztehetségét erdőmérnök apjától örökölte, aki gerincsorvadás miatt, ereje teljében tolókocsiba kényszerült. A századforduló emancipált nőtí- pusához tartozott, aki a család minden ellenkezésének dacára szakított a lányokat hagyományos, családi élet szokványos keretei közé záró, polgári életpályájával, és a művészetnek kívánta szentel­

ni magát. A XX. század új arculatát megrajzoló modern művészek híveként Szablya Frischauf Fe­

renc iskolájában kezdte el tanulmányait. Az akadémiaellenes művészetoktatást keresve jutott el 1906-ban a nagybányai művésztelepre: ettől kezdve éveken keresztül részt vett az ottani munká­

ban. Kezdetben ő is a francia fauves szellemét képviselő, neós irányzathoz kapcsolódott.

Galimberti Sándorral a művésztelepi munka során ismerkedhettek meg egymással. Míg Galimberti 1909 telétől, Dénes Valéria 1910-től tartózkodott Párizsban. A nagybányai ismeretségből közös művészi felfogáson és elveken alapuló barátság, majd szerelem lett. Párizsi életüket példanélküli módon összefonódó, azonos szellemiség és együttes munka jellemezte. A Luxemburg múzeum mel­

lett, a Rue de Vaugirard u. 23. számú ház egyik bérlakásában laktak és dolgoztak. A hasonló fes­

tőmotívumok és a felfogás olyan erős közösségbe kapcsolja őket, hogy művészetüket a magyar képzőművészet különálló, sajátos fejezeteként tartjuk számon.

Galimbertiék Nagybányán induló, szerkezetelemzésre irányuló munkássága 1910 után egyfajta visszaigazolást nyert a Párizsban ekkorra kibontakozó kubista művészetben. A stílusukban bekö­

vetkező, gyors fejlődést egyre inkább a közvetlen látványtól való elfordulás és szikár, egyértelmű térelemzésre való törekvés jellemzi. Együttműködésük eredménye egy sajátosan eredeti képi kife-

jezés, amely különleges módon egyesíti a francia korai kubizmus bizonyos eredményeit és a korai magyar avantgárdé robosztus energiáit. A műveikben megnyilvánuló festő-temperamentum a táji és csendéleti motívumokat erős vázú, a tömegeket is érzékeltető, drámai térképzetekké alakítják, ahol a fekete kontúrok robbanó, feszültséggel teli, erőteljes festői gesztusokat határolnak. Párizs­

ban részt vettek a Salon des Indépendants és a Salon d' Automne kiállításain is. Galimbertiék te­

hetségét a kubista művészek ismert gyűjtője, Wilhelm Uhde is felismerte, akivel Párizsban a házas­

pár kapcsolatba került. A néhány évnyi megfeszített közös munka eredményeit a művészek 1914- ben a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett kiállításukon mutatták be a közönségnek.

Eletük a továbbiakban drámai módon alakult. A család 1914-ben a kitörő világháború elől Bel­

giumba, majd Hollandiába menekült kisgyerekükkel együtt. Galimberti kötelességének érezte, hogy hazajöjjön a hadba vonuló Magyarországra: önkéntes katonának jelentkezett, és 1915 nya­

rán tizedesként kiképzésre vonult be a pécsi 19. honvéd gyalogezredbe. Dénes Valéria a gyermek­

kel követte férjét a városba. Egy nyári, kánikulai napon a feleség megfázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány nap leforgása alatt meghalt. Galimberti Sándor a temetés napjának reggelén, Budapes­

ten, a Műcsarnok mögött egy átvirrasztott, lázas éjszaka után főbe lőtte magát. Munkásságuk a XX. századi magyar klasszikus avantgárdé, más-más módon, de félbetört, jellegzetesen kelet-euró­

pai művészsorsát reprezentálja.

Géger Melinda

Galimberti Sándor: St.-Raphaël. 1912 к.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

DESTINS BRISÉS D'ARTISTES AU DÉBUT DU XXe SIÈCLE LES GALIMBERTI

Au cours des années 90, on a accordé de plus en plus d'attention aux représentants de l'avant- garde des beaux-arts hongrois du début du 20e siècle. Parmi les artistes marquants de cette génération de jeunes, se trouvent Sándor Galimberti et sa femme, Valéria Dénes. Tous les deux apparaissent comme de grands talents de la période entre 1910-1915, dans l'oeuvre desquels les activités humaine et artistique sont étroitement attachées ainsi que l'engagement intérieur et la conscience professionnelle. Nous savons peu sur leur vie: seulement leur date de naissance, quelques écoles et des maîtres, des séjours plus ou moins longs à Paris après des études en colonie d'artistes à Nagybánya, et la somme du tout, une exposition d'ensemble, puis les détails de leurs morts tragiques, la fin des carrières brusquement achevées. Derrière les contours de ces données sèches se cachent deux magnifiques destins d'artistes, deux oeuvres prometteuses même par rapport au standard de la peinture hongroise du début du siècle. Sándor Galimberti est né à Kaposvár, il y a 120 ans. L'exposition commemorative au musée Rippl-Rónai offre une occasion parfaite pour la récapitulation de cette oeuvre extraordinaire mais peu connue. La dernière exposition commune de Galimberti et Valéria Dénes a eu lieu en 1914 dans le cadre du Salon National à Budapest. Le cercle de la revue "MA" a organisé l'exposition en hommage au couple d'artistes après leur mort.

L'exposition commemorative organisée après 85 ans à Kaposvár représente non seulement les ouvrages de Sándor Galimberti et de sa femme, mais aussi les points de rattachement à lart de celui-ci. Le nom Galimberti a été porté par plusieurs personnes. Outre Sándor Galimberti, ainsi étaient nommés son père, Luigi Galimberti, puis la première femme de Sándor, Maria Provazkova- Galimberti qui était d'origine tchèque, connue en Hongrie sous le nom de Maria Lanow, enfin sa deuxième femme, Valéria Dénes, qui a porté le nom de son mari à loccasion.

Galimberti Sándor: Havas részlet Nagybányáról. 1913.

Détail de Nagybánya à la neige. / Nagybánya - verschneit.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

Luigi Galimberti, le père représente une période, une génération, une conception précédentes.

C'était un Italien de Trieste, descendant des parents français et italien qui a reçu sa formation à Г Académie de Peinture à Venice. Il est venu s'installer à Somogy avec sa famille suite à un héritage.

Après un certain temps, il a abandonné la peinture, a changé son prénom en "Alajos", la version hongroise, et s'est occupé de son exploitation agricole. Les tableaux de vue de Kaposvár à l'époque viennent de lui - faits avec la précision des anciens peintres "veduta" vénitiens, mais d'une manière un peu plus sèche et plus naïve.

Le neuvième enfant d'Alajos Galimberti, Sándor Galimberti est né le 31 mai 1883, à Kaposvár.

Après avoir fréquenté l'École des Arts Décoratifs à Budapest pendant deux ans, il a continué ses études de peinture dans la colonie d'artistes à Nagybánya depuis 1903. Il a suivi le chemin habituel de la jeune génération de peintres du début du siècle; outre Nagybánya il a séjourné à Г Académie de Peinture de Munich, puis à l'école d'art de Simon Hollósy à Técso. Les exercices en plein air à l'école libre de Nagybánya ainsi que les années passées à Paris ont contribué à l'épanouissement de son art. Pour la première fois il est arrivé à la "capitale des arts" en hiver 1905, ou, ensemble avec plusieurs jeunes peintres de Nagybánya, il s'est inscrit à 1' Académie Julian. Ses toiles peintes au cours de ses études à 1' Académie prouvent qu'il a vite acquis le style des fauves français. Sa personnalité impulsive l'a presque prédestiné à adapter les principes de la peinture moderne. La forte intensité de ses couleurs, l'espace étroitement stratifié des toiles et l'effet de facture dynamique apparaissent comme le nouveau langage de la peinture française.

Enrichi d'expériences acquises à Paris, il rentre à Nagybánya en été 1907, ou il adhère au groupe de jeunes innovateurs, des "neos". Pourtant, il suit son propre chemin entre leffet du style intensif des fauves et entre celui de Cézanne par l'analyse de l'espace stratifié qui sera aussi décisif pour lui. Il était parmi les premiers à Nagybánya à employer la représentation par une vue élevée, avec des espaces raffinés, compliqués, pleins de mouvements. Entre-temps il s'est lié d'amitié avec József Rippl-Rónai qui a vécu à Kaposvár et qui a été le plus français par son esprit parmi les

peintres hongrois. Suite à ses visites fréquentes chez Rippl-Rónai, il a peint plusieurs tableaux, ou la forte décoration et l'intensité des couleurs se mesurent avec les premieres toiles au mais du maître de Kaposvár. La magie des couleurs et le colorisme décoratif des neos de Nagybánya résultent des compositions d'une tension étouffée et expressive. Pendant ces années il a connu sa première femme, Maria Lanow qui était d'origine tchèque. Elle est née le 13 février 1880 à Jindrichuv Hradec (lancien Neuhaus), au sud du pays thèque. La famille Provazek, descendante de paysans, prend ses origines à Posna, un village non loin de Hradec. Maria Provazkova a hérité du titre de noblesse de son père qui était haut fonctionnaire dans la monarchie, mais elle a porté le nom de son mari aussi jusqu'à sa mort, sous la forme de Marie Provazkova-Galimberti.

Maria Lanow jeune, a commencé des études de peinture dans une école privée à Vienne. Après cela elle a étudié à Munich, puis, en 1902 elle s'est présentée à l'école de Simon Hollósy. Le lieu et la date ou elle a connu Galimberti sont inconnus, ils se sont probablement rencontrés à Paris entre 1906-1908. Leur mariage n'étant pas une réussite, il a pris fin en 1911 définitivement.

Pendant les années suivantes Maria Lanow a travaillé alternativement à Paris et à Nagybánya, elle a fait des voyages d'études en Espagne et en Italie. Elle a participé au travail de la colonie d'artistes à Kecskemét aussi, ou elle s'est lié d'amitié avec les Csaba Vilmos Perlrott. Elle est considérée comme une des représentants typiques du post-impressionisme d'Europe Centrale. Une des caractéristiques importantes de son art (qui l'attache a Nagybánya) est le travail décoratif de la surface - ce qui l'apparente aux néos - puis le fort coloris. Sa peinture s'est tournée progressivement du fauvisme décoratif vers Cézanne et la représentation cubiste de l'espace, puis, pendant sa période à Paris, elle se caractérise par un style expressioniste, simplifié. Maria Lanow a pris part à l'exposition des Indépendants et au Salon d'Automne aussi à Paris. Après le divorce, la mort de son frère, Stanislav Provazek, le bactériologue de réputation mondiale a été un grand malheur pour elle en 1915. Elle est rentrée en Bohême en 1917. En 1919 elle présente une exposition d'ensemble, en 1922 elle expose avec le groupe Tvorba (création) puis avec celui de

Galimberti Sándor: Mintázóasztal és gyümölcs. 1913.

Table à modeler et fruit. I Formtisch und Obst.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

Galimberti Sándor: Párizsi tűzfalak. 1913.

Murs coupe-feu à Paris. I Parisian Brandmauern.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

Mânes en 1926, puis un long silence suit dans son activité de peintre. Elle a perdu ou anéanti une gande partie de ses ouvrages. C'est seulement en 1935 qu'elle reprend le pinceau, à partir de cette date elle se présente régulièrement aux expositions comme membre de l'Union des Artistes. Elle passe les dernières années de sa vie en retaite complète: elle est morte le 4 août 1951 à Litomërice.

La deuxième compagne de Galimberti, Valéria Dénes est née le 18 juillet 1877. Elle a hérité de sa mère autrichienne de Vienne linclination vers les beaux-arts, ses talents de dessinatrice viennent de son père, ingénieur des Eaux et Forêts, qui a été condamné à vivre dans une chaise roulante à cause d'un tabès dorsal. Elle appartenait au type de femme émancipée du tournant du siècle qui a tourné le dos à la carrière conventionnelle de femme bourgeoise, malgré toute la résistance de la famille: elle voulait consacrer sa vie à la peinture. Elle a commencé ses études à l'école de Ferenc Szablya Frischauf comme partisan des artistes modernes, créateurs d'une nouvelle image du XXe

siècle.

En partant à la recherche d'une formation artistique différente de celle qu'on appelle académique, elle est parvenue à la colonie d'artistes à Nagybánya; à partir de ce moment elle a participé au travail de cette dernière pendant des années. Elle s'est attachée au courant "neo" qui a reflété l'esprit des fauves français. Elle aurait connu Sándor Galimberti au cours du travail à la colonie. Galimberti a séjourné à Paris à partir de l'hiver 1909, Valéria Dénes y est arrivée en 1910.

Sur la base d'une conception et de principes communs de la peinture qu'ils avaient acquis à Nagybánya, ils ont lié amitié puis ont connu l'amour. Leur vie à Paris est marqué d'un esprit uni et d'un travail commun sans pareil. Ils habitaient et travaillaient dans un immeuble près du Jardin du Luxembourg, au 23, rue de Vaugirard. Ils sont tellement unis par leur conception et leurs motifs de la peinture, que leur activité constitue un chapitre spécial dans l'histoire de la peinture hongroise.

La peinture des Galimberti, visant l'analyse de la structure, qu'ils ont acquise a Nagybánya, se voit renforcée par le cubisme, qui, à cette époque, s'est épanoui à Paris. Un développement rapide s'est produit dans leur art, caractérisé par l'abandon du spectacle direct et par la tendance à l'engagement à l'analyse sans ambiguité de la structure. Le résultat de leur travail commun est une expression artistique originale qui unit d'une manière particulière les acquis du cubisme français précoce et les énergies de l'avantgarde hongrois. Le tempérament personnel du peintre se révélant sur ses toiles transforme les motifs de paysages et de nature morte en images dramatiques de l'espace, ou la structure et la masse peuvent être perçues, et les contours noirs limitent les gestes sous tension, prêts à exposer. Ils ont pris part à l'exposition des Indépendants et au Salon d'Automne aussi à Paris. Le talent des Galimberti a été remarqué par Wilhelm Uhde, le collectionneur connu des ouvrages des cubistes, avec qui le couple est entré en contact à Paris. Les Galimberti ont présenté au public le résultat de leur travail laborieux de plusieures années en 1914 à une exposition au Salon Nemzeti à Budapest.

Plus tard leur vie a connu une suite tragique. En 1914 la famille se réfugie en Belgique puis en Hollande avec leur enfant, pour fuir la guerre. Galimberti s'est senti être obligé de rentrer en Hongrie, ou il s'est présenté volontaire dans larmée. En été 1915 il a subi l'instruction militaire comme caporal au 19e régiment d'infanterie a Pécs. Valéria Dénes l'a suivi dans cette ville avec leur enfant. Un jour de chaleur d'été elle a pris froid, puis elle fut d'atteinte d'une pneumonie, et quelques jours plus tard elle mourut. Le lendemain matin de l'enterrement a Budapest, après une nuit veillée, Sándor Galimberti, fiévreux, s'est tiré une balle dans la tête derrière la Galerie

"Műcsarnok". Leur oeuvre représente le destin typiquement Est-européen de l'avant-garde classique hongrois du XXe siècle.

Melinda GÉGER

Dénes Valéria: Kikötő. 1912. к.

Port. I Hafen.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

DURCHGEBROCHENEN KÜNSTLERSCHICKSALE VOM BEGINN DES ZWANZIGSTEN JAHRHUNDERTS - DIE FAMILIE DER GALIMBERTIS

Während der 1890-er Jahre wird in der ungarischen Kunst dem Avantgarde des späteren Jahrhundertbeginns ein wachsendes Interesse gewidmet. Es handelt sich dabei um eine junge Generation von Maler. Galimberti Sándor und seine Frau Dénes Valéria gehören den wichtigsten und markanten Künstler dieser jungen Generation an. Die beiden zälen um 1910-15 zu den meistbegabten Talente. Menschliche und künstlerisch berufliche Schöpfung, innerlich entsprungenes Engagement und ethische Berufsfreude waren in ihrer Gesamttätigkeit eng miteinander verflochten. Ihr Leben bleibt jedoch für uns voll mit ungelösten Rätseln. Uns stehen nur geringfügig Informationen zur Verfügung hierzu: Zwei Geburtsangaben, ein Paar Schulen und Meister, das Studium an der Meisterschule (Künstlerkolonie) in Nagybánya - heute: Baia Mare in Rumänien, - die Tage in Paris, eine einzige umfassende Ausstellung und der schlagartige Bahnbruch - der tragische Tod - knapp darauf sind uns gut bekannt. Hinter diesen einfachen Umrissen von Informationen verstecken sich jedoch zwei grossartigen Künstlerlaufbahnen und im Vergleich Ungarn und zur Zeit der Spätjahrhundertwende zwei vielversprechenden Lebenswerke.

Galimberti Sándor wurde vor genau 120 Jahren in Kaposvár geboren. Die Gedenkausstellung des Rippl-Rónai Museums in Kaposvár ermöglicht nun ein wiederholtes Überblick auf seinem enmaligen, zugleich im Schatten der Öffentlichkeit versteckten Lebenswerk zu bieten. Die letzte gemeinsame Ausstellung von Galimberti Sándor und Dénes Valéria fand noch in 1914 in Budapest, im Rahmen des sog. Nationaalsalons statt (Nemzeti Szalon). Nach dem Doppeltod des Künstlerehepaars in 1918 organisierte noch der Gelehrten- und Künstlerkreis um die Zeitschrift MA („HEUTE") eine Gedenkausstellung für die beiden, die für diesen Kreis als Vorbild galteten.

Unsere erst 85 Jahre später nachorganisierte Gedenkausstellung in Kaposvár präsentiert nicht nur die Werke des Galimberti Sándor und seiner Frau, sondern stellt Knoten und Verknüpfungen seines Vorlebens auch in Richtung Kunst dar. Den Namen Galimberti trug auch sein Vater, Luigi

Dénes Valéria: Havas vidék. 1913.

Paysage enneigé. I Verschneite Landschaft.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

Galimberti (1847-1897), seine erste Frau Marie Provazkova-Galimberti, die aus einer böhmischen Bürgerfamilie kam. Die ungarische Öffentlichkeit kennt sie jedoch als Lanow Mária. Galimberti hiess auch die zwite Frau von ihm, Dénes Valéria, die aber diesen nur gelegentlich nutzte.

Luigi Galimberti, sein Vater ist der Vertreter einer vorherigen Epoche, Generation bzw.

Auffassung. Er war ein triester Italiener von französischer und italienischer Abstammung, der sich an die Malerakademie in Venedig fortgebildet hatte. Er liess sich dann mit seiner Familie in Folge einer Erbschaft im Landkreis Somogy nieder, wechselte seinen Vornamen mit der Zeit auf Alajos, gab das Malen auf und lebte als Landwirt. Die ersten Stadtansichten der zeitgenössischen Kaposvár stammen jedoch von ihm. Sie sind mit der sagenhaften Präzision der venediger Vedutenmaler geschaffen, doch etwas faktisch-naiver als ihren stilistischen Vorbilder.

Der neunte Sohn des Galimberti Alajos, Galimberti Sándor wurde am 3 1 . Mai 1883 in Kaposvár geboren. Nach zwei Jahren an der Kunstgewerbeschule setzte er sein Malerstudium in der freien Künstlerschule - „Künstlerkolonie" - von Nagybánya fort. Sein Weg war ähnlich zu dem von allen anderen Generationskollegen unter die jungen Künstler der Drang der Erneuerung um die Spätjahrhundertwende. Dieser begann „regelmässig" mit der Teilnahme in der freien Künstlerschule in Nagybánya, dann aus der Fortbildung an die Akademie der Malerei in München sowie in der Künstlerkolonie von Hollósy Simon in der Gemeinde Técső. Ausser die „Plain-air- Übungen" der freien Künstlerschule von Nagybánya trugen vor allem zur Entfaltung seiner Kunst die nächsten Jahre in Paris entscheidend bei. Erst reiste er im Winter 1905 in die Künstlerhauptstadt der Welt, wo er zusammen mit anderen jungen Malermitstreiter aus Nagybánya zum Studenten der Julian Akademie wurde. Seine während dieses Studiums produzierten Bilder bekräftigen wie schnell er das französische sog. „Fauves-Stil" erlernte. Seine impulsive Persönlichkeit hatte ihn zur Umsetzung von modernen Kunstprinzipien innerlich beinahe inspiriert. Die markante Farbenintensität seiner Werke, der Einsatz von eingeschränkten Schichträume und seine prägende Fakturalwirkung sind mit der Entfaltung der neuen französischen „Künstlersprache" zeitlich überein.

Erfahren kehrte er aus Paris nach Nagybánya im Sommer 1907 zurück, wo er demnächst in die sog. „Neogruppe" von jungen Maler der Kunsterneuerung eingegliedert wurde. Aber Galimberti ging seinen eigenen Weg entlang: Die sich auf die Basis des Lebenswerkes von Paul Cézanne entfaltende strukturelle Raumanalytik wird bei ihm parallel zum zitierten Fauves-Stil massgebend.

In seinen Kompositionen hatte er unter seinen Künstlerkollegen von Nagybánya alsbald als Bahnbrecher die Darstellung mit dem sog. 'gehobenem Gesichtspunkt' umgesetzt, zudem er bewegungsvoll rafinierte und kompliziert konstruierten Räume verwendete. Mit der zeit kam er dann mit dem geistig meist französischen Gestalt der ungarischen Malerwelt Rippl-Rónai József in enger Verbindung. Während seinen Besuche bei Rippl-Rónai produzierte er einige Bilder deren durchdringende Kräfte, gewichtvolle Dekorativität und aus der dichten Materie entfaltete Farbenintensität erst mit der ersten sog. „Maisbilder" des Rippl-Rónais zu vergleichen sind. Seine bezaubernde Farbenmagie und die dekorative Kolorismus der Mitglieder der „Neogruppe" von Nagybánya resultierten in der Kunst von Galimbertis Kompositionen mit expressiver Glut und gedämpfter Spannung.

Gerade in dieser Zeit hatte er seine erste Frau, die Lanow Mária von böhmischer Abstammung kennengelernt. Eigentlich hiess sie Maria Provazkova und wurde am 13. Februar 1880 in der südböhmischen Stadt Jindrichuv Hradec - einst Neuhaus genannt - geboren. Die ehemalige Bauernfamilie Provazek kommt aus der Nachbargemeinde von Jindrichuv Hradec, eigentlich also aus Posna. Sein Vater, ein hochrangiger Beamte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie hatte seiner Tochter den Adeligenvornamen Lanow verliehn. Bis zum Tode seines Mannes hiess sie für die Öffentlichkeit trotzdem Marie Provazková-Galimberti.

Ihre Malerstudien begann Lanow Mária als Jugendliche in einer Privatschule der Kaiserstadt Wien. Dann zog sie nach München, im Jahre 1902 sogar zum Malerstudio von Hollósy Simon.

Wo, wie und wann sie eigentlich Galimberti kennenlernte, bleibt uns ein Rätsel. Vermutlich sollte aber diese zwischen 1906 und 1908 in Paris stattgefunden. Es war jedoch eine Missehe und sie hatten sich nach vielen getrennt geführten Jahre in 1911 voneinander scheiden lassen. In der

Dénes Valéria: Város. 1913.

Ville. I Stadt.

vászon, olaj, ismeretlen helyen

Dénes Valéria: Cigányakt. (Interieur és téli tájkép) 1913.

Bohémienne nue (intérieur et paysage d'hiver) / Zigenerinakt. (Interieur und Winterlandschaft).

vászon, olaj, ismeretlen helyen

nächsten Zeit arbeitete Lanow Mária im „Pendelbetrieb" 'mal in Paris, 'mal in Nagybánya und machte zwischendurch Studienfahrten nach Spanien und Italien. Sie hatte sich auch in der Arbeit des Kecskeméter Künstlerstudio in Ungarn beteiligt, wo sie zum engsten Freundekreis des Perlrott Csaba Vilmos angehörte. Sie gilt als markante Vertreterin des mitteleuropäischen Postimpressionismus. Ihre Werke koppeln die dekorative Oberflächenbehandlung und die eigenartige Farbenkolorit an Nagybánya zurück, wobei ihre erstere an die der „neogruppe" ähnelt.

Ihre Piktur hatte sich allmählich vom dekorativen Fauvismus zur Raumdarstellung von Cézanne und der Kubisten gedreht. Ihre pariser Jahren werden durch asketisch vereinfachten expressionistischen Bilder bezeichnet. In Paris war sie Teilnehmerin der Ausstellungen des Salon d' Automne und d'Indépendants. Nach der Scheidung kam für sie das nächste Unglück: Ihr Bruder, der weltberühmte Bakteriologe Stanislav Provazek starb in 1915. In 1917 kehrte sie nach Böhmen zurück. Sie organisierte zwar ihre erste Sammelausstellung in 1919 und sie war Ausstellerin der Tvorba- (= „Schöpfung"), sowie der Mánes-Gruppe in 1926, ihre Kunst soll(te) (je)doch einen langen Stillstand erleben müssen. Entweder sind ihre Werke verloren gegangen oder sie hatte diese ganz einfach selbst vernichtet. Erst in 1935 schaltete sie sich in das Künstlerleben von Böhmen wieder ein und seit dem stellte sie als Mitglied des Künstlerbundes regelmässig aus. In ihren letzten Lebensjahren war sie vollkommen zurückgezogen und starb am 4. August 1951 in Litomërice.

Dénes Valéria, die spätere Lebensgefährtin von Galimberti wurde am 18. Juli 1877 in Budapest geboren. Ihre künstlerische Angezogenheit erbte sie von ihrer Mutter, die aus Österreichisch- wiener Abstammung gekommen war. Ihr Zeichentalent ist von ihrem Vater, der als Forstingenieur fungierte, geerbt worden, der aber in voller Rüstigkeit zum Rollstuhl zugezwungen war. Sie gehörte dem Typ der emanzipierten Frauen der Jahrhundertwende an, so setzte sie sich jeden bürgerlich-traditionellen Erziehungsbestrebungen ihrer Familie im Interesse ein konventionelles Familienleben zu führen wieder und sie wollte sich sehr bewusst der Kunst widmen. Als Gefährtin der modernen Kunst, welche als Aufgabe die Aufzeichnung des Neugesichts des XX. Jahrhunderts bekam, hatte sie ihre Kunststudien bei Szablya Frischauf Ferenc begonnen. Bewusst suchte sie

Studios und Kolonien, die sich gegen dem akademischen Stil setzten und so kam sie in 1906 nach Nagybánya, wo sie dann jahrelang mitwirkte. Sie hatte sich auch an die sog. „Neogruppe"

angeknüpft, die sich den Geist des französischen Fauves angeeignet hatte. Sie hätten einander mit Galimberti Sándor während der künstlerkolonischen Schöpfung kennengelernt. Vom Winter 1909 weilte Galimberti in Paris, wo Dénes Valéria erst in 1910 ankam. Aus der Bekanntschaft von Nagybánya gestaltete sich dort eine künstlerisch-prinzipielle Freundschaft und allmählich entfaltete sich daraus dann die Liebe. Ihr Leben in Paris wird durch beispiellos verflochtene Meinungsgleichheit und unbedingte Zusammenwirkung bezeichnet. Sie haben eine Wohnung in der Nachbarschaft des Luxemburg Museums unter Rue de Vaugirard 23 gemietet. Ähnliche Auffassung und Motive haben die beiden zu einer so kraftvollen Gemeinschaft geschmiedet, dass ihre Kunst als selbstständiges Kapital der ungarischen Kunstgeschichte gilt.

Das Gesamtwerk der beiden Galimbertis, das in Nagybánya unter dem gleichen Dach der Strukturanalyse gezogen war hatte nach 1910 durch das in Paris um die Zeit in Entfaltung gekommene Kubismus eine eigenartige Rückkoppelung erhalten. Ihr Stil charakterisiert das allmähliche Abdrehen von Direktansicht der Welt und ihre rasche künstlerische Entwicklung bezeichnet je eher eine hagere, eindeutige Bestrebung nach der Struktur- und Raumanalyse. Das Resultat ihrer Zusammenwirkung ist eine eigenartige originale bildliche Expressivität, in der sich das frühfranzösische Kubismus und die robusten Energien des ungarischen Avantgardes beispiellos vereinigen. Das sich in ihren Werke äussernde persönliche Malertemperament gestaltet Landschafts- und Stillebenmotive zu hartgerippt, massendarstellend dramatischen Raumerfassunge um, indem schwarz gezogenen Konture spannungsvollen, sprengenden Malergebärden abgrenzen.

Sie waren Teilnehmern der Ausstellungen des Salon d'Automne und d'Indépendants in Paris. Auch der bekannte Kubistensammler Wilhelm Uhde hat die Bedeutung der Galimbertis erkannt. Ihn haben die beiden noch in Paris kennenlernen müssen. Ihre kurzjährige Bestrebungen hatte das Ehepaar der Öffentlichkeit in 1914 im Nationalsalon in der ungarischen Hauptstadt präsentiert.

Ihr Leben setzte sich dann eigenartig dramatisch fort. Zusammen mit dem Säugling entfloh die Familie vor dem Ausbruch des ersten Weltkrieges in 1914 nach Belgien und zog von dort in die Niederlande weiter. Nach einer Zeit fühlte sich aber Galimberti verpflichtet nach Ungarn zurückzugehen. Er meldete sich als freiwilliger Soldat und im Sommer von 1915 marschierte er als Unteroffizier nach Pécs (Fünfkirchen) zur Infanterie ein. Mit dem Kind folgte ihn seine Frau nach Pécs. Ganz unerwartet, an einem heissen Sommermorgen kriegte sie jedoch eine Lungenentzündung und starb in einigen Tage. Sein Mann hatte sich am Morgen der Beerdigung und nach einer überwachten, fiebergefüllten Nacht in Budapest hinter der Kunsthalle (Műcsarnok) selbsthändig erschossen.

Ihr Lebenswerk symbolisiert das charakteristisch osteuropäische durchgebrochene Laufbahn des klassischen ungarischen Avantgardes im XX. Jahrhundert.

Melinda Géger

GALIMBERTI ALAJOS ismert művei:

Kaposvár látképe. 1881. vászon, olaj, 2 7 x 4 9 cm, Kaposvár város tulajdona Kaposvár, látképe. 1881. vászon, olaj, 2 7 x 4 9 cm, Kaposvár város tulajdona Női akt. 1881. papír, ceruza, 28x40,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Női fej. 1896. papír, szén, 28x40,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Női fej. 1896. papír, szén, 28x40,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Inas bölcső mellett. 1897. papír, ceruza, 2 8 x 4 1 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Csecsemőt ringató inas. 1897. papír, ceruza, 28x40,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Két tölgyfa, papír, toll, 2 8 x 4 1 cm Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Puttó, papír, ceruza, 28x40,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Akt. papír, ceruza, 28x40,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

GALIMBERTI SÁNDOR ismert művei

Domboldal. 1903. vászon, olaj, 35,5x17 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Ülő parasztasszony. 1904. vászon, olaj, 6 6 x 5 2 cm. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Öregasszony. 1905 k. vászon, olaj, 5 6 x 5 1 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Akt oldalról. 1905 k. vászon, olaj, 5 0 x 4 0 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Karfiolos csendélet. 1907. vászon, olaj, 38,3x45,2 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Olvasó öregasszony. 1907. vászon, olaj, 65x55,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Nagybányai városrészlet. 1907-8 k. vászon, olaj, 7 5 x 6 4 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Városkép (Nagybánya) 1908 k. vászon, olaj, 72,5x80 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Róma-villa részlet (Műterem). 1908-9. vászon, olaj, 75x59 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Rippl-Rónai villa télen. 1908-9. vászon, olaj, 6 2 x 5 5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Interieur (Szék- és gyümölcscsendélet) 1908-9. vászon, olaj, 64X75 cm, Kieselbach Galéria Rippl-Rónai József műterme. 1909. vászon, olaj, 8 0 x 6 0 cm, Mű-Terem Galéria, Budapest Gyümölcscsendélet. 1909 k. vászon, olaj, 6 2 x 6 2 cm, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján Nagybányai háztetők. 1909-11 k.vászon, olaj, 75X65 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Virág- és gyümölcscsendélet. 1911. vászon, olaj, 46X36 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Sárga virágok kék vázában. 1911 k. vászon, olaj, 50X37 cm, Kieselbach Galéria, Budapest Rippl-Rónai József né portréja, papír, szén, 50X41 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Táj templommal. (Óbudai részlet) 1911. vászon, olaj, 47X39 cm, Kieselbach Galéria, Budapest Párizsi háztetők. 1912 k. vászon, olaj, 38X46 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Nagybányai motívum. 1911. k. vászon, olaj, 90X130 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs Kaktuszcsendélet. 1911-13 k. vászon, olaj, 80X60 cm, Kecskeméti Képtár

St.-Raphaël. 1912 к. vászon, olaj, 104X153 cm, magántulajdon St.-Raphaël. 1912 к. vászon, olaj, ismeretlen helyen

Havas részlet Nagybányáról. 1913. vászon, olaj, ismeretlen helyen Mintázóasztal és gyümölcs. 1913. vászon, olaj, ismeretlen helyen Párizsi tűzfalak. 1913. vászon, olaj, ismeretlen helyen

Amszterdam. 1914. vászon, olaj, 92x92,5 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

DÉNES VALÉRIA ismert művei:

Nagybányai városrészlet. 1908-9 k. vászon, olaj, 71X66 cm, magántulajdon

Cserepes csendélet. 1910. k. vászon, olaj, 40,5X50,5 cm, Kieselbach Galéria, Budapest Virágcsendélet. 1910 k. vászon, olaj, 83,5x61,5 cm, Kieselbach Galéria, Budapest Párizsi részlet. (Cluny park). 1910-11 k. vászon, olaj, 6 9 x 8 1 , 5 cm, Kieselbach Galéria Cluny kert. 1911. vászon, olaj, 70X70 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Kikötő. 1912. к. vászon, olaj, ismeretlen helyen

Párizsi háztetők. 1912-13. vászon, olaj, 96X87 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs Utcarészlet. 1913. vászon, olaj, 55X46 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Havas vidék. 1913. vászon, olaj, ismeretlen helyen

Táj házakkal. 1913. vászon, olaj, 50X100 cm, magántulajdon Város. 1913. vászon, olaj, ismeretlen helyen

Cigánylány. 1914. vászon, olaj, 80X49 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs Cigányakt. (Interieur és téli tájkép). 1913. ászon, olaj, ismeretlen helyen Napraforgó. 1913. vászon, olaj, 53X39 cn Janus Pannonius Múzeum, Pécs Virágcsendélet. 1913 k. vászon, olaj, 62X49,5 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

GALIMBERTI LANOW MÁRIA Magyarországon található művei:

Nagybányai részlet. 1909 k. vászon, olaj, 58,5X67 cm, Kecskeméti Képtár Csendélet. 1910-12 k. vászon, olaj, 70X60 cm, Kecskeméti Képtár

Perlrott Csaba Vilmos portréja. 1924. papír, olaj, 40,5X54,5 cm, Kecskeméti Képtár

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF:

K. X. Roussel és Galimberti Sándor festőművészek arcképei, papír, ceruza, magántulajdon

Oeuvres de ALAJOS GALIMBERTI

Vue de Kaposvár, 1881, toile, huile 2 7 x 4 9 cm, propriété de la ville de Kaposvár Vue de Kaposvár, 1881, toile, huile 2 7 x 4 9 cm, propriété de la ville de Kaposvár Nu, 1881, papier, crayon 28x40,5 cm Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Tête de femme, 1896, papier, charbon 28x40,5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Tête de femme, 1896, papier, charbon 28x40,5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Apprenti près du berceau, 1897, papier, crayon, 2 8 x 4 1 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Apprenti berçant un bébé, 1897, papier, crayon, 28x40,5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Deux chênes, papier, plume, 2 8 x 4 1 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Putto, papier, crayon, 28x40,5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Nu, papier, crayon, 28x40,5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Oeuvres de SÁNDOR GALIMBERTI

Versant de la colline, 1903, toile, huile, 35,5x17 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Paysanne assise, 1904, toile, huile, 6 6 x 5 2 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Vieille femme, toile, huile, 5 6 x 5 1 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Nu, vu de coté, toile, huile, 5 0 x 4 0 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Nature morte au chou-fleur, 1907, toile, huile, 38,3x45,2 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Vieille femme lisant, 1907, toile, huile, 65x55,5cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Partie de ville de Nagybánya, 1907-08, toile, huile, 7 5 x 6 4 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Paysage urbain (Nagybánya), 1908, toile, huile 72,5x80 cm, Galerie Nationale de Hongrie, Budapest Détail de Róma-villa (Atelier), 1908-09, toile, huile, 7 5 x 5 9 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Rippl-Rónai villa en hiver, 1908-09, toile, huile, 6 2 x 5 5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Intérieur (Nature morte aux fruits et chaise) 1908-09, toile, huile, 6 4 x 7 5 cm, Galerie Kieselbach Atelier de József Rippl-Rónai, 1909, toile, huile, 8 0 x 6 0 cm, Galerie Mű-Terem, Budapest

Nature morte aux fruits, 1909, toile, huile, 6 2 x 6 2 cm, Musée Historique de Nógrád, Salgótarján Toits de Nagybánya, 1909-11, toile, huile, 7 5 x 6 5 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár

Nature morte aux fleurs et fruits, 1911, toile, huile, 4 6 x 3 6 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Fleurs jaunes dans un vase bleu, 1911, toile, huile, 5 0 x 3 7 cm, Galerie Kieselbach, Budapest

Portrait de Madame József Rippl-Rónai, papier, charbon, 5 0 x 4 1 cm, Musée Rippl-Rónai, Kaposvár Paysage à léglise (détail de Óbuda), 1911, toile, huile, 4 7 x 3 9 cm, Galerie Kieselbach, Budapest Toits de Paris, environ 1912, toile, huile, 3 8 x 4 6 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs

Motif de Nagybánya, environ 1911, toile, huile, 90x130 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs Nature morte au cactus, env. 1911-13, toile, huile, 8 0 x 6 0 cm, Galerie de Kecskemét St-Raphael, env. 1912, toile, huile, 104x153 cm, propriété privée

St-Raphael, env. 1912, toile, huile, lieu inconnu

Détail de Nagybánya à la neige, 1913, toile, huile, lieu inconnu Table à modeler et fruit, 1913, toile, huile, lieu inconnu

Murs coupe-feu à Paris, 1913, toile, huile, lieu inconnu

Amsterdam, 1914, toile, huile, 92x92,5 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs

Oeuvres de VALÉRIA DÉNES

Paysage urbain à Nagybánya, env. 1908-09, toile, huile, 66 X 71cm, propriété privée

Nature morte à la tuile, env. 1910, toile, huile, 40,5x50,5 cm, Galerie Kieselbach, Budapest Nature morte au fleur. 1910 k, toile, huile, 83,5x61,5 cm, Galerie Kieselbach, Budapest Jardin de Cluny, 1911, toile, huile, 7 0 x 7 0 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs

Paysage à Paris, (Jardin de Cluny), toile, huile, 69x81,5 cm, Galerie Kieselbach, Budapest

Port, env. 1912, toile, huile, lieu inconnu

Toits de Paris, env. 1912, toile, huile, 9 6 x 8 7 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs Rue, détail, 1913, toile, huile, 5 5 x 4 6 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs

Paysage enneigé, 1913, toile, huile, lieu inconnu

Paysage avec maisons, 1913, toile, huile, 5 0 x 1 0 0 cm, propriété privée Ville, 1913, toile, huile, lieu inconnu

Bohémienne, 1913, toile, huile, 8 0 x 4 9 cm

Bohémienne nue (intérieur et paysage d'hiver), 1913, toile, huile, lieu inconnu Tournesol, 1913, toile, huile, 5 3 x 3 9 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs

Nature morte au fleur. 1913 k, toile, huile, 62x49,5 cm, Musée Janus Pannonius, Pécs

Oeuvres de MARIA LANOW GALIMBERTI

Détail de Nagybánya, env. 1909, toile, huile, 58,5x67 cm, Galerie de Kecskemét Nature morte, env. 1910-12, toile, huile, 7 0 x 6 0 cm, Galerie de Kecskemét

Portrait de Csaba Vilmos Perlrott, 1924, papier, huile, 40,5x54,5 cm, Galerie de Kecskemét

JÓZSEF RIPPL-RÓNAI:

Portraits des peintres K.X. Roussel et Sándor Galimberti, papier, crayon, propriété privée

Werke des GALIMBERTI ALAJOS:

Gemeindebild von Kaposvár. 1881. Leinwand, Öl, 27x49 cm (im Besitz der Gemeinde Kaposvár) Gemeindebild von Kaposvár. 1881. Leinwand, Öl, 27x49 cm (im Besitz der Gemeinde Kaposvár) Weibenakt. 1881.Papier, Bleistift, 28x40,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Weibenkopf. 1896.Papier, Kohle, 28x40,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Weibenkopf. 1986.Papier, Kohle 28x40,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Lehrling bei der Wiege. 1897. Papier, Bleistift, 28x41 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Lehrling beim Säuglingschaukeln. 1897. Papier, Bleistift, 28x40,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Zwei Eichen. Papier, Feder, 28x41 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Putte. Papier, Bleistift, 28x40,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Akt. Papier, Bleistift, 28x40,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Werke des GALIMBERTI SÁNDOR:

Hang. 1903. Leinwand, Öl, 35,5x17 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Sitzende Bäuerin. 1904. Leinwand, Öl, 66x52 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Olle. Leinwand, Öl, 56x51 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Akt - Seitenansicht. Leinwand, Öl, 50x40 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Stilleben mit Blumenkohl. 1907. Leinwand, Öl, 38,2x45,2 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Olle beim Lesen. 1907. Leinwand, Öl, 65x55,5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Ein Blick von Nagybánya. 1907-08. Leinwand, Öl, 75x64 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Gemeindeansicht (Nagybánya), um 1908. Leinwand, Öl, 72,5x80 cm (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Landgutsblick vom Romberg. 1908-09. Leinwand, Öl, 75x59 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Das verschneite Romberggut. 1908-09. Leinwand, Öl, 62x55 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Interieur (Obststilleben mit Stuhl). 1908-09. Leinwand, Öl, 6 4 x 7 5 cm (Kieselbach Galéria, Budapest) Das Atelier vom Rippl-Rónai József. 1909. Leinwand, Öl, 8 0 x 6 0 cm (Mű-Terem Galéria, Budapest) Obststilleben, um 1909. Leinwand, Öl, 6 2 x 6 2 cm (Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján) Dächer in Nagybánya, um 1909-11. Leinwand, Öl, 7 5 x 5 5 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Blumen- und Obststilleben. 1911. Leinwand, Öl, 4 6 x 3 6 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Blumengelb mit Vasenblau, um 1911. Leinwand, Öl, 5 0 x 3 7 cm (Kieselbach Galéria, Budapest) Portrait der Frau Rippl-Rónai. Papier, Kohle, 5 0 x 4 1 cm (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Kirchenlandschaft (Blick von Altbuda). 1911. Ъ nwand, Öl, 4 7 x 3 9 cm (Kieselbach Galéria, Budapest) Dächer in Paris, um 1912. Leinwand, Öl, 38 x^ cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Motiv von Nagybánya, um 1911. Leinwand, Öl, 9 0 x 1 3 0 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) Kaktusstilleben. um 1911-13. Leinwand, Öl, 8 0 x 6 0 cm (Kecskeméti Képtár)

St.-Raphaël. um 1912. Leinwand, Öl, 1 0 4 x 1 5 3 cm (Privatbesitz) St.-Raphaël. um 1912. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt)

Nagybánya - verschneit. 1913. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt) Formtisch und Obst. 1913. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt) Parisian Brandmauern. 1913. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt)

Amsterdam. 1914. Leinwand, Öl, 9 2 x 9 2 , 5 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Werke der Frau DÉNES VALÉRIA:

Gemeindeansicht von Nagybánya, um 1908-09. Leinwand, Öl, 6 6 x 7 1 cm (Privatbesitz)

Stilleben mit Blumentopf, um 1910. Leinwand, Öl, 4 0 , 5 x 5 0 , 5 cm (Kieselbach Galéria, Budapest) Blumenstilleben, um 1910. Leinwand, Öl, 83,5x61,5 cm (Kieselbach Galéria, Budapest)

Motiv von Paris. (Garten in Cluny). Leinwand, Öl, 6 9 x 8 1 , 5 cm (Kieselbach Galéria, Budapest) Garten in Cluny. 1911. Leinwand, Öl, 7 0 x 7 0 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Hafen, um 1912. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt)

Dächer in Paris, um 1912. Leinwand, Öl, 96x87 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) Strassenansicht. 1913. Leinwand, Öl, 70x70 cm Qanus Pannonius Múzeum, Pécs) Verschneite Landschaft. 1913. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt)

Landschaft mit Häuser. 1913. Leinwand, Öl, (Privatbesitz) Stadt. 1913. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt)

Zigunermädel. 1913. Leinwand, Öl, 80x49 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) Zigenerinakt. (Interieur und Winterlandschaft). 1913. Leinwand, Öl, (örtlich unbekannt) Sonnenblume. 1913. Leinwand, Öl, 53x39 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Blumenstilleben, um 1913 к. Leinwand, Öl, 62x49,5 cm Qanus Pannonius Múzeum, Pécs)

Werke der Frau Galimberti LANOW MÁRIA:

Gemeindesicht von Nagybánya, um 1909. Leinwand, Öl, 58,5x67 cm (Kecskeméti Képtár) Stilleben, um 1910-12. Leinwand, Öl, 70x60 cm (Kecskeméti Képtár)

Portrait des Perlrott Csaba Vilmos. 1924. Papier, Öl, 40,5x54,5 cm (Kecskeméti Képtár)

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF:

Portrait der Maler K.X. Roussel und Galimberti Sándor. Papier, Bleistift (Privatbesitz)

Kaposvár látképe. 1881.

Vue de Kaposvár. I Gemeindebild von Kaposvár.

vászon, olaj, 2 7 x 4 9 cm, Kaposvár város tulajdona

Domboldal. 1903.

Versant de la colline. I Hang.

vászon, olaj, 17x35,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Ülő parasztasszony. 1904.

Paysanne assise. I Sitzende Bäuerin.

vászon, olaj, 6 6 x 5 2 cm. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Öregasszony.

Vieille femme. I Olle.

vászon, olaj, 5 6 x 5 1 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Akt oldalról.

Nu, vu de coté I Akt - Seitenansicht.

vászon, olaj, 5 0 x 4 0 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Karfiolos csendélet. 1907.

Nature morte au chou-fleur. I Stilleben mit Blumenkohl.

vászon, olaj, 38,3x45,2 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Olvasó öregasszony. 1907.

Vieille femme lisant. I Olle beim Lesen.

vászon, olaj, 65x55,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Nagybányai városrészlet. 1907-8 к.

Partie de ville de Nagybánya. I Ein Blick von Nagybánya.

vászon, olaj, 7 5 x 6 4 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Városkép (Nagybánya). 1908 к.

Paysage urbain (Nagybánya). I Gemeindeansicht (Nagybánya).

vászon, olaj, 72,5x80 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Róma-villai részlet. 1908-9.

Détail de Róma-villa (Atelier). I Landgutsblick vom Romberg.

vászon, olaj, 5 9 x 7 5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Rippl-Rónai villa télen. 1908-9.

Rippl-Rónai villa en hiver. I Das verschneite Romberggut.

vászon, olaj, 5 5 x 6 2 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Interieur (Szék- és gyümölcscsendélet) 1908-9.

Intérieur (Nature morte aux fruits et chaise). I Interieur (Obststilleben mit Stuhl).

vászon, olaj, 6 4 x 7 5 cm, vászon, olaj, Kieselbach Galéria, Budapest

Rippl-Rónai József műterme. 1909.

Atelier de József Rippl-Rónai. I Das Atelier vom Rippl-Rónai József vászon, olaj, 8 0 x 6 0 cm, Mű-Terem Galéria, Budapest

Gyümölcscsendélet. 1907-9.

Nature morte aux fruits. I Obststilleben.

vászon, olaj, 6 2 x 6 2 cm, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján

Virág- és gyümölcscsendélet. 1911.

Nature morte aux fleurs et fruits. / Blumen- und Obststilleben.

vászon, olaj, 4 6 x 3 6 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Nagybányai háztetők. 1909-11 к.

Toits de Nagybánya. I Dächer in Nagybánya.

vászon, olaj, 7 5 x 6 5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

Sárga virágok kék vázában. 1911 k.

Fleurs jaunes dans un vase bleu. I Blumengelb mit Vasenblau.

vászon, olaj, 5 0 x 3 7 cm, Kieselbach Galéria, Budapest

Táj templommal. (Óbudai részlet) 1911.

Paysage à léglise (Détail de Óbuda). I Kirchenlandschaft (Blick von Altbuda).

vászon, olaj, 4 7 x 3 9 cm, Kieselbach Galéria, Budapest

Párizsi háztetők 1912 к.

Toits de Paris. I Dächer in Paris.

vászon, olaj, 3 8 x 4 6 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Nagybányai motívum. 1911. к.

Motif de Nagybánya. I Motiv von Nagybánya.

vászon, olaj, 90x130 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Kaktuszcsendélet. 1911-13 к.

Nature morte au cactus. / Kaktusstilleben.

vászon, olaj, 8 0 x 6 0 cm, Kecskeméti Képtár

St.-Raphaël. 1912 к.

vászon, olaj, 104x153 cm, magántulajdon

Amszterdam. 1914.

vászon, olaj, 92,5x92 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Nagybányai városrészlet. 1908-9 k.

Paysage urbain à Nagybánya. I Gemeindeansicht von Nagybánya.

vászon, olaj, 7 1 x 6 6 cm, magántulajdon

Cserepes csendélet. 1910. к.

Nature morte à la tuile. / Stilleben mit Blumentopf.

vászon, olaj, 40,5x50,5 cm, Kieselbach Galéria, Budapest

Virágcsendélet. 1910 k.

Nature morte aux fleurs. I Blumenstilleben.

vászon, olaj, 83,5x61,5 cm, Kieselbach Galéria, Budapest

Cluny kert. 1911.

Jardin de Cluny. I Garten in Cluny.

vászon, olaj, 7 0 x 7 0 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Virágcsendélet. 1913 k.

Nature morte aux fleurs. I Blumenstilleben.

vászon, olaj, 62x49,5 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Táj házakkal. 1913.

Paysage avec maisons. I Landschaft mit Häuser.

vászon, olaj, 5 0 x 1 0 0 cm, magántulajdon

Utcarészlet. 1913.

Rue, détail. I Strassenansicht.

vászon, olaj, 5 5 x 4 6 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

J

' Cigánylány. 1913.

Bohémienne. I Zigunermädel.

vászon, olaj, 80x49 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Napraforgó. 1913.

Tournesol. I Sonnenblume.

vászon, olaj, 5 3 x 3 9 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Párizsi háztetők (Krizantémok). 1913 к.

Toits de Paris. / Dächer in Paris.

vászon, olaj, 9 6 x 8 7 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Nagybányai részlet. 1909 к.

Détail de Nagybánya. / Gemeindesicht von Nagybánya.

vászon, olaj, 58,5x67 cm, Kecskeméti Képtár

Csendélet. 1910-12 к.

Nature morte. I Stilleben.

vászon, olaj, 7 0 x 6 0 cm, Kecskeméti Képtár

GALIMBERTI

SZAKIRODALOM

XX. művészeti esztendő. Galimberti Sándor és G.-né Dénes Valéria kiállításának katalógusa.

Nemzeti Szalon, Budapest, 1914.

Bálint Aladár: Galimberti Sándor és felesége képei. Nyugat, 7. évf. 1914. 1. sz. 221. 1.

A Galimberti-pár kiállítása. Az Újság, 1914. jan. 25.

Galimberti Sándor. Krónika. Művészet, 13. évf. 1914. 90. 1.

A Galimberti-kiállítás. Somogyvármegye, 10. évf. 1914. 48. sz. 4. 1.

Galimbertiék képkiállítása. Somogyvármegye, 10. évf. 1914. 49. sz. 15-16. 1.

Galimbertiék képkiállítása. Somogyvármegye, 10. évf. 1914. 51. sz. 4. 1.

Kezdi: Magyar futurista művészpár kiállítása. Pesti Hírlap, 1914. jan. 25.

Galimberti Sándor - G. Dénes Valéria. Művészet, 14. évf. 1915. 320-322. 1.

Két művész tragédiája. Az Est, 1915. júl. 22.

Dénes Zsófia: Galimbertiék. Nekrológ. Nyugat, 8. évf. 1915. 2. sz. 921-923. 1.

Posthumus kiállítás 1918. dec. 22-én a Ma folyóiratnál. Az Újság, 1918. dec. 19.

Uitz Béla: Galimbertiék. Ma, 3. évf. 1918. 12. sz. 144-146. 1.

Hevesy Iván: Futurista, expresszionista és kubista festészet. Budapest, 1919. Táltos 30. I. 34. 35.t.

Hevesy Iván: Az új művészeti törekvések Magyarországon. Ma, 4. évf. 1919. 3. sz. 39-40. 1.

Réti István: A nagybányai művésztelep, Budapest, 1954.

Tilkovsky, Vojtech: Egy cseh festőművésznő Nagybányán.

(Galimberti Sándorné Maria Provazkova). Művészet, 2. évf. 1961. 8. sz. 5-6. 1.

Dénes Zsófia: Galimberti Sándor - Dénes Valéria. Művészet, 4. évf. 1963. 5. sz. 24-26. 1.

Németh Lajos: Modern magyar művészet. Budapest, 1968. Corvina. 59 és 69. 1.

Szabó Júlia: A magyar aktivizmus története. Budapest, 1971. Akadémia Kiadó. 24., 28-29., és 75.1. (Művészettörténeti füzetek 3.)

Aknai Tamás: Galimberti Sándor. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1972-73.

GALIMBERTI

Zsolnay László: A Galimberti házaspár művészete. Művészettörténeti értesítő, 23. évf. 1974. 4. sz. 318-322. 1.

Dénes Zsófia: Tegnapi újművészek. Visszaemlékezések. Budapest. 1974. Kozmosz. 163. 1. 12. t.

Mezei Ottó: Les Galimberti, Couple d'Artistes Hongrois des Années 1910.

- Acta Históriáé Artium, XXIII. kötet, 1977. 329-355. 1.

Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria. (A művészet kiskönyvtára) Budapest, 1979.

Szabó Júlia: Az aktivisták művészete. Magyar Művészet 1890-1919. (Szerk.: Németh Lajos) Budapest, 1981. 593-595. 1.

Géger Melinda: Galimberti Sándor indulása. (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig.) Somogyi Múzeumok Közleményei. 1992. 123. 1.

Géger Melinda: Galimberti Sándor művészete. (A festői pálya korai évei 1903-1906-ig) Somogyi Múzeumok Közleményei. 1994.

Géger Melinda: Galimberti Sándor és Nagybánya. Tanulmányok a nagybányai művészet köréből.

Miskolc, 1994. 4 1 . 1.

Murádin Jenő: A festőtelep művészei. Miskolc, 1994.

Mezei Ottó: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete.

Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 1996-1997.

Matits Ferenc: Attribuciós javaslat a MNG. Galimberti Sándor Tabán с képének szerzőségére.

Nagybánya konferencia tanulmánykötete. Szombathely, 1997.

Passuth Krisztina: Avantgarde kapcsolatok Prágától Bukarestig. 1907-1930. Balassi Kiadó, 1998. 52-55 o.

TÁMOGATÓK

Kaposvári Megyei Jogú Város Önkormányzata

Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiuma Iparvasút Kft.

Mű-Terem Galéria Kieselbach Galéria

A kiadványt szerkesztette, a kiállítást rendezte: Dr. Géger Melinda Katalógusterv, technikai szerkesztés: Matucza Ferenc

Fotó: Darabos György, Gőzsy Gáborné, Fűzi István

Fordítások: Dr. Farkas József (francia), Dr. Winkler Ferenc (német) ISBN: 963 7212 37 X

Kiadja a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Felelős kiadó: Dr. Winkler Ferenc megyei múzeumigazgató Nyomdai munkák: Pethő & Társa Nyomdaipari Bt., Kaposvár