A lakossági fogyasztás és jövedelem mérése

A LAKOSSÁGI FOGYASZTÁS ÉS JOVEDELEM MÉRESE

DR. DRECHSLER LÁSZLÓ -— SEMJÉN ANDRÁS

A Nemzetközi Jövedelem és Vagyonkutató Társaság (lARlW) kétévenkénti konferenciáinak rendszerint van valamilyen központi témája. s ez az 1985. au—

gusztusi tanácskozáson az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszerének, az SNA-

nek a továbbfejlesztése volt. Már csaknem egy évtizede, hogy ennek a felülvizs- gálatnak az előkészületei megindultak. s minthogy a tervezett befejezési határ-

időig alig 5 év van csak hátra, az utolsó 1—2 évben ezek a munkák felgyorsul-

tak. eseménydúsabbá váltak. Az lARlW-nak nincs ugyan mandátuma. hogy az

SNA felülvizsgálatában részt vegyen. minthogy azonban az érdekelt nemzetközi

szervezetek (ENSZ,OECD, EGK) anyagi nehézségekkel küszködnek. s korlátozniuk kell az értekezletek számát, önkéntelenül kínálkozott, hogy közvetlenül is be kel-

lene kapcsolni ezt a tekintélyes nemzetközi társaságot a számlarendszer felül—

vizsgálatának munkáiba. Ennek a bekapcsolódásnak előnye. hogy ily módon a szövegezést megelőző tanácskozásokon nemcsak a statisztikai hivatalok szakér- tői tudják elmondani véleményüket (mint ahogy ez az 1968-as SNA elkészítését

megelőzően történt), hanem az ún. ,.akaclémiai körök" képviselői (egyetemi taná-

rok. intézeti kutatók) is. Megjegyezzük, hogy az említett munkálatokkal egyidejű- leg, párhuzamosan folyt a szocialista országok mérlegrendszerének, az MPS-nek a továbbfejlesztése is, ezzel azonban az lARlW 1985-ös konferenciája nem fog?

lalkozott érdemben.

Az SNA továbbfejlesztésének témáján belül a legnagyobb érdeklődés a fo—

gyasztás és a jövedelmek statisztikájának kérdéseit övezte a konferencián. Lega-

lább tíz előadás foglalkozott közvetlenül vagy közvetve a lakosság életszínvonala

mérésének fontos kérdéseivel, s minden bizonnyal ez lesz az új SNA—nek azon

része, amely legnagyobb mértékben fog különbözni a régitől. Jelen tanulmá-

nyunk is a fogyasztás és a jövedelem statisztikájának a kérdéseivel foglalkozik:

nemcsak azt kívánjuk azonban elmondani. mi történt az lARlW—konferencián.

hanem bizonyos mértékig utalunk az előzményekre is. s helyenként — túllépve a krónikás szerepkörét — saját véleményünkkel is megpróbáljuk jobban megvilágí-

tani a felvetett problémákat.

Az előzmények

Az 1968—es SNA általában mostohagyermekként kezelte a háztartások s ezen belül a fogyasztás és a jövedelmek statisztikáját. Bizonyos mértékig ez a hatva- na-s évek ,.hangulatát" is tükrözi. Ezekben az években a termelés, a gazdasági

576 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ — SEMJÉN ANDRÁS

növekedés állt a közgazdasági gondolkodás középpontjában. a gazdasági elem- zések _ifőszereplői a vállalatok voltak; s igaz, esett ugyan szó a fogyasztásról, a lakosság jövedelmeiről is, de a gazdaság társadalmi aspektusai mélyen. a hát—

térben húzódtak csak meg. az a folyamat ami Magyarországon és a többi szo—

cialista országban társadalmi tervezés címszó alatt bontakozott ki, a tőkés or-

szágokban is csak később, sőt talán még későbben vette kezdetét.

A mostohagyermek sorsnak egyik megnyilvánulása az volt — miként a Rugg—

les-házaspár tanulmánya (8) ezt nagyon találóan fejti ki —, hogy az SNA ma-

radványként kezelte a háztartások szektorát. Az akkori szemléletnek megfelelően elsődlegesnek a vállalati szektor minél pontosabb körülhatárolását tartották: emel-

lett adott volt még a kormányzat. és ami maradt, az került a harmadik nagy szek—

torba.

Ezt a harmadik szektort többnyire nem is a háztartások szektorának, hanem magán— (private) szektornak nevezték, mert magában foglalta az úgynevezett nem

profitorientált ..háztartásokot szolgáló magánintézményeket" (private non-profit institutions serving households) is, mint klubok, alapítványok, egyházi testületek.

pártok, tömegszervezetek stb. lgaz, már a hatvanas évek vitái során is felmerült.

hogy "ezek az intézmények nem úgy viselkednek. mint a háztartások. az ellenérv

azonban az volt, hogy túl kicsi ez a szektor az elkülönült kezeléshez, s ha már hozzá kell csapni valamihez, a háztartások szektorában okozza - az akkori szem-

léletnek megfelelően —- a legkisebb bajt. (A méretekhez egy megjegyzés: mint

egy amerikai elemzés kimutatta. 1982-ben az Egyesült Államokban az összes fog-

lalkoztatottnak mintegy 7 százaléka dolgozott ezekben az intézményekben. több mint kétszer annyian, mint a mezőgazdaságban.)

A teljesség érdekében hozzá kell tenni. hogy a legtöbb tőkés országban

rendszerint külön adatokat is közölnek a magánszektor két alszektorára, a ház—

tartásokra és a nem profit intézményekre: ez azonban nem változtat azon a té-

nyen, hogy az összevont elemzésekben a két alszektor együtt szerepel.

A fogyasztási és jövedelemstatisztika viszonylagos fejletlenségét az 1968-es

SNA-ben nem csak a szektorbontás tükrözi. A legjelentősebb negatív vonás alig- ha vitathatóan az, hogy a számlarendszer csak pénzügyi szemléletű fogyasztási mutatászámokat ismer el. Azaz az SNA megfogalmazása szerint a háztartások fogyasztásába az tartozik. amit a háztartások maguk finanszíroznak. Ahhoz alig-

ha férhet kétség. hogy ez az információ is hasznos és fontos, ha azonban a

számlarendszer a fogyasztás címszó alatt csak ezt nyújtja. nincs megfelelő lehe-

tőség az egyik legfontosabb aspektus. az életszínvonal alakulásának vizsgálatá—

ra. Hiszen a lakosság fogyasztásának nem csekély részét más szektorok finanszí-

rozzák. Jó példa erre az ingyenes vagy kedvezményes egészségügyi ellátás, ok—

tatás. a jóléti szolgáltatások stb. S ami a tér- és időbeli statisztikai összehason- lítások szempontjából különösen fontos, egyes országok között jelentős különb—

ségek vannak a finanszírozás megoszlásában és formájában, s egy-egy országon

belül is lényeges változások következhetnek be ebben a tekintetben. Ha egy vakbélműtétet a beteg maga finanszíroz. ez természetesen benne van az 1968-es

SNA háztartási fogyasztásában; ha a beteg kifizeti a műtét diját. de azután a

társadalombiztosítás visszatéríti neki ezt az összeget, az SNA szabályai szerint ez szintén megjelenik a lakosság fogyasztásában. Ha azonban a társadalombizto- sítás közvetlenül fizeti ki a kórháznak a műtét díját. a háztartások fogyasztásá—

ban ezzel kapcsolatban már semmi sem jelenik meg, s bár ugyanolyan szolgál-

tatásról van szó, mint az előbbi esetben. a vakbélműtét költsége már kormány- zati fogyasztást képez.

A LAKOSSÁGI FOGYASZTAS 577

Érdemes rámutatni arra. hogy a finanszírozási formának kritériumként való elfogadása miatt az SNA még saját szerényebb célkitűzésének sem tud eleget

tenni. Hiszen a második és a harmadik esetben egyaránt a társadalombiztositás

finanszirozza a vakbélműtétet, mégis amikor a beteg közvetítésével történik a számla kiegyenlítése. lakossági fogyasztásként jelenik meg. míg ha közvetlenül fizet a társadalombiztositás a kórháznak, már kormányzati fogyasztásnak számít

a műtét költsége. A jelenleg érvényben levő SNA tehát nem a végső finanszíro-

zónál, hanem a közvetlen finanszirozánál mutatja ki a fogyasztást.

A fogyasztás mérésének ilyen sommás kezelését már az SNA megjelenésekor is erős kritika fogadta. 1968 már öt évvel volt azután, hogy Mód Aladárnénak és Reginald Bealesnek a fogyasztási statisztika fejlesztésében mérföldkövet jelentő tanulmánya (4) napvilágot látott. Ebben nemzetközi szinten elsőnek dolgozták ki az akkor .,lakosság teljes fogyasztásának" (total consumption of the population) ne—

vezett mutatószám tartalmát. Ez a mutató nem a ..ki finanszirozza", hanem a ..ki—

nek az érdekét szolgálja" kritérium alapján határozza meg a fogyasztás nagysá—

gát. s a lakosság saját maga által finanszírozott fogyasztása mellett tartalmazza a más szektorok (kormányzat, vállalatok. nem profit intézmények) által finanszí- rozott olyan fogyasztást. amely közvetlenül a lakosság jólétét szolgálja (orvosi el- látás, oktatás, jóléti szolgáltatások stb.). Az SNA készítői ismerték Módné és

Beales tanulmányának tartalmát, de szemlátomást nem volt rájuk különösebb hatással; az SNA szövegében egy helyen meg is jelenik ..a lakosság teljes fo-

gyasztása" elnevezés. anélkül azonban, hogy bármilyen lényeges szerepet ját-

szana a számlarendszerben.

Az új gondolatok —- úgy tűnik -— lassan tudnak csak utat törni maguknak a

statisztikai ajánlásokban. Az SNA fogyasztási és jövedelemstatisztikájával elégedet-

Ienkedők már 1971—1972—ben kidolgozták a .,háztartások jövedelemelosztási és -felhasználási statisztikájának ideiglenes útmutatóját" (11). amit az ENSZ Sta—

tisztikai Bizottsága 1972-ben el is fogadott. Ez az ajánlás azonban lényeges és

gyors hatást nem gyakorolt a fejlődésre. egyrészt azért. mert érezhető volt össze- férhetetlensége az SNA—vel, másrészt pedig — talán éppen az előző ok miatt —

még további öt évig elhúzódott megjelenése. hivatalos dokumentummá csak 1977-ben vált. Az ideiglenes útmutató egyébként már teljes polgárjogot ad a la—

kosság teljes fogyasztása mutatószámának. természetesen az SNA hagyományos mutatói mellett.

Határozottabb szembenállás mutatkozott az SNA fogyasztási statisztikájával

szemben az ENSZ Nemzetközi Összehasonlítási Programjában (lCP). Ez a hat—

vanas évek legvégén megindult (s ma már ötödik szakaszában tartó) vállalkozás az SNA—t csak általános keretként fogadta el. a lakosság fogyasztását a teljes fogyasztással vette egyenlőnek. s ennek megfelelően a kormányzati fogyasztás tartalma is módosult, az oktatási. egészségügyi stb. kiadások kikerültek belőle.

Sőt az lCP még azt is megengedhetőnek tartotta. hogy a bruttó hazai termék

mutatójában is eltérjen az SNA-tól azzal. hogy a lakások fogyasztását szubven-

cióval növelt árakon értékelte. (Ez megnövelte a lakosság fogyasztását. anél—

kül azonban, hogy a kormányzati fogyasztás vagy a bruttó hazai termék má's összetevője ugyanilyen mértékben csökkent volna.) Az lCP szervezői ezt a tettüket egyszerűen azzal indokolták, hogy a nemzetközi összehasonlításokban a .,kinek

van haszna belőle" kritérium a lényeges, a ,,ki finanszirozza" vagy különösen a ..ki finanszirozza közvetlenül" ismérv sokkal kevésbé.

Az 1968 óta eltelt időszakot tehát egy felemás helyzet jellemezte: bár létezett

a teljes fogyasztás mutatószáma. de azért nem volt igazi státusa; egyre több

573 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ _ semen ANDRÁS

tőkés országban kezdték el számítani és esetleg publikálni ezt a mutatót (elsősor—

ban az lCP-ben részt vevő országok körében). de sok esetben valamilyen rossz szájízzel. mint a nagy tekintélyű SNA-től való elhajlást. Szinte azt mondhatjuk. a teljes fogyasztás mutatója félig—meddig illegális életet élt. Eközben —- elsősor—

ban tudományos körökben. valamint az lARlW tőbb konferenciáján —- egyre erő-

södött az elégedetlenség az SNA fogyasztási és jövedelemstatisztikájával szem-

ben. Megjegyezzük. hogy a magyar statisztika és tervezés már az ötvenes évek ve'- gétől használja a teljes fogyasztás mutatószámát (ha esetleg az első években

némi eltérésekkel a később nemzetközileg is körülhatárolt fogalomtól és más el- nevezéssel is), méghozzá a fogyasztási statisztika középpontjában, igy ha a

lakosság fogyasztása mellett más jelzőt nem látunk, szinte biztosak lehetünk ab—

ban. hogy a teljes fogyasztásról van szó.1 S ha már kitérőt tettünk. említsük meg

azt is, hogy a teljes fogyasztás vonatkozásában az MP5 is lényegesen megelőzte az SNA—t, már 1968—as változatában is részletes módszertant dolgozott ki ennek a mutatószámnak az alkalmazására.

Minőségi változást az SNA ez irányú korszerűsítési folyamatában a belga

Jean Petre (akkor az EGK titkárságának munkatársa) 1981—es lARlW-konferen—

ciára benyújtott tanulmánya (ő) hozott. Ez a tanulmány az Európai Gazdasági Közösség statisztikájának tapasztalatai alapján fejtette ki, mennyire hiányos és következetlen az ;SNA fogyasztási statisztikája. Petre hangsúlyozza, nem elvetni akarja a ,,ki finanszírozza" kritériumot, hanem kiegészíteni a ..kinek van haszna belőle" kritériummal. s ez lényeges változás az SNA—t korábban bírálók többsé- gével szemben, akik a meglevő fogyasztási statisztika helyett akarták a teljes fo—

gyasztás mutatóját alkalmazni. Viszont akkor tegyük a finanszírozás kritériumát tartalmivá a korábbi formai helyett, s ne zavarja az összehasonlithatóságot az, hogy. például az egyik országban (vagy egyik időszakban) a társadalombiztosítás közvetlenül finanszirozza az egészségügyi ellátást, mig a másikban közvetve, a lakosságon keresztül. Petre terminológiai rendszerezést is javasol: nevezzük fo- gyasztási kiadásoknak (consumption expenditure) a finanszírozási kritérium alap- ján összeállított adatokat. s fogyasztásnak (consumption) a ..kinek van haszna

belőle" kritérium alapján kapott eredményeket. , :

Petre tanulmánya óta megváltozottnak tekinthetők az erőviszonyok a teljes fo-

gyasztást favorizálók és ellenzők között. Úgy tűnik, most már nemcsak a tudo-

mányos körök képviselői. hanem a gyakorlati statisztikusok többsége is elérke—

zettnek látja az időt. hogy -— Petre terminológiájóval élve —— a fogyasztás mé—

rése legalább egyenrangú szerepet kapjon a fogyasztási kiadások méréséhez ké- pest. Az lARlW 1985-ös konferenciájára benyújtott anyagok nagy többsége álta—

lános rokonszenvvel fogadja Petre javaslatait, s a vita most már nem is azon fo- lyik. hogy legyen vagy ne legyen (teljes) fogyasztás mutatója. hanem milyen is legyen ennek a tartalma, s hogyan lehet ezt a mutatót összehangolni a fogyasz—

tási és jövedelemstatisztika fejlődésének más követelményeivel. Ezért itt az ideje.

hogy kitérjünk a statisztika fejlődésének néhány olyan jellemzőjére. amelyek a

fogyasztás és a jövedelmek mérésére jelentős hatást gyakorolnak.

A legjelentősebb ezek közül a mikrofogyasztási és jövedelemstatisztika irán- ti igény megnövekedése, s ami legalább ennyire fontos. a mikrostatisztika techni—

kai bázisában bekövetkezett jelentős fejlődés. Mikrofogyasztási és jövedelemsta—

tisztika már korábban is létezett. például Magyarországon a háztartásstatisztiká—

* Minden bizonnyal Mód Aladárne' a Statisztikai Szemle 1960. évi 4. számában megjelent cikke (3) az első utalás a világ szakirodalmában a teljes fogyasztás mutatószómára, ami pedig az ilyen vonatkozású adatok publikációjót illeti, itt alighanem a Központi Statisztikai Hivatal által 1963-ban kiadott Statisztikai időszaki Közlemények 56. füzet (12) tekinthető világviszonylatban a teljes fogyasztás ..ősbemutatójának".

A LAKOSSAG! FOGYASZTÁS

579

nak sok évtizedes, a jövedelemstatisztikai rmikrocenzusoknak néhány évtizedes

múltja van. A tőkés országok többségében a statisztikának ez az ága viszonylag

később kezdett csak kialakulni. amiben minden valószínűség szerint a már emli—

tett vállalati szféra felé való orientáltság játszotta a legnagyobb szerepet. Az 1970-es évek elejétől kezdve azonban a szociális kérdések előtérbe kerülésével nagymértékben megnövekedett az igény a tőkés országokban is a mikrostatiszti—

ka és az iránt. hogy az országos átlagok mögött minél több információ álljon rendelkezésre az eloszlásról, a rétegek jövedelmi és fogyasztási viszonyairól.

Egyidejűleg zajlott le az, amit sokan számítógépes forradalomnak neveznek.

s ami rendkívüli mértékben megkönnyítette a mikrostatisztikák összeállítását. A statisztikai hivatalok elkezdték felismerni, hogy az adatfeldolgozási módszerek fej-

lődésével milyen hatalmas előnyöket rejt magában a mikroadatok dezaggregált

tárolása (a korábbi. már csoportosított. táblázatokban történő tárolás helyett), kialakultak a mikrostatisztikai adatbázisok. most már nem mint egyszerű mellék- termékei a statisztikai munkának. hanem mint rendkivül hasznos főtermékei, ame- lyek igen gazdag további mikrostatisztikai feldolgozások lehetőségeit rejtik ma—

gukban.

A mikrostatisztikai elemzések iránti igény megnövekedésével egyidejűleg elő- térbe került—a statisztika integrálásának cimszova alatt —— a makro- és mikro—

statisztika közötti összhang megteremtésének kérdése. Ez természetes vele- járója a statisztika fejlődésének. Történelmileg a különböző statisztikák egymás—

tól eléggé függetlenül alakultak ki. alakították ki a maguk fogalmait, definícióit, csoportosításait; s a fejlődés egy bizonyos fokán, amikor az elemzések sokolda—

lúbbakká, komplexebbé válnak, önkéntelenül is megteremtődik az az igény, hogy az azonos vagy egymással érintkező statisztikák között megfelelő összhang le—

gyen. A statisztika integrációja sokkal szélesebb téma a mikro— és a makrostatisz—

t.ikák összhangjának követelményénél, ennek részletei azonban már nem férnek

jelen tanulmány kereteibe. '

A fogyasztás és a jövedelmek témájánál maradva. már a hetvenes évek kö—

zepétől kezdve —— de különösen a legutóbbi években és az 1985-ös lARlW-konfe—

rencia anyagaiban — egyre határozottabbá válik az a törekvés. hogy megszün—

tessék a makro- és a mikrostatisztikák közötti számos különbséget. A konferencia anyagait olvasva azonban az is kiderül. hogy ez a probléma korántsem egyszerű.

egymással konfliktusban levő követelmények között kell kompromisszumot találni, s hogy ebben a témában aligha helyeselhető szélsőséges törekvések is megfo- galmazódnak.

Az integráció problémájánál maradva még egy általános vetületre érdemes felhivni a figyelmet. Egyre általánosabbá válik az a vélemény, hogy bár az in—

tegráció, a különböző statisztikák közötti konzisztencia növelése egyértelműen hasznos és elkerülhetetlen folyamat. mégsem lehet itt valamilyen abszolút egy- ségesitésre törekedni, bizonyos korlátokkal meg kell alkudni. Az SNA továbbfej—

lesztésénél ez az általános probléma abban a konkrét kérdésben fogalmazódik meg. hogy maga az elszámolási rendszer teljesen homogén legyen-e az integrá- ciós követelmények szempontjából, vagy legyen az SNA-nek egy központi magja (core of the system). amely igazán egységes, s legyenek külső részei. amelyeknél a konzisztencia—követelmények lazábban vannak megfogalmazva. Az 1985-ös kon—

ferencia anyagaiból ítélve az utóbbi megoldásnak van lényegesen több támoga-

tója. még ha ezen a táboron belül elég nagy eltérések is fordulnak elő annak ér—

telmezésében. miből is álljon ez a központi mag. A fogyasztási és jövedelemsta- tisztika konkrét részeit illetően felmerül, mennyiben tartozzanak ezek a központi

530 on. DRECHSLER LÁSZLÓ — SEMJÉN ANDRÁS

magba. s mennyiben a külső részekbe. Mint ahogy a konferencia anyagaiból ki- derült. ez sem egyszerű kérdés, s itt is megoszlanak a vélemények.

Végezetül itt kell megemlíteni a fogyasztási statisztika 'és a jövedelemstatisz- tika közötti hiányos kapcsolatot is. Részben azért. mert a fogyasztásra vonatkozó

adatok elsősorban a makrostatisztikából. a jövedelemre vonatkozó adatok pedig elsősorban a mikrostatisztikából állnak rendelkezésre, részben pedig azért, mert

az a természetes összefüggés, hogy ,,jövedelem::fogyasztás—l—megtakarítás" egy- általán nem. vagy csak nehezen volt fellelhető a publikált statisztikai adatokból. A

kibontakozást nehezítette az. hogy a ,.ki finanszírozza" versus .,kinek van haszna belőle" vita legtöbb esetben csak a fogyasztás mutatóira korlátozódott, így az ezen a területen a fogyasztás mutatóinál megvalósított ._előrehaladásnak (Petre stb.) nem volt megfelelője a jövedelemstatisztikában. Az 1985—ös lARlW-konferen-

cia - többek között -- ezt a hiányt is pótolni kívánta.

Vita a (teljes) fogyasztás mutatószámáról

Miként már említettük. a Módné és Beales tanulmányában kezdeményezett, majd többek között Petre által megerősített és továbbfejlesztett folyamat a ,.ki-

nek van haszna belőle" kritérium elismerésére napjainkig annyira előrehaladt.

hogy az 1985-ös konferencián arról már nem is folyt vita. legyen-e ilyen mutató—- szám az új SNA—ben vagy sem. s nagyjából azt is mindenki természetesnek vette.

hogy mindkét kritériumnak (a ,,ki finanszírozza" ismérvnek is) helye van a rend-

szerben. s a legcélszerűbbnek talán az mutatkozik, ha a Petre által javasolt ter—

minológiát követve fogyasztási kiadást is kimutat a számlarendszer, s fogyasz—

tást is.

Ha a ..legyen" kérdés már lényegében eldöntöttnek is tekinthető, a ..milyen legyen" kérdés számos tisztáznivalót kíván. A leglényegesebb kérdés: milyen más szektorok által finanszírozott tételek kerüljenek bele a fogyasztás mutató—számá—

ba.

Ezzel kapcsolatban inkább elvi vita folyt. mint a technikai részletek tisztázá- sa. A legtöbb aprólékos munkát követelő kérdésről. arról. hogy milyen kormány-

zati kiadások kerüljenek a háztartások fogyasztásának mutatószámába. szinte nem is esett szó. Abban. hogy az egészségügyi. oktatási s bizonyos jóléti kiadá—

sok ebbe a kategóriába tartoznak, gyakorlatilag mindenki egyetértett. s arról sem

folyt vita. hogy a közigazgatásra. rendfenntartásra. hadseregre. tudományos ku- tatásra történő ráfordítások nem tartoznak a lakosság fogyasztásába. A két em—

lített csoport között azonban van egy meglehetősen heterogén tétel (például par-

kok fenntartása. közvilágítás, egyházak támogatása), amelyeknek kezelésével kap-

csolatban — a korábbi viták tapasztalatai alapján -- minden bizonnyal megosz-

lanak a vélemények. Ez a tétel szerencsére viszonylag szűk, így kezeiésének ilyen vagy olyan eldöntése a nagyságrendeket nem fogja számottevően befolyásolni.

Elénkebb vita folyt ugyanakkor arról a kérdésről, hogy vajon a vállalatok kü- lönböző jóléti kiadásai (például étkezdék fenntartása, gyermekintézményeknek

nyújtott támogatások) bekerüljenek-e (: lakosság fogyasztásának mutatószáma- ba. A kiadások jellege alapján igent kellene mondani, itt azonban már nagyobb

az ellenállás, mint az állami kiadásoknál. mely utóbbiaknál csupán arról volt

szó. hogy ugyanaz a tétel nem az egyik (a kormányzati). hanem a másik (a la—

kossági) végső fogyasztásban fog megjelenni; a vállalati jóléti kiadásokat vi- szont a jelenlegi SNA termelő felhasználásként kezeli. így lakossági végső fo- gyasztóssó minősítésük egyúttal megnövelné ugyanezzel az összeggel a bruttó

A LAKOSSAG! FOGYASZTÁS 581

hazai terméket. A mi véleményünk szerint ettől a változtatástól nem kellene meg- riadni, ha igazán jóléti kiadásról van szó. annak a lakosság fogyasztásában van

a helye. (Nem tekintenénk viszont igazán jóléti kiadásnak a munkaruhát vagy a védőételeket, védőitalokat, amelyeket a különlegesen nehéz munkakörülmények

miatt adnak.)

Még élénkebb viták folytak a szubvenciók (subsidy) kezelésének kérdéséről.

Ma már sokak által elfogadott vélemény. hogy a kedvezményes lakás. gyógyszer stb. szubvenciója a lakosság fogyasztásának része. vagy másképpen: az erősen szubvencionált fogyasztási cikkeket nem azon az áron kellene értékelni. amelyen a lakosság hozzájut ezekhez a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. hanem a szubvencióval növelt árakon. Ha logikai érvek erőteljesen alátámasztani is lát—

szanak ezt a kezelési módot. egyidejűleg határozott idegenkedés is érződik ezzel a megoldással szemben.2 Nemcsak arról van itt szó, mint az előbb, hogy ily mó- don megnövekszik a bruttó hazai termék értéke, hanem arról is, hogy ezzel a megoldással bizonyos szakadék keletkezik a fogyasztási kiadások és a fogyasz—

tás között. A fogyasztási kiadások ugyanis —- mint a piaci árakon kifejezett brut- tó hazai termék részei -— definíciójuknál fogva nem tartalmazhatnak szubvenció- kat; ha viszont a fogyasztás mutatószáma tartalmaz. akkor megszűnik az a kap—

csolat. hogy az összes (lakossági, kormányzati és vállalati) végső fogyasztási ki—

adás egyenlő az összes végső fogyasztással.

Ez nemcsak egyszerűen szépséghiba, hanem a fogyasztási statisztikának az SNA központi magjába való integrálását is veszélyezteti. Ha a bruttó hazai ter- méket nem lehet úgy felbontani összefoglaló kategóriákra, hogy ezeknek a lakos- sági fogyasztás is egyike legyen, akkor a lakossági fogyasztás kikerül a rendszer központi magjából, s ezzel viszonylagos fontossága is csökken, hiszen a központi mag -— még ha szerzői nem is ezzel a meggondolással hozták létre ezta fogalmat

— akarva-akaratlanul fontossági minősítést fejez ki. A lakossági fogyasztás fontos- ságának csökkenését pedig a fogyasztás mutatószámánok hivei nagyon is el sze-

retnék kerülni.

Mi legyen a megoldás? Áldozzuk fel a szubvenciókat, törjük meg a rendszer

logikáját annak érdekében, hogy a fogyasztás mutatója a központi magban ma-

radhasson? Az Európai Gazdasági Közösség statisztikusai (1) más megoldást ja—

vasolnak. Valamiféle (: ..kecske is jóllakjon, a káposzta is maradjon meg" elv

érdekében a szubvenció fogalmán akarnak módositó műtétet végrehajtani. A jóléti célokat szolgáló szubvenciókat ezentúl ne tekintsük szubvencióknak. hanem

kezeljük őket jóléti transzferekként (jövedelmi újraelosztási tételekként). Eddig például, ha valaki 100 dollár lakbért fizetett. s az állam (vagy vállalat) a lakás—

tulajdonosnak 200 dollár szubvenciót adott a lakbérek alacsonyan tartása érde—

kében. a lakosság fogyasztási kiadásában 100 dollár jelent meg, s ennyi volt a

lakással kapcsolatos termelés is. A lakosság fogyasztásában —- amennyiben a szubvenciókat is beszámították —- 300 dollár jelent meg, a probléma azonban az volt. hogy a 200 dollár szubvenciónak nem volt meg a termelési ellentétele (hogy lehetett elfogyasztani, ha senki sem termelte meg. fogalmazhatnánk meg az el- lenvetést). A javasolt változtatással mind a termelésben, mind a fogyasztási ki—

adásban. mind a fogyasztásban 300 dollár jelenne meg: a számlarendszer a

2 A jóléti célú szubvenciók bekapcsolódásával kapcsolatos ellentétes álláspontok megtalálhatók Drechsler László és Horváth Piroska egy korábbi cikkében (2). E fejezet végén a Horváth Piroska által ki- fejtetteken túl is ielvetünk néhány, a szubvenciók figyelembevételével kapcsolatos problémát. melyekre az így összeállított teljes fogyasztás mutatószáma érteimezésekor célszerű tekintettel lenni. Mindezen problé- mák jelentősége azonban nem nagyobb a legtöbb statisztikai mutatóval szemben felvethető kifogásoknál, s nem csökkentik a mutató használatának fontosságát.

582 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ -— SEMJÉN ANDRÁS

történteket úgy fogná fel, mintha az állam (a vállalat) először 200 dollárt átadna'

:: lakosságnak, amely azután 300 dollár lakbért fizet.

Mind a teljesen ingyenes, mind a szubvencionált társadalmi juttatások la—

kossági fogyasztásként történő elszámolásával, illetve a szubvenciók jóléti transz;

ferként kezelésével szemben felhozható egy ellenérv, amely -— noha nem jelenti

a fenti törekvések jogosulatlanságát —— jelzi, hogy nemigen lehet minden igényt kielégítő kompromisszumot találni a hasonló statisztikai problémák kezelésére.:

Miről is van szó? Arról. hogy az ingyenes javak vagy szubvenciók formájában nyújtott. juttatások nem feltétlenül a fogyasztókat, hanem - legalábbis bizonyos mértékig —— a termelőket is támogathatják. Ad absurdum elképzelhető olyan ingye—

nes vagy szubvencionált ,,juttatás", amelyet nem vesz igénybe senki (például bi—

zonyos támogatott kulturális szolgáltatások). Kérdés, hogy célszerű-e az ilyen ,,el—

pacsékolt" pénzt, a fenntartott, de igénybe nem vett lehetőséget valós fagyasz—

tásként számba venni. A probléma súlyosságát csökkentheti a közpénzek elkölté- sének demokratikus kontrallja. mindenesetre célszerű erre is tekintettel lenni a teljes fagyasztás 'mutatászámának értékelésekor.

Többen felhívták már a figyelmet arra a problémára, hogy mig a fogyasztás többi elemét piaci áron veszi számba a statisztikai módszertan. az állam által finanszírozott társadalmi juttatások esetén a számbavétel általában költségszin- ten történik. Egyes vélemények szerint, mivel a szolgáltatások költségszintű árai nem tartalmaznak profitot. a teljes fogyasztás ezen elemeit alulértékeljük a töb—

bi, a piac által értékelt elemekből történő fogyasztáshoz képest. A valóságban azonban több. más irányú, ezt az alulértékelést bizonyára ellensúlyozó, talán meg is haladó tendencia érvényesül. Egyfelől utalhatunk a fent említett tényre, arra, hogy a szubvenciók sokszor a szolgáltatások termelését. nem pedig a tényleges fogyasztást támogatják, másfelől arra, hogy a szubvencionált, az állam álta!

fenntartott szolgáltatások ,,termelői" gyakorta monopolszervezetek, melyek nem minden esetben takarékoskodnak úgy költségeikkel, ahogy ez valódi piaci ver-—

seny esetén lenne. Erre a kormányzati ..megrendelő" puha (de legalábbis a tény- leges fogyasztóí piac szereplőinél mindenképpen jóval kevésbé kemény) költség- vetési korlátja tág lehetőséget ad.

Mindezen problémák természetesen nem kérdőjelezik meg a teljes fogyasz- tás mutatószámának létjogosultságát, de jelzik értelmezésének határait.

A makro- és mikrostatisztika közötti összhang növelésének problémái

Ez a téma nagy súllyal szerepelt az 1985-ös lARlW-konferencia programjá- ban. A Ruggles-házaspár tanulmánya (8) külön fejezetet szentelt ennek a kér-

désnek. a svéd Narrlof tanulmánya (5) pedig szinte kizárólag ezekkel a problé-

mákkal foglalkozott; érintette azonban ezt a témát több más tanulmány is.

Abban. hogy a fogyasztási és jövedelemvizsgálatok terén a makro— és a mik—

rostatisztikák közötti összhangot. konzisztenciát növelni kellene —- kivétel nélkül -—

mindenki egyetértett. Miből is álljon azonban ez a folyamat, meddig lehet ezen a téren elmenni, ebben már elég nagy véleménykülönbségek lelhetők fel.

Kezdjük ezeknek a problémáknak az általános vetületével. A fogyasztási

makro- és mikrostatisztikák közötti különbségeknek többféle oka van, ezek — né- mi egyszerűsitéssel — a következőképpen csoportosíthatók.

1. Véletlen eltérések, amelyek abból erednek, hogy a makro- és (: mikrostatisztikók történelmileg külön utakon fejlődtek, nem egymással összhangban alkották meg fogalma- ikat, csoportosításaikat. Sokszor egyszerű terminológiai különbségekben nyilvánulnak meg,

A LAKOSSÁGI FOGYASZTAS 583

például ugyanazt a fogalmat, mutatót az egyik rendszerben így. a másik rendszerben úgy nevezik.

2. Abból eredő eltérések, hogy a mikrostatisztikában, ahol az egyének, háztartások a megfigyelés egységei. jobban érzékelhető az életszínvonal mérésének követelménye, mint a makrostatisztikában (a nyugdíjak tétele lesz erre a példa, de egyelőre még nem megyünk bele ennek részleteibe).

3. Abból eredő eltérések, hogy bizonyos tételek csak makroszinten figyelhetők meg.

elsősorban az összetett, árrés jellegű tételek tartoznak ebbe a csoportba, mint a szeren- csejátékok árrése, biztosítással kapcsolatos fogyasztás. de ebbe a kategóriába sorolható néhány egyszerű tétel is, amelynél valamilyen feltételezett számításra — az SNA nyelvén szólva: imputólására — van szükség. A lottóval kapcsolatban a háztartásstotisztika meg tudja figyelni azt, hogy egy-egy adott háztartás mennyit költ lottóra. s mennyi bevétele van a lottónyereményekből, azt azonban nem, amit a makrostatisztika tud csak megál- lapítani, hogy mennyi egy lottószelvény vásárlásánál a fogyasztás, a nyereményekkel át- lagosan vissza nem térített rész.3 Vagy a saját tulajdonú lakásnál a makrostatisztika tud imputólt lakbért megbecsülni, a háztartásstotisztikai megfigyelő azonban aligha.

4. A halmozódás különbségeiből adódó eltérések, melyek abból származnak, hogy a makrostatisztika adatai — ahogy az SNA nevezi — ,.konszolidáltak" (consoliclated), () mikrostatisztika adatai viszont nem. Másképpen: a mikro—jövedelemstatisztika tartalmazza a háztartások egymás közötti jövedelemfolyamatait (például ajándékok, adományok, ka—

matok). a makro-jövedelemstotisztika nem.

5. Az adatforrások különbségeiből származó eltérések, abból adódóan, hogy a mik- rostatisztikav csak az egyének, háztartások kikérdezésére tud támaszkodni, míg a makro-

statisztika fel tudja használni vállalatok. intézmények adatait is.

A különböző kategóriákba tartozó eltérések megszüntetésének nem egyfor—

mók a nehézségei, s még ha ezeken a nehézségeken túl is tennénk magunkat.

kérdéses. hogy nem vesztenénk-e többet a réven, mint amennyit nyerünk (: vá—

mon. Ebben a kérdésben meglehetősen nagyok már az egyes szerzők közötti vé- leménykülönbségek. Abban még mindenki egyetért. hogy az első kategóriába tartozó véletlen eltéréseket jó volna megszüntetni. Erre azonban aligha lehet ál- talános receptet kidolgozni, hiszen ezek a különbségek országról országra válto- zók. A második kategóriába tartozó eltérések megszüntetésének is többségi tá- mogatása van. mégpedig úgy. hogy itt a makrostatisztikának kell alkalmazkod- nia. közelednie az általánosságban értelmezett életszínvonal méréséhez. A továb- bi három kategória kérdése azonban teljesen nyitott. Természetesen jó volna a' különbségeket megszüntetni, de hogyan? A makrostatisztikót módosítsuk a mikro- statisztikai módszereknek megfelelően, vagy fordítva.? Szüntessük meg az impu—

tólósokat *a makrostatisztikában is, mert a mikrostatisztikában nem alkalmazzák

ezeket a feltételezett számításokat? Vagy fordítva. erőltessük ró a mikrostatiszti—

kára is az imputálásokat. például a saját tulajdonú lakás feltételezett lakbéré—

nek mególlapítását? Szüntessük meg a makrostatisztika ,,konszolidáltságát" vagy rekesszük ki a mikrostatisztikából is a lakosság egymás közötti jövedelemáram-

lásainak tételeit?

A legtöbb gondot okozó problémák az ötödik csoporttal kapcsolatban me- rülnek itel. Az országok többségében a háztartásokból származó, egyéni kikérde- zésen alapuló adatokat kevésbé pontosnak tekintik. mint a vállalatoktól, intéz—

ményektől nyert információkat. Nemcsak azért, mert az előbbiek csak mintavé- telen alapuló adatok, sokszor meglehetősen korlátozott reprezentációval, hanem azért is. mert bizonyos tételekre (mellékjövedelmek, szeszes italok, dohányáruk fogyasztása stb.) a lakosság igen kényes, s tudatosan a valóságtól eltérő ada—

tokat szolgáltat. Ha mikrostatisztikákat is akarunk készíteni. nincs más kiút, el kell fogadni ezeket a hóztartásoktól származó információkat, mert a vállalatok.

3 Az SNA felfogása szerint ugyanis a szerencsejátékok árrése ennek az ágazatnak a bruttó termelése, ezt az órrést kell a lakossággal elfogyasztatní.

584 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ — SEMJÉN ANDRÁS

intézmények adatai nem tudnak eloszlásokra vonatkozó adatokat szolgáltatni. De

vajon azért, mert a mikrostatisztikában erre rá vagyunk kényszerítve. a makra-

statisztikában is szállítsuk le a pontosságot?

Felvethető - s néhányan fel is vetik —. hogy ezeket a problémákat úgy le- hetne áthidalni, ha a mikrostatisztikai eloszlásokat a makrostatisztika pontosabb adatai alapján korrigálnánk. Vagy másképpen mondva. (: makrostatisztikai átla—

gakra ,,ráhúznánk" a mikrostatisztikai eloszlásokat. Ez azonban bonyolult. sok

feltételezéssel járó eljárás. amit az országok jelentős része — legalábbis egyelő—

re — nem tart megvalósíthatónak. Hangsúlyozzuk, itt most a mikrastatísztika egé—

szének karrigálásáról van szó; bizonyos mikroadatok makroforrások alapján való korrigálása. például rétegenkénti fogyasztói árindexekhez a szeszesital-fogyasz—

tás makroforrások alapján való korrigálása. számos országban, így hazánkban

is régóta alkalmazott eljárás.

A legszélsőségesebb álláspontot a makro— és a mikrostatisztika integrálása tekintetében Norrlof tanulmánya (5) képviseli, amely -— ha ezt nem is mondja ki ilyen kereken — lényegében minden különbséget meg akarna szüntetni. Mégpe- dig úgy. hogy a makrostatisztikát igazítaná hozzá a mikrostatisztika módszerei—

hez. nem nagyon törődve azzal, hogy így milyen belső konfliktusokat idézne elő magán az SNA—n belül. Csak néhány példa arra, ha elfogadnánk Norrlof fo- gyasztásra és jövedelmekre vonatkozó javaslatait. s ennek megfelelően a ter- melés fogalmát is hozzáigazítanánk a megváltozott fogyasztáshoz: megszűnné- nek termelő mivoltukban a biztosítóintézetek. a lakástulajdonosok. a kölcsönző vállalatok (ez utóbbiak pedig MPS-ben is ,termelőnek minősülnek).

A Ruggles-házaspár tanulmányában (8) viszonylag messzire kiván elmenni a makro- és mikrostatisztika integrálásában: ők azonban érzékeltetik a korláta- kat. s nem annyira szélsőségesek. mint Norrlof. Érdemes végigszaladni Rugglesék tanulmányának javaslatain, ez egyben alkalmat ad egyes konkrét problémák ki'—

fejtésére és ezekkel kapcsolatos véleményünk megismertetésére.

Mindenképpen helyesnek tartjuk a tanulmánynak a nyugdíjak kezelésére vo- natkozó javaslatait. (Vesd össze az előző felsorolás 2. pontjával.) A jelenlegi SNA szerint a nyugdíjat munkaképes korában keresi meg a leendő nyugdijas, akkor mintegy betétként helyezi el a nyugdíjintézetnél (társadalombiztositásnál).

amellyel szemben követelése keletkezik. Amikor azután ténylegesen nyugdíjassá válik. s nyugdíjat kap. ezt a követelést váltja át készpénzre. A nyugdíjasnak tehát nincs jövedelme, korábban megszerzett vagyonát éli fel.

Bár van valamilyen logikai magva ennek a felfogásnak (analógia az önkén—

tes nyugdijbiztositással), makrostatisztikai vizsgálatok szempontjából is nagyon kérdéses, mennyire helyes ez az eljárás. A nyugdíjas ugyanis nem rendelkezik ezzel a ,,betétjével". melynek nagysága is csak merész feltételezésekkel becsül- hető meg. Másfelől helyes—e az, hogy ha a kormány történetesen felemeli a nyug- díjak összegét, ennek a lakosság jövedelmeiben semmilyen nyoma nem lesz, mert az SNA szabályai szerint most csak annyi történt, hogy a lakosság gyorsabban éli fel vagyonát, mint korábban.

Magyarország 5 a szocialista országok mérlegrendszere sohasem fogadta el

ezt a felfogást, s a nyugdíjat akkor tekintette jövedelemnek, amikor a nyugdijas

azt megkapta. De a tőkés országok mikrostatisztikája sem tudta befogadni az SNA- nek ezt a mesterkélt eljárását, mert például minden jövedelemrugalmassági számí—

tás csődöt mondott volna a nyugdíjas családoknál jelentkező nulla jövedelem mi- att. A nyugdíjak kezelésének megváltoztatását — úgy tűnik —— többségi támogatás fogadja.

A LAKOSSÁGl FOGYASZTÁS 585

A Ruggles-házaspár a nyugdíjak analógiájára kívánná kezelni az életbizto—

sítások számbavételét is. Itt már egy fokkal kevésbé vagyunk határozottak a tá- mogatásban. Az hogy valaki köt-e életbiztosítást vagy sem. önkéntes elhatáro—

zóson múlik; a leendő nyugdíjasok vagy legalábbis azok többsége azonban nem

teheti meg, hogy lemond nyugdíjáról. s annak ellenértékét aktív korában kész-

pénzben veszi fel. 5 ha két egyénnek egyforma a fizetése. de az egyik köt élet-

biztosítást. a másik viszont nem, helyes-e azt mondanunk. hogy az előbbinek ala- csonyabb a jövedelme. mint az utóbbinak? S igaz-e az, hogy az életbiztosítási társaságnak nincs tartozása a biztosítottakkal szemben (ennek az eljárásnak ugyanis ez volna egyik velejáró következménye). Nem vagyunk határozottak, mert érezzük, hogy a legtöbb kifogás, amit most az életbiztosítással kapcsolatban el- mondhnk. az önkéntes nyugdíjbiztosításokkal kapcsolatban is felvethető volna, 5 egyes ellenérvek a kötelező nyugdíjbiztosítás esetén is ,.ülnek".

Teljes mértékben támogatjuk viszont a Ruggles—hózaspárnak azt a javaslatát.

hogy a háztartásokat (a makrostatisztikában is) meg kell tisztítani az ún. nem

profitorientált intézményektől (klubok. egyházak stb.); erről már korábban is esett

szo.

Érdekesnek. de vitathatónak érezzük azt a javaslatot. hogy az SNA szüntes- se meg a saját tulajdonú lakások lakbérének az imputálását, e helyett a tény-

legesen felmerült költségeket tekintse egy-egy adott időszakban a lakással kap—

csolatos fogyasztásnak. Egyik hátránya ennek az eljárásnak az volna. hogy ezzel megszűnne az a (legalábbis elvben fennálló) hasznos tulajdonsága a fogyasz- tás mérésének. hogy ugyanazon minőségű bérlakás és saját tulajdonú lakás azo- nos értéken szerepel. Lehet azonban ennek a megoldásnak más problémája is, ami a Ruggles-tanulmányból nem kerül felszinre. mert a szerzők nem részlete- zik, mit is értenek ténylegesen felmerült költségeken. Norrlof például ide sorolja a jelzálogkölcsönök kamatát is, ami azért problematikus. mert ha a kamatot el- fogyasztják, akkor azt valakinek meg is kell termelnie; ez az eljárás tehát a ter- melés fogalmának a módosítását is megkövetelné.

Mérsékelt — szerintünk helyes — álláspontot foglal el a Ruggles-tanulmány a közvetett juttatások beszámításával kapcsolatban. A makrostatisztikát illetően

szimpatizálnak Petre javaslatával, de nem tartják célszerűnek (érdekes, hogy a

célszerűségre s nem a megvalósíthatóságra hivatkoznak) a mikrostatisztikai mu- tatókba is beszámítani például az államnak az egészségügy támogatására for—

ditott kiadásait.

ltt az ideje. hogy néhány általános következtetést is megpróbáljunk levonni ebből a vitából.

— (: makro- és mikrostatisztikók egységesítése terén sok a tennivaló mind a nem- zetközi ajánlásokban. mind az egyes országok statisztikai gyakorlatában.

—— Számos különbség minden nagyobb nehézség nélkül megszüntethető vagy (: mak- rostatísztika, vagy a mikrostatisztika alakításával, vagy esetleg mindkettő bizonyos mó- dositásával.

— Nem lehet azonban valamilyen abszolút egységességre törekedni, például arra, hogy minden makromutatónak meglegyen a mikrostatisztikai párja és fordítva. Ennek rész- ben megfigyelési nehézségek, részben célszerűségi okok szabnak gátat. ugyanis bizonyos mértékig más a makro— és a mikrovizsgólatok nézőpontja. más-más külső konzisztencia—

követelményeket kell tekintetbe venni az egyiknél és a másiknál.

- Az egységesség korlátozottságának egyik megjelenési formája az. hogy bizonyos mutatók csak a makro-, mások csak a mikrostatisztikában léteznek. (Például a fogyasz- tás (: Módné—Beoles-féle teljes fogyasztás értelmében csak a makrostatisztikában kerül meghatározásra. ebből tehát semmilyen félreértés nem származhat.) Megtörténhet azon—

ban, hogy bizonyos makro— és mikromutatók közötti tartalmi különbségek annyira cseké- lyek. hogy nem látszik célszerűnek külön elnevezés használata (már csak ezért sem. mert

3 Statisztikai Szemle

586 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ _ SEMJÉN ANDRÁS

a túl sok mutató ugyanabban a témában megnehezíti a tájékozódást): de ilyen esetek- ben is tételes levezetésekkel kell tisztázni a felhasználók számára a kétféle mutatók kö- zötti tartalmi különbségeket.

A fogyasztási és (: iövedelemmutatók közötti kapcsolat

Ezzel a témával is több tanulmány foglalkozott, első helyen azonban a nyu—

gatnémet Reich munkáját (7) kell megemlíteni, amely — mint címe is mutatja

(Együtt jár-e a fogyasztás jövedelemmel?) - szinte kizárólag erre a kérdésre kon.- centrál. A vitatott kérdéseket — némileg leegyszerűsítve -— a következőképpen fogal- mazhatjuk meg.

A jövedelem— és fogyasztásmutatók hagyományosan édestestvéreknek tekint-

hetők a köztük levő jövedelem : fogyasztás-l—megtakarítás4 kapcsolat következté-

ben. Mindkét mutatótípus nagyon hasznos a lakosság anyagi helyzetének, élet-

szinvonalának vizsgálatánál, mivel azt is fontos ismernünk, miként alakul a po-

tenciális fogyasztás, de azt is. hogy mennyivel növekszik vagy csökken a tényle- ges fogyasztás. Következik-e azonban ebből. hogy minden fogyasztási mutatónak meg kell legyen a maga jövedelemmutató párja és fordítva? Az erről a kérdés-

ről folytatott véleménycserét kiegészítette — s bizonyos mértékig meg is zavarta'

— egy terminológiai vita. amely a jelenleg használatos elnevezésekből indult ki.

s azt vizsgálta. mennyiben felelnek meg ezek tartalmuknak.

Ami magát a tartalmi kérdést illeti, a vita eredményét itt abban foglalnánk

össze, hogy elvben a legtöbb jövedelem- (és fogyasztás—) mutatónak meg lehet al—

kotni a párját, amelyek között a megtakarítás alkotja a hidat; nem érdemes azon—

ban minden esetben erre törekedni, mert a fogyasztásnál és a jövedelemnél más—

más a különböző tartalmú mutatóknak a viszonylagos fontossága. A jövedelmeket

például aszerint is szoktuk csoportositani, hogy milyen forrásból (munkából. vagyon- ból stb.) származnak, vagy a jövedelem-újraelosztás milyen szakaszában (például

kapott transzferek után. de adott transzferek előtt) kerülnek megállapításra. A

fogyasztásnál ilyen mutatókat nem célszerű és nem is nagyon lehet szerkeszteni.

A fogyasztást aszerint szoktuk csoportosítani. hogy a termékek és szolgáltatások

milyen köréből (például tartós fogyasztási cikkekből) állnak. Ilyen csoportképző is—

mérvnek a jövedelmeknél nem sok értelme volna.

A legfontosabb mutatóknál azonban — ide sorolhatnánk a Petre terminológiája

szerinti háztartási fogyasztást. háztartási fogyasztási kiadásokat s talán a pénz-

beli fogyasztási kiadásokat is — nagyon hasznos volna, ha a statisztika kimu-

tatná ezeknek jövedelmi megfelelőjét is. Ezt minden nehézség nélkül megvaló-

sithatónak tartjuk, az ideiglenes jövedelemstatisztikai ajánlás (11) már tett is erre kísérletet. amikor az akkor teljes fogyasztásnak nevezett mutató mellé meg- alkotta annak teljes jövedelem (total income) megfelelőjét.

Nehezíti e téren a kibontakozást egy terminológiai jellegű probléma. Petre.

amikor megalkotta a maga fogyasztás versus fogyasztási kiadások fogalmait, nem gondolt arra, hogy a jövedelmek mutatóinál is létesitenie kellene egy ilyen meg- különböztetést. lgy sokszor keletkeznek zavarok. Egyes vitázók, amikor (háztartási,

lakossági) jövedelmet mondanak. ezt a fogyasztás megfelelőjeként, más vitázók a fogyasztási kiadások megfelelőjeként értik. Pedig a megoldás nem is volna itt túlságosan nehéz. Javasoljuk például: jövedelem (mint a fogyasztás megfelelő—

je), jövedelmi bevételek (mint a fogyasztási kiadások megfelelője).

* A megtakarítás részben felhalmozásból (például lakásépitésből), részben pénzügyi eszközök (kész- pénz. követelések stb.) megtakarításából áll. A megtakarítás természetesen negatív előjelű is lehet (ha

adott időszakban többet fogyasztanak. mint amennyi a jövedelem volt).

A LAKOSSÁGI FOGYASZTÁS

587

Részben terminológiai. részben tartalmi jellegű az a vita. amelyet Reich (7) kezdeményez a rendelkezésre álló jövedelmek (disposable income) bírálatával. Ez a mutató a jelenlegi SNA legfontosabb jövedelmi mutatószáma, az eredeti (el—

sődleges) jövedelmek és az újraelosztás során kapott és adott jövedelmek (transzferek) egyenlegének összege, az a jövedelem, amit az adott szektor (ese-

tünkben a háztartások) fogyasztásra és megtakarításra fordíthat. Minthogy az SNA —- mai nyelven szólva — csak a fogyasztási kiadások fogalmát ismeri el. a rendelkezésre álló jövedelem mutatószáma is finanszírozási szemléletű, nem tar- talmazza a más szektorok által finanszírozott fogyasztásban megtestesülő jöve- delmeket. Reich azonban kiszélesíti ezt a problémát. s számitásba veszi hogy a közvetett juttatásokat is tartalmazó fogyasztás megfelelőjeként is lehetne egy

rendelkezésre álló jövedelem-mutatószámot szerkeszteni.

Reich azzal bírálja mindkét tartalmú rendelkezésre álló jövedelemmutatót. de különösen azt, amelyik a közvetett juttatásokat is tartalmazza. hogy nem azt fe- jezik ki, amit elnevezésük igér: a beszámított jövedelmek egy része, például az ingyenes orvosi ellátás vagy a saját termelésű fogyasztás nem ,,rendelkezésre

álló" (disposable), ezeket a lakosság nem tetszés szerint használhatja fel. hanem

csak egy bizonyos rendeltetéssel. Nehéz ennek a terminológiai vitának minden árnyalatát nyomon követni, mivel a különböző nyelvekben. angolban, németben.

magyarban a látszólag szó szerinti fordításnak nem feltétlenül ugyanaz az értel- mezése; magyarul például a rendelkezésre álló jelző kibírná Reich kritikáját, mert az. hogy valami rendelkezésre áll, nem feltétlenül jelenti azt. hogy szabad

rendelkezésű. De nem is ez a legfontosabb. Még ha igazat is adnánk Reichnek

a terminológiai kérdésekben, az általa kezdeményezett vitának veszélyét abban

látjuk,rhogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönti. A tanulmányt (7) olvasók

könnyen juthatnak arra a következtetésre, hogy azért, mert a tartalom nem felel meg az elnevezésnek. ez a mutató elvetendő vagy legalábbis háttérbe szoritan—

dó. Márpedig ez nagyon sajnálatos volna. Egy olyan mutató. amely azt fejezi ki.

hogy végül is mi áll a lakosság rendelkezésére fogyasztásra és vagyona növelé- sére (függetlenül attól. hogy ennek a jövedelemnek milyen része konvertibilis. s milyen része meghatározott rendeltetésű). nagyon hasznos szolgálatokat tesz az

életkörülmények, az anyagi helyzet vizsgálatánál. Ha az elnevezésével nem vagyunk

megelégedve. változtassuk meg, de ez ne menjen a mutató alkalmazásának ro- vására. Más kérdés az — s amennyiben ezt kívánta javasolni Reich, ebben teljes mértékben egyetértünk vele —, hogy olyan mutatókra is szükség van, amelyek különbséget tesznek a források kanvertibilitásának lehetősége szerint. s megkü—

lönböztetnek szabad rendelkezésű és meghatározott rendeltetésű5 jövedelmeket.

Ez utóbbi kifejezéseket nem a mostani terminológiai vita hatására találtuk

ki. A magyar olvasó ismerősnek találhatja őket. ugyanis a hazai statisztikai gya—

korlat már a hatvanas évek eleje óta alkalmazza ezt a megkülönböztetést. s eze—

ket az elnevezéseket.

Mint a konferencia anyagaiból és vitáiból megállapítható. a fogyasztási és jövedelemstatisztika világszerte jelentős fejlődési folyamatban van, s az új SNA eb- ben a tekintetben minden valószínűség szerint lényegesen gazdagabb lesz. A

5 A szabad rendelkezésű -— meghatározott rendeltetésű fogalompár. bár meglehetősen közel van hoz—

zá. mégsem teljesen azonos a pénzbeli — nem pénzbeli megkülönböztetéssel. Vannak ugyanis olyan pénz- beli jövedelmek, amelyek nem szabad rendelkezésűek. ilyenek például nálunk a temetkezési segélyek. ame- lyeket pénzben kap ugyan meg a lakosság. de csak a felmerült költség számlával történő igazolása esetén.

3.

588 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ -- SEMJÉN ANDRÁS

viták a magyar statisztika fejlesztése szempontjából is hasznos tanulságokkal

szolgálnak, annak ellenére, hogy bizonyos aspektusok tekintetében a magyar gyakorlat már lényegesen előbbre tart annál, ami a nemzetközi ajánlásokban fogalmazódik meg.

IRODALOM

(i) Chantraine, A. — Newson, B.: Progress on the revision of the European System of Accounts (Az Európai Számlarendszer felülvizsgálatának fejleményei) Az lARlW 1985-ös konferenciájának sokszorosított ta—

nulmánya. 25 old.

(2) Drechsler László -— Horváth Piroska: The measurement of total consumption in Hungary. Review a!

Income and Wealth. 1985. évi 2. sz. 171—188. old. '

9 3 (3) lgód Aladárné: A reáljövedelem—számítás néhány elvi kérdése. Statisztikai Szemle. 1960. évi 4. sz.

33 — 51. o .

(4) Mód Aladárne' — Beales R. E.: Adiustments of statistics of consumption in national income compilations of Hungary and the United Kingdom to the concepts of the country. Section l—lll. 38—86. old.

In: Statistics of consumers expenditure in different systems ot national accounts and bolances.

(5) Norrlof, C.: issues in the revision of the international income Distribution Guidelines (A nem- zetközi jövedelemstatisztikai útmutató felülvizsgálatának kérdései.) Az lAle 1985-ös konferenciájának sok- szorosított tanulmánya. 31 old.

(6) Petre, J.: The treatment in the national accounts of goods and services for individual consump—

tion produced, distributed or paid for by government. A critical analysis and a proposal for a solution. Euro- stat. Luxembourg. 1983. 43 old. Statistical Office of the European Communities. Studies of national accounts No. 1. (Az egyéni fogyasztást szolgáló állam által termelt, elosztott vagy finanszirozott termékek és szaf- gáltatósok kezelése a nemzeti számlarendszerben).

(7) Reich, U.—P.: Does consumption imply income? (Együtt jár-e a fogyasztás a jövedelemmel?) Az lARiW 1985—65 konferenciájának sokszorosított tanulmánya. 26 old.

(8) Ruggles, R. and N.: The household sector account and the integration of social and economic data (A háztartások szektorának számlája és a társadalmi—gazdasági adatok integrálása.) Az lARIW 1985- ös konferenciájának sokszorosított tanulmánya. 42 old.

(9) Saunders, C.: Housing in the national accounts: A socio-economic approach. (A lakás nemzet- gazdasági számlarendszerben, egy társadalmi—gazdasági megközelítés.) Az IARIW 1985—65 konferenciájának

sokszorosított tanulmánya. 20 old.

(10) A system of national accounts (Nemzetgazdasági számlarendszer). United Nations. New York.

1968. XI". 246 old. Studies in methods. Ser. F. No. 2. Ser, A. —— United Nations publication. XVII. 3.

(H) Provisional guidelines on statistics of the distribution of income. consumption and accumulation of households (A háztartások jövedelemelosztási. fogyasztási és felhalmozási statisztikájának ideiglenes út- mutatója.) United Nations. New York. 1977. X. 97 old. Studies in—methods. Ser. M. No. 61 —- United Nations publication. XVll. 11.

(12) A nemzeti jövedelem és a lakosság életkörülményei, 1962. Statisztikai időszaki Közlemények 56.

sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1963. 101 old.

TÁRGYSZÓ: Fogyasztás. Jövedelem. Népgazdasági mérleg.

PE3tOME

Aaropu uanararor nossre pesynbrarbi, nonyuenuele : oönacru usmepeunn norpeö- nemm u .noxonoa Hacenei—mn (nomewnux xosnücn) axone ocymecrennemoü moaepnuaa- um CHCTeMbI HüuHOHahbl—thlx cueroa.

B omowemm nepeBoAuMsrx a uucnosoe ablpamenne noxasareneü anTopbi nomsepmuaaior npennoxmne l'lerpe, cornacno KOTOpOMY cnenyer uaMepa'rb Kart norpeönenue, Tax u no'rpeöu- Tenbcxne paConsi, ro ecrh ,,usuM uHrepecaM" (őnorononyumo) OHH cnyma-r, n, coorne'rcr- aeuno, npm'epun ,,nro cpunancupyer" normann nonyuwrs paauue npaaa : cucreme. Bos—

Hmaiotunii a amit Beaumocnsu Hauőonee npotuaopeuunuifr " cnoprri—i aonpoc cocrasnn- er rpaxroaxa cyősenuuü. ABTOpr nonnepmuoaro'r rouuy sperma, cornacno Koropoii cyő- ser-mun Ha counanbuue uenn (munnnomanb, MEAHKaMeHTbI u r. A.) cnenyer Bocnpunn- Man. italt couuammsle semmire! u nbroru AOMauJHHM xosm'icrsam, nocxonucy : Tartom cnyuae eenosoi'i anyrpeHHuii nponyxr pecnpeAennercn öes nporusopouuii Kan no KpHTe- pnaM únnancnposoann, Tart " couuaanuM prrepmm.

Cornacno rouxe sperma asropoa : cenau c nurerpauueü Mekpo u MHKpO crarucruxu norpeőnenun cnenyer crpeMurbcn u ycrpauenmo MHorouucneHHux Hecoo'rae'rcranü ment- .ay anyum cra'rncrukaMu, xom sto neocyutecrsumo nonuocrbio u Hekoropbre paanuuun Hensőexmo ocrany'rcn.

B sonpoce csnsu nokaaoreneű norpeönenmi u onvos no Muenmo europa: mope- 'ruuecxu uamnoMy nouaseremo norpeóneuun Ha npyroü cropone Aonxteu cooraerc'rsooerb nouasarens p.axona " Haoőopor. Hecmorpn ne ero no npam'mecnum npuuunemoro on- Hoaneunoe cooraercraue He acel-Aa nannercn p.acrumthlM (u ne so acxkom enyi-ree nnn-

A LAKOSSAGI FOGYASZTAS

589

eTCH HeOÖXOAHMbiM). OnHaKo ara He yMeHbmaer SHGHGHHH pespaőorxu Ha cropone ono—

nos nonaaatenn Bcero onvos, coometcrayioutero nonaaaremo Bcero notpenneunn. Flo- KaastBtOl-LLYIO notpeőmenbcuue pBCXOAbi napy Karel-ppm? Moxmo Haaaam AOXOAHHMH no- crynneHmMn, nomaepmpan STHM, uno Hacronumü noxaaa'renb ocnosbmaetcn Ha Kpn'repnu cpuHechposaHun.

SUMMARY

The article reviews the recent developments in respect of the measurement of consump—

tion and income of the population (households), mostly connected with the presently undergoing revision of the System of National Accounts.

As to the content of the indicators to be measured, the authors support Petre's pro- posal that both consumption and consumption expenditure should be measured, i. e. both the ,,who benefits from it" and ,.who finances it" criteria should get eaual rights within the system. The most controversial problem in this context is the treatment of subsidies; the article supports the view that housing. medicine etc. subsidies should be routed via house—

holds as welfare benefits, this being the only way to enable to subclivide the same Gross Domestic Product both according to the finance and benefit criteria.

As to the integration of the macro and micro consumption statistics the authors agree that many inconsistencies between the two statistics should be eliminated. but recognize that this process has its limits and that some difference will still persist.

As to the relationships between consumption and income concepts. the authors are of the view that in theory each consumption concept has its income counterpart and vice- versa. However. tor various practical reasons this one to one correspondence is not always feasible (and, really, not always needed). Nevertheless, the authors argue that there is a strong need for having a total income concept as a counterpart of the (total) consumption.

The income counterpart of the cosumption expenditure concept could be labelled as in—

come re)ceipts (in order to make clear that this concept is based on the criterion ot ti- nancrng .