Niaudet, J.: Az időskorúak életkörülményei Franciaországban

STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ

95

A könyv részletesen áttekinti a szolgáltatá- sok termelésének feltételeit és tényezőit.

Szerző hangsúlyozza, hogy gondolatmeneté—

ben a ,,termelés" nem szűkebb, technikai, hanem közgazdasági értelemben szerepel, mint olyan tevékenység, amelynek célja a javak értékének növelése. Az anyagi termé—

kek termelési tényezőinek és a szolgáltató—

sok termelési tényezőinek egybevetése arra utal, hogy az előbbiek általában technikai folyamathoz kapcsolódnak, az utóbbiaknál ez a jelenség összetettebb. Figyelemre mél—

tó, hogy bár egyes szolgáltató ágazatok tő- keigényessége közismert (közlekedés, hírköz—

lés, biztosítók. pénzintézetek stb.). mégis a szolgáltatások többségénél a munkaráfordí—

tás a legjelentősebb termelési tényező.

A szolgáltatások termelési tényezőinek át—

tekintésénél a tanulmány extern és intem tényezőket különböztet meg. Az extern té- nyezők három alaptípusa:

-— a szolgáltatást igénybe vevők anyagi (vagy nem anyagi) javakat bocsátanak rendelkezésre, amelyek a szolgáltatás megvalósításához szükségesek, illetve amelyeken a szolgáltatást végrehajtják; ezek a jo—

vak a szolgáltatást igénybe vevők tulajdonát képe- zik (például a szállítandó áruk, a javítandó tárgyak);

—a szolgáltatást igénybe vevők passzív módon részt vesznek a szolgáltatások megvalósulásában (tel- jesen passziv részvétel például, amikor a beteg ön- tudatlan állapotban orvosi ellátásban részesül; pasz—

szív jellegű, de a szolgáltatást igénybe vevő sze- mély tudatos részvétele történik például a szórakoz- tató intézmények — színház, mozi — szolgáltatásainak igénybevételénél) ;

— a szolgáltatást igénybe vevők aktív módon részt vesznek a szolgáltatások megvalósulásában (oktatási szolgáltatás, jogi szolgáltatás, utazási irodák szol- gáltatásai stb.).

A szolgáltatások termelésében felhasznált intem tényezők között

— nem anyagi reáltényezők.

— anyagi reáltényezők,

— nominál tényezők

szerepelnek. A nem anyagi reáltényezők leg- fontosabbjai az emberi munkaráfordítások, továbbá a szolgáltatások előállítása során felhasznált szolgáltatások. Az anyagi reálté—

nyezők a szolgáltatások termeléséhez szüksé- ges munkaeszközök és anyagok. A nominal tényezők közé sorolja a szerző a pénzt (meg- említve az eltérő álláspontokat.)

A szolgáltatások termelési folyamata a szolgáltató vállalat keretében a felsorolt té- nyezők kombinációjaként két fázisban jön létre. Az első fázisban meg kell teremteni a szolgáltatások végzésére alkalmas teljesítő—

képességet, míg a második fázis során — a teljesítőképesség birtokában — az extern és az intem tényezők kombinálásának eredmé—

nyeképpen valósul meg a szolgáltatások elő—

állítása.

A szolgáltatások előállításának funkcioná- lis elemzése során szerző arra a megállapí- tásra jut, hogy az árutermelő üzem és a

szolgáltató üzem termelési funkciói szükség—

szerűen eltérnek, illetve az egyes részfelada- tok szerepe, fontossága eltérően alakul.

Míg az általános üzemgazdasági vizsgá- latok igyekeznek elkülöníteni a termelési fo- lyamatot az értékesítési folyamattól, a szol—

gáltatások esetében az ilyen fajta szétválasz—

tásnak még elméleti lehetősége sem áll fenn, hiszen a szolgáltatások termelése és értékesí—

tése (felhasználása) időben és térben egybeu esik. A szolgáltatások termelése tehát nem képzelhető el értékesítésük nélkül.

(ism.: Arányí Emil)

NlAUDET. J.:

AZ IDÓSKORÚAK ÉLETKÖRULMÉNYEI FRANCIAORSZÁGBAN

(Les conditions de vie des personnes agées.) - Analyse et Prévisíon. 1973. 6. sz. 637—652. p.

Meglepő, de Franciaországban nem áll rendelkezésre olyan összefoglaló tanulmány, amely az időskorúak fogyasztásáról, szükség—

leteiről, életkörülményeiről informálna. Pedig 6.255 millió emberről, az össznépesség 13 százalékáról van szó. Az lNSEE (az Országos Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet) vég- zett ugyan speciális vizsgálatokat, de ezek csak az időskorúak élelmiszer-fogyasztásúról, orvosi ellátásáról és lakáshelyzetéről adnak tájékoztatást. Rendelkezésre állnak még az INSEE 1971. évi háztartásstatisztikai adatai is. Itt azonban akadályt jelent, hogy a ház- tartásokat a háztartásfő foglalkozása és nem

kora szerint sorolták be.

így az elemzés céljaira az inaktív háztar—

tások adatai használhatók fel, de ezekkel kapcsolatban több probléma merül fel: nem minden 65 évesnél idősebb személy nyugdí—

jas, egy részük (645000 fő), kereső foglal—

kozást folytat; nem minden inaktív egyben időskorú (egyetemi hallgatók, sorkatonák stb.); végül nem minden időskorú él inaktív háztartásban. Külön nehézséget jelent, hogy a nyugdíjkorhatár nincs megállapítva min- den foglalkozási ágra. Az inaktív háztartá- sok ezenfelül még jövedelmi szempontból is inhomogén kategóriát alkotnak.

1965—ben az inaktívak átlagos évi jöve- delme 5400 frankot tett ki. 29 százalékuknál az alsó határ 3000, 9 százalékuknál a felső határ 20000 frank volt. ismert emellett az időskorúak garantált minimális jövedelme:

1971-ben 3400 frank, 1972—ben 4500 frank.

Ezenkívül minden harmadik időskorú minimá- lis évjáradékot kapott. amely 1959—1972 kö—

zött évi átlagban 10 százalékkal emelkedett.

Az inaktívak pénzjövedelmének 58 száza- lékát a nyugdíjak, 22 százalékát a bérek és fizetések, 20 százalékát a tőkejavak hozamai tették ki. Az inaktívak jövedelme minden más

96 STATISZTIKAI IRO DALMl FiGYELÓ

háztartásnál alacsonyabb. kivéve a mezőgaz-

dasági bérmunkásokat. _

Az 1971. évi háztartásstatisztika szerint az inaktív háztartások évi átlagos kiadása 14 285 frank volt, a munkásháztartásoké 22 850. az alkalmazottaké 24000 frank. Mivel igen sok időskorú él egyedül (1968-ban 1.7 millió fő).

az egy főre jutó kiadás magasabb az inaktí- voknál (7141 frank), mint a munkásoknál

(6350 frank).

Az inaktív háztartások költségvetésének több mint felét az élelmiszerekre (41 száza—

lék) és az egészségügyi ellátásra (12 szám-*

lék) fordított összegek teszik ki. Lakásra 17 százalékot. ruházkodásra és közlekedésre 8—8 százalékot, kultúrára és szabadidőre 5 százalékot fordítanak kiwadásaikból. A többi háztartáshoz viszonyítva alacsonyabb a köz- lekedési és ruházkodási, magasabb az egész- ségügyi ellátási kiadások aránya.

,Az élelmiszer-fogyasztást legjobban jel—

lemző adatok a 65 évesnél idősebb háztar—

tásfőkre és az egyedülállókra vonatkoznak.

Az első hóztartástípusnál az egy főre jutó évi élelmiszer-beszerzés értéke 3054 frank, az egyedülállóknál 2962 frank. Ez napi átlagban valamivel több mint 8 frank. és ez az összeg az italfogyasztást is tartalmazza. A 75 éves- nél idősebbek még ennél is kevesebbet köl- tenek.

Ebből a szerény összegből csak úgy lehet megélni, hogy az időskorúak olcsóbb élel- miszereket fogyasztanak: sok kenyeret, bur—

gonyót, és kevés (olcsóbb) húst esznek.

Emellett kevesebb főtt ételt, felvágottat. kon—

zervet és más tartósítóipari terméket fogyasz- tanak. ugyanakkor tej— és tojásfogyasztásuk másokénál magasabb. (Az élelmiszer-fogyasz—

tásnál figyelembe kell venni. hogy az inaktív háztartások felének zöldségből, gyümölcsből stb. önellátási lehetőségei vannak.)

Az élelmiszer—fogyasztásra hatással van az időskorúak állandó lakóhelyének jellege is.

(Az időskorúak 36 százaléka községekben. 27 százaléka kis- és közepes városokban. 22 százaléka nagyvárosokban és megyeszékhe- lyeken, 15 százaléka a párizsi agglomeráció- ban él.) A minőségi és választékbeli különb—

ségektől eltekintve is nyilvánvaló, hogy az élelmiszerek ára vidéken kevésbé emelkedett, mint például a párizsi agglomerációban.

A háztartások általában kiadásaik 10 szá—

zalékát fordítják ruházkodásro, az inaktívak—

nál ez 8 százalék alá esik vissza. Az évi 1000 frankos kiadásból 368 a felsőruházatra, 363 a fehérneműekre és 112 a cipővásárlásra for- dított összeg. Az inaktívak által vásárolt cik- kek közepes minőségűek, mivel a konfekcio—

nált cikkek általában a fiatalkorúaknak ké- szülnek, és sok inaktív lakik vidéken és kis- városokban.

Az inaktívak kiadásai között rangsorban a lakással kapcsolatos költségek állnak a má—

sodik helyen (az összkiadós 17 százaléka).

ide tartoznak a lakbérek és a lakással kap- csolatos terhek, az energiafogyasztásért és a lakásbere'ndezésre kifizetett összegek. Évi átlagban ilyen címen 2400 frankot költenek.

ami a többi háztartáshoz viszonyítva kevés.

Az inaktívak 53 százaléka saját tulajdonú lakással rendelkezik, 14 százalékuk ingyen lakik, és csak 33 százalékuk bérlő. Az idős—

korúak lakáskörülményei nem a legjobbak.

igen sokan laknak régi házakban (a 65—74 évesek 61 százaléka 1914 előtt épült lakás;

ban él. az ennél idősebbeknél ez az arány 68 százalék), a lakások komfortja hiányos:

vidéken az időskorúak 20—23 százalékának, a városokban 50 százalékának a lakásában van W. C., minden harmadiknak van fürdési lehetősége a városokban. kevesebb mint a felének vidéken. Ugyanakkor az időskorúak 20 százaléka zsúfolt körülmények között él.

Ennek ellenére a felvétel szerint mindössze 12 százalékuk elégedetlen lakáskörülményei- vel. és csak 8 százalékuk kivánja elcserélni lakását. Ebben nyilván szerepet játszik a megszokott környezethez való ragaszkodás is.

Ilyen körülmények között nem meglepő a lakbérek alacsony összege (havi átlagban 150 frank), ami a lakáskomfort hiányossá- gaival függ össze. Természetesen az állandó lakóhely jellege nem mellékes, hiszen a pá- rizsi agglomerációban a lakbérek a vidékiek háromszorosát érik el.

Az elektromos áramra és gázra fordított kiadások évente 400 frankot jelentenek. Ez összefügg a háztartások felszereltségével is.

Az inaktívak 70 százalékának van hűtőszek- rénye, 40—40 százalékának mosógépe és por- szívója. 64 százalékának pedig televíziója.

Az arányok jelentős javulást mutatnak az 1967, évi adatokhoz képest, de a vizsgálatok szerint ez az azóta nyugdíjba vonultak ház- tartásának jobb felszereltségével kapcsolha—

tó össze.

A bútorokra, bútorvászonro stb, fordított kiadások jelentéktelenek. egy inaktív háztar- tás évente mindössze 106 frankot fordít ilyen célokra.

A lakás és a tartós javak vizsgálata felveti a vagyon fogyasztásban betöltött szerepé- nek kérdését. Az INSEE 1967. évi és 1969. évi felvételei szerint az inaktívak vagyonának 66 százalékát az ingatlan javak tették ki. Ugyan—

akkor a megkérdezett háztartások összessé—

gét tekintve az inaktívak tulajdonában volt az ingatlan javak egyharmada. Az inaktívak viszonylag növekvő vagyonnal rendelkeznek, de jövedelmeik csekélyek. Nyilvánvaló, hogy az inaktívak vagyoni megoszlásában jelentős eltérések állhatnak fenn, elég itt arra utalni, hogy az aktív értelmiségiek vagyona 214000 trankra, a munkásoké pedig 35000 frankra becsülhető, és az egyenlőtlenség a nyugdíjba vonulóssal csak emelkedhet.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

97

Fontosságát és rangsorát is tekintve, az egészségügyi kiadások 12 százalékkal a har—

madik helyen állnak az inaktívak költségve- tésében. Ez az inaktív háztartások jellegze—

tessége, mivel a többi háztartásnál a har—

madik helyet a közlekedésre fordított kiadá—

sok foglalják el. (Itt figyelembe kell venni, hogy az inaktívak ilyen célú kiadásai nem tényleges súlyúkkal szerepelnek, mivel min- den harmadik időskorú kedvezményes orvosi

ellátásban részesül.)

Az egészségügyi kiadások nagy részét az orvosi ellátás teszi ki, az inaktívak költség, vetéséből ez a tétel 10 százalékot köt le.

Ennek kb. 60 százaléka a gyógyszervásárlás- ra fordított összeg, ami természetesen ma- gasabb, mint a többi kategóriánál. (A kór—

rhózi és klinikai kiadásokat a felvétel nem tartalmazta.)

A közlekedési tétel nem igényel különö—

sebb kommentárt. A nyugdíjba vonulással megszűnik a rendszeres napi utazás. csökken a tömegközlekedési eszközök igénybevétele, így az e célra fordított kiadások nem jelen- tősek.

A kultúrára és szabadidőre az inaktívak kiadásaik 5 százalékát fordítják. Ennek az összegnek egyharmadát az újságok és köny—

vek vásárlása köti le, másik jelentős tétel a kertészkedéssel kapcsolatos beszerzések.

Színházlátogatósra háztartásonként évente mindössze 57 frankot forditanak. Ezt a tényt alátámasztja egy 1967. évi, a szabadidővel foglalkozó felvétel is: a szabadidő eltöltése megfelelő helyváltoztatást igényel, amely az életkorral erősen csökken. így nem véletlen.

hogy az időskorúaknál csökken a szinház-.

mozi-, hangversenylátogatás, a múzeumok.

kiállítások megtekintése, de ugyanez a hely- zet az étterembe, kávéházba járással, a ba- rátok és rokonok meglátogatásával is.

A 60 évesnél idősebbek 64 százaléka olvas rendszeresen napilapokat, és az újságolva- sással töltött napi idő 69 százalékuknál több mint 10 perc. Ugyanakkor csak 17 százalékuk olvas havonta egy-két könyvet, míg 57 szá—

zalékuk naponta nézi a televízió műsorait.

Az időskorúak 46 százaléka kertészkedik. és 21 százaléka tölti idejét barkácsolássol.

A kulturális szokásokat az érdeklődési kör és a nyugdíjba vonulás előtti foglalkozás is meghatározza. Befolyást gyakorol azonban a jövedelmi színvonal, az állandó lakóhely jellege, a kor és a nem is. Szomorú tény, de az életkorral együtt megkapnak a szer- zett ismeretek. a nyugdíjba vonulás pedig önmagában is beszűkíti az időskorúak moz- gáslehetőségét és emberi kapcsolatait. Ezért nem véletlen, hogy a közvetlen környezet elsőrendű fontossággal bír az időskorúak számára.

Összefoglalva megállapítható. hogy bár az inaktívak nem képviselik megfelelően az

7 Statisztikai Szemle

időskorúakat, és az időskorúak igen hetero- gén népességet alkotnak, az átlagos kiadá—

sok vizsgálata mégis tájékoztatást nyújthat életkörülményeikről. Megállapítható, hogy kiadásaik a nyugdíjba vonulás után jelleg- zetesen alakulnak. bár az átlagok mögött jelentős szóródás tételezhető fel.

(Ism. Kupa Mihály)

ZÁGORSKI. K.:

..MUNKAS _ PARASZTOK"

(.,Robotniczy -— chlopi".) — Wiadomosi Statystycz—

ne. 1974. 1. sz. 3—7. p.

A lengyel statisztikai és szociológiai szak—

irodalom és a köznyelv is használja a ,,mun- kós—paraszt", ,,paraszt—munkás". ,.kétfoglal- kozású népesség". ,,két környezetű népes- ség", ,.kétfoglalkozású dolgozók" fogalmakat.

Mindezek a népességnek vagy az aktív kere- sőknek arra a részére vonatkoznak. akiknek egyidőben egyéni parasztgazdaságból és azon kívül végzett munkából származó jöve—

delmük van. A szerző kísérletet tesz e fogal- mak tisztázására, a különböző definícióknak megfelelő személyek számának meghatáro- zására. a terminológia kidolgozására.

E fogalmak körülhatárolásánál az egész népességet vagy csak az aktív keresőket ve- szik figyelembe. Ha az egész népességből indulunk ki, és azokat a háztartásokat vá- lasztják külön, amelyeknek mezőgazdasági és nem mezőgazdasági jövedelemforrása egy- aránt van, akkor az egész lengyel népesség- nek több mint egynegyede (270/0) kerül eb- be a vegyes kategóriába. Ebbe a kategóriá- ba tehát azokat (: háztartásokat sorolták, amelyekben egy aktiv kereső egészben vagy részben mezőgazdasági munkából származó jövedelmet kap, és ezenkívül a háztartás egy másik tagja egészben vagy részben nem me- zőgazdasági foglalkozásból származó jöve- delemmel rendelkezik. Figyelmet érdemel, hogy az összes háztartások közül. amelyek—

nek mezőgazdasági jövedelmük van, nagyobb rész (59%) tartozik az ilyen kettős jövedel- műek közé. mint amekkora a tisztán mező- gazdasági jövedelmű háztartások aránya

(MO/o)-

A mezőgazdaságban végzett munka, az onnan származó jövedelem nem minden eset- ben egyéni parasztgazdaságban végzett munkát, onnan származó jövedelmet jelent.

hanem ez lehet állami gazdaságban végzett munka is. Ha a kettős jövedelműeknek szű—

kebb definícióját alkalmazzák és ez utóbbia- kat kihagyják közülük. akkor is a lengyel né- pesség egynegyede él olyan háztartásban, amelynek jövedelmei részben egyéni paraszt—

gazdaságból, részben azon kívül végzett munkából származnak.