A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerének kidolgozása a KGST keretében

'MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A TÁRSADALOMSTATISZTIKAI JELZÓSZÁMOK RENDSZERÉNEK KlDOLGOZÁSA A KGST KERETÉBEN

DR. AN DORKA RUDOLF

A szocialista országokban végzett gazdasági tervezés végső soron mindig a ki-

tűzött társadalmi célok megvalósítását volt és van hivatva elősegíteni. Mégis vitat-

hatatlan. hogy többé—kevésbé az 1960-as évek eleje óta jelentkezett. majd erősödött az a felismerés, hogy a népgazdasági tervezésben nagyobb szerephez kell hogy jus—

sanak a társadalmi célkitűzések, a gazdasági folyamatok társadalmi következmé- nyei és előfeltételei. Kulcsár Kálmán ((1) 95—96. old.) megfogalmazása szerint ., . .. az ,ötvenes évek' első felének gazdaságpolitíkája a gazdasági folyamatok el-

vont 'rendszerében közelítette meg a gazdaságnövekedés problémáját, A hatvanas

évek gazdaságpolitikája viszont a társadalmi reagálást is számításba veszi. a gaz- daságfejlődést mintegy szociológiai alapon vizsgálja. A hatvanas évek e felismeré- ' séhez, a társadalmi hatékonyság szempontjának a tervezésbe való bevonásához, ily módon a tervezésnek fokozatosan társadalmi tervezésre való szélesedéséhez az út egyaránt az ötvenes évek gyakorlatából vezetett. és ebben a folyamatban ezeknek

az éveknek eredményei és hibái egyaránt szerepet játszottak." M. N. Rutkevics ((2)

11. old.) megállapítja, hogy a társadalmi folyamatok tervszerű szabályozásának le—

hetőségei változtak a Szovjetunió fejlődésének különböző történeti szakaszaiban.1 A. Szmirnov szerint a szocialista tervezési és irányítási rendszer fejlesztésének egyik fő iránya. hogy szélesedik a tervszerűen szabályozható társadalmi folyamatok köre ((4) 34—35. old.). Lengyelországban ez abban is kifejezésre jut. hogy az újabb szak-

irodalom következetesen társadalmi—gazdasági tervezésről beszél (5).

A tervezés társadalmi jellegének növekedésében sok különféle tényező szerepet játszik. llyen a hosszú távú tervek kidolgozásának megkezdése. A rövid távú és kö- zéptávú (ötéves) tervek időszakában a társadalmi változások általában nem túlságo- san nagyok. egy hosszú távú tervidőszakban azonban már igen lényegesek lehetnek, és erősen befolyásolhatják a gazdasági tervek megvalósíthatóságát.

Magyarországon a társadalomstatisztika fejlesztése, a ,.fehér foltok" kitöltése és a meglevő adatok rendszerbe foglalása akkor merült fel sürgető követelményként.

amikor a Munkaerő és Életszinvonal Távlati Tervezési Bizottság az 1960—as évek kö-

zepén megkísérelte felmérni a társadalmi viszonyok helyzetét. hosszú távú változá- sait a múltban. és kidolgozta az 1970—1985. évekre vonatkozó tervkoncepciókat ((ő)

és (7)).

Lengyelországban 20 éves társadalmi—gazdasági fejlődési tervet dolgoztak ki

(8). és széles körű prognosztikai kutatások folytak a ,.Lengyelország 2000-ben" téma

1A társadalmi tervezés szovjet szakirodalmáról lásd Hídegh Eva munkáját (3).

keretében ((9) és (m)). Az utóbbi munkálatokban figyelmet fordítottak az oSztály—r ; , szerkezet, a fogyasztás. az életszínvonal mellett olyan társadalmi jelenségek vizsgá- ; latára is, mint a kultúra, a deviáns viselkedés, a személyiségfejlődés(jövőbeni ala- kulása (11).

Csehszlovákiában a tudományos és technikai forradalom társadalmi és emberi összefüggéseinek kutatása keretében vizsgálták, hogy a várható gazdasági válto- zásoknak milyen előfeltételei és következményei lesznek a munka, a művelődés, a mesterséges környezet stb. területén. és hogy ezeket miként lehet tervszerűen irá—_,

nyítani ((12) és (13)). '

A tudományos és technikai forradalom tárSadalmi összefüggéseinek kutatásá- ban az 1970—es években a Szovjetunió Tudományos Akadémiája isegyüttműködött

a Csehszlovák Tudományos Akadémiával (14). A prognosztikai kutatás azkutóbbi

években erősen kifejlődött a Szovjetunióban ((1'5) és (m)). A kutatás a legkülön—f

félébb társadalmi jelenségekre kiterjedt, többek kÖZÖtt például a különböző társa— _, _ , dalmi származású fiatalok iskolai továbbtanulási esélyeinek és ezzel összefüggésben '

a társadalmi mabilitásnak előrejelzésére (17). **

A tervezés társadalmi jellegének erősödésében másodszor szerepet játszott az a felismerés, hogy a szocialista átalakulásokkal és az életszínvonal emelkedésével nem oldódnak meg automatikusan a kapitalista rendszer időszakából [örökölt tár-

sadalmi problémák. Nemcsak az olyan deviáns viselkedések fennmaradására, sőt egyes esetekben növekedésére gondolhatunk. mint az öngyilkosság. az alkoholizmus, a mentális betegségek. hanem például arra. hogy az iskolai végzettség általános emelkedése és az oktatás demokratizálása ellenére maradtak olyan társadalmi cso- portok, amelyek nem szerzik meg a szocialista társadalmakban alapvető követel- ménynek tekintett iskolai végzettségi szintet (Magyarországon a 8 évfolyamos álta—

lános iskolai végzettség szintjét). vagy hogy a jövedelmek emelkedése és az egyen—

lőtlenség csökkenése ellenére maradtak olyan családok. amelyeknek jövedelme

egyértelműen alacsonyabb a társadalmukban elfogadható szintnél ((18) 16. feje—

zet). Ezenkivül jelentkeztek új társadalmi problémák is, egyrészt a gazdasági fejlődés negatív társadalmi hatásainak alakjában ((19) és (20)). másrészt olyan gazdasági döntések következtében is, amelyeknek társadalmi következményeit nem gondolták át kellőképpen.2 Ezzel összefüggésben fogalmazta meg Kulcsár Kálmán a társadalmi hatékonyság követelményét. Ez azt jelenti, hogy az adott gazdasági döntések meg- valósulása során nem keletkeznek olyan társadalmi hatások, amelyek ,, , . . károsan befolyásolják. eltorzítják a gazdasági értelemben optimálisan kialakított döntés kö- vetkezményeit".3

A társadalmi folyamatoknak szélesebb körű tervezésére serkentett harmadszor

az a felismerés, hogy a gazdasági növekedés nem egyértelmű a társadalmi jólét

emelkedésével, más szóval. hogy a jólétet nem lehet egyszerűen az egy főre jutó nemzeti jövedelemmel mérni. A második világháborút követő időszakban természe- tes volt a tervezésnek az iparosításra, a termelés növelésére való ösSzpontosítása, mert a legtöbb szocialista ország a szegénységnek és a munkanélküliségnek égető

problémáit örökölte, és ezeket a második világháború még fokozta is. A gazdasági

fejlettség magasabb szintjének elérése után viszont szükségszerűen jelentkezett az

a gondolat. hogy nem elég a jövedelem növelésével törődni, azt tervezni.

2Kulcsár Kálmán (1) a következő példákat említi: az ipari beruházásoknak Budapestre koncentráiása.

amely lokáseliátási. közlekedési és más nehézségeket okozott; a beszolgáltatásnak bizonyos társadalmi réte- gek ellen politikai eszközként való használata; a mezőgazdaság kollektivizálásának hibái. amelyek gazdasági- lag is káros elvándorlást indítottak meg a falvakból; (: nők tömeges munkába állítása. amelyet nem kísértek megfelelő gazdasági és társadalmi intézkedések. úgyhogy feszültségek támadtak a családokban. csökkent a

születések száma (96—97. old.).

3 Uo. 90. old.

JELZÖSZAMOK , 255

Az első lépés ebben (: szemléleti változásban a szélesebb és többdimenziós életszínvonal-fogalom alkalmazása volt, például a Munkaerő és Életszínvonal Táv- lati Tervezési Bizottság munkájában Magyarországon vagy az életszínvonal mérésé—

ről folyó lengyelországi vitában.4 A következő lépésben felmerült az életmód egyes elemeinek befolyásolása abban a kívánatos irányban. amelyet a szocialista életmód

körüli vitában törekednek a szocialista országokban megfogalmazni.5

Az életmód fogalmát sem tekinthetjük még teljesen kidolgozottnak és elfoga- dottnak. A magyar szociológiában használt definíció. amely szerint az életmód az emberek tevékenységi—magatartási rendszere, azt jelenti, hogy az életmód terve- zésekor azt lehet célul tűzni. befolyásolni, hogy a társadalom tagjai milyen tevé- kenységekkel töltik ki idejüket, azon belül milyen társas kapcsolatokat alakítanak ki. mennyit és hogyan tanulnak, művelődnek, sportolnak. mire fordítják jövedelmüket stb. Végül lehetséges a társadalmi szerkezet alakulásának tervszerű irányítása is

(28).

A társadalmi tervezést negyedszer szükségessé teszi, hogy a legtöbb európai szocialista ország a gazdasági fejlődésnek olyan szakaszába jutott, amikor a mun- kaerő-tartalékok kimerültek vagy kezdenek kimerülni, ezért a fejlődés fő tényezője szükségképpen a termelékenységnek és a hatékonyságnak a növelése. Ezeket pedig nyilvánvalóan erősen befolyásolják a társadalmi feltételek. például az iskolai vég—

zettség és szakképzettség, az egészségi állapot, vagyis az a terület, amelyet az .,em—

beri beruházás" fogalma segítségével szoktak megközelíteni. Ezeken túlmenően azonban szerepük van az életkörülményeknek, ezeken belül a fogyasztás színvonalá- nak és a lakáshelyzetnek, sőt a társadalom tagjai attitüdjeinek és motivációinak.6

A társadalmi tervezésnek a leírt okokból fakadó kifejlődése természetesen fel- vetette azt az igényt. hogy amint a gazdaságstatisztikának a második világháborút követő megerősödése alapot teremtett a népgazdasági tervezés számára, úgy a társadalomstatisztika is hasonló adatbázissal támassza alá a társadalmi folyamatok

tervezését.

A tervezés mellett (] társadalomtudományoknak, elsősorban a szociológiának kifejlődése a szocialista országokban szintén hozzájárult a társadalomstatisztikai adatok iránti igények megnövekedéséhez.7 A szociológia tudományában világszerte megnövekedett, pontosabban visszafordult az érdeklődés a társadalmi makrofolya- matok felé. Ez jellemezte a szociológia klasszikusait, a második világháború utáni időszakban azonban. amikor Észak-Amerikában és Nyugat—Európában a szocioló- gusok száma. a szociológiai tanszékek és kutatóhelyek száma a leggyorsabb ütem- ben nőtt. az érdeklődés némileg elfordult a makrofolyamatoktól a mikroszintű jelen—

ségek felé. Ennek többek között az is volt oka. hogy egy egyetemi tanszék a legrit—

kábban rendelkezik olyan anyagi és személyi erőforrásokkal, amelyek nagy makro- vizsgálatok lebonyolításához szükségesek. Viszont a mikroszintű jelenségeket (pél- dául a családok egyes jellemzőinek változását vagy a deviáns viselkedést) csak úgy

4 Lásd a Lengyel Statisrikai Főhivatal által szervezett vita anyagait (21). A vita kiindulópontja az ENSZ genfi Társadalomfejlődési Kutatóintézetében (UNRlSD) kidolgozott életszínvonal—index és annak lengyelországi

alkalmazásai A. Luszniewicz és S. Bartczak tollából.

5Lásd erre vonatkozóan Szántó Miklós munkáját (22), azon belül különösen Kulcsár Kálmán (23) és B. Filipcova (24) tanulmányát, valamint a (25) és (26) köteteket, továbbá I. V. Beszluzsev-Lada beszámolóját

egy az életmód kérdéseivel foglalkozó konferenciáról (27).

6!. Paiesika (29) és (30) írt le egy összetett sémát a fejlődés gazdasági, technológiai, társadalmi té- nyezőinek összefüggéseiről. Nagyon hasonló gondolatokat fogalmaz meg Kornai lános (31) a harmonikus fejlődés tizenkét követelményében. Ezek között ugyanis olyanok is szerepelnek, mint az ösztönző és igazságos jövedelemelasztás. a társadalmi biztonság. a képességek szabad kibontakoztatása (egyenlő esélyek az okto-

tásban, mobilitásban, a nők társadalmi egyenlősége), az oktatás fejlesztése.

LP. N. Fedosziev (32) számos olyan makroszintű témát sorol fel, amelyek a szovjet társadalomtudomá- nyok kutatásainak középpontjában állnak (a struktúra változásainak elemzése. azon belül az osztálykülönbsé- gek. a társadalmi tulajdon két formája, a fizikai és 'a szellemi munka. a város és a falu közötti különbségek

vizsgálata, az életmód kutatása).

lehet valóban megérteni, ha makrofolyamatok keretében vizsgáljuk őket. A makro- folyamatok iránti érdeklődést a szocialista országokban erősíti az a tendencia, hogy

a szociológiai ,, . . kutatások — szinte minden témában —- mindinkább összefüggésbe

kerülnek a társadalmi tervezéssel. a társadalompolitika kialakulásával" ((33) 211.' old.). Az ilyen jellegű társadalomtudományi kutatásokhoz természetesen nagy segít- séget nyújt egy társadalomstatisztikai rendszer, amely a legfontosabb társadalmi folyamatokról naprakész képet ad.

Végül. de nem utolsó sorban a közvélemény informálása társadalomstatísztikai adatok segítségével lényeges szerepet játszhat a társadalmi nyilvánosságnak. a szocialista demokráciának fejlesztésében. Nem igényel itt részletesebb kifejtést.

mennyire fontos a demokratizmus a szocialista társadalmak további fejlődéséhez.

Ahhoz azonban, hogy nem szakemberek a társadalmi döntések kérdéseihez hozzá—

szólhassanak, azokban jól megalapozott álláspontotalakíthassanak ki, tájékozottak—

nak kell lenniök a fő folyamatok lényegéről és azoknak összefüggéseiről.

Ezeknek az igényeknek együttes'jelentkezése odahatott, hogy az elmúlt 8—10

évben a szocialista országokban igen széles körű irodalom alakult ki a társadalom-

statisztika, azon belül is a társadalmi jelzőszámok kérdéseiről.8 A TÁRSADALOMSTATISZTIKAI RENDSZER KiDOLGOZÁSA

Az igények és a tapasztalatok arra indították a magyar Központi Statisztikai Hi- vatalt, hogy 1971—ben kezdeményezze a társadalomstatisztikai rendszer kidolgozá- sának felvételét a KGST Statisztikai Állandó Bizottságának munkatervébe. Az azóta elvégzett munka tőbb szakaszait és eredményeit a következőképpen lehet össze—

foglalni.9

1972—1973-ban a Központi Statisztikai Hivatal felmérte. hogy a tagországok milyen társadalomstatisztikai mutatókat, fogalmakat és osztályozásokat használnak, milyen adatfelvételeket (például családi jövedelem. társadalmi mobilitás. időmérleg) végeznek. A kérdőíves tapasztalatcsere eredményeiről készített .,Tájékoztató" meg- állapította, hogy a tagországok sokoldalú tevékenységet folytatnak a társadalomsta—

tisztika területén, de módszereik, fogalmaik és osztályozásaik nagyon változatosak.

Ezen adatbázis alapján fokozatosan ki lehetne építeni egy társadalomstatisztikai rendszert. de kívánatos lenne a kölcsönös tapasztalatcsere intézményesítése. mert ezen az úton nemcsak a többi ország tapasztalatait lehetne minden egyes ország—

ban hasznositani, hanem előre lehetne lépni a módszerek. mutatók. fogalmak és osztályozások egységesítése irányába is. Ez hasznos lenne az egyes országok ter- vezése számára, továbbá abban a vonatkozásban is, hogy az EGB Európai Statisz- tikusok Értekezlete keretében végzett hasonló jellegű munkák céljaira is össze le-

hetne egyeztetni a szocialista országok véleményét.

A tapasztalatcsere eredményeinek figyelembevételével a KGST Statisztikai Ál-

landó Bizottságban részt vevő magyar delegáció kidolgozta és egy Budapesten ren-

dezett tudományos szeminárium 1974-ben megvitatta ,,A társadalomstatisztikai jelző—

számok rendszere kidolgozásának alapvető irányai" című anyagot (40). Ez két rész-

ből áll: az elvi kérdések tárgyalásából és a javasolt jelzőszámok leírásából.

Ez az anyag a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerének célját úgy fo- galmazza meg, hogy az összefoglaló és rendszerezett statisztikai információt nyújt

BLósci például a Szovjetunió Tudományos Akodémiája által rendezett nemzetközi szeminárium szovjet 4t(on5ilmónyait (34), (35), valamint M. lllner (36). M. lllner és M. Foret (37), ]. Szczepanski (38) és K. Zagórski

39 munkáit.

9Lásd: Bálint József: A társadalmi mobilitás elemzésének módszertana és nemzetközi összehasonlítása.

Statisztikai Szemle. 1979. évi 2. sz. 117—129. old.

JELZÓSZAMOK

257

a társadalmi életnek, az életkörülmé'nyeknek, életszinvonalnak és életmódnak olyan jelenségeiről. amelyek nem függnek össze közvetlenül a termeléssel. elosztással,

beruházással stb.. tehát a gazdaságstatisztika megfigyelési területeivel. Az eddigi

társadalomstatisztikai munkához képest, amely többek között a KGST Statisztikai

Állandó Bizottság keretében is folyt. ez a megközelítés a rendszer jellege miatt je—

lent újdonságot. Ez azt jelenti. hogy

1. a társadalomstatisztikai rendszer perspektivikusan kiterjed a társadalmi jelenségeknek minden fontos területére;

2. az egész rendszerben egységes fogalmakat és osztályozásokat alkalmaz;

3. kimutatja a rendszer egyes részei, jelzőszámai közötti kapcsolatokat, vagyis a társa- dalmi jelenségek közötti összefüggéseket.

A társadalomstatisztikai rendszer természetesen nem választható el a gazdaság-

sta'tisztikától, a népgazdasági mérlegek rendszerétől, mert a társadalmi jelenségek szorosan összefüggenek a gazdasági folyamatokkal, az utóbbiak meghatározzák az

előbbieket, de az előbbiek is erősen visszahatnak a gazdaságra. Ezért ki kell épiteni

a két rendszer közötti kapcsolatokat. Ez teljesen nyilvánvaló a munkaerő, a jövede—

lem és a fogyasztás területén. Ki kell azonban dolgozni a kapcsolatokat egyrészt a gazdasági folyamatok, másrészt az oktatás, az egészségügy. a demográfiai jelensé-

gek stb. között is.

Az anyag a társadalomstatisztikai rendszer felépítésének két lehetséges módját írja le. Az első a társadalmi jelzőszámok rendszere. Ez a módszer abból áll, hogy a' vizsgált társadalmi folyamatokat tömören és pontosan jellemző mutatókat (például az egészségi állapot jellemzésére a születéskor várható átlagos élettartamot) vá- lasztanak ki, és ezeknek segítségével mutatják be a társadalmi helyzetet és válto- zásokat. (A második módszer. az integrált társadalomstatisztikai mérlegekből és mat-

rixokból kialakított rendszer. Ezek segitségével kimutatják a népesség megoszlását különböző kategóriák szerint (például foglalkozási csoportok vagy jövedelmi kate-

góriák között) egy adott időpontban, valamint a népesség tagjainak mozgását ugyanezen kategóriák között egy adott időszakban (például egyik évről a másikra).

A szeminárium vitái során olyan álláspont alakult ki, hogy a munkák első szaka- szában célszerű a társadalmi jelzőszámok rendszerének kiépítésével foglalkozni, a későbbiekben azonban meg kell vizsgálni a mérlegek és matrixok összeállításának

lehetőségét is.

A szemináriumra benyújtott dolgozatok és a vita főbb kérdéskörei:

1. a társadalomstatisztika fogalma, a társadalomstatisztikai rendszer és kapcsolata a gazdasógstatisztikával ;

2. az egyes alrendszerek általános kérdései;

3. a jelzőszámok konkrét kérdései;

4. az osztályozások.

Az egyik csehszlovák dolgozat (41) megállapította, hogy a statisztika területén jelenleg az egyik leglényegesebb új irányzat a társadalomstatisztika kifejlődése és egységes rendszerének kialakítása. Fontos munkálatok folynak e téren az ENSZ Sta- tisztikai Bizottságának és az Európai Statisztikusok Értekezletének keretében. Az OECD-ben tömörült fejlett tőkés országok is viszonylag teljes jelzőszámrendszert

dolgoztak ki a maguk számára. A szocialista országok közötti együttműködés keretei

között viszont bizonyos elmaradás mutatkozott a társadalomstatisztikai rendszer ki—

fejlesztésében. Ezért nagy jelentősége van az ilyen irányú munkának, annál is in- kább, mert a társadalmi jelenségek terén kidomborodik a szocialista társadalmak

számos pozitív jellemzője.

3 Statisztikai Szemle

A szovjet előadások kiemelték, hogy a társadalomstatisztika kifejlesztése azért is

különösen aktuális, mert a társadalmi és gazdasági fejlődés egyik legfontosabb fel—

adata a népesség életszínvonalának és kulturális színvonalának teljes erővel való emelése ((42) és (43)).

A társadalomstatisztikai rendszer által átfogott jelenségek körét úgy körvona—

lazták, hogy annak ki kell mutatnia a népesség társadalmi összetételét és osztály-

szerkezetét. a népesség demográfiai jellemzők szerinti összetételét. a jövedelem eloszlását és a vagyoni helyzetet társadalmi csoportok szerint, a munkaerő számát és összetételét. az iskolai végzettséget, a kulturális helyzetet. az egészségi állapotot, a lakáshelyzetét és a kommunális ellátottságot. a szabadidő mennyiségét és felhasz-

nálását. a morális és politikai helyzetet stb. (42).

A jugoszláv dolgozat (44) úgy definiálta a társadalmi jelzőszámot, mint a tár—

sadalmi élet alapvető jelenségeit egyértelműen és pontosan kimutató statisztikai

információt. Rámutatott arra. hogy a társadalomstatisztika terén nem az információ

hiánya. hanem sokszor inkább annak bősége okoz problémát, mert megnehezíti a társadalomról alkotható statisztikai kép áttekintését. Ezért a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerének célja. hogy a lehető legkevesebb jelzőszám segítségével

a valóság lehető legnagyobb részének legteljesebb magyarázatát adja.

A román dolgozat (45) rámutatott arra. hogy a társadalomstatisztikai rendszer

a hagyományos társadalomstatisztikai adatokon kívül magába foglalhat sok olyan mutatót, amelyek nem tartoznak az ágazati statisztikák információs rendszerébe. Az

ilyen mutatók forrásai lehetnek az új témákra kiterjedő reprezentatív felvételek. Ha- sonlóképpen az egyik lengyel tanulmány (46) is rámutatott, hogy a társadalmi je—

lenségek elemzésének hagyományos statisztikai eszközei nem teszik lehetővé a tár-

sadalmi jelenségek maradéktalan értékelését, amelyet a társadalmi—gazdasági ter-

vezés és politikai vezetés igényel.

A szemináriumon a statisztikusok mellett társadalomtudósok is részt vettek. Az

ő tollukból származó két dolgozat ((47) és (48)) foglalkozott a társadalomstatisztika

és a szociológia együttműködésének fontosságával és kölcsönös hasznával a társa-

dalmi jelzőszámok rendszerének kiépítése területén és a társadalmi tervezés tudo—

mányos alátámasztásában.

A Statisztikai Állandó Bizottság keretében végzett munka következő szakaszá—

ban. 1974-től 1976-ig kidolgoztuk a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerének

javaslatát ((49), (50) és (51)). A javasolt rendszer a következő kilenc alrendszer mu- tatóinak pontos definícióját, mérőszámait, aggregációjának fokát és osztályozását

tartalmazza:

1. népesedés és család, 2. oktatás.

3. munkaerő,

4. társadalmi szerkezet és mobilitás.

5. jövedelem és vagyon.

6. fogyasztás,

7. egészségi állapot, 8. lakás,

9. kulturális tevékenységek.

Ezt a jelzőszámrenclszert 1976-ban Budapesten Statisztikus Szakértői Értekezlet

vitatta meg. '

A nemzetközi tapasztalatcsere és a Statisztikai Állandó Bizottság keretében vég—

zett közös munka ekkorra erősen ösztönözte és megtermékenyitette az egyes szocia- lista országokban folyó munkát. Az országok kidolgozták és adatokkal töltötték ki a sajátos nemzeti igényeiknek megfelelő társadalomstatisztikai rendszereket. és a

JELZÖSZAMOK

. 259

munka folyamatosságának biztosítása érdekében megfelelő szervezeti intézkedése—

ket tettek ((52). (53), (54) és (55)).

1976-tól 1978-ig elkészült a kilenc alrendszer jeizőszámainak módszertani le—

írása (56), továbbá három további alrendszer jelzőszámainak módszertani ajánlása;

Ezek (az előbbi sorszámozást folytatva):

10. sport, turizmus és üdülés, 11. időmérleg,

12. társadalombiztosítás.

Ezeket az 1978-ban Budapesten tartott Statisztikus Szakértői Értekezlet tárgyalta

meg. —

Ezen az Értekezleten a magyar delegáció bemutatta az első kétoldalú nemzet—

közi összehasonlítások eredményeit, amelyekre a Statisztikai Állandó Bizottság prog- ramjának keretében került sor. A szocialista országok statisztikusainak ezeken az összejövetelein ugyanis az a meggyőződés alakult ki, hogy a közösen kidolgozott

rendszer gyakorlati megvalósításának egyik leghasznosabb útja (az egyes országok- nak saját szükségleteire készülő összeállításokon kivül) a két vagy többoldalú nem-

zetközi összehasonlítás. Ez kiterjedhet a társadalomstatisztikai rendszer egészére vagy egyes kiemelt alrendszerekre. Az előbbire példa a folyamatban levő kétoldalú magyar—jugoszláv összehasonlítás, amely a két ország legalapvetőbb mutatóit ha- sonlítja össze, a későbbiekben a régiók összehasonlítására is kibővítve. Az utóbbira példa a magyar és a lengyel társadalmi mobilitás összehasonlitása az 1972—1973-

ban végzett reprezentativ adatfelvételek alapján ((57) és (58)). Ezek a két és több-

oldalú összehasonlítások fontos módszertani tapasztalatokat eredményezhetnek, ki—

mutathatják az egyes jelzőszámok használhatóságát, továbbá hozzájárulhatnak a társadalmi tervezés és vezetés tájékoztatásához, a szocialista országok társadalom- tudományának fejlődéséhez. Az így szerzett tapasztalatok alapján a későbbi évek—

ben sor kerülhet a közösen kidolgozott társadalomstatisztikai jelzőszámrendszer ada- tokkal való kitöltésére egyre több szocialista ország részéről.

A TÁRSADALMI JELZÖSZAMOK RENDSZERÉNEK TARTALMA

Az alábbiakban röviden leirom a jelzőszámrendszer felépítését, az egyes alrend- szereket, azoknak részeit, és bemutatok néhány jellegzetes jelzőszámot.

1. Népesedés és család alrendszer

Három részből áll, amelyek leírják 1. a népesség számát és megoszlását de- mográfiai ismérvek (nem, életkor. családi állapot) szerint, valamint a természetes népmozgalmi folyamatokat. 2. a családok és háztartások jellemzőit. 3. a belső ván- dorlást. Jellemző jelzőszámai többek között: a korspecifikus termékenységi és halan—

dósági arányszámok, az átlagos család- és háztartásnagyság, a belső vándorlási arányszámok város és falu szerint differenciálva.

2. Az oktatás alrendszere

Hat részből áll, ezek a következőket mutatják be: 1. a népesség iskolai végzett- sége, népszámlálási típusú adatok alapján. 2. a bölcsődei és óvodai ellátás. 3. a

beiskolázási arányszámok. 4. a középfokú iskolákat és felsőfokú tanintézeteket ei—

végzők száma és megoszlása, 5. a továbbtanulási arányszámok, 6. az oktatást kiadá-

sok. A jelzőszámok példái: a korcsoportonkénti iskolai végzettségi arányszámok. a

3-

bölcsődében, óvodában elhelyezett, valamint különböző szintű iskolákban tanulók száma a megfelelő korú népességhez viszonyítva; a középfokú iskolákba felvett ta-

nulók száma az előző tanévben általános iskolát befejezett tanulók számához vi—

szonyítva.

3. A munkaerő alrendszere

Kimutatja a gazdasági aktivitást nemenként és életkor szerint. valamint az ok-

tív keresők megoszlását foglalkozási csoportok. ágazatok. iskolai végzettség és szak-

képzettség szerint.

4. A társadalmi szerkezet és mobilitás alrendszere

Ennek az alrendszernek nagy jelentősége van az egész társadalomstatisztikai rendszeren belül, ugyanis a többi alrendszer összes jelzőszámait azon társadalmi

kategóriák szerint részletezve kívánjuk kimutatni, amelyeket itt a társadalmi szerke—

zet leírásánál megkülönböztetünk. A társadalmi mobilitás jelzőszámait pedig többek között az teszi fontossá, hogy ezek fejezik ki a különböző társadalmi kategóriák kö-

zötti mozgást, a társadalmi kategóriák közötti távolságot, illetve a társadalmi kate—

góriák közeledését.

Négy részre oszlik az alrendszer. ezeknek témái: 1. a társadalmi osztályszerke-

zet, 2. az aktív keresők megoszlása társadalmi csoportok szerint, 3. a nemzedékek

közötti és nemzedéken belüli társadalmi mobilitás, 4. a társadalmi csoportok össze- tétele iskolai végzettség szerint. '

Az osztályszerkezet mutatóit eddig nem dolgozták ki, mivel az osztály és réteg kategóriák definiálása további alapos kutatást és összehasonlítást igényel, éspedig

nemcsak a statisztikusok, hanem más társadalomtudósok és filozófusok részéről is.

Az értekezleten a szocialista országok képviselői nagy érdeklődést mutattak a ma- gyar Központi Statisztikai Hivatalban alkalmazott társadalmi osztály és réteg fogal—

mak iránt. Más országokban is folynak hasonló munkálatok. Jelenleg azonban arra korlátozódtunk. hogy az ún. társadalmi csoportokat alkalmazzuk a társadalmi szer-

kezet kategóriáiként.

Hat alapvető társadalmi csoportot különböztetünk meg: a munkásokat, a szel—

lemi foglalkozásúakat (alkalmazottakat), a termelőszövetkezeti parasztokat, a nem

mezőgazdasági (ipari stb.) termelőszövetkezetek tagjait, az egyénileg gazdálkodó parasztokat, a kisiparosokat és kiskereskedőket.

Nyilvánvaló, hogy ezt az osztályozást tovább kell fejleszteni (például a szellemi foglalkozásúak között és a munkásosztályon belül is rétegeket kell megkülönböz- tetni). Az egyes szocialista országok ténylegesen ennél finomabb osztályozásokat

alkalmaznak, ezeknek összeegyeztetése azonban sok további munkát igényel. To—

vább kell fejleszteni a társadalmi szerkezet elemzésére használt fogalmakat abban az irányban is, hogy ne csak egyéneket, hanem családokat vagy háztartásokat is

besorolhassunk társadalmi kategóriákba. és hogy ezt az osztályozást kiterjesszük az

inaktív keresőkre és eltartottakra is.

5. A jövedelem és vagyon alrendszer

Ebben az alrendszerben kimutatjuk a jövedelmek emelkedését és egyenlőtlen—

ségük mértékét. Öt különböző oldalról közelítjük meg a lakosság jövedelmi színvo- nalát. ennek megfelelően öt részből áll az alrendszer. Ezek: 1. az egy főre jutó nem- zeti jövedelem és annak megoszlása fogyasztásra és felhalmozásra, 2. a lakosság

JELZÖSZÁMOK 261

jövedelmei (jövedelemfelvételek alapján), 3. a nominális bér, 4. a reáljövedelem. 5.

a reálbér. Fontos jelzőszámok többek között az egyes társadalmi csoportok egy főre jutó átlagjövedelmei. a jövedelmi decilis megoszlások.

6. A fogyasztás alrendszere

Ennek az alrendszernek öt része van: 1. az összes fogyasztási kiadások alaku- lása. 2. a fogyasztási kiadások megoszlása a termékek és szolgáltatások alapvető csoportjai között, 3. az élelmiszer—fogyasztás, 4. az egyéb termékek és szolgáltatások fogyasztása, 5. a lakosság ellátottsága tartós fogyasztási eszközökkel. Jellemző jel- zőszámok például az egy főre jutó napi kalória—. fehérje- és állatifehérje-fogyasztás.

a száz háztartásra jutó személygépkocsik, hűtőgépek stb. száma.

7. Az egészségi állapot alrendszer

ltt egyrészt az egészségi állapotot, másrészt az egészségügyi ellátottságot vizs- gáljuk négy részben: 1. az egészségi állapot általános jelzőszámai (a születéskor,

továbbá a 40 és a 60 éves korban várható átlagos élettartam, a rokkantak száma,

a morbiditási mutatók betegségenként), 2. a csecsemő- és perinatális halandóság, 3. a haláloki mutatók. 4. az egészségügyi ellátás (egészségügyi kiadások. az orvosok

és a kórházi ágyak száma).

8. A lakás alrendszer

Ebben az alrendszerben háromféle jelzőszám szerepel, éspedig: 1. a lakásállo—

mány minőségének, felszereltségének, 2. a laksűrűségnek, 3. a lakásépítésnek a jelzőszámai. Ilyenek például: a villannyal. vízvezetékkel, gázzal felszerelt lakások aránya. az ezer lakosra, a száz házasságkötésre, a száz háztartásfőre jutó újonnan épített lakások száma, a lakásépítési kiadások aránya az összes lakossági kiadáson

belül.

9. A kulturális tevékenységek alrendszere

ltt szerepelnek 1. a könyvkiadásnak. 2. a sajtónak, 3. a könyvtári könyvállomány- nak, 4. a színházi. mozielőadásokon, hangversenyeken való részvételnek a jelző—

számai.

10. A sport, turizmus és üdülés alrendszere

Címének megfelelően három részre oszlik. Kimutatja. hogy a lakosságnak mek- kora része sportol. vesz részt belföldi és külföldi idegenforgalomban. továbbá üdü-

lésben, végül hogy milyen a belföldi turizmust szolgáló intézményekkel (szállodákkal stb.) való ellátottság.

11. Az időmérleg alrendszer

Mind a kulturális tevékenységeknek, mind a sportnak. turizmusnak és üdülés- nek az előző alrendszerekben szereplő jelzőszámait igen nehéz. sőt szinte lehetet- len az intézményektől származó statisztikák alapján társadalmi és demográfiai cso-

portok szerint részletezni. lgy tulajdonképpen nem tudjuk, kik olvassák a könyveket,

kik járnak színházba, kik sportolnak. és hogy e tevékenységek vajon szűk csoportok—

ra koncentrálódnak-e (akik intenzíven vesznek részt bennük). vagy viszonylag széles

rétegeknél előfordulnak. *Az időmérleg-felvételek, amelyeknek régi (Sztru'milinre visszanyúló) hagyományai vannak a Szovjetunióban. és egyre inkább elterjednek a többi szocialista ország statisztikai gyakorlatában is. alkalmasak az ilyen típusú kér-

dések megválaszolására. Ezenkívül kimutathatjók, milyen hosszú a tényleges mun- kával töltött idő, mennyi időt köt le a háztartási munka, a bevásárlás, a közlekedés.

Mindezeknek az adatoknak nagy jelentőségük van a társadalmi csoportok közötti életmód—különbségek, a nők helyzetének. a város és a falu közötti különbségeknek stb. elemzésénél. Ez az alrendszer különböző jelzőszámokat (a kérdéses tevékeny- séggel töltött átlagos idő, az ilyen tevékenységben résztvevők aránya) javasol a nagy tevékenységfajtáknak és a kisebb tevékenységcsoportoknak jellemzésére.

12. A társadalombiztosítás alrendszere

Tartalmazza 1. a nyugdijellátásnak, 2. a táppénznek, 3. a családi pótléknak.

4. a gyermekgondozási segélynek, 5. a terhességi és gyermekágyi segélynek, ó. a szülési segélynek. 7. a temetési segélynek, 8. a szociális intézeteknek. 9. a társada—

lombiztosítási kiadások összegének jelzőszámait, általában a segélyekben részesülők számát és a segélyek átlagos összegét.

A TOVÁBBFEJLESZTÉS lRANYAl

A társadalomstatisztikai rendszer kifejlesztésével kapcsolatos munkák nem fe- jeződtek be azzal. hogy kidolgoztuk a fent leírt 12 alrendszer jelzőszámait. A követ—

kező, 1980—ig terjedő időszakokban több irányban kivánunk továbblépni.

A*legutóbbi Statisztikus Szakértői Értekezleten különböző tagországok javasol- ták az alábbi alrendszerek kidolgozását.

1. Kommunális szolgáltatások. Ebben kimutatjuk az ezekkel való ellátottság

szintjét. annak településtípusok (városok és falvak stb.) szerinti különbségeit. Mivel ezek a szolgáltatások lényeges szerepet játszanak a népesség életkörülményeinek meghatározásában, a megfelelő jelzőszámok (: jólétnek egyik fontos elemét fogják

megragadni.

2. Környezetvédelem. Mivel a természeti és művi környezet állapota, a levegő és a víz szennyezettsége, a zajszint. a hulladékok kezelése szintén lényegesen befo- lyásolják az életkörülményeket, különösen a nagyobb népsűrűségű területeken, te- lepüléseken, a társadalom állapotát és a népesség jólétét leíró statisztikai rendszer- nek ilyen jelzőszámokat is kell tartalmaznia. Ennek az alrendszernek kiépítésénél fi—

gyelembe kell azonban venni, hogy a KGST kialakitott egy környezetvédelmi statisz—

tikai rendszerűO úgyhogy abból célszerű átvenni néhány fontos mutatót.

3. Munkakörülmények, Ez az alrendszer a munkának olyan jellemzőit irja majd

le, mint annak időtartama. nehézségének foka, az egészségre ártalmas körülmények előfordulásának gyakorisága.

4. Társadalompatológia. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalmakban előfordulnak olyan társadalmi jelenségek. amelyeket legalább is problematikusaknak kell tartanunktmint az öngyilkosság, az alkoholizmus, a bűnö- zés, a mentális betegségek), az 1978. évi Értekezlet tervbe vette egy olyan alrend- szer kidolgozását. amely ezeknek gyakoriságáról összefoglaló információt ad.

5. Részvétel a politikai és társadalmi életben. Mivel kívánatosnak tartjuk a la—

kosság politikai és társadalmi aktivitását, részvételét a politikai döntések előkészíté-

10 Dr. Vukovich György: A környezeti statisztika kialakítása a KGST keretében. Statisztikai Szemle. 1979.

évi 1. sz. 63—74. old.

JELZÖSZAMOK 263

sében és meghozásában, tevékenységét társadalmi szervezetekben, egyesületekben, szükségesnek látszik egy olyan alrendszer kidolgozása, amely ezt pontosan méri és jellemzi.

Ezzel az öt új alrendszerrel azonban még korántsem fogtuk át mindazokat a tár-

sadalmi jelenségeket. amelyeknek fontosságuk miatt helyet kellene kapniuk egy olyan statisztikai rendszerben, amely összefoglaló képet kíván adni a szocialista tár- sadalom fontos jellemzőiről, szerkezetéről. folyamatairól és jelenségeiről. Ezért a to-

vábbi években célszerű lesz végiggondolni, hogy milyen további jelenségekre kel-

lene kiterjeszteni a rendszert.

A már meglevő alrendszerek jelzőszámainak használhatóságát is alaposan meg kell vizsgálni, és foglalkozni kell majd új jelzőszámok kidolgozásával. Erre a célra egyre inkább igénybe lehet venni a reprezentatív lakossági adatfelvételeket. amelyek korábban nem tartoztak a társadalomstatisztikai megfigyelések körébe. Ejdel'man említi például a közvéleménykutatásokat, a lakosság érdekeinek felmérését. bizonyos szolgáltatások minőségi értékelését mint a társadalomstatisztika érdeklődési körébe

tartozó új témákat (52). Lehetséges tehát, hogy a következő években szubjektiv jel-

legű. vagyis véleményeket és értékeléseket kifejező jelzőszámokat is felveszünk a rendszerbe. Ehhez azonban számos nehéz módszertani problémát kell tisztázni.

További módszertani munkát igényel az egyes alrendszerek és jelzőszámok, va—

lamint a gazdaság- és társadalomstatisztika közötti összefüggések kimutatása. A

kapcsolatot ki lehet dolgozni a mérlegek módszerével vagy pedig ökonometriai jel- legű modellek segitségével. Az utóbbi megközelítés alkalmazásánál a többváltozós elemzésnek újabb módszereit. mint a faktoranalízist, a klaszter-analízist, az útelem—

zést is ki kell kisérletezni.

Végül, de nem utolsósorban már a következő években is nagy súlyt kívánunk helyezni a két— és többoldalú nemzetközi összehasonlitásokra. Például az a tény, hogy Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és Finnor—

szág közel egyidőben időmérlegfelvételt végzett vagy végez, nagy lehetőségeket igér az időmérlegnek és ezeken keresztül az életmódnak összehasonlítására.

ÓSSZEHASONLlTÁS A MÁS NEMZETKÖZI SZERVEZETEKBEN VÉGZETT MUNKÁVAL

A mintegy 8—10 évvel ezelőtt felébredt érdeklődés egy társadalomstatisztikai rendszer kidolgozása iránt rövid idő alatt átterjedt sok nemzetközi szervezetre. Az

ENSZ statisztikai szervei —— az Európai Gazdasági Bizottság mellett működő Európai Statisztikusok Értekezlete, a Gazdasági és Szociális Tanácshoz tartozó Statisztikai Hivatal, sőt az egyéb regionális (ázsiai, afrikai, latin—amerikai) bizottságok is —— nagy

lendülettel fogtak hozzá a társadalomstatisztikai rendszerek, jelzőszámok, mérlegek és matrixok kidolgozásához. a nemzeti tapasztalatok összegyűjtéséhez és a nemzeti gyakorlatok összeegyeztetéséhez. Az ENSZ szakositott szervezetei közül is többen —- az ILO, a WHO, az UNESCO. a FAO —- szintén foglalkoztak társadalmi jelzőszá—

makkal azokat a területeket illetően, amelyek a hatáskörükbe tartoztak. Hasonló- képpen a különböző kormányközi szervezetek is érdeklődést mutattak e téma iránt.

Közülük különösen az OECD végzett nagy munkát.

Ahhoz. hogy a KGST Statisztikai Állandó Bizottság keretében végzett munkát és eredményeket értékelhessük, érdemes röviden összehasonlítani azokat a más nem-

zetközi szervezetekben végzett tevékenységgel. Közülük itt az OECD-t és az ENSZ

statisztikai szerveit választom ki. Az OECD-t azért. mert a KGST-hez hasonlóan az államoknak egy csoportját fogja össze, az ENSZ—et pedig azért, mert világszinten

próbálja koordinálni és ösztönözni ezt a tevékenységet, és így abba beleépül a KGST-ben végzett munka eredménye ian

Az OECD által kidolgozott jelzőszámrendszer megközelítése lényegesen külön- bözik a KGST Statisztikai Állandó Bizottság keretében alkalmazott megközelítéstől.

Az OECD ugyanis a vizsgált területek kiválasztásakor abból indult ki. hogy melyek azok a társadalmi jelenségek (..social concerns"). amelyekkel a kormányok foglal—

koznak. Ennek alapján a következő területeket határozták meg:

1. az egészség, 2. az iskolázottság.

3. a munkanélküliség.

4. a munkakörülmények minősége, 5. az időfelhasználás és szabadidő.

6. a jövedelem- és vagyoneloszlás, 7. a lakáskörülmények.

8. a természeti környezet minősége. '

9. a személyes biztonság (bűncselekményekkel. balesetekkel szemben).

bl 13. a társadalmi egyenlőtlenség (a hátrányos helyzetek halmozódása. társadalmi mo- i ítás ,

11. a társadalmilag fontos javak és szolgáltatások hozzáférhetősége (az egészségügyi és oktatási szolgáltatások elérhetősége. lakáshoz jutás).

Látjuk. hogy a figyelembe vett jelenségek közül hiányzanak a népesedési folya- matok. mert -— úgy látszik - nem alakultak ki határozott közös elképzelések az el—

érendő népesedési célokról. Nincs külön társadalmi szerkezet alrendszer sem. mert az egész elgondolás azt a nézőpontot alkalmazza, hogy melyek az egyéni jólétnek feltételezhetően fontos elemei, és kisebb hangsúlyt kapnak a jólét szempontjából

nem értékelhető szerkezeti adatok.

Ebből következik az, hogy a társadalmi jelzőszámok definíciója is némileg más.

Az OECD ugyanis olyan mutatókat alkalmaz, amelyek a jólét egy—egy dimenzióját egyértelműen mérik. vagyis amelyeket a ,,jó-rossz" fogalompárral lehet értékelni.

A KGST rendszerében nemcsak ilyen jelzőszámok szerepelnek, hanem szerkezeti jel- legűek is, továbbá olyanok. amelyek nem magát a jólétet. hanem az annak emelése

érdekében végzett ráfordításokat mérik.

Ezzel összefügg az is, hogy az OECD javasolt jelzőszámai között sokkal több

olyan van, amelyet a hagyományos statisztikai adatokból nem lehet kiszámítani. Kö—

zö'ttük sok az olyan jelzőszám. amely a lakosság megelégedettségét fejezi ki. Ezek- nek megállapítására különböző újszerű adatfelvételeket javasolnak (például az ,,a'l- dozattó válás" adataira vonatkozó visszatekintő felvétel a személyek elleni bűnözés

felmérésére). _

Az ENSZ szerveinek keretében kidolgozott elgondolások lényegesen közelebb állnak a KGST rendszeréhez. Ez kifejezésre jut a vizsgált területek kiválasztásában.

Ezek:

1. a népesség,

a család és háztartás.

az oktatás,

a jövedelemszerző tevékenységek. aktivitás—inaktivitás, a jövedelemeloszlás, fogyasztás és felhalmozás,

a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatások, az egészség és a táplálkozás.

a lakás,

PNPP'PS—"N

"Az ENSZ statisztika! szerve! keretében végzett munka első szakaszát összefoglalja az (59) kiadvány.

Némileg módosult megközelítést tükröz az újabb (60) kiadvány. mert ebben (: mérlegekkof és matrixakkal szemben túlsúlyra jutott a jelzőszámok alkalmazása. Az OECD keretében végzett munkát lsmertetl az ENSZ

Európai Gazdasági Bizottság számára készített beszámoló (61).

JELZÖSZAMOK

265

?. a közrend és biztonság.

10. az időfelhasználás.

11. a szabadidő és a kultúra,

12. a társadalmi—gazdasági szerkezet és mobilitás.

Az ENSZ megközelítése szerint a társadalmi jelzőszám definíciója is lényegesen

szélesebb. mint az OECD-nél. A jólét különböző elemei mellett ugyanis hasonló súly- lyal szerepeltetnek a jólét érdekében végzett ráfordításokat kifejező mutatókat is, és szerepelnek a rendszerben kifejezetten szerkezeti típusú jelzőszámok is.12

A KGST Statisztikai Állandó Bizottság keretében kidolgozott rendszer és az ENSZ javaslatai közötti eltérés talán abban a vonatkozásban volt a legszembetű—

nőbb, hogy az előbbi rendszerben nagyobb súlyt helyeztünk a társadalmi szerkezetre és a társadalmi jelzőszámoknak társadalmi osztályonként és rétegenként differen- ciált számítására. Ez azonban inkább csak hangsúlybeli különbség és legújabban éppen annak következtében csökkent, hogy a magyar Központi Statisztikai Hivatal a lengyel, az olasz és a portugál statisztikai hivatallal együttműködve kidolgozott

egy részletes tervezetet a társadalmi—gazdasági szerkezet és társadalmi mobilitás

alrendszerre vonatkozóan. Ezt az Európai Statisztikusok Értekezletének a társadal- mi—demográfiai statisztika integrálásával foglalkozó munkacsoportja 1978 decembe-

rében vitatta meg (62), (63).

Összefoglalóan azt mondhatjuk. hogy azt a viszonylagos lemaradást, amelyet

az 1974. évi budapesti tudományos szeminárium résztvevői említettek (] társadalom- statisztikai rendszer kidolgozása területén, az azóta eltelt időben felszámoltuk, sőt a KGST Statisztikai Állandó Bizottság keretében elért előrehaladás sok vonatkozás- ban nagyobb, mint amilyet más nemzetközi szervezetek. természetesen eltérő felté- telek mellett elértek.

lRODALOM

(1) Kulcsár Kálmán: A társadalmi tervezés és a szociológia. Megjelent: Társadalmi tervezés és szocio- lógia. Gondolat. Budapest. 1973. 87—116. old.

(2) Rutkevics, M. N.: Szocial'noe plonirovaníe v uszlovijah razvitogo szocializma. Szociologicseszkie iszszledovaniia. 1975. évi 3. sz. 10—21. old.

(3) Il-lidegh Éva: A társadalmi tervezés a szovjet szakirodalomban. OT Tervgozdasági Intézet. Budapest.

1977. 35 a d.

(A) Szmirnov, A.: Naszuscsnüe voproszü szocial'nogo planirovanija. Planovoe Hoziaisztvo. 1975. évi 1.

sz. 24—38. old.

(5) Kn/nski. H.: Planowanie rozwoju spoleczno—gospodarczego. PWN. Warszawa. 1976. 379 old.

(6) Az életszínvonal alakulása Magyarországon. Munkaerő és Életszinvonol Távlati Tervezési Bizottság.

Budapest. 1969. 168 old.

(7) Huszár István — Hoch Róbert -— Kovács János - Timár János: Hipotézisek a foglalkoztatás és élet- szinvonal alakulására Magyarországon. Gazdaság. 1969. évi 3. sz. 17—41. old.

(8) Secomski, K.: Zarys perspektywicznego planu rozwoju spoleczno-gospodarczego Polski (1971—1990).

Warszawa. 1974. 55 old.

(9) Polska 2000. Szerk.: Daneckí. ]. — Wesolawski, W. Ossolineum. Wroclaw. 1974. 167 old.

(10) Szczepanski, l,: 0 konstruowaniu zarysu syntetychnego obrazu rozwoju spolecznestwa polskiego do roku 2000. Czlowiek i Swiatopaglad. 1973. évi 8. sz. 6—25. old.

(11) Studia z teirii i metodologíi prognozowania spolecznego. Szerk.: Sicínski, A. —Razniewski, A. PWN.

Warszawa. 1976. 280 old.

(12) Richta, R. és munkaközössége: Válaszúton a civilizáció. A tudományos—technikai forradalom társa- dalmi és emberi összefüggései. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1968. 283 old.

(13) Richta, R..- A tudományos—technikai forradalom és a szocializmus. Megjelent: Társadalmi tervezés és szociológia. Gondolat. Budapest. 1973. 389—429. old.

(14) Ember—tudomány—technika. Kísérlet a tudományos—technikai forradalom marxista elemzésére. Kos- suth Könyvkiadó. Budapest. 1977. 461 old.

(15) Besztuzsev-Lada, I. V.: Okno v buduscse. Szovremennüe problemü szocial'nogo prognozirovanija.

Müszl. Moszkva. 1970. 268 old.

(16) Sliapentoh, V.: Kak szegodnjo izucsajut zavtra. Szovetszkaja Rosszija. Moszkva. 1975. 263 old.

(17) Subkin, V. —— Konsztantinovszkii. D.: Az ifjúság továbbtanulási esélyeinek társadalmi előrejelzése.

Megjelent: Társadalmi tervezés és szociológia. Gondolat. Budapest. 1973. 519—531. old.

13 Például: a jólét egyik dimenziójában elért szintet közvetlenül méri a születéskor vagy más életkorok- ban várható átlagos élettartam. a jólét emelése érdekében tett ráfordítások egyik elemét méri a kórházi ágyak- nak a lakossághoz viszonyított száma, viszont szerkezeti jellegű jelzőszám a városi és a községi népesség aránya vagy a háztartások megoszlása taglétszám szerint.