KGST Statisztikus Szakértői Értekezlet a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszeréről

(1)

Magyar Népköztársaság nagykövete is ebé- det adott.

Új-Delhi-i tartózkodása során Bálint .Ió—

zsef államtitkár fogadta és időszerű gazda—

ságpolitikai kérdésekről interjút adott Di/eep Padgaonkarnak, a The Times of India he—

lyettes főszerkesztőjének. A Hivatal elnöke az

Új-Delhi-i és a kuvaiti magyar kolónia tag- jai részére előadást és konzultációt tartott a magyar népgazdaság fejlődéséről és a népgazdasági terv teljesitésének várható ala-

kulásáról.

Dr. H. Gy.

KGST STATISZTIKUS SZAKÉRTÖl ÉRTEKEZLET

A TÁRSADALOMSTATISZTIKAI JELZÖSZÁMOK RENDSZERERÖL

DR. ANDORKA RUDOLF

1971—ben. a KGST Statisztikai Állandó Bi- zottságának 18. ülésén a magyar delegáció javaslatára a SÁB munkatervébe került a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszere kidolgozásának témája. A társadalomstatisz- tikai jelzőszámokra vonatkozó tapasztalatok kicserélése és a rendszer kifejlesztésére irányuló törekvések összeegyeztetése a szocialista országok között azért vált aktuálissá, mert már több szocialista ország statisztikai hivatala foglalkozott a társadalmi jelzőszái mokkal. továbbá a szocialista országok egy—

re aktívabban kapcsolódtak bele az ilyen irányú munkákba az ENSZ Európai Gazda- sági Bizottságának munkaprogramja kereté—

ben.

A Statisztikai Állandó Bizottság keretében eddig végzett munka három lépésből állt.

Az első lépésben a magyar Központi Statisz- tikai Hivatal kérdőívet küldött ki a többi tag—

ország statisztikai hivatalának, melyben tár- sadalomstatisztikai gyakorlatukról kért infor- mációkat. A kapott válaszokról összefoglaló beszámolót készítettünk a Statisztikai Állandó Bizottság 20. ülése számára. A munka máso- dik lépésében ezeknek az információknak fi- gyelembevéte'ével kidolgoztuk a társadalom- statisztikai jelzőszámok rendszerének terve—

zetét. Ezt ismét kiküldtük véleményezésre a tagországok statisztikai hivatalainak, majd a kapott észrevételek figyelembevételével kidolgozott módosított anyagot bemutattuk az 1974 októberében Budapesten tartott tudo—

mányos szemináriumon. A szemináriumon részt vettek a KGST-tagországok (Mongólia kivételével), továbbá Jugoszlávia és Finnor- szág statisztikusai és társadalomtudósai, a KGST Titkárság és az ENSZ Európai Gazda- sági Bizottság képviselője. A résztvevők ta- nulmányokat mutattak be a társadalomsta- tisztikai jelzőszámok rendszerének különböző módszertani kérdéseiről. Ezeket a tanulmá—

nyokat és a magyar alapdokumentumot1 a

i Az alapdokumentumot és az előadásokat a Ma- terialü szeminara po teme .,Aktual'nüe voproszü szo- cial'noj sztatisztiki" c. kötet tartalmazza, mely a KGST Statisztikai Állandó Bizottság kiadványaként jelent meg a magyar Központi Statisztikai Hivatal gondozásában.

a ót

szeminárium megvitatta. Az előadások és a viták a következő kérdések köré csoportosul—

tak. '

1. A társadalomstatisztika fogalma. a tár—

sadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerének fogalma. A résztvevők hangsúlyozták a tár- sadalomstatisztika jelentőségét a társada- lomtudományok fejlődése szempontjából.

Megállapították, hogy a társadalomstatiszti- kai jelzőszámok rendszere tudományosan megalapozhatja a társadalmi tervezés dön—

téseit és a társadalmi prognózisokat. A tár- sadalomstatisztika tárgya - M. Eidel'man de—

finíciója szerint —- a társadalmi jelenségek és folyamatok vizsgálata, amelyek konkrét tör-' téneti feltételek között az adott társadalom életében megnyilvánulnak. A gazdaságsta- tisztika tárgya viszont a gazdaság területén végbemenő folyamatok és jelenségek vizsgá- lata. A gazdaságstatisztika és a társadalom- statisztika elhatárolásánál azt a szempontot célszerű figyelembe venni. hogy az utóbbi el- sősorban az emberek társadalmi életkörülmé- nyeivel foglalkozik. A társadalomstatisztikai jelzőszámok kidolgozása és rendszerbe fog- lalása azért kívánatos. hogy összefoglaló ké—

pet alkothassunk (: társadalomról, kimutatva a különböző jelenségek és folyamatok közötti kapcsolatokat. ilyen értelemben a társada- lomstatisztíkai jelzőszámok rendszere távlati—

lag hasonló szerepet fog játszani, mint a népgazdasági mérlegrendszer.

2. A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszere és a népgazdasági mérlegrendszer közötti kapcsolat kiépítése. Ez azért különö- sen fontos feladat. mert a társadalmi folyamatokat (: gazdasági alapokkal való össze- függésükben kell vizsgálni.

3. A társadalomstatisztikai rendszer felépí- tésének lehetséges módszerei. A szakiroda- lomban két lehetséges megközelítést írtak le:

a) a társadalmi jelzőszámokból felépített rendszert, b) a mérlegekből és matrixokból felépített rendszert. Jelenleg az előbbi rendszer látszík megvalósíthatónak, többen (pél- dául K. Zagórski) hangsúlyozták azonban.

hogy az utóbbi megközelítést is tanulmányoz- ni kell, és az oktatási és foglalkoztatási fo-

(2)

lyamatok vonatkozásában a közeljövőben meg lehetne valósítani.

4. A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerében szereplő alrendszerek és jelző—

számok. A téma megvitatása során megegye—

zés született arra vonatkozóan, hogy milyen alapvető alrendszereket kell felvenni a rend—

szerbe. Nem zárták ki azonban annak a le- hetőségét. hogy a későbbiekben további tár- sadalmi jelenségek és folyamatok alrendsze- reit is kidolgozzák.

A szeminárium lezárta a munka második szakaszát, mivel egyetértés alakult ki bizonyos alapvető kérdésekben. A Statisztikai Állandó Bizottság a szemináriumról készített jelentés alapján úgy határozott, hogy a munkát foly—

tatni kell. A harmadik lépés célja egy olyan módszertani ajánlás kidolgozása volt. amelyet az egyes országok módszertani segítség- ként használhatnak, amikor a saját nemzeti szükségleteiknek megfelelő társadalomsta—

tisztikai rendszert kidolgozzák. A módszertani ajánlás kidolgozásának alapja a magyar de—

legáció által az 1974. évi szemináriumra be—

nyújtott tervezet volt. Ehhez kaptunk a sze- mináriumot követően -— az ott elhangzott hoz- zászólásokat kiegészítő - írásos hozzászólá—

sokat. Ezeknek alapján dolgoztuk át a terve—

zetet, amelyet a magyar delegáció az 1976.

évi Statisztikus Szakértői Értekezlet elé ter—

jesztett.

A Budapesten 1976. október 12. és 15. kö—

zött tartott értekezleten ismét részt vettek a tagországok statisztikusai (Kubo kivételével),

továbbá Jugoszlávia és Finnország statisztikusai, a KGST Titkárság és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság képviselője. Az Értekez- letet dr. Szabady Egon, a Központi Statisz- tikai Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg.Az Értekezlet elnökévé Molnár Lászlót, a magyar delegáció vezetőjét, társelnökévé M. Eidel'- mant, a szovjet delegáció vezetőjét, a Szer- kesztő Bizottság elnökévé dr. Andorka Rudol- fot választották meg.

Az Értekezlet munkarendjét úgy határozta meg?. hogy először fejezetenként megvitatta a magyar delegáció által összeállított ,,A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszere"

cimű dokumentumnak az ,,Előszavát" és az .,Alapelvek" című általános részét, majd al- rendszerenként és jelzőszámonként tárgyalta ,,Az alapvető társadalomstatisztikai jelzőszá- mok rendszere" cimű részt. amely az egyes jelzőszámok leírását, a kívánt mértékegysé—

get, valamint az adott jelzőszámnál alkal- mazandó osztályozásokat tartalmazza.

A dokumentum megvitatását nagymérték- ben segitették azok az anyagok, amelyeket tájékoztatásul adtak át az egyes delegációk-

nak. Ezek a következők:

— a dokumentumban javasolt társadalmi jelzőszá—

moknak a magyar társadalomra vonatkozó számsze- rű értékei.

— avLengyel Statisztikai Főhivatal által kidolgo—

zott társadalmi jelzőszámok leírása és számszerű ér- tékel a lengyel társadalomban.

-—a legalapvetőbb jelzőszámok Jugoszláviára és Magyarországra vonatkozó értékeinek összehasonli-

ASO, ,

—- az 1972. decemberi lengyel és 1973, januári magyar társadalmi mobilitási adatfelvételek összehason-

lító táblái.

-— M. Eidel'man tanulmánya a szovjet társadalom- statisztikai rendszer kidolgozásáról (Vesztm'k Színtisz- tikí. 1976. évi 8. sz.).2

Az Értekezlet részletekbe menően megvi—

tatta ,,A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszere" című anyagot, és ennek alapján a Szerkesztő Bizottság több vonatkozásban módosításokat hajtott végre. Az Értekezlet el- fogadta a módositott változatot, és megálla- pította, hogy az jól tükrözi a téma kidolgof zásának első szakaszát. és alkalmas arra.

hogy a Statisztikai Állandó Bizottság 28.

ülése elé terjesszék.3 Az anyagot arra is meg- felelőnek találták, hogy — amikor a Statiszti—

kai Állandó Bizottság célszerűnek fogja tekin- teni a társadalmi jelenségekre és folyoma- tokra vonatkozó adatok gyűjtését és publiká—

lását —— az összehasonlító összeállítások módszertani alapját képezze.

Az elfogadott dokumentum Előszava le- szögezi, hogy a társadalomstatisztikai jelző—

számok rendszerének egységesítésére irányu- ló munkák célja egyrészt az. hogy elősegítse a társadalmi jelenségekre és folyamatokra vonatkozó adatok nemzetközi őSszehasonlít—

hatóságát, másrészt az, hogy lehetővé tegye olyan ajánlások kidolgozását, amelyeket az egyes országok felhasználhatnak sajáttársa—

dalomstatisztikai rendszerük kidolgozásánál és fejlesztésénél. A jelen dokumentum a leg—

fontosabb társadalmi-jelzőszámcsoportokat tartalmazza. amelyek a társadalmi életkörül- ményeket és életmódot jellemzik, és amelyek a társadalmi tervezéssel foglalkozó szerveze- tek számára szükségesek. A felsorolt társa—

dalmi jelzőszámok nagy részét a szocialista országok többsége a meglevő statisztikai in—

formációk alapján ki tudja számítani. A rendszert fokozatosan tovább kell fejleszteni új alrendszerek és finomabb jelzőszámok! beve—

zetésével.

Az Értekezleten élénk vita alakult ki az Alapelvek tárgyalásakor a rendszer fogal—

máról és a rendszerezés céljáról. Ennek alapján a dokumentum a következőképpen fogalmazta meg a társadalomstatisztikai rendszer célját: komplex és integrált módon vizsgálja a társadalmi életkörülményeknek és az emberek életmódjának különböző oldalait. és megfigyeli a társadalmi fejlődés és

2 A tanulmányt a Statisztikai Szemle 1976. évi 11.

száma (1083-1093. old.) teljes terjedelemben közöl—

te. ,

3 A KGST Statisztikai Állandó Bizottságának XXVIII. ülése (1976. november 23—26.) a társadalom- statisztika alapvető mutatóinak rendszerét jóváhagy- ta.

B

(3)

életszínvonal-emelkedés programjainak meg—

valósulását. A rendszer lényege a komplexi- tás és a társadalmi jelzőszámok közötti ösz—

szefüggések kimutatása. A rendszer jellegéi ből következik, hogy 1. a társadalmi jelzö- számok kiterjednek a társadalmi folyamatok legfontosabb területeire, 2. kapcsolatot te- remt az egyes alrendszerek jelzőszámai kö—

zött és a különböző alrendszerek között, és 3, közös megfigyelési egységeket, egységes fogalmakat és osztályozásokat alkalmaz.

Megállapítja a dokumentum, hogy a társa—

dalmi jelzőszámok felhasználása jelenleg a társadalomstatisztikai rendszer felépítésének alapvető módszere. A távolabbi jövőben le- hetőség nyílhat a mérlegek és matrixok fel- használásán alapuló rendszerelemek kidol—

gozására is.

A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszere és a aazdaságstatisztikai rendszer kö- zötti kapcsolatok kidolgozásával szintén rész—

letesen foglalkozott az Értekezlet. Ezeknek alaoia az a tény, hogy a gazdasági és tár- sadalmi jelenségek között kétoldalú kapcsolat van: egyrészt a gazdasági folyamatok de—

terminálják a társadalmi jelenségeket, más—

részt az utóbbiak is visszahatnak a gazda—

sáara. A társadalomstatisztikai rendszer és a népgazdaságimérleg—rendszer közötti kapcsolat abból ered. hogy utóbbinak célja a bővi- tett újratermelés folyamatának iellemzése.

és ebbe nemcsak az anyagi életkörülménvek (társadalmi termék, nemzeti jövedelem stb.) újratermelése tartozik, hanem a termelési "vi- szonyok újratermelése is. Ez abban feieződik ki, hogy a népaazdasáai mérleg mutatóit tu- lajdonformák és társadalmi csoportok szerint is részletezik.

A dokumentum harmadik — legteriedelme—

sebb — része mintegy 130 társadalmi ielző- szám leírását tartalmazza, 11 alrendszerbe csoportosítva, Az alrendszerek egy-eav társa—

dalmi jelenség—, folyamatcsooortot iellemez- nek. A társadalmi jelzőszámok mértékeaysé—

ae legtöbbször az egyének vagy a családok száma, illetve aránya, némely esetben pénz- ben vaav természetes mértékegységben kife—

íezett számok. A lehetőségekhez képest min—

den társadalmi ielzőszámot kimutatnak tár—

sadalmi csoportok, lakóhely (város—falu) és íövedelemcsoportok szerinti bontásban.

A népesség és család alrendszer három feiezetböl áll, ezek a természetes demográ- fiai folyamatokat, a családokat és a háztar- tásokat, valamint a belső vándorlást jellem—

zu .

Az oktatási alrendszerben a következő hat fejezet van: 1. a népszámlálási tipusú isko—

lai végzettségi arányszámok, 2. a bölcsődé- be és az óvodába járó gyermekek aránya a megfelelő korcsoportokhoz viszonyitva, 3. a különböző szintű iskolák beiskolázási arányai a megfelelő korú népességhez viszonyítva, 4.

a felsőfokú tanintézeteket és a középszintű szakképzettséget nyújtó iskolák végzett hall- gatóinak, tanulóinak megoszlása képzési te—

rület szerint, 5. a továbbtanulási arányok (az általános iskolát végzettek közül általános és szakjellegű középfokú oktatási intézmé- nyekben továbbtanulók aránya stb.), 6. az oktatási kiadások aránya az állami költség—

vetésben.

Az oktatási jelzőszámokkal kapcsolatos vita megmutatta, hogy a szocialista orszá—

gok iskolarendszerének eltérései miatt ta—

lán semmilyen más társadalmi jelenségnél nem ütközik olyan nehézségekbe a szocialis—

ta országok összehasonlitása, mint az okta- tási folyamatok esetében.

A munkaerő és foglalkoztatás alrendszer gazdasági aktivitási arányszámokat tartalmaz nemek és életkor szerint, továbbá az aktiv keresők megoszlását ágazatok, foglal- kozási csoportok, iskolai végzettség stb. sze—

rint.

A társadalomstatisztikai jelzőszámok rend- szerében központi helyet foglal el a társa- dalmi összetétel alrendszer. Az Értekezleten felmerült az a kérdés, hogy vajon a dokumentumban javasolt társadalmi csoportok szerinti összetétel tekinthető-e a szocialista társadalmak osztályszerkezete leírásának.

Mivel egyes delegációk úgy látták, hogy ebben a kérdésben jelenleg nem lehet véa—

legesen állást foglalni, az alrendszerbe fel- vettünk egv ,.Osztályszerkezet" című fejeze-

tet azzal a megjegyzéssel, hogy az ide tar—

tozó jelzőszámok kidolgozása még további módszertani kutatásokat igényel. Az alrendszer három további fejezete kimutatia: 1.

az aktív keresők összetételét a KGST Sta- , tisztikai Állandó Bizottságának ajánlásai- ban elfoaadott társadalmi csoportok szerint.

2. az eaves társadalmi csoportok tagjainak megoszlását társadalmi származás (a szülők társadalmi helvzete és az első kereső fog- la'lkozáskor elfoglalt társadalmi helyzet) sze—

rint. vaayis a mobilitási arányszámokat, to—

vábbá 3. a különböző társadalmi csoportok taaiainak meaoszlását iskolai végzettség szerint. A társadalmi csoportok és iskolai vég- zettséa szerinti összetétel jelzőszámai néo- számlálási és mikrocenzus-adatokon. a tár—

sadalmi mobilitási jelzőszámok pedig spe—

ciális reprezentativ adatfelvételeken alapul—

nak. Az Értekezlet elhatározta. hogv az ok- tiv keresők megoszlásán kívül ki kell dol—

aozni az inaktív keresők és eltartottak társa- dalmi összetételének ielzőszámait is. ebben a vonatkozásban azonban még számos mód- szertani probléma (a háztartásfő vagy csa—

ládfő. illetve az összes aktív keresők figye- lembevételével történő csoportosítás) vár megoldásra.

A iövede/emeloszlás és vagyoni helyzet al—

rendszer öt fejezetet tartalmaz: 1. az egy

(4)

főre jutó nemzeti jövedelem növekedését.

valamint a nemzeti jövedelemnek fogyasz- tásra és felhalmozásra való felosztását jel- lemző mutatókat. 2. az egyének és családok jövedelemnagyság-kategőriák szerinti meg- oszlását, vagyis a jövedelemegyenlőtlensége- ket jellemző arányszámokat, amelyeknek ki—

számításához speciális reprezentatív adatfel—

vételek szükségesek, 3. a nominálbérek, 4.

az egy főre jutó reáljövedelmek. végül 5. a reálbérek növekedésének jelzőszámait.

A fogyasztási alrendszer jelzőszámai a ko- rábbi tervezetekben a jövedelmi alrendszer egyik fejezetét alkották. Az önálló alrend—

szerré való különválasztásukkal párhuzamo- san ezek a jelzőszámok lényegesen kibő—

vültek. Az alrendszer így a következő ötféle jelzőszámot tartalmazza: 1. a társadalom fogyasztási alapjának nagyságát és növeke—

dését jellemző mutatókat, 2. a fogyasztási kiadások szerkezetének mutatóit társadalmi csoportonként (háztartásstatisztika), 3. az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás és 4.

egyéb (nem élelmiszer) árufogyasztás ada- tait. 5. a tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottság mutatóit. A fogyasztási jelzőszá—

mok nemcsak az életszinvonalat. hanem az életmód bizonyos oldalait is jellemzik.

Az eaészse'gí állapot alrendszerében a ha- landósági mutatók (a születéskor. valamint a 40 és 60 éves korban várható átlagos élet- tartam). a csecsemőhalandósági (és halva—

születési) mutatók. a halálok szerinti halá- lozási arónvszámok. továbbá az eaészséa- üavi ellátás mutatói (az orvosok száma, az állami költségvetésnek az egészségügyre fordított része stb.) szerepelnek.

A lakás alrendszer jelzőszámai körül ki—

alakult vita tükrözte azt a tényt, hogy a la- kásépítés a legtöbb szocialista országban a tervezésnek, az életszínvonal emelésére irá—

nyuló programoknak fontos feladatkörét al- kotja. Az eredetileg javasolt ielzőszámokat a vita alaoián több vonatkozásban kibőví- tették. A jelzőszámok jellemzik a lakások naavsáaát és felszereltséaét, a loksűrűséaet, a lakásépítési tevékenységet. Felmerült annak sziikséaesséae, hogy a lakáséoítés mel—

lett a lakás korszerűsítését is mérjék.

A kulturális tevékenységek alrendszere a könyvek, nanilaoak, folyóiratok kiadását. a könyvtárak állományát. a különböző kulturá—

lis rendezvények (mozi. színház stb.) látoga—

tottsáaát jellemzi. A vita során többen hana- sűlvozták. hoav ezek a jelenlea rendelkezé- sünkre álló kulturális statisztikai adatok csu- p'án iaen felszínesen jellemzik a társadalom művelődési viszonyait, ezért foglalkozni kell a reprezentativ felvételeken alapuló fino- mc'rbb kulturális jelzőszámok módszertaná—

va .

A lengyel delegáció javaslata alapján fel- vettek (: társadalomstotisztikai rendszerbe

egy új alrendszert. amely a iestkultúrát, a turizmust és az üdülést jellemzi.

Végül utolső. bizonyos értelemben őssze- foglaló alrendszerként, szerepel a rendszer- ben az ídőmérleg. Az egész népességnek. a különböző nemeknek, korcsoportoknak, tár- sadalmi csoportoknak. a városi és falusi la—

kosoknak stb. időfelhasználását speciális rep—

rezentativ felvételek segitségével mérhetjük fel. llyen felvételeket végzett a Német De—

mokratikus Köztársaság és Lengyelország statisztikai hivatala. Meglehetősen nagy vita alakult ki arról, hogy az időmérlegadatok feldolgozásánál milyen tevékenységcsaporto—

kat célszerű megkülönböztetni. A lengyel, a szovjet és a német javaslat ugyanis némi—

leg eltért egymástól, például a gyermekek nevelésére és gondozására fordított idő be—

sorolása tekintetében. Az elfogadott anyag- ban a következő fő tevékenyséacsoportokat különböztetjük meg: a fiziológiai szükségle- tekre, a foglalkozási munkára, a háztartási munkára, a kisegítő gazdaságokban végzett munkára, a tanulásra fordított idő és a sza- badidő. Szükségesnek látszik azonban a felsorolt főcsoportokon belül további tevé- kenységeket megkülönböztetni.

Az Értekezlet megtárgyalta a téma további kidolgozásának programját is, és a követ—

kező feladatokat fogalmazta meg:

1. a társadalmi jelzőszámok módszertani leírásá- nak elkészitése;

2. további alrendszerek kidolgozása és felvétele a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerébe (a következő alrendszerek szükségességében állapodtak meg: társadalombiztositás. kommunális szolgáltató- sok. munkakörülmények, környezetvédelem, részvétel a társadalmi és politikai életben, társadalmi pa- tolőgia);

3. a társadalomstatisztika és a gazdaságstatisz- tika közötti kapcsolatok kidolgozása, a társadalmi és gazdasági folyamatok kölcsönhatásainak elemzé- sére használhatő módszerek kifejlesztése,

laen hasznos tapasztalatokat fognak adni a társadalmi jelzőszámok kétoldalú (maavar

—lengyel, magyar—íugoszláv) összehasonlítá- sára megindított kutatások, ezeket célszerű kiterjeszteni.

Az Értekezlet résztvevői egyöntetűen hang- súlyozták az eddigi munka és tapasztalat—

csere hasznosságát. Többek között M. Ej- del'man kifejtette. hogy a szovjet Központi Statisztikai Hivatal Társadalomstatisztikai Osztályának létrehozásánál nagymértékben hasznositani tudták a Statisztikai Állandó Bizottság keretében kidolgozott anyagokat.

Minden oldalról nagy érdeklődés mutatko- zott a magyar Központi Statisztikai Hivatal- ban kidolgozott társadalmiosztály- és réteg—

foaalmak, osztályozások iránt. mivel ilyenek kidolgozásával jelenleg több szocialista or- szágban foglalkoznak. A magyar Központi Statisztikai Hivatalnak pedig hasznos volt a többi szocialista ország időmérleg-vizsgá- lati módszereinek megismerése.

(5)

Az Értekezlet egyetértett abban, hogy a társadalomstatisztikaí jelzőszámok rendsze- rének területén végzett munkát össze kell hangolni azzal a munkával, amelyet ezen a téren az ENSZ statisztikai szervei keretében

végeznek. Az Európai Gazdasági Bizottság Titkárságának képviselője. L. Albright felszó—

lalásában kifejezte e szervek készségét az együttműködésre és hangsúlyozta annakfon- tosságát.

A TERULETI STATISZTIKAI SZEKCIÓ 1976. ÉVI TUDOMÁNYOS ULÉSE

KOVÁCS TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciója 1976. október 5—6—án Szolnokon rendezte meg évi tudományos ülését. Az ülést dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Sta- tisztikai Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg.

Udvözlő szavai után az ülésszak programját jellemezve a következőket mondotta:

,,Egv évtizede már, hogy a Területi Statisz—

tikai Szekció időről időre megrendezi tudo—

mányos ülését, számot ad a végzett munká- ról. és a területi statisztika eredményeit fel- használó szakemberek közreműködésével és részvétele mellett megvitat egyes a területi gazdaságpolitika, a területi tervezés, illetve a területi statisztikai kutatás érdeklődésének homlokterében álló nagygbb kérdéscsopor—

tokat.

Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy az ez évi ülésszakot Szolnokon rendezhettük, és ez módot ad arra, hogy közelebbről is megismerkedhessünk ennek a jelentős törté- nelmi múlttal rendelkező, az utóbbi évtized—

ben rendkivül dinamikusan fejlődő, gyors ütemben épülő. szépülő városnak az arcula- tával. telenülésfejlesztőinek eredményeivel és gondjaival. Ez a város egyike az alföldi táj leilesztését irányitó—szervező központoknak, mégis úgy vélem, hogy a Területi Statisztikai Szekció vezetőségét nem pusztán a 'hely szel—

leme' inditotta arra. hogv tudományos ülése táravául az utóbbi évtized egyik legfontosabb területtejlesztési kérdésének. az Alföld komo- lex társadalmi—gazdasági fejlesztésének té—

makörét. többoldalú vizsgálatát válassza. Ez az országrész hazánk sajátos tájegysége, amelyet jellegzetes természetföldrajzi adott—

ságai, eltérő gazdasági struktúrája. a csak rá jellemző telenülésszerkezete különböztet meg az ország többi részétől.

Ha földrajzi elhatárolásban élünk azzal az egvszerűsitéssel. hogy az Alföldön az észak—

alföldi és a dél—alföldi tervezési—gazdasági körzetbe sorolt hat megye területét értjük, akkor ez a sajátos, összefüggő tájegység az ország területének 39 százalékát foglalja magában, ahol ma Magyarország népessé- gének 29 százaléka él. itt dolgozik a szoci—

alista iparban foglakoztatottaknak mintegy 21 százaléka, de innen származik a mező—

gazdaság áruértékesitésének csaknem a fele.

Jelzik ezek az adatok, hogy az Alföld milyen gazdasági struktúrával kapcsolódik a társa—

dalmi termelés területi munkamegosztásában az egész ország gazdaságához. Utalnak azonban arra is, hogy a magyar gazdaság- fejlődésnek azokban (: periódusaiban —— és ilyen volt a tőkés iparosodás korszaka is, a felszabadulás utáni szocialista iparosítás egy nem rövid szakasza is —, amikor a dinamikus gazdasági fejlődés hordozója és ezzel együtt az infrastrukturális kiépülés hordozója is az ipar volt, az Alföld bizonyos vonatkozások—

ban hátrányba került. lpar nélküli mezővá- rosai stagnáló vagy csökkenő népességükkel kikerültek a hazai urbanizáció élvonalából, a korábbi agrárfeilődés folyamatában kiala- kult településrendszere, amelyet a magas külterületi arány. a szőrt tanyavilág jellemez.

nem tette lehetővé a zárt településrendszer—

hez hasonló infrastrukturális fejlődést, a nem mezőgazdasági munkahelyek számának elég- telen volta pedig nem adott kellő népesség- megtartási lehetőséget, a munkaképes né- pesség egy része más országrészekbe költö- zött, vagy legalábbis ingázik.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Xl.

kongresszusának határozata és hosszú távra szóló programnyilatkozata egyaránt hang- súlyozza — megerősítve a korábbi célkitűzé—

seket —, hogy az ország különböző területei- nek, megyéinek kiegyensúlyozott fejlesztésé- re törekszünk, és célunk, hogy a különböző körzetek dolgozóinak életkörülményei, társa- dalmi ellátottsága és jövedelmi szinvonala közeledjék egymáshoz. egyidejűleg pedig csökkenjenek a különbségek az egyes tele- pülések ellátási szintjei között. Nem kevés az az eredmény, amelyet e célok megvaló—

sításában az utóbbi évtizedben elértünk Ma—

gyarországon, és ezen belül — mint azt a ma elhangzó előadások is bizonyítani fogják —- az Alföld térségében. És ha ezen eredmények felsorakoztatása mellett gondokról, problé—

mákról, megoldásra váró feladatokról lesz szó, akkor az azt a célt szolgálja, hogy a ma—

gunk statisztikai eszközeivel is segítsük a pontos helyzetkép kialakítását. a feladat—

meghatározást és egy további fejlesztési szakasz teendőinek megfogalmazását.

Engedjék meg. hogy az ülésszak bevezető—

jében külön is hangsúlyozzak két gondolatot.