A szolgáltatás fogalma és hazai meghatározásának problémái

(1)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA

ÉS HAZAl MEGHATÁROZÁSÁNAK PROBLÉMA!

DR. PÁLOS lSTVÁN

Amikor ,.szolgáltotásról" hallunik vagy olvasunk. a hétköznapi szóhasználat alapján olyan tevékenységre gondolunk. amely kényelm'ünk érdekében történik.

lgy gondolhatunk például az utcai cipőtisztítófkra' vagy a boy-szolgálatra, amely

színházjegyet vásárol számunkra. A tevékenység: a szolgáltatás nyújtása. A szol- gálat rendszerint valamilyen személyes tevékenységre vonatkozik (például a fodrász hajat vág). A szolgáltatásuk nyújtása egykorú lehet a szervezett társadalmi élet ki—

alakulásával. amely a munkamegosztás fokozódásával egyre inkább lkiterebélye- sedett. Modern korunkban mindennapi életünk állandó velejárója lett. és a társa- dalmi munkamegosztás differenciálódásával a szolgáltatások különféle fajtája ön—

álló létet öltött. A szolgáltatáson ma már nemcsak személynek nyújtandó valamilyen szolgálat teljesítését értjük, hanem a tevékenységek olyan körét, amelyek mindegyike körülhatárolható aszerint, hogy a társadalmi—gazdasági jelenségek mely köréhez kapcsolódik és milyen jellegű tevékenységet tartalmaz.

Még korántsem alakult ki a szolgáltatási tevekenyseg (vagy szolgáltató ágazat) egységes, homogén meghatározása, de a közgazdászok nagyjából egyetértenek a fő tevékenységeik megjelöltésében. lgy szolgáltatásnak tekintik a szorosan értel—

mezett személyi szolgálatáson kívül az egész oktatási. népművelési. egészségügyi tevékenységet, az államigazgatást, a különféle társadalmi jellegű tevékenysége—

ket. és —— hogy a gazdasági vonatkozásokat is megemlítsem —— a kereskedelmet, a vendéglátást. a pénzügyek és a biztosítás bonyolítását ís szolgáltató jellegű tevé—

kenységnek tekintik. De miképpen alakult ki e fogalom, és milyen elvek alapján vélik azt, hogy egyik vagy másik tevékenység ,,szolgáltatás" jellegűnek minősül?

A régi klasszikus közgazdászok még nem ismerték el a fogalmat, illetve nem foglalkoztak vele, az lévén az alapelvük, hogy csak a produktív árutermelő munka

végez hasznos tevékenységet, hoz létre értéket, minden más tevékenység élősdi jellegű. csak fogyaszt. A XX. század közgazdászai kezdtek felfigyelni arra, hogy

az árutermelő tevékenység előfeltétele vagy velejárója valamilyen olyanfajta tevé—

kenység, amely fizikai alakot öltő terméket nem hoz létre, de valamilyen szempont—

ból mégis hasznos, sőt nélkülözhetetlen a társadalom és a gazdaság számára.

Az árutermelő tevékenys-ég előfeltételének tekinthető a közlekedés és a keres-

kedelem, amely az anyagoknak, áruknak a termelés helyétől a felhasználás. illetve a fogyasztás helyéig való eljuttatásáról gondoskodik. További előfeltétel általáno—

sabb értelemben az oktatás és, az egészségügy, amelynek fontos része van a munkaerő újratermelésében, fenntartásában. Az árutermelés velej'árójána'k tekint—

hető például a tartós fogyasztási javak karbantartásáról és javításáról való gondos-

(2)

DR'. PÁLOS: A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA 535

kodás, amely kilép a házilagos javitó munka keretéből, és mindinkább a nagy- üzemi termelés elvén alapuló javító—szolgáltató tevékenységgé kezd átalakulni.

A második világháború után Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban mind rendszeresebben kezdtek a szolgáltatási tevékenység meghatározásával és

rendszerezésével foglalkozni. Colin Clark angol közgazdász 1957-ben London-

ban megjelent tanulmánya a szolgáltatási tevékenységek összességét szolgáltató

ágazatnak, a ,,gazdaság harmadik ágazatának" (tercier sector) nevezi (1). Az

Egyesült Államokban Victor R. Fuchs a Ford Alapitvány támogatásával a National

Bureau of Economic Research keretében végzett kutatásokat, és munkájának ered- ménye az 1969—ben New Yonkban megjelent könyve (2). Mind gyakrabban jelen-

nek meg Európában a szolgáltatással foglalkozó tanulmányok, könyvek. A francia Jean Fourastié ,,Le grand espoir du XXe siecle" (3) és ,,Les 40000 Heures" (4) című művei a szolgáltatási tevékenys—éggel foglalkoznak, úgyszintén francia 'köz-

gazdász. Maurice Lengellé irta a ,.La revolution tertiaire" című könyvet (5), amely

a francia Tervezési Bizottság megbízása alapján végzett kutatásainak eredményét összegezi.

A szocialista közgazdászok az 1950-es évek óta szintén rendszeresen foglal—

koznak a szolgáltatások megítélésének kérdésével. Elsőnek a szovjet közgazdászok foglalkoztak a személyszállítás mint nyújtott szolgáltatás értéktermelő voltával.

Kitűnt (: szolgáltatások elméleti kérdéseinek vitájában Ja. A. Kronrod (ó) és Sz.

Sztrumilin (7) szovjet közgazdász.

Magyarországon is számos közgazdasági tanulmány foglalkozik a szolgáltatási

tevékenységgel. 1965—ben jelent meg dr. Burger Kálmánnénak ,.A fogyasztói szol-

gáltatások egyes közgazdasági kérdései" című könyve (8). Azóta Berényi József

(10), Földes Károly (9), ]ávorka Edit ('lO), Háy László (11) és Rácz Albert (12) tanulmányai foglalkoztak a szolgáltatások elméletével.

Az említett közgazdasági művekkel egyidőben vagy azok nyomán a .,hivatalos"

adatösszeállításak, tanulmányok, sőt nemzetközi szervezetek elkezdte—k újszerűen foglalkozni a szolg'áltatásoldkal. Legutóbb az ENSZ Európai Statisztikusok Ertelkez- lete 1969 júniusában tartott 17. plenáris ülésén elfogadta a kereskedelmi és szol- gáltatási statisztikával foglalkozó szakértői csoport által készített módszertani

ajánlást (13). Ezen ajánlás a statisztikai megfigyelés egységesítése céljából meg—

jelölte azon tevékenységeket, amelyeket szolgáltatásnak kell tekinteni.

A szolgáltatások rendszerezésére törekednek Magyarországon is. ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal a nemzetijövedelem-számítások keretén belül külön foglalkozik a szolgáltatási szektor meghatározásával és tevékenységének elemzé—

sével. Ezzel foglalkozik a Központi Statisztikai Hivatal ,,A szolgáltatások szerepe

a népgazdaságban 1960—1970" című kiadványa (14).

Az előbbi áttelkintésből látható, hogy a szolgáltatásokkal foglalkozó köz- gazdasági gondolkodás egészen újkeletű és még nem eléggé kiforrott. Különböző országok különböző vközgazdászainak nézete gyakran igen eltérő a tartalmi, fogalmi meghatározás terén is, nem is beszélve a szolgáltatások elemzésére alkalmazott mutatóik széles köréről.

A továbbiakban megkísérlem a nemzetközi irodalom és tapasztalatok, valamint a Magyarországon kialakult elmélet és gyakorlat alapján a szolgáltatási tevé—

kenység áttekintő rendszerét nyújtani.

..

A szolgáltatások [közgazdasági jelentőségének a felismerése a XX. században

következett be. A közgazdászok is csak e század derekán kezdtek behatóbban fog-

(3)

536 DR. PÁLOS ISTVÁN

lalkozni a szolgáltatással, kutatva a termelésben és a fogyasztásban betöltött sze- repét, és nemzetgazdasági jelentőségét. Korábban a közgazdaságtan klasszikusai -— ha foglalkoztak is vele —— inkább mint improduktív tevékenységet kezelték.

A szolgáltatásokkal való rendszeres foglalkozás, a közgazdaságban betöltött szerepüknek vizsgálata kevésbé történt egyéni intuíció alapján, ugyanis a szol- gáltatásokkal foglalkozó jelentősebb művek többsége megbízás alapján végzett kutatások alapján készült. Állami szervek vagy tudományos és kutatóintézetek.

érezve a szolgáltatások jelentőségét és a nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a kellő ismeretek megszerzése. a helyes orientáció és nem utolsósorban a célszerű—

nek bizonyuló szabályozás céljából közgazdászokat vagy (kutatóintézeteket, csopor—

tokat bíztak meg a szolgáltatások legfőbb jellegzetességeinek megállapításával és funkcionális működésük törvényszerűségeinek fkiderítésével. Bátran lehet tehát mon—

dani, hogy a szolgáltatási tevékenység mint az egész gazdaságban jelenlevő és

funkcionáló tevékenység már régen megvolt és fejlődött, de csak akkor kezdtek

vele behatóbban ajkár intézményesen, akár különálló elméleti műveik alapján foglal—

kozni, amikor fejlődése már rohamos lett, szerepe pedig mind átfogóbbá vált.

A szükség parancsolta tehát. hogy a szolgáltatással mint átfogó tevékenység—

fajtával foglalkozzanak.

A szolgáltatás általános érvényű meghatározása mind ez ideig várat magára.

A fogalom körvonalai homályosak. a pontos körülírás egyelőre nehezen elképzel- hető. A nehézségek miatt van. hogy egyik esetben a szolgáltató tevékenységet, másik esetben szélesebb kört. a szolgáltató ágazatot igyekeztek meghatározni.

Kiindulva az eddig alkalmazott fogalmi meghatározásokból, igyekszem a szol—

gáltatásnak a hazai körülményekhez is alkalmazkodó meghatározását adni. Ezt nem azért teszem, hogy végérvényes, minden igényt kielégítő meghatározást ad—

jak. hanem — az eddigi tapasztalatokat összefoglalva és adaptálva a magyar gyakorlatra -— mintegy bázisát, kiindulópontját adjam a további vizsgálódásnak.

Vegyük sorra a nemzetközi és a hazai gyakorlatban használt terminológiákat.

Fejtegetéseink kiindulópontjául elfogadható Victor R. Fuchs gondolatmenete a tevékenységek osztályozásához. A leggyakrabban használt két kritérium. amely empirikus tanulmányok és nem elméleti megfontolások alapján ragadja meg a témát, a tevékenységnek a fogyasztóhoz való közelsége és a fizikai testet öltő mun—

katermék megléte vagy hiánya.

Bármelyik elv szerint is próbáljuk a szolgáltató tevékenységet meghatározni, tiszta csoportokat nehéz alkotni. mert maga a tevékenység bár ugyanaz lehet, de a gazdasági környezet, közelebbről a gazdasági szervezet eleve meghatározhatja a tevékenység, az ágazat mibenlétét.

A gazdaságnak három alapvető szektorra való felosztása a tevékenységnek a végső fogyasztáshoz való távolságán. illetve közelségén alapszik. Számos olyan te—

vékenység van, amely a végső fogyasztótól ,.távolabb" esik (például üzleti szolgál—

tatásokhoz sorolt tervező—, szervezőirodálk, gépi adatfeldolgozó irodák), mégis szol- gáltatásnak tekintik őket.

A kézzelfogható termék hiánya sem nyújt mindig megbizható alapot a szolgál- tató ágazatba való soroláshoz. Ilyen eset például Fuchs példájánál maradva a műfogsor, amelyet a fogorvos a páciens szájába helyez. Ez ,.kézzelfogható" termék.

mégis az egészségügyi szolgáltatási ágazatba sorolják.

A harmadik csoportosítási lehetőség a,.megmaradó" szektor, amelye—t néha kü- lönféle adatgyűjtéseknél alkalmaznak. Ezen ..csoportositás" alapja, hogy mindaz a

(4)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA 537

tevékenység, amely nem világosan mezőgazdaság, bányászat vagy feldolgozó ipar.

az szolgáltatásnak tekinthető. E csoportositásnak nincs semmiféle közgazdasági alapja, amit V. R. Fuchs arra vezet vissza. hogy a közdazdászok figyelmét a két

másik szektor, a mezőgazdaság és az ipar kötötte le, mert

a) a foglalkoztatottság a terciér szektorban akkor vált jelentőssé. amikor a személyi jövedelmek színvonala magasabb szintet ért el,

b) a korai klasszikus közgazdászok a mezőgazdaságban és az iparban foglalkozta—

tottak munkáját produktivnak tekintette, a többi tevékenységet élősdinek. ,,parazitá"-nak.

c) a szolgáltató ágazatokra vonatkozóan nehéz volt adatokat szerezni, mivel ezek kis—

üzemi jellegűek vagy egyéni tevékenységek voltak,

d) sok szolgáltató tevékenység nem törekszik nyereségre, ezért a közgazdasági figye- lem a piaci tevékenységre koncentrálódott.

Figyelmet érdemel Colin Clark angol és Jean Fourastié francia közgazdász meghatározása, amely formailag hasonló. Fourastié a technikai haladás szempont- jából osztályozza a gazdasági tevékenységet. Szerinte a technikai haladás hatása a termelésre az összes termelés növekedéséből és a termelékenységi struktura egy-

idejű változásából áll. Az egész gazdaságot három nagy szektorra osztja fel:

primér szektornak tekinti a mezőgazdasági szektort, mivel itt hagyományos gazdasági szektorról van szó, amely még mindig nagyon fontos, és az ember táplálkozása és ruház—

kodása szempontjából döntő marad; a primér szektorban a technikai haladás közepesen erős;

a szekundér szektor azokat a gazdasági ágazatokat foglalja össze, amelyekre az erős technikai fejlődés jellemző; gyakorlatilag tehát a szekunder szektor a népgazdaság ipari

szektorával egyenlő;

a terciér szekta/hoz számit ezek szerint az összes többi gazdasági tevékenység. azaz azok a gazdasági ágazatok, amelyekben a technikai fejlődés csekély, vagy éppen semmi; a leglényegesebbeket emlitve, magában foglalja a kereskedelmet, a közigazgatást, az akta- tásügyet. a szabad foglalkozásokat és számos kézműipari foglalkozást.

A három szektor határai hosszabb időszakokat tekintve eltolódhatnaik, ugrás- szerű változások azonban általában ritkán következnek be.

Miután Fourastié igy az egész népgazdaságot felosztotta három szektorra, rész—

letesebben megvizsgálható a technikai fejlődésnek a termelésre gyakorolt hatása.

Az ipari forradalom kezdetén," 1750—1800 körül az össztermelésnek Franciaor- szágban kb. a következő szerkezete volt: mezőgazdasági termelés 80. szekundér termelés 10, terciér szolgáltatások 10 százalék.

A későbbi statisztikai adatok alátámasztják, hogy ez a nyers felosztás megfelel a tényeknek; az ipar gyakorlatilag csak textiláruk termelését jelentette, és a lakos—

ságnak csak igen 'kis része élvezhetett terciér szolgálatokat.

A terciér szektor meghatározásával foglalkozik a már emlitett Lengellé francia közgazdász is, 1966-ban megjelent könyvében. A fogalom meghatározását tár—

gyaló fejezetet azzal kezdi. hogy a legfőbb szemrehányás, amit a gazdasági tevé- kenység ma használatos felosztásával szemben tenni lehet az. hogy ez a kivonás:

gazdasági tevékenységek összessége — (mezőgazdaság —l— ipar) heterogén ered- ményt ad. Lengellé szerint a tercié'r szektor jelenleg olyan aggregátumot alkot, amely magában foglal:

először olyan tevékenységet, amelynek teljesítménye arányos a másik két szektor tel—

jesitményével (ez a kereskedelem);

másodszor olyan tevékenységet, amelynek teljesítménye sajátos konjunktúra függvénye (ez a szolgáltatás);

harmadszor olyan tevékenységet, amely a nemzet valódi, állandó költségeit jelenti, azaz olyan kollektiv kiadást, amely a közhatalom velejárója.

(5)

538 DR. PÁLOS lSTVAN

A terciér szektor tagolásának iLengellé szerinti módja azt az elgondolást tükrözi,

amely szerint a szolgáltatást egyrészt önálló tevékenységnek tekinti. másrészt olyan tevékenységnek, amely biztosítja vagy lehetővé teszi a termelőtevékenységet. ilyen

felfogás kifejtése során jut el arra az elgondolásra. hogy az "önállónak" nem te—

kinthető, hanem "kiszolgáló" szolgáltatás költségeivel azon ágazatot kell terhelni,

amelynek—érdekében a tevékenységet kifejti. Az egész terciér szektort a vállalat általános költségeinek felosztási elvén alapulva kivánja osztályozni. Tehát a terciér szektor osztályozási elve nem annyira a tevékenység jellege, hanem a szektor költ;

ségeinek felosztási lehetősége.

Szerinte a nemzeti tevékenységet négy kategóriára oszthatjuk:

1. a javak előállítására vagy átalakítására kiterjedő tevékenységek. amelyek között a három szektor klasszikus elméletét figyelembe véve meg lehet különböztetni: a mezőgazda- sági termelést, a nem mezőgazdasági termékek termelését és a szolgáltatások "termelé- sét";

2. a kereskedelmi tevékenységek, amelyek között folytathatjuk a meg—különböztetést:

a mezőgazdasági termékek kereskedelme és a nem mezőgazdasági termékek kereskedelme;

3. közszolgálat, amelyet a három szektor egyikére forditottak; például a mezőgazdasá- gi szolgáltatások, a mezőgazdasági oktatás a mezőgazdaságnál, az iparügyi Minisztérium

kiadásai stb. az iparnál veendők figyelembe;

4. a közszolgálat, amelyet nem a három szektor egyikére fordítottak: az igazságügy, a hadsereg, a pénzügyi szolgálat stb.

A terciér szektor a 2., a 3. és a 4. kategóriát tartalmazza. továbbá az 1. kate- góriába tartozó szolgáltató vállalatokat.

Egy másik módszer a három szektort a következőképpen határolja körül:

a primér szektor magában foglalja a mezőgazdasági termékek előállítását. feldol—

gozását és kereskedelmét. a mezőgazdasággal és járulékos részeivel összefüggő közszol- gálatot, valamint a mezőgazdasággal nem összefüggő közszolgálat ráeső részét:

a szekundér szektor felöleli a nem mezőgazdasági termékek előállítását, feldolgozását és kereskedelmét, az e tevékenységekkel összefüggő közszolgálat ráeső részét;

a terciér szektor végül tartalmazná a szolgáltatásaik ,,termelését" az e tevékenységgel kapcsolatos közszolgálatot, és az ezen tevékenységgel nem kapcsolatos közszolgálat ráeső részét.

Az eddigi áttekintésbői kitűnik. hogy a polgári közgazdaságtan a szolgálta—

tatásakat általában olyan tevékenységnek tekinti, amely nem hoz létre anyagi jel—

legű ipari vagy mezőgazdasági terméket. hanem személyi és társadalmi szükség-

leteket elégít ki valamilyen ,,szolgálat" formájában. A szolgáltató ágazat körébe ilyenformán sorolt tevékenységek iköre rendkívül heterogén. és meghatározásu'knál többnyire gyakorlati okok játszottak közre, így a statisztikai adatok begyűjthető-

sége vagy egyszerűen valamilyen korábbi adatösszeállításból való k—ieme'lhetősége.

Erre alapult azután az ENSZ keretében végzett gazdasági tevékenységek osztá- lyozása is, az lSlC (international Standard industrial Classification).

A szocialista országokban mindinkább számottevő szerepet játszik a szolgái- tatás. A gazdasági elmaradottság felszámolása szükségszerűen először a mező- gazdaságra és az iparra korlátozódott, tehát a termelés fejlesztésére irányult, míg a szolgáltatások fejlesztése elsősorban néhány alapvető szolgáltatásra (egész—

ségügy, szociális és kulturális ellátás) szorítkozott. Az életszínvonal emelkedésével azonban mindinkább előtérbe kerül a többi, főleg fogyasztói—személyi szolgálta- tások iránti igény és ennek folytán fejlesztésűk.

A szolgáltatásakkal foglalkozó közgazdaságtan a tőkés országaikban már fej- lett szolgáltatási tevékenységgel találkozott, és már kialakult gazdasági és társa-

(6)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA

539

dalmi struktúra alapján empirikusan alakította ki a szolgáltatás fogalmát. Ennél- fogva nem annyira elméleti alapból kiindulva alkotta meg a szolgáltatás fogalmát, hanem mint láttuk. főleg a mezőgazdasági és az ipari tevékenységen kívül, első—

sorban a fizikai terméket nem előállító tevékenységeket jelölte meg szolgáltatásként,

és a már kialakult gazdasági struktúra alapján végzett további csoportosításokat

vizsgálva, a közös jellemvonásakból alkotta meg a szolgáltatás fogalmát. Az elsőd—

leges itt sem a szolgáltatás mint tevékenység vizsgálata volt. hanem már meglevő tevékenységcsoportok ágazattá való .,előléptetése" és önálló ,,terciér" szektor létre- hozása.

A szocialista társadalmi rendszerben az önállóan kialakuló szolgáltatási tevé—

kenységgel együtt történik az elméleti alapok lerakása, a szolgáltatásnak mint te- vékenységnek a meghatározása. A szocialista közgazdászok közül elsőnek Kronrod foglalkozott (a személyszállítás nemzetijövedelem—termelő volta körül kialakult vi—

tában) a szolgáltatások kérdésével. Kronrod a szolgáltatások közül azokat nevezi anyaginak, amelyek a természet valamilyen anyagi jellegű átalakításával kap- csolatosak, például a vasúti szállítás. A szellemi jellegű szolgáltatást viszont —'- amely szellemi munka eredménye csak —— nem tekinti termelőmunlkának.

Hazánkban részletes vizsgálódást dr. Burger Kálmánné végzett említett könyvében, amely 1965—ben jelent meg. A könyv megírásának alapját a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi lntézetében 1962-ben zárult kuta- tás képezte. Ezenkívül még kutatás folyt és folyik újabban a Központi Statisztikai Hivatalban a népgazdasági mérlegrendszer tartalmának és fogalmainak kibővítése és ezzel kapcsolatban a szolgáltatások meghatározása elméleti alapjainak kidolgo- zása és az osztályozás problémáinak tisztázása során.

Burgern—é vizsgálódásainál Marx művéig nyúlt vissza.,pamikor megállapítja, hogy Marx műveiben a szolgáltatásokkal többnyire az érté'ktermelés és az érték- termelő munka vizsgálata kapcsán foglalkozott. Munkáiban nem igen találkozunk a szolgáltatásaik átfogó fogalmával. illetőleg annak ilyen vagy amolyan politikai gazdaságtani megítélésével. A szolgáltatáso'knak többnyire egy-egy körét érinti, amelyet a vizsgált kérdéseknek megfelelő közgazdasági ismérvekkel jellemez. So—

sem valamennyi szolgőltatást, hanem mindig egy meghatározott szolgáltatást vagy azok csoportjait sorolja az általa jellemzett gazdasági kategóriához, illetőleg zárja ki onnan. pontosan (körülhatárolt vizsgálati ismérvek alapján. Az anyagi termelés és a termelőtőke kérdéseinek tárgyalása során az egyes szolgáltatásokat. mint pél—

dául a személy— és teherszállítást az anyagi termelés ágaiként említi. de a társa—

dalmi termelés mellélkköltségeinek, tehertételeinek tekinti a katonákat, a papokat, az igazságszolgóltatást stb. Az értéktöbblet—termelés elméleti kérdései kapcsán a rendszeresen áruvá váló szolgáltatásokról mint értéktermelőkről beszél, elhatá- rolva őket az improduktív szolgáltatásoktól. A vizsgálati ismérvek alapján. mindig különböző jellemzőkkel rendelkező szolgáltatáscsoportokat említ, anélkül, hogy összességükre jellemző tulajdonságokat ismertetné. "

A szocialista közgazdászok a szolgáltatások általános fogalmi jellemzőjéül elfogadták. hogy azok anyagi terméket nem állítanak elő, és a szolgáltatást nem ter- melő szf—éraként jellemezték. A szolgáltatások közgazdasági jellemzőinek vizsgálata.

a szolgáltatásokkal kapcsolatos elméleti problémák tisztázása a nagyarányú ipar- fejlesztés wés a mezőgazdaság szocialista átalakításának éveiben eltörpült a szo—

cialista közgazdászok előtt álló más gazdasági. elméleti kérdésekhez képest. Minél

inkább kiegyensúlyozódik azonban a szocialista gazdaság, annál inkább előtérbe

kerülnek és vizsgálatra szorulnak olyan gazdasági kérdések is, amelyekre eddig

nem fordítottak kellő figyelmet.

(7)

Burgerné a szolgáltatások általános fogalmának meghatározásánál felteszi a kérdést: ,.Mi tehát az, ami a szolgáltatásban, mint tevékenységben általánosság—

ban közös?" És rögtön válaszol is: ,.Közös és általános jellemvonása valamennyi szolgáltatásnak, hogy maga a tevékenység, maga a tevékenység folyamata kerül valamilyen (termelési, fogyasztási, társadalmi, egyéni stb.) felhasználásra, illető- leg. hogy a tevékenység folyamata egybeesik a felhasználással, időben és'térben nem különül el attól. Míg a termékeket —— de nem feltétlenül a termelést —- a szol—

gáltatásokkal szemben általában az jellemzi, hogy a termelésnek a termelési fo—

lyamattól elkülönült eredménye az. ami felhasználható, addig a szolgáltatásban vagy maga a tevékenységi folyamat a használat tárgya, vagy a tevékenységnek

a folyamattól el nem különíthető eredménye (például vendéglátás). A fogalom *

meghatározásának ez a módja tehát nem zárja ki annak a lehetőségét. hogy a szolgáltatások közé termelőtevékenysé'gek is sorolhatók legyenek —— mint ahogyan közéjük is sorolják őket —, amennyiben jellegük olyan. hogy tevékenységük ered—

ménye csak tevékenységük folyamatában használható fel (például szállítás, ener—

giaszolgáltatás), és nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy nem csupán nem termelő. de még gazdasági szférán kívül eső tevékenységeket is e kategóriába so- roljunk (például honvédelem). Ilyen módon a szolgáltatási fogalom általános megha- tározójaként, a szolgáltatási fajták rendkívül heterogén jellege miatt. csupán azt az egyetlen *közös tulajdonságukat tekinthetjük, hogy tevékenységük térben és idő—

ben egybeesik a tevékenység eredményével. illetőleg a felhasználással. függetlenül attól. hogy a tevékenységet és eredményét egyébként mi jellemzi.

A szolgáltatások fogalmának általánosságban való meghatározásához a követ- kező marxi meghatározás szolgálhat alapul: u. . . a szolgáltatásokat abban a pil- lanatban el kell fogyasztani. amelyben termelik . .. A hasznos hatást csak a terme—

lési folyamat közben lehet elfogyasztani. ez a hatás nem a szóban forgó folyamat—

tól különböző használati dolog. amely csak megtermelése után működik, mint kereskedelmi cikk és forog árukéntm A meghatározás nem csupán a termelőszolgál- tatások legfőbb jellemző tulajdonságát, de bizonyos módositással az összes szol- gáltatások közös tulajdonságát is megragadja. Hiszen vala-mennyi szolgáltatást az jellemzi, hogy _ most már nem a termelés és a termék, hanem a tevékenység — annak bármilyen eredménye és használata egybeesik. Ez az a lényeges közös vo—

nás. amely nem csupán a termelőszolgáltatásokra. hanem valamennyi szolgálta- tásra egyaránt jellemző". (Lásd: (8) 20—22. old.)

Burgemé a szolgáltatásokat eltérő jellegük szerint vizsgálja és csoportosítja.

A szolgáltatásokat a nem gazdasági jellegű szolgáltatások és a gazdasági jellegű szolgáltatások két nagy csoportjába osztja. Nem gazdasági szolgáltatásnak tekinti a közigazgatást, az igazságszolgáltatást, a védelmet és rendfenntartást, továbbá a személyes szolgáltatásokat. Gazdasági jellegű szolgáltatásnak pedig a termelési szolgáltatásokat, a gazdaságilag szervezett fogyasztói szolgáltatásokat, a gazda- sági igazgatást és a pénzintézeti szolgáltatást tekinti.

A Központi Statisztikai Hivatalban a népgazdasági mérlegrendszer továbbfej- lesztésével kapcsolatban folyó elméleti munka során a szolgáltatások fogalma és szerepe is napirendre került. Ennek összefoglalását a Statisztikai Szemlében meg—

jelent módszertani tanulmány ismerteti (15).

A tanulmány abból indul ki, hogya népgazdasági mérlegrendszernek minden ország közgazdasági—statisztiekai tevékenységében kiemelkedő szerepe van. A nép—

gazdasági mérlegrendszer összefoglalja a népgazdaság fejlődésére. szerkezetére.

helyzetére vonatkozó információkat. Szerepe. jelentősége a modern államvezetés számára egyre fokozódik. Érthető tehát. hogy a mérlegrendszer a közgazdászok—sta-

(8)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA 541

tisztikusolk érdeklődésének középpontjában áll, és ez a szintetikus népgazdasági elszámolások rendszerének jelentős fejlődésével jár. A mérlegrendszer is — mint annyi más jelenség — az egyszerűtől a bonyolult felé fejlődik.

A közgazdászok arra az álláspontra jutottak, hogy a szocialista állam gaz—

daságvezetésének átfogó és szintetizálható ismeretekkel kell rendelkeznie nemcsak

az anyagi termelésről, hanem átfogó képet kell kapnia valamennyi társadalmilag szervezett munkáról is.

A kiinduló koncepció kialakításánál felvetődik a kérdés, hogy mi a nemzeti jö- vedelem fogalma? Erről már több száz éve vita folyik, és világszerte, viszonylag egy—

ségesen, két_alapkoncepció alakult ki. Az egyik a szocialista országokban alkalmazott koncepció, amely szerint nemzeti jövedelem csak az anyagi termelésből ke- letkezik, s így annak végső eredményét tükrözi. A másik a nem szocialista orszá- gokban elfogadott koncepció, amely a szolgáltatások szférájában kifejtett tevékeny—

ség nettó eredményét is hozzászámítja a nemzeti jövedelemhez. Hozzá kell ehhez tenni, hogy e két alapkoncepció külön-külön sem teljesen egyértelmű, mert mind a szocialista, mind a kapitalista országok gyakorlatában található kisebb-nagyobb eltérés az alapkoncepciótól.

A modern gazdaságvezetésnek — mint mondottuk - átfogó és szintetizálható ismeretekkel kell rendelkeznie nemcsak az anyagi termelésről, hanem valamennyi társadalmilag szervezett munkáról is. Ezek a követelmények pedig azt indokolják, hogy mérlegrendszerünket oly módon szélesítsük ki, hogy abban ne csak az anyagi termelés, hanem valamennyi társadalmilag szervezett tevékenység eredménye is tükröződjék.

A nemzeti jövedelem számításának alapja az ágazati rendszer anyagi termelést folytató ágazataiban folyó termelőmunka, illetve az ilyennek tekinthető tevékeny—

ség. Az ágazati rendszer osztályozásának alapulvételével lehet tehát a többi, nem anyagi termelőtevékenység eredménye alapján valamennyi társadalmilag szervezett munkát megfigyelni és értékelni.

Ezek szerint az anyagi termelőtevékenység mellett ideértjük a személyi és la- kásszolgáltatást, a kulturális és egészségügyi szolgáltatást, a közigazgatást, a rend—

és jogvédelem, a pénzintézetek és a társadalmi szervek tevékenységét.

Miután a nem anyagi jellegű szolgáltatási tevékenység egymástól lényegesen ', eltérő jellegű és rendeltetésű szolgáltatásokat ölel fel, az ágazati rendszerben szükséges azokat a szolgáltatásokat, amelyek a lakosság személyes szükségleteit elégítik ki (személyi. egészségügyi és kulturális szolgáltatások) elhatárolni azoktól, amelyek a társadalom közös szükségleteit elégítik ki (igazgatás, védelem). lgy mód nyílik arra, hogy miközben a mérlegrendszer az országban kifejtett vala—mennyi te- vékenységről számot ad, az eltérő tartalmú tevékenységeket eltérő fokozatokban

összesítsük. ,

Az új népgazdasági mérlegrendszer eszerint a társadalomban végbemenő reál—

folyamatokat két nagy szférára elhatárolva veszi számba. Az egyik szférába az anyagi termelés folyamatai tartoznak, ide értve az anyagi javak és az anyagi jellegű szolgáltatások termelését, elosztását és felhasználását. A másik szférába a nem anyagi jellegű szolgáltatások nyújtása és igénybevétele tartozik.

A népgazdasági mérlegrendszer két szférára való kiterjesztése lehetőséget ad a szolgáltatási tevékenységnek az össznépgazdasági folyamatokkal való együttes megfigyelésére és értékelésére. A fogalom meghatározásánál a tevékenység anya—

gi vagy nem anyagi jellege szerint történt a szolgáltatások besorolása. Az eddigi ágazati osztályozás alapulvételénél az anyagi szféra az anyagi termelés keretébe tartozó termelést tartalmazza. tehát az ipart. a mezőgazdaságot. az építőipart, a

(9)

közlekedést és a kereskedelmet. A nem anyagi szférába az anyagi termelésen kívüli tevékenységet vették, tehát

—- a személyi és lakásszolgáltatások között a fodrászati. kozmetikai, fényképészeti, köz- tisztasági. temetkezési. üzemszervezési, ügyvitelg'épesitési és a l'akásszolg'áltatásokat,

— az egészségügyi és kulturális szolgáltatások között a költségvetési formában műkö- dő kutatóintézetek szolgáltatásait, a könyv-, zenemű— és lapkiadó vállalatok tevékenységét.

— közigazgatási és egyéb szolgáltatások között a költségvetési gazdasági szolgáltatá—

sokat, az igazgatási és egyéb intézmények, a pénzintézetek. a politikai és társadalmi szer—

vezetek szolgáltatásait.

Az elhatárolás tartalmi meghatározását jól jellemzi a következő csoportosí—

tás:

Anyagi szféra Nem anyagi szféra

ipar Személyi és lakásszolgáltatás

Nehézipar Személyi és üzleti szolgáltatás

Könnyűipar Laikásszolgáltatás

Élelmiszeripar , Egészségügyi és kulturális szolgáltatás

Építőipar Egészségügyi és szociális szolgáltatás

Kivitelező építőipar Kulturális szolgáltatás Beruházások ten/ezése. szervezése Tudományos szolgáltatás

Mezőgazdaság és vízgazdálkodás Közigazgatás és egyéb szolgáltatás

Mezőgazdaság Közigazgatás és védelem

Erdőgazdálkodás Pénzintézeti szolgáltatás

Vízgazdálkodás Egyéb szolgáltatás

Szállítás és hírközlés Szállítás

Hírközlés Kereskedelem

Belkereskedelem Külkereskedelem

Mivel e rendszer változatlanul átvette az eddigi nemzetijövedelem—szá'mítás anyagi termelési kategóriáját, az össztevékenységet, illetve az ágazatokat újra kell csoportosítani, hogy a szolgáltatási tevékenység valamilyen összefoglalását lehes—

sen adni. lgy jött létre a terciér szektor fogalma. mely közbülső helyet foglal el az anyagi ágazatok és a nem anyagi szféra között, a következő tartalommal:

közlekedés és hírközlés.

kereskedelem,

személyi és lakásszolgáltatás,

egészségügyi és kulturális szolgáltatás.

közigazgatás és egyéb szolgáltatás.

A kialakult gyakorlat szerint a terci'ér ágazatok köre nem tartalmazza az ipar, az építőipar. a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás ágazat kereté-

ben végzett szolgáltatásokat, még akkor sem, ha azokat önálló vállalatok vagy

szervezetek végzik.

Az eddigiekből kitűnik, hogy a polgári közgazdászok kutatásai és megállapí- tásai alapvető fontosságúak (: szolgáltatások fogalmának és a terciér szektor tar—

talmának kialakítása szempontjából. Ugyanakkor a szocializmus politikai gazda—

ságtana elvi alapjain álló közgazdászok a dolog lényegét ragadják meg, amikor ki—

alakítják a ..szolgáltatás" fogalmát.

(10)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA 543

Az eddigi meghatározások alapján kialakítható a szolgáltatás fogalma, amelynek fő jellemzői a következők. Szolgáltatásnak tekintendő minden rendszeres tár—

sadalmi tevékenység, amelyre az jellemző. hogy a tevékenység folyamata kerül felhasználásra, vagyis a tevékenység folyamata, annak eredménye és fel—használá- sa időben és térben egybeesik. Míg a termelőmunka során már meglevő munka—

tárgyakat alakítanak át más haszn—álati értékű termékké, a szolgáltatás ilyen átala- kítást nem végez, új használati értékű terméket nem állít elő, hanem az áru elfo- gyasztását teszi lehetővé. vagy a kopott, megrongálódott terméket eredeti céljának megfelelő használatra alkalmassá teszi.

A szolgáltatás tehát, amennyiben rendszeres társadalmi tevékenység. hasznos- na-k minősül, függetlenül attól, hogy a gazdasági és társadalmi élet mely területén jelentkezik. Az általános fogalmon túlmenően a szolgáltatások egyes fajtáit, for- máit vizsgálva megállapítható. hogy az rendkívül szétaprózódott, különféle fajtájú tevékenység, amelyet az jellemez, hogy a termelés és a fogyasztás területén. bele- értve a lakosság fogyasztását is, mindenütt fellelhető. tevékenységére gyakran a kisüzemi jelleg jellemző, kiterjedt bolt—. üzemi. javítóhálózattal. Éppen ez a hetero- gén jelleg teszi nehézzé a már megalkotott fogalomnak megfelelő és arra épülő alapvető osztályozás elvégzését.

A szolgáltatások vizsgálatánál többféle igény merülhet fel, aszerint, hogy a szolgáltatások egyes csoportjait milyen szempontból elemzik. Gyakorlati szempont—

ból. az alapadatok rendelkezésre állását is beleértve, helyesnek látszik a nemzeti-

jövedelem-számítás alapelveiből kiindulni. Eszerint külön csoportba kerül az anya—

gi termelés keretében végzett szolgáltatás mint a nemzeti jövedelmet alkotó tevé- kenység, és az anyagi termelésnek nem minősülő szolgáltató tevékenység.

A szolgáltatások két alapvető csoportba, az anyagi és a nem anyagi jellegű szolgáltatások csoportjába való osztályozása -— mint arra már utaltam -— szükség—

szerű, a népgazdaság ágazati rendszeréhez való kapcsolat miatt. Lényegében ezt a célt szolgálják a nemzetijövedelem-számításhoz kapcsolódó további csoportosítá- sok. Amellett, hogy ezen csoportosítások szükségszerűeik. egy közös hátrányuk, hogy nem a szolgáltatás alap—koncepciójából, az ebből alkotott fogvalomból indulnak ki.

hanem a szolgáltatás valamilyen másodlagos ismérvéből, tehát abból, hogy az anyagi termelés körében vagy azon kívüli tevékenységről van-e szó, vagy a szol- gáltatás rendeltetése képezi a csoportosítás alapját, vagy éppenséggel a megje- lenési formája.

Márpedig, ha fenntartjuk a szolgáltatásnak -— az előbbiekben már — helyesnek tartott és elfogadott fogalmát, mely szerint a szolgáltatás társadalmilag szervezett hasznos tevékenység. amelynek folyamata és elfogyasztása egybeesik, és kiemeljük a tevékenységet, amely nem állít elő kézzelfogható terméket, akkor a részletesebb vizsgálatnál és osztályozásnál e tevékenység jellegét kell alapul venni. Az anyagi termelés körében például az ipari tevékenység osztályozásánál a fő jellemző. hogy kézzelfogható terméket állít elő, a további jellemző. amely az ágazati osztályozás alapja is. hogy milyen anyagból, milyen használati értékű munkával, milyen ter- méket állít elő. llyen elgondolás alapján bontják ma is az ipari tevékenységet pél—

dául bányászatra. kohászatra, gépgyártásra, vegyiparra, textiliparra. bőr-, szőrme- és cipőiparra stb. Mindezen tevékenységnél a felhasznált anyagok és az (alkalmazott gépek mellett e tevékenység jellege dönti el az ipari tevékenység fajtáját. A felhasználás mindezen tevékenységnél csak másodlagos ismérv, mert például a gépipari tevékenység keretében egyaránt előállítanak továbbfelhasználásra és fo- gyasztásra szánt termékeket. Sőt azonos jellegű terméken belül is lehet közületi vagy lakossági fogyasztás. például a bútoripar körében.

(11)

544 DR. PÁLOS ISTVÁN f

Hasonló elgondolás alapján vizsgálhatjulk a szolgáltatási tevékenységet is.

és így különféle tevékenységi csoportokat iképezhetünk. Tehát, ha nem a már eleve

kialakult és a népgazdasági ágazati rendszerbe beilleszkedő csoportokból indu-

lunk ki és képezün'k további csoportokat. vagy összevonással valamilyen nagyobb csoportot, hanem a szolgáltatási tevékenység jellegét vesszük alapul. akkor a kü—

lönféle tevékenységek mellett a szolgáltatásoknak két jól felismerhető és meg—külön- böztethető típusát választhatjuk szét. Az egyik tevékenységi jellegbe foglalhatjuk a társadalmi szolgáltatásokat, amelyekre az a jellemző, hogy az egész társadalom érdekét szolgálják, és nem kapcsolódnak gazdasági folyamathoz, illetve nem gaz—

dasági célok elérése érdekében tevékenykedő szervezetek keretében jönnek létre. ; A társadalmi szolgáltatások igénybe vevője általában az egész társadalom. vagy

annak a szocialista társadalom előre megszabott célkitűzései alapján kiválasztott

része. E tevékenység jellemzője még. hogy igénybe vevőirk a szolgáltatáshoz általá- ban ingyenesen vagy jelentős kedvezménnyel jutnak hozzá. Ennek megfelelően ide tartoznak az egészségügyi. a' szociális, a kulturális, a tudományos, a közigazgatási, a védelmi, a rend— és jogbiztonsági szolgáltatások. A társadalmi szolgáltatások nagy részénél a magasfokú szellemi munka a jellemző, amely a társadalom ..új—

ratermelési folyamata" megfelelő környezetben való lefolyását segíti elő és annak feltételeit biztosítja.

A másik nagy tevékenységi jellegbe foglalhatjuk a gazdasági szolgáltatása—*

kat. Ide azokat soroljuk, amelyek gazdasági folyamatokhoz, illetve anyagi javak termeléséhez és elosztásához kapcsolódnak. E szolgáltatásokat általában gazda- sági célok elérése érdekében létrehozott szervezetek nyújtják. a szolgáltatások igénybe vevői pedig vagy gazdálkodó szervek, intézmények vagy pedig egyének.

A szolgáltatások e csoportja általában megfelelő anyagi térítés ellenében vehető igénybe. Ilyen gazdasági jellegű szolgáltatásnak tekinthető a kereskedelmi tevé—

kenység. a szállítási tevékenység, amely az anyagi javaknak, áruknak a termelőtől a fogyasztóig való eljuttatását biztosítják.

Az üzleti jellegű szolgáltatások a gazdálkodó szervezetek (például vállalatok.

trösztök) főtevékenységét segítik elő, és a többfajta szolgálat a társadalmi munka- megosztás növekedésével mindinkább önálló tevékenység jellegét ölti. Ilyenek pél—

dául a különböző szervező, gépi adatfeldolgozó, másoló- és fordítóirodák, de ide sorolhatjuk a tervező és beruházó vállalatokat és intézményeket is. amelyek a ko—

rábban vállalati tevékenység keretében végzett tervezést és a kivitelezők munká- jának megszervezését, racionálisabb keretek közt. mint önálló tevékenységet látják el. Ilyen szervező jellegű tevékenységet folytatnak jelenleg az ún. költségvetési gazdasági szolgáltatást nyújtó szervek, amelyek megfelelő anyagi ellenszolgáltatós fejében valamilyen általános jellegű szolgálatot látnak el. mint például a Magyar Szabványügyi Hivatal, a Magyar Találmányi Hivatal vagy valamilyen speciális, rendszerint népgazdasági ághoz vagy ágazathoz kapcsolódó szolgálatot nyújta—

nak. Ilyenek például a különféle minőségvizsgáló intézetek, a mezőgazdaság ke- retében működő szolgáltató szervek. az állattenyésztési felügyelőségek, a növény—

védő állomások stb. ,

Az üzleti jellegű szolgáltatások önálló csoportját alkotják a pénzintézetek, amelyek a fizetési forgalmat bonyolítják le.

Az ,,üzleti szolgáltatás" elnevezés az ágazati rendszer elnevezését veszi át. Az előbbiekben ismertetett tevékenységek már túlmennek a régi ágazati rendszer ,.üzleti szolgáltatás" tartalmán. Ilyenformán ez az elnevezés sem fedheti a modem közgazdaság keretében kialakuló ,,a termelést és a gazdaság irányítását" kiszol- gáló, elősegítő szolgáltató tevékenységet.

(12)

A SZOLGA! TATÁS FOGALMA 545

A gazdasági szolgáltatások másik nagy csoportját a személyi jellegű szolgál- tatások képezik, amelyek a társadalom egyedeinek közvetlen személyi szükségletét elégítik ki: a fodrászat, a fényképészet, a lakosság részére végzett mosás és festés.

Ugyancsak a lakosság személyes jellegű szükségletének tekinthető a javítási

munkák szervezett keretben való elvégzése. Az életszínvonal emelkedésével, a la—

kosság tartós fogyasztási cikkekkel való fokozott ellátása folytán. mindinkább nö—

vekszik a különböző javítási munkák iránti kereslet. A rádió, a televízió, a többi ház—

tartási elektromos gép és nem utolsósorban a személygépkocsi- és a motorkerékpár-

javítás mindinkább önálló ágazati jelleget ölt.

A gazdasági szolgáltatásaik tevékenységének jellege hasonlít a termelési te- vékenység keretében kifejtett munka jellegéhez, vagyis nem annyira a szellemi munka dominál, hanem inkább valamilyen eszköz, munkaeszköz segítségével vég—

zett tevékenység, ahol a .,munka tárgya" vagy maga az ember. vagy valamilyen használati tárgya.

A társadalmi és a gazdasági szolgáltatások éles elhatárolása nem mindig le—

hetséges, előfordulhatnak határesetek vagy praktikus okok, amelyeknél fogva valamilyen szolgáltatást nem jellegének megfelelően minősítjük ilyennek vagy olyan—

nak. Jellemző példája ennek a lakásszolgáltatás és a különféle közüzemi szolgál- tatások. A laikásszolgáltatást jelenleg praktikussági okokból a társadalmi szolgál- tatások közé soroljuk. A ;közüzemi (vagy a még használatos kifejezéssel élve: kom—

munális) szolgáltatást sokan nem is tekintik szolgáltatásba sorolandóna'k. jellegét

tekintve inkább társadalmi szolgáltatás.

A szolgáltatások. a tercier szektor teljesitményeire, foglalkoztatottságára vo—

natkozó adatok alapján megállapítható ezen ágazat fejlődése és a népgazdaság- ban betöltött szerepe. Mint az előzőkből megállapítható volt, a tevékenység jellege szerint is osztályozhatjuk a szolgáltatásokat. Ezen csoportosítás kisebb-nagyobb mértékben eltér a népgazdasági mérlegrendszerben használt ágazati csoporto- sítástól. A jelenleg alkalmazott ágazati osztályozás alapján azonban elvégezhet- jük a tevékenység jellege szerinti csoportosítást, amely lehetőséget ad homogén csoportok létrehozására. A népgazdaság ágazati rendszerének keretében tehát ki- alakíthatjuk a szolgáltató tevékenység, illetve a terciér szektor azonos tartalmát, és a társadalmi és gazdasági jellegű szolgáltatásból egységes adatrendben ,,szol- gáltatási blokkot" képezhetünk. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi csoportosítási rendszerben miképpen alakíthatjuk ki a szolgáltató blokkot.

A társadalmi szolgáltatások fogalmán mint már arról szó volt. a társadalom egészének érdekében kifejtett, nem haszonszerzési célú tevékenységet értjük. lde tartozik elsősorban az egészségügyi és szociális szolgáltatás. Az ágazati osztá- lyozás szerinti egészségügyi szolgáltatás, tehát a kórházak, klinikák, egyéb egész- ségügyi szervek, azután a szociális szolgáltatás, ebben a szociális otthonok és az üdültetés, egész csoport társadalmi szolgáltatásnak tekinthető.

A kulturális szolgáltatás alcsoportjai -— mint az oktatás, művészet, sport, test- nevelés -— szintén elsősorban nem haszonszerzési célzattal. az egész társadalom érdekében fejtik ki tevékenységüket. A művészeti intézmények a kulturális szolgál- tatási csoportban — mint a felsorolásból látható — vállalati formában működő szervek, és vannak, melyek formailag pénzügyi eredményt is hoznak. Ez azonban csak praktikus elszámolási forma. lényegileg ezek állami kultúrpolitikai feladato—

kat látnak el, és ennek megfelelően költségvetési juttatásban részesülnek.

A társadalmi szolgáltatások önálló csoportját képezi a tudomány és tudomá-

nyos szolgáltatás, amelyet a tudományos intézetek látnak el. lde főleg az alapku- tatásokat végző intézetek tartoznak.

4 Statisztikai Szemle

(13)

546 DR. PÁLOS lSTVÁN

Az egységes ágazati osztályozás rendszerében önálló népgazdasági ág a közigazgatás és egyéb szolgáltatás. A közigazgatás és egyéb szolgáltatás ágazat eléggé heterogén tevékenységek halmaza. Először vizsgáljuk meg. melyek, azok a tevékenységek. amelyeket az egész társadalom érdekében fejtenek ki. Ezek első-

sorban a jog— és rendbiztonság. a védelem. Tevékenységekről beszélünk, nem szer- vezetekről. Nem kétséges. hogy szintén társadalmi funkciót lát el a központi és a

helyi igazgatás.

Ilyenformán a társadalmi szolgáltatások nagy csoportját a következő tevékeny- ségek adják:

egészségügyi szolgáltatás.

szociális szolgáltatás és üdülés, oktatás,

népművelés, művészet,

művészeti intézmények és egyéb kulturális szolgáltatás, sport, testnevelés,

közigazgatás és védelem, egyéb szolgáltatás.

A gazdasági jellegű szolgáltatások nagy csoportjait képezi a szállítás, a hír- közlés és a kereskedelem (bel- és külkereskedelem). Mindkét tevékenységnél az ágazati osztályozás szerint szerepelnek a fő tevékenységet kiszolgáló szolgálta—

tások is. Ilyenek a szállításnál a szállítmányozás, a kereskedelemnél a kereske- delmi szolgáltatások (a kereskedelmi ügynökségek, utazási irodák, kölcsönző válla-

latok). lndowkolt lenne ezeket a személyi szolgáltatások csoportjába sorolni, de el- sősorban praktikuss'ági okokból a kereskedelmi és szállítási tevékenységnél is hagyhatók. mivel ezek önmagukban is szolgáltató tevékenységek.

A személyi és üzleti szolgáltatás ágazatba sorolt minden tevékenység gazdasá—

gi jellegűnek minősíthető. (A szolgáltatásokat végző szervek vállalatok és szövet- kezetek, amelyek a szó szoros értelmében gazdálkodnak, tevékenységüket a pénz—

ügyi eredményre való törekvés jellemzi. tehát bevételeikből tartják fenn magukat.) Az ágazati besorolás szerint a következő tevékenységek sorolhatók ide:

Személyi szolgáltatás:

fodrászat, kozmetika, tényképészet,

háztartási és egyéb személyi szolgáltatás;

Város- és községgazdálkodási szolgáltatás:

köztisztaság. k'éményseprés, temetkezés,

egyéb községgazdálkodási szolgáltatás;

Uzleti szolgáltatás:

üzemszervezés, ügyvitelgépesítés, gépi adatfeldolgozás, egyéb üzleti szolgáltatás.

Gazdasági jellegű szolgáltatások viszont a költségvetési gazdasági szolgál- tatás és a pénzintézeti szolgáltatás keretében végzett tevékenységeik.

A költségvetési gazdasági szolgáltatás keretében az egyes népgazdasági

ágakba sorolt vállalatok és szervek részére ellenszolgáltatás fejében végeznek el meghatározott feladatokat. Kérdés, hogy ..mely szervek", által ellátott feladato—

kat vegyünk itt számitásba. A "költségvetés" ilyen feladatot kétféle módon lát el:

1. önálló intézmény formájában. 2. valamely igazgatási szerv által végzendő feladat, amelyet a költségvetés rendszerében .,feladat"-nafk neveznek és a költség- vetési keretek ilyen címen elkülönítve lesznek megállapítva. A költségvetési gazda- sági szolgáltatások közé csak az önálló szervezetben végzett tevékenységeket so-

(14)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA ' 547

roljuk. amelyek rendszerint meghatározott díj fizetése ellenében vehetők igénybe.

Ezen intézmények vagy valamilyen általános feladatot látnak el. vagy valamilyen

népgazdasági ágba sorolt szervek részére végeznek szolgáltatást.

Általános feladatot ellátó szervek közé sorolhatjuk a következő fontosabb szer—

veket:

Országos Természetvédelmi Hivatal, Magyar Szabványügyi Hivatal,

Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet, Országos Találmányi Hivatal,

Országos Mérésügyi Hivatal.

Valamilyen ágazattal kapcsolatos tevékenységet ellátó fontosabb intézmé- nyek:

a minőségvizsgáló és ellenőrző intézetek, a mezőgazdasági célú intézetek,

az ipari és egyéb célokat szolgáló intézetek.

A pénzügyi szolgáltatás keretében bank és biztosítási tevékenységet látnak el az állami bankok, a takarékpénztárak és a takarékszövetkezetek, nemkülönben a biztosítóintézet. A pénzkezelési és banki funkció gazdasági jellegű tevékenység.

amely elsősorban gazdálkodó szervek részére végez szolgáltatást, meghatározott díj felszámítása ellenében. továbbá a betétekért és (: kölcsönökért kamatot szá- mít fel. A biztosítás szintén meghatározott díjtételek ellenében vállalt különféle szolgáltatás (biztosítási összeg kifizetése). Nem is az a kétséges, hogy társadalmi vagy gazdasági jellegű-e a tevékenység, hanem az, hogy személyi vagy üzleti szol- gáltatásnak minősítsük-e? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a banki szervek a lakosság részére is végeznek szolgáltatásokat. A ban—ki és biztosító szervek tevékenységének zöme nem lakossági, akár a forgalmazott összegek nagyságát. akár az egyes ügy- letek számát tekintjük. ezért célszerűbbnek látszik e tevékenységet az üzleti szol—

gáltatások közé sorolni.

A gazdasági szolgáltatások közé sorolt tevékenységek ezzel nem merültek ki, mivel az anyagi termelés ágai oly tevékenységeketis tartalmaznak, amelyek anyagi terméket nem állítanak elő. hanem szolgáltató tevékenységet folytatnak.

A javító tevékenység képezi a szolgáltatások nagy csoportját. Javítás alatt rendszerint a lakosság használatában levő tartós fogyasztási cikkek (például gép—

kocsi, motorkerékpár, rádió, televizió, hűtőszekrény). továbbá ruházati cikkek javí- tása és a lakáskarbantartás értendő. Felmerül a kérdés, hogy ipari gépek, tehát termelőeszközök javítása is ide sorolható-e? Elvileg ez a tevékenység is javításinak tekinthető. de csak akkor figyelhető meg statisztikailag. ha a szerv, a vállalat el- sősorban ilyen tevékenységet folytat. Az ipari gépek javítására az jellemző. hogy a vállalatok maguk szervezik meg és végzik el gépeik javítását. ez pedig a fő tevé-

kenységtől nehezen választható el.

Ilyenformán az elsősorban a lakosság részére végzett javító tevékenységet célszerű önálló csoportként kezelni a gazdasági szolgáltatásaik közöt-t. Jelenleg két nagy szervezet foglalkozik elsősorban a lakosság részére elvégzendő javítás- sal. A közismert GELKA (Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat) villamos ház—

tartási ci'lakek, az AFIT (Autófenntartő lpari Tröszt) pedig gépjárművek javításával foglalkozik. Ezen állami vállalatok mellett még számos szövetkezet és magánkis—

iparos is végez javítási munkákat, ezek tevékenysége szintén ide tartozik.

A lakosság részére végez kiterjedt szolgáltatást a Fővárosi Patyolat Vállalat.

amely szintén az ipari ágazatba van sorolva. Nem kétséges, hogy a Patyolat te-

4—

(15)

548 , DR. PÁLOS iSTVAN

vékenysége, illetve általában a ruházati cikkek tisztítása, festése szolgáltató jellegű

tevékenység.

Uzleti jellegű szolgáltatásnak minősíthető a tervező vállalatok tevékenysége.

Ezek ugyanis meghatározott díj ellenében tevékenykednek és gazdálkodó szervek- nefk. vállalatdknak és más intézményeknek tervezési—kutatási feladatokat végeznek.

Ilyenek főleg az ipari és az építőipari ágazatba sorolt kutató és tervező vállalatok.

A beruházó vállalatok sem állítanak elő kézzelfogható terméket, hanem az építési—beruházási tevékenységet szervezik, tehát üzleti szolgáltatást végeznek.

Ezek után vizsgáljuk meg. hogy a gazdasági — ezen belül az üzleti és a sze- mélyi -— szolgáltatási tevékenység körében milyen csoportosítás végezhető el:

Kereskedelem

Szállítás és hírközlés

Személyi és üzleti szolgáltatás Személyi szolgáltatás

Fodrászat, kozmetika Fényképészet

Háztartási és egyéb személyi szolgáltatás Város- és községgazdálkodc'lsi szolgáltatás

Köztisztaság, kéménysepre's Temetkezés

Egyéb községgazdálkodási szolgáltatás Uzleti szolgáltatás

Uzemszervezés, ügyvitelgépesíte's, gépi adatfeldolgozás Költségvetési gazdasági szolgáltatás

Pénzintézetek

Tervező- és kutatóintézetek Beruházó vállalatok

Javítás

Gépjármű javítás

Elektromos háztartási készülékek javítása Ruházati cikkek javítása

Kelmefestés, vegytisztítós

A szolgáltatások fogalmának meghatározása és főbb osztályozása még több vitát és körültekintő elemzést kíván. Úgy vélem, ha az alapfogalmak tisztázódtak

—'- ehhez kívánt e tanulmány is hozzájárulni —. akkor lehet és szükséges a szolgál- tató tevékenység —- vagy ha úgy tetszik a terciér szektor — (múltbeli fejlődésével és jelenlegi sajátosságaival behatóbban foglalkozni. Az alapvető problémák tisztá—

zása képezheti a szolgáltató szektor egész gazdaságon belüli helyének, arányának és jövőbeli fejlesztésének vizsgálatához (: kiindulás alapját.

lRO DALOM

(1) Clark, Colin. The conditions of economic progress. 3. ed. McMiilan — St. Martin. London — New York. 1957. XV, 720 old.

(2) Production and productivity in the service industries. Ed. by Víctor R. Fuchs. NBER. Studies in lncome and Wealth 34. New York. 1969. IX. 395 old.

.?) Fourastíe', Jean: Le grand espoir du 20' siecle 4e ed. Presses Universitaires. Paris. 1958. XVll, 249 o .

(4) Fourastie', Jean: Die 40 000 Stunden. Aufgaben und Chancen der sozialen Evolution, (Les 40000 heures. Ubertr. von Hildegard Krage.) Ecom. Verlag. Düsseldorf—Wien. 1966. 311 old.

(5) Lange/lé, Maurice: La révolution tertiaire. Génin, Paris. 1966. 191 old.

(6) Kronrod, la. A.: Szocialiszticseszkoe voszproizvodsztvo. Goszpolítizdat, Moszkva. 1955.: valamint:

Voproszú szocialiszticseszkogo voszproizvodsztva, Redaktor: la. A.: Kronrod. lzd. Akademii Nauk SZSZSZR.

Moszkva. 1958.

(7) Sztrumilín, Sz.: Sztatísztiko-ékonomicseszkie ocserki. Goszpolitizdat. Moszkva. 19581

(6) Dr. Burgerné, dr. Gimes Anna: A fogyasztói szolgáltatások egyes közgazdasági kérdései. Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1965. 299 old.

(16)

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA _ 549

(9) Földes Károly: Érték — nemzeti jövedeiem — szolgáltatás. Közgazdasági Szemle. 1964. évi 1. sz.

36—47. old.

(10) Jávorka Edit —— Dr. Berényi lózsef: Jövedeimek a munkabéren felül. Kossuth Kiadó. Budapest. 1960.

(11) Háy László: A szolgaltatasokrói. Társadalmi Szemle, 1971. évi 10. sz. 42—49. old.

(12) Dr. Rácz Albert: Szolgáltatások—tercier szektor. Gazdaság. 1971. évi 3. sz. 41—54. old.

(13) A szolgáltatási statisztika európai programja. European programme ot statistics of the service trades. Nemzetközi szervezetek statisztikai tevékenységéből. 13. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1971. 32 old.

(14) A szolgáltatások szerepe a népgazdasógban 1960—1970. Statisztikai időszaki Közlemények 203. Köz- ponti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 89 old.

(15) A népgazdasági mérleg továbbfejlesztése. Statisztikai Szemiei 1970. évi 10. sz. 1023—1053. old.

(16) Dr. Burger Kálmánné: A szoigóltotósok népgazdasági szerepének egyes problémái. Statisztikai Szemle. 1962. évi 1. sz. 64—73. old.

PEBIOME

Ain-op HBAai'ae'T mopmnponamre HOHHTHH ymym, HCHOADSOEaHHH prabi pmxa HBBCCTHbiX Mapxcncrcxux " Gypmyasnmx SKOHOMHCTOB. l'ipnaomi'r Taxme 14 onpeaenenne 'rperbero CCK- ropa, capopmym—rpoaarmoe B xone KAaccmimxagnu magnum oőpaaoM xosaiic'rnennmx ACHTeAb—

Hoc'reü B paMKax OOH. BaTeM Ha ocuoaannn memaynaponnoü 14 oTeuecTBennoü BKOHOMH'IeC- xoü Aurepa'rypbr n coo'me'rcmyrorgeii AGHTCADHOCTH igeri'rpazibnoro era—rucrwrecxoro ynpan—

Aennn on ztae'r onpenenerme HOHRTMH yCAyrn. CorAacHo nomemremy yCAyroiá CAeaycT cuura'rb Kamayio perymrpnyro oőigecmennyro JICHTEADHOCTD, zum xoropoii xapamepno, li'i'O Ha HCHOAbBOBaHI/IC noc'rynaerr i'anCpt'ltCTBeHHO npogecc IICHTEAbHOCTH, TO ech nponccc aemmbnocrn, ero pesyAb'ra'r " HCHOAbSOBaHHe connanarorr B npocrpancme " Bpemcrm. Cor- rrapnay c orpacneeoii Knaccumnxagueü zum Hyma Mmmm; Hannonanbnom zroxona —— com-om"

AaCHO MHeHHiO aB'ropa OCHOBHHH KAaccnmnKagns aesreAbnoc'm no npeaocramenmo ycrxyr — e Mmmm Ha oőrgec—mennbie " exonomrmecxne ycnyrn. Comacno aromy ne,—reuma zum oőrgecr- BBHHbiX ycAyr HBAHC'PCH xapamepnbm, wo OHH ocytgecrrmmo'rcn n HHTEPPCHX Bcero oöigecrsa Pi ne rrpnnrhmaro'r r: mionomrmocrcnm npogeccam, ,ZiMr max xapaKTech BxsicoonBaAmpr—rgnponau- librii yMC-mennbrii prA, B pamxax KOTOPOI'O pasneprmam—cn npogccc oőrgec-mennoro BOC- nponenoam—Ba. Bkonomnueckne ycAym anMbiKam'r x xoasücrnennbm rrporreccaM, npnueM arra ycnym orcaabmarorcn yupemaennnmu, oosnannmmn no exonomnuecxum cooőpameuunmg a rio-r—

peőn'reAm/m smzxmorcn xoasriflm'aennble oprannaagnu, vurwmncHnH ima OTlieAbeie Anna.

Crona aB'rop owocn'r zresrrmbnocrn 'rpancnopra " TOpFOBAH, name paaAnuHme AEAOBbie u Antrubre ycnyrn n pcmon'rnyio aemmbnocz'h.

SUMMARY

The author outlines the development of the concept of services by the aid of works of various sociaiist and capitaiist economists. He recites also the definition of tertiary sector used within the United Nations. particularly in the course of ciassification of economic activities. After this he defines the general concept of services on the basis of international and Hungarian economic ii'rerature and of the activity of the Hungarian Central Statistical Office performed in this field. According to that all regular social activities.

characteristic of which is the utiiízatíon of the process of the activity, i.e. the process of the activity. its result and utiiization coincide in time and space. has to be regarded as services.

in accordance with the author's conclusion the fundamental ciassífication of service activities is -— besides the national income computation and branch ciassification of economic activities —- their division into social and economic services. Social services occur in the interest of the whole society and are not connected with economic processes. They may be characterized with highly aualified inteliectuai labour in the course of which the social reproduction process takes place. Economic services are connected with economic processes.

They are performed by institutions established for economic purposes and are used by economic organizations. institutions or persons. The author includes among them the transport activity, i. e. traffic and trade, moreover the various business and personal services and repairing activities.