STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
589
dási ideje, valamint családtagjaik főbb jellem- zői között. A vizsgálat három lépése:
I. a területileg illetékes igazgatási szervek — teljes körű felmérés alapján -— meghatározták a szálláshelyek állomá—
nyát egy időpontban, valamint az azokban élő be— és áttelepültek számát;
2. a szálláshelyeket működtetők körében mintavételes felméréssel határozták meg a tartózkodási idő alakulását, és a felvétel napján ott tartozkodóktól megkérdezték, mióta élnek az adott szálláshelyen;
3. a felvétel napján a szálláshelyen tartózkodók közül mintavétellel kiválasztottak családokat, és megkérdezték tőlük: mely országból érkeztek; a Németországban már saját lakásában élő rokonukkal, ismerősükkel milyen kap- csolatban vannak; hany főből áll a család, és hány lakást kerestek fel eddig szálláshely-változtatás kapcsán (a család- tagok adatait nemük és életkoruk szerint is megfigyelték).
A Szövetségi Élelmezési, Mezőgazdasági és
Erdőgazdálkodási Minisztérium felkérésére a Szövetségi Statisztikai Hivatal 1990-ben meg- figyelte a szórványgyümölcsösök helyzetét.
A német statisztikai törvény, mint arra már utaltunk, lehetőséget ad statisztikai módszer- tani fejlesztéseket célzó vizsgálatokra is. A Szö- vetségi Statisztikai Hivatal a korábban említett négy nagyobb tartományban, a Szövetségi Gazdasági Minisztérium felkérésére vizsgálta a korszerű szolgáltatások jellemzőit. A megfigye—
lésbe vont szolgáltató vállalatokra az volt jel- lemző, hogy tevékenységeik meghatározó ré—
szét a vállalatok által igénybe vett korszerű szolgáltatások alkotják. A célvizsgálat során elsődlegesen azt tanulmányozták, hogy ezen speciális szolgáltató tevékenységekről milyen módon nyerhető gyors statisztikai információ.
E tesztjellegű felmérés kapcsán a statisztikai hivatalok tájékozódhattak a megfigyelés cél—
szerű egységeiről, a felmérés köréről, a kivá—
lasztás alapsokaságáról és a válaszadási kész- ségről is. A vizsgálat rávilágított a célszerű felmérési eljárásokra és eszközökre. A meg—
figyelt szolgáltató vállalatokat a Szövetségi Munkaügyi Hivatal választotta ki rétegezett véletlen mintavétellel. A rétegeket a négy szö—
vetségi tartomány, ezen belül a gazdasági ága- zatok és a foglalkoztatottak nagyságcsoportjai szerint alakították ki, Felmérték a tevékeny- ségek összetételét, a cég bevételét, a bérek és keresetek alakulását. A vizsgált minta adatai- ból mind a tartományokra, mind az ország egészére teljes körre számitott mutatókat hatá- roztak meg. Az önkéntes írásos megfigyelés átlagos válaszadási aránya 34,5 százalék volt, s ez nagyjából megegyezik a magánintézetek ál- tal végzett közvélemény-kutatásokra jellemző beérkezési aránnyal. A hivatalos statisztika eredményeinek minőségét azonban rontja a több mint 65 százaléknyi nem válaszoló. A ki- esett válaszolók strukturális jellemzőiről nem kielégitők az információk.
A módszertani felmérések másik példája a szövetségi statisztika keretében végzett idő- mérleg-vizsgálatok. A fejlett országokban rend- szeresen elemzik a különböző tevékenységekre fordított idő alakulását. Megfigyelik például a
gyermeknevelésre, a kereső nők munkahelyen kívüli teendőire, az időskori életrendre, a tö- megtájékoztatási eszközök használatára stb.
forditott időt. A háztartásokban végzett pro—
duktiv tevékenységek időadatait is ezek a fel- vételek szolgáltatják. A Szövetségi Statisztikai Hivatal első alkalommal az 1991. október és 1992. szeptember közötti időszakra vonatko- zóan készít ilyen önkéntes időmérleg—felvételt.
A vizsgálat elsődleges célja feltárni az egész országra kiterjedő mintavételes időmérleg—
felvétel módszertani lehetőségeit. A célvizsgá- lat információkat szolgáltat majd az adat- szerzés lehetöségeiről és korlátairól. A vizsgálat során kevert módszert alkalmaznak: a szemé—
lyes kikérdezés mellett a megfigyelt egyének naplót is vezetnek. Az első interjú során felve- szik a háztartás alapadatait, és bevezető isme- reteket nyújtanak a háztartásban élők számára a napló vezetéséhez. Majd a kiválasztott ház- tartás minden 12 évnél idősebb tagját arra ké—
rik fel, hogy időfelhasználásának alakulását a kiválasztott napokra naplóban rögzítse. A te—
vékenységek a személyek saját szavaival, kötet- lenül határozhatók meg. Elválasztják egymástól a ,,főtevékenységeket", valamint az ún. ,,egy- idejű" tevékenységeket. Előre megadott idő- tengelyen jelöltetik meg az egyes tevékenységek kezdő és befejező időpontját. A megkérdezet- tek azt is közlik, hol végezték a tevékenységet, és abban még kik vettek részt. A második in—
terjút a kitöltött napló átvételekor készítik, a naplót ellenőrzik, és szükség szerint kiegészítik.
A záró interjú kiterjed a háztartásban felhasz—
nált segédeszközökre, a gondozást igénylő sze—
mélyek ellátására, a lakóterület infrastruktú- rájának helyzetére. Az első megkérdezési sza- kaszt 1991. október—novemberben indítják, és oly módon mérséklik az időfelhasználásra ható szezonális változásokat, hogy a további felmé- réseket háromhavonta végzik, minden alka- lommal a mintában szereplő háztartások egy- negyedére vonatkozóan. Előkészítésként 1991- ben próbafelmérésre kerül sor, ezzel ellenőrzik az előkészített nyomtatványokat (például az interjúk készítéséhez, a naplókhoz), a kiválasz- tási eljárást, a megkérdezettek anyagi érdekelt—
ségét, a felvétel időtartamát.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
RYTEN, J.:
A STATISZTIKAI SZERVEZET NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLITASÁNAK
SZEMPONTIAI
(Statistical organization. Criteria for inter-country com- parisons and their application to Canada.) — Journal of Official Statistícs. 1990. 3. sz. 319—332. p.
A statisztikai szervezetek, hivatalok tevé—
kenységét, struktúráját időnként célszerű felül—
vizsgálni és a változó külső környezethez és igé—
590
nyek hez igazítani. Manapság ez különösen idő—
szerű, mivel napirenden van az európai közös- ség kialakulása, gyors változások mennek végbe a kelet-európai országokban, amelyeknek egyik célja a közeledés Nyugat-Európához. Felmerül tehát a kérdés, hogy kialakítható-e egy olyan szervezeti koncepció, amelynek alkalmazása va- lamely közös cél érdekében elősegítheti a sta- tisztikai rendszerek átalakítását.
A statisztikai szolgálatok feladata és célja mindig is az volt, hogy a kormányzatot és a közvéleményt megbízható, jó minőségű statisz- tikákkal lássák el. A szakirodalmat áttekintve megállapítható, hogy eddig nem alakult ki olyan egységes kritériumrendszer, amely segítséget ad- hatna a közös célok megvalósításához. A tanul- mány a több évtizedes kanadai gyakorlatból ki- indulva olyan általános követelményrendszert vázol fel, amely segítséget nyújthat a statiszti- kai szervezetek átalakításához.
A különböző országok statisztikai rendsze—
reinek összehasonlitása — a jelentős különbsé- gek ellenére — lehetővé teszi azon kérdések meg- fogalmazását, amelyek megoldásától nagymér—
tékben függ a statisztikai szolgálat működése.
Ezek az alábbiak:
- ki legyen a statisztikai szolgálat vezetője (a továbbiak- ban főstatisztikus) és hogyan válasszák őt ki?
- milyen legyen a főstatisztikus és a kormány, az üzleti, a tudományos élet, valamint az egyéb intézmények képvi- selői közötti kapcsolat?
— a föstatisztikus hogyan vezesse, irányítsa és koordi—
nálja az egész statisztikai rendszert?
— hogyan biztosítható az összegyűjtött adatok bizalmas kezelése?
—az adatszolgáltatók és felhasználók számára miként válik magától értetődővé a központi statisztikai szolgálat és intézményeinek legitimitása?
—— miként biztosítható, hogy a felhasználók valóban jó minőségű adatokat kapjanak?
— miként tudja a statisztikai rendszer befolyásolni a statisztikusképzést?
-— hogyan reagálnak a statisztikákat szolgáltatók a sta- tisztikai rendszerből adódó terhekre?
A fenti kérdésekre a szerző vázlatosan a kö- vetkező válaszokat adta.
A főstatisztikus tekintélyes szakember legyen, akit pártoktól független objektiv értékeléssel kell kiválasztani.
A statisztikai tevékenység megfelelő alaki- tása érdekében ismerje jól a kormány igényeit, az illetékes miniszteren keresztül tartsa a kap- csolatot a kormánnyal, és ezúton biztosítsa a szükséges anyagi eszközöket is. A statisztikai adatgyűjtés és -közle's azonban mindenképpen legyen független a kormány vagy a statisztikai szolgálat felügyeletét gyakorló miniszter politi- kai tevékenységétől.
A főstatisztikus legyen jól tájékozott az egész statisztikai rendszer működéséről, és így a prio- ritások változásával dönthessen az erőforrások elosztásáról.
A statisztikai rendszer működésének legyen megfelelő törvényes háttere. Törvényekkel egy- értelműen szabályozni kell a statisztikai szer—
vezet hatáskörét és az adatszolgáltatók kötele-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
zettségeit, így a hibát vagy a nem teljesítést követő szankciókat is.
A statisztikai szolgálat legitimitásának elis—
meréséhez elengedhetetlenül hozzátartozik az is, hogy a felhasználókat őszintén tájékoztas- sák a statisztikai adatok megbízhatóságáról.
Az adatszolgáltatók szempontjából kulcsfon- tosságú az általuk szolgáltatott adatok felhasz—
nálásának törvényessége. Minden körülmények között biztosítani kell, hogy a statisztikai ada- tokat csak statisztikai célokra használják, és egyedijellegük szerint bizalmasan kezeljék.
A statisztikai adatszolgáltatás mindenképpen bizonyos terhekkel jár. Törekedni kell arra, hogy a különböző nyilvántartások, regiszterek és módszerek segítségével minimálisra csök—
kentsék a terheket.
A főstatisztikus felelős az egész statisztikai rendszer működéséért és a publikációk hiteles—
ségéért, illetve azok elfogadtatásáért. Tevékeny—
ségét jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkező és megbecsült szakértők segitik, mivel nélkülük a rendszer hatékony működése elképzelhetetlen.
A továbbiakban a szerző példaként a kana—
dai statisztikai rendszert ismerteti, mert az jól megvalósítja a fenti elveket.
A kanadai statisztikai rendszer ,,kétszintü".
A központ irányításával működnek a tartomá- nyi (területi) hivatalok. Ugyanakkor — eltérően például az angoltól — erősen centralizált. A kor- mányzati statisztikai tevékenység túlnyomó ré- szét (népszámlálás, mérlegek, társadalom- és gazdaságstatisztika stb.) a Kanadai Statiszti- kai Hivatal (Statistics Canada) végzi. A sok embert foglalkoztató intézmény a kormány operatív költségvetésének 1—2 százalékával gaz- dálkodik, s az 1971—ben módosított Statisztikai Törvény alapján működik.
A Statistics Canada vezetője a főstatisztikus (chief statistician), aki egy miniszter (jelenleg az ipar, tudomány és technológia minisztere) felügyelete alá tartozik.
Az elmúlt 70 év alatt -— ejclcnlegivel együtt — kilenc vezetője volt a Hivatalnak. Közülük 4 nyugdijazással vált meg hivatalától, 1 még ak—
tív korában meghalt, 3 pedig munkahelyet vál- toztatott. Ezek a vezetőváltozások nem voltak kapcsolatban a kormányban bekövetkezett vál—
tozásokkal. A kormánynak meggyőződése, hogy a Statisztikai Hivatalt tekintélyes szakem- bernek kell vezetnie, és működését politikai szempontok nem befolyásolhatják.
A főstatisztikus nem tagja a kormánynak, és nem vesz részt a kormánybizottságok ülésein, de rendszeresen készít jelentéseket, beszámoló—
kat. A kormány titkárságának tájékoztatóin részt vesz, és számos informális kapcsolata van a kormányhivatalok vezetőivel. Tagja az állan- dó titkárok (Permanent Secretaries) klubjának, melynek tagjait rendszeresen ellátja fontos in—
formációkkal.
A Statistics Canada a különböző kormány- zati intézményekkel nincs olyan szoros kapcso-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
591
latban, mintha a statisztikai rendszer decentra- lizált lenne. Ezért az intézmények viszonylag kevéssé kezdeményezők.
A főstatisztikus a felügyeletet ellátó minisz- ternek tartozik felelősséggel, de kapcsolatai a kormánnyal többrétűek. A statisztikai szolgá- lat politikamentességét mind az anyagi ellátás, mind az irányítás semlegessége biztosítja.
A főstatisztikus legnehezebb feladata a prio- ritások meghatározása. A statisztika felhaszná- lóit csak részben ismeri, ezért nem vagy csak nehezen tudja felmérni az igények — sokszor csak részleges — változását. Ennek ellenére a Statistics Canada megítélése mind a gazdaság-, mind a társadalomstatisztika szemszögéből kedvező.
Az erőforrások elosztása a ) belső források átcsoportosításával, b) közvetlen költségvetési támogatás igénylésével (eseti megitélés alapján), c ) speciális programok célzott támogatásával (a felhasználók részéről) történik.
A Statistics Canada szinte minden évben szembe kerül erőforrásainak a prioritások vál- tozásának megfelelő átcsoportosításával, illetve költségeinek csökkentésével. (Az összes erőfor—
rás mintegy 8 százaléka származik különböző kiadványok és szolgáltatások értékesítéséből.) A Kanadai Statisztikai Hivatal munkáját több tanácsadó testület segíti. Ezek tagjai a kü- lönböző állami, tudományos intézmények, az ipar, a tömegtájékoztatás stb. képviselői. Fel- adatuk, hogy felhívják a Hivatal vezetőjének figyelmét az igények változására, a program- módosítások várható hatására, valamint újítá- sok ösztönzésére.
A tanácsadó testületek élén a Nemzeti Sta- tisztikai Tanács (National Statistics Council) áll, amely kapcsolatban van a kormánnyal is, és hatásköre az egész statisztikai szolgálatra kiterjed.
A főstatisztikusnak fontos szerepe van a kü—
lönböző statisztikai tevékenységek koordiná- lásában és ezáltal a párhuzamosságok kiküszö—
bölésében. Ez egyben a költségcsökkentést is szolgálja.
A Statistics Canada feladata az összes szö- vetségi adatgyűjtés nyilvántartása és az adat- szolgáltatások terheinek lehetőség szerint egyen- letes elosztása (nem utolsósorban az ismétlések kiküszöbölésével). Joga van ugyanakkor a kü- lönböző nyilvántartások (beleértve az adózást is) statisztikai célú felhasználására és ezáltal a közvetlen adatgyűjtések számának csökken—
tésére. Az elmúlt 10 év során az adatszolgálta- tók terheit felére csökkentették.
A Statisztikai Hivatal munkatársai általában jól képzettek. A matematikai statisztikusok ki—
vételével azonban nincs olyan standard, ami a statisztikusok képzettségének mércéje lehetne.
A közvélemény a Hivatal illetékességét, meg—
bízhatóságát, a közölt adatok hitelességét, az összegyűjtött adatok bizalmas kezelését nem
kérdőjelezi meg. Bizonyára ennek tulajdonit—
ható, hogy nem volt arra példa, hogy valamely felvétel meghiúsult volna a válaszmegtagadás miatt.
A tanulmány befejezésében a szerző hangsú- lyozza, hogy szükséges a változások értékelése, a múlt és más országok tapasztalatainak feltá- rása. Egy folyamatról van szó, és valamilyen nemzetközi fórumot kellene teremteni, ahol a megfelelő információk (különösen a költségek- ről, a személyi állományról, illetve annak cseré- lődéséről, a tanácsadó testületekről stb.) ren- delkezésre állnának. Elsődleges a kormányzat- tal és a politikával való kapcsolat feltárása.
(Ism.: Marton Ádám)
SCHMIDT, C.:
, A JÁTÉKELMÉLET
ES A KÖZGAZDASÁG TÖRTÉNETE
(Game theory and economies: a historical Survey.)
— Revue d'Economíe Politigue. 1990. 5. sz. 589—618. p.
A tanulmány kettős célt tűz maga elé, és en- nek megfelelően két részre oszlik. Az első rész- ben a játékelméleti gyökereket tárgyalja; ezek a gyökerek jóval a közismert Neumann—Mor- genstern-féle ,,Theory of game and economic behavior" (A játékelmélet és a gazdasági maga—
tartás) előtti időbe nyúlnak vissza -— ez utóbbi- tól szokták ugyanis számítani a játékelmélet matematikai alkalmazását. A tanulmány má- sodik része az 1944-ben megjelent Neumann—
Morgenstern-féle mű értékelésével foglalkozik.
A szerző mindenekelőtt a játékelmélet kiala- kulásának különböző szakaszait vizsgálja. Ezt a három szakaszt három közgazdász munkássá- gához köti. Az első A. A. Cournot, illetve 1838- ban napvilágot látott műve, ,,Recherches sur les principes mathématiclues de la théorie _des richesses" (Kutatások a vagyon matematikai alapelveiről); a másik F. Y. Edgeworth 1881- ben megjelent ,,Mathematical Physics" (Ma—
tematikai fizika) című könyve; a harmadik he- lyen áll F. Zeuthen dán közgazdász 1930-ban megjelent ,,Problems of monopoly and economt ic warfare" (A monopólium és a gazdasági hadviselés problémái) című művével. A szerző ebben a három műben véli megtalálni a játék- elmélet előtörténetét, a tulajdonképpeni játék- elmélet megszületése előtti elméleti alapokat.
A játékelmélet említett úttörőit nemcsak év- tizedek, hanem felfogásbeli különbségek is el—
választják egymástól. Cournot, aki francia matematikus és filozófus, a közgazdaságtan matematikai irányzatának egyik alapítója, alap- jában véve egyik közgazdasági iskolához sem sorolható, míg Edgeworth és Zeuthen az an—
gol, illetve német gazdaságelméletihagyományo- kat képviseli. A két utóbbi azonban gyakran hivatkozott Cournot-ra.
Cournot kiindulópontként a "verseny" fo- galmát igyekszik meghatározni. Ha termelők-
