Ősmagyar hadügy az idevonatkozó öt keleti kútfő alapján.
ö t oly keleti forrást ismerünk, melyeknek idevágó tudó- sításai minden kétséget kizáróan a vándorló ősmagyarságról szólanak s amelyek a forráskritika élesnagyítású szem- üvegén keresztül vizsgálva elfogadható anyagot szolgáltat- nak az ősmagyar hadügy kérdésében. Ezen öt keleti k ú t f ő keletkezésük s o r r e n d j é b e n a következő: Ibn R u s z t a h ..Érté- kes d r á g a s á g o k " című k ö n y v e (íródott a X. század első felé- ben), G a r d í z í „Tudósítások ékessége" nevezetű m u n k á j a (a XI. század ötvenes éveiből való), al B a k r í - n a k a XI. század legvégén írt „Birodalmak és útvonalak k ö n y v e " , M u h a m m a d - i A u f í - n a k a XIII. század közepe t á j á n szerzett ..Anekdoták g y ű j t e m é n y e " című terjedelmes k o m p i l á c i ó j a és végül S ü k r ü l l a h ibn Siháb-nak „Történetek szépsége" nevezetű világhistória-egyvelege, melynek keletkezését m á r a XV. szá- zad közepére t e h e t j ü k .
Ismeretes, hogy az imént említett öt keleti f o r r á s n a k az ő s m a g y a r o k r a vonatkozó része egy valószínűleg a IX. század lele t á j á n keletkezett ő s f o r r á s r a megy vissza, melyet al- D s a i h á n í nevezetű vezír beleolvasztott a „Birodalmak és út- vonalak k ö n y v e " címen írt a r a b n y e l v ű könyvébe, a l a p u l - vévén Ibn C7iurdác/ftbah-nak u g y a n i l y nevű m u n k á j á t .
Az is ismert katasztrofális jelenség, hogy D.saihání-nak1
imént említett k ö n y v e mindezideig még nem került n a p - világra — habár minden reményünk megvan arra. hogy vé- gül mégis csak elő fog kerülni. N e m k ü l ö n b e n súlyos b a j az is, hogy Ibn C/uirdár//?bah szintén megnevezett m u n k á j a csak két kéziratban van meg, melyek minden valószínűség szerint hiányosak s ő s m a g y a r j a i n k még csak meg sincsenek említve b e n n ü k , (Lehet, hogy az eredetiben sem voltak meg- említve.)
Éppen az imént említett s a j n á l a t o s t é n y e k folytán rá va- g y u n k u t a l v a a fenntemlített öt forrásra, melyekben a ván- dorló őseinkre vonatkozó eredeti tudósítás nem egy m o n d a t a
1 Dsaihání-ról és elveszett m u n k á j á r ó l írt dolgozatomat lásd a lon- doni Keleti Intézet Bulletin-jében (Vol. V. part. I: 15—25. oldal).
— igen g y a k r a n — erősen torzulva, illetve c s ú n y á n meg- rövidítve jelenik meg.
Az a l á b b következendő tárgyaláshoz szükséges, eredeti kéziratokat — al-Bakrí-ét kivéve — mind a helyszínen tanul- m á n y o z t a m .
Ami az ő s m a g y a r k a t o n a ruházatát illeti, arra nézve a lenti szövegekben csak n a g y o n szerény a d a t o k a t t a l á l h a t u n k . I b n Rusztah egyik m o n d a t á b ó l esetleg arra az eléggé ismert t é n y r e lehet következtetni, hogy az ősmagyar harcos szere- tett jól és szépen öltözködni. Hiszen — mint az ezen mondat- ból eléggé kiviláglik — ő s m a g y a r harcosaink a cserébebocsá- tott foglyokért j á r ó á r ú k közül a fősúlyt a bizánci brokát- szövetekre és g y a p j ú t a k a r ó k r a vetették. ( G y a p j ú t a k a r ó k r a igen n a g y szükségük lehetett a m a k e m é n y telek miatt, me- lyek a délorosz-steppén u r a l k o d n a k ) . G a r d í z í szintén említi az ő s m a g y a r o k jó külsejét, szemrevaló voltukat, brokát ru- h á j u k a t . Siikrüllah ibn Siháb szerint ő s m a g v a r j a i n k az álta- luk foglyul ejtett szlávokról és oroszokról még a cobolyprém- r u h á k a t is lehúzták — valószínűleg azon célból, hogy ezeket a p r é m r u h á k a t s a j á t m a g u k használatára t a r t s á k meg. T h ú r y József is említi k i t ű n ő cikkében:1® „Természetes, hogy az álla- tok bőréből csinált r u h á k n a k n a g y d i v a t j a volt eleinknél . . (Köztudomású, hogy az állati prémekből, bőrökből készült r u h a d a r a b o k még ma is igen n a g y közkedveltségnek örven- denek Keleten, nemcsak a nomád, h a n e m a letelepült lakos- ság körében is.)
A harcos fegyverzetét illetőleg a fenti szövegek úgyszól- v á n semmit sem m o n d a n a k . C s u p á n G a r d í z í említ annyit, hogy „fegyvereik ezüstözve2 v a n n a k és gyöngyökkel bevon- v á k " . Ebből mindössze a n n y i világos, hogy vándorló őseink valószínűleg nagyon megbecsülhették fegyvereiket, felékesít- vén ezeket ezüst díszítéssel. Természetesen! Hiszen egy steppe-vidéken nomádizáló n é p n e k mindene a fegyver. A d d i g t u d j a létét f e n n t a r t a n i s addig képes u r a l k o d n i a környező n é p e k f a l á n k tömegein, amig fegyverét vitézül f o r g a t j a . Mi- helyt ez kihull kezéből, sorsa megvan pecsételve.
G a r d í z í előbb említett kitétele esetleg arra enged követ- keztetni, hogy D s a i h á n í elveszett m u n k á j a — feltéve, hogy a szóbanforgó betoldás nem m a g á n a k Gardízí-nek. v a g y a másolónak önkényes m ű v e — talán kielégítő módon emlé-
kezett meg e f e g y v e r e k f a j a i r ó l , ezek mineműségéről. Bármi- ként is álljon a dolog, meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy a fegyve-
l a „A régi m a g y a r és török hadviselés." (Hadtörténelmi Közlemé- nyek: 1888; 588. oldal.)
2 Igen jól t u d j u k , hogy a hazánkban feltárt honfoglalás-korabeli sírok egyikében-másikában ezüsttel kivert fegyvereket (kardmarkolato-
rek említése tekintetében is a bizánci k ú t f ő k a r á n y t a l a n u l többet és értékesebbet n y ú j t a n a k G a r d í z í imént említett ki- tételénél.
Az egyes harcos kiképzéséről ezen keleti szövegekben egyetlenegy szót sem t a l á l u n k . E g y é b k é n t is a vándorló né- peknél a szó mai értelmében vett kiképzésről nem is igen lehet beszélni. Ott a harcos úgyszólván g y e r e k k o r á b a n , játszva szerzi meg azokat a g y a k o r l a t i ismereteket (elméleti kiképzésről ez esetben szó sem lehet), melyek őt m á r 15—18 éves k o r á b a n „harcos"-sá teszik.
Az egyes harcos fegyelme tekintetében I b n Rusztah-nál o l v a s h a t j u k (miként azt m á r Salamon Ferenc is megfigyelte3), hogy „minden m a g y a r e c/silah nevezetű vezérembernek en- gedelmeskedik úgy a támadó, mint a védelmi h á b o r ú b a n , valamint más egyéb ügyben is". Ugyanezt a gondolatot fejezi ki rövidebben G a r d í z í is. Ezekből a mondatokból mindössze az világos, hogy a vándorló m a g y a r s á g engedelmeskedett f e l j e b b v a l ó i n a k , ami nagyon természetes is, hiszen csakis egy fegyelmezett n é p képes oly pompás f e g y v e r t é n y e k r e , mint amilyenekkel m á r a vándorló m a g y a r s á g dicsekedhetett s a m e l y e k n e k m a r a d a n d ó nyomai m á r a fenti öt keleti szöveg- foszlányokban is m e g v a n n a k . Ezen tudósítások t á r j á k elénk a m a állandó h á b o r ú k és villongások sorozatát, melyekből — e keleti nyelveken íródott i n f o r m á c i ó k szerint — v á n d o r l ó eleink állandóan győztesekként kerültek ki. É p p ezen érde- kes kitételek folytán n y u g o d t a n állítani m e r é s z e l h e t j ü k , hogy a vándorló m a g y a r s á g mindenegyes harcosa acélfegyelem alatt állott. Erre nézve valóban klasszikus kitételeket talál- h a t u n k Bölcs Leo „ T a k t i k á j á é b a n : „Ezt a népet pedig, jól- lehet egyetlen f ő n e k uralma alatt áll, n e m szeretettel, hanem rettegéssel t a r t j á k féken, bűnöseiket a f ő n ö k ö k szigorú és sú- lyos büntetéseknek vetik a l á : m u n k á t s f á r a d a l m a t magasz- tosan elvisel, tűri az égető meleget és f a g v l a l ó hidegét s no- mád életéből következő egyéb nélkülözéseit a szüksé- geseknek."4
Ami az egyes harcos harcikészségét illeti, errenézve mindössze G a r d í z í - n á l t a l á l u n k egy-két általános f r á z i s t : „A magyarok talpraesett e m b e r e k . . . " G a r d í z í eme kitétele u g y a n é p p e n úgy v o n a t k o z h a t i k a m á r letelepült m a g y a r - ságra is, azonban ezen eshetőség a mi vizsgálódásunk kereté- ben nem fontos. Hiszen ha egy népet ma „talpraesett" jelző- vel illetnek, a k k o r az a n é p „ t a l p r a e s e t t " (tehát valószínű- leg: vitéz, derék, kitartó) lesz 50. sőt 100 év m ú l v a is. Egy
:i ..A magyar haditörténethez a vezérek korában" (Századok: 1876;
702. oldal).
4 M. II. K.: 33—34. oldal (Magyar szöveg).
nemzet jellemének, v a g y f a j i bélyegének egy-két megnyilat- kozása néha évezredeken keresztül sem változik meg.
Hogy a z o n b a n mily magas nivón állhatott az ősmagyar katona harcikészsége, a r r a nézve a legszebb — közvetett — bizonyíték a z o k n a k az eredményes r a j t a ü t é s e k n e k sora, me- lyekről a fenti szövegek is megemlékeznek s amelyekről még később szó lesz.
A harcos jellemet illetőleg a fentebbi szövegekből — ezek közül főleg S ü k r ü l l a h ibn S i h á b idevágó mondataiból — mindössze a n n y i világlik ki, hogy az ő s m a g y a r harcos vitéz, de nyers, kegyetlen és kapzsi katona lehetett — mint általá- ban a steppelakó nép katonái szoktak lenni.
Végül az ő s m a g y a r harcos napi foglalkozására és élet- módjára vonatkozólag az öt szövegrész a l a p j á n mindössze csak a n n y i t t u d u n k , hogy vándorló őseink — tehát minden valószínűség szerint a harcosok is — s á t r a k b a n laktak. To- v á b b á szintén ezen t u d ó s í t á s o k n a k az ősmagyarok állandó harcairól szóló mondataiból sejteni merészeljük, hogy életük s így n a p i f o g l a l k o z á s u k legnagyobb része is h á b o r ú s k o d á s s az ezzel kapcsolatos „mellékfoglalkozások", — t e h á t : zsák- mányolás, hadifoglyok kezelése, ezek á r ú b a b o c s á t á s a — kö- zepette telt el . . .
Már most a következő kérdés lenne: v á j j o n mit köszön- h e t ü n k a szóbanforgó keleti k ú t f ő k n e k az orosz steppéken csatangoló őseink hadseregét illetőleg.
A vándorló ő s m a g y a r s á g hadseregének fegyverneme — a f e n t e b b közölt szövegrészek szerint is — csakis egyedül a lovasság lehetett. Most m á r csak az a kérdés, nehéz, vagy k ö n n y ű lovasság-e? Erre a kérdésre az öt szövegben semmi- féle feleletet nem k a p u n k . ( T h ú r y a m á r említett hadtörté- neti cikkében5 — Bölcs Leó „ T a k t i k á " - j a n y o m á n — hang- súlyozza. hogy az ő s m a g y a r nép serege tiszta lovasság volt.
Ugyanezen oldalon idézi V á m b é r y t is, mint olyat, aki — a
„ M a g y a r s á g E r e d e t é ' - b e n — csaknem kizárólag k ö n n y ű lovasokból állónak veszi az ősmagyar sereget. Valamivel odább6 T h ú r y a m a g y a r sereget k ö n n y ű lovasságnak veszi.
Hazai S a m u k i t ű n ő cikkében7 a honfoglaló m a g y a r o k r ó l szólva szintén megemlíti, hogy a m a g y a r sereg csak k ö n n y ű lovasságból állott.)
Ami ezen ő s m a g y a r sereg alapját illeti, errenézve semmi pozitívumot nem n y e r ü n k a boncolókésünk pengéje alatt levő öt keleti szövegben. Azonban ismerve a steppevidéki no-
5 ..A légi magyar és török hadviselés". 564. oldal.
6 574. oldal. —
7 „A X. századbeli magvar hadügyről" (Hadtörténelmi Közlemé-
m á d államok k a t o n a i színezetű szervezetét és é l e t m ó d j á t tel- jes mértékben m a g u n k é v á kell t e n n ü n k H a z a i n a k a követ- kező megállapítását,8 mely az ő cikkében u g y a n nem a dél- orosz steppéken barangoló őseink, h a n e m m á r a honfoglaló m a g y a r s á g hadierejére vonatkozik s a m e l y idézet így szól:
„Egyedül az általános védkötelezettség képezhette a hon- foglaló m a g y a r hadsereg a l a p j á t " .
Az ő s m a g y a r lovassereg létszámát a m á r említett őstudósítás — miként az ibn Rusztah, G a r d í z í és M u h a m m a d - i A u f í szövegrészeiben látható — 20.000 lovasra tette. Ezen a d a t
— úgylátszik — többé-kevésbbé pontos létszámát jelentette egy bizonyos időpontban a délorosz síkságon éldegélő ős- m a g y a r s á g lovasseregének — amint az imént említett h á r o m szövegből ez ú g y a h o g y kiviláglik. Sajnos, csak azt nem m o n d j a az említett három szöveg, hogy v á j j o n ezen 20.000-es számadat az ősmagyar hadsereg „békebeli", v a g y „ h a d i " lét- számra emelt számerejét fejezi-e ki. Ha elképzelni merészel- j ü k a besenyő, kazar, szláv és más egyéb népek közé ékelt ősmagyarság súlyos helyzetét, n y u g o d t a n á l l í t h a t j u k , hogy őseink életének normális menete ebben az á l l a p o t b a n túl- nyomóan h á b o r ú s k o d á s és villongások közepette telt el a n n á l inkább, mivel — úgy látszik — n é p ü n k m á r csecsemő korá- ban is úgynevezett „ k a t o n a n é p " volt, azaz m á r veleszületett ő s h a j l a m a i n á l fogva is szerette a k a r d o t serényen forgatni.
É p p e n ezért, itten ..békebeli" állapotról nem is igen beszél- h e t ü n k . Ezen esetben a 20.000 f ő n y i számadat8 9 valószínűleg az ősmagyarság egész h a d e r e j é n e k — hogy ú g y m o n d j a m —
„ h a d i l é t s z á m á é n a k közepes értékét jelenthette egy bizonyos időpontban.
Mármost, hogy ezen 20.000 lovas zsoldos, a v a g y sor- k a t o n a s á g volt-e, a r r a n é z v e az öt szövegrész semmit sem mond. Ezen problémával k a p c s o l a t b a n a néha n a g y f a n t á - ziával megáldott Salamon Ferenc ismert cikkében Ibn Daszta ( n á l u n k : Ibn Rusztah) 20.000 ő s m a g y a r lovasról szóló monda- t á n a k m a g y a r á z á s a k o r megjegyzi:9 „ J o g u n k v a n föltenni hogy mivel itt is nem a nemzet, hanem a fejedelem lovassá- gáról van szó. hasonlókép zsoldost kell é r t e n ü n k " .
E 20.000 f ő n y i lovashadseregnek vezére — s e szövegek szerint egyúttal ..királya" is — a kendek volt, míg u g y a n - ezen haderő tényleges p a r a n c s n o k a (Ibn Rusztah és G a r d í z í szerint) a cisilah (gyula) lehetett.
* Lásd említett cikkét; 398. oldal.
8a Természetesen, a szállások védelmére rendelt ..tartalék lovasság"
ezen létszámba nem foglaltatott benne — amint az a szóban levő keleti szövegekből eléggé érthetően kiviláglik.
9 „A magyar haditörténethez a vezérek korában" (Századok. 1876;
17. oldal).
Ezen cikk keretébe nem t a r t ó z h a t i k e két méltóságnév nyelvészeti boncolgatása.
H ó m a n Bálint „Őstörténetünk keleti f o r r á s a i " című ki- t ű n ő cikkében e két méltóság mibenlétéről többek között a k ö v e t k e z ő k é p emlékszik meg:10 ,.Ibn Rosteli szövegéből vilá- gosan k i t ű n i k a kende hadvezéri hatásköre — ő vezeti hadba a lovasokat". Két oldallal odébb11 a nevezett jeles tudós így szól:,, Leghelyesebben ítélte meg a két méltóság viszonyát Pauler, ki értelmezésünkhöz hasonlóan a gyulát az idősb, bölcs törzsfők közül választott b í r ó n a k , a nemzet t u l a j d o n - képeni f e j é n e k t a r t j a , a kendét pedig az ő helyettesének, ki főleg h a r c idején vezet az öreg gyula helyett."
Ka jól m e g r á g j u k a szóbanforgó keleti szövegeknek ide- vágó cikkelyeit, úgy f e l t e h e t j ü k , hogy esetleg a kendeh-nek (kende), mint a „király'*-nak nemcsak fővezéri, azaz katonai f ő h a t a l m a volt, mert hiszen a „ k i r á l y " („fejedelem") nemcsak a legfelsőbb h a d ú r . Viszont Ibn Rusztah és Garclízí megfelelő mondataiból következtetve azt v é l h e t j ü k , hogy a dsilah (gyula) nemcsak a h á b o r ú b a n , h a n e m a békében is esetleg a kendeh helyettese lehetett s így őneki is nemcsak katonai, h a n e m talán polgári hatalma is volt.
A vándorló ősmagyarság seregének élelmezésére és any a gután pótlásra nézve ezen öt. szóbanlevő szövegrészben
— feltéve, hogy az idevonatkozó m o n d a t o k teljes egészükben helytállók — igen szép kitételeket találunk, melyekből — közvetve — a r r a következtethetünk, hogy az ősmagyar sereg élelmezésének és a n y a g u t á n p ó t l á s á n a k egyik f ő f o r r á s a a harácsolás lehetett. Ugyanis ezen keleti szövegek (az egyetlen al-Bakrí-t kivéve) szerint az ősmagyarok á l l a n d ó a n be-be- c s a p k o d n a k az őket körülölelő területekre s ottan számos rabszolgát z s á k m á n y o l n a k , akiket a z u t á n kifosztva eladnak különböző közszükségleti á r ú é r t . Azt is l á t j u k Ibn Rusztah- nál és Gardízí-nél. hogy n o m á d őseink a szlávokra állandóan súlyos t e r m é n y a d ó k a t róttak ki. fgytehát mindezen tudósí- tások n y o m á n n y u g o d t a n f e l t e h e t j ü k azt is, hogy vándorló eleink az á l t a l u k megfélemlített nomád, félnomád és letele-
pült népeket alaposan sarcolgatták, nem kímélve azoknak semmiféle ingóságát. Hazai S a m u megjegyzi a honfoglalás- kori magyarságról, hogy ,.a m a g y a r s á g seregének élelmezését harácsolás ú t j á n fedezte".1 2 Ezen megállapítást — a most el- m o n d o t t a k a l a p j á n — b á t r a n v o n a t k o z t a t h a t j u k vándorló
őseinkre is. (Ha úgy tetszik, é p ú g y v o n a t k o z t a t h a t j u k az ős- m a g y a r s á g r a H a z a i n a k szintén a honfoglaló, illetve kalan-
10 Századok: 1908, 880. oldal.
11 Lásd ugyanott. 882. oldal.
dozó eleinkre megállapított mondatait, melyek szerint: „Ha a m a g y a r s á g n a k egyedüli é l e t f e n t a r t á s i m ó d j a a h a d j á r a t o k - ban rejlett s ezt szégyenleni nincs ok. mert hiszen a müveit Róma sem cselekedett századokon keresztül m á s k é p p e n . . ."1:1
Viszont é p ú g y nem lehet szemére v e t n ü n k a n é h a elfogult M a r q u a r t - n a k azt az érdekes megállapítását, mely szerint:
..Es ist aber immerhin ein gutes Zeugnis f ü r die Festigkeit des C h a z a r e n s t a a t e s . dass er es vermocht hat. die Magyaren zu bändigen . . ."14 Következő kitételében1 5 azonban m á r nyilt elfogultságot vélünk észlelni: „Doch a u c h hier fällt ein A er- gleich zwischen der Beendigung der A w a r e n - und Magyaren- plage sehr zu Ungunsten des deutschen Reiches a u s ; d e n n w ä h r e n d der grosse Karl ganze Arbeit machte, ist O t t o der Grosse auf halbem Wege stehen geblieben." M a r q u a r t ezen mondatokat főleg m á r a kalandozó m a g y a r o k r a érti.)
Természetesen vándorló eleink hadseregének másik — s talán még a haráesolásnál is fontosabb — főéletforrása m a g a a steppe lehetett. Az orosz steppe-vidék k i a p a d h a t a t l a n f ű - tengere n y ú j t o t t megélhetést az ő s m a g y a r harcos lovának, valamint a sereg mögött h a l a d ó lábas jószág tömegeinek.
Ezen föltevésünkre nézve igen szép m o n d a t o k a t t a l á l u n k a vizsgálatunk t á r g y á t képező öt keleti szövegben. Ibn Rusztah- nál l á t j u k , hogy az ősmagyarok „ a r r a f e l é u t a z n a k , ahol t a k a r m á n y t és termékenységet t a l á l n a k . " Körülbelül u g y a n - ily értelmű mondatot, t a l á l u n k a l - B a k r í - n a k a r a b szöveg- részében is. M u h a m m a d - i A u f í idevágó m o n d a t a i között talál- j u k . hogy vándorló őseink „ á l l a t a i k k a l u t a z n a k . " Közvetett módon ugyan, de talán a n n á l szebben megerősít minket leg- utóbbi feltevésünkben a m á r szintén ismertetett S ü k r ü l l a h ibn Siháb-nak á l t a l a m felfedezett idevágó mondatai, melyek szerint nomád őseink „bárhová is utaznak (tehát a háború- ba is?), összes p o d g y á s z u k k a l . kíséretükkel, a trónussal, sát- r a k k a l és á l l a t a i k k a l együtt u t a z n a k . "
Ezen legutóbbi idézetek megerősítik főleg Bölcs Leó
„ T a k t i k á j á é n a k idevágó mondatait, melyeket m á r Salamon Ferenc is ismertetett és méltatott említett t a n u l m á n y á b a n s amelyek n y o m á n u g y a n c s a k ő m e g á l l a p í t j a , hogy „ a m a g y a r h a d r e n d leghátulját tette a nemharcolók tömege, a teher- hordásra és élelemre szánt állatsereg a hozzávaló fegyveres fedezettel."1 6 Egy másik m e g á l l a p í t á s á b a n S. ezt m o n d j a :1 7 „A
13 Lásd ugyanott: 407. oldal.
14 I. Marquart: Osteuropäische und ostasiatische Streifziiee: Leip- zig, 1903. XI. oldal.
15 Ugvanott: XIII. oldal.
" 691. oldal.
17 Ugyanott; 731. oldal.
b y z a n t i írók felfogása szerint is a m a g y a r serget igen nagy- számú lábasjószág kisérte.'' . . .
Vándorló őseink haditaktikájára vonatkozólag mind- össze egy-két kevesetsejtető szót, illetve mondatot t a l á l h a t u n k a vizsgálat alatt levő öt szövegidézetben. Ibn Rusztah-nál l á t j u k , hogy az ő s m a g y a r o k „ r a j t a ü t n e k a szlávokon." Körül- belül ehhez hasonlót o l v a s h a t u n k Gardízí-nél is. Hogy a r a j t a ü t é s e k ezen sorozata vándorló őseinkre nézve legtöbb- ször győzelemmel végződhetett, azt u g y a n c s a k ezen szövegek- ből — az egyetlen al-Bakrí-t kivéve — m á r l á t t u k . Viszont a harácsolásra, v a l a m i n t a foglyok b á n á s m ó d j á r a és ezek eladására vonatkozó mondatokból — melyeket m á r tárgyal- t u n k — a r r a következtethetünk, hogy n o m á d őseink a — úgy látszik — főleg r a j t a ü t é s e k által szerzett győzelmeiket a végletekig k i a k n á z t á k . Mindezek n y o m á n f e l t e h e t j ü k , hogy a vándorló m a g y a r sereg t a k t i k á j á n a k főjellemvonása a rajta- ütésben s az ezáltal szerzett győzelem fenékig való kiakná- zásában rejlett. De mármost, hogy mily t á m a d ó a l a k z a t b a n s mi módon h a j t o t t á k végre ezen t á m a d á s a i k a t , a r r a n é z v e e négy szöveg egy szót sem szól. A bizánci k r ó n i k á k ideszóló cikkelyei sokkal világosabb értelemben szólva összehasonlít- h a t a t l a n u l többet n y ú j t a n a k a délorosz steppén csatangoló őseink t a k t i k á j á r ó l s így ama harcászati adatok, melyeket az imént t á r g y a l t u n k a szóbanforgó négy keleti szöveg .alap- j á n . nem sok ú j a t m o n d a n a k . I n k á b b csak szerényen, ele találóan megerősítik főleg Bölcs Leó . T a k t i k a ' - j á n a k ide- vágó klasszikus megállapításait.
Már most az a kérdés, t a l á l u n k e stratégiára vonatkozó a d a t o k a t a szóbanforgó öt szövegben. T u d j u k igen jól. hogy
ily a d a t o k keresése kissé nehéz és kényes f e l a d a t főleg azért, mivel a steppéken csatangoló nomádseregek esetében a háború idején a t a k t i k a játsza a vezérszerepet, stratégiáról úgyszól- ván csak n a g y o n r i t k á n — mint például Dsingiz k h á n eseté- ben — a v a g y e g y á l t a l á b a n nem is beszélhetünk. H a jól meg- nézzük Ibn Rusztah. Gardízí. M u h a m m a d - i A u f í és Sük- riillah ibn Siháb ideszóló szövegrészeit, azt v é l j ü k látni, hogy ezek a nomád ő s m a g y a r s á g n a k a szomszédos népekkel folytatott háborúiról, csetepátéiról. mint támadójellegíí hadműveletekről szólanak. (Ily m o n d a t o k : . . . „ é s fölény- ben v a n n a k mindazon szlávok felett, akik közeliikben lak- nak"' „A m a g y a r o k r a j t a ü t n e k a szlávokon" . . . .
. . . „s ők m i n d a n n y i a n a szlávok ellen p o r t y á z n a k " „s a guzok, szlávok és az oroszok ellen i n d u l n a k " „Állan-
dóan a szlávokat t á m a d j á k meg" „Mondják, hogy a k a z a r o k m á r a korábbi időkben k ö r ü l á r k o l t á k m a g u k a t a m a g y a r o k t ó l és ezeken kívül más környező népektől való
óvakodás miatt.") Ezen m o n d a t o k b ó l elég tisztán kiviláglik ezen h á b o r ú k n a k a m a g y a r o k által való kezdeményezése, melynek — mint az közismert tény — döntő jelentősége v a n a h a d á s z a t b a n . Valószínűleg ezen kezdeményezés volt egyik főoka a m a sorozatos ő s m a g y a r győzelmeknek, melyekről e négy forrás minden kétséget k i z á r ó a n a merev tárgyilagos- ság legridegebb h a n g j á n megemlékszik. Úgy látszik, ezen kezdeményezés n a g y jelentőségét megértette Á r p á d is és az (") vezér-utódai, a k i k n e k h a d j á r a t a i r ó l épen Hazai Samú oly találóan á l l a p í t j a meg: „A vezérek korabeli m a g y a r o k há- borúikat t á m a d ó l a g o s a n viselvén m á r eleve biztosították m a g u k n a k az initiativában, vagyis az ellenség megelőzésé- ben rejlő előnyöket."1 8 U g y a n a z o n az oldalon a kitűnő szak- ember imigyen szól: „A m a g y a r s á g szóbanforgó h a d j á r a t a i a kezdeményezés n a g y horderejét fényesen erősítik." . . .
Mielőtt cikkem legvégére érnék, szabad legyen Ibn Rusztah szövegének egvik idevágó kitételéről szólanom.
í m e így szól Ibn R u s z t a h : „ M o n d j á k , hogy a k a z a r o k m á r a korábbi időkben körülárkolták m a g u k a t a m a g y a r o k - tól és ezeken kívül más környező népektől való óvakodás miatt."
Erre az idézetre nézve M a r q u a r t n a g y h í r ű , de sok tekin- tetben m á r elavult m u n k á j á b a n a következőket m o n d j a : ..In dieser Notiz ist allerdings n u r von einem G r a b e n die Rede, w ä h r e n d Konstantinos Porphyrogennetos von einer Backsteinfestung Sarkel am D o n spricht. Ich glaube aber trotzdem, dass beide Berichte auf dasselbe Ereignis zu be- ziehen sind und sich gegenseitig ergänzen. Es wird sich u m ein ganzes Befestigungssystem handeln, von welchem der Byzantiner n u r das wichtigste »Stiick, die F e s t u n g Sarkel hervorhebt. Aus I b n Rusta e r f a h r e n wir noch, dass diese Be- festigungen in erster Linie gegen die E i n f ä l l e der M a g y a r e n gerichtet waren, die sich d a m a l s also besonders lästig gemacht haben müssen. Gegen die Petschenegen k a n n Sarkel nicht ursprünglich angelegt worden sein, da diese d a m a l s noch östlich von der Wolga sassen. '19
T u d j u k , hogy nomád őseink — mint azt l á t t u k m á r — á l l a n d ó a n be-becsapkodtak a szomszédos területekre. l ehet- ték ezt a n n á l inkább, mivel az őket k ö r n y e z ő népek n a g y - része szintén steppéken éldegélt, ahol á t h á g h a t a t l a n h a t á r o k - ról — a b b a n az időben — szó sem lehetett.20 L e g f e l j e b b a
18 Lásd a már említett t a n u l m á n y á t ; 559. oldal.
18 L. említett m u n k á j á t ; 28. oldal.
20 Az egyes népek területeit egymástól elválasztó pusztaságok nem tekinthetők komoly a k a d á l y n a k egy olyan harcias nép számára, mint amilyen épen a vándorló magyar nemzet volt.
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k . — II. 4
folyók szerepelhettek — ideig-óráig — mint védőgátak (or- szághatárok), a z o n b a n egy, a steppén végbemenő népvándor- lás idejekor, mikor a népek h i g a n y - n y u g t a l a n á l l a p o t u k b a n egymáson keresztül-kasul gázolnak, ezek a „ h a t á r o k " is csak ideiglenes a k a d á l y o k a n o m á d seregek részére, melyeknek e g y é b k é n t is n a g y g y a k o r l a t u k van a folyók á t ú s z t a t á s á b a n . Ezek f o l y t á n á l l í t h a t j u k , hogy egy steppé n élő, nomád vagy félnomád nép „ h a t á r a i " — n y u g t a l a n viszonyok között á l l a n d ó a n v i b r á l n a k ; hol t á g u l n a k , hol összébbhúzódnak, aszerint, amint azt p i l l a n a t n y i h a t a l m i á l l a p o t u k hozza.
És a környező országok eme „ h a t á r t a l a n s á g a " csalogatta t a l á n leginkább a mi n o m á d őseinket állandó becsapásokra.
N y u g o d t a n merészeljük állítani, hogyha a vándorló ős- m a g y a r s á g ottartózkodása idején az orosz steppéken keresz- tiiltörhetetlen g y e p ű k k e l , a v a g y másmódon kijelölt, mester- séges h a t á r o k között l a k t a k volna a környező népek, az á l t a l u n k t á r g y a l t keleti források kevesebbet beszélnének őseink b e c s a p á s a i r ó l . . . .
Épen ezen legutóbbi e s z m e f u t t a t á s u n k f o l y t á n arra lehetne gondolnunk, hogy az Ibn Rusztah állal említett
„körülárkolás" a kazaroknak oly óvóintézkedése az őket környező — túlnyomólag mozgási állapotban levő — népek ellenében, mellyel a kazarok talán semmi mást nem akartak.
mint meghúzni — azon vidéken talán a legelső — mester- séges határt önmaguk és kapzsi szomszédaik között fölei*
azon célból, hogy ilymódon már eleve is kizárják a határ villongásoknak — a háborúskodás egyik szülőanyjának - még csak lehetőségét is.
Ez esetben Ibn Rusztah e k a z a r o k r ó l szóló idézete egy igen értékes tudósítást jelent a mi részünkre, mely pompás keresztmetszetben t á r j a elénk azt a — m o n d h a t n á m — pilla- natot, amikor egy jellegzetesen steppevidéki nép önmaga körül mesterséges határt kényszerülvén húzni fokozottabb m é r t é k b e n igyekszik megvédeni országa területének minden t a l p a l a t n y i f ö l d j é t a f a l á n k szomszédok ellenében, azon cél- ból, hogy ezáltal önmaga is az állami életnek egy tökélete- sebb f o r m á j á r a t é r j e n át . . .
*
Amint l á t t u k az öt a r a b . perzsa és török nyelven írt szövegből, az ő s m a g y a r h a d ü g y tekintetében a keleti k ú t f ő k csak gyér a d a t o k a t szolgáltatnak részünkre, melvek között azonban értékes kitételeket t a l á l h a t u n k .
janicsek István.
