NYELVEK KÖDÖK HALLGATOK

• 9 •

• • J8

NYELVEK

KÖDÖK

HALLGATOK

ALKALMAZOTT NYELVÉSZETI TANULMÁNYOK 2.

y 22,tíh±

NYELVEK

KÓDOK

HALLGATÓK

Alkalmazott nyelvészeti tanulmányok 2.

Szerkesztők:

Klippel Rita - Sulyok Hedvig - Tóth Eszter

SZEGEDI EGYETEMI KIADÓ

Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó

Szeged

2015

Nyelvészeti Füzetek 13.

Sorozatszerkesztők: Tóth Szergej, Vass László Szerkesztők:

Klippel Rita -Sulyok Hedvig - Tóth Eszter Lektorok:

Sulyok Hedvig Tóth Szergej Rezüméket fordította:

Erdei Tamás Angol anyanyelvi lektor:

Henry Fitzpatrick S Z T E K leb e lsb erg K önyvtár

J 0 0 1 1 7 1 1 2 4

A kötet a 2014. május 8-9-én megrendezett II. Találkozások - Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékek 5. Országos Találkozója konferenciák előadásait tartalmazza.

Szervezők:

Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Humántudományi Intézet, Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék

©SZTEJGYPK2015

2 3 8 6 3 7

ISSN 1217 9957

ISBN 978-615-5455-15-5 (nyomtatott) ISBN 978-615-5455-16-2 (elektronikus)

Tartalom

ELŐSZÓ

Tisztelet az Olvasónak... 7

ALBERT SÁNDOR

Hogyan fordítsuk a fordíthatatlant? (A fordítás paradoxonjai)...

BUDAI TÍMEA

Előny vagy hátrány? (A magyar jelnyelv sztenderdizációjának aktuális kérdései)... 14 DAUNER ORSOLYA CECÍLIA - SIMON ZSUZSANNA

Pártalálás a XXI. században (Társkereső hirdetések elemzése)...

DIMÉNY HAJNALKA

Alakzat, hangulat és sajátos hangalak a magyar igékben... 24 FŰZ NIKOLETTA

Miért jobb az EU polgárainak a többnyelvűségi politika, mint az euroangol?... 28 GAZDIK ÁGNES

A mozgást jelentő igék kontrasztív vizsgálata a német és a magyar nyelvben... 32 KISS RENÁTA

A számterjedelem visszafelé és lexikális döntési feladatok vizsgálata online mérőeszköz

segítségével... 37 KISS RENÁTA-PATAI JOLÁN

A korai olvasási képességek mérése 4-8 éves gyermekek körében... 40 KÖŐ NIKOLETT

Fenyegető levelek elemzése a kriminalisztikai szövegnyelvészet világában... 44 KUBATOV DUBRAVKA

Bókok a kulturális sztereotípiák tükrében... 50 LANTOS KATINKA

A tolerancia kifejeződése egy integrált közösségben... 56 MAGASHÁZI VIRÁG

A média szerepe a nyelvtudás fejlesztésében - a japán mint idegen nyelv esete

(pilottanulmány)... 61 MÓZES DOROTTYA

A kreol identitás stilizációja a karibi irodalomban (Sam Selvon The lonely Londoners című

regényének elemzése)... 68 SEBESTYÉN STELLA

Nyelvek harca a térben. Győr nyelvi tájképének elemzése... 72

Magyar mint idegen nyelvi taneszköz... 80 SOMOGYI LAURA

Frazeologizmusok kontrasztív nyelvészeti és intermediális vizsgálata... 84

TÓTH JUDIT

A magyar fiatalok nyelvi attitűdje a kisebbségi és idegen nyelvekkel kapcsolatban... 88 TÓTH MARGIT

Idegennyelv-tanulás kisgyermekkorban: pro és kontra... 93 TÖRÖK PETRA KLÁRA

A kutyás terápia lehetőségei az anyanyelvi nevelésben... 100 TUNNERSZANDRA

A verbális agresszió vizsgálata az X-Faktor műsorában... 105 WIRT PATRÍCIA

A köznyelvi e ~ ö váltakozás... 110

KÖNYVSZEMLE

ERDEI TAMÁS

Voigt Vilmos szemiotikája... 117 HRENEKÉVA

Nyelvész hallgatók, beszélő nyelvészek. Alkalmazott nyelvészeti tanulmányok 1... 121 KLIPPEL RITA-TÓTH ESZTER

Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. Hallgatói tanulmányok... 123

E

Tisztelet az Olvasónak,

akinek jó szívvel ajánljuk e kötet írásait. Nemes hagyománnyá vált az utóbbi években, hogy az alkalmazott nyelvészetet oktató egyetemi tanszékek - Eötvös Loránd Tudományegyetem, Miskolci Egyetem, Pannon Egyetem, Szegedi Tudományegyetem - hallgatói minden év tavaszán

ben vázolják fel, adják elő kutatási témájuk egy-egy részét. A szervező intézmények, tanszékek és oktatók nagyon fontosnak tartják ezeket a találkozókat, hiszen ezáltal olyan fórumot biztosíta­

nak diákjaik - a jövő nemzedék tanárai, kutatói - számára, ahol alkalom adódik az első szárny- próbálgatásokra: meghallgatják egymás előadását, az azt követő vitát, kérdeznek, hozzászólnak, véleményt alkotnak - egyszóval bepillantást nyernek a szakmai-tudományos élet egy szegmen­

sébe.

Ehhez a hagyományhoz egy új kezdeményezés is csatlakozott 2013-ban: a szegedi

zások konferencia, melynek célja nemcsak az alkalmazott nyelvészet, hanem - tágabb értelem­

ben - a nyelvészet iránt érdeklődő hallgatók találkozása, így ezen az összejövetelen a fentebb említett egyetemek mellett Szegedről a Bölcsészettudományi Kar, Budapestről az Interkulturális Nyelvészet PhD-programjában részt vevő, sőt a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem nyelvészhallgatói is képviseltették magukat.

Mivel az itt előadással szereplő diákok három - alap-, mester- és PhD-s - képzési szintről jöt­

tek, tapasztalataik nem egyformák, felkészültségük is különböző, a megközelítések sokfélék, a színvonal sem mindig egyenletes. Egy dolog azonban közös keretbe illeszti e sok elemből álló mozaikot: valamennyi szerző legjobb tudása szerint arra törekedett, hogy képet alkothassunk egy nagyon gyakorlatias, szerteágazó, sokszínű tudományág, az alkalmazott nyelvészet világáról, témaköreiről.

A szervezők köszönetét mondanak mindazoknak, akik a konferencia megrendezésében segí­

tettek, a kötet létrejöttét munkájukkal támogatták, s a hallgatókat elkísérték, felkészítették.

Az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékek 5. Országos Találkozója és a II. Találkozások (SZTE, JGYPK, 2015. május 8-9.) előadásainak írott, szerkesztett változatát Albert Sándor professzor úr plenáris előadásának anyaga, valamint Erdei Tamás, Hrenek Éva és Klippel Rita - Tóth Eszter recenziói fogják közre.

A szerkesztők

L -JL 2

WIRT PATRI CI A

Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Magyar nyelvészet program, Szeged

wirt.pat@gmail.com

A köznyelvi e - ö váltakozás

Kulcsszók: alakváltozatok, dialektológia, kérdőív, köznyelv,szociolingvisztika, szótár

Bevezetés

Dolgozatom témája a sztenderd nyelvváltozatban kimutatható e ~ ö váltakozás, amelyet egy általam készített online kérdőív segítségével vizsgáltam. A mai magyar köznyelv több nyelvjárás ötvözésével alakult ki, bár a fő forrása az e-ző észak-keleti dialektus volt. A zárt é-t és a nyílt e-t megkülönböztető nyelvjárásokban a zárt é-vel ejtett szavak, amelyeket az ö-ző nyelvjárásokban általában ő-vel ejtenek, nagyobb arányban e-vel szilárdultak meg az irodalmi és köznyelvben, például ember, keli, kereszt. Előfordulnak a nyelvünkben olyan morfémák is, amelyeknek a labiális változata rögzült, például sör, sötét, vörös. A Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai 2003) köll szócikket is tartalmaz, de ez a variáns népies minősítést kap, a sör mellett pedig a ser is szerepel, de régies vagy tréfás minősítéssel. A sztenderd beszélt és írott nyelvben a ser és a köti alakok nem használatosak, ezért ezeket nem tekintem váltakozóknak.

Kutatásom tárgyát azok a morfémák képezik, amelyek az írott és a beszélt köznyelvben egyaránt kétféle alakban léteznek. A szótárban nem kap minősítést ezeknek sem az e-ző, sem az ö-ző változata, hiszen mindkét formában használatosak, nincs közöttük stilisztikai különbség. Az ilyen esetekben viszont csak a pár egyik tagjá­

nál szerepel a teljes szócikk, a másiknál pedig utalás található, például csöpörög Lásd csepereg. Valószínű, hogy a szerzők szerint elterjedtebb vagy sztenderdebb alaktól irányít a szótár a kevésbé köznyelvinek vagy kevésbé gyakorinak vélt formához. Megfigyelhető, hogy a szótárban általában az ö-ző alaktól mutat a szócikk az e-zőhöz, tehát ezt tekintik elsődlegesnek. Van néhány kivétel, például a felesleg, ahol a szócikk a fölösieg-hez utal a Ma­

gyar értelmező kéziszótárban (Pusztai 2003).

A kérdőíves vizsgálattal az volt a célom, hogy megmutassam, nem minden szópár esetében az illabiális változat az elsődleges, a válaszadók többsége által használt forma. Először a kiinduló hipotéziseimet vázolom föl, majd a feladatok és az adatközlők bemutatása következik. Ezután néhány példa kiemelésével szemléltetem a kapott eredményeket, melyeket életkori csoportokat ábrázoló diagramokon szemléltetek. Végül összegzem az eredményeimet és kitérek a további kutatási lehetőségekre is.

Feltételezéseim

A Magyar helyesírás szabályai (MTA 2011: 20) szerint Írásban is használhatók a váltakozó morfémák mindkét alakváltozatukban, annak ellenére, hogy a helyesírásra alapvetően nem jellemző az ingadozás. Mivel a köznyelv inkább e-ző, a váltakozó alakok közül is inkább az e-zőt vélik sztenderdebbnek. A szótárírás hagyománya is ezt a nézetet tükrözi. Azt feltételeztem, hogy bizonyos szópárok esetében a Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai 2003) által meghatározott sorrenddel ellentétben az ö-ző alak az elsődleges, a gyakoribb.

Wirt Patrícia: A köznyelvie ~ ö váltakozás 111 Lehetnek viszont olyan minimálpárok is a kérdőívben, amelyeknek az egyik tagját lényegesen több adatközlő választja. Az ilyen alakok bizonyos idő elteltével nem fognak már váltakozóként viselkedni, nem lehet majd kon­

textustól függetlenül fölcserélni őket egymással. Előfordulhat, hogy a kevésbé használt - legyen az az e-ző vagy az ö-ző megoldás - kiszorul a köznyelvből. Látszólagosidő-vizsgálattal (Trudgill 1997:47) megállapítható, hogy az egyik variáns irányába való eltolódás mely korosztályokban van jelen a leginkább. A kérdőívvel kapott adatokból megtudható, hogy a különböző életkori csoportok tagjai melyik alakváltozatot preferálják. A következő részben bemutatom a kérdőívben szerepelő szópárokat és az adatközlők életkori csoportokra történő bontásának módsze­

rét.

A feladat és az adatközlők

Az e ~ ö váltakozást mutató szavak használatának vizsgálatához egy online kérdőívet készítettem, amelynek eredményeit összevetettem a Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai 2003) utalásai által meghatározott sorrenddel.

A vizsgálatban résztvevőknek tizenhét e-t és ö-t váltakoztató szópár közül kellett kiválasztaniuk, hogy melyiket használják inkább: becsenget - becsönget, csendes ~ csöndes, csengő ~ csöngő, csepereg - csöpörög, csepp ~ csöpp, felesleges ~ fölösleges, felhoz - fölhoz, felír ~ fölír, felnőtt ~ fölnőtt, felvétel - fölvétel, gyenge ~ gyönge, gyep ~ gyöp, sepreget ~ söpröget, seprű ~ söprű, szegei ~ szögei, töröld fel ~ töröld föl, zsemle ~ zsömle. A kérdőívben a szópárok nem betűrendben szerepeltek, és nem mindegyiknél az e-ző alak állt elöl, ezenkívül elhe­

lyeztem közöttük nem e ~ ö váltakozó minlmálpárokat is, például gyerek ~ gyermek, hova - hová. Erre azért volt szükség, hogy a válaszadók számára ne legyen egyértelmű, hogy az e ~ ö váltakozást tesztelem, és hogy tudato­

san ne befolyásolják a döntésüket, hanem az összes szópárnál azt a változatot jelöljék, amelyiket valóban hasz­

nálni szokták. Négy válaszlehetőség közül kellett kiválasztani, hogy egyértelműen az egyik vagy inkább az egyik alakváltozatot preferálják, köztes válaszra nem volt lehetőségük. Ezzel a módszerrel döntésre sarkalltam az adatközlőket, bár a kikényszerített válaszadással járó kockázatot is vállaltam.

Összesen 458-an töltötték ki a kérdőívet az interneten. A résztvevőket hat életkori csoportra osztottam. A legfiatalabb korosztály volt a 10 és 14 év közöttiek, őket mindössze 12 fő képviselte, majd a 15 és 19 éves közöt­

tiek, amely 81 főből állt. Ezt követte a 20 és 26 év közöttiek csoportja, akik a legtöbben, 228-an töltötték ki a tesztet. A 27 és 39 közti csoportot 72 fő, a 40 és 55 év közöttieket pedig 41 adatközlő reprezentálta. A legidőseb­

bek csoportját az 56 és 73 év közöttiek tették ki, ők összesen 24-en voltak. A csoportok létszámának eltérése a véletlen mintavétel következménye.

A Magyar dialektológia (Kiss 2001) tankönyv sorra veszi, hogy az egyes nyelvjárási régiókban az illabiális vagy a labiális megoldásokat alkalmazzák-e a váltakozó esetekben. A nyugati és déli területeken (nyugat­

dunántúli, közép-dunántúli-kisalföldi, dél-dunántúli és dél-alföldi régiókban) inkább ő-vel, míg az északi és keleti részeken (Tisza-Körös-vidéki, palóc és északkeleti régiókban) inkább e-vel vagy é-vel ejtik a váltakozó morfémá- kat. A kérdőíves vizsgálatomhoz a nyelvterület különböző részeiről érkeztek kitöltések, az ország határain belülről és kívülről is. A válaszok terület szerinti megosztását a XXIV. MANYE-konferencián A köznyelvben váltakozó e-ző és ö-ző morfémák: Egy kérdőíves vizsgálat eredményei (Wirt 2014) című előadásomban mutattam be, melyből az derült ki, hogy a független ö-ző dél-alföldi nyelvjárási régióból származók nagyobb arányban választották a labiális alakokat. Jelen kutatásomban az adatközlők életkora az elsődleges vizsgálati szempont, de néhány kiemelkedő esetben összevetettem az eredményeket a születési hellyel is. A válaszadókat két csoportra osztottam aszerint, hogy az északi, északkeleti, keleti, vagy a déli, délnyugati, nyugati területeken található településeket adtak-e meg születési helyként. Ez alapján 295 fő tartozott a jellemzően ö-ző nyugati és déli, 163 fő pedig az inkább e-ző keleti és északi régiókba. A továbbiakban részletesebben ismertetem a kérdőívvel kapott adatokat néhány példa kieme­

lésével, melyeket diagramokon szemléltetek.

Eredmények

A kérdőívben szereplő e ~ ö-t váltakoztató szópárok közül a csepereg ~ csöpörög, a zsemle - zsömle és a csen­

des ~ csöndes használatára vonatkozó eredményeket fogom részletesebben bemutatni az életkori felosztás alapján. Ezek a példák jól szemléltetik az értelmező szótár által meghatározott elsődlegességtől való eltérést és az életkori csoportok közötti különbséget.

112 Nyelvek, kódok, hallgatók

N=458

Az 1. kördiagramon látható, hogy a válaszok hogyan oszlottak meg a négy lehetőség között a csepereg ~ csöpö- rög szópár esetében. Annak ellenére, hogy az értelmező szótárban az Illabiális alakot tekintették a szerzők elsőd­

legesnek, a tesztemben az adatközlők 28%-a egyértelműen a labiális, míg 26%-uk Inkább a labiális változatot jelölte meg az általa használt formaként.

4. diagram A csepereg ~ csöpörög használata

Wirt Patrícia: A köznyelvie~^öváltakozás 113 A 2. diagram a válaszok életkor szerinti megoszlását mutatja be a csepereg ~ csöpörög minimálpár esetében.

Az inkább az egyik és az egyértelműen az egyik válaszokat az oszlopdiagramokon együtt kezeltem. Az adatokból kiderült, hogy a legidősebb korosztály nagyobb arányban választotta a labiális alakot, mint a többi életkori csoport tagjai. Viszont a fiatalabbak csoportjában Is kimagaslik az ö-ző válaszok száma. Megvizsgáltam a legidősebbek életkori csoportját a születési hely szempontjából Is. Ebben a csoportban kiemelkedően magas az Inkább ő-ző nyugati és déli területekről származók száma, mindössze 5 fő volt az északi és keleti régióból. Viszont a 71%

csöpörög-öt jelölő 56 és 73 év közötti adatközlő közül 2 fő a nem ö-ző régiókból került ki. A 27 és 39, valamint a 40 és 55 év közötti korosztályokban is kicsivel többen voltak a nyugati és déli területekről származó adatközlők, ennek ellenére néhány százalékkal többen jelölték meg az illabiális alternánst mint a két csoportból. így megálla­

pítható, hogy a csepereg - csöpörög szópár Ingadozása a középső korosztályokban a legnagyobb, az 56 év fölöttiek és a 19 év alatti adatközlők pedig Inkább az ö-ző alakot részesítik előnyben.

A zsemle ~ zsömle szópárnál is a többség a labiális formát választotta, ezt ábrázolja a 3. kördiagram: 34%-a az adatközlőknek egyértelműen a zsömle, 19%-uk pedig inkább zsömle variánst jelölte meg, tehát összesen az 53%-a, tehát több mint a fele a kérdőív kitöltőinek. Ezzel szemben az értelmező szótárban a zsemlénél olvasható a szócikk és a magyarázatban Is az e-s alak szerepel.

5. diagram A zsemle ~ zsömle használata

114 Nyelvek, kódok, hallgatók

80%

70%

60%

50%

40%

30%

20% 10% 0%

56-73 év 40-55 év 27-39 év 20-26 év 15-19 év 10-14 év 6. diagram

A zsemle ~ zsömle használata

A 4. diagramon látható, hogy a 27-39 és a 40-55 év közötti életkori csoportokban kicsivel többen választot­

ták, hogy a zsemlét vagy inkább a zsömlét használják. A lakóhelyi adatokkal összevetve azt tapasztaltam, hogy a terület nyelvjárási jellegétől függetlenül tették ezt. A 27-39 közötti korosztályban az északi és keleti területeken született adatközlők 52%-a jelölt zsemlé-1, a déli és nyugati területekről pedig 56%. A 40-55 évesek csoportjában pedig éppen ellentétes eredményt kaptam: a jellemzően ö-ző területeken 59%-a a válaszadóknak jelölte az Illabiá­

lis változatot, a jellemzően e-ző vidékeken viszont kevesebben, csak 36% használja az e-ző alakot a saját beval­

lása szerint. Az összesített adatok ebben a korosztályban azért mutatják az zsemle alak gyakoriságát, mert a déli és nyugati területekről több személy vett részt a tesztben, közülük többen választották. Úgy gondolom, egy lehet­

séges magyarázat erre a jelenségre, hogy ebben a korban a beszélők, akik aktív munkavállalók, jobban töreksze­

nek a normakövetésre, a sztenderdebbnek tartott alakok használatára. A fiatalabb korosztályokba sorolt adatköz­

lők viszont inkább a szópár ö-ző tagját választották, ahogyan a legidősebbek is. A válaszadók attitűdjének és választásuk motivációjának felmérése adhatja meg a választ, de ezen adatok alapján megállapítható, hogy az általánosan elterjedt változat a zsömle.

A következő, egyben utolsó példám a csendes ~ csöndes szópár, amihez kördiagramot nem készítettem, mivel a kérdőívvel gyűjtött adatok is az e-ző forma gyakoriságát mutatják. A csöndes alakot nem tartalmazza a Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai 2003), a csencí-nél viszont szerepel a csönd is, stílusbesorolás nélkül, de másodlagosan.

Wirt Patrícia: A köznyelvib~öváltakozás 115

7. diagram A csendes ~ csöndes használata

Az 5. diagramról leolvasható, hogy az Illabiális változatot jóval többen jelölték meg, csak a legidősebb korosz­

tályban választották többen a csöndes-1, az 56 - 73 éves csoport 62,5%-a. Hozzá kell tenni, hogy a nem ö-ző területekről származók kevesen voltak ebben a csoportban. Megnéztem, hogy az északi és keleti régiókból melyik alakokat jelölték meg, és azt vettem észre, hogy az öt főből három az ö-ző változatot választotta. A többi korcso­

portnál egyértelmű volt az Illabiális alak dominanciája. Tehát ez a példa jól szemlélteti, hogy a fiatalabb és az idősebb életkori csoportok között kimutatható az eltérés. Előfordulhat, hogy egy nyelvi forma annak beszélőivel együtt kihal, amit előrevetíthet a fiatalok körében csökkenő használat. Ezt a jelenséget pedig a területi megoszlás­

sal együtt lesz érdemes megvizsgálni.

Összefoglalás

A kérdőíves felmérésemben a köznyelvi e ~ ö váltakozást mutató szavakat vizsgáltam. A kérdőívvel kapott adatok megmutatják, hogy melyek azok a szópárok, amelyeknek mindkét változata egyaránt normatívnak mondható, és hogy mely esetekben egyértelmű, hogy a két alak közül az egyik elterjedtebb. Néhány esetben a Magyar értelme­

ző kéziszótár (Pusztai 2003) által meghatározott sorrendnek, miszerint az elsődlegesnek tartott e-ző alaknál szerepel a teljes szócikk, ellentmondanak kapott eredmények. A csepereg - csöpörög és a zsemle ~ zsömle esetében a pár ö-zö tagja volt a többek által használt. Ennél a két szópárnál láthattuk azt is, hogy a 27-39 és a 40-55 évesek válaszai eltértek a többi korcsoportétól, ök az e-ző alakot jelölték meg kicsivel többen. A csendes ~ csöndes minimálpárnál megfigyelhető volt, hogy a legidősebb korosztály válaszai eltértek a többi életkori csoport válaszaitól: a többség az illabiális, míg az idősebbek a labiális formát preferálták. A legfiatalabbak csoportjánál viszont nem rajzolódott ki éles különbség egyik példában sem.

További kutatási célom, hogy interjúkat készítsek különböző korú, iskolázottságú és a nyelvterület különböző részein élő adatközlőkkel, így az e ~ ö váltakozás spontán beszédben megjelenését is megfigyelhetném. Az Interjúalanyokkal mondatklegészítéses tesztet is elvégeztetnék. Az önbevalláson alapuló kérdőív és a mondatkiegészitéses teszt eredményeinek, valamint a spontán beszédbeli használatnak az összehasonlításával pontosabb képet kapnék erről a nyelvi jelenségről.

116 Nyelvek, kódok, hallgatók Irodalom

Kiss J. (szerk.) 2001. Magyar dialektológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Pusztai F. (főszerk.) 2003. Magyar értelmező kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Magyar Tudományos Akadémia 2011. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. Tizenkettedik lenyo­

mat. Budapest: Akadémiai Kiadó. 20-21.

Trudgill, P. 1997. Bevezetés a nyelv és a társadalom tanulmányozásába. Szeged: JGYTF Kiadó.

Wirt P. 2014. A köznyelvben váltakozó e-ző és ö-ző morfémák. Egy kérdőíves vizsgálat eredményei. Elhangzott:

Többnyelvűség és kommunikáció Kelet-Közép-Európában. XXIV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresz- szus. Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár. 2014. április 24-26.

The e ~ o alternation in standard language

Present-day Hungarian standard language was formed by mixing several dialects, though the main source was the e-using northeastern dialect. Some words show an alternation of e and 6, these words are used in two forms in both speaking and writing. The data collected, using my questionnaire, show which variants are used more com­

monly.