Idegenszó-tár

TÓTFALUSI ISTVÁN

IDEGENSZÓ-TÁR

Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára

A MAGYAR NYELV KÉZIKÖNYVEI VIII.

Sorozatszerkesztő

KISS GÁBOR

TÓTFALUSI ISTVÁN

IDEGENSZÓ-TÁR

Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára

TINTA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST

Lektor KICSI SÁNDOR ANDRÁS

Szerkesztette HIDALMÁSI ANNA

TEMESI VIOLA Lexikográfiai munkatárs

KISS GÁBOR

Az anyaggyűjtésben közreműködött W^INDISCH Z^SUZSANNA Számítástechnikai munkatárs

K^ISS M^ÁRTON

ISSN 1589-4371 ISBN 963 7094 92 7

© Tótfalusi István

Kiadja a Tinta Könyvkiadó, Budapest Első kiadás: 2004

Második kiadás: 2005 Harmadik, bővített kiadás: 2008

Balázs Géza, Balogh Péter, Bárdosi Vilmos, Hessky Regina, Kiss Gábor Minden jog fenntartva. A mű sem részleteiben, sem egészében nem reprodukálható

semmilyen eljárással a jogtulajdonosok előzetes engedélye nélkül.

ELŐSZÓ

Hajdan szokás volt a könyvet e latin köszöntéssel kezdeni: Benevolenti lectori salutem:

üdvözlet a jóakaratú olvasónak. Ez talán stílusos kezdet egy szótárhoz, amely az idegen szavakkal foglalkozik. Mégis inkább a Curioso lectori, azaz a kíváncsi olvasónak szól a köszöntésem, aki szereti mindennek okát és eredetét firtatni.

A nyelvi eredet kérdését mindig általános érdeklődés övezte, és az ösztönös vagy tudákos szószármaztatás olykor elragadja a képzeletet, szélsőséges esetben elrepítheti akár a sumér–magyar nyelvrokonság délibábjához is. A tudományosan megalapozott etimológia viszont biztos eredménnyel kecsegtet, ám a képzeletet sem hagyja táplálék nélkül:

szórakoztató és igencsak meglepő tud lenni, ahogy e könyv olvasói is tapasztalni fogják.

Könyvemet a művelt és érdeklődő nagyközönségnek szánom, tudva egyszersmind, hogy e megjelölés igen széles skáláját öleli fel a nyelvi felkészültségnek. Tekintve, hogy a nemzetközi szókincsben, amely idegen szavainknak nagy többségét teszi ki, a nyomozás általában a latinhoz (s olykor rajta keresztül a göröghöz) vezet, a származtatás minden mozzanatát legfőképp azok tudják könnyedén követni, akik tanultak latinul, ha többet nem, legalább néhány évet a középiskolában. Főleg rájuk gondolva igyekeztem a szófejlődés minden állomását jól követhetően és alakilag meggyőzően ábrázolni. Akik jártasabbak a latinban, és esetleg a görögben is, azok még inkább fogják értékelni a minden részletre kitérő eredetmagyarázatot.

A megcélzott közönségre való tekintettel döntöttem úgy, egyetértésben a kiadóval, hogy lemondok bizonyos túlzó igényekről. Legfőképp arról, hogy az ide tartozó szavaknál elhatoljak az indoeurópai szógyökökig, hisz ez csak a nyelvész szakemberek szűkebb körének mondana lényegeset. Az igazán érdeklődők kedvéért viszont, néhány szemrevaló esetben, mégiscsak nyújtottam ilyesféle kitekintést viszonylag ismert szavak bevonásával.

Nem tehettem eleget a tudományosság egy másik fontos követelményének sem, hogy ti. minden szóról közöljem, mikor és milyen forrásokban bukkant fel először nyelvünkben.

Ettől nemcsak azért kellett eltekintenem, mert a szótár terjedelmét igencsak megnövelte volna, hanem elsősorban azért, mert e téren nem folyt napjainkig tartó rendszeres és teljes körű tudományos kutatás.

A szótár anyaga

Minden szótár első gondja, hogy milyen és mekkora anyagot öleljen fel. Az idegen szavak esetében ráadásul el kell dönteni, hogy nyelvünk mely szavait minősítjük ilyennek.

Egyszerűnek tetsző, de lényegre tapintó meghatározás: idegen a szó, ha a magyar anyanyelvűek nagy többsége annak érzi. Vagyis nem az eredet a döntő, hanem a nyelvérzék ítélete. Mert német eredetű a cél, példa, erkély, cérna, bognár, de idegennek aligha érzi őket valaki, mert már igen régen élnek velünk, hangrendjük és hangalakjuk a törzsökös magyar szavakéhoz idomult. Nem úgy a kalucsni, lichthóf, svindli vagy cugehőr – ezeket mindenki habozás nélkül idegennek minősíti, mert nem oly régen érkeztek, és még nem volt idejük magyaros ruhát ölteni. Hasonló az ostya, papiros, taksa, tégla esete:

ezekről nem rí le a latin eredet, bezzeg a reproduktív, intelligencia vagy installáció rögtön elárulja származását.

Ha már tudjuk, honnan meríthetünk, a következő kérdés, hogy mennyit. Ez persze jócskán függ az elképzelt terjedelemtől. Mivel a kiadó ennek nem szabott szűk határt, célul lehetett kitűzni, hogy a köznyelvi szóanyag mellett igen sokféle szakma, tudomány, művészet, sport és más terület szókincsének tekintélyes szeletét is bemutatjuk. A bibliográfiában felsorolt magyar lexikonok és szakszótárak nagyjából jelzik a merítés tágasságát. Az így egybegyűlt törzsanyagot egészítik ki olyan szavak, amelyek az elmúlt másfél évtizedben kerültek előtérbe a sajtó, a közgazdaság, a politika, a híradástechnika, a sportok és a művészetek nyelvében (hogy csak a legfontosabb területeket érintsem), de helyet kaptak az ifjúság és a divatok nyelvének friss jövevényei is.

A főrészben, amely minden szócikkhez kimerítő etimológiát ad, legfőképp egyes szavak szerepelnek, szerény számban pedig két-három, esetleg négytagú kifejezések, túlnyomórészt jelzős és elöljárós szerkezetek. A függelékben általánosan használt idegen rövidítések és betűszók találhatók betűrendben (mintegy 350 tétel), feloldással, az idegen szöveg kiejtésével és értelmezésével, de már a szóeredet magyarázata nélkül.

A szócikkek felépítése

A címszó félkövér betűkből áll, és ha szükséges, a kiejtés egészíti ki szögletes zárójelben, pl. caballero [kavaljeró]. Ha a címszónak több, csekély eltérésű írásváltozata járatos a nyelvben, akkor ezek vagy-gyal elválasztva követik egymást, pl. camarlingo vagy camerlengo [kamarlingó, kamerlengó].

Ritkábban a címszó puszta utalást tartalmaz: cachepot lásd ^KASPÓ (a szót megmagyarosodott formájában, más betűnél kell keresni). Mint látjuk, az utalt szó kis kapitálissal áll.

A címszó után következik az értelmező főrész. Ennek a résznek köszönhető, hogy könyvünket teljes értékű értelmező szótárként használhatja az is, akit a szavak eredete kevésbé érdekel. Ahol szükséges, a jelentést szakmai minősítés előzi meg (pl. közg, azaz közgazdasági, orv, azaz orvosi, okt, azaz oktatási stb.), vagy stiláris minősítés, mint biz, azaz bizalmas, tréf, azaz tréfás, pej, azaz pejoratív (rosszalló) árnyalatú és hasonlók.

Az értelmező részben gyakori a † jel, amely a régiességre, elavultságra utal. Ha közvetlenül a címszó után áll, akkor azt jelenti, hogy a szó egészében, minden jelentésében elavult, például:

peníbilis †G pontoskodó, aprólékos, aggályos G kínos

Ha az értelmező rész valamely sorának az élén találjuk, akkor a szónak csak abban az értelemben való használata régies, például:

paraszolvencia G orvosi hálapénz G † mellékjövedelem

Állhat végül a † egy szó elejéhez simulva, annak jeleként, hogy az értelmezésben felhasznált magyar szó maga a régies, például:

patrióta G hazafi, †honfi

Az értelmező szakaszt követi új sorban,  jel után az etimológiai főrész. Itt elsőként a közvetlen átadó nyelvet nevezzük meg, legtöbbször rövidítve, majd az illető nyelvből való szóalak mint előzmény következik dőlt betűvel; ha ez az alak a címszóval azonos,

egyszerű vessző helyettesíti. Ez után jön a jelentés emelt vesszők között. Ha ez azonos az előtte megadott magyar jelentéssel, akkor ‘ua.’ áll helyette. Példa:

beluga G áll fehér delfin

 or, ‘ua.’ belij ‘fehér’

Értsd: a beluga szó az állattan fogalomkörébe tartozik, jelentése ‘fehér delfin’, az oroszból vettük át, ahol azonos alakban és azonos jelentéssel él, és a belij melléknévből vezethető le.

Az átadó nyelv azonban többnyire maga is kölcsönözte a szót, olykor két-három vagy akár több nyelven át juthatunk el csak a forrásig. A kölcsönzés lépései mindig az előzményhez visznek, magának a kölcsönzésnek az irányát tehát az egyes tételek között visszafelé, balra mutató nyíl jelzi. Példa:

káder † G kat katonai egység állandó tiszti állománya

…………

 ném Kader fr cadre ’tiszti állomány’, ered.

‘keret’ ol quadro ‘ua.’ lat quadrum

‘négyzet’ quadrus ‘négyszögletes’

quatuor ‘négy’

Értsd: a káder szó (melynek itt a példában további jelentéseit mellőztük) a német nyelvből került hozzánk, ahol Kader alakban él, és a francia cadre átvétele ’tiszti állomány’ jelentésben. (Ha valamely szóalak, esetünkben a német, mellett nincs feltüntetve a jelentés, akkor úgy értendő, hogy azonos a forrásnyelvi példa, esetünkben a francia jelentésével.) A francia cadre szóról azt is megtudjuk, hogy értelme eredetileg ‘keret’, az ugyanolyan jelentésű olasz quadro kölcsönzése, ez viszont a latin quadrumból való, amely négyzetet jelent, és ez magyarázza az olasz és francia származékok ‘keret’ értelmét. A quadrum a quadrus, azaz ‘négyszögletes’ melléknévből jön (valójában annak főnevesült semleges alakja), és végső soron a quatuor számnévre megy vissza. (A két utolsó példán megfigyelhető, hogy ha a következő lépés ugyanannak a nyelvnek – jelen esetben a latinnak – a körén belül marad, a nyelvi jelzést nem tesszük újra ki.) Ezzel a hat lépéssel elértünk a forrásig, a latin nyelvben ugyanis nincs tovább. A quatuor nem származik valamely ismert vagy megismerhető nyelvből, csak párhuzamai vannak más indoeurópai nyelvekben.

Ha egy szóalak összetett szó, vagy ha tőszóra és elöljárószóra, igekötőre, ill. külön értelmezhető toldalékra oszlik, akkor mindegyik összetételi tag, ill. a szótő és a többi elem külön etimológiát kap, és ezeket | jel választja el egymástól. Ilyenkor az elágazás helyét kettőspont jelzi. Példa:

adrenalin G biokém a mellékvese velőállományában keletkező hormon

ném Adrenalin ‘ua.’: lat tbsz adrenales

‘mellékvese (pár)’ adrenalis ‘vese melletti’: ad- ‘hozzá, mellé’ | tbsz renes

‘vesék’ | -in (vegyületre utaló toldalék)

Értsd: az adrenalin biokémiai szakszó, és ebben az alakjában nagy valószínűséggel a németből vettük át. Töve a latin többes számú anatómiai adrenales megnevezésből való, amely annyit tesz (páros szervről lévén szó), hogy ‘a vesék mellettiek’. Ez maga is összetétel, a határozói szerepű elöljáróból (ad- ‘hozzá, mellé’) és a csak többes alakban élő

renes ‘vesék’ főnévből áll. Végül az adrenal- szótőhöz járul egy -in toldalék, amely gyakori a vegyületek megnevezésében, ha a szótő az alapanyagot jelenti, mint pl. a kinin, amely a kínafa kérgéből való, vagy a papaverin, amely a mákból (papaver) származik.

Megesik, hogy egy szó eredetére többféle magyarázat is lehetséges, erre ^VAGY… VAGY… írásmód hívja fel a figyelmet. Lássuk példaként az adjusztál szócikk részletét:

… fr adjuster ‘ua.’: ^VAGY késő lat adiustare ‘eligazít’: ad- ‘hozzá’ | iustus

‘igaz, helyes’, VAGY késő lat

*adjuxtare ‘melléhelyez’: ad- ‘hozzá’ | iuxta ‘mellett’

Vagyis a francia adjuster szó két különféle késő latin szóból egyforma valószínűséggel származtatható.

Olykor egy szóban két külön szóalak vegyül össze, ezt 5 jel tudatja. Példa:

purin G kém … nitrogéntartalmú...

alapvegyület, oxigénnel húgysavat alkot

ang purin ‘ua.’: lat purus ’tiszta’ 5 urina

‘vizelet’

Az etimológiai részben is gyakori az utalás. Ennek az utalásnak helykímélő szerepe van, a másutt már leírt eredetmagyarázat sokadik vagy sokszázadik elismétlése helyett az adott helyre irányítja az olvasót. Például:

parakardiális G anat a szív melletti

tud lat paracardialis ‘ua.’, lásd PARA-,

KARDIÁLIS

Címszavunk latin előzményének első eleme, több tucat más szóéhoz hasonlóan, a görög para- igekötő, amelyről a maga helyén megtudjuk, hogy jelentése ‘mellett, kívül’, a másik a görög kardia ‘szív’ latinos származéka, cardialis, azaz ‘a szívvel kapcsolatos’, ezt pedig így kifejtve megtaláljuk a kardiális címszónál.

Az etimológiai levezetésekben előfordulnak olyan szóalakok, amelyekre nem ismerünk írásos bizonyítékot, de fel kell tennünk, hogy léteztek valaha. Különösen a klasszikus latin és az utódnyelvi származékok összekötő láncszemeiként van szükségünk ilyenekre azokból a századokból, amikor írástudatlan milliók ösztönösen beszélték és kedvükre alakítgatták a nyelvet – ez a népi latin vagy vulgáris latin korszak –, ám az írástudók méltatlannak ítélték, hogy ilyesmit papírra vessenek. Ezeket a feltételezett alakokat mindig felemelt csillag (*) jelöli. Például:

kurázsiG bátorság, merészség, mersz

ném Courage [kurázse] fr courage népi lat *coraticum ‘ua.’ lat cor ‘szív’

Vagyis a francia szó és a latin forrás között kellett állnia egy feltehető *coraticum alaknak, amelyből a hangfejlődésnek más (és biztosabb) példákból ismert törvényei szerint a courage létrejöhetett.

Néha a levezetés egyik vagy másik mozzanata inkább valószínű, mint bizonyos, ilyenkor a vitatott előzmény előtt kérdőjelet látunk zárójelben: (?). Például:

kvarcG ásv üvegfényű, átlátszó szilikátkristály G kvarcüveg

ném Quarz ‘ua.’ (?) kfn querch ‘manó’

(irod ném Zwerg ‘törpe’)

A származtatás a hangfejlődés szempontjából tetszetős, de a ‘manó’ és az ‘üveg’

jelentések közt nem olyan kézenfekvő az összefüggés.

Más esetben az etimológiai sor végén nyíl és kérdőjel áll: ?, ami annyit jelent, hogy

‘eredete ismeretlen’, pontosabban ‘eredetének további állomásai ismeretlenek’. Ennek a jelzésnek főleg olyankor van helye, amikor az utolsó szóalak jól felismerhetően képzett származék vagy összetétel, ám a nyelvtudomány nem tud semmi biztosat mondani a feltehető szótőről, illetve az összetétel elemeiről. Például:

kalamitásG viszontagság, baj G bosszúság, kellemetlenség

lat calamitas ‘baj, kár’ ?

Az -itas toldalék jó ismerősünk az atrocitás, kapacitás, kvalitás és sok hasonló szó révén, tehát csak a calam- tövet kellene azonosítanunk. Ilyen tő van is a latinban, mint a kalamáris és kalamus mutatja, de a calamus főnév, az -itas pedig csak melléknévhez kapcsolódhat, és egyébként is nehéz az ‘írónád’ és ‘bosszúság’ jelentéseket közös nevezőre hozni.

A voltaképpeni etimológiai rész lezárulása után még előfordulhat háromféle kiegészítés, mindig új sorban.

 jel után azt a magyar szót találjuk, amely a szóban forgó idegen szónak a származéka, de legalábbis az etimológiai családjába tartozik. Ez a tény többnyire meggyőzően kitűnik a szóalakok összevetéséből is (pl. alarmból lárma, apotékából patika), de az összefüggést részletes etimológia nem dokumentálja, csak érdekesség okából, meg a kíváncsiság felkeltésére említem meg az ilyen példákat, hátha valakinek kedve támad utánanézni A magyar nyelv történeti–etimológiai szótárában.



jel vezeti be az adott szóhoz fűzhető nyelvhelyességi tudnivalót, felhívja a figyelmet elterjedt hibás kiejtésre, közkeletű téves értelmezésre vagy hasonlókra. Arra például, hogy az aero- kezdetű szavakat nem szabad [éró]-nak ejteni, vagy hogy a koprodukciót ne írjuk úgy, hogy kooprodukció, mint teszik sokan, akik közben a kooperációra gondolnak.

Végül, ugyancsak a szószármaztatás ínyenceinek a kedvéért, jó néhány szócikk záró mozzanata a „Lásd még” kezdetű sor, amely az adott szóval rokon eredetű egyéb szavakra hívja fel a figyelmet. Az ágál szócikke végén pl. ezt találjuk: Lásd még ^ÁGENS, ^AGILIS, AKCIÓ, AKTA, AKTÍV, AKTUÁLIS, AKTUS, EGZAKT, REAGÁL. Ez arra figyelmeztet, hogy a listán szereplő szavak mind a latin agere igére vezethetők vissza (és természetesen szótárunkban mind megtalálhatók). Helytakarékosság okáért a listán szereplő szavak cikkénél csak annyi áll, hogy „Lásd még ÁGÁL”, ez tehát annak jele, hogy érdemes az ágálhoz lapozni, és ott szemügyre venni az egész rokonságot. Ha az összekapcsolható szavak csak néhányan vannak, akkor mindegyiknél utalunk a többire. Ez az utalási rendszer, mint említettem, csak járulékos tudnivalókkal szolgál, ezért nem törekszik teljességre. Elsődleges célja, hogy olyan szórokonok kapcsolatára hívja fel a figyelmet, amelyek sokszor egymástól távol esnek a szótárban. Nem is mindig szerepel ott, ahol az egymást követő szavak sokasága nyilvánvaló összefüggésben áll egymással.

Az átadó nyelv kérdése

A közvetlen átadó nyelvet ritkán lehet tudományos megbízhatósággal meghatározni.

Lényegében nyelvtörténetileg adódó valószínűségekből kell kiindulnunk. Abból például, hogy nálunk a latin a 18. század végéig a hivatal, a jogalkalmazás, a tudományosság, sőt lényegében az oktatás nyelve volt, az orvostudományé pedig máig az. A hozzánk került latin szavak többsége ezért, főleg a klasszikus, középkori és tudományos latinság szavai, magából a latinból került hozzánk (mint akvizíció, memória, medikus, ordó, prokurátor és annyi más).

A latin tő azonban hozott új hajtásokat is a modern nyelvekben, elsősorban a franciában, ahonnan aztán vagy közvetlenül, vagy az angol és a német révén terjedtek tovább. Ezek a szavak vagy nem léteztek a klasszikus és a középkori latinban, vagy a jelentésük változott meg, bővült ki az új időkben. A geniális példának okáért régen élt nyelvünkben az ókorinak megfelelő ‘nyájas, vidám, nyíltszívű’ jelentéssel – ám a modern francia génialból lett zseniális már egészen mást jelent. Avagy konstatál szavunkból például hiába próbálunk visszakövetkeztetni egy latin constatare igére. A latinban volt constare ‘megegyezik, összhangzik’ jelentésben, s ennek volt személytelen alakja a constat: ‘tudva van, kétségtelen’. Ebből az igealakból született meg, már a franciában, a constater ige ‘megállapít’ jelentéssel. A francia nyelv ismerete, sőt használata azonban nálunk sose volt általános, sokkal inkább a németé, igénk közvetlen átadója ezért igen nagy valószínűséggel a német konstatieren ige, s csak ezen keresztül jutunk vissza a franciához.

A modern tudományokban az új fogalmakra a megnevezések légiói születtek, legnagyobbrészt latin vagy görög elemekből (esetleg a kettő vegyülékéből), szintén főleg a franciában, majd idővel az angolban és a németben is. Ez a szakszókincs és az előző bekezdésben említett szavak alkotják együtt a nemzetközi szavak nagy táborát. E szavak kisebb-nagyobb alaki eltéréssel úgyszólván minden európai nyelvben megtalálhatók, így a miénkben is, de nem mindig a forrásnyelvből kerültek hozzánk. Tudósaink és szakembereink nagy többsége osztrák és német egyetemeken (is) tanult, a tankönyveket és tudományos munkákat túlnyomórészt németből fordították, és ez a helyzet nem sokat változott a 20. század derekáig. Ezért még igen sokáig a német maradt a legvalószínűbb közvetítő, és nemcsak a francia és az angol, de az olasz, a spanyol és egy sor más nyelv szavai esetében is.

Az elmúlt fél évszázadban a kibernetika, genetika, magfizika és űrkutatás hatalmas fellendülése és az angol nyelv ismeretének rohamos terjedése megnyitotta az utat a – főleg Amerikából érkező – szakmai szókincs előtt. Mellettük ömlött be az amerikai életforma és tömegkultúra szólavinája – mindezek körében nem lehet kétséges, hogy melyik volt az átadó nyelv.

A korábbi szójövevények esetében azonban nem mindig könnyű a döntés. Néha a szóalak valószínűsít, pl. az autotróf alighanem a német autotrophot követi, mert ha az angol autotrophic lett volna a mintája, akkor nyelvünkben autotrofikus formában gyökeresedett volna meg. Ilyen eligazítás híján azonban az előzményként megadott szó főleg arra szolgál, hogy a nyelvünkben élő alak és a forrás közé hidat verjen.

Érdekes sajátsága a magyarnak, hogy a német közvetítéssel beszerzett szavak egy részét latinosítja, azaz visszavezeti őket feltehető, gyakran csak képzelt latin előzményük alakjára. Így lesz az említett genialból zseniális, Surrogatból szurrogátum, Tendenzből tendencia vagy genantból zsenáns. Ez utóbbi, akárcsak a banális vagy abonens, semmiféle latin szóval nem hozható összefüggésbe, de ez csak a szóeredet feltárásakor derül ki. Ezzel a gondtalan latinosítással egyébként alaposan mellé is lehet fogni, ahogy a referátum, szegmens, virulens és néhány más társuk tanúsítja (az okokat lásd a megfelelő szavaknál).

Szóalakok és nyelvi rétegek

A szóeredet állomásait szemléltető példák tekintélyes részben a latin és görög nyelvből valók. A szótári szokásoknak megfelelően a latin és görög főnevek alanyesetben állnak, ehhez szükség esetén a birtokos eset csatlakozik, amely a szótövet is kimutatja: lat mons, montis ‘hegy’, gör pusz, podosz ‘láb’, a származékok ugyanis csak ez utóbbiból vezethetők le. A mellékneveknél a hímnemű alak alanyesete többnyire elég, de a szóképzés szempontjából fontos tő néha csak a nő- és semlegesnemű alakokban jelenik meg: lat niger, nigra, nigrum ‘fekete’, vagy a birtokos esetben: gör pasz, pantosz ‘minden’, ilyenkor ezek is szerepelnek.

A latin igék szótári alaksora, szaknyelven averbója hagyományosan négy alakot tartalmaz: ago, agere, egi, actum ‘hajt, űz, cselekszik’. Könyvünkben csak a másodikat, az infinitivust használjuk minden esetben (tehát a fenti példából agere). Ez épp elég az ágens, agentúra, agitál származékok hátteréül. Az esetek többségében azonban szükséges a negyedik alak, az ún. supinum is (itt actum), mert csak ebből vezethető le a jelen esetben az akció, akt, aktor, aktuális, aktus.

A görög igéknél a jelen idejű egyes szám első személyű alakot nevezzük meg a szótárak többségéhez hasonlóan: paideuó ‘nevel’, legomai ‘beszélget’. Ez a szótári alak néha érdekes kettőzést mutat a szó elején: didómi ‘ad’, tithémi ‘tesz’, piptó ‘esik’. A ráadás szótag, a reduplikáció nem jelenik meg a származékokban, mint dóron ‘ajándék’, thészisz

‘tétel’, ptószisz ‘eset’, ezért zárójelbe teszem őket, hogy olvasóim figyelmét a lényegre tereljem: (di)dómi, (ti)thémi, (pi)ptó.

Mind a latin, mind a görög igei formákban gyakori a hasonulás, ami elfedi a szótő és más elemek illesztési helyét. A latinban főként az ad-, in- vagy ob- előtag hasonul a szó kezdő mássalhangzójához, és lesz affinitás, alliteráció, illabiális, irreális, okklúzió meg opponens. Olvasóim figyelmét erre, a szabályos alak közlése után, így hívom fel: affinis, tkp. ad-finis, illabiális, tkp. in-labiális, vagy opponere, tkp. ob-ponere. A görög igealakokban is olykor elbújik a szótő a hasonulások miatt. A prasszó ‘cselekszik’ igéhez hozzáteszem: tkp. prak-szó, hogy nyilvánvalóvá legyen a praktikus, praxis származékok k hangjának eredete, sőt így értjük meg, egy újabb hasonulás felfedése által, a pragmatikust is, amely a pragma ‘cselekvés’, tkp. prak-ma szóból származik.

Az etimológiai szótár nem mindig elégedhet meg azzal, hogy egy szóalakot egyszerűen németnek, angolnak, franciának vagy latinnak minősít származása szerint.

Sokszor lényeges a nyelvi réteg, a tájnyelv, a kor vagy más tényező meghatározása is. Ha pusztán latint jelölünk meg, ez mindig a klasszikus irodalmi latinra vonatkozik, amelyet pl. Cicero prózájából vagy Vergilius eposzaiból ismerünk. A német, angol vagy francia jelölés a ma használatos irodalmi nyelvekre utal.

A más, finomabb minősítés elsőként a nyelvi korszakot jelölheti: óangol, középangol, ófrancia, középfrancia stb., nemritkán országra utal: amerikai angol, svájci francia, ausztriai német. A németnek vannak továbbá nagy nyelvváltozatai: alnémet, felnémet, s ezeknek is korszakai: óalnémet, középalnémet, ófelnémet, középfelnémet, valamint tájszólásai, amelyek közül számunkra igazán a bajor-osztrák a fontos, lényegében azonos azzal, amit nálunk pontatlanul svábnak neveznek.

A legtöbb finomítás a latin esetében szükséges. A népi latin a köznapok nyelve volt már kétezer éve is, és nemcsak a rabszolgáké és durva katonáké, hanem a tanult emberek is ezt használták a kötetlen érintkezésben. A késő latin a császárkor végétől számítható, nagyobbrészt a népi latin folytatása, sok görög, kelta és germán jövevényszóval is kiegészülve – ebből a rétegből fejlődtek ki utóbb az újlatin nyelvek, az olasz, francia, spanyol, portugál és román. A középkori latin a klasszikus örökséget vitte tovább, és

főleg a filozófia, teológia, jog és a hivatalosság nyelvezete volt. Az újkori latin és a tudományos latin között nehéz is határvonalat húzni, a születő és rohamosan fejlődő természettudományok nyelve ez, amelyet mint mankót e tudományok egy idő után többnyire elvetettek, csak a biológia és orvostudomány maradt hű hozzá.

Idegen szavak írásmódja az etimológiai részben A latin betűvel író nyelvekből vett példák szigorúan követik az eredeti írásmódot.

A más írást használó nyelvek esetében, ahogy a helyesírási szabályzat megkívánja, a magyar kiejtésnek megfelelő átírást alkalmazzuk. Ez érvényes a görögre vagy a cirillre éppúgy, mint a héberre, arabra, japánra vagy kínaira. Az egység kedvéért csak a magyar nyelv hangkészletét vesszük figyelembe, és az idegent a hozzá legközelebb álló magyar hanggal adjuk vissza. Nem használjuk tehát a tudományos átírási rendszerekben gyakori q vagy w jelölést például a sémi nyelvekből vett szavaknál, de mindig tekintettel vagyunk a magánhangzók hosszúságára.

A címszó írásmódja

Sokáig az idegen szavak valóban idegen testként ütöttek ki a magyar szövegből, mert az eredeti írásmódot őrizték: az kinek suplicatiojokat includáltam, jelenték panaszomat (Zrínyi); gratiát remélle (Kazinczy); kudarcot vallánk, valóságos constitutionalis kudarcot (Kölcsey).

A huszadik században lett egyre általánosabbá, hogy a befogadott szójövevények a magyar kiejtésnek megfelelő alakot öltsenek. Nemcsak a latin eredetűek, mint az akta, cézium, rekvirál, de a más nyelvekből valók is: budoár, sevró, ziccer, bifsztek, interjú és hasonlók, legfrissebben a hardver, szoftver.

Egyetlen olyan szakterület van, ahol ez az áttörés még nem mondható teljesnek, és ez az orvosi nyelv. A betegségek, a testi rendellenességek és gyógyeljárások megnevezése, az anatómiai leírások, illetve a gyógyszerek jelölése átmeneti helyzetet mutat. Hogy az orvosi szakirodalomban, illetve a leletekben vagy műtéti jegyzőkönyvekben a latinos forma dominál, az érthető és helyénvaló, mondhatni szakmai belügy, nem is tartozik szótárunk illetékességi körébe. Az orvosi szakszó akkor lesz idegen szó, ha kilép a köznyelvbe, orvos és beteg, illetve szakma és laikusok párbeszédébe. Márpedig kilép, hiszen minden ember e két kategória valamelyikébe tartozik (az orvos néha mindkettőbe), és napjainkban az egészségügyi felvilágosító irodalom a legolvasottabb szövegtípusok egyike. Az ilyen környezetben megjelenő orvosi szakszókincsnek viszont nincs több jogcíme ragaszkodni a latinos szóalakokhoz, mint más tudományoknak, vagyis ha a csillagászatnak jó a rektaszcenzió, a földtörténetnek az eocén vagy a kémiának a szublimáció, akkor az orvosi köznyelvben is helyénvaló a kardio-vaszkuláris a cardio-vascularis helyett. (Persze még jobb lenne helyette a „szív- és érrendszeri”, de ez ismét más téma, inkább a nyelvművelés körébe tartozik.)

Ha az elmúlt fél évszázadban megjelent orvosi szakszótárakat végignézzük, bizonyossággal megállapítható, hogy egyre inkább teret hódít a magyaros írásmód használata. Ennek az örvendetes tendenciának a jegyében szótárunk az előzményekhez képest tovább növelte a magyaros formájú címszavak arányát, de nem kíván egy ilyen irányú egységesítést idő előtt kierőszakolni. Az olvasót megnyugtathatjuk, hogy akármilyen formában találkozik valamely szóval, mindenképp eljut a címszóig, ha másképp nem, utaló révén, pl. acromegalia felől az akromegáliához az acr-lásd még AKR- utalással.

A kerek zárójel használata

A kerek zárójel szótárunkban néha más szerepet játszik, mint a mindennapos szövegekben, sőt többféle szerepet is: szeretném olvasóim figyelmét felhívni ezekre.

Az értelmező részben leginkább azt a kiegészítést fogja közre, amely a címszónak az adott jelentésben való használatát behatárolja, például:

homeoterm G biol hőmérsékletét folyamatosan szabályozni képes (szervezet) A zárójelek között találhatunk járulékos információt is, például:

homunculus [homunkulusz] G lombikban előállított emberi lény (az alkimisták elképzelése szerint)

A zárójel szerepe más az etimológiai részben.

Elsőként is megjelöli egy forrásnyelvi szókapcsolatnak azt az elemét, amely nyelvünkbe már nem származott át, de fontos tudnunk róla, mert megmagyarázza az átvett elem szóalakját, például:

impúrumG piszkozat, vázlat, fogalmazvány

 lat (scriptum) impurum ’nem tiszta (írás)’

Itt a zárójelben szereplő scriptum teszi érthetővé, miért mutatja a címszó az impurus, impura, impurum melléknévnek épp a semlegesnemű alakját.

Idegen mozaikszavak átvételekor a zárójel az egyes szavak vagy összetételi elemek azon részét zárja ki, amelyek nem vettek részt a szóalkotásban, például a ^komszomol magyarázatánál:

 or kom(muniszticseszkij) szo(juz) mol(odjozsi) ‘az ifjúság kommunista szövetsége’

Lényegében azonos módon emeli ki a zárójel a szóeredet szempontjából fontos betűket akkor is, ha más címszavakra való utalásban szerepel, például:

indantrén G kém mosás- és fényálló textilfesték

 lásd IND(IGÓ), ANTR(AC)ÉN

A zárójel természetesen csak az utalásnál szerepel, a szóeredet további tudnivalóit az indigó és antracén címszóknál kell keresni (címszavakban soha nincs zárójel).

RÖVIDÍTÉSEK

áll – állattan

alném – alnémet

am ang – amerikai angol anat – anatómia

ang – angol ar – arab ásv – ásványtan átv – átvitt értelemben auszt ném – ausztriai német baj-oszt – bajor-osztrák bef – befejezett biokém – biokémia biol – biológia birt – birtokos (eset) biz – bizalmas bút – bútor c. – című, címen cig – cigány csill – csillagászat dipl – diplomácia div – divat

egyipt – egyiptomi élelm – élelmiszer(ipar) ép – építészet

ered. – eredetileg esz – egyes szám euf – eufemizmus felsz – felszólító mód fényk – fényképezés ff – felsőfok fil – filozófia film – filmművészet fiz – fizika

földr – földrajz fn – főnév fr – francia gen – genetika geol – geológia geom – geometria gör – görög gúny – gúnyos gyak – gyakorító gyógysz – gyógyszerészet hajó – hajózás

hangut – hangutánzó (szó) hat – határozószó

hazai ném – hazai német héb – héber

her – heraldika hiv – hivatalos hn – hímnemű holl – holland horv – horvát ill. – illetve, illetőleg inf – informatika irod – irodalom, irodalmi izl – izlandi

jap – japán ját – játék jidd – jiddis

jog – jogtudomány, igazságszolgáltatás kat – katonai

kém – kémia ker – kereskedelem késő lat – késő latin kf – középfok kfn – középfelnémet kfr – középfrancia kholl – középholland kics – kicsinyítő képzős kk lat – középkori latin koh – kohászat

konyha – konyhaművészet könyvt – könyvtártudomány közg – közgazdaságtan közig – közigazgatás közl – közlekedés lat – latin lél – lélektan lengy – lengyel magfiz – magfizika magy – magyar mat – matematika megsz – megszólító eset met – meteorológia mezőg – mezőgazdaság mit – mitológia mn – melléknév műsz – műszaki műv – művészet ném – német névm – névmás népi lat – népi latin népr – néprajz

ngykz – nagyító képzős nn – nőnemű

norv – norvég

növ – növénytan

nyelvt – nyelvtan, nyelvtudomány nyj – nyelvjárás

nyomd – nyomdászat óang – óangol ófn – ófelnémet ófr – ófrancia óizl – óizlandi okt – oktatás ol – olasz

óprov – óprovanszál opt – optika

or – orosz orv – orvosi

óskand – óskandináv ökol – ökológia ölt – öltözködés pej – pejoratív pl. – például pol – politika port – portugál prov – provanszál rég – régészet rep – repülés ret – retorika

ritk – ritkán használatos rom – román

röv – rövidítve, rövidítés seml – semlegesnemű skand – skandináv sp – spanyol stil – stilisztika

számtech – számítástechnika szansz – szanszkrit

szem – személy szính – színház szlk – szlovák szln – szlovén szoc – szociológia távk – távközlés tbsz – többes szám text – textilipar ti. – tudniillik

tkp. – tulajdonképpen tör – török

tört – történelem tréf – tréfás tud – tudományos

tud lat – tudományos latin

ua. – ugyanaz úfn – újfelnémet ui. – ugyanis újgör – újgörög újk lat – újkori latin űrk – űrkutatás, űrhajózás vall – vallás

vill – villamosság vsz. – valószínűleg

FELHASZNÁLT SZÓTÁRAK ÉS LEXIKONOK

B^AKOS F^ERENC: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.

B^ARNHART, R^OBERT K.: Chambers Dictionary of Etymology. Chambers, New York, 1988.

BARTA LAJOS: Pszichológiai értelmező szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.

BENKŐ LORÁND (főszerk.): A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára. 1–3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1976.

B^ÍRÓ E^NDRE: Magyar jogi kisszótár. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996.

BÖLCSKEI G.– LENKEY I.: Idegen eredetű vallási szavak és fogalmak szótára. Ethnika Alapítvány, Debrecen, 1991.

B^RENCSÁN J^ÁNOS: Új orvosi szótár. Akadémiai kiadó, Budapest, 1983.

Brewer’s Dictionary of Phrase and Fable. Cassel, London, 1970.

Chambers’s Twentieth Century Dictionary. Chambers, London, 1954.

Das Herkunftswörterbuch. Duden, 1997.

Etyimologicseszkij Szlovarj Russzkava Jazika. Progressz, Moszkva, 1987.

Grosses Fremdwörterbuch. VEB Bibliographisches Institut, Leipzig, 1979

GYÖRKÖSY ALAJOS –KAPITÁNFFY ISTVÁN –TEGYEY IMRE: Ógörög–magyar nagyszótár.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

K^ISS G^ÁBOR (főszerk.): Magyar szókincstár. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1998.

K^LUGE, F^RIEDRICH: Etymologisches Wörterbuch der deutscen Sprache. De Gruyter, Berlin, 1999.

KÜPPER, HEINZ: Illustriertes Lexikon der deutschen Umgangsprache. Klett, Stuttgart, 1982.

Magyar Nagylexikon. 1–18. Akadémiai Kiadó–Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1993–2004.

Microsoft Press Számítógépszótár. SZAK Kiadó, Bicske, 1999.

Művészettörténeti ABC. Terra, Budapest, 1961.

Nouveau Dictionnaire Étymologique. Larousse, Paris, 1971.

OLIVIERI,DANTE: Dizionario Etimologico Italiano. Ceschina, Milano, 1961.

Oxford Essential Dictionary of Foreign Terms in English. Berkeley, New York, 1999.

PC és internet számítástechnikai értelmező szótár. Panem, Budapest, 2000.

R^ATHMANN J^ÁNOS: Idegen szavak a filozófiában. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988.

SKEAT, WALTER W.: A Concise Etymological Dictionary of the English Language.

Clarendon Press, Oxford, 1911.

T^ÓTFALUSI I^STVÁN: Idegen szavaink etimológiai szótára. Anno könyvkiadó, Budapest, 2000.

VERBÉNYI ISTVÁN –ARATÓ MIKLÓS: Liturgikus lexikon. Ecclesia, Budapest, 1990.

VÉRTESY MIKLÓS: Könyvtárosok kislexikona. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987.

Világirodalmi Lexikon. 1–18. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970–1995.

WAHRIG,GERHARD: Das grosse deutsche Wörterbuch. C. Bertelsmann, Gütersloh, 1967.

WALDE–HOFFMANN: Lateinisches etymologisches Wörterbuch. Carl Winter, Heidelberg, 1965.

W^ESSÉN,E^LIAS: Vĺra ord. Esselte, Nacka, 1982.

WOLF,SIEGMUND A.: Wörterbuch des Rotwelschen. Bibliographisches Institut, Mannheim, 1956.

W^OLF,S^IEGMUND A.: Jiddisches Wörterbuch. Bibliographisches Institut, Mannheim, 1962.

World Book Dictionary. The World Book Inc., Chicago, London, 1992.

ZÁDOR ANNA: Építészeti szakszótár. Corvina Kiadó, Budapest, 1984.

A, Á

aasmus [aazmus] G orv asztma

tud lat, ‘ua.’ gör aaszmosz ‘kilégzés, lehelés, lihegés’ aadzó ‘kilehel’

Lásd még ASZTMA

ab aeterno [abéternó] G örök időktől fogva

lat, ‘ua.’: ab ‘le, el, -től’ | aeternum ‘örökkévalóság’ aeternus, ered. aeviternus ‘örök’ aevum

‘kor, korszak, öröklét’

abaddon Gvall a Bibliában a halottak birodalma, illetve az angyal, aki az alvilág mélysége felett uralkodik

héb, ‘pusztulás’

abakteriális G orv nem baktérium (hanem más mikroorganizmusok) okozta (fertőzés)

tud lat abacterialis ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | lásd BAKTÉRIUM

abakusz G mat ókori görög számolótábla (amelyet finom porral hintettek be, hogy írni lehessen rá) G ép oszlopfő vagy pillérfő felső, négyzetes vagy kerek záróeleme

lat abacus gör abaksz, abakosz ‘szavazatszámláló tábla, deszkalap ‘ (?) héb abhák ‘por’

abalienáció † G jog eladás, elidegenítés G jog eltulajdonítás, sikkasztás

lat abalienatio ‘ua.’ abalienare, abalienatum ‘idegen kézbe ad’: ab- ‘el’ | alienare ‘túlad rajta, idegenné tesz’ alienus ‘másé, idegen’ alius ‘más’

Lásd még ALIBI

abandon † G lemondás, átengedés

G haj hajó elhagyása a tengeren (kapitány, tisztek részéről)

G ker a hajórakomány átengedése a biztosítónak a kártérítés kifizetése ellenében

fr abandon ‘elhagyás’ régi fr à bandon ‘szabadjára, vki hatáskörébe’: à lat ad ‘-hoz’ | népi lat bannum, bandum ‘rendelet, határozat’ ófn ban ‘idézés, tilalom’

Lásd még BANDITA

abarognózis G orv a súlyérzékelés hiánya

tud lat abarognosis ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | barüsz ‘nehéz’ | gnószisz ‘ismeret’, lásd GNÓZIS abasia [abázia] G orv járásképtelenség

tud lat, ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | baszisz ‘lépés, járás’ bainó ‘megy, jár’

Lásd még BÁZIS

abat-jour [abazsúr] G lámpaernyő G árnyékvető

G ép rézsűben nyitott ablak, amely felülről kapja a fényt

fr, ‘ua.’: abattre ‘lever, lefelé irányít’, lásd ABATTANT | jour ‘nap, világosság’, lásd ZSÚR abaton G ép szentély görögkeleti templomban

G tört ókori görög templomkerületnek az avatatlanok elől elzárt része

gör, ‘ua.’ abatosz ‘megközelíthetetlen’, tkp. ‘járhatatlan’: a- ‘nem’ | batosz ‘járható’ bainó

‘jár’

Lásd még BÁZIS

abattant [abatan] G bút írószekrény lecsapható írólapja, visszacsúsztatható fedele

fr, ‘ua.’, tkp. ‘lecsapó’ abattre ‘lever, lefelé irányít’: a- lat ab- ‘le, el’ | battre lat battuere

‘üt, ver’

Lásd még BATTÉRIA

a battuta G zene (pontos) ütemre (adandó elő)

ol, ‘ua.’, tkp. ‘ütésre’: a lat ad ‘rá’ | battuta ‘ütés’ lat battuere ‘üt’

Lásd még BATTÉRIA

abba G vall Isten megszólítása egyes evangéliumi szövegrészletekben G vall papok megszólítása a görögkeleti egyházban

arámi, ‘atya, atyám’

abbau G közg leépítés, a termelés csökkentése, létszámcsökkentés

ném Abbau ‘ua.’: ab- ‘le, el’ | bauen ‘épít’

abbé G vall francia katolikus világi pap címzése, pl. Abbé Prévost G † vall apát

fr, ‘apát, világi pap’ lat abbas, abbatis ‘apát’, lásd ABBA

abblende G fényk az objektív fényrekeszének fokozatos szűkítése, elsötétedés G távk tévékép eltűnése fokozatos kisebbedéssel

ném, ‘ua.’: ném ab- ‘le, el’ | lásd BLENDE abbreviatúra G rövidítés, összevonás

lat abbreviatura ‘ua.’: ad- ‘hozzá, meg-’ | breviare ‘rövidít’ brevis ‘rövid’

Lásd még BREVIS

abcúg † G le vele! kotródjon! pusztuljon!

ném Abzug ‘elvonulás, levonás’: ab- ‘el’ | ziehen, zog ‘húz, vonul’ (a fenti jelentéskör a magyarban alakult ki)

abcúgol † G kifütyül, lehurrog, lepisszeg

lásd ABCÚG

abderita † G bárgyú, korlátolt, mucsai

lat abderita gör Abdéritész ‘ua.’, tkp. ‘Abdéra lakója’ (ókori thrák város, lakóit korlátoltnak tartották)

abdikáció † G pol lemondás (trónról), feladás G hiv leköszönés (hivatalról, tisztségről)

lat abdicatio ‘ua.’ lásd ABDIKÁL

abdikál † G lemond, leköszön (trónról, hivatalról)

lat abdicare ‘ua.’: ab- ‘le, el’ | dicere ‘mond’

abdomen G anat altest, has G áll potroh

lat abdomen ‘ua.’ abdere ‘elrak, elrejt’: ab- ‘el, félre’ | dare ‘ad’

abdominális G orv hasi, hastáji

tud lat abdominalis ‘ua.’, lásd ABDOMEN abdominocentézis G orv hasüregcsapolás

tud lat abdominocentesis ‘ua.’: lásd ABDOMEN | gör kenteszisz ‘szúrás’ kenteó ‘(fullánkkal) megszúr’

Lásd még CENTRUM

abdominoszkópia G orv a hasüregi szervek tükrös vizsgálata

tud lat abdominoscopia ‘ua.’: lásd ABDOMEN | gör szkopeó ‘néz, vizsgál’

abducens G anat elvezető (ideg)

tud lat, ‘ua.’ abducere, abductum ‘elvezet, eltérít’: ab- ‘le, el’ | ducere ‘vezet’

Lásd még DUCE

abdukció G anat terpesztő, oldalirányú izommozgás

tud lat abductio ‘ua.’, lásd ABDUCENS

abduktor G anat terpesztő, oldalirányban elmozdító izom

tud lat abductor ‘ua.’, lásd ABDUCENS abecedárium G ábécéskönyv

G irod olyan akrosztichon (lásd ott), ahol a versfők sora ábécérendet alkot

lat, ‘ua.’: a-be-ce-de ‘ábécé’

abend G számtech rendellenes befejezés

ang, ‘ua.’ ab(normal) end(ing), lásd ABNORMÁLIS | end ‘befejez’

aberráció G eltérés, rendellenesség G orv nemi eltévelyedés, beteges hajlam

G csill egy csillag látszólagos helyének eltolódása az égbolton (a földpálya különböző pontjairól nézve)

G fiz optikai lencse vagy tükör leképezési hibája G biol az adott fajra jellemző tulajdonság megváltozása

G gen változás az egyedre jellemző kromoszómák számában vagy alakjában

lat aberratio ‘ua.’, lásd ABERRÁNS aberrált G orv rendellenes G orv beteges hajlamú

lásd ABERRÁNS

aberráns G rendellenes, a szabályostól vagy megszokottól eltérő, elütő

lat aberrans ‘ua.’ aberrare, aberratum ‘eltéved, eltévelyedik’: ab- ‘el’ | errare ‘téved, tévelyeg’

Lásd még ERRATA, ERROR

abessivus [abesszívusz] G nyelvt a névszóragozás határozós esete, amellyel valaminek a nemlétét, hiányát fejezzük ki állapothatározóként (a magyarban nélkül névutóval)

tud lat, ‘ua.’ abesse ‘távol van, nincs jelen’: ab- ‘el’ | esse ‘lenni’

abgang G szính a színész vagy énekes hatásvadászó, tapsot provokáló távozása a színről

ném Abgang ‘távozás, lelépés’: ab- ‘el’ | gehen, gegangen ‘megy’

abgesang [abgezang] G irod középkori német versekben a strófát lezáró néhány soros egység

ném Abgesang ‘ua.’: ab- ‘le, el’ | Gesang ‘ének’ singen, sang ‘énekel’

abház G (fn) Grúzia területén élő kaukázusi nép G e nép nyelve

G (mn) e néphez tartozó

or abhaz ‘ua.’ abszua (saját név) abhorreszkál G visszariad, undorodik (tőle) G elutasít

lat abhorrescere ‘elborzad’: ab- ‘el’ | horrescere ‘megborzong’ horrere ‘borzad, retteg’

Lásd még HORRIBILE DICTU, HORROR

abietinsav G kém sárga gyantasav a fenyőgyanta lepárlásából, sokoldalú vegyi alapanyag

ném Abietin ‘ua.’: lat abies, abietis ‘fenyőfa’ | -in (vegyületre utaló toldalék) ab initio [ab iníció] G jog kezdettől (fogva)

lat, ‘ua.’: ab ‘-től, el’ | initium ‘kezdet’, lásd INICIÁLÉ

ab instantia [ab insztancia] G jog a vád bizonyítatlansága miatt (felmentési formula)

lat, ‘(bizonyíték) megléte híján’: ab ‘el’ | instantia ‘jelenlét, meglét’ instare ‘nyomában van, jelen van, sürget’: in- ‘benne, közelében’ | stare ‘áll’

ab intestato [ab intesztátó] G jog végrendelet, végrendelkezés nélkül (hal meg)

lat, ‘ua.’: ab ‘-tól’ | in- ‘nem’ | testari, testatus ‘végrendelkezik’ testis ‘tanú’

ab invisis [ab invízisz] G látatlanban, vaktában

lat, ‘ua.’: ab ‘el, -ból’ | invisus ‘láthatatlan’: in- ‘nem’ | videre, visum ‘lát’

abiogén G biol abiogenezis útján keletkezett

ném abiogen ‘ua.’, lásd ABIOGENEZIS

abiogenezis G biol ősnemzés, élő anyag keletkezése élettelenből

G kém szerves anyag keletkezése szervetlenből (kemény sugárzás hatására)

tud lat abiogenesis ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | biosz ‘élet’ | lásd GENEZIS

abiotikus G biol az élőlények életműködésére ható, de az élettelen természethez tartozó (erő, tényező, pl. napsugárzás, hőmérséklet)

tud lat abioticus ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | biótikosz ‘az élettel kapcsolatos, életrevaló’ biószisz ‘élet’

bioó ‘él’

abiotrófia G orv a sejtek életképességének idő előtti elvesztése

tud lat abiotrophia ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | biosz ‘élet’ | trophé ‘táplálék, fenntartás’ trephó ‘táplál’

abiózis G biol élettelenség G biol életképtelenség

tud lat abiosis ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | biószisz ‘élet’ bioó ‘él’

abirritáció G orv ingertelenség, az ingerek hiánya

lat abirritatio ‘ua.’: ab- ‘el’ | lásd IRRITÁCIÓ

abisszális G geol mélytengeri, a tengerfenéken található

ang, ném abyssal ‘ua.’ lat abyssus ‘mély szakadék’ gör abüsszosz ‘feneketlen’: a- ‘nem’ | büsszosz ‘(tenger)fenék’

abisszikus G geol mélyen fekvő, földmélyi G geol mélytengeri

tud lat abyssicus ‘ua.’, lásd ABISSZÁLIS abituriens † G érettségis, érettségiző diák

ném Abiturient ‘ua.’, lásd ABITÚRIUM abitúrium † G érettségi vizsga

ném Abiturium újk lat abiturium ‘ua.’, tkp. ‘eltávozás’ lat abire, abitum ‘elmegy’: ab- ‘el’ | ire ‘megy’

abjudikáció G jog törvény előtti megtagadás

lat abiudicatio ‘ua.’: ab- ‘el’ | lásd JUDIKÁL abjuráció G vall megtagadás, visszavonás G nézet vagy tan megtagadása eskü alatt

lat abiuratio ‘ua.’ abiurare, abiuratum ‘esküvel tagad’: ab- ‘el’ | iurare ‘esküszik’ ius, iuris

‘jog, igazság’

abklatsch [abklacs] G nyomd dúcmásolás

G műv litográfiai rajz átvitele kőre vagy cinklemezre

ném, ‘ua.’, tkp. ‘leöntés’: ab- ‘le’ | hangut klatschen ‘csobban’

abláció G geol a föld felszínének mállása, kopása a szél és víz munkája által

tud lat ablatio ‘ua.’, tkp. ‘elhordás’ abferre, ablatum ‘elvisz’: ab- ‘le, el’ | ferre, latum ‘visz’

Lásd még ABLATIVUS

ablaktáció G orv szopós csecsemő vagy állat elválasztása G orv a tejkiválasztás megszűnése az emlőben

tud lat ablactatio ‘ua.’: ab- ‘el’ | lactatio ‘szoptatás, tejkiválasztás’ lac, lactis ‘tej’

ablaszt G növ nem csírázó, terméketlen

ném ablast ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | blaszté ‘csíra, rügy’

ablativus [ablatívusz] G nyelvt a latin névszóragozás ötödik esete, határozói eset G nyelvt az eltávolodást kifejező rag vagy viszonyszó és a névszó együttese más nyelvben

lat (casus) ablativus ‘elvivő (eset)’: abferre, ablatum ‘elvisz’: ab- ‘el’ | ferre ‘visz’

Lásd még ABLÁCIÓ

ablaut G nyelvt a szótő magánhangzójának váltakozása az indoeurópai és sémi nyelvekben a ragozás és a szóképzés folyamán, pl. ném werfe, wirft, warf, geworfen ‘dob’

ném Ablaut ‘ua.’: ab- ‘el, félre’ | Laut ‘hang’

ablegátus † G jog megbízott, képviselő, kiküldött G vall pápai különmegbízott

lat ablegatus ‘ua.’ ablegare, ablegatum ‘elküld’: ab- ‘el’ | legare ‘kiküld, megbíz, meghatalmaz’ lex, legis ‘törvény, szerződés’

ablepharia G orv a szemhéj veleszületett hiánya

tud lat, ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | blepharon ‘szemhéj’ blepó ‘lát’

ablepszia G orv vakság

tud lat ablepsia ‘ua.’ gör ablepszisz ‘gyenge látás, vakság’: a- ‘nem’ | blepó ‘lát’

ablúció G vall kultikus tisztaságot célzó mosakodás, lemosás, öblítés

lat ablutio ‘ua.’ abluere, ablutum ‘lemos’: ab- ‘le, el’ | luere ‘mos’

Lásd még LUESZ

abluentia [abluencia] G orv hashajtó szerek

lat tbsz seml, ‘ua.’ abluens, abluentis ‘lemosó, öblítő’ abluere, lásd ABLÚCIÓ abnegáció G jog letagadás, eltagadás

G lemondás, áldozat, áldozathozatal, áldozatkészség

lat abnegatio ‘megtagadás, elvonás’ abnegare, abnegatum ‘megtagad, elvon’: ab- ‘el’ | negare

‘tagad, nemet mond’ nec, neg ‘nem’

abnormális G szabálytalan, rendellenes G fonák, visszás, torz

G biz nem épeszű, bolond

ném abnormal ‘ua.’, lásd ABNORMIS abnormis G szabálytalan, rendellenes G fonák, visszás, torz

lat, ‘ua.’: ab- ‘el’ | norma ‘mérték’

abnormitás G fonákság, szabálytalanság

lat abnormitas ‘ua.’, lásd ABNORMIS aboleál G jog hatályon kívül helyez G eltöröl

lat abolere, abolitum ‘megszüntet, eltöröl’: ab- ‘el-’ | ol(esc)ere ‘nő, erősödik’ alere ‘táplál’

Lásd még ADOLESZCENS abolíció G jog pertörlés, semmítés

G jog törvény vagy rendelet hatályon kívül helyezése

lat abolitio ‘ua.’, lásd ABOLEÁL

abolicionista G tört az abolicionizmus híve

ang abolitionist ‘ua.’ abolition ‘eltörlés’, lásd ABOLÍCIÓ

abolicionizmus G tört a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom, különösen az Amerikai Egyesült Államokban a 18. század végétől

G küzdelem más intézmény (pl. a halálbüntetés) eltörléséért

ang abolitionism ‘ua.’ abolition ‘eltörlés’, lásd ABOLÍCIÓ,-IZMUS abominábilis G visszataszító, gyalázatos, szégyenletes

ném abominabel fr abominable ‘ua.’ lat abominari ‘megutál, megátkoz’: ab- ‘el’ | omen, ominis ‘előjel’

abonál † G előfizet (étkezést) G járat, megrendel (sajtóterméket) G bérel (színházi helyet, páholyt)

ném abonnieren fr abonner ‘ua.’: a- ‘hozzá’ | bonner, ered. borner ‘határt szab, behatárol’

borne ‘határkő’ népi lat butina ‘határfa’

Lásd még BORNÍRT abonens G előfizető

ném abonnent fr abonnent ‘ua.’ fr abonner ‘előfizet’, lásd ABONÁL ab origine G a kezdetektől, eredendően

lat, ‘ua.’: ab ‘el, -től’ | origo, originis ‘eredet, kezdet’ oriri ‘ered, születik, kezdődik’

aborigines [aboriginesz] G őslakók

lat, ‘ua.’, lásd AB ORIGINE abort † G árnyékszék

ném Abort ‘árnyékszék’ tkp. ‘félreeső hely’: ab- ‘el, le, félre’ † Ort ‘hely, táj, tér’

abortál G orv elvetél

G ritk (terv) kudarcba fullad, dugába dől

ném abortieren ‘ua.’ lásd ABORTUSZ

abortív G orv ki nem fejlett, enyhe lefolyású (betegség) G orv vetéléssel végződő (terhesség)

ném abortiv ‘ua.’, lásd ABORTÍVUM abortívum G orv magzatelhajtó szer

tud lat abortivum ‘ua.’ abortivus ‘koraszülött, elvetélt’, lásd ABORTUSZ abortusz G orv (el)vetélés

G orv művi vetélés, terhességmegszakítás, magzatelhajtás

lat abortus ‘ua.’ aboriri, abortus ‘idő előtt születik, elmegy’: ab- ‘el, félre’ | oriri ‘ered’,

‘születik’

Lásd még ORIENTÁL, ORIGÓ

ab ovo [abóvó] G eleve, eredendően, kezdettől

lat ab ovo ‘a tojástól’ (értsd: Léda tojásától, lásd Horatius: Episztolák 3.147): ab ‘el, -től’ | ovum

‘tojás’

abrachia G orv a kar veleszületett hiánya

tud lat, ‘ua.’: gör a- ‘nem’ | brakhión ‘kar’

abrakadabra G értelmetlen varázsszó, varázsige (főleg bűvészmutatványok kíséretében) G talizmán, melyre ezt a szót vésték több irányból való azonos olvasattal

lat ‘ua.’, az ABRAXAS változata

abraxas G ókori eredetű varázsszó az alkímiában

G talizmánok bűvös felirata (a betűk görög számértékei az év napjainak számát, 365-öt adják ki

ered. abrasax (?) óegyiptomi

abrázió G geol letarolás, a földfelszín kopása hullámverés, ill. víz és szél hordta szilárd részek által G orv méhkaparás

G orv kaparás, horzsolás

tud lat abrasio ‘kitörlés’ abradere, abrasum ‘kitöröl, kivakar’: ab- ‘el, le’ | radere ‘dörzsöl, kivakar, borotvál’

Lásd még RADÍR, KORRÁZIÓ abrazív G geol letaroló, koptató

fr abrasif ‘ua.’, lásd ABRÁZIÓ abrégé [abrezsé] † G hiv kivonat

fr, ‘ua.’ abréger ‘lerövidít’ késő lat abbreviare, tkp. ad-breviare ‘ua.’: ad- ‘oda’ | brevis

‘rövid’

Lásd még BREVIS

abrenunciáció G vall ellentmondás „az ördögnek és minden incselkedésének” a keresztségi fogadalomban (amelyet ma a keresztszülő mond el a csecsemő nevében)

lat abrenuntiatio ‘ua.’: ab- ‘el’ | lásd RENUNCIÁCIÓ abreuvoir [abrövoár] G ép a téglák közt bevakolandó hézag G ép † lóitató és fürdető épület

fr, ‘ua.’ abreuver ‘megitat’ népi lat *abbiberare ‘ua.’: ad- (nyomósító) biberare ‘itat’

lat bibere ‘iszik’

abriktol † G kat kiképez G kat fegyelmez, ráncba szed G biz ver, páhol, fenekel

ném abrichten ‘idomít, irányoz’: ab- ‘el’ | richten ‘igazít’

abrogáció G jog érvénytelenítés, hatálytalanítás, visszavonás

lat abrogatio ‘ua.’ abrogare, abrogatum ‘visszakér, eltöröl’: ab- ‘el’ | rogare ‘kérdez, kér’

Lásd még ARROGÁNS, DEROGÁL abrupte † G hirtelen, azonnal

lat, ‘ua.’ abruptum ‘hirtelen mélység, szakadék, letörés’ abrumpere, abruptum ‘letör’: ab-

‘el’ | rumpere ‘tör’

abscessus [abszcesszus] G orv tályog

tud lat, ‘ua.’, tkp. ‘eltávozás’: ab- ‘le, el’ | cedere ‘lép, megy’

abse- lásd még ABSZE-

absence [abszansz] G orv eszméletvesztés

fr, tkp. ‘távollét’, lásd ABSZENCIA

absentium ablegatus [abszencium ablegátus]

G tört távollévő (országgyűlési követ) képviselője a rendi országgyűlésen

lat, ‘ua.’: lat absens, lásd ABSZENTÁL | lásd ABLEGÁTUS absit [abszit] † G távol legyen (tőlem), szó sem lehet róla

lat, ‘ua.’ abesse ‘távol van’, lásd ABSZENCIA

absnicli † G felvágottak, szalámirudak levágott végei, húsnyesedék

auszt ném kics Abschnitzel ‘ua.’ abschneiden ‘levág’: ab- ‘el, le’ | schneiden, schnitt ‘vág’

Lásd még SNÁJDIG abso- lásd még ABSZO-

absolutio generalis [abszolúció generálisz] G vall általános feloldozás a bűnök alól a katolikus egyházban

latin, ‘ua.’ , lásd ABSZOLÚCIÓ, GENERÁLIS

absteigquartier [abstejgkvartír] † G kat szállás, kvártély, beszállásolás

ném Absteigequartier ‘átmeneti szállás, igénytelen fogadó’: absteigen ‘leszáll, kiszáll, megszáll (valahol)’: ab- ‘le, el’ | steigen ‘lép, hág’ | Quartier ‘szállás’, lásd KVÁRTÉLY

absti- lásd ABSZTI-

abstósz G sport úszók elrugaszkodása fordulóban a medence falától, vízilabdában az ellenfél testéről

ném Abstoss ‘ellökés’ abstossen ‘ellök’: ab- ‘el, le’ | stossen ‘lök’

abstr- lásd ABSZTR- absu- lásd ABSZU-

abszcissza G mat derékszögű koordinátarendszerben egy pontnak a függőleges tengelytől mért (előjeles) távolsága

tud lat (pars) abscissa ‘lemetszett (rész)’: ab- ‘el, le’ | scindere, scissum ‘vág’

 magy zsindely

abszcisszió G növ elöregedett növényi részek leválása, leszáradása

tud lat abscissio ‘ua.’, lásd ABSZCISSZA abszencia G jog távollét, jelen-nem-lét, hiányzás

lat absentia ‘ua.’ absens, absentis ‘távollévő, hiányzó’, lásd ABSZENTÁL abszentál † G jog, hiv távol van, hiányzik, mulaszt

ném absentieren ‘ua.’ lat absens, absentis ‘távollévő, hiányzó’ abesse ‘nincs jelen, hiányzik’: ab- ‘el’ | esse ‘lenni’

abszentista † G távollévő, (birtokától) távol tartózkodó főnemes

hazai lat absentista, lásd ABSZENTIZMUS

abszentizmus † G földbirtokos rendszeres és tartós távolléte jószágáról (külföldön vagy a fővárosban tartózkodás)

G pol a tartózkodás, kivárás politikája

ném Absentismus fr absentisme ‘ua.’, lásd ABSZENTÁL,-IZMUS abszint G ürömmel ízesített, zöldes színű pálinka

ném Absinth ‘ua.’ lat absinthium gör apszinthion perzsa szipand ‘üröm’

abszolúció G vall feloldozás (a gyónásban), bűnbocsánat G jog felmentés

latin absolutio ‘ua.’, lásd ABSZOLVÁL

abszolút G tört feltétlen, korlátlan (pl. monarchia)

G mat mindentől független, máshoz nem viszonyított, önmagában tekintett (mennyiség, skála) G fiz csak a molekuláris mozgástól meghatározott (hőmérsékleti skála)

G kém tiszta, keveretlen (pl. alkohol)

G zene csak a rezgésszámtól meghatározott (hangmagasság, szolmizáció) G tökéletes, teljes

G (hat) biz feltétlenül, teljes mértékben

ném absolut ‘ua.’ lat absolutus ‘felmentett, teljes, föltétlen, független’ lat absolvere, lásd

ABSZOLVÁL

abszolúte G tökéletesen, feltétlenül

lat absolute ‘ua.’, lásd ABSZOLÚT

abszolutista G tört, pol az abszolutizmus párthíve, támogatója

német Absolutist ‘ua.’, lásd ABSZOLÚT abszolutisztikus G tört önkényuralmi G tört az abszolutizmusra jellemző G önkényes, zsarnoki

ném absolutistisch ‘ua.’, lásd ABSZOLÚT abszolutizál G túloz, eltúloz

G túlértékel, érvényességi körét alaptalanul terjeszti ki

magy, lásd ABSZOLÚT (a konkrét–konkretizál és hasonló szópárok mintájára) abszolutizmus G tört, pol az uralkodó korlátlan hatalmán alapuló kormányzati forma G önkényuralom

ném Absolutismus ‘ua.’, lásd ABSZOLÚT,-IZMUS

abszolutórium G okt egyetemi, főiskolai tanulmányokat lezáró vizsga G okt az ennek letételét igazoló végbizonyítvány

ném Absolutorium ‘ua.’, lásd ABSZOLÚT

abszolútum G fil örök, tökéletes, mindentől független létező G vall Isten

tud lat absolutum ‘ua.’, lásd ABSZOLÚT

abszolválG okt bevégez (felsőfokú tanulmányokat) G teljesít (feladatot)

G † jog, vall feloldoz, felment

ném absolvieren ‘ua.’ lat absolvere, absolutum ‘eloldoz, felold, felment, felszabadít’: ab- ‘el’ | solvere ‘oldoz’

abszolvens † G okt végzős egyetemi vagy főiskolai hallgató

ném Absolvent ‘ua.’, lásd ABSZOLVÁL

abszorbeál G fiz, kém beszív, felszív, elnyel, megköt (gázt, oldott anyagot) G † fogyaszt, leköt

ném absorbieren ‘ua.’ lat absorbere, absorptum ‘felszürcsöl, felhörpint’: ab- ‘el, ki’ | hangut sorbere ‘szürcsöl’

abszorbens G kém gázokat, gőzöket elnyelő anyag

ném Absorbens ‘ua.’, lásd ABSZORBEÁL abszorber G műsz gázelnyelő berendezés

ang absorber ‘ua.’, lásd ABSZORBEÁL

abszorpció G fiz, kém folyadék, gáz elnyelése, megkötődése folyadékban vagy szilárd anyagban G fényk fényelnyelés fotóanyag rétegeiben

G fiz sugárzás elnyelődése valamely közegben

ném Absorption ‘ua.’, lásd ABSZORBEÁL

abszorpciométer G kém, fiz a vizsgált anyag koncentrációjának, ill. elnyelődésének mérésére szolgáló eszköz

ang absorptiometer ‘ua.’: lásd ABSZORPCIÓ | gör metreó ‘mér’

absztinencia G önmegtartóztatás, tartózkodás, mérséklet, lemondás (alkoholról, nemi élvezetről)

lat abstinentia ‘ua.’, lásd ABSZTINENS

absztinens G önmegtartóztató, a (káros) élvezeteket kerülő G bornemissza, józan, mértékletes, mértéktartó

lat abstinens, abstinentis ‘ua.’ abstinere ‘visszatart, tartózkodik’: ab(s)- ‘el’ | tenere ‘tart’

absztrahál G tud elvon, elvonatkoztat G fil kiemeli a lényeges jegyeket

lat abstrahere, abstractum ‘elhúz’: ab(s)- ‘el’ | trahere ‘húz, von’

absztrakció G tud elvontság

G fil elvonatkoztatás, a lényeges jegyek kiemelése G elvont fogalom