MŰ VESZET és NEMZETISEG

(1)

É R T E K E Z É S E K

A NYELV- ÉS S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L

K i a d j a a M a g v a u T u d o m á n y o d A k a d é m i a .

AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

s z e h k k 8 z t i

G Y U L A I P Á L

o s z t á i . y t j t k á k .

V . K Ö T E T . V I . S Z Á M . 1 8 7 6 .

MŰ VESZET és NEMZETISEG

(SZÉKFOGLALÓ.)

BARTALüS ISTVÁN

l . j a o t o l .

BUDAPEST, 1876.

A M . T U D . A K A D É M I A . K Ö N Y V K I A D Ó H I V A T A L Á B A N . ( a z a k a d é m i a b é r h á z á b a n ) .

(2)

É R T E K E Z E S E K

A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L ,

Elsó kötet. 1867—18(5«).

I Szám. Solon adótörvényéről. T é l f y I v á n t ó l . 1867. 14 í. . Ára 10 kr.

II. Szám. Adalékok az attikai törvkönyvköz. T é 1 f y I v á n t ól. 1868.16 1. 10 kr'.

III. Szám, A legújabb m a g y a r Szentírásról. T á r k á n y i J. B é l á t ó l . 1868. 30 1. . 20 kr.

IV. Szám. - A Nibelung-ének keletkezéséről és g y a n í t h a t ó szerzőjéről.

S z á s z K á r o l y t ó l . 1868. 20 1 , 10 ki-.

V. Szám Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadé-

m i á n k feladása T o l d y F e r e n c z t ő l . 1868. 15 1 10 kr.

VI. Szám. A keleti török nyelvről. V á m b é r j' Á r m i n t ó l . 1868. 18 1. 10 kr.

VII. Szám. Geleji Katona István főleg m i n t nyelvész. I m r e S á n d o r t ó l . 1 3 6 9 . 9 8 1 30 kr.

VIII. Szám. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. szá-

z a d b a n . B a r t a l u s I s t v á n t ó l . Hangjegyekkel. 1869. 184 1. . 60 k r . IX. Szám. Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez.(l. Sztárai Mi-

liálynak™ddig ismeretlen színdarabjai 1 5 5 0—5 9 . - 2 . Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. — 3. Baldi Magyar-Olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. B á t h o r y István országbíró mint író. — 5 Szenezi Molnár Albert

1574—1633). T o l d y F e r e n c z t ő 1. 1869.176 1 60 kr.

X. Szám.A magyar bővített mondat. B r a s s a i S á m u e 11 ő 1. 1870. 46 1. 20 kr.

XI. Szám. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető

kéziratai- és nyomtatványairól. B a r t a l u s ' I s v á n t ó l . 1870. 43 1. 20 kr.

MAsodik kötet. 1869—1872.

I. Szám. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codex-

röl. M á t r a y G á b o r 1. tagtól. 1870. 16 1 10 kr II. Szám. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. S z á s z IC á r o l y r . tagtól.

1870. 32 1 > 20 k i . III. Szám. Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. J a n n o v i c s Gy.

1. tagtól 1870. 43 1. . . . , . • ? 20 kr.

IV. Szám. Adalékok a m a g y a r rokonértelmü szók értelmezéséhez, F i-

n a l y H e r i k 1. tagtól. 1870. 47 1 20 kr.

V Szám. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv.

T é l f y l v a n lev. tagtól. 1870. 23 1 20 kr.

VI. Szám. .Q. Horatius satirvii {Ethikai tanulmány). Székfoglaló. Z i c h y

A n t a l 1. tagtól. 1 8 7 1 . 3 3 1 20 kr.

VII. Szám. U j a b b adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez (I.

Mag y a r Bál XIII. századbeli kanonista. I I . M a r g i t kir. herczegnő, m i n t ethikai író. III, Bald! Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582-

• bői. Második közlés IV.Egy XVI. századbeli növénytani névtár XVII.

és X V I I I . századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyaror-

szágon Besenyei előtt) T o l d y F e r e n c z r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr.

(3)

MIT VÉSZÉT ÉS NEMZETISÉG.

( S Z É K F O G L A L Ó . )

BAH TALUS ISTVÁN

I.. TAGTÓL.

B U D A P E S T , 1876.

A Mi TUD. A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A , (Az akadémia épületében.)

(4)

feu'lapost, 1S7C. Nyomatott ixr A t ii o n a o u m nyomdájábaü.

(5)

Művészet és nemzetiség.

(Olvastatott, a 111. t. Akadémia 1875. october 18. és november 15-én tartott, üléseiben.)

Engedje meg a t. Akadémia, hogy mielőtt felolvasá- somba kezdenék, köszönetet mondliassak irányomban nyil- vánított megtisztelő bizalmáért. Ily kitüntetés a tudományok, s művészetek terén foglalkozókra nézve a legnagyobb, de egy- szersmind legkövetelőbb levén, aggódva foglalom el e széket : vajon a megtisztelő bizalomnak meg fogok-e felelhetni? Hálás köszönetem mellett azonban ígérem a tek. Akadémiának, hogy valamint eddig, ágy ezután is csekély tehetségemet nemzeti művészetünk fejlesztésére fogom szentelni. Ily törekvéssel írtam jelen értekezésemet is a művészetről és nemzetiségről, szemben a sokak által követelt — de, mint ki fogom mutatni, nem létező kozmopolitizmussal.

Napjaink zenészeti mozgalmai közt két megoldatlan elvkérdés áll szemben egymással : a művészeti kozmopolitiz- mus és a művészeti nemzetiség kérdése. Erős bajnokai, nagy közönsége van mindkettőnek; de a kérdés — mint mondom

— eldöntetlen. Eldöntése azonban főkép azokra nézve, kik a művészet kezdetén, mint épen magunk is, ma a nemzetiség, holnap a kozmopolitizmus zászlója alatt bizalmatlanul inga- doznak, nem csekély fontosságé. A világzene apostolai elis- merik ugyan a népzenét, hisz annak lételét nem is lehet ta- gadni, de a művészetet nem erre, hanem számtanra vélik építhetni. Mások nem tagadják egy pár nemzetiség művészeti vívmányát; de csak is kivételesen; a többit vagy lenézvén, vagy általában nem tartván méltónak művészi feldolgozásra.

Melyik oldalon az igazság? Az olasz, német, franczia ezekkel szemben már gyakorlatilag bebizonyította életrevalóságát;

sőt mi is adtunk életjelt, melyből bizton lehet következtetni :

s l . t . a k a d . f l r t . a n v e l v - í)9 8 z é p t u d . k ö r i l b ö l . 1 *

\

(6)

4 BARTAT.US ISTVÁN.

v a j o n zenészeti a n y a g u n k a l k a l m a s - e művészi feldolgozásra, vagy elvetendő? U t ó b b i p o n t o t illetőleg azonban h a t á r o z o t - t a n állíthatjuk, hogy a természet egy nemzetiségnek sem a d o t t művészeti k i v á l t s á g o k a t . A k u l t u r a ott honosul meg, hol ven- dégszeretetre t a l á l . A művészet ott virágzik, hol á p o l j á k . N i n c s olyan nyelv, nincs olyan népzene, melyet költészettel p á r o s u l t művészet fel ne emelne, meg ne t u d n a nemesítni.

T e k i n t s ü n k vissza E u r ó p a k ö z é p k o r á r a . Ulfilász kezdetleges b e t ű í r á s a és nyelvezete mivé lett Schiller és Götlie k o r á b a n ? H o v á fejlődött a n é m e t zene a g e r m á n b á r d o k korától mostanig ? Bizonyára ugy az egyik, m i n t a m á s i k a n y a g senkit sem t e h e t e t t volna oly vakmerővé, hogy egy Schiller, Göthe, Mo- z a r t , Beethoven, W e b e r f é n y k o r á t megjósolja. D e épen innen következik, hogy a legsilányabb népnyelv s népzene felett sincs jogunk pálczát törni.

í g y levén, m i u t á n a nemzetiségek a gyakorlati t é r e n kétségbevonhatatlan eredményekre j u t o t t a k , m i u t á n e vívmá- n y o k b a n elég a n y a g o t a d n a k az elméletnek : f e l a d a t ú i t ű z t e m ki a fenebbi k é t elvkérdés m e g v i t a t á s á t , annyival inkább, m e r t főleg nálunk a nemzeti művészet érvényesítése i n d o k o l a t l a n á t a l á n o s f r á z i s o k r a támaszkodik, melyeket nem lehet tör- vény erejével felruházni.

A művészeti kozmopolitizmus egyidős a művészettel.

H o l van a művész h a z á j a ? E k é r d é s r e a régiek két közmon- d á s s a l szoktak felelni. E g y i k szerint a kérdéses haza a föld h á t á n sehol s i n c s ; a másik ellenben a művésznek a d j a az egész világot. T u d j u k , hogy a m i n d e n t m e g t a g a d ó , s m i n d e n t megadó két ellentét egyet a k a r m o n d a n i ; mert a kinek h a - z á j a sehol sincs, a n n a k m i n d e n ü t t h a z á j a szokott l e n n i ; s megfordítva, a kinek m i n d e n ü t t h a z á j a van, a n n a k h a z á j a t u l a j d o n k é p sehol sincs.

Tekintve művészeti visszonyainkat, azt kellene h i n n ü n k , hogy e közmondások leginkább illenek n a p j a i n k művészeire, kik mindenütt o t t h o n levén, h a z á j o k b a n oly kivételesek, m i n t h a egy művésznek sem volna kedves a m a g a h a z á j a . D e h a - sonló életet l á t u n k a l e g t á v o l a b b i m u l t a k b a n is, elannyira,

(7)

hogy a művész v i l á g p o l g á r s á g á t a m o n d o t t szavakkal jelle- mezhették volna m á r a történelmi ó - k o r r a l lefolyt időkben, midőn az énekszótól különvált hangszerzene lendületet kez- d e t t nyerni, sőt a l k a l m a z h a t t á k volna a legelső dalnok-költőre- A dolog természetéből önként következik a m o n d o t t a k igazsága és szükségessége. Először is ennek t u l a j d o n í t a n d ó a zene elterjedése és felvirágzása. M e r t t a l á l u n k ugyan a távoli világrészeken zenészeti azonosságokat, melyek eredetéről fel- tehetjük, hogy az ember i t t és amott h a s o n l ó körülmények közt hasonló eredményekre j ö t t , de vannak olyanok is, melyek egysége vándorművészek közlekedése n é l k ü l nem képzelhető.

Á l t a l á b a n a zene nagy ős messze kiható szerepet játszik kezdet óta az ember művelődése történelmében, s erre csak a benne rejlő kozmopolitizmus által volt a l k a l m a s , mely a vele foglalkozókat m i n d e n ü t t szívesen látott vendegekké, világ- p o l g á r o k k á tehette.

Vessünk egy p i l l a n t á s t e m o z g a l m a k r a .

Az ősi mythoszok különböznek u g y a n a zene eredetére nézve a személyekben s ezekhez kötött események elbeszélésé- ben, de a b b a n összhangúak, hogy e művészet istenektől veszi eredetét. Semmi sem természetesebb, m i n t h o g y az isteni ha- talom legelső kifolyása ily á l t a l á n o s h a n g b a n nyilvánuljon, s folytonosan közvetítőül szolgáljon istenek és emberek közt. E tolmácsolta teliát China, India, E g y i p t o m isteneit midőn h a - t a l m u k a t világszerte kiterjesztették. A keresztyénség uj for- m á k b a öntötte az emberiség addigi erkölcsi vívmányait, sok m i n d e n t száműzött a pogány szokásokból, a nélkül, hogy a zene üdvös h a t á s á t kétségbe vonta volna. Sőt inkább az egy- házi atyák, épen úgy, mint a pogány istenek papjai, a zenét czélszerűen felhasználták, nem csak az u j vallás m a g v a i n a k elhintésére, h a n e m meggyökereztetésére, s f e l v i r á g o z t a t á s á r a . E z é r t a középkori iskolák a dogmai t é t e l e k e t d a l l a m o k b a öntötték, sőt az énekművészet szabályait is d a l l a m o k k a l vés- ték a t a n u l ó emlékébe. A z u j a b b idő r e f o r m á t o r a i n a k egyike sem mellőzte a zenét. L u t h e r n e k h a t a l m a s fegyvere épen a z volt, hogy a népnek az egyház körében v i s s z a a d t a a m a közve- títőül szolgáló hangot, mely a zsoltáriró Goudimélnek a Pro- t e s t a n t i s m u s terjesztésében oroszlánrészt j u t t a t o t t . M e r t vala-

(8)

mint egy zenemű e l ő a d á s á b a n legtöbbet szoktak élvezni az előadók, ügy az egyházi közönség tettleges részvéte a szertar- t á s o k b a n m a g a s z t o s a b b a hallgatásnál.

E z évezreken átvonuló m o z g a l m a k k a l szemben á l l í t h a t - j u k , hogy azok a zenében r e j l ő kozmopolitizmus nélkül, m i u t á n a vallásos érzet m a g a is — mint szintén általánosan e m b e r i

— a szivben lakik, meg levén fosztva a sziv legközvetlenebb tolmácsától, m á s á r a d a t o t vettek volna.

Ó n k é n t következik ezekből, hogy a t á r s a s életben is kezdettől fogva ily kozmopolitizmust feltételező m o z z a n a t o k r a kell t a l á l n u n k , de rövidség o k á é r t legyen elég n a p j a i n k zene- költőire hivatkoznom, kik nem egy felekezet, nem egy o r s z á g , h a n e m egész világ s z á m á r a i r j á k műveiket.

Midőn t e h á t u j a b b a n is hangsúlyozom a kozmopolitizmus fontosságát, a művészet s á l t a l á b a n a közművelődés f e j - lésében és elterjedésében á t t é r e k ez elem lényegének i s m e r - tetésére.

M o n d h a t n á m , hogy zenei kozmopolitizmus alatt é r t e n d ő a b é l t a r t a l o m , mely a változhatatlan, á l t a l á n o s emberi érzés h a n g - j a i b a n nyer kifejezést; de m i u t á n az érzeménytöl a művésze- tig igen nagy a t á v o l s á g ; m i u t á n egy zeneműnek külsőleg s bensőleg is oly alkotó részei vannak, melyekre a kozmopolitizmus f o g a l m a nem illik, m e l y e k inkább ellentétei e fogalom- nak ; m i u t á n a zenének az érzésekre g y a k o r o l t h a t á s a v a g y érzéki vagy értelmi; m i u t á n amaz nélkülözhet minden értelmi fejlettséget, ellenben ez bizonyos műveltségtől f ü g g : a kozmopo litizmusról csak a zene alkotó részeinek k i m u t a t á s a á l t a l a d h a t o k h a t á r o z o t t f o g a l m a t .

A zene t e h á t két fő részre, vagy elemre osztható : egyik a t a r t a l o m , másik ennek a l a k j a . T a r t a l o m a l a t t é r t j ü k a kül- b e h a t á s o k á l t a l é b r e s z t e t t é r z e m é n y e k e t ; a külalakot a l k o t j a a művészet. Aiuaz a lélek, ez a test. A k e t t ő n e k egymást kell kiegészítni, mint a szóköltészetben is a szó kifejezi az eszmét, s az eszme életet a d a szónak. A két testvér-művészet, t. i. a szó és zeneköltészet f e j l ő d é s e e g y m á s r a t e t t kölcsönös h a t á s á l t a l képzelhető. I g a z u g y a n hogy a legelső szavak szülői in-

(9)

d u l a t h a n g o k voltak, s innen lehetne következtetni, m i n t né- melyek állítják, hogy a dallam és szó egyszerre születvén, a szóköltőnek és d a l n o k n a k egy személyben kellene központo- sulni ; de megengedvén ennek lehetőségét a l'ejletlenség k o r á - ban, ma, a művészeti a n y a g o k sokoldalúsága, s a kezelés tech- nikai nehézségei m i a t t , törvénynyé emelni nem lehet. C s a k a n n y i t m o n d h a t u n k ki t e h á t e tekintetben, hogy mint testvé- rek nem rekesztik ki egymást, esetlegesen k ö z p o n t o s u l h a t n a k egy személyben i s ; de ez nem természet t ö r v é n y e ; m e r t igy meg nem változhatott volna. Sőt természetesebb az, hogy a szóköltészet elébb kifejlődvén, a zene fölé emelkedett. M e r t hisz a beszéd t á g értelemben szintén zene; a z t á n ez elem al- k a l m a s a b b levén p á r o s u l n i az értelemmel, a l k a l m a s a b b lett nemcsak a közvetlen érzés, h a n e m ez á l t a l ébresztett e s z m é k h a t á r o z o t t a b b kifejezésére, eszmecserére, művészi tökélyesü"

l é s r e ; ellenben a puszta h a n g mindezekre a l k a l m a t l a n , legfö- l e b b egy p á r közvetlen érzést fejezhetvén ki, mint m a is l á t - h a t j u k az állatoknál, mely a z o n b a n nem párosulhatván az ér- telmi elemet m a g á b a f o g a d ó szóval, a tőkélyosülós u t j á n kez- dettől mostanig egy mozzanatot sem tehetett. A zene osztály- részéül t e h á t a szóval ki nem fejezhető érzések j u t o t t a k , s igy ö n m a g á b a n e művészet h a t á r o z a t l a n a b b a szóköltészetnél, de ezzel párosulva, mind t a r t a l m a , mind a l a k j a h a t á r o z o t t t a b b á válik. I n n e n világos, hogy tekintve a fejlődési mozzanatokat, a zene a szó fensősége a l a t t áll ugyan, de a k e t t ő csak egye- sülve é r h e t i el a művészi h a t á s l e g m a g a s a b b fokát. Ily viszonyban m á r az első művészeti kísérletek a l k a l m á v a l a dallam a szókölteménynek kétféle b e h a t á s a által keletkezett. Egyik a s z a v a l a t é ; másik a h a n g u l a t é .

H a egy szónoklat, a k á r köznapi t á r s a l g á s h a n g m e n e t é t p o n t o s a n leírjuk, az innen e r e d t hangsorból egy dallam a l a k u l E h a n g s o r b a n bizonyos m e t r i k a i és r h y t h m i k a i idomokat ész- lelhetünk. Amazok a szótagok és versláhak mértékétől, ezek a kötött vagy kötetlen beszéd k ö r c s o p o r t j a i t ó l veszik ere- detöket.

Ezekben nyilvánul a szóköltészet szavalati hatása. H a azonban egy dal csak ebből á l l a n a , ugy a zeneköltés g y á r i mesterséggé aljasodnék, n e m levén több, mint egyes szavak

(10)

festése. T e h á t v a l a m i n t a szóköltészetben egy szó sem lehet önmagáért, h a n e m m i n d a n n y i a n egy közös czélra, egy eszme kifejezésére törekszenek, úgy a zenében sem j ö h e t n e k egyes szavak számításba, h a n e m az egész költeményben u r a l k o d ó hangu- lat, vagy e g y m á s u t á n váltakozó h a n g u l a t o k . E szerint, ha sza- b a d h o s o n l a t t a l élnem, a dal oly viszonyban áll a szóköltemény- hez, mint a v i r á g az illatjához. Az egyik szavakba önti az érzés á l t a l szült e s z m é k e t ; a másik ugyanazon érzés szóval ki n e m fejezhető h u l l á m z a t a i t a d j a , mi á l t a l a szó és zene egy költői egészszé alakul. I n n e n folyólag ismétlem, hogy a zenei béltar- talom, ha l e h e t e t t is a kezdetlegességek k o r á b a n egyes szavak kifolyása, de művészi értelemben a h a n g u l a t színezése; a sza- valat ellenben csak külsőségekben nyilatkozik.

L á s s u k m o s t az önnálló hangszeres zenét.

E t ü n d é r v i l á g n a k nem egy b á m u l ó j a azt hiszi, bogy i t t a zeneköltő nem f ü g g a szó zsarnokságától, l e r á z o t t m a g á r ó l minden bilincset, teremt a semmiből, sőt bizonyos értelemben azt is kifejezi, mire a szónak van hivatása. M á s o k ellenben nem t a r t j á k művészetnek; m e r t — épen megfordítva — semmit sem a l k a l m a s kifejezni. M i u t á n e vélemények megví- tSitá/Síi nem t a r t o z i k feladatomhoz, a nevezett zenének csak eredetére vonatkozolag jegyzem meg, h o g y az szoros értelem- ben nem egyéb, mint a szöveges zene u t á n z á s a . M e r t a l a k j á t a szóköltemény a d t a , t. i. m e t r i k á j a a szóköltészeté, körcso- p o r t j a i t is innen kölcsönzi, legfölebb azzal a különbséggel, hogy nem levén szóhoz kötve, a körcsoportok terjedelme nagyobb, s rliythmikailag képletezettebb lehet. í g y hát a szöve- ges zenétől lényegesen nem különbözik; h a t á r o z a t l a n s á g a nem j ö h e t t e k i n t e t b e ; mert ilyenné válik a szövegétől megfosztott dallam is. M i n d k e t t ő bizonyos érzés h a n g u l a t á v a l foglalkozik A z egyik m i n d i g a szókölteménytől kölcsönözvén e hangula- tot, közvetlen légköre az illető k ö l t e m é n y n e k ; a másik b á r - mely m á s kiilbenyomás á l t a l keletkezett érzéstől, sőt b á r m e l y s z ó k ö l t e m é n y t ő l ; de t a r k a képleteiben a szó külsőségei i n k á b b elenyésznek, éppen ugy m i n t egy bizonyos esemény á l t a l éb- resztett s zeneileg feldolgozott h a n g u l a t b a n m a g a az esemény nem észlelhető. I n n e n h a t á r o z o t t a n á l l i t h a t j u k , hogy a mon-

dott kellékek h i á n y á b a n sinlő, a k á r a m o n d o t t a k n á l t ö b b r e

(11)

t e r j e s z k e d ő zene szintúgy kiviil esik a m a g á t tisztán kifejező, ö n m a g á b a n é r t h e t ő művészet h a t á r á n , mint a kizárólag egyes szavak festése á l t a l k e l e t k e z e t t dal.

D e nem f e j t e g e t v e tovább e messze elágazó kérdéseket, m i u t á n láttuk, hogy a szó befolyása által mikóp alakúi a szö- veges zene, láttuk, hogy a hangszeres zene is e törvényeket követi, mielőtt mindezek a l a p j á n h a t á r o z o t t a n k i m u t a t n á m bármelyik k o z m o p o l i t i z m u s á t : szükséges még egy pillantást vetni a művészi végczélra, a h a t á s r a , melyet a közönséggel szemben szoktak g y a k o r o l n i .

A művészetek á l t a l á b a n — ide értve a szóköltészetet is — egyénileg h a t n a k , vagy is, h a t á s u k f o k a bizonyos egyéni

műveltségből eredő felfogáshoz és vérmérsékhoz képest külön- böző. E n n e k előrebocsátása u t á n az összes művészetet két osz- tályba sorozhatjuk. E g y i k melyben h a t á r o z o t t eszközök az itélő-tehetség á l t a l g y a k o r o l n a k h a t á s t az é r z é s r e ; másik, mely épen megfordítva h a t á r o z a t l a n eszközükkel, az érzések á l t a l hozza m ű k ö d é s b e az itélő tehetséget. A m a b b a sorozandó a szóköltészet és képzőművészetek. E b b e a zene. A z előbbiek h a t á r o z o t t eszközökkel h a t n a k , m e r t például, a szóköltő két- ségbevonhatlan s z a v a k k a l állítja elénk k ö l t e m é n y e t á r g y á t ; épen igy a képzőművész is a b b a n különbözvén, hogy a szó- költő az ember beléletével foglalkozik; a képzőművész a kül anyaggal. A szókőltö állíthat elénk egy k ü l a l a k o t is, de ez nem lebet oly h a t á r o z o t t , mint a képző művészé; emez szintén törekszik a r r a , hogy az a n y a g b a beléletet öntsön, de nélkü-

lözi a szóköltő h a t á r o z o t t s á g á t . A zene h a t á r o z o t t a b b színe- ket kölcsönözhet a szóköltészettől, sőt d r á m a i előadásokban a többi művészetektől i s ; de m a g á r a h a g y a t v a , semmi h a t á r o - zottsága nincs, hasonlitván a tükörhöz, melyben mindenki csak ö n m a g á t látja, a m a g a beléletének megfelelő képeket talál.

Ezeken kivül a művészi h a t á s r a v o n a t k o z v a tekintetbe veendő még a tér és idő, melyekben minden művész bizonyos kői t foglal el.

A szóköltő h a t á s k ö r e közvetlenül csak s a j á t nemzetisé- g é r e s ennek életidejére terjeszkedik. H o r á c z m e g i r t a ugyan

(12)

»exegi m o n u m e n t u m «-át, szelleme él m a is, mert az eszmék nin- csenek nemzetiséghez k ö t v e ; de a mennyiben azok kifejezésére csak rövid életű szavak szolgálnak, közvetlen h a t á s k ö r e meg- szűnt a római nép életével. V a j o n nem ily körülmény t u d a t a ve- zette-e Egyiptom bölcseit a r r a a g o n d o l a t r a , hogy örök igazsá- g o t t a r t a l m a z ó k n a k vélt eszméiket ne egy közönséges m u l a n d ó nyelv betűivel, h a n e m élő a l a k o k k a l á b r á z o l j á k , melyek változ- h a t l a n s á g a a d d i g biztosított, inig m a g a a természet is m e g n e m változik ?

E t e k i n t e t b e n a képzőművész a mennyiben t á r g y a m a g a a természet, nem lehet sein térhez, sem időhöz kötve. A zene- költő h a s o n l ó a n ; m e r t feldolgozandó a n y a g j á n a k f o r r á s a , az érzés, szintoly változliatlan, egy idős az emberrel.

Ez érzés m a g a a zenei kozmopolitizmus, melyet a fe- nebbiek után most m á r mind lényegileg, mind h a t á s i l a g kö- r ü l i r h a t o k . V e g y ü k el egy d a l l a m n a k művészeti alkotó r é s z e i t : a szöveget ; ennek szavalati elemeit, a metrumot, r l i y t m u s t vagy k ö r c s o p o r t o k a t ; vegyük el mindezek cliszitményeit, s a mi fenmarad, n e m lehet egyéb, mint egy hangsor, m e l y n e k minden egyes h a n g j a egyenlő értékűvé válik. H a s o n l ó szét- bontás által ily e r e d m é n y r e jövünk m i n d e n hangszeres zené- vel ; mert fönebb l á t t u k , hogy a dal m i n t á j a szerint a l a k u l v á n , szintolyan elemei v a n n a k . —- í m e a zenében rejlő kozmopolitizmus minden művészet nélkül mint t i s z t á n emberi érzés szü- leménye, viszavitetve eredeti á l l a p o t j á r a Ez minden zenemű- ben a költő lelkét m a g á b a fogadó ér, ennek minőségétől f ü g g az illető mii b e l é r t é k e ; e nélkül, mint élet nélkül, h a t á s r a nézve a legnagyobb g o n d d a l irott mű sem több, mint egy p a z a r u l feldiszitett koporsó. E z érzés á t a l á n o s levén, h a t á s a is á t a - lános, és sokkal közvetlenebb, m i n t a k á r a szóköltészeté, a k á r a képzőművészeteké. M e r t mig u t ó b b i a k az itélőtehetség köz- b e n j á r á s a á l t a l h a t n a k az érzésre, a d d i g a zeneköltő ugyanez érzést s a j á t érzeményei által hozza működésbe. E n n e k t u d a - t á b a n törölte el I . Gergely pápa a m e t r i k u s és r l i y t m i k u s éneklést, minden h a n g o t egyenlővé változtatván, s ez á l t a l a r r a tőrekedvén, hogy a nemzetiségek felett álló bit az érzéseknek

(13)

szintén átalános és a világitól elkülönített nyelvén nyilat- kozzék.

E z tehát a zenének egy nemzetiséget sem ismerő bél- t a r t a l m a .

A szavalatból s z á r m a z o t t r h y t h m u s o k , vagy körcsopor- tok a nemzetiség és kozmopolitizmus közt á l l a n a k , vagy j o b - b a n mondva, mindkettőnek szolgálnak, azzal a különbséggel, hogy az elsőben h a t á r o z o t t a b b a n észlelhetők, az utolsóban in- k á b b elmosódnak. Ennek o k a a népies zene k ö r c s o p o r t j a i n a k tisztán kifejezett szelvényeiben, s főleg z á r a d é k a i b a n keresen- dő, mig a m á s i k b a n csak az egyformán k i m é r t hangok logi- kai egymás u t á n sorakozásából lehet a körök v á l t a k o z á s á t figyelemmel kisérni. T e h á t lehet bennök széles é r t e l e m b e n egy kis nemzetiség, a m e n n y i b e n a népköltészetben s innen folyólag a nemzetiben bizonyos szóköltészeti f o r m a szokottabbá s ú g y szólva nemzetivé v á l h a t i k ; de lehet b e n n ö k kozmopolitizmus is a mennyiben a k á r a k ö t e t l e n a k á r a kötött beszédet értelmező gondolatjelek nem t a r t o z n a k semmi nemzetiséghez.

Végre a zene s z á m t a n i része is tisztán kozmopolitizmusi ugyan, de mint elébb a kiil a l a k képződése, kettős értelemben veendő : t, i. a nemzetiségnek segéd kezet n y ú j t a m e t r i k a i k i f e j e z é s r e ; másfelől h a r m ó n i a i minőségben, a nélkül, hogy lényegét v á l t o z t a t n á , különböző nemzetiségeknél, különböző sziliben mutatkozik. A szóköltészetben a szavak m e t r i k á j a h a t á - rozatlan, t. i. a hosszú l e h e t hosszabb és kevesbbé h o s s z ú ; a rövid rövidebb vagy hosszabb, szóval a nyelv nélkülözi a me- t r u m o k számtani p o n t o s s á g á t . E tekintetben a zenét, a meny- nyiben á l t a l a minden szó h a t á r o z o t t időértékü lesz, a költé- szet számtani nyelvének lehetne nevezni. A zene m e t r i k á j a sokkal g a z d a g a b b a szóköltészeténél; m e r t a s z á m t a n r a tá- maszkodva, az elébb e m l í t e t t hosszú és rövid közt észlelhető különbségeket mind f e l h a s z n á l h a t j a a l e g t a r k á b b képletezésig.

I ) e i t t egy másik t ú l s á g b a lépvén, kozmopolitizmussá válik, a mennyiben végtelen a p r ó időértékeit b á r m e l y nemzetiség fel- h a s z n á l h a t j a . A h á r m o n i a a zene kiegészítésére szolgáló elemek közt a legújabb és elmondhatjuk, legszebb t a l á l m á n y . Állítólag a középkorban veszi kezdetét, s h a l a d á s a folytonos napjainkig. M i u t á n tisztán számtani a l a p o k r a épült, s mint

(14)

1 2 BAKTALUS ISTVÁN.

ilyen nélkülözhet minden költészetet, régebben nem is a m ű - vészetek, h a n e m a t u d o m á n y o k közé soroztatott. Később vita- t á r g y a volt, v a j o n melyik elem lényegesebb : a melódia-e ? vagy a h a r m ó n i a ? Némelyek szerint a h a r m ó n i a nemhogy kirekesztené a melódiát, sőt több m e l ó d i á n a k egyesülete. í g y a z o n b a n a melódia szónak csak annyi értelme van, a mennyiben t ö b b dallam együttes erővel a kilojezésnek egy olyan u j n e m é r e törekszik, m i n ő r e m a g á b a n n e m elég erős, nem elég sok oldalú. Ez tisztán számtani zene, mely nem melódiával, h a n e m csak szólamokkal foglalkozik, melyben fő czél a meló- diát elburkoló, h a t á s á t ó l megfosztó h a r m ó n i a i h a n g j á t é k ; épen úgy, m i n t h a a szóköltószet f e l a d a t a nem az eszme vilá- gos kifejezése, h a n e m az ebben r e n d s z e r i n t szűkölködő szójá- t é k volna. D e nem levén itt helye e t á r g y mélyebb fejtegeté- sének, csak az eddig élt l e g n a g y o b b zeneköltőkre hivatkozom, k i k n e k müveiben a művészi Ízléssel felhasznált h a r m ó n i á t esz- köznek. az u r a l k o d ó melódia a l á r e n d e l t j é n e k t a l á l j u k ; kik- nek a r á n y t a l a n u l nagyobb számú k o r t á r s a i t a liármoniai sza- batosság, a melódiai költészet gyengeségének r o v á s á r a nem m e n t h e t t e meg az örök feledéstől. A melódia fensőségéből ön- ként következik, hogy a harmónia, m i n t a n n a k színezése teljesen megfelelő legyen. Teljesen, mert t u d j u k , hogy egy zenei

g o n d o l a t o t öszhangzatilag különbözőleg lehet színezni, s mig az egyik a melódia kiemelésére, szépítésére szolgál, a d d i g a másik, gyengíti, elferdíti, egészen kivetkőzteti eredetiségéből.

I n n e n indokolható, hogy a h á r m o n i a mint tisztán kozmopolitizmusi t u d o m á n y , nemzetiségi minőségben is szerepelhet, szintúgy, mint bizonyos kedveltebb m ű f o r m á k , melyek nemze- tivé v á l h a t t a k megszokás, de főleg az által, hogy a, nemzeti kedélynek leginkább megfelelnek. í g y t e h á t bizonyos öszliang- zati színezet, melyről a l á b b részletesebben.

H a m á r most meggondoljuk, hogy a zenei b é l t a r t a l o m , vagy melódia, metrika, rhytlimika, h á r m o n i a t u l a j donkép m i n d kozmopolitizmus elemei, innen önként f o g j u k következtetni, hogy idomítsuk b á r ez elemeket nemzetiekké, h a t á s u k a k k o r is á l t a l á n o s , azaz nincsen se helyhez, se időhöz kötve.

T e h á t ezek á l t a l t ö r t é n h e t e t t , hogy a zeneművészet mind az egyházi, mind a t á r s a s életben világszerte nagy befolyást gya-

(15)

korolt a közművelődésre. Ezekkel i g a z o l h a t ó a művészi élet meg- tigyeléséből eredt k ö z m o n d á s ; m e r t a művésznek valóban vagy m i n d e n ü t t , vagy sehol sines hazája. A zeneköltő minden é g h a j - l a t a l a t t , mindenkivel érintkezhetik emez á t a l á n o s elemek nyel- vén, s legyen b á r művészete a legismeretlenebb nemzeti jel- legű, legyen b á r t a r t a l m i l a g a legnagyobb tömeg által felfog- h a t l a n , de az nem lehet, hogy ily t ö m e g tiszta emberi érzésére is bizonyos egyéni h a t á s t ne gyakoroljon.

Elősorolván mindezeket a kozmopolitizmus zenei t a r t a l - máról, az innen eredő általános zenei h a t á s r ó l , következik most a kozmopolitizmussal szembe állított zenei nemzeti- ség kérdése.

Jellemző n a p j a i n k kozmopolitizmusra hajló közönségére nézve az, hogy kozmopolitizmus a l a t t m a g á t a művészetet, nemzetiség alatt o művészetnek bizonyos kinövését szokták érteni.

A z igazság épen megfordítva áll. Művészet soha sem t e r e m t e t t nemzetiséget, h a n e m igen nemzetiség művészetet.

A kozmopolitizmus elemei ö n m a g u k b a n nem képezvén művé- szetet, azzá fejlődésük akkor kezdődik, mikor a föld népei m e g t e t t é k amaz elemekkid az első művészeti kísérletet. T e h á t a dolog természetéből következik, hogy miután a föld népei különböző éghajlatok, különböző nyelvek s t á r s a s viszonyok szerint megannyi nemzetiségekre oszlanak, művészetük is bizonyos nemzeti s a j á t s á g o k k a l p á r o s u l j o n .

A nemzeti műveltség n e m c s a k ö n a l k o t t a eszközökkel, h a n e m kül érintkezés, közlekedés u t j á n is fejlődik idegen elemek átültetésével, vagy helyesebben mondva, beolvasztásával.

A nemzetiségek ily csereviszonya szükséges az önálló nemzeti megnemesítésére. I l y eszközül s z o l g á l n a k : a nyelvekben meghonosult idegen szavak nagy m e n n y i s é g e ; a különböző nyel- vekre á t f o r d í t o t t irodalmi m ü v e k ; a népzenékben t a l á l h a t ó idegen dallamok, melyek száma a müzenében végtelenül sza- porodik. A n e m z e t i annyira egybe van nőve a népélettel, hogy mindaddig, mig valamely nép é l e t e r e j e t a r t , a fenebbi elemeket nemesítőleg t u d j a m a g á b a olvasztani, ellenben a t ü l n y o m ó

(16)

i d e g e n befolyás a l a t t m a g a szokott m á s b a felolvadni. B á r m e - lyik t ö r t é n j é k a k e t t ő közül, kétségtelen, bogy kezdettől fogva nemzetiségek éltek egymás mellett, g y a k o r o l t a k h a t á s t egy- m á s r a , emésztették fel egymást, de nem a művészetben r e j l ő kozmopolitizmus elemeivel, h a n e m nemzeti müvészetök túl- n y o m ó hatalmával. Oly h a t a l m a s e nemzetiség, hogy ha neta- l á n a művészet m i n t tisztán kozmopolitizmus adaték is az em- b e r i s é g n e k a m a g a bevégzett minőségéhen, rövid időn külön- böző nemzeti színbe öltözött volna. I. G e r g e l y fenemlített re- f o r m j a hasonló a d o m á n y a k a r t lenni a keresztyén hitben kez- dő, gyengélkedő n e m z e t e k számára. A z ó világ hagyományai r o m o k a l á temettetvén, e k o r n a k művészete, csirájában is alig volt. T e h á t sokkal k ö n n y e b b n e k l á t s z o t t oly szertartásos ének- lés á l t a l á n o s m e g a l a p í t á s a , mely visszavitetvén a kozmopolitizmusi elemekre, h a g y o m á n y u t j á n is e l t e r j e d h e t . Hogy e re- f o r m változhatatlan m a r a d j o n , attól egy lépést se lehessen tá- vozni, vagy ha n e t a l á n idők folytán k é t e s esetek merülnének fel, egy eredeti hiteles f o r r á s b ó l az e l t é r é s e k e t helyre lehessen igazítrii : nevezett p á p a Szent P é t e r o l t á r á h o z l á n c z o l t a t t a á n t i p h o n á r j á t . — M i n d e m e l l e t t végre is az elveszett ántiphonár f e n m a r a d t dallamait m i n d e n nemzetiség a m a g a m e t r i k á j a s z e r i n t szavalta; s c d a l l a m o k hallás ú t j á n átmenvén a nép- életbe, szülői lettek különböző nemzeti daloknak. Mondok m é g egy szintén találó p é l d á t . A h á r m o n i a mint különben is z á r d a i tudósok t a l á l m á n y a , kezdetben csak az egyházat szol- g á l t a . M i n d a m e l l e t t , h o g y hozzáférhetlennek látszó rideg e l l e n p o n t o k b ó l állott, P a l e s t r i n a k o r á b a n a n n y i r a összevegyült a világi költészettel, hogy triviális d a l l a m a i köz megbotrán- kozást okozván, csaknem a zene kiküszöböltetését vonták ma- guk u t á n .

T e h á t mind Gergely r e f o r m j a , mind a h á r m o n i a i kozmopolitizmus ellenállhatlanul nemzeti színeket öltött. Mert ismétlem, máskép nem lehet, minthogy m i n d a z o n népek, melyek a kozmopolitizmusnak ez elemeivel foglalkoznak, a zenét a k á r s a j á t találmányú a l a p o k o n , a k á r meghonosítás, eltanúlás u t j á n művelik, művészetüket bizonyos nemzeti színbe ne öltöz- tessék. S ez kétségtelenül igy levén, ha a művészi hatással szemben i g a z a t adunk is a fen említett közmondásnak, az sem

(17)

szenved kétséget, hogy valamint a gyermeket é d e s anyja, ugy a művészt, legyen b á r m i l y e n n a g y világpolgár, leginkább megérti s a j á t nemzetisége.

D e lássuk ez á l t a l á n o s s á g o k u t á n részletesen a tényező- ket, melyek közreműködése által a kozmopolitizmusi béltar- talom nemzetivé szokott alakulni. Először is t a r t s u n k még egy rövid szemlét a külsőségekben nyilvánuló m e t r i k a , r h y t h m i k a , m ű f o r m á k és h a r m ó n i a felett, tekintettel a nemzetiségek kü- lönbségére.

A szavalati m e t r i k a egyike minden nemzetiség közvetlen, hü kifejezésének. F ö n e b h volt szó a költészet á l t a l adott hosszú és rövid m é r t é k h a t á r o z a t l a n s á g á r ó l . A z t is m o n d t a m , hogy e h a t á r o z a t l a n s á g o t a zene számtani h a t á r o z o t t s á g a megszün- teti. Kiegészítésül most megjegyzem, hogy á m b á r a hosszú és rövid h a t á r o z a t l a n fogalma á t a l á n o s a n k i m o n d h a t ó minden nemzetiségre.; á m b á r a zene szintén á t a l á n o s a n megszünteti e h a t á r o z a t l a n s á g o t ; de az összehasonlítás t e r é n kitűnik, hogy e s z á m t a n i h a t á r o z o t t s á g a nemzetiségekben különfélekép nyil- vánul. E különbségek pontos k i m u t a t á s a feltétlenül nem meg- bízható, a mennyiben az időmértékek m e g h a t á r o z á s a nemcsak ütenyérzéktől, hanem az iitenyérzékre nagy befolyást gyakorló nyelvérzéktől is függ. E z é r t csak elvileg m o n d h a t j u k ki, hogy a zenei mértékek nemzetileg a n n y i r a különböznek egymástól, m e n n y i r e a szóköltészet á l t a l kezdettől fogva fidvett hosszú és rövid m é r t é k minden külön nyelvtörzshöz t a r t o z ó népeknél különböző. A k i h a l t nyelvekben a hosszú és rövid szótagnak csak á l t a l á n o s fogalmát a d h a t j u k , a nélkül, hogy biztosság- gal zenei mértékök m e g h a t á r o z á s á b a b o c s á t k o z h a t n á n k . M e r t ezt n e m fejezték ki a mai hangiráshoz h a s o n l í t h a t ó számtani p o n t o s s á g g a l ; az élettelen nyelvmaradványok nyomán p e d i g csak föltevésekre vagyunk jogosítva. E g y é b i r á n t , a görögök, k i k n e k legközelebbi örökösei vagyunk, nem is használtak metrikai jegyeket, hangirások éneklésében a dynamikai és szám- t a n i kifejezésre elégnek t a r t v á n a szóköltészeti szabályokat, s az előadó nyelvérzéket. N a p j a i n k b a n a keleti népek zenéjéről részletesebb f o g a l m a k a t szerezhetünk, m i n t egy p á r évtized

(18)

előtt t e h e t t ü k volna, de k é r d é s : vajon az illető utazók b i r t a k - o annyi g y a k o r l o t t s á g g a l , hogy s a j á t nemzeti üteny- és uyelv- érzéköktől f ü g g e t l e n ü l itélliessenek. I n n e n önként következik, hogy v a l a m i n t az idő számtani felosztásában legilletékesebb birója minden nemzetiség ö n m a g á n a k , úgy a külön nemzeti- ségekben az egy nyelvtörzsből s z á r m a z o t t rokonok. I g a z o l j á k ezt E u r o p a nemzetiségei szemben a m a g y a r r a l . A m a z o k , mint közelebb, vagy t á v o l a b b rokonok, ugyanazon zenei m é r t é k e k - kel élnek, vagy, zenéjükben semmi m e t r i k a i különbség n e m ész- lelhető. E z t m o n d h a t j u k a mértékek különféle összetételeiből álló iitenynemekre, melyek bizonyos verslábaktól veszik ere- detüket. A németnek p é l d á u l kiválóan s a j á t j a a h á r o m mére- tes ütenynem, mely nélkül walzerei nem képzelhetők ;*) de ugyanez, sőt m a g a a walzer is otthonos az olasz, f r a n c z i a és angol zenében. í g y a. t ö b b i metrikai összetételekben. E z e k egy- ségét a nyelvészet i n d o k o l h a t j a , mint szintén azt is hogy a magyar, n o h a u g y a n oly v e r s l á b a k k a l ugyanoly ü t e n y n e m e k k e l él : m i n d a hosszú, mind a rövid zenei értékében a m a z o k t ó l különbözik. P é l d á u l : a trochaeus á t a l á n o s időértéke, egy hosszú, s egy rövid ; olyan számtani a r á n y b a n áll egymáshoz a többi nemzeti zenékben, mint kettő az egyhez

Z e a m a g y a r b a n mint h á r o m az egyhez.

Ii w íj I Ii

= • «

A j á m b u s a t r o c h a e u s n a k m e g f o r d í t á s a , vagy is, egy rövid s egy hosszú m e g t a r t j a az előbbi számtani a r á n y t t. i. amazok- ban mint egy a kettőhöz,

a m a g y a r b a n m i n t egy a háromhoz.

*) Eckardt, szerint (Vorschule der Aesthetik. Karlsruhe 1805.) ez állításom nem látszik alaposnak. A német tánczban — mint 0 m o n d j a

— a szűk Schleifer -/,, s a bő */, iitényü. (Der enge Schleifer h a t den c/t

der weite den Takt.) De ez valószínűleg a táncz lépéseit a k a r j a meg- határozni, a mennyiben t. i. a tánczoló az úgy nevezett szűk Schleifer egy ütenyének három méretes időértéke alatt nem hármat, hanem csak kettőt lép.

(19)

A Choriambus egy t r o e h a e u s s egy j a m b u s összetétele szintén m e g t a r t j a a fönebbi a r á n y o k a t . E z e k b ő l l á t h a t ó a magyar s a többi népzenék metrikai különbsége, melynek oka az illető nyelvek kiejtéséből származik. A m a g y a r nép t. i. erősebben h a n g - súlyozván az első szótagot, ez á l t a l a rákövetkező rövidnél a r á n y t a l a n u l hoszabb l e s z ; másfelől mint a palóczoknál, s fő- kép a székelyeknél észlelhető, az utolsó szótag szintén a r á n y - t a l a n ú l énekszerüleg m e g n y u j t a t i k , mi á l t a l az idegen j á m b u - sok közti különbség keletkezik. I n n e n folyólag a m a g y a r nép- zenének, noha a középkor folytán a lengyelektől vett á t bizonyos stereotyp idomokat is, nem felelhetnek meg a p á r a t l a n m é r e t ű ütenynemek, h a n e m csak a p á r o s a k , mi az által keletkezik, h a a fönebbi verslábak mindenikében a hosszá egy mé- r e t t e l m e g n y u j t a t i k . A népéletben e m e t r i k á n a k ágy szólva ellenőre, m a g y a r á z ó j a a táncz, a mennyiben á l t a l a nemcsak a m é r e t e k , h a n e m a szótól kölcsönzött súlypontozás is tisztán kifejeztetik. Mindamellett, hogy e külsőségek elméletileg in- dokolhatók, g y a k o r l a t i l a g könnyen kivihetők, de idegen a j k á - nak t a p a s z t a l á s szerint — nincs elég érzéke egy magyar d a l t m e t r i k a i l a g a m a g a teljes minőségében felfogni. I n n e n van, hogy n régibb időkből f e n m a r a d t m a g y a r egyházi énekek s vi- lági dalok idegen kezekkel tétetvén h a n g j e g y e k r e , sőt a ma- g y a r a j k ú a k is — mint T i n ó d i — az e k k é p meghonosult á l t a - lános irmodort használván, nélkülözik a fönemlitett m e t r i k a i k ü l ö n b s é g hü kifejezését. I)e lássuk most a r h y t h m i k a i képlete- ket t a r t a l m a z ó m ű f o r m á k a t .

A r h y t h m u s fogalma ellentéte a m e t r u m n a k nemcsak m i n t kozmopolitizmusi elem, h a n e m bevégzett művészeti minő- ségében is. M e r t a m e t r u m á t a l á n o s s z á m t a n i törvénye mo- d o s á l á s t szenved, a mennyiben valódi é r t é k e az illető nemze- tiség á l t a l szokott m e g h a t á r o z t a t n i ; ellenben a rhytmikai törvények v á l t o z h a t a t l a n minőségükben kivétel nélkül minden nemzetiség által alkalmazhatók, e l s a j á t í t h a t ó k , a nélkül, hogy ez a nemzetiség r o v á s á r a esnék. A r h y t h m u s kozmopolitizmus j e l l e g ű ; m e r t mig a m e t r u m o k a t minden művészi hozzájáru- lás nélkül az egyes szótagok s z ü l i k ; mig ez által a r á n y o s

M. T . A K A D . É R T E K E Z É S E K A N Y E L V É S S Z É P T . K Ö R . 1 8 7 5 . 2

(20)

is B A K T A f . r s ISTVÁN.

h a n g z á s a keletkezik egyes s z ó t a g o k n a k : a d d i g a r k y t k m u s t ö b b szónak művészi összerakatásából keletkezvén, a r á n y o s h a n g z á s a több kisebb m e t s z e t n e k , ezekből eredő verssoroknak, s ezekből alakuló v e r s s z a k o k n a k ; melyek mindenike a zenében ü t e n y e n k i n t , körönként v á l t o z h a t a t l a n számtani pontossággal s z o k o t t kifejeztetni. A z o n b a n e kozmopolitizmus, mindamellett, h o g y bármely nemzetiség által a m a g a minőségében elfogad- h a t ó , okvetlenül m e g a n n y i nemzetiséggé válik, még pedig há- r o m f é l e nemzeti befolyás által. E g y i k az, hogy a metszetek és verssorok a l k o t m á n y a nemzeti s a j á t s á g ú szavakhói á l l ; másik

— a mit fönebb m á r é r i n t e t t e m , hogy minden nemzetiség vérmérsékénél fogva előnyt a d egy m ű f o r m á n a k a másik fe- l e t t , vagy valamely á l t a l á n o s a n h a s z n á l t m ű f o r m á t bizonyos v á l t o z a t o k b a n nemzetivé m ó d o s í t ; h a r m a d i k a b é l t a r t a l o m r a n a g y befolyást gyakorló nemzeti vérmérsék, é g h a j l a t , t á r s a s - élet, mely utóbbiak szintén egyénítik a nemzetiséget. E z e k e g y ü t t véve, a mennyiben a szóköltészet n y o m á n nemzetiségi összehasonlításokat tehetünk, á l t a l á n o s fogalmat a d h a t n a k a t ö r t é n e l m i ókor k i h a l t zenéjéről. P é l d á u l : a zsidó szókölté- szet semmiben sem hasonlít a göröghöz s á l t a l á b a n a mai v e r s f o r m á k h o z ; nélkülöz minden rliythmikai a r á n y t ; úgy nevezett paralellizmus. I n n e n önként következik, hogy a zsidók zenéje csak olyan volt, minőt a mi p r ó z á n k a d h a t ; m e r t p r ó z a i szövegnek nem lehet r h y t h m i k a i l a g szabályozott zenei kifolyása. I g a z o l j a ez á l l í t á s u n k a t a középkor szertar- t á s o s énekeinek egy neme, a mennyiben állítólag a zsi- d ó k t ó l is vétettek át bizonyos m ű f o r m á k ; a mennyiben az ó - t e s t a m e n t o m is ilyennek t e k i n t h e t ő . Ilyen volna t e h á t az, m e l y e t később sequentiának, de k e z d e t b e n p r ó z á n a k neveztek, mely utóbbi neve a l a t t a h i t u j j i t á s kezdetén a prostestáns egy- h á z a k b a n is közhasználatú volt. E p r ó z á k eredeti minőségök- ben — m e r t utóbb versekké i d o m u l t a k — elég fogalmat ad- h a t n a k a zsidó melodikáról, vagy, hogy ily messze ne menjünk, n a p j a i n k d r á m a i zenemüveinek énekbeszéd részei is, melyek v e r s e k b e n szoktak ugyan Íratni, de a zenében prózailag, rhytli- m i k a i feldolgozás nélkül kezeltetnek. A görög zenéről, miután szóköltészeti formáik az egész u t ó k o r n a k m i n t á u l szolgálnak, h a t á r o z o t t a n feltehetjük, hogy a m a z örökre elhangzott meló-

(21)

d i á k r h y t h m i k a i l a g épen oly szabatosak, életteljesek voltak, m i n t a minőket eredményezhetnek ugyané m ű f o r m á k nap- j a i n k b a n . E u r ó p a nemzetiségei rhythmikailag nem különböz- nek ugyan egymástól, de bizonyos tekintetben szembeállíthatók a m a g y a r r a l . A m a z o k n á l u g y a n i s a metszetekre nincsen suly fektetve, ellenben a m a g y a r nemzeti szóköltészetben h a t á r o - zottan lényeges, hogy metszetei a szó utolsó t a g j á v a l végződ- jenek, az az, a szó á t ne vitessék egyik metszetből a másikba,

legfönebb a sorok végét képző utolsó metszetbe lépés levén kivételesen megengedhető, hol egy kerek g o n d o l a t végén a zenei z á r a d é k o k hosszabb nyugpontot képeznek. E szigorú szabály nem szeszélyes szokásból, hanem a nyelv természeté- ből veszi eredetét, t. i. a szavak hangsulyzásából, mely a ze- nében nyer h a t á r o z o t t kifejezést. H a m e g e n g e d j ü k is, hogy a szavaló a szavak szabályellenes átviteléből keletkezett m e t r i k a és r h y t h m i k a ellenes döczögést némileg kiegyenlíthetné az ál- tal, hogy a metszetek m o n d a t i t a r t a l m á n a k vége egy tag- gal tovább esnék, p é l d á u l :

I Hej! most, \ megbántam | cselekedetemet |

de zenei m e t r u m o k k a l , m i d ő n az éneklőnek pontosan ki kell t a r t a n i a trochaeusi és j á m b u s i l á b a k időértékét, k i á l l h a t l a n döczőgéssé változik :

I 1 lej ! most megbán j tam cseleke | detemet |.

egyfelől, mert a j á m b u s második mérete, melyen a szó meg- szakad, i g e n hosszú levén, igen sokáig v á r a k o z t a t a metszet m o n d a t i n y u g p o n t j á r a ; másfelől, m e r t m e g z a v a r j a a m e t r i k a i szabályt az által, hogy az átvitt szótag rövid időértéke a trochaeus által hosszúvá c r ő s z a k o l t a t i k ; de a mi legfőbb, m e r t szétrombolja a metszetek mondati t a r t a l m a s ennek megfe- lelő d a l l a m közti e g y s é g e t , a mennyiben a d a l l a m minden ü t e n y végén ö n m a g á b a n egy kis zenei gondolat, s az ennek megfelelő, vagy ezt szülő metszet m o n d a t i t a r t a l m á v a l átlép a következő ütenybe, hol egy u j zenei gondolatnak, vagy is az előbbi t o v á b b fűzésének kellene kezdődni.

A h á r m o n i á r ó l fönebb említettem, hogy egy melódiának többféle öszhangositására szolgálhat, de a sok közül l e g j o b b

2*

(22)

az, mely az illető dallam jellegével öszhangzik. M o n d t a m azt is, liogy ily s o k o l d a l ú s á g á n á l fogva, számtani, vagy kozmopolitizmusi minőségében is szolgálatot tehet a nemzetiségnek.

L á s s u k t e h á t először ez oldalát. — A zeneköltés t e r é n kétféle styl áll a szerző rendelkezésére : egyik a homophon, melyben a h á r m o n i a egy u r a l k o d ó dallam a l á r e n d e l t j e , kísérője, szinezője;

m á s i k a polyphon, melyben több szólam törekszik s a j á t egyé- nisége kifejezésére, melyek öszhangzásából keletkezik a h á r - monia. Ezekből azt kellene következtetni, hogy a homophon styllel a nemzetiségek leginkább m e g b a r á t k o z h a t n a k , s ez áll is m a g á r a a m e l ó d i á r a nézve, melynek okvetlen bizonyos nem- zetiségi jelmezben kell nyilvánulni; de nem feltétlenül áll a h á r m o n i a i kíséretben, s m i u t á n a m a b b a n a nemzetiség oly ha- t á r o z o t t a n nyilvánul, nem is nagyon lényeges. A melódia h a - sonlít az eszélyes, j ó a k a r a t ú a b s o l u t h a t a l o m h o z . L e g f ő b b czélja önmaga, a mennyiben k o r l á t l a n h a t a l m á t senkivel sem o s z t h a t j a , a n n a k veszélyeztetése nélkül. E g y ily absolut h a t a - lom alattvalói teljes szabadságot élvezhetnek mindaddig, míg a f ő h a t a l o m m a l nem j ő n e k ellenkezésbe, s kell élvezniük, hogy életerejök kifejlése á l t a l m a g a az absolut h a t a l o m is erősöd - jék. í g y a homopliöniában az a l á r e n d e l t h á r m o n i a , m a r a d j o n b á r tisztán kozmopolitizmus, de a m a g a beléletével egyszersmind a melódiának emelésére szolgál. M i n d e m e l l e t t az ily- nemű öszhangosltás is kétfélekép kölcsönözhet nemzeti színe- zetet : bizonyos m e t r i k a i és r h y t h m i k a i képletezés, és bizonyos h á r m o n i a i szín á l t a l , A m a z o k f o r r á s a — mint m á r bő- ven l á t t u k — a szóköltészet; utóbbi é g h a j l a t i , s vérmérséki befolyás eredménye, melyekről, miután á l t a l u k a zenei b é l t a r - talom is nemzetivé válik, csak a l á b b fogok szólni. A polyphon styl ellenkezője az előbbinek, s h a m á r a fönebbi h a s o n l a t t a l éltem, legyen szabad ezt a népies köztársasághoz hasonlítnom.

I t t mindenki egyenlő j o g o k a t élvez; ember és ember közt semmi k ü l ö n b s é g ; t á g a b b t é r nyilván az önzésre, közczélokra mindenki csak annyit tesz, mennyivel a befolyása alatt keletkezett t ö r v é n y e k kötelezik, míg absolut h a t a l o m a l a t t annyival adózik, mennyit az önkény parancsol. í g y a poliphon styl szólamai egymásmellett, de ö n m a g u k n a k élnek, a közös czélra, a h á r m o n i a i ö s z h a n g z á s r a csak annyi tekintettel levén, meny-

(23)

nyit az ellenpontok törvényei követelnek. I l y egyesült erő h a - t a l m a nem versenyezhet a homophon styllel. L e g tökély esebb f o r m á j a , a fuga, épen úgy nem emelkedhetik a h a t á s legfelső f o k á r a , m i n t a k ö z t á r s a s á g nem a l k a l m a s oly nagy eszmék kivitelére, mint az abszolutizmus. Nemzetiségre nézve azonban h a t á r o z o t t a n több m i n t a h o m o p h o n i a ; s ez a dolog termé- szetében v a n ; m e r t emitt csak egy az u r a l k o d ó d a l l a m ; a kiséret a l á r e n d e l t lögalom ; a polyplioniának ellenben minden s z ó l a m a a homophon d a l l a m m a l egy közös f o r r á s b ó l ered.

É s most, m i u t á n a m e t r u m o k b a n , r h y t b m u s o k b a n , h á r - m o n i á b a n l á t t u k a külsőségeket, melyek á l t a l a b é l t a r t a l o m nemzeties kifejezést ölt : á t t é r e k a b é l t a r t a l o m legközvetle- n e b b o r g a n u m a i r a a h a u g l é t r á k r a , vagy h a n g n e m e k r e , s a velők legszorosabb viszonyban álló nemzeti vérmérsékre.

Az ó-kori h a n g n e m e k száma végtelen nagy. Keletkezé- sük nem a n n y i r a elméleti t u d o m á n y n a k , m i n t különféle tökély- telen fuvóhangszereknek t u l a j d o n í t a n d ó , 'melyek egyike a t e r - mészetes l é t r á n a k egy, a másika más hauglépcsőjét a d t a tö- kélytelenül, vagy épen — mint a k í n a i a k n á l — némely lép- csőre teljesen a l k a l m a t l a n volt I n n e n , hosszas megszokás u t á n , részint vallás, részint elmélet á l t a l szentesített nemzeti- ségi törvények keletkeztek, elannyira nemzetiek, hogy az ó-kori népek, m i n t a g ö r ö g is, alig voltak v a l a m i r e féltékenyebbek, m i n t nemzetiségük ez á g á r a . Az u j idő művészeti czéljainak egy kemény s egy lágy h a n g u l a t ú l é t r a teljesen megfelel. A mennyiben ezeket E u r ó p a minden nemzetisége elfogadta, n e m t a r t o z n a k se egyik, se másik nemzetiséghez. A l k a l m a s o k u g y a n minden érzés nemzeti kifejezésére, s t e h á t fölöslegessé teszik a t u d o m á n y által különben sem indokolható régieket, mindemellett a keletieknek m a is v a n n a k különböző létráik, olyan eszközei a kifejezésnek, minőket E u r ó p a román és ger- m á n népei nem ismernek. Ilyenek a m a g y a r lágy h a n g n e m - ben h a s z n á l h a t ó bővített másodlépcsők, melyek mély f á j d a - lom kifejezésére sokkal a l k a l m a s a b b a k a szokottaknál. E z e k jellemzik p é l d á ú l H u n y a d i László h a t t y ú d a l á t , melynek han-

g u l a t a kizárólag csak igy vala kifejezhető. E létrák t e h á t ,

(24)

m i n t kifejező szervezetek legközvetlenebb eszközei a melódiá- ban és szólamokban nyilvánuló zenei b é l t a r t a l o m n a k és h a r - móniának.

A nemzeti vérmérsék, mely é g h a j l a t i viszonyoktól függ, politikai szervezet, életmód különféle nemzeti szint a d n a k a b é l t a r t a l o m n a k . I n n e n folyólag a nemzetiségek ebben is

a n n y i r a különböznek egymástól, mint a külsőségekben. M á s d a l a i vannak egy s z a b a d n é p n e k ; m á s egy e l n y o m o t t n a k ; m á s a pásztornak, f ö l d m ű v e s n e k ; más a k a t o n á n a k : — M a g y a r o r - szág b e l á t h a t l a n térségein sehogy se fejlődhetett volna ki a svájcziak k u h r e i h e n j e , a l p e n h o r n j a , a tiroliak jodlere. A spanyol északra tereltetvén, félretenné m a n d o l i n j á t , f e l h a g y n a a s e r e n a d o k k a l s á b r á n d világát lassanként homályos, r e j t é l y e s a l a k o k népesitnék. I g y a népélet a l a p j á n fejlődött nemzeti művészet. Mennyire r a g a s z k o d i k ehhez minden nemzet, l á t h a t ó a nyilatkozatokból, melyekkel egymás nemzetiségét b í r á l g a t - ván, egymás felett pálczát s z o k t a k törni. A z olasznak igen hi- deg a német dallam, s megemészthetlen a német h a r m ó n i a , mely tudományos hidegséggel szárnyát szegi a függetlenségé- ben fenségesen nyilvánuló melódiának, melynek mélységes folyása izgékony, szenvedélyes vérmérsékére inkább u n a l m a s , hogy sem elragadó t u d n a — lenni. A német lenézi, vagy l e g a - l á b b lemosolyogja az olaszt, kinek idegcsiklandó d a l l a m a i a közerkölcsiségre oly h a t á s ú a k , m i n t g y o m o r r a a folytonos czu- kor c s e m e g é k ; kinek h á r m o n i á j a egy g i t á r o n is k i f e j e z h e t ő ; ki az öszhangzati átmenetek legközvetlenebbül kínálkozó do- minánsával és subdominánsával oly könnyen kielégíthető, m i n t testi táplálkozására bőven elég az, mit f á r a d s á g nélkül csaknem a természet kezéből vesz. A franczia, a világ legsaloniabb embere, mindent elkövet a r r a , hogy a belalapossággal minél r a g y o g ó b b külcsín p á r o s u l j o n , egyiket a m á s i k által minél ősz- lelhetőbbé, élvezhetőbbé tegye ; rokonszenvet érez ugyan a foly- t o n o s a n izgatott, á b r á n d o s , szenvedélyes olasz iránt, de végre is e folytonosságokra kedélyesen e l m o n d j a X I V . L a j o s toujours perdrix-jét; több változatosságot k i v á n ; egy kis szenvedélyt;

egy kis f á j d a l m a t , melyre a jövő p i l l a n a t b a n mosolyoghasson;

(25)

egy kis boldogságot, melyet felcserélhessen. E z é r t minden ala- possága mellett sem érezheti m a g á t otthon a reál irányú német h á r m o n i á b a n . Igaz, hogy D o n J u a n és F a u s t egy okból a d j á k m a g u k a t az ördögnek, de utóbbi egy szép n ő é r t ; amaz m i n d e n szép nőért. A f r a n c z i a M a r g i t o k ellentétei a n é m e t n e k ; amazok könnyelműek, kedélyesek; ez m i n t h a m o n d a n á az ö r d ö g c z i m b o r á j á n a k :

Ne nézz. babám, a szemembe, Ki n e m állom szégyenembe'.

N é z z ü n k m i n d k e t t e n a földre, Ugy válik becsületünkre,

A m a g y a r zenének az előbbiekkel szemben nincs mű- vészi m ú l t j a ; sok t e k i n t e t b e n még a kezdet nehézségeivel küzd, melyek fejtegetése nem tartozik e sorok közé. A z o n b a n mint művészeti a n y a g m á r r é g m a g á r a vonta E u r ó p a több nagy művésze figyelmét. Némelyek megkisérlették e stylt, de müveikből, ha külsőségekben több szerencsével j á r t a k is el, hiányzik a b é l t a r t a l o m nemzeti géniusza. A ki nem ismeri M a - gyarország történelmét, különböző a j k ú népeit, nem indokol- h a t j a a m a g y a r zenében észlelhető szélsőségek egymásba fo- nódását. A legmerészebb fordulatok és pásztorélet e g y h a n g ú - sága, legszenvedélyesebb kitörés összeölelkezve a l e g l á g y a b b érzelgóssel, a legmélyebb f á j d a l o m kézenfogva a r a k o n c z á t l a n orgiával, a népélet, daezos nemesi büszkeség, egeket verő f r á - zisok, a r i s z t o k r a t a i méltóság, szóval mindaz, mi a nép és nemzeti életből zeneileg nyilvánulhatott, a r á n y t a l a n u l n a g y o b b mérveket ölt, m i n t E u r o p a többi nemzetiségei. E sokoldalú- ságból könnyen érthető, hogy a m a g y a r zene, n o h a d a l l a m o s - ságával kiváló rokonszenvet m u t a t az olasz iránt, de a f r a n - czia csillogó könnyüdségnek, szaloniasságnak sem ellensége, sőt a mélységes, okozatok okát kereső némettel is m e g b a r á t - kozhatik. Másfelől é r t h e t ő az is, hogy népzenészeink E u r ó p a - szerte f e l t ű n n e k ; m e r t nem tekintve az előadást, minden nem- zetiség t a l á l h a t e zenében a m a g a vérmérsékével rokonszen- vező mozzanatokat.

(26)

E z e k e n kiviíl m i n d e n nemzetiség zenei b é l t a r t a l m á n a k van egy különösen jellemző stereotyp frázisa, mely kivétel nél- kül minden zenei kör utolsó ü t e m ében a gondolat befejezésére szolgál. H a s o n l í t h a t ó e f r á z i s az egyházi s z e r t a r t á s o s énekek végére m o n d a t n i szokott seculorum «men-hez, melyet a ma- gyarok ugy legyen-nel fejeztek ki. I g y a népzenei körök, legyen a dallam b á r m i n ő h a n g u l a t ú , amaz á l t a l á n o s végfrázis á l t a l mintegy ismételve h e l y b e h a g y a t n a k , megerősíttetnek. A m a g y a r e t e k i n t e t b e n is l e g s a j á t s á g o s a b b ; m e r t a k ö r t a r t a l o m záradé- k á u l kétszer, sőt h á r o m s z o r is r á m o n d j a az ugy legyen-1.

í m e ! a zenei nemzetiségek alakilag, t a r t a l m i l a g , s egy- mással összehasonlítva.

E g y p á r szóval meg kell emlékeznem most még h á r o m tényezőről, melyek, m i n t a nemzetiségek kiegészítői, lényege- sen i d e t a r t o z n a k : a történelmi e m l é k e k r ő l ; a nemzeti hang- szerekről, és az előadásról.

S e m m i n e k sincs egy nemzetre oly nagy h a t á s a mint a történelmi emlékű zenemüveknek, főkép f o r r a d a l m i a k n a k , s leginkább, ha alkalomszerüleg u j a b b események r o h a m á b a n , vagy kétségbeejtő p i l l a n a t o k b a n felidézik a régi emlékeket.

Ilyenek lehettek a r é g i m a g y a r hegedősök honfoglalási énekei a hittérítő királyok a l a t t ; de, hogy ily messze ne menjek, ilyen a Rákóczi dalából keletkezett Rákóczi induló. E z e k nagyszerű h a t á s a a politikai és t á r s a s életre nem tartozván jelen soraim közé, csak a nemzeti művészet fejlésére gyakorolt befolyásu- kat a k a r o m röviden körülírni. M i n d e n k o r n a k van fejlettségé- hez mérve néhány k i t ű n ő műterméke. E z e k e t a n a g y tömeg a d d i g szokta utánozni, m i g a l a k i l a g s eszmeileg a változatok minden nemében k i z s á k m á n y o l t a t n a k , mig egy u j a b b eszme á l t a l h á t t é r b e nem s z o r í t t a t n a k . I l y mintául szolgálnak külö- nösen a történelmi emléknek. M e r t a k á r a l k a l o m s z e r ü l e g keletkeztek, a k á r régibb időkből származnak, de m i n d e n e s e t r e

s a j á t koruk legkiválóbb t e r m é k e i ; s m i u t á n egy kitűnő mű m á r m a g á b a n is korszakszerű, annyival inkább u t á n z a n d ó k , m e r t azonkívül, hogy a kitűnő eredeti müvek száma azok váriansaihoz mérve c s a k n e m hihetlen csekély, egyszersmind

(27)

t ö r t é n e l m i emlékek á l t a l is szentesittetnek. I n n e n indokol- h a t ó , hogy Tinódi és R á k ó c z i kora a föhb vonásokban egé- szen különbözik egymástól. A m a b b a n t ú l n y o m ó a középkor hősies lovagjellenie. E n n e k főbb vonásai : á b r á n d o s s á g , bol- dogság u t á n i sóvár, h a z a f i a s mély fájdalom és dacz. A fejlődés- nek e természetes folyásán kivül észlelhetők rendkívüliek is) m i d ő n nagy események, pl. f o r r a d a l m a k á l t a l f e l k a r o l t a t n a k egészen idegen nemzetiségi műtermékek, melyek hasonló ese- mények á l t a l voltak szentesítve, melyek a z t á n olykor a l a k i l a g is, de legtöbbnyire t a r t a l m i l a g gyakorolnak befolyást a nem- zetiségre. P é l d a e r r e M o z a r t n a k egy kis w a l z e r e ; t r i ó j á t a lengyelek f o r r a d a l m i d a l l á a l a k í t o t t á k ; negyvenyolezban egyike voll a m a g y a r f o r r a d a l m i d a l o k n a k » B u s u l a lengyel«

kezdetű szöveggel; ezóta, a mennyiben n e m z e t i variánsokat t e r m e t t , állandóan meghonosult a m a g y a r zenében. U g y a n i t t és ugyanekkor hasonló vendégszerepe s b e f o l y á s a volt a világ- h í r ű marseillaisenek.

A nemzeti h a n g s z e r e k e t illetőleg, az ó-koriak féltékenyen őrizték azok nemzeti s a j á t s á g a i t . K í n á b a n változhatlanul ki-

s z a b a t o t t minden hangszernek nemcsak a l a k j a , h a n g t e r j e d e l m e létraszerkezete, h a n e m a n y a g j a , s alkalmi h a s z n á l a t a is. A g ö r ö g nép egyebekben sok nyűgöt l e r á z o t t magáról, de félté kenyen őrizte h a n g n e m e i t ; fúvó és liuros h a n g s z e r e i t ; meg- s z a b t a amazokon a hanglyukak, ezeken a b ú r o k s z á m á t ; s csaknem f o r r a d a l o m b a k e r ü l t azok k o r o n k é n t i újítása. P é l - dául : T e r p a n d e r az epliorusok törvényszéke elé á l l í t t a t o t t , mert a L a c e d a e i n o n b a n szokás által szentesített l y r a négy h ú r j a helyett hetet alkalmazott. N a p j a i n k b a n a nemzeti hangszerek, m i u t á n egész világ m o d e r n zenekarai ugyanazon hangszerekkel élnek, inkább csak a n é p é l e t b e n h a s z n á l t a t n a k . E g y é b i r á n t m i n d e n hangszer, s t e h á t a nemzeti is, szerkezeti minőségéhez, s hangszinéhez képest a költészet t e r é n külön- böző t é r t f o g l a l el, s b e l t a r t a l m i l a g különböző jellegű irodalom k é j m s e l ő j e . — E z irodalmi t e r m é k e k több vagy kevesebb szerencsével á t t e h e t ő k ugyan más h a n g s z e r e k r e is, de ily mi- nős égőkben c s a k n e m úgy állanak az eredetihez, m i n t a szó-

(28)

26 ISARTALUS ISTVÁN.

költészeti f o r d i t m á n y o k . A fönebbiekből önként következik, bogy a nemzeti zeneköltészet a n n á l egyoldalubb, minél kevesebb hangszerrel r e n d e l k e z i k ; a n n á l egyszerűbb, minél egy- szerűbbek e hangszerek. B á r m e l y hangszer a n n y i b a n nemzeti, mennyiben a n e m z e t i zene kifejezésére legalkalmasabb. P é l d á u l , a m a g y a r népzenében legfőbbek a vonós hangszerek és czimba- l o m ; amazok, m e r t énekszerüségökkel leginkább megfelelnek e zene túlnyomó d a l l a m o s s á g á n a k ; utóbbi, m e r t a d a l l a m o k fel- diszítésében minden t á r s á t felülmúlja. T o v á b b á a fuvó hangsze- r e k közt egykor n a g y szerepet j á t s z t a k az éles szavúak, m i n t a nemzet emlékében m a i s élő t á t o g a t ó , mely — mint h a n g u t á n z ó neve, tara taragató, m u t a t j a , h a d i czélokra szolgált, s egyszers- mind leghivebben kifejezte a k a t o n a i élet hősies dallamait. Í g y minden nemzetnek voltak és vaunak megszokott, s a művészi for- galomból k i m a r a d t hangszereik, melyekről azonban f e l t e h e t j ü k , hogy a nemzettel e g y ü t t tökélyesülhetnének, s művészi czé- l o k r a is a l k a l m a z t a t v á n , a nemzeti életnek jellemzőbb szint a d h a t n á n a k .

Végül következik az előadás.

Mindazok, melyeket a nemzetiség kül- s b é l t a r t a l m á r a vonatkozva eddig l á t t u n k , holt bettik levén, az előadás hoz- z á j á r u l á s a által a d n a k tökélyes egészet. A z előadás csak úgy felelhet meg a nemzet követelményeinek, ha az előadó ép nyelvérzékíi, s h a a n n y i r a beleélte m a g á t a nemzetibe, hogy a vérmérsék befolyása a l a t t i b é l t a r t a l m a t élethíven t u d j a j e l - lemezni. Pöriebb m á r k i m u t a t t a m a különböző nyelvérzékek- ből folyó metrikai különbségeket, s innen önként következik az előadás nyelvérzéki követelménye. E nélkül egy idegen a j k ú b á r m e n n y i r e e l s a j á t í t s a a m a g y a r b a n h a s z n á l t zenei hosszú és rövid mértéket, a m a g y a r népdalokat, a g y a k r a n előforduló m e t r i k a i s z a b á l y t a l a n s á g miatt, nem énekelheti szabálysze- rűen. I l y s z a b á l y t a l a n s á g nagy m é r t é k b e n észlelhető oly szö- vegekben, melyek bizonyos d a l l a m o k r a a l k a l m a z t a t v á n , ezek m e t r i k á j á v a l nem egyeznek, melyek azonban a m a g y a r élet- ben semmi gyakorlati a k a d á l y t nem okozhatnak. Mert a tö- kélyes nyelvérzékíi m a g y a r előadó, nem a szavakat idomítja a

(29)

MŰVfcaZET ÚR NEMZETISÉO.

kiszabott zenei metrumokhoz, h a n e m e m e t r u m o k a t az illető szavakhoz, mi által a dal m e t r i k a i hibái elenyésznek. Az idegen a j k ú ellenben nyelvérzék h i á n y á b a n kénytelen levén szol- gailag ragaszkodni a zenei metrikához, a szavakét csonkítja meg, s ez által a szöveg és d a l l a m m e t r i k a i szabálytalansága lép előtérbe. A b é l t a r t a l o m nemzeti kifejezésére a h a n g i r á s n é m a jegyei annyival kevésbbé alkalmasok, m e r t az élő szó is tehetetlen. T e h á t mind f e l f o g á s á r a , mind e l ő a d á s á r a egyedüli közvetítő és tolmács az előadó érzése. A nemzetiségnek e leg- bensője — ha m e g e n g e d j ü k is, hogy a nyelvérzék, s innen eredő külsőségek e l s a j á t í t h a t ó k — kizárólag a nemzeti vér- mérsékből származván, meg nem t a n u l h a t ó . Olyan valami, melybe nem egyesek, h a n e m időről időre, nemzedékről nem- zedékre csak néptörzsek élhetik m a g u k a t , mint például ná- lunk a czigánynyal t ö r t é n t .

E z e k k e l végére j u t v á n a nemzetiség kül- és b e l a l k o t ó részei ismertetésének, mielőtt a kozmopolitizmus és nemzeti f e l e t t előrebocsátott állításomat most m á r a fönebbiekkel in- dokolva u j a b b a n is k i m o n d a n á m : r á m u t a t o k a kérdésnek egy eddig érintetlen o l d a l á r a , mely szintén a kozmopolitizmus ellen, s a nemzetiség m e l l e t t nyilatkozik; r á m u t a t o k az u j a b b idő nemzeti művészetei t ö r t é n e l m i fejlődésére.

Míg a középkor innenső felében a hármoniai t u d o m á n y századonként t e t t egy-egy lépést az ellenpontos tökély felé, az a l a t t a költészet nemzeti dalnokok á l t a l műveltetett. A h á r - monia nélkülözött m i n d e n k ö l t é s z e t e t ; a dalnokok nélkülöz- tek minden h á r m o n i a i t u d o m á n y t . A h á r m o n i á n a k e r e d e t i f o r r á s a Olaszország v o l t ; a költészeté E u r ó p a minden nem- zete. I n n e n természetesen következett, bogy a költészet és h á r m o n i a legelső érintkezése mind az egyházi mind a világi zene terén az előharezos olasz nemzet kebelében t ö r t é n t . I t t született az opera és o r a t o r i u m eszméje, i t t születtek emez esz- mék müformái, szóval, a h á r m o n i a , m i n t élettelen t e s t itt szívta m a g á b a először a melódia éltető levegőjét, s t e h á t a művészet és nemzetiség i t t nyilvánult legelőször. B i z o n y í t j a ezt az a tény, hogy á m b á r a f r a n c z i á k n a k s németeknek ez