É R T E K E Z É S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö B É B Ő L .
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
8ZBRXE87.TI
/ G Y U L A I P Á L
O S Z T Á L Y T I T K Á R .
X V . K Ö T E T . X . S Z Á M .
KISFALUDY KÁROLY
F !
GÖRÖGÜL.
D E T É L I Y I V Á N
L . T A G T Ó L .
Á r a 4 0 kr.
B U D A P E S T .
1891.
I. k . I. Solon adótörvényéről. Télfy Ivántól. 1867. 14 1. Ara 10 k r . — I I . Adalé- kok az attikai törvénykönyvhöz Télfy Ivántól. 1868. 16 1. 10 kr. — I I I . A legújabb magyar Szentírásról. Tarkányi J. Bélától. 1868. 30 1. 20 kr. — IV. A Nibelung- ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. Szász Károlytól. 1868. 20 1. 10 kr. — V. Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása Toldy Ferencztől. 1868. 15 1. 10 kr. — VI. A keleti török nyelvről. Vambéry Ármintól. 1868. 18 1. 10 kr. — VII. Geleji Katona István főleg mint nyelvész.
Imre Sándortól. 1889. 98 1. 30 kr. — VIII. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Bartalus Istvántól. Hangjegyekkel. 1869.
184 1. 60 kr. — IX. Adalékok a régibb magyar irodalomtörténetéhez. (1. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen színdarabjai. 1550—59. — 2. Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. 3. lialdi Magyar olasz Szótárkája 1583-ból. —' 4. Báthory István országbíró mint író. — 5. Szenczi Molnár Albert 1574—1633). Toldy Ferencztől 1869. 176 1. — X. A magyar bővített mondat. Brassai Sámueltől. 1870. 46 1.
20 kr. — XI. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető kéz- iratai- és nyomtatványairól. Bartalus Istvántól. 18TO. 43 1. 20 kr. (1SG7—ISG9.) I I . k . I. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexről. Mátray
Gábor 1. tagtól. 1870. 16 1. 10 kr. — II. A tragikai feífogásról. Székfoglaló. Szusz Károly r. tagtól. 1870. 32 1. 20 kr. — III. Adalékok a magyar szóalkotás kérdé- séhez. Joannovits Gy. 1. tagtól 1870. 43. 1. 20 kr. — IV. Adalékok a magyar rokonértelmtt szók értelmezéséhez, Finaly Henrik 1. tagtól. 1870. 47 1. 20 kr. — V. Solomos Dénes költeményei ós a hétszigeti görög népnyelv. Télfy Iván lev.
tagtól. 1870. 23 1. 20 kr. — VI. Q. Horatius satirái (Ethikai tanulmány). Szék- íoglaló. Zichy Antal 1. tagtól. 1871. 33 1. 20 kr. — VII. Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar l'ál X I I I . századbeli kanonista. II. Mar- git kir. herczegnő, mint ethikai iró. I I I . Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582-ből. Második közlés IV. Egy XVI. századbeli növénytani névtár XVII. és XVII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyarországon Bessenyei előtt) Toldy Ferencz r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr. — VIII. A sémi magán- hangzókról és megjelölósök módjairól. Gr. Kuun Géza lev. tagtól. 1872. 59 1.
20 kr. — IX. Magyar szófejtegetése'k. Szilády Áron 1. tagtól. 1872. 16 1. 10 kr. — X. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. Szénássy Sándor 1. tagtól. 1872. 114 1.
30 kr. — XI. A defterekről. Szilády Áron lev. tagtól. 1872. 23 1. 20 kr. — XII. Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. Szvoi-ényi József lev. tagtól. 1872. 13 1.
10 krajczár. (1869—1872.)
I I I . k . I. Commentator commentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. Brassai Sámuel r. tagtól. 1872. 109. 1. 40 kr. — II. Apáczai Cséri János Barczai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében Szabó Károly r. tagtól. 1872. 18 1. 10 krajczár. — I I I . Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. Szabó Imre t. tagtól. 1872. 18 1. 10 kr. — IV. Az első magyar társadalmi regény. Székfoglaló Vadnai Károly 1. tagtól.
1873. 64 1. 20 kr. — V. Emlékbeszéd Engel József felett Finály Henrik 1. tagtól 1873. 16 1. 10 kr. — VI. A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre.
Barna Ferdinand 1. tagtól. 1873. 135 1. 40 kr. — VII. Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett. Riedl Szende 1. tagtól. 1873. 16 1. 10 kr. — VIII. A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. Goldziher Ignácztól. 1S73. 64 1. 30 kr. — IX. Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. Riedl Szende 1. tagtól 1873. 12 1. 10 kr. — X. Adalékok Krim történetéhez. Gr. Kuun Géza 1. tagtól. 1873. 52 1. 20 kr. — XI. Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. Riedl Szende lev.
tagtól 51 1. 20 kr. (1872—1873.)
I V . k . I. szám. Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit roszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise I i-ik könyvére, különös tekin- tettel a magyarra. Brassai Sámuel r. tagtól 1874. 151 1. 40 kr. — I I . szám Báliuth Gábor jelentése Oroszország- ós Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmá- nyairól. Melléklet öt khálymik dana hangjegye. 1874. 32 1. 20 kr. — III. szám A classica philotogiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. Székfoglaló Bartal Antal 1. tagtól 1874. 182 1. 40 kr. — IV. szám.
A határozott és határozatlan mondatról. Barna Ferdinand 1. tagtól 1874. 31 1.
20 kr. — V. szám. Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr. Goldziher Ignácztól.
1874 42 1. 20 kr. — VI. szám. Jelentések: I. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről, Hunfalvy Pál r. tagtól. — I I . A németországi philologok és tauférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről Budenz József r. tagtól. 1875. 23 1. 15 kr. — VII. szám. Az uj szókról. Fogarasi János r. tagtól.
K I S F A L U D Y KÁROLY
Μ Ο Η Λ C S V
<
GÖRÖGÜL.
D£ T É L F Y I V Á N
L . TAGTÓL.
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1891.
Kisfaludy Károly „Mohács"-a görögül.
(Előadatott a Μ. T. Akadémia 1891. február 3-án tartott ülésében.) I.
Az Egyetemes Philologiai Közlöny 1890. 9-ik f ü z e t é b e n K a s - sai G u s z t á v h e l l é n n y e l v r e f o r d í t o t t a K i s f a l u d y K á r o l y n a k Mohács c z í m ü elegiáját az e r e d e t i v e r s m é r t é k b e n , h e x a m e t e r e k - és p e n t a - m e t e r e k b e n .
K a s s a i f o r d í t á s á r a rövid é s z r e v é t e l e k e t í r t dr. Vári [Rezső az e m l í t e t t K ö z l ö n y 10-ik f ü z e t é b e n , m e l y e k a z o n b a n i n g a t a g a l a p o n n y u g s z a n a k , m e r t ő k i z á r ó l a g a h o m é r i n é v - és i g e a l a k o k szerint, itéli m e g a f o r d í t ó n y e l v é t s m e g f e l e d k e z i k arról, h o g y K a s s a i n e m h e l l é n r e f o r d í t o t t m a g y a r é p o s z t , h a n e m a l a g y á t . M á r p e d i g d r . V á r i m a g a is m o n d j a , hogy f o r d í t ó n a k a h e l l é n e p i k u s o k és ala- gyások n y e l v é n k e l l e t t v o l n a í r n i a . E g y o l d a l u l a g j á r t e h á t el, m i - d ő n a m a g a á l t a l fölállított elv e l l e n é r e a f o r d í t á s t csak a h o m é r i n y e l v s z e m p o n t j á b ó l b í r á l g a t j a . H i s z e n e p i k a i n y e l v e n n e m csak H o m é r írt k ö l t e m é n y e k e t , h a n e m u t á n a a k ö l t ő k hosszú sora is, m i n t Hesiod, E m p e d o k l e s , P y t h a g o r a s , T i m o n P h l i a s i u s , X e n o - p h a n e s , P a r m e n i d e s , K l e a n t h e s , az O r p h i k a szerzője, P a n y a s i s , Choeril, A n t i m a c h , Aratu3, A p o l l o n i u s R h o d i u s , M u s a e u s , Q u i n t u s S m y r n a e u s , N o n n u s , C o l u t b u s , T r y p h i o d o r , N i k a n d e r , O p p i a n s a t .
Arról is m e g f e l e d k e z e t t dr. V á r i , h o g y a h o m é r i nyelv n e m e g y ö n t e t ű , n e m k i z á r ó l a g ióni. í g y az első d e c l i n a t i ó b a n az egyes s z á m ú genitiv αο-ra, összevonva oi-ra és έ ω - r a , az a c c u s a t i v έα-ra, η - r a , ην-ra, a t ö b b e s genitiv άων ós ων-ra, a dativ ησι és αις-re, a 2-ik d e c l i n a t i ó b a n az egyes s z á m ú g e n i t i v oio-ra és oo-ra, a t ö b b e s s z á m ú dativ o i a i - r a és οις-ra v é g z ő d n e k . A 2-ik d e c l i n a t i ó b a n össze- v o n á s o k is f o r d ú l n a k elő, m i n t νους = νόος, χείμαρρους = χειμάρ-
Μ. Τ . Α Κ . É R !1· Α N Y E L V - KS B Z É P T . K Ö R K B Ö L . 1 8 9 1 . X V . κ . 1 0 . β ζ . 3 4
ροος, διπλών = διπλόην, Λυκούργου — Λυκούργου, 11άνθου = 11άνχ)·οος, Χρυσής = Χρυσεης, άγήρως = άγήραος, υψίκερων = υψικέραον, σώς = σάος, ζώς = ζαός. Α h a r m a d i k decliűatióra nézve figyelmeztetem Vári u r a t az άνήρ és χειρ k ü l ö n f é l e a l a k j a i r a H o m é r n á l . Az άνήρ egyes genitivje άνδρας és άνέρος, d a t i v j a άνδρΐ és άνέρι, accusativja άνδρα és άνέρα; többes n o m i n a t i v j a άνδρες és άνέρες, genitivje άνέρών, dativja άνδράσιν és άνδρεσσιν, accusativja άνδρας és άνέρας.
A χειρ egyes dativja χειρί és χερί, accusativja χείρα és χέρα, többes d a t i v j a χείρεσσι, χείρεσιν és χερσίν. ^
Az ige a l a k j a i t is k ü l ö n f é l e k é p e n h a s z n á l j a H o m é r . Nézzük csak az είμί-t. E n n e k egyes s z á m ú 2-ik személye εσσι és ε ι ς ; töb-.
bes s z á m ú 1-ső személye ειμέν és έσμέν, 3-ik szem. είσίν és εασιν;
a k a p c s o l ó m ó d egyes 3-ik s z e m é l y e εη és εησι és ήσι és εΐη és ήη.
Az ó h a j t ó mód egyes 2-ik szem. ε Γη ς és εοις, 3-ik szem. εΐη és εα.
Az i n f i n i t i v Ιμμεναι, ε'μμεν, ε με ν és είναι. Α részesülő εών és ών, Α f é l i g m u l t egyes 1-ső szem. εα, ήα és ήν, εσκον, 2-ik szem. Ι η σ θ α és ήσθ-α, 3-ik szem. ε'ην, ήην, ήν, ήε, ήεν és εσκε, többes 3-ik szem.
ήσαν és εσαν. Α jövő idő 2-ik s z e m . ε'σσεαι és εσση, 3-ik szem. εσται, Ισσεται és έσσεϊται, többes 1-ső s z e m . έσσόμε-0-α és έσόμεσθα.
H o m é r t e h á t n e m csak ó-ióni, h a n e m attikai név- és igeala- k o k a t is h a s z n á l t , v a l a h á n y s z o r ezt a vers mértéke megkívánta.
I n n e n látszik, hogy az, a ki liellenre való f o r d í t á s a k o r né- m e l y k o r attikai név- és i g e a l a k o k a t is használ, épen úgy tesz, m i n t H o m é r és a többi epikusok s a l a g y á s o k .
S ő t H o m é r k ö l t e m é n y e i b e n d ó r i szóalakok is v a n n a k : ilye- n e k a n é v m á s 2-ik személye τόνη, τοί, τείν, ύμίων és a fölebbi εσό- μεσθα, v a l a m i n t több szenvedő és középige a többes 1 -sö szemé- lyében μεσύα-ra végződik, n e m pedig μεθά-ra.
N e m h i b a tehát, h a v a l a m e l y f o r d í t ó az époszban és alagyá- b a n dóri szóalakokkal is él.
E g y é b i r á n t , a ki azt k í v á n j a , h o g y valamely m a g y a r eposz vagy a l a g y a fordítója kizárólag h o m é r i szóalakokat h a s z n á l j o n , az úgy cselekszik, m i n t azok, kik a l a t i n u l írótól azt követelik, hogy c s u p á n csak Cicero szavaival é l j e n , m i n t h a Sallustius, Cornelius Nepos, Livius, Tacitus latinsága s e m m i t sem érne. E r r e nézve egy n e v e z e t e s példával szolgálhatok. Az ötvenes években H i d a s s y Kornél ú r , a m o s t a n i s z o m b a t h e l y i p ü s p ö k , m i n t akkori t a n á r , latin é r t e k e z é s t irt a n a g y s z o m b a t i g y m n a s i u m értesítvényében.
(530)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 5
Az ő latinságát, m i n t n e m ciceróit, nagyon m e g t á m a d t a n é m e t nyelven a bécsi Zeitschrift f ü r die österreichischen G y m n a s i e n . E r r e megjelent n é v t e l e n ü l latin nyelven egy csipös válasz, mely- nek czime volt: De stultitia eorum quise Ciceronianos vocant. E b - ben fölszólította a névtelen író a német kritikust, hogy ne n é m e - tül, h a n e m latinul í r j o n ; m e r t akkor s a j á i maga fog meggyőződni, hogy az ö követelése nagy képtelenség. Bécsben erre nagyon
m e g h a r a g u d t a k a l a t i n u l írni nem tudók s rendőrileg elkoboztat- ták a latin röpiratot 6 nyomozták a szerzőjét, de n e m a k a d h a t t a k reá. Szerzője pedig n e m volt más mint az akkori nagyszombati g y m n a s i u m i t a n á r , a mostani egri érsek, S a m a s s a József úr.
Ne vigyük tehát odáig a dolgot, hogy valakinek eszébe j u s - son egy röpiratot írni, melynek czime l e n n e : De stultitia eorum qui se Homericos vocant.
Azt is figyelmen kívül hagyta dr. Vári, hogy v a l a m i n t az époszi és lyrai költészetből a dráma fejlődött ki, úgy a d r á m a i nyelv- nek is e két költészet nyelvéből kellett sokszor merítenie. Nem jogosult tehát Vári Bezsö gáncsolása, ha Kassai d r á m a i kifejezé- seket is használ n é m e l y k o r az ő fordításában.
É n úgy fogom föl a dolgot, hogy, ha a fordító n e m talál meg- felelő szót sem az epikusoknál, sem az alagyásoknál, bízvást hasz- n á l h a t drámai szókat is. Csak olyan szóktól óvakodjék, melyek egy költönél sem f o r d u l n a k e l ő ; kivéve természetesen olyanokat, me- lyek későbbkori tárgyak megjelölésére n é l k ü l ö z h e t e t l e n e k ; minők p é l d á u l : gőzhajó, vasút, ágyú, puskapor, érsek sat.
De jóllehet Vári ú r észrevételeinek legnagyobb részét vissza- utasítom, vannak m é g is fontos megjegyzéseim Kassai Gusztáv úr fordításának mind a l a k j á r a mind t a r t a l m á r a nézve.
Bírálatomban pedig ezt a rendet k ö v e t e m : előbb közlöm Kisfaludy Károlynak egy distichonját; utána Kassai fordítását, me- lyet ismét vissza fordítok magyarra, hogy k i t ű n j é k , v á j j o n hü-e a fordítás. Azután következnek egyéb észrevételeim. így végig tár gyalom az összes distichonokat, az elsőtől az utolsóig.
Azonban n e m elég csak bírálni, h a n e m a kifogásolt versek helyett jobbakat is b e m u t a t n i . Azért saját m a g a m fordítását is köz- löm hellén n y e l v e n , szintén hexameterek- és pentameterekben.
Mindegyik distichonomat pedig hasonlóul visszafordítom ma- gyarra. Ebből kiviláglik, hogy az eredetinek m a j d n e m m i n d e n
(531) 34*
szava megvan az én hellén f o r d í t á s o m b a n ; és pedig m i n d e n szó, mely az eredetinek hexameterében foglal helyet, n á l a m is a b b a n áll. É p e n így v a n ez a pentameterrel is.
H o g y pedig fordításomat minden gáncsolás ellen megvéd- j e m , minden kifejezésemet hellén epikusok, alagyások, s ritkán
d r á m a i írókból m e r í t e t t idézetekkel igazolom.
ν H.
Kassai Gusztáv fordítása.
1 — 2. vers.
Hösvértöl pirosult gyásztér! sóhajtva köszöntlek, Nemzeti n a g y l é t ü n k nagy temetője Mohács ! Αι'ματι ηρώων έρυθρόν πεδίον πολύ χαίρε,
'Ημετέρου μεγέθους ώ τάφος, ώ συ Μοχάτς.
«Hősök vérétől piros csatatér légy nagyon üdvöz (nagyon köszöntlek),
A mi n a g y s á g u n k n a k óh sírja, óh Mohács!»
Az 1-ső vers alakilag j ó , de tartalmilag hiányos, m e r t sem a . gyásztér, sem a sóhajtva nincs fordítva. A nagyon és sóhajtva kö- zött nagy a különbség. Valakit nagyon köszönteni egészen m á s m i n t sóhajtva köszönteni.
A győztes n a g y o n köszöntheti a csatatért, mely reá nézve ö r ö m t é r ; de Kisfaludy Károly hazafiúi b á n a t á b a n s ó h a j t v a kö- szönti a csatatért, mely az egész h a z á r a nézve gyásztér.
Dr. \rá r i Rezső g á n c s o l j a Kassait, hogy az έρυθρόν-ban az υ-t rövidnek használja. Az igaz, hogy H o m é r a rövid hangzót, ha n é m a és folyékony b e t ű következik utána, t ö b b n y i r e hosszúnak veszi, de n e m ritkán rövidnek is. A mi különösen a θρ-t illeti, az előtte álló rövid h a n g z ó g y a k r a n rövid m a r a d . így 11. X I , 5 5 3 : άντίσι άίσσουσι θρασειάων από χειρών, hol az άίσσουσι vég i-ja rövid.
Odyss. I, 1 4 5 : έξείης εζοντο κατά κλισμούς τε θρόνους τε, hol a θρ előtt álló ε rövid. Odyss. V I I , 95 : Έν δε θρόνοι περί τοϊχον έρηρέδατ' ενθα και ενθω, hol a δέ a θρ előtt szintén rövid. Odyss. I, 1 8 3 : πλέων επί οίνοπα πόντον έπ' άλλοθρόους ανθρώπους, hol άλλοθρόους- ban a θρ előtti ο rövid.
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS»-A GÖRÖGÜL. 7
A 2-ik vers n e m fejezi ki az eredetinek a szépségét, mely- b e n a költő nem ok n é l k ü l alkalmazza a nagy jelzőt, úgy a nemzeti létre, mint a n e m z e t temetőjére. A milyen nagy volt a nemzet, olyan nagy a temetője. Ez a költő gondolata. A fordítás- ban ez elmosódik s helyette két fölkiáltási óh-1 találunk, hogy p e n - tameter létesüljön. — A nemzetit is hiába keressük a fordításban.
3—4. v.
Hollószárnyaival lebegett a zordon enyészet, S pusztító erejét rád viharozta dühe.
Αίρόμενος κόρακος πτέρυγι λυγρος έ'πτη ολεθρος Και δονάμει δα'ί'α σε προέτρεψε βία.
«Hollónak szárnyával fölemelkedvén repült a gyászos vész, É s ellenséges (harczias, megsemmítő) hatalom által erővel kényszerített (buzdított) téged.»
A zordon hellénül άγριος, ώμος, σηληρός, τραχύς.
Α fölemelkedvén repült nincs az eredetiben. Lebegni a hellén nyelvben αίωρεϊσθ-αι.
Dr. Vári Rezső azt m o n d j a , hogy επτη helyett έπετάσσατο az epikai alak. De csalódik, m e r t az epikai aoristus επτατο és πτάτο (Ilias XXIII, 880. V, 9 9 ; Odyss. XI, 208.)
A λογρός-t ismét gáncsolja Vári Rezső a rövidnek vett ο miatt. L á s d megjegyzésemet az 1-sö vershez.
A 4-ik vers értelmetlen s nem felel meg az eredetinek.
δάια-ban az első α hosszú, fordító úr pedig rövidnek vette.
H o m é r n á l mindig δήϊος fordul elő s h a a vers megkívánja, akkor az rjt csak egy szótagot képez.
Továbbá a düh n e m βία, h a n e m μανία, λύσσα, οίστρος, παρα- φορά, οργή.
Ráviharozni h e l l e n ű l όρμάν, έφορμασθαι τινί, επί τινα, vagy επισεύω.
Α προέτρεψε-t a l a p t a l a n u l rosszalja Vári Rezső a τρ előtt álló ε rövidsége miatt. Már pedig H o m é r n á l a τρ előtti rövid hangzó többször rövid m a r a d ; így Odyss. X, 5 2 8 : αύτδς δ' άπονόσφι τρα- πέσθαι, a τρ előtti ι rövid. Ilias III, 4 2 2 : άμφίπολοι μέν έπειτα θοώς επί έ'ργα τράποντο, hol a τρ előtti α rövid. Odyss. XX, 2 3 0 : ιστοί νύν Ζεύς πρώτα \>εών ζενίη τε τράπεζα, hol a τρ előtti c i s m é t rövid
m a r a d .
(533)
δ—6. ν.
S vad d i a d a l m a jelét robogó villámival itten H o n n i vitéz seregink holt tetemére süté.
Σημά τε της νίκης μανικής ένέκαοσε κεραυνοϊς 'Ανδρείων στρατιών σώμασι της πατρίδος.
«S az ő r j ö n g ő győzelem jelét rásütötte villámokkal a h o n vitéz seregeinek testeire.»
A diadaljelt a költők legtöbbnyire τρό>ταιον által fejezték ki.
Csak E u r i p i d e s Phoenissáiban (1258. v.) fordul elő σήμα νίκης.
A robogó hiányzik a fordításban.
Az ένέκαοσε (rásüt) szót a p e n t a m e t e r b e kellett volna tenni, mint az eredetiben.
Az 5-ik versben σώμασι helyett νεκροΐς-nek adok elsőséget, mert igaz ugyan, hogy a h o m é r i költeményekben a σώμα mindig holt testet jelent, de a h o m é r i kor u t á n m á r á l t a l á b a n élő testnek veszik. Hesiod a Munkákban és Napokban t a n á c s o l j a az em- bernek, m i n ő r u h á t öltsön m a g á r a , nehogy a szőr megmeredjen a testén, κατά σώμα (540. ν. = 538. ν.).
Theognis azt m o n d j a a s z e g é n y s é g r ő l : meggyalázod a testet, σώμα καταισχύνεις (650. ν.). — Sopbocles Philotcetesében Odysseus Neoptolemust testre nézve vitéznek nevezi, γενναϊον τιϊ> σώματι.
(51. ν.). U g y a n a n n a k Oedipus királyában m o n d j a Polybus halálá- ról a h í r n ö k : öreg testeket megöl a pillanat, παλαιά σώματ' εονάζει ροπή. (961. ν.) Ά holt tetemet pedig νεκρός, νέκυς által fejezték ki.
Sőt m a g a H o m é r is a meghalt, megölt emberekről használja ezt a két szót. így az Odysseában m o n d j a E l p e n o r r ó l : «de miután a tetem elégett« αύτάρ έπεϊ ν ε κ ρ ό ς τ' έκάη. (XII, 1 3 ) ; az Iliasban olvassuk, hogy Antiphus megölte Leucust, a ki Simois holt testét másfelé h ú z t a , νέκον έτέρωσ' ερόοντα (IV, 492).
Vári E e z s ő kifogásolja, hogy a πατρίδος-ban az α rövidnek h a s z n á l t a t i k ; ismét h e l y t e l e n ü l ; m e r t H o m é r n á l és az alagyások- nál ugyan m i n d i g hosszú, de hogy τρ előtt a rövid hangzó rövid is marad, azt l á t t u k a 4. vershez a προέτρεψε-ben. A z u t á n az Antholo- gia P a l a t i n á b a n (XI, 75. v.) olvassuk: ώς έκ τών πατρικών μηδέ λαβείν τέ μέρος, hol a πατρικών α-ja rövid.
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 9
7—8. v.
T o m o r i ! büszke v e z é r ! mért hagytad el érseki széked ? Nem halt volna hazánk dísze, virága veled.
Τόμορι, α' έδρανα τάρχιερέως τί λέλοιπας αθικτα;
νΑνθ·ος γ' ήβώντων ουκ άν άπώλεθ' ολον.
«Tomori! Miért hagytad el az érseknek szent székét?
A felserdülők egész virága el nem veszett volna.»
K i m a r a d t a Tomorit oly híven jellemző büszke vezér, s he- lyette szentnek nevezi az érseki széket, a mit az eredeti nem tesz.
T u d j u k , hogy n e m csak felserdűlők, ifjak, h a n e m korosabbak is vesztek el Mohácsnál, u . m. országnagyok, püspökök, vezérek.
Ezeket érti Kisfaludy a h a z a díszei alatt.
S a hexameter n a g y o n döczögő, m e r t az első három láb csupa lengedi, metszet n é l k ü l .
E r r e azt m o n d h a t j a u g y a n Kassai úr, hogy ilyen versek az Iliasban és Odysseában is találhatók. De az Ilias 15 ezer, és az Odyssea 12 ezer sorból áll. Nem csoda tehát, hogy ilyen r o p p a n t nagy költeményekben sántikáló versekre is a k a d u n k . A Mohács- elegia ellenben csak 88 versből áll. Fordító t e h á t több óvatosság- gal lehetett volna, hogy ne í r j o n fülsértő verset.
S mire való a τ az άρχιερέως e l ő t t ? T a l á n crasis, τά άρχιε- ρέως h e l y e t t ? De h a m á r σ' έδρανα e helyett σα έδρανα kellemet- len, m i n e k ezt még kellemetlenebbé t e n n i a τάρχιερέως á l t a l ? Vagy t a l á n csak n y o m d a h i b a az önálló τ' = τε helyett. E k k o r a z o n b a n is a jelentése s n e m illik oda, m e r t azt j e l e n t e n é : «miért hagytad el érseki székedet is».
De ez föltételezné, hogy még m á s t is h a g y o t t el.
E g y é b i r á n t az εως synizesisét h e l y t e l e n ü l kifogásolja Vári Rezső, m e r t igen sokszor fordűl elő H o m é r n á l is.
9—10. v.
Harcz tüze lángítá bizton viadalra kikelted, S érted m e n n y i dicsők estenek á l d o z a t u l ! Όρμώντ' ώξυνέν σε μαχητικόν εις τό μάχεσθαι,
Καπιτνον δέ πόσοι σου γ' υπέρ ευδόκιμοι.
«Téged a vágyót b u z d í t o t t a vitadüh a harczolásra, S h á n y jóhirüek estek el miattad.»
(535)
ώξυνεν helyett a h o m é r i ώτρυνεν az igazi. — εις το μάχεσθαι nincs görögül mondva, h a n e m ώτρυνε μάχεσθαι. Ilias II, 9 4 : ύτρύ- νουσ' ísvat. «Serkentvén m e n n i » IV, 2 9 4 : ους έτάρους δτρόνοντα μά- χεσθαι «az ö társait harczolni buzdítva.» U. ο. 4 1 4 : ότρύνοντα μά- χεσθαι 'Αχαιούς. «Az a c h a e o k a t harczolni buzdítót.»
11 — 12. ν.
Szük vala egy ország ! he kicsiny most n é m a l a k á s o d ; Tárogatód m e g s z ű n t , rozsda em'észti vasad.
Χώρα α' ην στενή, ώς μικρόν δ' οίκημα τα νύν σον Σή βυκανή σιγά, σόν ξίψος ιός εχει.
«Országod szük vala, mily kicsiny pedig most a te lakásod ! Tárogatód hallgat, k a r d o d a t rozsda tartja.»
Egy és néma nincs fordítva. — στενή epikailag στείνη.
βυκάνη nem költői szó. A prózában először Polybiusnál for- dul elő.
13—14. v.
N y u g o d j ! rajtad üzé dölyfét a csalfa szerencse, A békítő sir e n y h e t a k a r j a porod.
Κεΐσό νυν ήσυχος, ύβρισε γάρ σε τύχη χ απατηλή Είρήνην ποιών τύμβος έ'χοι σε νεκρόν.
«Feküdjél most n y u g o d t a n , mert ugyan csak b á n t a l m a z o t t téged a csalfa szerencse,
Békét eszközlő sír t a r t s o n téged, a holtat.»
Most nyugodtan fölösleges, mert azt m á r a Κεΐσο fejezi ki.
A h e x a m e t e r ismét döczög, mert az első h á r o m l á b á n nincs metszet.
A νεκρόν rövid ε-ját ok nélkül t á m a d j a meg Vári Iiezső, m e r t κρ előtt H o m é r n á l is rövid m a r a d a hangzó, mint Odyss. V, 4 8 8 : ώς δ' δτε τις δαλόν σποδιή ενεκρυψε μελαίνη, az ένέκρυψε-ben a κρ előtti ε rövid m a r a d .
1 5 — 1 6 . ν.
H á n y fiatal szívet, tele sok szép földi reménynyel, S u j t a le kegytelen itt a riadó csatavész !
Ώ πόσοι ήθεοι, οίς πολλαί γε παρ' ελπίδες ήσαν,
"Ωλοντο στερρως θουρίω έν δόρατι.
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 11
«Óh h á n y ifjú, kiknek sok reményök volt jelen,
Vesztek el kegyetlenül a m e g r o h a n ó (erőszakos, heves, har-
•cziasan vad) csatában!»
Nincs fordítva sem a szív, sem a szép földi.
17 — 18. ν.
Elte kies tavaszán kora sírt h á n y ifjú talála, Kit nem rég az öröm lágy öle ringata m é g !
^Εψαυσαν πρφ ακμάζοντες πόσοι ηθ-εοι ήρίου, Ους άρτ' εύφραιναν δη τ' άφροδίσι' έ'τι.
«Hány virágzó ifjú érintette korán a sírt,
Kiket épen most valóban megvidítának még szerelmes dolgok.»
Ε szép kifejezés élte kies tavaszán a fordításban egészen elmosódik.
A szerelmes dolgokról semmit sem mond az eredeti.
Vári Rezső hibának t a r t j a , hogy άφροδίσια-ban az első α rövidnek van v é v e : de ugyanígy van ez Ibas V, 3 7 0 : ή δ' έν γοό- νασι πίπτε Αιώνης δΐ' 'Αφροδίτη, hol az 'Αφροδίτη α-ja rövid.
10—20. ν.
Dísztelen itt fekszik, deli termete összerutítva, Száguldó paripák vas szegü körmök alatt.
Κείνται άκομψοι εκεί δ' ευφυές πεπινώμενοι είδος,
"Ίππων άχθέντων ώκυπόδων ονυχι.
«Ott pedig dísztelenül feküsznek, elrutítva széptermetü n l a k j o k o n ,
Vitetvén (terheltetvén, szomorkodván) a gyorslábú lovak k ö r - métől (körmével, körme által).»
•Több a vers, lia ευφυες és πεπινώμενοι helyet cserélnek, m e r t akkor n e m kell az ευφυες-t· synizesis által olvasni. E g y é b i r á n t πεπινώμενοι nem költői szó.
άχθέντων nagyon homályos, mert lia az άγω-nak p a r t i c i p i u m a a szenvedő aoristusban, akkor k é r d é s : kik vitetnek ? A lovak n e m , m e r t ezek magok száguldoznak a patáikon. Vagy az i f j a k ? Hiszen ezek h o l t a n feküsznek. S h a mégis ezekre vonatkozik, akkor rossz a mondatszerkezet, m e r t άχύεντες volna a helyes. H a pedig άχθέν- των a n n y i t a k a r n a jelenteni, m i n t terheltetvén, akkor ismét hibás az
(537)
alak, m e r t άχθομαι-nak az aoristusi participiuma a szenvedőben άχθ-εσθ-είς, tehát a többes genitivusa άχθεσθ-έντων, n e m pedig άχ- θέντων. S ezen e s e t b e n is a holtakra vonatkozólag άχθεσθέντες-t kellene m o n d a n i . H a végre az αχομαε-tól (szomorkodom, busulok) vette az άχθέντων alakot, akkor ismét hibázott, m e r t sem a szá- guldó paripák, sem a holt ifjak nem s z o m o r k o d n a k . S h a ez utób- biak m é g is s z o m o r k o d n a k , akkor ismét άχθ-εντες volna a he- lyes alak.
Az ώκυποδών (gyorslábú) sem felel meg a vasszegü-nek.
H o m é r csak a sas karmát nevezij óvu'nak s mindig a töb- besben. Később a p a t á t is nevezték i g y ; péld. Anthologia IX, 6 4 , 6 : πώλου όνυς «a ló p a t á j a » . Xenophon pedig (Περί ιππικής L , 3 ) : Πρώτον τους όνυχας σκοπών, «Előbb a p a t á k a t vizsgálván».
21- 22. γ.
Szöghaja fürteivel nem játszik kedvese többé, Vér s t a p a d ó portól megmerevültek azok.
Ουκέτι παίζει τοις πλοκαμοϊς αυτών κόρη ευώψι, Οϊοε πεπήγασιν χαιματι και κονία.
«Nem játszik többé fiirteikkel széptekintetű leány, Ezek vértől is p o r t ó l is merevültek.»
Nincs fordítva szöghajú, tapadó. A széptekintetü nincs az ere- detiben. Nem πλοκαμοϊς, h a n e m πλοκάμοις.
23—24. ν.
H a s z t a l a n áll az u t o n váró hive fris koszorúval, Nem j ö n - e b a j n o k a még, félve, remélve vigyáz.
Έν δ' όδφ εστηκ' άλλως συν στεφάνιο φίλη αυτών, Και τηρεί ταρβοϋσ' αψ πάλιν έρχομένους.
«Az úton áll h i á b a koszorúval a kedvesök
É s félve lesi (szemmel tartja) az ismét visszajövőket.»
I s m é t kellemetlen hangzású h e x a m e t e r , m e r t az első h á r o m lábon nincs ciesura.
K i m a r a d t a váró, fris, remélve, bajnok. S miért kedvesök í 25—26. v.
H o g y h a levél zördül, őt sejteti véle szerelme, Néz, piheg, arcza tüzel s keble feszülve haboz.
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS»-Λ GÖRÖGÜL. 13
Παιδί φίλη ρόθος αυτόν ενός φύλλου γ' υποφαίνει.
Δήν λεύσσει, μύζει, και φέρεται τε πόθω.
«Α kedves gyermeknek egy levél zördülése öt alulról t ü n - teti elő,
Sokáig néz, nyög (sóhajt) s a vágytól vitetik (ragadtatik, haj- tatik, űzetik).»
A kedves gyermek nincs az eredetiben, s alólról előtüntetni egészen más, m i n t sejteni, gyanítani, Odyss. XVII, 4 0 9 : θρηνυν ελών όπέφηνε τραπέζης. «Fölkapván az asztal a l a t t levő zsámolyt m u t a t t a » . Ebből a versből is l á t h a t j a dr. Vári, hogy az ε a τρ előtt n e m hosszú.
Sokáig nincs az eredetiben. -— Arcza tüzel nincs fordítva.
Keble feszülve haboz egészen m á s m i n t vágytól vitetik.
27—28. v.
A h ! de hiába tekint a távol lenge ködébe, E l m a r a d a kedvelt s érzete b ú n a k ered.
Ά λ λ α μάτην βλέπει εις τα πρόσω μετέωρ' ομιχλώδη' Ουχ ήκει δ' ου έρφ και φρενι οίκτον έχει.
«De hiába nézi a t á v o l b a n a ködös l é g t ü n e m é n y e k e t , Nem j ö n pedig, a kit szeret, és szívéhen szánalom (sajnálko- zás, könyörület) van.»
μετέωρα. Aristoph. Felh. 490. v. és Madar. C90. ν. περί μετεώ- ρων «az égi dolgokról.» 818. ν. έκ των νεφελών και των μετεώρων χωρίων «a felhőkből és magas tájékokról.» Az II. VIII, 26 μετήορα = magasról f ü g g ő k ; XXIII, 3 6 9 : α'ί'ςασκε μετήορα = magasra ugrottak.
A p e n t a m e t e r második része n e m fejezi ki az eredetit, mely szerint a leány búsulni kezd. Odyss. II, 81 : οίκτος δ' ελε λαόν
απαντα «könyörület fogta pedig el az egész népet», XXIV, 4-38:
οίκτος δ' ελε πάντας Αχαιούς «könyörület fogta pedig el az összes achaeokat.»
Vári Dezsőnek nem tetszik τα πρόσω, mivel szerinte a τα a következő πρ miatt csak hosszú lehet. De nincs igaza. I b a s XVII, 4 4 5 : ούρανόθεν καταβάσα- προηκε γαρ εύρόοπα Ζεύς, a κάταβάσα-ban a vég α rövid, h a b á r πρ következik u t á n a . Odyss. XV, 4 4 0 : σιγη νύν, μή τίς μέ προσαυδάτω έπεσσιν, a με rövid, jóllehet πρ áll u t á n a .
Szintúgy a l a p t a l a n u l gáncsolja, hogy az ομιχλώδη-ban az ι röviden van véve. χλ előtt H o m é r n á l is áll rövid h a n g z ó ; így
(539)
1
Odyss. XIV, 5 2 9 : άμφ'ι δέ χλαϊναν έέσσατ', a δε rövid, n o h a χλ kö- vetkezik u t á n a . Homér É n e k e Hermesre 5GO. ν. αί δ' οτε μέν θοίευ- σιν έδηδοϊαι μέλι χλωρόν, a μέλι i-ja rövid, daczára az u t á n a álló χλ-nak.
2 9 — 3 0 . v.
Végre megérti Mohács veszedelmét; gyönge virágként H e r v a d el a szép szűz n é m a keserve között.
Δεινά Μοχατσίου ή δε τέλος καταμανθάνει" άνθος Ή ς άπαλόν φθίει παρθένος άχθομένη.
«Mohácsnak veszélyeit ez végre m e g t u d j a ;
Mint gyönge virág sorvad a f á j d a l m a t érző szűz.»
H a fordító úr n e m h a s z n á l j a e hoszú szókat Μοχατσίοο, καταμανθάνει, behozhatta v o l n a a hexameterbe a gyönge virágként szókat, m i n t az eredetinek hexametere.
K i m a r a d t szép és néma keserve. — A hexameter ismét döczög.
3 1 — 3 2 . v.
Sírja fölött enyeleg suttogva az alkonyi szellő, S a hűség csendes angyala őrzi porát.
Τύμβου ύπερ παίζει ζέφυρος κούφος ψιθυρίζων Κ αϊ δαίμων πιστών την φθιμένην έφορά.
«Sírja fölött enyeleg suttogva a k ö n n y ű nyugati szél, É s a hívek védistene megfigyeli a sorvadó nőt.»
Könnyű nincs az eredetiben.
Kassai ú r a hűséget, mely az eredetiben áll, a leányra vonat- koztatja, m i n t h a ez halt v o l n a meg s ennek a sírja fölött suttogna a szellő. De ez ellenkezik az egész következő szöveggel, mely a bajnokok haláláról szól. E n tehát úgy értem Kisfaludy versét, hogy a leány, mint a hűség angyala, őrzi b a j n o k á n a k a porát.
A fordításban k i m a r a d t csöndes, porát.
3 3 — 3 4 . v.
Mennyi nemes b a j n o k , méltó sok századot élni, Fénytelen itt s z u n n y a d s kő se m u t a t j a helyét.
T2 πόσοι έσθλοϊ άγωνισταΐ, βίου άξιοι εοκλεούς.
Τηδ' εύδουσ' υπ ν φ κούδέ γε σήμα τόπω.
«Oh m e n n y i dicső harezos, dicső életre méltók, Itt alusznak á l o m b a n s nincs is sirköve a helynek.»
(540)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 15
εύκλεοδς-ban n e h é z k e s az εοδς synizesise. Más szót kellett volna keresni. A p e n t a m e t e r b e n a fölösleges álomban helyett szük- séges volt volna a fénytelen-1 kifejezni.
35—36. v.
Ősi szabadságért harczolt bár férfikarokkal.
Rendzavaró hévvel vérbe ffiresztve vasát, El και ελευθερίας υπερ ανδρείως έμάχοντο,
Αί'ματι βάπτοντες μαινόμενο·, δόρατα"
«Habár a szabadságért hösileg harczolának, Vérrel befestvén a dühöngök a dárdákat.»
K i m a r a d t az ősi és a rendzavaró.
37—38. v.
Ám de hol ollyan erős, kit meg nem dönt sok ezer kar ? Testhalmok közepett küzd, noha élte szakad.
Τίς μήν δεινός ε/ε ι γ' άποφευγειν χείρας απείρους;
Έν νέκυσιν μάχεται, του βιοτοδ δ' αμελών.
«De kicsoda b í r j a magát erősen, hogy s z á m t a l a n kezeket elkerüljön ?
Tetemek között harczol, az élettel pedig n e m törődve.»
Kimaradt az ollyan. Az άποφευγειν előtt α γ' s αμελών előtt a δ' fölösleges. A p e n t a m e t e r 2-ik része jobb volna így : και βιοτοδ αμελεί.
39—40. ν.
Sinli szokott terhét tüzménje, nyihogva k a p a r , vág, Rugdal, rázza fejét, hosszú sörénye lobog.
Αείπεται άχθους, ου γ' εθας ψ , μόγις ίππος αθυμος, Λακτί£ει, χαίτην σεισάμενός γε μακράν.
«Elhagyatik a tehertől, melyhez hozzászokott, a kedvetlen (búsuló, bátortalan, h a r a g t a l a n ) ló.
Rugdal, rázza hosszú sörényét.»
A tüzmén semmikép sincs kifejezve. A nyihogva kapar, vág egészen hiányzik. S hol m a r a d t & fejét és lobog 1
41—42. v.
Elszáguld, hazatér s így hírli vitéz ura h u n y t á t , Kit repedő szívvel hölgye zokogva sirat.
(541)
Κάνατρέχει τροφέ' άγγέλλων τεθνεώτα δόμονδε, Ό ν δάμαρ οικιστή δεινοπαθούσα βοφ.
«S visszaszalad haza felé, hirdetve hogy e l t a r t ó j a meghalt, Kit l e g s z á n a n d ó b b felesége zokon véve ( f ö n h a n g o n panasz- kodva) hí.»
Nincs fordítva elszáguld és vitéz ura. Τροφεύς = ápoló, ne- velő, eltartó. S egy költőnél sem fordul elő.
A p e n t a m e t e r 2-ik része egészen mást m o n d , m i n t az eredeti.
4 3 — 4 4 . v.
Mig s ü r ü k ö n n y e a p a d , s ő is hű férje u t á n hal, S a k i ü r ü l t h á z n a k csak düledéke m a r a d . Μέχρ' αν κάύτή άποθνήσκη μετά πιστον άκοίτην,
Και δόμου έστί κενού λείψανα λοιπά μόνον.
«Miglen m a g a is m e g h a l a hü férje után,
S az üres h á z n a k csak maradékai m a r a d n a k hátra.»
Nincs fordítva sürü könnye apad. A μέχρι-ben n e m lehet s nem szabad a vég iótát elidálni.
λείψανα λοιπά szószaporítás, λείψανον még n e m fordul elő a h o m é r i költeményekben, de azért n e m lehet elvetni, m e r t későbbi költők használják, m i n t Euripid. Medea 1387. ν. "Αργούς κάρα σύν λειψάνφ πεπληγμενος. «Αζ Argohajó r o m j á v a l fejeden megsebesít- tetvén.»
4 5 — 4 6 . ν.
A tölgy, mely zivatar közt annyiszor álla kevélyen, Dőltében viruló ágait így temeti.
Αρύς ψδ', ή τοσάκις σοβαρώς άνέμοις άντεστη, ΙΙίπτουσ' εοφύλλοος κλώνας όρύσσει άμα.
«Α tölgy így, m e l y annyiszor kevélyen ellenállt a szeleknek, Lerogyván, együtt elássa a levéldus ágakat.»
Az eredeti p e n t a m e t e r b ő l az igy-et áttette a hexameterbe.
Viruló nincs fordítva. — Temeti nem ορύσσει. S άμα fölösleges foltozás.
47—48. v.
H á n y b a j n o k h a l a igy, de csak a boldog leli b é r é t ; A meggyőzöttnek csillaga véle tűnik.
Ώδε πόσοι τεθνεάσ", άλλ' εύδαίμων φέρει άθλον, Τού νικηθέντος δ' άστρον άμα φθίεται.
(542)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 17
«így h á n y a n haltak m e g ! De a boldog viszi el a j u t a l m a t . A legyőzöttnek csillaga pedig együtt elvész (elmúlik).»
Kimaradt a bajnok és csak.
άθλον helyett az epikai άεθλον j o b b .
A napról, holdról, csillagokról n e m m o n d t á k a hellének φθίεται, h a n e m δύει, δύεται.
49—50. ν.
így hamvadtak el ők alacsony mohlepte gödörben, S a feledékenység éje borítja nevök.
Ώδε κατέσβησαν βοθροΐσι βροώδεσιν οίδε, Κάς λήθην άγεται τώνόματ' αυτά ταχύ.
«így oltattak (száradtak, aludtak) el ezek mohos gödrökben, É s magok a neveik gyorsan feledékenységbe vitetnek.»
H o m é r n á l s a többi epikusoknál κατααβέννομι mindig csak eloltok. Ilias XXI, 381 : ""Ήφαιστος δε κατέσβεσε δεσπιαδές πύρ.
«Vulkán pedig eloltotta a r o p p a n t tüzet.»
Alacsony k i m a r a d t . Nem βοθροΐσι, h a n e m βόθροισι, mert a nominativ βόθρος.
Ταχύ csak foltozás. Az övéiknél bizonyosan nem esnek gyor- san feledekenységbe.
51—52. v.
H a n t r a dül a pásztor s fütyörészve legelteti n y á j á t , É s nem tudja, kinek hőspora nyugszik alatt.
Κλίνεται εις βώλους αύλών τε νέμει βοτά ποίμην, Ούκ είδώς. όστά τοδ τόπος ούτος Ι'χει.
«Hajol göröngyökre a pásztor, s fuvolázva legelteti a mar- hákat,
Nem tudva, kinek a csontjait birja ez a liely.»
αύλών, αύλέω-tól n e m költői szó. Először X e n o p h o n n á l for- dul elő.
Nem ποίμην, h a n e m ποιμήν.
Annyi esze csak v a n a pásztornak, hogy nem dől a göröngyre, h a n e m a gyepes földre.
53—54. v.
Titkon még is eped, szomorú dalt zengedez ajka, S a hős árnyékok csendesen ihletik őt.
Μ. T . A K . É R T . A N Y E L V - ES 8 Z K P T . K Ö R É B Ő L . 1 8 9 1 . X V . K . 1 0 . S Z .
Λάθρα δμως ποθεί, άσμ' $δει λυγρόν όξύτονόν τε"
Ιίϊδωλ' ηρώων ε ν θεό ν αυτόν
«Titkon mégis vágyódik, szomorú, élesen hangzó (éles hang- sulyú) dalt énekel.
Hősök árnyképei istentől ihlettnek hagyják őt.»
N e m λάθρα, h a n e m λάθρη, οξύτονον nincs az eredetiben.
Ajka és csendesen k i m a r a d t .
άσμα nem epikai szó, Plató és Xenophon használták.
55—56. v.
Λ csatasíkon mély borulattal ballag az ú t a s , Elgondolva m i n ő kétes az emberi sors.
Έ ν πεδίφ στυγνός βαίνει δδόν εΐδος δδίτης, Δηρόν φροντίζων, ώς τά βροτών ασαφή.
«Α csatatéren szomorú arczczal lépdel az útas,
Sokáig gondolkodva, minő homályosak a halandók dolgai.
Sokáig nincs az eredetiben. — άσαφή n e m költői szó.
Vári Kezső rosszalja, hogy τά a βροτών előtt rövidnek van véve. I s m é t alaptalanul. Ilias IX, 5 4 5 : ού μεν γάρ κ' έδάμη παύροισ
βροτοΐσιν, a παόροισι vég i-ja rövid. H o m é r Éneke a H o l d r a 13. v:
τέκμωρ δέ βροτοίς, a δε rövid.
57—58. ν.
Néz és elkomorul s lesütött szemmel h a l a d ismét, F ö l p a t t a n t sebeit belseje érzi m a g a .
Σκυθρωπός βλέψας τε κάτω βαίνει πρόσω αύθις, Έ λ κ η άναςανθέντ' ή φρενί αισθάνεται.
«Komoran le is nézve megy i s m é t tovább, Fölszaggatott sebeit érzi a belsejében.»
ή helyett szükséges ή = εή. — άναξαίνω és αισθάνεται n e m költői szók.
59—60. v.
Ott, hol az esti sugár gőzfátyolt nyugtat az éren, Mintha födözgetné, hogy ne tekintse s z e m ü n k ; Ένθαπερ εσπερος άκτίς νάμα καλύπτει άτμώδες,
'Ώσπερ κρύπτυυσα προς βλέφαρ' ημέτερα·
(544)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 19
«Hol az esti s u g á r betakarja a gőzös folyót, Mintegy elrejtve szemeink elől.»
A hexameter nagyon ízléstelen. Egyetlen egy hím-csesu- r á j a sincs.
61—62. v.
Ott vergőde L a j o s , rettentő sorsú királyunk, Süllyedező lova érez himzetü t e r h e alatt.
Λουδοβίκος, βασιλεύς ταλαπείριος, άντήρεισεν Ί π π ω χαλκοβαρεΐ δυομένω γε βαρύς.
«Lajos, csapásokat szenvedett király, ellentámaszkodott (ellendolgozott, ellene erőködött)
A sülyedő érezsulyu lótól nehéz.»
6 3 - 6 4 . v.
H a s z t a l a n u l terjeszti kezét, nincs, n i n c s ki segítse ; Bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt.
Χεϊρα μάτην ορέγει, κούδεις 8ς άρήξει ενεστιν, Αίχμητών νεκρών άθλιος εστι μόνος.
«Kezét hiába n y ú j t j a ki és senki sincs b e n n e , (hol?) a ki se- gítend,
A holt harezosok között egyedül van, szegény.»
άθλιος n e m epikai szó és μόνος helyett μούνος-t használtak az epikusok és alagyások.
65—66. v.
Tátogat a mélység, aranyos p á n c z é l j a fakó lesz, S összezúzott testét hab fedi s b a r n a iszap.
II βαθύτης χαίνει, θώράζ τε πέλει χρόνφ ωχρός, Και σώμ" έμπηρον κύμασι κρύπτεθ' δλον.
«Α mélység tátog, a pánczél idővel sárga lesz,
É s a megcsonkított test egészen betakartatik hullámokkal.»
K i m a r a d t az aranyos és barna iszap.
βαθύτης és εμπηρος prózai szók.
δλος helyett az epikai nyelvben ούλος v a n elfogadva. Itt azon- ban fölösleges, m e r t nincs az eredetiben.
67—68. v.
Ekként h a l n i kínos! kegyalak ! neked életed igy t ű n t ! Veszteden a magyar ég n a p j a sokára leszállt.
(545) 35
Ή πικρών ώδ' απόθνησκειν, σοϊ βίος οϊχεται ούτως
"Ηρρησεν πατρίδος σου φθιμένου τα καλά.
«Valóban keserű, így m e g h a l n i ! neked igy múlik el az é l e t ; Te meghalván, elvesztek a haza javai.»
Valóban nincs az e r e d e t i b e n . Kegyalak kimaradt.
A pentameter s e m m i k é p sem fejezi ki az eredetit.
6 9 — 7 0 . v.
I f j ú valál, örvényt n e m sejtvén szörnyen adóztál, Szendergő porodat béke lebegje körül.
Ή σ θ α νέος, βάραθρον δ' ουκ αίσθόμενος τίσιν έσ/ες"
Είρήνην άγάγοι τώστέα σου χθόνια.
«Ifjú valál, örvényt n e m érezvén, büntetést bírtál, Békét hozzanak a te földi csontjaid.»
βάραθρον helyett az e p i k a i szó βερεθρον.
αίσθόμενος nem költői szó.
Szörnyen kimaradt.
A pentameter egészen m á s t mond m i n t az eredeti.
7 1 — 7 2 . v.
H a j h s ezt visszavonás okozá mind s durva irigység!
Egységünk törten törve, h a n y a t l a erőnk.
íí τάδε πάντ' υπαγωγή και φθόνος ερξε κάκιστσς '11 στάσις ήμετερόν γ' ώλεσε πάν το κράτος.
«Oh m i n d ezeket a b e v o n á s (levonás, bevitel, bevezetés, ámí- tás, visszavezetés, visszavonulás, tisztulás, következés) és a leg- gonoszabb irigység tette.
A lázadás elpusztította egész erőnket·.»
υπαγωγή, a mint a fölebbi zárjel között látjuk, nem j e l e n t visszavonást = viszályt, s n e m is epikai szó.
A πάν a p e n t a m e t e r b e n fölösleges.
Az egység hiánya m é g n e m lázadás.
7 3 — 7 4 . v.
A sorvasztó láncz igy készüle árva h a z á n k r a ; Nem, nem az ellenség, ön fia vágta sebét.
(546)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 21
ΙΙατρίδι ορφανή ώδε τέτυκται δεσμός άναιρών, Τούτο δέ τραύμ' αυτής έκγονος είργάσατο.
«Αζ árva hazának így készíttetett a megölő láncz, Ezt a sebet pedig az ő ivadéka csinálta.«
A hexameter nagyon döczög, mert egyetlen egy hímmetszete sincs.
τραύμα nem epikai szó.
75—76. v.
Gyászemlékű vidék ! mi sok inség kútfeje lettel!
Párolgó mezeid b á n a t o s oszlopa ez.
Χώρος έχων μνήμην λύπης πόσα πήματ' έθηκας·
Καπνώδων άγρών στύλος όδ' εστί βάρους.
«Vidék, bírva a bú emlékét, mennyi csapásokat okoztál!
A füstölgő mezők súlyának ez az oszlopa.»
καπνώδης nem költői szó.
στύλος helyett στήλη-t használtak az epikusok,
βάρος n e m gyász, h a n e m súly, nehézség, teher, nyomás, aggály, tekintély, méltóság, erő, tehetség.
77—78. v.
Nagygyá lett Szolimán gőgét B u d a o r m a i nyögtek, S kénye vadon dultán annyi viszályra j u t á n k . Σουλιμάνου μεγάλου κορυφαί Βούδης στενον ύβρεως,
Καύθ·αδιζομένου νεΐκος έγίγνετ' αεί.
«Nagy Szolimán gőgjét nyögték B u d a csúcsai S a makacskodónak mindig volt viszálya.»
κάυθ-αδιζομενου hibásan áll καύΰαδιαζυμένου helyett. De αύί>α- διάζομαι nem költői szó.
Nem tudom, miért nevezi Szolimánt, Szúlimanosznak. Meg kellett volna tartania az eredeti Szolimánt. H i s z e n αν-ra végződő személynevek voltak a helléneknél is, pl. Αλκμάν. Azután ón azt gondolom, hogy Szolimán ugyanaz a mi Salamon, görögül Σολο- μών vagy Σαλομών.
79—80. ν.
Hány szűz f o n n y a d a el zsarlónk b u j a k a r j a i n ekkor, S a D u n a szőke vizén hány rabok úsztak a l á !
(547) 35*
Παρθένοι έξεμαράνθησαν λέ/ει ώ πόσαι αυτού, Δεσμώτας τε πόσους "Ιστρου εκρυψεν οδωρ.
«01ι m e n n y i szűz hervadt el az ő ágyában, S h á n y foglyokat rejtett el a D u n a vize !»
Agy nem kar, és úszni n e m elrejteni.
8 1 — 8 2 . v.
Birtok n e m vala már, idegen lett a magyar otthon, Félhold kérkede szét városi tornyairól.
Κτηματ' ετ' ουκ ήν, οϊκοι δ' ήν ξένος Ουγγαρος ήδη, Τούρκων σημεΐον φαίνεται έν πόλεσιν.
«Birtokok n e m valának többé, otthon idegen vala már a magyar,
A törökök jele látszik a városokban.»
ξένος helyett ξεΐνος az epikai szó.
σημεΐον n e m fordul elő az epikusoknál, h a n e m σημήϊον.
Kérkede és tornyai nincs fordítva.
83—84. v.
E l ! ti komoly képek ! ti sötétség r a j z a i f é l r e ! Uj n a p fényié r e á n k annyi veszélyek után.
Αλλ' υμεΐς ίδέαι στύγν' ερρετ' ώ εικόνες άχλύος, Αστρον ελαμψε νέον πατρίδι ημετέρα.
«De ti gyűlölt t ü n e m é n y e k (látszatok) t a k a r o d j a t o k , óh a sötétség képei;
Uj csillag fénylett hazánkra.»
ήμετέρφ helyett ήμετέρη az epikai alak.
A fölkiáltási óli csak fölösleges toldalék, εΐκών nem epikai szó.
Annyi veszélyek után nincs fordítva.
8 5 — 8 6 . v.
El m a g y a r , áll B u d a m é g ! a mult csak példa legyen m o s t , S égve h o n é r t bizton nézzen előre szemünk.
Οιίγγαρος έστ' ετι Βοόδα τε, τό πριν νϋν παράδειγμα, Και προορώμεθ' αεί πατρίθυς αίθόμενοι.
«\ran (él) még magyar, B u d a is, az előbbi most p é l d a ; S nézzünk mindig előre, hevülve a honért.»
προυρώμεθα n e m költői szó.
(548)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS»-A GÖRÖGÜL. 23 87—88. v.
És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében, Nemzeti nagylétünk, h a j d a n i s í r j a , Mohács.
Kai θάλλοις σύ τόπος λυπρός ειρήνη μέγα πολλή, Τοΰ μεγέθους ημών ώ τάφος, ώ σύ Μοχάτς.
«Es te virulj, gyászos t é r ! n a g y o n hő békével, Nagyságunknak óh sírja, óh te Mohács!»
K i m a r a d t ölében, nemzeti, hajdani.
μέγα πολλή helyett jobb a μάλα πολλή.
Ezekből látszik, hogy Kassai Gusztáv fordítása nem sikerült.
III.
Λζ é n f o r d í t á s o m . ΕΛΕΓΕΙΑ
zoä Ούγγρου ποιψοϋ Καρόλου Kisfaludy, μεταφρασβεϊσα υπό /αιάννοο Télfy.
1—2. ν.
Λυγρέ τόπ' ηρώων βροτόεις στενάχοντι μοι ούλε, Του μεγάλου γένεος σηκέ μέγιστε Μοχάτς.
«Hősöknek gyászos vérpirosult tere, üdvöz légy nekem a só- h a j t ó n a k ; (azaz : s ó h a j t v a köszöntlek);
A nagy n e m z e t n e k legnagyobb sírhelye, Mohács.
Λυγρός. Ilias I I , 8 7 3 : ουδέ τί oí τόγ' έπήρκεσε λυγρόν όλεθρον.
«Εζ n e m is űzte el tőle a gyászos halált.»
τόπ' = τόπε, τόπος-tói. Aeschyl. P r o m e t h . 417—419. ν. ο ι γ ή ς εσχατον τόπον εχουσι. «Akik a földnek legvégsőbb terét (vidékét) bírják.»
ηρώων. Ilias I, 3 — 4 : πολλάς δ' ίφθίμους ψυχάς Άϊδι προΐαψεν ηρώων. «Es a hősöknek sok vitéz lelket az alvilágba küldé.»
Βροτόεις. Ilias VI, 4 8 0 : φέροι δ' Ι'ναρα βροτόεντα. «S hozzon vértől pirosult zsákmányokat.»
(533)
στενάχοντι Ilias I, 364 : την δε βαρύ στενάχων προσέφη. «Azt pedig m é l y e n s ó h a j t v a megszólítá.»
ούλε. Odyss. XXIV, 4 0 2 : ούλε δέ και μάλα χαίρε. «Üdvöz légy (köszöntlek) és nagyon örülj.»
μεγάλου. Ilias II, 1 3 4 : Λιός μεγάλου ένιαυτοί. «Α n a g y Zeus érvei.»
γένεος. Odyss. XVI, 6 2 : εκ μεν Κρητάων γένος εύχεται.
«Α k r é t a i a k nemzetéből dicsekszik (hogy o n n a n való).»
σηκός H o m é r n á l bekerített helyet j e l e n t , főleg n y á j a k szá- m á r a . De m á r Simonides a költő sirt, koporsót, temetőt, síremlé- ket ért a σηκός alatt, a m i n t ezt siciliai Diodorból t u d j u k , a ki (XI, 11) Simonidesnek ezt a versét idézi: οδε σηκός οίκεταν ευδο- ξία ν 'Ελλάδος εϊλετο. «Εζ a sir H e l l a s n a k dicsőségét vette lakóul.»
3 — 4 . v.
Ήωρεϊτ' ολοός κόρακος πτερύγεσσιν όλεθρος Αύσσα δ' έοϋ δήιην σοι επεσεύε βίην.
«Lebegett hollónak· s z á r n y a i v a l a vészes enyészet, S az ő d ü h e rádviharozta pusztító erejét.»
αίωρεϊσθαι. Apollonius R h o d i u s Argonautica IV, 1687. v.
Υ-είως μεν ήωρεϊτο. «Addig u g y a n lebege.»
ολοός. Odyss. IX, 8 2 : Ινθεν δ' έννήμαρ φερόμην όλοοΐς άνε- μοισινι. « I n n e n kilencz n a p i g v i t e t t e m vészes szelek által.»
πτερύγεσσιν. Ilias II, 4 6 2 : ένθα και ένθα ποτώνται άγαλλόμε- ναι πτερύγεσσιν. «Ide és oda r ö p k ö d v e ö r ü l n e k szárnyaiknak.» Ho- m é r n á l mindig csak többes s z á m b a n .
όλεθρος. Ilias XVI, 8 0 0 : σχεδόθεν δέ oí ήεν όλεθρος «S közel vala hozzá a vész.»
λύσσα. Ilias IX, 1 3 9 : κρατερή δέ ε λύσσα δέδυκεν. «S r o p p a n t d ü h megszállta őt.»
δήιην csak két szótagú, m e r t ηι synizesis által egy szótag, m i n t Ilias VII, 241 : οίδα δ' ένι σταδίη δη'ί'ω μέλπεσθαι Αρηϊ. « T u d o k a h a r c z b a n a dühös Aresnek ö r ü l n i . »
έπέσευε. H a a v e r s m é r t é k kívánja, megkettőztetik a σ.
Odyss. X V I I I , 2 5 6 : τόσα γάρ μοι έπέσσευεν κακά δαίμων. «Mert a n n y i b a j t viharzott r á m az isten.»
(566)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS » -A GÖRÖGÜL. 27
5 — 6 . v.
Όν τε τρόπαιο ν έκεϊ ώμόν δουπούσι κεραυνοϊς Έ ν πάτρης κρατερών κήε θανούσι λόχων.
«S a m a g a vad d i a d a l j e l é t ott robogó v i l l á m o k k a l A h a z a vitéz c s a p a t a i n a k h o l t a i r a süté.»
őv = έόν. Odyss. IX, 3 6 9 : Οοτιν εγώ πύματον εδομαι μετά οίς έτάροισιν. «Senkit én u t o l j á r a megeszem az ö t á r s a i után.» I t t έοϊς helyett οίς áll.
τρόπαιον. B é k a e g é r h a r c z 159. ν. στήσομεν εύθύμως το μυο- κτόνον ώδε τρόπαιον. «Jókedvüleg f o g j u k itt f ö l á l l í t a n i az egérölö (a megölt egerek miatti) diadaljelt.» I n n e n i s m é t l á t h a t j a dr. Vári úr, hogy a τρ előtt rövid m a r a d az ε.
δοοποΰσι, δουπέω-tól a participium többes d a t i v u s a . Ilias IV, 5 0 4 : δούπησεν δέ πεσών. «S leesvén robogott.»
Έν, tmesis á l t a l el van választva a κήε-től, m e l y h e z tar- tozik.
κρατερός. Ilias I I I , 1 7 9 : βασιλεύς τ' αγαθός κρατερός τ' αίχμη- τής. «Jó király is, vitéz h a r c z o s is.»
πάτρη. Ilias I, 3 0 : τηλόθι πάτρης. «Távol a hazától.»
κήε, καίω-tói, εκηε helyett. Ilias XXI, 2 4 8 — 2 4 9 : κάδ δ' αρα νεκρούς κηεν. «S elégette a holtakat.»
λόχος = c s a p a t , sereg. Odyss. X X , 4 9 : πεντήκοντα λόχοι αν- θρώπων. « E m b e r e k n e k ötven csapatja.» Orpheusi A r g o n a u t i c a 114.
ν. άριστήων λόχος «legvitézebbek csapatja.»
7 — 8 . v.
Τόμορι, γαύρος άγός, τί εδος λίπες άρχιερήος;
Ανθος, άκρον πάτρης ού μετά σεύ κ' εθανεν.
«Tomori, b ü s z k e vezér, miért hagytad el az érsek székét.
A haza virága, dísze meg n e m h a l t v o l n a veled.»
γαύρος. E u r i p i d . Könyörgő nők (Ίκετίδες): ήκιστα δ' ό'λβω γαύρος ή ν (862. ν.) «S legkevesbbé vala büszke a gazdagsá- gával.»
άγός. Ilias V, 217 : Αινείας, Τρώων άγός. «Aeneas, a t r ó j a i a k ve- zére.» II. X X I I I , 4 5 0 : "Ιδομενεύς, Κρητών άγος. «Idomeneus a kré- taiak vezére.»
άρχιερήος. Legelőször H e r o d o t n á l (II, 143) άρχτερεύς γάρ (551)
έκαστος αυτόθι ίστά επί της έωυτοΰ ζόης εικόνα έευντοΰ. «Mert mind- egyik f ő p a p fölállítja ott életében saját szobrát.»
N e m létezvén m á s szó az érsek kifejezésére, természetes, hogy ezt kell használni.
λίπες. Ilias X, 4 0 6 : που νυν δεϋρο κιών λίπες Έκτορα; «Ide jővén hol hagytad H e k t o r t ? »
εδος, Ilias I, 5 3 3 — 5 3 4 ; πάντες άνέστην εξ έδέων. «Mindnyájan fölkeltek székeikről.»
άκρον, valaminek a legfelsőbb részét j e l e n t i ; erkölcsi érte- lemben pedig azt, a m i legjelesebb, legkitűnőbb. Aeschyl. Aga- m e m n o n (628. ν.) τοξότης άκρος «jeles íjász.» Ez a szó t e h á t leg- jobban a d j a vissza az e r e d e t i n e k díszét.
Az α rövidségét illetőleg lásd a II. fej. 13—14. versben írt észrevételemet.
σεϋ = σοϋ. Ilias III, 2 0 6 : σεϋ ενεκ' άγγελίης «a te követséged dolgában.»
κ' = κε, az attikai αν.
9—10. ν.
πϋρνΑρεος φλέγεθεν θαρσοϋντ' ές αγώνα σέ όρμάν, Σεϋ δ' έϋκλεΐες υπερ θϋμα πόσοι επεσον.
«Α harcz tüze lángíta téged, hogy bízva viadalra kelj, S h á n y dicsők estek érted áldozatul!»
Άρης harcz helyett. Az α m a j d hosszú, m a j d rövid az Ilias- ban. II, 401 : εϋχομενος θάνατον τε φυγείν και μώλον Άρηος. «Kö- nyörögvén, hogy kerülje ki a halált és a h á b o r ú veszélyét.» A ge- nitivusban Άρεος is. I l i a s IV, 4 4 1 : Άρεος άνδροφόνοιο «a férfiölö háborúnak.»
φλέγεθεν, Ilias XVII, 737—738 πυρ πόλιν φλεγέθει. «a tűz lángba borítja a várost.»
θαρσοϋντ' = θαρσοϋντ α, θορσέω-tól. Ilias V, 1 2 4 : θαρσών νϋν, Διόμηδες, έπ'ι Τρώεσσι μάχεσθαι. «Bizton h a r c z o l j most, Diomed, a trójaiak ellen.»
άγων. Homér é n e k e Apollóra 150. ν. δτ' αν στήσωνται άγώνα.
«Midőn a harczot rendezendik.»
δρμάν, Ilias X X I I , 1 9 4 — 1 9 5 : όσσάκε δ' δρμήσειε άντίον ά'ι'ξα- σθαι. «Valahányszor pedig neki kelt, hogy ellene r o h a n j o n . »
(552)
KISFALUDY KÁROLY «MOHÁCS»-A GÖRÖGÜL. 27 έύκλεΐες. Ilias X, 281 : δός δε πάλιν επί νηας έϋκλεϊας άφικέ- σθαι. «Add, hogy a h a j ó k h o z i s m é t dicsőségesen érkezzünk.»
θύμα. Aescliyl. A g a m e m n . 1118. ν. κατολολυξάτω θύματος λευσίμου. «Jajveszékeljen a megköveztetést kívánó áldozatért.»
11 — 12. v.
Χώρη ϊα στείν' ή, νύ σοι ώς μικρός οίκος άναυδος!
ΙΙαύσατο σή σάλπιγξ, ίος άορ σόν έδει.
«Egy ország szűk v a l a ! Mily kicsiny most n é m a l a k o d ! Megszűnt a tárogatód ; r o z s d a eszi kardodat.»
χώρη. Odyss. VIII, 5 7 3 — 5 7 4 : άστινας ι'κεο χώρας ανθρώπων.
«Αζ embereknek mely o r s z á g a i b a érkeztél.»
ϊα = egy Ilias XIII, 3 5 4 : όμόν γένος ή δ' ϊα πάτρη. «Egy a n e m z e t s é g ü n k s egy a hazánk.» Odyss. XIV, 4 3 5 : τήν μέν 'ϊαν. «Αζ egyiket ugyan.»
στείν' = στείνη. Α vég η n é m e l y k o r elidáltatik, m i n t Odyss.
1 , 2 2 6 : είλαπιν' ήέ γάμος. «Dáridó vagy nász.» Odyss. XII, 2 3 5 : Ινθεν μέν γαρ Σκυλλ', έτέρωθε δέ δια Χάρυβδις. « I n n e n u g y a n a Skylla, másfelől pedig a Charybdis.»
νυ. Ez többször u g y a n a z t jelenti mint a simuló νυν és a νυν.
Ilias X X I I I , 485 : δεϋρο νυν. « R a j t a most.»
άναυδος. Odyss. V, 4 5 6 : άπνευστος και άναυδος. «Lehelet nél- kül és néma.»
άορ. Ilias XI, 2 4 0 : τόν δ' άορι πληξ' αυχένα. «Azt pedig a k a r d j á v a l s ú j t o t t a a nyakán.»
ιός. Theognis 451. ν. του χροιης καθύπερθε μέλας ούχ άπτεται ιός. «Melynek felületét n e m é r i n t i fekete rozsda.»
εδει. Odyss. VIII, 2 2 2 : δσσοι νυν βροτοι είσιν επί χθονί σΐτον εδοντες. «Valahány emberek v a n n a k most a földön, a kik k e n y e r e t esznek.»
13—14. v.
Κεϊσο, τύχη δολίη γάρ προς σέθεν υβριν εχεσκεν.
Σήν στέγ' ίλασσομένου χάρμα τάφου κονίην.
« N y u g o d j á l ; mert a csalfa szerencse dölyffel viseltetett ellened.
Az engesztelő sir ö r ö m e t a k a r j a be porodat.»
κεΐσο. Ilias XVIII, 1 7 8 : μη δ' έτι κεϊσο. «Ne feküdjél (nyugod- jál) többé.»
(553)
I
δόλιος. Odyss. IV, 5 2 9 : δολίην έφράσσατο τέχνην. «Csalárd ter- vet g o n d o l t ki.»
σεθέν = σοΰ. Ilias X V I , 5 3 9 : οϊ σέθενΙνεκα. «Α kik miattad.»
έχεσκεν. Ilias V, 1 2 6 : οίον έχεσκε Τοδεός. «Α m i n ő t Tydeus viselt.»
στέγ' = στέγη. A n t h o l o g i a P a l a t . XII, 179, 1 4 : και στέξειν τάγαθόν ου δύναται. «Es n e m képes a jót eltakarni.»
ίλασσομένου. Az ióta az e p i k u s o k n á l n é m e l y k o r rövid. Ilias I, 100: τότε κέν μ ι ν ίλασσομενοι. «Akkor őt kiengesztelvén.»
χ ά ρ μ α . Ilias Χ, 193 : μή χάρμα γενώμεθα δύσμενέεσσιν. «Ne- hogy az e l l e n s é g e k ö r ö m é r e váljunk.»
τάφος. Ilias XXIII, 6 1 9 ; Πατρόκλοιου τάφου μνήμ' εμμεναι.
«Hogy P a t r o k l u s sírjának e m l é k e legyen.»
κονίη. Ilias X I I , 2 5 4 : ή ρ' ίθύς νηών κονίην φέρεν. «Mely egye- nesen a h a j ó k h o z vitte a port.»
1 5 — 1 6 . v.
ΙΙόσσα νέων στήθη έλπόντων γης καλά πλείστα, Κάββαλεν εν θ ' ώμως φύλοπις ή όλο ή.
«Αζ i f j ú k h á n y mellét, kik a földnek sok szépét reménylék, S ú j t o t t itt vadul a vészes csata!»
στήθος a szív székhelye.
καλός, szép, jó. H o m é r n á l az első α h o s s z ú , de a többi köl- tőknél r ö v i d . Hesiod M u n k á k és Napok 63. ν. παρθενικής καλόν είδος. «Α s z ű z i e s n e k szép a l a k j a . »
κάββαλεν = κατέβαλεν Ilias V, 3 4 3 : ή δέ μέγα ιάχουσα από εο κάββαλεν οίον. «Ο pedig n a g y o t kiáltva, ledobta m a g á r ó l a fiát.»
φύλοπις. Ilias V, 3 7 9 : ού γαρ έτι Τρώων και Αχαιών φύλοπις αίνή. «Mert m é g nincs a t r ó j a i a k és acbseok k e m é n y harcza.»
1 7 — 1 8 . v.
Εν βίου ήρι καλώ νέοι όσσοι πρψ τάφον εύρον!
Χάρματος ους πρφην κόλπος επήλ' απαλός.
«Αζ élet szép tavaszán h á n y i f j ú talált k o r á n s í r t ! K i k e t rövid idővel ezelőtt az ö r ö m n e k lágy öle ringata.»
βίος. O d y s s . XVIII, 2 5 4 : ει τόν έμόν βίον άμφιπολεύσι. «Ha az eletemet o l t a l m a z n á . »
(574)
