Rimasevszkaja, N.M.: Konstruktív számítások a munkás- és alkalmazotti családok jövedelmei és fogyasztása differenciált mérlegének felépítésénél

1150

alapján összeállítani, mivel a munkaidő csökkentése nem jelentheti azt, hogy a munkások létszáma azonos mértékben nő. A munkaidő és a munkáslétszám összefüggése mindig a konkrét munka—

folyamattól függ. A munkaerőforrások tervmérlegének kidolgozásánál figyelem—

be kell venni a kettős foglalkoztatottság mértékét, s így a tanulásban eltöltött idő növekedését is.

(Ism.: Molnár Lajosné)

RIMASEVSZKAJA, N. M.:

KONSTRUKTIV SZÁMITÁSOK

A MUNKÁS- És ALKALMAZOTT! CSALÁDOK JÖVEDELMEI És FOGYASZTÁSA

DIFFERENCIÁLT MÉRLEGÉNEK FELÉPITÉSÉNÉL

(Konsztruktivnüe raszcsetü pri posztroenii differencirovannogo balansza dohodov i potreblenija szemej rabocsih i szluzsascsih.) Metodologicseszkie voproszü izucsenija urovnja zsiznl trudjascsihszja. Moszkva. 1962. 157—1177. p.

A munkás— és alkalmazotti családok jövedelmeiről és fogyasztásáról készült differenciált mérleg alapforrásául a ház- tartásstatisztikai megfigyelések szolgál- nak. Ha minden család háztartási költ—

ségvetése rendelkezésre állna, akkor egy ilyen mérleg összeállítása viszonylag egy- szerű lenne. Minthogy azonban ilyen tel—

jeskörű adatok nem léteznek, a meglevő egyéb teljeskörű és reprezentatív adatok összekapcsolásával kell a felépítést végre—

hajtani. Módszertanilag ez az összekap—

csolás azt jelenti, hogy a reprezentatív úton nyert minőségi mutatókat kivetítjük a teljes sokaságra.

A differenciált mérleg alapja a mun—

kás-alkalmazotti családok megoszlása az egy főre eső jövedelem szerint. A Szov—

jetunió Statisztikai Hivatala ilyen ada—

tokkal csak a munkás— és alkalmazotti családok 1 százalékáról rendelkezik. Tel—

jeskö'rű adatok állnak viszont rendelke—

zésre a munkások és alkalmazottak mun—

kabér szerinti megoszlásáról, valamint

olyan összevont mutatókról, mint a teljes béralap, a munkás— és alkalmazotti csa- ládok összes jövedelme, a munkások és az alkalmazottak száma stb.

A fogyasztási javak nagy része a mun—

kabér meehanizmusán keresztül kerül el- osztásra, ezért a munkabér a munkás- és alkalmazotti családok jövedelmének alap—

ja. A családok munkabérjövedelmei kö- zül szerző kiemeli .és külön elsődleges jövedelemképzési tényezőként kezeli a család első — legmagasabb munkabér—

rel rendelkező -— dolgozójának munka- bérét és ennek megfelelően mint külön

tényezővel foglalkozik a többi dolgozó családtag átlagos munkabérével és az.

első dolgozón felüli dolgozó családtagok számával. Ennek megfelelően az egy főre eső jövedelmet a következő összefüggésw sel fejezi ki:

v(1 tűrni ia)

m

ahol:

h —— a család egy főre eső jövedelme, v —— az első dolgozó munkabére,

r —— az első dolgozón kívüli dolgozó családtagok száma, _ B — a többi dolgozó átlagos munka—

bérének aránya az első dolgozó munkabéréhez,

a —— egyéb jövedelmek a család összes munkabérjövedelmének százalé—

kában,

m —— a családtagok száma.

E mutatóra, illetve tényezőire nemcsak átlagosan, hanem a családok különböző csoportjaira vonatkozóan is szükség van.

A mutatókból képzett sorok között állan—

dó jellegű törvényszerűségek által meg—

határozott kapcsolat van, melyek feltár—

ják a családok különböző csoportjaiban a jövedelemképződés tényezőinek köl- csönhatását.

A Szovjetunió különböző területein végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy bi—

zonyos összefüggések állandó jellegűek—

nek tekinthetők. Ilyenek: a) az első és a többi dolgozó száma a munkások és al- kalmazottak adott munkabérrel rendel—

kező kategóriájában; b) a többi dolgozó munkabérének aránya az első dolgozó béréhez (az első dolgozó bérének adott színvonala mellett); c) a béren kívüli és a bérjövedelmek aránya az adott munka—

bérrel rendelkező családokban; d) a csa—

ládok megoszlása a családtagok száma szerint a családok adott összes jövedel—

me mellett. Ezen összefüggésekből kate- góriánkénti koefficiensek képezhetők.

A különböző jövedelmű csoportokba tartozó családokra vonatkozó jövedelem—

képzési tényezők ismerete egy matema- tikai—statisztikai modell felépítését teszi lehetővé. Ez a modell 4 összefüggő táblá- ból áll. A táblák tartalma a következő:

l. A munkások és alkalmazottak meg—

oszlása a munkabér szerint, a munkabér- kategóriákon belül pedig aszerint, hogy családjukban hányadik dolgozónak szá—

mítanak. E tábla segítségével kidolgoz—

ható:

2. a családok megoszlása az első dol—

gozó munkabére szerint, a bérkategóriá—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

kon belül pedig a többi dolgozó munka—

bére szerint. Ennek alapján kitölthető:

3. a családok megoszlása az összes munkabér szerint, a kategóriákon belül pedig az egyéb jövedelmek nagysága sze—

rint. E tábláról rá lehet térni a követ—

kezőre:

4. a családok megoszlása az összes jö—

vedelem szerint, a jövedelem-kategóriá- kon belül pedig a családtagok száma sze—

rint.

Ez utóbbi tábla segítségével meghatá- rozható a családok megoszlása az egy főre eső jövedelem nagysága szerint.

A következő feladat a különböző jöve- delmű családok fogyasztásának megálla—

pítása. Kiindulásul a következők szolgál—

nak: a) az egy főre eső jövedelem .sze—

rinti megoszlás, b) összevont, teljeskörű mutatók (munkás és alkalmazottak ösz—

szes jövedelme, összes áruvásárlása, nem áruvásárlásra fordított összes kiadása stb., c) a koefficiensek rendszere. Ezen—

kívül a háztartásstatisztikai adatgyűjté- sekből ismeretes az anyagi ellátottság foka szerint csoportosított családok ösz—

szetétele, jövedelme és fogyasztása.

Ezek alapján jövedelem-kategóriánként a következő számítások kerülnek elvég—

zésre:

1. a családok nem és kor szerinti össze- tétele;

2. a családok összetétele foglalkozta—

tottság szerint;

3. a családok pénzjövedelmeinek össze—

tétele (munkabér, nyugdíj stb.);

4. a társadalmi alapokból történő fo—

gyasztás (bölcsőde, óvoda stb.),

Ennek alapjául egyrészt a nem és kor szerinti megoszlás, másrészt a társadalmi alapok egyes fajtáira megállapított nor—

matívák szolgálnak;

5, a családok pénzkiadásainak megosz- lása (étkezés stb.);

6. az élelmiszerfogyasztás összetétele;

7. az iparcikkfogyasztás.

Az ismertetett számítások általában igen munkaigényesek. A Szovjetunióban programot dolgoztak ki Ural 2 típusú számítógépen való elvégzésűkhöz.

(Ism.: Szilágyi György) soeorscmnsm, A.:

A HIVATALOS KERESLETKUTATÁS ú.: MÓDSZEREI

(Neue Methoden der amtiichen Verbrauchs—

forscnung.) -—— Allgemeines Statistisches Archiv.

1962. 4. sz. 329—341. p.

A hivatalos keresletkutatás a háztar—

tásoknak mint legkisebb gazdálkodó egy—

ségeknek fogyasztásáról kíván ismerete—

73!

1151

ket szerezni. Minthogy csak a háztartá—

sok adatai nyújtanak alapot a fogyasztók életkörülményeinek, fogyasztói magatar—

tásuk legfontosabb meghatározó okainak vizsgálatához, a hivatalos keresletkutatás ezért lényegében a háztartások vizsgála—

tán alapul.

A kutatásoknál háromfajta vizsgálati módszer alkalmazható:

a) korlátozott körű folyamatos háztar—

tásstatisztikai megfigyelések,

b) átfogó jövedelmi és fogyasztási fel-

vételek, '

c) meghatározott áruk és szolgáltatá—

sok fogyasztására irányuló egyedi vizs-—

gálatok.

A folyamatos háztartásstatisztikai meg—

figyelések pontosan körülhatárolt háztar—

tástípusokra és meghatározott fogyasztói csoportokra irányulnak, ennek következ—

tében nem nyújthatnak alapot összgaz—

dasági szintű elemzésekhez. A folyamatos háztartásstatisztikai megfigyelés célja, hogy kimutassa az árváltozásoknak a megfigyelt háztartások fogyasztására gya—

korolt hatását; ennek érdekében pedig a háztartástípus és ezen belül a fogyasztói csoportok valamennyi ismérvének a meg- figyelés egész ideje alatt változatlannak kell maradnia. A háztartásstatisztikai számítások vagy a jövedelemből vagy a fogyasztási kiadások nagyságából indul- nak ki, és a két ismérv valamelyikét cso—

portképzésre használják fel. Amennyiben ezeknél a vizsgálatoknál a fogyasztási adatok állnak előtérben, úgy ezek a ku- tatások inkább a fogyasztási ciklusok vagy általában az ellátás vizsgálatára irányulnak. Ha viszont a jövedelem a ki—

választási ismérv, akkor elsősorban a fo- gyasztás és a megtakarítás közötti ará- nyokat lehet elemzés tárgyává tenni.

Abban az esetben, ha a fogyasztási ada- tok a csoportképző ismérvek, akkor a be- vételekre és kiadásokra vonatkozó ada- toknak alárendelt szerepük van. A kő—

zépső és a magasabb jövedelmű rétegek eltérő takarékossági hajlama következté—

ben egy—egy fogyasztási kategóriához több jövedelmi réteg is hozzátartozik és így például a jövedelemváltozásoknak a fo—

gyasztásra gyakorolt hatásáról nem lehet közvetlen és önmagában következetes megállapításokat tenni.

A keresletkutatási munkák súlypontja az utóbbi években inkább a népesség va—

lamennyi rétegére kiterjedő jövedelmi és fogyasztási felvételekre tolódik át. Ezek a felvételek mind összgazdasági, mind szociálpolitikai célokra szolgáltatnak anyagot, és így fel kell ölelniök a fo—