Houthakker, H.S.: A háztartási kiadások alakulásának nemzetközi összehasonlítása, az Engel-törvény centenáriumáról való megemlékezés kapcsán

(1)

STATISZTXKAI IRODALMI FlGYEm

725 FOGYASZTÁSI ÉS HÁZTARTÁSSTATISZTIKA

Houthakker, H. S.:

A háztartási kiadások alakulásának'nem- zetközi összehasonlítása, az Engel-tör- vény centenáriumáról való megemlékezés

kapcsán

(An international comparison ol' household expen- diture patterns. commemorating the. centenary of Engel's law.) Econometrica. 1957. No. 4. 532—551, p.

A szerző a bevezetőben méltatja Ernst ' Engelt, aki 1857-ben közzétett munkájá—

ban formulázta meg, Ducpétiaux ada- taira támaszkodva a később róla elneve—

zett törvényt. Rámutat arra, hogy Engel munkássága — amely egyébként első—

sorban Guételet és Frédéric Le Play in- a spirációjára jött létre -— igen nagy je- lentőségű az ökonometria tudományának kialakulása szempontjából.

A szerző a rendelkezésre álló nagy- számú és külfinböző országokra vonat—

kozó statisztikai adatok alapján négy fő csoportra osztja a vizsgált családok ösz- szes kiadásait: élelmiszerek (alkohol—tar—

talmú italok nélkül), ruházati cikkek, lakás (beleértve a fűtést és világítást), egyéb kiadások. Az egyes kiadások ,,jö- vedelmi elaszticitásainak" meghatározá—

sára törekszik, vagyis annak a számnak a meghatározására, amely azt mutatja meg, hogy a jövedelem egy— százalékos változása esetén a kérdéses csoportokra eső kiadások hány százalékkal változnak meg. Statisztikai nehézségek miatt az egyes vizsgált családok jövedelme he—

lyett az összes kiadásokat veszi azonban figyelembe. Ugyancsak statisztikai ne—

hézségek miatt képtelen a mennyiségi és minőségi hatások megkülönböztetésére, a kapott elaszticitások tehát a fogyasztás mennyiségi növekedésének és minőségi javulásának együttes hatását tükrözik.

Ma már általános megállapítás, hogy a lineáris megközelítés, amelyet korábban Allen és Bowley alkalmazott, nem kielé—

gítő. Szerző ezért a függő és független változók logaritmusai közti korrelációt veszi figyelembe a következő képlet

alapján:

log 171361!— *' p; log Xl—F'Yí log XZ—i—ei

ahol' Y,- az i—edik csoportra forditott ki—

adás, X, az összes kiadás, X, a család nagysága, a; egy zavaró tényező (distur—

bance term); ai, p,- és 7,- pedig a kiszá—

mítandó paraméterek;

A családok nagysága szerinti változá- sokat csupán az alapul vett statisztikai adatok egy részénél lehetett figyelembe venni, az összes kiadások nagysága és a családok nagysága között ugyanis igen nagy a korreláció, ami azt eredményezte, hogy a legtöbb esetben nem állott elég független adat rendelkezésre.

Azok az általában fejlettebb országok—

ra vonatkozó statisztikai adatok, ame- lyek lehetővé tették a két hatás megkü- lönböztetését, azt mutatják, hogy az élelmiszerekre vonatkozó elaszticitás ér- téke O,344 (angol középosztály) és 0,731 (Lengyelország) között van. Egyes ada—

tok megerősíteni, más adatok cáfolni látszanak azt a nézetet, hogy ez a kü—

lönbség az általános jövedelmi szint kü- lönbségének tudható be. A ruházati cikkekre vonatkozó elaszticitás 1,0——1,5; a lakás—fűtés-világitásra vonatkozó elaszti—

citás (bútorkiadások nélkül) általában kissé 1,0 alatt, az egyéb cikkekre vonat—

kozó elaszticitás pedig majdnem kivétel nélkül 1,4 felett .van. A család nagysá—

gának egységnyi növekedése esetén az élelmezésre fordított kiadások 0,2—0,35 egységgel nőnek, a többi kiadások —- a lakásra fordított kiadások is -——— csökken-

nek. '

Hasonló eredményeket nyert a szerző azokból az adatokból, ahola család nagy- ságának a változását nem tudta külön figyelembe venni. Az élelmiszerre fordí- tott kiadások esetében javítást is alkalmazott, amennyiben az élelmezési kiadá—

sok család-nagyság szerinti elaszticitását az előző vizsgálatok átlaga alapján 0,28—

nak tekintette. Az adatok hasonlósága

ennek következtében természetesen

nagymértékben megnőtt.

A nemzetközi összehasonlítás meg—

könnyítése céljából külön tábla közli az egyes vizsgált országokban a vizsgált háztartások átlagos összkiadását, 1950-es vásárlóerejű dollárban, továbbá a vizs—

gált családok átlagos nagyságát.

Befejezésül a szerző arra utal, hogy az egyes országok közti eltérések valószí—

nűleg nagymértékben az árarányok kii—

lönbségeinek is betudhatók, ezt a szem—

(2)

'ha—w,!.!..ku

726 STATISZTIKA! mommx smrsm e

pontot azonban ebben a vizsgálatban nem tudta figyelembevenni. Végül a kö—

vetkező sorokkal zárja be munkáját: ,,Ha valamely országra vonatkozóan nem áll—

nak rendelkezésre kiadási adatok, akkor nem tévedünk túl nagyot, ha az összes kiadásra vonatkozó parciális elaszticitást az élelmiszerek esetében 0,6-nak, a ru- házati cikkek esetében 1,2—nek, a lakás—- fűtés—világítás esetében 0,8—nak, egyéb ösSzes cikkek esetében pedig 1,6-nak te—

kintjük, a család nagyságára vonatkozó parciális elaszticitást viszont az élelmi cikkek esetében 0,3—nak, a lakás és a ru—

iházkodás tekintetében O—nak, az egyéb kiadások tekintetében pedig ——0,4—nek vesszük. Nem volna azonban helyes túl—

ságosan messzemenő extrapolációkra fel—

használni ezeket a becsléseket, viszont helyesebb volna külön vizsgálatot szer- vezni és az eredményeket kereszt-klasz- szifikáció (cross-classification) útján fel—

dolgozni."

(Ism.: Szakolczai György)

Partigul, Sz.:

A lakosság fogyasztásának összetétele a Szovjetunióban

(O szlruktu're potreblenija naszelenija SzSzSzR.) Planovoe Hozjajszivo, 1957. No. 12. 65—75. p.

A cikk célja az, hogy bemutassa a Szovjetunió lakosságának fogyasztásában az Októberi Forradalom óta bekövetke- zett mélyreható változásokat.

A bevezetőben közölt adatok a mun—

kásosztály és a dolgozó parasztság rend- kivül alacsony életszínvonalát mutatják a cári Oroszországban. A fogyasztás szín—

vonalát elsősorban az alacsony munka- bérek, jövedelmek határozták meg, me- lyek alig adtak módot arra, hogy amun—

kás vagy paraszt , saját és családja lét—

fenntartását biztosítsa.

A fogyasztás szerkezetét a szerző az __

1908—1911. évi háztartásstatisztikai adatok alapján szemlélteti. A költségek megoszlása azt mutatja, hogy a munkás—

ság kiadásainak több, mint a felét éle—

lemre fordította, ruházkodásra mindössze 12———15 százalékot; 15—18 százalékot lak—

bérre költött. Lakberendezésre, tisztál—

kodásra, orvosi segítségre és kulturális célokra azonban a kiadásoknak csupán egészen jelentéktelen hányadát fordí-

totta. A fenti tételek közelebbi vizsgála—

tánál kiderül, hogy az élelmezési költsé—

gek nagy hányada ellenére az élelmiszér—' fogyasztás rendkívül alacsony volt, pél- dául a moszkvai textilmunkások havon- ta kb. 1 kg húst, 3—4 liter tejet és tej—

terméket, nem egészen 1 kg cukrot fo- gyasztottak. A munkások fő élelmezési cikke a kenyér és a burgonya volt. A lakbér a cári Oroszországban is a költsé- gek magas hányadát. képviselte, a lakás- viszonyok elképzelhetetlenül súlyosak voltak. Pétervárott a családos munkások közül 43, az egyedülállók közül pedig 70 százalék lakás helyett csupán egy ágyat, vagy egy sarkot bérelt magának.

A dolgozó parasztság hatalmas töme- gei még a munkásosztálynál is rosszabb körülmények között éltek. A földéhségés a földhöz való ragaszkodás, a kapitalista nagyüzemi gazdálkodással vívott kilátás- talan verseny, a magas adók és kama- tok a parasztság legszélesebb tömegeit emberhez nem méltó életmódra és mun—

kára kényszerítette. A cári falvakban jó—

formán nem ismerték a cukrot, alig használtak szappant, főleg magukszőtte

ruhákban jártak. —

A szocialista forradalom győzelme óta állandóan emelkedik a Szovjetunió dol—

gc—zóinak jövedelme.

A dolgozók jövedelmei nemcsak meny—

nyiségileg növekedtek, hanem minőségi- leg is megváltoztak, ami elsősorban a reálbérek, illetve reáljövedelmek emel—

kedésében jut kifejezésre. 1956-ban a szovjet munkások "reálbére (munkabér, minusz adók, plusz nyugdíjak, segélyek, ingyenes oktatás, gyógykezelés és egyéb állami költségekből fedezett kiadások) 3,4-szer, ugyaneza munkanélküliség meg- szünésének figyelembevételével 3,7—szer.

a munkanap megrövidítésének figyelem—

bevételével pedig 4,8—szor volt magasabb, mint 1913—ban. Adolgozó parasztság reál—

jövedelmei ugyancsak 4—6—szor voltak nagyobbak a forradalom előttihez viszo—

nyitva.

A reálbérek és a reáljövedelmek nö—

vekedésében, a fogyasztás struktúrájának kialakulásában egyik legdöntőbb tényező az árpolitika. Aszovjet kormány az árak tervszerű megállapításával lényegesen befolyásolja a fogyasztást. így például a szeszesitalok árát magasan értékük fe—

lett, az egyes élelmiszerek, kultúrcikkek,