Elméleti szempontok az áralakulás megítélésére

ELTÚNT STATISZTIKÁK NYOMÁBAN

Elméleti szempontok az áralakulás megítélését—eü)

Conaidérations théon'gues pour juger du moment dea prim!)

!

Az áralakulás kérdése ma a közérdek—

lődés középpontjában áll. Aktunlátásút elő- reláthatólag hoaszú ideig meg is fogj; lar- lani. mert az egyensúlyát veszitett közgaz- daság új egyemúlyhelyzetet csak az árak megfelelő alakulásával fog találni. Idő- szerű tehát azokkal a ezmptm'lokkal fog- lalkozni, melyek az áralakulás lényeknek helyes felismerését és megítélését teszik le- Móvé.

Ha az áralakulás kérdéseiben az egé—

szen általánosságban maradó fejtegetaek- nél löbbet akarunk, akkor nyilvánvalóan széleskörű müwükai megfigyelésre van szükségünk. De az any—aggyüjtés megfelelő irányítása feltételezi, hogy azokkal a fon- tosabb szempontokkal tisztában legyünk, melyek alapján az áralakulás kihatásait megítélhetjük. Csak e szempontok igazit.- hatnak el abban, (hogy mire terjesszük ki mila-elesünk. és mily természetü nyugta van szükségünk, hogy ennek a_hpján az átalakulás iguzán lényeges kér- déseire kereshessünk feleletet. Fel kell te- hát mindenekelőtt vetnünk a kérdést, hogy minek megállapítása végett kívánjuk is- merni az árakat.

A középkor az igazságos árat kereste.

Aguinol Szent Tamás nagy fáradsággal és gazdasággal próbálta ennek elemei—t meg- állapitani.

A klasszicus közgazdaságtm moso- lyogva nézett e kísérletekre. Szerinte az úr uükségszerü. A verseny kialakítja az egye- dül lehetséges. a gazdasági helyzetnek meglelem árat. Az ám! a klasszikusok szerint nem csinálják. hanem az szükség- szerűen Mal.

Kétségtelenül (ondo: megállapítás. hogy :! úr nem igazságossági, hanem gazdasági Wés Mint ilyennek nincsen közvetlleg összefüggése az igazságossággal, mert zike a gazdasági szükségszerűség síkján

szik.

ll:- megis vismtémek m az igazságos

ir kérdésére. ennek nemcsak az az oka,

'! .! Magyar sun-nnna Társaságban WM littl— 21—én urtol! elb-din. — Cette commu—

In !: 81 mm 1034 a le Social Hon- nüe : Stallman, tta m [mean dum lc hand de la Soda! enamin dc Swindon.

hogy sokan csodálatos esökönyösséggel nem akarják megérteni, hogy a gazdasági élet a maga törvényé alatt álló, telepí—besé—

ben nem önkényes terület, hanem az is, hogy a klasszikusok óta a piac nagy át—

alakuláson ment keresztül, amenyiben sok.

fontos téren megszünt a szabná verseny.

E tereken nem áll többé, hogy az ár az.

az optimális pont, mely mellett a fennálló termelési lehetőségeken belül a legnagyobb kereslet elégittetik ki. A monopolár semmi esetre sem önkényes; de Mlada-lmi Aszem- ponüaól nem oly szükségszerű, mint a ver—

senyár. Itt látjuk, hogy a klasszikus ver—

senyámazk is megvan a maga értékelő hát—

tere. Csakhogy ez itt az a gazdasági dimen- zióba Mjádtszó gondola-t, hogy a versenyét a támdalmi optimum. A monopolárra.

melyet a klasszikusok legnngyobb mérték—

ben elítéltek, ez nem áll többé. A monopo- lista nem a társadalom, hanem az 6 saját oprtimmnát keresi. Ezért tódulnak innét igazságossági megfontolások az árkérdél—

ben elötérbe.

Talán még a monopóliumok révén oan éleződött volna ennyire ki az kkérdűt. ln a keresetgazdasági gondolkozás jol-him meg tudott volna békülni ami . MM heart az 6.1- lőezzú'llim nok cim nl—

gy nyel-es hez vezet, mint a MW ár. Sajnos, azonban az egész világon az árak megfigyelese arra az organum u—

zet, hogy e sondohútnl a mm nagy része nem tudna kellően mami;

Főkép ezért van—ml: ma ismét :: hmm körében is hívei az igazságos úr dem—

sának.

Pedig a közgazdúnak mém lehet .:

igazságosság az Műben az : mm.

mely e téren ítéletét irányíthahi, men !:

igazságosság kritériumát szoms ktalanul;

az úrra nem lehet alkalmazni. Summ- seny mellen ez nyilvánvaló, mert a egyh- nd: nincsen közvetlen Helyén .: lna.

(elhat élte felelów sem Meló. Mmmm esetén már inkább lehetne az M

szempontot az ám alkalmazni. meste mo—

nopolium—k befolyása van ez ina, m Érte felelő-se is tehető. %e mi 1233 itt a:

mértéke? együk

WWMÖI : kam

padja! — az! mondanók, az az úr lenni—

706

gos, mely csak költségek-ből áll. Ez nem

lehet tisztán a kifizetett költség, hanem a saját munka és tőke ellenértéke is okvet- lenül bent kell, hogy foglalbassék. Sőt _a kodkámt ellenértékének jogossága sem vr- tathntó. Mindezt már a kanonisták is fel- ismerték. Mihelyt azomban ezt elismerjük, magasságokban labilis elemek foglaltaknak az árban. Ilyen már a vállalkozó munká- jának felszámítása és ilyen mindenekelőtt a haszon-kulcs mssá—ga. Akárhogyan for- gatjuk is tehát a kérdést, mindig ugyanerre a nehézségre (bukkanunk.

A közgazdá'nak e kérdésben nincs is szüksége az igazságosság fogalmára, mert saját nézőpontja kielégítő támpontot szol—

gáltat számítva az áralakulás megítélésére.

Az álmok ugyanis a köz-gazdaság rendsze- rén belül e rendszer felépítése által meg- határozott hivatása van. Ez a gazdaság társas folyamatában a gazdasági elv ér- vényre juttatása és a közgazdaság zavartn- lan menetének biztosítása. Az áralakulás zak-km: megfelelő, ha e követelményeknek eleget tesz. Az egyes árak aIaIculáscinak meg—

felelő voltál tehát (! közgazdaság egészére való hatásuk szempontjából kell megítél- nünk. Innen kell azokat a szempontokat mentenünk, melyekből az árakat nézzük A és azokat n kérdése-ket, melyekre az árak

adataiból feleletet keresünk.

Ha tehát az áralakwlás vizsgálatára meg akarjuk találni a helyes kiindulási pontot, először is azt a kérdést kell felvemnümk, hogy mi által vannak az árak hatással arra a társadalmi együttműködésre, melyet kőz- gazdaságnak nevezünk? Csak ebből ítél—

hetjük meg azt, hogy mit kell követelnünk az egyes áraktól, hogy az áralakulás cél- jának megfeleljen és a közgazdaság zava- rainak felidézése helyett a közgazdaság

összhangzxavtos működését biztosítsa.

E kérdést máig ú. sz. csak egy szem- pontból vetették fel. E szempont a pénz- érlék állandósága, melynek fontosságára az a káros hatás irányította a XIX. század elején a közérdeklődést, melyet az akkori infláció gyakorolt a gazdasági életre. A pénzmennyiség és az árak közötti összefüg—

gés leht í—gy tengelye ez áralakulás vizsgá—

latának és nagyjában ez maradt máig is a főszompont, melyből a tudomány (: kérdés- sel foglalkozott. Csak a szemszög szélese- dett kíl, melyből a pénzét—lék és az árak ösz—

szefügge'sét nézzük. Ez főkép la konjunk- túmclmélol érdmne, mely n hitel-nek 1 pénz—

forgalomra és (az árakra való llnatásá't éles vi-l'árgíflz'isha holvezte. E szmnszög'ből hatá.

HELLER FARKAS DR.

rozott postnl-atumként az árak stabilitása bontakozott ki, melyet ma sokan a deviza- árfolyam úllandóságánál is magasabbra becsülnek.

Az árak bizonyos állandósága és főkép a pénzérmék gyakori ingadozásának el- kerülése tagadhatatlanul fontos a közgaz—

daság zavartalan működése számára, mert a pénz a gazdasági számítás alapja és érté- kének gyakori változása bizonyul-lami teszi a gazdasági számítást. Mégis nagy té vedés volna azt hinni, hogy .ha sikerül :

pénzértéket valamelyest állandósítani, ak-

kor az áralakulás terén már minden rend—

ben van.

Elöször is az állandó pénzének, azaz a nagykereskedelmi vagy egyéb ált-alános in- dex állandósága nem jelent annyi—!, mint első pillanatra hirmőik. A pénzértéket jelző index csak egy nagy átlag, melyben még gondos mérlegelés mellett is sok dolog kom- penzálja egysmást. De maga a pénzérték fogalma is egy nagy abstraobio, mely : pénzértéket egységesnek tételezi fel. A való- ságban azonban a pénz vásárlóereje és így a pénzénték is minden áruval szemben más Ma a megzavart árviszonyok mellett ez nagyon szembetűnő.

Ha a pénz vásárlóerejének időbeli vál ttmása csak egy általánosságot jelez, akkor messzebbmenő következtetésoket sem von- hatunk belőle a közgazdaság egészsége működésére. Az index változásából rövi- ddxb idöközökre vonatkozólag nagy volt?

minőséggel következtethetünk ugyan I!

életmód és a termelési feltét-elek eltolódá- sára. De csak rövidebb időközölore vonat- kozólag, midőn feltételezhetjük azt, hogy a jövedelmi viszonyok-ban lényegesebb el- tolódátsok nem; mentek végbe. Mihelyt ugyanis változtak szélesebb körben a jöve-

delmi viszonyok, p. 0. a munkabér, az ér- tékpapírok tényleges Ikmnata vagy a tiszt- viselői fizetések, a pénzénbéknek a general- indexben kifejezésre ju'tó változása már nem mutatja a megélhetési feltételekben végbement igazi változást, mert a megélhe—

tés nemcsak a fizetendő ának-tól, hanem:

kapott jövedelemtől is függ. Hasonlóképen nem mutatja a termelési viszonyokban végbement igazi eltolódásoknt, mert ezel nemcsak bizonyos javak áruitól, hanem J keamattóll és a bérektől is függnek, nem Is szólva az adókról, valamint *a szociális ter

helkwről.

Az, hogy, alma a generelindex változott a pénz-érték lis változott. persze nem von ltató kétségbe. Egy pengőért többet vagi

AZ ÁRALAKULÁS MEGíTÉLÉSE

kevvwhbet lehet a változás szerint vásá- mini. Ha lehet valakinek ugyanennyi pen- :öjo van mint régebben, ennek vásárló- m-jv változott. De ezt, hogy a fogyasztás vagy a termelés könnyebb vagy nehezebb tell-e. mégsem dönthetjük el egyedül a pénz vásárlóerejének változásából, mert ez nyilvánvalóan attól is függ, hogy a fogyasz- tás céljaira több vagy kevesebb pengő áll-e az emberek rendelkezésére és hogy a vál- lulkozó a termelés célja—ira több vagy keve- wbb pengővel rmdelkezik—e.

Sokkal többet mond az árak általános magassága külföldi vonnükozáoban. Ha az általános árszinvonal egy országban megas, drága a termelés, mi a kivitelt annál job- han neheziti, minél alacsonyabbak az árak :: külföldön. Súlyosan kellett ezt tapasztal- nia Angliának, midőn rprest'i—ge érdekében 1925—ben a háború előtti padtásra emelte

a fon—tot. Éppen ezért 1931 őszén ismét süly- lyedni engedte valutáját és ma, mint tud- juk. e téren több követője is akadt. A ma- gas árszínvonal másik tha-tása, t. i. a be- vitelre valóósztönző hatása, ma a behoza- tali korlátozások folytán nem érvényesül.

Az általános árszinvonal magassága tehát külföldi viszonylatban fontos tényező.

Belföld-i viszonylatban azomban az általá—

nos árszinvonal magassága csak egyet muA tnt biztosan, t. i. u pénzjövedelem vagy a péuzva'gyon piaci éntelmét, vagyis azt, hogy p. 0. 100.000 pen-gő mit jele-nt felelés vagy Imnrlésrc forditás szempontjából. Sem a megélhetés, sem a tenmelés lehetőségeire vgyediil az általános árszínvonal indexéből biztos következtetést nem vonhatunk és azt sem tudhatjuk meg belőle, hogy egészsé—

ga-s-c az árak alakulása. Ennek megítélésére h-lnit más szempontot kell keresnünk.

Nem is lesz nehéz ezt meg-találni, ha meggondoljuk, hogy a javak értéke nem—

csak a pénzzel szemben van változásoknuk ulánelve, hanem az árak egymással szem—

ben is eltolódnalc. Az árak ezen egymás kö- tött való eltolódáisából indulnak ki a leg- mélyebbremenő Ilia-tások a köz—gazdaságra, mert a közgazdaság különböző elemeinek egymáshoz való viszonyát, amig a közgaz- daság a esereforga'lrmon nyugszik, az egye—

u-k és egyes csoportok által kínált és kere- sett java-k árainak relatív, tehát egymás- hoz viszonyított magassága határozza meg.

("gy a megélhetés könnyű vagy nehéz volta, mint a termelés olcsó vagy drága volta, mint pedig, ami a leglényegesebb, a terme- lés és a fogyasztás egymáshoz való viszony:!

nem az általános pénzértéktől, honnan a:

707

árak egymáshoz való viimnyától, az ár- Ielépitéstől (függ.

Hogy ezt megértsük, csak a mari hely- zetet kell szemlélnűnk. A mezőgazdasági cikkek én sohasem látott mértékben süly- lyed; az ipari ámk egy ideig anelkedtek, az 1931-es összeomlás óta egy részük nem jelmbékteleníil, de távolról sem oly mér- tékben süllyedt, mint a mezőgazdaságiaké.

Egy részük, legalább is egy ideig, mereven állandó volt, a fogyasztási adó- alá eső cik- kek árának nagy része pedig az adó, ille- tőleg a vám emelése folytán emelkedett. A generálindenben e különböző irányzatok sok tekintetben kompenzálódna'k, úgyhogy annak lassú süllyedése nem fejezi ki az életmód igazi alakulását, de a termelési lehetőségek helyzetét sem, annál kevéebbé, mert mindennél a bérek süllyedését is figyelem.-be kell venni. Nemcsak az a hiba tehát, hogy a generálindez nem veszi figye- lembe a béreket, hanem az, hogy az ár- összetétell, melynek pedig a viszonyok ala- kulására döntő befolyása van, nem jutlalja kifejezésre.

Ez a hiba vezetett az agrárolló fogal- mának felá'llltásához. E fogalom az árfel- építés jelentőségének első gyakm-lati fel- ismerése. Az árfelépitémek azonban csak egy nagyon súlyos következményekikel járó esetét tárja fel. A valóságban más —— meg- engedem — néha kevésbbé jelentös ollók ie lehetségesek. Ilyenek a kartellált és nem , kartellált cikkek árai közötti eltolódások, a kis- és nagykereskedelmi árok eltolódá—

saii, a házak jövedelmezősége és az építészi költségek viszonyának változása stb.

A lenyeg mindenütt ugyanaz. Az árak.

egymáshoz való viszonya változik és ennek nemcsak a pénz vásárlóerejére vannak ki—

hatásai az egyes cikkek-kel szemben, hanem a jövedelemeloszlásra, tehát az egyes cso- portok vásánloképességére is. Az egyik cso—

port javára való eltolódás jövedelmi hely—

zetének javulását, a másik rovására tör- ténő eltolódás helyzetének romlását jelenti.,

És innen indul ki az árfelé'pités meg- változásának, az árnak egymásközti eltoló—

dásának legfontosabb hatása, t. i. a köz—

gazdaság zavartalan Ieiolyása'ra való be—

folyása. Az árak igazi közgazdasági sze- repe, miként könnyen beláthatjuk, volta.

képen ebben van.

Az ának legfőbb és tulejdonképeni igazi szerepe a termelés és fogyasztás ösxzhany- jának biztosítása. Feladatuk annak kikény—

szerítése, hogy a termelés és a fogyasztás ne- történjék egymásra való tekintet nélkül,

798

hm mindig szol-m egymáshoz alkal-

muegdjek,mdk fgyfelelhatmegs

közgazdaság az ismet-(iség WWW- nek. Ha ugyanis a arameus és :

*ü'moi'ymmmw'wíía' mm

gyen y * anyós; gut együttesében ü

összhangjához: egészt! képező részét — mással összhangba homi! :: m$

feladata. mely éppen uét' központi folyo- mata a- közgszdaságnak.

Ebből fontos következmbyek folyna Elöször is az, hogy az árak alakulásába!

szemben támasztandd lőkőoetslmény nem tehet más, mint azok nlvan alakulása, hogy a tennem és fegyelmi: öuzhuugjál bizto- sítsák, mert csak ene! biztosítható : kös- gnzdmág avn-hun müködése. Ez a: úr alapvető, igazi mmm Az a: mikulás lehet csak egészséges, mely'e követelmény—

uek megfelel, mesttülöabeu az árak nem

teljesítik mmm hivatásukat, a köz—

guduúg unnám lefolyásának biztosi-

Mod-m _ WMMM tova;,-

?? amire már előbb munka;?

' .: hul-kuli: M "a! es 8-

nívó p. 0. : pan Wiesel változás:

il. Az ám!: való vi—

szony-ás kell hinnünk, ha benak igazán helytálló és ; kén-dés iéuyegerc rúviligüó amon—am Munk mel-Hali.

Bumm követnek M'-

sunkbóluhhogyaz ám]: csak akkor fc—

Iellutnú meg hivatásuknak, ha változnak.

Változatlan árakat követelni,:ut jelmühogy

egészen mum-em közuudaságot köve—

.s W, melyben nincs haladás, sőt egy-

W változás. Mm maya hands;

vagy Mvelsewbb változás van, annak az árakat kel! változtatnia és mihelyt egy W úr megváltozik, az Marissa.

u hídépítés eltolódik. Változatlan irak

mmm

az élet mash, és küzdelem, . Mg is az és azért meg nem www s: árak teljes stabilizálása Ez! még s más- súgnak is tudomásul kellene ha

azán ah! mamdm'. Hozzá-

uhstjüuk at is. hogy az árat stabilitására törekvő kartellek sem tartják egészen vü—

tozauanul áraik-at.

DeMmMzMunW

W Melyn-

az ugy tüzi-nm RWJR visszaállí-

Ezmkmmm: ahhogy

mami. ami egy bizonyos idöpont óta tör- iűnt. tegyünk meg aan töm. tehát dig kevesebbet. mint azt. hogy

enber huen megint húszéves.

namam: és Mytelent kíván leha n, ak! p. 0. az 1918-es vagy az was-as h- ufnvomlat utas-ja helyt—emlitem. Jogom kérdezhetjüt, - miért az egyik, vagy : visszaállítása voln: ea- baveendó'! Miért volna ez p. 0. éppen u 19284 huhu? Hiszen ez egy : hibai után még meg nem nyugodott, a világga—

daság mami-bon kialakult árszint volt amely egy rövid átmeneti konjunktúra ered- ményét tükrözi vissza. De egyáltaMbu

Az ÁRALAKULÁS MEGíTÉLÉSE

nincsen normúlúrszínt időbeli értelemben.

Ha ilyen volna, könnyű volna az árkérdés megoldása, mert csak a normálárszlnvonol helyreállítását kellene célba venni. De ilyen változatlan mérték nincsen és nem is lehet, mert az árszint normális vagy egészséges voltának csak egy mértéke van: az árak összhangja, amely az adott helyzettel szá- mol e így a viszonyok változásával maga is változik. Normalita'us vagy helyesség te- hát csak egy értelemben lehet az árszínvo- nalná., t. i. az árak egymáshoz való viszonya szempontjából, tehát csak synchron és nem

időbeli értelemben.

Ezér-t az árak időbeli összehasonlítása magá-ban véve még nagyon keveset mond.

Valamely ár változatlanul maradása éppen úgy zavarhatja a közgazdaság összhangját, mint az ár bizonyos értelmű megváltozása.

Az árak hatása tekintetében ugyanis nem a változás vagy a változatlanság a döntő, hanem a többi árokkal való összhang. Iga- zán értékes következtetésekre az árak idő- beli összehasonlításánál csak úgy jutha- tunk, ha mélyebb vizsgálatot folytatunk.

Ha p. 0. azt látjuk, hogy van egy álta- lános árirányzat, melyhez egyes árak se- hogy sem alkalmazkodnak, ez már komoly vizsgálatra kell, hogy indítson okainak fel- derítése végett. Éppen így, ha vannak az irirányzattal ellenkező mozgást mutató árak. De még az erre vonatkozó megfigye—

lések is csak vélelmet alapozhartnak meg.

Magában egyes számokból biztosat itt sem mondhatunk, csak az összefüggések alapos kivizsgálása utá—n.

Annak a kérdésnek az eldöntésére tehát, egészségesnek, a közgazdaság működését előmozdítónak, vagy legalább is nem (állónak tekinthető-e valamely időpontban az egyes árak szintje, időbeli összehason- litása]: magukban véve nem elegendők.

De épp ily kevéssé, vagy majdnem ily kevéssé megbízhatók a térbeli vagyis hely- köu' ássa—hasonlítása): is. Ha p. 0. az (wa- kat Nanetorszátgban és nálunk szembe- állítjuk, ebből véglegeset az egyik vagy másik árfelépítés helyességére nem követ- keztethetiink. Az air-felépítés ugyanis min- dig függvénye az egész közgazdaság jelle- gének, sőt —- és ez ma fokozott mértékben áll -— az ország adórendszer-ének is. Mi:

lesz tisztán agrár és más ipari államban más ott, ahol nagyok és döntők . világ

;udasági bekapcsoltságok, és más ott, ahol ezek alárendelte-bb jelentőségűek. És ugyan—

csak különböző lesz az árfelépítés ott, ahol

n..

a Balástól áradóknak nevezett adókü) a fogyasztási és forgalmi adók erősen állniuk előtérben, és ahol inkább a tőle residuum- adóknak nevezett adók adják meg az adó- rendszer jellegét. Mert minden köz—gazda—

.ságlban a nemzetgazdaság erőviszonyai sze—

rint más a jószágok megszerzési lehetősége, ,,das Knappheitsverhíiltn'is", minct Cassa!

mondja. ,,Gleiohoclhaltung" az árak szem- pontjából csak absurditásokhoz vezethet, mert a gazdaság lényegével ellenkezik. Az, hogy Németországban valaminek az ára X. RM, még éppenséggel nem indokolja, hogy nálunk is pontosan az legyen. Nem is szólva arról, hogy hol van bizonyítva, hogy éppen a német ár a helyes és nem a miénk?

Helyes lehet a német ár a német és a ma gyar ár a magyar közgazdaság együttese szempontjából.

Persze a másik véglet volna, az inter lokalis áa-összehasonlitások jogosult és ta- nulságos voltát tagadni. Az, hogy valami

Ausztriában mennyiért kapható, nem lehet ugyan számunkra oly módon irányadó, hogy feltétlen helyesnek ismerjük el az osztrák árat magunk számára is. Mégis iki- vált mint szomszédállam árának van az árnak számunkra különösebb jelentősége, mert egy lehetőséget, t. i. az onnan beszer- zés lehetőségét fejezi ki. E lehetőséget vám—

mal, tilalommal vagy devizanehézséggel el- zárhatjuk, de azért idealite'r lehetőség ma—

rad. Az a kérdés, nem volna-e közgazdasá- gilag helyesebb onnan beszerezni, ha igen

jelentős az ámkülönbözet, legalább is vitat—

ható. A pengőre átszámított külföldi ár mu- tntja, mennyivel olcsóbban vagy drágáb- ban 611 e cikk az osztrák közgazdaság ren- delkezésbe. Ez jelentős egyes cikkeknél a nemzeti termelés, másoknál a nemzeti fo- gyasztás, az életszínvonal szempontjából.

De közelebbi vizsgálat kideríthetí azt is, hogy mennyiben van e különbözetnek je- lentősége az árak összhangja szempontjá- ból is.

Az áraknak a közgazdaság egésze szem- pontjából helyes vagy hátrányos alakulásá—

nak kérdésére tehát sem időbeli, sem inter- lnkalís ősszehasonlítások magukban nem adhatnak feleletet. Csak az árszínvonal fel-

építésének alapos átvizsgálásával dönt—

hető ez el.

Hogy mily szempontok szerint, ez az árfelépltés tenmészetes összefüggéseiből fo—

lyik elsősorban, Mindenekelőtt az ú. n. ösz—

i) V. 6. Pénzügytnn. Budapest (1933) különö—

sen a XIX. fejezetet.

79?

710

szefüggő árakra kell itt gondolnunk. Ilyen természetes összefüggés a nyersanyag, a félgyárlmámy es a gyártmány áraira]: kap- csolt volta. Persze itt is vigyáznunk kell.

Ha p. 0. olcsóbb lett a nyersanyag. ebből következik ugyan az, hogy olcsóbb lehet : késztermék, de a mérték, mellyel az történ—

hetik, attól függ, mily szerepet játszik az áruban a nyersanyagköltség. Sehol sem dihntö egyedül. Vannak iparágak, melyek—

nek fö költségtényezöje a nyers- és segéd- anyagok ám. Ezeknél sokat mond a két ársor összehasonlitása, de vannak olyanok.

melyekben a bérek és olyanok, melyeknél a nagy tőkebefektetésnél fogva :: tőketör—

lesztés áll a költ-ségek közt előtérben. ! tehát az_ árak egymánkövbi ősszeliiggéoe, kapcsoltsága igen fontos szempontot nyujt ugyan, de végleges következtetésem uln—

tén csak óvatosan és körültekintéssel hasz- nálható fel.

Nyilvánvaló. hogy itt két fontos szenn—

pont kell, hogy kapcsolódjék a vizsgálatba.

Az egyik a közterhek alakulára. Régen. mi- dőn az adók alacsonyak *voltak, e szempont némileg elhanyagolhato lehetett. Ma egye—

nesen lényegbevágón-ak mondható. Két úr- szinvonol között a külön sokszor éppen a közlcnhek különböző alakulásába magyarázhatók, süt az á'nfelépitést is igen lényegaen befolyásolja a közterhdr külön—

böző megoszlása szerint. Vannak áruk. me- lyeknek árváltozás; egyenesen e terhekkel függ össze. A pénzügyi vámok és fogyasz- tási adók tárgyai, a kávé-, a teaárak fő- képen ezek hatása alatt állanak. Ezért a közterhek alakulásának összehasonlitása nélkül nirws megbíz-ható ámösszehasonlitás Hogy ide a szociális terhek is beszámítan- dók, magától értetődik.

A vámteher összehasonlitása csatlakozik e kérdéshez. A vámvédelem foka sokat megmagyaráz az árak egymáshoz való vi- szonyában, mert a vám is ávbényező. Midőn a magas vám elzárja a behozatalt, oly le- hetöséget tenemt meg a hazai piacon. me- lyet az érdekeltek piaci mjükhöz mérten kihasználni igyekszenek. Éppen így gon- dos vizsgálatnak kell alávetni a bámultak

tilalmak hatását is, mert e tilalmak meg- adhatják a lehetőséget aura, hogy egyes árak a vámmal növelt importparitás fölé is emelkedjenek.

A másik szempont, mely döntő, a piac íelnevőképessége, Ettől függ ugyanis —— in the long run —— az előállítható mennyiség.

Látszólag e szempont egy circulus v-ít'io- smha vezet, mert minél kisebb a fogyasz-

HELLER FARKAS DR.

tás, temészetesen annál drágább a terme- lés és annál indokoltabb a maga; ár. Ma- gá'nga—zduágihg ez így is van. Közgazda- sági szempontból azonban némileg más- kép áll a dolog. Biztos-e az, hogy bizonyos fokon túl helyes a közgazdaeágot az ilyen drága termelés költségeivel megterhelni?

Ha ezt túlfeszítjük, nyilván oly termelés számán nyitunk lehetőséget, mely a hazai közgazrlaság tcljcsitőképességét felühuúlja és az ánielópíles t'isozihongját nwgzuvnrja.

Mert kétségtelm, hogy az árak helycs—

ségénd: megítélése nem történhetik csupán a termelő: :zemponliának figyelembevéte—

lével, lumem a [ogyasztár rzwnpozztjainal' tlgyelembevélelét í: követeli. Az árat nem- csak követelni, dc megfizetni is kell tudni.

és az áruk előállítása nem öncél. hanem : célu,hogy az úmkafogyaaztámkis hozzáférhetők legyenek. Termelés és to- gyantás összhangja a cél. Ha az árat cak a taunelés ezemszögéből ítélem meg. nyil—

vánvalóan e tétel ellen vétek. Csak a köz- gazdaság fogyasztási kapacitásának figye- lmnbcvútclével lehet tehát helytálló szem- pontot nyerni az árak megilélésére.

Hogy itt a jövedelmi viszonyok és a közterhek fogyasztói szempontból alaku- lása a döntők, alig szorul további magyarí- zntra. A jövedelmuek időbeli és helybeli kii- lönbségei és ismét az adózás változásai itt az elsősorban hatékony tényezők. A jőve- delem az, amiből a fogyasztók az áram fizetik. De nagy hiba és végzetes egyolda—

lúság volrm a közterheknek eval; termelői szempontból való ügyelembevétele is, mert ezek nemcsak a termelés, hanem a fogyas:- tás lehetőségeit is erősen befolyásolják.

§ itt az üzleti forgalom és az ár kö-

zötti viszony megítélésére fonton kiegészi- tést nyerünk. Az ár és a fogyasztás mértéke között való összefüggés az eknélet egyik legalapvetőbb tétele. Nélküle az átalakulás elemi tényei sem magyarázhatók meg. Az ítnehnélet legprimitívebb tétele, a kereslet—

klnálat törvénye nyugszik rajta. Mégis mindig újból elhanyagolják azt, hogy az ár csökkenésével előbbmtúbb foayasztis.

növekedés következik be. Persze, nem egy—

formán minden cikknél, mert a kereslet elasticitása különbözö. Maga az ár és a fo- gyasztás közötti összefüggés ténye azonban elvitathatatlan. Ebből azután nyilvánvaló hogy a fogyasztás csökkenése csak bizo- nyos hatá—rig indokolhatja az árak emelke—

désének jogosultságát. Egyrészt ugyanis különösen egyes elastikus keresletű cikkek- nél alacsonyabb árnak nagyobb fogyasztás

AZ ÁRALAKULÁS MEGITÉLÉSE

felelne meg, másrészt ha az ár leszállításá- nak lehetős-ége vagy készsége nem forog fenn és a fogyasztás ez árat csak igen nagy összezsugorodással bírja el, nem lehet el—

utasítani azt a következtetést, hogy az ily termelés jogosultsága nagyon kétséges.

Il.

Eddigi fejtegetéseim célja elsősorban az volt, hogy rámutassak azokra a köz-gazda- sági szempontokra, melyek az áralakulás megítélésénél döntők. Fontos ezek szem előtt tartása a statisztikusrn nézve azért, mert irányítást adnak arra, hogy mily ter- mészetűnek és sokoldalúnak kell lennie an—

nak az anyagnak, melyből az 'árkérdésben döntő közgazdasági szempontokat kielégítő következtetések vonhatók. Fejtegetéseim, úgy hiszem, rávilágítottak arra, 'hogy az ú.

n. általános árszínvonal vizsgálata magá—

ban véve nem elegendő és hogy a vizsgá—

latok súlypontja mindjobban az árfelépítés felé tolódik el.

Ezzel beigazolást nyert az, hogy az ár- változások valódi értelmének, a közgazda- sági feltételek változásának megállapítása

sokkal nehezebb felad-at, mint amilyennek általában hisz-ik. A külön-böző indexek szer- kesztése csak az építőköv—ek-et adja ehhez a kezünkbe, melyek helyes csoportosításá- ból lehet csupán igazán jelentős következ—

tetésekre jutni.

A statisztika —— bár az áradatok gyüj—

tése és főkép azok ellenőrzése, mint min- den statisztikus tudja, még igen sok irány—

ban szorul tökéletesítésre —— az árak egy- máshoz való viszonyának megítélésére már ma is nem keveset nyujt. Midőn egyes ára- kat állandóan nyilvántart, lehetővé teszi azok változásának szemmelkí-sér-ését. E te- kintetben mindenekelőtt —— a felvételek még nagyon is sok irányban szükséges tö- kéletest—tesen (kívül —-— csak azt kellene kí—

vánnunk, hogy időnkint pubükáltassvamk m- csnk az indexek, hanem maga az anyag is speciális, az átalakulásnak szánt kiad—

ványokban. A kérdés, mint nem lehet eléggé lmngsú-lyozni. eléggé fontos és fontosság—

han felülmúl nem egy eddig külön feldol- gozásra érdemesnek tartott kérdést.

Eddig az áradatok gyüjtaének súly- pontja mindeut'elé a nagykereskedelmi ára- kon volt. Ez érthető. Hiszen felvételük könnyebb és megbízhatóbb kisebb szóró- disxrknál fogva. De —— miként már rá- mutattam — a vizsgálat célja eddig vagy :! pénzérték változásának vagy a kon—junk-

711

túrahullámzásnak megtigyelése volt es ., célra valóban a nagykereskedelmi ára-k vizsgálata fontos. Jelentőségüket éppen ezért nem szabad lekicsinyelniink. De azt is be kell látnunk, hogy az ámfelépítés ku- tatása szempontjából gyüjbésük nem ele- gendő. Az adatgyűjtésnelc ezért, mint ma már mindenhol elismerik, ki kell terjednie

a kiskereskedelmi árakra is. Budapest szé- kesfőváros statisztikai hivatala már régeb- ben, a Központi Statisztikai Hivatal pedig újabban Évkönyvében szi-ntén közöl kis—

kereskedelmi árakat. A vonatkozó felvéte- lek és közlések további kiépítése igen kl- vánatos, mert a kiskereskedelmi árak nél-

kül az árak közgazdasági megítélésére fon- tos—nak felismert számos kérdésre vonatko- zólag kielégítő tájékoztatást nem nyerhe- tünk. Ilyen mindenekelőtt a megélhetési feltételek változása; ilyen továbbá a ma mindenfelé az érdeklődés homlokterébe ke- rült kereskedelmi nyereség (a Handcls—

spame) kérdése, melyre vonatkozólag ná- lunk György Ernő végzett érdekes tanul- mányokat, melyeket a Gazdaságkutató ln- tézet tett !közzé. A nagykereskedelmi árak a piaci mechanizmusnak csak egy részét ölelik fel és ezért a termelés és fogyasztás pólusainak érintkezése csak részben jut bennük kifejezésre.

Nem volna jelentőségnélkíili a készletek statisztikájának további kiépítése sem, mi a nagykereskedelemre és a gyár-okra vonat- kozólag talán nem is volna olyan nehéz.

És sokkal nagyobb súlyt kellene helyezni,

mint eddig történt, a fogyasztási statisztika kiépítésére, mi, elismerem, nem könnyít feladat.

Ezeknél sokkal fontosabb és sürgősebb azonban a különbözö ártényezőlcre vonat—

kozó adatok rendszeres megfigyelése. Ez ki- vált a nyersanyagokra vonatkozólag már régen megtörténik. Erősen elhanyagolta azonban eddig a statisztika az adókra és a vámokra vonatkozó adatok oly feldolgozá—

sát, mely az áralakulás kérdéseinek meg világítására alkalmas volna. Pedig, ha ma sokan csak az áremelkedést látják és ebből mindjárt közelebbi meggondolás nélkül illegitim drágításra következtetnek, akkor ezt bizonyára azért teszik, mert nincsen sze-

mük elé állítva, hogy p. 0. ma a. közterhek mit jelentenek a termelés és a forgalomba- hozatal szempontjából. Az árak időbeni és helyközi összehasonlítása és komoly meg—

ítélése e szempontból is alapos tájékozódást tételez fel, melyet a statisztika idevágó ada- tok gyűjtésével és indexek számításával is

14

erosen támogamhatna. Csak a német bim- dalml statisztikai hivatal két újabb köte—

tére kívánok utalni,!) hogy rámutassak arra, mit lehet e téren lenni. Ha az adók. a vá- mok, valamint a szociális terhek változásai megfelelő feldolgozással rendelkezésünkre állanak, sokat meg fogunk érteni az árak mai alakulásából, ami érthetetlen marad addig, amíg idevágó adatok ninesenek sze- meink előtt.

Az ártényezők között igen fontos helyet foglalnak el a munkabérek. Az idevágó adatok mai feldolgozási módja azonban csak kevés segítséget nyujt az árviszonyokdanul—

mányozasara. Az anyagnak folyamatosan és kellő tagozódással ;kell rendelkezésre al- lnnla, ho y eélunkra sikeresen felhasznal—

bassuk. ppúgy kívánatos. hogy ne csaka szorosabb értelemben vett bérek, hanem a vállalati tisztviselők lllelsnényeinek alaku—

lása is nyomon kísérhető legyen.

Már ez mutatja, hogy alapos áttanul- mányok pusztán az áruk árának megfigye- lése alapján, ha ez még oly tökéletes volna is, nem lehetségesek. Amig nem ismerjük magukat azokat az elemeket változásmkban.

melyekből az árak kialakulna—k, addig az ánkérdés igazán közgazda-sági vonatkozásait alig világíthatjuk meg, e nélkül pedig az árak ismerete majdnem több tévlkövetkez- tetésre, mint igazi helyzetlsmeretre adhat

nlupnl

Ha csak egész nagyjában ls átgondoljuk az árkérdések lényegét, meg kell arról is gyóződnünk, hogy jövedelmi adatok nélkül az árstatísztíkát közgazdasági következteté- sek levonására csak igen korlátolt mérték- ben lehet felhasználni. Pusztán áradatok—

ból, mint láttuk, az árfelépítésre azért lehet csak bizonytalan és fentartásokkal teli kö—

vetkeztetésekre jutnunk, mert sok fontos ár—

tényezö egy egyszerű árstat-isztikából bla-ny- zik. Még kevésbbé alkalmasak tisztán az all-adatok arra, hogy belőlük egyedül meg- ltélhessük az átalakulásnak az életmód ala- kulására való kihatását. Hiszen a megélhe- tési viszonyok kutatásánal is lényegében nem, mint általában hixmi szokás, az ár- szint, vagyis az általános árszinvonal, ha- nem ismét az árfelépítés kérdésével állunk 1) Die sleuerlldhe Belastung des Romba-Nabe—

daml'es durch Verbmuch—salbgabe—n und zene. Elam- sehriften zur Statishlk des Deutschen Ráchel Na'. 21.

Berlín 1982. és lnlemalionnler Soteuerbelmtungs'ver—

gk'ieh. Eüuel-schriMon. Nr, 23, Berlin 1938.

HELLER FARKAS DR.

szemben, mert nészint az egyes árúcsopor tok (így a mezőgazdasági és ipari árúk) árának egymáshoz való viszonya. részint gaz árúk és szolgálatok egymáshoz való8viszonya döntő a szempontból. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a bérek is lényegükben árak és így az árakról nyerendö képbe beletartoznak.

Ezért már ,,Elméleti közgazdaságtant"

első kiadásában, 1919-ben kiemeltem. hogy:

,,Az árindexek mellé jövedelmi mámint kell állítani." (Lásd a 239. old.) Ma ezt mi:

mindenfelé elismerik.

Annak felismerése. hogy áraknak a köz—

gazdaságra való hatása-t csak a jövedeknl indexek figyelembevételével lehet komoly alapon megállapítani, Wieser érdeme, nki e kérdést a pénzel-ték változására vonatkozó tanulmányai kapcsán vizsgálta. Nem egy tekintetben alapvető kézikönyvében. mely- ben összefoglalta erre vonatkozó eredmé- nyeit. majdnem mell-ékesen. de mégis beti- rozottan kifejezést ad annak, hogy árin- dexek mellé jövedelmi indexek alllltásnll tenu-é csak lehetővé a pénzéer változásai- nak összehasonlítasát.

Ezóta a pénzének és az általános ár- színvonal fogalmai, melyek kivált az in—

flációs időkben a köztudatba is erősen út- mentek, a tudományban határozottan veszl- tettek presztizsí'llkből. Amilyen hnlmllm volt uz izulúll (uruk now-u.m.! .w. huuu-mm ln színvonal fogalmára és az árak összefü-mé—

sének tudatára való felemelkedés. éppoly erősen kezdi a tudomany egy idő óta látni azt, hogy e fogalom több szempontból tá- maszthat kételyeket. Hiszen —— nem szólva arról, hogy az összes mértékadó áraknak egy indexbe való összefoglalása különbözö jelentőségű dolgokat gyúr egy számba és a különböző árollókat nem mutatja, hanem inkább elfeledl — a gazdasági élet különböző körei számára az árak összességéből csak bizonyos kivágatoknak van közvetlen jelen- tőségük. Mar Wieser alkalomadtán az ár- színvonal bizonyos kivágatáról beszél, mely bizonyos társadalmi csoportokra egyedül irányadó az árszínvonalból, értvén ez alatt az arak ama csoportját. mely az egyes kö- röket saját gaz ságok iránya és színvo—

nala szempontjából közvetlenül egyedül ér- '

') V- 64 Grad—ds; der Sozialölkonomlk. !. Abt Friedr.v.Wleser.-'l'l1eorie der gmtlschel'uldwu Win'-ollan. Til-blues!!! 1914. 1. u 331 old

AZ ÁRALAKULÁS MEGíTÉLÉSE

713

dekli!) Nyilvánvaló, hogy számukra, az ő

körük számára, egyedül ezeknek az áraknak és saját jövedelmünknek a változásai jelen- tik a pénzérté'k és az árszínvonal változását.

Az pedig, hogy az árak mily csoportja döntö akár termelési, akár fogyasztási szempont—

ból, a társadalmu- egyes csoportjai szerint nagyon különböző. Ezért fordulnak ma már sokan, így !közlük főképp Hayek és Haberler az általános árszínvonal a a pénzérték fogalma ellen és Hayek egyenesen tagadja e fogalmaik jogosultságát.

Ennyire, úgy hiszem, nem helyes el- menni és igazat adok Erich Schneider-nek, ki Hayek idevonatkozó munkáját bírálva túl radikálisnak mondja e fogalom elveté- sét!) Hiszen egyes célokra e fogalom is hasz—

nálható. Mindenesetre jogosult azonban sokkal nagyobb szkepszist tanúsítani vele szemben, mint ma még általában szokásos és óvaxkodnun-k kell attól, hogy túlságos je—

lentőséget tulajdonítsunk akár a pénzérték ily széleskörű fogalmának, akár a general—

indexben kifejezett általános árszínvonal- nak. Az árak közgazdasági hatásának vizs- gálatánál a generálindexnél sokkal jelentő- sebbek n csoportindexek, melyek az eltoló—

dást az árak főbb csoportjaira nézve fel- tüntetik és a változás főbb irányaira nézve is tújékozást nyujtanak.

Hasonló óvatosságra van szükség a meg- élhetési vagy létfentartási index-szel szem—

ben is. Lényegében az árak egy szűkített körét -— a megélhetés szempontjából leg- fontosabb cikkek árait—felölelő és bizo- nyos tipikus nagy—ságú maládok szükség- lelni alapján mérlegelt indexről van itt szó.

Az tehát, amit a létfentartási index nyujtani a—kar, valóban egy árkivágat, a megélhetés szempontjából döntő jelentőségű áraik nkivá—

gala.

A létfentartási index készítésének alap- gondolata a pénzérték változásának, vagy, ami ugyanaz, az áruk változásának hatását a háztartásra, vagy legalább is a kisjöve-

'l Már a Verein fílr Sozialpolitik 1910. évi tár—

gyalás.—lira kazit-att elöndmányában írja: ,,lm Hons- halt oder bei der Scbützung des Mines kom el immer nur auf einen durch die persönlicben Ver- hr'nltnisse begrenzten und gewöbnlicb sehr enge be- grenzten Ausselmótt eu: dan gessmten Praha-mio an, mí die Preise nümlich jena— Artikel. die für die einzelne Haushaltung aus dem Markte genommen werden." (Gese—mmelte Abhmdlungen. Trill—Engen,

1929. I. 207. old.).

') L. E. Schneider ismertetését Hayek ,,Plreise und Produktion" c. könyvéről. Archiv [itt Soth!- wissensch, u. Sozlalpol. 67. köl. 232. otd.

*vagyis reálbért.

delmű elemek háztartására, tehát a man—

kásháztartásra szemeink elé állítani. Ezzel azonban mindinkább egy másik képzet tár—

sul, t. i. a reáljövedelmek összehasonlítása!- nak a képzete. Az t. i., mi itt bennünket igazán érdekel, mint már a létfentartási in- dex szerkesztési módja is mutatja, volta- képpen nem magában az árak változása, hanem az, hogy e változással hogyan válto- zik meg az életszínvonal, vagyis jobban vagy rosszabbul élnek-e az emberek a vál- tozott árviszonyok mellett.

A kérdés ily módon való felvetésével a probléma mindenesetre közelebb jön az élethez és ezzel jelentőségében sokat nyer.

Nem egyszerűen az árváltozás, hanem an- nak hatásának mérése kerül a feladat hom—

lokterébe. A kérdés azzá lesz, aminek ere—

detileg szánva is volt, t. i. a megélhetési viszonyok, tehát közgazdasági nyelven, a reáljövedelmek összehasonlitása. Ez pedig bizonyos szempontból kétségtelenül kulmi- nációs pontja az árösszehasonlítúsoknak, mert az áralakulás legfontosabb hatását. a

vkőzjólétre való befolyását deríti fel. Min-t- hogy egyrészt ez az, amit végeredményben az árösszehasonlí—túsoknúl keresünk és műs- részről újabban a tudományban e kérdés továbbvitelét-e néhány jelentősebb lépés tör- tént, érdemes e problémával közelebbről foglalkozni.

Túlszkeptikus agyvelő]; a reáljövedel- mek összehasonlítását egyáltalában lehetet- lennek jelzik. Igy Haberler, aki megát a reáljövedelem fogalmát is a legnagyobb fentartással !ogadja, mert ez, szerinte. a szubjektivitás tényálladéká—tól meg nem tisz- títható. Szerinte a tudomány túllépi a hu- láskörét, ha ki akarja tanítani az ernbere- ket arra, hogy melyik reáljövedelem na- gyobb.!) De hiszen erre senki sem gondol.

A reáljövedelem fogalmát már Ricardo is- merte a munkabérre) összefüggésben, midőn teljesen objektivisztikus perspektívában szembeállította a névleges es a tényleges, Ha egyszer átél-tettük a jövedelmueloszlás kapitalisztikus szuken- tét, mely pénzbevételeken és pénzkiadáso—

kon alapszik, melyeknél a pénz vásárló—

ereje döntő szerephez jut, egyszerüen nélkü- lözhetetlen fogalomnak kell fdümemünk a reáljövedelem fogalmát. tekintet nélkül arra,bogy mennyire pontosan vagy kevésbbé pontosan tudjuk mérni a reáljövedelem vál-

*) L. G. Hubert": Der Sinn der lndexublen.

winenseb. u. Sozintpol..87. köt. az. old.

14