munkái ADATTÁR.

A D A T T Á R .

A D A T O K B A L A S S A B Á L I N T É L E T É H E Z .

B a l a s s a azok közé a n y u g h a t a t l a n vérű vitézek közé tartozott, akik az országnak h o l ezen, h o l azon a részén tűnnek fel s h a m a r o s a n életjelt adnak magukról. Folyvást újabb a l k a l m a t adnak a r r a , hogy beszéljenek róluk. B a l a s s a i s i l y e n volt s gyermekifjú-korától egészen haláláig h i v a t a l o s i r a t vagy szállongó hír folyton foglalkozott személyével. E n n e k köszönhetjük, h o g y több adat maradt fent róla, m i n t Zrínyit kivéve akármelyik régi köl­

tőnkről v a g y írónkról. E z e n adatok gyűjtését már régen megkezdték. A fárad­

h a t a t l a n T o l d y már a Századok 1873. évfolyamában egész kis gyűjteményről számolt be, t. i . főként azokról az oklevelekről, melyeket számára B u n y i t a y V i n c e a Sennyey-levéltárból másolt le. (V. ö. u . o. 252—5. 1.) Közölt is ez utóbbiakból kettőt (a VIII. és X . számút) B a l a s s a hitvallását az esztergomi káptalan előtt és R u d o l f király parancslevelét Nógrád vármegyéhez (1595 nov.) (Száz. 1873. 3 1 7 - 8 . , 319—21. 1.); a következő évfolyamban (416—8. I.) más forrásból ismét egyet (1597). A Sennyey-levéltári másolatok 12 oklevelet s o r o l ­ nak fel, sajnos egy részüket (VI., V I I . es XII.) csak regestában. Ezt már T o l d y i s sajnálkozva említette fel. Megérdemelte v o l n a pedig a közlést a V I . számú k i l e n c ívnyi osztálylevél (1578) B a l a s s a András és a két B a l a s s a - testvér : Bálint és F e r e n c között s a V I I . számú oszlálylevél (1578). B a l a s s a Bálint és F e r e n c osztozkodásáról, süt a X I I - i k e t : B a l a s s a Zsigmond vég­

rendeletét 1559-ből, szintén közölni lehetett v o l n a , h a a dolog természete szerint közvetlenül n e m vonatkozott i s B a l a s s a Bálintra. A z I. és III. számú oklevélből T o l d y csak rövid k i v o n a t o t közölt, a feldolgozott részben meg­

emlékszik még az első, v a l a m i n t ifj. B a l a s s a Jánosról szóló 1594-iki I X . számú aktáról i s . A fentebb már említett X - i k e t s e m közölte teljes szövegében, csupán B u d o l f n a k beleiktatott rendeletét szakította k i belőle. A teljes szöveg először a

Balassa Bálint minden munkái

II. kötetében (1922. 606—11. 1.) j e l e n t m e g . U g y a n i t t a d t u k k i (503—5. 1.) az I. számú másolatot Szkárossy György panaszlevelét, a III. számú védelemtervezetet (536—9. 1.) és a I X . sz.

gyámságvállalási kötelezvényt (1594) (601—2. 1.). Már korábban kiadták az

ifj. B a l a s s a János kormeghatározó oklevelét (1597. Itt X I . sz.). • Meg v a g y u n k győződve, h o g y az eddig n e m közölt I L , I V . és V . számú

o k m á n y épenúgy megérdemli a közlést, m i n t az eddig már kiadottak, azért ugyanabból a másolatból ezennel közrebocsátjuk.

1. '

1578. Szent-Mihály-nap

[szept. 29.]

előtti vasárnap. Szkárossy György- nyilatkozata a Garammelléki káptalan kiküldötte előtt.

R e v e r e n d i s s i m o dominó et dominó Stephano R a d e e i o . . . episcopo eccle- siae A g r i e n s i s . . . per Hungáriám l o c u m t e n e n t i . . . C o n v e n t u s e c c l e s i a e S . B e n e - d i c l i de j u x t a G r o n o r a t i o n u m i n dominó suffragia etc. V e s t r a R e v e r e n d i s ­ s i m a D o m i n a t i o gratiose nosse dignetur, quod nos q u a s d a m ternas litteras, unas Serenissimi p r i n c i p i s E r n e s t i . . . a r c h i d u c i s etc. praeceptorias i n c i v i t a t e V i e n n a d e c i m a n o n a die mensis A u g u s t i p r o x i m e p r a e t e r i t i . . . s u b impressione s i g i l l i ejusdem et m a n u s s u b s c r i p t i o n e — alteras e j u s d e m Vestrae B e v e r o n d i s s i m a e D o m i n a t i o n i s praeceptorias pariter P o s o n i i v i g e s i m a die mensis Septembris s i m i l i t e r n o v i s s i m e t r a n s a c t i sub s i g i l l o ejusdem Vestrae Reverendissimae D o m i n a t i o n i s et ambas patenter m u n i t a s et p r o parte magnifici d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a de G y a r m a t h confectas, ac u t r a s q u e n o b i l i Georgio Szkárossy hortatorie et praeceptorie sonantos et i n s c r i p l a s ; — necnon tertias praetitulatae vestrae reverendissimae D o m i n a t i o n i s super d i c t i s litteris p n c c e p t o r i i s vestra) reverendissima) D o m i n a t i o n i s e x h i b i t o r i a s n o b i s q u e inscriptas . . . reeepimus ; e x h i b i t o r i a r u m igitur tenor talis e s t :

Stephanus B a d e c i u s etc. h o n o r a b i l i b u s c o n v e n t u i . . . de j u x t a G r o n salutem c u m favore. H o r t a m u r vos h a r u m serié et r e q u i r i m u s ac n i h i l o m i - nus auctoritate praefatae C.aesareae et regiae M a i e s t a t i s , q u a f u n g i m u r , v o b i s c o m m i t t i m u s et m a n d a m u s , quatenus a l i a s n o s t r a s litteras praeceptorias p r o parte magnifici d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a de G y a r m a t confectas et e m a n a t a s , ac nobili Georgio Szkárosy sonantes et i n s c r i p t a s c u m praesentibus v o b i s e x h i b e n t i b u s , eidem Georgio Szkárosy per h o m i n e m v e s t r u m , v e s t r o p r o testimonio íidedignum exhibere et praesentari faciatis, et q u i d q u i d i d e m ad c o n t i n e n t i a m e a r u n d e m l i t t e r a r u m n o s t r a r u m p r a e c e p t o r i a r u m d i x e r i t , fecerit, vei responderit, i d a d r e l a t i o n e m p r a e d i c t i t e s t i m o n i i v e s t r i nobis fideliter rescribatis. Secus non f a c t u r i . D a t u m P o s o n i i etc. N o s itaque prae- missis h o r t a t i o n i b u s , r e q u i s i t i o n i b u s et m a n d a t i s ac c o m m i s s i o n i b u s t a m dicti d o m i n i d o m i n i E r n e s t i . . . q u a m dictae vestrae r e v e r e n d i s s i m a e D o m i n a ­ tionis . . . obedire volentes, u n u m ex n o b i t , v i d e l i c e t h o n o r a b i l e m M i c h a e l e m K e k e l de B a c z w r , p r e s b y t e r u m , s o c i u m et fratrem n o s t r u m c o n v e n t u a l e m ad continentiam e a r u n d e m l i t t e r a r u m p r a e c e p t o r i a r u m et m a n d a t o r i a r u m q u a m e x h i b i t o r i a r u m fideliter e x e q u a n d a r u m h o m i n e m n o s t r u m nostro p r o testimonio íidedignum d u x i m u s t r a n s m i t t e n d u m , q u i tandem e x i n d e ad nos reversus, nobis sub j u r a m e n t o suo i n g e n e r a l i r e g n i decreto e x i n d e e d i t o expresío, retulit i n h a n c m o d u m : Q u o m o d o ipse feria s e x t a p r o x i m a ante

estum S. M i c h a e l i s A r c h a n g e l i p r o x i m e p r a e t e r i t u m , quae fűit v i g e s i m a s e x t a dies mensis Septembris retro transacti, a d c i v i t a t e m V e l e r i Z o l i e n s e m v o c a -

•am, consequenterque d o m u m et c u r i a m n o b i l i t a r i a m seu r e s i d e n t i a m ejus­

dem Georgii Szkárosy i n eadem c i v i t a t e . V e t e r i - Z o l i e n s i i n c o m i t a t u Z o l i e n s i existentem sitamque accessisset, i b i q u e praeinsertas litteras vestrae reveren­

dissimae D o m i n a t i o n i s praeceptorias et e x h i b i t o r i a s p e r s o n a l i t e r eidem Georgio Szkárossy exhibuisset et praesentasset, q u i q u i d e m litteris i i s d e m honorifice . . . acceptis, ad c o n t i n e n t i a m m a n d a t i e a r u m l i t t e r a r u m : n e m p e q u o d i d e m Georg. Szkárossy ad i l l u m d i e m et l o c u m , q u e m s i b i praefatus dominus-

V a l e n t . B a l a s s a d u x e r i t praeíigendum u n a c u m regestris se conferat, deque p r o v e n t i b u s a r c i s seu c a s t r i K a m e n y c z d i c t i i n regno P o l o n i a e h a b i t i , suae íidei conereditis praefato dominó V a l e n t . B a l a s s a , aut suis h o m i n i b u s ad i d deputandis j u s t a m et v e r a m r a t i o n e m daret et reddoret, sique i n subductione i p s a r u m r a t i o n u m dicto Valent. B a l a s s a debitor remanserit, eundem supe- r i n d e integre c o n t e n t u m reddere deberet, — hoc modo dixisset et respon- d i s s o t : — praesente et i b i d e m adhaerente n o b i l i L a d i s l a o literato alias I l r a - d i s s c h e y — q u o d mandátum et p i i v i l e g i u m praetactum Vestrae B e v e r e n - dissimae D o m i n a t i o n i s , t a m q u e L o c u m t e n e n t i s e t i a m magno c u m honore suscepisset, sed tarnen i n j u r e se c u m dicto dominó V a l e n t . B a l a s s a esse, et d i e t a m f u t u r a m r e g n i c o l a r u m e x p e c t a n d u m fore proposuisset, quidquid e n i m j u s t i t i a j u r i s e i d e m dominó V a l e n t . B a l a s s a et sibi a d m i n i s t r a v e r i t , ut r a t i o n e m reddere deberet, se parere v e l l e d i x i s s e t ; praetendissetque et asseruisset i d e m Georg. Szkárossy se e i d e m dominó Valent. B a l a s s a o b l i - g a t u m et o b s t r i c t u m n o n fuisse, n i s i pro adolescente extitisso, ac bona, quae fuissent, n u l l a disparsisset, neque dilapidasset, sed fideliter conservasset. — H a e c est itaque responsio et r o l a t i o , q u a m a d praetactas l i t t e r a s . . . Georg.

Szkárossy obsequenter respondisset, cujus r e s p o n s i o n e m , praesentibus litteris nostris r e l a t i o n a l i b u s i n s e r t a m v e s t r a e reverendissimae D o m i n a t i o n i fideliter r e s c r i b e n d a m d u x i m u s . D a t u m die d o m i n i c o p r o x i m o ante festum b. M i c h a e l i s A r c h a n g e l i . . . 1578.

2.

1578. Szent-Miklós püspök és hitvalló ünnepe [dec. 6.] előtt hatod­

nappal. Tiltóparancs Szkárossij Györgyöt illetöley Balassa Bálint javára.

S a c r a t i s s i m o P r i n c i p i . . . B u d o l p h o Secundo etc. C a p i t u l u m ecclesiae S t r i g o n i e n s i s . . . V e s t r a n o v e r i t . . . Maiestas nos litteras spectabilis et m a g n i ­ fici d o m i n i c o m i t i s N i c o l a i de B a t h o r , J u d i c i s c u r i a e i n h i b i t o r i a s pro parte magnifici d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a de G y a r m a t h . . . recepisse i n haec v e r b a : A m i c i s nostris B e v e r e n d i s C a p i t u l o ecclesiae Strigoniensis Comes N i c o l a u s de B a t h o r e t c . . . . N o v e r i t i s , q u o d egregius N i c o l a u s Sáudorlíy n o s t r a m per- s o n a l i t e r v e n i e n s i n p r a e s e n t i a m , n o m i n e et i n persona magnifici d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a de G y a r m a t h per m o d u m solennis protestationis et i n h i - b i t i o n i s nobis significari c u r a v i t i n h u n c m o d u m : q u a l i t e r diebus proxime praeteritis, i n p r a e s e n t i n e m p e t e r m i n o c e l e b r a t o r u m g e n e r a l i u m j ' u d i c i o r u m o c t a v i diei festi beati L u c a e evangélistáé p r o x i m e praeteriti, a d quem v i d e - licet t e r m i n u m universae causae r e g n i c o l o r u m p a r t i u m regni Cis-et u l t r a - d a n u b i a l i u m et a l i o r u m etiam n o n n u l l o r u m v i c i n i o r u m c o m i t a t u u m j u x t a c o n t e n t u m a r t i c u l o r u m n o v a r u m c o n s t i t u t i o n u m p u b l i c a r u m P o s o n i e n s i u m s u p e r i n d e e d i t o r u m a d j u d i c a r i solitae, vigore eorundem a r t i c u l o r u m per praefatum d o m i n u m n o s t r u m Imperatorem et regem n o s t r u m generaliter fuerant prorogatae, i n q u a d a m c a u s a , i n t e r i p s u m d o m i n u m protestantem ut i n c a u s a a t t r a c t u m ab u n a , parte vero ab altera e g r e g i u m G e o r g i u m Szkárossy v e l u t i actoris ratione e t ' p r a e t e x t u certorum q u o r u n d a m a c t u u m p o t e n t i o r u m per i p s u m d o m i n u m protestantem, ut idem actor praetendoret, p a t r a t o r u m et c o m m i s s o r u m i n c u r i a regia c o r a m nobis vertentem, idem G e o r g i u s Szkárossy, actor c o n t r a i p s u m protestantem quasdam litteras n o s t r a s adjudicatorias sententionales per n o n v e n i e n t e m et non c o m p a r i -

t i o n e m ejusdem protestantis pro s u i parte extrahere curasset, q u a r u m vigore e u n d e m d o m i n u m protestantem i n rebus bonisque et j u r i b u s suis posses- s i o n a r i i s dampnificari vellet et niteretur i n p r a e j u d i c i u m et d a m p n u m i p s i u s

protestantis valde m a g n u m . C u m tarnen si i d e m d o m i n u s protestáns h u j u s - modi causae suae debito modo, ut par erat, i n v i g i l a r i ac tempore h u j u s m o d i a d j u d i c a t i o n i s et sententiae per se vei per p r o c u r a t o r e m s u u m l e g i t i m u m c o r a m nobis comparere, easque rationes allegationes et responsiones s u a s , quas i n defensionem causae suae m u l t u m proficuas habebat, i n m e d i u m proferre potuisset, sperassot se causa i n i p s a a n o b i s longe aluid Judicium recipére, et se ab impntitione pártis a l t e r i u s defendere potuisse, q u e m a d - m o d u m posse speraret e t i a m de p r a e s e n t e ; u n d e f a c l a h u j u s m o d i protesta- tione i d e m N i c o l a u s Sándorffy nomine et i n persona, cujus s u p r a , a l l e g a v i t i n h u n c m o d u m : Quod s i j u r i consonarot et a o q u i s s i m u m v i d e r e t u r extunc idem protestáns vos s i m u l et praofatum G e o r g i u m Szkárossy a c t o r e m , ab executione praedictarum l i t t e r a r u m n o s t r a r u m a d j u d i c a l o r i a r u m sententiona- l i u m legitime i n h i b e r i , eundemque actorem pro habendo c a u s a i n p r a e m i s s a novo j u d i c i o contra se ad d e e i m u m q u i n t u m i n c u r i a m r e g i a m , n o s t r a m scilicet i n praesentiam legitime evocari facere et c u m eo g r a v a m i n e , quo de regni consuetudine conveniret, e i d e m respondere vellet, promptusque esset et paratus. E t q u i a h u j u s m o d i allegatio d i c t i N i c o l a i Sándorffy, n o m i n e et i n persona, cujus s u p r a , coram nobis facta j u s t a et j u r i consona, a d m i t t e n -

•daquo fore v i d o b a t u r praefatusque actor ad p r a e m i s s a e v o c a n d u s fore cense- b a t u r ; et q u i a praefatus actor i n processu, s e u dioeeesi v e s t r a n u l l u n i l o c u m r e s i d e n l i a e unde i d e m actor praefatum protestantem c o m m o d e e v o c a r i posset, habere d i n o s c i t u r : ob hoc h o n o r a b i l i c o n v e n t u i S. B e n e d i c t i de j u x t a G r o n per a l i a s litteras nostras evocatorias et certificatorias i n j u n g e n d u m d u x i m u s , ut eundem actorem per t e s t i m o n i u m e o r u n d e m ad p r a e m i s s a legitime evocari facere debeat. A m i c i t i a m i g i t u r v e s t r a m h a r u m serio h o r t a m u r et n i h i l o m i - nus auctoritate nostra j u d i c i a r i a , qua fungimur, r e q u i r i m u s diligenter, quate- n u s a c c e p t i s praesentibus t e s t i m o n i u m v e s t r u m ad e x e c u t i o n e m p r a e t a c t a r u m litterarum n o s t r a r u m a d j u d i c a t o r i a r u m s e n t e n t i o n a l i u m e x m i t t c r e m i n i m e audeatis, v e l si j a m forsitan e x m i s i s s e t i s , i l l u m u b i c u n q u e r e p e r i r i poterit, revocare et ab executione e a r u n d e m i n h i b e r e debeatis, litteras e l i a m vestras su)>er executione earundem q u a l i t e r c u n q u e facta relatorias p a r t i adversae extradare n e q u a q u a m praesumatis. E t post haec h u j u s m o d i i n h i b i t i o n i s s e r i e m , ut fuerit e x p e d i e n d u m , praefato dominó nostro Imperátori et regi s u o modo fideliter rescribatis. D a t u m P o s o n i i Sabbatho p r o x i m o post festum b . C a t b a - r i n a e V i r g i n i s et .Martyris anno D o m i n i 1578. Nos itaque a m i c a b i l i b u s r e q u i s i t i o n i b u s , h o r t a t i o n i b u s et mnndatis d i c t i d o m i n i I u d i c i s curiae Vestrae Maiestatis sacrae obediro volentes, ut t e n e m u r . . . t e s t i m o n i u m n o s t r u m a d executionem praetactarum l i t t e r a r u m . . . exmittere m i n i m e a u s i fuimus, sed nec litteras aliquas super executione e a r u n d e m relatorias p a r t i adversae e x t r a d a r j praesumpsimus. E t s i c nos h u j u s m o d i i n h i b i t i o n i s seriem, ut fuit -expedita, Vestrae M a i e s t a t i Sacrae suo modo fideliter r e s c r i p s i m u s . D a t u m feria sexta p r o x i m a ante festum beati Nicolai e p i s c o p i et confessoris anno D o m i n i m i l l e s i m o quingentesimo septuagesimo octavo s u p r a s c r i p t o .

<L. S. D.)

256 D É Z S I L A J O S , G A L Á - M B S Á N D O R

3. I 1578. Kereszt fölmagasztaltatása [szept. 14.| után másodnap. Szkárossy

György számadásának beadására fölhivatik.

N o s Joannes Soos senior, de P o l t h a r vicecomes j u d i c u n i n o b i l i u m et j u r a t i assessores Sedis j u d i c i a r i a e comitatus Neogradiensis memóriáé c o m -

m e n d a m u s per praeaesentes litteras nostras, quod i n congregatione nostra u n i v e r s i t a t i s n o b i l i u m i p s i u s c o m i t a t u s fería secunda p r o x i m a ante feslum b. Joannis Baptistáé recens t r a n s a c t u m V e t e r i - Z o l i i loco sedis nostrae propter m e t u m t u r c i c u m electo, — egregius C h r i s t o p h e r u s Libe[r]ehey pro magnifico dominó B a l a s s a , dominó scilicet suo a d nostram accedens praesentiam signi- íicare c u r a v i t i n h u n c m o d u m : q u a l i t e r a n n i s s u p e r i o r i b u s vivente adhuc magnifico q u o n d a m J o a n n e B a l a s s a de G y a r m a t , páter ipsius d o m i n i Valen­

t i n i , n o b i l e m G e o r g i u m Szkárossy i n olíiciatem a r c i s suae K a m e n e z vocatae, i n regno P o l o n i a e habitae, constituisset, certosque eiusdem arcis proventus et r e d i t u s u n a c u m a l i i s rebus ad c o n s e r v a n d u m d i c t a m a r c e m necessariis ex hoc regno Hungáriáé transmissis fideliter administrandos eidem Georgio Szkárossy concredidisset. Q u o d quidem genus olficii d u m i d e m G e o r g i u s Szkárossy certo temporis i n t e r v a l l o exereuisset, atque tenuisset, absque u n a l i c e n t i a praefati d o m i n i et parentis s u i , i n v i t o q u e et i n s c i o dominó suo se s u b d u x i s s e t , neque de a d m i n i s t r a t i o n e p r o v e n t u u m ipsius arcis, a l i a r u m q u o r e r u m íidei suae c o n c r e d i t a r u m i d e m Georgius Szkárossy saepissime monitus et r e q u i s i t u s r a t i o n e m u l l a m dedisset et hactenus post o b i t u m eiusdem d o m i n i J o a n n i s B a l a s s a per e u n d e m d o m i n u m V a l e n t i n u m B a l a s s a quoque s i m i l i t e r praemonitus eandem r a t i o n e m , q u a m ex debito oflicii suseepti praestare debuisset, subterfugisset i n m a g n u m d e t r i m e n t u m et d a m n u m e i u s d e m d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a m a n i f e s t u m , — petens nos idem d o m i n u s V a l e n t i n u s , ut i d e m G e o r g i u s Szkárossy a d dandam p r o m i s s a m rationem r e a l e m , s i c u b i r e p e r i r i per nos posset, admoneretur et flecteretur, ac s i veilet, c o r a m nobis t e r m i n o competenti assignato, i d facérét et praestaret, promit- tens se i d e m d o m i n u s V a l e n t i n u s i n o m n i b u s a m b i g u i s et differentiis, s i quae i n t e r ipsos in] d a n d a ratione offerrent, d e l i b e r a t i o n i et j u d i c i o nostro s u b m i s s u r u m , nullám praeter iustam et aequam rationem j u x t a sedis d i s - c u s s i o n e m e x p e t i t u r u m . Q u o praecepto i d e m Georgius Szkárossy s i m i l i t e r c o r a m nobis personaliter constitutus ad p r a e m i s s a responderet ex adverso, q u o d ipse ad nullám r a t i o n e m d a n d a m i p s i dominó V a l e n t i n o esset adstrictus, neque a d i d per d o m i n u m s u u m J o a n n e m B a l a s s a fuisset conductus, per q u e m et i n d i g n e i n m e r i t o q u e rebus suis p r i v a t u s esset. A d quae idem homo d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a r e p l i c a v e r a t i n h u n c m o d u m : quod si rationem dare, q u e m j u r e deberet, n o n neglexerit et se de o m n i b u s debitis j u x t a sedis a d j u d i c a t i o n e m o x p l i c a v e r i t , paratus esset d o m i n u s suus i p s u m G e o r g i u m Szkárossy de omnibus ablatis et retentis contentare, a d q u o d amplectendunt et módis o m n i b u s faciendum medio praeseripti f a m u l i et officialis s u i idem d o m i n u s B a l a s s a , t u m e t i a m c o r a m nobis sese adstrinxerat, sed c o d e m Georgio Szkárossy p r a e m i s s a m a d m o n i t i o n e m super d a n d a ratione et o b l a - tione quoque d i c t i d o m i n i V a l e n t i n i B a l a s s a spemente, neque acquiescente, i d e m d o m i n u s V a l e n t i n u s , s i m u l et homo e u i s d e m praenominatus facta p r i m u m c o r a m nobis s o l e n n i protestatione, litteras t a n d e m nostras super

praemissis o m n i b u s s i b i neeessariis pro f u t u r a j u r i s s u i c a u t e l a per nos dari postulavit. Quas nos i p s i dominó p r o t e s t a n t i d u x i m u s dandas et conce- dendas. D a t u m i n dicto loco sedis nostrae j u d i c i a r i a c feria s e c u n d a p r o x i m a post festum E x a l t a t i o n i s s. C r u c i s . A n n o d o m i n i 1578. ( L . S.)¹

D É Z S I L A J O S .

S H A K E S P E A R E - R E M I N I S Z C E N C I Á K V Ö R Ö S M A R T Y B A N .

E z a párhuzamos összeállítás n e m törekszik teljességre, inkább csak afféle széljegyzet-gyűjtemény a k a r l e n n i azokról a feltűnőbb S h a k e s p e a r e - Vörösmarty egyezésekről, a m e l y e k e t Vörösmarty olvasásakor önkénytelenül is érez az ember. Kétségkívül n e m ezek a felcsengö sor-egyezések a leg­

jelentékenyebbek Shakespeare-nek Vörösmartyra kifejtett hatásában. S o k k a l fontosabbak ezeknél a dráma formáján nyilvánuló hatások, és a j e l l e m r a j z b a n vagy a t r a g i k u m felfogásában itt-ott mutatkozó egyezések.

Nyilván ilyenféle összefoglalóbb céllal írta K i s s Ernő

Shakespeare és Vörösmarty

c , v a l a m i n t W e b e r A r t h u r

Shakespeare hatása a vígjátékira Vörösmartyra.

c. értekezését. (Mindkettő a

Magyar Shákespeare-Tár

I V . kötetében. 1911.) E z értekezések sok becses szempontot vetettek fel, s érdekes anyagot hordtak össze. A kérdést a z o n b a n teljesen ök sem merítették k i , s a j e l e n pár sor is csak e még megírásra váró feladathoz a k a r egy-két a d a t t a l szolgálni.

Vörösmartyban a Shakespeare-i hangok közül l e g g y a k r a b b a n

Hamlet

szavait érezzük. A nélkül, hogy egyetlenegy a l a k j a i s v o l n a , a m e l y e k b e n Hamlet legjellemzőbb vonását, az akaratot megbénító tépelödést r a j z o l t a v o l n a : a méla dán királyfi egy-egy gondolatának, egy-egy kifakadásának

1 Ugyanott még a következő jegyzetet találtuk, m e l y n e k épenúgy mint a Szkárossy-féle hatalmaskodási pernek n y o m a v a n dr. Illéssy János regestáiban is. (V. ő. I K . 1900. 195. 1. 2., 3., 5. sz. a n t e a c t a ; Szkárossy-per u . o. 6., 7., 8., 9. sz.)

A nagyszombati jegyzetekből:

«1589 május 12-én. A n a g y s z o m b a t i birák értesítenek, h o g y B a l a s s a g y a r m a t i B a l a s s a Bálint előttük (az napon) személyesen megjelenvén, ünként és szabadon s fivére B a l a s s a F e r e n c z és nüvérei Mária és A n n a nevében i s (azok terhét magára vállalván) g y ö n g e állapotban levő házát (domus satis ruinosa), m e l y kőház N a g y s z o m b a t o n a z o t r o u s k a [ceruza-jegyzet: korpa] p i a c z o n v a n , s m e l y n e k szomszédja egyik felől Fejérvári János, másik felöl S c h e b l Tamás gyógyszerész — v i s s z a v o n ­ h a t a t l a n u l eladta özvegy erdödi Pállfy Tamásné szül. bedegi Nyári Sárának 1350 frért.» Egykorú l a t i n másolat a n . s z o m b a t i levéltárban. J e g y e z t e m 1877 sept. 1-én N . szombaton.

Deák Farkas. Az 1876-ik évi regestaimban még ezeket találtam:

a. 1587-ben K a m . Itr. N . R . A . fasc. 40 nro 85. B a l a s s a Bálint eladja Nagy Thür nevű birtokát Hont vármegyében g y u l a i N a g y Ferencznek (le v a n írva rokonsága), b. N . R . A . fasc. 535. nro 3 2 . (1591-ből) B a l a s s a Bá l i n t o t illető levelek, (a X X V I I I . T o m u s b a n sok B a l a s s a családot illető levél) Bpest, 1878 márcz. 27. D. F. [— Deák F a r k a s írása.]

Irodalomtörténeti Közlemények. X X X V 1 H . 17

visszhangját g y a k r a n h a l l j u k d a r a b j a i b a n . A világhírű lét- és nem-lét monológnak ott r e z e g emléke a

Csongor és Tünde

megürült tudósának s z a v a i b a n . íme a két h e l y egymás m e l l e t t :

. . . E meggondolás a z ,

M i a n y o m o r t o l y h o s s z a n élteti:

M e r t k i viselné a kor gúny-csapásit, Z s a r n o k boszúját, gőgös e m b e r dölyfét, Utált szerelme kínját, pör-halasztást, A h i v a t a l n a k packázásait,

S m i n d a rúgást, m e l l y e l méltatlanok Bántalmazzák a türö é r d e m e t : H a n y u g a l o m b a küldhetné magát E g y p u s z t a tőrrel ?

(Hamlet III. 1.)

A z élhetetlen? n e m t u d h a l n i i s , S ez, a m i öt legárvábbá t e s z i ; M e r t a szegény, földhözragadt liú, K i t még a z ág i s húz, a gyáva szív, K i t a leány is m e g c s a l ; a bolond, K i n a szerencse n y a r g a l föl s alá, A z érdem, m e l y magára h a g y v a teng, S az életen túl várja díjait;

Éjfél barátja a vak, életunt, S k i n e k nejével más h i v a l k o d i k , K i tartományán más u r a l k o d i k , A pénzülö, a kockák vert fia, A szívbeteg, szerelme martaléka, S m i n d e n reményhez esküdött bohó, M i n d ez, h a h a l n i t u d n a , m i l y h a m a r Látnók az élhetetlenségek vég baját!

(Csongor és Tünde.

V . felv.) B i z o n y o s , hogy mindakét g o n d o l a t n a k más a kiinduló pontja, elmondó- j u k l e l k i állapota és körülményei is mások, de a két gondolat egész menete között e l v i t a t h a t a t l a n a rokonság.

Hamlet

másik híres jelenetének, a k o p o n y a felett való elmélkedésnek i s m e g v a n a mása Vörösmartyban. Hamlet a kezéhez vett koponyákról találgatja, hogy kik lehettek v a l a h a : államférfi, u d v a r o n c , ügyvéd vagy birtokszerzö viselte-e őket. A

Kincskeresők

Zágonyja is, a kiásott koponya felett ekként e l m é l k e d i k :

H o l rajta a teremtésnek keze ? H o l a művészet drága r o n g y a i ? Hölgyecske volt, h o l v a n n a k fürteid, Nemes k i s a s s z o n y , a kacér szemek, H o l a mosolygó a j k a k csábjai ? Hős volt talán, vagy jámbor, jótevő, Világhírű bölcs, v a g y h a t a l m a s ú r ? H o l a kegyesség s bátorság jele, A h o m l o k büszke méltósága, h o l C s a k egy vonás a z élet fényszakából ? M i n d e n t lerágott a halál foga ; A szép hazudság máza oda v a n ; C s a k a z m a r a d t meg, a m i rút s v a l ó !

(Kincskeresők.

III. felv.)¹

Hamlet

egy k i s e b b jelentőségű jelenetének nyomát mutatja a

Czillei és Hunyadiak

egyik párbeszédo. A m o t t a darab végén (V. felv. 2.) Hamlet és H o r a t i o beszélgetése közben belép O s r i c k és hírt h o z a király és L a e r t e s fogadásáról. A z u d v a r o n c n a g y o n körmönfont, s i m a s z a v a k k a l beszél, Hamlet gúnyból átveszi ezt a stílust és u g y a n e b b e n a h a n g n e m b e n beszél ö

1 E párhuzam K i s s Ernő cikkében kissé pongyolán odavetett. N e m egészen világos, hogy a z értekező a

Kincskeresőknek

m e l y i k jelenetére gondol.

i s vele, s Horatio előtt is gúnyosan n y i l a t k o z i k Osrickról. E n n e k a jelenetnek párja a

Gzillei és a Hunyadiakban,

m i k o r a futaki gyűlés előtt H u n y a d i László és Bodó beszélgetése közben belép Z i e r e r , C z i l l e i titkárja, s gyűlésre hívja űket. László hasonlóképen n y i l a t k o z i k róla, m i n t H a m l e t Osrickról.

Zierernek egy-két szavában is u g y a n a z t a modort gúnyolja Vörösmarty, m i n t Osrickéban S h a k e s p e a r e . A két j e l e n e t között a z a főkülönbség, h o g y míg O s r i c k inkább a saját s z a v a i v a l v a n j e l l e m e z v e , a d d i g Z i e r e r a l i g szól egy-pár szót, inkább László gúnyos bemutatásából ismerjük meg. S h a k e s p e a r e

•ebben a k i s epizódjelenetben is drámai tudott l e n n i .¹

E g y s z e r Marót bán is él Hamlet s z a v a i v a l . Miután a macsói bán t i t k o n végighallgatta nejének B o d d a l való s z e r e l m i jelenetét, olyanszerü okoskodás­

s a l halasztja el a bosszúállás pillanatát, m i n t H a m l e t , m i k o r apja gyilkosát imádkozva találja. íme a két h e l y egymás m e l l e t t :

M o s t megtehetném, t o p ! imádkozik.

És, most teszem m e g : — a k k o r [mennybe mén.

Igy állok én boszút ? — Megfontolandó.

Atyámat egy gazember megöli, S én ez apának egyetlen ha, A z t a gazembert mennyországba

[küldöm.

H i s z ez díj, j u t a l o m , n e m bosszúállás, ö az atyámat hízottan, kenyér Elégségében ölte meg, midőn Virágzott bűne, m i n t nyiló tavasz, S k i tudja, Istennél egyéb, hogy'áll A számadása m o s t ? de e m b e r i Körülmények s gondolkozás szerint Súlyos lehet. S én bosszút álltam-e, H a rajt' ütök, midőn tisztálja lelkét.

Midőn a m a nagy útra kész, megért?

N e m .

Be kard ; tanulj te szörnyűbb [markolást.

Majd részegen h a alszik, vagy dühöng, V a g y vérparázna ágyán kéjeleg, Kockázik, esküdöz, s o l y a t csinál M i n üdvösség zamatja semmi s i n c s : A k k o r bököm le, hogy két s a r k a égre Kapáljon, s lelke légyen kárhozott, S m i n t a p o k o l , hová megy, fekete.

(Hamlet.

III. felv. 3.)

S én most megöljem őket, meg velők A z o n kigyót, mely szívemben l a k i k ? Megöljem és egy h i r t e l e n döféssel E l r o n t s a m a boszúnak ünnepét ? N e m ! eddig ök n e m éltek boldogul, Attól remegve, h o g y még m e g j ö v ö k , Gond s félelem közt ízlék a gyönyört.

De most h a l o t t n a k vélve, s z a b a d o n Cikáz szivükben m i n d e n érzemény.

I g e n ! koporsóm mellett lássam őket, Teljes virágzatában bűneiknek.

S h a majd gyanútlanul kéjeigenek, H a üdvöt áraszt m i n d e n érverés, H a boldogságok legfőbb fokra hág, A k k o r csapok le m i n t a jégvihar, És e l h e r v a s z t o k m i n d e n örümet.

(Marót bán,

III. felv.)

A z okoskodás menete ismét n a g y o n r o k o n , de a külünbségek is n a g y o k ! Hamletre a bosszú eltolása végtelenül jellemzü : a tépelődő ember görcsös dialektikával akarja magától e l t o l n i a bosszú, v a g y m o n d j u k általánosabban, a

tett

pillanatát.

Marót

M ? i b a n m i n d e n n e k s e m m i értelme s i n c s e n . Marót nem tépelődő, inkább n a g y o n is erös benne a cselekvés ösztöne. Marót csak

1 K i s s Ernő kicsit erőszakolt párhuzamot v o n H a m l e t a l a k j a és H u n y a d i László között. E jelenetet is említi, de Zierer és Osrick alakjának rokonságára nem mutat rá.

azért halasztja e l a bosszúállást, mert ö r o m a n t i k u s hős, mert ő temetési- komédiát a k a r eljátszani, h o g y a bosszú pompásabb és h o g y — a dráma hatásosabb legyen. A H a m l e t - i s z a v a k a t használó Marót nyilván V i c t o r Hugóhoz járt iskolába.¹

Hamleten

kívül erös hatással v o l t Vörösmartyra Shakespeare egyik keveset játszott vígjátéka: a

Felsült szerelmesek.

Ferdinánd, N a v a r r a királya, három esztendőre e l v o n u l a világtól, hogy szemlélődő életet éljen, s a kíséretéhez tartozó három u d v a r o n c c a l , B i r o n , L o n g a v i l l e és D u m a i n e u r a k k a l együtt megfogadja, hogy a s s z o n y r a n e m gondolnak, csak tanulmányaik­

n a k élnek. M i s e m természetesebb, m i n t hogy a vígjáték folyamán szerelme­

sek lesznek. Egymás s z e r e l m i monológjait kihallgatják : a királyét B i r o n , az utánuk j ö v ő Longaville-ét a király és B i r o n , s a legutóbb j ö v ő Dumaine-ét mindahárom. A megérkezés sorrendjét megfordítva azután előlépnek, s m i v e l az utóbb érkező leskelődő a z előbbiről n e m t u d , leleplezik egymást: L o n g a ­ v i l l e D u m a i n e - t , L o n g a v i l l e - t a király, s a királyt B i r o n , majd pedig a leg­

korábban jött B i r o n t egy megtalált cédula-jegyzettel mindahárom.

(Felsült szerelmesek.

I V . félv.

3.)

E n n e k a j e l e n e t n e k teljes hasonmása előfordul

A fátyol titkaiban.

Rigó, G u t a és K a c o r , vidékről Pestre került íiatal emberek megfogadják, írásba i s teszik, hogy két hét alatt megházasodnak, de válasz­

t o t t j u k b a n e m szeretnek bele. Persze egy n a p alatt fülig szerelmesek, s m o s t j ö n a leleplezési j e l e n e t : Rigó k i h a l l g a t j a Gutát, Rigó és G u t a — a z utóbb jött az előbbiről n e m t u d v a — K a c o r t . Azután G u t a leleplezi Kacort és Rigó Gutát, m a j d Rigónak egy megtalált naplótöredékével mindaketten Rigót.

(A fátyol titkai

I. felv.) A beállítás tehát teljesen u g y a n a z , csak a n n y i a különbség, hogy ott négy a felsült szerelmesek száma, itt három, s h o g y ott ez a d a r a b föjelenete, míg itten inkább epizodikus jellegű.*

E g y i k darabjában

Othello

befolyása i s érzik.

A bujdosókb&n

(1. felv.), m i k o r Vajdafi Z s i g m o n d d a l azt a k a r j a elhitetni, hogy meghalt neje és K o n t szerették egymást, s öt a királyt megcsalták, O t h e l l o és Jago híres jelenetének hatása érzik. V a j d a l i ugynúgy m i n t Jago, félig elmondott, félig elhallgatott s z a v a k k a l izgatja fel Z s i g m o n d féltékenységét, hogy azután képmutató módon sajnálkozzék Z s i g m o n d nyugtalankodásán.

A többi Shakespeare-Vörösmarty egyezés közül legjelentékenyebb a

Vérnász

Lenkéjének első felvonásbeli csintalankodó dikciója, hogy mint tréfálná ö m e g a z embereket, h a láthatatlanná tevő füve v o l n a . S o r b a v e s z i a hiút, az ostobát, a haragost, a fukart, a pazarlót, a részeget, a gyávát, az uralkodó a s s z o n y t , a rest leányt, s elmondja hogy h o z n a zavarba — a t i h a n y i v i s s z h a n g h e l y e t t a m a g a szavát h a l l a t v a — mindenféle embert.

(Vérnász.

I. felv.) E b b e n a dikcióban kétféle hatás keveredik : L e n k e pajzán- kodása nyilván r o k o n a a

Szentivánéji

áfombeli P u c k mesterkedéseinek (különösen v . ö . II. felv. 1. P u c k és a tündér beszélgetését), a különböző jellemű embereknek a maguk vesszőparipájával való gúnyolása pedig

1 Vörösmarty egyébként

Hamlet

szóbanforgó jelenetét akként fogja fel, h o g y a méla dán királyiinak ez az okoskodása n e m p u s z t a ürügy. Szerinte H a m l e t valóban meggyőződésből halasztja e l a bosszú alkalmát.

Drama­

turgiai lapok.

Vörösmarty összes munkái 1885. V I I . k. 2 2 1 . 1.

* E z t a párhuzamot W e b e r Artúr kimerítően tárgyalja.

élénken hasonlít M e r c u t i o meséjéhez M a b királynéról.

(Romeo és Julia.

3. felv. 4.)

A többi — inkább csak soregyezésből — kiválik egy n a g y l e l k i mély­

séget találóan jellemző megfigyelés, m e l y II. R i c h a r d s z a v a i r a emlékeztet.

A kétségbeesett Telegdy ezt m o n d j a :

Gyötrő panaszban v a n még örömem.

(Vérnász.

V . felv. utolsó jelenet.) A teljesen letört, mindenétől megfosztott e m b e r n e k egy utolsó b i r t o k a a fájdalma, ez a z egyetlen, a m i h e z m i n t v a l a m i k i n c s h e z még görcsösen ragaszkodik. N a g y o n mély, n a g y o n finom v o n á s ! A trónjafosztott II. Richárd is ezt mondja. B o l i n g b r o k e n a k .

Bolingbroke:

Úgy véltem, önként mondsz le szívesen.

Ricliard király:

Ugy koronámról; búmról sohasem.

Országot, koronát neked h a g y o k , Búm országát n e m : i t t király v a g y o k .

(II. Richard király.

I V . felv. I . )¹ Vörösmartynak még egy i l y e n lelkiállapot-rajzoló, finom megfigyelése rokon Shakespeare-ével. A leányai gonoszságán megbotránkozó L e a r n e k fel­

tűnik, hogy a lányok gonoszsága és rútsága n i n c s e n arányban egymással:

És e gonosz faj még n e m i s n a g y o n r ú t !

(Lear király.

II. felv. 4.) Ugyanígy fakad k i magában Z o l t a i is a szikszói gyűlésre összesereglett magyarok felelt:

A n y o m o r ú k ! még i s n e m szintén rútak a l a k b a n !

(Eger. I. é.) -

Ezek volnának azok az inkább külső egyezések, a m e l y e k Shakespeare és Vörösmarty között fellelhetők. B i z o n y o s a n lehetne ezt a hatást — m i n t már említettük is — elmélyíteni, és inkább a drámai belső formában k e r e s n i , b i z o n y o s a n lehetne Vörösmarty drámai dikciójában is S h a k e s p e a r e - i n y o m o ­ kat felfedezni, — de talán egy későbbi kutatás számára ezeknek a külsőséges egyezéseknek megállapítása sem felesleges. M i n d e n e s e t r e itt-ott rést n y i t ­ n a k , h o g y könnyebben b e p i l l a n t h a s s u n k legnagyobb r o m a n t i k u s költőnk művészi műhelyébe.

G A L A M B S Á N D O R .

1 V . ö. A r a n y

Katalinjában

Szúnyog s z a v a i t : Enyém a fájdalom j o g a S én e jogot n e m e n g e d e m .

PETŐFI «TÜNDERKALAND» C. I S M E R E T L E N TÖREDÉKE.

E g y i s m e r e t l e n e p i k u s töredéket mutatok be alább, amelyet külső és;

belső okok alapján, úgy vélem, j o g g a l fűzhetünk Petőfi nevéhez. Fotografikus másolata, az eredetinek ^s/s nagyságára kisebbítve, a következő:

"'•áj

T V

í' /L-<£«_- •• |f ? ^

' — • • -• -ír r ^ f , ,

NI*

^T

s

í' /L-<£«_- •• |f ? ^

' — • • -• -ír r ^ f , ,

NI*

^T

s A .

I ^../»w,,..

I ^../»w,,.. T^r^r^r- ><

( . ^ - - / V ^

' • X

Nyomtatásban, még íráshibáival is h í v e n :

Tündérkaland.

Halljátok c s a k , m i k n e m történtének v e l e m ! Mulattató lesz tán ; mert tárgya szerelem Hétköznap-életem fásító gondjait Lerázni, a m i n a p k e d v e m sétálni vitt.

Bolygék a főváros lármás u t c z a i b a n ,

(Mert csak tolongás, zaj között vagyok v i g a n . A természet n y u g o t t magányos rejtekén M a g a m b a szállok, és e l k o m o r o d o m én.

De utcákon, holott, m i n t a c h a m p a g n e i b o r A z élet, a sürgő világ pezsegve f o r r ; Utczákon a lélek perczenként újat lát,

S nem fonja k o m o l y a n a z eszmék fonalát.

Itt enyelegve lejt virágos kocsiján

A víg szórakozás, a szép könnyelmű lyány.) Jártam föl és alá. A t i s z t a égi bolt

Magasról küldte le a napsugár-mosolyt ; De a forróságon koronként e n y h i t e S z e l i d , lágy fuvalom nyájas lehellete.

Tarkán hullámozott mindenfelé a nép, Gyönyörködött s z e m e m száz-meg százfélekép.

Előttem itt pompás úrhintó roboga, A m o t t nyikorgott r o s z napszámos-talyiga.

E z a 22 sor tizenkettös,¹ úgy látszik, egy s o h a meg n e m írt r o m a n t i k u s epikus kölleménynek bevezető része. M i n d e n valószínűség s z e r i n t Petőfi Sándor

alkotása. E r r e a megállapításra n e m c s a k a külső bizonyságok ezúttal döntő ereje, h a n e m a belső érveknek i s megerősítő többsége juttatott e l bennünket.

A kézirat jelenlegi tulajdonosának, K o m m e r M a g d a dr. e g y e t e m i a s s z i s z ­ tensnek, a k i n e k szívességéből közölhetjük ezt az érdekes töredéket, örök-

' Szabatosabban : hatos j a m b u s .

Szerk.

264 H E G E D Ű S Z O L T Á N , V O I N O V I C H G É Z A

ségül j u t o t t a birtokába. N a g y a t y j a , Kóti József, diákkorában Nagykörösön 1865 júniusában A r a n y Jánostól' k a p t a ajándékul, emlékül. Már ez a családi hagyomány i s bizonyítaná a kézirat eredetiségét, mégis vizsgáljuk meg m i n d e n r e kiterjedő figyelemmel ezt az emléket, amely azért i s különös értékű, mert első fogalmazvány, i l y e n pedig Petőfitől nagyon kevés maradt ránk.

Mindenekelőtt a legapróléfcosabb írásösszehasonlítással kétségtelenül megállapítható, h o g y a töredék Petőfié.

A z egyes betűk hasonló alakítása, a d u c t u s kétségbevonhatatlan egye­

zése igazolják ezt. A töredék mellett, a l a t t v a l a m i n t a versón látható név­

aláírás-próbák u g y a n eltérnek a z ismert Petőfi-aláírásoktól, de ez természetes, h i s z e n épen azért próbák.

Különben a vonalvezetés egyezése itt is kétség nélkül felismerhető.

A véletlen szerencse, v a g y talán inkább a gondos A r a n y baráti keze mentette m e g heves költőjének halálos ítéletétől ezeket a sorokat. N e m folytatta Petőfi; i l y e n töredékei közül pedig igazán n a g y o n kevés kerülte el a pusztulást. Petőfinek kevés töredéke m a r a d t ; azt k e l l hinnünk, hogy a többit m i n t gyengébbnek tartott d a r a b o k a t a türelmetlen és szigorú szerző megsemmisítette.

Hát ez a töredék m i l y e n m ó d o n kerülhette k i a megsemmisítést ? E r r e n é z v e a h i p o t e t i k u s , de elfogadható szerzési ideje adja meg a feleletet.

A kéziraton semmiféle keltezés v a g y más évszám n i n c s . Petőli életrajzi a d a t a i n a k figyelembe vételével a z o n b a n a keletkezés idejét 1847-re tehetjük.

1847-ben Petőfi kétszer járt Aranynál. Először j ú n . 1—10-ig egyedül, majd o k t . 25—31-ig feleségével együtt. E két látogatás közül az egyiket jelölhet­

j ü k m e g a keletkezés idejéül. A kéziratlap versóján a következő idegen kézzel írott címzés v a n : «A'Masikori olvasó egyesületnek. Másikorán», A címzés b a l sarkán pedig ugyanattól a kéztől még két városnév

Czegléd.

Szoboszló

egymás alatt, m i n d a kettő aláhúzva. E z e k szerint a kézirat egy borítéklap belső oldalán v a n Magát a veraszöveget, a m i n t már említettük i s , j o b b r ó l és a l u l névaláírás-próbálgatások v e s z i k körül, amelyek a címzés­

o l d a l o n i s folytatódnak játékosságig menő figurációkkal.

A z t a föltevést kockáztatjuk tehát meg, hogy ezt a papírlapot a költő Aranynál k a p h a t t a és használhatta f e l . E z t bizonyítaná az a körülmény is, h o g y a kézirat Aranynál v o l t ; n e m valószínű u g y a n i s , hogy Petőfi más­

h o n n a n v a g y másutt i l y e n emlékkel ajándékozta v o l n a meg épen legkedve­

sebb barátját. Aranynál idözése a l k a l m a v a l írhatta tehát a költő ezt a pár sort, a m e l y e t a z a s z t a l o n hagyhatott, A r a n y pedig eltette és megőrizte.

Talán a költő nem-tetszését m u t a t j a az abbanhagyás, a névpróbálgatás pedig unalmát, elmerengését. De épen e z a z elmerengő és játékos probatio n o m i n i s engedi m e g , hogy a szerzés idejét az első, j ú n . 1—10-ig tartó látogatás idejére korlátozzuk. E z a h a n g u l a t megfelelőbb Petőfi a k k o r i lelkiállapotának.

Erdődről jött J u l i a kedvező döntésével Szalontára.

E z az idő tehát elfogadhatóbb az októberinél, jóllehet F e r e n c z i erről a későbbi látogatásról, A r a n y s z a v a i v a l , «ostoba versek rögtönzésében)) való vetélkedést említ.³ A későbbi látogatások e kézirat szempontjából n e m i s

1 Kóti József szerint feljegyzése sajátkezű. (Az évszám nyilván téves!

Szerk.)

* F e r e n c z i Z . :

Petőfi életr.

III. 171. 1.

jöhetnek számításba. A júniusi időt teszik valószínűvé még magából a töre­

dék szövegéből meríthető belső érvek i s .

A t é m a :

Tündérkaland,

a tárgya: s z e r e l e m . N e h e z e n i n d u l , m i n t h a nem is Petőfi írta v o l n a , némi affektáció érzik a z első 14 során. A további 8 sor már tisztábban és lendülöbben f o l y i k . D e igazán csak egy-két merész összetétel

(Hétköznap-életem, nagsugár-mosolyt,)

v a l a m i n t egy-egy szépen ívelt mondat

(A tiszta égi bolt Magasról küldte le a napsugár-mosolyt:)

mutatja, hogy itt valóban Pctöíi beszél, mégpedig a z a Petőfi, a k i boldog­

sága tudatában szerelemről énekel, de ez a boldogság-tudat o l y a n erős, hogy szinte ólomsúllyal nehezedik szárnyára. A félbeszakításban m i n t e g y a z i n v e n - tio poetica visszatérését látjuk az idegen, objektív területről a legszubjek- tívebb boldogságérzet felé, s a névpróbálgatás elmerengő, játékos h a n g u l a t a épen a p s y c h i k a i átmenetet mutatja érzelmeinek m i n d e n t legyőző erejéhez.

Tehát ez az érzelmi és h a n g u l a t i t a r t a l o m is a júniusi látogatás idejére v a l l . M i lehetett ennek a csak a l i g e l i n d u l t e p i k u s költeménynek az elgon­

d o l á s a ? Talán saját szerelmének a szimbolizálása ? N e m valószínűtlen; a z előbbi fejtegetések alapján lélektanilag e l is fogadható. De találgatásokba n e m érdemes bocsátkoznunk. A z alkotások fogantatását m i s z t i k u m veszi körül, a töredékekét még inkább. M i n d e n t s o h a s e m fedhetünk föl. Eléged­

jünk meg azzal, hogy Petőfi-irodalmunk gyarapodott, m a újra láttuk öt az emlékezés fényénél, ennek a k i s töredéknek a hasadékán át.

H E G E D Ű S Z O L T Á N .

* .

Petőfi ez i s m e r e t l e n töredékének m i n t rendkívül érdekes Petőfi- emléknek örömmel a d t a m helyet az I K . l a p j a i n , annál inkább, m e r t a kézirat m a g a m i n d e n tekintetben i g a z o l n i látszik azt, h o g y a nagy költőtől ered. Maga a töredék a z o n b a n , s azok a körülmények, a m e l y e k között ránk maradt, némi aggodalmat keltettek b e n n e m , ezért megkértem V o i n o v i c h Géza urat mondjon róla véleményt. Ü, a k i n e m c s a k Petőfi költészetét i s m e r i alaposan, h a n e m A r a n y egyéniségét is úgy, m i n t s e n k i más, a következőkben foglalja össze röviden nézetét.

Petőfi most előkerült töredékének címét látva, lehetetlen a

Tündérálomrá.

n e m g o n d o l n i ; m i n t h a elejének félretett kidolgozása l e n n e . N e m valószínű, hogy Petőfi kétszer élt v o l n a e n n y i r e egyforma címmel. A sorok terjedelme, t a r t a l m a egyaránt hosszabb e p i k a i költeményre mutat.

Abból, hogy a kézirat Szalontán m a r a d t fenn, n e m következés, hogy a költő ott és 47-ben írta. A borítékon lévő címzés egy olvasó-körnek s z ó l ; i l y e n papírdarab inkább esett keze ügyébe a

Divatlap

v a g y

Életképek

szer­

kesztőségében, m i n t a s z a l o n t a i j e g y z ő i h i v a t a l b a n . H a Petőfi Szalontán fog ebbe, a l k a l m a s i n t magával v i s z i ; h a ott hagyta, már idejét múlt kísérlet v o l t .

(A névaláírás-próbák összes költeményeinek 1847. márciusi kiadásához készülhettek.)

Különös, h o g y A r a n y , a k i barátjának m i n d e n levelét, m i n d e n k i s aján­

dékát gondosan és féltőn megőrizte, ezt a papírlapot 1865-ig tartogatta s a k k o r egyszerre ajándékba adta — egy diákjának. P e d i g ez n e m c s a k k e z e ­ vonása volt Petőfinek, h a n e m k i a d a t l a n töredéke. Hogy A r a n y e töredéket,

266 V O I N O V I C H G É Z A , W A L D A P F E L J Ó Z S E F

ha költője megsemmisítésre ítélte, n e m szándékozott közölni, az lehetséges, de akkor miért adta k i a m a g a biztos k e z é b ő l ? — Itt v a l a m i nem világos.

A z i s érthetetlen, h o g y e töredék eddig nem került nyilvánosságra,

sem a kiadásokban, sem a Petöíi-társaság elé. t⁷ r\l

V O I N O V I C H G É Z A .

A B O L D O G S Z E R E L E M ÉS A Z ELSŐ REGÉK TÖRTÉNETÉHEZ.

A

Boldog szerelem

és a vele egyidejűleg 1807-ben megjelent első-

Regék

keletkezésének idejéről és történetéről, tehát a Kisfaludy-féle sajátos regefaj kialakulásáról i s , kevesebbet t u d u n k , m i n t a

Kesergő szerelem

meg­

születésének b o n y o l u l t históriájából. A

Boldog szerelemre

vonatkozólag elfogadható v o l t néhány dalának határozott időmegjelölése. K i s f a l u d y n a k A n g y a l kiadásában megjelent l e v e l e i közt a z o n b a n n i n c s egy sem, mely 1800 és 1805 közt kelt v o l n a , tehát a k k o r , m i k o r K i s f a l u d y n a k mindenesetre igen élénk i r o d a l m i levelezést kellett folytatnia, s mikor csendes költői m u n ­ kássága állandósult; n e m s o k k a l többet beszélnek életének e szélcsendjéről önéletrajzi jegyzései, melyeket a z Akadémia, illetőleg a Közhasznú Esmére- tek Tára számára, Döbrentei használatára készített, épenúgy

Hattyúdala.

sem, m e l y legnagyobb részében verses p o l i t i k a i memoire. Csak legújabban hívta fel a figyelmet Gálos R e z s ő¹ K i s Jánosnak 1803 okt. 6-án K a z i n c z y hoz irt levelére, a m e l y s z e r i n t K i s f a l u d y lemásolta volt Csobánc várába helye­

zett regéjét, hogy K a z i n c z y Bécsből való hazautazásakor Csobánc felé utaz­

ván, a z z a l szórakozhassak. Ebből is világos, h o g y

Csobánc

már 1803 júniusá­

ban készen v o l t .

P o n t o s a b b a n meghatározza

Csobánc

írásának idejét a z alábbi levél­

töredék, m e l y n e k s z a v a i bevilágítanak egyúttal a

Boldog szerelem

alakulá­

sának s az első regék megszületésének történetébe, s ezzel az adott körül­

mények között fogant regefaj műfaji sajátságait is új oldalról teszik érthe­

tővé. Péteri Takáts József, i r o d a l m i életünk e lelkes, áldozatrakész munkása, K i s f a l u d y legállandóbb b i z a l m a s a és kiadója, közli e sorokat K i s f a l u d y akko­

r i b a n kapott leveléből Légrády Imrével, a későbbi u d v a r i ágenssel s a bécsi m a g y a r írótársaság kedvelt tagjával 1803 május 10-én.²

«A

Boldog szerelem

lassanként (mert a gazdaság igen elfoglallya minden tehettségemet és időmet) mégis már

125 dalig és 5 hosszú énekig

nevelkedett.

A z

ötödik ének

benne

Csobáncz

és Szigliget váromladék okról szólló Rege versekben. Némely értelmesek és m a g a m ítillete szerint is szerentsés költe­

mény. H a

Tátika

s Rezivárakról v a l a m e l l y D o c u m e n t u m o k volnának a

1

A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében.

Irodalomtörténeti Füze­

tek 18., 24. 1.

5 Levelének másolata T o l d y gyűjteményéből a z Akadémia kézirattárá­

ban M . írod. L e v . Quart. 138. sz. X X I I . c s o m ó . M a g y a r Tudósok Levelei Légrády Imréhez. (Ügy látom, Takáts Sándor sem használta fel P . Takáts Józsefről levéltári kutatás alapján készült munkájában ezt a csupán Takátstól 27 levél másolatát tartalmazó csomót, m e l y b e n egyébként is sok fel­

használatlan irodalomtörténeti érdekű adat található.

Weszprémi káptalan Archívumában, szeretném, h a m e n n y i r e lehet, v e l e m közlenéd, csak a n n y i r a hogy tudhatnám, minő Famíliák birtokában voltak ezek, mert Tátikáról is örömest egy Regét írnék, vagy talán éppen e g y egész Románcos vitézi költeményt néhány Énekben.»

E néhány sorból bizonyossá válik, hogy az első regék már a

Boldog szerelem

írása közben foglalkoztatták a költőt, sőt h o g y a

Regéket

eredeti­

leg a

Boldog szerelem

énekeiül szánta, s így azok közös h a n g u l a t szülöttei a dalok és énekek téli képeivel, m e l y e k közül a m o s t a n i ötödik éneknek, mely így épen a

Csobánc

helyére került, néhány sora (Szerettemmel szeretek'én kandallómnak tüzénél, M i k o r k i n n fagy, m e l e g e d n i Vitnyédinek füstjénél, Erről arról beszélgetni, Múlt időket e m l e g e t n i . . . . ) fejezi k i ezt a kandalló-hangulatot leghasonlóbban a

Qsobánc

sokat idézett kezdetéhez.

(Ülj mellém a kandallóhoz, F e l v a n szítva melege, Csobánc várról édes­

kedves, l m , h a l l j a d , egy agg rege I) Megállapítható továbbá, hogy már 1803 tavaszán készen volt a

Csobánc

és hogy e k k o r a

Boldog szerelem

125. daláig, tehát az ötödik huszonötös s z a k a s z befejezéséig j u t o t t e l K i s f a l u d y . E z az ötödik dalcsoport a

Boldog szerelem

m a i alakjában i s t a v a s z i h a n g u l a t o k

kifejezője a 106. (Szabadságban, szeretetben M i n d e n vígad a m i él,.

A megújult természetben, Lizám, szíved m i t b e s z é l ? H a l l y a d csak a fűlemilét A mogyorósürüben, Nézd csak a sok t a r k a pillét! B e szép itt a zöld f ű b e n ! . . . ) és 110. d a l l a l ( A z egész nagy természetben Most a t a v a s z langyával, M i n d e n n e k új tenyészetre Indult forró vágyával, A földnek zöld zománcában, A víz folyó tükrében, A z ég tiszta zafírjában, M i n d e n állat keblében M i n t él s örvend a s z e r e l e m ! . . . ) A c i k l u s kezdetétől idáig is m i n ­ den nehézség nélkül felismerhető a természet benne tükröződő változásainak folytonossága, az aratás, a nyári gazdasági m u n k a idejétől (35. d a l , II. ének, 56. dal) az őszi hervadáson (70, 72), az év fordulásán s a tél dühöngésén (86, 87, 88, 89.) keresztül, s épen úgy a továbbiakban is az újból «ajtó előtt lévö», «mindent szorosba záró» (165), «negyfal k ö z é szoritö» (174) téltől, a mindont megállító decembertől (.184) az új k i k e l e t i g , m i k o r «rég e l o l v a d t már a h ó » , de még késnek « a k e r t t a v a s z i hív lakosi», a z életnek szerelem­

nek kedvit dalló lantosi», k i k e t a költő naivságában a legszebbek közé tartozó 197. dalával hívogat b i z t a t v a : «Minden k a r v a l y t csővel lesek, H o g y békében legyetek, S több ki3 lantost költsetek.» C s a k h o g y a 86. d a l (Te a z idők tengerébe Már-már lefolyt esztendő, Melynek boldog kezdetébe Ürökr' enyém leve ö . . . ) s a 87. s z i l v e s z t e r i dal (Ez órának lejártával Vége v a n a s z á z a d n a k . . . ) kétségtelenül 1800-ra v o n a t k o z n a k , s a 65.-et is m i n b e n b i z o n n y a l erre k e l l érteni. (Most négyszer hét esztendeje L ö n kezdete létem­

nek, De csak az v o l t az eleje Valóságos éltemnek, Midőn (második nyár most lesz) L i z á m ! nékem így szólal: « H a s z e r e l m e m boldoggá tesz, B o l ­ dogságod helyén á l l ! . . . » ) A h a r m a d i k és n e g y e d i k dalcsoport tehát még az 1800/1. télen készültnek látszik, s így több m i n t két esztendei c s a k n e m teljes megszakítóst k e l l föltennünk 1803 tavaszáig, m i k o r még m i n d i g csak az ötödik c s o p o r t t a l készült e l a költő; mert azt föltenni, hogy azok a nagyon határozott idömegjelölést tartalmazó költemények utólag készültek, n o h a a

Boldog szerelem

m a i szerkezete n e m m i n d e n b e n azonos a z erede­

tivel, nincs elég o k u n k . Csak az állapítható meg, hogy míg csak a kötetet

o l v a s v a , az a benyomásunk, hogy egész t a r t a l m a mindjárt a házasság utáni időtől, legkésőbb 1800 nyarától¹ a z őszön, télen, a mindjárt erre következő t a v a s z o n s a második éven keresztül 1802 tavaszáig a l a k u l t k i , valójában 1803 t a v a s z a az első, melyről a

Boldog szerelem

d a l o l ; a 125. dalt követők elrendezésében s e m k e l l a keletkezés rendjének m e g b o m o l v a lennie, a ben­

nük tükröződő második k i k e l e t c s a k u g y a n a z 1804-i lehet, a

Boldog szere­

lem befejezéséig s végső a l a k b a öntéséig csak a k k o r juthatott el a költő.

E z t bizonyítja Takátsnak u g y a n c s a k Légrády hoz 1803 okt. 4-én írt levele, m e l y b e n a z t írja: «(Kisfaludytol) m a vevék levelet, mellette Csobáncz nevü Regét, m e l l y a B o l d o g S z e r e l e m n e k eggyik Énekét teszi.» 1804 szeptember 8-án v a n s z ó Takáts l e v e l e i b e n először a

Boldog szerelem

elkészültéről, e k k o r azonban, úgy látszik, ennek híre már általánosan elterjedt, sőt j ó üzletnek látszott a

Kesergő szerelem

egy utánzójánál megrendelt, az elsővel hasonló módon ellentétes tartalmú második rész kiadásával a z ismeretlenül i s várva-várt népszerű m i n t a megjelenésének elébe vágni. Legalább Takáts így ír K i s István m o h ó s á g á r ó l : «mivel h a l l y a , h o g y l l i m f y n e k B o l d o g Sze­

r e l m e i s kész, s tsak a nyomtató présre várakozik: a l ( i - i k a u g u s t u s i Kurír­

b a n hasonló tzímü munkát hirdettetett k i a M a g y a r P u b l i k u m m e g t s a l a - tására.⁵ E z e n szörnyen megneheztelt K i s f a l u d y Sándor. Méltó lenne a P u b ­ l i k u m szeméről l e v o n n i a hályogot. írtam iránta O t s o v s z k y P . - n a k . . . Tegyenek v a l a m i t az u r a k , hogy a jobb ízlés vesztegetésével az álnok prac­

t i c a ne gyözedolmeskedgyék.))³

A n a g y lelkesedéssel kezdett s körülbelül feléig h a m a r o s a n előre­

haladott m u n k a meglassulásának, legkésőbb 1801 elején, igen természetes magyarázata a lírai témahiány, m e l y n e k leplezésére szolgáltak a ((leírások, természetfestö részletek, érzelembe olvasztott reflexiók az ember rendelte­

téséről, a boldogulás eszközeiről, a h a z a iránti kötelességről)).⁴ Elképzelhető K i s f a l u d y ö r ö m e , m i k o r a z első rege, m e l y b e n először szintén csak új a l k a l ­ mat vélt fölfedezni a

Boldog szerelem

változatossá tételére, önmaga és

1 Már e k k o r i b a n , a

Kesergő szerelem

sajtó alá bocsátása előtt, küld a K i s f a l u d y Takátsnak június 28-án írt leveléhez c s a t o l v a néhány dalt

Himfy

megkezdett második részéből.

8 A Takátstól említett tudósítás (Magyar K u r i r , 1804. III. fertály, 912. 1.) így h a n g z i k : « A ' S z e r e l e m Gyötrelmei! E g y a' szívet sebhető és

•érzékenyítő k ö n y v 100 D a l l o k b a n és énekekben. E z a' m u n k a o l y érdemet n y e r t a ' közönség előtt, hogy a z állig jelenvén meg a ' fényes piatz vásárá­

b a n , a z o n n a l m i n t egy vetélkedéssel ragadoztattak e l a z ötet kedvellöiktöl.

M i v e l pedig ennek a' m i n d e n e k előtt betses könyvnek a folytatása vagyis a ' második része kevés idő múlva, a' sajtó alól világ eleibe fog jöni ezen c z í m a l a t t :

A' liszta Szerelem Öröm órái,

kívánta a' kiadó az Érdemes Közönséggel ezt i s közleni.» A

Szerelem gyötrelmeinek,

m e l y n e k S z i n n y e i c s a k kéziratát i s m e r i , szerzője Dési N a g y Sándor. 1803-ban j e l e n t meg K i s Istvánnál. A Zeitschrift v o n u n d für U n g e r n 1804-i V . kötetének 3. füzete i s m e r t e t i .

s A z írói tulajdonjogról alig tudó világban az e k k o r i b a n szaporodó s lassanként b i z o n y o s elvek elfogadására vezető plágiumharcoknak (az 1826-ban lefolyt Ilias-pör csak m i n t o l y a n plágium-vita a z első, m e l y nagyobb port vert föl s b i z o n y o s e l v i eredményekre is vezetett) egy igen érdekes fajtáját látjuk m e g i n d u l n i e levélben. N e m t u d o m , volt-e folytatása a z ügynek.

4 Császár:

Kisfaludy Sándor.

(Költők és írók) 100. 1.

mások előtt a n n y i r a újnak és sikerültnek tünt f ö l¹, s érthető, h o g y a n n y i r a kedvét lelvén benne, h a m a r o s a n újabb hasonló munkára gondol, m e l l y e l már m e g i n d u l a műfaj önállósulása. H o g y 1803 t a v a s z a és a következő tél között i s o l y kevéssé h a l a d t előre a

Boldog szerelem

írásában, azt már a közbeeső évszakokat kitöltő gazdasági munkán kívül ez a n a g y kedvtelés is magyarázza, m e l y a z újonnan feltalált regemflfajhoz v o n j a . A

Csobánc

már 1803 elején készült és n e m nyarán, s n e m K a z i n c z y számára, m i n t Gálos a K i s János levelében véletlenül egymás mellé került

tisztán

és

számodra

szavak különös összekapcsolásával* állítja, csak többek közt e k k o r i b a n K a z i n c z y számára is

tisztán leírta,

azaz lemásolta e regét, m e l y e t kétség­

telenül eredetileg i s feleségének mesélt e l , b e l e i l l e s z t v e a

Boldog szerelem

i d i l l i hangulatába.

Ugyancsak 1803 tavaszán foglalkozott már K i s f a l u d y

Tátika

regéjének tervével is[;^s úgy látszik t u d t a már, miféle b o n y o l u l t a b b történetet fog e váromladék képéhez fűzni (erre mutat, hogy már gondol a r r a , h o g y talán több énekes külön költeményt alkot), csak épen azt n e m tudta, m i l y nevű hősöket szerepeltethet a családtörténet feltűnő megsértése nélkül. Takátstól kapott is erre vonatkozó adatokat. «Mar szedegettem egyet-mást, pedig sok hiteles írásokból öszve — írja ez levele további részében — hogy a m a j e l e s tehettségü írónk buzgóságát még inkább élesszem.)) Jellemzően világítják meg ezek az adatok i s a Kisfaludy-regék történeti-mondai igazságát, a vár­

romok ihlető szomszédságában idegen eredetű emlékekből kombinált mesék adaptációjának mélységét. Érdekes v o l n a t u d n i , m i l y e n adatok v a n n a k a veszprémi levéltárban Tátika és R e z i várak 1400 körüli történetére v o n a t ­ kozólag, miről tudósíthatta Takáts költőnket, hogy lássuk, van-e

Tátikában

mégis — legalább a nevekben — v a l a m i h i s t o r i k u m , mert a családtör­

ténet idáig egyáltalán n e m t u d Rezy-családról, sőt a r r a a vidékre v a l &

Szánthókról s e m .⁴ *

1 Később i s említi, m e n n y i r e tetszett m i n d a z o k n a k , a k i k n e k felolvasta.

* I. m . 2 4 . 1 . « a

Regék

elseje épen K a z i n c z y számára készült. K i s János írja 1803 október 6-án K a z i n c z y n a k ezt a mindmáig n e m emlegetett érdekes adatot: , m i n d Ő (Himfy), m i n d N a g y k á n o n o k . . . n a g y nyughatatlansággal várták Bétsből erre való jöveteledet. K i s f a l u d y nevezetesen egy Romántzát le i s írt

tisztán számodra,

m e l l y n e k tárgya a Csobántzi várba helyheztetett rege, hogy midőn Csobántz mellett elmentél v o l n a , lett v o l n a ott már t ö b h mulatságod'.))

8 1805 a u g . 4-én már ezt írja K i s f a l u d y Takátsnak [1. K . S. m . m . (Angyal) VIII. k . ] : «Alig várom, hogy regéimet már n y o m t a t v a lássam, igen szeretem őket. Készül már

Somló'

i s . N i n t s ember, a k i r e impressiót n e m tettek volna.» Míg tehát a

Csobánc

1802/3 telén készült és a

Tátika,

m e l y ­ nek elöhangja szintén téli munkaszünetre u t a l («Négy fal közé zárt a télnek Szele, hava, h i d e g e : Kedves, tisztelt barátom, N a g y ! I m , h a l l y a d , egy agg rege.» V . ö . a fentiek szerint épen 1803/4 telén írt 178. d a l l a l : « N o n a négy fal közé szorít Bennünket a zordon tél, Szívünk mindég t a v a s z t él»), szintén már 1803-ban foglalkoztatta a költőt, s a következő télen j u t h a t o t t befeje­

zéséhez, a

Somló

1805-ben készült. 1806 végén kerülhetett nyomdába a kötet. 1807 j a n . 9-én már azt írja Takáts az a k k o r Kultsár munkatársaként Pesten működő Légrádynak: «Egyszer sétálás kedvéért, által mehetne Bará­

tom U r a m Sághy U r j ó barátomhoz, a k i a nyomtatást kormányozza.))

4 K i s f a l u d y regéjében mindkét család utolsó sarjáról v a n s z ó !

270 V V A I . D A P F E L J Ó Z S E F

A Kisfaludy-féle regefaj miifaji sajátságainak megértése és értékelése szempontjából n a g y o n fontos m a g a az a tény, hogy az első rege egy egész­

ben i d i l l i k u s h a n g u l a t o t tükröztető lírai c i k l u s tagjaként született meg, s a kész ének tetszett meg a n n y i r a költőjének, hogy még egynek írására jött kedve, s azt utóbb már külön terjedelmesebb költeménnyé a k a r t a kidolgozni.

M a j d az elsőt i s kiemelte eredeti helyéről, h o l az a c i k l u s változatosabbá tételére szolgált u g y a n , de erőltetés nélkül illeszkedhetett is bele a költő a k k o r i , nagyobb felindulás nélküli lírai hangulatának megnyilatkozásai közé — egy i l y e n kandallónál elmesélt téli rege n e m zökkentene k i a n n a k az i d i l l i k u s képnek szemléletéből, melyet a

Boldog szerelem

a m a g a egészében nyújt.

A leglíraibb regének — a költő és kedvese szerelmére főleg környezeti elemek (Badacsony szürete, a s z i g l i g e t i álmodott boldogság képe) felidézésével amúgy is folyton célzó

Csobáncnak

— hatását talán csak fokozná, lírai jellegét m i n ­ denesetre tisztábban engedné érvényre j u t n i az, h a ott, a lírai c i k l u s b a n szerepelne, m e l y n e k keretében megszületett, s amelytől, m i n t most már világosan láthatjuk, jórészben lírai színezetét is k a p t a , melyet természetesen annakidején is m i n d e n k i érzett, s melyet m i n d i g emlegettek. Természetessé válik így a lírai versforma használata, m e l y n e k ellentétét a megkívánt objektív-epikai előadással a n n y i s z o r kiemelték. Mélyebb rokonságot érzett

a

regék és a

Boldog szerelem

líraisága között már T o l d y F e r e n c ,¹ k i

a

lírai e l e m uralmát a regékben a n n a k tulajdonítja, hogy K i s f a l u d y «saját s z e r e l m e fájó és boldogító emlékezeteit különféle h e l y z e t e k b e n felléptetett különféle egyéneiben újra meg újra élvezve reproducalja», s a

Regék

egyet­

len új elemének mondott hazafiságról is azt mondja, hogy (hangjai már a

Boldog szerelem

folytán is érintik keblünket.»* H e i n r i c h , A n g y a l és Császár rövid jellemzései után újabban Tóth Béla írta körül részletesebben e lírai jelleget, a Kisfaludytól kiképzett regetípus műfaji sajátságait jellemezvén.⁸ E z e k közül épen azok, m e l y e k , stílszerütlenségükkel vagy müvésziességük- k e l , legsajátosabbak, a z első rege lírai eredetének következményei.

A

Csobánc

hangulatának líraisága általában, versformájának a

Bol­

dog szerelem

énekeiével való azonossága épen úgy o n n a n v a n , hogy m a g a is i l y ének v o l t eredetileg, m i n t a benne rajzolt v i s z o n y o k n a k s Rózsa panaszának rokonsága az ö v é i v e l . Teljesebben érthetővé válik így az i s , m i n t j u t o t t eszébe K i s f a l u d y n a k a naivságában művészi hatást tevő mesélő magatartásba h e l y e z k e d n i . A lírai előhang szükséges kapocs a c i k l u s b a n helyet foglaló ének elején, a megszólítással, a n n a k megjelölésével, hogyan j u t o t t a meséhez, s főleg b i z a l m a s «kandalló»-hangulatával, a z z a l az itt még mélyen művészi beállítással, m e l y « a z i n t i m időtöltésnek a jellegét a k a r j a a d n i a műfajnak: úgy tünteti fel, m i n t a hosszú téli esték beszélgetéseinek,

1

A magyar költészet története.

2. k i a d . 1867. 439. 1.

' L e g n a g y o b b a rokonság a

Regék

történetszemléletével, a j e l e n és m u l t közt való ellentét érzéséből táplálkozó m e l a n c h o l i a szempontjából a

Boldog szerelem

5 3 . dalában: «Egy Istenért, egy hazáért Égett h a j d a n durván hív, E g y hölgyért, egy nyoszolyáért A törzsökös magyar szív: De sem Isten, s e m hazához Sok k i g y a l u l t m a g y a r szív, S e m szavához, sem párjához, S e m magához most n e m hív» stb.

8

A Kisfaludy-regék utánzatai.

I K . 1926. 211—17. és összefoglalva 286. 1. (Külön i s , I. Füzetek, 13. sz.)