Szerző egyéb munkái:
E lb u k o tta k . (Novellák.) Singer és W olfner, 1892.
(Elfogyott.)
M esekönyv. (Novellák) Grill Károly, 1898.
(Elfogyott)
A z isteni kert. (Novellák.) II. kiadás. Nyugat, 1910.
A nagyasszony. (Színmű.) N yugat, 1910.
Ü nn ep a D ü h ö n g ő n és egyéb szerelm ek. (Novel
lák.) Nyugat, 1911.
A rajongó B olzaydány. (Színmű) Nyugat, 1911.
Lőrinc em léke. (Novellák) N yugat könyvtár, 1911.
Les grands et les p etits M oineaux. (Nouvelles.) A lphonse L em erre, Paris 1900.
FALUS ELEK RAJZAI
A NYUGAT NYONDÁJA BUDAPEST, ÜLLŐ1-ÚT 18.
220413
ORSZ. SZÉC KENY l-KÖM YV íáR
N ö v e d é k n a o i á
155K é í - . sz.
M ikár Ferenc . . . G óth Sándor
M ikár Ferencné . . V . H araszth y H erm in G yörgyike . . . . Sz. V arsány i Irén A n n a ... M észáros Giza S t e f i ... Lánczy M argit
Fenyvesi Emil H ü b n e r F élix . . • n n .
Csortos Liyula T ersán szk y László T a n a y Frigyes G lanz H ugó . . . . K em enes Lajos P avlits L óri . . . . R ónaszéky G usztávné I d a ...M olnár A ra n k a
A virágos leán y . . Szörny M ariska A s o f f ő r ...Bogyó Z sigm ond
Lső szobapincér . . K erekes G yula IL ik „ . . S zatm áry Ferenc
L ső szobaleány . . Egry Irén IL ik „ . . H evesi Frida I n a s ... Polcsa László
A „Györgyike drága gyermek“ első előadása 1912 február 3-ikán volt a Vígszínházban.
I
I. FELVONÁS:
I. KÉP.
(A bécsi Hotel Bristol egy lakosztálya. A szín: egy kis szalon, Louis XV. berendezkedés az ismert Bécs-Schönbrunni Ízlés szerint. A lakosztályba vezető kettős ajtó a középről.
Jobbról és balról egy-egy kisebb, egyszárnyú ajtó a szobákba.
Egy magas kettős ablak, avult rózsaszin-selyem függönnyel balfelöl a háttérben. Kilátás a Ringre.)
I. JELEN ET.
(Szobapincér, Mikár Ferencné, Györgyike, Anna, majd a virágos leány.)
(A szobapincér feltárja az ajtót és megáll a küszöbön.
A hotelfolyosó hosszú vonala látszik, elkanyarodva a nagy márványlépcső felé a mélyben. Vaskos vörös szőnyeg a folyosón és a megszámozott ajtók sorfala.
Mikár Ferencné sietve közeledik, Györgyikét tologatva maga előtt. Mögöttük jön Anna. Legvégül Stefi látható elmaradozva, orrával a levegőben, roppant érdeklődve és mulattatva a hotelajtók és számok előtt.)
M ik árné (még a folyosón. Igen nervózus, egy csöppet fel is dúlt, mégis nagyon jókedvű és mozgékony. Élénk hang, elszánt és fölényes. Rop
pant gyakorlott anya) : No gyerünk G yörgyike, gyerünk . . . ne olyan álm osan G yörgyike . . ,
G yörgyike (Mikárné szavai közben): Ó h! Óh!
M íkárné (már a küszöbön s elragadtatva):
A h ! (5 kiáltva) : A nn a ! S te fi! N ézzétek csak ! H á t nem nagyszerű ! Ez ám a szoba, ez ám a hotel, a város, B é c s! Bécs I
A n n a : W ien, m a m a !
M ik á rn é : A H otel B ristol! A Bristol h o te l!
(Györgyikéhez) : H álát adhatsz nekem gyerekem , hogy szültelek s hálát a jó istennek, hogy itt lehetsz . . .
G y ö rg y ik e : Bánom is é n !
M ikárné (balfelé ment s kinyitotta az ajtót, egy lépést be is ment s k ijö tt): G yönyörű ! Ez lesz a te szobád . . . C supa kék selyem . . . Ez nyilván a legszebb szoba, ezt nek ed adjuk . . . T e vagy a kis m adár, a kis m enyasszony . . . M icsoda á g y ! . . . H ogy fogsz itt aludni csupa kék selyem ben ! . . . (Jobbfelé siet és megpillantotta a virág
bolti kisasszonyt, aki egy nagy csokor rózsával e percben lép be). Nézd csak . . .
G yörgyike (hevesebben) •. Bánom is é n ! M ik á rn é : Ó h a csúnya, m akacs lá n y ! A zt hittem csak P esten vagy ilyen rossz . . .
G yörgyike (a foga k ö zt): H agyjon nekem békét m am a • . .
M ik árn é (remegön s fenyegetőn): M egharag
szom G yörgyike . .
A n n a (a szobapincért és a virágosleányt jelezve): Ó h m am a . . . itt előttük . . . kérem . . .
Szobapincér és Szobalány (mintegy egyszerre szánva el magukat és egy lépést közeledve): Bitte . . .
S zo b ap in cér: Das sind die Zim m er, das
10
A ppartem ent, w elches H err Felix H übner für die D am en bestellt.
M ikárné (valami jókedvű büszkeséggel): Ich nicht deitsch . . . Ich garnicht deitsch. (Annához):
Mit m ond ? Mit a k ar ? (5 hirtelen ijedten). Hol van Stefi ? {K iáltva): S te fi! S te fi! S a pod- gyászunk . . . a családi kofferünk . . .
Stefi (kívülről): M e g y e k ! M e g y e k !
A n n a (Mikárnéhoz) : A zt m ondja, hogy itt v annak a szobák, a lakosztály, am it H übner rendelt a szám unkra.
M ikárné : A p a p a se jött f e l . .. persze rögtön bem ent egy kávéházba. Egész Bécsből, az egész Bristol hotelből csak a kávéház érdekelte ötét . . . M icsoda em ber . . .
Szobapincér (egy jegyzőkönyvvel és ceruzával a kezében): Die D am en m öchten gefällig .
G y ö rg y ik e : En lem egyek a papához a kávéh ázb a . . .
M ik á rn é : Itt fogsz m aradni G yörgyike . . . S zo bapincér: Die D am en m öchten gefällig ihren N am en einschreiben . . .
M ikárné {Annához, aki átakarja venni a ceruzát és p a p irt): H a d d ezt A n n a fiam . . . Ez így nem lehet, ez így nem m egy . . . Én nem tudok tolm áccsal beszélni . . . Meg akarom érteni az em bereket és ők is értsenek m eg engem . . . A bécsieknek ugy-e jól esik, hogy ném etül beszélnek velük B udapesten, h át beszéljenek ők m ost m agyarul én velem . Ez nekem is jól esnék. N em ak arok m egném ulni Bécsben.
M agyarul akarok beszélni és csak m agyarul
fogok beszélni. Még a császár is tud m agyarul Bécsben, h á t egy ilyen kifent, kikent szoba
pincér . . . H ol van Stefi ? H ol van Stefi ? Szobapincér (aki sejti miről van szó s meg
hajtva magát és alig leplezett lenézéssel)-. Ich w erde einen ungarischen Z im m erkellner hinauf schicken . . . (Távolodik)
M ik árn é (a ki csak ezt az egy szót értette):
U n g a risc h ! U n g a risc h !
A n n a (a pincérhez): Ja, tuen Sie das.
A virágos leány (a nagy csokor rózsával):
H err Felix H übner, für Fräulein G eorgette M ikár . . .
G yörgyike (aki mozdulatlanul áll a szoba balsarkában és duzzog, most idegesen s gúnnyal) ■. G e o rg e tte !
A n n a : Ja, ja, danke. Legen sie n ie d e r . . . A virágosleány (leteszi a csokrot és e l megy) : Ich em pfehle mich.
A n n a : A dni kellett volna neki valam it.
M ik á r n é : H á t adtál volna neki.
A n n a : A z édes m am ánál van a pénz, a táskában.
G yörgyike (gúnyosan): M inden pénz az édes m am ánál van a táskában.
A n n a (a virágos leány után) -. F rä u le in ! F rä u le in !
M ik árn é : Ne hívd vissza ! Ne hívd vissza ! (De a leány már ott van a küszöbön). Be lassan m e n t. . • N em is kell neki adni s e m m it. . . (Egy pillanatnyi zavar). M ondom semmit.
A n n a : M ilyen szép le á n y ! (Gyorsan kitép
12
a csokorból két szál rózsát és átnyújtja.) Das ist für Ihnen Fräulein. (Mélyen a szemébe néz).
A virágos leán y (kacagva) : O ich danke ! (Elsiet).
M ik á rn é : H ü bn er bizonynyal ad o tt neki egy forintot is . . .
G y ö rg y ik e : A rra nem lehet szám ítani, hogy m indig és m indig csak H ü b n er adjon és reggel, délben, este, éjjel, és télen és nyáron és m indig és m indig és egyfolytában és szünet nélkül csak H ü b ner adjon és amig m egfullad csak H ü b ner a d jo n !
M ikárné : M egfullad ! Isten őrizz ! M icsoda beszéd ez !
G yörgyike : En szégyellem m agam . . . M ikárn é : T e szégyelled m ag ad ! ? Ezzel a pofikával ? . . . H ol a podgyász ? H ol a podgyász ? G yörgyike : E rre a pofikára m egy m in d e n . . . az én bőröm re.
M ikárné : Györgyike ! kom olyan, m egha
ragszom G yörgyike !
G yörgyike (makacsul) : A rra nem lehet szám ítani . . .
M ik á r n é : De igenis lehet szám ítani és kell is szám ítani és ne bosszants engem G yör
gyike és ne vitatkozz velem G yörgyike, sem m i kedvem G yörgyike, az utazástól is fáradt v a
gyok és m ég m egjárod Györgyike . . . S m ég nem kaptál egy pofont Bécsben . . .
G yörgyike (remegőn) ■. A rra nem lehet — A n n a (békiilékenyen) : Ó h hadd m ár abba Györgyike !
M ik árné : A kom isz gyerek ! A lig vagyunk itt öt perce, m ég le se ültünk, m eg se m osa
kodtunk s m ár is k e z d i! H á t nem volt elég eddig ? ! H á t m ég nem un tad m eg ezt a foly
tonos duzzogást, feleselést, m akacsk o d ást . . . egy tizenhétéves leány . . . egy m enyasszony, m int egy öreg, zsém bes, h arapós boszorka . . . S te f i! Stefi ! H ol van az a lány . . ,
{Ebben a pillanatban Stefi megjelent.)
II. JELEN ET.
(Mikárné, Györgyike, Anna, Stefi, m ajd háziszolgák.)
Stefi (a középről; és elragadtatva) Ó h be nagyszerű ! be n a g y sz e rű !
M ik á rn é : H ol m ászkálsz te ! ? H ol csav a
rogsz o d a k in t! ?
S t e f i : A szobákat néztem édes m am a, a szom széd szobákat a folyosón, a szám okat az ajtókon . . . először vagyok életem ben egy hotelben. N ém elyik szobában éppen m ost tak a rítanak, az ajtók nyitva. M icsoda függönyös ágyak ! M icsoda m osdók, m indenféle m osdók . . . gyere csak G yörgyike . . .
M ik á r n é : Itt fogsz m a ra d n i! N em m oz
dultok ! Szent isten, hát nincs s z iv e te k ! Hol van a kis tásk ád ?
S te f i: N em tudom .
M ik á rn é : H á t a többi kis tásk á k ? Hol v annak a többi kis tásk ák ?
A n n a : A m am áé ott van a kezében.
14
M ikárné : A z enyém ! A z enyém ! A tié
tekről beszélek ! A többi pocigyászunkról beszé
lek ! S zen t isten, hol van a podgyászunk ! ? Négy d a ra b podgyászunk volt, az összes uj ruháink, a sok uj ruha, az esküvői ruhák, a sok uj fehér
nem ű és hét kalap sk atu lya . . •
A n n a : Ne tessék aggódni. Bizonnyal od a
lenn m aradt.
M ik á rn é : O d alen n ! O dalen n ! De hiszen itt kellene, hogy legyen . . . H ívjál csak v a la k it!
(Stefihez aki távolodott.) H ová m égy ?
S te fi: Itt van a csengetyü. (Olvassa a csen- getyii mellett lévő kis papírlapot.) „Einm al Lohn
diener, zw eim al Stubenm ädchen, dreim al Z im m erk elln er?“ (Roppant mulattatva.) Kit hívjak?
A n n a : A szobalányt.
S te f i: K étszer. {Kétszer csenget)
M ik á rn é : S nyilván H üb n er is itt lesz m indjárt . . . Lóri néni is itt lesz . . . s m ég m eg se m osakodtunk, m eg se fésülköd- tünk . . . úgy nézünk ki m int a cigányok.
Fel kellene öltözni díszbe . . . különösen neked G yörgyike !
G y ö rg y ik e : Bánom is én.
Stefi {titkon Györgyikéhez): V alam it fogok nek ed m ondani G y ö rg y ik e !
(Ebben a pillanatban a szobaleány.) A szobaleány : (a küszöbön) : Befehlen ? M ikárn é: H á t ezzel m egint hogyan beszéljek?
Stefi {roppant óvatosan s aggódón, hogy az anya észre ne vegye): V alam it, am inek nagyon fogsz örülni . • .
A n n a (a szobaleányhoz): U nser G e p ä c k . . . A szobaleány : Ja gewiss . . . M an bringt es eben.
A n n a : É ppen itt hozzák.
M ik á r n é : No hála istennek . . .
(Egy kis kézi targonca gurulósa odakünn. S rögtön két háziszolga egy vaskos kötéllel átkötött nagy m álhával: a családi koffer s egyéb bőröndök, kalapskatulyák stb.)
Stefi (Györgyikéhez) : T ersán szk y van i t t ! G yörgyike (megremegve): L a c i! ? Itt v a n ! ? H ogyan ?
S te f i: E gyütt jött velünk a vonaton . . . együtt jött fel velünk Pestről. M ost itt bujkál a folyosón . . .
G y ö rg y ik e : O h istenem m e g lá tjá k ! S te fi: T a lá n lem egy a kávéházba, a papához . . .
G yörgyike : A papához . . .
M ik árn é (miközben a háziszolgák elhelye
zik a bőröndöket s a málháról leveszik a kötelet) : M eg van m inden ? Nézzük csak . . . Ö sszesen tizennégy d arab . . . R ögtön kivenni szépen a kalapok at . . . Stefi gyere csak . . . Képzelem , hogy össze lesz gyűrve m inden . . .
G yörgyike (Stefihez): M it ak a r?
S te f i: Látni akar . . . beszélni ak a r veled . . . azt m ondja, m égegyszer utoljára . . .
G y ö rg y ik e: T a lá n megöl . . . S te f i: O h persze, c s a c s i!
M ik á rn é : Stefi hát nem jössz ide ? . . . Mit sugdostok ottan ? (Közeledik.) Mit sugdos
16
tok ? . . . Mi van itt m egint köztetek ? . . . G yör
gyike . . . {Hosszan nézi, Stefi távolodik és akkor enyhén, kérlelörí): G yörgyike szivem . . .
G yörgyike drága gyerm ek . . .
G yörgyike {hirtelen zokogásban tör k i ): Ó h!
M ikárné : A régi d a l !
S t e f i : A ki sír, az nem d a lo l!
III. JELEN ET.
(Mikárné, Györgyike, Anna, Stefi, szobapincér.)
Mikárné {a távolodó háziszolgákat jelezve s a szobapincért, aki belépett): N ézd csak az em berek itten . . . m ind bám ulnak . . . L egyen eszed G yörgyike . . . az isten áldjon meg, legyen eszed ! M ár ny itva van a nagy kuffer is . . . itt van n ak a k alap ok . . . fogadj szót, csomagolj ki szépen . . . Itt v a n nesze az uj kalapod, a pölöröz toliakkal, am inek úgy örültél . . .
A szobapincér : H a parancsolja a szoba
leányt, az m ajd segít . . .
M ik árn é : A h végre, egy m agyar pincér!
Ez b e s z é d ! Éljen !
A szob apin cér: K ezét csókolom . . . H a parancsolják a szobaleányt ? . . .
M ik á r n é : Köszönöm . T u d u n k mi szoba
leány nélkül is kipakkolni. H a valam ire szüksé
gü n k lesz, m indig m ag át fogjuk hívni.
S te f i: H ányszor kell m agának csen
getni ?
Szobapincér: H árom szor kérem-
M ik á rn é : H árom a m agyar !
Szobapincér : Szíveskedjék a nevöket beirni.
(Egy vaskos bloc-notes-tot nyújtott á t és egy ceruzát.) M ikárné (átvette s gyorsan leül az asztalhoz):
Még az uram is velünk van, de ö egyenesen bem ent a k ávéh ázba s m ég fel se jött. Itt is szoktak olyan elkeseredett k árty ázások lenni a káv éházb an m int P esten ?
Szobapincér : O h hogyne ! M ik árn é : A lsóst játszanak ! Stefi : K asinót ?
Szobapincér : O h igen.
M ik á rn é : A kkor vége, fel se jön. M it Írjak be?
Szobapincér: T a lán csak a neveket kérem . . . M ik á rn é : Először is : M ikár Ferenc Buda
pestről . . .
Szobapincér (kiváncsi); E setleg a foglal
kozást.
M ikárné : H m ! A foglalkozást. . . (Egy pillantás a leányaira a kik körülötte vannak.)
S te f i: K ávéházi törzsasztalfönök, kártya- biró és billiárdm űvész.
M ik árn é: (a szobapincér megdöbbent távo
lodására): És vállalkozó . . .
A n n a (Mikárnéhoz) : T essék egyszerűen azt Írni, — hírlapíró. Ez a legkényelm esebb s ez m indent fedez
S te f i: É letkort is ?
A n n a (gyorsan) : Ó h ez nem szükséges. ..
M ik á rn é : Nem irok be sem m it csak a neveket. T e h á t M ikár Ferenc, M ikár Ferencné
2
18
három leányával — csekélység ! Ezek : dr. M ikár A nna, M ikár G yörgyike, M ikár Stefi — pu n k
tum, nincs több, hála istennek . . .
Szobapincér (átveszi a bloc-notes-tot) K öszö
nöm . ■ . A z app artem ent megfelel ? (Balfelé megy.) M ík árn é (aki követté) : O h hogyne . . . S zo b ap incér: Ez itt egy kisebb hálószoba . . . M ikárné (Györgyikéhez) : A kék selyem , a tiéd . . .
Szobapincér (jobbfelé s ie t): Itt van két m ásik hálószoba . . .
Stefi (odasietett s Anna felé) : Itt mi leszünk, ketten . . .
M ik á rn é : S én a p ap áv al . . •
S zo b ap in cér: Ez esetben talán előnyösebb volna h a a nagyságos asszony a nagyságos úrral azt a szobát foglalnák el . . . akkor ott k etten egészen izolálva volnának . . . viszont a kisasszonyok itt együtt m indahárm an.
M ik árn é (nem tudja haragudjon, vagy nevessen, vagy hízelegve érezze m a g á t): Nagyon figyelmes . . . ön igazán nagyon figyelmes . . . De engem a leányaim nem zav arn ak — engem az uram m al m ár senkisem zavar . . . M aga m ost e lm e h e t. . .
Szobapincér : Egyebet nem parancsolnak ? U zsonnát nem parancsolnak?
M ikárné (kérdő pillantással a leányok felé ):
U zsonnát ? T a lá n te akarsz ozsonnálni G yör
gyike? H allom Bécsben híres kávé van.
Stefi (élénken) : Nem , nem , m ost m ár ne uzsonnáljunk . . . (Egy kis álló óra ütése)) M ár
félnyolc- . . G yorsan pakkoljunk ki . . . H übner rögtön itt lesz. . . a zászlós is rögtön itt lesz, Hugó von G lanz ! M icsoda neve v a n ! Én fel
ak arok öltözködni, észbontóan felakarok öltöz
ködni. . . (Gyorsan letérdepel a málhákhoz és kihányja a tartalmukat.)
M ík árn é : (a pincér felé) : M aga elm ehet.
(Pincér meghajlik és el.) A legjobb volna, ha m indenki behúzná a bőröndjét a m aga szobájába.
H a a p a p a itt volna, m indenkinek behozná a bőröndjét a m aga szobájába.
Stefi : A zért ö a vállalkozó.
A n n a : M inden együtt v an pakkolva a családi kofferba. Legjobb lesz ha m indenki kiválasztja a m ag áét és beviszi a szobájába, a szekrénybe.
M ík árn é (miközben maga is kirakosgat): Ez egy e s z m e ! D rága A n n a fiam te vagy a leg
okosabb gyerm ekem . A legjobb gyerm ekem . V eled nincs sem m i bosszúságom . V eled nincs sem m i baj, csak a páp aszem ed legyen meg. Itt van a pongyolád . . . az igéző pongyolád . . . Ez m eg a Stefié. (Átnyújtja Stefinek.) H árom batiszt a lsó sz o k n y a . . .
G y ö rg y ik e : A z az enyém . . .
A n n a (átvette a pongyolát): Ez nem az enyém . Ez a m am áé. Nekem nincs is p o n g y o lám .. .
M ík á rn é ; Itt van hat p á r harisnya. (Anna felé nyújtja.)
A n n a : H iszen tetszik tudni én nem vise
lek ily e t. . .
S te f i: A z nem higiénikus. H iszen tetszik
2*
20
tudni, hogy A n n a rövid h arisnyát visel m int a férfiak . . .
M ik á rn é : H ogy tudod te, hogy a férfiak m ilyen harisnyát v ise ln e k ! M icsoda szem telenség. . .
Stefi : A kék r u h á m ! A kék ruhám ! M ikárné (Györgyikéhez) : Itt v an n ak a kis nadrágok . . .
S te fi: H ad d lássam . . . Ez az enyém . . . G yörgyike : R ózsaszínű szallag . . . Ezek az enyém ek . ..
S te f i: M enyasszonyi nadrágok . . . O h ! . . . {Kacag).
G y ö rg y ik e : Én ezt beviszem a sz o b á m b a . . . {Balfelé megy).
M ik á rn é : C sak vigyed . . .
Stefi : Én is a m agam ét. (Felpattan, jobb
felé szalad és eltűnik.)
G yörgyike {a küszöböli): A toilette- d o lg o k . . .
A n n a : Itt van az egész necessaire. {Az asztal felé megy).
M ik á r n é : O tt van igen az asztalon . . . A gyönyörű szép necessaire . . . H asználd egész
séggel G yörgyike . . . de nagyon vigyázz rá . . . be ne nedvesítsd az ezüst fedeleket . . . m ég m eg se m ertem m ondani m ibe került . . . Egy vagyonba . . . De m inthogy H ü b ner m egirta, hogy vegyek neked egy ezüst necessaire-t . . . {Nagy vizcsobogás jobbfelöl.) Mi az ? S te fi!
Stefi !
Stefi {kívülről) : ó h be nagyszerű . . . Für
dőszoba ! Fürdőszoba ! M ennyi viz ! M ennyi viz ! {Megjelent.) T e s s é k ? . . .
M ik á rn é : V idd be a p a p a p a p u c s á t. . . M indjárt keresni fogja . . . M egállj csak . . . Itt v an egy öltözet ruhája is . . . K ét ing . . . T e d d le az ágyra.
S te f i: G yörgyike ad d kölcsön a szap
p an o d at . . .
G yörgyike : Itt van . . . Stefi {szagolja): Ó h finom ! G y ö rg y ik e : M ajd hozd vissza.
Stefi {Györgyikéhez simulva és halkan) : H á t örülsz, hogy itt van a fiú ?
G yörgyike {megremegve): T ersánszky Laci ? Stefi {ájuldozóan és sóhajtva) : A z !
G yörgyike {nyugtalanul): Szédülök!
S te f i: C sak nagyon vigyázz ! C sak nagyon v ig y á z z ! A m am a m eg n e tudja valahogy . . . Ebből rettenetes baj lehet . . .
G y ö rg y ik e : N e rémi tgess . . . A m úgy is olyan ideges vagyok . .. M inek is jött utánam .. . H iszen m ost m ár m indennek vége . . .
S te f i: Ö nyilván nem akarja, hogy vége legyen . . .
G yörgyike (unottan): Nem a k a rja !? Nem akarja ! ? {Keserű eréllyel) : Itt van a sorsom Stefi
— a v é g z e te m ! Érzem , hogy m eg kell adni m a g a m ! . . .
M ik á rn é : Stefi, hát nem m égy öltözködni ? A n n a.: M indjárt itt lesz a zászlós . . • S te f i: Szaladok . . . (Hirtelen m egáll):
G y ö rg y ik e ! gyere fürödjünk m eg együtt Győr-
22
g y ik e ! . . . Á lljunk ketten a hideg zuhany alá — így legalább nem fogunk fázni. . . T e d d le oda a ruh ádat a székre. . .
M ikárné : Itt van a főkötőd G yörgyike . . . a fürdőköpenyed, a papucsod.
G y ö rg y ik e : O h utálom a papucsot . . . M ik á rn é : N em jöhetsz ki m ezítláb ide . . . a fürdő u tán . . . C sak siessetek leányok . . . siessetek s ne sokat lubickoljatok a vizben . • • Stefi (karonfogva Györgyikét)-. G yere G yör
gyike, n e búsulj. . . gyere a fürdőbe G yörgyike...
G y ö rg y ik e : M egyek, m egyek csak ne r á n g a s s á l. . . (Még beszélnek, de a hangjuk elvész.)
IV. JELEN ET.
(Mikárné, Anna.)
M ik árn é: H á t te nem hoztál sem m it fiam ? A n n a : Egy kevés fehérnem űt. M ár ide is raktam .
M ik á rn é : M ajd vidd be a szobába. A z enyém et is. . .
A n n a : E n am úgy se igen öltözködöm . N em is volt sok értelm e, hogy én is feljöjjek Bécsbe.
M ik árné : H übner azt k ív án ta, hogy m ind
annyian feljöjjünk Bécsbe. T e is. K ülönösen te, akit nagyon szeret. . .
A n n a : Ó h !
M ik á rn é : Sem m i „óh “ ! T ég ed szeret a legjobban • . .
A n n a : Ne tessék ilyet m ondani m ég tréfá
ból se. Engem szeret a legjobban és G yörgyikét veszi el feleségül.
M ik á r n é : A z m ás valam i. A z az élet fiam. G yörgyikét veszi el feleségül, m ert G yör
gyike tizenhét éves. Ez a legrezonábilisabb.
H ü b n er egy kom oly em ber, egy igen kom oly em ber. S attól, hogy G yörgyikét veszi el fele
ségül, m ég nagyon szerethet téged. T e im po
nálsz neki. T e határozottan im ponálsz neki.
Úgy beszél veled, m int egy fé rfiv a l. . . Anf^a {enyhén): Köszönöm.
M ik arné : M eglásd m icsoda klientélát fog szerezni neked.
A n n a : N ekem van klientélám . Négy b e te gem , akit otthagytam Pesten.
M ik á rn é : N em fognak m eghalni nélküled.
A n n a : Arról v an szó, hogy m eggyógyul
janak. Bevallom, sajnálom , hogy feljöttem Bécsbe.
M ik á rn é : A húgod esküvőjére ? V égre v an egy esküvő a fam íliánkban s azon sem akarnál résztvenni ? .. . S m icsoda egy esküvő! H ol is lesz az ? M elyik tem plom ban? M indig elfelejtem !
A n n a : A K arlskirchében.
M ikárné {sóhajtva): A K arlskirchében!
H olnapután ! A K arlskirchében ! {Nagy VÍZCSObo- gás zaja és sikoltozás jobbfelöl.) Ó h, zuhanyoz
nak ! z u h a n y o z n a k !
A n n a : M eg fognak hülni , . .
M ik á rn é : Isten m ents, hogy Györgyike m eghűljön . .. éppen m o s t . . . K ét n a p p a l az esküvője e lő t t . . . isten m ents. (Jobbfelé siet.)
24
A n n a (a középső ajtó előtt) : V alaki jön.
M ik árné : Ez a p ap a . . . (Gyorsan kinyitja az ajtót.) No végre ! F e lm é ltó z ta ttá l. . .
IV. JELEN ET.
(Mikárné, Anna, Mikár.)
M ik ár : H á t itt lakunk m am ukám , h át itt la k u n k . . . Becsben mi ? in der K aiserstadt m a m u k á m ! A Bristol hotelben, a B risto lb an ! M ár kirak tátok a ru h áim at ? M inden holm im at kiraktatok ? H ol van a kép ? ! Hol van a kép ? !
M ikárné : M icsoda kép ? M ikár : A K ossuth Lajos . . . M ik árné : M it akarsz azzal ?
M ik ár : Ide akarom felaggatni a falra . . . Én nem hagyom m a g a m ! En nem hagyom m a g a m ! H a d d lássa Bécs ! (A mellényzsebéböl egy szöget veit elő.) Itt van egy s z ö g . . . (Anná
hoz)I : C sengess csak fiam egy kalapácsért. Hol van a kép ?
M ikárné : A kép otthon m aradt.
M akár : C sak nem ? M a k á rn é : De igen.
M a k á r : Én bepakkoltam . M akárné : Én otthon hagytam .
M akár (fenyegetőn) : M amukám! M am ukám ! M akárné (elszántan) : T e Franci, rögtön k id o b la k ! Nincs elég bajom a leányaiddal, hogy m ost m eg te izgulj itt nekem ! ? Ülj le ! Elég szégyen, hogy faképnél hagysz bennünket
s rögtön bebújsz egy kávéházba alig, hogy m egérkezünk ! M iért jöttél fel ? H ogy szögeket verjél b e a falba itt nekem ?
M ik á r : G yörgyikét akarom látni. G y ö r
gyikével ak arok b e s z é ln i!
G yörgyike (kívülről) : M indjárt jövök p ap a, m indjárt jövök.
M ik árné {Mikár felé, aki sietve m egindul): Itt m aradj. M ost nem lehet.
M ik ár : M iért nem lehet ?
M ik á r n é : G yörgyike fürdik. {M ár a kü
szöbön.) Inkább tologasd a falhoz az üres bő röndöket . . . Csinálj v a la m it,. . {El jobbról.)
VI. JELEN ET.
(A n n a , M ik á r, m a j d M ik á r n é , m a jd G y ö r g y ik e , m a jd S te fi.)
M ik á r : Á h ! Fürdőszoba is v a n ! N agy
szerű ! N agyszerű ! Én is fogok fürödni később, m ajd vacsora u tán . . . N agyon jót fog tenni a láb am n ak . . . Szegény lábaim n ak . . .
A n n a (aki az imént egy könyvet vett volt elő az egyik bőröndből s most leült az asztalhoz és olvas) : L egalább m ásfél órával vacsora után. ..
M ik á r: T erm észetesen. M ielőtt lefekszem . K épzelem m icsoda nagyszerű ágyak vannak itten ! A n n a {annélkül hogy felpillantaná): Réz
ágyak !
M ikár : N agyszerűen fogok aludni, regge
lig fogok aludni . . . C sak a villam os ne zav ar
jon. Itt ép úgy jár a villam os a Ringen, mint
26
nálunk o d ahaza a Rákóczi-úton. C sak kevesebbet ak ad el. A h ! itt rend van! Igazi császári rend ! A h ! a külföld ! A n y u g a t! C supa kulturem ber ! E gyet
len egy ism erősöm nem ak ad t a kávéházban.
H ihetetlen, rendkívüli, m ajdnem m egalázó, én aki odahaza m inden egyes em bert szem élyesen ism erek a káv éházban és jobban m int m aga a kávés . . . Szerencsém re egyszerre csak bejött a kávéházba a T ersánszky László s volt kivel játszanom néhán y parti alsóst . . .
A n n a (elképedve) : T essék ? ! H ogyan ? ! M icsoda ?!
M ikár (ijedten) : O h sem m i . . . sem m i . . . A zt hittem , olvasol . . .
A n n a (mind növekvőbb megdöbbenéssel) : T ersánszky Lacival ? . . .
M ikár : Ó h dehogy ! dehogy !
A n n a : K ártyázott odalenn a k ávéh ázban ! ? M ikár : Ó h dehogy k ártyáztam . . . V a n eszem be . . . N em is láttam . . . B ecsületsza
v am ra . . .
A n n a (megremegve és fájdalm asan): Ó h ne tessék azt m ondani becsületszavára . . . Nézze csak kedves p a p a . . . Ne is m int a leányával beszéljen most, de m int egy jó b aráttal . . . egy okos em berrel . . . m it m ondjak, m intha én vol
nék a m aga p ap ája, az édes anyja, nem bánom ! Ne tessék ta g a d n i. . . k ité rn i. . . G ondolja m eg ;...
gondolja meg, mi m indent elronthat itt a legparányibb könnyelm űség, a gyöngesége, a jószívűsége nem bánom . . . gondolja meg, a G yör
gyike egész jövője, a m aguké . . .
M ikár : Ó h hogyne ! hogyne ! Igazad v a n ! A n n a : G ondolja m eg, mi lesz abból, mi lehet abból, h a m aga itt T ersánszkyval . . .
M ikár (nyugtalanul jobbfelé pillantva) : A z ajtó be van téve ottan ? . .
A n n a {miután az ajtóhoz szökött és meg
győződött, hogy be van csukva): No lássa, m aga is sejti m ár ugy-e, m aga is sejti m ár . . .
M ikár {vállvonogatássat): Ó h istenem . . . A n n a : H a G yörgyike m egtudja, hogy T ersánszky eljött ide utána, m ég jobban fel
lesz dúlva . . . H a a m am a m egtudja — isten őrizz . . . H a az a fiú valam i b o trán y t csinál itten • . . két nappal az esküvő előtt . . . M ert m indenre kész, elszánt, vakm erő . . . s neki nincs m it vesztenie, s ő t ! H ogyan is állhatott szóba vele ! ? D e hiszen ezzel m ég csak bátorítja, buzdítja, nem érti, m ég vakm erőbbé teszi!
M ik ár: Én nem álltam szóba vele. Én m egsajnáltam ötét. M it akarsz tőlem ? T e h e te k én róla, h a m egsajnáltam ő tet? T e h e te k én róla, ha nekem m eghasadt a szivem, am ikor láttam őtet . . . Ó h dehogy is elszánt, dehogy is vakm erő, am int te m ondod. A m ikor láttam őtet besom polyogni a kávéházba, m int egy sze
gény, bitang, lom pos kutyát és odadülöngeni az asztalhoz, ahol ültem és kávéztam , és csakhogy a kezem et m eg nem nyalta, am int ráro sk a d t a nagy göndör fejével és sírt és sírt és átk o zta m agát és sírt —
A n n a : K om édiás !
M ik a r : Hogy ő csak egy szegény színésznő
28
fia, a T ersán szk y M ari fia, akárm ilyen hires szülésznő P esten, m égis csak egy szegény szi- nésznö és ő m aga is csak egy szegény színész- növendék aki együtt járt G yörgyikével az a k a dém iába és együtt tanult vele és együtt játszott vele és együtt statisztált vele az „Em ber T ra g é d iá já é b a n és szerette és tiszta szivből sze
rette és azt hitte az övé lesz G yörgyike, azt hitte, elfogja vehetni feleségül, ha m ajd m in d ketten a nem zeti szinház tagjai lesznek és m üvészpár lesznek . . .
A n n a : M űvészpár lesznek !
M ik á r : S im e m ost elveszi m ás, m ás ! m á s ! ez rettenetes, az orra elöl elveszi m ás, egy osztrák, egy gyáros, egy milliomos, egy gazem ber !
A n n a (türelmetlenül) : Ó h elég, elég ! M ik á r : A m int G yörgyikéről beszél, eltor
zul a szája, a szem e, m ajd k ip attan . . . A n n a : Ó h h agyta volna o t t !
M ík á r : N em volt szivem otthagyni, m int egy rongyot, m int egy szegény em beri rongyot a nyom orban !
A n n a : N em volt szive ! ? K ártyázni volt, mi ? Neki i s !
M ikár : A kárty a olyan m int a hegedűszó, a cigányzene . . . A z em ber elsírja vele a fáj
dalm át, fe le jt! Nem is igen akart kártyázni külöm ben, alig a k a rt . . . C sak am ikor m ár kiosz
tottam s nagyon n ó gattam , v ette fel végre a leveleket s úgy m ondta be a grom obojt, köny- nyes szem m el a grom obojt . . .
A n n a : O h hagyja m ár, hagyja m ár . . . M ik á r : S úgy dőlt hozzá a kártya, hogy m ég jobban z o k o g o tt! — ez az ő szerencséje, az ő kutya szerencséje !
A n n a : A z ő sz e re n c sé je !
M ik á r: V égre is, én is csak szegény em ber vagyok, kell egy kis összetartás, vagy mi az ördög . . . S ha véletlenül nem jön ez a H übner, aki belebolondul a leányom ba, holtom ig szegény em ber m aradok, bár m ég így se nagyon tudom , hogyan leszek én gazdag attól, hogy ő elveszi a le á n y o m a t. ..
A n n a : Ne is tudja. Nem is szükséges, hogy tudja. Itt csak G yörgyikéről van szó és senki másról-
M ikár : Én vagyok az apja G yö rg y ik én ek ! V alam i kevés közöm nekem is van hozzá!
A n n a : C sak ahhoz van köze, hogy a leánya tisztességes asszony legyen és boldog legyen.
M ikar : Boldog ! . . . H ogyne ! H ogyne ! M egö rülö k! N eked bevalhatom , te doktor vagy leányom , neked bevalhatom , m egőrülök ! H iszen éppen az, hogy olyan kedvetlennek, olyan levert- nek, olyan b án ato sn ak látom a drága gyer
m ekem et, bocsáss m eg a kedvenc gyerm ekem et, két nappal a m enyegzője előtt! H iszen éppen az, hogy nem szereti azt a nagy m ajom H übnert s reszketnem kell a jövőjéért, vájjon boldog lesz-e v e le ! A szíve le van kötve, a szíve rab, am int m ondják, rab ! R abja a színháznak, a színpadnak, a sziniiskolának, m it tudom én, az em lékeinek, az ábrándjainak, rabja annak a szegény szinész-
30
fiúnak, akivel együtt játszott „Az em ber tragé
d iája“-bán !
A n n a (unottan) : Ó h istenem . . .
M ik á r : És hiáb a m ondom m agam nak, hogy ez a legnagyobb szerencse am i itten tör"
ténik G yörgyikével s az egész családom m al, a a legnagyobb szerencse am i tö rté n ik ! H iába m ondom m agam nak, hogy ez egy hallatlan, egy rendkívüli, egy regénybe illő dolog, hogy egy kom oly em ber, egy dúsgazdag em ber, egy nagy industriell, m int ez a H übner, lejön P estre és m eglát egy leányt, aki éppen az én leányom , m eglátja m int egy tündért, m int egy királykisasz- szonyt a G erbeau dnál uzsonnázni a T ersánszky M arival és m enten beleőrül, beleszédül, egy negyven éves em ber, a H übner, K leinod és Com pany po rcellán g yárt tulajdonosa, vezérigaz
gatója, m int egy iskolás f i ú ! H iáb a m ondom m agam nak, hogy ez egy finom em ber, egy gavallér em ber, aki itt n ekünk ilyen p azar lak á st bérel, aki m indanyiunkat felhozat ide Bécsbe, egy külön bérelt szakaszban és küldi ránk a p énzt ruhákra, kelengyére, a m inden
féle luxusbevásárlásokra és m ég egy m agyar díszt is fizet nekem , hogy ragyogjak az esküvőn ! Es hiába m ondom m agam nak, hogy ebből a h íres bécsi porcellángyárból m ajd nekem is jut egy p á r jó kis fazék, a m am u kán ak is, Stefinek is, n e k ed is, hiába m ondom , hiába m ondom : a G yörgyike szerencséje ! szerencséje ! sz e re n c sé je ! — és m égis fáj a szivem érte, én nem teh etek róla, ilyen bolond m agyar em ber
vagyok és m égis fáj a szivem é r t e ! (Rövid hall
gatás után, hirtelen): H a felhozhatnám ide ezt a T ersánszky fiút . . .
A n n a {elképedve): M icsoda?
M ik á r : H a valahogy felhozhatnám . . . A n n a : F elh ozhatn á? . . .
M ik á r : M egigértem neki.
A n n a : M egigérte ?! M it ígért m eg ? Hogy becsem pészi ide, ebbe a hotelszobába, talán éppen, szent isten, a G yörgyike szobájába, elrejti az ágya alá?
M ikár : Ó h ! óh ! ó h ! óh !
A n n a : Mit ígért m eg ? H ogy összehozza őket, egym áshoz keríti őket, a m enyasszony leán yát egy züllött színész fiúval ? H á t mi ez ? V a k apai jóság, gyöngeség, könnyelm űség, vagy teljes erkölcsi bom lás, b eszám ithatatlanság, a téboly ! mi e z ! ? H o g y a n ! A p ám ! Itt van egy em ber, egy úriem ber, aki an n ak rendje s m ódja szerint eljegyzi a leányát, akinek m aga o d a ad ta a leányát, aki h etek óta m inden o d a a d á sával, m inden gyöngédségével, m inden figyel
m ével csak m agukkal törődik, csak m aguknak él, küldi az aján d ék o k at, a virágokat, az ékszereket, küldi a pénzt és m egint a pénzt, felhozatja m agukat Bécsbe, hogy itt egy nagyot m ulassanak az esküvő előtt, szóval a leglojá- hsabban, a legragaszkodóbban viselkedik m aguk
kal szem ben, aki, m it m ondjak még, aki m ag á
nak egy m agyar díszt rendel, aki kitartja m ind
nyájukat — és m aga fel akar hozni ide, ebbe a lakásba am it ö fizet, e kihányt ruhák, kalapok,
32
kelengyék közé am it ő fizet, egy fiatal leányhoz aki két nap m úlva az ő felesége lesz, felakar hozni egy csavargót, egy sehonnait, egy szere
tőt ! ? . . Ó h dehát, d eh át . . .
M ikár : M icsoda beszéd ez ! Egy csavargó ! Egy sehonnai ! A T ersán szk y M ari f ia ! Ez is valam i. A legnagyobb m agyar tra g ik a ! .. .
A n n a : S h a százszor a T ersán szk y Mari fia ! És h a a S arah Bernhardt fia . . . Egy senki, egy iszákos, egy kártyás, egy rom lott lelkű, egy veszélyes e m b e r! A h, de hiszen tudja jól, tudja jól . . . M aga se úgy képzeli aztat, hogy inkább neki adja a leányát, m ég ha nem tudom m i
csoda k edvetlennek és levertnek is látn á . . . M aga se úgy képzeli aztat, nem is tudom , hogy képzeli, nem is akarom tudni . . . (Jobbfelé megy).
M ikár : H o v á m égy ?
A n n a ; M egyek a m am ához . . . M íkár (haraggal): M egtiltom ! . . .
A n n a : É n tiltom m eg a p a p á n a k !. . . {Hirtelen) M am a ! M am a !
M ikár (elrémülten): Ó h, kérlek . . .
M ikárn é {az ajtóban, félig felöltözködve) Mi a z ? Mi a z ? H á t nem hagyjátok öltözködni az e m b e rt!
M ikár (szepegve) : Sem m i édes m am u- k ám . . . s e m m i. . .
M ikárné {befelé szólva) ■ M ost átszaladhatsz G yörgyike . . . Siess öltözködni szivecském • . . G yörgyike {a küszöbön ; fürdőköpeny, vörös fökötő, papucs a meztelen lábán ): Ne tessék n é z n i. . . {Megindul s átjön a színen, kissé félsze-
gen és csoszogva a papucsban. De oly graciozus, fehér jelenség, szégyenlős s szűzies.) N e tessék
n é z n i. . . (Apró kacagás.)
M ikár (elragadtatással) : G yörgyike drága g y e rm e k ! (Györgyike felkapja a székről a fehérne
műit, a ruháját stb. s eltűnik balról).
A n n a : No lám , jobb kedv ű is m ár, hogy m egfürdött s egy kicsit ide is szokott.
M ik á r : Bár inkább tég ed vett volna m agá
hoz az a porcellángyár . . .
A n n a : M ár csak inkább G yörgyike való oda . . . O a legtörékenyebb köztünk.
M ik á r : Jobb is illettél volna ahhoz a H übnerhez . . . M ához tíz évre a köszvényét is ápolhattad volna . . . A d o k to rt is m egspórolta volna . . . N em is értem m iért nem beléd b o lo n d u lt.. ilyen kiváló nö . . . becsületszavam ra, eszes, erélyes, tudom ányos, — nagyszerű n ő ! Nő ! Mit m o n d o k ! T ö b b a nőnél, — fé rfi!
A n n a (remegön): N em igaz! N ekem van szivem, erőm , b e c sü le te m !
M ik ár : O h h o g y n e ! hogyne ! N em a k a r
talak m egbántani. T e volnál a legszebb leány a világon, h a nem viselnél p áp aszem et.
A n n a ; T e ssék engem m egkím élni. T e ssé k engem játékon kívül hagyni.
M ik á r : T e m agad avatkozol bele. T e val
latsz ki engem , te gyanusitsz m eg engem , te fenyegetsz m eg a m am ukával engem . . . T e veted a szem em re a H ü bner pénzét, a d íszm agyaro
m at am it vett . . . H olott elsősorban a z t kellene m ondanod, hogy G yörgyikét veszi m eg !
3
34
A n n a : Ó h m indent, csak erkölcsös ne tessék lenni, — ez m ár aztán igazán erkölcstelen. H át ne adja oda neki, hát tartsa meg, hát küldje ki az életbe, am int én m entem ki m agam , tanítsa m eg dolgozni, küzdeni, am int én k üzdtem fel m agam , leckeadásokkal, m egalázkodással, nél
külözésekkel, az elpazarlott fiatalságom m al, am i úgy égett el s úgy fogyott m int a gyer
tyám , az átvirasztott éjszakáim on. H á t szoktassa le a G erbeaudról a lakkcipöröl, a selyem haris
nyáról, arról az egész nagy izzó világról m ely felé úgy repülne, m int a pacsirta a napnak, h át szóljon rá, hogy szenvedjen m int én, hogy lem ondjon m int én, hogy kínlódjon m int én, s legföljebb, hogy sírjon, de azt is elrejtőzve, ha valam i vágya tám ad egy kevés boldogság után ! M íkár : K itűnő színésznő lett volna . . . Egy m ásodik T ersánszky M ari lett volna.
A n n a : O h persze ! persze ! Egy kitűnő cocotte lett volna !
M ikár (megbotrdnkozva) : D oktor !
M ikárné (jobbról, majdnem egészen felöltöz
ködve') : Rögtön m egvagyok A n n a fiam . . . rög
tön m egvagyok . . .
M ikár : Csecse m am a ! Jaj de csecse m a m a ! M ikárn é ; C sak a kalapo m at veszem fel - . . h ad d lássa Lóri néni, h a jön . .. (balfele megy) Stefi vidd csak be a kalapom at.
Stefi (kiszalad az anyja hívására. Finom, szőke, sápadt és ragyogó, mint egy skót gróf
kisasszony) : Én m ég nem veszem fel a kala
pom at, h a d d lássa a zászlós a gyönyörű szőke
h a ja m a t. . . {Felkapja a kalapskatulyát és vissza
szalad.)
M ikárné {a baloldali ajtónál) : M egleszel G y ö rgy ik e... m egleszel ? {A Györgyike hangjára) ■ No jó . . no jó . . . {Átmegy a színen s vissza jobb
felé miközben Annához) M indjárt • . . m in d já rt. . . M ikár {alighogy Mikárné eltű n t): H á t én m ost gyorsan lem egyek . . .
A n n a : H ov á m egy ? A z a fiú várja m a
gát, mi ? . . . Lesi m agát odalenn, ugy-e ?
M ikár : H á t m egm ondom neki, hogy nem l e h e t .. . hogy ki van zárva . . . R o pp an t sajn á
lom . . . de hát ha nem lehet, h á t nem le h e t. ..
M egm ondom neki —
A n n a : M egm ondja neki . .. M ondjon neki am it akar édes apám , m ár nem is bánom . . . am it akar. {Fenyegetőn.) De v ig y áz z o n ! . . . ve
szélyes k a la n d ! M ég el fog m ehetni innen, vissza P estre s ezúttal nem bérelt szakaszban m á r . . Még vissza fog m ehetni a kávéházai nyom orába kártyabirónak, billiárdm űvésznek, ahogyan Stefi m ondja, v ig y áz z o n ! A n ap le nem m ent m ég ! K ockázatos játék ez, tragikus ! M ég a diszm agyarjába k e rü lh e t. ..
M ik ar : Én nem féltem G yörgyikét. Neki van esze, józan esze, több m int gondolod.
A z ösztöne is m egsúgja . . .
A n n a {közbevág): G yörgyike ingatag kis perszona . . . m eggondolatlan, könnyelm ű, óh könnyelm ű sajnos, m int . . . Még fel se fogta, m ég m eg se érezte a helyzete jelentőségét, a helyzete kom olyságát . . . azt a nagy fordulót,
3*
36
a legnagyobbat a nő életében, m ikor az oltárhoz lép . . . vagy ha m eg is érezte, m indez csak olyan hangulatféle n ála — m élye nincs se m m i... m indez csak olyan felületes .. K ét nappal az esküvője előtt m ég gyerm ek s m icsoda gyer
m ek ! M akacs, szeszélyes, kiszám ithatlan . . . Oh, okos is igen, igen, szó sincs róla, sőt!
nagyon okos, nagyon okos, drága kis önző, jólelkü is, finom, — de m indez m icsoda hom á
lyok, m icsoda viharzások között . . . Egy tizen
hétéves gyerm ek, — m it tudom én m icsoda tévedéseket, m icsoda naiv álm okat szőhet m é g ...
m icsoda m ártirom ságot képzel, am iért egy milliomos felesége lesz ! N éhány csengő szóra, m ely a szenvedélyt affektálja, n éh án y elnyom o- rodott könyörgő szóra, — a csábításra, m ely nem tudom m icsoda hazugságokat liheg s m ég odaom olhat a T ersánszky karjába, m int a rom lott gyüm ölcs, ha m egrázza a szél !
M ik á r : A h, hogy őrződ, hogy őrződ a H ü b ner kincsét, — a p réd á ját le á n y o m ! H á t mi is ez, ez a nagy féltés, ez az aggódás, ez a küzdés, hogy úgy állsz itt velem szem ben, m int egy ellenség, egy arkangyal ! H á t mi is ez, hogy annyi gondod van rá, hogy valahogy el ne vegyék tőle, am it m ag án ak akar, hogy v ala
hogy m eg ne rövidüljön m ég egyetlenegy szó
val se, am it G yörgyike esetleg m ásn ak m on
dana, m ég azzal az egyetlenegy kézszorítással se rövidüljön, am ellyel G yörgyike örökre elbú
csúzna m á s tó l! H á t mi is ez ? H a én k érd ez
ném m ostan ?
A n n a : K érdezzen ! Nekem nincs m it tit
kolnom ! A m it én teszek, az tiszta, — az tiszta m int a f é n y ! A legszebb, a legnagyobb am it nő t e h e t : az önfeláldozás.
M ikár {elképedve) : A z ö n felá ld o z á s! ? H o g y a n ! ? A z ö n felá ld o z á s! ? {Mind élénkebben és végül pukkadva a nevetéstől.) H á t te szereted azt a nagy m a jm o t! ? T e szereted ! ? Szereted ! ? A h m am ám ! m am ám ! T e szereted ?! . . {Kacagva az ajtónak dől és szembe kerül Pavlits Lórival és Idával, akik e pillanatban lépnek be.)
VII. JELEN ET.
(Anna, Mikár, Lóri, Ida, Mikárné, majd végül szoba*
pincér.)
L óri {megdöbbenve és sértődötten): Mit röhögsz te ? rajtunk röhögsz ? négy éve nem láttu k egym ást, azon röhögsz?
M ikár {egyre kacagva): Bocsánatot kérek kedves Lóri néni . . . M indjárt jövök . . . M ind
járt jövök . . . {Sietve el.)
I d a : Furcsa fogadtatás . . . {Lórihoz) : Ez az A n n a ugye, ez a p á p aszem es?
A n n a . K ezet csokolom L ó n néni.
I d a : Jó napo t A nna. Pallas Ida vagyok.
Á m b ár ritkán találkoztunk az életben, mégis unokatestvérek vagyunk. {Kézszoritások.)
L ó r i. S zegény rokonok vagyunk.
A n n a. É n ugyanezt m ondhatnám . . •
L ó r i : Ó h ! Ó h ! Ilyen lakás a Bristolban !
38
T i m ár a H übnerék vagytok . . . A z a p ád m ég m indég az a régi futó bolond aki volt. H á t a többiek hol v annak ? H ol van a m am a, a m am a? !
M ikárné (jobbról, borzasztóan kiöltözve s azon frissen, hogy a szabótól és kalapostól jö tt minden): Itt v a g y o k !
L óri (előre sietve s hátrálva rögtön): Ó h édes nővérkém . . . L in a ! . . . Nem is m erek közeledni . . .
M ik árn é (oly grandezzával mint XIV-ik L a jos): C sak ölelj m eg b átran . . .
L ó r i : O h d rá g á m ! d r á g á m ! Úgy nézel ki, m int M ária T e réz ia! M ost m ár értem m ért röhögött ki bennünket az urad . . . (Ida felé):
H a ilyenekhez van szokva ! .. . Ida: K ezét csókolom Lina néni.
L ó r i : Ez a kalap volt legalább ötven forint.
M ik á r n é : O h dehogy, nyolcvan forint volt . . . H á t a ruhám . . . Nem is m erem b e
vallani . . . Ide nézz . . . (A szoknyáját megemelte.) A n n a : Ó h m am a !
L ó r i : Csipkés v o lá n t! K ék selyem harisnya s m ég áttört is !
I d a : Boldog férj.
M ik á rn é : Ó h kell is az n e k e m ! . . . H át nem ültök le ? V agy m ár m enni ak arto k ?
L ó r i : O h dehogy akarunk, dehogy ak arun k . . . (Leül): M ég nem is beszélgettünk, nem is gratuláltunk ! Minő szerencse óh drágám , drágám , m inő szerencse . . . Egy H ü bn er! egy igazi H ü b n e r ! H a lla tla n ! M esés ! Mi szegény bécsiek itt vagyunk helyben, itt vagyunk kéznél
s gazd ag gyárosaink m égis P estre m ennek fele
ségért! D ehát, hogy is tö rtén t ez, hogy is tö r
tént, minő szerencse, hogy is történhetett az ilyen csuda drágám ! ?
M ik á rn é : De hiszen m egírtam neked Lóri, nem m egírtam ? H übner lejött P estre am int m ás em ber jön le Pestre, valam i üzleti dologban, valam i gyáralapitásban, m it tudom én . . . Köz
ben m egnézte a várost, am int m ás em ber nézi m eg a várost, de m it lehet látni P esten ? A királyi várat, a G ellérthegyet, a D unát —
A n n a : A parlam en tet . . .
M ik árné : A parlam entet, igen, aztán am int sétált az utcán, m ent, m ent, m endegélt, egyszerre csak betéved t a G erbeaudhoz, tudod oda a Kuglerhez a Gizella-térre- H át ott ült a sok szép zsidó asszony között a mi n agy T ersánszky M arink, nem zeti szinnésznőnk és m inden, aki vitte m agával a leányom at, G yörgyikém et, uzson
náim a G erbeaudhoz, m ert ott van a legfinom abb k ávé egész Pesten, igaz, hogy egy korona húsz egy kis csésze kávé, no de m indegy, elég az hozzá, hogy H ü bn er m eglátta a T ersán szk y M arit, d ehát ki nem látn á m eg a T ersán szk y Marit, hiszen olyan feltűnő a nagy kalapokkal, az ék
szerekkel, a fátyolokkal m int egy istennő és m eglátta m ellette, ez a fontos, m eglátta G yörgyi
két, m e g lá tta ! És, és, és, — kész volt, vége volt. H olott m it m ondjak neked ? G yörgyikén nem volt egyéb, nem volt egyéb, egy kis vacak volt rajta, sem m i . egyéb. Egy kis rongy kis blouz, egy kis rövid fehér szoknya . . . Ó h
'40
dehát a szerelem nek oly kevés k e ll! Még ruha sem k e ll ! H übn er csak forgatta a szem ét s m ég jobban forgatta a szem ét, am ig csak egy
szer úgy látta, hogy G yörgyike szebb m int a királyi vár, m int a G ellérthegy, m int a D una, —
Ida : Mint a parlam ent.
M ik á rn é : M int a parlam ent, igen, egy
szóval m eg volt őrülve, am int a negyven éves férfiak szoktak m egőrülni olykor, végérvényesen és g y ó g y íthatlan ul: képzeld a T ersánszky M arit m egszólította, m egm erte szólítani az u tcán s az m ajd csak hogy k épen nem ütötte, a T e rsá n s z k y ! Mi is alig ak artun k szóba állani vele, de hiszen tu dod m it gondol az em ber ilyenkor . . . Egy gazdag idegen úr és egy kis szinifruska . . . H ogy m it gondol az em ber ilyenkor . . , H ogy m it ak a r a g azdag idegen úr . . .
L óri (Önfeledten) : Minő szerencse ez d rá gám , ha ak árm it is ak a r . . . Minő óriási sze
rencse m ég igy is, ebben a fo rm á b a n !
M ikárné (megdöbbenve): E bben a form ában?!
L ó r i : S zabadon elővezetve . . .
M ik á rn é : S zabadon elővezetve ? . . . H ogy képzeled ezt ? H ogy én, az én gyerm e
kem et ? . . . Egy csom ó levelet irt az idegen úr . . . Komoly, m egható leveleket. S csak am i
kor m egkérte a G yörgyike kezét és türelm et
lenül kitűzte a házasság napját, csak akkor m ondtam : no m ost cseveghetünk. K ülöm ben isten őrizz — soha, soha nem engedtem volna . . .
L óri : A z em ber olykor kénytelen engedni
— az életnek. Mi engedtünk, úgy-e leányom mi
ketten. Nincs m iért titkolni . . . Legföllebb azt szégyelhetnök, hogy nem volt olyan szeren
csénk m int m ásn ak . . . Nem a szépség határoz, nem a chic — sem m i. Szegény nőnél csak a szerencse, — sem m i m ás. Ez egy nagy igazság.
M ikor Pavlits m eghalt szegény uram , ezelőtt négy esztendővel, m ikor m eghalt m ondom , a legszebb rem ényekkel voltunk eltelve, am i a jövőt illeti. Ida ham aro san m egtanult m inden
féle görög táncokat, m int a D uncan, m ert akkor ez volt divatban s felvette a Pallas nevet.
A tyúkszem ét letáncolta szegény, annyit nyüzs- gött-forgott m eztelen lábbal. S ki jött ? Senki.
S m it fogtunk ? Sem m it. A görög konzult, igaz, de ez sem érte m eg a fáradságot. Reggeltől estig azon kinlódtunk, hogy valahogy m eg ne tudja, hogy nem vagyunk görögök.
M ikárné (mulattatva és érdeklődve) : Meg ne tu d ja ! ? D e hát a beszéd, a görög b e s z é d ! L ó ri: T u d o tt is az görögül beszélni! Nem azért volt görög konzul, hogy görögül is tudjon.
Egy bécsi szabó volt a konzul. H ozzánk is csak azért ragaszkodott, m ert soha görögöt nem látott és nem fogott életében . . . A zaz, hogy bennünk fogott. No de m indegy, azért m eg vagyunk, nem is nagyon búsulunk bizony, egypár igen finom tisztet ism erünk őrnagytól fölfelé . . . S m ost ti is itt vagytok s nyilván sokáig itt is m aradto k ugy-e drágám ? . . . N agyszerűen fogtok m ulatni Bécsben, szinház, opera, vendéglők, nyilván a Sacherbe is elm entek ebédelni, hiszen H üb ner tudja, m it kell csinálni Bécsben, nyilván
42
m ég nagy bevásárlások is lesznek, h át persze, egy ilyen fényes esküvőhöz a K arlskirchében, mi m indenben rendelkezéstekre állunk, a leg
nagyobb öröm m el . . . K im ondhatatlanul örülök, hogy G yörgyike Bécsben fog lakni s m ajd gyakran láthatjuk, ugy-e drágám , végre is a vér nem válik vízzé, testvérek vagyunk, vagy h a jobb tetszik neked, mi leszünk am a bizonyos szegény távoli rokonok . . .
M ik á rn é : A k ik m indig közel vannak.
(Ebben a pillanatban a szobapincér.) Szobapincér (két névjegygyei a kezében):
H übner Félix és G lanz H ugó urak kérdeztetik, hogy feljöhetnek-e?
M ik árné (felpattanva): H üb n er! Itt van!
Itt van H ü b n e r ! G yörgyike ! G yörgyike ! Stefi . . . (A pincérhez.) H á t persze, hogy feljöhetnek . . . hát persze . . . szaladjon . . . A n n a fiam, egy kis rendet gyorsan . . . a virágokat . . . (Hirtelen, mintha csak most látná Lórit s Idát.) Ó h ti édes lelkeim . . . ti m ost m enjetek h am ar . . .
L óri : Mi m enjünk ? H á t m ért m enjünk mi ? Ida : Furcsa . . . Előbb M ikár bácsi röhögve fogad m inket, m ost m eg Lina néni ki akar d o b n i.. •
M ik á rn é : Ó h ! Ó h ! Ne okoskodjatok . . . A z nem lehet . . .
L ó r i : Mi nem lehet ? N ekünk nem szabad látni ezt a csu d át? . . . H iszen m agad hívtál fel . . . te Írtad, hogy jöjjünk fel ha Bécsben lesztek. H á t m ért hívtál, m ért? T a lán éppen csak hogy az áttört harisn y ád at m u tassad ?
A n n a : H a a m am a telinvitálta Lóri nénit s a leányát, akkor tessék itt tartani őket . . .
L ó r i: Ez a m űvelt beszéd.
I d a : Művelt, nem m űvelt, én nem m ozdulok.
L óri : Szégyelsz bennünket.
M ik á rn é : D ehát mi form ája van annak, m icsoda értelm e, hogy ti m ost itt legyetek . . . M it m ondjak? S m it csinálok, ha H ü bn er titeket is m eghí vacsorára . . . Fel se vagytok öltözve . . . En nem vagyok rossz testvér, rossz rokon, főleg az öröm ben, később nem bánom be is foglak benneteket m utatni, nem bánom . . . de m ost — L ó r i: É ppen m ost v an form ája . . . Egy kis családi összejövetel, ism erkedés . . . Egy vér vagyunk, egy fam ília, ezt nem lehet tagadni.
Igazság szerint az esküvőn is ott kellene lennünk a tem plom ban az első sorban. . . . Ida m int nyoszolyóleány . . .
M ikárné (hevesen) : M int rózsaszűz !
Ida {felpattanva és büszkén) : A z isten előtt m inden leány szűz !
{Ebben a pillanatban Hübner és Glanz a középről, ugyanakkor Stefi jobbról a küszöbön.)
VIII. JELEN ET.
Anna, Mikárné, Lóri, Ida, Hübner F élix, Hugo von Glanz és Stefi.
H ü b n er : A h ! V égre ! H á t itt v an n ak . . . V égtelenül örvendek. Ilyen kedves társaság . . . Jónapot A n n a kisasszony . . .
44
A n n a {kezet szorítva ) : Jónapot H übner . . . H ü b n e r : K edves M ikár m am a . . . Bem u
tatom unokaöcsém et, H ugo von Glanz, zászlós a m arínéban . . .
M ik árn é {Glanz felé, aki Stefihez közeledett, miközben Stefi is előbbre jö tt egy lépéssel) Stefi leányom , a legfiatalabb leányom . . .
G lanz {gyermekesen fiatal és brilliáns) : H ugo von G lanz . . .
Stefi (csalódottan) : Ó h istenem , nem beszél m agyarul ?
G lanz : O h b iz to sa n ! Igen is beszélek . . . M ikor m agyarul tanultam , bevallom — ohne L ust'..
azt hittem fölösleges s nem lesz haszo n n al én reám . . . M ost belátom , m ennyire szükséges volt nekem e gyönyörű nyelv.
S te f i: Jöjjön . . . {Leülteti maga mellé egy sarokba.)
H ü b n e r: Mi m indannyian a család o m b an elég jól beszélünk m agyarul. V o ltak ép p en S op
ronból szárm azunk, m ég m ost is van ott rokon
ságunk, — igazi m agyarok. A z édes anyám , m egboldogult anyám , m agyar asszony volt — Kilényi Erzsébet. A z első m agyar szó, am it m egértettem az ajkán, ez a szó v o lt: szeretlek.
A n n a : S nem felejtette el ?
H ü b n e r : S ohasem fogom elfelejteni.
L ó ri {Mikárnéhoz) : De hát szólj m ár . . . ez kínos . . .
M ik árné {kelletlenül) : Lóri nővérem , aki Bécsben lakik . . . s Ida leánya . . .
L óri, Ida {egyszerre): N agyon örvendek.
L ori (Mikárnéhoz) : Minő szerencse d rá gám , m inő szerencse . . .
H ü b n er : D ehát G yörgyike ? . . . H ol van a kis m enyasszony ?
M ik á rn é : G yörgyike fürdött . . . kissé soká fü rd ö tt. . .
A n n a : S oly lassan öltözködik . . .
{De már ekkor ott áll Györgyike balról, kissé intimidálva, lehajtott fejjel és mosolyogva)
IX. JELEN ET.
(Anna, Mikárné, Lóri, Ida, Hübner, Glanz, Stefi, és Györgyike.)
Általános: A h ! Be g y ö n y ö rű ! Be gyönyörű : A n n a {Mikárnéhoz, aki melléje k e r ü lt)!
M ilyen különös b ája v a n . . . V alam i saját ságos.
M ik árn é (együtt szemlélve Annával Györgyi
két és a szavába vágba): V alam i ro p p an t vonzó, ingerlő, úgy-e?
Stefi (Glanzhoz, Györgyikét jelezve) : Nézze m ilyen s z é p !
G lanz (felpattanva) : A h I Biztosan ! Iga
zán . . . {Györgyikéhez igyekszik)
Stefi {a kabátja szélénél vissza vonja maga mellé) : D e azért csak üljön le . . . m aradjon . . .
G lanz : Elő kell m utatni m ag am at . . . Stefi : M aid később . . . m ég ráér . . . Hübner {aki Györgyike előtt elragadtatva várt eddig s most hirtelen) : T e h á t ?
46
(Györgyike mozdulatlan. Egy árnyalat színésznői póz.)
A n n a (enyhén): Mit affektálsz G yörgyike ? M ik árn é : Ez m ég a színiakadém ia m arad ványa.
G yö rgy ik e (hirtelen igen kedvesen, mind a két kezét Hübner felé nyújtva): T eh át, — jó n a p o t !
H ü b n e r (mind a két kezét megcsókolva) : O h . . . boldog vagyok !
G yö rgy ik e : Ez m inden ?
H ü b n er (lappangó szenvedéllyel) : Igaza van. Más is boldog volna itt, igy . . . oly könnyű boldognak lenni így, a kezét érintve s a szem e előtt am i ragyog s nem tudom m it . . . m it Ígér.
G yörgyike (megremegve): Ó h . . .
H ü b n e r : M ég sem tudok m ást m ondani.
Így van az lássa, hogy az em ber épp akkor nem talál szavakat, am ikor a leggyönyörűbbet érzi.
G y ö rg y ik e : Ó h köszönöm . . . Nagyon k ed ves, nagyon kedves . . . M inden nagyon kedves, a szobám . . . a fürdőszoba . . . az egész lakás, a virágok am it küldött, m inden . . . S ne higyje, hogy én nem érzek sem m it, am iért tudok beszélni.
H ü b n e r : Érzi, hogy szeretem ? . . .
G yörgyike (egy csöppet kényelmetlenüt): A zt lehetetlen nem érezni . . . A nnyi figyelme, annyi jósága . . •
H ü b n e r : C sak m ag ának élek G yörgyike, csak m ag án ak akarok élni . . . Egy egészen m ás világ az, am it m egism ertem m agával s úgy
