T A M Á S M E N Y H É R T
Talált napló
(RÉSZLETEK)
Buda, július 28. 1850 (TIZENHÁRMAK)
Térdre!
Térdre?
Mílly nehéz leírni a' zsarnokság jelszavát. S mílly
titkos öröm továbbgondolni: a' zsarnokság mindig a' halhatatlanságnak pusztít.
Honnan is tudhatná a hóhér: a' porig alázott erkölcs nő a' legmagasabbra.
Halmozni már csak a' csönd maradt.. .
Mindig-vertest gyalázni, árvultakra mordulni, Igazait is kövezni, szégyenes, mint ahogy méltatlanok vagyunk...
(olvashatatlan) S mégis hallassák ostoros szavam . . .
*
Nem tudtunk élni az egyenlőséggel!
*
Egymásban sem bízunk eleitől fogva.
(KETTŐS ÁTOK I.) Ellentől veretten,
önkéztől fogyóban!
Buda, júl. 30. 1850 Beláthatatlanságot ne rajzolj szemembe.
Eszméletemen túlra ne vezess, de határt se szabj szabadságomnak.
Hívását halálnak ne sürgesd.
(KETTŐS ÁTOK II.)
Külhonban: magyar (mindhányszor biggyedő ajak) itthon hontalan.. .
Buda, aug. 4. 1850 Reménykednem kellene; van még remény — győzve a'
szóratás kétségeit, olthatatlan szív a' maradásra, majdan megmaradásra.
Hibáinkra, mulasztásainkra nincs mentség.
Csetléseink süppedékeit takargatni mihaszna — így
tán' nyomunk az eljövendőknek járhatóbb leszen.
(KETTŐS ÁTOK III.) Védtelen — '
magunk-támasztékkal, vagy hatalmasok közt
óceánmély-roppantásra-ítélt hal?
Buda, aug. 8. 1852
„Kiálts csak! Van-é, a ki felelne neked?
Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztám szép hajlékát.
Fiai messze estek a szabadulástól, a kapuban megrontatnak, mert nincs a ki kimentse őket."
Jőb könyve 5.
Mi kínságos bennem: minden kiáltás hasztalan, minden ébresztő-másító szándék tehetetlen. Fájdit a' magamnak-ének. Sokasul, már-már bolondulásig íjaz a' ki nem mondott szó.
Még a' gondolat is gyakor rebellál fejemben, amint
vesztéseink jutnak eszembe. Nagy-nagy vesztéseink.
Rebellió! Ahányszor hangzásodra igazul nyelvem, siralmam felejtődik, magasa eget tart tegnapi dacnak.
Vaj' hányakban talált mentelemre? Kovája lészen-e újabb tüzeknek? — lélegeztetni azon fiakat, kik messze
estek a szabadulástól s mielőtt végképp' megrontatnak, kimentessenek egyetlen szálig ...
*
Hazát cseréljen, ki szívet cserélt!
mának romlasztása, mának romlasztása;
leend végomlása!
43
