36 tiszatáj
D OMOKOS J OHANNA
napló vers(tört)ek
Egymás után érkeztek meg a mégis egybetartozók
Boldogság Halál Hatalmasok! minden bíbor pillanatban
feleim ne tartsátok fogva egymást úgy ahogy azt nem lehet
lehet fájdalmas formátlanok továbbadása nélkül szülni és születnem
átölelve már össze-vissza szálai annak tények megállított közbeszövődésével
hogy így szövődünk igen-nem szilánkokkal léthez vissza és be az örökbe hol nem tudsz félni már
Lángoló vizű határok heve! bolond-bolondba azonnal is bele testem-szenve kálvária széppel kikönnyezve
vagy szabad-szabadba kézben lét aranyalmájával
Lángoló vizű határok heve! Derült ég nap süt szeretnek!
1999. november 37
Teremtett mostra távol nem maradásra lángegészet lángegészbe szőni
áldottból szentből adhatni-kaphatni karácsonyt élni
mert vágyban már járva a valós(ág) hajt rügyet
itt illatos gyermekvirágok hogyan jösztök?
zárt tekintet megszokott kiút (zűr)zavar egymás káoszát nem beszélve
az alvás az együttlét kínváltozat marad kibírni hasonlót csak hasonlóval
hogyan jösztök?
létszerelmes csendben élek társsal, folytatással feltételek felett vállalva fel:
Itt a Mindig Jelen: tele lelki boldog kékkel
Jelen: tele lelki boldog fehérrel
áldottból szentből adhatni kaphatni legyetek: Karácsony
(élt, halt) született
