• Nem Talált Eredményt

A hagyomány nem szakad meg

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A hagyomány nem szakad meg"

Copied!
4
0
0

Teljes szövegt

(1)

A hagyomány nem szakad meg

IMRE LAJOS METSZETEI ÉS RAJZAI

„...Szükségünk van a művészetre, szüksé- günk van a művészi munkára, mint ahogy szükségünk van a kultúra más terméseire is.

És mert szükségünk van reá: meg kell terem- tenünk. A múltunk megvan, a népünk él, és él még népünk művészete is."

KÓS KÁROLY (1923)

„1932. december 22-én történt Kolozsváron. Zúzmarás téli napon két ember jön beszélgetve a Kossuth Lajos utcában. Kós Károly és az első képeivel jelentkező Gy. Szabó Béla. Kós váratlan ötlettel fordul hozzá:

— Fiatalember, miért nem mászik fára?

— . . . ?

— Úgy értettem, hogy miért nem veti rá magát a fametszésre? — Azután ott helyben magyarázni kezdte, hogyan készül a metszet, mi szükséges a metszéshez. Lapban vagy szálában vágott falemez, rajzszén, vésők, nyomdafesték... Elmélet volt ez a magyarázat, hiszen Kós csak linóleumban metszett. A két technika rokonsága azonban közös nevezőre hozta a lényeget. A fiatal grafikus pedig talán már másnap megvette az ajánlott vésőket." így írja le Murádin Jenő, a nagy erdélyi grafikusművész Gy. Szabó Béla pályájának indulását.

Harmincöt évvel később ez az esemény, ugyancsak Erdélyben, szinte megismétlődött:

Gy. Szabó Béla és Imre Lajos találkozása alkalmával. Az akkor harmincegy éves mérnök erdélyi utazása során találkozott Gy. Szabó Bélával, a grafikai művészetek kiemelkedő egyéniségével. Ó korrigálta rajzait, kezébe adta a fát, a dúcot, vésőt, és bevezette a fametszés titkaiba. Ettől a pillanattól fogva nem csak a fametszés vált életé társává, de Erdély története is, ahonnan családja származott.

Imre Lajos nagyapja kolozsvári tanár, az első világháborúban életét vesztette. Éde- sanyja ugyancsak kolozsvári, Imre János hódmezővásárhelyi vasúti mérnöknek lett a felesége, fiuk, Lajos Hódmezővásárhelyen, 1936. december utolsó napján született. Itt is járta iskoláit a híres mezővárosban, és érettségi után, mint a budapesti Műegyetem mérnökhallgatója fejezte be stúdiumait, és kapta meg diplomáját 1960-ban.

Az iskolai rajzórák emlékei, az egyetemi évek mérnöki tervrajzainak milliméter-pontos- ságot igénylő szerkesztései, az arányok és perspektívák, a léptékek és mértékek életének természetes velejárói lettek. A képi ábrázolás, mint művészi kifejezési forma, a rajz, mint a körülöttünk lévő világ benyomásaira való egyfajta válaszadása, és a metszés, mint a művészeti kifejezés technikai megvalósításának eszköze alakítja és érleli művészi világát.

Az önképzés évei a budapesti I. kerületi Képzőművészeti Körben, valamint a Képző- és Iparművészeti Gimnázium esti tanfolyamain folytatódnak. 1977-ben a Művészeti Alap tagja lesz. Fametszeteinek száma — linómetszetek és a tus-, ecsetrajzok mellett — egyre szaporodik. Az előbbi mintegy 300, az utóbbi megközeh'ti a százat.

92

(2)

Imre Lajos témaválasztásaiban mindenekelőtt az alföldi és erdélyi táj, a magyar történelem híres helyszínei, épületei, eseményei, évfordulói játszanak döntő szerepet.

Megjelennek metszetein szülővárosának, Hódmezővásárhelynek régi hangulatos utcái:

Deák Ferenc utca (linómetszet), Vásárhelyi utca (linómetszet, 1982), régi földszintes házak, búbos kemencés szobák Szobabelső (linómetszet), vagy a Vízparti tanyák (fametszet) és a mártélvi gémeskutas Balogh-ianya (linómetszet) az Öreg nyírfákkal (linómetszet).

A szülőföld mellett más történelmi városok tájai, értékes és érdekes épületei, városképei is felkeltik érdeklődését. Szép metszetek sorában örökíti meg — többek között — Hajdúbö- szörmény Bocskai térét, a sárospataki vár Perényi loggiáját (fametszet), a pécsi Kis dzsámit vagy a Budavári buzogány tornyot (linómetszet). Erdélyi témájú önálló metszeteinek egyik legszebbikén, a Királyhágói tél című lapján erőteljes fekete-fehér kontrasztokban örökíti meg a havas hegyoldal gerendás, hófödte házait, havas fenyőket és fatörzseket. Az alap fehér síkja szinte érezhetően havassá válik, az ég sötét tónusa, a házak fekete falai és a fák ágai mellett. Távolabbi tájak, városok, utazások emlékei is megjelennek metszetein. így a hollandiai falvak, kis városok, vidékek a jellegzetes szélmalommal, vagy az ausztriai hegyes-havas csúcsok az Inn völgyi tájakon (linómetszet).

Az önálló grafikai lapok mellett jelentős sorozatokat is készített, amelyek külön kiadványokban láttak napvilágot. Ezek közül három fa-, illetve linómetszetben, a negyedik pedig ceruzarajzban készült el. A mappákban található grafikai alkotások összegzően táiják elénk Imre Lajos művészetének lényegét: a történelmi helyszínek, események ábrázolásának megjelenítő erejét, az erőteljes és összefogott kompozíciót, a téma fő elemeinek (a történelmi épületek szigorú zárt tömbje és a természet játékosabb, szabadabb, szinte kiegyensúlyozó kerete) ellenpontként való alkalmazását. Természeti táj és történelmi épület

— így válik metszete egységes kompozícióvá, melyen a lényeg kiemelésével, s a mellékes részletek elhagyásával szerkeszti grafikai alkotássá a látványt. A művész látásmódja és stílusa a döntő, nem pedig a részletek reproduktív visszaadása.

Ilyen szellemben nézve különleges műélvezetet nyújtanak a sorozatok: elsőként A kuruc szabadságharc tizenkét nevezetes vára (Budapest, '1976), melyen a címoldal ugyancsak fametszetben nyomott felirata szerint a várak képei — Tokajt kivéve — jelenlegi állapotukat mutatják. A fametszeteket II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára készítette Imre Lajos, s melyeken Gyula, Sümeg, Szerencs, Sárospatak, Krasznahorka, Marosvásárhely, Déva, Vaja, Borsi, Nagysáros, Tokaj és Munkács történelmi várait láthatjuk.

Négy év múlva, 1980-ban jelenik meg In memóriám Gábriel Bethlenprinceps Transylva- niae Rex Hungáriáé címmel tíz fametszetet tartalmazó sorozata, mindössze 300 példányban.

A kolofon szerint „Bethlen Gábor születésének 400., iskolánk elnevezésének 50. évforduló- jára készítette, és a Hmv. (Hódmezővásárhelyi) Gimn. 1940-ben végzett öregdiákjai megbízásából kiadja Imre Lajos." E metszetekben a művész összegzi a fejedelem életének legfontosabb helyszíneit, eseményeit. Látjuk profilból ábrázolt arcképét korabeli pénzen, szülőházát Illyén, kardját és címerét, a fogarasi fejedelmi várat, a dévai Magna Curiát és a várat, a gyulafehérvári fejedelmi ház lépcsőjét, a fejedelem királlyá választásának helyét, Besztercebányát, az iparosodás szász központját: Brassó városát, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot, és végül tizedik lapként a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnáziumot.

Ugyancsak históriai ihletésű az 1981-ben kiadott Alma Mater Sárospatak, melyet a Református Kollégium alapításának 450. évfordulójára metszett linóleumba Imre Lajos.

Az ugyancsak tíz lapból álló sorozat a híres épületegyüttes építészeti múltjának és nevezetességeinek történetét az 1600-ban emelt Ó épülettől a gimnáziumi szárny 1877-es épületéig foglalja magába. Megjelenik a metszeten a kollégiumi épületegyüttes 1819-ből való képe, az 1772-ben épített Berna sor, az itt elhelyezett múzeumnak egyik látványossága a XIX. század végi Tanterem, eredeti berendezéssel, és a gyűjtemény egyik kiemelkedő iparművészeti remeke, az 1713-as évszámot viselő, jelzett Ondi úrvacsorai pohár, a

93

(3)

Nagykollégium épületegyüttesének utca felőli távlati képe után belépve, viszontlátjuk az árkádos Porta majort, a fókapuzatot, majd pedig az oszlopcsarnokkal övezett, ugyancsak műemléki Könyvtárterem belső kiképzését. A sorozat egyetlen figurális ábrázolása Sárospa- tak nagy tanítójának, Johan-Amos Comenius Magister Nationum ovális kartusban, körfel- irattal megörökített arcképe.

A mappa címlapján ugyancsak ovális kartusban a kollégium címere: angyalalak, jobb kezében törvénykönyvet, bal kezében pedig harsonát tartva, e megfogalmazással is utalva a Jelenések Könyvének (14:7) az ábrázolás alatt jelzett versére.

A metszetsorozatok mellett, a naptárak részére metszet- és rajzsorozatot is készített (Tisza menti tanyavilág, 1983, Budapesti református templomkapuk, 1984). Az utóbbi hat rajzot magába foglaló portikus sorozat, mely több műemlékké nyilvánított, illetve műemlék jellegű templomunk bejárati kapuzatát örökíti meg építészetileg hű, mégis poétikusan megfogalmazott, kitűnő rajztudást tükröző lapokon. Sorrendben láthatjuk: a Kálvin téri, a Fasori, a Szilágyi Dezső téri, a Külső-kelenföldi, a Pasaréti és a Kelenföldi templomok szép kapuzatait.

Érdekes egymás mellé tennünk és párhuzamba állítanunk metszetet és rajzot, és megvizsgálnunk a kompozicionális kifejezőkészség szempontjából. Míg az előbbieket — a technika adta szigorú kötöttségeket megtartva — összefogott kompozíciók, a fekete és a fehér ellentéte és folthatásai jellemzik, addig a művész önálló kézi rajzai könnyedek, oldottak, líraiak. Az épületek kontúrjait, a tárgyak struktúráját néhány biztos toll- vagy ecsetvonással rajzolja meg. A lapok papírfehér részei fontos kompozicionális elemek.

Végül Imre Lajos munkásságának van még egy területe, mely feltétlenül említést érdemel, s ez a kisgrafika. A kisgrafika technikában azonos, illetve azonos lehet a nagy méretű grafikai lapokkal, de témáját tekintve két nagy csoportot foglal magába: a könyvjegyet (ex librist) és az alkalmi grafikát. Utóbbiak — mint ismeretes — egyes különleges alkalmakra, ünnepekre, ünnepkörökre, történelmi, társadalmi, családi, egyéni eseményekre, évfordulókra stb. készülnek. Fontos terület a személyi, egyéni vonatkozáso- kat felmutató kisgrafika.

Kós Károlynak készült emléklapján az erdélyi építész-író jellegzetes építészeti motívu- maiból komponálja meg a lap felületét. Figyelemre méltó a felirat betűinek a lap egységében való művészi megtervezése. Ez az ex libriseknek is egyik fontos követelménye, hiszen a könyvjegynek mindig tartalmaznia kell a személyes jelleg mellett a tulajdonos nevét, illetve nevének kezdőbetűit, melyek nem csak egyéniségével, esetleg tevékenységével, de az ex libris tartalmi kifejezésével is összhangban kell hogy legyenek. Az egyéni vonásokat felmutató lapjai közül emeljük ki most az egyik legszebbet (In memóriám D. Dr. Imre Lajos 1888—1974), a művész nagybátyja emlékére készült fametszetet. Egy fenyőerdőből kima- gasló hatalmas havas sziklacsúcs, ahol már növények sem élnek meg, tetején a kereszt jelképével. Ugyancsak emlékezetes az In memóriám Márton Áron episcopus Transylvaniae 1896—1980 feliratú fametszetes emléklapja. A pásztorbot felső harmadát ábrázoló, hossz- tégla alakú, kereteit metszetben töviskoronás ág kúszik fel a pásztorbotra, melynek hátterében sima vonalú kereszt látható. Krisztus keresztje és töviskoronájának szimbolikus értelme jelenik meg a mártír püspök emlékével együtt. Mélyen és ugyanakkor világosan példázva: Imre Lajos a fametszet ősi hagyományai és a nagy mesterek művészi adottságai szerint, kevés eszközzel képes a szimbolikus, jelképes ábrázolások megfogalmazására.

Történeti indíttatású vagy tájképi metszetei mellett éppen e tulajdonságának egyre mélyebb kibontakoztatása adja meg és fogja bizonnyal jelenteni kisgrafikáinak, ex libriseinek és alkalmi lapjainak (emléklapjainak) különleges művészi értékét. Ebben a műfajban egyik legutóbb készült alkotása Save OurSoulsin Transylvania!feliratával, 1989 évszámmal, a lap hátterében ábrázolt erdélyi református templommal, az előtérben kopjafával és síremlékkel utal a jelzett évben lezajlott tragikus eseményekre.

A grafika lehetőségei és műfajai között portréábrázolás alig akad Imre Lajos munkássá- 94

(4)

gában, sem rajzokban, sem metszetekben. Az a kevés, ami van, azt mutatja azonban, hogy indokolatlanul tartotta távol magát ettől a műfajtól, legalábbis ami a művészi megfogalma- zás, az egyéniség megjelenítését illeti.

Imre Lajos mindezeken kívül könyvtervezéssel és könyvillusztrációkkal is foglalkozik.

Utóbbiak közül emeljük ki Ötszáz éves a Farkas utcai templom (Bp. 1986. Ráday Gy. Ny.) és Marosvásárhely és vártemploma (1990. Ráday Gy. Ny.) című illusztrációit. Metszetei számos lapban, folyóiratban láttak napvilágot (Tiszatáj, Kisgrafika, Confessio stb.).

A fővárosban és az ország több városában nyolc önálló kiállításon mutatkozott be, valamint számos csoportkiállításon Budapesten és vidéken. Ezek közül is kiemelkedik a Hódmezővásárhelyi Oszi Tárlat (Tornyai János Múzeum), amelyen 1979-től kezdve 1990-ig nyolc alkalommal vett részt. Munkái közel tíz magyarországi közgyűjteményben találhatók, valamint külföldi, így belgiumi gyűjteményben is (Ex-Libris Centrum, Sint Niclas).

Legutóbbi kiállításán, amely ez év január 6-án nyílt meg a budai Angelika Galériában, Imre Lajos negyedszázados munkásságából válogatott harminc metszetét mutatta be. E kiállítása méltán ad lehetőséget arra, hogy szélesebb összefüggésben közelítsünk Imre Lajos művészetéhez, és megkíséreljük összegzóen feltárni művészetének lényeges vonásait. Annál inkább, mivel nagyszámú munkái mellett a róla szóló cikkek, kiállítási beszámolók lényegesen kevesebbek, művészettörténeti értékelése pedig mindeddig alig történhetett meg méltó módon.

KOÓS JUDITH

IMRE LAJOS: P A R D U B I C E VÁRA

95

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az ELFT és a Rubik Nemzetközi Alapítvány 1993-ban – a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával – létrehozta a Budapest Science Centre Alapítványt (BSC, most már azzal

A hódmezővásárhelyi múzeum több kiadványt is megjelente- tett Tornyai János (1869–1936) festőművészről: „Gyönyörködő lélekkel festeni” címmel a ta- valy

– kiáltott fel az a fiatalember, és azzal az átkozott fekete szemével olyan szikrát szórt, hogy az a szikra azonnal meggyújtotta az ő lelkét, de talán még a hentesboltot

Fiuk, Szent Imre pedig saját bíborruháit helyezte az oltár elé, hogy azokkal fedjék be azt, miként a királyi egyházakban máig látható” (Kristó Gyula fordítása)..

századából Kállay Imre tizedes, Mayer József és Rátz János közvitéz, két másikat és három lőszereskocsit Miklóssy Károly és Géczy Lajos tizedes, Bíró János,

Már csak azért sem, mert ezen a szinten még nem egyértelmű a tehetség irányú fejlődés lehetősége, és végképp nem azonosítható a tehetség, tehát igen nagy hibák

A pszichológusokat megosztja a kérdés, hogy a személyiség örökölt vagy tanult elemei mennyire dominán- sak, és hogy ez utóbbi elemek szülői, nevelői, vagy inkább

12 Horváth László: Adatok Detk község első világháború előtti kivándorlásához (Heves megyei kivándorlás III.) In: Agria XXIX–XXX.. Az egri Dobó István