Tőkepusztulás és helyrepótlás

(1)

7. szám. —676——— 1927

Azok közül az országok közül, amelyeknek adatai I. sz. táblázatunkban nem szerepelnek, különleges a helyzet Ausztriában, amelynek külforgalma az összforgalomnak 310/0-át tette ki, tehát a maximális volt. Ugyanezen ország- ban maximális (36'5) az egy főre eső kül—

forgalom is.

A külföldre történt levélfeladás a külföld- ről történt kézbesítést az ismertetett országok legtöbbjében meghaladja.

Igen érdekesek azok az adatok, amelyek az egyes országok külföldi levélforgalmának irányát részletezik (Il. sz. táblázat). Angliát kivéve a többi országok külföldi levéltorgalmá—

nak túlnyomó része abba a világrészbe irányul, amelyikben az illető ország fekszik. Az európai országok tengerentúli kíildeményeinek leg- nagyobb részét általában Amerika veszi át.

Ami a hazai adatokat illeti, külföldi levél-

forgalmunk 1922. óta jelentősen emelkedett.

(42'5 millió darabról, 525 millió darabra).

Egy lélekre 1925-ben 63 külföldi levélpostai

szállítás esett, tehát ezen arány szempontjából az I. sz. táblázatban ismertetett országok közül Japánt és Olaszországot felülmuljuk s az Egyesült Államokat megközelítiük. A kül—

földről történt kézbesítések száma 28'5, a külföldre történt feladások száma 240 millió

darab volt (1922-ben 219, illetve 206 millió db). Országok szerint 1922—ben a legtöbb levélfeladás a következő országokba történt:

Ausztria 3' 2, Cseh Szlovákia 3' 1, Románia 2 7,

Németország 22, Sz. H. Sz. királyság 1',8 Egyesült Államok 1 7 milló darab Ugyanez volt a részesedési sorrend, természetesen nagyobb darabszámmal, 1925—ben is, azzal a különbséggel, hogy Németország a sorrend—

ben Románia előtt és nem utána állott:

Ausztria 4 7, Cseh—Szlovákia 4' 1, Németország 29, Románia 22, Sz. H. Sz. királyság 1',4 Egyesült Államok 12 millió darab. A kíil—

földről történt kézbesítések száma és sor- rendje a szóbanforgó két évben a következő volt: 1922- ben Ausztria 4' 4, Németország 3'4, Cseh- Szlovákia 29, Románia 22, Sz. H. Sz.

királyság 1 5, Egyesült Államok 1'2;1925-ben:z Ausztriaö 9, Németország 5'7, Osch- Szlovakia

36, Románia 24, Olaszország (San Marino—

val) 1',6 Sz. H. Sz. királyság 1'3, Francia- ország (Monakóval) l',2 Egyesült Államok 10 millió darab. Feltűnő az Olaszország és Franciaországból származó kézbesítések nagy térfoglalása s az Egyesült Államokból, vala- mint az Sz. H Sz. királyságból jövő levele- zésünk nemcsak aránylagos, de tényleges lecsökkentése.

ÁRSTATISZTIKA És PÉNZÚGY

Tőkepusztulás és helyrepőtlásf)

Ruine et reconstruction de capitauxl)

Résume'. Dans la production capitaliste, le capital potentiel ou ]ictif —— elest—a-dire, liargent ou le crédit exprimé en argent — joue un grand róle a cőte' du capital effectif, par leguel on entend les facteurs de production (terres, instruments de travail). Entre ces deux especes de capitaux, l'action, comme formation

hybride, tient le milieu, donnant droit a

participer a des entreprises, mais ayant un caractére de valeur. Ce sont ces deux der—

nieres catégories gu'il faut entendre, au fond, par capital jouant un röle au point de vue du capitalisme et du mouvement du

credit.

1) A Magyar Statisztikai Társaság 1927. máj. 22-i debreceni ünnepi ülésén tartott előadás. — Conférence faitc le 22 mai 1927, a Debrecen, a la se'ance solen- nelle de la Société Hongroise de Statistigue.

En Hongrie, par l'efiet de la guerre, le capital elfeetif n*a pas eu de pertes notables.

Méme il a une situation plus favorable gwa- vant la guerre, la plupart des charges le grevant ayant e'té remboursées en couronne—

papier dépréciée. Alais l'autre espece de capital, celle gui e'tait placée en actions, préts et valeurs a intérét fize, a suli des pertes énormes.

Dans cette ruine du capital potentiel, une loi éconómigue générale sest manifeste'e. Tou- tes les grandes guerres entratnerent dabord linflation, ensuite la ruine des capitaux fictifs ou potentiels.1l en fut de mente pendant"

la guerre de 1914——1918. Les capitauzv fic-

tifs furent multipliéspar linflation de monnaie et de credit; bientot, la vie e'conomigue prévit, presgue intuitivement, gue la produc-

tion effective ne pourra supporter les intéréts

(2)

7. szám. ———677—— 1927

d*aussi grands capitaux. Pour sortir d'une telle situation, il y a deux solutions: ou bien on paye les intéréts et les dioidendes des capitaux fictifs produits par llinflation de guerre, ou bien on détruit les eapitaux lictifs mémes.

Cette derniére solution peut s'e/Teetuer non seulement légalement (par la dei/*alorisation), mais aussi automatiguement, comme on l,a vu en Europe apres la guerre, (baisse de la monnaie, pkénoménes l'aeeompagnant).

Il y a deux moyens de rétablir le capital potentiel. Dun consiste a obtenir des capitaux des pays e'conomiguement plus forts, l'autre a économiser les bénéfiees provenant de llexcé- dent de production.

D'aprés nos données, actuellement la for—

mation des capitaux intérieurs est assee in- tense en Hongrie; selon toute probabilité, elle dépasse méme les capitaux e'trangers accor-

dés au pays. ,

Mai gazdasági és ezen felépült társa- dalmi szervezetünk túlnyomóan kapitalisztikus. Alapja a tőke a maga személytelen és potenciális, vagy fiktív formájában.

Ha a személytelenült formáról beszélek, akkor arra gondolok, hogy a hitelezők kollektív egyénisége az adósok kollektív egyéniségével áll szemben. Ez az érték- papírban személytelenült kötelezettségi forma segítségével történik. Azt akarom ki- fejezni ezekkel a sejtelmes szavakkal, hogy nem úgy van ma, mint volt valaha régen, hogyha valakinek tőkére volt szüksége, azt csak akkor tudta megszerezni, ha ro- konságában, közelebbi ismeretségében voltak olyanok, akik rendelkeztek a szüksé- ges pénzzel. Nem szerezhetett magának tő- két az illető akár úgy, hogy egy pénzinté- zethez, a hitelezők összességének képvise—

lőjéhez fordult kölcsönért, akár pedig úgy, hogy részvénytársaság alapítása útján so—

kaktól, s egyesektől szedte össze a vásár—

láshoz szükséges tőkét. Ha pedig valakinek felesleges pénze volt, ha jövedelméből valamit megtakarított és azt konkrét javak vásárlására nem használta fel, úgy legfeljebb a ládaíiába tehette, feltéve, hogy nem akarta pénzét lekötni valamelyik barátjá—

nak vagy hozzátartozójának nyujtott köl—

csön alakjában. Nem helyezhette el ezt a pénzt betétként, nem vehetett rajta érték—

papírokat, flxkamatozású értéket vagy rész—

vényt, hogy a megtakarított pénz addig is hozzon valami jövedelmet, amíg felhasz-- nálja. Nem bízhatta pénzét az adósok kol—

lektív egyéniségének, pénzintézetek keze—

lésére.

Ha azt mondom, hogy a tőke a maga potenciális formájában érvényesül, akkor épp ezt az utolsó' mozzanatot emelem ki, szembe helyezem a közvetlen termelő el'—

fektív tőkével, a földdel, gyárra], állattal és egyéb munkaeszközzel azt a tőkét, amely csak a lehetőséget adja arra, hogy segítsé- gével megszerezzük más földjét, gyárát, munkaeszközét, sőt megszerezzük esetleg munkaerejét is.

Az a körülmény, hogy a tehetséges em—

ber a kapitalisztilcus szervezet segítségével szolgálatába hajtotta az idegen tőkéket, s hogy az egyesek éppúgy, mint az állami és társadalmi közületek jövő munkássá- guknak eredményét elzálogosítva, megsze- rezhették maguknak a potenciális tőké- ket, a pénzt, azok segítségével pedig a va—

lóságos javakat, lehetővé tette a gazdasági és társadalmi szervezet oly hihetetlen fej- lődését, amilyenre eddig nem volt példa az emberiség történetében.

A kapitalizmus elnevezés használata

nem nagyon rokonszenves, mert azt a szót

tulajdonképen a szocialista írók kovácsol—

ták és tették közkeletűvé abban az érte—

lemben, hogy mint gyűjtőnév, mindazokat az igazságtalanságokat és méltánytalansá- gokat jelezze, amelyek a kapitalisztikus szervezkedéssel kapcsolatban elöállottak.

Sőt a szó, mint bizonyos ellenérzésnek ki- fejezője szerepel másirányú tárÉdalmi és politikai pártok felfogásában is. Itt ná—

lunk Magyarországon, kapitalisztikus gaz—

dálkodás kezdetére esik a történelmi kö- zéposztály pusztulása. Igaz, a történelmi középosztály tagjai potenciális tőkéhez ju- tottak részben a földtehermentesítési köt—

vények, részben pedig a föld könnyű elzá—

logosíthatása révén, hitel útján. Ezt a po- tencionális tőkét azonban nem mindenkor új javak termelésére és a termelésnek pro- duktív befektetés útján való lehetővé téte- lére használták fel, hanem legnagyobbrészt fogyasztási célokra. Az eredmény így ter- mészetesen csak az lehetett, hogy a föld kezük közül kisiklott.

A kisbirtokos—társadalomban is nagy pusztítást vitt végbe a hitelszerzés köny- nyűsége. A 70—es és 80—as években e pusz—

títást csakis az amerikai kivándorlás útján nyert másik potenciális tőke enyhítette az—

által, hogy az Amerikában szerzett pénz itt.

újra valóságos javaknak, földnek, háznak megszerzésére lett fordítva.

(3)

7. szám. —878—— 1927

Ezért a ,,kapitalizmus" szónak bizonyos rossz hangzása van nacionalista és agrárkörökben is. Sőt a szövetkezeti moz—

galom vezetőférliai is a szövetkezetet, mint a kapitalisztikus szervezkedés ellentétét szeretik beállítani, jóllehet a szövetkezet szintén a személytelenült és potenciális tőke gyűjtésének formája.

Ámde a kapitalizmussal is úgy 'z-

gyunk, mint a politikai élet legtöbb fogal- mával. Mint azt Hobbes az államformákra vonatkozólag megállapította: az egyik ember szemében demokrácia az, ami a mási- kéban anarchia, az egyik oligarchiának mondja azt, amit a másik arisztokráciá—

nak és tyrannizmusnak, zsarnokságnak azt, amit a másik monarchiának. A kapitaliz- musnak is van másik neve: hitel.

Ha hitelről beszélünk, eszünkbe jut a Széchenyi által hangoztatott és megindított hatalmas gazdasági nekilendülés minden szépsége, a mult század által életrekeltett és támogatást nyert intellektuális és er—

kölcsi erők alkotó munkája. A vasúti köz—

lekedés, a folyam— és belvíz szabályozás, a természeti kincsek kiaknázásának hozzá- férhetősége és értékessé tétele.

A tőke tette lehetővé, hogy Magyaror—

szág rengeteg parlagterületei intenzív gaz—

dálkodás otthonai lettek. Ennek segélyével jöttek a régi nádi'edelű és szalmás viskók helyébe az eternites— és cseréptetős házak,

a mereglye falak helyébe kő és tégla. Ez a tőke emelte ki a parasztembert az állati sorsból és a történelmi középosztály azon tagjainak, akik a változott gazdasági hely- zetnek tudatára ébredtek, új boldogulási lehetőségeket teremtett. Annyit szídják az apró, kis vidéki intézeteket, pedig azok tu—

lajdonkép Magyarország tőkével való telí-

tésének leghatalmasabb tényezői voltak. És

hogy pl. Magyarország keleti részén gom—

bamódra szaporodtak, míg a Dunántúlon csak nagyon mérsékelten keletkeztek, an—4 nak oka az volt, hogy a Dunántúl már ré—

gebben volt tőkével telítve, Magyarország

keleti részeiben pedig a folyam— és belvíz- szabályozás, a vasúti és közlekedési viszo—

nyok átalakulása folytán megindult gazda—

sági nekilendiilés igen nagy tőkéket igényelt.

Ennek a potenciális tőkének igen nagy a hatalma. Akár a termelés gyümölcsének az eladott értékek ellenértékéből fennma—

radt feleslegből tevődött össze, akár pedig a jövő elzálogosítása, tehát hitel útján sze—

rezték meg.

Spanyolország, Hollandia, később Ang—

lia, majd Franeiaorszz'tg és Németország politikai súlya kapcsolatos volt az ott elha—

talmasodott tőkeerővel. Az a Franciaor—

szág, amely úgy gazdasági, mint érzelmi szervezetében tökéletes ellentéte volt Orosz- országnak, a tőke segítségével hajtotta igá- jába Oroszországot. A háború óta Amerika politikai súlyának óriási jelentősége kap—

csolatos azzal, hogy New—York átvette Lon- don világbankári szerepét. Maguk a nem—

zetközi hiteliigyek is érdekesen kapcsolód—

nak a politikai befolyások biztosításával.

Ugy a francia, mint az angol tőke különös szeretettel keresi fel azokat a piacokat, amelyeken politikai befolyást kíván ma- gának biztosítani.

Az utódállamok területén Cseh—Szlová- kiának nagy politikai súlya nyil én ez or—

szág tőkeerejének az eredménye. És ezt a tőkeerőt a csehek politikailag ügyesen gyü—

mölcsöztetik, Ausztriát kölcsönök útján teljesen a maguk bűvkörébe vonták.

Az elmondottakból könnyű a következ—

tetést levonni. Ha Magyarország élni akar és nem akar teljes gazdasági és abból fo—

lyóan politikai függésbe kerülni, ha nem akar, mint idegen érdekek hordozója el—

vérezni, legfőbb feladata tőkéjének szapo—

ríiása.

' Aki az ország tőkegazdasa'lgának szapo—

rításához hozzájárul, szolgálatot tesz hazá- jának.

Nagyon helyesen mutatott rá Bud Já- nos pénzügyminiszter arrz, hogy Magyar- ország legt'ontosabl') becsületbeli köteles- sége élni és életfeltételeit biztosítani. Ezek között az életfeltételek között pedig első helyen állónak tartom az ország tőkéjének intenzív szaporítását. Ez az, amit hangoz—

tatnunk kell mindenütt, amit be kell vés—

nünk a legkisebb gyermeknek a lelkébe is.

Érezze és tudja, hogy a tőkeszerzés: köte- lesség nemcsak magunk, hanem hazánk iránt is.

A statisztikai vizsgálódás a gazdasági élet ezen terén sokkal nagyobb jelentőségű, mint bárhol másutt. A kapitalisztikus szer—

vezkedés hitelügyletek útján jön létre. Ezek pedig olyan jelenségek, amelyeket kívülről jövő intézkedések legfeljebb vissza tudnak fojtani, de érvényesülésük irányát ke- vésbbé áll módjukban megszabni. Az ál—

lam megmondhatja azt, hogy valaki nem köteles tartozását megtizetni, hogy nem szabad hitelt adni, hogy nem szabad uzso—

rakamatot szedni, hogy nem szabad ilyen vagy olyan részvénytársaságot alapítani, de

(4)

7. szám.

—679—

arra, hogy valaki adjon valakinek pénzt akkor, ha nem akar adni, nem kénysze- rítheti. A hitelügyletek ennek következté—

ben az egymással szembenálló felek aka—

rata és szándéka szerint bonyolódnak le és így azok a Iömegjelenségek azon kategó—

riájába tartoznak, amelyeket megfelelően elemezni csakis a statisztika, mint oly tu- domány segítségével lehel, mely a tömeg- jelenségek törvényszerűségeit kifejező szá- mok egymáshoz való viszonyát állapítja meg.

Midőn mai előadásomban a magyar ka—

pitalisztikus gazdálkodás és a magyar hitel némely jelenségeit vizsgálni akarom és eb- ből a jövőre nézve következtetéseket aka- rok levonni, megkísértem megállapítani:

1, hogy mily méretű Magyarország tő—

kevagyonának a pusztulása;

2. hogy ez a tőkepusztulás mennyiben törvényszerűség folyománya és végül

3. hogy ezt a tőkét lehet—e és ha igen, akkor miként utánpótolni?

1. A magyar tőkevagyon pusztulásának

mértéke.

A tőkének egyik formája az, amidőn az valóságos termelési tényező, mely a java—

kat közvetlenül termeli. Ilyenek: a föld, az

—állat, az ipar, a munkaeszközök stb. Másik formája a pénz vagy pénzben kifizetett kö- vetelés, mely jogot ad arra, hogy megvá—

sárolhassam a más földjét, ipartelepét, munkaeszközét és hogy a más ember mun—

kájára igényt tarthassak az alapon, hogy azt megfizetem. Az előbbi a valóságos, az effektív tőke. Az utóbbi a potenciális vagy fiktív tőke. A kettő között, mint hybrid ala- kulat, középhelyet foglal el a részvény, mely bizonyos vállalatban való részese—

désre ad jogot, de értékpapír jellege van.

A kapitalizmus és a hitelélet szempont—

jából szerepet játszó tőke alatt tulajdonkép ezt az utolsó két kategóriát kell érteni.

Az első kategóriában, az effektív tőké- ben a háború és a háború utáni helyzet nem teremtett oly veszteségeket, amelyeket azóta az nem hevert volna ki. Földünk termőereje

_a régi. Épületeink megvannak. Gyáraink, bá-

,nyáink teljesítőképessége fejlődött. Vasu—

taink állapota is kielégítő, közutaink pedig remélhetőleg rövidesen rendbejönnek. Ál- latállományunkhan van még hiány, mert volt

1927

szarvasmarha ló sertés juh

e z e r

1911-ben 2.149 896 3.322 2.406

1925-ben 1.920 875 2.632 1.890

hiány 110/() 20/., 21% 210/()

De tekintettel arra a körülményre, hogy az effektív tőkét terhelő tartozásokat Visz- szatizettiik nagyrészt elértéktelenedett papír- koronával és így nem kell a régi kamato—

kat fizetni, ennek a tőkének a helyzete elő—

nyösebb, mint a háború előtt volt.

Nem mondhatjuk ezt a tőke másik faj- tájáról, a részvényekben, pkölcsönökben, követelésekben és íixkamatozású értékek—

ben fekvő tőkekategóriáról.

A részvények értékében előállott puszí tulásra nézve legérdekesebb Szigeti Gyula dr.—nak a Magyar Statisztikai Szemlében közzétett összeállításából vett azon adat, hogy azon értékpapíroknak, amelyeket úgy az 1913. év december 31-én, mint ma je- gyeztek a budapesti tőzsdén, 1913 december

31-én 3036 millió pengő volt az értékük,

1927 január 31-én pedig 1008 millió pengő.

De miután ezekbe a vállalatokba az idő- közi alaptőkeemelések folytán az idők fo—

lyamán 1004 millió pengőt fizettek be, a régi tőkéből mindössze 40 millió pengő maradt meg. Tehát csak valami kevéssel több, mint a réginek egy századrésze.

Ami a fixlcanluíozású értékeket illeti, úgy e részben a következő adatok állnak rendelkezésünkre:

1923 december 31-én a Pénzintézeti

Központba csoportosuló intézetek zálog—

'leveleinek, községi és egyéb kötvényeinek értéke 3451 millió volt. Ebből az értékből kb. 1[s,-rész külföldiek birtokában volt és ezek a címlettulajdonosok a békeszerződés rendelkezései alapján kedvező elbánásra tarthattak igényt. Legalább is kétharmad—

rész magyar állampolgárok tulajdonát két pezte és ez az érték teljesen elpusztult.

Természetes, hogy elpusztult a mérleg má—

sik oldalán az 1913 december 31—én 4029 millióban felvett jelzálogos és egyéb köt—

Vénykölcsönállomány is.

Elpusztult a betétállomány is.

Tizenhárom nagy intézetnél és a posta—

takarékpénztárnál együttesen 1913 december 31—én a betét— és folyószámlaállomány együttesen 1603 millió aranykoronára rú- gott és 1924 június 30—án csak 76 millió aranykorona volt ez intézetek takarék—' és folyószámla-betétállománya. Természetes, hogy itt is eltűnt a mérleg másik oldalán a váltótárca- és a í'olyószámlakövetelés.

(5)

7. szám. ——680—

A háború előtti államadósságaínk 8124 millió koronára rúgtak. Ebből az Összeg- ből 26 millió névértékű címlet aranyra és vagylagosan külföldi valutára szólt. Az 5'5 milliárdot tevő, tisztán koronára szóló cím- letértékből is csak bizonyos hányad maradt meg itt, Magyarországon. Ez a hányad kb.

3 milliárd volt, s szintén elpusztult.

Elpusztult a hadikölcsön.

De elpusztult a pénz is.

A régi Allsztria-Magyarországon Bosz—

niával együtt.

1911-ben 26.

1912—ben 2'8.

1913-ban 26 milliárd bankjegy volt forgalomban.

Átlagban tehát 2650 millió bankjegyet számíthatunk, mely kereken 52 korona fe—

jenkénti pénzmennyiségnek felel meg. Ez—

zel szemben 1925 december 31-én forgalomban volt 415 millió pengő bankjegy, mely megfelel 79 millió lakosság mellett 522 pengő : 45 aranykorona fejenkénti pénzösszegnek. Ha ezt összehasonlítjuk a fentebb kimutatott 52 aranykoronával, akkor—nem látszane'k lényegesnek a kii—

lönbség, azonban nem szabad elfeljteniink,

hogy a tőkeátlag kiszámításánál a régi Osztrák—Magyar Monarchiának rendkívül tőkeszegény területei is számításba vannak véve. De legjobban mutatja tőkeszegény- se'günket az, hogy az Osztrák Nemzeti Bank adatai alapján ma a mai állapot szerint a fejenkénti bankjegy—mennyiség

koronaértékű

nálunk 92 dollár

ezzel szemben

Ausztriában . 19'1 ,, Cseh-Szlovákiában . 15'3 ,, Franciaországban . 51'3 ,, a Sz. H. Sz. államban 8'—— ,, Lengyelországban . 2'7 ,, Olaszországban . 21'—— ,,

Romániában . 8'4 ,,

Svájcban . 42'4 ,,

A pénz nemcsak magábanvéve bír je- lentőséggel, hanem az összehasonlításnál

számba kell vennünk azt is, hogy a funk- cionális szerepe mekkora és hogy az arra felépített és pénzben kifejezett tőkevagyon

mily mérvű.

Ebben a vonatkozásban szintén nagy visszafejlődést találunk.

A jegybank váltótáreájának és egyéb kölcsöneinek a bankjegyforgalomhoz való viszonyítása igen érdekes adatot szolgáltat arra nézve, hogy mily mértékben vannak a hiteligénylők a jegybankra utalva, s hogy

mily mértékben képes valamely állam köz—

gazdasága a jegybanktól függetlenül fe- dezni a belső hiteligényeket.

Az utódállamok jegybankjainak állapo- tát vizsgálva, a következő érdekes adatokat

találjuk: ,

Magyarországon a bankjegyforgalom ezidőszerint 418 millió P, ezzel szemben a váltótárca 208 millió P, tehát majdnem 5070. CsehSzlovákiában ellenben a forga—

lomban lévő bankjegymennyiség 7028 mil- lió cseh korona, és a váltótárca csupán 47 millió, mely összeget csak nagyon kis mértékben emeli a 37 milliót tevő érték—

papírkölesön, mely még 1925 december 31—én 457 millióra rúgott. A Sz. H. Sz. ál—

lamban 5476 millió dinárral szemben 1103 millió (linár a váltótárca, Romániában pe—

dig 21.035 millió leivel 8994 millió lei váltótárca áll szemben.

Természetes, hogy ezekben, az államok- ban is vannak külföldi követelések szám- láján a belföld részére leszámítolt váltók, de ezek már külföldön lévén fizetendők, a belföldi gazdaság szelnpontjáluől egyál—

talán nem jönnek figyelembe.

A Pénzintézeti Központban Összesített s a jelenlegi Magyarország területén műkö- dött pénzintézetek összvagyona volt 1913 december 31-én 9762 millió, vagyis egy-egy lakosra esett 1234 aranykorona; ezzel szemben 1925 december 31-én ugyanez intéze—

teknek . aranykoronában kifejezett össz—

vagyona kitett 1456 milliót, úgyhogy a fejenkinti kvóta mindössze 184 aranykorona.

A pénz funkcionális szerep tekintetében így a következő viszonyszámok állanak elő:

A fejenkinti átlag—pénzforgalom volt

1925 december 31—én 45 aranykorona;

ezzel szemben áll 184 aranykorona pénz- intézeti vagyonbani részesedés, míg a bé- kében 52 aranykorona fejenkénti pénz- átlaggal szemben áll 1234— aranykorona pénzintézeti részesedés. Tehát nem csupán a pénz kevesebb, de az azon felépülő pénz- intézeti hitelszervezet ma a pénzforgalom- nak kereken legfeljebb négyszerese, holott békeidőben majdnem huszonötszöröse volt.

2. A tőkepusztulás törvényszerűsége.

A potenciális tőke pusztulása nem el- szigetelt magyar jelense'g. Ugyanez játszó- dott le Ausztriában, Németországban. Le—

játszódott a győztes államokban is. Az értékpapírtulajdonosok, a pénzzel vagy pénzben kifejezett követeléssel rendelke—

(6)

7. szám. ———681— ¹⁹²⁷

zök szintén óriási veszteségeket szen—

vedtek. Az olasz, a francia tőkés szintén nem kerülte el sorsát. Az angol tőkések isx hatalmas összegeket vesztettek. Az

Egyesült Államokban az á. n. National

Bank-ok osztaléka 1920—ban 25%, 1921—ben

csak 1/20()% volt.

A tőkének ez a. púsztulása azonban csupán általános gazdasági törvény nyil—

vánulása. '

Éppen úgy, mint ahogy a 10—es évek—

ben, a háború előtt, egyes helyeken, így pl.

Szatmárnémetiben és Debrecenben gomba—

módra termellék az új vállalatokat és el- árasztották azok részvényeivel a piacot, e folyamatnak válság lett a vége, mely első- pörte a papirokat. Minden háború, a napoleoni idők háborúja éppen úgy, mint a német-francia háború a fiktív és poten- ciális tőkéknek előbb inflációjával, késöbb pusztulásával járt. A válságok történeté—

ből is tudjuk azt, hogy az azt megelőző időben a fiktív tőkék, az értékpapírok fel- szaporodnak, az árfolyamok felszöknek, mig egyszerre csak jön a pusztulás, mely a termelt potenciális tőkéket elpusztítja.

Ugyanez játszódott le most a világ—

háború után is.

A világháború az eddig megvolt fiktiv tőkéket a pénz- és hitelintláció segítségével megszaporította és a gazdasági élet, szinte intuitive megérezte azt, hogy az effektív termelés ily nagy tőkének kamatoztatását nem bírja el. Ebből a helyzetből a kibon—

takozásra két alternatíva kínálkozik: vagy fizeti a közgazdaság a kamatot és oszta- lékot a háborús infláció által termelt fiktív tőkék után és ebbe azután később ösze—

roppan, vagy pedig megsemmisíti magukat a fiktív tőkéket. A megsemmisítés történ- hetik intézményesen, jogszabályok útján, mint azt a napoleoni háború utáni deval- váeió cselekedte, de automatice is, úgy, mint ahogy egész Európában történt a pénz elértéktelenedése és az ezzel kapcsolatos jelenségek segélyével.

Ugyanaz a folyamat az, amellyel a beteg szervezet iparkodik a kóranyagot eltá- 'volítani, a beteg tüdő eltokosodik, a geny- nyes daganat kifakad. A szervezet élet- képességének legfőbb bizonyítéka, ha a kóranyagot testéből ki tudja dobni, úgyhogy a megmaradó szervezet egészséges életet folytat tovább.

3. A tőke helyrepótlása.

A potenciális tőke helyreállítására két forrás áll rendelkezésre.

,,rövid idő alatt hihetelen módon felfokoz—

Az egyik' a gazdaságilag erősebb terü- letektől hitel útján való idevonás, a má—

sik a saját termelésünk eladott feleslegeiből előállott összegek takarékosság útján való egybegyűjtése.

Természetes, hogy a nemzeti tőke ereje szempontjából tulajdonkép csak az a tőke bírhat igazi jelentőséggel, amelyért nem kell a külföldnek kamatot, osztalékot fizetni és amelyet nem kell visszafizetni.

Ámde ennek a belső tőkeerőnek a megszerzése tulajdonkép csakis úgy ,mehet végbe, ha a termelésnek biztos alapokat teremtünk oly módon, hogy a külföldtől szerzett potenciális töke segítségével meg- szerezzük a gyümölcsöző beruházásokhoz és a termelőmunkához szükséges feltéte—

leket

Ha megvan bennünk az önbizalom és megvan az elszántság arra, hogy a külföld- ről szerzett tőkéket okosan használjuk fel, akkor az ország belső tőkeerejét nagyon hatjuk.

A potenciális tőke reproduktív ereje igazán hihetelen méretű.

Ennek illusztrálásául úgy a hazai, mint a külföldi tőke fejlődéséről néhány fonto- sabb adatot l'ogok felsorolni:

Magyarországon .

1840-ben az összbetétállomány volt . . . 428

1850-ben ,, ,, ,, 22.530

1860-ban ,, , 76.244

1870-ben ,, ,, ,, . . . 254.922

1880-ban ,, , . . . 610 524

1890-ben ,, , ,, 1,096.004

1900-ban ., , ., . . . ——

1913-ban , ,, ,, . . . 7,001.182

ezer koronákban.

8 angol nagy bankban a hitelezők tétele:

1880-ban 328 millió 1900-ban 1.927 ,,

1914—ben 6.336 ,, márka volt.

Betétállomány volt:

Ausztriában :

1870-ben 512 millió K; fejenkint 28 K

1890 , 2.566 108

1910 , 6.045 ,, ,, ,, 211 Franciországban :

1870-ben 632 millió fr. ; fejenkínt 18

1880 ,, 2.912 ,, 76

1910 ,, 3.833 , ,, ,, 88 Németországban :

1875-ben 1.869 millió M; fejenkínt 44 1890 ,, 5.137 ,, ,, ,, 104 ,

1900 8.839 , ,, ,, 158

1910 ,, 16.781 ,, ,, 259

(7)

7. szám.

Érdekes volt a háború előtti Magyar-

ország tőkegyüjtési folyamatát megfigyelni.

Az 50—es és (SO—as években még alig volt Magyarországon pénzintézet és a földbir—

tokosok vagy háztulajdonosok legfeljebb különböző egyházi pénztárakból és egy—

házi alapokból tudtak kölcsönöket sze- rezni; a birtokosok közül nem egy pusztult el a hitelszerzés nehézségei folytán. Az ' Ausztriával egységes gazdasági terület azonban lassan—lassan ide édesgette az osztrák tőkének egy részét és ezekkel együtt más különösen francia tőkék is kerültek az or—

szágba, részben közvetlen vásárlás, rész- ben hitel formájában. A magyar záloglevél és vasúti kötvény a külföldi tőkepiacokon szívesen látott árucikk volt. Jelentékeny tényező volt az osztrák tőke ideszivárgásá—

ban az Osztrák-Magyar Bank is, amelyre nézve különösen az utolsó években igen gyakran hallottuk azt a panaszt emlegetni, hogy sokkal nagyobb mértékben veszi igénybe a magyar hitelélet, mint az osztrák. Ez érthető is volt, mert Ausztriának és különösen Cseh- és Morvaországnak tőkegazdasága lehetővé tette a jegybank- nak, mint pénzforrásnak fel nem haszná- lását.

,, A főlce reproduktív ereje és rendkí—

Yüli szaporodási képessége nem csökkent az infláció megszűnte utáni korban sem.

Nem beszélek itt az osztrák és német.

fejlődésről, hanem csupán a magyar viszo- nyokról.

Tizenhárom nagy intézetnél és apostaA takarékpénztarnál a szanálási időszak kezdetekor, vagyis 1924 június végén 3 millió volt a tiszta betétállomány és folyó—

számlákkal együtt 88 millió pengőre rúgott.

1925 december 31—én a tiszta betétállomány már 123 milliót tett ki és folyó évi április hó 30-án 294 millió pengő volt. Folyó—

számlákkal együtt pedig 1925 december 31—én 449 millió pengőre emelkedett, az—

óta pedig elérte a 866 millió pengőt.

__ De a legérdekesebb a Pénzintézeti Központ tagjainak visizonyairól szóló adatok.

Ezeknek a pénzintézeteknek 1913 de—

cember 31—én összes takarékbetét, folyó-

——682—— 1927

számla és hitelezők címén kitüntetett állo- mánya 4.814 millió pengő volt. Ez az álló-

mány 1925 december 31—én 1.125 ,millió

pengőre rúgott és 1926 december 31—én már 1.692 millió pengőt tett ki.

A tőkegazdaság szempontjából figye- lembejövő egyéb tételek tekintetében a kép a következő:

Az említett intézetek váltótárcája volt:

1913 december 31-én 2.393 millió pengő 1925 december 31-én 652 ,, ,,

1926 december 31-én már 911 ,, ,,

A visszleszámítolás ugyanezeknél az intézeteknél kitett

'

1913 december 31-én 513 millió pengőt

1925 december 31-én 125 ,, ,.

1926 december 31—én 188 ,, ,,

Az imént közölt adatok természetesen a potenciális tőke csak egy részének, bár oroszlánrészének fejlődését mutatják. Ki- egészitik ezt azok az adatok, amelyek a fixkamatozásu értékeknek és a részvény- piacnak a fejlődésére vonatkoznak, amely kérdéssel azonban egy külön cikkben fogok foglalkozni.

Az előadottakból azt a következtetést kell levonnunk, hogy az ország belső tőke- képződése elég intenzív és minden való—

színűség szerint nagyobb, mint amennyi a külföldről az országba beözönlött tőke.

Az 1925. és 1926. év folyamán minden- esetre nagy, szerepet játszottak a ládafiából clőbujt tőkék is, de miután a szaporodás állandó és folytonos és a Statisztikai Hiva- tal adatai szerint az 1927. év folyamán is a 13 pénzintézetre és a postatakarékpénztárra nézve közölt adatok szerint megmarad a régi keretek között, már pedig ebben az évben a ládafia, mint betétforrás, aligha ját—

szott szerepet, joggal remélhetjük, hogy az ország tőkefejlődése a jövőben is kielégítő lesz, ha úgy a társadalom, mint a kormány—

zat tartózkodni fog a tőke gyarapodása gátló tényezőknek szaporításától.

Nyulászi János dr.